Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


1 és 6: A februári kedvencem, és hat cím, amit márciusban olvasni szeretnék

2019. március 03. - Szilvió

Sziasztok,

elkezdődött egy újabb hónap, és úgy vettem észre, hogy tetszett nektek a februárra írt első 1 és 6, így most megírom a második részt. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy a március, április itt most nagyon kiszámíthatatlan lesz, mert az egyetemre fókuszálom a nagy erőimet, de a listán láthatjátok, hogy mik azok a projektek, amikben gondolkodom, és ha márciusban nem is sikerül minden, ami késik, ugye. :) És most kezdjük:

1es62.JPG

A februári kedvencem:

1549128_3.jpgKele Fodor Ákos: A szív vége
A könyv alcíme, hogy Cigány Újmesék, és ezt a könyv hozza is. Mesék ezek, felnőtt mesék, amik a roma mitológiából építkeznek. Végigolvasva a könyvet, eljutunk a teremtéstörténettől egészen az ártó szellemekig és sorstündérekig, akik befolyásolják a cigányok sorsát. Egy nagyon erősen mitikus világban történik ez, ahol az ártó szellemek, boszorkányok, démonok egy világban élnek velünk, és a világ nagy dolgait (mint minden mitológiában) ők okozzák. De számomra meglepő élő kapcsolat volt a cigányok és a lények között, ahol a tündérkirálynő béka képében elugrálhat előttünk, ahol a szomszédunk fekete tyúkjának ki nem tojt tojásában lehet egy démon összes ereje, vagy ahol a démonok közösülés után a leggyengébbek és így a legvédtelenebbek.
És ebben az univerzumban magyarázza el a könyv a cigány szokásokat, a dalokat, rámondásokat, a gyógyszernek számító kotyvalékokat, és többször kapunk betekintést a halotttisztelet formáiba, vagy a túlvilági életbe is, ami mind egy következő szint, szintén könnyen ráépül a világunkra.
Kele Fodor Ákos azt mondta a könyvbemutatóján, hogy ebben a könyvben ő nem talált ki semmit, csak összegezte és összetette az etnográfiai adatokat, és konstruált egy lehetséges nyelvet, amin ezek a mesék megszólalhatnak, és összekapcsolta a mitológiát és a hagyományokat.És nekem ez abszolút bejött. Ha nagyon értenék a fantasyhoz azt is mondhatnám, hogy egy nagyon jól működő, folyamatosan épülő varázslatos univerzumot működtet a könyv, amiből én szívesen olvasnék további fantasy szerűbb szövegeket. És bár tényleg így gondolom, Fekete I. Alfonz sokkal okosabban és királyabban ír erről a Revizoron, ahová biztosan benéznék a helyetekben, és egy interjút is készített a szerzővel, ami a Próza Nostrán olvasható.
Mindkettőt nagyon ajánlom, a könyvet pedig különösen nagyon! :)
És majdnem elfelejtettem, egy gyönyörű könyvtárgyról is szó van.  A védőborító hátoldalán szinte ott a regény egész univerzuma, a borító teljesen fekete, a lapélek is, és a mesék között gyönyörű fotómanipulációk találhatóak, amiket Bán Sarolta készített. Már csak azért is érdemes megnézni. :) Tényleg. :)

És ezeket szeretném olvasni márciusban:

covers_59061.jpgAlice Walker: Kedves Jóisten
A könyv, ami a februári 1 és 6-ban is szerepelt, és jelentem, lassan végzem vele. A könyv, amiről elfelejtettem, milyen mocskosul jó és erős regény. Nagyon. A könyv főszereplője a ronda, tanulatlan néger nő az USA déli részén, aki kiszolgáltatott, rendkívül. És ehhez hozzá tartozik, hogy világéletében nem nézett férfiakat, csak nőket, így a férje szeretőjét például, aki egy egész más női szerepben van. Ez a regény a maga 250 oldalával óriásai, hatalmas és fontos dolgokat mond ki nőiségről, színesbőrűségről, tanulásról és kiszolgáltatottságról. Újra beleszeretek ebbe a könyvbe, és nem értem, miért nem olvastam eddig újra. A hónap közepén igyekszem róla egy részletes elemzést hozni, mert nagyon szerettem. :)

covers_531314.jpgGarrald Conley: Eltörölt fiú
Még csak bele-bele lapoztam, de ez egy második átnevelő táborról szóló könyv, amiben a szerző a saját tapasztalatait és élményét írja le a táborról, ahol ki szerették volna belőle nevelni a melegségét. Nagyon várom a könyvet, és napokon belül érkezik. :)

covers_339747.jpgMarkus C. Putna: János nevében
Markis C. Putna, az ismert cseh irodalmár meleg és hívő katolikus, aki ebben a szövegében azt kutatja, hogy a melegség és a vallás valóban örök és kibékíthetetlen ellenségek-e. A tartalomjegyzék szerint elég sokféleképpen értelmezi a kérdést, és már régóta kíváncsi voltam rá. A probléma alapvetően a saját életemben is fontos, és már a Kereszt a szekrényben kapcsán is gondolkodtam azon, hogy többet kellene írni erről a blogon, de most a Cameron Post rossz nevelése és az Eltörött fiú megjelenése kapcsán ez egyre sürgetőbb belső igénnyé kezd válni, amit szeretnék kiírni magamból, miután a legtöbb területről szereztem ismereteket.

halallal2.jpgBirtalan Balázs: Halállal lakoljanak?
Birtalan Balázs valamennyire a János nevében magyar párját írta meg 1997-ben, miközben erről persze még sincs szó. Ebben a könyvben inkább a melegséget a mintákon keresztül vizsgálhatjuk. A keresztény dogmákon keresztül, arra a kérdésre próbál válaszokat találni, hogy hol a helye a melegségnek a teremtésben, és persze talán megmutatni, hogy nem feltétlenül szükséges halállal lakolnunk. Birtalan Balázs egyébként több évig tanult teológiát majd pszichológiát, kiközösítették egy katolikus csoportból homoszexualitása miatt, aminek hatására igyekezett kiépíteni barátaival a magyarországi meleg-keresztény mozgalmat. És amúgy költő is volt. Az első meleg témájú írásomban az ő két mondatát használtam mottónak, amit ma is nagyon szeretek, mert szerintem mocskosul szemléletes:

A szexualitás magánügy. Az igazságtalanság közügy.

covers_373258.jpgMárkus András: Paraszttartók kézikönyve
A könyv, amire nagyon kíváncsi vagyok. Az egyik legmegbízhatóbban olvasó barátom szerint ez a könyv zseniális, mert az egész egy nagy, eltúlzott, de részletekbe menően kidolgozott és hatalmas szatíra, ami pont a középkorba van helyezve, de az egész könyv egy hatalmas kikacsintás. És nagyon gonosz, azt is halottam, és azt hiszem ez volt a hívószó, amiért a kezembe vettem, és nagyon-nagyon-nagyon jól fog esni a rém idegtépő áttanult órák közben, amikor az ember már nagyon nem tud szépeket gondolni. :D

covers_373154_1.jpgSzerb Antal: Utas és holdvilág
Szerb Antal emblematikus könyve szerepel a 22 könyv, amit el kellene olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listán, magyar szakosként alapmű, így ne kapjak addig diplomát, amíg nem olvastam el, és mindenki nagyon de nagyon szereti, kivéve Andit az Inside my head csatornától, akinek már ezer éve megígértem, hogy ha elolvasom, és tetszik, akkor megmondom, miért. Szóval elég sok munícióm van hozzá. Utas a nászútján Velencében otthagyja a feleségét, és elindul bele a kalandos külvilágba, ha jól értem, és talán egy nagy lelki utazást tesz, míg habzsolja az élvezeteket, vagy ilyesmi, de lehet tök nem, csak így képzelem. Mindenesetre nagyon égeti már a polcomat a könyv, az oldalamat pedig a kíváncsiság.

 

És végül ennyi lettem volna mára, és ez várható a következő hetekben.
Ha tetszik ez az új formátum, vagy kérdésetek, megjegyzésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran a komment szekcióban, én hamarosan érkezem a következő poszttal. :)

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek két bejegyzés között, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

És a következő posztig semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése

2019. február 21. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben az első magyar nyelven is megjelenő, átnevelőtáborról szóló könyvről hoztam értékelést, amelyben Cameron Postot ismerjük meg, a fiatal, 12, majd 14 éves Egyesült Államok béli lányt, aki épp ismerkedik a saját szexualitásával, és a történet bizonyos pontján az Isteni Ígéret bentlakásos nevelőprogramjába kerül. De nézzük is.

cameron_post.JPG

A könyv első fejezetei 1989 nyarán játszódnak. Cameron szülei szokásos nyári utazásukat töltik, Cameron pedig otthon marad engedékeny nagymamájával, aki hagyja, hogy minden időt a legjobb barátnőjével, Irenevel töltsön. Irene és ő ténylegesen össze vannak nőve, ők a legjobb képességű lányok az osztályban, és folyamatos versengés jellemzi a kapcsolatukat. Ilyen versengés közben kerül sor az első érintkezésekre és az első csókokra is. Egy kihívás, ami jellemzi a kapcsolatukat, mégis mindketten érzik, hogy ez több ennél, valami, amit titkolni kell.

Épp egy ágyban fekszenek, órákkal az első csók után, amikor egy telefonhívás mindent megváltoztat. Cameront haza kell vinni, és Cameron biztos benne, hogy lebuktak. Amikor megtudja, hogy a szüleik autóbalesetben meghaltak, az első érzései a megmaradt titok köré szerveződnek, amit a nagyanyja meglepetésnek és gyászreakciónak vél, és úgy is kezeli. Nagy szeretettel, amire Cameron nem tartja méltónak magát, és folyamatos fájdalmat érez. A regény legvégigvezetettebb mozzanata ez, ami az egész cselekményen átkíséri Cameront.

A gyász összekeveredik ebben a regényben, a társadalom szemében abszolút elfogadhatatlannal és titkolni valóval, ami mégis működteti magát. Elkezd Bibliát olvasni, hogy egyfajta válaszokat találjon az új, alakuló identitása által felvetett kérdésekre, és rengeteg filmet néz, szinte mindent, amiben bármiféle leszbikus vagy meleg reprezentáció található, és abból próbál ellesni viselkedésmintákat.

És aztán a történetben három évvel később találjuk magunkat, 1992 nyarán, amikor egy, már kialakult, másfajta családot látunk Cameron nagymamájával és nagynénjével. Cameron a középiskola előtt áll, és az úszóversenyeken megismert Lindseyt látják vendégül, amíg a kis városukban úszóversenyt tartanak. Lindsey Seattle-ben él, ami már ekkor egy sokkal befogadóbb nagyváros saját meleg kultúrával. Lindsey mondhatni felvállalja a saját leszbikusságát, úgy érzi a leszbikusság egy politikai, forradalmi és ellenkulturális akció is, és ő mesél először a Pride-ról is. Nagyon izgalmas kontraszt ő Cameronnal szemben, aki azt mondja:

Egyszerűen csak azért szeretem a lányokat, mert semmit sem tudtam tenni ellene.

A középiskolában érkezik az első igazi nagy szerelem Coley Taylor személyében, aki egy ideális kamasz kapcsolatban van a barátjával. Egy erős baráti, testvérszerű kapcsolat alakul ki a két lány között, ami Cameronnál vonzalommá majd szerelemmé válik, és ami egy szép hétvége hatására be is teljesül. Coley karaktere állati izgalmas, és érdekes lehet, mint a nő, aki megérti, hogy volna más lehetősége a klasszikus vidéki lányon túl, de megrémül tőle egy ponton, és visszazuhan.  Nagyon sok érvényes kérdést vethet fel, de ezekre nem kapunk választ, hiszen a regényben Cameront követjük, aki a beharangozott átnevelő táborba kerül.

A homoszexualitás bűnének ellentéte nem a heteroszexualitás, hanem a szentség.

állítja az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont prospektusa. És kvázi ebben a szellemben is működteti egy Krisztushoz visszatért férfi és a pszichológus nagynénje. A bentlakás első fél évében nem lehetséges a látogatás, csak ellenőrzött leveleket és csomagokat kaphat három hónap után, és sok csoportterápián illetve négyszemközti ülésen kell részt venniük. Az intézmény célja, hogy a tanulók egészségesen viszonyuljanak a nemükhöz, megszilárdítsák a szerepeit, és ezzel együtt erősítsék bennük, hogy a társadalomban mennyire fontos az azonos neműek közti egészséges barátság.

Hiszik, hogy a homoszexuális identitás csak mítosz, amit az úgy nevezett melegjogi mozgalmak szilárdítanak meg, és nem von mérleget bibliai értelembe vett bűn és bűn között:

Ha valaki a gyilkosság bűnét követi el, talán azt mondjuk rá, hogy tagja egy csoportnak, amelyiknek az identitásában ez a közös vonás? Hagyjuk, hogy a gyilkosok felvonulásokat rendezzenek és gyilkosklubbokba járjanak, ahol berúgnak, és áttáncolják az éjszakát, és aztán együtt elmennek gyilkolni? Ezt egyszerűen az identitásuk egyik aspektusának nevezzük?

Ezzel együtt ez a tábor nem rémisztő úgy, ahogy más nem fikciós táborról hallunk. Nagyon erősen reflektál a könyv arra, hogy jót akarnak nekik, ahogy jót akart Coley és a nagynéni is, amikor ide juttatták. És a gondozók is azt hiszik, hogy a legjobb dolog, amit tesznek, hisz így a gyermekek visszakerülhetnek Krisztushoz. Ez persze nem legitimálja őket, ahogy nem oldozza fel a társadalmat sem az alól, hogy nem fékezi meg az ilyen híveket. De a könyvben valahogy ez mégis sokszor kerül előtérbe. Talán mert ez a remény utolsó szála. Meg általában szeretjük hinni, hogy a világ összességében mégiscsak jó.

Cameron nem tanítható szívvel érkezett az intézménybe, azaz kritikus volt vele, nem hitt benne, de így hamar kiismerte a rendszert, és ráérzett, hogyan kell túlélni benne. Lindsey hangján szólalnak meg cinikus gondolatok a rendszerszintű logikátlanságokkal szemben, aki erős szimbóluma lesz így a regénynek, mint valami védekezési mechanizmus.

Ugyanakkor a tanítványok nem kerülnek ki a gyógyulás lehetőségéből így sem. Az intézmény célja kifejezetten az, hogy az ember belássa, hogy a múltja nem a helyes múlt. De a melegségen kívül még állati sok minden van a múltban, például mindaz, amit identitásnak gondolunk. Úgy mondják, eltűnsz, láthatatlanná tesznek vagy elfejeted önmagad. Mert minden sokszor hangzik el, és mindig ragad valami belőlük a tanítványokra.

Két hasonló tanítvánnyal Adammal és Jane-nel kialakítanak valami véd- és dacszövetséget a rendszer ellen, mert tudják, hogy szívás itt lenni, és ők igazából nem is akarnak. Sokat beszélgetnek, de ezek a beszélgetések az idő előrehaladtával egyre üresebbek, csak életben tartó szituációs komédiák, amik állati erős válságtünetek. Mert nem maradt más.

És persze sokkal jobban eltűnsz, ha komolyan veszed az egészet. Adam szobatársa ki akar gyógyulni, és mintadiák is. Betéve tudja a Bibliát, és megtört. Sikerült meggyűlöltetni vele saját magát, az embert a bűnös gondolatok mögött, aki nem elég erős legyőzni azokat, és drámai következményei voltak ennek, és nagyon erősen kiemeli, hogy ki nem alakult személyiségek lelkére megy a játék az ilyen intézményekben. És ezt nem lehet elégszer aláhúzni.

Állati erős kötetről van szó, nagyon örülök, hogy végre magyarul is olvashattunk ebben a témában, abszolút hiánypótló volt. Nagyon fontos beszélnünk erről, mert ez egyszerűen emberjogi, sőt, gyermekjogi kérdés, amiből nem volna szabad engedni. Mindig nagyon örülök, ha valahol betiltják az ilyen intézményeket, és bízom benne, hogy az ilyen könyvek, és azt azokat körülvevő hírverés segítségével kevesebb gyermek kerül ilyen válságokban, az egyébként sem könnyű LMBT kamaszkorban, vagy egyáltalán.

Kedvenc részem: A személyes ülések, de ez belőlem táplálkozik. Mindig állati izgalmas megtapasztalni, hogy különféle logikák élnek egymás mellett, akár hamis kiindulásokból, és ennél a regénynék abszolút ez volt az élményem.

Szeretettel ajánlom a könyvet mindenkinek, mert mindenki meg fogja benne találni a saját érdeklődését.Cameron poszt ebben a regényben megismeri a saját szexualitását, viselkedésmintákat les el, beszélget róla, aztán a táboron keresztül felnő. Hatalmassá és emberivé, olyanná, aki érzi már a felelősségét a dolgokban. És közben a regény pszichologizál, és beszél a táborról, gondolkodik Istenről, és működik az egész, teljes egységben.

Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése
Athenaeum, 2019
439. oldal
Így olvastam: 5 nap alatt, napi két ülésben, kb. 40-50 oldalával. A könyv szedése és a történet is nagyon sűrű, kell neki a pihentetés, és könnyebb is úgy, ha van időd átgondolni a dolgokat. Én verset olvastam mellette.

Ennyi lettem volna mára. Köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak a példányt és a megtisztelő bizalmukat. Nektek pedig köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban. :) Ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

Hamarosan érkezem a következő poszttal, de addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Timothy Kurek: Kereszt a szekrényben

2017. december 21. - Szilvió

Sziasztok,

a mai posztban egy vallásos ember könyvét hoztam nektek. Egy mélyen hívő izgalmas kalandját, aki egy év alatt (és persze az előkészületekkel és a könyv megírásával is telt el idő) hatalmas utat tett meg: Egy mélyen konzervatív és nem túl melegbarát gyülekezet oszlopos tagjaként indult, és megismerte miről is szól igazán a meleg élet... és ha ez még nem volna elég, egy könyvet is írt belőle. :)

keresztki.JPG

Szóval, Timothyt úgy ismerjük meg, mint lelkes konzervatív gyülekezeti tag, aki vallásos iskolába járt, vitatkozott LMBT aktivistákkal isten igéjéről, de lenézte őket, és a gyülekezet keménymagja volt, aki sosem kérdőjelezhetné meg a hitét. Aztán ez a Timothy találkozott egy lánnyal a gyülekezetből, akinek elég rossz sorsa lett, mert leszbikus, és kitagadták. És akkor Timothyban felmerült, hogy mi is a krisztusi tanítás, meghogy hogy ítélhet el embereket, akiket nem ismer (de úgyis bűnösök, hisz a homoszexuális névben magába foglaltatik, hogy őknáluk csak férfi férfival hál, ami alapból elég utálatosság), csak a sztereotípiákon át látja őket, és így is tudja csak elképzelni. Igen, bocsánat, egy picit didaktikus, vagy szájbarágós, de a könyv is az. Aranyosan, de az. :)

Ez a Tim, akit megismerünk, kitalálja, hogy egy évig melegnek adja ki magát, és megnézi miben változik a stigmatizált élet. És ez egy nagyon izgalmas kalandnak tűnik, nagyon fontos kimondott és megélt dolgokkal, amiket heteróként nem érthetünk, melegként pedig természetesnek gondoltunk, és ezekre különös ráismerni és rácsodálkozni.

Alapjaiban járja végig a meleg élet aspektusait a szerző, és mindenhonnan hagy nyomot. Egy meleg kávézóban találkozunk vele, ismerősökkel és ismeretlenekkel, megtanulja kezelni, hogy nyomulnak rá, és egy helyes kedves srác marad, aki önkritikus, végig, és bár a történet igaz, a maga egy évét írta meg a szerző, érdekes történetmesélési szálakat húz be a történetbe jókor. Visszaemlékezik, kíséri egy bigott farizeus képzeletbeli barátja, aki a neveltetését és az eddig beleszokott értékrendszerét képviseli, és érdekes ahogy harcol vele, ahogy küzd ellene, nagyon ötletes kreatív.

És a könyv: meleg könyv, szembenézés a saját előítéleteinkkel, vagy legalábbis az övével, és azzal a világgal, amelyben melegnek lenni kellett 2009-ben. (2009-ben volt a kísérlet, 2011-re születik meg a könyv.)
A 18. oldalon kimondja, hogy 2009-ben is vannak országok ahol kivégezhetnek valakit, mert meleg. Csak mert meleg. Utal az ENSZ és a Vatikán vitájára arról, hogy elítéljék-e a homoszexualitás (igen, itt főleg a férfiak köztiről van szó) büntethetőségét, és egyáltalán az egész katolicizmusról, amely XVI. Benedek korában nem volt annyira melegbarát, sőt, nagyon erős kampányokat folytatott a melegek egyházból történő kitakarításáért (UPDATE: az ő pápasága alatt lettem előáldozó és bérmálkozó, puszi, Szilvió). 

A kísérlet elején előbújik gyülekezetének és a szüleinek, és nagyon őszintén írja meg a fogadtatást, amit egyébkbént az egyik kedvenc és szerintem legfontosabb legfontosabb Martin Luther King idézettel vezet fel, és nem is szeretnék többet hozzáfűzni:

mlk.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Amikor mindennek vége, akkor nem az ellenfeleink szavára, hanem a barátaink némaságára fogunk emlékezni.

És miközben távolodik el korábbi életéről egyre inkább megtalálja magát, vagy legalábbis talál magának egy közösséget, akik közül vannak akik hisznek Jézusban, és azt gondolják, hogy az Isten ismeri az emberek lelkét, a meleg emberekét is. Meg persze vannak, akik nem, de az a közösség, amibe csöppent, nagyon tudatos, pontosan tudják, hogy az öngyilkosok mekkora számban bújnak elő öngyilkosságuk előtt melegként, és épp ezért vigyáznak egymásra, és szeretik egymást minden képmutatás nélkül, ha nem is a krisztusi úton, de valahogy mégis. (Két mondatos helyzetjelentés itthonról: Amúgy hol a picsába vannak ilyen közösségek itthon? Vagy ez itt nem probléma? DE! Kurvára! Hahó!)

Megismerünk egy karaktert, akit a "ne kérdezd, ne mondd" törvény miatt menesztettek a hadseregből, csak mert az USA 2011.-ig nem kért olyan emberek szolgálatából, akik az azonos neműeket szeretik, és azon keresztül egy egész derékba tört karriert ismerünk meg.

A regényben fontos szerepet kap még az erőszakmentes demonstráció (aminek a kultúráját itthon amúgy hiányolok.), és az AIDS is, és a velük kapcsolatos tévhitek is tisztázásra kerülnek, szintén fontosak és pozitívak.

Ami idegesített: A könyv rettenetesen didaktikus, és kinyilatkoztatás szerű, miközben a konzervatív keresztény álláspont alternatív igazságait taglalja, ahhoz képest a mű végére egy picit önfényezébe csap át, nyilván ettől nem lesz kevésbé fontos az üzenete és az ügye, de visszás volt nekem. És másoknak is...
Illetőleg hiányzott nekem egy picit egy rossz meleg karakter. Leírja, hogy a melegek között, mint bármilyen szociológiai csoportban, vannak jók és rosszak, de a rosszak itt nem szerepelnek, és ez nem tudom mennyire ábrázolja a valós tapasztalatot (vannak sejtéseim), és mennyire lehet (megfontolt?) írói szándék, de visszás.
Jah, és a melegbarát templomot a Szeplőtelen fogadtatásnak szentelték. Érted, a melegbarát templomot. A szeplőtelen fogantatásnak.

lol.jpg

A kedvenc részek: egyértelműen a farizeussal folytatott párbeszédek, meg egy pillanat, amikor megláttuk Jézust női ruhában. Ott egy picit letettem a könyvet, és megköszöntem a világnak, hogy létezik.:)

És végezetül szeretnék azzal búcsúzni, ami szerintem a könyv fő üzenete, és fontosnak tartom, hogy itt elhangozzon, mégha már a facebookon futó #ugyanazaszeret kampányban olvashattátok:

dec18.JPG

És ez vonatkozzon most mindenkire, ha már úgyis karácsony közeleg. :)

Ennyi lettünk volna mára, és ami azt illeti, idénre is. Mármint én, és a cinikus énem. :) A következő poszttal már január 3-án tervezem érkezni, most megint a kis faluba utazom, ahol sem térerő sem bármi, az ünnepekre, szóval, bár facebookon még kommunikálunk, tehát keress ott, ha eddig nem tetted volna, itt szeretnék áldott ünnepeket kívánni, és megköszönni az egész éves (majdnem, február közepén indult a blog) követésedet. :)

Ha jövőre sem szeretnél lemaradni a tartalmakról, iratkozz fel a jobb felső sarokba kattintva, ha háttértartalmak is érdekelnek, akkor keress facebookon, ha érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra, ha pedig szeretnél valamit elmondani, ne fogd magadba, használd a komment szekciót. :)

Jövőre pedig megyünk tovább: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió