Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


1és 6: Az augusztusi kedvencem, és hat könyv, amit szeptemberben tervezek olvasni

2019. szeptember 04. - Szilvió

Halihó,

ismét megszületett egy summa a hó végén, aztán beköszöntött az új hónap, az új évszak, pláne egy ilyen fontos hónap és fontos évszak. Ideje hát a hónap elején szokás szerint visszanézni, hogy mi az az egy könyv, amit nagyon szerettem olvasni augusztusban, és mi az a hat könyv, amit nagyon szeretnék elolvasni szeptemberben. :) Ez a lista most nagyon fontos lesz számomra, bár tematikusan egy picit egysíkúbb, de ebben a hónapban egy nagyon izgalmas feladatra készülök. :) Mutatok mindent. :)

kepkivagas_8.JPG

1. Az augusztusi kedvencem

Margaret Atwood: A szolgálólány meséjecovers_438047_1.jpg
Vicces lesz erről a könyvről mesélni, mert már azt érzem, hogy mindenki mindent tud már róla. És én pont ezért nem akartam elolvasni sokáig, bár tudtam, hogy nagyon fog érdekelni, mert általában be vagyok oltva feminizmussal. És hát ez most meg is történt. Mert megvolt a falunk könyvtárában. És örülök, hogy így alakult.

A regény maga először 1985-ben jelent meg, a Hidegháború után, a szovjet fenyegetettség utolsó pillanataiban. Ekkor a populáris kultúrában már bevett gyakorlat volt a nukleáris katasztrófa ábrázolásán és a disztópikus világberendezkedésen keresztül feldolgozni vagy felerősíteni a nyugati, elsősorban USA-béli lakosság kommunizmustól való félelmét. Ebben az értelemben tehát A szolgálólány meséje nem egy egyedülálló szöveg. A szexuális forradalom és a feminizmus identitásokon alapuló második hulláma is fontos kulturális táptalajt ad ennek a regénynek, így ez szintén nem emeli ki a szöveget az 1985-ös kontextusából. És ezzel szerintem nincs is baj, csak úgy érzem, hogy ezek gyakran kimaradnak a szöveg körüli diskurzusból, így fontosnak tartottam röviden megemlíteni. :)

Maga a könyv Gileádban játszódik, ami a mai USA területét takarja egy atomkatasztrófa után. A társadalmat ebben az országban férfiak vezetik, a nem vezető férfiak alkalmazottak, a nők pedig feleségek, cselédek és házvezetőnők, prostituáltak, szolgálólányok és nemnők. Mivel az atomkatasztrófa után a nők nagy része terméketlen, ezért a terhessé válás lehetősége a nők legnagyobb értéke, amire a társadalom is vigyáz. Ennek a felügyeletnek lesznek a szolgálólányok alárendelve. A társadalom önmagában is vigyáz rájuk, minden szavukat figyelik, saját intézetekben nevelik ki őket ahhoz, hogy ebbe az új társadalmi rendszerbe tudjanak betagozódni, és a legfelsőbb társadalmi réteghez utalják ki őket, hiszen az ő fennmaradásuk a legfontosabb.

Az elbeszélő nagyon izgalmas karakter, akinek vannak emlékei és kapcsolatai a korábbi államberendezkedésről. Tud mesélni azokról a pillanatokról, amikor a demokrácia fontos pontokat lépett át, hogy lassan kiépüljön egy diktatúra, majd mesél arról a reggelről is, amikor a nők másodrendű állampolgárrá váltak. Ügyes húzás az írótól, hogy alapvetően olyan karaktert választott, aki érti és ismeri a feminista diskurzust, és kvázi tudja, hogy milyen helyzetbe került.

A könyv két legizgalmasabb része az, hogy nagyon sokban beszél a diktatúrák emberi oldaláról. Arról, hogy egy személyzet mire vágyakozik egy diktatúrában, hogy mit várhat és adhat egy úr a szolgálólányától, és mi az, amit titokban szerezhet meg. Nagyon sokszor reflektál a feleség helyzetére, akinek részt kell vennie a szolgálólány és a férje közti termékenységi rítusban, miközben a feleségnek is volt korábbi élete. És persze beszél az illegális szolgálólány hálózatról vagy a lázadás más eszközeiről is. Nagyon izgalmas tanulsága ennek a regénynek az, hogy a diktatúrák keretei mindenkit feszítenek.

A másik izgalmas dolog, hogy a regény egy személy elbeszélése és nézőpontja, amit a regény utolsó oldalaiban nagyon ügyesen ki is használ, amikor egy történelmi forrásként tekint rá egy tudományos konferencián. Itt annak is teret enged az író, hogy tudósok szájából elhangozzék, hogy mindaz, amit Gileádban a nők ellen elkövetnek, az a világtörténelem különböző pontjain már mind-mind megtörtént. És ez baromi kemény. Mint az egész könyv. Nagyon féltem, hogy nem tudom majd ezt mondani róla, de nagyon megérdemli a figyelmet. Fontos és jó könyv, amivel végre én is elkezdtem Atwoodot olvasni.

...és...

6. A szeptemberre betervezett címek

covers_320211_2.jpgElizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Fiatalon és depressziósan Amerikában
Már a summában meséltem róla, hogy az augusztusom teljesen elúszott, de a tervek közül most csak ezt a könyvet hozom elő, mert már elkezdem olvasni, sőt, durván benne vagyok, és nagyon-nagyon tetszik. De persze a tetszik nem jó szó itt, ugye... Szóval egy fontos könyvről van szó, amiben a huszonéves narrátor elkezd mesélni arról, hogy 12 éves kora óra szerepet játszik. Egy vidám lányét, aki mindig jól teljesít, és ebben a szerepjátszásban lassan elveszti saját magát. Aztán egy nyári táborban észleli magán a depresszió első tüneteit. Mesél a korai gyógyszerfüggőségéről, drogokról, alkoholról, fiúkról, akikkel hol kapcsolata volt, hol csak egy rövid kaland erejéig van együtt velük, és mesél a családjáról, különböző szakemberekről, és a barátairól, akiknek végül az életét köszönheti. Nagyon kemény, fontos és szöveg ez. Nagyon szókimondóan beszél a depresszióról, és arról, hogy hogyan fal fel a betegség egy életet. Potenciális kedvenc könyv.

covers_128083.jpgSeth Godin: Minden marketinges sztorizik
Egy jó történettel minden eladható
A könyv, amit mindig elkezdek, ha a könyvtárban van egy kis időm, mert ebből tudom, hogy csak helyben használható példány van, és nagyon érdekel. Amiért most biztosan tudom, hogy el fogom olvasni, az az, hogy készülök egy előadásra (ez alapjaiban fogja meghatározni a következő könyvek témáját is), ami elsősorban a saját történetemre épül. Egy olyan dologról fogok mesélni, ami nagyon fontos nekem, és az épülése nagyon sokban kötődik hozzám, majdnem azt mondhatjuk, hogy az énmárkámat fogom bemutatni, de persze nem így fogok hozzáállni. És ehhez szeretnék sokat olvasni, és ez a könyv megmutatja, hogyan lehet egy márkáról hitelesen és érdekesen mesélni úgy, hogy az akár egy marketing stratégiához, akár egy előadáshoz szervesen tudjon kapcsolódni.

Chris Anderson: Így készülnek a TED-előadásokcovers_405915.jpg
Hivatalos TED-útmutató a nyilvános beszédhez
A TED a világ legnagyobb tudományos ismeretterjesztő konferenciasorozata, amiben maximum 18 perces előadásokat tartanak zseniális emberek az ő izgalmas témájukról a TED mozaikszót is adó technológia, szórakozás és desing jegyében. És ez nem csupán tudományosan, hanem retorikailag is egy hatalmas jelentőségű eseménysorozat, a következő két könyv még szintén ennek a kereteiből fog mesélni más és más megvilágításból.

Chris Anderson 2001 óta vezeti ezt a hatalmas mozgalmat, és bár maga azt vallja, hogy nincsenek biztos receptek, mert nincs is két egyforma előadás, azért érdemes a nagy előadóktól tanulni. És én erre nagyon kíváncsi vagyok.

covers_328409.jpgCarmine Gallo: TED-előadások
Az inspiráló nyilvános beszéd 9 titka
Megint egy ilyen TED-es könyv. A szerző szerint ahhoz, hogy sikeres előadó legyél, elég mindössze egyedinek, érzelmesnek, és emlékezetesnek lenni. Szóval a feladat adott. Már csak el kell olvasni a könyvet, és megérteni azt a három-három-három feladatot, amit ezen címszavak mögé jegyzett. Egy nagyon izgalmas kötet ez, mert ő maga alkotóként is betartja ezeket a szabályokat. Nagyon szenvedélyesen mesél a saját felismeréseiről, nagyon sok példát hoz, jól építi fel a kötetet... A felénél tartok, és tetszik. :)

Carmine Gallo: Storytellingcovers_462670.jpg
A történetmesélés ereje
Vegyük észre, hogy ugyanez a szerző jegyzi az előző kötetet is, és az előző könyvben van egy fejezet ennek a témának. Ugyanakkor leginkább ez érdekel az előadás témáján belül, mert kifejezetten mesélősre, vagy hát egy meseszálra szeretném majd felépíteni az előadásomat. Ez a könyv szintén egy olyan kötet ugyanakkor, ami régóta a várólistámon volt, de most hogy muszáj, most előszedtem, és olvasom. Eddig az előszónál tartok, de ez nem a könyv hibája, hanem az időbeosztásomé. Meg hogy a TED-előadásokat olvasom. :D

Kcovers_406233.jpgim Leine: Kalak
Kin Leine dán szerző az októberi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár vendége lesz, és a Kalak a második magyar nyelven olvasható regénye, amely 2016 óta olvasható itthon. A szöveg kifejezetten önéletrajzi regény. Ebből a szempontból Leinének szerencséje volt. Regényes élete van. Egy Jehova közösségben nőtt fel. Átélőként mesél a családon belüli erőszakról, aztán felnőve Grönlandon drogfüggőként dolgozott ápolóként. És ez a könyv minderről mesél. És LMBTQ, meleg regény. Beszél benne a saját emberségén és életén keresztül az emberről, istentől, a teremtésről és a saját megélt mélységeiről és hát a könyv kapcsán arról a felépülésről, ami közös ügyünk lehet. A Scolar Kiadótól kaptam recenzióként és október elejéig érkezik a recenzió. Addig pedig nagyon kíváncsi vagyok rá.

Ez igyekszik lenni ez a hónap. :) És most nagyon úgy érzem, hogy ez most tartható lesz, mert nagyon akarom. Nekem nagyon fontos az ügy, amin dolgozom most, és nagyon izgatottan várom a Margót is, Kim Leinével. :)

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a bejegyzésben. Ha kérdésed, hozzászólásod volna, keress bátran a komment szekcióban. Ha nem szeretnél lemaradni a hónapban várható dolgokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, keress facebookon háttértartalmakért, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A júliusi kedvencem, és hat cím, amit augusztusban el szeretnék olvasni

2019. augusztus 05. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben a múlt hónap kedvenc olvasmányát fogom nektek bemutatni, és a már zajló augusztusra tervezett olvasmányaimról is mesélek. Mozgalmas könyvek elé nézek úgy érzem, és nagyon klassz hónapot is zártam, de elég könnyű volt választanom, mert egy új kedvencet avattam, mutatom is:

augusztusi1es6.JPG

1: A júliusi kedvencem

Sally Rooney: Normális emberekcovers_548037.jpg

A Normális emberek a XXI. Század könyvkiadó Kult Könyvek sorozatának idén könyvhétre megjelent legújabb darabja, aminél már elég volt a borító is ahhoz, hogy a kosaramba másszon.

Connell és Marianne két középiskolás, akikben szinte semmi közös nincs. Conell egy munkásosztálybeli srác, aki népszerű, az iskolai kosárcsapat tagja, és okos. Marianne egy gazdag családban él, nem beszél senkivel az iskolából, és szintén megvan a magához való esze. Conell édesanyját Marianne szülei alkalmazzák, így bár esélytelen, hogy ez a két karakter az iskolában kapcsolatba kerüljön egymással, azok az időszakok, amíg Conell az édesanyját várja, alkalmat teremtenek rá. És a két gimnazista, akik tele vannak kérdésekkel az identitásukkal, testükkel, életükkel kapcsolatban, könnyen egymásra tud hangolódni. Szóval mondhatnánk, hogy ez egy klasszikus ifjúsági regény, ha összejönnének, és vége lenne, de ezek közül egyik sem áll fent. Az ír kisvárosból ahol élnek mindketten Dublinba kerülnek egyetemre, ahol le kell számolniuk ezúttal egy közös identitással, a vidékiséggel, és élvezniük kellene azt a majdnem tiszta lapot, amit így kaptak.

Az író nagyon sokat merít a klasszikus középiskolai problémákról szóló young adult és a fenőtté válás problémáját feldolgozó new adult irodalom hagyományaiból. Beszél a gimnáziumi hierarchiákról, a kamaszérzelmekről, az életkezdésről, miközben rendkívül igényes, szépirodalmi nyelvvel és világlátással létrehozott szöveg ez. Például még soha nem éreztem ennél nagyobb késztetést, hogy olvassam el a kommunista kiáltványt...

Sokáig azt hittem, hogy csak a könyv marketingje fogott meg, de nem, erről szó sincs, ez a könyv szólított, engem akart. És nagyon örülök, hogy hallgattam rá, mert igaza volt. :)

És: Ma láttam a Könyvesblogon, hogy 2020-ra érkezik az adaptáció. Kíváncsi vagyok, és lelkes.

és

6: A hat augusztusra betervezett cím

Garaczi László: Hasításcovers_488611.jpg
Garaczi László legfrissebb regénye ez, ami 2018-ban jelent meg a könyvhétre. Az Egy lemur vallomásai sorozat ötödik része. Eddig egyetlen könyvét és számos random szemelvényt olvastam Garaczitól, és azt kell róla tudni, hogy nagyon okos, és hogy rendkívüli troll. Ő egy olyan ember, aki nagyon érti a posztmodernt, nem igazán akar nagy történeteket írni. Talán csak szórakoztatni akar, kiadni a szöveget, és ha valami ragad ránk belőle, az a miénk marad. És bár ez megúszósan hangzik, nagyon nem az. Tök nehéz világot épít fel a regényeiben, amik koherensek, következnek egymásból, viccesek és őszinték. Eddig a Pompásan buszozunkot olvastam tőle, amiben kifejezetten kamaszévekről olvashatunk, a Hasítás pedig az íróvá válást mutatja be, miközben a gyermekkorába is betekintést kapunk néhány történeten keresztül.

covers_539216.jpgChloe Benjamin: A halhatatlanok
Négy zsidó kamasz testvér a holdraszállás és a Stonewall lázadás évében, 1969-ben felkeresi a hírhedt jósnőt, aki képes megmondani a halálunk időpontját. És bár látszólag nem igazán hisznek ebben a tudásban, mégis ahogy az életüket, sorsukat, személyiségüket alakítják, kiderül, hogy használják ezt a tudást, akár korai halált, akár hosszú életet jósolt nekik a jósnő. Nagyon izgalmas kötet, ami végigveszi a szereplők sorsán keresztül a történelmi korszakokat és eseményeket, rögtön az első történetben az AIDS megjelenésekor találkozunk az egyik testvérrel, de lesz szó 9/11-ről is, a mágia és a bűvészet csodáiról, és mindezt egy erős családi történetben, ahol minden ágnak végig kell járnia a saját útját.

 

Szvoren Edina: Pertucovers_458959.jpg
Szvoren Edina az egyik legjelentősebb kortárs prózaíró, aki nagyon karcos hangú, sötétebb, hidegebb rövidprózákat ír, és ez a debütkötete. A múlt hónapban olvastam tőle a legfrissebb könyvét, a tizenhárom novellát tartalmazó Verseim című könyvet, és nem érkezett meg az a nagy olvasmányélmény, amit a Pertu első olvasásánál éreztem, így most szeretném újraolvasni ezt. Mert kíváncsi vagyok rá. Jó lesz, de kíváncsi vagyok, hogy ismét akkora lesz-e a hatása bennem. Pár éve, akkor még nem igazán ismerve a kortárs próza nyelveit és eljárásait, nagyon szerettem.

covers_489412.jpgChina Miéville:
A város és a város között
China Miéville egy olyan okos fantasy szerző, akinek nagyon régóta szerettem volna olvasni a könyveit, és mindig elfelejtettem, hogy az egyiket már decemberben be is szereztem. De már beragadt szóval most már muszáj lesz elolvasnom. Ez most egy krimi, ami osztályhelyzetről beszél két egymás mellett létező város esetén. Ami rendszerekről, társadalmi tabukról és mítoszokról beszél. Két városról, amik külön szabályrendszerben élnek egymás mellett, és amik, például a regény cselekményét adó gyilkossági nyomozás során óhatatlanul kapcsolatba kerülnek egymással. Én magam nagyon szeretem a város témáját, így nagyon kíváncsi vagyok, mit fog ebből a szerző kihozni.

John Green: Papírvárosokcovers_340688.jpg
John Greent az egyik legnagyobb kortárs young adult szerzőnek tartják, én mégsem olvastam tőle eddig saját könyvet, csak a David Levithannal közösen jegyzett Will&Will-t. Sokáig azt gondoltam, hogy a Teknősök végtelen sora lesz az a könyv, amivel elvesztem a John Green szüzességem, azonban random megláttam antikváriumban a Papírvárosokat, ami egy visszahúzódó srác és egy kalandvágyó lány történetét meséli el egy rejtély megoldása közben. Nem fogok hazudni, nem tudom milyen lesz, nem tudom, mennyire fogom szeretni, nem igazán tudom, hogy mit várhatok tőle... De olyan ne legyen már, hogy még nem olvastam John Greentől. Ugye? Ugye.

covers_320211_2.jpgElizabeth Wurtzel:
Prozac-ország

Fiatalon és depressziósan Amerikában
Wurtzel ezen regénye a depresszióirodalom magját adó Prozac jelenséget világítja meg másként. A gyógyszer köré vont pozitivista hitet, annak az árnyoldalát mutatja be. Hittek abban a kilencvenes években, hogy a depressziót képes meggyógyítani a Prozac, így a betegség első tüneteire mindenkinek felírták a gyógyszert, és azt elegendő kezelésnek tartották. Wurzel húsba maróan ír a saját kamaszkora óta zajló depressziójáról, a szüleivel való kapcsolatáról, a szexuális kalandjairól, szenvedélyekről és szenvedésről, pszichológusokról és pszichiáterekről, öngyilkossági kísérletéről és barátairól, akik igyekeztek segíteni. Nagyon sok szövegben találkoztam már a Prozac jelenséggel és szeretnék mégtöbb szempontból olvasni róla, különösen mert a könyv alapdarabja a témának.

Ez az, ami biztosan várható a következő hónapban. Ezek nagy része régóta tologatott, de nagyon kíváncsian várt könyvek, amik így most egy sokszínű hónapnak ígérkezik. A héten igyekszem érkezni egy rendkívül szubjektív Örögkatlan Fesztivál beszámolóval, értékelések is érkeznek... és olvasok meg blogolok tovább. :)

Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésről, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra vagy keress facebookon, ha háttértartalmak is érdekelnek. Ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, akkor less be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Júliusi summa

2019. július 29. - Szilvió

Sziasztok,

bár még nem ért véget teljesen a hónap, most érkezem a friss summával, mert a héten a szívemnek legkedvesebb Ördögkatlan Fesztiválon veszek részt, egy csodálatos összművészeti fesztiválon a Mecsek oldalában, amin immáron negyedszer veszek részt, hogy lelkem majd egy teljes hétig otthonra találjon. De addig is elég jól telt az elmúlt hónap, szuper könyveket sikerült olvasnom, úgy érzem a blog is jól működött. A hónapban 3 könyvet sikerült beszereznem és 13 szuper könyvet sikerült elolvasnom. Nézzük is őket:

julius.JPG

Ezeket sikerült beszereznem:

Ebben a hónapban nem vettem könyvet, és ez jó és pénztárcabarát döntés volt a részemről Könyvhét és Ördögkatlan között. Az új, könyvheti, vagy egy picit korábbi LMBT könyves megjelenések közül viszont kaptam három recenziós könyvet, amikkel így hamarosan bővebben is találkozhattok majd a blogon:

Szerencsés Dániel: A 13. emelet
A XXI. Század Kiadó könyvhétre megjelent új krimije, ami egy magyar EU-s szakértő meggyilkolása után nyomoz. A férfi leesett a 13. emeletről, ahonnan kifejezetten nehéz csak úgy lezuhanni, és az öngyilkosságnak sem találják az indítékát. A férfi azonban élete utolsó óráiban is a korrupció ellen dolgozott és nyomozott, így feltehetően valami olyan ügyletbe ártotta magát, ami végzetes kimenetelünk bizonyult. A nyomozást Tóth Tamás, az Európai Bizottság hamarosan nyugalmazott biztonsági szakértője, és nem mindig bájos leszbikus kolleganője vezeti. Augusztusban még lesz szó erről a könyvről.

Laura Steven: Minden, csak nem oké
Ez egy botránykönyv egy alternatív világból, ahol a Izzy O’Neill egy középiskolai bulin szexelt egy republikánus szenátor fiával, amiről izgalmas képek látnak napvilágot, persze kampányidőszakban. Nagyon erős és klassz személyiség Izzy, aki ugyan a regény történetében követ el hibákat, de ki ne követne el hibákat 18 évesen. Csakhogy a mi hibáinkkal nem plakátolják tele a sulit, nem szed minket szét érte a média és nem ítélkezik felettünk szinte mindenki. Izzy blogbejegyzéseit olvassuk a botrány idejéből, amelyeket utólag kommentál. Izgalmas regény, könyvhétre jelent meg a Maxim Dream válogatás sorozatában, és augusztusban erről is lesz szó.

Chloe Benjamin: A halhatatlanok
A hallhatatlanokba még csak belekezdtem, de ezt vártam a legjobban a három könyv közül, mert nagyon jó az itthoni és külföldi fogadtatása (Amúgy, ha külföldit mondok, én általában a németre gondolok, egyrészt mert nagyon sok német booktube-ot nézek nyelvtanulási céllal, másrészt mert [bár ez elsősorban szépirodalomnál igaz] az európai, kelet-európai könyvpiacnak van egy ilyen németcentrikus volta, azokat a lengyel, horvát, román... könyveket olvassuk itthon, ami Németországban bejött, és ők is olyan magyar könyveket olvasnak). A regény az elmúlt ötven évről szól, onnantól, hogy 1969-ben 4 zsidó kiskamasz elmegy egy jósnőhöz, akiről úgy hírlik, meg tudja jósolni azt a napot, amikor meghalnak. A jóslat után a négy szereplő négy különböző úton valósítja meg a személyiségét és teljesíti be a sorsát, ami végülis, jegyzi meg a jósnő, egy és ugyanaz. A molyos címkék alapján végignézzük az elmúlt ötven év legfontosabb eseményeit, az AIDS járvány megjelenését vagy 9/11-et, és megnézi, mi minden történt a Stonewall-lázadás vagy a Holdraszálás éve óta.

És 13 szuper könyvet sikerült elolvasnom a hónapban:

Rachel Kushner: A Mars klub
A Mars klub a tavalyi év egyik nagy sikerű kötete az angolszász könyvpiacon, beválogatták a legjobbak közé a Man Booker-díj esélyese volt, és a könyvpiacon is szépen fogyott. A könyv egy kétszeres életfogytiglanra ítélt egykori night klub táncos történetét meséli el. Egyrészt azt mutatja be, hogy hogyan sikerül a börtönbe beilleszkednie, milyen, nem közhelyes szabályrendszer szerint épül fel a börtönhierarchia vagy hogy milyen csoportok és csoportharcok jellemzik a börtönéletet. Másrészt beszél a másik oldalról egy börtöntanár történetén keresztül, aki egy picit tényleg hisz abban, hogy a világ egy szebb helyé tehető a munkájával, és homályosabban egy börtönőr életébe is bepillantást kapunk. A regény így szinte egy teljes társadalmi tablót ad, mutatva mindenki motivációját, miközben nagyon mélyről és velőtrázóan közérthető és világos nyelvvel beszél arról, hogy ezekről az emberekről lemondtak és a társadalom nem hisz az integrációjukban. Kemény, para, de olvasmányos szöveg volt.

Mucha Dorka: Puncs
Mucha Dorka egy új, fiatal hangja a kortárs irodalomnak, és a könyvhétre megjelent új könyvében a sugar dady jelenséget igyekszik megírni egy példán keresztül. A regény főszereplője egy céltalan lány, aki egyetemre jár, de nem igazán motivált. Nem gondolkozik azon, hogy mit kezd az életével, így szinte belesodródik a tanárával való kapcsolatba, amely pénzes borítékok és szállodai szobákon át vezet. A férfi persze nős. Nincs igazán perverziója, ahogy várnánk, és a motivációi sem lesznek tiszták. A kötet a nőt követi egy kimért, de vicces, vicceskedő, ironizáló, talpraesett, fiatalos és leginkább életunt értelmiségi hangon, ami egyszerre hoz valami sajátot, és egyszerre simul bele a kortárs próza hangjába. Ez volt a legerősebb része a könyvnek. Hogy Mucha Dorka tud írni, de nem igazán tudtam meg többet a sugar dady témáról, és azt sem érzem, hogy lényegesen több lettem volna a könyv olvasását követően.

Sally Rooney: Normális emberek
A regény szintén könyvhétre jelent meg a XXI. Század Kiadónál, a KULT Könyvek sorozat részeként. A könyvben két kamaszról olvasunk, Conellről, az iskolai focicsapat sztárjáról és Marianneról, aki nagyon jó tanuló, és nem igazán közösködik senkivel az iskolában, vagy azon kívül. Mariannék gazdagok, Conell édesanyja pedig náluk dolgozik takarítónőként, így amikor a srác az anyjáért megy, gyakran találkoznak és beszélgetnek. Mindketten okosak, de az iskolai hierarchia, illetve a társadalmi osztályban álló különbségek az útjába állnak annak, hogy köztük igazi kapcsolat lehessen. Később Dublinba kerülnek mindketten egyetemre, ahol kisvárosiként újra kell definiálniuk magukat. A regény nagyon sokat merít a kortárs young adult, new adult hagyományból, de rendkívül érvényes, szépirodalmi igénnyel tekint a két szereplő közti kapcsolatra. Nagyon-nagyon szerettem.

Massimiliano Parente: Hitler után a második legnagyobb művész
 Max Fontana ezen regény főszereplője, aki napjainkban él Olaszországban, és épp a világ legnagyobb művészévé válik, amikor megismerjük. Egy hatalmas Mária szobrot állít a főtérre, ami tele van horogkereszttel, és aminek a lába között lóg a Kis Jézus köldökzsinórón. és Max ezúttal nagy művésszé válik, és minden amit meglát, vagy amit csinál, művészetté lesz. Polgárpukkasztásból Hitlert nevezi meg nagy művészelődjének, ugyanis szerinte a holokauszt nem utolsó sorban művészet, ahogy Lengyelországot lerohanni is az egyik legszélsőségesebb lehetséges megoldás. A művész pedig ezt a szélsőséget keresi az egyre durvább művészéletében. És ahogy a bolond mindig elmondhatja az igazat, úgy ő művészként görbe tükröt állíthat nekünk. Maga a könyv rendkívül cinikus, gúnyos, töménytelen iróniát használ hasonlatokban és a művek megteremtésekor, leíráskor a legvadabb társadalomkritikát is felülmúlja, miközben rengeteget tudunk meg a közelmúlt művészetfelfogásából és különböző művészetelméletekből, amik közül van, amit már ismertem, és van rengeteg, ami az újdonság erejével hatott. Ezzel együtt is az utolsó 80-100 oldal nagyon fárasztó volt már, pedig állati erős könyvről beszélünk.

Szvoren Edina: Verseim
Szvoren Edina ezen novellagyűjteménye azt hiszem szintén könyvhétre jelent meg, viszont még tavaly. Az író a kortárs novellairodalom egyik legjelentősebb alkotója, én korábban az első, Pertu címet viselő kötetét olvastam tőle. És most ezt. A Verseimet nagyon sokan szerették, Libri-díjas lett idén, de azt hiszem nekem nagyobbak voltak a várakozásaim, mint amit a kötet adni tudott. Voltak benne persze állati erős novellák, és Szvoren Edina nagyon ért az emberi sötétség és hidegség ábrázolásához akár férfi, nő, leszbikus, öreg, fiatal hangon, de a kötet nekem most egy picit felemás olvasmány lett. Tervezem tőle újraolvasni a Pertut, aztán később ezt is. Remélem csak rosszkor találkoztunk, mert nagy várakozás volt ez a kötet.

Laura Steven: Minden, csak nem oké
Fent már írtam róla, és értékelés is lesz. :)

Kati Hiekkapelto: Kolibri
Fekete Anna most kezd egy finn kisváros erőszakos bűncselekmények megoldására szakosodott rendőrcsoportjába, ahová két hívás is befut egy éjszaka. Az egyik egy kurd bevándorló lányé, aki azzal hívja fel a segélyhívót, hogy a családja meg akarja őt ölni, a másik pedig egy agyonlőtt futót jelent be, akit már este a felesége is kerestetett a rendőrséggel. És amellett, hogy ez egy izgalmas krimi volt, nagyon sokat mesélt a délszláv háború alatti vajdasági magyar menekültek helyzetéről vagy később a kurd menekült helyzetről úgy, hogy Anna a közoktatásban finnt tanult, és külsőjén és balkáni-magyar temperamentumán kívül igazi különbség nincs közte és finn kollégái közül. Jó könyv, volt, azt vártam, hogy egy picit más szempontokat kapok a migrációról, de a Koszovóból a délszláv háború elől menekülő élet ábrázolás szempontjából a szintén finn író által jegyzett Macskám, Jugoszlávia erősebbnek bizonyult, viszont a két könyv műfaja egészen más, így más embereket is céloz vele.

Cirok Szabó István: Agancspark
Cirok Szabó István egy fiatal vajdasági kötő, akinek ezen remek kötete szintén könyvhétre jelent meg a Fórum Kiadó gondozásában, és egy kedves slammertársam ajánlotta jó szívvel a figyelmembe. A verseskötet állati erős. Egy nagyon visszafogott, póztalan költői hang mesél az otthonról, szülőkről, vidékről a vajdasági irodalomban ismerős mágikus realizmus eszközével is. Nagyon magabiztos, mégis szerény kötet ez, és nagyon jó érzés ilyen debütkötetekkel együtt kortárs költőnek lenni.

Sarina Bowen – Elle Kennedy: Ez a srác
A HIM sorozat első darabja, ami tavaly év végén jelent meg és zajos sikert aratott, hiszen két népszerű ifjúságiregény-szerző közös könyve ez, ami a melegséget egy sokkal férfiasabb, talán homofóbabb közegbe, a hoki első osztályába helyezi. Izgalmas dolog lehetett volna, de lesz róla értékelés, majd meglátjátok.

Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt
Nádasdy verseskötete szintén könyvhétre jelent meg a magvető 2016 óta futó Időmérték sorozat friss darabjaként. Általában odáig vagyok Nádasdyért, legyen szó tárcákról, versekről, fordításról vagy nyelvészetről, ez a kötet most egy picit mégis nehezen csúszott. A kötet első felében nem igazán éreztem magam otthonosan, bár öreges volt, tréfálkozó és bölcs, mint szokott, de az avittas, de a mai világban frissítően polgári picit ironikus modorossága csak a kötet második felében volt erős, mint szokott. És közben pedig, van, hogy szomorú egy-egy vers, néha úgy tűnik, nyomot hagy nekünk, de kendőzetlen is, ebben a kötetben kifejezetten feltárulkozó. Szerelmes, mint a kamaszok, és megéli, megírja. Szerettem, összességében nagyon szerettem. Hát persze.

Szerencsés Dániel: A 13. emelet
Fent már írtam róla, és értékelés is érkezik hamarosan.

Szabó Imola Julianna: Lakása van bennem
Szabó Imola Juliannát nem elsősorban költőként ismerjük, de az áprilisban megjelent új verseskötete óta már úgy is. Nagyon régóta halogattam magamban, hogy elolvassam ezt a könyvet, mert volt benne valami nem érthető, légbőlkapott nagyotmondásnak tűnő, és el kellett kezdenem az elejétől olvasni ahhoz, hogy ez feloldódjon. Nagyon okos kötet ez, jól van szerkesztve. Mesél a közeli ősökről, szülőkről, nagyszülőkről, külön ciklusban ír arról, milyen anyává és egyedülálló anyává lenni, majd az idős nő és férfiképeket vette sorra. Érdekes volt ez a kötet, szerettem a témáit, és karcos, de jól olvasható volt a nyelve, amiben mindennek többletjelentése volt, amit csak a többi vers ismeretében kapsz meg. Kompakt volt nagyon. És a szerző maga illusztrálta kellemes vonalrajzokkal.

Donna Tart: A titkos történet
Egy USA-beli kis főiskolán egy öt főből álló klasszika-filológus hallgató csoport és mesterüknek tartott tanáruk elzártan élnek az egyetemi élet egyéb dolgaitól. Ebbe a csoportba érkezik meg Richard, akinek imponál az öt srác különcsége és kiválasztottsága. A regény során látszólag megismeri ezeket a srácokat, a közük lévő kapcsolatrendszereket, és elmesél egy több évvel ezelőtti titkos történetet egy újraélt ógörög mulatságról és annak drámai utóhatásáról. Szintén egy olyan könyv, amiről lesz még szó a jövőben itt.

Nézzük az év végén megígérek szerint:

Először is nyilván meghaladtuk az év elején meghatározott idei minimumprogramot, amit 70 könyvben határoztam meg. Jelentem, 78-nál járok. :)

Aztán nézzük a kategóriákat:
Polcfelszabadítás: Hitler után a második legnagyobb művész (végül marad a polcomon), Kolibri (Ezt picit csalásnak érzem, mert a nővéremnek vettem, csak azt mondta a csoporttársam, hogy mindenképpen olvassam el, de landolt a nővéremnél.)
Korábbi LMBT könyvek: A titkos történet, Ez a srác
Kortárs magyar széppróza: Puncs, Verseim
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző munkája: Hitler után a második legnagyobb művész (olasz), Kolibri (finn)

És blogoltunk is, ebben a hónapban végre rendesen:

Ez a hetedik bejegyzés ebben a hónapban, aminek örülök, mert havi 5-6 bejegyzés a cél. Rögtön a hónap elején érkeztem az új 1 és 6-tal, az abban felsorolt 6 könyvből ötöt sikerült is elolvasnom. Ezt követően írtam a Nagyszerűn nőkről, ami képregényként igyekezett bemutatni a feminizmus elmúlt 250 évének a problémáit, de nem voltam hiánytalanul elégedett vele. A következő bejegyzésben kitöltöttem a Félévzárási pánik tag-et, amiből a nagy csalódásaimról és az új kedvenc könyveimről is meséltem. Olty Péter Heteró közegben című verseskötete is sorra került végre, nagyon érdekes kötetnek tartom, és bár izgultam maga a bejegyzés miatt, úgy tűnt, nektek is tetszik. Július végén bemutattam, hogy mi az a 10 könyv, amik a kedvenceimé váltak a magyar alapképzésben töltött évek alatt, majd Garrard Conley: Eltörölt fiú című dokumentumregényéről írtam, amiben az ex-meleg terápiához vezető útról és az ex-meleg terápián töltött kilenc napjáról ír. És végül itt ez a bejegyzés.

Emellett pedig szuper érzés, hogy a hónapban elértük facebookon a 400 lájkot. Másik öröm, hogy oda is sikerült ebben a hónapban sokszor posztolnom, nagyon igyekszem tanulni, figyelni, hogy mi tetszik nektek, és úgy érzem, ebben a hónapban jól álltam. :)

 

Ennyi lettem volna mára, sőt, ennyi lett volna az egész hónap, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. :)
Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok kommentet, én pedig vasárnap vagy hétfőn, Ördögkatlan után érkezem az augusztus 1 és 6 bejegyzéssel. Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésről, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. :)

És ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A júniusi kedvencem, és hat cím, amit júliusban el szeretnék olvasni

2019. július 03. - Szilvió

Sziasztok,

új hónap kezdődött, így ideje visszatekinteni egyetlen könyv erejéig arra, hogy mi volt a kedvenc olvasmányom a múlt hónapban, és ideje végignézni, hogy mi is az a hat könyv, amit mindenképpen el szeretnék olvasni ebben a hónapban. Nézzük is a júliusi 1 és 6-ot!

1es6.JPG

1: A júniusi kedvencem:

Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszikcovers_501943_1.jpg

Cserna-Szabó András a kortárs prózairodalom egyik jelentős alakja. Rendkívül művelt, olvasott és releváns, és ezen tudásait bele is forgatja a regényeibe, de ezt a kortárs irodalomban megszokott megszólalásmódokhoz képest egészen máshogyan, humorral teszi.

Egy ilyen humoros szöveggel van dolgunk akkor, ha Az abbé a fejével játszik regényét vesszük kezünkbe, amely nem tűz ki maga elé kisebb célt, minthogy a teremtéstől az apokalipszisig elvezesse az olvasót a világtörténelem útvesztőiben. Merthogy ez tényleg egy útvesztő. Pecázó törpetulajdonos embereken kell keresztül olvasnunk magunkat. Dózsa György karóba húzott katonáin és az egy házban élő Kosztolányin és a gyermek Ottlik Gézán át egészen a svájci óra pontosságával érkező sündisznóig. És mindezt halál random módon. Mert a világról ezen információmorzsák is random érkeznek. És ez egy nagyon vicces gesztus ebben a regényben. Nagyon hasonló a fő kérdésfeltevése, mint Kertész Imrének Az angol lobogóban. Azt kérdezi, hogy hol lehet elkezdeni egy történetet, mi az, amit el kell mondani ehhez, csak míg Kertész egy eltávolító és nehezen befogadható nyelven keresztül ír erről, addig Cserna a világot humorral forgatja ki, ami így jól befogadhatóvá, érdekessé és nagyon jó szöveggé válik

és

6: A júliusra betervezett címek:

Rachel Kunshner: A Mars klubcovers_509887.jpg
A Mars klub egy nőről szól, aki San Franciscoban élt, van egy gyermeke, és a regény elején kezdi meg letölteni a kétszeres életfogytiglanját. A regényben egyszerre kap szerepet a városban leélt múltja és a családja, miközben persze az éltében mostantól alkalmazkodnia kell a börtön szigorú szabályrendszerébe és nehéz szociális keretébe. A szöveg beszél a kilátástalanságról, és arról, hogy az ember az életében mindig jobbat akar, miközben érzik a börtönben ülők, hogy a társadalom lemondott már róluk. De beszél a regény egy rendőrről vagy egy börtöntanárról is, akiknek az előéletén keresztül Kalifornia teljes társadalmi tablóját kapjuk. 2018-ben a hat Booker-díj jelölt között volt a könyv, és még ezzel egy évben megjelent itthon is.

covers_549015.jpgSzerencsés Dániel: A 13 emelet
Szerencsés Dániel krimije a könyvhétre jelent meg, és LMBTQ címkés. Egy magas beosztású tisztviselő haláláról és a lassan leszerelő bizottsági szolgálatos nyomozásáról szól. Magát a nyomozást a bizottság formaságnak tekinti, és egy idő után már saját szakállára, szabályokat megszegve kell nyomoznia. Azért jó a fülszövege, mert már most vannak feszültséggel teli prekoncepcióim a regénnyel kapcsolatban. A XXI. Század Kiadótól érkezett recenziós példányként.

Donna Tart: A titkos történetcovers_345320.jpg
Öt különc karakter a kis vermonti egyetemen ógörögöt tanul egy megszállott professzorral. Azonban nem csak tanulnak, hanem újraélik a nagy hellén kultúrát, a nagy lakomákat és orgiákat, szeánszokat, amikben az isten vért is követel. Szóval ez egy bűnügyi regény is. A bűnhődésről beszél, és arról, hogy a bűn maga mennyire kulturális tényező, mennyire függ attól, hogy mit hiszünk és mit gondolunk a világunkról. A csoport titkos történetét az egyetlen beférkőző külső tag meséli el évekkel később. És ezzel a regény már a megjelenésétől klasszikussá válik. És végre elolvasom. :)

covers_548037.jpgSally Roodney: Normális emberek
Ez a könyv könyvhétre jelent meg a XXI. Század kiadó Kult Könyvek sorozatában, és nagyon provokatív a címe és a borítója. Maga a regény az amerikai gimis románcok hagyományainak legjavából merít, amiben a foci csapatkapitány és a szegény láthatatlan lány között valamiféle kapcsolat alakul ki. Amitől ez a könyv relevánsabb lehet, az az, hogy lakóhelybéli és anyagi, szociális különbségek vannak a szereplők között, illetve, hogy ösztöndíjasként az ország elitegyetemén közösen kell megismerniük a nem kisvárosi élettel, és együtt kell megküzdeniük az új életformával, hogy normális emberekként élhessenek.

Rivers Solomon: Kegyetlen szellemekcovers_480340.jpg
Tavaly jelent meg ez a vitatott sci-fi a magyar könyvpiacon, és ha minden jól megy, kritikát fogok róla írni egy zsánerirodalommal foglalkozó oldalra, ami miatt eléggé izgatott vagyok. A regényben egy űrhajón járunk, ami már régóta utazik, és az út során a hajón kialakul ismét a Földihez nagyon hasonló társadalom elnyomókra és elnyomottakra bontva. És engem a sci-fiben majd leginkább ez a társadalom érdekel, illetve az, ahogy a több elbeszélő segítségével ez a társadalom számunkra kirajzolódik. Kihívás számomra, de kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle.

covers_365962.jpgKari Hiekkapelto: Kolibri
Egy fiatal kurd bevándorló lányt a családja fogva tart Finnországban és meg akarják ölni. Máshol futókat gyilkolnak sörétes puskával. A regény olvasása előtt annyi biztosan közös  a két bűnügyben, hogy Fekete Anna nyomoz az ügyben, aki magyar bevándorlóként él Finnországban, így különös empátiát tanúsít a kurd lány felé. Egy hátborzongató, zord finn krimit várok, amit a borító is sugall, és csoporttársam szerint a migrációról való gondolkodásom is megváltozik majd ezt a regényt olvasva. Igazság szerint ezt a könyvet a nővéremnek vettem a Líra raktárvásáron, mert ő nagyon krimi olvasó, de az említett csoporttársam elmondása szerint már régóta szeretné velem ezt elolvastatni. Szóval most, mielőtt otthagyom a nővéremnél, mindenképpen elolvasom.

Szóval ezt terveztem a következő hónapra, meglátjuk, hogy mi sikerül belőle, én mindenesetre igyekezni fogok. :) Meg amúgy is nyári szünet van, amikor ráérnénk olvasni, meg ilyenek... Szóval jó lesz. :)

Ha olvastátok már valamelyik könyvet, vagy kérdésetek, megjegyzésetek van valamelyikkel kapcsolatban, hagyjatok bátran kommentet. :) Ha nem szeretnél lemaradni a következő posztokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keressetek facebookon háttértartalmakért, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

És ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A májusi kedvencem, és hat cím, amit júniusban el szeretnék olvasni

2019. június 02. - Szilvió

Sziasztok,

ahogy azt már lassan megszokhattátok, a hó végi summák után érkeznek a hó eleji 1 és 6-ok, amikben elmondom, mi volt a legjobb olvasásom az előző hónapban, és megmutatom, mi a hat következő időszakra betervezett cím. A mostani kedvenvem egy verseskötet lesz, amit régóta nagyon szeretek, és többedszer olvastam újra, a hat cím között pedig találtok majd olyat, amit már idén olvastam és szerettem, illetve két könyv ismét a 6 betervezett cím közé kerül, ugyanis a korábbi hónapokban nem sikerült őket elolvasnom, de mint tudjuk, nem felejtettük el őket. :)

1h.JPG

1: A kedvenc májusi olvasmányom:

covers_250383.jpg

Szőcs Petra: Kétvízköz
Szőcs Petra kötete 2013-ban jelent meg, és a Szép versek 2014-ben megjelent szemelvényei a kis fiatal énemnek nagyon tetszettek, mert menő volt, köznyelvi, de rideg és meglepő. És ilyen ez az egész kötet.

Szőcs Petra témái rendkívül hétköznapiak, de ez nem téveszti meg az olvasókat, hiszen közelítése, a hétköznapok nem kézenfekvő és ironikus szimbólumai rendkívül érzékletesek, de mint minden szimbólumban ott van valami feloldhatatlanság, amit végig hangsúlyoz a kötet merev, eltartott, regisztráló nyelve. A mi alapállításainkkal dolgozik: Anyám ne miattam szégyellje magát, minden nyúlfogú nőt Irénnek hívnak, de ebbe az ismerősségbe nem tudunk beleoldódni, mert az egészet egy mágikus realizmussal beoltott térbe építi. És persze ezek a terek, megint, látszólag ismerősek. Otthon, nyugdíjas otthon, bérház, leningrádi kollégium..., de ezek nem önmagukban vannak.

Ezeket a tereket a színlelés, a tagadás és az elmúlás teszi a költészet tárgyává. Színlelni a derűt, a szárnyakat, vagy az elrepülés képességét. Színlelni az élni akarást. Letagadni az egyhangúságot, a kávézaccot, a telefonszámot, az elmozdulás lehetőségét. És persze elmúlni. Egy csomó mindenben. Este vagy ebéd közben meghalni, esetleg napok, vagy egy rövid, foglalt, telefonhívás alatt. Családi és történelmi tabuktól terhesen. Aztán kihűlni. Nem egyenletesen. Végül kiszelektálni a dolgokat. Aztán újjászületni és újraélni, a fene tudja hogyan.

2017 tavaszán szereztem be a kötetet, ajánlották, és azóta időről időre újraolvasom, mert állati menő. Mert ismerős dolgokról ír, amik akár mégis polgárpukkasztóak lehetnének, ha nem volnának, levetve a kötet erős, világmegkérdőjelező iróniáját, baromi otthonosak. És azt szeretem ebben a kötetben annyira, hogy valami mindig ismerős benne.

...és...

6: Hat könyv, amit el akarok olvasni júniusban

covers_34491.jpgKárpáti Eszter: A szöveg fogalma
Szóval ez nem az amit vártatok volna, de meg kell védenem a szakdolgozatomat másfél hét múlva és Kárpáti Eszter azt vizsgálta, hogy milyen jegyei vannak egy szövegeknek, ha a befogadó szempontjából tekintünk rá. Milyen a szöveg elmebeli feldolgozása, milyen gondolatokat nyit meg, és hogyan? És ezek a folyamatok hogyan alkalmazhatóak, ha a szöveget szeretnénk definiálni? És az én dolgom majd az lesz, hogy a könyvben leírtak alapján bebizonyítsam, hogy a szlogenek szövegek. Hétfőn el is vágtatok a könyvtárba érte. Mivel minden hónap első hétfőjén délbe nyit, így akár nyitásra is mehetek. :)

covers_536139.jpgOlty Péter: Heteró közegben
Olty Péterrel már találkozhattatok a múlt havi 1 és 6-ban, de féltem olvasni, mert ha a blogon akarok egy verseskötetről írni, annak sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni, mintha ad hoc módon verseskötetet olvasnék. Mindenesetre a kötet elsősorban a heteró, azaz különböző, széttartó közeggel dolgozik, rögtön az első versben egy 10°C-ot megőrző iglu épül a hidegebb környezetben, de a melegséget is tematizálja. Érdekes kötet, és remélem ebben a hónapban fogom tudni alaposabban olvasni.

Andrew Sean Greer: Arthur Lessarthur_less.jpg
Az Arthur Less a megjelenésekor már jelen volt egy 1 és 6 listán, viszont nem sikerült időben beszereznem a könyvet. De most viszont. Szóval Arthur Less egy sikertelen író, aki világ körüli útra indul, mert nem akarja a volt barátja házasságkötését végignézni, miközben ő még mindig szereti. A regényben egy izgalmas és komikus kalandot várunk, aminek a végén talán rájövünk, a problémáinkat nem kerülhetjük el. Kíváncsi leszek, szintén. :)

covers_274740.jpgBerki Judit: Ülök a matracon
Szóvalhogy Berki Judit regénye egy rétegregény. Azon nőknek és azon nőkről szól, akik a középkorú szingliségük kilátástalanságán nevetve keseregnek. Ez meg is adja a regény alaphangulatát. Idézeteket olvasva egy nagyon fanyar, velős, a világot kiforgató ironikus regény ez, aminek minden mondata mutatni akarja azt, mennyire nem ért egyet a világ működésével. És közben a kapcsolatok utáni gyászmunkáról, a barátaink kapcsolatainak működtetéséről és persze társkeresésről szól, meg újrakezdésről. És közben egy olyan könyv, ami Jósika Miklós emigráns életéről is elejt egy félmondatot (Pont annak kapcsán, hogy senkit nem érdekel), és az első 80 oldal után érzek egy rokonságot a szerzővel. Mi, akiket Jósika Miklós emigráns létével nyomasztottak, tartsunk össze.

Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszikcovers_501943_1.jpg
Cserna-Szabó András vicces. És baromi durván okos. És most azt kísérli meg, hogy le lehet-e írni az egész világtörténelmet a keletkezéstől az apokalipszisig, úgy, hogy nevetünk közben. Dohányszemcsés és karcos regény lesz ez a könyvbemutatók, meg egyáltalán Cserna-Szabó alapján. Az első olvasmányom lesz tőle, és nagyon fogom imádni.

1549128_3.jpgKele Fodor Ákos: A szív vége
A könyvvel annyira durván találkozhattatok már korábban, hogy már volt kedvenc könyv márciusban. Amiért újra kell olvasnom, az az, hogy lehet, hogy tudok róla komolyabb kritikát írni, és kipróbálhatom magam a fantasy zsánerben, mint kívülről érkező kritikus, ami állati megtisztelő volna, és félek is tőle, de ezzel együtt nagyon szeretném. A könyv potenciális roma meséket tartalmaz, amiknek a szerzője Kele Fodor Ákos, aki nagyon alaposan kutatta a roma kultúrát és világmagyarázatot. Ezzel együtt alkotta meg ezt a világot, ártó és segítő szellemek és cigány emberek közös univerzumát, és nagyon-nagyon izgalmas kötet, és nagyon bízom benne, hogy sikerül jól megragadnom majd. :)

Én pedig most ennyi lettem volna mára, ennyit igyekszem biztosan elolvasni a következő hónapban, bár érkezik rövidesen az Ünnepi Könyvhét sok baromi izgalmas megjelenéssel és tele vagyok izgalmas könyvekkel, de most nagyon a lelki világomnak tetsző listát sikerült összeállítanom egy kis tervezgetéssel, sok humorral, verssel, és persze a szakdolgozat sem védi meg magát, de bízhat bennem. :)

Bár ezeket olvasom a hónapban, tele vagyok baromi izgalmas értékelésre váró könyvekkel, sőt, mondhatni, hogy el is vagyok maradva, szóval izgalmas hónap elé nézünk. :) Ha nem szeretnél a következő tartalmakról lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

És ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

23 könyv, amit el szeretnék olvasni, mielőtt betöltöm a 23-at

Sziasztok,

ez a nap más mint a többi, meg másként kelt fel reggel a nap, és minden ilyesmi... Szóval. A helyzet az, hogy óhatatlanul 22 lettem. És szerencsére alig pár órája ugyan, de befejeztem a 22 könyv, amit el szeretnék olvasni ezen szép másféle napfelkelte előtt lista olvasását, így ideje egy új listának. Egy majdnem ugyanilyennek, csak hát az évekkel együtt emeljük a tétet. Szóval nézzük is, mi az a 23 könyv, ami már a polcomon van, és mindenképpen szeretném a következő 366 napban elolvasni. Mert igen 2020 szökőév lesz, tehát egy könyvvel több lesz a listán, de egy nappal több időm is lesz. De ezek között persze nincs összefüggés. És egyébként is csak az időt húzom. Szóval kezdjük:

23.JPG

covers_506932.jpgAnna Gavalda: Életre kelni
Anna Gavalda szerepelt már a 22-es listán is a Billievel, ami egy szuper LMBT regény egy fiú és egy lány barátságáról és kettejük közös kitöréstörténetéről. Azonban még van két könyv a polcomon a szerzőnőtől, szóval a haladás jegyében a következő könyv nyitja a listát. A könyv egy novelláskötet, ami egy-egy személy egy fontos, akár az életét meghatározó fordulatát meséli el monológokban, és a fülszöveg alapján nagyon reményt szeretne adni az olvasóknak. Számomra pedig (és ezt majd a lista több eleménél látni fogjuk) remélem a 22 egy fejlődős év lesz, a strapás és hullámzó 21 után, szóval azt hiszem erre a reménytömegre az év folyamán szükségem is lesz. :)

covers_414233.jpgCeleste Ng. Amit sohase mondtam el
A könyv egyike azoknak a könyveknek, amiket külső nyomásra akarok nagyon elolvasni, és tudom, hogy nagyon jó lesz. Egy 1970-es években játszódó családregény ez, amely egy kínai-amerikai családot mutat be a kedvenc gyermekük halála után. A gyermekük jelentette a család számára a reményt, és halálával széttörik az egész. A regényt thriller címkével illetik, de elvileg erősebb és életszerűbb benne a család közös működése és a családtagok jellemábrázolása is. Egy nagyon érzékeny szöveget várok, és bízom benne, rendületlenül.

covers_501943_1.jpgCserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Cserna számomra idén jelent meg jobban, bár nyilvánvaló része az irodalmi életnek, csak mióta én kortárs szépirodalmat olvasok, egy pacalos könyvvel jött ki, pacalos receptekkel és a pacal filozófiájával, kultúrtörténetével. Az új regénye viszont nagyon érdekel. Az abbé Martinovics Ignác, akinek a feje a játék részévé válik a regényben, de egy összetartó világmagyarázatot kapunk a regénytől, a teremtéstől a várható apokalipszisig, és mindezt baromi humorosan. Kétszer voltam már a könyv bemutatóján, ha tehetném, minden nap mennék, és nagyon fogom ezt az olvasást is élvezni.

 

covers_499801.jpgDavid Forster Wallace: Végtelen tréfa
A könyv, amit a diplomám kézbevétele után fogok olvasni, és nagyon jó lesz. Egy hatalmas kötetről van szó, az egyik legnagyobb 2018-ban befejezett fordítási projekről, amiben végre magyarul is olvasható vált a sokak által csak hipszter bibliaként emlegetett könyv. A könyvnek nincs teljes lineáris története, de a fő tétje az, hogy a kilencvenes évek szórakoztatóiparát bemutassa. A regény szereplői egy létrehozott USA-Kanada-Mexikó állam teniszakadémiai növendékei, drogfüggői és néhány radikális aktivista, akik közösen keresik a szórakozást, azt ami magához láncol, és nem hagyja az embert mást csinálni. Minden miatt nagyon fontos könyv lesz ez, és én megint kíváncsian várom.

covers_345320.jpgDonna Tart: A titkos történet
Ú, ez megint jó lesz. Nagy könyv, és fontos. A könyv egy kis egyetemről szól, ahol az Ógörögül tudók kis csoportja egy tanárral újraélik az antik világot, nagy lakomákkal, orgiákkal, és dühös követelőző istenekkel. Pusztán egy külső hallgatónak sikerül bekerülnie ebbe a csoportba, és ő meséli el évekkel később a titkos történetet, történteket, amikben relativizálódik a bűn, elkerülhetőnek tűnik a bünhődés, és amiben egy csoport tagjai belenőnek és szocializálódnak. A regénynek nagyon erős tábora van, viszont azt mondják Donna Tart két regénye közül csak az egyiket szeretheted, de úgy érzem, ez lesz az enyém. :)

 

covers_320211_1.jpgElizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Fiatalon és depressziósan Amerikában
A "rock-and-roll" depressziókönyv, benne leplezetlenül arról, hogy milyen a fiatalkori depresszió. A szerző mindenről ír, ami ezzel járt. Arról, hogy milyen szert használni, milyen szexuális kalandjai voltak, mennyire szenvedett, mi határozta meg a szüleihez, barátaihoz, pszichológusához, pszichiáteréhez fűződő viszonyát. És vall erről azokban a kilencvenes években, ahol akármilyen depressziót Prozackal kezeltek (Például erről is ír Sofi Oksanen a Baby Jane-ban is, de nagyon sok helyen találkozni ezzel a problémával), ami nem kezeli igazán a depresszió okait, csak mesterségesen túljuttat a szomorúságon, amíg a szer hat. Sokan a mesterségesen elégedett embereket megíró, 1932-ben megjelent Szép új világ egyik termékét látják a Prozac-ban, és nagyon érdekel a téma, így amikor megláttam a borítóját (a gyógyszer tipikus ábrázolása a piros-fehér tabletta), tudtam, hogy ezt el akarom olvasni.

 covers_357721.jpgGéczi János: Vadnarancsok
Négy élettörténet-rekonstrukció
Géczi János tabudöntögető könyve már a kezemben, és ha már a kezemben, akkor helye is van ezen a listán. A nyolcvanas évek elején egy teljes Mozgó Világ számot zúztak be azért, mert részleteket közölt ebből a könyvből, amely a társadalmon kívülről igyekszik képet mutatni, ahol a prostituáltak, drogosok, nimfománok és melegek érezték magukat a nyolcvanas években. Az ő tabuikról ír, arról, hogy mit is jelent deviánsnak lenni a '80-as évek Magyarországában, és talán azt is megtudjuk, mit is jelent általában a deviancia. A könyv maga sok utánnyomást ért meg, a kötet második része a JAK füzetek sorozat részeként is megjelent, de nekem az Athenaeum Kiadó legfrissebb, 2015-ös kiadványa van meg. :)

 

covers_13340.jpgJeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
A könyv egy vaskosabb példány, de egy teljes nagy családot tekint végig számos anekdotán és történeten keresztül, ahol egy hibás gén öröklődik generációk óta. Ez a hibás gén körbejárta a világot, átélte a nagy történelmi traumákat, egészen a regény főszereplőjéig, egy fiúig, aki lány testben látta meg a napvilágot, de nem igazán lány, és nem is igazán fiú, hanem valami aközött. A regény eredeti megjelenése 2002, és 2003-ban meg is kapta a Pulizer-díjat, és nagyon kíváncsi vagyok, mit jelentett a gender fluiditása abban az időben. Meg az egész könyvet nagy világirodalmi rajongás veszi körül, amiből szívesen kivenném a részem. ;)

covers_295224.jpgJ. D. Salinger: Franny és Zooey
Nagyon furcsa számomra ez a regény, de Salinger, aki történetes idén lenne 100 éves, és megírta a Zabhegyezőt, amit meg ugye nagyon szeretek, így evidens módon elolvasom ezt a két kisregényből álló könyvet, amiben egy testvérpár történetét olvashatjuk. A kishúg egyetemre jár, és egy barátjával töltött hétvége után rájön, hogy egy csődtömeg az élete, a báty pedig megpróbálja vigasztalni. Nem tudom mi lesz, de ez a történet nagyon beatnek tűnik, és biztosan nagyon fogom szeretni.

covers_157469_1.jpgJack Kerouac: Úton -
Az eredeti tekercs

És ha már beat. Szóval a beat költészettel, elsősorban az Üvöltéssel 2017-ben kezdtem el foglalkozni olvasóként, és nagyon tetszett az a világmagyarázat, ami az egész mögött van. Akkor beszereztem az Útont, és el is kezdtem olvasni, de valamiért félbemaradt, és nagyon nagy célom, hogy elolvassam idén, mert egyébként nem volt vele bajom, sőt, tetszett is, de valahogy mégsem lett folytatva. (Nemrég írtam egy tag-et, amiben arról is beszéltem, hogy a legnagyobb könyves hibám szerintem az, hogy ha valamit félbe hagyok, az félbemarad. Nem tudom mikor jön majd ki, remélem soká, hogy akkor ezen újra meg tudjatok lepődni.) Viszont a könyvről magáról nehéz írni. Főleg stoppol az első száz oldalban, meg éhezik, és a barátaival is van néha. A könyv fő erénye nem a narratíva, hanem az az életminőség és ellenkultúra, amit a beat képvisel, és nem véletlenül ez a könyv ennek a kultúrának a Bibliája. 

covers_484246.jpgJordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
Így kerüld el a káoszt!
Szentül hiszem, hogy az ilyen című könyvek azért vannak, hogy minden nyomorult ezeket olvasgassa, és ne legyen boldog a kísérletei ellenére sem. De aztán sok olyan embernél láttam egymástól függetlenül, akikre állatira felnézek, és a fülszövege eladta. Mert a könyv egy provokatív konzervatív pszichológus könyve, aki humoros, meglepő, tanulságos példáit a biológiából, a történelemből vagy más kultúrákból hozza és olvassa össze, miközben határozott értékrendszere van az emberi méltóság és a szólásszabadság mellett. A lista minden könyvére nagyon kíváncsi vagyok, és mindenképpen elolvasom idén. :) Inkább előbb, mint később. :)

covers_7444_1.jpgMary Shelley: Frankenstein
Ez az a könyv, amiről mindent tudok. Tudom elemezni a narratíváját, az elbeszéléstechnikáját, a szerkezetét, tudok róla beszélni ökokritikai és ökofeminista nézetekből, de valamilyen érthetetlen oknál fogva eddig nem olvastam, és mindenképpen szeretném, ha ez az állapot nem állna fent sokáig. Mert azt hiszem ez az a regény, ahol nem kell a történetet ismertetnem...

covers_436851.jpgMichael Cunningham: Az órák
Cunninghammel való első találkozásom az Otthon a világ végén volt, azokban az időkben, amikor nekem még a meleg irodalom is szinte újdonság volt. Azóta nem sikerült elolvasnom ezt a könyvet, pedig tudok a nagysikerű filmről, amelyben a főszerepeket Meryl Streep, Nicole Kidman és Julianne Moore játszák, és tudom, hogy ezt a regényt nagyon alap feminista szövegnek tartják, amiben a huszadik század három nyugati női életét tekinthetjük végig. Egy anyáét, aki a gyermekével átsétál a folyó feletti hídon, miközben a vízben lebeg Virginia Woolf holtteste, de betekintést kapunk egy rossz házasság kulisszái mögé is, a harmadik történetben pedig egy századvégi kiadóvezetőnő és a meleg költő barátja kapcsolatába nyerünk bepillantást. Nagyon gyakran elemzett feminista könyv ez, és szintén érthetetlen, hogy miért nem olvastam eddig. Azt hiszem ezekre a listákra mindig azt az X könyvet fogom feltenni, amikről érthetetlen, hogy még nem olvastam. :D

covers_108.jpgMilan Kundera: Tréfa
Kundera szintén egy olyan szerző, aki már feltűnt az előző listában is a Lét elviselhetetlen könnyűségével, és most a talán második legismertebb kötetét szeretném olvasni. Kundera nagyon durván filozofikusan ír, talán csak azért regényt, hogy legyen valami apropója a dolgokat elmondani. Hazugság volna azt mondani, hogy sok minden megmaradt az előző regényéből, mert nagyon tele van, viszont azt hiszem, ha sok Kunderát olvasok, akkor rám ragad valami a végtelen bölcsességéből és a jó példáiból. Ha meg nem, akkor is jó olvasni, sok aha érzésem van közben. Tudom, hogy őt most népszerű nagyon szeretni, de kiérdemelten. Ez a regénye a személyi kultuszról és a diktatúráról beszél egy rosszul sikerült tréfa kapcsán, de szinte melyik Kundera nem. Szintén várom. :)

 

covers_388747.jpgNémeth Gábor: Egy mormota nyara
Szóval felröhögtem, hogy erről a könyvről tudok-e írni bármit. Merthogy nem. Németh Gábor szintén rendkívül bölcs. Nagyon sok mindent nagyon kedvelek abból, amit nyilatkozik, itt-ott megjelenő tárcáiban ír. Az ismerőseim szerint pedig ezzel a könyvvel kell elkezdeni Németh Gábort olvasni. A fülszövege annyit mondd róla, hogy a szerző próbálta az életrajziság nélküli belső naplószerűséget megírni. A másik könyv a szerzőtől az Ez nem munka (Mondatok pénzért), amiben a publikációit gyűjtötte össze, és amiből nagyon szeretnék többet olvasni, de az Egy mormota nyara legyen biztos ezen a listán. Már csak a cím miatt is. Mármint szerintem ez a cím fantasztikus. :D

covers_2542.jpgNikosz Kazantzakisz:
Akinek meg kell halnia

A könyv egy teljesen random könyvcserés polcon került a kezembe, ahol megszólított a címe. Egy görög kis faluban játszódik, ahol a húsvéti passiójátékra az előző húsvétkor elkezdődik a készülődés és a szereposztás, hogy mindenkinek legyen ideje készülődni, tanulmányozni a Bibliában leírtakat és átélhessék a saját szerepüket. Az egy év alatt pedig mindenki idomulni kezd a saját szerepéhez, és ez alapján kezd észrevétlenül működni a kis társadalmuk. Érdekesen hangzik, több olvasó szerint sarkítottak gyakran a szereplők, majd kiderül ez is. :)

covers_381765.jpgPatricia Highsmith: Carol
Amikor ebből a könyvből kijött a film, LMBT aktivista voltam, és nagyon örültünk, hogy a városunkban is játsza a helyi mozi, és valahogy mégsem ültem be rá sosem, és ennek semmi oka nem volt. Decemberben viszont Erdős Renée A nagy sikoly cím regényéből írtam beadandót és ennek kapcsán sokszor találkoztam ezzel a regénnyel, mint a nő első öntudatra ébredésének egy másik példájával, és azóta foglalkoztat jobban a Carol is. Mert egyszerre szól arról, hogy milyen nőnek és leszbikusnak lenni az ötvenes évek Amerikájában, de beszél az anyaságról és a feminizmus térhódításával átalakuló női szerepekről, és én szeretem ezeket a témákat, különösen, ha egy érdekes szerelmes regénybe ékelődnek. Karácsonyra megkaptam a könyvet, és nem szeretném, ha még sokat állna a polcomon. 

covers_296024.jpgPatrick Ness: A daruasszony
Patrick Ness utolsó előtti olyan magyarul is olvasható könyve, amit még nem olvastam, és az utolsó, ami megvan. Ezzel együtt Patrick Ness egyetlen magyarul olvasható kifejezetten felnőtt közönségnek írt könyve ez. És hát ha Patrick Ness bevásárlólistáját lefordítanák, akkor egyértelműen el szeretném olvasni azt is.
A könyv főszereplője egy jólelkű elhagyott férfi, aki egy este észrevesz egy darut, aminek egy nyíl került a szárnyába. George segít a darun, aki elrepül a nyílvessző nélkül, de ettől a naptól kezdve George élete megváltozik. Keresni kezdi a perzselő szerelmet és újra kell értelmeznie mindent, amit magáról, a valóságról és egyáltalán a szerelemről gondolt. Nagyon-nagyon fogom imádni, mert Patrick Ness nagyon jól fog benne a mitikus világgal és a regény jelenével játszani. Mert mindig ezt csinálja. :)

Perihan Magden: Ali és  Ramazancovers_366411.jpg
Ez a könyv valamiért nekem kimaradt. Akkor jelent meg, amikor már több éve olvastam LMBT könyveket, de még bőven nem volt blogom, és bár egy koraibb, és koraibbsága miatt alapnak tekinthető LMBT regény ez, még sincs értékelése a blogon. Pedig jónak tűnik. Két török srácról szól (ki nem találnátok, hogy hívják őket), akik közös árvaházba kerülnek, majd, amikor betöltik a 18-at utcára kerülnek, ahol szintén csak egymásra számíthatnak. Sok mindent várok a könyvtől, meglátjuk. De lesz értékelés a blogon róla. :D

covers_558.jpgPeter Marshall:
Nincs helyed a temetőben

Ez megint egy filozofikusabb szöveg arról, hogy milyen egyedinek lenni egy olyan világban, ahol ez nem mondható el általában (azért a hatvanas évek hajlandóak ilyen sarkosságokra), ezért lassan elmegyógyintézetbe kerül a főszereplő, de rájön, hogy vállalnia kell a saját emberségét, különbözőségét és mert ahogy a fülszöveg fogalmaz, embernek lenni jog és kötelesség.

lol_1.jpgThomas W. Hodgkinson
- Hubert van den Bergh:
Művelt társalgók könyve
Ez a könyv az aminek látszik. Egy fellengzős könyv azoknak, akik fellengzős beszélgetésekbe akarnak bonyolódni, miközben az egész vicces anekdotákból épül fel. Alapvetően bízom benne, hogy a könyvben szereplő személyesek és kérdésfeltevések érdekesek annyira, hogy utánuk olvassak majd, és tényleg tudjak nagyon menő dolgokról beszélni. Nem mintha eddig nem tudtam volna, csak ez egy vicces gesztus. Ha nem jön be, akkor is egy szórakoztató könyv, de már belelapozva is megmaradt pár dolog. Meglátjuk, ahogy a vak mondta.

u.jpgTruman Capote: Hidegvérrel
A könyv, amit Simon Marci nyomott a kezembe, hogy szerinte nagyon jó, aztán évekkel később Terék Anna az általa olvasott legsötétebb könyvnek nevezte ezt. Aztán az is kiderült számomra, hogy a szerző, aki ezt a címet, és az Álom luxuskivitelben-t jegyzi, meleg. És kezembe került egy kamaszkori novelláskötete, amivel nem szeretném kezdeni az olvasást. Hanem hát ezzel. Egy meggyilkolt négytagú farmercsalád és két felakasztott gyilkos életével. A története annyira nem tűnik izgalmasnak vagy a krimiknél sokkal érdekesebbnek, de sokat várok a könyvtől, ha Terék Anna szerint az a legsötétebb kötet. Mert Terék Anna érti a sötétet. :)

covers_508119.jpgYuval Noah Harari:
21 lecke a 21. századra

Harari egy izraeli történész, akinek sikerkönyvei a Homo Deus és a Sapiens, amik áttekintik az emberiség történelmét eszmetörténeti és történelmi szempontokból. A 21 lecke a 21. századra ehhez képest egy lényegesen másabb kötet, amely ugyan hivatkozik korábbi munkáira és következik korábbi kutatásaiból, de mégis kevésbé áttekintőbb, inkább a társadalomtudomány utóbbi ötven évének feltevéseire reflektál. Így kiderül a könyvből, hogy valóban véget ért-e a történelem, mit jelent, hogy az orwelli nagy testvér az internethasználattal létrejött és szemmel tart minket, beszél arról, hogy bizonyos kérdésekre már nem elég nemzeti választ adni, de így beszél a vallás létéről, a folyamatos változásról, vagy a tudatlanságról és a bármikor elavulható igazságokról. Engem pedig baromira érdekelnek ezek a témák, szóval jó lesz ez is. :)

És ezzel a szmájlival zárul is a lista. :) Ennyi lettem volna mára, és legalább ennyi lesz a következő egy év. :)
Most reménykedő állásponton vagyok, és végigpörgetve a listát, egyszerre vagyok izgatott és kíváncsi. :) De majd meglátjuk. :) Ha szeretnéd velem együtt meglátni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, hogy ne maradj le a summákról, értékelésekről, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagrammon, ahol a könyvek nagy részével szintén fogsz majd találkozni az év során. :)

És igyekezzük továbbra sem felejteni:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: Az áprilisi kedvencem, és hat cím, amit májusban olvasni szeretnék

Sziasztok,

hétfőn leírtam nektek, mi az a 12 könyv, amit sikerült a múlt hónapban elolvasnom, és mi az a 18 könyv, amit sikerült beszereznem. Most pedig szeretném bemutatni azt a könyvet, amit a legjobban szerettem áprilisban, és azt a hat könyvet, amit májusban biztosan elolvasok majd. Csapjunk is bele:

1_es_6.JPG

1: Az áprilisi kedvenc olvasmányom:

uvoltes.jpgCecilia Ahern: Üvöltés

Először is rögtön azzal kell kezdenem, hogy nem gondoltam sosem magamról, hogy Cecilia Ahernt kellene olvasnom. Egy kedvelt, de általában női olvasókat megcélzó limonádé írónak tartottam, akiről ugyan nem gondolok rosszat, de nyilván nem én vagyok a célcsoportjuk. És igazából ez a véleményem nem is változott az olvasás során. DE. Cecilia Ahern az Üvöltésben (még csak az Üvöltést olvastam, ezért csak erről tudok nyilatkozni, de ez után fogok még olvasni) nem kiszolgálni igyekszik a női olvasóközönséget, hanem ébreszteni, edukálni, és ebben nagyon menő ez a kötet. A könyv ugyanis harminc novellát tartalmaz nő főszereplőkkel, akiknek olyan női problémáik vannak, amelyeket a legtöbb nő az európai kultúrában egy tipikus élet során találkozhat. Ilyen a megszégyenülés a munkatársak, rokonok előtt, az eltűnés vagy kiszürkülés a kor előrehaladtával, a csoportokon kívül rekedés, a láthatatlan munka, az elvárt női viselkedésminta, a nők értéktárgyként való kezelése vagy az egyéb női előjogok és megkülönböztetések. És ezekben a témákban Cecilia Ahern hatalmasat ír a mágikus realizmussal. Vagy olyan világokat mutat, ahol a világ csak nagyon kis szempont szerint, de másként működik, például a nőkkel kapcsolatos illemszabályok jogszabályokká válásával, vagy a hétköznapi problémákra nyújt mágikus megoldási lehetőséget. Ahern a novellák témáját az angol nyelvű nőkkel kapcsolatos szóláshagyományból meríti, és a mágikus realizmussal nagyon speciális aspektusát tudja megmutatni akár csak a nőiségnek, de a nőiségben bizonyos novellákon keresztül a leszbikusságnak vagy transzneműségnek is. És miközben 10-15 oldalas szövegeket olvasunk, lassan egy feminista kiáltványt kapunk, anélkül, hogy a szöveg bárhol meg akarna győzni, vagy a prózai nyelven keresztül a regisztráción kívül bármilyen célja volna. Ezzel együtt fontos megemlítenem, hogy vannak szövegek, ahol néha picit szájbarágósabb rész jött, viszont tudom magamról, hogy nem vagyok Ahern célcsoportja, bölcsész srácként, aki nagyon sok feminizmust olvasott, és kevésbé szétfeminizmusolt családtagjaimnak bátran ajándékoztam oda húsvétra, a szétfeminizmusolt ismerőseimnek pedig erősen ajánlom, mert fontos szöveg, ami nagyon sok mindent nagyon erősen és jól ábrázol. :) 

wonder-woman.gif

és

6: A májusi tervek

A hat májusban tervezett olvasmányt most alapjaiban fogja meghatározni a tavaly készült 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t lista, mivel a 22 könyv közül már csak négy, és már csak két és fél hét van a nagy napig. De nézzük mit is jelent ez:

covers_51898.jpg1: Mészöly Miklós: Film
Mészöly Miklós a kortárs irodalmat szerintem egyik legjobban meghatározó alak, és itt nem feltétlenül csak a prózáról van szó. Tavaly tavasszal volt egy kurzusom, ahol több Mészöly szöveget vettünk, és így került fel a Film a listára, és most már a közepénél, kétharmadánál járok. Mészöly nyelve nagyon nehéz. Jól befogadható, de elfáradok benne. A Filmben egy kvázi forgatókönyvet látunk, azt, hogy mit kell mutatnia a kamerának, és hogy mit kell ettől éreznie a nézőnek. Nagyon érdekes, ahogy a kvázi semmilyen cselekménytől (egy bácsit hazakísér a felesége és a bácsi meghal) mennyire el tudja zárni magát az elbeszélő azzal, hogy a kamerát irányítja, és különös, hogy mi mégsem színészeket látunk. Nagyon izgalmas szöveg, azt hiszem nagyon tanulságos olvasás lesz, és kíváncsi vagyok a végére.

covers_2296.jpg2: Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia
Ha azt mondom, hogy semmit sem tudok a könyvről, akkor nem hazudok. Csak azt tudom, hogy ki volt EP, és milyen hatással volt mindenre, amit ismerek, de eddig nem olvastam tőle, pedig már nagyon szeretnék csak félek is, mert ma már terhet lett EP-t olvasni, mert tök nagy az életmű, és én meg olyan kicsi vagyok. De el fogom kezdeni, amint befejezem Mészölyt. :) Mert addig ne kapjak már magyar szakos diplomát, amíg nem olvastam EP-t. :D

covers_72151.jpg3: Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
Galgóczi Erzsébettel kapcsolatban nekem megint különös érzéseim vannak. Alapvetően úgy emlékszem rá, mint valakire, akivel tele vannak a könyvtári kiselejtező polcok, mert a rendszerváltás után nem olvassa senki. Ugyanakkor azt is mondják, hogy ő hitt a Kádár rendszerben, és ezért a rendszer őt nagy íróvá tette, és nem igazán érzem azt, hogy ezzel az irodalmi közbeszéd tenne bármit. Mármint hogy megtaláljuk neki a polcot. Mindenesetre ez a könyve a saját leszbikusságát és a rendszer szexuális kisebbségekkel való szembehelyezkedését mutatja be, és úgy, mint a rendszer hívője, kíváncsi vagyok, mit fog mondani erről Gobbi Hilda egykori élettársa. És ha már itt tartunk később majd arra is kíváncsi leszek, mit mond majd erről Gobbi Hilda maga a Közben... című életrajzában.

covers_381769.jpg4: Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Megint egy könyv, amiről szinte semmit nem tudok. Kurt Vonnegutot talán senkinek sem kell bemutatni, a humoros posztmodern irodalom egyik legnagyobb amerikai képviselője, akinek eddig egy könyvét olvastam, de négy könyve van a polcomon, és amúgy mindenét olvasni akarom. Amiért ez a könyv sokat várt, hogy amúgy ez egy lexikonregényként is felfogható gazdagon illusztrált kötet, és én a lexikonregényekkel (Akár Temesi Ferenc Por című szövegéről, akár Miloard Pavic Kazár szótárával) hadilábon állok, és ez Vonnegutnak egy olyan alap darabja, amivel könnyen el lehet veszíteni, pedig én nem akarom. És nyilván nem is fogom, mert a hónapban elolvasom, és nagyon fogom szeretni. :)

covers_536139.jpg5: Olty Péter: Heteró közegben
Olty Péter: Heteró közegben című kötetéről már a summában is írtam, és a facebookra is posztoltam róla, szóval ha nagyon követsz, ezzel sem most találkozol először. Ez a kötet, mint már a summában írtam, egyrészt merít a nagy széttartó irodalomtörténeti hagyományból, másrészt bemutatja azokat a hétköznapi momentumokat, amik nekünk melegeknek ismerősek lehetnek, harmadrészt, és engem, szintén meleg srácként, aki majd próbál valamilyen módon betagozódni a kortárs irodalmi életbe, értelmezhető egy előbújásgesztusként is, bár a meleg szó elvileg nem szerepel a könyvben. Nagyon kíváncsi vagyok rá. 

covers_480340.jpg6: Rivers Solomon: Kegyetlen szellemek
A könyv, amit OlvaZsófi nagyon ajánl. Nem tudom, hogy miért érdekel. Egy űrutazós sci-fi, amit még sosem olvastam, de azzal hívta fel a figyelmet magára, hogy a regényben egy generációk óta az űrhajón tengődő társadalom újratermeli magát és magában a szegregációt, a rasszizmust. Alapvetően nem hallani sok jó erről a kötetről, de januárban minden bizalmamat Zsófiba helyezve megvásároltam jelentős kedvezménnyel. Meglátjuk. ;)

 

 

Ennyi lettem volna mára, és ez lesz a hónap nagy vonalakban. Bár biztosan többet olvasok majd ennél, de ez tűnik biztosnak. :) Ha véleményetek, hozzászólásotok, megjegyzésetek van, keressetek bátran komment szekcióban, ha nem szeretnél a következő posztokról lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió