Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Julie Buxbaum: Három dolgot mondj

2018. április 14. - Szilvió

Sziasztok,

azt tapasztalom, hogy egyre több meleggel találkozom nem kifejezetten LMBT témájú könyvben is. :)
És ennek nagyon örülök, még ha bizonyos könyveket csak a szórakozás kedvéért olvasnék, de közben megtalálom benne a meleg szálat, és akkor bizony el kell gondolkoznom rajta, hogy írok-e róla a blogon vagy nem. Nos, talán már egyértelmű: a Három dolgot mondjról írok, mert szerettem, és mert szerintem tanulságos.

harom_dolgot_mondj.jpg

A könyv középpontjában Jessie áll, és a története egy picit egyvelege a Kedves halottaknak és a Simon és a homo sapiens lobbinak. Tizenegyedikesként egy új gimnáziumban kezdi az életét, mert meghalt az édesanyja, édesapja pedig egy új hölgy mellett találja mg a boldogságot, akit az interneten ismert meg, egy gyászfeldogozással foglalkozó csoportban. A hölgy egy baromi gazdag lakberendező, aki Los Angeles gazadagnegyedében él, így evidens, hogy Jessie és az édasapja költözik az ország másik végébe a kis középosztálybeli életükből... És itt kezdődik.

Ez a változás elsősorban érdekes felvetéseket hoz. Jessie-nek megvolt a maga legjobb barátja a saját állami iskolájukban, most egy magániskolában kellene beilleszkednie. Jessie eddig diákmunkában dolgozott, és most sem akar és mer zsebpénzt kérni az apja új feleségétől. Jessie eddig egyke volt, és most egy olyan "család" jön létre, ahol egy egyke srác (aki egyébként meleg, de erről majd később) és egyke lány kerül a családi asztalhoz, megjegyzem ismét, a halott szüleik apropóján.

A társadalmi osztály váltás sem történik zökkenőmentesen, ugyanakkor nagyon izgalmasan és komikusan írja le a nem ebben a körben szocializálódott és frissen érkezett szemszögéből a gazdag sulit és a diákokat, illetve az őket körülvevő rendszert. Jessie elveszettnek érzi magát a suliban, és úgy érzi az első hét után, hogy ő képtelen beilleszkedni. Amikor is kap egy e-mailt Valaki/Senkitől, aki saját bevallása szerint fiú, és az ő sulijukba jár, és segíteni szeretne a Valley Gimi poklában eligazodni, ami egy picit betegnek tűnik elsőre (és Jessie így is reagálja le), de végül "mi veszteni valója volna" alapon elfogadja a segítséget. És jól teszi. Rajta keresztül ismeri meg az új legjobb barátait, elkezdenek egy új játékot (Ki nem találnátok...)

A három dolgot mondj

nevűt, ami szerint három random információt osztanak meg egymással magukról, és ez nagyon ügyesen ki van használva a könyvben. Jól adagolja az információkat, miközben kedves és vicces, bár a beszélgetésük általában ilyen, de szerencsére nem megy át a történet levélregénybe, hanem zajlik Jessie élete, és közben jönnek értesítések az üzenetekről. :)

telefon.gif

És persze Jessie elkezd találgatni, hogy ki lehet az, akivel beszélget, és ez a legmélyebb pontja a könyvnek. A könyv felétől 85%-ban biztos voltam benne, hogy az Valaki/Senki, aki valójában lett, és utána csak elkezdett idegesíteni, hogy Jessie miért nem látja végül, és hogy egyáltalán miért idióta ő meg a barátnői, és hogy miért is kellett elpazarolni a Simon és a homo sapiens lobbiban jól működő krimi vonalat.

why.gif

Tetszett még, hogy Jessie molynak van beállítva (még ha egy ponton sem látjuk olvasni), és hogy egy könyvesboltban dolgozott. Tetszett az Orgazmus nevű zenekar, és hogy mindenki benne volt, aki számított, és külön kiemelve, hogy baromi vicces szituációkat hozott ez a név. Szerettem, hogy az Átokföldje szóba került, és szerettem, hogy szóba kerültek olyan fontos témák, mint az iskolai zaklatás vagy a szüzesség elvesztése, vagy például a melegség, amivel a következő bekezdésben már tényleg fogok foglalkozni.  Összefoglalva elsősorban sok kis random dolgot tudtam szeretni ebben a könyvben, és szerintem az az erőssége a történetnek, hogy ezeket hitelesen, de kedvesen, jól tudja összefűzni. :)

És akkor a melegség: Jessie apja feleségének a fia meleg, és a fülszövegben őt beképzeltnek állítják be, ami nem tudom mennyire áll meg. Theo harsány, mint viselkedésében, mint megjelenésében, viszont nagyon ügyesen árnyalja az írónő a történetben. Először is meghalt az apja, másodszor kap egy "pótcsaládot", amit nyilván baromi nehéz lehet megszokni, és egyébként is megvan a saját stílusa, amiben semmi kivetnivaló nincs.
Emellett pedig nagyon emberi és őszinte pillanatokban is láthatjuk, amelyek szinte kivétel nélkül függetlenek a melegségétől. Egyszer buzizták le, még általánosban, nem volt fontos előbújnia, mert a szülei elfogadták, és nem kellett megküzdenie vele, amiről azt gondolom, hogy hatalmas előnyt jelenthet. Egy ponton válik érdekessé a melegsége, egy vitában, amikor egy mondat nem fejeződik be, és Theo és az anyja számára is félreérthető, viszont ez is a helyére kerül, szóval melegségből is ötösre vizsgázott nálam a könyv, ráadásul Theót is megkedveltem, aminek szintén örülök. :)

wbn-rbw-mona-5.jpg

Kedvenc pont a könyvben: Nagyon sokat agyaltam rajta, mert sokáig azt hittem a könyves boltos nő, vagy az apa lánya beszélgetések, esetleg a pótanya, de nem, végül az új barátságot, és az új barátaival töltött pillanatokat emelném ki, mert egy csendes lányról van szó, meg arról, miből is lesz a cserebogár, és van egy pont a végén, ami nekem is fáj, hogy nem mondhatom el, mert spoiler lenne. ;)

Végezetül ajánlom a könyvet mindenkinek, aki ifjúságit olvas kikapcsolódásképpen, és szereti, ha egy könyv egyszerű nyelvezettel is tud adni és el tudja gondolkoztatni. :)

Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
GABO
2017.
360. oldal
Így olvastam: Könnyen olvasható, gördülő nyelvezetű, továbbolvasásra késztető, de van, hogy le kell tenni pihentetni, fel tudtam állni mellőle.

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, ennyi lettem volna mára. :)
Ha olvastad a könyvet, vagy kérdéseid volnának, akkor várom lent komment szekcióban. :) Ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra, ha nem szeretnél lemaradni a következő tartalmakról, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, és véletlenül se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

20 ok, amiért neked szól az Aristotle és Dante a világmindenég titkainak nyomában

2017. december 08. - Szilvió

Sziasztok,

a Soha nincs végéhez hasonlóan ezt a könyvet is régóta rakosgatom, mert nem tudom, hogy írjak róla. Bár ott a spiler veszéllyel volt a gond, addig itt egyszerűen arról, hogy nem tudom leválasztani magamról, és arról, amit nekem adott, és talán ezzel a poszttal sem sikerül majd igazán. Mindenesetre a rövid fülszöveg után nézd meg, hogy miért is szól neked ez a könyv. Mert neked szól. ;)

ari.jpg

 

Dante ​tud úszni. Ari nem. Dante magabiztos és könnyen szavakba önti érzéseit. Ari nehezen boldogul a beszéddel és kétségektől szenved. Dante belemerül a költészetbe és a művészetekbe. Arit a börtönben lévő bátyjával kapcsolatos gondolatok nyomasztják. Dante világos bőrű. Ari árnyalatai sokkal sötétebbek.

Úgy tűnhet, mintha Dante lenne az utolsó ember, aki képes lebontani a falakat, amiket Ari maga köré emelt. Ám mindezek ellenére, mikor ők ketten találkoznak, különleges kötődés alakul ki közöttük. Rávilágít életük legfontosabb igazságaira, és segít rájönniük, milyen emberek akarnak lenni.

Azonban útjuk során hatalmas akadályokba ütköznek, és csak akkor tudnak megerősödve túljutni rajtuk, ha képesek hinni egymásban és a barátságuk erejében.

Neked szól az Aristotle és Dante a világminenség titkainak nyomában,

  1. ha aludtál már úgy el, hogy abban reménykedtél, a világ más lesz, mire felébredsz.
  2. ha szerinted a világ nem olyan egyszerű mint az egyszeregy.
  3. ha szerinted a világmindenség titkainak megoldásai mindenhol ott vannak, csak észre kell venned.
  4. ha volt már, hogy nem tudtad elmondani, mit érzel.
  5. ha volt már, hogy magadnak sem merted bevallani mit érzel.
  6. ha a saját titkaiddal sem tudsz leszámolni.
  7. ha nem tudsz beszélni a félelmeidről és a démonaidról.
  8. ha féltél már attól, hogy valaki igazán megismerjen.
  9. ha rettegtél már attól, hogy valaki elhagy.
  10. ha sejted már, hogy mindenkinek szüksége van egy barátra.bff.jpg
  11. ha volt már valami, amire nagyon nem akartál gondolni.
  12. ha érezted már azt, hogy sosem fogod magad megérteni, olyan igazából.
  13. ha nem tudod mit kezdenél az univerzum összes titkával.
  14. ha el sem tudod képzelni, hogy ismerd az univerzum minden titkát
  15. ha nézted már csak úgy a csillagokat. csillagok.jpg
  16. ha volt már olyan igazán jó egyedül.
  17. ha akartál már felpattanni, és belekiabálni a világba az összes csúnya szót, amit ismersz.
  18. ha néhány furcsa pillanatban érezted már azt, hogy mindent el tudsz érni.
  19. ha mindig is szerettél volna fura lenni, jó értelemben. ;)
  20. ha holnaptól szerinted is tiéd lehet a világ.

És persze biztosan neked szól ez a könyv, ha idáig eljutottál. :)
A részemről ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy olvastál. Ha nem szeretnél a következő tartalmakról lemaradni, akkor kövess be a jobb felső sarokba kattintva, ha háttértartalmakra is kíváncsi vagy, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra. :)

No meg ami a legfontosabb, a következő posztig se felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió

John Corey Whaley: Nagyon logikátlan barátság

2017. június 04. - Szilvió

Sziasztok,

ma egy eléggé érzékeny témáról szeretnék egy jó, és őszinte könyvet mutatni nektek. A főszereplő egy 16 éves fiú, Solomon, aki agorafóbiás, azaz pánikrohamot kaphat minden olyan helyzettől, ahonnan nem tudna elmenekülni, vagy ahol nem kaphat segítséget, ennek következtében otthon marad, és amikor megismerjük, már három éve nem járt a lakásukon kívül. Szóval meleg, és otthon a négy fal között meleg, de erről is majd részletesebben:

nagyonlogikatlanki.JPG

A cím nagyon találó, mert olyan alaposan kidolgozott karakterek találkozását mutatja be, akik az életben ritkán vannak együtt, mégsem különös, sőt, szinte természetes, hogy megtalálták egymást.

  • A különcök közül nyilván Solomon esete a legkézenfekvőbb, hiszen ő otthon van a biztonságos kis világában, amikor betolakodik Lisa. Szerintem a legfontosabb tulajdonsága Solnak, hogy oldott, mert otthon van. Vicces, olykor szarkasztikus, és pontosan tudja, hogy pánikbeteg, aki a rohamaival él. Talán ez a legfontosabb a műben, mert amellett, hogy megmutatja, hogy a betegség nem folyamatos feszültség (mégha az oldottság házon belül marad mégis), és megtanuljuk, hogyan viselkedjünk valakivel, akinek épp pánikrohama van.
  • Lisa egy olyan lány, aki tudja mit akar. El kell mennie a kisvárosból egyetemre, különben megszürkül, így kiválasztja magának az államok második legjobb pszichológusképzését, ahová kevesen kerülnek be, és ahol évente csak egy ösztöndíjast vesznek fel. Két év múlva pedig Lisa akar az lenni. Remek esszét akar írni egy mentális betegségről. Remek esszét akar írni arról, hogy megmenti Solt. Ő egy törtető (iskolai évkönyvszerkesztő, diákönkormányzatis... nem kell bemutatnom ezt a karaktert), de el semmiként sem ítélhető, ami egy hatalmas bravúrja az írónak.
  • Clark Lisa barátja. Vízilabdázik, videojátékokat játszik, és imádja a Star treket, ami komoly kapcsolóelemmé válik majd közte és Sol között. Alapvetően eléggé felületesnek gondolnánk, de nagyon izgalmas karakterré válik a műben.

Solomon melegsége is megér néhány karaktert. Lisa az első, akinek előbújik, hiszen otthon a négy fal között (ha csak nem él párkapcsolatban, amiről itt nyilván nincs szó) semmi jelentősége nincs annak, hogy meleg.

Másként látta a fiúkat és a lányokat. És jobban szerette nézni az egyik nemet, mint a másikat. Ez ilyen egyszerű, amikor az ember még nagyon fiatal. És Solomon biztos volt benne, hogy számára ez már mindig ilyen magától értetődő lesz - miért is kellene kételkedni a szexualitásában, ha soha többé nem szándékozik kitenni a lábát otthonról?

A könyv egy pontján mégis csak pánikbeteg és meleg srácként definiálja magát, és valahogy a coming out-ok is előkerülnek, szóval szembetűnő, hogy mennyire gondolta ezt így a 80. oldalon, és mennyit fog változni mondjuk a 230. oldalra, de spoiler nélkül csak ennyit.

elszolas.gif

A történetet két szemszögből ismerjük meg. A kinti világot Lisán keresztül, az otthont, és az ott töltött időt pedig Solomonéból, és hiába a két szempont, meglepő módon első szám harmadik személyű az elbeszélő, ami nagyon jót tett a cselekménymesélésnek. Az író mindent tud, és bár ez egy unalmas középiskolai irodalmi frázis, itt nagyon működik. Pontosan leírja, hogy milyen cselekedetet mi hajt, hogy hol, ki mit gondol, és mi történik ennek hatására. Megírja, hogy Lisa ideologizálja magában a kihasználást: Solnak segít kijönni az otthonából, ő kikerül a kisvárosból, és mindenki megkapja amit akar, és az író könnyen adhatna feloldozást vagy ítéletet, de maga mégis objektív tud maradni a leírásban, és a cselekményszálakat mozgatja, minden szereplőnek megadja a lehetőséget, hogy maga hozza meg a jó döntéseket. És itt ez szuperül működik.

Érdekes még a helyszín maga, és a szereplők ahhoz való viszonya. Hajlamosak vagyunk mi befogadók a lakás börtönnek tekinteni, és a szereplők még azt is felajánlják, hogy hoznak dolgokat be kintről, ha Sol kéri... Amit nem lehetett volna humor nélkül kezelni, de Solnak szerencsére van humora. Az otthon három év alatt ki tud üresedni, valahogy mégsem teszi, és ez az, ami engem mint olvasót, és Lisát mint szereplőt egyaránt meg tudott lepni, mert igazából

Nincsenek unalmas helyek, csak unalmas emberek.

és Sol nem unalmas ember, és nem unalmas az élete. Mégis vannak leírások, amiket a tipikus unalmas ifjúsági regényekből ismerünk, hogy átmentek, játszottak, együtt vacsoráztak a szüleikkel... de ezek kapnak mélységet Solomon betegségében és lehengerlő személyiségében, Lisa játszmájában és Clark barátra vágyásában, szóval valahogy túllép ezeken a trendeken. Egyébként pedig kell is a lassú felvezetés ahhoz, hogy megértsük majd mi történik a könyv utolsó negyedében, ahol felpörögnek az események. Nagyon.

nagyon_logikatlanangol.jpgEgy bajom van a könyvvel, és az a borító, ami azt hiszem az eredeti második kiadásának a borítója, de sok problémám akad... Értem a kint csábítását és a bent sötétségét, és figyelemfelkeltő is, de közben elüt az egész mondanivalójától azt hiszem. Az első kiadás borítója jobban tetszik, mégha nehezen is kötődik, de nem akar sarkított és didaktikus lenni. Ez az egy dolog húz csak le egy csöppet. Mert az első szép volt. Nagyon. És mutat egy külvilágot, egy bent létet, egy határt, de mégsem didaktikus. Miért kellett? Miért?

Kedvenc részek: Most ez szereplőhöz kötődik. Alapvetően nagyon szerettem a könyvet a humoráért, és a fiatalos ingatlanközvetítő gazdag nagymama, aki szavaival felkorbácsolja a hangulatot. Szeretem a felfogását, a kis alkuikat és a talpraesettségét. :)

----------------------------

A könyv története egyszerű volt, így most ez egy picit kritikaibbra sikerült, mint ahogy szoktam a hangulatjelentéseket, de érdemes róla beszélni és érdemes elolvasni. Könnyen olvasható és klassz. :)

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban.

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám Instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. :)

Most tanulmányok és kötelezők között lavírozom, így nem tudom, hogy mikor érkezik a következő bejegyzés, és hogy milyen tartalmú lesz, de addig, míg kiderül:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Borítóképek a moly.hu-ról

David Levithan: Nap nap után sorozat

Sziasztok,

ezt a két könyvet az idei könyvfesztiválon vásároltam meg, és talán a legjobban vártam őket, mert nagyon szeretem az író stílusát, és érdekes, kalandos könyvnek tűntek, amik azóta beváltották hozzájuk fűzött reményemet. De nézzük részletesebben:

nap_nap_utan_1.jpg

A Nap nap után a sorozat első része, amiben megismerünk valakit, akit később A-nak fogunk hívni. A-ról azt érdemes tudni, hogy születése óta nap nap után más és más testben ébred, amely azonos korú vele, körülbelül azonos térségben él, és minden másban különbözhetnek. A ebben az életben megtanul nem kötődni, vágyak nélkül élni, amíg egy napon (szám szerint életének 5994. napján) egy kezdetben még átlagos középiskolába járó fiú, Justin testében nem ébred. Justin és a barátnője, Rhiannon kapcsolata eléggé egyoldalú, ami később árnyalódik. A Justin testében megadja Rhiannonnak azt, amit a legjobban szeretne, így egy csodálatos délutánt töltenek a kora őszi tengerparton... És ezen a délutánon A bele is szeret a lányba, és elkezd kötődni hozzá, majd kialakul, fejlődik a kapcsolatuk, és tele lesz a könyv izgalmas és embert próbáló fordulatokkal.

A második kötetben Rhiannon szempontjából ismerjük meg a történetet, ami erősen rávilágít arra, hogy hogy is működik az ő kapcsolatuk Justinnal, milyen kétségek gyötrik A-val kapcsolatban, pontosan milyen háttérből szakad ki ő, és az egyik barátján keresztül kapunk egy nagyon erős meleg szálat is, amik közül sok ott bujkál mind a két könyvben, és kifejezetten alaposan vannak megírva, a beszélgetésekben egy abszolút hiteles mai meleg kamasz képet kapunk.

Amiben szerintem óriási ez a könyv, az a nemek kérdése. Én Szilvió vagyok, meleg férfi. A melegségem a férfiságomból adódik, mert férfiakhoz vonzódom. De mi van valakivel, aki minden nap új testben ébred? És úgy váltogatja a nemeit, ahogy nekem például sosem lenne lehetőségem? Valahogy a könyv elejétől mégis heteroszexuális fiúként tekintek a 16 éves A-ra, és David Levithan állati alaposan nyitja fel az olvasó szemét, hogy ez nem biztos, hogy így van:

  • A egy Ian nevű srác testében volt, amikor először volt szerelmes, meglepő módon, egy srácba
  • Az első csók A és Rhiannon között egy lány testben csattan el
  • 5023. napon A egy transznemű fiú testében ébred, aki egy lánnyal jár. Az ő kapcsolatuk csodálatos

Mikor Dawn Vicre néz, pontosan azt a fiút látja benne, akinek maga Vic is szeretne látszani.

  • És meleg srác testében is ébred, aki a barátjával épp Pridera megy. Mondanom sem kell egész más ott az ünnepi felvonulás mint nálunk, de azért sokat javultunk az utóbbi két évben. ;)

És nyilván másutt is teret kap a melegség, hiszen minden magára valamit is adó lánynak egy magára valamit is adó ifjúsági regényben kell, hogy legyen egy legjobb meleg barátja, és Rhiannon sem kivétel. Mickey figuráját a második könyvben ismerjük meg jobban, de sajnos nem lép ki a sablonos meleg legjobb barát szerepből, bár szeretem azt a hangulatot, amit Rhiannon köré teremtenek.

Egyetlen dologgal nem voltam megelégedve, az pedig a második kötet vége. (Kezdem egyre erősebben hinni, hogy a regények vége és köztem nem lehet jó viszony, és szeretném eloszlatni ezt a tévhitet, de volt valami nagy segítség az Egy másik nap ebben.) Nyitva lett hagyva, ami valamelyest feleslegesíti az első kötet végét, és szerintem baromira káros, de közben értem, hogy miért, és végül is szép, és három hete nem jutok dűlőre vele. :D

A Jó lenne, ha... kihívásban arra a kérdésre, hogy "Jó lenne, ha más lenne a borítója." ezt a két könyvet választottam:

Nem tudom mit akar kifejezni, de ha a szerző neve nem középen lenne (és nem az lenne, aki), akkor semmi nem szólítana meg rajta, színekben semmitmondó, képben nem várok semmit tőle, és folytatódik a sorozat második részénél is... Bár még nem olvastam őket, szóval lehet, hogy valami nagyon elemi utalás a műre, de nem szerencsés szerintem, semmi esetre sem.

Ezt az állításomat azóta is tartom, mert bár értem, tehetetlenül eső srác, aki egyre távolabb kerül egy lánytól, és egy lány, aki egyedül áll... Fenntartom, hogy ez nem volt szerencsés, és adjatok esélyt a második benyomásnak, mert egyébként érdemes. ;)

Kedvenc részem: 6005. nap a Nap nap utánban. Annyira egyszerű, és mai és velünk élő, és szerintem állati sokat tanít az olvasóknak az olvasók világáról.

----------------------------

Ez most egy ilyen vizsgaidőszak beli poszt, remélem sikerült átadnom a hangulatát, vagy felkelteni az érdeklődéseteket. Ha bármilyen kérdésetek, véleményetek van, ne habozzatok megírni a poszt alatt a komment szekcióban.

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám Instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. :)

Hét vége felé jövök a felelj, ha mersz kihívással, amiben az olvasási szokásaimról, könyvekhez fűződő viszonyomról tudtok meg többet majd. 

A következő posztig: Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Képek a moly.hu-ról

Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens lobbi

2017. március 09. - Szilvió

Sziasztok,

már egy hete befejeztem ezt a könyvet, és mostanra sikerült kihevernem. Az eddig olvasott, kifejezetten meleg témájú könyvek közül ez a legjobb, amit valaha olvastam, és azt hiszem, hogy relatíve kevés olyan van ma a piacon, amit nem olvastam volna. A befejezés utáni könyvmásnapon kívül kaptam egy lazább depressziót, aminek a fő oka, hogy mostanában sokat gondolkodom arról, hogy párkapcsolatban létezzek, viszont ennek dacára (sőt, főleg épp ezért), a legnagyobb kedvencem most épp, mert olyan, őszinte és hihető (talán még egy picit platonikusnak is mondható) szerelmet ír le, amit fantasztikus lehet érezni.

simonki.JPG

Amióta láttam a borítót és a címet, azonnal tudtam, hogy meg kell vennem, mert biztató volt, és nem okozott csalódást. A könyv legnagyobb bája, hogy a főszereplő, Simon egy teljesen hétköznapi, átlagos srác, aki nem menő, aki nem lúzer, aki nem különc, akinek nem váltak el a szülei, akit nem vernek otthon, akinek nem halt meg senkije, és akinek "csak és kizárólag" a melegségével kapcsolatos önelfogadással kell küzdenie.

A fejezetek nagyon jól olvashatóak, a hétköznap leírása Simon szemszögéből, és az interneten megismert, vele egy iskolába és egy évfolyamra járó, a való életben nem ismert sráccal való ímélezés váltja egymást, és mindkettő nagyon klassz. Viccesek ahogy egymást húzzák, és nagyon fontosak a barátai is, ahol megismerjük őket, világlátásukat, és Simon jellemét, ami nem fejlődik kifejezetten, viszont az ímélváltások is a ez köré szerveződnek, szóval nem is lenne túl őszinte. És szerintem tök fontos üzenet, hogy az előbújás semmin nem változtat, mert a kapcsolataink jelentős részében nincs relevanciája a szexuális irányultságunknak.

Alapvetően a műben problémák a hétköznapi meleg fiatalok a problémái. Az előbújás úgy, hogy a barátaid és a családod elfogadna, a párkapcsolat keresés, a bizonytalanba való szerelem, és eközben élnünk kell a magunk kis életét, szerepelni kell a színházi előadáson, teljesíteni kell az iskolában, jó pofizni kell a családunkkal (akik amúgy fantasztikusak), és...

...ja, igen, foglalkoznunk kell azzal, hogy egy viccesen stréber srác megfenyegetett minket, hogy ha nem hozom össze az egyik legjobb barátommal, akkor nyilvánosságra hozza a levelezésünket a suli közösségi hálóján. Alapvetően ezzel a felütéssel indul a könyv, és Martin karaktere nagyon fontos dramaturgiai szempontokból, és állatira klassz történetté áll össze.

Ja, igen, és a végéről valóban könnyen lehet, hogy szükséged lesz a papír zsebkendő nyújtotta szolgáltatásokra. ;)

Kedvenc részem: Amikor megmagyarázásra kerül a cím, és az egész zenekaros póló ötlet.

---------------------------

Ez még egy kifejezetten korai poszt, várom a reakcióitokat, megjegyzéseteket, hogy mit lehetne másként, de még biztosan alakul a blogos hangom... Vagy ha olvastátok már a művet, várom a véleményeteket is. :)

A következő posztig: Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

a kép a moly.hu-ról

 

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései és Ava Dellaira: Kedves halottak!

2017. február 27. - Szilvió

Sziasztok,

mint a címben is olvashatjátok, ebben a posztban két könyvről lesz szó. Két olyan ifjúsági könyvről, amik a molyon a meleg címkét is megkapták, mert egy illetve két fontos mellékszereplője meleg.
És persze, mindkettő ifjúsági könyv, azok közül pedig kiemelkedőek (még a Kedves halottak! végén található helyesírási hibákat is elnézem). Mindkét főszereplő most kezdi a középiskolát, és elkezdd levelet írni olyan címzettnek, ami nem válaszol, mert ahogy a Kedves halottak! hátlapján olvashatjuk:

Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz.

És ezekben a levelekben mindketten mindent elmondanak, arról, hogy félnek, hogy nem lesznek barátaik, arról, hogy mégis lettek, a halott rokonukról, az apró, vagy nagyobb stiklieikről, és a szemünk előtt lassan megtanulnak élni.

ksfj.jpg

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzési

Már az elején szeretném leszögezni, hogy ez a könyv már akkor a kedvencem volt, amikor még el sem fogadtam magam, tehát (bár alapvetően törekszem a szubjektív hangvételű írásra) itt nagyobb dózisban is elcsöppenhet egy-két imádat csepp.

Szóval: Charlie egy különc srác, aki most kezdi a gimnáziumot, és elkezd levelet írni egy teljesen lényegtelen valakinek, vagy talán épp neked, aki az ő sulijába jársz, és kikezdhettél volna azzal a lánnyal.

Az első leveleiből tudomást szerzünk az eddigi legjobb barátja öngyilkosságáról, és az évekkel korábban meghalt, szeretett Helen néniről, akiről sokat ír Charlie. Megismerkedünk egy fantasztikus irodalomtanárral, aki felhívja Charlie figyelmét arra, hogy nem ír rosszul, és próbálja terelgetni, és olvasónaplókat írat vele, amelyek alanyai mindig a kedvenc könyvei lesznek, és amelyeket mindig kétszer olvas el. Megismerjük a családját, akik talán egy picit a klasszikus amerikai családmodell mintapéldányai, és megismerjük a frissen szerzet barátait, akik mostohatestvérek. Két végzősről beszélünk, Patrickről, és Samről, akik bevezetik a középiskolai életbe, és akik mellett megtanul "nem menekülni az élet elől", ami azt hiszem a legfontosabb.

A meleg téma benne: Patrick, Charlie középsuliban szerzett legjobb barátja meleg, és rajta keresztül egy laza, velem hasonlóan gondolkodó, "nem fogok szégyenkezni a szexuális irányultságom miatt" srácot ismerhetünk meg, aki kapcsolatba kerül a focicsapat egyik tagjával, és a kettejük megismerkedése és titkos viszonya is olvasható a levelekben, később megpofozva az egészet egy homofób apával... Semmiképp nem mellékszál. 

Kedvenc részem benne: Az egyik a karácsonyi buli, verssel, csókkal, írógéppel, mindennel... a másik pedig, amikor arról ír, hogy nincsenek határok.

Ava Dellaira: Kedves halottak!

A leveleket író lány, Laurel szintén most kezdte a középiskolát, azonban egész más a családi háttere. Édesapja és édesanya elváltak, nővére tisztázatlan halála után pedig az édesanyja elutazott, hogy lássa a tengert, és egy éve csak ritka telefonbeszélgetésekben él a gyermeke életében. Laurel hetente költözik nagynénje, és apja lakása között, hogy ne abba a középiskolába keljen járnia, ahová May járt.

A levelek címzettjei halott hírességek, közéleti szereplők, úgy mint például Kurt Cobain, Judy Garland, Elisabeth Bishop, Amelia Earhart, Amy Winehouse vagy Janis Joplin. Az ő életükből húz abszolút kellemes, kifejezetten élvezetes párhuzamot a sajátjával.

Ebből a szituációból indul, és nem is tudok sokkal többet hozzáfűzni. A lány karaktere elég jellemtelen marad szerintem a  könyv végéig, bár vannak nagyon szerethető pillanatai, de nagyjából a May iránti rajongását ismerjük meg. A zenei ízlését abszolút ő határozza meg, és az eddig kiforratlan személyiségét is, amelyről nem tudom eldönteni, hogy frappáns írói húzás, amivel a kamasz lét önmagáról való gondolkodásának bizonytalanságát, és ténylegességét hivatott bemutatni, vagy csak unalmasan sikerült, ezt mindenki döntse el maga. ;) Viszont a könyv végén világosabban látunk May halála körül, és kap valami mélységet Laurel, ami abszolút nem magyarázza meg a korábbi oldalakon olvasható üres jellemet.

Charliehoz hasonlón ő is barátokat szerez, ő is átél nagyobb, és zűrösebb dolgokat, akár magában az életben akár a párkapcsolatában, és az év végére ő is megtanul "nem menekülni az élet elől", ami az ő esetében a néma May emlékébe bújástól való megszabadulást jelenti.

Alapvetően nem gondolom rossz könyvnek, és tekintve, hogy elsőkönyves, figyelni fogom a munkáit. Maga a levél halott emberekhez nagyszerű téma, és sajnálom, hogy itt-ott elcsúszott, de egy könnyű, akár vizsgaidőszak előtti vagy utáni el/lelazító olvasmánynak remek. :) Érdemes.

A meleg téma benne: Két lány Laurel baráti köréből szerelmesek egymásba, de közülük az egyik küzd a saját elfogadásával, majd a családjával. Alapvetően az írónő azt hiszem csak May karakterét dolgozta ki, szóval a lányok sem jellemhősök, de a szerelem nehézségei, vagy csak az apró romantikus gesztusokkal, amelyeket nehezen teszünk meg, de annál apróbbak, viszont nagyon jól van érzékeltetve, és Hannah családi háttere nagyon megrendítő, és nagyon valóságos.

Kedvenc rész: Az újévi parti, és abból is ez:

"Oké, az én terveim a következők - mondta Hannah. - Mert nekem több is van. - Olvasni kezdte. - Nagyi legyen jobban. Ne legyenek hosszabbak az árnyékok. Hagyják abba a dühöngést az emberek. Lehessen nyugodtan szeretni bármiféle szerelemmel. Legyek olyan bátor, hogy egy nap kiállok magamért."

---------------------------

Ez még egy kifejezetten korai poszt, várom a reakcióitokat, megjegyzéseteket, hogy mit lehetne másként, de még biztosan alakul a blogos hangom... Vagy ha olvastátok már valamelyik regényt, várom a véleményeteket is. :)

A következő posztig: Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

A képek moly.hu-ról.