Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Januári summa

2020. január 31. - Szilvió

Sziasztok,

ólomlábakon ugyan, de gyors léptekkel rohant át felettünk ez a hónap, amit én sem olvasóként sem bloggerként nem tudtam az elején kezdeni, de hát mégis. Vitathatatlanul ennyi volt. Nagyon örülök, hogy a mai summában már látszanak az év elején, idénre betervezett célok, akár megvásárolt és megkapott könyvek tekintetében, akár olvasottakéban, ha már a blogolásban még nem igazán. De ami késik, az jó esetben nem tűnik el, szól nem is rabolnám tovább a szót:

januar_1.JPG

Ezeket a könyveket szereztem januárban:

Nagyon szerencsés lett ez a hónap, mivel múlt hónap végén volt a névnapom, és a családomtól kaptam könyvutalványt, egy barátomtól is kaptam névnapi ajándékot, egy kedves moly is meglepett, aki látta a nagyon epekedő listámat, amit a családomnak, barátaimnak küldtem, nyertem is könyvet és tegnap beesett egy csodálatos könyves ajándék is, négy könyvvel, így mindösszesen 6500 forintot fizettem könyvekért ebben a hónapban, ami egy kifejezetten jó arány 19 könyv esetén, pláne, ha ilyen könyvek. Nézzük is őket:

Csunderlik Péter – Pető Péter: Top 10-es történelmi slágerlisták
Ez a kötet már évekkel ezelőtt jött ki a Page Not Found blog top 10-es listáiból, amiket Pető Péter, most a 24.hu főszerkesztője és Csunderlik Péter történész, politikatörténész jegyez. A blogon és általában a kötetben a történelem és az aktuálpolitikai, közéleti témák kapnak fő hangsúlyt, tele irodalmi és kultúrtörténeti utalásokkal, miközben ezek a szövegek elsősorban pusztán szórakoztatóak, sőt viccesek. Nagyon széles tudásból merítenek a szövegek egy-egy vicces és találó hasonlat vagy metafora kedvéért, közben rendkívül fogyaszthatóak is. Régóta szemeztem vele, de a névnapomra kaptam könyvesboltos ajándékkártyát, és végre beszereztem. Tavaly elkészült a könyv második része, illetve Pető Péternek szintén tavaly jelent meg a Félúton című regénye, ami utazások tapasztalatait írja le egy baloldali, szociálisan érzékeny karakter szűrőén keresztül. Nagyon érdekelnek, és örülök, hogy végre a polcomon van.

Bartók Imre: Jerikó épül
Hasonló öröm, hogy a Jerikó épül nálam van, mert a 2018-as megjelenése óta szemezgetek vele, és az is sokat segített, hogy a legokosabb ismerősöm nagyon-nagyon szereti ezt a könyvet. Egy nagyon filozofikus életrajzi regényt ígér a fülszöveg, és a visszajelzések is, ami szintén hatalmas tudásmennyiséget mozgat. A gyerekkorról beszél, úgy, hogy visszanéz, és értelmez a világmindenség távlataiba… Szóval egy nagyon különleges olvasmányélményt várok ettől a szövegtől.

Charlie Jane Anders: Minden madár az égen
Szóval egy élettel ezelőtt OlvaZsófi ajánlotta ezt a könyvet a csatornáján, és azóta tudom, hogy ezt a könyvet imádnám. Mégis többször raktam vissza a a kosaramból, mert vannak rossz visszajelzések is a moly.hu-n róla, szerintem elsősorban azért, mert romantikusként csomagolta a magyar kiadó inkább, és nem igazán jutott el a közönségéhez, de ez majdhogynem mindegy is. Ez a könyv zseniális. Előszöris ez a könyv a világ legbájosabb könyve egy fiúról és egy lányról, akik különlegesek, de a világ nem érti, nem értheti az ő különlegességüket. Másodszor a könyv alapjaiban mondja el tök érthetően az ökokritika legfontosabb téziseit, miszerint nem ugyanaz a földi javak uralása és használata, miközben a Föld maga is egy állati izgalmas entitás. Az ökofeminizmus sémái szerint a nő a természetet képviseli, a férfi a technikai fejlődést, és igen, a technikai fejlődés kizsákmányolja a földet, és az embert helyezi középpontban. Ezek nagyon fontos tudományos, filozófiai beszélgetések, amik ebben a szövegben nagyon beépítettek, érthetőek és aranyosak, és következik az egész regényből, hogy a digitális rendszer és a természet együtt tudja megváltani a világ maradékát a végsőkig durvuló apokalipszishelyzetben, és ez nem csak annak szól, hogy ez végülis egy romantikus történet. Zseniális szöveg, olvasható könnyű szórakozáskánt és tudományos kutatóként is, tök bátran. Mindenki. Azonnal.

Lányi András: Az írástudók áru(vá vá)lása
Lányi András a hazai zöldmozgalmak és az ökofilozófia egyik vezető alakja, ebben a szövegében azonban nem vagy csak nagyon áttétesen reflektál erre. Ami miatt mégis nagyon relevánsnak gondoltam ezzel kezdeni, az az, hogy ebben a szövegében is a tömegtermelést és a kapitalizmus beszűrődését bírálja, viszont egy nagyon kis síkon, a két világháború közti magyar irodalomban. A szöveg foglalkozik azzal, hogy hogyan alakult át a társadalommal az irodalom is, hogy lett tömegek számára elérhető és tömegeket kiszolgáló, sokszor velős, cinikus, akár elitista hozzáállással. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy állok majd a szöveghez, mert sok kérdésem van a szövegben megfogalmazottak kapcsán is, és volt az egyetemen ilyen regényekkel foglalkozó kurzusom is, aminek a nagy részében Rejtőt olvastunk.

Azár Náfíszi: A Lolitát olvastuk Teheránban
Miközben 1979-ben Iránban valódi háborús helyzet volt, Náfíszi Irodalomprofesszorként minden héten összegyűjtötte a legtehetségesebb lány hallgatóit, hogy fágylukat levetve egyfajta szellemi szabadságban átbeszéljék a betiltott nyugati kultúra és a világirodalom legfontosabb szövegeit. Elsősorban emögé a társaság mögé nézhetünk be ebben a memoárban, ahol a frissen kialakult társadalmi rendszert próbálják megérteni, miközben gondolataik mögött ott van a világirodalom hatalmas tapasztalatrendszere. Izgalmas szövegnek tűnik, egy kedves molytól vettem. Még el akarom olvasni a Lolitát és a Nagy Gatsbyt, mielőtt elkezdem ezt a könyvet, de aztán ebbe is belecsapok, mert egy számomra elképzelhetetlen tapasztalatról számol be.

Kemény Lili: Madaram
Nagyon rossz, mert nem akarom ezt a kötetet így felvezetni, de így tudjátok valahová kötni. Szóval Kemény Lili Kemény István lánya, és Kemény Zsófi nővére. A Madaram az első és eddig egyetlen kötete, és egy nagyon kimért, módolt, és figyelmes nyelve van azon néhány szöveg alapján, amit olvastam tőle. Nagyon régóta szerettem volna a polcomon tudni a kötetét, mert egyrészt tök szimpatikusak a versnyelve, másrészt évek óta ismerkedem a generációjával, és mindig ott volt a perifériámon.

Salman Rushdie: Sátáni versek
A könyv, amit igazából a könyv története kedvéért olvasnék el. Rushdie egy indiai muzulmán szerző, aki tematizálja a saját muzulmánságát és a mohamedán hagyományt a szövegeiben. A sátáni versek alapvetően azok a szövegek, amelyek a kanonizáció során nem kerültek be a Korán szövegei közé, mert azok a hagyomány szerint istentelenségeket tartalmaztak, például Mohamed prófétáról. A Sátáni versek regény ezeknek a kérdéseit a kortárs térbe helyezi egy hajótörés két túlélőjével, akiknek különleges, transzcendens élményei lettek, miközben próbálnak Nagy Britannia társadalmába is beilleszkedni. A regény születése nagy port kavart a radikális muszlim körökbe, különböző hírek vannak, hogy bujkálnia kell-e a szerzőnek a biztonsága érdekében, vagy már nem, és ez annyira komoly fenyegetettséget jelentett, hogy az első kiadás adatai között nem találjuk meg, ki fordította le a szöveget.

David Levithan: Majd egy nap
David Levitán Nap nap után sorozatának régen várt harmadik részét szintén névnapomra és karácsonyra kaptam. Bár már tavaly könyvhéten megjelent, én baromira féltem megvenni, mert az első két rész egy hatalmas morális dilemmával zárult, és hát, féltem. Ezzel együtt is egy héttel az ajándékozás után már befejeztem, pedig vizsgám is volt. Nagyon jó szöveg, ismét rendkívül bátran nyúlt az LMBT témához, nagyon jól varrt el szálakat… Szerettem, és lesz róla értékelés.

Mészöly Ágnes – Molnár T. Eszter: Az emberek országa
Már nagyon sokat beszéltem a blogon arról, hogy mennyire szeretem az írókat, ezért ettől most mindenkit megkímélek. Egy nagyon izgalmas társadalomba kapunk ebben a szövegben betekintést, ami Új-Zéland területén él a harmadik világháború és a globális felmelegedés után. A világnak sikerült a kulturális javait erre a területre gyűjteni, és a szövegben az autoriter állam elitképzésében tanuló két ifjúsági szereplőt követünk, akik a kiválasztottaknál is kiválasztottabbak. Most olvasom, izgalmas, ahogy a szöveg épül, jól használja a disztópia kereteit, szeretem, ahogy információt adagol, de messze még a vége.

Pion István: Atlasz bírja
Pion István az a slammer, akinek az előadásai a legközelebb állnak ahhoz a slam poetryhez, amit én igyekszem művelni, és furcsa, hogy még nem olvastam a kötetét, pedig sokszor mentem el mellette. Különleges ez a kötet abban az értelemben, hogy verseket és slam poetryket is közöl, erre még nem volt példa a magyar könyvkiadásban előtte (és utána is csak az őszi Margóra készült Umami tette ezt meg, ami egy válogatás kortárs szerzők klímaváltozással foglalkozó szövegeiből), és kvázi semmi nem különbözteti meg őket a versektől. Nagyon gazdag kötet ez, nagyon erős és feszes személyes lírával beszél az első kötetesektől nem meglepő témákról, mint az otthon vagy a család, felnövés. Nekem az Ó ciklus kevésbé jött be, ott vannak a slam szövegei is, és egy néhol erőltetett nyelvi játék működteti, ami nekem általában sem tetszik, de a többi versért abszolút megéri, és szerintem egy izgalmas kapudrog lehet a kemény témákkal foglalkozó nehezebb nyelvű szépirodalom felé. Végre a polcomon.

Noam Chomsky – Edward S. Herman: Az egyetértés gépezet
Noam Chomskyban elsősorban a nyelvészt, a generatív grammatika létrehozását tisztelhettem eddig, de már régóta szerettem volna a legalább annyira jelentős, bár kritikusai szerint könnyen populista anarchista munkásságával is megismerkedni. Az egyetértés gépezet az huszadik század második felének Egyesült Államok béli sajtógyakorlatait, szándékos elhallgatásait és ferdítéseit veszi górcső alá, hogy azon keresztül mutasson rá az egész rendszer visszásságaira. Az elmúlt félévben volt több televíziós kurzusunk, és többször előkerült az amerikai televíziózás, mint olyan működés, ahol a kereskedelmi televíziók a dominánsak és sokáig nem is volt közszolgálati televízió, és ennek kapcsán került elő bennem ez a téma ismét, és a karácsonyra készített kívánságlistámat látva egy kedves molytársamtól megkaptam. :) Köszönet érte.

Lovas Nagy Anna: Verazélet
Szintén egy olyan könyv, amit nagyon régóta vártam. Leszbikus regény, de még mint kortárs leszbikus regény is több ennél. A peremről mesél egy nő szemszögéből. Nevelőintézetről, szenvedélybetegségről, a túlélés lehetőségeiről, anyaságról, leszbikusságról… A fülszöveg azt ígéri, hogy nem akar semmit a szöveg, csak regisztrálni és elmondani, és nekem szoktak tetszeni az ilyen regények. Várom, hogy olvassam.

Márai Sándor: Eszter hagyatéka
Ezt a könyvet slam poetry helyezésért nyertem, és nagyon örültem neki, mert Márai a kedvenc magyar nem kortárs szerzőm, és az Eszter hagyatéka volt a második olvasmányom tőle. Az első a Zendülők, ami még mindig nagy kedvenc, és úgy találtam rá, hogy valahol azt olvastam róla 16 évesen, hogy van benne melegség (nem mondom kétszer sem, hogy nincs, mert bele tudnám magyarázni, de nem volt konkretizálva ez). A melegséget ugyan nem találtam, de nagyon vonzott az a fajta polgáriság és letisztult modernség, ami Máraiból jött, és így választottam ki az Eszter hagyatékát a könyvtár nagy Márai polcáról. Egy nőről szól, aki tudja, hogy a testvére özvegy férje át fogja verni és kiforgatja az utolsó vagyonából is, mégis hagyja, mert szerelmes, és mert egész életében azt várta, hogy jön Lajos, és a szemét is kilopja. És Márai csodálatosan írja meg ezt. És, ha már itt tartunk, az adaptációja sem rossz, Nagy-Kálóczy Eszter, Cserhalmi György és nem utolsó sorban Törőcsik Mari játszik benne, és nagyon elkapták a könyv lelkét.

Eberhard Straub: Az élő város
Azt mondták nekem, hogy a városról való elméleti szövegek olvasását érdeme Straubbal kezdeni, mert történelmi narratívákban mutatja be az európai városok és a városi társadalom különböző átalakulásait az ókortól a huszadik századig, mégsem csupán egy száraz szöveget kapunk. Straub nagyon szereti ezt a témát, és rajongással tud róla beszélni. Nos, lehet, hogy van egy közös szenvedélyünk. Nagyon várom, hogy végre kiderüljön.

Kemény István (szerk.): A magyarországi romák
Ez egy nagyon kicsike kis füzet, mégis a magyar romológiai tanulmányoknak az egyik alapvető szövege, nagyon kis betűkkel, minimális sorközzel. Beszél a romák törénetéről, irodalmáról, kultúrájáról, szociológiai és néprajzi sajátosságokról és a cigányságkutatás fő irányairól. Ma már születtek ennél sokkal bővebb írások is mindegyik témáról, viszont ezeket semmi nem fogja össze egy ilyen kötetté. A félévben háromszor kölcsönöztem ki a könyvtárból, kétszer egy-egy kis részletért, harmadszor végigolvastam, aztán szerezem be most már egy saját példányt.

Alice Hoffmann: Galambok őrizői
Ez az a regény, amit nem tudok igazán, hogy miről szól, mert elég titokzatos a fülszövege, viszont több olyan ismerősöm szerette nagyon, akiknek nagyon adok a szavára. Ez egy történelmi regény, ami az első században játszódik, egy a rómaiak által leigázott zsidó, galambász közösségről szól, amin belül négy nagyon különböző női karaktert követünk. Nagyon sok kérdésem van a könyvvel kapcsolatban, és nagyon örültem, amikor megláttam ezt, és a három következőt egy ajándékdobozban, amit egy moly.hu-s könyves ajándékozáson kaptam.

Timothy Snyder: A zsarnokságról
Húsz lecke a huszadik századból
Timothy Synder ebben a kicsi, rövid. de annál ígéretesebbesebb könyvében azt mutatja be, hogy mi az a 20 tanács, amit érdemes megfontolnunk egyszerű állampolgárként is, ha nem akarunk mi is egy totalitárius diktatúrában észbe kapni. Azt mondja, hogy a demokrácia és a valódi népképviselet épp annyira érzékeny napjainkban, mint a huszadik század elején, éppen ezért fontos tanulnunk az ő hibáikból, és figyelemmel lennünk. Régóta szerettem volna a polcomon tudni, és azt hiszem hamarosan olvasni is fogom.

Peter Stiernström: A világ legjobb könyve
Egy középkorú alkoholista norvég író és egy feltörekvő fiatal költő egy rockfesztivál slam poetry színpadának a backstage-ében kitalálják, hogy meg kellene írniuk a világ legjobb könyvét, ami könnyen első tud lenni több kategóriának a top listáján is, és a legtöbb olvasói igényt ki tudja szolgálni. Ez egy vicces és kedves svéd regény két író nem mindig etikus küzdelméről, akik emberi módon maguknak akarják a sikert. Elkezdtem olvasni, és van egy nagyon megfogható hangulata, bájos, vicces, komikus. Működik még.

Don DeLillo: Cosmopolis
Don DeLillo az amerikai posztmodern prózaírás egyik korai, vezető alakja, ezt a regényét pedig véletlenül a Libri adta ki egykor. Vagy hát nem teljesen véletlenül, hiszen Robert Pattinson játszotta a film adaptációjának a főszerepét. Más kérdés, hogy mégsem ért el nagy eredményeket, mert DeLillonak és Edward Cullennek egészen mások a hazai keretei, még akkor is, ha Pattinsont már Cedric Diggoriként is láthattuk. Szóval ebben a Paul Austernek ajánlott regényben egy gazdag és befolyásos milliárdos egy limuzin hátsó ülésében ül miközben válogatott tárgyalópartnerei adják egymásnak a kilincset, és irányítja, hogy hogyan döntsék be a japán jen árfolyamát, miközben körülötte zajlik a disztopikus élet, és ő egyszerűen csak a fodrászához szeretne eljutni. Nagyon régóta szerettem volna olvasni a könyvet.

source_1.gif

És kilenc könyvet sikerült elolvasni januárban:

Ez nem szokott szám, és több is volt tervben, de vizsgáztam, lett HBO GO-n (Majd akarok írni egy kibeszélős posztot az Eufória kapcsán, ami szerintem baromi jó sorozat) és zajlott az élet is, ráadásul a 12 szabály az élethez eléggé belassított, de erről majd ott fogok is beszélni.

Dévényi István: Hádújúdú
Dévényi István a jobboldali polgári újságírás egyik vezető alakja ma, a Magyar Hang újságírója, és tavaly jelentkezett az első kötetével. Nem igazán vártam tőle jót, mert nem dicsérték túl. És az igazat megvallva nem is lett jó. Nem mondom, hogy nélkülözi a történetet, mert az nem volna teljesen korrekt. Egy vidéki csóró srác gazdaggá és senkivé válik a kormányzati rendszer médiahálózatában. Izgalmas lehetett volna például a vidéki-városi kérdés, az első generációs értelmiség vagy a hatalomkezelés, viszont úgy érzem, Dévényi megúszta ezt azzal, hogy függő lett az arc. Nem győzött meg a kötet, viszont örülök, hogy támogathattam a szerzőt, aki mégiscsak fontos munkát végez, és egyébként bírom, de a könyvét tovább fogom passzolni majd egy könyvcsere alkalmával.

George Orwell: 1984
A klasszikus. Nem tudom, hogy mit kell róla írni. A főszereplő, Winston az egyetlen általa ismert ember, aki tudja, hogy nem igaz az, amit a Nagy Testvér állít a saját, állandó háborúban álló diktatúrájában. Egyszer kapott egy kis jelet, amiben jól látható, hogy a Nagy Testvér tanításai alapvetően nem fedik a valóságot, és ő maga is egy olyan területen dolgozik, ahol régi Times cikkeket írnak folyamatosan újra, tehát kvázi hamisítják meg a történelmet. Mégsem tudja ezt az élményét megbeszélni senkivel, mert az állampolgár minden mozdulatát figyelemmel kíséri a párt és mindenki a pártot képviseli, akivel Winston kapcsolatba léphet, így neki is játszania kell a szerepét. Nem véletlenül klasszikus Orwell szövege a disztopiák között. Nagyon sok minden itt épül fel, amit eddig ismertem már máshonnan és kétségkívül a legzseniálisabb szöveg a maga nemében. Különösen izgalmas volt otthon a téli szünetben a köztévé gyűlölködését hallgatni, miközben az 1984-ben zajlottak a gyűlöletpercek, amik alatt mindenkinek egy emberként kell ócsárolniuk a nép ellenségeit.

Csunderlik Péter – Pető Péter: Top 10-es történelmi slágerlisták
(Fent már írtam róla.)

Charle Jane Anders: Minden madár az égen
(Fent már írtam róla.)

David Levithan: Majd egy nap
(Fent már írtam róla.)

Kemény István (szerk.): A magyarországi romák
(Fent már írtam róla.)

Pion István: Atlasz bírja
(Fent már írtam róla.)

Izsó Zita: Tengerlakó
Már többször meséltem arról, hogy Izsó Zita szerintem az egyik legjelentősebb fiatal költő a hazai irodalmi életben, és erre megint rá kellett jönnöm, még úgy is, hogy visszafelé olvastam el az eddigi lírai életművét. Ebben, az első kötetében már érezhetően erősen nyúl az átmeneti helyzetekhez és a családi, szociális élet közti kapcsolatokhoz, mint amilyen a szakítás, az anyaság, a nőiség, a férfiasság vagy épp a halál. Maróan pontos és érzelmekkel teliek a szövegei, miközben inkább regisztrálnak és az érzelmek és helyzetek pontos leírását, semmint éreztetést céloznak meg. Nagyon különbözőképpen tudja használni a vizet és az üveg tartályt, amit a borító is megidéz, de más visszatérő szimbólumok is kísérik az olvasót. Nagyon szerettem, és sajnálom, hogy most egy ideig már csak újraolvasni tudok Izsó Zitát.

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
Így kerüld el a káoszt!
Jordan B. Peterson egy nagyon izgalmas karakter. Nagyon megosztó mind a baloldali, mind a jobboldali diskurzusokban, és ez keltette fel az érdeklődésemet. Elolvasva a könyvét értem, hogy miért. Nem foglalkozik azzal, hogy a világ eszmék mentén több részre tagolódott körülötte, ő minden eszmét, tudományos kutatást, vallást, saját tapasztalatot egy közös tapasztalattá gyúr össze, hogy megmutassa, hogyan kell élni. Nagyon üdítő és nagyon fárasztó volt a világtudást ekkora nagy egészben látni, de izgalmas volt az, ahogy ezt ő egy narratívává építi: A világ kész arra, hogy megtanítson téged jól élni, csak nyitottnak kell lenned. Ahogy a zárófejezetben írja, gondold végig az életedet, mintha lenne egy világító tollad, és tök evidens lesz, hogyan kell ezt csinálni. Onnantól kezdve, hogy kihúzod magad, egészen addig, hogy a kiscicát is megsimogatod út közben, amiben meglátod az élet szépségét. Izgalmas kötet hatalmas tudásmennyiséggel. Megszenvedtem, de így kell kezdeni egy évtizedet.

Nézzük az év eleki kategóriák szerint:

Klasszikus irodalmi kimaradások: 1984
Nonfiction: Top 10-es történelmi slágerlisták, A magyarországi romák, 12 szabály az élethez
Cigány irodalom: A magyarországi romák
Zsáner: Hádújúdú, Minden madár az égen
LMBT: Majd egy nap

Blogoltam:

Túlzás, hogy blogoltam, de volt jelenlét a blogon. Főleg a hónap második felében. Ugyanakkor nem vitás, hogy jól indult. Az év első napján hoztam egy új évi fogadalmakkal kapcsolatos rövidebb book taget, aztán sokat kellett várni, hogy jöjjön hónap közepén a januári 1 és 6, amiből végül csak három könyvet sikerült elolvasnom, a negyediket olvasom, és a többi sincs elfelejtve. Aztán még mindig várni kellett, hogy tisztázzam, mik is az idei terveim az olvasást, a blogot, a közösségi média használatot tekintve. És csak ez után jött az első alternatív fülszöveg és értékelés az Autoboyography - Egy fiús könyvről. Ezzel a summával együtt most megvan a havi hat bejegyzés, amit alsó hangon belőttem magamnak, viszont többet várok ennél, és jó lenne jobban elosztani is. Van mit tanulni. De állnak a polcomon az értékelésre váró könyvek, van egy csomó témám, amit tök megbeszélnék, szóval dübörög tovább, mert dübörögnie kell.

Szóval így. Ez lett volna ez a hónap. Köszönöm, hogy velem tartottatok. :) Ha van kedvetek írjátok meg kommentben, hogy ti mit szereztetek be vagy olvastatok idén, vagy ha bármilyen kérdésetek megjegyzésetek volna. :) Igyekszem hamar válaszolni. Éppígy igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel.

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattinst a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra, vagy a frissen létrehozott twitter adatlapra. :)

És semmiképp ne feledd a következő bejegyzésig sem:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Decemberi summa

2019. december 31. - Szilvió

Sziasztok,

így a két ünnep között ideje megnézni, hogy mi mindent hozott az év utolsó hónapja. Nagyon jó, régóta vágyott könyveket sikerült beszereznem. Van, amit használtan, többre pedig jó akciókat sikerült kifognom. Nagyon sokféle könyvet sikerült olvasnom, több verseskötet is akad köztük, de kötelező olvasmányok, tankönyvek is kerültek elő, régóta olvasni vágyott magyarul most megjelent ifjúságit is hozott az élet, és szépirodalomban is menő voltam. Amiben viszont nem voltam menő, az a blogolás. És erről is beszélnünk kell. Kezdjük!

december.JPG

13 könyvet sikerült ebben a hónapban beszereznem

William S. Burroughs: Meztelen ebéd
Amikor 2017-ben elkezdem komolyabban írni az egyik első olvasmányom volt az Üvöltés, ami a beat irodalomnak az egyik legjelentősebb verse, és azóta különös szeretettel olvasom a beat szövegeket, mert fel tudnak vázolni olyan világokat racionálisan, regisztráló jelleggel, amiket mi felfogni sem vagyunk képesek. A drogokról, a szegénységről, a nyomorról, a testiségről és az erőszakról tudnak beszélni ezek a szövegek, és ez nagyon menő. A Meztelen ebéd ennek a mozgalomnak az egyik vezérszövege és Burroughs ennek a mozgalomnak a vezéralakja. Nagyon régóta vártam, hogy beszerezhessem, mert ez a könyv beszerezhetetlennek bizonyult, de a Jelenkor az év második felében újra kiadta. Nagy-nagy örömömre.

Dévényi István: Hádujudú
Dévényi István egy jobboldali független újságíró, aki valahogy ennek a jobboldali függetlenségnek az arca lett. Bírom őt, szerintem nagyon sok mindent reálisan lát, szimpatikus az értékkonzervativizmusa és polgárisága, amit képviselni akar. Ez az első regénye, és még semmi jót nem hallottam róla, mégis el akarom olvasni. Politikáról szól és korrupcióról. Egy alternatív Magyarországon. Bárminemű egyezés csupán a véletlen műve.

Kim Leine: Végtelen-fjord prófétái
Kim Leine már levett egyszer a lábáról a kendőzetlen őszinte Kalak című regényével (értékelés itt), aztán a Margó Irodalmi Fesztiválon azzal a néhány szóval, amit németül beszéltünk, és biztos voltam benne, hogy hamarosan beszerzem a Grönland-trilógiájának az első részét, ami jelentem, megtörtént. Ebben a regényben a 18. század végén járunk, miután Grönlandot gyarmatosították a dánok és az őslakosaikat a keresztény hitre térítették. Egyszerre beszél ez a regény egy világtól elvonulni vágyó férfiről, az egyenjogúságról álmodozó őslakosokról, a hitről és a térítésről, és mindarról, amit fél év sötétség elbír egy apró szigeten. Nagyon nagy várakozásaim vannak a könyvvel kapcsolatban.

Kemény István: Nílus
Kemény István legújabb kötetét nagyon nem akartam elolvasni, de a városban árultak nagyon olcsón egy a szerző által szignózott, de egyébként érintetlen példányát, és hát elszenvedtem. Kemény István nagyon jól ír, a kortárs költészet nagy része az ő nyelvéből nőtt ki, és ez érződik a Níluson. Nagyon erősen tematizálja a saját modernségét, és azt, hogy ehhez képest nagyon mást állít a mai lírai nyelv meg világtapasztalat. Több szöveget szentel Petrinek, az ő mesterének, akit könnyű olvasni és érteni, sőt utánozni ma, mert fontos dolgokról beszélt… Jó kötet ez azt gondolom, de talán a gesztusai erősebbek, mint maguk a versek most. Persze vannak nagy találatok, Kemény Istvántól nem várunk mást, de nekem elmaradtak a nagy meglepetések meg ráérzések, amit a korábbi munkáiból megszoktunk. Ódzkodtam tőle, igazam volt, mégis örülök, hogy megvan.

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztréugackij: A kárhozott város
Az egyik legismertebb orosz sci-fi írók egyik regénye ez a Kísérletről, amelyben olyan különböző nemzetiségű egy városban élő szereplők vesznek részt, akik erre önként jelentkeznek. A városról nem tudjuk, hogy hol van pontosan, de egy megmászhatatlanul meredek fal és egy végtelen mély szakadék között található, és a szereplők nem tudják, mi fog velük történni, hiszen, ha tudnák, a viselkedésük befolyásolná a működésüket. Egyszerűen csak megtörténnek velük dolguk. Már olvastam az idén Margó-díjas Vak majom című regényt Fehér Boldizsártól, és valami ilyesmit várok, keményebb zsáner maggal, és persze várossal.

Bari Károly: A mozdulatlanság örökbefogadása
Bari Károly a magyar nyelvű roma irodalom egyik legnagyobb alakja. 1970-ben jelent meg az első kötete A holtak arca fölé címmel. A szerző akkor még 17 éves volt, mégis egyik pillanatról a másikra a roma kulturális élet egyik alapítója és szócsöve lett. Ez a kötet Bari Károly verseit, prózai alkotásait, rajzait szervezi össze. Egy életmű gyönyörű, méltó, mégis Bari Károly egyszerű hangján megszólaló szerény összegyűjtése ez. Az év végére jelent meg, elmondhatatlanul örülök, hogy a polcomon van.

Szabó Magda: Daloljatok angyalok
Ez a könyv Szabó Magda munkásságából gyűjti ki azokat a kis történeteket, meséket, szövegeket, amelyek valamilyen módon a karácsonyról szólnak. A Libri és a Jaffa kiadó közös gondozásáról van szó, szokás szerint egy nagyon szép kötet, Szabó Magda pedig mindig csodálatos.

Ady Endre: Élő Ady
A Libri másik karácsonyra megjelenése a Scolar kiadóval együtt készített Ady Endre antológia. Adynak nagy éve volt, hiszen idén volt a halálának a 100. évfordulója, és szerintem egy méltó lezárása ez a gyűjtés az Ady emlékévnek. Nagyon sok kortárs szerző válogatott és ajánlott verset ebbe a kötetbe, én magam egy picit sajnálom, hogy nem ez szervezi a kötetet, így igazából a valódi Élő Adynak ígért párbeszéd nem jön létre, de azért Ady mindig jó.

Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv
A végzős ateista queer fiú és a mormon szépíró srác romantikus szerelme ez a könyv. És csodálatos. Nem mondd el többet, mint amennyit egy LMBT ifjúságitól várnánk. Előbújás, család, barátok, vallás, identitás, de mégis szép. Nem véletlenül az egyik legolvasottabb LMBT ifjúságiról van szó. Nagyon izgalmas, ahogy a mormon szereplő leszámol a saját bigottságával és megoldásokat keres. Szerettem, lesz róla értékelés.

Egressy Zoltán: Hold on
Slam poetry versenyen nyertem. Ez egy olyan friss szöveg, ami szépirodalmi igénnyel gondolkozik el a Hold kolonizálásáról és a Föld lassú pusztulásáról, miközben csupán egy tudós férfi keresi a katasztrófaturista lányt, akit megismert egy átmulatott éjszakán. Nem tudom, hogy mit várok tőle. Meglátjuk majd úgyis, ahogy a vak mondta.

George Orwell: 1984
Orwell klasszikusa végre a polcomon, és nagyon örülök. Egy nagyon izgalmas és nyomasztó disztópiát mutat be a második világháború után, és 1984-ben már alig találunk valakit, aki emlékezhetne az eredeti történetre. Winston egy pártkatona ebben a regényben, aki látja a rendszer kétségeit, de nincs igazán lehetősége megélni ezeket a gondolatokat, mert a párt és a Nagy Testvér mindenkit szemmel tart, akár még reggeli torna közben is. Nagyon régóta hiányzott ez az alapszöveg az olvasmányaim közül, és most elkezdtünk olvasmányokat pótolni egy barátommal.

Darvasi László: Magyar sellő
Darvasi a kortárs magyar irodalom egyik legokosabb figurája, aki egyaránt nagyot tud alkotni tárcaíróként, novellistaként és regényíróként. A Magyar sellő a legfrissebb regénye, amit októberben mutatott be Szegeden majd a Margó Irodalmi Fesztiválon (André Aciman előtt). Egy nagyon izgalmasnak ígérkező szöveg ez egy magyar sellőről, akit senki nem látott, de mindenki beszél róla, és a hatalom mindenkori természetéről. A kora romantika kori Magyarország egy uradalmában járunk, ahol a földesúr a mindenkori hatalom birtokosa, és az egész szöveg erről a hatalomról szól. Nagyon érdekel ez a regény, örülök, hogy megvettem végre.

(13) Bódis Krisztina: Kemény vaj
Bódis Krisztina első regénye ez egy cigány félnéma lányról, aki egy észak-magyarországi putriban nőtt fel, és tudja, hogy nincs semmiféle kilátása, csak amit a prostitúció nyújthat számára. Végigolvashatjuk a lány történetét, gyerekkorától felnőttkoráig, prostitúción, kínzásokon és börtönön át. Egy olyan szereplőét, aki tudja, hogy nincsen más esélye. Nagyon kemény kötet lesz, és örülök, hogy végre a polcomon van.

13 könyvet sikerült a hónapban elolvasnom

Vjacseszlav Ar-Szergi: Lepkelelkek
Ar-Szergi az udmurt irodalmi élet ma is élő igazi nagy írója, aki drámákban versekben és prózákban egyaránt megtalálja a hangját. A Lepkelelkek egy nagyon izgalmas kisregény, amiben az udmurt hagyomány és a mai, városiasodott udmurt életmód egyaránt teret kap, akár történelmi, akár családi síkon. Nagyon izgalmas kultúrtörténeti könyv, ugyanakkor nagyon sokat akart a szerző. Egyszerre akar lélektani regény lenni, meríteni a mágikus realizmusból és a hagyományos mágiarendszerből, mozaikos lenni, krimiként és magasirodalomként is működni, ami miatt nem feltétlenül volt jó olvasás, de izgalmas összegzése volt a féléves udmurt irodalom kurzusomnak.

Purosz Leonidasz: Egy férfi sosem hagyja félbe
Purosz Leonidasz új verseskötete nagyon izgalmas darab volt. A rózsaszín kötetében próbálja feloldani a kérdést: Mit jelent fehér, értelmiségi, városi, bölcsész férfinek lenni a mai, feminizmussal foglalkozó társadalmunkban? Mivel igyekeztett nagyon széttartó tablót mutatni (kocsmatöltelékektől a magyar válogatott ellen szurkolókig, és nőkkel különböző módon bánó férfiakig), ezért nagyon különböző verseket olvashattunk benne, de egy összetartó versnyelvvel, provokatívsággal. Egy menő kötet, gondolkozom rajta, hogy bátor-e, de mindenképpen fontos. Nagyon vártam a kötetet, és hozta az elvárásaimat.

Árpa Attila: Ha én ezt a klubról elmesélem
Árpa Attila az RTL Klub egykori főmunkatársa volt, akit a ValóVilág első két szériája között távolítottak el a csatornájáról. A könyvében mesél arról, hogy milyen volt ez a klub, amikor elindult, hogyan szerzett magának asztalt és listákat, hogyan tanulta meg az új szavakat, és kvázi csalta be magát a csatorna indulásakor. Aztán mesél a nagy RTL Klubos pillanatokról és sztárokról, a Heti Hetesről, a Legyen ön is milliomos!-ról, a Mónika Showról vagy éppen pont a Való Világról. Nagyon izgalmas kötet volt, élveztem annak ellenére, hogy Árpa Attila ezt a könyvet a macsó farokmutogatás céljával (is) írta. Vizsgára kellett, nincs mentségem.

Farkas Balázs: Lu purpu
A Lu purpu egy fiatal bölcsész néhány napját mutatja be, aki éppen Olaszországban nyaral a barátaival. Egyfajta új generációs regény igyekszik lenni, polipmániával és a gyökértelenséget és a világ újrakeretezését szimbolizáló másfajta rítusokkal. Tudtam, hogy a könyv nem fog tetszeni, de olvastam jót róla, így adtam neki egy esélyt, de nem állított semmiről olyan erőset, hogy meggyőzőtt volna, csak elgondolkoztam azon, milyen jó mai generációs regények vannak. Talán a Normális emberek. Azt tudtam szeretni, de jó volna egy jó magyar.

Anne Choma: Gentleman Jack
Anne Lister egy leszbikus földbirtokos a XIX. század eleji Angliában, amikor még nem lehetett birtoka a házas asszonyoknak és a leszbikus szó sem igazán létezett. Ő konzervatív módon keresett társat magának, isten előtti fogadalomtétellel, de a női szexualitást tematizáló izgalmas sorokkal is találkozhatunk. Itt írtam róla.

Kemény István: Nílus
(Fent már írtam róla)

Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv
(Fent már írtam róla, és lesz értékelés is)

Alice Broadway: Ink
Az Ink egy izgalmas ifjúsági sorozat egy olyan világból, amiben mindenki a testén viseli az életének a fontosabb dolgait, hogy a halála után a történét tovább tudják őrizni a könyvbe kötött bőrével, amely így megszabadítja őt az élete terheitől. Ebben a könyvben fontos, hogy mi kerül a bőrödre, mert azok alapján fognak emlékezni rád, és fontos, hogy emlékezzenek rád, mert igazából addig élsz. A főszereplő lány rájött arra, hogy a halott apja viselte az elfeledettek tetoválását, ami a legnagyobb bűnökért róható ki, hiszen a bőrét elégetik, és így nem kap lehetőséget a továbbélésre. A főszereplő lány világa egy klasszikus lassan kiépülő diktatúra ellenségképekkel és a karizmatikus vezető nagy beszédeivel. Véletlenül alakult így, de izgalmas felvezetés volt az 1984-hez, még akkor is, ha az Ink nyelve néha gagyog a fiataloknak, és nem beszél. Főleg ezzel volt gond, meg az időkezeléssel, de összességében mégis egy jó szövegnek tartom.

Lesi Zoltán: Magasugrás
Lesi Zoltán verseskötete egy nagyon izgalmas szövegegyüttes, ami a náci olimpiát és az interszex nőként sportoló atléták, főleg magasugrók kérdését járja körül. Baromi izgalmas kötet anyag, tele nagyon sok információval. Beszél Dora Ratjen történetéről, a sportolótársairól, a náci olimpiáról, doppingról, az olimpia körüli médiafelhajtásról, az interszexség alapélményéről…,úgy, hogy megtartja a versek líraiságát, levelek, vallomások, naplóbejegyzések születtek ebben a kötetben, miközben a képek és sajtóanyagok egy egész tablót kiadnak. Nagyon szerettem a kötetet, és fogok róla értékelést írni.

Puskás Dániel: A vakok zsoltára
Szóvalhogy ez a verseskötet nem igazán volt érdekes a számomra. Sőt, kifejezetten súlytalan volt, pedig nagyok voltak a várakozásaim. Az első ciklust adó bibliai versek lehettek volna nagyon izgalmasak, de nem adott új információt vagy érzetet az általam eddig ismertekhez, a további versek pedig szintén laposak maradtak. Sajnálom, hogy nem tetszett, de nagyon nem tudtam kötődni semmihez.

Horvát János: Televíziós ismeretek
Horvát István az ezredfordulón írta meg ezt a könyvét, amikor Magyarországon épphogy beköszöntött a kereskedelmi televíziózás, nincs is igazán még tévés képzés, és fontos volna alapfogalmakat lefektetni. És talán pont azért, mert gyökértelen a könyv egyszerre tud ma is egy nagyon valid tankönyv és egy picit idejétmúlt is lenni. Ma is ugyanúgy fontos ismerni a különböző trendeket, televíziós műfajokat például, ha már sok felett eljárt az idő. Horvát János jól ír minderről. Kedvesen, okosan, néha picit mesélve.

Kolosi Péter: A kereskedelmi televíziózás Magyarországon
Struktúrában és mondanivalóban egy a Televíziós ismeretek könyvhöz nagyon hasonló tankönyv vagy jegyzet ez is, ami már kihagyja a közmédiát a televíziózásból és kifejezetten a profitorientált, reklámbevételekből élő kereskedelmi televíziózásról beszél, már a televíziózás azon oldaláról, ahol megtörtént a Való Világ és a televízió tájékoztatni akarásában már senki nem hisz. Izgalmas és komoly szöveg, szerettem. Működik a Horvát könyvvel együtt.

Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Ali Smith könyve az évem egyik legjelentősebb szépirodalmi olvasmánya volt, amiben egy reneszánsz festő és egy ma élő kamasz életébe nyerünk bepillantást. A festő nagy utat járt be, gyermekkorában téglákra rajzolt vagy épp a porba, felnőtként pedig híres freskófestő lesz, aki tisztába van vele mennyit ér. Ezzel együtt a festészettel lemondásokkal teli életet él. Profi festő lesz, de cserébe nem lehet önmaga. A kamasznak nemrég halt meg a politikai aktivista édesanyja, és próbálja bebizonyítani, hogy a titkosszolgálat figyelte. Nagyon izgalmas és menő kötet ez, amiről még lesz szó a blogon jövőre.

Nézzük az olvasásokat kategóriák szerint:

Úgy tűnik a nagyon különböző olvasmányok nem segítették az év elején meghatározott kategóriákat, de ezeket a teljesítéseket már rég nem decemberben rontottam el:

Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Vjacseszlav Ar-Szergi: Lepkelelkek
Kortárs széppróza: Farkas Balázs: Lu purpu

Blogoltam

Vagy hát valami olyasmi történt. Sőt, ne is hazudjunk, nem történt. Nem tudom, hogy voltam-e valaha a blog történetében ennyire motiválatlan. Az életemben történt egy nagyon mélyen érintő tragédia, és úgy érzem hazugság volna arra fogni teljesen, de mégis azt gondolom, hogy beletespedtem ebbe. Annyira, hogy bár elindítottam, nem csináltam végig az #ugyanazaszeretet kampányt facebook oldalon, már harmadik hétfője nem volt kint hétindító kortárs líra facebookon, és bejegyzés sem a blogon. Az 1 és 6 nagyon későn került ki, de legalább majdnem mindent sikerült róla elolvasnom (Az 1984-et olvasom még.). Ezt követte az #LMBT-t olvasunk sorozat évadzáró része, amiben a TEDx előadásomat láthattátok, amiben a blogról meséltem. És aztán kitettem a Gentleman Jack alternatív fülszövegét, és csak egy héttel később az értékelésemet róla. És ez az egy értékelés ment ki ebben a hónapban. A bejegyzéseimet az hozza fel, hogy év vége van, így elkészítettem az év LMBT olvasmányaival az Elégetném-újraírnám-újraolvasnám booktaget, és írtam egy személyesebb tanulság levonósabb évzáró bejegyzést. Nem vagyok büszke erre a hónapra, igyekszem levonni a tanulságokat. Egy lassan hároméves blog bloggere vagyok, igyekszem jól csinálni, mert szeretem. :)

Ennyi lett volna ez a hónap. 13 új könyv a polcomon, 13 elolvasott könyv, 7 bejegyzés, sok tanulság, amit érdekes tovább vinni. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a hónapban, évben, évtizedben, bejegyzésben. :)

Hamarosan érkezem a következő 1 és 6-tal illetve az újévi tervekkel, akárcsak a megmaradt értékelésekkel. Ha nem szeretnél róluk lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, keressetek bátran facebookon, vagy ha az érdekel, ki áll a blog mögött, nézzétek meg instagramon.

És semmiképp ne feledjétek a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Novemberi summa

2019. november 30. - Szilvió

Sziasztok,

most picit úgy érzem, mintha ezer év telt volna el az előző summa óta, pedig nagyon durván hihetetlen módon nem, és nem is olvastam igazán sokat az elmúlt hónapban, és könyveket sem vettem kifejezetten, csak egyszerűen sok minden történt. Szóval most nézzük, milyen újdonságok vannak a polcomon, miket olvastam az elmúlt hónapban, és hogy milyen menőségek történtek a blog háza táján. Csapjunk is bele:

november.JPG

Nyolc könyvet sikerült ebben a hónapban beszereznem,

ami közül három kiadóktól érkezett recenzióra, egyre felhasználtam a jegyzettámogatásomat, egyet használtan vettem, egyet pedig nagyon akciósan, szóval büszke is lehetek magamra, visszafogtam a lovakat. :) De nézzük címek szerint:

Andri Snaer Magnason: Időláda
Az időláda egy nagyon izgalmas izlandi ifjúsági regény, aminek a középpontjában az idő áll, vagy talán pont nem. Lehet, hogy a regény középpontjában az időtlenség áll. Egy olyan jelenkori társadalomban játszódik ez a regény, aminek a terében mindenki befeküdt egy időládába, hogy megvárja, amíg a problémák elmúlnak. Azonban néhány gyerek ládája kinyílik, és meg kell tudniuk, hogy mi történt. A regény történelmi szálába viszont egy mesebeli királyságba repülünk, ahol a király meg akarja hódítani a világot. Amikor azonban ezen túlvan, rájön, hogy ez egyrészt egy nagyon sok bürokratikus feladattal járó dolog, másrészt, nincs ideje ezt kiélvezni. Erre a problémára ad megoldást az időláda, amibe csak a legnagyobb kincsét, egyetlen lányát őrzi. Nagyon különleges regény ez, tematizálja a vallásosságot, az időt, a közös teherviselés és a társadalmi felelősségvállalás kérdését, miközben egyszerű szöveg, nem hiszem, hogy valaha újra fogom olvasni, de örülök, hogy elolvastam.

Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek
Karin Tidbeck amerikai fantasyíró munkássága az Amatka cím regény miatt régóta izgat, mert benne szómágiával tartanak kordában egy várost, és van benne leszbikus szál is, én pedig egy egykori nyelvész hallgató, városi költészetben utazó LMBT blogger vagyok, valószínűleg mégsem az Amatkával kezdem el az ismerkedést, hanem ezzel a novelláskötettel. Most nagyon intenzíven foglalkoztam a peremlét, a kisebbségi helyzetek, több egyetemi kurzusom volt a témában, kutatok is a kérdésben, szóval megvettem ezt a fantasykötetet is. Megesik.

Robert Winston: Felnőtté válás lépésről lépésre
A Gentleman Jack recenziókérésemkor kaptam ezt a könyvet a HVG Könyvek kiadótól, mert foglalkoznak benne a szexualitással, illetve a különböző szexualitásokkal, elég érthetően, röviden, tömören, nagyon sok más téma mellett, ami a kamaszokat érintheti, testi változásokon át egészen addig, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Hasznos tanácsokat nyújt kamaszoknak és szülőknek egyaránt, jól ajánl más oldalakat is a témákhoz. Klassz kötet.

Anne Choma: Gentleman Jack
Anne Lister titkos naplója
Anne Lister a 19. század elejének Angliájában él kisbirtokosként, nőként, határozottként, erősként, tabukat nem ismerőként. Abban a 19. században vezeti a családjától örökölt kisbirtokát, amikor még férjezett nőknek nem is lehetne birtoka, és a leszbikus szót sem a társadalom, sem a jogalkotás nem ismerte. Az élete folyamán hosszú és részletes leírásokkal vezetett naplókat, amelyeknek alapján az HBO idén egy sorozattal érkezett, és aminek ez a bővített könyv is köszönhető. Novemberben jelent meg a HVG Könyveknél.

Papp Réka Kinga: Aki kurvának áll
Papp Réka Kinga a hazai középet egyik baloldali, újbaloldali feminista arca, aki 2017-ben jelent meg a szexmunkáról, vagyis a beleegyezésen alapuló szexuális szolgáltatásnyújtásról. Nagyon különleges a kötetben az, hogy nem erkölcsi piedesztáról beszél, tényleg közel megy a különböző szexmunkásokhoz, mer kérdezni, részletesen beszámol a társadalmi körülményekről, fontos kérdésekről… Nagyon szerettem olvasni, nem is értem mi tartott eddig a beszerzésig. Nagy örömömre két meleg interjúalany is van a könyvben, így fogtok még vele találkozni.

Purosz Leonidasz: Egy férfi sosem hagyja félbe
Amúgy az az érzésem ezzel a hónappal kapcsolatban, hogy nagyon a feminista térben játszódik, és a következő kötet ebből is egy nagyon menő cucc. Purosz Leonidasz új verseskötetében a férfiséget, sőt, a városi, megkockáztatom, körúton belüli, értelmiségi férfi lét újszerűségét, újraértelmezését kíséreli meg ebben a feminista, egyenjogúságra törekvő, az eddigi maszkulinságot már nem elváró világban. A versek, amiket olvastam, érdekesek. Nagyon más szerepekből, nagyon más férfiakból szólal meg, nagyon széles helyzetpalettából válogat.

Moskát Anita: Horgonyhely
Moskát Anita Horgonyhely című könyve a megjelenés óta érdekel, és folyamatosan belebotlottam, és tudtam is, hogy baromira fogom imádni. Aztán úgy alakult, hogy mivel a legfrissebb regényébe, az Irha és bőr-be van LMBT reprezentáció, ezért azt kezdem el olvasni. Aztán hónap végén volt Szegeden egy beszélgetés vele és Brandon Hackettel, és arra el akartam olvasni. Az csak később alakult ki, hogy interjú is készült vele az #LMBT-t olvasunk rovatba, de az egész olyan komplex érzést kelt.

De a Horgonyhely: A földön, ahol járunk, mindenki rögzítve van a születésének a pontján a terhes nők kivételével. Valamennyi távolságra mindenki képes elhagyni ezt a helyet, viszont ez a távolság általában a város határáig tart legkésőbb. A regényben egy hajón élő, és hajóhoz kötött férfit és a szintén hajóhoz kötött kamaszodó lányát követjük, akik képesek információkat cserélni a városok között, de követünk egy földevő férfit is, aki képes a termékenységet befolyásolni, és láthatjuk azt is, hogy hogyan képez ez a társadalmi berendezkedés intézményes keretek között elitet magának. Nagyon izgalmas szöveg volt, sok szempontból járt körül társadalmi kérdéseket, izgalmas volt a horgonyhelyek létének kialakulástörténete, a világ mágiaszerkezete és az azzal való játék… Szerettem. De tudtam, hogy szeretni fogom.

Ali Smith: Hogyan lehetnél mindkettő
Egy reneszánsz festő szellemének és egy angol srácnak a történet ez a könyv, ami sokak szerint az egyik legnagyobb világirodalmi megjelenés idén. Az angol srác anyja nemrég halt meg, próbálja bebizonyítani, hogy a titkosszolgálat lehallgatta őket, és most Firenzében áll a festő képei előtt. A festő a művészekre nehezedő nyomástól küzd az élet és a halál között, és egy olyan világot mutat be, ahol az embernek le kell mondania magáról, hogy érvényesülni tudjon. Nagyon vártam ezt a könyvet, és köszönöm a Magvetőnek, hogy kaptam tőlük egy példányt.

10 azaz tíz könyvet sikerült ebben a hónapban elolvasni. Mutatom azokat is:

Ritter Andrea: Melegek
Ritter Andrea pszichológus egy pszichológiai tanulmánykötetet állított össze a melegekkel kapcsolatos krízisekről, elsősorban a coming out helyzetekről, a pszichológiai terápiákról, egy négy üléses családterápia menetrendjét és célkitűzéseit is bemutatta, és beszélt arról, hogy különböző pszichológiatudományi korszakok hogyan vélekedtek elsősorban a melegségről és a leszbikusságról. Lesz még róla szó a blogon.

Patrick Ness: A daruasszony
Patrick Ness ezt a könyvét felnőtteknek írta, de pont annyira fantasztikus, mint szinte minden tőle. Egy elvált textilnyomdász férfi különös kalandjába nyerünk betekintést, amiben a férfi kihúz egy nyílvesszőt éjszaka egy darunak a szárnyából, ami a kertjében száll le. Rá néhány napra betér az üzletébe egy titokzatos nő, aki darutollakból készít képeket. A férfi is régóta kísérletezik régi, magára hagyott könyvek lapjainak szétvagdosásával,

Andri Snaer Magnason: Időláda
Fent már írtam róla.

Szvoren Edina: Pertu
Szvoren Edina egy kortárs novellairodalom egyik legnagyobb alakja. A Pertu a Jelenkor az elmúlt harminc év második legjelentősebb novelláskötetének tartja a Pertut, és nekem is alapjaiban határozta meg a kortárs irodalomhoz való viszonyomat. Négy évvel később, most olvastam el újra, és megerősödtem abban, hogy nagyon szeretem Szvoren Edinát. A novellái sötétek és hidegek, miközben csak családi, munkahelyi kapcsolatokra látunk rá. Nagyon különböző embereket és szituációkat látunk, amiben a közösség diszfunkciós, és nagyon erős állítása volt az írónak, amikor a hó eleji bemutatóján azt mondta, ilyeneket amúgy mi is ismerünk. Megint tovább bomlott a Pertu bennem, és egy csomó síkja van még, amihez úgyis vissza kell térnem majd.

Patrick Ness – Siobhan Down: Szólít a szörny
Patrick Ness eddig utolsó, általam nem olvasott könyve volt ez, amiben egy kisfiúról mesél. Ennek a kisfiúnak az anyukája rákos, és bármelyik pillanatban meghalhat. Hogy segítsen ezt a gyászt feldolgozni és elfogadni életre kel a házukkal szemben lévő tiszafa, és hatalmas szörnyé változva segít, vagy hát, legalább kezel valahogyan helyzeteket. Nem ez lett a kedvenc Patrick Ness könyvem, de egy jó szövegről van szó. Tudtam működni a kisfiúval, aki próbálja megérteni a szörny célját az elmesélt történeteken keresztül, és szerettem, hogy Ness okos. Itt is baromira okos volt.

Papp Réka Kinga: Aki kurvának áll
Fent már írtam róla.

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
A Poket könyvek sorozatának ez az első versantológiájuk, amiben magyar verseket gyűjtöttek össze kortárs és klasszikus költőktől. Nagyon sok jó találat van köztük, de összességében nem hozott annyira lázba a kötet. Nem is igazán szerveződött egy könyvvé, hiszen a szerkesztés elve az ABC sorrend volt. A legnagyobb öröm számomra a kötettel kapcsolatban, hogy nem a legkézenfekvőbb verseket választották klasszikus költőktől, bár Arany Jánostól pont a Kertben sikerült beválasztani. Vegyes érzéseim vannak, de lehet, hogy túl sok kortárs és klasszikus verset olvasok, amivel kiesek a célcsoportból. Kapudrognak izgalmas lehet.

Moskát Anita: Horgonyhely
Fent már írtam róla.

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
A világunk nem az egyetlen világ, és vannak gyermekek, akik képesek átjárókat nyitni másik világokba. Ezeknek a gyerekeknek nagyon nehéz ezt követően beilleszkedni a mi világunkba, így a szülei egy intézetbe küldik őket, gyanútlanul egy korábbi csellengő gyermek megérő karjai közé. Egy rövid történet ez arról, hogy egy új lány érkezik, egyenesen a holtak csarnokából, és aztán sorban meghalnak a társaik. A lány aszexuális, és van transznemű karakter is, szóval lesz még róla szó a blogon, sőt, máshová is írok majd róla.

Kristin Newman: Amíg ti szültetek, én
Kristin Newman az Így jártam anyátokkal sorozat egyik vígjátékírója, és a vígjátékíró szüneteiben utazik és különböző útiszerelmeket keres. Nem igazán mond nemet a helyi szokásokra, férfiak érdeklődésére, és így él, miközben a barátnői lassan megházasodnak és gyermeket vállalnak. De a vígjátékok szövegei és szingli kalandjai nem írják meg magukat, szóval valakinek így is kell élni. Aztán egyszercsak Kristin is keresni kezdi a szerelmet, az igazit. Nagyon régóta szerettem volna megvenni ezt a könyvet, de mindig volt más, amikor viszont megláttam a könyvtárban gyorsan kikölcsönöztem és elolvastam. Több nehezebb női témájú szöveg után jó volt egy ilyen könnyű szöveget olvasni.

Nézzük az év elején meghatározott kategóriák szerint:

Kedvenc szerzők: Patrick Ness, két könyvvel is
Régóta meglévő LMBT könyv: Melegek, Minden szív kaput nyit
Kortárs széppróza: Pertu
Nem magyar vagy amerikai szerző műve: Időláda

Aztán még mi mindent történt a blogon?

November elsején indult újra az #LMBT-t olvasunk interjúsorozat, ami igyekszik kétheti rendszerességgel péntekenként megjelenni. Az első bejegyzésben Krausz Emmával, a másodikban Szerencsés Dániellel, a tegnap megérkező harmadikban pedig Moskát Anitával beszélgettem arról, hogy ők a saját területükön milyennek látják az LMBT reprezentációt, milyen kérdésekkel találkoztak, amikor ők belevágtak a különböző LMBT karaktereikbe.

Aztán érkezett a novemberi 1 és 6, amiből végül csak négy könyvet sikerült elolvasni. Az ötödiket, a Gentleman Jack-et most olvasom, az Ink pedig most nagyon kicsúszott a perifériámról, de nincs elfelejtve.

Értékelések és fülszövegek ebben a hónapban André Aciman: Találj rám (értékelés itt, alternatív fülszöveg itt) című regényéről és Laura Steven: Minden, csak nem oké (értékelés itt, alternatív fülszöveg itt) című szövegéről érkeztek. Két nagyon jó könyvről van szó, szeretettel ajánlottam. :)

És végül, a hét elején kitöltöttem az Év végi hajrá könyves kihívást, amitől nem jött meg ugyan az év lezáró kedvem, de legalább megnéztem, milyen megjelenéseket várok, miket szeretnék még mindenképp elolvasni, és átgondolhattam, hogy akarok-e jövőre is nagy terveket, ha az idei évben ezek a tervek szinte kivétel nélkül meghíúsultak.

És bár ez nyolc bejegyzést jelentett ebben a hónapban, ami most, az alternatív fülszövegekkel és interjúkkal együtt az alsó határa annak, amivel elégedett tudok lenni, éreztem, hogy nagyon rosszul voltak elosztva, két olyan hét napig tartó időszak is volt a hónapban, amikor nem volt bejegyzés... Igyekszem fejlődni ezen a téren. Attól nem félek, hogy valaha rendszeres lesz a blog, bár a summákkal, #LMBT-t olvasunk péntekekkel, facebookon hétindító versekkel általában fixen jelentkezem, de jó volna, ha nem is fix, de rendszeresebb, kiegyensúlyozottabb poszteloszlás. Ez most a nagy tanulsága a hónapnak. :)

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a hónapban és ebben a bejegyzésben. :) Dübörgünk tovább egy új hónappal, amiről ha nem szeretnél lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra. Ha háttértartalmak is érdekelnek, keress faceboookon, ahol az advent idején ismét elindul az #ugyanazaszeretet kampány, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra!

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Októberi summa

2019. október 31. - Szilvió

Sziasztok,

megint eltelt egy hónap, ami nagyon izgalmasra sikerült számomra. A hétvégék közül hármat nem kellett otthon töltenem, mert TEDx volt Szegeden, ahol a blogról, mesélhettem, volt Margó Irodalmi Fesztivál Budapesten, ahol nagyon sok frissen megjelent könyvet sikerült szereznem, és szuper beszélgetésekbe kukkantottam be, képzésen is voltam, blogoltam egy csomót, és olvasnom is sikerült bőven. 13 könyvet olvastam ebben a hónapban, amivel elértem az idei századik könyvet, sőt, sikerült túl is jutnom rajta. :) De szokás szerint nézzük először azt, milyen könyveket sikerült beszereznem ebben a hónapban, aztán sorban a többit.

oktober.JPG

A 17 könyv, amit sikerült beszereznem

Moesko Péter: Megyünk haza
Moesko Péter első novelléskötete ez, ami a Műút könyvek sorozatban jelent meg az év elején. Nagyon sokan nagyon szerették, így én is kíváncsi voltam rá, de nehéz vidékről beszerezni. Hónap elején viszont megrendezték az egyetemen a Magyar Könyvkiadók Napját, ahová a Műút is kitelepült, és gyorsan le is csaptam rá. A kötet egyébként nagy eredményeket ér el, októberben fent van az Írók Boltja TOP10-ében, A Margó-díj TOP3 listájába került, és bár ez ezekhez képest semmit nem jelent, én is nagyon szerettem. Nagyon erős életkezdéssel foglalokozó prózák ezek a novellák, amik tematizálják az ember gyökerekkel és családdal rögzítettségét és azt az otthont, ahová talán megyünk. Váratlan meglepetés, hogy több LMBT szöveg is van a vékony kötetben, és megörülve rögtön írtam is róla. Itt. Itt pedig alternatív fülszöveg találsz hozzá.

Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés
Vallomások a beat-nemzedékből
Facebookon találtam ezt és a következő könyvet, együtt talán 1300-ért, és nagyon örültem neki. Nagyon szeretem a beat költészetet, még ismerkedni valóm van a beat prózával, és régóta szerettem volna a polcomon tudni ezt az antológiát. A beat nagyon egy lélekbe maró, és a polgáriságot alapjaiban megkérdőjelező stílus, bátorsággal, szókimondással, drogokkal és testi szerelemmel. Nagyon izgalmas mindig beatet olvasni.

Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete
Azt hiszem ez a könyv Márquez utolsó regénye, de igazából mindegy is. Csak megint egy mocskos jó Márquez. Eddig csak a Száz év magányt olvastam tőle, de tervben van a teljes életmű, és hát ez érdekelt talán a legjobban, mert provokatív a címe. Az elbeszélő egy újságíró, aki eddig minden alkalommal fizetett a szexért, és úgy dönt a kilencvenedik születésnapján, hogy szeretné elvenni egy lány szüzességét. Csakhogy ez a mai világban már nem olyan egyszerű, mondja Rosa Cabarcas, de a régi ügyfélnek mindent. És ez a regény ennek a mindennek az elbeszélése Márquez fantasztikusságában és csavaraiban. Zseniális regény, de hát maga Márquez fantasztikus.

Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok
És aztán a másik zseni. Bohumil Hrabal a cseh kispolgárság tükre és megörzője, aki valami nagyon vicceset és nagyon őszintét őrizett meg nekünk az egyszeri ember életéből, szerencsétlenkedéseiből és filozofálásából. Nagyon zseni ember, és egy másik zseni, Törőcsik Mari ajánlotta őt POKET nagykövetént. Beszereztem, örülök neki, és biztosan rövidesen sorra kerül.

Lewis Caroll: Alice Csodaországban
Az Alice Csodaországban szintén POKET szerzemény, amit régóta szerettem volna elolvasni, mert egy picit az alapműveltég részének is tartom, és nagyon szeretem a Tim Burton filmeket belőle, illetve általában szeretem a világutazós meséket, mint amilyen pl. az Óz vagy az Alice. Isten hozta a polcomon.

Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Na, ez vicces. Ez a könyv, amiről nem tudok semmit, talán csak annyit, hogy a szereplők sem tudják, hogy mi az a Gatsby, de ez is lehet, hogy abszolút vakvágány. Egyszer tudtam, hogy miről szól, és azóta érdekel, aztán már csak az érdeklődés maradt meg. Szintén POKET.

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
Ha meg kell neveznem, melyik regényt vártam az őszi Margón a legjobban, akkor a Terézt nevezem meg, mert nagyon szeretem Molnár T. Eszter prózáját, pedig úgy tűnik keveset ír felnőtt közönségnek. (Tudom, hogy az lesz ebből, hogy előbb-utóbb rávetem magam a Szabadesésre, ami eddig azért nem történt meg, mert van némi tartózkodásom a krimiktől.) A Teréz egy nagyon izgalmas szöveg lett, ami cselekményszálakból és szótár szerű bejegyzésekből áll, amik angol vagy német nyelven is olvashatóak. A regény ezen a széttagoltságon, illetve három különböző élethelyzetben próbálja megkonstruálni a gyermekkorban elszenvedett nemi erőszak utáni tovább élés lehetőségeit. Izgalmas szöveg ez szégyenről, traumáról, elhallgatásról és arról, hogy valaminek történnie kell. Molnár T. Eszter már a Számozottakban is ügyesen bánt a feszültséggel, és arra itt sem lehet panasz, akár információadagolásról, akár szóhasználatról és nyelvről beszélünk. Molnár T. Esztert olvasson mindenki.

André Aciman: Találj rám!
Nagy félelmekkel csaptam bele ebbe a regénybe, de tudok neki örülni. A regény a Szólíts a neveden folytatása, és nagyon féltem, hogy nem fogja Aciman majd 10 évvel később megtalálni a Szólíts a neveden lelkét. De megtalálta. Én pedig nagyon örültem neki. Hamarosan érkezik róla értékelés.

Lesi Zoltán: Magasugrás
Ezt a kötetet már akkor is nagyon vártam volna, ha csak Lesi Zoltán írja, de ennél sokkal többről van szó. Az 193-os berlini olimpiáról szól, ami nagyon izgalmas, hiszen ekkor Hitler van hatalmon és igyekszik mindenáron bemutatni a világnak, hogy Németország mindennél erősebb. Szóval már az is csodálatos, hogy adtak neki egy olimpiát. Egyébként ez volt az első televízión közvetített esemény, amit Leni Riefenstahl, nagy német rendező rendezett hatalmas technikai apparátust. Szóval már a témát is rajongva szeretem, de Lesi kifejezetten Dora Ratjen német magasugró történetét meséli el, aki interszex, vagyis a neme nem egyértelműen eldönthető. Nem kérdés mennyire várom ezt a kötetet.

Horváth Gideon – Süveges Rita – Zilahi Anna (szerk.): extrodaesia
Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz
Ez a kötet a legizgalmasabb dolog, amit idén a kezedbe vehetsz. A kortárs filozófia és gondolkodás egyik alapozó kötete, ami a kortárs újrealista filozófiák alapfogalmait és világszemléletét írja le. Alapvetésnek tekinti, hogy egy olyan antropocén világban élünk, ahol az ember alapjaiban határozza meg a természetet, tehát leszámol a természetanya körüli víziókkal, és nagyon erősen reflektál a saját emberségünkre, és arra, hogy minden világról beszerezhető tudásunk véges, mert emberként tudunk csupán gondolkodni és megismerni, pusztán az empátiára, szolidalitásra kellene törekednünk a tárgyakkal és a természettel szemben. Rövidebb-hosszabb enciklopédiabejegyzések, izgalmas, új, eddig ismeretlen vidéket idéző képi világ, és szintén enciklopédiabejegyzésekként viselkedő prózaversek teszik egészé ezt az állati menő kötetet. Nem mondom, hogy mindent értettem első olvasásra, de nem is ez volt a cél, érteni vélek valamit a világképéből, és a többi majd a bele-belelapozásokból rámragad majd.

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Tompa Andrea a kortárs irodalom erdélyi hangja, aki ebben a regényében a századforduló utáni polgári Erdélybe kalauzol minket két orvoson keresztül. Tompa Andreának két éve olvastam a legújabb regényét, az Omertát, és nagyon megszerettem. A második nagyregényének utolsó Kalligram Kiadós példányát 1000 Ft-ért vettem a Margón. Nagy becsben fogom tartani, és nagyon örültem neki. Random volt, csak sétáltam, meg sem álltam alaposan nézelődni. Meglepetés volt.

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthes-ról
Barthes az a szerző, aki kihirdette a szerző halálát, amióta az irodalom nem elemez életrajzból, aztán írt egy könyvet a halála előtt magáról. És én ezt a gesztust nagyon szeretem. Meg úgy egészében a kötetet. Nagyon töredékes, talán Barthes összegyűjtötte a kis jegyzeteit, amikből egyszer nagy tanulmányokat akart írni, és összeszervezte ebbe a kötetbe inkább, úgy, ahogy volt. Ezzel együtt egy nagyon izgalmas filozófiai munkát kap az olvasó, viszont azt gondolom, hogy nagyon sok tartalom, akár humor rejtve marad a hétköznapi olvasó számára. Mert néha látszik innen is egy-egy zseni, sőt, hatalmas AHA élmények is vannak a kötetben, amik miatt képtelenség ezt egy nem befogadható szövegnek tartani, de a nagyobb rész mégiscsak nem érthető számomra… Viszont amit értek, az nagyon tetszik. Picit Kundera szerű az élményem vele.

Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Vicces, hogy ez a két könyv egymás mellett van, mert nagyon hasonló olvasmányélmény volt. Nemes Z. zsenije szervezi ezt a kötetet, nagyon olvasmányos, sodró lendületű szöveg, de nem sikerült nekem mindig elengedni a közvetlen referencia keresését, ami rontott az olvasmányélményen. Nemes Z. szövegeihez azt hiszem okosnak kell lenni, és nagyon igyekszem, de nincs mindig meg. Ennek ellenére visz a szöveg maga. 2006 őszét ragadja meg kulturális és politikai szempontokból egy naplóban, ami a barokk stílus köré szervezi az akkori hatalmat, és egy barokk esztétikára épülő allegória az egész kötet. Baromi izgalmas szöveg, szintén olyan, amit fogok még olvasni, hogy teljesen megnyíljon.

Györfi Kata: Te alszol mélyebben
Győrfi Kata pályáját elég régóta van alkalmam figyelni, mert a slam poetry korai éveiben slammerként is népszerű volt. Nagyon karakteres, filozófiailag és esztétikailag is mélyre nyúló szövegei voltak, amiket nagyon szerettem. Aztán a Műúton tűnt fel egy prózasorozattal lakásokról, és otthonokról, és most számomra random de örömteli módon itt ez a kötet. És nagyon más, mint amit vártam volna. Nagyon lírai szövegek ezek az álmodásról, az alvásról és az ágyról. Erős személyesség van ezen versek között, leplezetlen, maró, mégis inkább csak regisztráló társas magánnyal. Szerettem olvasni, nagyon izgalmas képek voltak benne, amik magukban lehet, hogy el-elszálldostak volna, de a kötet ágygravitációja erősen rögzít. Működött, örültem.

Konrád György: A látogató
Konrád György nemrég halt meg, és mindenki azt mondta, hogy A látogatót el kell olvasni, mert alapjaiban határozza meg a század második felének irodalmát. És érzem a hiányosságomat ebben a kérdésben. Egy gyámhatósági előadó történeteit olvashatjuk ebben a könyvben, többet nem igazán tudok róla, de sokan a prózafordulat egyik előfutárának tartják, én pedig kíváncsi vagyok rá.

Oscar Wilde: A canterville-i kísértet
Megint valami, amiről alig tudok valamit, de Oscar Wilde, szóval nem lehet rossz. Szerb Antal szerint a világirodalom leghumorosabb kísértethistóriája szóval különösen bizakodó vagyok. A kastély új lakóhoz kerül, és minden bizonnyal bonyodalmak kezdődnek.

Horváth Veronika: Minden átjárható
Horváth Veronika verseskötete rám maradt, de ezzel nincs semmi baj, egy vastagabb és nagyon szép kötetről van szó, amibe eddig csak bele-bele lapoztam. Család, nővé válás, traumák tűnnek elő, és izgalmas a hangja eddig néhány belelapozás után. Kíváncsi leszek rá.

 A 13 könyv, amit sikerült elolvasnom

Moesko Péter: Megyünk haza
Fent már írtam róla, de ajánlás itt, alternatív fülszöveg hozzá pedig itt.

Karafiáth Orsolya: Szirén
Karafiáth Orsolya szokás szerint szókimondó és érzékeny prózát hozott, ezúttal az alkoholizmusról, szülői példákon, teljes életutakon, és szocializáción keresztül. Beszél arról, milyen belenőni a nagymama alkoholizmusába vagy felismerni az anyja legmélyebb függőségét, miközben az ő élete is csak az ital körül forog. Különböző életkorokban és elbeszéléstechnikával látjuk a főszereplőnőt, és mind kegyetlenül tud vallani. Kemény kötet, de Karafiáth nagyon olvasmányosan nyúl ezekhez a témákhoz.

Knut Hamsun: Pán
Ezt a könyvet olvastam TEDx előtt, mert nagyon békés hangulata van. A Pán Glahn hadnagy történetét meséli el az északi norvég erdőkből közel az óceánhoz. Egy szerelmi háromszög története ez, de annak is nagyon különös. Egyszerre rendkívül békés és rendkívül valószínűtlen. Nem meglepő, hogy nem tudtak hozzá jó fülszöveg írni, mert tényleg nehéz. 1920-ban Knut Hamsung kapta az irodalmi Nobel-díjat, Thomas Mann éltette, a legismertebb jegye mégiscsak az, hogy szimpatizált a náci eszmékkel, ami persze nem von le az érdemeiből.

Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete
Fent már írtam róla.

Győrfi Kata: Te alszol mélyebben
Fent már írtam róla.

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
Fent már írtam róla.

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthez-ről
Fent már írtam róla.

André Aciman: Találj rám!
Fent már írtam róla, és hamarosan érkezik az értékelés is. :)

Kuzebaj Gerd: Lépcsőfokok
Kuzebaj Gerd az udmurt irodalom egyik legnagyobb alakja. A századforduló után élt és alkotott, magyarul ez az egy kötete jelent meg, amely összegzi a néprajzi, prózaírói és költői munkáját. Egyaránt betekintést kapunk az udmurt népköltészet felől érkező természetközeli lírába, majd a szocialista forradalmat megjelenítő költészetbe, és az udmurt nemzeti költészet és kultúra létrehozásáért folytatott küzdelembe.

Horváth Gideon – Süveges Rita – Zilahi Anna: extrodaesia
Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz
Fent már írtam róla.

Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság a második világháború után játszódik és egy történetet mesél el arról, hogy egy kis angol szigetet megszállnak a németek, és mindegy véletlen malaclakoma után a helyi lakosok kénytelenek létrehozni egy irodalmi társaságot, ami a túlélésük és közösséggé válásuk egyik fontos tényezőjévé válik. Egy rendkívül bájos közösséget ismerünk meg egy levélregényen keresztül, ahová jó lehet tartozni.

Asalcsi Oki: Miért hallgat az udmurt nő?
Asalcsi Oki Kuzebaj Gerd alkotótársa volt, aki kifejezetten a hagyománnyal kapcsolatos lírával és a nők helyzetének kérdéseivel jelenik meg az 1920-as években, majd hallgat el önként végleg, amikor az udmurt értelmiség nagy részét elhallgattatják. Nincs negyven verse összesen, de azok erősen tematizálják a nőiség és a kisebbség akkori helyzetét, mégis népdalszerűen egyszerűek. Ebből a kötetből kellett órai előadást készítenem, sokat beszélgettünk róla.

Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Fent már írtam róla.

Nézzük kategóriák szerint:

Kortárs magyar széppróza: Teréz, vagy a test emlékezete; Szirén; Megyünk haza
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző munkája: Miért hallgat az udmurt nő?; Lépcsőfokok; Roland Barthes Roland Barthes-ről; Bánatos kurváim emlékezete; Pán

Miegyéb:

Ez a hónap baromi hosszúnak tűnt. El sem hittem, amikor végiggondoltam, hogy még a hónap elején adtam elő a TEDx Szeged színpadán rólatok, és erről a blogról. Hihetetlen élmény volt átadni azt az érzéshalmazt, amit éreztem, ráadásul TEDx színpadon, ami azért hatalmas dolog volt a fejemben. Október ötödikén kilenctől ültünk a backstage-ben, és én nem fogtam fel, hogy ott vagyok néhány méterre attól a vörös kör alakú szőnyegtől, amiről már annyi inspiráló történetet hallottam, és amire már másfél hónapja nap mint nap készülök. Nagyon jó élmény volt, és amint lesz videó írok róla hosszabban majd, meg persze mutatom a videót is. :)

És aztán voltam Budapesten, ültem André Aciman mellett, találkoztam többetekkel a Margó Irodalmi Fesztiválon, kimentem az Arc Közérzeti Plakátkiállításra, és minderről bejegyzést is írtam. Mert...

Blogoltam!

Rögtön a hónap elején indult a bejegyzéscunami az 1 és 6-tal, amiből végül négy könyvet sikerült elolvasnom. Az ötödikből (Ritter Andrea: Melegek) már csak pár oldal van, de tegnap elment az áram, így nem tudtam befejezni, a hatodik (Saanan McGuire: Minden szív kaput nyit) pedig továbbmegy novemberre. Aztán érkeztem egy Kim Leine: Kalak alternatív fülszöveggel majd egy értékeléssel. A következő héten érkezett Moesko Péter: Megyünk haza kötetéhez az alternatív fülszöveg és az értékelés, majd összegyűjtöttem előbújás napjára, hogy mi az a 7 dolog, amiért hálás vagyok, hogy meleg vagyok. A következő bejegyzésben már a Margóról olvashattatok, aztán Chloe Benjamin: A halhatatlanok című regényéről érkezett alternatív fülszöveg és értékelés, és legvégül a gyűlölet-bűncselekményekről beszélgettünk egy slam poetry kapcsán. A summával együtt tehát 11 bejegyzés érkezett ebben a hónapban, ami kifejezi, hogy mozgalmas hónapunk volt, még akkor is, ha három ebből alternatív fülszöveg egy értékelés elé. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e tartanom ezt a lendületet, én drukkolok magunknak. :)

Ennyi lettem volna mára, sőt, ennyi lett volna ez az egész hónap. :) Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, hamarosan érkezem egy régi-új nagyon izgalmas poszttal, ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod. :)

Igyekszem a következő poszttal, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Szeptemberi summa

2019. szeptember 30. - Szilvió

Sziasztok,

elkezdődött, sőt berobbant az ősz, hiszen egy elég mozgalmas elmúlt 30 napot kell majd ebben a bejegyzésben summáznom. Régóta olvasni vágyott, és régóta ajánlott könyveket sikerült elolvasnom, pörgött az előadásra készülés is, nagyon klassz könyvekhez jutottam hozzá, kivétel nélkül jóval olcsóbban, és a blog területén is pörögtek a dolgok, szóval nem is szaporítanám tovább a szót: Kezdjük is el!

szeptember_1.JPG

8 könyvet sikerült ebben a hónapban beszereznem

Esterházy Péter: Semmi művészet
Esterházy Péter a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb hatású alakja, és még olvasás alatt van az életműve. Augusztusban olvastam tőle egy izgalmas szöveget, a Szív segédigéit, ami az édesanyja haláláról és az édesanyja életéről szól. Nagyon izgalmas, ahogy ahhoz a szöveghez nyúl, világirodalmi kötődéseket keres, és nagyon fontosnak tartja a gyász gesztusát, például minden oldal gyászszegéllyel van körülvéve. A Semmi művészet szintén az édesanyja témáját járja körül, és én nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan nyúl évekkel később ugyanahhoz a témához.

Babiczky Tibor: A jóemberek
Babiczky Tibor helyzetét nem igazán ismerem a magyar irodalomban. Néha azt gondolom, hogy megkerülhetetlen, de tudom, hogy fiatal költőként és slam poetry előadóként a magyar irodalomnak azon az oldalán állok, ahol tényleg megkerülhetetlenebbnek tűnik. A jóemberek egy korai kötete, még nem olvastam.

Margaret Atwood: Guvat és Gazella
Atwood egy régi adósságom, amit elkezdtem törleszteni, szintén augusztusban, A szolgálólány meséjének az elolvasásával és megszeretésével. (Annyira szerettem, hogy a hó eleji 1 és 6-ban azt hoztam ki a múlt hónapom legjobb olvasmányának.) A Guvat és Gazella a MaddAddam-trilógia első része, amiben egy Hóember nevű őrről olvashatunk. Hóember korábbi barátnője volt Gazella, és a legjobb barátja volt Guvat, aki létrehozta a guvatkákat. Ezek a guvatkák egyszerű gondolkodású, tiszta lelkű tökéletes emberek, akik a megújuló világ társadalmát jelenthetik. Na. Hát eléggé érdekel, mi fog történni ebben a regényfolyamban.

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Úgy néz ki, hogy ebben a hónapban nagyon szerzőkompatibilisek vagyunk, de hát na. Cserna-Szabó András egy zseni. Ez a könyv pedig a tíz éve megjelent kötetének a bővített újrakiadása. Ebben a kötetben Cserna olvas. Sokat. De nem úgy, ahogy mi eszünk, hogy össze mindent, hanem rendesen. Megemészti az olvasottakat. Összeszedi a dolgokat. Konstruál. Aztán négy-öt oldalas ki esszéket, tárcákat ír egy-egy világirodalmi vagy magyar irodalmi szövegről. És ezek általában viccesek, kedvesek, bájosak. Nem bántóan, csak szeretetből beszélnek. Nagyon jó szövegek ezek. Szeretem őket. De Csernát amúgy is muszáj szeretni, mert nagyon jó. A második olvasásom tőle, de mennyi lesz még…

Karafiáth Orsolya: Szirén
Karafiáth Orsolya megint. Nagyon sokan nem szeretik, pedig nagyon okos nyelve van. Provokatív. Nagyon szerettem a Kicsi Lilit tőle (értékelés itt), és most beszereztem az új könyvét, ami az alkoholizmus témakörét járja körül a megszokott szókimondással és bátorsággal. Beszél az alkoholizmus családi vonatkozásairól, arról, hogy ez a kultúránk része, miközben egy végletekig személyes sorsot mutat be. Most olvasom a könyvet.

Csobánka Zsuzsa: Majdnem Auschwitz
Csobánka Zsuzsa regénye megnézi a történelmet. Jakobról mesél, aki visszatért Auschwitzból és Editről, aki túlélte a dunaparti sortüzet. Egy szerelemről beszél ez a regény, két túlélő életéről, már az unokák szemszögéből. Nagyon sok mindent várok. Akár tabuizálást és feloldásokat, generációkon át öröklődő traumákat. 200 forint volt az egyetemi könyvtár kiárusításán, engem pedig foglalkoztat ez a generációkon átvezető téma. Kíváncsi vagyok.

Gerevich András: Tizenhat naplemente
Gerevich András. Na, ő megint olyan. Nagyon furcsa róla beszélnem ezen a blogon, mert a két könyvét már jóval azelőtt ismertem, minthogy ez a blog megszületett volna. Még kis 16-17 éves meleg srácként találtam rá először a Barátok című kötetére, aztán erre. Nekem a Barátok mindig jobban tetszett, az 17 éves korom óta megvan. Dedikált is. Ma abból hoztam a facebook oldalra hétindító verset. A Tizenhat naplemente úgy emlékszem, hogy egy egyel kitartottabb, kevésbé intim kötet, de még nem olvastam újra. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lesz más most, mert évek óta nem forgattam.

Gerevichet a Meleg szemmel videósorozatból ismertem meg még nagyon régen, ami alapjaiban helyezi kontextusba a munkásságát. Nézzétek meg, mert bájos, technikailag persze meghaladtuk, és hát nekem a videó képi világa is... hát, nehéz, de bájos cucc végülis:

Karin Tidbeck: Amatka
A könyv, aminek van leszbikus vonatkozása, de nem ez miatt érdekel. Wow. Amatka elvileg egy város, amit szómágiával a hatalma alatt tart egy rendszer. A gondolatok és a szavak mind manipulálva vannak. És ez engem már megvesz. A nyelvész lelkem dobog benne. Az, hogy emellett egy lány küzd a szabadságért, a szeretetért és a teremtő művészi erőért… na, az csak másodlagos. Nagyon örülök, hogy végre a polcomon van.

10 könyvet sikerült a hónapban elolvasnom:

Seth Godin: Minden marketinges sztorizik
Mint már tudjátok, életem egyik legnagyobb kalandjára készülök nagyon. Amikor ezt a posztot kiteszem már csak ötször 24 órát kell várni, és fellépek a szegedi TEDx konferencián, ahol az Okosan kapcsolódó világ téma keretében mesélek a blogomról, a történetéről és a motivációimról.
Ezt a könyvet, és majd még a listán néhányat, ehhez olvastam.


A Minden marketinges sztorizik egy bevezető könyv volt a storytelling műfajához, ami az adott márkát a márka történetén keresztül mutatjuk be. Nagyon marketinges szemléletű, egészen más, mint a következő könyvek. Elsősorban azon dolgozik, hogy hogyan lehet egy történet hiteles. Nagyon sokat segített magamban felépíteni azt, hogy én milyen értékeket társítok a bloghoz tudat alatt, és hogy ez hogyan következik a blog történetéből. Nagyon várom már, hogy megoszthassam a TEDx Szeged közösségével és veletek ezt az élményt. :)

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
A Prozac egy olyan gyógyszer, ami alapjaiban határozta meg a kilencvenes évektől a depresszióról való gondolkodást a nyugati kultúrában. Elizabeth Wurtzel a saját depressziótörténetét meséli el ebben a könyvben. Onnantól kezdve, hogy általános iskolásként egy eminens szerepet húzott magára az elvált szülein keresztül az identitáskrízisein át egészen a kemény pszichológusi beszélgetésekig és a pszichiátriai kezelésekig. Nagyon kemény könyv ez, mert nagyon személyes és szókimondó. Nagyon intim pillanatokba nyerünk nyers betekintést: azokba a gondolatokba is, ahol az emberiességnek nagyon kevés maradéka látható, mindezt saját első szám első személyű elbeszélésként. Ez egy olyan kötet, ami az én szememet is kinyitotta a depresszióról, pedig olvasottnak érzem magam a témában. Kemény cucc, de nagyon fontos, hogy sokan megértsük.

Carmine Gallo: TED-előadások
Carmine Gallo szerint a TED beszéd olyan, ami egyedi, érzelmes és emlékezetes. És itt haza is mehetnénk persze, de Gallo ezt további három részre bontja, és nagyon sok TED előadás megoldásait citálja elénk, hogy minél szemléletesebben közelítsünk egy-egy megoldáshoz. Jó könyv volt. Akkor olvastam, amikor abszolút a felkészülés, anyaggyűjtés, anyagrendezés időszakában voltam, így ezt a könyvet tudtam a legjobban használni, és szerintem jó, hogy így alakult. Gyakorlati tanácsokat ad, de bőven hagy teret, hogy te a te történeteddel kitöltsd azt.

Bárány Tibor (szerk.): Édes hazám
Március óta olvasom ezt a könyvet, és nagyon jó, hogy befejeztem. Ez a 2012-es antológia a közéleti kortárs költészet verseit gyűjti össze, és hozza őket párbeszédbe. Nagyon izgalmas vállalás ez, mert nagyon fontos volna jól beszélni közéletiségről (ha már értelmiségiek vagyunk), akár tiszteletben tartva ugyanazokról a kérdésekről mást gondolni. Nagyon emblematikus szövegek kerültek bele a gyűjtésbe, amiket szintén jó egymás mellett olvasni. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy ezen versek többsége nem emblematikus. És sokszor inkább a pátosz szólal meg, mint a költő. Nem tudom, hogy lehet enélkül közéleti verset ír, persze látom, hogy néhányaknak megy, de összességében ez egy nyögvenyelős kötet volt. Nagy is volt, nehéz szövegekkel, és hát… rossz kimondani, de azt hiszem sok is. Kell ez a könyv, mert fontos, de nem végigolvasásra ajánlom.

Virág Emília: Sárkánycsalogató
Amikor egy summát írok, először megcsinálom a listát, és utána töltöm fel tartalommal. Ennél a címnél meg kellett állnom mosolyogni írás közben, mert nagyon imádtam. Virág Emíliát sokaknak nem kell bemutatni, és ez nem érdemtelenül van így. A könyve a Hétvilág trilógia első kötete, és nagyon-nagyon zseniális. A könyv úgy indul, hogy Józsi, a másnapos pizzafutár és egyetemi hallgató megidéz egy sárkányt az Oktogonra egy merülőforraló, a telefonja és egy kotyogós kávéfőző segítségével. A sárkánnyal tart Béla lovag, aki nagyon szeretne egy sárkánytojást, hogy elnyerhesse a király lányának a kezét. És ez még semmi. Ez a könyv zseniális. És random. Végletesen. És én ezt imádom. Béla és Józsi és Józsi barátnője teljesen bevonódnak a sárkány és a boszorkányok közti hatalmi játszmába, annak aktív alakítói lesznek, és mindez a lehető legszórakoztatóbban. Mindenki olvassa el. Mindenki. Te is.

Kim Leine: Kalak
A Kalak egy nagyon izgalmas kötet, ami egy gyógyszerfüggő ápoló történetét meséli el. És ez a történtet pont Kim Leine-é. És ha ez nem volna elég, ő egy jehova faluban nőtt fel, de fiatalon a meleg apjához szökik, hogy megismerje a valláson túli világot. Kim Leine-ének regényes élete van, és jó regényt írt belőle. A héten hozom az értékelést róla. A szerző az új könyvével jövő hétvégén a budapesti Margó Irodalmi Fesztivál vendége lesz.

Chris Anderson: Így készülnek a TED-előadások
Chris Anderson a TED kurátora. Sok mindent látott, ő tette a TED-et szélesebb témákkal dolgozó előadássorozattá, ő hozta létre a TEDx licenszet, aminek keretében Szegeden is rendeznek eseményt, és ő ismerte fel, hogy a TED-nek nem csak, mint előadássorozatnak, hanem mint információmegosztó felületnek is relevanciája van. És mivel sok TED előadást látott, ezért pontosan tudja, hogy nincsenek általános szabályai a jó előadásnak, csupán tendenciákról és történetekről tudott beszámolni. Sokáig azt gondoltam, hogy ez lesz a nagy TED-re készülős könyv, és bizonyos értelemben ez így is van, mert a TED szelleme ezt a könyvet járja át leginkább, de a TED előadások kötet sokkal gyakorlatiasabbnak bizonyult.

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Fent már írtam róla. Csupa jót. :)

Carmine Gallo: Storytelling
Camine Gallo jegyzi a TED előadásokat is, és annak egy fejezete már szólt a Storytellingről. És nem azt mondom, hogy ez a könyv ne létezzen, de ahhoz képest, ez csak egy olvasókönyv. Nagyon sok információ nagyon absztrakt módon van benne a könyvben, amitől ez inkább egy példatár, vagy egy szöveggyűjtemény a TED előadásokhoz képest. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy jó, hogy elolvastam. Megerősített abban, hogy technikailag rendben van az előadásom felépítése.

Halák Emese (szerk.): Dorvizsi
A Dorvizsi a legklasszabb dolog, ami mostanában olvastam. Ez az udmurt eposz. Nagyon izgalmas, ahogy a saját teremtésüket elképzelik, három isten mentén, izgalmas, ahogy az istennekkel való kapcsolatukat leírják, ami a technika fejlődésével romlott meg, és érdekes, ahogy arról beszélnek, hogy elvesztették az ősi tudásukat. Nagyon sokat beszélgettünk az utóbbi időben az egyik barátommal arról, hogy kellene magyar eposz, mert tök jó lenne egyben látni a nemzeti múltunk dolgait, és valamihez kötődni, és a Dorvizsit olvasva nagyon megértettem ezt az igényt. Kedves történetek ezek, szerettem.

Nézzük kategóriák szerint:

Ebben a hónapban nem toltam túl az év eleji terveim alapján való olvasást, de nézzétek:

Kortárs magyar széppróza: Mérgezett hajtűk, Édes hazám
Nem angol, magyar anyanyelvű szerző: Kalak, Dorvizsi

És még blogoltunk is ebben a hónapban:

A hónapot a megszokott 1 és 6-tal kezdtük, amiből ebben a hónapban minden betervezett könyvet sikerült elolvasni. Az első értékelésben Alice Walker: Kedves Jóisten, új kiadásban: Bíborszín című könyvéről olvashattatok, ami a déli afroamerikai irodalom egy nagyon fontos darabja, és egy önrendelkezés nélküli nő lehetőségeit meséli el. A következő bejegyzésben az A-tól Z-ig kihívást töltöttem ki, ami nagyon sok különböző olvasással és könyvekkel kapcsolatos kérdést tett fel, majd írtam Szerencsés Dániel: A 13. emelet című krimijéről, ami az Európai Bizottságban játszódik és a korrupciót mutatja be az emberi jogokért való mindennapos küzdelem mögött. Azért is különleges nekem A 13. emelet, mert ezzel a könyvvel debütált a blog új sorozata, az Alternatív fülszöveg, amiben értékelt könyvekhez írok rövid, frappáns, gondolatébresztő, ajánló szövegeket. Nagyon izgatott vagyok emiatt, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.

És ha már újdonságok. A blog facebook oldalán elindult a hétindító kortárs vers rovat, amiben magyar LMBT témában érdekelt szövegeket olvashattok majd hétfő reggelenként. Eddig három vers volt, úgy tűnik ti is és én is szeretitek. :) Az első vers a kihagyhatatlan Nádasdy Ádámé volt. Persze, hogy az övé.

Végezetül még elmesélek, illetve előre vetítek valamit. Szeptemberben a Slam Poetry Szeged színpadán egy gyűlölet-bűncselekményekről szóló slam poetryt adtam elő, és második helyezést értem el vele, de erről még lesz szó a blogon, amint lesz elérhető videó és írtam mellé pár sort. :)

Szóval ennyi lett volna ez a hónap, és ennyi lettem volna én is ezzel a bejegyzéssel mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok!
Ha kérdésetek, és megjegyzésetek volna, hagyjatok bátran kommentet, igyekszem hamar válaszolni. Épp így igyekszem jönni a következő bejegyzéssel, ha nem szeretnél róla lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, vagy keress facebookon, ahol háttértartalmakra is bukkanhatsz. Ha pedig az érdekel, ki áll blog mögött, less be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Júliusi summa

2019. július 29. - Szilvió

Sziasztok,

bár még nem ért véget teljesen a hónap, most érkezem a friss summával, mert a héten a szívemnek legkedvesebb Ördögkatlan Fesztiválon veszek részt, egy csodálatos összművészeti fesztiválon a Mecsek oldalában, amin immáron negyedszer veszek részt, hogy lelkem majd egy teljes hétig otthonra találjon. De addig is elég jól telt az elmúlt hónap, szuper könyveket sikerült olvasnom, úgy érzem a blog is jól működött. A hónapban 3 könyvet sikerült beszereznem és 13 szuper könyvet sikerült elolvasnom. Nézzük is őket:

julius.JPG

Ezeket sikerült beszereznem:

Ebben a hónapban nem vettem könyvet, és ez jó és pénztárcabarát döntés volt a részemről Könyvhét és Ördögkatlan között. Az új, könyvheti, vagy egy picit korábbi LMBT könyves megjelenések közül viszont kaptam három recenziós könyvet, amikkel így hamarosan bővebben is találkozhattok majd a blogon:

Szerencsés Dániel: A 13. emelet
A XXI. Század Kiadó könyvhétre megjelent új krimije, ami egy magyar EU-s szakértő meggyilkolása után nyomoz. A férfi leesett a 13. emeletről, ahonnan kifejezetten nehéz csak úgy lezuhanni, és az öngyilkosságnak sem találják az indítékát. A férfi azonban élete utolsó óráiban is a korrupció ellen dolgozott és nyomozott, így feltehetően valami olyan ügyletbe ártotta magát, ami végzetes kimenetelünk bizonyult. A nyomozást Tóth Tamás, az Európai Bizottság hamarosan nyugalmazott biztonsági szakértője, és nem mindig bájos leszbikus kolleganője vezeti. Augusztusban még lesz szó erről a könyvről.

Laura Steven: Minden, csak nem oké
Ez egy botránykönyv egy alternatív világból, ahol a Izzy O’Neill egy középiskolai bulin szexelt egy republikánus szenátor fiával, amiről izgalmas képek látnak napvilágot, persze kampányidőszakban. Nagyon erős és klassz személyiség Izzy, aki ugyan a regény történetében követ el hibákat, de ki ne követne el hibákat 18 évesen. Csakhogy a mi hibáinkkal nem plakátolják tele a sulit, nem szed minket szét érte a média és nem ítélkezik felettünk szinte mindenki. Izzy blogbejegyzéseit olvassuk a botrány idejéből, amelyeket utólag kommentál. Izgalmas regény, könyvhétre jelent meg a Maxim Dream válogatás sorozatában, és augusztusban erről is lesz szó.

Chloe Benjamin: A halhatatlanok
A hallhatatlanokba még csak belekezdtem, de ezt vártam a legjobban a három könyv közül, mert nagyon jó az itthoni és külföldi fogadtatása (Amúgy, ha külföldit mondok, én általában a németre gondolok, egyrészt mert nagyon sok német booktube-ot nézek nyelvtanulási céllal, másrészt mert [bár ez elsősorban szépirodalomnál igaz] az európai, kelet-európai könyvpiacnak van egy ilyen németcentrikus volta, azokat a lengyel, horvát, román... könyveket olvassuk itthon, ami Németországban bejött, és ők is olyan magyar könyveket olvasnak). A regény az elmúlt ötven évről szól, onnantól, hogy 1969-ben 4 zsidó kiskamasz elmegy egy jósnőhöz, akiről úgy hírlik, meg tudja jósolni azt a napot, amikor meghalnak. A jóslat után a négy szereplő négy különböző úton valósítja meg a személyiségét és teljesíti be a sorsát, ami végülis, jegyzi meg a jósnő, egy és ugyanaz. A molyos címkék alapján végignézzük az elmúlt ötven év legfontosabb eseményeit, az AIDS járvány megjelenését vagy 9/11-et, és megnézi, mi minden történt a Stonewall-lázadás vagy a Holdraszálás éve óta.

És 13 szuper könyvet sikerült elolvasnom a hónapban:

Rachel Kushner: A Mars klub
A Mars klub a tavalyi év egyik nagy sikerű kötete az angolszász könyvpiacon, beválogatták a legjobbak közé a Man Booker-díj esélyese volt, és a könyvpiacon is szépen fogyott. A könyv egy kétszeres életfogytiglanra ítélt egykori night klub táncos történetét meséli el. Egyrészt azt mutatja be, hogy hogyan sikerül a börtönbe beilleszkednie, milyen, nem közhelyes szabályrendszer szerint épül fel a börtönhierarchia vagy hogy milyen csoportok és csoportharcok jellemzik a börtönéletet. Másrészt beszél a másik oldalról egy börtöntanár történetén keresztül, aki egy picit tényleg hisz abban, hogy a világ egy szebb helyé tehető a munkájával, és homályosabban egy börtönőr életébe is bepillantást kapunk. A regény így szinte egy teljes társadalmi tablót ad, mutatva mindenki motivációját, miközben nagyon mélyről és velőtrázóan közérthető és világos nyelvvel beszél arról, hogy ezekről az emberekről lemondtak és a társadalom nem hisz az integrációjukban. Kemény, para, de olvasmányos szöveg volt.

Mucha Dorka: Puncs
Mucha Dorka egy új, fiatal hangja a kortárs irodalomnak, és a könyvhétre megjelent új könyvében a sugar dady jelenséget igyekszik megírni egy példán keresztül. A regény főszereplője egy céltalan lány, aki egyetemre jár, de nem igazán motivált. Nem gondolkozik azon, hogy mit kezd az életével, így szinte belesodródik a tanárával való kapcsolatba, amely pénzes borítékok és szállodai szobákon át vezet. A férfi persze nős. Nincs igazán perverziója, ahogy várnánk, és a motivációi sem lesznek tiszták. A kötet a nőt követi egy kimért, de vicces, vicceskedő, ironizáló, talpraesett, fiatalos és leginkább életunt értelmiségi hangon, ami egyszerre hoz valami sajátot, és egyszerre simul bele a kortárs próza hangjába. Ez volt a legerősebb része a könyvnek. Hogy Mucha Dorka tud írni, de nem igazán tudtam meg többet a sugar dady témáról, és azt sem érzem, hogy lényegesen több lettem volna a könyv olvasását követően.

Sally Rooney: Normális emberek
A regény szintén könyvhétre jelent meg a XXI. Század Kiadónál, a KULT Könyvek sorozat részeként. A könyvben két kamaszról olvasunk, Conellről, az iskolai focicsapat sztárjáról és Marianneról, aki nagyon jó tanuló, és nem igazán közösködik senkivel az iskolában, vagy azon kívül. Mariannék gazdagok, Conell édesanyja pedig náluk dolgozik takarítónőként, így amikor a srác az anyjáért megy, gyakran találkoznak és beszélgetnek. Mindketten okosak, de az iskolai hierarchia, illetve a társadalmi osztályban álló különbségek az útjába állnak annak, hogy köztük igazi kapcsolat lehessen. Később Dublinba kerülnek mindketten egyetemre, ahol kisvárosiként újra kell definiálniuk magukat. A regény nagyon sokat merít a kortárs young adult, new adult hagyományból, de rendkívül érvényes, szépirodalmi igénnyel tekint a két szereplő közti kapcsolatra. Nagyon-nagyon szerettem.

Massimiliano Parente: Hitler után a második legnagyobb művész
 Max Fontana ezen regény főszereplője, aki napjainkban él Olaszországban, és épp a világ legnagyobb művészévé válik, amikor megismerjük. Egy hatalmas Mária szobrot állít a főtérre, ami tele van horogkereszttel, és aminek a lába között lóg a Kis Jézus köldökzsinórón. és Max ezúttal nagy művésszé válik, és minden amit meglát, vagy amit csinál, művészetté lesz. Polgárpukkasztásból Hitlert nevezi meg nagy művészelődjének, ugyanis szerinte a holokauszt nem utolsó sorban művészet, ahogy Lengyelországot lerohanni is az egyik legszélsőségesebb lehetséges megoldás. A művész pedig ezt a szélsőséget keresi az egyre durvább művészéletében. És ahogy a bolond mindig elmondhatja az igazat, úgy ő művészként görbe tükröt állíthat nekünk. Maga a könyv rendkívül cinikus, gúnyos, töménytelen iróniát használ hasonlatokban és a művek megteremtésekor, leíráskor a legvadabb társadalomkritikát is felülmúlja, miközben rengeteget tudunk meg a közelmúlt művészetfelfogásából és különböző művészetelméletekből, amik közül van, amit már ismertem, és van rengeteg, ami az újdonság erejével hatott. Ezzel együtt is az utolsó 80-100 oldal nagyon fárasztó volt már, pedig állati erős könyvről beszélünk.

Szvoren Edina: Verseim
Szvoren Edina ezen novellagyűjteménye azt hiszem szintén könyvhétre jelent meg, viszont még tavaly. Az író a kortárs novellairodalom egyik legjelentősebb alkotója, én korábban az első, Pertu címet viselő kötetét olvastam tőle. És most ezt. A Verseimet nagyon sokan szerették, Libri-díjas lett idén, de azt hiszem nekem nagyobbak voltak a várakozásaim, mint amit a kötet adni tudott. Voltak benne persze állati erős novellák, és Szvoren Edina nagyon ért az emberi sötétség és hidegség ábrázolásához akár férfi, nő, leszbikus, öreg, fiatal hangon, de a kötet nekem most egy picit felemás olvasmány lett. Tervezem tőle újraolvasni a Pertut, aztán később ezt is. Remélem csak rosszkor találkoztunk, mert nagy várakozás volt ez a kötet.

Laura Steven: Minden, csak nem oké
Fent már írtam róla, és értékelés is lesz. :)

Kati Hiekkapelto: Kolibri
Fekete Anna most kezd egy finn kisváros erőszakos bűncselekmények megoldására szakosodott rendőrcsoportjába, ahová két hívás is befut egy éjszaka. Az egyik egy kurd bevándorló lányé, aki azzal hívja fel a segélyhívót, hogy a családja meg akarja őt ölni, a másik pedig egy agyonlőtt futót jelent be, akit már este a felesége is kerestetett a rendőrséggel. És amellett, hogy ez egy izgalmas krimi volt, nagyon sokat mesélt a délszláv háború alatti vajdasági magyar menekültek helyzetéről vagy később a kurd menekült helyzetről úgy, hogy Anna a közoktatásban finnt tanult, és külsőjén és balkáni-magyar temperamentumán kívül igazi különbség nincs közte és finn kollégái közül. Jó könyv, volt, azt vártam, hogy egy picit más szempontokat kapok a migrációról, de a Koszovóból a délszláv háború elől menekülő élet ábrázolás szempontjából a szintén finn író által jegyzett Macskám, Jugoszlávia erősebbnek bizonyult, viszont a két könyv műfaja egészen más, így más embereket is céloz vele.

Cirok Szabó István: Agancspark
Cirok Szabó István egy fiatal vajdasági kötő, akinek ezen remek kötete szintén könyvhétre jelent meg a Fórum Kiadó gondozásában, és egy kedves slammertársam ajánlotta jó szívvel a figyelmembe. A verseskötet állati erős. Egy nagyon visszafogott, póztalan költői hang mesél az otthonról, szülőkről, vidékről a vajdasági irodalomban ismerős mágikus realizmus eszközével is. Nagyon magabiztos, mégis szerény kötet ez, és nagyon jó érzés ilyen debütkötetekkel együtt kortárs költőnek lenni.

Sarina Bowen – Elle Kennedy: Ez a srác
A HIM sorozat első darabja, ami tavaly év végén jelent meg és zajos sikert aratott, hiszen két népszerű ifjúságiregény-szerző közös könyve ez, ami a melegséget egy sokkal férfiasabb, talán homofóbabb közegbe, a hoki első osztályába helyezi. Izgalmas dolog lehetett volna, de lesz róla értékelés, majd meglátjátok.

Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt
Nádasdy verseskötete szintén könyvhétre jelent meg a magvető 2016 óta futó Időmérték sorozat friss darabjaként. Általában odáig vagyok Nádasdyért, legyen szó tárcákról, versekről, fordításról vagy nyelvészetről, ez a kötet most egy picit mégis nehezen csúszott. A kötet első felében nem igazán éreztem magam otthonosan, bár öreges volt, tréfálkozó és bölcs, mint szokott, de az avittas, de a mai világban frissítően polgári picit ironikus modorossága csak a kötet második felében volt erős, mint szokott. És közben pedig, van, hogy szomorú egy-egy vers, néha úgy tűnik, nyomot hagy nekünk, de kendőzetlen is, ebben a kötetben kifejezetten feltárulkozó. Szerelmes, mint a kamaszok, és megéli, megírja. Szerettem, összességében nagyon szerettem. Hát persze.

Szerencsés Dániel: A 13. emelet
Fent már írtam róla, és értékelés is érkezik hamarosan.

Szabó Imola Julianna: Lakása van bennem
Szabó Imola Juliannát nem elsősorban költőként ismerjük, de az áprilisban megjelent új verseskötete óta már úgy is. Nagyon régóta halogattam magamban, hogy elolvassam ezt a könyvet, mert volt benne valami nem érthető, légbőlkapott nagyotmondásnak tűnő, és el kellett kezdenem az elejétől olvasni ahhoz, hogy ez feloldódjon. Nagyon okos kötet ez, jól van szerkesztve. Mesél a közeli ősökről, szülőkről, nagyszülőkről, külön ciklusban ír arról, milyen anyává és egyedülálló anyává lenni, majd az idős nő és férfiképeket vette sorra. Érdekes volt ez a kötet, szerettem a témáit, és karcos, de jól olvasható volt a nyelve, amiben mindennek többletjelentése volt, amit csak a többi vers ismeretében kapsz meg. Kompakt volt nagyon. És a szerző maga illusztrálta kellemes vonalrajzokkal.

Donna Tart: A titkos történet
Egy USA-beli kis főiskolán egy öt főből álló klasszika-filológus hallgató csoport és mesterüknek tartott tanáruk elzártan élnek az egyetemi élet egyéb dolgaitól. Ebbe a csoportba érkezik meg Richard, akinek imponál az öt srác különcsége és kiválasztottsága. A regény során látszólag megismeri ezeket a srácokat, a közük lévő kapcsolatrendszereket, és elmesél egy több évvel ezelőtti titkos történetet egy újraélt ógörög mulatságról és annak drámai utóhatásáról. Szintén egy olyan könyv, amiről lesz még szó a jövőben itt.

Nézzük az év végén megígérek szerint:

Először is nyilván meghaladtuk az év elején meghatározott idei minimumprogramot, amit 70 könyvben határoztam meg. Jelentem, 78-nál járok. :)

Aztán nézzük a kategóriákat:
Polcfelszabadítás: Hitler után a második legnagyobb művész (végül marad a polcomon), Kolibri (Ezt picit csalásnak érzem, mert a nővéremnek vettem, csak azt mondta a csoporttársam, hogy mindenképpen olvassam el, de landolt a nővéremnél.)
Korábbi LMBT könyvek: A titkos történet, Ez a srác
Kortárs magyar széppróza: Puncs, Verseim
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző munkája: Hitler után a második legnagyobb művész (olasz), Kolibri (finn)

És blogoltunk is, ebben a hónapban végre rendesen:

Ez a hetedik bejegyzés ebben a hónapban, aminek örülök, mert havi 5-6 bejegyzés a cél. Rögtön a hónap elején érkeztem az új 1 és 6-tal, az abban felsorolt 6 könyvből ötöt sikerült is elolvasnom. Ezt követően írtam a Nagyszerűn nőkről, ami képregényként igyekezett bemutatni a feminizmus elmúlt 250 évének a problémáit, de nem voltam hiánytalanul elégedett vele. A következő bejegyzésben kitöltöttem a Félévzárási pánik tag-et, amiből a nagy csalódásaimról és az új kedvenc könyveimről is meséltem. Olty Péter Heteró közegben című verseskötete is sorra került végre, nagyon érdekes kötetnek tartom, és bár izgultam maga a bejegyzés miatt, úgy tűnt, nektek is tetszik. Július végén bemutattam, hogy mi az a 10 könyv, amik a kedvenceimé váltak a magyar alapképzésben töltött évek alatt, majd Garrard Conley: Eltörölt fiú című dokumentumregényéről írtam, amiben az ex-meleg terápiához vezető útról és az ex-meleg terápián töltött kilenc napjáról ír. És végül itt ez a bejegyzés.

Emellett pedig szuper érzés, hogy a hónapban elértük facebookon a 400 lájkot. Másik öröm, hogy oda is sikerült ebben a hónapban sokszor posztolnom, nagyon igyekszem tanulni, figyelni, hogy mi tetszik nektek, és úgy érzem, ebben a hónapban jól álltam. :)

 

Ennyi lettem volna mára, sőt, ennyi lett volna az egész hónap, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. :)
Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok kommentet, én pedig vasárnap vagy hétfőn, Ördögkatlan után érkezem az augusztus 1 és 6 bejegyzéssel. Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésről, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. :)

És ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Májusi summa

Sziasztok,

ha a naptárra tekintünk, ki párás szemmel, ki felszabadultan, de mind megjegyezhetjük, hogy megint eltelt egy hónap. Egy hónap, amikor nekem végre nem kellett a szakdolgozatommal bajlódni és az egyetemi dolgaim is gyorsan rendeződtek, így egy egészen blogszerű működést sikerült helyre állítani. És ez a blogszerű működés jelen van a vásárlásokban is, az olvasások pedig, hogy úgy mondjam, még van hová fejlődni ismét. Bár megvan a 10 kötet, de ennek nagyobb része vers, és egy csomó kortárs posztmodern, amit nehéz volt olvasni. De legalább lassan is olvastam őket. Nézzük tehát először, hogy mit szeretem be a hónapba, majd, hogy miket sikerült olvasnom, illetve, hogy hogy az év elején meghatározott célokhoz képest hogyan is állok most:

majus.JPG

Itt és itt szereztem be ezeket és ezeket a könyveket:

1.) A Libri akciózott, és ha már ott voltam, vettem néhány verseskötetet is.

Dream Válogatás könyveket vettem 30%-ért, ugyanígy a Libris Álomgyár akcióban 30% volt az Arthur Lessre, és Sáenz új könyvét is meg kellett venni. Mert azt vártam a legjobban.

Alice Broadway: Ink
Az Ink tavaly jelent meg a Maxim kiadó Dream Válogatás sorozatában, és szinte a kezdetektől baromira érdekelt, és azt gondoltam, hogy majd egy jó Maximos kedvezményben lecsapok rá, ami adott volt a hónapban, így hát… A városban, ahol a történet játszódik, a szereplők bőrére születésüktől fogva rátetoválják a velük történteket. A kudarcokat és az eredményeket egyaránt. A főszereplő lány apja meghalt, és gyászát igyekszik könnyebbé tenni azzal, hogy szép történeteket olvas le az apja bőréről, hogy ezzel minél jobban megismerhesse őt. Azonban Leora mesélés közben észreveszi, hogy a legnagyobb bűn elkövetésének a stigmáját is magán viseli az édesapja, és nyomozni kezd az apja eddig ismeretlen oldala felé.

John Marrs: The One – A tökéletes pár
A tökéletes párunk a tudomány regénybeli állítása szerint végre megtalálható a DNS-ünk segítségével. A világ öt különböző embere értesítést kap, hogy megtalálták a DNS párjukat, de ezekkel a kapcsolatokkal lesznek bonyodalmak. A fülszöveg szinte ennyit mondd el, de a molyos címkék alapján lesz szó sorozatgyilkosságról, krimiről, pszicho-thriller szállakról, és az LMBT téma is előkerül, ha jól emlékszem utánaolvasásaimból, egy pár lesz meleg. 

Szabó Imola Julianna: Lakása van bennem
Szabó Imola Julianna egy ismert fiatal szerző, de eddig elsősorban prózában írt. A kötet fő szála lehet az anyaság (vagy nem, csak random beleolvastam), amit a cím is enged következtetni, és elsősorban az érdekel ebben a kötetben, amit a fülszöveg úgy ír meg: „nincsenek bejáratott, elkoptatott sémák, minden új és meglepő”, szóval ennek a nyelvi megoldásai érdekelnek, eddig belekaptam, és annyira nem győzött meg, de véglegeset persze az olvasás után.

Adrew Sean Greer: Arthur Less
Arhur Less a sikertelen középszerű író, aki azt állítja, hogy el lehet menekülni a problémái elől. Egészen pontosan a volt barátja férjhez megy, és Less kalandos, szórakoztató és komikus világ körüli útra indul, hogy ne kelljen az oltár elé készülő volt barátjával szembenéznie. Pulitzer-díjat érdemelt és magyarul alig egy hónapja olvasható. Várakozom.

Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája
Az év legjobban várt ifjúsági megjelenése számomra, és nem lett méltatlan a várakozásaimhoz. Sáenz bemutat három olyan kamaszt, akinek az élete teljesen kifordul az eddigi kerékvágásból a gimnáziumuk utolsó évében. Sokkal jobban meg kell ismerniük magukat, és át kell élniük traumákat ahhoz, hogy fel tudjanak nőni. És történik mindez egy Sáenztől ismerhető szeretettel teli burokban. Nem voltam a regénnyel teljesen elégedett, de nagyon szerettem. Itt írtam róla bővebben.

Izsó Zita: Színről színre
Ú, de sok mindenről lehetne ennek a kötetnek a kapcsán beszélni. Először is Izsó Zita szerintem az egyik legszuperebb költőnő ma itthon. Nagyon köznyelvien mégis rendkívül érzékletesen ír az élet különböző traumáiról, amelyből, ahogy ő fogalmazott a szegedi könyvbemutatóján, felépítették az ő saját, és mindannyiunk gyermekszobáját. Ez a kötet pedig traumákról beszél, anélkül, hogy unalmas volna, vagy hogy ne volna érthető. Empátiával dolgozik, anélkül, hogy hatásvadász volna. Számomra a kedvenc Izsó Zita kötet az ősszel megjelent Éjszakai földet érés, ahol szerintem ezek a traumák sokkal célzottabbak és erősebben vannak használva, de ez a kötet sem gyenge. Durván nem. És örülök, hogy ebben a hónapban találkozhattam vele és beszélgethettünk pár szót a szegedi könyvbemutatóján.

Simon Bettina: Strand
Simon Bettina első verseskötet ez, amely a JAK-füzetek első ismét a Magvetővel közös füzetei között jelent meg tavaly könyvhéten, és nagyon sok jót hallottam róla, ennek ellenére eddig mindig mást vettem meg. Ahogy belelapoztam, elsősorban a múlt feltárása lehet a tétje ennek a kötetnek egy intim családi közegből. Talán a terek is fontosak lesznek, mert a versekben megosztóak. Nem tudunk hozzájuk értékeket rendelni, nem biztosak, és ez tetszett, bár nyugtalanított. És foglalkoztat a kötet csak belelapozás után is, járnak tőle a fogaskerekeim, szóval biztosan rövidesen olvasni fogom.

2.) Aztán 2+1 akció volt a Kóborló Könyvesbolt kitelepülésein, és ugye ott mindig szét kell nézni. :D

Virginia Woolf: A világítótorony
Woolf a családról ír ebben a regényben. Egy kisfiúról, akinek minden vágya, hogy eljussanak a nyaralójuktól a közeli világítótoronyig. Egy apáról, aki csak a saját karrierjével és a gyermeke kilátásaival foglalkozik, és egy anyáról, aki villámhárító a két szereplő között. Aztán évtizedekkel később, a háború és az anya halála után próbál valami sosevolt felépülni ugyanebből a családból. Még nem olvastam Woolftól, de ez a második regénye a polcomon, és azt hiszem imádni fogom.

Edward Albee: Drámák
Albee jegyzi az egyik kedvenc drámámat, a Mese az állatkertrőlt, ami a konformista emberképpel tesz valami végletest az egyfelvonásos dráma során. Amikor ezzel kellett foglalkoznunk, folyamatosan belefutottunk a Nem félünk a farkastól című drámájába is, amit még nem olvastam, viszont mintha még meleg szálra is emlékeznék belőle. És hát Albee többi szövegére is kíváncsi vagyok, csak eddig nem teremtettem rá alkalmat.

Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
Rakovszky Zsuzsától már olvastam korábban a VS-t (értékelés itt), ami egy izgalmas életmesélés egy transznemű magyar nemes igaz történetén keresztül. Ebben a regényben, Rakovszky első regényében, szintén egy önéletrajzleírást találunk, amiben egy öregasszony mesél arról milyen volt gyermeknek, lánynak majd asszonynak lenni. Egy különös családtörténetet vetít elénk a fülszöveg és egy hatalmas hordozandó titkot, de nem igazán értem a fülszöveg alapján, vagy hát értek valamit, de az elég butaságnak tűnik, szóval inkább nem konkretizálom. :D Mindenesetre kiderül majd.

3.) Aztán volt egy ominózus Líra raktárvásár

én pedig előző nap Pest megyében voltam slam poetry versenyen, szóval csak megnéztem mi lesz ott, és csak hazaértem 15 könyvvel két és fél könyv árából.

Henrik Langue: 90 klasszikus könyv türelmetlen olvasóknak
A könyv, ami jó ötletnek tűnt. 90 klasszikus könyvet próbál három, a borító szerint négy, de a negyedik főleg a címet tartalmazza, kis négyzetben képregényként elmesélni. De igazából a klasszikus is kérdéses, több könyv van, amiről nem igazán lehet itthon hallani, és bakik is vannak benne. Thomas Mann Halál Velencében kötetében a nőies fiatal férfi a képregényben nő, Victor Hugo: A párizsi Notre Dame könyve pedig A Notre Dame-i toronyőr címmel szerepel. Na mindegy. Jó poén volt 400 forintért. Azóta tovább is passzoltam.

Birtalan Balázs: Sorskönyv nélkül
A könyvvásár legnagyobb fogása számomra ez, mert nem is kerestem, és csak random a szépséghibás könyvek között volt ez a hatalmas kötet nevetségesen olcsón néhány kis folttal. És hát. Birtalan Balázs fiatalon hunyt el néhány éve, és a hatalmas kötet az utolsó írásait és az eddig publikálatlan dolgait adja közre. Egyrészt közérthető pszichológiai dolgokról ír, másrészt mélyen magából. Ő a hazai meleg-keresztény párbeszéd megteremtője és egyik fő aktivistája, ahonnan szintén lehet ismerni a munkáit. Eddig rendszertelenül olvastam tőle ezt azt, de örülök, hogy ez a monstrum a polcomon van.

Kati Hiekkapelto: Kolibricovers_365962.jpg
A könyv, amit nem magamnak vettem, de marad. Nagyon szemetmarasztaló a borítója, és láttam, hogy krimi, így a nővéremnek vettem meg, aztán az egyik barátom szólt, hogy állítólag ő nekem ezt a könyvet már nagyon ajánlotta, merthogy az ő migrációról való gondolkodása ezen könyv kapcsán sokat változott. Mert ez a regény egy kurd lányról is szól, akit a családja elrabolt és meg akar ölni. Azonban Fekete Anna nyomozó a kezében tartja a szálakat, és megérti a lányt, hiszen ő is magyar bevándorlóként él Finnországban. Nagyon ajánlott elolvasnom. :D

Terézia Mora: A szörnyeteg
Terézia Mora a Szerelmes ufókkal került be az általam ismert írók körébe, de azt a könyvét a tavalyi könyvhetes megjelenése óta nem sikerült beszereznem, mert mindig volt más. Viszont most A szörnyeteget potom áron csak nem hagyhattam ott. Nagyon kíváncsi vagyok rá, azt mondják nagyon nehéz olvasni, de érdemes, én pedig kíváncsian várom, és szeretnék látatlanba belemenni a könyvbe, mert nagyok a várakozásaim.

Judi Picoult: Gyere haza
Az egyik könyv, amiért bementem a raktárvásárba, és végül majdnem nélküle jöttem ki, mert a sorban állásom utolsó pillanataiban tolták ki a minimális szépséghibás könyveket ebből. Szóval még nem olvastam Judi Picoulttól semmit, és mivel több LMBT regény van tőle, ezért tudtam, hogy ezen változtatnom kell, de nem szerettem volna teljes árat fizetni érte. És ezek az érvek még elő fognak tűnni. De a regényről: Zoe egy zeneterapeuta, aki nagyon szeretne gyermeket, de a legutóbbi sikertelenségénél már nem a férjéhez, hanem a legjobb barátnőjéhez, Vanessához fordul vigaszért, és ebből a vigasztalásból lassan szerelem szövődik. Meglátjuk. :D

Pataki Éva – Vajda Anikó: Hamlet halott
Ez egy krimi napjaink Magyarországáról, ahol egy melegségét vállaló színészt holtan találnak a lakásában. A krimi cselekménye, minthogy LMBT közszereplőről van szó, kénytelen taglalni a jobboldali támadásokat, miközben magát a nyomozást is vad médiafigyelem kíséri. Nagyon nem bízom a könyvben, de akarom hinni, hogy jó lesz.

Vida Gábor: Nem szabad és nem királyi
Vida Gábor fantasztikusan ír. Ezt megtapasztaltam A kétely meg a hiába című novellásköteténél és az Ahol az ő lelke regény esetében is. Ez a könyv pedig egy újabb novella Erdély tájairól és különböző, sajátos szabályrendszer szerint élő szereplőiről, akik mégiscsak egy közösséget határoznak meg. Nem tudom mi lesz ez a kötet, de jó, az biztos.

Claire North: Harry August csodálatos élete
A könyv, aminek ismerős a borítója. Biztos, hogy láttam valahol. Sokáig azt hittem OlvaZsófinál, de a moly.hu rácáfolt. :D Szóval ezért vettem meg szintén nevetségesen olcsón, mert nem tudom, hogy kicsoda azt mondta, hogy jó. Harry August a halálos ágyán fekszik a regény felütésekor, de ezt már megszokhatta, mert mindig meghal, hogy aztán újrakezdje az előző életek tapasztalatával. És most valamit változtatnia kell az időben. Nem tudom, miért gondolom, hogy tetszeni fog, de valaki azt mondta, szóval remélem tetszeni fog. Ez volt a legfelelőtlenebb vásárlásom.

Igazából bíztam benne, hogy nem fog a poszton érződni, de érződik, szóval a pontosság kedvéért itt készítettem el ezt a mémet:

 

Ritter Andrea: Melegek
Aki azt mondja, hogy egy ilyen című könyvért hajlandó volna teljes árat fizetni, az egészen egyszerűen, fizessen. :D Szóval ez a könyv az első olyan pszichológiai könyv, aminek célja, hogy kifejezetten a melegeket érintő kérdéseket taglaljon, úgy mint a heteronormatív társadalommal való szembesülés vagy az előbújás. Nem tudom, hogy igazából mit várok tőle, legyen okos, tudjak meg én is többet magamról, használhassam fel arra, hogy a könyvek meleg szereplőit jobban megértsem, és persze... írhassak róla értékelést. ;)

Géczi János: A bunkerrajzoló
Géczi János fura. Nem vagyok oda érte mint emberért, és amikor csak úgy ír, nos azért sem. De nagyon érdekes embereket kérdez, és az ő életüket rekonstruálja. Vagy interjúkötetet ír Csányi Vilmossal. Ez a legutóbbi állati sikeres és szuper munkája. Ez a könyv viszont Likó Marcell élettörténet rekonstrukciója, vagyis Likó Marci, a Vad Fruttik frontemberének az életét meséli el, néha picit sarkít, vagy nem a konkrét életrajz alapján, de egységesíteni, végiggondolni, rekonstruálni próbál. Eddig a bírom Likó Marcit de nem bírom Géczit annyira arány alapján nem vettem meg, de fél áron velem jöhetett.

Onagy Zoltán – Tímea Gulisio: Peremvilág
Egy interjúkötet, a Pécsett élő leszbikus, néha nekrofiliába hajló gerontofiliájával, és annak megírásával, megfestésével, filmre vitelével sokakat megbotránkoztató költőnő mesél. A beszélgetés fő célja azt hiszem az, hogy közelebb kerüljön az olvasó a leszbikussághoz, de Timi egy nagyon provokatív alany, akinek nyíltsága rendkívül inspiráló, de a témái rendkívül meredekek és tényleg durván provokatívak. Már több alkalommal találkoztunk, érdekes embernek tarom, kíváncsi leszek a kötetre.

Géczi János: Vadnarancsok
Géczi János első élettörténet rekonstrukciója a nyolcvanas évekből, aminek nagy története van (egy teljes lapszámot zúztak be azért, mert közölt részleteket a regényből), és számos kiadást megélt. Ebben a regényben a nyolcvanas évek béli deviáns peremet kívánta bemutatni egy prostituált, egy szexmániás, egy meleg és egy drogos segítségével. Továbbra is vannak fenntartásaim Géczivel, de kíváncsi vagyok a könyvre.

Szálinger Balázs: Köztársaság
Szálinger Balázs életművébe az utolsó két verseskötetével kapcsolódtam be, de korábbi munkáira is kíváncsi vagyok. A Köztársaságban egyaránt találunk verseket, egy epikai művet és egy drámát is, és nagyjából ennyit tudok a könyvről kezdésnek. 360 oldal, és a következő kötete teljesen véletlenül 360° címmel jelent meg. Ezt a szerző mondta el a szegedi könyvbemutatón.

Bárány Tibor (szerk.): Édes hazám
Basszus, ezt a könyvet a magyar szakom első éve óta szeretném a polcomon tudni, és még csak most került fel. De legalább most már olcsón. A könyv 2012-ben jelent meg, és a legjelentősebb kortárs magyar közéleti verseket gyűjtötte antológiába. Elsőben volt egy Magyar nyelvű politikai költészet órám, ahol két a költészetben már akkor nagyon otthon lévő srác hozta mindig a kis Édes hazámját, mert a legtöbb tanult vers benne volt, és állati menőnek tartottam ezt. És most azt is állati menőnek tartom, hogy végre a polcomon van. A Szívlapát fiataloknak szánt nagyon menő versantológia mellett. Amit Nádasdytól kaptam. De ez már nagyon nem kapcsolódik ide. Csak szintén menő.

Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara
Darvasi László fantasztikus, bár én csak a Szerezni egy nőt novelláskötetét és néhány Szív Ernő álnévvel írt tárcáját  olvastam. Ebben a novelláskötetében a 2005 óta megjelent novelláiból közöl egy válogatást, amiket keresztül végig kísérhetjük Darvasi pályájának fontosabb pontjait és témáit.

4.) A GABO kiadótól kaptam recenziót,

köszönet nekik érte, különösen azért, mert nem evidens, hogy erről a könyvről nagyon szeretnék írni.

Moskát Anita: Irha és bőr
Moskát Anitát a legokosabb csodálatos tanárom, és a nála szakdolgozó és kutató legokosabb kortársam is nagyon szereti és figyelmembe ajánlja. Rajtuk keresztül jutottam el ehhez a könyvhöz, ami nem meleg témájú, bár a cím még engedné, de nem, ez most nem BDSM regény. A könyv egy kisebbségről beszél, a fajzatokról, akik állatból válnak emberszerűvé és nagyon izgalmas, hogy hogyan alakul az identitásuk. Szóval nincs köze a melegséghez, de hasonló kisebbségi lét, sok a melegség által már jól ismert momentummal. De jövő héten érkezik róla az értékelés.

5. Kreatív Könyvtárosok Társasága könyvcsere

Rettenetesen nincs hely a polcomon. Elmondhatatlanul nincs, viszont több olyan könyv is akad, akadt, amit egészen biztosan nem olvasok el, vagy olvasok újra, így ezeket bepakoltam, és ezekből négyet beadtam a csoportnak (Ugyanitt hármat odaadtam a csoporttársamnak.), és elhoztam a két leginkább jó állapotú és szépirodalomnak tűnő könyvet, amik érdekeltek. Mert ugye mindig ez a csapdája az ilyen csereakcióknak. Hogy általában nem azok a könyvek vannak ott, amiket szeretnél. Bár nekem innen van az Ez nem munka kötetem Németh Gábortól vagy egy hasonlóról az első Kunderám. Azokat nagyon szerettem volna, és ottvoltak.

Viszont most szereztem:

Amin Maalouf: Taniosz sziklája
A fülszöveg nagyon sokat akar mondani a libanoni szerző regényéről, amiben egy libanoni fiatalság emlékei tűnnek fel háborúval, diplomáciával és hegyekkel. A fülszöveg egyszerre ígéri a feszültséget, a kalandot, a szenvedélyes szerelmet, véres csatákat és gyilkosságokat, kimért árulásokat… Meglátjuk.

William Styron: Házam lángra gyulladcovers_114746.jpg
Mert ennek gyönyörű a borítója. És mert a fülszöveg azt írja, a XX. század legjelentősebb művészregénye. Persze egy fülszövegnek az a dolga, hogy ilyeneket mondjon. Egy tragédia adja a könyv cselekményét, de ez csak apropó a szerző számára, hogy arról beszéljen, hogy vannak, akiknek nem egyszerű az életük. Így olvashatunk ebben a regényben egy elzüllött festőművészről és egy érdekes egyéniségű milliomosról. Ha egy fülszövegben annyit tudnak leírni valakiről, hogy érdekes az egyénisége, akkor azzal feszültséget próbálnak teremteni, vagy csak nem akarnak spilerezni? Nem tudom, hogy sokáig vendégeskedik-e a polcomon, de egyelőre itt van.

És ezzel végére is értünk a beszerzett könyveknek. Megírni sem volt rövid. Viszont ebben a hónapban csak 10 könyvet sikerült elolvasnom, és abból kettőről már olvastál is a poszt első felében, szóval tarts ki. :)

willpower.gif

Ezeket olvastam a hónapban

Ahogy már említettem az 1 és 6-ban is, ebben a hónapban az olvasásaimat elsősorban a 22 könyv, amit el szeretnék olvasni, mielőtt betöltöm a 22-t lista határozta meg, mert még öt könyv maradt róla. Öt olyan könyv, ami nagyon posztmodern, és nehezen adták magukat, így melléjük verseket olvastam. És az Életem kifürkészhetetlen logikáját. Mert azt el kellett olvasnom.

Nádas Péter: Egy családregény vége
Nádas Péternek sokkal nagyobb tétje volt annál, semmint, hogy rajta van a 22 könyv listán. Szeretném elolvasni a hatalmas Világló részletek című regényét a gyerekkorából, de nem tudtam, hogy mennyire lenne jó ez, mert nem ismerem Nádas nyelvét. Nádas nyelve nehéz. Minden szava terhelt, de ő ennek tudatában van, és ezt állati jól használja fel. Az Egy családregény végében egy teljes zsidó családregényt mutat végig mitikus nagypapákról és bölcsekről, miközben betekintést kapunk az elbeszélő gyermekkorába is. Nagyon érdekes, ahogy a történet elbeszélésének a jelene, a történet elbeszélőjének az ismeretei, és a történeti idő síkjai egymáshoz idomulnak, akár narratívában, mint a regény szövetébe szőve, akár a regény nem tipikus történetében. Szerettem, és azt hiszem a következő Nádasom a Világló részletek lesz, hacsak nem jön helyette valami.

Németh Bálint: A hangyák élete
Németh Bálint második kötete Simon Bettina kötetével egyszerre jelent meg, és nagyon izgalmas kötet. Nem igazán a hangyák életéről szól, de ez egy játék. Egy panellakásról szól, ahonnan hiányzik valami. Egy kapcsolatról, ami kiürült. Valamiről, amiből csak a hiányt érezzük, és valami, amit a hangyák birtokba vesznek. Ha a hangyák életéről szólnak is a versek, akkor, ahogy az a kötetben el is hangzik, csak annyiban beszél, amennyit mi tudunk a hangyákról, ami persze nyilvánvalóan kevés. Ezt a kötetet azért nem vettem meg, mert féltem, nem igazán érdekel egy A hangyák élete című kötet. De aztán a könyvbemutatón hallottam, hogy ezek elég személyes és lírai versek. És hát azok. De megtudjuk belőlük, mi kell a hangyák kiírtásához, miközben felveti azt a problémát, hogy vajon nem övék-e az egész lakás.

Mészöly Miklós: Film
Egy bácsi és egy néni hazamegy, aztán a bácsi meghal, a néni pedig egyedül marad a gyászával. De ebben a regényben megint nem a történet a lényeg. Mészöly tényleg filmszerűen ír. Látjuk a snitteket, de nem pusztán szimbólumokat használ, hanem konkrétan leírja, hogy mit akar mutatni, és mit kell éreznünk, mit kell látnunk. És ez egy mocsok kényelmetlen olvasás, mert könnyen el lehet veszíteni a fonalat. De egy Mészöly könyv ilyen. Mészölyért küzdeni kell, és ezt bírom benne.

Szőcs Petra: Kétvízköz
A másik kedvenc kötetem. Az otthonnal, a családdal, a nagypapa halálával és az anyával dolgozik Szőcs Petra első kötete, és egy nagyon intenzív élmény olvasni. Nagyon jól emel el a hétköznapi értelemből, egy ilyen közös anya, nagymama, otthon tapasztalattal, nem viccnek szánt, inkább a világgal való találkozásainkat megdöntő iróniával, amit nyelvileg nagyon erősen megtámaszt. Nem alakul ki köztünk viszony a vers tárgyával, mégis az van, hogy sokáig nem enged. A 2014-es Szép versekben Szőcs Petra volt az egyik szerző, akinek nagyon tetszettek a szövegei, de erre csak évekkel később, 2017-ben, a kötet első olvasásakor jöttem rá. :)

Izsó Zita: Színről színre
Már fent írtam róla, de még egyszer: olvassatok Izsó Zitát!

Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

Szóval elvesztettem az Esterházy szüzességemet, és nem fájt. Vagy nem úgy, ahogy képzeltem. Könnyű volt olvasni attól függetlenül, hogy nem volt minden mondata után aha érzésem. És még azt sem tudom, hogy tényleg érzem-e, hogy egy zseni, vagy csak azért van az egész csoda bennem, mert tudom, hogy az. Egy picit úgy vagyok vele, mint Elio, a Szólíts a neveden vége felé:

Azt hittem, értem, miért esküszik mindenki a Sant’Eustachio kávéjára, vagy talán csak szerettem volna azt hinni, hogy értem, noha biztos nem voltam benne. Még azt sem tudtam biztosan, ízlik-e valójában. talán mások sem, de nem akartak kilógni a sorból, így lelkesen hangoztatták, hogy nem élhetnek a Sant’Eustachio kávéja nélkül.

A regény három részből áll. Az első kifejezetten pártpolitikus, vicces anekdoták Rákosiról és az ÁVH-ról, majd ezt követi egy kérdőmondatokkal teli szöveg, ahol történetszerűségeket mesél el, miközben minden mondat végére kérdőjelet tesz, és a mondatok nyilván úgy is vannak megformálva, hogy kérdőmondatoknak is tűnjenek, ami egy nagyon izgalmas dolog, a harmadik rész pedig szintén egy ilyen anekdotikus dolog. De onnan tudod, hogy többről van szó, hogy baromira elfáradsz olvasás közben.
Jó volt, fogok még EP-t olvasni.

Henrik Lange: 90 klasszikus könyv türelmetlen olvasóknak
Fent már írtam róla, de továbbra is lebeszélnék róla mindenkit.

Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája
Fent már írtam róla, de ide kattintva elolvashatod az értékelést is. :)

Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
Galgóczi Erzsébet egy hithű kommunista, akit az átkos rendszer nagy íróvá tett, aztán a rendszerváltás után minden könyvtár dobálja az emberek után a könyveit, mert nincs rá igény. Ebben a könyvében két izgalmas kisregény található, az egyik egy restaurátornőről, aki szerelmes a miniszterbe, és vidékre megy kápolnaoltárt renoválni szerelmi bánata elől, a második pedig egy leszbikus regény. Hamarosan írok róluk. :)

Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Az első Vonnegut olvasásom az Éj anyánk volt, amit nagyon szerettem, és elhatároztam, hogy lesz még további Vonnegut. Aztán annyiban maradt. Tavaly úgy gondoltam, ez lesz a következő, de nem biztos, hogy ez a visszatérőknek tartogatott Vonnegut könyv. Mármint rá jellemző a sarkos ironikus random nézőpont abszolút adott, amit ebben, az 50. születésnapjára írott regényben megtámogat azzal, hogy az író személyesen cseszik ki egy szereplővel. Mármint igen, ez a legtöbb regényben igaz, de itt a személyesség fizikai. Egy érdekes regény egy íróról, aki nem igazán profitál az irományaiból, novelláit a pornómagazinok hozzák le átírva, hogy nőjön a kiadvány terjedelme. Az író a regény elején meghívást kap egy kisváros hagyományteremtő művészeti akciójára, és egy utazást mutat be, aminek a végén a szegény, csóró szerencsétlen író, ahogy azt a nagy könyvben elképzeljük megérkezik. Vicces történet még viccesebb bagatell mellékszálakkal, de ha újra kezdhetném a Vonnegut olvasás újrakezdését, nem ezzel kezdtem volna.

Mit jelent mindez az éves terv vonatkozásában

Minden hónapban szerettem volna 2500 oldalt olvasni, ami ebben a hónapban épp, hogy sikerül, viszont túl vagyunk az ötven könyvön idén, ami a tervezett 70-hez képest rendkívül jó hír. :)

A polcfelszabadítás ebben a hónapban nem haladt előre, majd valamikor kettőt olvasok.

Korábban beszerzett LMBT könyveim közül a Törvényen kívül és belült, illetve a nyomokban LMBT-t tartalmazó Bajnokok reggelijét sikerült elolvasnom, előbbiről mint említettem, várható majd értékelés. :)

Kortárs magyar szépirodalmi prózában pedig a nagy öregektől olvastam a hónapban: Esterházy, Mészöly, Nádas. Ezt azt hiszem kipipálhatjuk.

És ez lett a hetedik poszt a hónapban, így ezt most azért eredménynek tekintem, bár nyolcat szerettem volna, de a korábbi üres hónapokhoz képest ez most durván sokat jelent. Május elején jöttem az áprilisi summával, majd az 1 és 6-tal az áprilisi kedvencemmel és 6 olvasási tervemmel, aztán érkezett egy poszt a könyvekben leggyakrabban homofóbiát bemutató írói stratégiákról a Homofóbia és transzfóbia elleni küzdelem világnapján, aztán értékeltem Karen McMannus: Lehull a lepel című könyvét és Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája című kötetét, majd érkezett az új 23-as lista a születésnapomon. Tartalmas hónapot zártunk úgy értem, amivel összességében elégedett vagyok. :)

Ez lett volna ez a hónap mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok.

Ha kérdésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran komment szekcióban, ha a posztban beígért értékelésekről és további tartalmakról nem szeretnétek lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagrammra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió