Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


5 kortárs magyar LMBT+ verseskötet a magyar költészet napjára

2020. április 11. - Szilvió

Sziasztok,

bizonyára a legtöbben tudjátok, de ez a nap más, mint a többi, de az ünnepelt nem igazán ünnepelt sokat az életében, bár egyszer meglepte magát egy verssel, Születésnapjára. Szóval ma van József Attila születésének 115. évfordulója, ezen alkalomból a magyar költészet napja, és mivel fontos számomra ez a téma, és egyébként az elmúlt évben több fontos LMBT+ verseskötetet olvastam, ezért arra jutottam, hogy csak mesélek róluk. Ötről, amelyek különböző módokon, de szerintem fontos kötetek, akárhogyis.kepkivagas_12.JPG

Gerevich András: Barátokv1.jpg

Gerevich Andrást jelenleg elsősorban a fordítói munkái kapcsán ismerjük, de persze van négy verseskötete is. Debütkötete volt az Átadom a pórázt, ezt követően jelent meg a Férfiak című kötete, majd a Barátok, és a legfrissebb, de már 2014-es kötete a Tizenhat naplemente. Két dolog miatt választottam a Barátokat. Egyrészt, és ez nagyon személyes, de 2014 előtt ismertem meg a kötetet, és nagyon sokat jelentett egy olyan meleg kamasz srácnak, aki valami kötőcskének készül. Másrészt mert szerintem ez a meleg szempontból igazán jelentős kötete. A Barátok kötet végigveszi azokat a férfiakat, akikkel a lírai énnek dolga volt, finom dolgokat emel ki belőlük, keresi a maga helyét is a barátok között, miközben ketyeg a biológiai óra, és el kell döntenie, hogy szeretne-e családot, miközben érzi, hogy meg kell fogalmaznia azt a modellt, amiben egy férfi és bárki, családként élhet.
Nem akar megúszni ez a kötet, tök keményen belemegy testi dolgokba, a fiatalság dicsőítésébe, öngyilkosság kérdésébe, vagy éppen abba a családba, amibe beleszületett. Beszél a halott apáról és a csendes anyáról, de annak is szentel egy verset, hogy hogyan lehet valaki magyar, akit állampolgár-társai belelőnének a Dunába. Egy olyan kötet ez, ami egyaránt híd lehet a költészet felé igyekvőknek, és azoknak, akik valami személyeset olvasnának egy intim meleg lírai éntől.

v2.jpgRosmer János: Hátsó ülés

Három éve nem tudom eldönteni az irodalmi élet oda-vissza írásaiból, hogy feltehetően biztosan ki áll a Rosmer János alteregó között, szóval erről nem mondok semmit. Azt viszont elmesélem, hogy 2017 júniusában olvastam el a könyvet, nagyrészét egy forró napon a szegedi Vértónál egy fa árnyékában, miközben egy barátom mást olvasott a közösen hozott pléden. Ekkor már hét éve jelent meg ez a kötet, és az irodalmi élet őrültmódon lelkesedett érte, amiből én 13 évesen egy kis baranyai faluból persze semmit nem érzékeltem akkor, nyilván. Rosmer János kőproli, és ez nagyon felszabadító. Leplezetlenül beszél a szexusról, húsról és húsokról, férfiakról, akiket és akik. És közben nyilvánvalóan zseni, olyan kulturális és popkulturális utalásrendszerrel dolgozik, amit bárki megirigyelne. Schakespeart, Wilde-ot és Ken babát idézi meg, akinek nem Barbie-ra van szüksége. Nem veti el SM kellékeket sem a líra nyelvén, és közben egy pillanatig nem lesz öncélú. Feszes költői szövegek, amik tartanak valahová, és kipeckeli annak a szenvedélynek a száját, amiről talán kevésbé szókimondó keretben, de évezredek óta beszélgetünk.

Olty Péter: Heteró közegbenv3.jpg

Olty Péter verseskötete most egy éve jelent meg, és nagyon vártam, hogy olvashassam, mert a Nádasdy Ádám jegyezte fülszöveg sokat ígért a heteróságról, mint a diverzséget, széttartóságot jelentő közegről. És ez valóban több síkon jelenik meg a kötetben. Rögtön az első versben az igluépítő főhős befalazza magát, amivel elvágja magát a környezetétől. A második szövegben olvashatunk a bibliai Jonatán és Dávid gyermekkori homoromantikus kapcsolatáról, de beszél a melegség kamaszkori felismeréséről, tesiöltözőkről, a melegradarról és arról, ahogy az apa próbálja megnevelni az eltartó ujjal teát kortyoló gyermekét. A kötet második felében szintén szókimondóan, már már provokatívan, közhelyeket túlhasználva beszél a szexualitásról és a test szépségéről is. Egy számítógépes játék avatárjaként jó seggű karaktert épít magának, vagy például megjelenik a virgács fallikus szimbólunként, miközben a kötet motívumai otthonosan mozognak a biblikus, mitológiai vagy popkulturális, gyakran tudományos jelenkori közegben is. Nem feltétlenül működik jól ez a kötet kezdő kortárs versolvasók kezében, de bátrabbaknak vagy kísérletezőbbeknek nyugodtan merem ajánlani.

v4.jpgLesi Zoltán: Magasugrás

Lesi Zoltán Magasugrás című kötete tavaly könyvhéten jelent meg, és hamar az egyik kedvenc köteteim közé került. A benne található versek elsősorban levelek, vallomások vagy rövid személyes történetek, amelyek együtt adják ki az 1936-os berlini Olimpiai német magasugrójának, Dora Ratjennek a történetét, aki csak azért indulhatott az Olimpián, mert a németek eltiltották Gretel Bergmannt zsidó származása miatt a részvételtől. Dora interszexnek született, és a szülei lánynak nevelték, ő nőként gondolt magára, és nőként versenyzett is. 1938-ban a bécsi Európa bajnokságról hazafelé tartva viszont leszállították a vonatról, a rendőrségen levetkőztették, majd később férfivá nyilvánították és elvették a sportolói eredményeit. Ebben a kötetben megismerjük a történet nagy kereteit. Beszélnek benne a náci Olimpiáról, amin Hitler bemutatta, hogy Németország nagy, erős és elsősorban békés, a célért doppingoló sportolókról, a kor más inteszexnek született sportolóiról, az öltözőben való félelmükről, vagy épp pont az apáról, aki úgy döntött, hogy az interszex gyermeke éljen lányként, majd két évtized múlva irigyli a lányát a Führer kézfogásáért. Ebben a kötetben mindenki birtokol kis információmorzsákat, mindenki elmeséli szubjektíven a maga történetét, érzelmeit, tapasztalatait, vélekedéseit, és nem foglalkozik vele, hogy összeáll-e ez egy egészé. Miközben persze összeáll.

Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok ittcovers_542200.jpg

Nem tudom, hogy lehet-e, szabad-e egyáltalán LMBT versekről beszélni Nádasdy kötet nélkül, talán lehet, hiszen ő maga mondta, "én nem vagyok LMBTQ, én csak egyszerű buzi vagyok", de azért mégsem maradhat ki. A Jól láthatóan lógok itt egy nagyon más Nádasdy kötet, mint amit eddig olvashattunk. Megmaradt az a polgári nézőpontja, amit minden megjelenése körül látunk, de sokkal közelebb engedett magához. A játékos versek mellett, amikben például a reggeli étkezések két ember közötti áthidalhatatlannak tűnő különbségeiről értekezik, megjelennek azok a versek is, amelyek keresik a helyüket a tőle megszokott polgári tartás és a mélyen alanyi költészet között. Beszél a halálról és a betegségekről. Metaforákat keres és hasonlatokat, amelyek meg tudják nyugtatni, mert a leírható az már ismerős is, az már nem bánthat. És persze, helyenként, ahogy Nádasdytól megszoktuk, fel-feltűnik a homoszexualitás is, hogy aztán az utolsó versben már már prózaversszerűen és hosszan olvassunk Márkról, az orvosról, aki gyógyítja a tanár úr szívét, és akibe képes volt beleszeretni. Szép költészet ez, érdekes irány. Tudom, hogyha kezembe veszek egy Nádasdy kötetet, hogy szép lesz, de ez sok ponton meg tudott lepni, és ez jól esett. Egészségünkre.

Ennyi lett volna mára ez a bejegyzés. Szerettem volna nektek megmutatni, hogy van LMBT irodalom a regényeken és a tényirodalmon is túl, mert ezek a kötetek egytől egyig tök fontosak számomra, és örülök, hogy végre rávettem magam arra, hogy beszéljek róluk. Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran komment szekcióban,
háttértartalmakért lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

Igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Idézetek (nem csak LMBT) szerelemről LMBT könyvekből, (nem csak) Valentin-napra

2020. február 14. - Szilvió

Sziasztok,

a mai egy nagyon különleges nap, bár kevesen tudják, hogy miért is: február 14-e ugyanis már évek óta a Nemzetközi könyvajándék nap, és hogy ez pont Valentin-napra esik. Nos, van ilyen. És ehhez muszáj is alkalmazkodni, akár úgy, ahogy ez a bejegyzés is próbálkozik. Könyvek, szerelem, idézetek, amik kedvesek, elmosolyodunk rajtuk, eszünkbe jut valaki, akár el is küldjük neki... Szóval erre számíthattok a mai bejegyzésben, kezdjük is!szerelem.JPG

Szóval kezdetben van az, hogy minden róla szól, és rólunk. És ez tök rendben van így. Ettől vagyunk szerelmesek.

Az a vicces, hogy ha valaki akár két percen át megfigyel engem ezen az órán, világosan látja, mi zajlik itt. Áttehetem a cselekményt egy alternatív univerzumba, vagy játszódhat mindez a SkyTron -1 bolygón, a szereplők neve pedig lehet Steve és Bucky, lehetnek szuperképességeink is meg minden, akkor is nyilvánvaló lenne, hogy miről is szól ez a regény.

Christina Lauren:
Autoboyography – Egy fiús könyv
(értékelés itt)

Azért jó a szerelem, mert az összes baromsága mellett is ennyire nyilvánvaló, egyszerű, hogy mind megérthessük.

Eva nem bírta látni a fájdalmat. Leült a még mindig síró Idgie mellé: – Édes aranyom, nem tudom, ki miatt rísz, de nem is érdekes, mer' úgyis hamarosan kigyógyulsz. Nyugi… csak arra van szükséged, hogy valaki szeressen… minden rendbe jön… Eva itt lesz veled… – És lekapcsolta a lámpát.
Eva sok mindent nem tudott, de a szerelemről tudott mindent.

Fannie Flagg:
Sült zöld paradicsom
(értékelés itt)

Elvileg a szerelemből tanulni is lehet. Például magunkról. Azt mondják nehéz anyag, de hasznos.

Megszerettetted velem önmagamat, azt az önmagamat, akivé melletted válok.

André Aciman:
Szólíts a neveden
(értékelés itt)

Azt hiszem mindannyiunknak elég sajátosak az esetei. És akármit mond Schobert Norbi, a fiúk sem mindig a másik külsejét kívánják meg… Hanem a ciki történeteiket, akár pont a Valentin-napiakat.

Ne aggódj, Jacques. Csakis akkor gondolok a szexre, ha olyasvalakiről van szó, aki Valentin-napon a nyolcadikos barátnője elől a mosdóba menekül, falja az Oreót, és különösen depis, egyben csodás zenét hallgat, viszont sosem hord bandapólót. Azt hiszem, speciális típus az esetem. (Nem viccelek.)

Becky Albertalli:
Simon és a homo sapiens-lobbi
(értékelés itt)

Vagy mert olyan szexi, miközben…

Arra gondoltam ebben a pillanatban, hogy senki nem tud olyan ellenálhatatlan érzékiséggel fikuszt locsolni, mint ő.

Völgyi Anna:
Vigyázhatnál a szádra, Laurám!
(Most olvasom, értékelés hamarosan)

Párja a cipőnknek van, partnerünk meg nekünk, akik fogják a biztosítókötelet, hogy mi tudjunk szállni

Mert nem tudod, milyen gyorsan futsz, milyen keményen dolgozol, milyen kimerült vagy, míg valaki mögéd nem áll, és azt nem mondja: „Oké, hátraeshetsz, elkaplak.”

Taylor Jenkins Reid:
Evelyn hét férje
(értékelés itt)

A szerelem kis dolgokat is jelent. Mindennapokat.

A szerelem arról szól, hogy kiviszed a kibaszott kutyát sétálni, hogy a párod kicsit tovább alhasson,együtt csináltok adóbevallást, és nem neheztelsz, ha rád jut a vécépucolás. Arról szól, hogy szövetségesek vagytok.

Andrew Sean Greer:
Arthur Less
(értékelés itt)

Sokat gondolkodtam rajta, hogy ezt az idézetet betegyem-e a mai bejegyzésbe. De bent kell lennie, mert fontos, és itt a végén, hogy még egyszer végig gondoljuk, mennyire hálásak lehetünk azért, hogy megtapasztaljuk, milyen csodálatos is szeretni valakit, még akkor is, ha a szerelmet úgy általában (akár ilyen posztokban is) hajlamosak vagyunk túlértékelni… Azért a szerelem, az mégiscsak klassz dolog.

Nevet. Voltál már szerelmes? – kérdezi.
Ránézek, forgatom a szemem, és rögtön azt kívánom, bár ne tettem volna.
Én nem. – mondja. Pedig szerettem volna.
Túlértékelik – mondom, és betömök egy kekszet a számba. Megszállottan eszem a beálló csendben, tömök és rágok, mert tudom, hogy rosszat tettem.
Ne csináld ezt velem! – szólal meg.
Mit ne csináljak? – kérdezem.
Ne tégy úgy, mintha a dolgok semmik lennének. Azok a dolgok, amiket már nem élhetek meg. Ez olyan béna. Sajnállak, ha úgy gondolod, hogy túlértékelik. Én kurvára lubickoltam volna benne.

Sarah Winman:
Bádogember
(értékelés itt)

Ennyi lettem volna mára, én nagyon élveztem ezeket az idézeteket gyűjteni, mert szeretettel teli könyvekből vannak, amiket jó néha feleleveníteni és kiporolni. Szépen beszélnek. Szeretettel, és szerelemmel, amiket jó érezni. Szóval boldog Valentin-napot kívánok nektek, esetleg adjatok vagy kapjatok könyvet, vagy lepjétek meg magatokat egy jó esti olvasmánnyal, és ha úgy gondoljátok, hozzászólásban folytassátok a sort. :)

Igyekszem érkezni hamarosan a következő értékeléssel, ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram vagy a friss twitter oldalam is elérhető. :)

A következő bejegyzésig pedig, végül semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Ezeket mind idén tanultam a bloggerségemről

2019. december 30. - Szilvió

Sziasztok,

2019 nagy év volt számomra, ez már szinte biztos. Olyan, amire emlékezni fogok. Egyaránt tele volt nehézségekkel és jó dolgokkal. Vannak dátumok, amiket egy életre meg fogok jegyezni, és ehhez az évhez kötnek. A nagyon személyes sikerek és nehézségek mellett nagyon erős, többfrontú szakmai visszajelzést kaptam. Végeztem magyar alapszakon, elkezdtem televíziós műsorkészítést tanulni, ami nagyon erősen épít arra, hogy tudatosak legyünk. Verseim jelentek meg a Litera költészet napi ajánlójában, a Szép versekben vagy az ART7 portál verstag rovatában, elkezdtem dolgozni az első igazi kritikáimon, az első tanulmányomon, és tisztáztam magamban, hogy mi is szeretnék lenni. És ennek része a bloggerség. Fontos és elidegeníthetetlen része. Ma arról fogok mesélni, hogy mi mindenre jöttem rá a bloggerséggel kapcsolatban idén.

209n.JPG

  1. Blogger vagyok

Ezt a szót biztosan használtam már korábban is magamra, de most már érzem, és mások is hivatkoznak rám így. Futottunk össze már más bloggerekkel vagy olvasókkal például a Líra raktárvásáron vagy az Őszi Margó Irodalmi Fesztiválon, és kezdem ebben otthonosan érezni magam. Jó, igazából nem, még mindig egy picit kínosan beszélgetek, de közben élvezem és örülök neki. VargAda a 2018-as könyvfesztiválon azt mondta, hogy nagyjából a harmadik évtől kezd elkezdeni az ember biztosan könyves bloggerré válni, és azt hiszem lehet ebben valami… Bloggernek lenni számomra azt jelenti, hogy egy nem hivatalos fórumon dolgozom, és az én véleményem valami érthetetlen oknál fogva fontos másoknak. Azt jelenti, hogy a világ egy pontján azt mondok, amit akarok, és annak adok teret, aminek akarok. És én szeretek teret adni a nekem fontos dolgoknak.

  1. Van egy történetem, ami másokat is érdekelhet

Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy idén felléptem a TEDx Szeged konferenciáján, és össze kellett szednem azt, ami a blogról másoknak is érdekes, inspiráló, releváns lehet. A felkészülés közben jelentkeztem egy szakkollégiumba, ahol a szóbelin szóba került a TEDx, és el tudtam mesélni a történetemet pár szóban. Jó volt. Büszke tudtam lenni rá. Aztán a TEDx után hetekig kihúzva magam, boldogan sétáltam minden felé, és büszke voltam rá, hogy van egy jó történtem a blogról. Ezt jó volt megélni.

  1. Nagy elérések, és ami ezzel jár

Nagy pánik volt az év első felében a bloggerek között, amikor a bloggerek számára kivásárolhatóvá váltak az index és index2, ma blog.hu címlap felületek. Én arról tudok beszámolni, hogy bárminemű anyagi befektetés nélkül került ki nagyon sok bejegyzésem az index kezdőfelületére vagy a blog címlapra. És ez baromi jó. Nagyon sok olvasót hoz, vannak, akik maradnak és persze a blog maga is láthatóvá válik. Szeretem, hogy így van, és köszönöm az indexnek.

Ezzel együtt idén nagyon sokan jelentek meg a komment szekcióban olyan kifejezésekkel és érvekkel, amiknek nem szeretnék teret, felületet biztosítani. Az év számotokra kevésbé látható részében emberjogi harcot vívó kommentelőkkel küzdöttem, akik a szólásszabadság mindenekelőttiségét hangsúlyozva kérték számon a moderálást, egy pillanatig sem gyanakodva, hogy ha az előző kommentjeiket töröltem, akkor ezeket is fogom. (Egy ilyen kérdésből egy másik blogon bejegyzést is írt a kommentelő, és én is tervezek írni. Arra gondoltam, előkeresem majd a régi #kibeszélős sorozatot. Mit gondoltok róla?) Összegezve év végére kialakult a szokásrend. Ha lehet vele vitatkozni, marad, ha nem, repül. Nem akarok homofóbiának felültet adni, van elég a számukra másutt. És örülök, hogy rendeződött magamban is.

  1. Meg tudom csinálni, valahogy

A blog indulásakor mint serény meleg könyves blogger elindítottam az #LMBT-t olvasunk sorozatot, amiben először négy booktuber, majd Uranista vett részt (nem mellesleg, Uranista ismét blogol, aminek nagyon nagyon nagyon örülök). És ez tök jó volt. Szerettem ezt csinálni, büszke voltam arra, hogy létezik a blognak ez az oldala, de amikor félbemaradt nagyon-nagyon sokáig ígérgettem, hogy újrakezdem… És ezek az ígérgetések annyira jól mentek, hogy elkezdtem unni, hogy ja, igen, meg van az #LMBT-t olvasunk sorozat, amit jó volna újrakezdeni, és idén januárban már meg sem ígértem. November 1-én viszont beindult újra, sokkal komolyabban, és négy részig el is jutott.

Azt hiszem azért nem akartam megcsinálni, mert féltem, hogy kevés vagyok hozzá. Hogy nem vagyok elég, és nem tudom jól hozni. Az első részek még bájosak voltak, de sokkal többet vártam magamtól… És elárulom, hogy baromi sok mindent nem csináltam jól. Erről bizonyára az interjúalanyok is tudnának mesélni. Három nagyon különböző interjút csináltunk, és mindháromban voltak hibáim, és tudom őket, tanulok belőlük, de az isten szerelmére: megcsináltam, és baromira örülök nekik.

Három nagyon különböző íróval tudtam beszélgetni a blogon, és azt hiszem nem látszott az interjú közbeni zavartság esetleg félreértés, ami néha be tudott lopózni helyzetek mögé, de jó volt a végeredmény. Valid interjúk lettek, érdekességeket tudhattatok meg és szerettem őket megosztani veletek, amikor elkészült, mert meg tudtam csinálni. Jó volt, és ígérem, hogy lesz még. :)

  1. Néha jó, néha nem…

Volt négy hónap az évben, amikorinoman szólva is akadoztak a blogbejegyzések. Az egyik a március-április, a másik pedig a november-december időszaka volt. Mindkettőnek megvan a maga oka, nagyon nehéz helyzeteken mentem át, és nem is erről szerettem volna mesélni. Ezekben az időszakokban, bár érződött a blog látogatottságán a kiesés, nem csappantunk meg, és amikor újra volt tartalom, akkor újra jöttek az ismerős számok és az ismerős nevek. És ez baromi jól esett... Ha van valami, ami nagyon jót tett nekem és a bloggerré válásomnak, az az, hogy nyilvánvalóvá vált számomra, hogy vannak olvasóim. Állandó olvasóim. Akikkel együtt építjük ezt a blogot, és akik várnak rám, ha épp megcsúszom valahol.

Szóval ez volt ez az egy év. Vagy hát ez is volt. Meg olvasással és szerkesztéssel töltött órák, bejegyzésötletek, amiknél könnyen fellelkesültem, beszélgetések, amikor jó volt mesélni a blogról, felismerések, amikor rájöttem, hogy blogger vagyok, pillanatok, amikor rájöttem, hogy hibázhatok, és helyzetek, amikor jó volt ebbe az egészbe beledőlni. 2019-ben nagyon nagy szükségem volt valamire, ami mellett ki tudok tartani, és köszönöm, hogy segítettétek azzá tenni, ami.

Szóval köszönök mindent, hogy a társaim vagytok ebben az útban:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Előbújós #S3E1: Ezekért mind hálás vagyok, hogy meleg lettem

2019. október 11. - Szilvió

Sziasztok,

ez a nap más mint a többi. Ma van a Nemzetközi Coming Out nap, vagyis ma ünnepli az LMBT társadalom a láthatóságát, ami nagyon sok szempontból fontos. Ma már több szociológiai kutatás is kimutatja, hogy aközött, hogy van-e valakinek LMBT ismerőse, és aközött, hogy homofób-e fordított arányú összefüggés van, vagyis azoknak, akiknek LMBT ismerőseik vannak, ritkábban homofóbok. Szintén fontos az előbújás személyes szinten. Sok leszbikus, meleg ember hivatkozik a párjára párként, és mesél el akár történeteket teljesen uniszex szavakkal, mert sem hazudni, sem előbújni nem akar az adott helyzetben. És persze egyedülálló emberként is fontos lehet, ha párt keresünk, vagy ha csak a randinkról, olvasmányélményeinkről, az életünkről mesélünk valakinek… Aztán arról sem érdemes megfeledkezni, hogy csak egy olyan kisebbség tudja az érdekeit képviselni a mindenkori hatalommal szemben, ami jól látható és meghatározható.

A mai bejegyzésben arról lesz szó, hogy miért vagyok hálás, amiért ehhez a közösséghez tartozom. Miért örülök, hogy nyíltan megélhetem és meg tudom élni a melegségemet. Mit jelent ma számomra melegnek lenni ma, amikor boldog vagyok. Mutatom:

s3e1.JPG

1.: Van az identitásomnak egy fontos része, amiért meg kellett küzdenem.
És erre a küzdelemre büszke lehetek.

Nagyon hosszú utat kellett bejárnom onnantól, hogy azt kezdtem érezni, hogy a fiúk tetszenek, addig, hogy ki tudtam magamról mondani, hogy meleg vagyok. És ez az út nem volt könnyű, pedig nagyon sok olyan ismerősöm volt, akiről tudtam, hogy ez biztosan nem jelentene problémát, és szakmai segítséget is tudtam volna kérni, de nem voltam rá képes, amíg bennem le nem dőlt valami. Valami, amit én döntöttem le. Lassan, egy hatalmas falat egy parányi kis vésővel.

Mindezt egy olyan világban, ahol az LMBT fiatalok sokkal veszélyeztetettebbek a depresszióval és az öngyilkossággal szemben, persze nem véletlenül. Ma melegnek lenni krízist jelent számos fiatalnak, akik olyan dolgokat éreznek, amire eddig nem láttak példát, és ami szembe megy azzal, ahogyan nevelték őket.

Amikor arról beszélünk, hogy büszke melegek vagyunk, akkor arra az útra vagyunk büszkék, amit az első felismeréstől a jelenig bejártunk, mert egy nehéz út ez, amire teljesen legitim büszkének lenni.rainbow.gif

2.: Van titkom.

Nádasdy azt írja, ma melegnek lenni elsősorban titok, és ez sokkal értékesebb a mai világban, mint elsőre gondolnánk. Van valamink, ami valamilyenné tesz:

Jó dolog melegnek lenni, ha már muszáj. Jó azért, mert az ember valamilyen. Jó dolog valamilyennek lenni. Sokan ezért irigyelnek minket. Titka van az embernek. Hiszen a mai világban melyik 18-20 éves fiatalnak van komoly súlyos titka?

titok.gif

3.: Tudok nevetni a heteronormatív gondolkodáson.

A világban vannak férfiak és nők, akik együtt vannak, vagy együtt lehetnének. Nagyon sokan gondolkodnak így. És nem feltétlenül kirekesztésből, csak a társadalomban ezt a mintát látják. Félve mondjuk ki, hogy ez a normális, szóval mondjuk inkább, hogy ez az átlagos. És ez jelenik meg, amikor emberek gondolkoznak, vagy beszélnek. És ez nagyon gyakran szül vicces szituációkat.

Az egyetemi csoporttársaimnak úgy bújtam elő, hogy a lányok beszélgettek a barátaikról, mikor odaültem hozzájuk, az egyik lány megszólalt viccből, hogy És akkor most te mesélj a barátodról. És akkor én elmondtam, hogy épp nincs pasim, de amúgy lehetne, merthogy a fiúkat szeretem. És már sok ilyen történet van, és ezek baromi jó helyzetek olyan emberekkel, akikkel lehet együtt nevetni.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

#üzenjükadevianciánakhogyőismegértse

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

4.: Adottak azok az emberek, akikkel sorsközösségünk van.

Persze nem minden meleg jó fej, ahogy nem minden heteró, nem minden nő, nem minden férfi, és egyáltalán… De ha két meleg elkezd barátkozni, egyszer csak szóba fog kerülni, hogy min mentünk keresztül, előbújás, család tudja-e, és nem kell túlmagyarázni, ami csodálatos. És kapunk persze más stratégiákat, élettapasztalatokat is más melegektől. Hogyan bújt elő, vagy nem bújt elő a legutóbbi munkahelyén, ilyenek. És ezt nagyon jó olyannal megbeszélni, aki nem csak nagyon akarja érteni az életednek ezt a részét, hanem át is élte.team.gif

5.: Megismerkedtem csodálatos, nyitott emberekkel.

Ez most az új kedvencem. Akár a melegaktivizmusban töltött másfél évemre, akár a blogra, akár most a TEDx előadásomra gondolok, mindig arra jutok, hogy azok az emberek, akik nyitottak az LMBT téma felé vagy ismerik a történetemet, mindig nagyon nyitottak, kedvesek, és nagyon jókat tudunk velük beszélgetni. Nagyon kemény és fontos történetek állnak mögöttem, és nagyon jó emberek, akiknek a bizalmukért és a barátságukért hálás vagyok, és ezek közül többet tényleg a melegségemnek köszönhetek. kozosseg.gif

6.: Átgondolhattam, hogy hogyan szeretném megvalósítani magamat.

Ha végignézel ma ismert melegeken, nagyon sokan nagy önmegvalósítók, és bár nem merném magam más téren velük egy lapon említeni, azért ebben a sorban mégis látom magam. Ma melegnek lenni azt jelenti, hogy nagyon sok minden hiányzik. Felfoghatatlan, hogy nincs az országban LMBT könyvesbolt, és könyves blog sem volt három évvel ezelőtt. Felfoghatatlan, hogy egy olyan városban élek, ahol nincs nappali nyitvatartású LMBT közösséget célzó vendéglátóüzem. Nagyon hiányzik a médiában és közéletben a korrekt LMBT reprezentáció. Ezek arra várnak, hogy emberek betöltsék őket. És a bloggal megtettem, és életcélt kaptam vele. Akarom csinálni, és jó akarok lenni benne. Ezen keresztül szeretném megvalósítani magamat. És azt hiszem ezt sokkal nehezebb lett volna heteróként megtalálnom, és könnyen lehet, hogy most egészen más álmokat kergetnék.

tumblr_e2f271fcbee8bc0ae20f1f06f2ae49ba_c413ef9a_400.gif

7.: Ma már tudom, milyen nem melegnek lenni.

A TEDx előadásomon arról meséltem, hogy 16 évesen a két legfontosabb tulajdonságom az volt, hogy meleg vagyok, és hogy nagyon szeretek olvasni. Ma már nem tudom, hogy a meleg benne van-e a két legfontosabb tulajdonságom között. Talán azt kell gondolnom, hogy nincs. Nem úgy megyek ki az utcára, hogy meleg vagyok, még srácokat sem úgy nézek meg, hogy meleg vagyok. És nem úgy veszek könyveket, és nem úgy olvasok, hogy meleg vagyok. Egyszerűen vagyok. És néha eszembe jut, hogy ja, igen, amúgy meleg vagyok. Mert úgy érzem, „amúgy meleg” vagyok. Nem tudom mikor alakult ez át bennem, de most már határozottan így érzem.

ferfi.gif

Ennyi lettem volna mára. Ezzel a poszttal szerettem volna ünnepelni a láthatóságomat, és megmutatni, picit viccesen, de azért komolyan, mennyire sokat jelent számomra az, hogy megélhetem a hétköznapokban önmagamat, akár melegként is. Bár nem gondolok nap mint nap erre, de fontos végiggondolni néha, mennyire fontos is az, hogy nem kell titkolóznom, csak egyszerűen lenni tudok. :)

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok! Ha kérdésed, megjegyzésed volna, keress bátran komment szekcióban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppen így igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel.  Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keress facebookon háttértartalmakért. Ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

A következő posztig pedig semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

23 könyv, amit el szeretnék olvasni, mielőtt betöltöm a 23-at

Sziasztok,

ez a nap más mint a többi, meg másként kelt fel reggel a nap, és minden ilyesmi... Szóval. A helyzet az, hogy óhatatlanul 22 lettem. És szerencsére alig pár órája ugyan, de befejeztem a 22 könyv, amit el szeretnék olvasni ezen szép másféle napfelkelte előtt lista olvasását, így ideje egy új listának. Egy majdnem ugyanilyennek, csak hát az évekkel együtt emeljük a tétet. Szóval nézzük is, mi az a 23 könyv, ami már a polcomon van, és mindenképpen szeretném a következő 366 napban elolvasni. Mert igen 2020 szökőév lesz, tehát egy könyvvel több lesz a listán, de egy nappal több időm is lesz. De ezek között persze nincs összefüggés. És egyébként is csak az időt húzom. Szóval kezdjük:

23.JPG

covers_506932.jpgAnna Gavalda: Életre kelni
Anna Gavalda szerepelt már a 22-es listán is a Billievel, ami egy szuper LMBT regény egy fiú és egy lány barátságáról és kettejük közös kitöréstörténetéről. Azonban még van két könyv a polcomon a szerzőnőtől, szóval a haladás jegyében a következő könyv nyitja a listát. A könyv egy novelláskötet, ami egy-egy személy egy fontos, akár az életét meghatározó fordulatát meséli el monológokban, és a fülszöveg alapján nagyon reményt szeretne adni az olvasóknak. Számomra pedig (és ezt majd a lista több eleménél látni fogjuk) remélem a 22 egy fejlődős év lesz, a strapás és hullámzó 21 után, szóval azt hiszem erre a reménytömegre az év folyamán szükségem is lesz. :)

covers_414233.jpgCeleste Ng. Amit sohase mondtam el
A könyv egyike azoknak a könyveknek, amiket külső nyomásra akarok nagyon elolvasni, és tudom, hogy nagyon jó lesz. Egy 1970-es években játszódó családregény ez, amely egy kínai-amerikai családot mutat be a kedvenc gyermekük halála után. A gyermekük jelentette a család számára a reményt, és halálával széttörik az egész. A regényt thriller címkével illetik, de elvileg erősebb és életszerűbb benne a család közös működése és a családtagok jellemábrázolása is. Egy nagyon érzékeny szöveget várok, és bízom benne, rendületlenül.

covers_501943_1.jpgCserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Cserna számomra idén jelent meg jobban, bár nyilvánvaló része az irodalmi életnek, csak mióta én kortárs szépirodalmat olvasok, egy pacalos könyvvel jött ki, pacalos receptekkel és a pacal filozófiájával, kultúrtörténetével. Az új regénye viszont nagyon érdekel. Az abbé Martinovics Ignác, akinek a feje a játék részévé válik a regényben, de egy összetartó világmagyarázatot kapunk a regénytől, a teremtéstől a várható apokalipszisig, és mindezt baromi humorosan. Kétszer voltam már a könyv bemutatóján, ha tehetném, minden nap mennék, és nagyon fogom ezt az olvasást is élvezni.

 

covers_499801.jpgDavid Forster Wallace: Végtelen tréfa
A könyv, amit a diplomám kézbevétele után fogok olvasni, és nagyon jó lesz. Egy hatalmas kötetről van szó, az egyik legnagyobb 2018-ban befejezett fordítási projekről, amiben végre magyarul is olvasható vált a sokak által csak hipszter bibliaként emlegetett könyv. A könyvnek nincs teljes lineáris története, de a fő tétje az, hogy a kilencvenes évek szórakoztatóiparát bemutassa. A regény szereplői egy létrehozott USA-Kanada-Mexikó állam teniszakadémiai növendékei, drogfüggői és néhány radikális aktivista, akik közösen keresik a szórakozást, azt ami magához láncol, és nem hagyja az embert mást csinálni. Minden miatt nagyon fontos könyv lesz ez, és én megint kíváncsian várom.

covers_345320.jpgDonna Tart: A titkos történet
Ú, ez megint jó lesz. Nagy könyv, és fontos. A könyv egy kis egyetemről szól, ahol az Ógörögül tudók kis csoportja egy tanárral újraélik az antik világot, nagy lakomákkal, orgiákkal, és dühös követelőző istenekkel. Pusztán egy külső hallgatónak sikerül bekerülnie ebbe a csoportba, és ő meséli el évekkel később a titkos történetet, történteket, amikben relativizálódik a bűn, elkerülhetőnek tűnik a bünhődés, és amiben egy csoport tagjai belenőnek és szocializálódnak. A regénynek nagyon erős tábora van, viszont azt mondják Donna Tart két regénye közül csak az egyiket szeretheted, de úgy érzem, ez lesz az enyém. :)

 

covers_320211_1.jpgElizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Fiatalon és depressziósan Amerikában
A "rock-and-roll" depressziókönyv, benne leplezetlenül arról, hogy milyen a fiatalkori depresszió. A szerző mindenről ír, ami ezzel járt. Arról, hogy milyen szert használni, milyen szexuális kalandjai voltak, mennyire szenvedett, mi határozta meg a szüleihez, barátaihoz, pszichológusához, pszichiáteréhez fűződő viszonyát. És vall erről azokban a kilencvenes években, ahol akármilyen depressziót Prozackal kezeltek (Például erről is ír Sofi Oksanen a Baby Jane-ban is, de nagyon sok helyen találkozni ezzel a problémával), ami nem kezeli igazán a depresszió okait, csak mesterségesen túljuttat a szomorúságon, amíg a szer hat. Sokan a mesterségesen elégedett embereket megíró, 1932-ben megjelent Szép új világ egyik termékét látják a Prozac-ban, és nagyon érdekel a téma, így amikor megláttam a borítóját (a gyógyszer tipikus ábrázolása a piros-fehér tabletta), tudtam, hogy ezt el akarom olvasni.

 covers_357721.jpgGéczi János: Vadnarancsok
Négy élettörténet-rekonstrukció
Géczi János tabudöntögető könyve már a kezemben, és ha már a kezemben, akkor helye is van ezen a listán. A nyolcvanas évek elején egy teljes Mozgó Világ számot zúztak be azért, mert részleteket közölt ebből a könyvből, amely a társadalmon kívülről igyekszik képet mutatni, ahol a prostituáltak, drogosok, nimfománok és melegek érezték magukat a nyolcvanas években. Az ő tabuikról ír, arról, hogy mit is jelent deviánsnak lenni a '80-as évek Magyarországában, és talán azt is megtudjuk, mit is jelent általában a deviancia. A könyv maga sok utánnyomást ért meg, a kötet második része a JAK füzetek sorozat részeként is megjelent, de nekem az Athenaeum Kiadó legfrissebb, 2015-ös kiadványa van meg. :)

 

covers_13340.jpgJeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
A könyv egy vaskosabb példány, de egy teljes nagy családot tekint végig számos anekdotán és történeten keresztül, ahol egy hibás gén öröklődik generációk óta. Ez a hibás gén körbejárta a világot, átélte a nagy történelmi traumákat, egészen a regény főszereplőjéig, egy fiúig, aki lány testben látta meg a napvilágot, de nem igazán lány, és nem is igazán fiú, hanem valami aközött. A regény eredeti megjelenése 2002, és 2003-ban meg is kapta a Pulizer-díjat, és nagyon kíváncsi vagyok, mit jelentett a gender fluiditása abban az időben. Meg az egész könyvet nagy világirodalmi rajongás veszi körül, amiből szívesen kivenném a részem. ;)

covers_295224.jpgJ. D. Salinger: Franny és Zooey
Nagyon furcsa számomra ez a regény, de Salinger, aki történetes idén lenne 100 éves, és megírta a Zabhegyezőt, amit meg ugye nagyon szeretek, így evidens módon elolvasom ezt a két kisregényből álló könyvet, amiben egy testvérpár történetét olvashatjuk. A kishúg egyetemre jár, és egy barátjával töltött hétvége után rájön, hogy egy csődtömeg az élete, a báty pedig megpróbálja vigasztalni. Nem tudom mi lesz, de ez a történet nagyon beatnek tűnik, és biztosan nagyon fogom szeretni.

covers_157469_1.jpgJack Kerouac: Úton -
Az eredeti tekercs

És ha már beat. Szóval a beat költészettel, elsősorban az Üvöltéssel 2017-ben kezdtem el foglalkozni olvasóként, és nagyon tetszett az a világmagyarázat, ami az egész mögött van. Akkor beszereztem az Útont, és el is kezdtem olvasni, de valamiért félbemaradt, és nagyon nagy célom, hogy elolvassam idén, mert egyébként nem volt vele bajom, sőt, tetszett is, de valahogy mégsem lett folytatva. (Nemrég írtam egy tag-et, amiben arról is beszéltem, hogy a legnagyobb könyves hibám szerintem az, hogy ha valamit félbe hagyok, az félbemarad. Nem tudom mikor jön majd ki, remélem soká, hogy akkor ezen újra meg tudjatok lepődni.) Viszont a könyvről magáról nehéz írni. Főleg stoppol az első száz oldalban, meg éhezik, és a barátaival is van néha. A könyv fő erénye nem a narratíva, hanem az az életminőség és ellenkultúra, amit a beat képvisel, és nem véletlenül ez a könyv ennek a kultúrának a Bibliája. 

covers_484246.jpgJordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
Így kerüld el a káoszt!
Szentül hiszem, hogy az ilyen című könyvek azért vannak, hogy minden nyomorult ezeket olvasgassa, és ne legyen boldog a kísérletei ellenére sem. De aztán sok olyan embernél láttam egymástól függetlenül, akikre állatira felnézek, és a fülszövege eladta. Mert a könyv egy provokatív konzervatív pszichológus könyve, aki humoros, meglepő, tanulságos példáit a biológiából, a történelemből vagy más kultúrákból hozza és olvassa össze, miközben határozott értékrendszere van az emberi méltóság és a szólásszabadság mellett. A lista minden könyvére nagyon kíváncsi vagyok, és mindenképpen elolvasom idén. :) Inkább előbb, mint később. :)

covers_7444_1.jpgMary Shelley: Frankenstein
Ez az a könyv, amiről mindent tudok. Tudom elemezni a narratíváját, az elbeszéléstechnikáját, a szerkezetét, tudok róla beszélni ökokritikai és ökofeminista nézetekből, de valamilyen érthetetlen oknál fogva eddig nem olvastam, és mindenképpen szeretném, ha ez az állapot nem állna fent sokáig. Mert azt hiszem ez az a regény, ahol nem kell a történetet ismertetnem...

covers_436851.jpgMichael Cunningham: Az órák
Cunninghammel való első találkozásom az Otthon a világ végén volt, azokban az időkben, amikor nekem még a meleg irodalom is szinte újdonság volt. Azóta nem sikerült elolvasnom ezt a könyvet, pedig tudok a nagysikerű filmről, amelyben a főszerepeket Meryl Streep, Nicole Kidman és Julianne Moore játszák, és tudom, hogy ezt a regényt nagyon alap feminista szövegnek tartják, amiben a huszadik század három nyugati női életét tekinthetjük végig. Egy anyáét, aki a gyermekével átsétál a folyó feletti hídon, miközben a vízben lebeg Virginia Woolf holtteste, de betekintést kapunk egy rossz házasság kulisszái mögé is, a harmadik történetben pedig egy századvégi kiadóvezetőnő és a meleg költő barátja kapcsolatába nyerünk bepillantást. Nagyon gyakran elemzett feminista könyv ez, és szintén érthetetlen, hogy miért nem olvastam eddig. Azt hiszem ezekre a listákra mindig azt az X könyvet fogom feltenni, amikről érthetetlen, hogy még nem olvastam. :D

covers_108.jpgMilan Kundera: Tréfa
Kundera szintén egy olyan szerző, aki már feltűnt az előző listában is a Lét elviselhetetlen könnyűségével, és most a talán második legismertebb kötetét szeretném olvasni. Kundera nagyon durván filozofikusan ír, talán csak azért regényt, hogy legyen valami apropója a dolgokat elmondani. Hazugság volna azt mondani, hogy sok minden megmaradt az előző regényéből, mert nagyon tele van, viszont azt hiszem, ha sok Kunderát olvasok, akkor rám ragad valami a végtelen bölcsességéből és a jó példáiból. Ha meg nem, akkor is jó olvasni, sok aha érzésem van közben. Tudom, hogy őt most népszerű nagyon szeretni, de kiérdemelten. Ez a regénye a személyi kultuszról és a diktatúráról beszél egy rosszul sikerült tréfa kapcsán, de szinte melyik Kundera nem. Szintén várom. :)

 

covers_388747.jpgNémeth Gábor: Egy mormota nyara
Szóval felröhögtem, hogy erről a könyvről tudok-e írni bármit. Merthogy nem. Németh Gábor szintén rendkívül bölcs. Nagyon sok mindent nagyon kedvelek abból, amit nyilatkozik, itt-ott megjelenő tárcáiban ír. Az ismerőseim szerint pedig ezzel a könyvvel kell elkezdeni Németh Gábort olvasni. A fülszövege annyit mondd róla, hogy a szerző próbálta az életrajziság nélküli belső naplószerűséget megírni. A másik könyv a szerzőtől az Ez nem munka (Mondatok pénzért), amiben a publikációit gyűjtötte össze, és amiből nagyon szeretnék többet olvasni, de az Egy mormota nyara legyen biztos ezen a listán. Már csak a cím miatt is. Mármint szerintem ez a cím fantasztikus. :D

covers_2542.jpgNikosz Kazantzakisz:
Akinek meg kell halnia

A könyv egy teljesen random könyvcserés polcon került a kezembe, ahol megszólított a címe. Egy görög kis faluban játszódik, ahol a húsvéti passiójátékra az előző húsvétkor elkezdődik a készülődés és a szereposztás, hogy mindenkinek legyen ideje készülődni, tanulmányozni a Bibliában leírtakat és átélhessék a saját szerepüket. Az egy év alatt pedig mindenki idomulni kezd a saját szerepéhez, és ez alapján kezd észrevétlenül működni a kis társadalmuk. Érdekesen hangzik, több olvasó szerint sarkítottak gyakran a szereplők, majd kiderül ez is. :)

covers_381765.jpgPatricia Highsmith: Carol
Amikor ebből a könyvből kijött a film, LMBT aktivista voltam, és nagyon örültünk, hogy a városunkban is játsza a helyi mozi, és valahogy mégsem ültem be rá sosem, és ennek semmi oka nem volt. Decemberben viszont Erdős Renée A nagy sikoly cím regényéből írtam beadandót és ennek kapcsán sokszor találkoztam ezzel a regénnyel, mint a nő első öntudatra ébredésének egy másik példájával, és azóta foglalkoztat jobban a Carol is. Mert egyszerre szól arról, hogy milyen nőnek és leszbikusnak lenni az ötvenes évek Amerikájában, de beszél az anyaságról és a feminizmus térhódításával átalakuló női szerepekről, és én szeretem ezeket a témákat, különösen, ha egy érdekes szerelmes regénybe ékelődnek. Karácsonyra megkaptam a könyvet, és nem szeretném, ha még sokat állna a polcomon. 

covers_296024.jpgPatrick Ness: A daruasszony
Patrick Ness utolsó előtti olyan magyarul is olvasható könyve, amit még nem olvastam, és az utolsó, ami megvan. Ezzel együtt Patrick Ness egyetlen magyarul olvasható kifejezetten felnőtt közönségnek írt könyve ez. És hát ha Patrick Ness bevásárlólistáját lefordítanák, akkor egyértelműen el szeretném olvasni azt is.
A könyv főszereplője egy jólelkű elhagyott férfi, aki egy este észrevesz egy darut, aminek egy nyíl került a szárnyába. George segít a darun, aki elrepül a nyílvessző nélkül, de ettől a naptól kezdve George élete megváltozik. Keresni kezdi a perzselő szerelmet és újra kell értelmeznie mindent, amit magáról, a valóságról és egyáltalán a szerelemről gondolt. Nagyon-nagyon fogom imádni, mert Patrick Ness nagyon jól fog benne a mitikus világgal és a regény jelenével játszani. Mert mindig ezt csinálja. :)

Perihan Magden: Ali és  Ramazancovers_366411.jpg
Ez a könyv valamiért nekem kimaradt. Akkor jelent meg, amikor már több éve olvastam LMBT könyveket, de még bőven nem volt blogom, és bár egy koraibb, és koraibbsága miatt alapnak tekinthető LMBT regény ez, még sincs értékelése a blogon. Pedig jónak tűnik. Két török srácról szól (ki nem találnátok, hogy hívják őket), akik közös árvaházba kerülnek, majd, amikor betöltik a 18-at utcára kerülnek, ahol szintén csak egymásra számíthatnak. Sok mindent várok a könyvtől, meglátjuk. De lesz értékelés a blogon róla. :D

covers_558.jpgPeter Marshall:
Nincs helyed a temetőben

Ez megint egy filozofikusabb szöveg arról, hogy milyen egyedinek lenni egy olyan világban, ahol ez nem mondható el általában (azért a hatvanas évek hajlandóak ilyen sarkosságokra), ezért lassan elmegyógyintézetbe kerül a főszereplő, de rájön, hogy vállalnia kell a saját emberségét, különbözőségét és mert ahogy a fülszöveg fogalmaz, embernek lenni jog és kötelesség.

lol_1.jpgThomas W. Hodgkinson
- Hubert van den Bergh:
Művelt társalgók könyve
Ez a könyv az aminek látszik. Egy fellengzős könyv azoknak, akik fellengzős beszélgetésekbe akarnak bonyolódni, miközben az egész vicces anekdotákból épül fel. Alapvetően bízom benne, hogy a könyvben szereplő személyesek és kérdésfeltevések érdekesek annyira, hogy utánuk olvassak majd, és tényleg tudjak nagyon menő dolgokról beszélni. Nem mintha eddig nem tudtam volna, csak ez egy vicces gesztus. Ha nem jön be, akkor is egy szórakoztató könyv, de már belelapozva is megmaradt pár dolog. Meglátjuk, ahogy a vak mondta.

u.jpgTruman Capote: Hidegvérrel
A könyv, amit Simon Marci nyomott a kezembe, hogy szerinte nagyon jó, aztán évekkel később Terék Anna az általa olvasott legsötétebb könyvnek nevezte ezt. Aztán az is kiderült számomra, hogy a szerző, aki ezt a címet, és az Álom luxuskivitelben-t jegyzi, meleg. És kezembe került egy kamaszkori novelláskötete, amivel nem szeretném kezdeni az olvasást. Hanem hát ezzel. Egy meggyilkolt négytagú farmercsalád és két felakasztott gyilkos életével. A története annyira nem tűnik izgalmasnak vagy a krimiknél sokkal érdekesebbnek, de sokat várok a könyvtől, ha Terék Anna szerint az a legsötétebb kötet. Mert Terék Anna érti a sötétet. :)

covers_508119.jpgYuval Noah Harari:
21 lecke a 21. századra

Harari egy izraeli történész, akinek sikerkönyvei a Homo Deus és a Sapiens, amik áttekintik az emberiség történelmét eszmetörténeti és történelmi szempontokból. A 21 lecke a 21. századra ehhez képest egy lényegesen másabb kötet, amely ugyan hivatkozik korábbi munkáira és következik korábbi kutatásaiból, de mégis kevésbé áttekintőbb, inkább a társadalomtudomány utóbbi ötven évének feltevéseire reflektál. Így kiderül a könyvből, hogy valóban véget ért-e a történelem, mit jelent, hogy az orwelli nagy testvér az internethasználattal létrejött és szemmel tart minket, beszél arról, hogy bizonyos kérdésekre már nem elég nemzeti választ adni, de így beszél a vallás létéről, a folyamatos változásról, vagy a tudatlanságról és a bármikor elavulható igazságokról. Engem pedig baromira érdekelnek ezek a témák, szóval jó lesz ez is. :)

És ezzel a szmájlival zárul is a lista. :) Ennyi lettem volna mára, és legalább ennyi lesz a következő egy év. :)
Most reménykedő állásponton vagyok, és végigpörgetve a listát, egyszerre vagyok izgatott és kíváncsi. :) De majd meglátjuk. :) Ha szeretnéd velem együtt meglátni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, hogy ne maradj le a summákról, értékelésekről, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagrammon, ahol a könyvek nagy részével szintén fogsz majd találkozni az év során. :)

És igyekezzük továbbra sem felejteni:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

5 LMBT regény menő nőkről, nem csak nőnapra

2019. március 08. - Szilvió

Sziasztok,

ez a nap más, mint a többi. A virágboltosok megtermelik ma az éves profitjuk egy nagyobb részét, a legtöbb női táskában estére szétolvad egy-egy Melba kocka, és igen, úgy tűnik, most ide sem tudsz felnézni anélkül, hogy ne a nőnap jöjjön veled szemben. :) De mivel is szeretnék többet adni egy Melba szeletnél? Olyan nő főszereplőket szeretnék mutatni nektek, akikről érdemes volna az év többi napján is beszélni, ráadásul, ha az oldalszámokat összeadjuk kisül, hogy ez a kupac nem is falható be egy este alatt, míg egy csomó csoki, mint tudjuk.... :) De nézzük is.

nonap.JPG

engedetlenseg.jpgNaomi Alderman: Engedetlenség
Ki mással is kellene kezdeni egy nőnapi, könyvekről szóló posztot, mint Naomi Aldermannel, akinek a magyarul tavaly megjelent A hatalom című munkája berobbant a könyvpiacra, és hamar tényezővé is vált. Mégsem A hatalomról beszélek most, és ennek nem az az egyetlen oka, hogy nem LMBT. Az Engedetlenség igazán arról beszél, ami miatt fontos a nőnap. A főszereplő egy olyan társadalomból menekült el, ahol nincs tere a női önmegvalósításnak. Mindez napjainkban, Nyugat Európában. Ez a könyv egy mélyen vallásos ortodox zsidó közösség és egy a közösségből elszármazó leszbikus nő egymáshoz való viszonyát, konfliktusos kapcsolatát mutatja be, miközben egy nő arra is ráébred, hogy sokkal több tud lenni a ráaggatott szerepeknél, és tud ezen túl is hasznos tagja lenni a társadalomnak, csak újra kell gondolni ezeket a kereteket. Fontos szöveg, tavaly novemberben írtam róla, itt.

covers_442252.jpgTaylor Jenkins Read: Evelyn hét férje
Evelyn az a nő, aki ment az álmai után, és mindent képes volt megtenni érte. Evelyn egy olyan nő, aki tudja, hogy mire képes a testével, és hollywoodi karrierre vágyik, amit rövid úton el is ér, pedig a mélyszegénységből, amibe született, ez az út mindenbizonyal hosszabbnak tűnhet. És Evelyn nem szégyell semmit. Feljut a csúcsra, hatalmas vagy hatalmasnak tűnő magánéleti kanyarokkal, és tudja azt is, hol kell abbahagyni. Aztán ismét csak évtizedek múlva ad interjút, egy fiatal zöldfülű újságírónőnek. És ekkorra is maradt neki valami az egykori szexszimbólumságából, ízlések és gesztusok, amik nem válhatnak semmivé, és őszinteség, az eddigi legleplezetlenebb. Az idős Evelyn nem bán semmit az életében. Végig magáért harcolt, hogy élhessen és szerethessen, és tudja mit jelent mindeközben egyre többet akarni. Evelyn egy olyan nővé vált, akiről fontos beszélni. Az első idei olvasásomról van szó, januárban írtam róla, itt.

covers_535931.jpgEmily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése
Cameron Post 12-14 éves, amikor megismerjük először 1989-ben majd 1992-ben. Egy lány ezekben az években kezd el nővé válni, ekkor nő melle, ekkor kezd el ismerkedni a saját szexualitásával, így Cameron is ekkor döbben rá saját leszbikusságára. Ami nagyon finoman és pillanatról-pillanatra alakul ki nála, és erről így is tudósít a regény. És amiért ez nagyon szuper volt, hogy eddig ilyet csak a melegséggel kapcsolatban olvastam, illetve nyilván azzal is kapcsolatban éltem meg, de jó volt olvasni, mennyire hasonló folyamatok zajlanak le bennünk. Olyan kérdéseket foglalkoztat a regény ezen a téren, mint az első szerelem, a tapasztalatszerzés lehetőségei, mértékadó példaképek akár nőként, akár leszbikusként, vagy hogy mi mindent kell titkolniuk. És a regény második felében egy átnevelő táborban találjuk magunkat, ahol a leszbikus Cameront igyekeznek visszavezetni Krisztushoz. Szóval elég fontos könyv. Alig egy hónapja olvasható magyarul, néhány hete írtam róla, itt.

covers_364904_1.jpgAnna Gavalda: Billie
Ha erről a könyvről beszélek, mindig az jut eszembe, hogy mennyire mocskosul a példaképem Billie. Billie egy lány, aki Franciaország egyik lemaradó körzetében kénytelen felnőni és ez nagyon sok terhet jelent neki. Egy iskolai előadás közben ismerkedik meg Franckkal, aki nem a szerelmi, hanem az LMBT szálat mozgatja a regényben. Ettől a ponttól kezdve erősödik fel a kettejük kitörni vágyása, közös álmokat szőnek, akár Párizsról, és ahogy halad előre a regény, tesznek is érte. Főleg Billie. De ez a regény mégsem a konstans előre haladás regénye. Billie nagyon mély árkokon veri keresztül magát, és igen, van hogy szüksége van Franckra, ahogy Francknak is rá. Ők két ember, akik emlékeztetik egymást arra, honnan is jöttek, és miért fontos boldognak lenniük, különösen boldognak.
A könyv szerepel a még futó 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listámon, és tavaly augusztusban írtam róla.

covers_485277_1.jpgLaurie Frankel: Mindig ez van
A Mindig ez van egy kislányról szól, aki kisfiú testbe született, de már az ovi előtt tisztázódott a kérdés. A könyv azt járja körül egyrészt, milyen nehéz, különös vagy épp vicces helyzeteket hoz a transzneműség egy olyan családban, ahol a nehézség a különcség és humor már eddig is ismert fogalom, és ahol a nemi szerepek önmagában nem is jelentenek sokat. Anya dolgozik ebben a családban, sürgősségi orvos, az apjuk pedig író, aki otthon marad a gyerekekkel, és biztos hátteret nyújt a feleségének. És egy ilyen családban érkezik egy transznemű zseni, akinek át kell mennie a maga krízisein, és meg kell ismernie a világot, ahol a nők van hogy kevesebbet keresnek, van hogy kevésbé megbecsültek, miközben ő maga mást igyekszik gondolni róla. Ez a regény állati nagy merítést ad kérdésekből neveléssel, gyerekséggel, társadalommal kapcsolatban, miközben egy vicces, szórakoztató, kedves, esetenként megható fontos olvasmány, amit mindenkinek bátran ajánlok. Tavaly szeptemberben írtam róla, és azóta is imádatom egyik tárgya. :)

Ennyi lettem volna mára. :) Szeretnék még egyszer mindenkinek boldog nőnapot kívánni, és megköszönni, hogy velem tartottatok ma. :) Ha kérdésetek, hozzászólásotok akad, keressetek bátran komment szekcióban. :)

Ha nem szeretnél a következő posztokról lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. :)

Hamarosan érkezem a következő poszttal, de addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A januári kedvencem, és hat cím, amit februárban olvasni szeretnék

2019. február 02. - Szilvió

Sziasztok,

külföldi bookstagram oldalakon láttam, hogy több kérdőív mozog a történetekben, és kettő közülük nekem is tetszett, és a születésnapi nyereményjáték kérőívében többen írtátok, hogy szívesen olvasnátok más olvasásaimról is, így arra gondoltam, a mostani hónapfordulóra csinálok egy ilyen alapú bejegyzést, és ha tetszik nektek, akár maradhat is a summák mellett. :)

1eshat.JPG

Szóval a januári kedvencem nem más, mint:

Patrick Ness: Kés a Zajban

covers_239686.jpg

Akik régebb óta olvassák a blogot, tudhatják, hogy a Soha nincs vége az egyik nagy kedvenc könyvem, amit történetesen Patrick Ness írt. Lényegesen kevesebbszer, de arról is írtam már, hogy nem szeretek annyira sorozatokat olvasni. Így sokáig ezt a könyvet sem olvastam, hiszen a Chaos Walking trilógia első kötetéről van szó. De idén érkezik belőle a film, és az mégsem járja, járhatja, hogy Patrick Ness könyvéről úgy adjanak ki filmet, hogy nem olvastam, így végre rávettem magam, és rávetettem, és milyen jól is van ez így.

A Kés a Zajban egy tudományos disztópikus trilógia első kötete. Egy olyan új világot épít fel, amiben egy távoli kétholdas bolygón alig százan élnek, ők is  egy kis városban, Prentissvárosban. Ezen a bolygón mindenki megfertőződött egy Zaj nevű vírussal, amely miatt az állatoknak és az embereknek is hallani lehet a gondolatait, és a nők meghalnak. Ebben a társadalomban Todd Hewitt az utolsó fiú, akit nem avattak férfivá, és nem a város teljesjogú polgára, ám, a 13. születésnapja előtt, amikor a beavatás megtörténne, kénytelen megszökni a városból, ami a tudása szerint az egyetlen lakott hely a bolygón.

Nagyon erős sorozatnak ígérkezik ez, és az első rész nagyon olvastatta tovább magát. Főleg arról van szó az első szövegben, hogy hogy kerültek emberek a bolygóra, milyen volt a telepesek és az őslakosok viszonya, de nagyon ügyesen épít fel Ness alternatív történelmi narratívákat, és egyáltalán alternatív történelmet, ami sok plusz feszültséggel telíti meg az egyébként is izgalmas és mozgalmas cselekményt. :) Nagyon szerettem, és ajánlom mindenkinek. :)

És ezeket biztosan szeretném olvasni februárban:

covers_145851.jpgPatrick Ness: Válasz és Kérdés
A könyv a biztos bejutók között, hiszen tegnap elkezdtem olvasni, és túl vagyok a felén.A könyv a Kés a Zajban folytatása így ennél többet nem nagyon szeretnék róla mondani. Szintén állati izgalmas, középső kötetnek megfelelően, csavarja a szálakat, és nagyon agyafúrtan használja az első kötet igazságait. És még nincs beszerezve a harmadik kötet, és lehet, hogy a hónapban nem is lesz, de szerintem mégiscsak be kellene fejezni gyorsan ezt a trilógiát, hogy visszatérhessek a boldog, nem olvasok sorozatokat állapotomba. :)

Emily M, Danforth: Cameron Post rossz nevelése

covers_528747.jpg

Szintén egy tuti befutó könyvről beszélünk. Három nap múlva jelenik meg az Athenaeum gondozásában. Ez a könyv az első magyar nyelven is megjelenő, melegeket kigyógyítani akaró terápiáról szóló könyv. A leszbikus Cameron Postról szól, akinek a szülei azon a napon halnak meg balesetben, amikor ő először csókolózik lánnyal. Cameron ezután vallásos nagynénjéhez és nagymamájához kerül. Itt Cameron igyekszik beilleszkedni és nem különbözni, de a szerelem mégis realizálódik, és a főszereplő hamar egy átnevelótáborban találja magát...
Tavaly film is készült belőle, még nincs hír arról, hogy a hazai mozik terveznék a bemutatását.

Állati fontosnak tartom, hogy reprezentálódjon ez a téma a magyar könyvpiacon, mert nagyon fontos emberi történetei ezek a jelenkori emberjogi, LMBT jogi diskurzusainak. Ezekről egyszerűen beszélnünk kell.

covers_76315.jpgAlan Alexander Milne: Micimackó kuckója
Máris egy kellemesebb téma. Még nyáron letöltöttem egy alkalmazást, ami nem tud többet annál, minthogy lehet rajta olvasni a Micimackót és a Micimackó kuckóját. Aztán néhány napja várnom kellett, de nem vittem magammal könyvet, így elkezdem a telefonomon keresni, és megtaláltam az appot. :)
A Micimackóról tudni kell, hogy 10 rövid fejezetből áll, így ideális, ha csak néhány percet várni kell, vagy tömegközlekedünk, és most én erre használnám ezt a két könyvet, ami valami oknál fogva eddig kimaradt. De már régóta szerettem volna pótolni, hogy jobban értsem a következő könyvet.

covers_40694.jpgChristopher Milne: Róbert Gida emlékei 

Cristopher Milne Alan Alexander Milne gyermeke, akiről az író Róbert Gidát mintázta, és akinek a játékai adták az ihletet A Micimackó megformálásához. A könyv nyomán 2017-ben egy fimdráma is készült, a Viszlát Crostipher Robin, és én magam is a film kapcsán jutottam közel a könyvhöz. Nagyon kíváncsian várom. :)

Jah, és a könyv szerepel a 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listámon.

covers_59061.jpgAlice Walker: Bíborszín / Kedves Jóisten

A világhírű leszbikus regény, amelynek az adaptációját Sveven Spielberg rendezte, és Whoopi Goldberg játszotta a főszerepet, és amit Emma Wattson a világirodalom tíz legfontosabb nőregénye között tart számon. És én általában nem szeretem, ahogy Emma Wattson alternatív kánont hoz létre, de azért ez a könyv tényleg piszkosul jó. Merthogy ez újraolvasás lesz. Egy fantasztikus újraolvasás. Cellie a könyv főszereplője, aki néger, szegény, nő, és csúnya egy olyan korban, amikor egyik sem feltétlenül megbocsájtható. Aztán még ráébred leszbikusságára is, szerelmes vonzódására egy nő iránt, aki történetesen fehérbőrű és csinos. Durva, de elgondolkodtató kötet, és nagyon várom, hogy végre írjak róla ezen a blogon, mert régi adósságomat törlesztem ezzel.

A könyv szintén szerepel a 22 könyv, amit el kell olvasnom listámon. :)

covers_69683.jpgJohn Banville: A tenger

Ezt a könyvet egy random könyvvásárolhatnékom alkalmával szereztem be, és áll a polcomon hónapok óta úgy, hogy felé se nézek, cserébe viszont minden ismerősöm, aki olvasta, nagyon nagyon szereti.

A könyv egy idős úrról szól, akinek meghalt a felesége, és gyászában visszautazik a tengerpartra, ahol a gyermekkorát töltötte. Elvileg a gyász mellett az emlékezésé a főszerep. A múltba visszarévedő férfié, a tenger folyamatos morajlásáé, a gyermekkoré, amit ez a víz végigkísért, és szépen lassan az egész életé. Nem tudom, hogy miért nem fogott meg annyira, hogy eddig kézbe vegyem, de majd kiderül. :)

 

Végezetül ennyi lett volna ez a bejegyzés, de még szeretném hirdetni, hogy tart egy nyereményjáték a blogon annak az apropóján, hogy alig két hét, és két éves lesz a blog. Ha megosztjátok a véleményeteket a blogról, kisorsolok köztetek ötöt a képen látható gumis könyvjelzők közül, amik direkt erre az alkalomra készületek. Részletekért katt a képre. :)50795509_284077702282267_102321771851546624_n.jpg

Most viszont már tényleg csak ennyi voltam mára. Ha tetszett ez az új formátum, vagy kérdésetek, megjegyzésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran a komment szekcióban, én hamarosan érkezem a következő poszttal. :)

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek két bejegyzés között, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

És a következő posztig semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió