Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


1 és X: A júniusi kedvenc olvasmányom, és a júliusra tervezettek

2020. július 10. - Szilvió

Sziasztok,

bár már 10-e van, most érkezik az első bejegyzés ebben a hónapban, ami pedig a szokásos hó eleji tervező. Márminthogy majdnem a szokásos. Merthogy megtippelni sem tudom, hogy mi az a hat könyv, amit nagy eséllyel el fogok olvasni a hónap végén. Mutatom az esélyeseket, de előtte nézzük majd a múlt hónap kedvenc olvasmányát!

Viszont most mindenekelőtte jelzem, hogy nem tudom, hogy hogyan lesznek a bejegyzések ebben a hónapban, mert vagy egy térerő nélküli kis faluban leszek, vagy utazom. Az előbbi helyen tudok bejegyzéseket írni, az utóbbi időszakokban tudok majd blogolni, illetve néha majd bemegyek a városi könyvtárba is, ahol szintén tudok blogolni, de ez sem ez az itthon felcsapom a laptopomat és blogolok helyzet lesz.
Ennyit szerettem volna, most pedig jöjjön a bejegyzés:1esx.jpg

1: A kedvenc júniusi olvasmányom

Max Porter: A bánat egy tollas állat covers_592049.jpg
Max Porter első könyve máris veri a sikerlistákat, és úgy tűnik nem véletlenül. A szerző a kisregényében a gyászfeldolgozással foglalkozik, és a gyászt a maga sajátos, valószínűtlen voltában ragadja meg, hiszen tudja, hogy maga az érzés sem racionális. Vers vagy dráma szerű kis betéteteket találunk a szövegben, amiben vagy az apa, vagy a gyermekek vagy a varjú beszél az édesanya elvesztéséről, szülői, gyermeki, testvéri kötelezettségről, dolgokról, amiknek kapcsán hiányzik egy anya.

A gyász feldolgozásának az idejére egy huncut, de figyelmes varjú költözik a család életébe, aki megfigyel, aki mindent ért, és akivel mindent meg lehet beszélni. Ugyanakkor ez nem egy jótékony madárasszony, aki felneveli a fészkébe ragadt csecsemőket, valahogy mégis az lesz. A közelében olyan, mintha éjszaka lenne, amiben könnyebb kimondani a dolgokat.

Persze ez most így nem hangzik túl izgalmasan, vagy hát nem mond sokat, de a kötet sem sok, viszont szép és igaz, úgy is, hogy itthon alig ismerjük Ted Hughest, akinek a költészetanyagából merít a szerző. Az biztosan hozzátenne az olvasáshoz, de nem érezzük azt, hogy kevesebbet kapnánk. Ettől is jó.

és

X: Az olvasásra esélyes címek:

Szóval jött 10-15 könyvem, aminek a nagy részét nagyon szeretném a nyáron elolvasni, és van 20 könyv, amit kinéztem magamnak a polcomról, és az, hogy ezeken a könyveken belül mit olvasok majd a nyáron, azzal kapcsolatban minden pillanatban mást érzek, így nem is tippelném meg, hogy melyik az a 6 könyv, ami biztosan sorra kerül majd. Helyette mutatok most 10 db esélyeset.

Bartis Attila – Kemény István: Amiről lehetflg.jpg
Kemény István a kortárs magyar költészet egyik legnagyobb hatású alakja, Bartis Attila pedig a kortárs prózaírás egyik különc hangja, akik 1986 óta jó barátok. A két szerző beszélget ebben a könyvben írásról, irodalomról, közéleti szerepről, Erdélyről, a saját munkáikról. Különleges beszélgetés ez, érezni, hogy ez a két ember kedveli egymást, és sok mindenben ugyanazt gondolják. 2007-ben beszélgettek először, 2010-ben jelent meg a kötet, és 10 évvel később is tanulságos. Átalakult azóta a kulturális tér, Kemény István azóta megírta a Búcsúlevél című versét, és persze még rengeteg minden történt. De a hol fontos, hol tök lényegtelen dolgokban ma is érvényes beszélgetés ez. Egy klassz, szeretettel teli, kedves buborék a könyv, örülök, hogy végre elkezdtem olvasni.

covers_593625.jpgJulie Orringer: Üldözöttek gyűjteménye
Mennyit ér az ember háború idején?
Varian Fry egy olyan újságíró, aki a második világháború után megkapta a Világ Igaza díjat, és nem érdemtelenül. Franciaország német megszállásakor ugyanis azonnal Franciaországba utazott, hogy felkeresse és kimenekítse a világ művészeti és filozófiai elitjét a nácik karmaiból. A regényben ugyanakkor nem csak a hős Varian jelenik meg, hanem az a férfi is, aki érez. Például szerelmet a korábbi iskolatársa iránt, aki most ismét felbukkant, hogy a kollégái számára segítséget kérjen. Fry az első száz oldalban berendezkedik és szövetségeseket keres. A többit meglátjuk majd. Lesz róla szó a blogon.

Garth Risk Hallberg: Ég a városcovers_531320.jpg
Az Európa Kiadó 1+1 akciójában vettem meg ezt a könyvet Háy János: Kik vagytok ti? című könyvével együtt. Egy több mint 1000 oldalas nagy tégláról van szó, amit most vagy soha alapon kezdtem el hó elején olvasni, és nagyon örülök, hogy ez így történt. A kötet a 70-es évekbeli punk New Yorkba ad betekintést egy 1976 Szilveszterén történt gyilkosság kapcsán. A Central-parkban két lövéssel meggyilkolnak egy kamasz lányt, közben egy korábbi punk zenekar utódja visszatérő koncertet ad és persze ünnepel a város elitje is. Egy nagy, könnyen olvasható izgalmas társadalmi tablót mutat a könyv az égő városról, és nagyon tetszik az első 300 oldal alapján. Van benne egy szuperizgalmas meleg szál, szóval lesz még erről is szó a blogon. 

covers_410685.jpgJames M. Barrie: Pán Péter
Nagyon szeretem szinte kivétel nélkül az összes Pán Péter filmfeldolgozást, sőt, szinte kivétel nélkül az összes Pán Péterbe szerelmes is vagyok. Az animáltba is (és akkor még nem beszéltünk Dér Jankóról, de ez most mindegy is). A lényeg, hogy régóta szemezek a Móra Klassz sorozattal, mert végre közölte a teljes Pán Péter szöveget, de megtartotta a gyerekeknek szóló hangot. Most végre megszereztem, és esélyes, hogy el is fogom olvasni.

Wolfgang Herrndorf: Csikkcovers_169767.jpg
A Csikk is az esélyesek közül való. Ez egy német ifjúsági regény, amiben a gazdag, de magára hagyott Maik elindul Csikkel az új orosz osztálytársával és egy Ladával, hogy megkeressék az osztálytársa családját. Azt várom tőle, hogy olyan lesz, mint egy izgalmas road movie, ami beszél az útról, beszél a lelkekről és talán az is kiderül belőle, hogy milyen is az a 2010 utáni kamasz generáció. Sokat várok tőle, de sokat is dicsérik. Biztosan lesz róla még szó a blogon is.

covers_280041.jpgMurakami Haruki: Szputnyik, szivecském!
Ti ajánlottátok a múlt hónapban, de egyébként is régóta szemezek Murakamival, de eddig nem vitt rá a lélek. Tudom, hogy a Szputnyik, szivecském! egy krimi, amiben két szerelmes diáklányt követünk, akik közül az egyikük mást szeret. És a fülszöveg szerint hozza a Murakamitól megszokott hangot. Mármint amit az olvasói megszoktak. Nekem ez lesz az első. :) Aztán már megvan az 1Q84 első része.

Barnás Ferenc: Életünk végéigcovers_568927.jpg
Szinte az első hírektől kezdve nagyon ellentmondásos bennem Barnás Ferenc új könyve, ami az egyik leghangosabb tavalyi megjelenés. A főszereplő egy idős ideg-összeroppanásból felépült filozófiatörténész, aki az után nyomoz, hogy az édesanyját valóban a rák vitte-e el. Szerintem ez egy picit klasszikusan kortárs magyar helyzet, nyilván lesz benne egy csomó bölcselet, miközben az élet és a halál dolgait próbálja a főhős felfejteni. És azt mondják, hogy jó, szóval fogok neki adni egy esélyt. Hogy ebben a hónapban lesz-e ez az esély, azt nem tudom.

covers_435757.jpgEmma Cline: A lányok
Moskát Anita biztosan, de szerintem még valaki nagyon ajánlotta a saját felületén A lányok című könyvet, és megint ugyanaz a most vagy soha alapon végre megrendeltem. A könyv a Manson-gyilkosságok mögött álló szekta mindennapjaiba enged betekintést egy beilleszkedésre vágyó, saját útját kereső kamasz lány történetén keresztül. Remélem, hogy ebben a hónapban még el tudom olvasni, de nem tudom, hogy az Ég a város után mennyi energiám lesz még a 60-as 70-es évek alternatív USA-béli közegről olvasni, de ha marad, akkor ez mindenképpen sorra kerül majd.

Han Kang: Nemes teremtményekcovers_495885.jpg
Hang Kang dél-koreai szerző hazájának az elbeszélhetetlen traumáját, az 1980-as kvangdzsui mészárlásnak a történetét igyekszik elbeszélni és megismertetni a világgal. A halomra lövetett diktatúra ellen lázadó diákok holttestjeit kivezényelt 15-16 éves diákoknak kellett eltakarítani. Ezzel a regényével a szerző alulnézetből, szereplőkön, résztvevőkön keresztül szeretné megmutatni, hogy milyen a valódi történelem. Most van egyfajta kíváncsiságom és nyitottságom olyan szövegek felé is, amelyek nem az angolszász hagyományból jönnek, remélem majd ez látszódni is fog az olvasmánylistámon.

covers_482135.jpgColm Tóibiín: Nora Webster
Szeretem Colm Tóibínt, szeretem, amit meglát a női sorsokban. A Mária testamentumánál egyértelmű volt már, hogy szeretni fogom, mert tök fontos elgondolkodni azon, milyen lett az anya sorsa megváltás után. Aztán a Blackwater-i világítóhajó aláhúzta bennem ezt az érzést. Most szereztem be a Nora Webstert, amiben egy özvegyen hagyott nő igyekszik felemelkedni a gyászán és kitalálni, hogy hogyan fogja felnevelni a gyermekeit. Tóibín biztosan zseniális lesz megint.

 

 

 

Ennyi van betervezve a hónapra, meglátjuk, hogy hogyan sikerül. Ahogy a bejegyzésekkel is. Jövő héten pénteken biztosan érkezik a menetrend szerint beígért kibeszélős bejegyzés, és szeretnék a jövő hétre egy értékelést is, meglátjuk, hogy majd mi sikerül belőle.

Mindenesetre, ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról sem, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy az áprilisban létrehozott személyes blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és szintén április óta patreonon is támogathatjátok a munkámat.

A következő találkozásig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Júniusi summa

2020. június 30. - Szilvió

Sziasztok,

egy szuper klassz szupersűrű hónap van mögöttem, szóval most csupa-csupa jó érzéssel írom nektek ezt a summát. Ami a blogot érinti, 15 könyvet szereztem az elmúlt hónapban, 8 könyvet sikerült elolvasnom, és ez lesz a 11. bejegyzésem. Lazán, de jól mentek a dolgok, gördülékenyen, tényleg szerettem ezt a hónapot. Kezdjük hát summázni:junius_1.JPG

15 könyvvel gazdagodott a polcom:

Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok
Krusovszky visszatért az első műfajához, a lírához, és elég menő lírakötetet pakolt össze, bár eddig csak beleolvasni volt időm. A kötete az álom és az ébrenlét határait, a felejtés és a nem emlékezés témáit igyekszik körüljárni, és nagyon várom, hogy legyen időm és motivációm beleveszni figyelmesen egy lírakötetbe, mert biztosan ez lesz a következő.

Paul Auster: 4 3 2 1
Austertől eddig csak rövidebb regényeket olvastam, de nagyon csábít ez a majdnem 800 oldalas monstrum is, szinte azóta, hogy megjelent. A regény annak a lehetőségeit járja körül, hogy mennyire határozzák meg az embert a körülményei, a véletlenek és az emberi döntések. Négy fejlődésregényt olvashatunk, ugyanazét az Archie Fergusonét, és nagyon kíváncsi vagyok rá, miken múlnak Auster szerint a nagy dolgok.

William Golding: A Legyek Uracovers_461134.jpg
Nagyon fura Golding könyve. Azóta tudom, hogy meg akarom venni, mióta láttam az új borítóját, pedig a híre a kamaszkoromban sem volt kisebb vagy érdektelenebb, mint most. Csak valahogy most állt össze. Klasszikus kamaszokról szóló szövegnek tartják, mint a Zabhegyezőt, de A Legyek Ura sokkal direktebben foglalkozik a társadalommal. Egy kamasz csoport hajótörést szenved a második világháború után, és érzik, hogy fel kell épüljön valamiféle államszerű rend. A regény elsősorban ennek a rendnek a kialakulását és a személyiségükben még instabil kamasz szereplőket mutatja be. Ennél biztos vagyok benne, hogy rövidesen olvasni fogom.

Karl Ove Knausgard: Halál (Harcom 1.)
Knausgard és az ő Harcom sorozata az egyik leghangosabb dolog a kortárs világirodalomban, és én az ilyen hangos dolgokat mindig egy kis idővel később olvasom el, és nem is pózból, hanem csak mert szeretem, ha már le van zsongva valami. A sorozat maga a szerző életét meséli el, ami most így nem hangzik túl érdekesen, de mindenki annak tartja, és hát. A Halál az apja életét és a gyermekkorával való leszámolását, elszámolását állítja a középpontba. Érdekel.

Pusztai Virág: A képekből összerakott ember
Pusztai Virág az egyik tanárom a televíziós műsorkészítő képzésen, és ha jól látom, ez az anyag a doktori disszertációja. Néhány fejezet erejéig már kaptunk betekintést a témába az egyetemi kurzusain, de alapból érdekel ez a tudományterület. A kötet a képi fordulat utáni világról beszél elsősorban a filozófia felől. Annak a kornak a jelenségeit vizsgálja, amit ma élünk. Ha jól sejtem arról fog benne beszélni, hogy hogyan vagyunk képesek mind tudósként, mind emberként együtt élni ezzel a fajta vizuális világgal, és hogy mi hogyan teremtjük, interpretáljuk újra és újra magunkat benne. Kedvelem Pusztai Virágot, kíváncsi vagyok a meglátásaira és a kérdéseire.

Chaim Potok: A nevem Asher Lev
Az egyik egyetemi órámra kellett olvasnom Jirí Langertől a Kilenc kapu című könyvét, amelyben a haszidokról írt, akik ortodox hagyománytartó zsidó közösségek, az Ortodox című könyv kapcsán most sokat beszélnek róluk a könyves közegekben. Jellemzően vidám emberek, sokat táncolnak és egész életükben a tekercseiket bújják. Jirí Langer is egy olyan író volt, akinek ki kellett lépnie a közösségéből ahhoz, hogy alkotni tudjon, hasonló a helyzet Chaim Potok rabbi főhősével, aki pontosan tudja, hogy a vallásos zsidók nem szoktak festeni, sőt, olyan jól festeni, mint ő. A vallásos kultúra és a művészet tere között pedig bátran kigúnyolhat az ember bármit. Egy lelkes, humoros, vicces könyvet várok.

Edward St. Aubyn: Patrick Melrose – Nincs baj – Baj van – Van remény
Edward ST, Aubyn: Patrick Melrose 2. – Ami kell – Végül
Szóval határozottan az az érzésem, hogy nem olvastam még elég drogos könyvet. Pedig de. Csak a drog mellé a könyvekben mindig olyan tök érdekes témák kerülnek, mint a beat, a depresszió vagy éppen az angol arisztokrácia elsatnyulása. A Patrick Melrose sorozatban határozottan az utóbbira kapunk példát. Az öt kisregényből álló, magyarul két kötetben megjelent sorozatban Patrick Melrose életét követjük az apja zsarnokoskodásával teli gyermekkorától a heroinfüggőségéig, majd látjuk, ahogy Patrick családapaként próbál harcolni az apja okozta traumák, és azok az átöröklődése ellen. Több olyan molynak a kedvence ez a könyv, akiket nagyon kedvelek, és nyilvánvalóan én is imádni fogom. A Lírától vettem 1+1 akcióban, mert a Librinél lebeszéltem magam ugyanerről az akcióról egy hónappal korábban, és utáltam is magam érte.

Amy Bloom: Közös titkaink
A könyv Lorena Hickok és Eleanor Rosevelt szerelmi történetét járja körbe. Egyrészt ez egy nagyon izgalmas kötetnek tűnik, hiszen az újságíró és az idealista first lady, akinek például az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát köszönhetjük, kapcsolata mind szakmailag, mind érzelmileg összefonódik. Nyílt titok a Fehérházban, hogy Eleanor és bizalmas tanácsadója között több van barátságnál, Eleanort mégis férje mellett, az ország második asszonyaként végzett emberjogi és nőjogi mozgalmárságáról ismerjük. Én meglepődtem a regény fülszövegét olvasva, kíváncsi vagyok, hogy milyen további meglepetéseket tartogat számomra a könyv.

Balázs Ágnes: Feladó: Fekete Szivárvány
Édesanyja balesete után Zsófi gyanús leveleket kap, amelynek a feladója a Fekete Szivárvány. Feltehetően valamilyen rejtélyt feloldva Zsófi édesapja állhat az ügy mögött, Zsófi pedig nyomozásra indul. Egy kedves barátom ajánlotta, érdekel a roma téma ifjúsági regény reprezentációja, többet nem igazán tudok róla.

Emmi Itarata: A tiltott álmok városa
Két dolog történt az elmúlt hónapban, ami meghatározza egy picit most azt, hogy milyen könyvek kerülnek előrébb az olvasmánylistámon. Az egyik Zsófi szuper videója, amiben LMBT+ könyveket ajánl nektek, és amiben legalább 2 olyan régóta meglévő, még olvasatlan, és egy régóta megvenni tervezett könyv is szerepel, amikről azt gondolom, hogy tök gáz, hogy még mindig nincs róluk tartalmam. A másik dolgot már régóta terveztem, de Zsófi videójának hatására vált valósággá: Megkérdeztem, hogy milyen könyvekről olvasnátok szívesen, és arra kérlek titeket, hogy az oldaldobozok közötti képre kattintva ti is ajánljatok bátran könyveket, amik érdekelnek titeket.

Nadehogy: Miért kellett ez a hosszú felvezető? Mert A tiltott álmok városával a megjelenése óta szemezgetek, de csak Zsófi videójának a hatására maradt meg végre a kosaramban egy-egy akciómustra után. A regény főszereplője Eliana, aki álmot lát egy olyan szigetbéli városban, ahol tilos álmodni. És rettenetesen érdekel, hogy hogyan épül fel ez a diktatúra. Mármint nagyon szerettem a Chaos Walking trilógiát, ahol minden férfinek zaja van, egy ideje a polcomon van a Manmom, ahol szintén az álmodás az egyik fő történettér, az Amatka is egy éve áll már a polcomon, ahol a nyelvet korlátozza egy diktatúra… Érdekelnek az íjmódon felépített világok, és nem értem, miért nem olvastam még el ezeket.

Murakami Haruki: Szputnyik, szívecském!
Murakami könyvét már értem, hogy miért nem olvastam el. Mert olvasatlanul vár a polcomon az 1Q84 első része a szerzőtől, és nem szeretem, ha egy szerzőtől több olvasatlan könyvem van. És félek az 1Q84-től, mert egy nagy trilógia nagy tétekkel. Ehelyett most akkor elolvasom ezt. Rövidebb is, egykötetes is, LMBT is, kértétek is. A kötetben K-t követjük, aki szerelmes az egyik diáklány társába, aki viszont egy idősebb üzletasszony miatt lángol. Egy szép történetet várok egymás mellett élő beteljesületlen szerelmekről, és az sem volna rossz, ha megérteném, miért szeretjük annyira Murakamit. Bocsánat, ha a szavaim valakik szerint blaszfémikusak, még nem tudom, hogy mit cselekszem.

Wolfgang Herrndorf: Csikk
Mint ma már említettem, nagyon szeretem a Zabhegyezőt, ezért vannak mind várakozásaim, mind félelmeim azokkal a könyvekkel, amiket úgy reklámoznak, mint az új Zabhegyező. Egyszerűen mindig meg kell keresnem azt, hogy mitől lesz más, mitől lesz ez érdekes számomra, és mivel szintén kértétek, és én is régóta szemezgetek vele, ezért itt is el kellett gondolkodnom. A Csikk egy olyan regény, ami igyekszik megragadni valamit a kelet-németségből. Két berlini kamasz srác elindul egy öreg Ladával, hogy Havasalföldre menjenek Csikk rokonaihoz. Én szoktam szeretni az ilyen road movie-kat, ha tényleg elkapják azt, amikor csak úgy nézzük az utat és beszélünk mindenféléről hangulatot. Ezt mindenképpen várom tőle. És hogy hozza a Zabhegyező minőséget. Ez is olyan könyv, amiről biztosan hamarosan lesz szó.

Max Porter: A bánat egy tollas állat
Érthetetlen, hogy ez a könyv eddig miért nem volt a polcomon, mert a tavaszi megjelenése óta erősen kiabálva hívogat, de még szerencse, hogy nem vettem meg. A szakkollégiummal mi is választhattunk, hogy a tavalyi szépirodalmi szövegek közül melyikek kerüljenek a Libri-díj shortlistjére, és a szavazatunkért cserébe érkezett ez a könyv, és eléggé nagyon örültem neki. A könyv egy rövid elég lírikus gyásztörténet, amiben egy apa és két fiú egy varjú segítségével igyekeznek feldolgozni az édesanyjuk értelmetlen halálát. Nagyon izgalmas a kötet textúrája, kis monológokat tartalmaz, szinte verseket, és bár biztos vagyok benne, hogy egy csomó jelentés elveszett számomra például azért, mert a kötet kapcsán hallottam először Ted Hughesről, mégis egy izgalmas gyászfeldolgozós kötet lett, tele gyönyörű mondatokkal, amiket könnyű érezni.

Péczely Dóra (szerk.): Lehetnék bárki
Épp 2017 tavaszán, amikor elkezdtem jó verseket is írni a Független Mentorhálózat alatt, jelent meg a Szívlapát kortárs költészeti antológia, amiben akkor élő szerzők kamaszok számára is érthető, élvezhető verseit válogatta egybe Péczely Dóra. Most ennek az antológiának jelent meg a kistesvére, a Lehetnék bárki, amiben 30 alatti kortárs szerzők és klasszikus szerzők 30 éves koruknál előbb írt versei jelennek meg. Hatalmas öröm számomra, hogy az antológiában két versem is olvasható, illetve, hogy a kötet címét az egyik versem sora adhatta. Nagyon klassz antológia hihetetlenül izgalmas szerzőkkel, bátran ajánlom nektek is. Amikor megérkezett a példányom egész nap csak lapozgattam, hogy milyen jó versek vannak benne, milyen jó emberektől, és milyen megtisztelő és klassz dolog szerepelni benne.

9 könyvet sikerült az elmúlt hónapban szereznem:

Erwin Mortier: Dadogó dalok könyve
Erwin Mortier édesanyja Alzheimer-kórban szenvedett, és azt olvashatjuk rövid, szabadversszerű kis novellákban, hogy egy anya hogyan veszik el a világban, és a gyermekének hogyan kell megtanulnia másként viszonyulni az anyjához és az őt gondozó apához. Mivel a családom tavalyig szintén együtt élt ugyanezzel a betegséggel, ezért azt mondhatom, hogy nagyon ismerősek voltak a kötet élményei. Látni és lassan megszokni, hogy valaki nincs velünk, keresni magunkon a jeleket és utólag megmagyarázni, megérteni a történeteket, próbálni azt az embert segíteni, aki ott van vele, felkészülni arra, hogy lesz, amikor már mi kevesek leszünk. Egy nagyon érzékeny szöveg, nagyon első kézből mutatja meg a hozzátartozás érzéseit, tétje a szövegnek, hogy ezeket minnél tényszerűbben írja le. Szerintem nem igazán ismert könyv, pedig fontos volna. A téma miatt is, és a megértés miatt is. Mindketten elolvastuk a nővéremmel aztán beszélgettünk egy nagyot. Sokat kaptunk a könyvtől.

Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?
Matt Haig az angol ifjúsági és gyerekkönyvpiac egyik népszerű alakja, olyan könyveket jegyez, mint a Ha megáll az idő vagy A fiú, akit karácsonynak hívnak. Ebben a regényben mégsem feltétlenül a fiataloknak szól. A depressziójáról mesél, amit a húszas évei közepén élt át, és közben tele van életerővel és életigenléssel. Elmondja, hogy volt, amikor ő is elindult, hogy megöli magát, de végül nem tette meg az utolsó lépest egy szikla peremén állva, beszél a visszaesésekről, a fájdalomról és a létezni képtelenségről, arról, hogy érezhetjük úgy, hogy mínusz egyen állunk, de nem a halál az egyetlen megoldás, hogy feljöjjünk. És közben tényleg süt minden szavából az élni akarás. Listákba szedi, hogy miért kell életbe maradni, beszél a nehéz dolgokról, a depresszió statisztikájáról, arról, hogy hajlamosak vagyunk mi magunk és a környezetünk is elbagatelizálni. Kemény könyv, de szuper módon kedves és jólelkű az egész. Nem fogja megváltani a világot, de nem is vállalkozik rá. Csak egy picit másként akar rád nézni, és ez sem kis dolog.

Johan Idema: Hogyan legyünk jobb turisták
Johan Idema könyve egy nagyon izgalmas kis darab. Két motivációm volt. Egyrészt most nyáron több ilyen hátizsákos városban lézengős kis nyaralást tervezek, másrészt pedig Eberhard Staub: Az élő város című könyvében azt mondja, hogy a városi ember is olyan, mint a turista, hiszen hátizsákkal mászkál, van nála víz meg szendvics, és fotókat is készít. Alapvetően kábé úgy vagyok turista, ahogy Idema képzeli, tömegközlekedem keresztül a városokon, keresem a peremkerületeket és az azokban rejlő szépséget, ott vásárolok, ahol az emberek általában, gyűjtök emlékeket, mégis jó visszacsatolás volt, hogy Idema ezt tartja a jobb turistaságnak. Én úgy érzem, hogy lassabb, a pillanatban élőbb, de mindenképpen jó így.

Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun
Nádasdy kiadta az első prózakötetét a születésnapomon. A melegségről ír benne, hogy milyen volt a ’60-as, ’70-es, 80-as években. Kedves, mesélős, tanulságos könyv ez, nyilvánvaló volt, hogy odáig meg vissza leszek érte. Itt írtam róla.

Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam
A Nils Holgersson mesék írójának szép gyerekkora volt egy vidéki kisbirtokos gyermekeként. A könyvéből megismerjük a közeli családokat, a nevelőnőket, és végig követjük azt, ahogy az eltökélt kislányból lassan író lesz. A regény idején túl is majd az első nő, aki irodalmi Nobel-díjat kap. Kedves könyv, jó hangulatokat kap el, egy délután alatt olvastam ki pihenésképpen.

Molnár Gál Péter: Coming out
MGP a rendszerváltás előtti színházi élet megkerülhetetlen kritikusa volt, akiről 2004-ben kiderült, III/III.-as ügynök volt, akit a homoszexualitásával zsarolva szerveztek be. Akkor megírta a végül be nem fejezett, meg nem szerkesztett válaszát, amely csak most most a Magvető Tények és Tanúk sorozatában jelent meg. Itt írtam róla.

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Jeanette Winterson az angolszász kortárs irodalom egyik nagy, kedvelt feminista alakja. A Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? pedig a szerző egy későbbi regénye, amiben már a pályájára is visszatekint. Amikor először olvastam a könyvet 16-17 évesen, akkor elsősorban arról szólt, hogy egy kamasz lány próbál valahogy élni azután, hogy az a nevelőanyja elutasította. Ma már egyszerre szól erről és közéleti érzékenységről, amit tizenhat évesen nem is igazán érthettem, mert az igazán az elmúlt pár évben ragadt rám. Beszél a vallásos neveléséről, de nem állítja be ezt a témát sem direkt ellenségesen, tematizálja a munkáséletet és az elsőgenerációs értelmiségiségét, nyilván baloldalian, és közben tényleg csak azt próbálja feldolgozni, hogy hogyan hangozhatott el a címben szereplő mondat.

Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünk
Selyem Zsuzsa kötete nem csak a címe miatt érdemli meg a figyelmünket, hanem azért is, mert jó novellákat tartalmaz. A nyelvhasználata kevésben tér el a fiatal kortárs magyar prózanyelvtől, gesztusaiban is elsősorban elidegenedik, hősei menekülnek egyfajta valóságból, melyek válsága egyébként a teljes társadalmat is érinti. Előkerül a migráció, az ökológiai krízis, de mindezek személyes síkokon, történeteken keresztül maradnak velünk. Izgalmas szövegek, nem forradalmiak, nem mások, mint amiket a fiatal prózánál látunk, bár elég menőn többször olvasunk állati nézőpontból történeteket, de  a szövegek mindenképpen kellemesek, alaposak és jók.

Max Porter: A bánat egy tollas állat
(Fent már írtam róla)

Nézzük az év elején belőtt kategóriák szerint:

Nonfiction: Miért érdemes életben maradni?, Hogyan legyünk jobb turisták, Coming out, Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Megismerni a várost: Hogyan legyünk jobb turisták
Nem angol/magyar anyanyelvű szövegek: Dadogó dalok könyve (belga), Hogyan legyünk jobb turisták (holland)
Kortárs magyar széppróza: A szakállas Neptun, Az első világvége, amit együtt töltöttünk
Régóta meglévő LMBT könyvek: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
LMBT könyvek: A szakállas Neptun, Coming out, Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Blogoltam is:

Ez ebben a hónapban a tizenegyedik bejegyzés, ami kifejezetten örömteli dolog számomra. Annak is örülök, hogy a pontosan tervezett posztok jókor jöttek: Tényleg a hónap első napjaiban érkezett az 1 és 6, és sikerült tartani a pontosan három hetet a két kibeszélős poszt között, amire a továbbiakban is nagyon szeretnék figyelni. De ne szaladjunk ennyire előre.

Június 3-én érkezett az 1 és 6, a betervezettek közül 3 könyvet olvastam el, de nem is erőltettem, a három maradék könyv is menni fog majd, mert tényleg érdekelnek, csak nem akartam erőltetni. Ezt követően érkezett az első Kibeszélős, amelyben a blogon található bejegyzéstípusokról meséltem. Hogy mik voltak velük a szándékaim, és hogy hogyan alakultak át az évek alatt. Az első értékelésem Sara Collins: Frannie Langton vallomásai című könyvéről szólt (az alternatív fülszöveget itt, az értékelést itt találod). A következő bejegyzésről már volt szó ma, arra kértelek benne titeket, hogy ajánljatok nekem könyvet. Aztán érkezett a hónapom nagyon várt olvasmányáról az értékelés: Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun című novelláskötetéről írtam (alternatív fülszöveg itt, értékelés itt). A második Kibeszélősben arról írtam, hogy miért kellene visszavenni a buzi szót. Index kiemeléssel és hatalmas komment cunamival trónól most a legolvasottabb bejegyzések között, és megdőlt vele az eddigi napi látogatottsági rekordom. Az utolsó értékelés Molnár Gál Péter: Coming out című önéletírásáról szólt (alternatív fülszöveg itt, értékelés itt), és ez pedig hát a 11. bejegyzés.

Szóval ez volt. Örülök ennek a hónapnak, tényleg sikerültnek érzem. A június, és ha már itt tartunk, az augusztus nem tudom, hogy hogyan fog alakulni, mert most táborozom, aztán pedig nagyon ritkán leszek térerő közelében, de szeretnék blogolni, bízom benne, hogy megtalálom majd a módját. :) Még az is lehet, hogy egyszerűen csak lesz hálózat otthon (bár eddig nem volt, de hátha ezt megoldotta az online oktatás helyzete). Tényleg meglátjuk.

Mindenesetre, ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról sem, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy az áprilisban létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és szintén április óta patreonon is támogathatjátok a munkámat.

A következő találkozásig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

1 és 6: A májusi kedvenc, és 6 júniusra betervezett cím

2020. június 03. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben a hónap elején szokásos 1 és 6-ot hozom, amiben egy könyv erejéig visszatekintünk a múlt hónapra, megmutatom, mi volt a kedvenc olvasmányom, aztán pedig gőzerővel nekiesünk a tervezésnek, és megmutatom, hogy milyen könyveket szeretnék olvasni a következő egy hónapban. Nézzük is:

1_es_6.PNG1: A kedvenc májusi olvasásom:

Margaret Atwood: Guvat és Gazella covers_537719.jpg

Atwood az egyik legnépszerűbb világirodalmi szerző ma a magyar könyvpiacon, és persze nem érdemtelenül. Tavaly, szinte egyszerre adta ki a Jelenkor Kiadó egy gyönyörű kiadásban a MaddAddam trilógia részeit, és az Atwood rajongó barátom szerint ez a trilógia lesz az az Atwood életműből, ami nekem igazán tetszeni fog. Szeptemberben beszereztem az első részét, májusban a Libri 1+1-es akciójában a másik kettőt, és egy szörnyen nyűgös kedd délelőtt, amikor el akartam menekülni a világ elől, levettem a polcról, és az első pillanatoktól megszerettem.

A MaddAddam trilógiában egy posztapokaliptikus világban járunk. Az emberiség a génmódosítással előállított állatokkal él együtt, az ipari termelés mindenre ad kielégítő választ, és lassan feléljük a világunkat, Atwood mégsem egyértelműen ökokritikus szöveget írt. Az emberiség pusztulását ebben a regényben egy néhány tudós által előállított csodaszer okozza, amelyet a kapitalizmus és az ember őrült metaforájaként is felfoghatunk, miközben ez egy abszolút ökoterrorista válasz (nyilván nehéz is az ökológiai tudatosságról leválasztani a kapitalizmuskritikát) a ma ismert világ gondjaira is.

A történetbe azonban már a katasztrófa és az azt követő túlélési verseny után kerülünk. Megismerjük Hóembert, aki Guvattal és Gazellával együtt felelősnek mondható ezért az újfajta világrendért. Hóember most egy új intelligens faj, a guvatkák egyetlen kis törzsi közösségét őrzi, és próbálja terelni őket Guvat intelmei és Gazella tanításai mentén.

A történetben egyszerre kapunk bepillantást egy újfajta térbe és társadalmi működésre, amely nem alkalmazkodott az apokaliptikus helyzetekhez, hanem az abbéli életre teremtetett, megismerjük Hóember szemén keresztül azt, amit mi emberek hagytunk magunk után egy telepen a túlélési versenyben, és Hóember emlékein keresztül betekintést nyerünk abba, hogy hogyan jött létre mindez.

Disztópiáknál általában szeretem azt, amit A szolgálólány meséjénél láthatunk, hogy a rendszerből egyetlen, csak a hétköznapi ember szintjén érzékelhető valóságot látunk (szerintem a mestermunka ezzel az eljárással Paul Auster: A végső dolgok országában című regénye, ami végig megtartja ezt a feszültséget, és mégis működik), viszont Atwood ebben a trilógiában annyi tök izgalmas újdonságot szedett össze, amivel működött ez a beavatott nézőpont. A következő részben azonban már olyanokról olvashatunk, akik elszenvedték a változást, és igen nagyon várom.

és

6: Hat szöveg, amit el szeretnék olvasni júniusban

A júniust én kifejezetten ambiciózus tervekkel kezdtem, sok régóta tologatott olvasást tervezek befejezni, és az új LMBT könyveket is jó volna most elolvasni. A nyaram eléggé zilált lesz majd, ezért nem merek nyárra nagyokat vállalni. Sokat szeretnék utazni is, és nagyrészt olyan helyen leszek, ahol alig van térerő és internet, így ez majd nyilván a blogon is látszódni fog. Pont ezért szeretnék lezárni dolgokat, és nem valahol valamilyen minőségben tipródni rajtuk. Meglátjuk mi lesz, ami biztos, hogy mostani recenziós példányokat nem szeretnék továbbvinni, a többit pedig vihetem nyugodtan, de azokat sem szeretném.

Szilasi László: Kései házasság covers_603617.jpg
Szilasi László az egyik tanárom az egyetemen, és tök kedvelem. Talán ő is kedvel, de ezt nála mindig nehéz eldönteni. Szerintem most írta meg a következő nagy regényét A Harmadik híd óta. Mármint megjelent persze közte az Amíg másokkal voltunk és az agydaganatáról és a felgyógyulásáról szóló Luther kutyái is, amik szintén izgalmas szövegek, de azokban elsősorban a tétjük működött. Szilasi most egy szerelmes regényt ír két tanáremberről, akik mindig egymás mellett voltak, de sokáig nem vették észre, hogy együtt is lehetnének. Közben megöregednek, és elmegy mellettük a történelem is. Amit eddig hallottam Szilasi felolvasásokban a regényről, azok nagyon jól működnek, már-már kikacsintanak a kemény, ironikus Szilasis póz mögül, és nagyon várom, hogy nekiálljak az egésznek.

covers_602712.jpgNádasdy Ádám: A szakállas Neptun
A Magvető fogja uralni ezt a hatos csomagot, négy szöveg náluk jelent meg az elmúlt félévben a most hozottak közül. Nádasdy prózával jelentkezik. Életében először. Novellákba gyűjtötte a melegségről származó tapasztalatait. Beszél a fiatalságáról, a diktatúráról, amely, ha nem is üldözte a homoszexualitást, de semmi esetre sem pártolta, de beszél utazásokról, táborokról, dolgokról, amik egészen máshogy működtek az internet előtt a meleg életben, mint azóta.

Molnár Gál Péter: Coming outcovers_594645.jpg
Molnár Gál Péter a rendszerváltás előtti színházi kritika egyik megkérdőjelezhetetlenül nagy alakja, aki vitriolos tollával és vállalt elfogultságával is nagy népszerűségnek örvendett. 2004-ben derül ki az ügynökmúltja, és hogy a homoszexualitásával zsarolták. Molnár Gál Péter indulatos vallomást írt erre válaszul, amiben leírja, hogy most is hasonlóan tenne, számonkérte a nyilvánosságot, amely számonkérte őt. És közben az írása bemutatja, hogy milyen is volt az a bizonyos Kádár-kori meleg élet, és milyen volt bejáratosnak lenni a színházi terekbe.

covers_588770.jpgSebastian Barry:
Végtelen napok

A Végtelen napok egy szuper kedves és izgalmas családtörténet. Írországban kezdődik a 19. századba, ahol Thomas 17 évesen útra indul az Egyesült Államokba, hogy ott munkát és családot találjon. A befogadó családjánál találkozik Johnnal, a család szintén kamasz fiával, és a barátságuk lassan szerelemmé lesz. Együtt vonulnak be a polgárháborúba, ott harcolnak az indiánok ellen, hogy aztán örökbefogadják az árván maradt sziú kislányt, Winonát, és együtt bejárják a háború által megviselt országot. Azt hallottam, hogy ebben a könyvben nagyon sok szeretek van, szóval ezt várom elsősorban tőle, de van némi félelmem a történelmi regényekkel kapcsolatban.

Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünkcovers_597215.jpg
Selyem Zsuzsa a novelláskötetével lefoglalta a 2020 legjobb címét magának, és ez most nem hagy nyugodni. A novellákban olyan szereplőket követünk, akik látják, hogy a világunk a pusztulásba tart, de még hisznek benne, hogy a világunk megváltoztatható, és tesznek is érte, ki-ki a maga tétje és ideái szerint. Kíváncsi vagyok a könyvre, és azt hiszem novelláról novellára fogom lassan, egyenként olvasni, mert mostanában így van igényem a versekre is. Aztán lehet, hogy leülök majd, és nem állok fel, amíg nem végeztem.

covers_508502.jpgCserna-Szabó András: Puszibolt
Cserna-Szabó András az egyik kedvenc magyar prózaíróm, mert szörnyen humoros és rendkívül intelligens, a Puszibolt pedig sokak szerint az egyik legjobb könyve. Az utóbbi három évben ismerkedtem meg a munkásságával, és lassan hozom be a lemaradásokat.
Azért fontos számomra, hogy a Pusziboltot elolvassam, mert nem szeretem, ha egy szerzőnek több olvasatlan könyve van a polcomon, és most jelenik meg a legújabb regénye Extra Dry néven, és hát meg kell venni. A Puszibolt egy olyan helynek ígérkezik egy kisvárosban, ahol mindenki megveheti a boldogságát, ha éppen nyitva találja. Csernától pedig ez zseniális lesz.

Ez lesz ez a hónap. Meg terveim szerint még egy csomó-csomó minden.:)

Ha addig is kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a múlt hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

1 és 6: Az áprilisi kedvencem és hat májusra betervezett cím

Sziasztok,

a májusom elég zűrösen indult, nagyon sok beadandó zuhant rám, mégis úrrá tudtam lenni a helyzeten, viszont emiatt nem volt időm a bloggal foglalkozni. Így most pihenten és nyugodtan elkezdem a májusi tartalmakat, és mint ahogy az lenni szokott, indul a hónap az 1 és 6-tal. Egy könyv erejéig visszanézünk a múlt hónapba, és nagy terveket szövögetünk. Kezdjük! 1es_6.JPG

1: Az áprilisi kedvencem

Gerőcs Péter: Árvaképekcovers_509333.jpg
Gerőcs Péter egy magyar kortárs prózaíró, akitől mindig tartottam. Azt gondoltam, hogy elitirodalmat ír, akár bölcsészkedik. És ez egyébként ezek be is igazolódtak, mégis nagyon tudtam élvezni a könyve olvasását. Gerőcs Péter egy férfi életét követi, egészen a nagyszüleik szomszédjaiig, akiknél egy lány ikerpár szinte megbabonázza őt kisgyermek korában. Aztán látjuk felnőttként. Barátai vannak, akik nagyrészt szintén bölcsészek, értelmiségiek, akikkel megbeszéli a világ dolgait, miközben nagy akár külföldi lapoknak készít portrékat, és művészfotózik is. Kiállítása is lesz. Aztán látjuk házasként, majd elváltként, majd öregen, amikor már tanítja a fotózást. Gerőcs regényében aura van. Egy megkeseredett emberről mesél, aki egy picit mindig is meg volt keseredve, és nagyon jó, hogy nem kell szeretnünk őt. Izgalmas szöveg, amiben végig egyetlen sorsra esik a fókusz, más nem is igazán számít, a világ is csak annyira, amennyire az aláhúzza a férfi szenvtelenségét. Egyszerre dolgozik valamiféle mágiával, őrülettel és hideg realizmussal, miközben tök kemény akár filozófiai dolgokban is állást foglal az élettel vagy a fotográfiával kapcsolatban. Egy lassú szöveg, ami tele van izgalmas dolgokkal. Kell hozzá egy hangulat, de én jókor vettem a kezembe. A szerző a Győztesek köztársasága című könyvével került elém, amiben a főhős egy meleg srác. Azt még biztosan elolvasom tőle, és lehet, hogy időről időre még visszatérek hozzá. Most ez a két könyv van a polcomon tőle.

Amúgy szerintetek a borítón egy száj vagy egy nyak részlet van?

és

6: A májusra betervezett címek

Sara Collins: Frannie Langton vallomásai covers_587146.jpg
A Libritől érkezett ez a könyv recenzióra. Most ezt olvasom, és nehezemre esett letenni pusztán azért, hogy megírjam az 1 és 6-ot, de az élet is kemény. Ugye. Egy 19. századi mulat rabszolgalányt követünk, aki szolgaságban született, feltehetően a birtok fehér tulajdonosa és a fekete rabszolgája gyermekeként, aki meghalt a szülés közben. Frannie Langtont évekkel később azzal vádolják meg, hogy megölte a már másik gazdáját, és annak a feleségét, de a kérdéses éjszakáról nincsenek emlékei. Frannietől azt kéri az ügyvéde, hogy adjon valamit a kezébe, ami megmentheti a nőt az akasztástól, Frannie pedig elmeséli az egész életét, kezdve a gyerekkorával és azzal, hogy hogy tanul meg olvasni, írni és civilizáltan viselkedni, azon át, hogy hogy kerül Londonba és az új gazdáihoz egészen a bíróságig. Okos szöveg, ami hangot ad egy néger rabszolganőnek, akit olvasni és írni tudása valamint olvasottsága és műveltsége ellenére dobálnak egy életen keresztül, anélkül, hogy igazi beleszólása lenne bármibe is. Az utolsó 100 oldalnál tartok, és várhatóan nagyon fogom szeretni az értékeléskor.

covers_593625.jpgJulie Orringer: Üldözöttek gyűjteménye
Mennyit ér az igaz emberi élet háború idején?
A regény Varian Fry újságíró igaz történetét meséli el, akinek a közreműködésével olyan írók és művészek szöktek ki a németek által megszállt Franciaországból, akik meghatározták a múlt század művészeti, filozófiai életét. Julie Orringer azonban nem csak mint hőst, hanem mint gyötrődő és szenvedéllyel szerelmes, de házas férfiként is bemutatja őt, hiszen ezeknek az éveknek nem kell csak a háborúról szólniuk. Izgalommal várom a regényt, amit szintén a Libritől kaptam, és majd írok is róla.

Stephen King: Emelkedéscovers_597984.jpg
Nem olvastam még Kinget, viszont tudom, hogy izgalmasak a történetei, több olyan film van, amit megnéztünk az egyetemen egy feszültséggel foglalkozó szemináriumon, és már például a Carrieről akár el is tudom képzelni, hogy egyszer elolvasom. Vagy lehet, hogy az Emelkedés után King fanatikus leszek. Ennek azért van valamennyi esélye, mert ebben a regényben leszbikus a két szomszéd lány, akik egy új éttermet tartanak fent, és harcolniuk kell a kisváros folyamatos előítéleteivel. Scott, a főszereplő a történetben folyamatosan veszti el a saját testtömegét, és ezzel egyre kevesebb energiája marad a földön maradni, a szomszédok azonban szövetségest találnak egymásban.

Sokak szerint ez nem olyan igazi Stephen King regény, sok rajongó csalódott, a fülszöveg is beszél arról, hogy King ebben a regényben egy más arcát mutatja, sőt, mesének is nevezi a történetet, amiben az író megértésről, az elfogadásról és segítségről beszél. Nincsenek elvárásaim sem előző ismereteim, kíváncsi vagyok, hogy mit fogok kapni, Az Európa Kiadótól érkezett recenzióként.

Sally Hines: Mi a gender?covers_586428.jpg
Bevezetés a XXI. századhoz
BASZKI SZILVIÓKÁM! EZ MÁR MEGINT ITT VAN?
Tudom, igazatok van, és ígérem, hogy májusban elolvasom, és írok róla, ha beleszakadok is, de szerencsére nem fogok beleszakadani, mert egyébként az első két fejezete nagyon tetszik, és utálom, hogy nem olvastam tovább, pláne mert a Scolar küldte a recenzióra. Szóval. Ez egy nagyon izgalmas és okos könyv, ami tisztázza a XXI. században annyira különbözőképpen értékelt gender fogalmakat, és megmutatja annak a biológiai, pszichológiai és társadalmi vonatkozásait. És közben tele van illusztrációkkal, zseniális a tördelése, és az egész könyv annyira jó, és nem értem MIÉRT NEM OLVASTAM MÉG EL.

Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk covers_590845.jpg
És ha már az elkezdett, nagyon szeretett, de végül mégsem befejezett könyveknél tartunk, akkor itt a helye Ocean Vuong könyvének is. Ocean Voung könyvét már az amerikai megjelenés óta elmondhatatlanul vártam. A fiatal vietnámi származású amerikai költő az első kötete után egy nagyon intim, személyes, lírai regénnyel jött, amiben az anyjával és a családja vietnámi származásával való kapcsolatáról ír egy személyes, az édesanyjának címzett levelet. Beszél a szégyeneiről, a rosszul elsült játékokról, a nyelvről, az elsőgenerációs értelmiségiségről, és arról is persze, hogy meleg. Már az első száz oldalban egy nagyon kemény de nagyon szép könyvet kaptam, és hamarosan továbbolvasom. Csak jöttek az egyetemi dolgok, aztán a Frannie Langton vallomásai, és még nem jutottam vissza hozzá. De nagyon jó könyv, megpucolja a lelket, olvassátok el.

covers_602712.jpgNádasdy Ádám: A szakállas Neptun
Nádasdy Ádámban azt szeretem, hogy 73 évesen képes kiadni az első prózakötetét, ami egy nyilván fantasztikus novellakötet lesz. A hetvenes nyolcvanas évek meleg életében járunk, amikben a főhősök utaznak, de megjárják a magyar valóságot is. Szerelmesek lesznek, vagy csak vágynak. Akár csak szerelmesnek lenni. Épp a születésnapomon jön ki, és bár nem szoktam előrendelni, most muszáj volt, mert a Líránál volt egy kedves kis akció, és nem lett volna meg ezek nélkül az ingyen szállítás, és egyébként is megvettem volna az első pillanatban. Remélem még időben megérkezik ahhoz, hogy a hónapban el tudjam olvasni. :)

(Egyébként ezzel a csomaggal érkezik Szilasi László új regénye is, a Kései házasság, és sajnos elfelejtettem eddig előrendelni, de szintén most jön a Magvetőnél Krusovszky Dénes Áttetsző viszonyok című verseskötete. Ezek már nem LMBT kötetek, de nagyon várom. Ezzel csak azt szerettem volna mondani a poszt végén, amiben minden említett könyv idén jelent meg, hogy... Szóval, hogy idén eddig elkényeztett a könyvpiac és van még egy-két dolog, amit várok.)

Jó volna, ha mindez sikerülne a következő két hétben, de tudom, hogy ez nem kevés.  Viszont majd a bejegyzéseken láthatjátok, hogy hogy haladok. :) Ha addig is kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Áprilisi summa

2020. április 30. - Szilvió

Sziasztok,

nagyon durva, hogy olyan mintha ezer éve írtam volna a legutóbbi havi summát, pedig csupán pont egy hónap telt el azóta. De persze többnek tűnt, lassan megy az idő karanténban, sok könyvet sikerült rendelni, kevesebbet olvastam, viszont rengeteget blogoltam (Ez a 41. bejegyzésem ebben a hónapban a személyes blog posztjaival összeadva, de egy meleg srácként ezzel a 12. bejegyzésemmel sem maradok szégyenben.), és hát bőven van mit mesélni, szóval nem is nyújtom tovább a szót.

aprilis_1.JPG

25 Könyvet szereztem az elmúlt hónapban

Elsősorban kiadói akciókat kerestem. Tök fontos, hogy most, amikor bezártak a könyvesboltok és elmaradt a könyvfesztivál, ha tehetjük, közvetlenül a kiadótól rendeljünk. Ezzel támogatjuk őket, miközben van, hogy olcsóbban ki is jövünk, mint egy terjesztői rendeléssel. Ha mégis úgy alakul, mert mondjuk jó akcióitok van, keressétek a Líra, Libri vagy Alexandra csoport könyveit a saját terjesztőiknél. Én is így igyekeztem támogatni a kiadók munkáját, és a kiadók szuper akciókkal hálálták ezt meg. Mutatom:

Maxim: Dream válogatás akció

Jesse Andrews: Manmon
Az álmokon túl
Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni könyv írójának a tavaly megjelent egészen másirányú ifjúsági disztópiája ez a regény. Benne mindenki akkora, amennyit ér, így az élete során mindenki nőhet is és alacsonyodhat is a beleszületett helyzetéhez képest, és van egy tér, az álmoké, ahol mindenki egyenlő, és vannak emberek, akik képesek irányítani az álmok terében történteket. A regény során egy kamasz fiú-lány testvérpárt követünk, akik közül a lány ki akar házasodni egy gazdag magas jogásszal, aki képes őket az egészen apróságukból kiemelni. Elkezdem olvasni a regényt, de aztán mindig jöttek mások, így nem olvastam tovább, pedig érdekesnek tűnik.

Karen M. McManus: Tartsd meg a titkot
Karen M. McManus jegyzi a Lehull a lepel ifjúsági krimit, és úgy tűnik, hogy ebbe a krimijébe is került LMBT szereplő. Egy izgalmas regénynek ígérkezik egy lány főszereplővel, aki most csöppen a titkokkal teli kisvárosba, ahol néhány évente eltűnnek kamasz lányok. Karen McMannus érti a krimit, de az az igazság, hogy egy picit sok LMBT mellékszereplős ifjúsági krimi lesz ebben a bejegyzésben, és nem tudom, hogy pont ez a könyv mikor fog sorra kerülni.

GABO: 1000 könyv közül lehetett 999 forintért akció

Andrew Hodges: Kódjátszma
Alan Turing élete

Nem emlékszem mikor talált meg Alan Turing, de biztosan kamasz koromban, mert olyan kép él róla a fejemben, aki nagy történelmi karakter, akinek szenvednie kellett a melegsége miatt. Csak sokkal később láttam a filmet, aztán pedig nagyon sokat tanultunk róla az egyetemen, hiszen megalapozta a rövid matematikusi pályáján is a mesterséges intelligencia és mai általános nyelvészet, nyelvtechnológia alapjait. Nagyon régóta szemezek a könyvvel, de 5000 Ft az alapára, és nem azt mondom, hogy egyszer nem vettem volna meg, de eddig mindig volt helyette más.

Scott Westerfeld: Túlvilágok
Darcy egy nő, aki félbehagyta az egyetemet és New Yorkba költözött a készülő ifjúsági regényével, ahol gyorsan beilleszkedik a tapasztalt és fiatal írók közé. Közben pedig Darcy különleges regényével is megismerkedünk, aminek a főszereplője egy terrortámadás elől a -túlvilágra menekül, de könnyen lehet, hogy ez a különleges képessége nem elég ahhoz, hogy megmeneküljön. LMBT, Régóta figyelem. Örülök, hogy megvan, de nem tudom, mikor fogom elolvasni.

Caea Delevinge – Rowan Coleman: Mirror, mirror
Ezt a könyvet elmondhatatlanul jó volt olvasni. Egy ifjúsági krimi, amiben olvasás közben nem csak az elkövetés miértjét és tettesét kerestük sokáig, hanem azt is, hogy mitől lesz LMBT+ szöveg, és mindkettőtől leesik az állad. Egy osztály különceit egy iskolai énekóra feladata összehoz egy próbaterembe, és a közös dühük épít valami olyat, amit könnyen tarthatnak a következő egy évben otthonnak. A barátságuk kis törései azonban felszínre kerülnek, amikor az egyikük eltűnik, de ha nem kapaszkodnak össze, minden, ami jónak tartanak darabokra hull. Itt írtam róla.

Daryl Gregory: Afterparty
Ez a könyv szörnyen véletlenül jött felém az akcióban, de elképesztően boldog vagyok ettől. Mostanában nagyon érdekel a hit mint téma, és ez a szöveg nagyon erős kérdéseket tesz fel róla. Az Afterparty az okosdrog forradalom után játszódik, amikor már otthon mindenki képes lesz drogot nyomtatni. Egy tudós társaság ekkor felfedezi az ÚME 110-et, későbbi nevén a Jelenlétet, ami képes elhitetni a fogyasztóval, hogy isten fizikailag is ott van vele. A készítők úgy döntenek, hogy ez a szer nem kerülhet az utcára, évekkel később egy gyülekezet mégis használni kezdi. Ez után nyomoz az egyik, egyébként leszbikus feltaláló, így egy nagyon mozgalmas és cselekményes történetet kapunk. Itt írtam róla.

Ruth Ware: Sötét erdő közepén
Ezt még valamikor OlvaZsófi ajánlotta nagyon, és talán LMBT szálat is emlegetett, de lehet, hogy ez hülyeség. A fülszövegből nagyon kevés derül ki, igazából annyi, hogy ez egy thriller, aminek Nora a főhőse, aki meghívást kap Clare erdő közepére szervezett lánybúcsújára. Akad valami régóta elvarratlan szál is, és a dolgok egyébként sem alakulnak túl jól. Krimi, amiről azt szoktam mondani, hogy nem igazán az én műfajom.

Andrew Ridker: Jótét lelkek
Tavaly az év közepén jelent meg a Jótét lelkek, és szintén isten hozta a polcomon. Mindig bizalomgerjesztő, amikor egy regény címkéi között az erotikus, az LMBT és a családregény is szerepel, de közben sokan szeretik, és a fülszöveg is érdekesnek tűnik. Egy idősödő, jelzálogproblémákkal kűzdő középszerű egyetemi professzor áll a regény előterében, akit elhagyni készül a barátnője, a már felnőtt gyermekei nem foglalkoznak vele, kiderülhet, hogy valójában alig ismerte a halott feleségét, és most muszáj összeszednie magát. Izgalmas könyvnek tűnik, tudom, hogy lesz egy pillanat, amikor le fogom szedni a polcról, és egyben elolvasom. Ezekkel a könyvekkel mindig ez van.

Moskát Anita: Bábel fiai
A tavalyi év egyik nagy olvasói élménye volt Moskát Anita utóbbi két regénye az Irha és bőr (itt írtam róla) és a Horgonyhely (A két regény kapcsán itt beszélgettünk Anitával az LMBT irodalomról és a szórakoztató SFF irodalomban lévő LMBT lehetőségekről.) a tavalyi évem nagy kedvencei voltak, és most az első regényét is beszereztem. Bár nem volt akciós, de régóta vártam, és a kiadótól a legkorrektebb rendelni. A regényről azt tudom, hogy a különböző hatalmi struktúrák dolgoznak benne, egyház, főpapok meggyőződéséről és lehetőségeiről, próféták üzeneteiről olvashatunk bennük, miközben minden a vérről és a pénzről szól. Mindig azt hittem, ez lesz az első Moskát Anita regény, amit olvasok, mert a hatalom és a vallás olyan kérdések, amik nagyon-nagyon érdekelnek, de aztán az élet máshogy rendelte. No nem baj.

Líra: Nagyon kíváncsi voltam mindkét könyvre, könyvfesztiválon akartam őket beszerezni, és találtam 3000+ felett 25% + ingyen szállítós kupont

Sebastian Barry: Végtelen napok
A XIX. század közepén a 17 éves Thomas az éhinség elől az Egyesült Államokba szökik, ahol egy befogadó családot és szerelmet is lel a család fiatal férfija, John személyében. A pár együtt harcol a polgárháborúban, majd amikor a sors eléjük sodor egy sziú kislányt örökbe fogadják, hogy együtt bejárják az egész országot. Egy nagyon várt történet ez, ami most jelent meg a Magvető gondozásában, és nagyon örülök, hogy megjelent, de most egy picit félek tőle, mert nem kötnek le sokszor a történelmi szövegek, viszont a kedves kis család szeretetrevalósága úgy érzem nagyon fog tetszeni.

Bordás Máté: Egy völgy elárasztása
Ezt a kötetet a könyvfesztiválon akartam megvenni, hogy a kiadónál vegyem, de végül megvettem most. Bordás Máté egy nagyon jó és jófej fiatal költő és ijesztő volt kézbe venni a kötetét, mert Máté egy olyan srác, akit mondjuk 2017 óta folyamatosan követek. Időről időre jelenek meg a zseniális Rost folyóiratban, aminek ő az egyik szerkesztője, együtt laktunk JAK-táborban, ami egy meghatározó hét volt, azt hiszem mondhatjuk, hogy mindkettőnknek, és nem egymás miatt. És azért hablagyolok, mert eddig csak bele-belenéztem a kötetébe, ami egy tök bátor kötet. Nagyon más, mint amit itthon szoktak csinálni, kinyitva is látszik, hogy Máté olvas például kortárs világlírát. Itthon, ha ömlenek a gondolatok, akkor a beatből omlanak, és tök működnek, de Máté tök más és nagyon működik ez is. Annyira, hogy még nem volt bátorságom nekiállni szorosan olvasni.

Molybolt: Az unokaöcsém egy olyan könyvet szeretett volna húsvétra, ami csak ott volt, de kellett még venni két könyvet a postaköltség miatt

David Sheff: Csodálatos fiú
David Sheff újságíró, aki végigélte, ahogy a fiatal és tehetséges gyermeke metamfetamin függő lesz. Többszöri rehab és visszaesés, egyetemváltás története ez egy szülő szempontjából, aki mindig fél attól, hogy megcsörren a telefon, de közben mindig próbál reménykedni. Terápiára járnak, orvosokkal konzultálnak, majdnem megmérgeződik egy egész család élete, és próbálják elfogadni, hogy az a csodálatos fiú és a függő srác, akinek minden mindegy és akiből csak a drog beszél nem ugyanaz a személy. Egy apa szinte reményvesztve próbál küzdeni a gyermekéért, mert tudja, hogy különben pár héten belül holtan találnák túladagolva, és eközben újságíróént igyekszik a lehető legtöbb forrást felkutatni és a legtöbb szempontból vizsgálni a függést, különösen a metfüggést. Kemény dokumentum regény ez, és egy izgalmas önismereti kaland számomra. Tipikusan az a könyv, amit azért vettem meg, mert a borítója szép (Jó, de sokat segít, hogy Timothée Chalamet van a moziplakát alapján készült borítóján.), de örülök, hogy elolvastam.

Dimitry Glukhovsky: Poszt
Dimitry Glukhovsky az egyik legismertebb kortárs orosz író, itthon is sorra jelennek meg a regényei, és már többnél éreztem azt, hogy meg kellene vennem. A legutóbbi ilyen regénye volt a Text, ahol a közösségi média valóságában értelmezi a közeljövőben játszódó politikai katasztrófát. Most a fővárosra és vonzáskörzetére visszaszűkült Ororszországban járunk az egykori Volga mentén, amire most már csak folyóként hivatkozhatnak. Egy határőr és a 17 éves bajkereső, kíváncsi nevelt fia története vár a gyönyörű könyvtárgy belsejében. Az elejét elkezdtem, és tetszik, de nem most fogom folytatni, de tudom, hogy el fog jönni az ideje.

Agave: Nagyon szerettem volna Neil Gaiman könyvét, és akciós volt, és rendeltem hozzá még egyet, ami idén jelent meg és nagyon érdekelt.

Cory Doctorow: Radikálisok
Négy felkavaró történet a jelenből

A könyv négy nagyon izgalmas sci-fi novellát, kisregényt tartalmaz, amiben különböző Egyesült Államok béli összeomló jövőket ismerhetünk meg, amelynek alapja lehet akár a terrorizmus, akár a korrupció, akár a darknet vagy az apokalipszis pénzzel való túlélhetősége. Izgalmas szövegeket várok leginkább, és egy picit tartok ettől a kisregény formától, de tényleg nagyon akarom, hogy jó legyen.

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Neil Gaiman az SFF irodalom egyik hatalmas alakja. Olyan szövegek fűződnek a nevéhez, mint az Amerikai istenek vagy az Északi mitológia. Tudtam, hogy egyszer el fogom veszteni a Gaiman szüzességemet. Sokáig azt gondoltam, hogy a Coraline lesz ez a könyv, mert egy portálutazó kislányról szól, nyilván Alice, és a többi, amit behív ez a téma. Aztán Moskát Anita megosztott pár hónapja néhány idézetet ebből az esszégyűjteményéből, és úgy éreztem, hogy sokkal könnyebben függök rá a szerzőre, ha olyan elméleti szövegekkel kezdek, amik (1.) tök okosak, (2.) tök érdekelnek. Most pedig nagyon akciós volt, 1200-300 forintért rendeltem.

Libri: Random akciók

Cserna-Szabó András: Puszibolt
Mi más is lehetne egy nagy regénynek a fő kérdése, minthogy mi is a helyzet a boldogsággal? És Cserna-Szabó Pusziboltja nagy regény minden ismerősöm szerint, aki már olvasta. Ő a kortárs irodalomnak egy nagyon zseni alakja, humoros, de vérkomoly regényeket és tárcaszerű irodalmi szövegeket, novellákat ír, de van több receptkönyve is. Irodalmi receptkönyvek. Például a pacalról. Sokan ezt a könyvét tartják a legnagyobbnak, tavaly előtt újra megjelent a Helikonnál az új életműsorozata első darabjaként, de én akkor a friss (és zseniális) Az abbé a fejével játszik könyvét vettem meg. Aztán megnyertem a szintén zseniális Mérgezett hajtűket, és most 50%-kal árulták a Pusziboltot. Pedig nem akartam már könyvet venni. A Puszibolt egy városról beszél, ahol mindenki a bolgoságot keresi, de a boldogságok elég különböző dolgok. És az sem biztos, hogy ha megveszel valamit a Pusziboltban, az sokáig kitart. Cserna okos lesz és vicces. Várom, hogy megjöjjön az olvassunk Csernát hangulat. Szerintem a hangulatvárós könyvek közül ez jön majd meg először.

Gerőcs Péter: Árvaképek
Gerőcs Péter létezéséről régóta tudok, tudok a regényeiről, de nem gondoltam, hogy valaha olvasni fogok tőle. Szépirodalmi szerző, már több regénye és novelláskötete jelent meg, látszik a szövegein, hogy bölcsészebb regényeket ír. Aztán egy kedves régi ismerősöm mutatta a Győztesek köztársaságát, aminek meleg a főszereplője, és akciós volt a Librinél mindkét könyve, így megvettem. Egy gyanútlan csütörtök délután pedig úgy döntöttem, hogy kiolvasom, mert jól fog majd esni. És jól is esett. Egy lassú történetet mesél el a regény egy férfiről, aki nem hajlandó elköteleződni, csak a szakmájának, a fotográfiának él. Betekintést kapunk mind a gyermekkorába, mind öregségébe, és végig a gyermekkori szomszédjuk, egy ikerpár kíséri. Érdekes történet volt. Lassú, filozofálgató, bölcsészkedő, de jól működött, feszes volt, megvolt a maga különös misztériuma végig, és jól működtette a mágia, az őrültség és a hideg, mindent alaposan leíró ralitást egyszerre. Jó volt olvasni, fogok még tőle. Például a következő regényt:

Gerőcs Péter: Győztesek köztársasága
Semmit nem tudok róla, csak azt, hogy a szereplői egy már pusztulásba roskadt ország romhegyein szenvednek, talán valamiképpen disztópia is, és meleg a főszereplő. Tóth Krisztina gyönyörű fülszöveget írt hozzá, de valahol olvastam egy Bíró-Balogh Tamás írást (talán tárcát) arról, hogy a fülszövegbe írt ajánlás nem igazán az olvasónak szól, ezért nem is kifejezetten informatívak. Lehet benne valami.

Bill Clegg: Volt valaha családod
A könyv, ami nem igazán érdekel látszólag, de valami mégis mindig húzogatja a bajszom felé, és amúgy LMBT szöveg, szóval ebben az akcióban már muszáj volt megvennem egy ezresért. A regény egy nőt követ, aki a lánya esküvője előtti éjszaka mindenkit elveszt, aki egy picit is számított számára, és próbál tovább élni, miközben a szeretteiről féltve őrzött titkok kerülnek a napvilágra. Szkeptikus vagyok, de jó volna, ha jó volna. Családregény, gyász, titkok, magány, akár még egy jó szöveg is lehet.

Nathan Hill: Nix
Nathan Hill regénye 2018 óta olvasható magyarul, és szinte az első pillanattól kezdve tetszik, de szörnyen féltem is tőle, mert egy nagy és súlyos kötetről van szó. És egyszerűen gyönyörű a fülszövege, ezért nem is próbálom meg interpretálni. Tessék:

Samuel ​Andresen-Andersont tizenegy éves korában elhagyta az anyja. Az átlagos külvárosi nőnek ez volt az egyetlen radikális tette – legalábbis Samuel így hitte, ám évekkel később hippi terroristaként látja viszont őt a hírekben, mert állítólag rátámadt egy elnökségért kampányoló republikánus kormányzóra. A média rovott múltú militáns szélsőségesnek állítja be, de Samuel úgy tudja, hogy Faye sosem hagyta el az iowai kisvárost. Elhatározza, hogy megírja az anyja életrajzát, tabuk nélkül, ehhez azonban először meg kell találnia őt. Ahogy a múlt nyomába ered, a történet végighömpölyög a nyolcvanas évek álmos külvárosaitól a ’68-as chicagói zavargásokon át a második világháborús Norvégiáig, a rejtélyes Nix szülőföldjére, akiről kiskorában meséltek Samuelnek. A férfi rájön, hogy mindent át kell értékelnie, amit valaha az anyjáról gondolt.
A Nix különleges történet az anyai önzésről, alkotói válságról, a politika társadalmat megosztó hatalmáról és arról, hogy néha attól szenvedünk a leginkább, amit a legjobban szeretünk.

Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk
Ocean Vuong egy fiatal, 32 éves vietnámi származású amerikai író, akinek a családja a háború elől menekült az Egyesült Államokba. Verseiben tematizálja a szegénységet, a melegségét, a származását és a beilleszkedés nehézségeit vagy épp az elsőgenerációs értelmiségi sorsát. Regényében gyönyörűen ír szemléletes metaforákkal ugyanerről az életről. A könyvet szinte a tavalyi külföldi megjelenése óta várom, és azt hittem sokkal később fog Magyarországra eljutni. Most olvasom, imádom. Nagyon más, hiperérzékeny, személyes lírai szöveg. Kedvenc lesz. Majd írok róla. :)

Prae: Minden könyvre 50% kedvezmény

Lesi Zoltán: Merül
Nagyon szeretem Lesi Zoltánt, szerintem zseniális kortárs alkotó, menő, ahogy a művészetre tekint. A költészet napi bejegyzésben már meséltem a tavaly megjelent Magasugrás című kötetéről, ami a tavalyi évem egyik nagy olvasmányélménye volt. Abban az 1936-os náci olimpia történetének interszex szereplőit járja körül, itt a család témát. Családtagokat ígér a fülszöveg, akik gyökértelenek, nem kapcsolódnak igazán családokhoz. Tudom, hogy Lesi zseni, szóval kíváncsi vagyok a kötetére. Mellesleg egy tojás úszik a vízfelszínen a borítón, amit már most imádok.

Nagy Péter: Alternatívák
A popkultúra kapcsolatrendszere
H. Nagy Péter kötete nagy izgalommal tölti el az egyik legjobb barátomat, és egyrészt emiatt, másrészt a széles tudományos merítés ígérete miatt szereztem be én is ezt a könyvet. Azt ígéri a fülszövege, hogy széles művészeti térben kutat, beszél irodalomról, filmről, zenéről (külön egy egész fejezetben Lady Gagáról), megnézi, hogyan viszonyul a magaskultúra a popkultúrális termékekhez, műfajokhoz, hogyan jönnek létre alternatív kánonok például sci-fi, fantasy területeken belül, beszél arról, hogy az SFF világ hogyan kapcsolódik Gaga klippjeihez és performanszaihoz, vagy hogy azokkal hogyan használja a médiateret. Nagyon várom, megvan az esélye, hogy nagyon szeressem, de majdnem elfelejtettem, hogy ez is a PRAE-nél jelent meg, így csak utólak rendeltem a többihez. Örülök, hogy van saját példányom, bár nálam van a barátomé is. :)

Horváth Márk – Lovász Ádám – Nemes Z. Márió: A poszthumanizmus változatai
Ember, embertelen és ember utáni

A monografikus szöveg ugyanazt a kérdést járja körül, mint számos más tudomány az emberi gondolkodás óta: Micsoda az ember? Mi különbözteti meg őt a világ többi entitásától? Minek köszönheti a világ felett álló pozícióját? A poszthumanizmus már ezt a pozíciót vizsgálja. Az embert mint környezetében élő jelenséget, amely nem csak ágense a világnak, hanem el is szenved dolgokat. Tisztázza, hogy képtelenség az emberi képességeinken túl észlelni, és ezt akár például az állatjogok, akár a kibernetika világában is észbe kell tartanunk. Nagyon erősen elméleti, filozófiai szöveg, félek tőle, de a poszthumanizmus, úgy mint egy másfajta tudományos, gondolatelméleti narratíva elmondhatatlanul érdekel.

Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra
Ezt mindig azzal kell kezdeni, hogy az írót egyszer ittasan megölelhettem Szigligeten, mert nagyon pozitív energiákat áraszt, ezért elfogult vagyok. Általában az ifjúsági regényeiből ismerjük, de ez egy vérkomoly magyar közegben játszódó huszonegyedik századi krimi, amit mindenki szétdícsér. Benne egy egykori osztálytársakból álló csoport teszi meg a 28 éve évről évre minden évben megrendezett kis túráját a Rókabérc közeli vadászházba, ahol idén az éjszakai pálinkázából nem ébred fel az egyik társuk. Nem vagyok egy krimis ember, talán ez már kiderült, de Mészöly Ágnes jó lesz. :)
 

8 könyvet sikerült ebben a hónapban elolvasni

Ez nem jó, persze, több kisebb olvasási válságon is átestem, és a két blog illetve az egyetem is vett el időt és energiát, így biztosan megnőtt az olvasásra szánt idő helyett a youtube-on töltött időm hossza, de ezzel együtt sem vagyok elégedetlen. Tartalmas hónap volt.

Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált
Egy fiú Schindler listáján
Egy lengyel zsidó családot, és annak a családnak a legkisebb gyermekét követjük a vészterhes időkben. Maga a szöveg szerintem a maga 200 oldalával nem igazán hoz újat a holokausztdiskurzusban. Beszél a gettósításról és a munkatáborokról is, viszont a regény szinte első felében csak a kis gyermekkori életét látjuk, ami értem, hogy miért lehet fontos, hiszen az elbeszélő még gyerek, amikor ezeket a dolgokat átéli, de szövegszinten ez nagyon vontatottan jelenik meg. Schindlert viszont tök másként mutatja be. Nem a munkatábor felől látjuk hanem egy olyan család gyermeke mesél róla, ahol az apa már a háború előtt is Schindler gyárában dolgozott. Ha nagyon unatkozol, és ez az egy könyv van a közelben, olvasd el nyugodtan. Egyébként a nővéremnek rendeltem a Maximos akcióban, csak előtte gyorsan elolvastam.

Daryl Gregory: Afterparty
Fent már írtam róla. Az értékelését ide kattintva találod. :)

David Sheff: Csodálatos fiú
Fent már írtam róla.

Cara Delevingne – Rowan Coleman: Mirror, mirror
Fent már írtam róla. Az értékelését ide kattintva találod. :)

Gerőcs Péter: Árva képek
Fent már írtam róla.

Tim Crane: A hit jelentése
A vallás egy ateista szemével

Tim Crane a CEU filozófiaprofesszora, és ebben az esszéjében azt próbálja megmutatni, mi az a vallás igazából, mik a definitív jegyei, amik megkülönböztetik a babonáktól vagy a mágiától, és mi az, amiért ez ma, ebben a tudománnyal teli században is fontossá teszi ezt a kérdést.  Bemutatja a vallásos embert, betekintést kapunk a vallási erőszak sokszor leegyszerűsített vagy félreértett voltára (mint a délszláv-háború, ahol három különböző vallású nemzet kereste az érvényesülést), és végül megnézzük, mit jelent az, hogy ezen emberek felé toleránsaknak kell lennünk. Fontos könyv, sokáig halogattam az elolvasását, de rengeteget tanultam belőle, és mivel sokat gondolkodom vallási, hitbéli dolgokon, ezért fogom tudni ezt a tudást használni is.

Eberhard Staub: Az élő város
Urbánus életformák változása

Eberhard Staub könyvét tudtam, hogy nagyon fogom szeretni, és ez így is lett. Február óta olvastam, pedig alig 200 oldal, de érdemes lassan olvasni, hogy igazán értsük azt a folyamatot, amit leír. A városi polgárság elmúlt náhányezer évét tekinti át az esszéjében. A közös terek és a magánélet viszonyát, az életet működtető hatalmi struktúrákat és társadalmi rendet veszi sorra. Nem azt mondom, hogy úgy érdemes olvasni, mint aki soha nem hallott az urbanisztikáról semmit, mert vannak pontok, ahol szerintem kevesebbet merít, mint amennyit érdemes volna. Nem említi például Hausmann nevét, bár ott van a szövegben távolról minden, de valahogy nincs ott. Ezzel együtt izgalmas szöveg, nagyon szerettem, jól működő perspektívákkal tette tágabbá a látómezőmet, dolgok között teremtett összefüggéseket, és szemléletes metaforákat kaptam. Szerettem.

Terék Anna: Duna utca
Terék Anna a fiatal kortárs líra egyik legautonómabb hangja és legcsodálatosabb alkotója. De tényleg. Iszonyatosan zseniális. A Halott nők kötete a kedvenc verseskötetem evör, és mivel hamarosan érkezik egy régóta várt új kötete, amiben elsősorban az apjával való kapcsolatát, és a vele kapcsolatos gyászát fogja tisztázni, ezért úgy gondoltam, el kell olvasnom a másik polcomon lévő kötetét is. A Duna utca elsősorban a felnövést, a Jugoszláviában lévő gyermekkort, a Budapestre kerülést, a nemzetiségi és nyelvi kérdéseket valamint a szerelmeket tematizálja. Erős metaforákkal dolgozik, minden mondatában állít valami nagyon érvényest az emberekről, a városról, a dolgok állásáról, miközben leginkább éreztet mindent, ettől mégsem veszít a hiteléből. Nagyon szerettem Terék Annát, nagyon jó lesz a következő kötete is.

Nézzük az év elején meghatározott kategóriák szerint:

Nonfiction: A lehetetlen valóra vált, Csodálatos fiú, A hit jelentése, Az élő város
Város: Az élő város
Zsáner: Afterparty
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Eberhard Staub, Leon Leyson
Kortárs magyar szépirodalom: Árva képek
LMBT: Afterparty, Mirror, mirror

Blogoltam

Amennyire nem az olvasás hónapja volt ez a hónap, annyira a blogolásé. Először is elindult egy személyes blogom, a Szilvió random blogol, ahol április elsején elindítottam egy 30 napos, egy önismereti munkafüzet alapján lévő önismereti posztsorozatot, ami most a 29. bejegyzésénél tart, jellemzően mindig este írom meg a bejegyzést rá, és eddig minden nap volt blogbejegyzés rajta. Ez azonban biztosan tarthatatlan lesz a következőkben, de igyekszem kialakítani egy rendszert és keresem a tereit, lehetőségeit ennek a felületnek is. Egyrészt már régóta kecsegtetett, hogy legyen egy személyesebb blogom, ahol nem adott ennyire a téma, másrészt pedig arra jutottam, hogy a karantén jó alkalom arra, hogy megtanuljak, elkezdjek megtanulni kvázi magazinszerűen írni.

Ugyanakkor blogbejegyzésekben ezen a blogon sem volt hiány. Szám szerint ez a 12. bejegyzés a hónapban, ami legalább a duplája a megszokottnak, és nyilvánvalóan nem tartható hosszútávon, de most vitt a hév.

Április elsején rögtön érkezett egy értékelés, méghozzá Seth Mendoza: Akit már egyszer magára hagytál című regényéről, ami történetesen nem létezik, egy kis áprilisi tréfa volt részemről, amit azért a poszt végén felfedtem, tartalomba integrálva. Harmadikán érkezett az új 1 és 6, amiből négy könyvet sikerült elolvasnom. A Mi a gender? olvasás alatt, az Eltűnt férjek galériája pedig most pihen egy ideig.

Ezt követően érkezett a régóta tologatott tanulmánykötet, Ritter Andrea: Melegek című szövegének az értékelése, aminek néhány izgalmas felvetését szemléztem is, majd kitöltöttem a karanténban otthon olvasós könyves kihívást, majd költészet napján öt korárs magyar verseskötetet ajánlottam a figyelmetekbe.

Azt követte Daryl Gregory: Afterparty című szövegének az alternatív fülszövege, majd két poszttal később az értékelése is. Március végétől szeretném, ha minnél gyorsabban jönnének ki az olvasott könyvekről a bejegyzések, ezért a lemaradtak mellett folyamatosan érkeznek majd az aktuális szövegek is. Hasonló a helyzet ennél is.

Az Afterpary alternatív fülszövege és értékelése között elindult/újraindult a Kibeszélős sorozat, amit nagyon régóa szerettem volna jól visszahozni. Az első részben az életem fordulópontjain velem lévő könyvekről meséltem, és három hetente péntekenként fog érkezni belőlük új rész a terveim szerint.

Az új alternatív fülszöveg és értékelés páros a hónapban utoljára Cala Delevinge és Rowan Comenan közös ifjúsági krimijükkel érkezett, köztük kitöltöttem egy szerintem szuper kérdéseket feltévő book tag-et, aminek nem láttam még a nevét, de molyon nagyon sokszor láttam már, és szeretem is olvasni. :) És most ez a 12. bejegyzés. És erre tök büszke vagyok, mert gombócból már sok is az a 12. Ugye.

Szóval így, ennyi volt ez a hónap. Nem kevés, hosszúra is sikerült a bejegyzés. Búcsúzom is mára. Ha kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna bármivel kapcsolatban, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel is.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő bejegyzésben találkozunk, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

1 és 6: A márciusi kedvencem és hat áprilisra betervezett cím

2020. április 03. - Szilvió

Sziasztok,

a márciusi tervezés csófos kudarcba fulladt, de talán az április kiszámíthatóbb lesz, így nem tántorodunk el attól, hogy a hónap elején a újabb terveket szövögessünk. Két elméleti szöveg mellé választottam két ifjúságit, és két szórakoztató irodalmit, szóval őszinén tudok bízni a listában, ami előtt egy csodálatosan szép könyvre emlékezem vissza a múlt hónapból:

1_es_6_4.JPG

1: A márciusi kedvencem

Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!covers_506588.jpg
Az igazat megvallva ennek a könyvnek könnyű dolga volt, ha a szívembe akarta lopni magát, mert olyan klisékből épít egy klassz és minden pillanatában érdekes történetet, amiket szeretek. Egy tizenhárom éves srác a regény első lapján elhatározza, hogy mostantól férfi lesz. És baromi szépen és érzékenyen teszi ezt. Jojo délen él a nagyszüleivel, édesanyjával és húgával, és a regény első oldalaiban arról ír, hogy nem fog megrettenni a nagyapja mellett amikor levágja a kecskét, mert a férfiak nem rettennek meg és nem undorodnak... Szóval igen, nagyon rendesen vett már meg az első oldalon. A regény cselekménye, hogy az anya és a gyermekek útra kelnek, mert az apa most szabadul ki a börtönből. A nagy dolgok az utazás közben vagy gondolati síkon történnek, de sem a folyamatos, de feszesen tartott visszaemlékezések, sem az okosan egymást követő epizódok felépítése nem hagyja ellaposodni a történetet.

A regényt három szálon olvashatjuk. Olvashatjuk Jojo gondolatatit, akit a családjáért, különösen a húgáért való felelősségvállalás mozgat, valamint az anyjáét, aki nem igazán alkalmas arra, hogy kifejezze a szeretetét, vagy észlelje a gyermekei szükségletét. A regény második felében csatlakozik be egy olyan elbeszélő, aki képviselni fogja a holtakat és az ő történetüket a regényben, amely így, mint egyfajta szűk történetuniverzum kezd létezni.

És ezért kedvenceltem a könyvet, és ezért beszélek most róla. Amellett, hogy egy nagyon korrektül megírt ifjúsági téttel rendelkező regény, ami olyan lírai intim, húsbavágó képekben mutatja meg a felnövést, még hatalmas világot is épít köré, amit egészben látunk a regény végére. A szövegben olyan fontos kérdések is tematizálódnak, minthogy hol a helye a hagyományos orvoslásnak, ott, ahol olyan betegségekkel küzd az ember, mint amilyen a rák, de csak nagyon messze található az abortuszklinika, vagy hogy megmentesz-e valakit azzal, hogy megölöd, akit pár perc múlva elevenen égetnének meg. És közben persze érzékeny a jelen társadalmi környezetre is, beszél a szegénységről, a rasszizmusról, börtönviszonyokról vagy épp a női-férfi szerepekről. Zseniális regény, szeretettel ajánlom nektek.

és

6: Az áprilisra betervezett címek

Sally Hines: Mi a gender?covers_586428.jpg
Szóval ez a könyv most nem véletlenül első. A Scolar Kiadótól kaptam recenzióra pár hete, és mire oda jutok, hogy elolvasom, lehet, hogy olyan országban fogunk élni, amelyikben nem ismerik el jogilak, ha egy transznemű állampolgár szeretne a nemhelyreállító procedúrán átevickélni, ami eddig sem volt könnyű, mert az EMMI évek óta nem bírálja el a név- és nemváltoztatási kérelmüket. Szóval baszódjon meg a KDNP, és külön Semjén Zsolt. De tényleg.

Ez a könyv megmutatja, hogy milyen nemi kérdések lehetnek ma a világban a születéskor megállapítottakon kívül, beszél azok a pszichológiai, társadalmi, szexuális vonatkozásairól, tisztáz és kérdez. Egyébként pedig egy gyönyörű kivitelezésű kötet, nagyon jó csak belelapozni is.

covers_535059.jpgDavid Sheff: Csodálatos fiú
Szóval most felületes leszek, ha azt mondom, hogy nem lehet elég olyan könyved, aminek Timothée Chalamet van a borítóján, de hogyha az adaptáióban (amit még nem láttam, mert tavaly év elején jött ki, de alig vetítette valami itthon, és nincs kedvem lelopni (Kedves HBO Go, ha esetleg olvasod ezt, pls.)) nem ő szerepel, valószínűleg elmegyek a történet mellett, pedig baromira érdekes. Egy fiúról szól, aki egy csodálatos életet élt, jól tanult, jól sportolt, jó barát és jó testvér lett, de aztán megnézte a drogfüggőség mélyét, amiből most az újságíró apja próbálja kirángatni azzal, hogy sokszor elmondja neki, mennyire csodálatos srác, és végig hisz benne. Imádni fogom.

Cara Delevinnge - Rowan Coleman: Mirror, mirror covers_482857.jpg
Ez a könyv 2018-ban jelent meg a könyvfesztiválra a GABO-nál, és azóta gyötör, hogy nem vettem akkor ott meg a Mindig ez vannal, de nem vettem meg, és most van egy hatalmas akció a kiadó honlapján, és nyilvánvaló volt, hogy lecsapok erre a kötetre, bár nagyok a félelmeim. Cara Delevinne egy színésznő és szupermodell, aki generációja nyelvén szeretne mesélni olyan kamaszokról, akik nem találják a helyüket a világban, ezért alapítanak egy zenekart. Az egyik életvidám lányt azonban később halálközeli állapotban húzzák ki a Temzéből, és bár a rendőrség öngyilkosságra gyanakszik a csapat nyomozni kezd, és a saját legnagyobb titkaik is lelepleződnek a regény során. Valószínűleg az egyik szereplő LMBT karakter is lesz. Egy olyasmit várok, mint amit a Lehull a lepelben kaptunk. Tele vagyok félelemmel  a szöveg kapcsán, de nagyobb bennem a várakozás.

covers_578956.jpgTim Crane: A hit jelentése
A vallás egy ateista szemszögéből
Ez a könyv tavaly év végén jelent meg, és azóta nagyon érdekel. Az egyik barátom mélyen és nagyon szépen hisz Istenben, nagyon személyes a kapcsolatunk, és nagyon sokat beszélünk erről, mert ő az egyik legjobb barátom, akinek ez is az élete része, és sokáig számomra is az volt, így van mivel összevetni azt, amit elmond. Tim Crane ateistaként annak gondolt utána, hogy mégis mi az a hit, ami ma, a XXI. században is akkora embertömegeket képes megmozdítani. Mit jelent hívő életet élni úgy igazán, és teszi mindezt az egymás elfogadását hirdetve. Nagyon sokat gondolkozom ezen most, és érzek valami rokonságot a fülszöveg alapján a szerző kérdéseiben és hozzáállásában.

Daryl Gregory: Afterpartycovers_350701.jpg
És akkor most jöjjön a hitnek a másik oldala. Az okosdrog-forradalom után járunk, ahol bárki készíthet, nyomtathat, kitalálhat otthon új drogokat, ezért durván különböző hatású dizájnerdrogok keringenek mindenfelé. Ezek közül az egyik legfrissebb a Jelenlét nevű drog, ami a fogyasztó hitét programozza át, és egy új szekta osztogatja. Egy hívő lányt a drogfüggősége miatt kezelik, de az elvonási tünetek hatására öngyilkosságot követ el. Így kezdik el felkutatni, hogy honnan ered ez a szer, miközben a kitalálója ugyanabban az intézetben ül. Ez a világ tele van baromi izgalmas lehetőségekkel, én pedig tele vagyok kérdésekkel. A GABO-s rendelésemmel jön majd.

covers_304950.jpgNatasha Solomons: Eltűnt férjek galériája
Amikor összeállítottam a listát, még nem gondoltam, hogy ennyi olyan olvasmányom lesz, amit tudok kötni valahová, de ezt a könyvet úgy képzelem, hogy olyan lesz, mint az Engedetlenség Naomi Aldermantól. Egy zárt zsidó közösségben élő nőnek évek óta eltűnt a férje, de a vallási hagyomány szerint csak férfiak válhatnak el, így gúzsba van kötve. Ám egy nap egy festőművész portrét készít róla, ami belépőt jelent számára a kortárs művészvilágba, és különleges látásmódjával nagy sikerű galériát épít. És szintén az van ezzel a regénnyel, mint a Mirror, mirrorral, hogy úgy érzem, tele van lehetőségekkel, és félek, hogy nem fogja kiaknázni, mégis, most, hogy kiszedtem a könyves dobozból hazaköltözéskor, úgy éreztem eljött az ideje. Szóval itt az idő.

Ez lesz ez a hónap. :) Igyekszem aktív lenni, és benne vagyok a lendületben, mert dolgozom az új, személyes blogom is. Épp így most azt találtam ki, hogy aktívabb leszek facebookon is, aztán meglátjuk, mi lesz belőle. :)

Ha van kérdésetek, megjegyzésetek a poszttal vagy a könyvekkel kapcsolatban, keressetek bátran komment szekcióban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem érkezni a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran az előző bekezdésben linkelt blogon, vagy instagramon, twitteren, ha pedig támogatni szeretnéd a munkámat, arra is van lehetőséget, a címsor jobb oldalán. :)

De ami mindennél sokkal fontosabb:

Ne feledd a következő bejegyzésig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A februári kedvencem és 6 márciusra betervezett cím

2020. március 07. - Szilvió

Sziasztok,

egy hosszú, vizsgákkal teli hét, és egy tettre kész hónapkezdés után hozom a hónap elején szokásos terveket. Egy zseniális könyvről fogok beszélni először, ami egyértelműen repült fel a kedvenc könyveim közé, aztán pedig mutatom a bátorkodó terveket, köztük több friss megjelenést. Kezdjük:

1_es_6_3.JPG

1: A februári kedvencem

Anthony Burgess: Gépnarancscovers_574146.jpg
A Gépnarancs a klasszikus disztópiák közül való, ami a XX. század második felének hidegháborús környezetében játszódik, de könnyen releváns lehet ma is. A főszereplő, akit követünk egy kamasz srác, aki otthon rendkívül polgári életet látott maga előtt a maga visszásságaival, és mint egy jó kamasz szereplő, radikálisan lázad ez ellen. A lázadásban társai más kamasz gyerekek, akikkel együtt bandáznak, kirabolnak és megszégyenítenek járókelőket és embereket a saját házaikban, miközben ki is használják a polgári értékrendet, lefizetnek egy idős hölgyekből álló csapatot, hogy falazzanak nekik: ők végig ott voltak a kocsmában, és egyébként is rendkívül jól neveltek. A rendőrség persze régóta igyekszik tetten érni a csapatot, és egyszercsak sikerül is.

És itt kezdődik a disztópia. A banda vezetőjét elárulják a társai és börtönbe kerül, ahol ha egy kísérleti programon vesz részt, akkor hamarosan szabadulhat, ugyanis a program eléri, hogy soha még csak ne is gondolhasson arra, hogy erőszakot követ el. Kiszabadulva próbál teljes életet élni, de ezt megnehezítik a korábbi tettei, és tök izgalmas dolgok történnek vele, tovább és tovább, amíg...

Szóval azt szeretem ebben a regényben, hogy velejéig generációs regény, ami lázad a minták ellen. Orosz szleng kifejezéseket használ, mert a hidegháborús környezetben a Szovjetúnió a legnagyobb ellenség. Beszél a szocializációról, hogy a normáknak való megfelelés igen is tud fájni, és megmutatja, hogy ez nem is lehet az általános cél minden helyzetben. És közben megméri az embert. Jó-e valaki, akinek nincs más választása, csak hogy jó legyen... És hogy cserébe a világ jó lesz-e vele, azt nem árulom el. Olvassátok el, zseniális. :)

és

6: A márciusra betervezett címek

Grecsó Krisztián: Magamról többetcovers_586676.jpg
Grecsó Krisztián a legismertebb kortárs magyar írók egyike. Azt lehet mondani, hogy tényleg tömegek olvassák a regényeit, egyéb írásait, az Élet és Irodalom prózaszerkesztőjeként egyébként is az irodalom kikerülhetetlen alakja, és hát vitathatatlanul a legnagyobb szépirodalmi kiadó legjobban felépített szerzője... És én nagyon féltem mindig is őt olvasni. Egyrészt a nyilvános megjelenéseiben mindig hihetetlenül kimért, irodalmias, ugyanakkor végtelenül tiszta és ártatlan. Mindig túl sterilnek tartottam, és nem mertem olvasni, mert féltem, hogy beigazolódik... Szóval azt hiszem én vagyok az egyetlen ember, aki ezzel a nagyon frissen megjelent verseskötettel kezdett el Grecsót olvasni, de ez jól van így. Egyrészt alátámasztja azt, amit gondolok róla, tényleg Grecsó kisujjában van az irodalom, és megvan a nyugodt távolságtartása a szöveggel, ami számomra nagyon más gesztus, mégis nagyon nagy találatok vannak a szövegben, amikért végsősoron érdemes olvasni a kötetet. Még nagyon az elején tartok, de mind minden kötetben vannak engem jobban megfogó és kevésbé megfogó versek... Talán a megfogók állnak nyerésre... Mutatok három szerintem nagyon jó sort:

És lehet-e méltóbban dicsőíteni valakit,
Mint nem tudni róla, hogy van,
Mégis érezni a hiányát

covers_586428.jpgSally Hines: Mi a gender?
Bevezetés a XXI. századhoz
A könyv, amit elmondhatatlanul várok, mert nem igazán érkezett még (vagy én nem találtam) jó magyar nyelvű tisztázó azokhoz a társadalomtudományos, a közéletet rendkívüli módon foglalkoztató kérdésekhez, hogy mi az a gender, mi a különbség a nem és gender között, miért reflektált ez a napjainkban ennyire és vajon volt-e ezzel kapcsolatban diskurzus korábban. A fülszöveg azt ígéri, hogy egy történelmi áttekintést ad, de a jelen helyzetet is vizsgálja egy kimerevített pillanatban. Azt várom tőle, hogy érthető legyen és hogy a társadalomtudományos kérdésekre ne feltétlenül egyértelmű válaszokat adjon, hanem megértesse velünk, hogy az adott válaszok egészen konkrétan mit is jelentenek tudományos szemüveggel vizsgálva. Nagyon várom, és hamarosan érkezik a recenziós példányom a Scolar Kiadótól.

Ocean Voung: Röpke pillanat csak földi ragyogásunkcovers_590845.jpg
Az Európa Kiadó újdonsága ez a kötet és nagyon nagyok a várakozásaim.
A főszereplő Kiskutya, egy Vietnámból bevándorló anya gyermeke, aki a húszas éveiben keresi a legjobb szavakat és kifejezéseket ahhoz, hogy leírhassa anyja háborús életét és a bevándorlása utáni újrakezdését, tisztázza az anyjával való terhelt kapcsolatát, és megvallja a szerelmét egy másik, drogfüggő fiúval. Nagyon izgalmas kötet lehet ez, ami tematizálja a széttartó identitásokat, beszél a szegénységről, a bevándorlásról, a családról, és azokról a dolgokról, amelyek igazán fontosak a pillanatnyi földi ragyogásunkban. (Nagyon tetszik a címe is.) Várom, szintén napokon belül érkezik. Arra számítok, hogy tartalomban legalább annyira jó lesz, mint a Macskám, Jugoszlávia, de nem akar annyira magas irodalmi lenni, és a célja, hogy az élet visszaálljon a rendes keretei mögé, nem csupán regisztrálja azt.

Tonny Kushner: Angyalok Amerikában
Jaj, hát ez egy dráma, ami a nyolcvanas évek Amerikájában játszódik, és egy szűk közösséggé alakuló elsősorban meleg embereket követünk, akik együtt élnek az AIDS érthetetlenségével és kezdeti mindennapjaival. A HBO készített belőle egy öt részes rövid sorozatot, amelyben olyan színészek játszottak fő szerepeket, mint Al Pacino, Meryl Streep vagy Emma Thompson. A hónap elején végignéztem a sorozatot, ami nagyon random volt. Egyszerre volt rendkívül vicces és közben nagyon tiszta helyzetekben mutatta be nyolcvanas évek amerikai meleg életét. És közben szörnyen valószínűtlen volt, amit jól hozott a 2003-ban használt bluebox technikába vetett hit ragyogása, ami visszanézve leginkább gagyi, de hozzátesz a dráma terének az öncélúságához. Nagyon szeretem a sorozatot, kíváncsi leszek a drámára.

covers_491138.jpgVeres Attila: Éjféli iskolák
Veres Attila a fiatal magyar horror fantasy irodalom egyik legmenőbb alakja, és lassan minden környékbéi rajongójával köszönő viszonyban vagyok, ami egy ilyen mém egy barátom és köztem. És ez a barátom is köztük van. Bár nem mindig beszél azzal az elragadtatással róla, amit megszoktam már másoktól, ő abszolút megérti őket, és nagyon régóta biztat, hogy olvassak már én is Veres Attilát, és hiába van meg nekem is (dedikálva) az Odakint sötétebb debütregénye, szerinte nekem mint nem gyakorlott horror olvasónak a novelláskötetével kell kezdenem, amit ő nagylelkűen kölcsön is adott. Eddig még csak az első ciklusnál tartok, összefoglalva azt tapasztalom eddig, hogy Veres Attila nagyon sokszínűen használja a prózai műfajokat, legyen szó blogbejegyzésről, vázlatról vagy túraértékelésről, és végig fenntart egy feszültséget. A világ rendjének a megborulása ezekben a novellákban nem kimondottak, de érezzük, tudjuk, és működik, még akkor is, ha a novella vége sem oldja meg a rejtélyeket. Még nagyon az elején járok, de tud velem működni a szöveg, és ha ilyen marad, akkor én is azt tudom mondani, hogy megértem mások rajongását.

H. Nagy Péter: Alternatívákcovers_435725.jpg
A popkultúra kapcsolatrendszerei
H. Nagy Péter már régóta ott van a figyelmem perifériáján, mert futottam már bele egy Lady Gagáról írott tanulmányába, amelyből végül egész kötetet írt. Ezzel párhuzamosan fedezte fel az előző bekezdésben is említett barátom  is őt, és ő neki egyből beégett a tudatába, és nagyon szereti, sőt baromi okosnak tartja. Így kaptam kölcsön tőle ezt a könyvet is.

A kötet maga egy monográfia, amely széles látószögben tekint a popkultúrára váltott nézőpontokból. Megnézhetjük, hogy hogyan válik valami tömegtermékké, milyen kritériumoknak kell megfelelnie, legyen szó akár filmről, akár konkrét életművekről, beszél arról, hogyan viszonyulnak az irodalmi és kulturális kánonok az ipari körülmények között gyártott tömegeket elérő alkotásokhoz, és hogyan alakul ki a szórakoztató zsánereknek a saját kánonja... Elemez még klipeket, ebben a szövegben is sok helyen fog feltűnni Lady Gaga, és a végén azt is megnézi, hogyan áll a populáris kultúra kritikája. Régóta a polcomon pihen, nagyon szeretném már visszaadni.

Ez lesz most ez a hónap, nagyon kiváncsi és bizakodó vagyok. :) Azt gondolom, hogy jó könyvek lesznek, igyekszem majd róluk hamar írni, és egyébként is igyekszem hozni az elmaradt értékeléseket. Hamarosan érkezem is az elsővel, :)

Addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió