Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Januári summa

2020. január 31. - Szilvió

Sziasztok,

ólomlábakon ugyan, de gyors léptekkel rohant át felettünk ez a hónap, amit én sem olvasóként sem bloggerként nem tudtam az elején kezdeni, de hát mégis. Vitathatatlanul ennyi volt. Nagyon örülök, hogy a mai summában már látszanak az év elején, idénre betervezett célok, akár megvásárolt és megkapott könyvek tekintetében, akár olvasottakéban, ha már a blogolásban még nem igazán. De ami késik, az jó esetben nem tűnik el, szól nem is rabolnám tovább a szót:

januar_1.JPG

Ezeket a könyveket szereztem januárban:

Nagyon szerencsés lett ez a hónap, mivel múlt hónap végén volt a névnapom, és a családomtól kaptam könyvutalványt, egy barátomtól is kaptam névnapi ajándékot, egy kedves moly is meglepett, aki látta a nagyon epekedő listámat, amit a családomnak, barátaimnak küldtem, nyertem is könyvet és tegnap beesett egy csodálatos könyves ajándék is, négy könyvvel, így mindösszesen 6500 forintot fizettem könyvekért ebben a hónapban, ami egy kifejezetten jó arány 19 könyv esetén, pláne, ha ilyen könyvek. Nézzük is őket:

Csunderlik Péter – Pető Péter: Top 10-es történelmi slágerlisták
Ez a kötet már évekkel ezelőtt jött ki a Page Not Found blog top 10-es listáiból, amiket Pető Péter, most a 24.hu főszerkesztője és Csunderlik Péter történész, politikatörténész jegyez. A blogon és általában a kötetben a történelem és az aktuálpolitikai, közéleti témák kapnak fő hangsúlyt, tele irodalmi és kultúrtörténeti utalásokkal, miközben ezek a szövegek elsősorban pusztán szórakoztatóak, sőt viccesek. Nagyon széles tudásból merítenek a szövegek egy-egy vicces és találó hasonlat vagy metafora kedvéért, közben rendkívül fogyaszthatóak is. Régóta szemeztem vele, de a névnapomra kaptam könyvesboltos ajándékkártyát, és végre beszereztem. Tavaly elkészült a könyv második része, illetve Pető Péternek szintén tavaly jelent meg a Félúton című regénye, ami utazások tapasztalatait írja le egy baloldali, szociálisan érzékeny karakter szűrőén keresztül. Nagyon érdekelnek, és örülök, hogy végre a polcomon van.

Bartók Imre: Jerikó épül
Hasonló öröm, hogy a Jerikó épül nálam van, mert a 2018-as megjelenése óta szemezgetek vele, és az is sokat segített, hogy a legokosabb ismerősöm nagyon-nagyon szereti ezt a könyvet. Egy nagyon filozofikus életrajzi regényt ígér a fülszöveg, és a visszajelzések is, ami szintén hatalmas tudásmennyiséget mozgat. A gyerekkorról beszél, úgy, hogy visszanéz, és értelmez a világmindenség távlataiba… Szóval egy nagyon különleges olvasmányélményt várok ettől a szövegtől.

Charlie Jane Anders: Minden madár az égen
Szóval egy élettel ezelőtt OlvaZsófi ajánlotta ezt a könyvet a csatornáján, és azóta tudom, hogy ezt a könyvet imádnám. Mégis többször raktam vissza a a kosaramból, mert vannak rossz visszajelzések is a moly.hu-n róla, szerintem elsősorban azért, mert romantikusként csomagolta a magyar kiadó inkább, és nem igazán jutott el a közönségéhez, de ez majdhogynem mindegy is. Ez a könyv zseniális. Előszöris ez a könyv a világ legbájosabb könyve egy fiúról és egy lányról, akik különlegesek, de a világ nem érti, nem értheti az ő különlegességüket. Másodszor a könyv alapjaiban mondja el tök érthetően az ökokritika legfontosabb téziseit, miszerint nem ugyanaz a földi javak uralása és használata, miközben a Föld maga is egy állati izgalmas entitás. Az ökofeminizmus sémái szerint a nő a természetet képviseli, a férfi a technikai fejlődést, és igen, a technikai fejlődés kizsákmányolja a földet, és az embert helyezi középpontban. Ezek nagyon fontos tudományos, filozófiai beszélgetések, amik ebben a szövegben nagyon beépítettek, érthetőek és aranyosak, és következik az egész regényből, hogy a digitális rendszer és a természet együtt tudja megváltani a világ maradékát a végsőkig durvuló apokalipszishelyzetben, és ez nem csak annak szól, hogy ez végülis egy romantikus történet. Zseniális szöveg, olvasható könnyű szórakozáskánt és tudományos kutatóként is, tök bátran. Mindenki. Azonnal.

Lányi András: Az írástudók áru(vá vá)lása
Lányi András a hazai zöldmozgalmak és az ökofilozófia egyik vezető alakja, ebben a szövegében azonban nem vagy csak nagyon áttétesen reflektál erre. Ami miatt mégis nagyon relevánsnak gondoltam ezzel kezdeni, az az, hogy ebben a szövegében is a tömegtermelést és a kapitalizmus beszűrődését bírálja, viszont egy nagyon kis síkon, a két világháború közti magyar irodalomban. A szöveg foglalkozik azzal, hogy hogyan alakult át a társadalommal az irodalom is, hogy lett tömegek számára elérhető és tömegeket kiszolgáló, sokszor velős, cinikus, akár elitista hozzáállással. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogy állok majd a szöveghez, mert sok kérdésem van a szövegben megfogalmazottak kapcsán is, és volt az egyetemen ilyen regényekkel foglalkozó kurzusom is, aminek a nagy részében Rejtőt olvastunk.

Azár Náfíszi: A Lolitát olvastuk Teheránban
Miközben 1979-ben Iránban valódi háborús helyzet volt, Náfíszi Irodalomprofesszorként minden héten összegyűjtötte a legtehetségesebb lány hallgatóit, hogy fágylukat levetve egyfajta szellemi szabadságban átbeszéljék a betiltott nyugati kultúra és a világirodalom legfontosabb szövegeit. Elsősorban emögé a társaság mögé nézhetünk be ebben a memoárban, ahol a frissen kialakult társadalmi rendszert próbálják megérteni, miközben gondolataik mögött ott van a világirodalom hatalmas tapasztalatrendszere. Izgalmas szövegnek tűnik, egy kedves molytól vettem. Még el akarom olvasni a Lolitát és a Nagy Gatsbyt, mielőtt elkezdem ezt a könyvet, de aztán ebbe is belecsapok, mert egy számomra elképzelhetetlen tapasztalatról számol be.

Kemény Lili: Madaram
Nagyon rossz, mert nem akarom ezt a kötetet így felvezetni, de így tudjátok valahová kötni. Szóval Kemény Lili Kemény István lánya, és Kemény Zsófi nővére. A Madaram az első és eddig egyetlen kötete, és egy nagyon kimért, módolt, és figyelmes nyelve van azon néhány szöveg alapján, amit olvastam tőle. Nagyon régóta szerettem volna a polcomon tudni a kötetét, mert egyrészt tök szimpatikusak a versnyelve, másrészt évek óta ismerkedem a generációjával, és mindig ott volt a perifériámon.

Salman Rushdie: Sátáni versek
A könyv, amit igazából a könyv története kedvéért olvasnék el. Rushdie egy indiai muzulmán szerző, aki tematizálja a saját muzulmánságát és a mohamedán hagyományt a szövegeiben. A sátáni versek alapvetően azok a szövegek, amelyek a kanonizáció során nem kerültek be a Korán szövegei közé, mert azok a hagyomány szerint istentelenségeket tartalmaztak, például Mohamed prófétáról. A Sátáni versek regény ezeknek a kérdéseit a kortárs térbe helyezi egy hajótörés két túlélőjével, akiknek különleges, transzcendens élményei lettek, miközben próbálnak Nagy Britannia társadalmába is beilleszkedni. A regény születése nagy port kavart a radikális muszlim körökbe, különböző hírek vannak, hogy bujkálnia kell-e a szerzőnek a biztonsága érdekében, vagy már nem, és ez annyira komoly fenyegetettséget jelentett, hogy az első kiadás adatai között nem találjuk meg, ki fordította le a szöveget.

David Levithan: Majd egy nap
David Levitán Nap nap után sorozatának régen várt harmadik részét szintén névnapomra és karácsonyra kaptam. Bár már tavaly könyvhéten megjelent, én baromira féltem megvenni, mert az első két rész egy hatalmas morális dilemmával zárult, és hát, féltem. Ezzel együtt is egy héttel az ajándékozás után már befejeztem, pedig vizsgám is volt. Nagyon jó szöveg, ismét rendkívül bátran nyúlt az LMBT témához, nagyon jól varrt el szálakat… Szerettem, és lesz róla értékelés.

Mészöly Ágnes – Molnár T. Eszter: Az emberek országa
Már nagyon sokat beszéltem a blogon arról, hogy mennyire szeretem az írókat, ezért ettől most mindenkit megkímélek. Egy nagyon izgalmas társadalomba kapunk ebben a szövegben betekintést, ami Új-Zéland területén él a harmadik világháború és a globális felmelegedés után. A világnak sikerült a kulturális javait erre a területre gyűjteni, és a szövegben az autoriter állam elitképzésében tanuló két ifjúsági szereplőt követünk, akik a kiválasztottaknál is kiválasztottabbak. Most olvasom, izgalmas, ahogy a szöveg épül, jól használja a disztópia kereteit, szeretem, ahogy információt adagol, de messze még a vége.

Pion István: Atlasz bírja
Pion István az a slammer, akinek az előadásai a legközelebb állnak ahhoz a slam poetryhez, amit én igyekszem művelni, és furcsa, hogy még nem olvastam a kötetét, pedig sokszor mentem el mellette. Különleges ez a kötet abban az értelemben, hogy verseket és slam poetryket is közöl, erre még nem volt példa a magyar könyvkiadásban előtte (és utána is csak az őszi Margóra készült Umami tette ezt meg, ami egy válogatás kortárs szerzők klímaváltozással foglalkozó szövegeiből), és kvázi semmi nem különbözteti meg őket a versektől. Nagyon gazdag kötet ez, nagyon erős és feszes személyes lírával beszél az első kötetesektől nem meglepő témákról, mint az otthon vagy a család, felnövés. Nekem az Ó ciklus kevésbé jött be, ott vannak a slam szövegei is, és egy néhol erőltetett nyelvi játék működteti, ami nekem általában sem tetszik, de a többi versért abszolút megéri, és szerintem egy izgalmas kapudrog lehet a kemény témákkal foglalkozó nehezebb nyelvű szépirodalom felé. Végre a polcomon.

Noam Chomsky – Edward S. Herman: Az egyetértés gépezet
Noam Chomskyban elsősorban a nyelvészt, a generatív grammatika létrehozását tisztelhettem eddig, de már régóta szerettem volna a legalább annyira jelentős, bár kritikusai szerint könnyen populista anarchista munkásságával is megismerkedni. Az egyetértés gépezet az huszadik század második felének Egyesült Államok béli sajtógyakorlatait, szándékos elhallgatásait és ferdítéseit veszi górcső alá, hogy azon keresztül mutasson rá az egész rendszer visszásságaira. Az elmúlt félévben volt több televíziós kurzusunk, és többször előkerült az amerikai televíziózás, mint olyan működés, ahol a kereskedelmi televíziók a dominánsak és sokáig nem is volt közszolgálati televízió, és ennek kapcsán került elő bennem ez a téma ismét, és a karácsonyra készített kívánságlistámat látva egy kedves molytársamtól megkaptam. :) Köszönet érte.

Lovas Nagy Anna: Verazélet
Szintén egy olyan könyv, amit nagyon régóta vártam. Leszbikus regény, de még mint kortárs leszbikus regény is több ennél. A peremről mesél egy nő szemszögéből. Nevelőintézetről, szenvedélybetegségről, a túlélés lehetőségeiről, anyaságról, leszbikusságról… A fülszöveg azt ígéri, hogy nem akar semmit a szöveg, csak regisztrálni és elmondani, és nekem szoktak tetszeni az ilyen regények. Várom, hogy olvassam.

Márai Sándor: Eszter hagyatéka
Ezt a könyvet slam poetry helyezésért nyertem, és nagyon örültem neki, mert Márai a kedvenc magyar nem kortárs szerzőm, és az Eszter hagyatéka volt a második olvasmányom tőle. Az első a Zendülők, ami még mindig nagy kedvenc, és úgy találtam rá, hogy valahol azt olvastam róla 16 évesen, hogy van benne melegség (nem mondom kétszer sem, hogy nincs, mert bele tudnám magyarázni, de nem volt konkretizálva ez). A melegséget ugyan nem találtam, de nagyon vonzott az a fajta polgáriság és letisztult modernség, ami Máraiból jött, és így választottam ki az Eszter hagyatékát a könyvtár nagy Márai polcáról. Egy nőről szól, aki tudja, hogy a testvére özvegy férje át fogja verni és kiforgatja az utolsó vagyonából is, mégis hagyja, mert szerelmes, és mert egész életében azt várta, hogy jön Lajos, és a szemét is kilopja. És Márai csodálatosan írja meg ezt. És, ha már itt tartunk, az adaptációja sem rossz, Nagy-Kálóczy Eszter, Cserhalmi György és nem utolsó sorban Törőcsik Mari játszik benne, és nagyon elkapták a könyv lelkét.

Eberhard Straub: Az élő város
Azt mondták nekem, hogy a városról való elméleti szövegek olvasását érdeme Straubbal kezdeni, mert történelmi narratívákban mutatja be az európai városok és a városi társadalom különböző átalakulásait az ókortól a huszadik századig, mégsem csupán egy száraz szöveget kapunk. Straub nagyon szereti ezt a témát, és rajongással tud róla beszélni. Nos, lehet, hogy van egy közös szenvedélyünk. Nagyon várom, hogy végre kiderüljön.

Kemény István (szerk.): A magyarországi romák
Ez egy nagyon kicsike kis füzet, mégis a magyar romológiai tanulmányoknak az egyik alapvető szövege, nagyon kis betűkkel, minimális sorközzel. Beszél a romák törénetéről, irodalmáról, kultúrájáról, szociológiai és néprajzi sajátosságokról és a cigányságkutatás fő irányairól. Ma már születtek ennél sokkal bővebb írások is mindegyik témáról, viszont ezeket semmi nem fogja össze egy ilyen kötetté. A félévben háromszor kölcsönöztem ki a könyvtárból, kétszer egy-egy kis részletért, harmadszor végigolvastam, aztán szerezem be most már egy saját példányt.

Alice Hoffmann: Galambok őrizői
Ez az a regény, amit nem tudok igazán, hogy miről szól, mert elég titokzatos a fülszövege, viszont több olyan ismerősöm szerette nagyon, akiknek nagyon adok a szavára. Ez egy történelmi regény, ami az első században játszódik, egy a rómaiak által leigázott zsidó, galambász közösségről szól, amin belül négy nagyon különböző női karaktert követünk. Nagyon sok kérdésem van a könyvvel kapcsolatban, és nagyon örültem, amikor megláttam ezt, és a három következőt egy ajándékdobozban, amit egy moly.hu-s könyves ajándékozáson kaptam.

Timothy Snyder: A zsarnokságról
Húsz lecke a huszadik századból
Timothy Synder ebben a kicsi, rövid. de annál ígéretesebbesebb könyvében azt mutatja be, hogy mi az a 20 tanács, amit érdemes megfontolnunk egyszerű állampolgárként is, ha nem akarunk mi is egy totalitárius diktatúrában észbe kapni. Azt mondja, hogy a demokrácia és a valódi népképviselet épp annyira érzékeny napjainkban, mint a huszadik század elején, éppen ezért fontos tanulnunk az ő hibáikból, és figyelemmel lennünk. Régóta szerettem volna a polcomon tudni, és azt hiszem hamarosan olvasni is fogom.

Peter Stiernström: A világ legjobb könyve
Egy középkorú alkoholista norvég író és egy feltörekvő fiatal költő egy rockfesztivál slam poetry színpadának a backstage-ében kitalálják, hogy meg kellene írniuk a világ legjobb könyvét, ami könnyen első tud lenni több kategóriának a top listáján is, és a legtöbb olvasói igényt ki tudja szolgálni. Ez egy vicces és kedves svéd regény két író nem mindig etikus küzdelméről, akik emberi módon maguknak akarják a sikert. Elkezdtem olvasni, és van egy nagyon megfogható hangulata, bájos, vicces, komikus. Működik még.

Don DeLillo: Cosmopolis
Don DeLillo az amerikai posztmodern prózaírás egyik korai, vezető alakja, ezt a regényét pedig véletlenül a Libri adta ki egykor. Vagy hát nem teljesen véletlenül, hiszen Robert Pattinson játszotta a film adaptációjának a főszerepét. Más kérdés, hogy mégsem ért el nagy eredményeket, mert DeLillonak és Edward Cullennek egészen mások a hazai keretei, még akkor is, ha Pattinsont már Cedric Diggoriként is láthattuk. Szóval ebben a Paul Austernek ajánlott regényben egy gazdag és befolyásos milliárdos egy limuzin hátsó ülésében ül miközben válogatott tárgyalópartnerei adják egymásnak a kilincset, és irányítja, hogy hogyan döntsék be a japán jen árfolyamát, miközben körülötte zajlik a disztopikus élet, és ő egyszerűen csak a fodrászához szeretne eljutni. Nagyon régóta szerettem volna olvasni a könyvet.

source_1.gif

És kilenc könyvet sikerült elolvasni januárban:

Ez nem szokott szám, és több is volt tervben, de vizsgáztam, lett HBO GO-n (Majd akarok írni egy kibeszélős posztot az Eufória kapcsán, ami szerintem baromi jó sorozat) és zajlott az élet is, ráadásul a 12 szabály az élethez eléggé belassított, de erről majd ott fogok is beszélni.

Dévényi István: Hádújúdú
Dévényi István a jobboldali polgári újságírás egyik vezető alakja ma, a Magyar Hang újságírója, és tavaly jelentkezett az első kötetével. Nem igazán vártam tőle jót, mert nem dicsérték túl. És az igazat megvallva nem is lett jó. Nem mondom, hogy nélkülözi a történetet, mert az nem volna teljesen korrekt. Egy vidéki csóró srác gazdaggá és senkivé válik a kormányzati rendszer médiahálózatában. Izgalmas lehetett volna például a vidéki-városi kérdés, az első generációs értelmiség vagy a hatalomkezelés, viszont úgy érzem, Dévényi megúszta ezt azzal, hogy függő lett az arc. Nem győzött meg a kötet, viszont örülök, hogy támogathattam a szerzőt, aki mégiscsak fontos munkát végez, és egyébként bírom, de a könyvét tovább fogom passzolni majd egy könyvcsere alkalmával.

George Orwell: 1984
A klasszikus. Nem tudom, hogy mit kell róla írni. A főszereplő, Winston az egyetlen általa ismert ember, aki tudja, hogy nem igaz az, amit a Nagy Testvér állít a saját, állandó háborúban álló diktatúrájában. Egyszer kapott egy kis jelet, amiben jól látható, hogy a Nagy Testvér tanításai alapvetően nem fedik a valóságot, és ő maga is egy olyan területen dolgozik, ahol régi Times cikkeket írnak folyamatosan újra, tehát kvázi hamisítják meg a történelmet. Mégsem tudja ezt az élményét megbeszélni senkivel, mert az állampolgár minden mozdulatát figyelemmel kíséri a párt és mindenki a pártot képviseli, akivel Winston kapcsolatba léphet, így neki is játszania kell a szerepét. Nem véletlenül klasszikus Orwell szövege a disztopiák között. Nagyon sok minden itt épül fel, amit eddig ismertem már máshonnan és kétségkívül a legzseniálisabb szöveg a maga nemében. Különösen izgalmas volt otthon a téli szünetben a köztévé gyűlölködését hallgatni, miközben az 1984-ben zajlottak a gyűlöletpercek, amik alatt mindenkinek egy emberként kell ócsárolniuk a nép ellenségeit.

Csunderlik Péter – Pető Péter: Top 10-es történelmi slágerlisták
(Fent már írtam róla.)

Charle Jane Anders: Minden madár az égen
(Fent már írtam róla.)

David Levithan: Majd egy nap
(Fent már írtam róla.)

Kemény István (szerk.): A magyarországi romák
(Fent már írtam róla.)

Pion István: Atlasz bírja
(Fent már írtam róla.)

Izsó Zita: Tengerlakó
Már többször meséltem arról, hogy Izsó Zita szerintem az egyik legjelentősebb fiatal költő a hazai irodalmi életben, és erre megint rá kellett jönnöm, még úgy is, hogy visszafelé olvastam el az eddigi lírai életművét. Ebben, az első kötetében már érezhetően erősen nyúl az átmeneti helyzetekhez és a családi, szociális élet közti kapcsolatokhoz, mint amilyen a szakítás, az anyaság, a nőiség, a férfiasság vagy épp a halál. Maróan pontos és érzelmekkel teliek a szövegei, miközben inkább regisztrálnak és az érzelmek és helyzetek pontos leírását, semmint éreztetést céloznak meg. Nagyon különbözőképpen tudja használni a vizet és az üveg tartályt, amit a borító is megidéz, de más visszatérő szimbólumok is kísérik az olvasót. Nagyon szerettem, és sajnálom, hogy most egy ideig már csak újraolvasni tudok Izsó Zitát.

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
Így kerüld el a káoszt!
Jordan B. Peterson egy nagyon izgalmas karakter. Nagyon megosztó mind a baloldali, mind a jobboldali diskurzusokban, és ez keltette fel az érdeklődésemet. Elolvasva a könyvét értem, hogy miért. Nem foglalkozik azzal, hogy a világ eszmék mentén több részre tagolódott körülötte, ő minden eszmét, tudományos kutatást, vallást, saját tapasztalatot egy közös tapasztalattá gyúr össze, hogy megmutassa, hogyan kell élni. Nagyon üdítő és nagyon fárasztó volt a világtudást ekkora nagy egészben látni, de izgalmas volt az, ahogy ezt ő egy narratívává építi: A világ kész arra, hogy megtanítson téged jól élni, csak nyitottnak kell lenned. Ahogy a zárófejezetben írja, gondold végig az életedet, mintha lenne egy világító tollad, és tök evidens lesz, hogyan kell ezt csinálni. Onnantól kezdve, hogy kihúzod magad, egészen addig, hogy a kiscicát is megsimogatod út közben, amiben meglátod az élet szépségét. Izgalmas kötet hatalmas tudásmennyiséggel. Megszenvedtem, de így kell kezdeni egy évtizedet.

Nézzük az év eleki kategóriák szerint:

Klasszikus irodalmi kimaradások: 1984
Nonfiction: Top 10-es történelmi slágerlisták, A magyarországi romák, 12 szabály az élethez
Cigány irodalom: A magyarországi romák
Zsáner: Hádújúdú, Minden madár az égen
LMBT: Majd egy nap

Blogoltam:

Túlzás, hogy blogoltam, de volt jelenlét a blogon. Főleg a hónap második felében. Ugyanakkor nem vitás, hogy jól indult. Az év első napján hoztam egy új évi fogadalmakkal kapcsolatos rövidebb book taget, aztán sokat kellett várni, hogy jöjjön hónap közepén a januári 1 és 6, amiből végül csak három könyvet sikerült elolvasnom, a negyediket olvasom, és a többi sincs elfelejtve. Aztán még mindig várni kellett, hogy tisztázzam, mik is az idei terveim az olvasást, a blogot, a közösségi média használatot tekintve. És csak ez után jött az első alternatív fülszöveg és értékelés az Autoboyography - Egy fiús könyvről. Ezzel a summával együtt most megvan a havi hat bejegyzés, amit alsó hangon belőttem magamnak, viszont többet várok ennél, és jó lenne jobban elosztani is. Van mit tanulni. De állnak a polcomon az értékelésre váró könyvek, van egy csomó témám, amit tök megbeszélnék, szóval dübörög tovább, mert dübörögnie kell.

Szóval így. Ez lett volna ez a hónap. Köszönöm, hogy velem tartottatok. :) Ha van kedvetek írjátok meg kommentben, hogy ti mit szereztetek be vagy olvastatok idén, vagy ha bármilyen kérdésetek megjegyzésetek volna. :) Igyekszem hamar válaszolni. Éppígy igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel.

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattinst a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra, vagy a frissen létrehozott twitter adatlapra. :)

És semmiképp ne feledd a következő bejegyzésig sem:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Decemberi summa

2019. december 31. - Szilvió

Sziasztok,

így a két ünnep között ideje megnézni, hogy mi mindent hozott az év utolsó hónapja. Nagyon jó, régóta vágyott könyveket sikerült beszereznem. Van, amit használtan, többre pedig jó akciókat sikerült kifognom. Nagyon sokféle könyvet sikerült olvasnom, több verseskötet is akad köztük, de kötelező olvasmányok, tankönyvek is kerültek elő, régóta olvasni vágyott magyarul most megjelent ifjúságit is hozott az élet, és szépirodalomban is menő voltam. Amiben viszont nem voltam menő, az a blogolás. És erről is beszélnünk kell. Kezdjük!

december.JPG

13 könyvet sikerült ebben a hónapban beszereznem

William S. Burroughs: Meztelen ebéd
Amikor 2017-ben elkezdem komolyabban írni az egyik első olvasmányom volt az Üvöltés, ami a beat irodalomnak az egyik legjelentősebb verse, és azóta különös szeretettel olvasom a beat szövegeket, mert fel tudnak vázolni olyan világokat racionálisan, regisztráló jelleggel, amiket mi felfogni sem vagyunk képesek. A drogokról, a szegénységről, a nyomorról, a testiségről és az erőszakról tudnak beszélni ezek a szövegek, és ez nagyon menő. A Meztelen ebéd ennek a mozgalomnak az egyik vezérszövege és Burroughs ennek a mozgalomnak a vezéralakja. Nagyon régóta vártam, hogy beszerezhessem, mert ez a könyv beszerezhetetlennek bizonyult, de a Jelenkor az év második felében újra kiadta. Nagy-nagy örömömre.

Dévényi István: Hádujudú
Dévényi István egy jobboldali független újságíró, aki valahogy ennek a jobboldali függetlenségnek az arca lett. Bírom őt, szerintem nagyon sok mindent reálisan lát, szimpatikus az értékkonzervativizmusa és polgárisága, amit képviselni akar. Ez az első regénye, és még semmi jót nem hallottam róla, mégis el akarom olvasni. Politikáról szól és korrupcióról. Egy alternatív Magyarországon. Bárminemű egyezés csupán a véletlen műve.

Kim Leine: Végtelen-fjord prófétái
Kim Leine már levett egyszer a lábáról a kendőzetlen őszinte Kalak című regényével (értékelés itt), aztán a Margó Irodalmi Fesztiválon azzal a néhány szóval, amit németül beszéltünk, és biztos voltam benne, hogy hamarosan beszerzem a Grönland-trilógiájának az első részét, ami jelentem, megtörtént. Ebben a regényben a 18. század végén járunk, miután Grönlandot gyarmatosították a dánok és az őslakosaikat a keresztény hitre térítették. Egyszerre beszél ez a regény egy világtól elvonulni vágyó férfiről, az egyenjogúságról álmodozó őslakosokról, a hitről és a térítésről, és mindarról, amit fél év sötétség elbír egy apró szigeten. Nagyon nagy várakozásaim vannak a könyvvel kapcsolatban.

Kemény István: Nílus
Kemény István legújabb kötetét nagyon nem akartam elolvasni, de a városban árultak nagyon olcsón egy a szerző által szignózott, de egyébként érintetlen példányát, és hát elszenvedtem. Kemény István nagyon jól ír, a kortárs költészet nagy része az ő nyelvéből nőtt ki, és ez érződik a Níluson. Nagyon erősen tematizálja a saját modernségét, és azt, hogy ehhez képest nagyon mást állít a mai lírai nyelv meg világtapasztalat. Több szöveget szentel Petrinek, az ő mesterének, akit könnyű olvasni és érteni, sőt utánozni ma, mert fontos dolgokról beszélt… Jó kötet ez azt gondolom, de talán a gesztusai erősebbek, mint maguk a versek most. Persze vannak nagy találatok, Kemény Istvántól nem várunk mást, de nekem elmaradtak a nagy meglepetések meg ráérzések, amit a korábbi munkáiból megszoktunk. Ódzkodtam tőle, igazam volt, mégis örülök, hogy megvan.

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztréugackij: A kárhozott város
Az egyik legismertebb orosz sci-fi írók egyik regénye ez a Kísérletről, amelyben olyan különböző nemzetiségű egy városban élő szereplők vesznek részt, akik erre önként jelentkeznek. A városról nem tudjuk, hogy hol van pontosan, de egy megmászhatatlanul meredek fal és egy végtelen mély szakadék között található, és a szereplők nem tudják, mi fog velük történni, hiszen, ha tudnák, a viselkedésük befolyásolná a működésüket. Egyszerűen csak megtörténnek velük dolguk. Már olvastam az idén Margó-díjas Vak majom című regényt Fehér Boldizsártól, és valami ilyesmit várok, keményebb zsáner maggal, és persze várossal.

Bari Károly: A mozdulatlanság örökbefogadása
Bari Károly a magyar nyelvű roma irodalom egyik legnagyobb alakja. 1970-ben jelent meg az első kötete A holtak arca fölé címmel. A szerző akkor még 17 éves volt, mégis egyik pillanatról a másikra a roma kulturális élet egyik alapítója és szócsöve lett. Ez a kötet Bari Károly verseit, prózai alkotásait, rajzait szervezi össze. Egy életmű gyönyörű, méltó, mégis Bari Károly egyszerű hangján megszólaló szerény összegyűjtése ez. Az év végére jelent meg, elmondhatatlanul örülök, hogy a polcomon van.

Szabó Magda: Daloljatok angyalok
Ez a könyv Szabó Magda munkásságából gyűjti ki azokat a kis történeteket, meséket, szövegeket, amelyek valamilyen módon a karácsonyról szólnak. A Libri és a Jaffa kiadó közös gondozásáról van szó, szokás szerint egy nagyon szép kötet, Szabó Magda pedig mindig csodálatos.

Ady Endre: Élő Ady
A Libri másik karácsonyra megjelenése a Scolar kiadóval együtt készített Ady Endre antológia. Adynak nagy éve volt, hiszen idén volt a halálának a 100. évfordulója, és szerintem egy méltó lezárása ez a gyűjtés az Ady emlékévnek. Nagyon sok kortárs szerző válogatott és ajánlott verset ebbe a kötetbe, én magam egy picit sajnálom, hogy nem ez szervezi a kötetet, így igazából a valódi Élő Adynak ígért párbeszéd nem jön létre, de azért Ady mindig jó.

Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv
A végzős ateista queer fiú és a mormon szépíró srác romantikus szerelme ez a könyv. És csodálatos. Nem mondd el többet, mint amennyit egy LMBT ifjúságitól várnánk. Előbújás, család, barátok, vallás, identitás, de mégis szép. Nem véletlenül az egyik legolvasottabb LMBT ifjúságiról van szó. Nagyon izgalmas, ahogy a mormon szereplő leszámol a saját bigottságával és megoldásokat keres. Szerettem, lesz róla értékelés.

Egressy Zoltán: Hold on
Slam poetry versenyen nyertem. Ez egy olyan friss szöveg, ami szépirodalmi igénnyel gondolkozik el a Hold kolonizálásáról és a Föld lassú pusztulásáról, miközben csupán egy tudós férfi keresi a katasztrófaturista lányt, akit megismert egy átmulatott éjszakán. Nem tudom, hogy mit várok tőle. Meglátjuk majd úgyis, ahogy a vak mondta.

George Orwell: 1984
Orwell klasszikusa végre a polcomon, és nagyon örülök. Egy nagyon izgalmas és nyomasztó disztópiát mutat be a második világháború után, és 1984-ben már alig találunk valakit, aki emlékezhetne az eredeti történetre. Winston egy pártkatona ebben a regényben, aki látja a rendszer kétségeit, de nincs igazán lehetősége megélni ezeket a gondolatokat, mert a párt és a Nagy Testvér mindenkit szemmel tart, akár még reggeli torna közben is. Nagyon régóta hiányzott ez az alapszöveg az olvasmányaim közül, és most elkezdtünk olvasmányokat pótolni egy barátommal.

Darvasi László: Magyar sellő
Darvasi a kortárs magyar irodalom egyik legokosabb figurája, aki egyaránt nagyot tud alkotni tárcaíróként, novellistaként és regényíróként. A Magyar sellő a legfrissebb regénye, amit októberben mutatott be Szegeden majd a Margó Irodalmi Fesztiválon (André Aciman előtt). Egy nagyon izgalmasnak ígérkező szöveg ez egy magyar sellőről, akit senki nem látott, de mindenki beszél róla, és a hatalom mindenkori természetéről. A kora romantika kori Magyarország egy uradalmában járunk, ahol a földesúr a mindenkori hatalom birtokosa, és az egész szöveg erről a hatalomról szól. Nagyon érdekel ez a regény, örülök, hogy megvettem végre.

(13) Bódis Krisztina: Kemény vaj
Bódis Krisztina első regénye ez egy cigány félnéma lányról, aki egy észak-magyarországi putriban nőtt fel, és tudja, hogy nincs semmiféle kilátása, csak amit a prostitúció nyújthat számára. Végigolvashatjuk a lány történetét, gyerekkorától felnőttkoráig, prostitúción, kínzásokon és börtönön át. Egy olyan szereplőét, aki tudja, hogy nincsen más esélye. Nagyon kemény kötet lesz, és örülök, hogy végre a polcomon van.

13 könyvet sikerült a hónapban elolvasnom

Vjacseszlav Ar-Szergi: Lepkelelkek
Ar-Szergi az udmurt irodalmi élet ma is élő igazi nagy írója, aki drámákban versekben és prózákban egyaránt megtalálja a hangját. A Lepkelelkek egy nagyon izgalmas kisregény, amiben az udmurt hagyomány és a mai, városiasodott udmurt életmód egyaránt teret kap, akár történelmi, akár családi síkon. Nagyon izgalmas kultúrtörténeti könyv, ugyanakkor nagyon sokat akart a szerző. Egyszerre akar lélektani regény lenni, meríteni a mágikus realizmusból és a hagyományos mágiarendszerből, mozaikos lenni, krimiként és magasirodalomként is működni, ami miatt nem feltétlenül volt jó olvasás, de izgalmas összegzése volt a féléves udmurt irodalom kurzusomnak.

Purosz Leonidasz: Egy férfi sosem hagyja félbe
Purosz Leonidasz új verseskötete nagyon izgalmas darab volt. A rózsaszín kötetében próbálja feloldani a kérdést: Mit jelent fehér, értelmiségi, városi, bölcsész férfinek lenni a mai, feminizmussal foglalkozó társadalmunkban? Mivel igyekeztett nagyon széttartó tablót mutatni (kocsmatöltelékektől a magyar válogatott ellen szurkolókig, és nőkkel különböző módon bánó férfiakig), ezért nagyon különböző verseket olvashattunk benne, de egy összetartó versnyelvvel, provokatívsággal. Egy menő kötet, gondolkozom rajta, hogy bátor-e, de mindenképpen fontos. Nagyon vártam a kötetet, és hozta az elvárásaimat.

Árpa Attila: Ha én ezt a klubról elmesélem
Árpa Attila az RTL Klub egykori főmunkatársa volt, akit a ValóVilág első két szériája között távolítottak el a csatornájáról. A könyvében mesél arról, hogy milyen volt ez a klub, amikor elindult, hogyan szerzett magának asztalt és listákat, hogyan tanulta meg az új szavakat, és kvázi csalta be magát a csatorna indulásakor. Aztán mesél a nagy RTL Klubos pillanatokról és sztárokról, a Heti Hetesről, a Legyen ön is milliomos!-ról, a Mónika Showról vagy éppen pont a Való Világról. Nagyon izgalmas kötet volt, élveztem annak ellenére, hogy Árpa Attila ezt a könyvet a macsó farokmutogatás céljával (is) írta. Vizsgára kellett, nincs mentségem.

Farkas Balázs: Lu purpu
A Lu purpu egy fiatal bölcsész néhány napját mutatja be, aki éppen Olaszországban nyaral a barátaival. Egyfajta új generációs regény igyekszik lenni, polipmániával és a gyökértelenséget és a világ újrakeretezését szimbolizáló másfajta rítusokkal. Tudtam, hogy a könyv nem fog tetszeni, de olvastam jót róla, így adtam neki egy esélyt, de nem állított semmiről olyan erőset, hogy meggyőzőtt volna, csak elgondolkoztam azon, milyen jó mai generációs regények vannak. Talán a Normális emberek. Azt tudtam szeretni, de jó volna egy jó magyar.

Anne Choma: Gentleman Jack
Anne Lister egy leszbikus földbirtokos a XIX. század eleji Angliában, amikor még nem lehetett birtoka a házas asszonyoknak és a leszbikus szó sem igazán létezett. Ő konzervatív módon keresett társat magának, isten előtti fogadalomtétellel, de a női szexualitást tematizáló izgalmas sorokkal is találkozhatunk. Itt írtam róla.

Kemény István: Nílus
(Fent már írtam róla)

Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv
(Fent már írtam róla, és lesz értékelés is)

Alice Broadway: Ink
Az Ink egy izgalmas ifjúsági sorozat egy olyan világból, amiben mindenki a testén viseli az életének a fontosabb dolgait, hogy a halála után a történét tovább tudják őrizni a könyvbe kötött bőrével, amely így megszabadítja őt az élete terheitől. Ebben a könyvben fontos, hogy mi kerül a bőrödre, mert azok alapján fognak emlékezni rád, és fontos, hogy emlékezzenek rád, mert igazából addig élsz. A főszereplő lány rájött arra, hogy a halott apja viselte az elfeledettek tetoválását, ami a legnagyobb bűnökért róható ki, hiszen a bőrét elégetik, és így nem kap lehetőséget a továbbélésre. A főszereplő lány világa egy klasszikus lassan kiépülő diktatúra ellenségképekkel és a karizmatikus vezető nagy beszédeivel. Véletlenül alakult így, de izgalmas felvezetés volt az 1984-hez, még akkor is, ha az Ink nyelve néha gagyog a fiataloknak, és nem beszél. Főleg ezzel volt gond, meg az időkezeléssel, de összességében mégis egy jó szövegnek tartom.

Lesi Zoltán: Magasugrás
Lesi Zoltán verseskötete egy nagyon izgalmas szövegegyüttes, ami a náci olimpiát és az interszex nőként sportoló atléták, főleg magasugrók kérdését járja körül. Baromi izgalmas kötet anyag, tele nagyon sok információval. Beszél Dora Ratjen történetéről, a sportolótársairól, a náci olimpiáról, doppingról, az olimpia körüli médiafelhajtásról, az interszexség alapélményéről…,úgy, hogy megtartja a versek líraiságát, levelek, vallomások, naplóbejegyzések születtek ebben a kötetben, miközben a képek és sajtóanyagok egy egész tablót kiadnak. Nagyon szerettem a kötetet, és fogok róla értékelést írni.

Puskás Dániel: A vakok zsoltára
Szóvalhogy ez a verseskötet nem igazán volt érdekes a számomra. Sőt, kifejezetten súlytalan volt, pedig nagyok voltak a várakozásaim. Az első ciklust adó bibliai versek lehettek volna nagyon izgalmasak, de nem adott új információt vagy érzetet az általam eddig ismertekhez, a további versek pedig szintén laposak maradtak. Sajnálom, hogy nem tetszett, de nagyon nem tudtam kötődni semmihez.

Horvát János: Televíziós ismeretek
Horvát István az ezredfordulón írta meg ezt a könyvét, amikor Magyarországon épphogy beköszöntött a kereskedelmi televíziózás, nincs is igazán még tévés képzés, és fontos volna alapfogalmakat lefektetni. És talán pont azért, mert gyökértelen a könyv egyszerre tud ma is egy nagyon valid tankönyv és egy picit idejétmúlt is lenni. Ma is ugyanúgy fontos ismerni a különböző trendeket, televíziós műfajokat például, ha már sok felett eljárt az idő. Horvát János jól ír minderről. Kedvesen, okosan, néha picit mesélve.

Kolosi Péter: A kereskedelmi televíziózás Magyarországon
Struktúrában és mondanivalóban egy a Televíziós ismeretek könyvhöz nagyon hasonló tankönyv vagy jegyzet ez is, ami már kihagyja a közmédiát a televíziózásból és kifejezetten a profitorientált, reklámbevételekből élő kereskedelmi televíziózásról beszél, már a televíziózás azon oldaláról, ahol megtörtént a Való Világ és a televízió tájékoztatni akarásában már senki nem hisz. Izgalmas és komoly szöveg, szerettem. Működik a Horvát könyvvel együtt.

Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Ali Smith könyve az évem egyik legjelentősebb szépirodalmi olvasmánya volt, amiben egy reneszánsz festő és egy ma élő kamasz életébe nyerünk bepillantást. A festő nagy utat járt be, gyermekkorában téglákra rajzolt vagy épp a porba, felnőtként pedig híres freskófestő lesz, aki tisztába van vele mennyit ér. Ezzel együtt a festészettel lemondásokkal teli életet él. Profi festő lesz, de cserébe nem lehet önmaga. A kamasznak nemrég halt meg a politikai aktivista édesanyja, és próbálja bebizonyítani, hogy a titkosszolgálat figyelte. Nagyon izgalmas és menő kötet ez, amiről még lesz szó a blogon jövőre.

Nézzük az olvasásokat kategóriák szerint:

Úgy tűnik a nagyon különböző olvasmányok nem segítették az év elején meghatározott kategóriákat, de ezeket a teljesítéseket már rég nem decemberben rontottam el:

Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Vjacseszlav Ar-Szergi: Lepkelelkek
Kortárs széppróza: Farkas Balázs: Lu purpu

Blogoltam

Vagy hát valami olyasmi történt. Sőt, ne is hazudjunk, nem történt. Nem tudom, hogy voltam-e valaha a blog történetében ennyire motiválatlan. Az életemben történt egy nagyon mélyen érintő tragédia, és úgy érzem hazugság volna arra fogni teljesen, de mégis azt gondolom, hogy beletespedtem ebbe. Annyira, hogy bár elindítottam, nem csináltam végig az #ugyanazaszeretet kampányt facebook oldalon, már harmadik hétfője nem volt kint hétindító kortárs líra facebookon, és bejegyzés sem a blogon. Az 1 és 6 nagyon későn került ki, de legalább majdnem mindent sikerült róla elolvasnom (Az 1984-et olvasom még.). Ezt követte az #LMBT-t olvasunk sorozat évadzáró része, amiben a TEDx előadásomat láthattátok, amiben a blogról meséltem. És aztán kitettem a Gentleman Jack alternatív fülszövegét, és csak egy héttel később az értékelésemet róla. És ez az egy értékelés ment ki ebben a hónapban. A bejegyzéseimet az hozza fel, hogy év vége van, így elkészítettem az év LMBT olvasmányaival az Elégetném-újraírnám-újraolvasnám booktaget, és írtam egy személyesebb tanulság levonósabb évzáró bejegyzést. Nem vagyok büszke erre a hónapra, igyekszem levonni a tanulságokat. Egy lassan hároméves blog bloggere vagyok, igyekszem jól csinálni, mert szeretem. :)

Ennyi lett volna ez a hónap. 13 új könyv a polcomon, 13 elolvasott könyv, 7 bejegyzés, sok tanulság, amit érdekes tovább vinni. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a hónapban, évben, évtizedben, bejegyzésben. :)

Hamarosan érkezem a következő 1 és 6-tal illetve az újévi tervekkel, akárcsak a megmaradt értékelésekkel. Ha nem szeretnél róluk lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, keressetek bátran facebookon, vagy ha az érdekel, ki áll a blog mögött, nézzétek meg instagramon.

És semmiképp ne feledjétek a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Novemberi summa

2019. november 30. - Szilvió

Sziasztok,

most picit úgy érzem, mintha ezer év telt volna el az előző summa óta, pedig nagyon durván hihetetlen módon nem, és nem is olvastam igazán sokat az elmúlt hónapban, és könyveket sem vettem kifejezetten, csak egyszerűen sok minden történt. Szóval most nézzük, milyen újdonságok vannak a polcomon, miket olvastam az elmúlt hónapban, és hogy milyen menőségek történtek a blog háza táján. Csapjunk is bele:

november.JPG

Nyolc könyvet sikerült ebben a hónapban beszereznem,

ami közül három kiadóktól érkezett recenzióra, egyre felhasználtam a jegyzettámogatásomat, egyet használtan vettem, egyet pedig nagyon akciósan, szóval büszke is lehetek magamra, visszafogtam a lovakat. :) De nézzük címek szerint:

Andri Snaer Magnason: Időláda
Az időláda egy nagyon izgalmas izlandi ifjúsági regény, aminek a középpontjában az idő áll, vagy talán pont nem. Lehet, hogy a regény középpontjában az időtlenség áll. Egy olyan jelenkori társadalomban játszódik ez a regény, aminek a terében mindenki befeküdt egy időládába, hogy megvárja, amíg a problémák elmúlnak. Azonban néhány gyerek ládája kinyílik, és meg kell tudniuk, hogy mi történt. A regény történelmi szálába viszont egy mesebeli királyságba repülünk, ahol a király meg akarja hódítani a világot. Amikor azonban ezen túlvan, rájön, hogy ez egyrészt egy nagyon sok bürokratikus feladattal járó dolog, másrészt, nincs ideje ezt kiélvezni. Erre a problémára ad megoldást az időláda, amibe csak a legnagyobb kincsét, egyetlen lányát őrzi. Nagyon különleges regény ez, tematizálja a vallásosságot, az időt, a közös teherviselés és a társadalmi felelősségvállalás kérdését, miközben egyszerű szöveg, nem hiszem, hogy valaha újra fogom olvasni, de örülök, hogy elolvastam.

Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek
Karin Tidbeck amerikai fantasyíró munkássága az Amatka cím regény miatt régóta izgat, mert benne szómágiával tartanak kordában egy várost, és van benne leszbikus szál is, én pedig egy egykori nyelvész hallgató, városi költészetben utazó LMBT blogger vagyok, valószínűleg mégsem az Amatkával kezdem el az ismerkedést, hanem ezzel a novelláskötettel. Most nagyon intenzíven foglalkoztam a peremlét, a kisebbségi helyzetek, több egyetemi kurzusom volt a témában, kutatok is a kérdésben, szóval megvettem ezt a fantasykötetet is. Megesik.

Robert Winston: Felnőtté válás lépésről lépésre
A Gentleman Jack recenziókérésemkor kaptam ezt a könyvet a HVG Könyvek kiadótól, mert foglalkoznak benne a szexualitással, illetve a különböző szexualitásokkal, elég érthetően, röviden, tömören, nagyon sok más téma mellett, ami a kamaszokat érintheti, testi változásokon át egészen addig, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Hasznos tanácsokat nyújt kamaszoknak és szülőknek egyaránt, jól ajánl más oldalakat is a témákhoz. Klassz kötet.

Anne Choma: Gentleman Jack
Anne Lister titkos naplója
Anne Lister a 19. század elejének Angliájában él kisbirtokosként, nőként, határozottként, erősként, tabukat nem ismerőként. Abban a 19. században vezeti a családjától örökölt kisbirtokát, amikor még férjezett nőknek nem is lehetne birtoka, és a leszbikus szót sem a társadalom, sem a jogalkotás nem ismerte. Az élete folyamán hosszú és részletes leírásokkal vezetett naplókat, amelyeknek alapján az HBO idén egy sorozattal érkezett, és aminek ez a bővített könyv is köszönhető. Novemberben jelent meg a HVG Könyveknél.

Papp Réka Kinga: Aki kurvának áll
Papp Réka Kinga a hazai középet egyik baloldali, újbaloldali feminista arca, aki 2017-ben jelent meg a szexmunkáról, vagyis a beleegyezésen alapuló szexuális szolgáltatásnyújtásról. Nagyon különleges a kötetben az, hogy nem erkölcsi piedesztáról beszél, tényleg közel megy a különböző szexmunkásokhoz, mer kérdezni, részletesen beszámol a társadalmi körülményekről, fontos kérdésekről… Nagyon szerettem olvasni, nem is értem mi tartott eddig a beszerzésig. Nagy örömömre két meleg interjúalany is van a könyvben, így fogtok még vele találkozni.

Purosz Leonidasz: Egy férfi sosem hagyja félbe
Amúgy az az érzésem ezzel a hónappal kapcsolatban, hogy nagyon a feminista térben játszódik, és a következő kötet ebből is egy nagyon menő cucc. Purosz Leonidasz új verseskötetében a férfiséget, sőt, a városi, megkockáztatom, körúton belüli, értelmiségi férfi lét újszerűségét, újraértelmezését kíséreli meg ebben a feminista, egyenjogúságra törekvő, az eddigi maszkulinságot már nem elváró világban. A versek, amiket olvastam, érdekesek. Nagyon más szerepekből, nagyon más férfiakból szólal meg, nagyon széles helyzetpalettából válogat.

Moskát Anita: Horgonyhely
Moskát Anita Horgonyhely című könyve a megjelenés óta érdekel, és folyamatosan belebotlottam, és tudtam is, hogy baromira fogom imádni. Aztán úgy alakult, hogy mivel a legfrissebb regényébe, az Irha és bőr-be van LMBT reprezentáció, ezért azt kezdem el olvasni. Aztán hónap végén volt Szegeden egy beszélgetés vele és Brandon Hackettel, és arra el akartam olvasni. Az csak később alakult ki, hogy interjú is készült vele az #LMBT-t olvasunk rovatba, de az egész olyan komplex érzést kelt.

De a Horgonyhely: A földön, ahol járunk, mindenki rögzítve van a születésének a pontján a terhes nők kivételével. Valamennyi távolságra mindenki képes elhagyni ezt a helyet, viszont ez a távolság általában a város határáig tart legkésőbb. A regényben egy hajón élő, és hajóhoz kötött férfit és a szintén hajóhoz kötött kamaszodó lányát követjük, akik képesek információkat cserélni a városok között, de követünk egy földevő férfit is, aki képes a termékenységet befolyásolni, és láthatjuk azt is, hogy hogyan képez ez a társadalmi berendezkedés intézményes keretek között elitet magának. Nagyon izgalmas szöveg volt, sok szempontból járt körül társadalmi kérdéseket, izgalmas volt a horgonyhelyek létének kialakulástörténete, a világ mágiaszerkezete és az azzal való játék… Szerettem. De tudtam, hogy szeretni fogom.

Ali Smith: Hogyan lehetnél mindkettő
Egy reneszánsz festő szellemének és egy angol srácnak a történet ez a könyv, ami sokak szerint az egyik legnagyobb világirodalmi megjelenés idén. Az angol srác anyja nemrég halt meg, próbálja bebizonyítani, hogy a titkosszolgálat lehallgatta őket, és most Firenzében áll a festő képei előtt. A festő a művészekre nehezedő nyomástól küzd az élet és a halál között, és egy olyan világot mutat be, ahol az embernek le kell mondania magáról, hogy érvényesülni tudjon. Nagyon vártam ezt a könyvet, és köszönöm a Magvetőnek, hogy kaptam tőlük egy példányt.

10 azaz tíz könyvet sikerült ebben a hónapban elolvasni. Mutatom azokat is:

Ritter Andrea: Melegek
Ritter Andrea pszichológus egy pszichológiai tanulmánykötetet állított össze a melegekkel kapcsolatos krízisekről, elsősorban a coming out helyzetekről, a pszichológiai terápiákról, egy négy üléses családterápia menetrendjét és célkitűzéseit is bemutatta, és beszélt arról, hogy különböző pszichológiatudományi korszakok hogyan vélekedtek elsősorban a melegségről és a leszbikusságról. Lesz még róla szó a blogon.

Patrick Ness: A daruasszony
Patrick Ness ezt a könyvét felnőtteknek írta, de pont annyira fantasztikus, mint szinte minden tőle. Egy elvált textilnyomdász férfi különös kalandjába nyerünk betekintést, amiben a férfi kihúz egy nyílvesszőt éjszaka egy darunak a szárnyából, ami a kertjében száll le. Rá néhány napra betér az üzletébe egy titokzatos nő, aki darutollakból készít képeket. A férfi is régóta kísérletezik régi, magára hagyott könyvek lapjainak szétvagdosásával,

Andri Snaer Magnason: Időláda
Fent már írtam róla.

Szvoren Edina: Pertu
Szvoren Edina egy kortárs novellairodalom egyik legnagyobb alakja. A Pertu a Jelenkor az elmúlt harminc év második legjelentősebb novelláskötetének tartja a Pertut, és nekem is alapjaiban határozta meg a kortárs irodalomhoz való viszonyomat. Négy évvel később, most olvastam el újra, és megerősödtem abban, hogy nagyon szeretem Szvoren Edinát. A novellái sötétek és hidegek, miközben csak családi, munkahelyi kapcsolatokra látunk rá. Nagyon különböző embereket és szituációkat látunk, amiben a közösség diszfunkciós, és nagyon erős állítása volt az írónak, amikor a hó eleji bemutatóján azt mondta, ilyeneket amúgy mi is ismerünk. Megint tovább bomlott a Pertu bennem, és egy csomó síkja van még, amihez úgyis vissza kell térnem majd.

Patrick Ness – Siobhan Down: Szólít a szörny
Patrick Ness eddig utolsó, általam nem olvasott könyve volt ez, amiben egy kisfiúról mesél. Ennek a kisfiúnak az anyukája rákos, és bármelyik pillanatban meghalhat. Hogy segítsen ezt a gyászt feldolgozni és elfogadni életre kel a házukkal szemben lévő tiszafa, és hatalmas szörnyé változva segít, vagy hát, legalább kezel valahogyan helyzeteket. Nem ez lett a kedvenc Patrick Ness könyvem, de egy jó szövegről van szó. Tudtam működni a kisfiúval, aki próbálja megérteni a szörny célját az elmesélt történeteken keresztül, és szerettem, hogy Ness okos. Itt is baromira okos volt.

Papp Réka Kinga: Aki kurvának áll
Fent már írtam róla.

Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
A Poket könyvek sorozatának ez az első versantológiájuk, amiben magyar verseket gyűjtöttek össze kortárs és klasszikus költőktől. Nagyon sok jó találat van köztük, de összességében nem hozott annyira lázba a kötet. Nem is igazán szerveződött egy könyvvé, hiszen a szerkesztés elve az ABC sorrend volt. A legnagyobb öröm számomra a kötettel kapcsolatban, hogy nem a legkézenfekvőbb verseket választották klasszikus költőktől, bár Arany Jánostól pont a Kertben sikerült beválasztani. Vegyes érzéseim vannak, de lehet, hogy túl sok kortárs és klasszikus verset olvasok, amivel kiesek a célcsoportból. Kapudrognak izgalmas lehet.

Moskát Anita: Horgonyhely
Fent már írtam róla.

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
A világunk nem az egyetlen világ, és vannak gyermekek, akik képesek átjárókat nyitni másik világokba. Ezeknek a gyerekeknek nagyon nehéz ezt követően beilleszkedni a mi világunkba, így a szülei egy intézetbe küldik őket, gyanútlanul egy korábbi csellengő gyermek megérő karjai közé. Egy rövid történet ez arról, hogy egy új lány érkezik, egyenesen a holtak csarnokából, és aztán sorban meghalnak a társaik. A lány aszexuális, és van transznemű karakter is, szóval lesz még róla szó a blogon, sőt, máshová is írok majd róla.

Kristin Newman: Amíg ti szültetek, én
Kristin Newman az Így jártam anyátokkal sorozat egyik vígjátékírója, és a vígjátékíró szüneteiben utazik és különböző útiszerelmeket keres. Nem igazán mond nemet a helyi szokásokra, férfiak érdeklődésére, és így él, miközben a barátnői lassan megházasodnak és gyermeket vállalnak. De a vígjátékok szövegei és szingli kalandjai nem írják meg magukat, szóval valakinek így is kell élni. Aztán egyszercsak Kristin is keresni kezdi a szerelmet, az igazit. Nagyon régóta szerettem volna megvenni ezt a könyvet, de mindig volt más, amikor viszont megláttam a könyvtárban gyorsan kikölcsönöztem és elolvastam. Több nehezebb női témájú szöveg után jó volt egy ilyen könnyű szöveget olvasni.

Nézzük az év elején meghatározott kategóriák szerint:

Kedvenc szerzők: Patrick Ness, két könyvvel is
Régóta meglévő LMBT könyv: Melegek, Minden szív kaput nyit
Kortárs széppróza: Pertu
Nem magyar vagy amerikai szerző műve: Időláda

Aztán még mi mindent történt a blogon?

November elsején indult újra az #LMBT-t olvasunk interjúsorozat, ami igyekszik kétheti rendszerességgel péntekenként megjelenni. Az első bejegyzésben Krausz Emmával, a másodikban Szerencsés Dániellel, a tegnap megérkező harmadikban pedig Moskát Anitával beszélgettem arról, hogy ők a saját területükön milyennek látják az LMBT reprezentációt, milyen kérdésekkel találkoztak, amikor ők belevágtak a különböző LMBT karaktereikbe.

Aztán érkezett a novemberi 1 és 6, amiből végül csak négy könyvet sikerült elolvasni. Az ötödiket, a Gentleman Jack-et most olvasom, az Ink pedig most nagyon kicsúszott a perifériámról, de nincs elfelejtve.

Értékelések és fülszövegek ebben a hónapban André Aciman: Találj rám (értékelés itt, alternatív fülszöveg itt) című regényéről és Laura Steven: Minden, csak nem oké (értékelés itt, alternatív fülszöveg itt) című szövegéről érkeztek. Két nagyon jó könyvről van szó, szeretettel ajánlottam. :)

És végül, a hét elején kitöltöttem az Év végi hajrá könyves kihívást, amitől nem jött meg ugyan az év lezáró kedvem, de legalább megnéztem, milyen megjelenéseket várok, miket szeretnék még mindenképp elolvasni, és átgondolhattam, hogy akarok-e jövőre is nagy terveket, ha az idei évben ezek a tervek szinte kivétel nélkül meghíúsultak.

És bár ez nyolc bejegyzést jelentett ebben a hónapban, ami most, az alternatív fülszövegekkel és interjúkkal együtt az alsó határa annak, amivel elégedett tudok lenni, éreztem, hogy nagyon rosszul voltak elosztva, két olyan hét napig tartó időszak is volt a hónapban, amikor nem volt bejegyzés... Igyekszem fejlődni ezen a téren. Attól nem félek, hogy valaha rendszeres lesz a blog, bár a summákkal, #LMBT-t olvasunk péntekekkel, facebookon hétindító versekkel általában fixen jelentkezem, de jó volna, ha nem is fix, de rendszeresebb, kiegyensúlyozottabb poszteloszlás. Ez most a nagy tanulsága a hónapnak. :)

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a hónapban és ebben a bejegyzésben. :) Dübörgünk tovább egy új hónappal, amiről ha nem szeretnél lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra. Ha háttértartalmak is érdekelnek, keress faceboookon, ahol az advent idején ismét elindul az #ugyanazaszeretet kampány, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra!

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2019. áprilisi summa

Sziasztok,

végre leadtam a szakdolgozatomat és voltam nyelvvizsgázni is, így most megfáradtan (és megkésve) ugyan, de annál lelkesebben érkezem az áprilisi summával, amiben bemutatom, milyen könyveket szereztem be és olvastam el áprilisban.  18 könyvet sikerült beszereznem és 12 könyvet sikerült elolvasnom elolvasnom ebben a hónapban, ami így összenézve egy egészen jó summának tűnik, de nézzük, hogy így van-e. :)

aprilis.JPG

Ezeket a könyveket sikerült beszereznem a hónapban:

Karen M. McManus: Lehull a lepel
A tavalyi év egyik nagy magyar újdonsága ez az ifjúsági krimi, és az őszi megjelenése óta nagyon kíváncsi voltam rá, és rögtön a hónap elején sikerült és beszereznem rukkoláról. Egy érdekes alapszituációval indít. Öt középiskolást tőrbe csalnak (telefont tesznek a táskájukba a laborban, ahová nem szabad telefont tenniük), majd a büntetésük töltése közben az egyikük, a középiskola pletykaoldalának kezelője allergiás rohamot kap majd meghal. Mind a négyen gyanúsítottak, és ez egy izgalmas és jól működő dinamikáját adja a regénynek. Én szerettem, és fogok róla írni. :)

Meggin Cabot: A fiú a házból
Szintén rukkolás szerzemény, de ennek a könyvnek nem tudtam a létezéséről. Egy jól működő, romantikus, humoros, könnyed regényt ígér a fülszöveg, kizárólag e-mail regény formájában, amire nagyon kíváncsi vagyok. És mindenki nagyon szereti, és olyan emberek is, akiknek nagyon adok a véleményére, szóval rá még kíváncsi vagyok. :)

Colm Tóibín: A blackwateri világítóhajó
A könyvről már írtam értékelést, amit ide kattintva olvashatsz. Röviden ez egy családregény, aminek középpontjában egy haldokló AIDS-es öccs és generációk nőtagjainak ki nem beszélt konfliktusa áll. Nagyon erősen működik a lélekben Tóibín, akár a nők helyzetébe való beleállásokról, akár a melegségről, a melegséggel kapcsolatos történetekről vagy épp a vírusról van szó. Sajnos a regény fordítása nem hozza annyira erősen azt a szikár Tóibin nyelvet, amit itt is sikerül fülön csípni, de más regényeinél megszokhattunk, de ezzel együtt is egy fontos és klassz regénynek tartom. Köszönet érte a Park Könyvkiadónak!

Juan Carlos Onetti: Egy névtelen sírra
Szintén rukkolás szerzemény. A 20. századi Urugay egyik jelentős alkotója Onetti, aki általában a passzív, de elmélkedő, az idők során elkallódó szereplőkről ír. Még nem olvastam tőle, de valamiféle lassúságot és esszésséget feltételezek a novelláiban, és engem ez érdekel most. :)

Garrald Conley: Eltörölt fiú
Az második magyar nyelven olvasható átnevelőtáborról szóló regény, amely egyrészt mozog egy hétben, amíg a főszereplő állapotfelmérése zajlik, valamint abban az egy évben, amíg a főszereplő az első előbújásától eljut a táborig. Kemény könyv, sokkal elemzősebb és gondolatban dolgozóbb a Cameron Post rossz nevelésénél, de sokkal többet mutat a táborból és a vallásból. Természetesen még erről is lesz szó.

Cathrine Millet: Cathrine M. szexuális élete
Szóval a nagy visszhangot, de kisebb közönségsikert elért, tabukönyvnek szánt könyv végre a polcomon egy elég lestrapált rukkolán szerzett példány képében. Az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon voltam a szerzőnő új könyvének bemutatóján, amiből sajnos nem értettem semmit (Erről itt már írtam.), de a Milletet körülvevő aura kétségkívül újabb érv volt, hogy egyszer elolvassam a könyvét.

Gabriel García Marqez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
Szóval Garcíra Marqez fennmaradt bevásárlólistái is érdekelnek, így rukkolán azonnal lecsaptam a könyvre, aminek a minősége szintén kérdéseket vet fel, de legalább van már GGM a polcomon, mert eddig csak könyvtáraztam. :) (Amúgy a rukkolával kapcsolatban fontos leszögeznem, hogy a két könyv feladója azonos, és hogy a példány infónál fel is voltak tüntetve a hibák, és máshol mindig szuper állapotú könyveket kapok, szóval nem lehet okom panaszra, bár van, de erről lehet, hogy írok majd egy későbbi bejegyzésben.)

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
Szóval nyilvánvalóan nem kellene megvenni egy könyvet ezzel a címmel, gondoltam én is, sokáig. De ezt a könyvet mindenki imádja. Olyanok is, akiknek nagyon adok a szavára. És a XXI. század kiadó hozta ki nagyon jó minőségben. Szóval megrendeltem, mert a nővéremnek is ettől a kiadótól rendeltem ajándékot, és hát legyen meg az ingyen szállítás. :D A kötet nagyon sok filozófiát és világbölcsességet tömörít össze, gyűr érthetővé, humorossá és befogadhatóvá, és még a fülszövege is jó. Lásd a részletet:

A professzor szerint az ember és a társadalom legfontosabb tennivalója, hogy elkerülje a káoszt és ugyanakkor a diktatúrát, hogy rend legyen az életben és a fejekben. Ehhez az ősi hagyomány igazságait ötvözi az élvonalbeli tudományos kutatások legújabb felfedezéseivel.
Megtudhatjuk, miért érdemes békén hagynunk a gördeszkázó fiúkat, milyen borzalmas sors vár azokra, akik mindenkiben a hibát keresik, és miért kellene minden macskát megsimogatnunk az utcán.

Nem várom tőle, hogy hipermódon megjavul az életminőségem, csak kíváncsi vagyok, eskü. :D

Nyerges Gábor Ádám: Sziránó
Erről a könyvről, kisregényről nem hallottam sokat, és az is vegyes. Egyrészt egy iskolásregény humoros, ismerős történetekkel, amik ismerősek lehetnek egy kis klapek elbeszélésében, akit mégcsak nem is becéznek vagy gúnyolnak az osztálytársai. Másrészt pedig valami elkésett posztmodern felhangú történetvezetése van, aminek sikerültségéről már kevésbé jókat hallottam. Az egyetem cserepolcán volt, és cseréltem.

Claire Lispector: Minden történet
Molyos vásárlás volt ez a hatalmas kötet, amiben a XX. század nagy hatású brazil írónőjének az összes novelláját tartalmazza. Nagyon jókat hallottam a kötetről, de eddig nem szerettem volna annyi pénzt kiadni rá, vagy hát azt a pénzt más könyvekre költöttem, de most sikerült postával együtt jó áron beszereznem. Amúgy jól láthatóan van a novelláknak és a Dél-Amerikának valamiféle túlreprezentáltsága ebben a hónapban, és még jönni fog egy kisebb finn tömb.
Az ilyen összefüggésekért érdemes summákat írni. :D

Olty Péter: Heteró közegben
Olty Péter verseit eddig teljesen random olvastam, ha belefutottam egy-egy folyóiratközlésbe, és nem olvastam össze igazán. És például a szerző melegsége sem volt nyilvánvaló számomra. De a költészet napjára megjelent kötete mindezt tisztázta. Bár még keveset olvastam belőle, mert figyelni akartam rá annyira, hogy a blogon tudjak róla írni. Mindenesetre a kötet épít, párbeszédbe lép akár antik verselési technikákkal és mély filozófiai kérdésekkel is, így egy széttartó, különböző, heteró közeget kíván bemutatni, miközben a kötet egy másik olvasati lehetőségben a meleg élet kis gesztusait emeli a líra tárgyává, harmadsorban pedig maga a kötet egy nagyon erős coming out gesztus az irodalmi élet felé. A hónapban mindenképp olvasva lesz, addig is ajánlom hozzá az alábbi interjút:

Salamon Gábor - Zalotay Melinda (szerk): Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni
Ez egy idézetes könyv, benne humoristák, elemzők, híres emberek vicces de tanulságos idézeteivel. A szerzőpáros Mentsd meg a világot, ne csinálj semmit! című hasonló kötetét egyszer már egy nagy Alexandrás leértékelésen beszereztem, és most ezt rukkoláról sikerült. Ezzel egy időre fel is függesztettem a rukkolás tevékenységemet, mert elfogytak a pontjaim, de egy nagyobb polctakarítás során még találkozunk majd.

Ruth Ozeki: Az idő partjain
Az idő partjain mindig az egyik legfontosabb olvasmányom lesz. Egy japán lány Amerika partjára sodort naplójáról és egy írói válságban lévő írónőről szól a kötet. Nagyon sok jelentéssíkot kellene lerántanom a kötetről ahhoz, hogy objektíven meg tudjam ítélni, mennyire jó könyv, bár általában jókat hallani róla, viszont életem egy nagyon fontos szakaszában volt velem ez a szöveg, és nagyon örülök, hogy végre saját példányom lett belőle. A nyuszi Libri utalványt hozott ugyanis, és hasonló a helyzet a következő négy könyvvel.

Melvin Burgess: Billy Elliot
A Billy Elliotról tavaly nyár után bizonyára mindenki hallott, azonban nem feltétlenül tudjuk, miről is szól a történet, azon túl, hogy az Operaházbeli előadását meleg propaganda címkével támadták. A könyv a híres angol bányászsztrájkok idején egy bányászvárosban játszódik, ahol Billy ráébred arra, hogy ő táncolni szeretne, és a szülei támogatják ebben. A történet homoszexuális propaganda részét még nem látom teljesen, de majd az elolvasás után erről is bővebben. :)

source.gif

Sofi Oksanen: Norma
Sofi Oksanentől eddig a Baby Jane-t olvastam, ami szerintem egy nagyon fontos kötet a depresszióról és a pánikbetegségről egy provokatívan karcos, hideg nyelven keresztül. Akkor biztos voltam benne, hogy fogok még tőle olvasni, és a Libri szuper akcióban támogatta ezen törekvéseimet, ami megspékelve a húsvétra kapott ajándékkártyával... Szóval igen. A Norma Sofi Oksanen mágikus realizmussal dolgozó kötete, amiben Normát ismerjük meg, akit közös mágikus titka és szoros kapcsolata fűz az anyjához, akit meggyilkoltak, és Norma szeretné megtudni, mi történt, ezért nyomozásba kezd, és egyszerre egy lélektani és egy maffiabéli utazást is meg kell tennie. Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok
Sofi Oksanen ebben a regényében Észtország II. világháborús megszállását írja le egy katona férj, egy feleség és egy unokatestvér szerepeltetésével. Nem igazán látok még többet belőle, és a fülszöveg is elég sejtelmes, de Sofi Oksanen úgyis csodálatos lesz.

Dora Csehova: Nem akartam Lenin lenni
Azt hiszem az utolsó novelláskötet. Ezt a címe adta el. Nyilvánvalóan. Elesett orosz emberekről szól a posztszovjet világban, ahol akár minden jól is alakulhatott volna, de a főszereplők sorsa persze nem így alakult. Kíváncsi vagyok rá, mi lesz a könyvből.

Németh Bálint: A hangyák élete
A hangyák élete egy verses kötet, ami tavaly Könyvhétre jelent meg a JAK-kötetek sorozatban. Mindig érdekelt ez a kötet, de mindig mást vettem meg helyette, viszont most volt Szegeden bemutatója, így végre a polcomon tudhatom. Nagyon sokrétűen értelmezhető a hangya ebben a kötetben. Főleg a panellakásokban feltűnő hangyákról van szó benne. Az azokkal való együttélésről és az elpusztításukról. És a kávéról, amit ha kiborítunk, akkor, olyan, mintha hangyák volnának. Ezt már májusban olvastam.

ant_2.gif

Viszont, áprilisi olvasások:

Tommi Kinnunen: Négyesút
Ez a könyv nagyon jó. Fogok róla írni. Finn regény, 2017-ben jelent meg az őszi Margó Irodalmi Fesztiválra, és egy olyan család története, akit meghatároz egy meleg vő/férj/apa/após emléke. Egy férfié, aki érzékeny, akinek mindene a család volt, és akihez így mindenkinek viszonyulnia kell. Nagyon érzékeny regény ez a múlt század második felében lévő potenciális meleg sorsról erkölcsrendészettel és a melegség fel nem vállalásával. Fogok róla írni, és piszok nehéz lesz. De nagyon jó könyv, nagyon sok mindent gondolok másként vagy erősebben általa saját magamról és a melegségemről is.

Szálinger Balázs: 360°
Szálinger Balázs megírta milyen zalainak lenni, és azt hiszem ez mindannyiunkra tartozik. Ez a verseskötet ismerős. Nem csak a dombokról és a helységnevekről, sőt a helységnevekről van hogy egyáltalán nem, de egyaránt merít ez a kötet az európai kultúrából vagy a Kelet-Európai érzésvilágból, miközben egy lokálisan nagyon lehatárolt kör jelenik is meg benne konkrétan. Érdekes olvasmány mindig ez a kötet, a következő kötetéhez olvastam újra.

Cecilia Ahern: Üvöltés
Cecilia Ahern régóta jelen van a magyar könyvpiacon, több kötete is népszerű, az Athenaeum Kiadó egyik nagy és futtatott szerzője. Nekem viszont ez az első találkozásom a szerzővel. Eddig egyszerűbb, limonádé szerzőnek tartottam, viszont az Üvöltés 30 novellát tartalmazó kötetével erősen szembehelyezkedik ezzel. Ez a könyv 30 többségében erős, és gyakran bivalyerős novellákat tartalmaz, amelynek egy-egy nő a főhőse, akik a társadalom bármely rétegéből jöhetnek és a nők egy-egy alapvető társadalmi problémáját ragadja meg. Nagyon erős feminista tézisekkel dolgozik a kötet, és számomra, nyilván olyan bölcsészként, aki szétolvasta magát feminizmussal egy itt-ott szájbarágósabb kötetnek sikerült, de hiánypótló, fontos és jó még így is, hiszen nyilván nem én vagyok a célcsoportja. Csak ajánlani tudom.

beyonce.gif

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér
Sütő András az erdélyi magyar irodalom egyik meghatározó alakja, és sajnos úgy alakult, hogy eddig nem olvastam tőle semmit. És lehet, hogy ez így is marad. Az Anyám könnyű álmot ígért egy szépirodalminak szánt naplóregény, ami hoz egy falusi bájt és családi szituációkat, konfliktusokat, amiben ismerős, kedves és valóban fontos kötet, akár a kimerevített családban, akár az ebbe a szűk csoportba mindig be-betörő állampárt és a család viszonyában tekintünk a kötetre. Viszont számomra rettenetesen megterhelő volt olvasni a nyilván szándékosan túlírt, hosszú és körülményes mondatait, és ez alapjaiban határozza meg a kötethez való viszonyomat. Sajnálom, hogy nem tetszett, de be kell látni, ha így van.

Sas István: Reklám és pszichológia
Szakdolgozatomhoz olvastam, és ez a könyv egy csoda. Szemléletes, közérthető, hatalmas perspektívát mutat meg anélkül, hogy csorbulna akár a szakmaiság, akár a közérthetőség, Nagyon szerettem.

Colm Tóibín. A blackwateri világítóhajó
Már fentebb írtam róla, és értékelést is találtok hozzá itt.

Kövecses Zoltán - Benczes Réka: Kognitív nyelvészet
Ez a kötet szintén közérthető, bár feltételez némi kognitív és/vagy nyelvészeti előképzettséget. A gondolkodásunk azon rendszereit mutatja meg, amely a nyelv által történik, és a nyelvünk kognitív folyamatait igyekszik bemutatni. Dolgozatomban azt állítottam, hogy egy-egy szlogen felidéz mindent, ami vásárlás közben történik, vagyis a vásárlás egész fogalmi keretét, és ennek a kognitív nyelvészeti eszközeit vizsgáltam, így nyilván alapvető tankönyv volt ez a kötet a munkámban.

u_1.gif

Szálinger Balázs: 361°
Szálinger Balázs ebben az ősszel megjelent kötetben pontosan egy fokkal lép túl az előzőn. Egyrészt visszatekint és reflektál arra az európai, kelet-európai, magyar, zalai térre, amiben él, és nem pusztán leír vagy regisztrál. Akár politizál is áthallások szintjén, de mindenképpen egy sokkal erősebben reflektáló, a szerzőt és a gondolatait sokkal jobban előretoló kötet ez. És azzal, hogy a kilép a tér 360°-os felosztásából, új dimenziókat, a mágikus realizmus tereit is megnyitja. Szerettem a kötetet összességében, tetszett, jól hozható párhuzamba a két kötet.

Garrard Conley: Eltörölt fiú
Már fent írtam róla, és még értékelés is lesz. :)

Vida Gábor: Ahol az ő lelke
Ez az első nagy magyar Trianon regény, amiben először Kolozsváron járunk az I. világháború előtt, majd a Román csapatok bevonulás után. A főszereplő egy nyugalmazott honvédtiszt, aki ez idő alatt megpróbál az Egyesült Államokban meggazdagodni, míg a fia vetődik egyik kalandból a másikba, és végül egy afrikai misszióban találja magát. Eközben Kolozsvár is átalakul a Mátyás szoborral és a nagy szerelmekkel, ahogy Budapest sem jelenthet a hazatérőknek feltétlenül biztonságot. Egyrészt egy nagyon stabil kötet ez abból a szempontból, hogy nem játszik a nemzeti érzelmekkel, amibe könnyű volna belecsúszni, másrészt viszont a regény tárgyilagos leírásában a román bevonulás utáni új, bizonytalan, még meg nem szilárdult szabályrendszer a regény végének nagyon erős állítása. Szerettem, örülök, hogy elolvastam és biztosan fogom még Vida Gábort olvasni, mert korábban csak az egészen abszurd humorú, jól olvasható Kétely meg a hiába című novelláskötetét olvastam tőle.

Dr. Móricz Éva - Horváth Ágnes: A reklámnyelv anatómiája
Ez egy 1985-ös könyv, ami nagyon bájos, de megtartja a tudomány akadémiai pontosságát, csak nagyon sokat változott a nyelvészet ez eltelt évtizedekben. Elsősorban mint a szlogenkutatás valamiféle szellemi elődjeként tekintettem erre a kötetre, és szuper volt megismerkedni vele. Elsősorban a reklámokról beszél, arról, hogy milyen közérthetőnek kell lennie a reklámnyelvnek, arról, hogy a szlogeneket történelmi kontextusukban kell értelmezni, de így mesél a reklámnosztalgiáról, hogy régen vajon a reklámok rosszabbak voltak-e, és ebből a könyvből hallottam először a Erőss László: Furcsa párok című könyvéről, amire a Skála vagy a Centrum áruház, vagy valamilyen szocialista áruház nem tudta a saját szlogenét alkalmazni, mert a homoszexualitással vicces összecsengése volt. Sajnos a példára nem emlékszem már, és visszavittem a könyvtárba.

Karen M. McManus: Lehull a lepel
Egy szuper ifjúsági krimi, amiről már fent írtam, és értékelés is lesz. :)

És nézzük a januárban meghatározott olvasási tervek alapján:

1,) Polcfelszabadítás: Ebben a hónapban nem sikerült direkt olyat olvasni, amiben nem voltam biztos az olvasás előtt, hogy megtartom-e, viszont egészen biztosan jobb gazdit keresek majd az Anyám könnyű álmot ígértnek, Tudom, hogy ez nem ér, de legalább valami, :D

2.) Korábban beszerzett LMBT könyv: 2017. decembere óta várt olvasásra a Négyesút.

3.) Kortárs magyar széppróza: Ahol az ő lelke, Anyám könnyű álmot ígér

4.) Nem angol, magyar anyanyelvű szerző könyve: Tommi Kinunen: Négyesút, mert Cecilia Ahern vagy Colm Tóibín írként angolul írnak, amiről csak most bizonyosodtam meg. :D

5.) Valamiért fontos szerzők: Vida Gábor

És még pár szó a blogról

A hónapban csak egy 1 és 6 és egy értékelés volt kint A Blackwateri világítóhajóról, mert elvitte az időmet és a kreatív energiáimat az egyetem, de most a héten igyekszem előre dolgozni és jelentkezni is. Néhány napon belül az új 1 és 6-tal, aztán az értékelésekkel dübörgünk tovább a már sokkal egyenesebbnek tűnő terepen. :)

Szóval ennyi volt április, és én is ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. :)
Ha megjegyzésetek, kommentetek volna, vagy olvastátok valamelyik könyvet, írjatok bátran hozzászólást, ha nem szeretnél lemaradni a következő posztokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod. :) Hamarosan érkezem az új bejegyzéssel, addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 októberi summa

2018. november 11. - Szilvió

Sziasztok,

számomra hihetetlen, de ismét eltelt egy hónap, sőt, és nem is akármilyen volt. Nagyon sok minden történt, miközben nem is éreztem az idő múlását. És a nagyon sok történés között nagyon sok, 50 feletti könyv beszerzés, és 15 olvasás is helyet kapott. Így meglett a 100 könyv, amit idén sikerült elolvasni, és betelt a polcom, amit hamarosan át kell rendeznem. De nézzük sorra!

oktoberi.JPG

Idén a polcomról fogok olvasni...

Azt terveztem januárban, hogy idén a polcomról fogok olvasni. Tehát nem veszek könyveket. Aztán ez arra finomult, hogy nem veszek könyveket, kedvezmény nélkül. És ennek a kitételnek volt a csúcsa ez a hónap, ugyanis több könyv frissen jelent meg, többet a Margó Irodalmi Fesztiválon szereztem be, és volt egy nagy Európa Kiadós leárazás is, ahol elvesztettem a fejem.

1.) Magyar Könyvkiadók napja, Könyvvásár és Kreatív könyvtárosok Társasága barter

Az egyetemünk másodszor szervezi meg a programsorozatot, ahol szépirodalmi kiadók mutatják be friss kiadványaikat, és érdekes beszélgetéseket hallhatunk kiadásról, írásról, tanulmányírásról... Ennek a keretében van lehetőség könyvet cserélni, és én így szereztem meg:

George Orwell: Állatfarm
A kisregény egy diktatúra alakulását mutatja be egy állatfarmon keresztül, ahol az állatok megszerzik a hatalmat, és a disznók, akik a legokosabbak, igyekeznek elirányítani a többi állat életét, egyre diktatórikusabb módszerekkel. Nem véletlenül alapmű a könyv, nagyon komikus, ugyanakkor az emberi gondolkodást alaposan modellező rövid könyvecskéről van szó, amit már olvastam is.

 

 

Szerb Antal: A Pendragon legenda

Szerb Antal könyve szintén alapmű, de még nem olvastam, és nem is tudok róla semmit azon kívül, hogy mindenki nagyon szereti. Remélem én is fogom. :)

covers_192154.jpgVera Panova: Hány óra van?
Az igazat megvallva semmit nem tudok erről a könyvről, de a borítója eléggé megfogott, és a fülszövege sem segített, hogy ott hagyjam. Mutatom:

Nyolc évvel a szerzőnő halála után látott napvilágot a különös hangvételű, költészet és valóság határvidékén játszódó meseregény. A tébolydából szökött őrültek s a fogyatékos tudású, halandó mivoltától rettegő kispolgár szövetségre lépnek, s a békés kisváros életét szétdúlják. A visszafelé forgatott idő köré hamis ideológiát gyártva, hadba küldik a gyermekeket is, meggyalázzák a szerelmet, kiforgatják a nemes szándékokat. Sok mindennek kell történnie, míg az emberek visszatérhetnek az előrehaladó időhöz és gondolatokhoz. Lírai színekkel átszőtt, izgalmas, lebilincselő prózát tart kezében az olvasó, mely egyszerre irodalmi kuriózum és gondolkodva pihentető olvasmány.

covers_507815.jpgÉs, bár nem aznap vettem meg, de a nap első könyvbemutatója ezen könyv köré szerveződött, szóval ide írom be, hogy megvettem októberben Hódosy Annamária: Biomozi című könyvét, ami a mai, populáris filmeket vizsgálja közérthetően és olvasmányosan az irodalomelmélet ökokritikai olvasataiban. Ide kattintva egy nagyon szuper honlapon böngészhetsz erről bővebben. Bár hónap végén vettem meg a könyvet, a hónapom legkönnyebb vásárlása volt, mert több órát tartott és vettem fel én is a tanárnőnél, és amellett, hogy rendkívül szerethető, és rendkívül okos, nagyon összetetten gondolkozik a világról, ami a könyvében is kiderül.

 

2.) Aztán megjelentek új verseskötetek:

Simon Márton: Rókák esküvője
Szóval Simon Marci új könyvét meg kellett venni, és el is kellett olvasni, és milyen jól van ez így. Egyrészt megszólalásmódjában hozott valami rendkívül ismerőst, ami közel áll ahhoz a slam poetryhez, amit ő képvisel, másrészt viszont sokkal komplexebbek lettek a szövegei, abszolút olvasásra szántak. Nagyon egyszeri, de jól működő, akár esetleges képeket használ, azzal az önkénnyel, hogy például ír a hűtőmágnes készítésről. Egy nagyon izgalmas kötetet kapunk, meglepően nagy terjedelemben. Érdesek fúziója ez a slamnek és a költészetnek, de, bár én inkább efelől olvastam, nem zár ki más olvasatot. Szerettem, na.

Izsó Zita: Éjszakai földet érés
Izsó Zita kötete fantasztikus. Nagyon erős, a társadalomban élő olvasó számára nagyon gyenge pontokat mozgat, mint amilyen a migráció, a nevelőintézet, az abortusz vagy a meddőség. És teszi mindezt a legemberibb mértékkel, mérhetetlen érzékenységgel és empátiával, női sorosokon keresztül. Óriási kötet, a kis méretétől függetlenül, és nagyon nagyon ajánlom.

Vajna Ádám: Oda
Vaja Ádám baromi jó fej srác, ezt tudhattuk a kötet előtt is. De ha mégsem, a kötetből nyilvánvalóvá vált. A versek igyekeznek valamiféle párbeszédet létrehozni a mai költészet és a posztmodern lírahagyomány között, ami általában jól működik, de nem én vagyok az ideális olvasója ennek a kötetnek, legalábbis még. Ettől függetlenül, vagy pont ezért nagyon várom a kritikáit a kötetnek, és kíváncsian, tudásszomjasan fogom olvasni őket.

3.) Aztán akciósak voltak a Libirben a Jaffa Kiadó Michael Cunningham könyvei

Michael Cuningham az Otthon a világ végénnel egy nagyon korai, de nagyon szeretett olvasmányélményem, és most beszereztem tőle a legismertebb, feminista diskurzusokban is gyakran előcitált Az órák című könyvét, illetve a Mire leszáll az éjt, és A hókirálynőt. Mert nagyon bízom a szerzőben.

4.) És a Líra is belehúzott

David Levithan: Engedj közelebb
A Will&Will spinoff musicalének a szövegkönyve ez, és hamarosan érkezik róla az értékelés. ;)

Takács Zsuzsa: A test imádásra / India
Takács Zsuzsa költőnőt hagyományában Pilinszkyhez tudnám hasonlítani, mert nehéz szövegeket írnak. Mindkettőről azt gondolom, hogy óriási szerzők, akikhez még nem nőttem fel ahhoz, hogy élvezzem a verseiket, de egy fontos első lépés volt Takács felé, hogy megvettem az egyik kötetét.

Bartis Attila – Kemény István: Amiről lehet
Bartis Attila és Kemény István két kortárs szerző, akik nagyon okosak, és ők leültek egymással beszélgetni. Hiszen barátok. És biztosan fontos dolgokról beszélgetnek, mert arról szoktak a fontos emberek a beszélgetős könyveikben. Én pedig majd kíváncsian olvasom.

5.) Aztán voltam kint a vásárban, ahol már arra jutottam, hogy bármit vehetek, csak könyvet nem. Ahogy azt Móricka elképzelte, ugye.

Salman Rushdie: Talpa alatt a föld
Salman Rushide nagyon népszerű író manapság, és nem olvastam még semmit tőle, és nem is vagyok kimondottan tájékozott ezügyben sem, de nagyon szeretnék. Nem ezzel a könyvvel kezdtem volna magamtól, de 700 Ft volt. És vadi új.

6.) Országos Könyvtári Napok, Könyves vasárnap a Somogyi Könyvtárban

A városi könyvtárban egy napijegy áráért lehetett beiratkozni félévre, és arra gondoltam, hogy ha már három éve itt élek, ideje volna beiratkozni. És voltak eladó könyveik is nyilván, vadi újak, és 500 Ft-ért dobálták utánunk, szóval vettem még két verseskötetet.

Marno János: Hideghullám
Marno Jánostól még nem olvastam, de mindenki nagyon szereti, így ez a vaskosabb kötet tőle kezdésnek jónak tűnik.

Gál Ferenc: Az élet sűrűjében
Gál Ferencről, mint költő nem igazán hallottam még, de a Pre adta ki, és belelapozva nem volt rossz, így ennek a beszerzését is eszközöltem.

7.) És még voltam Bödön Piacon is, ahol a Kóborló könyvesbolttól sikerült beszereznem néhány könyvet.

Ismét, de ez minden hónapban be van tervezve.

Delphine de Vigan: No és Én
A könyvről azt kell tudni, hogy egy lányról szól, aki koraérett, és gimnazista, és egy hajléktalan lánnyal köt barátságot. És ez nem lesz giccses, nem lesz rózsaszín, ami nagyon jót tesz a könyvnek. Egy könnyed ifjúsági könyvet olvastam a képében. Valamiért azt képzeltem, hogy LMBT, de nem találtam erről semmit, szóval valószínűleg ez csak az én kényszerképzetem volt. :D Ezzel együtt egy jobb ifjúsági könyvet olvastam, és örülök, hogy így alakult.

Janikovszky Éva: Felnőtteknek írtam
Janikovszky Éva könyveit nagyon szerettem gyerekkoromban, és kíváncsi vagyok, mit írt felnőtteknek. Ennyi. :)

Németh Gábor: Egy mormota nyara
Szóval Németh Gábor nagyon jól ír, és azt mondják az Egy mormota nyara a legjobb regénye. Ennyit tudtam róla, és ennyi nekem itt is elég.

Milan Kundera: Tréfa
Kunderától már nyáron olvastam A lét elviselhetetlen könnyűségét, amit nagyon szerettem, filozofikus és közben egyszerűen regényszerű volt. A Tréfa nem volt akciós az Alexandrán, így nagyon örültem, amikor megláttam, és meg is vettem. Így ebben a hónapban négy Kunderát szereztem be, de őt megéri azt hiszem. :)

8.) És molyon is sefteltem

Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál
Augusten Borroughs második könyvét, a Kiszáradvát nagyon szerettem. Ott az alkoholizmusáról és egy meleg elvonóról mesél, ebben pedig a gyermekkora, és elsősorban az apjával való kapcsolata kerül terítékre. Nem volt akkora olvasmányélmény, mint a Kiszáradva, de érdekes volt, és örülök, hogy elolvastam.

Ashley Woodfolk: Ami utánad maradt
A könyv a GABO Kiadó LMBT újdonsága, egy ifjúsági könyv a gyászfeldolgozásról. Nem tudom, hogy mikor fogom elolvasni, de tudom, hogy meglesz az a pillanat.

9.) És megérkezett egy újabb recenzió, amiről már a következő bejegyzésben mesélek.

De elöljáróban annyit, hogy Naomi Alderman: Engedetlenség című könyve eléggé tetszik, és nagyon hálás vagyok a XXI. Század Kiadónak, hogy megtisztelt bizalmával.

10.) És akkor az Alexandra webshop hatalmas Európa Kiadós akciózásba kezdet,

én pedig, szóval elkezdtem vásárolni.

Innen szereztem be Milan Kunderától Az élet máshol van, A regény művészete és a Halhatatlanság című regényét, és a Zabhegyező írójának, J. D. Salingernek Franny és Zooey című könyvét.

Illetve még sokat:

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Egy családtörténet mögé bújtatott triller, ami érzékenyen mutatja be, hogyan reagál egy kínai-amerikai család arra, hogy az egyik lányuk, a szülei nagy reménysége meghal. Nem emlékszem, hogy hogy került a könyv a kívánságlistámra, mert nem igazán olvasok trillert, de tudom, hogy nagyon kíváncsi voltam rá sokáig.

Nick Hornby: A Meztelen Juliet
A filmről lemaradtam a szegedi mozikban, mert előbb akartam elolvasni a könyvet, de megérte így is. A könyv egy fantasztikus romantikus komédia, amiben egy férfi őrülten rajong egy zenészért, aki 20 éve nem adott életjelet magáról, és ebbe a rajongásába magával viszi a barátnőjét is, aki egyre biztosabb benne, hogy elcseszte az elmúlt 15 évét. És akkor ímélezni kezdenek a zenésszel, aki élete elmúlt 20 évét cseszte el. Rendkívül jó könyv, és biztosan a film is az. :)

 

 

covers_320211.jpgElizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Oké, itt a borító fogott meg először. Aztán az, hogy Wurtzel megragadja a torkánál fogva a depressziót és kendőzetlenül leírja nekünk, majd beszél arról, miért probléma az, hogyha minden depresszióst kemikáliákkal, nevesítve Prozackal kezelünk, ahogy azt az ezredforduló Amerikájában űzték. Nagyon sokat várok a könyvtől. :)

Aztán mivel az abszolút kedvenc olvasásom evör Patrick Nesstől a Soha nincs vége (itt írtam 20 pontban arról, miért neked szól ez a könyv), ezért nem volt kérdés, hogy megveszem a Daruasszonyt tőle, anélkül, hogy bármit tudnék róla. Ha Patrick Ness elkezd akciósan porszívó használati utasításokat kiadni, akkor az is érdekelni fog. Ebben majdhogynem biztos vagyok.

És akkor még az LMBT-kről nem is beszéltünk.

Philip Roth: Kiégés
A könyv elvileg egy kiöregedett színész élethez ragaszkodását, és tenni vágyását írja meg. Ennél többet majd, ha olvastam. :)

Truman Capone: Pille a lángban
Megint valaki, akivel nem vagyok tisztába, pedig a Hidegvérrel című regényét Simon Marci ajánlotta csak nekem (igen, az a Simon Marci, a fenti :D) a 2016-os Országos Slam Poetry Találkozón Szegeden. Nyilván nem fogja ezt olvasni, de szánom, hogy azóta sem olvastam el, de beszereztem a szerző korábbi novelláit, szóval nagy terveim vannak vele. Legyen ez mentségem, mert más nincs. ;)

Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj
Reinardo Arenas kubai meleg író, aki vállalta szexuális orientációját, ezért a Castro rendszer börtönbe küldte, majd később az USA-ban talált menedéket. Élete utolsó éveiben AIDS-esen publikálta számos nagy munkáját, de ez az életrajzi regénye, amiben elsősorban a homoszexualitását és a Castro rendszerrel való ütközését firtatja, csak halála után került kiadásra. Ez a könyv az.

Perihan Magden: Ali és Ramazan
Az Ali és Ramazan egy török helyszínen játszódó, ám a jól ismert árvaházi történettel dolgozó regény. Itt két srác együtt nő fel az árvaházba, és aztán szinte együtt kerülnek ki Isztambul utcáira, ahol semmit nem ismernek, és ahol csak egymásra számíthatnak. Felütésnek egyáltalán nem rossz.

11.) És végezetül voltam Budapesten,

amiről már írtam korábban (katt a képre a bejegyzésért), így csak felsorolás szerűen:

8edca41b7b38695749028aaa379db0a3.png

Könyvudvarból szereztem:
Géczi János: Kívül
Jean Mattern: Király Fürdő
Németh Gábor: Zsidó vagy?
Németh Gábor: A tejszínről
Lux Terka: Budapest
Patrick McCabe: Reggeli a Plútón
Helen Cross: Szerelmem nyara
Martin C. Putna: János nevében

Poket:
Virginia Wolf: Orlando
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Margó Fesztivál:
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra
Cserna Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Susan Faludi: Előhívás, mindent apámról
Fenyvesi Orsolya: A látvány, Kommentárok meg nem írt versekhez
Juhász Tibor: Salgó blues
Géczi János – Csányi Vilmos: Őszi kék
Szvoren Edina: Verseim
Szvoren Edina: Pertu
Szálinger Balázs: 361°
Rakovszky Zsuzsa: Történések
Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni
Fehér Boldizsár: Vak majom

Úgy mondják, ez gombócból is sok, és a hétvégémet épp ezért a summaírás mellett a polcrendezéssel is töltöttem, és a facebookon hamarosan ennek az eredményeit is láthatjátok. :)

konyv.gif

Idén 70 könyvet fogok elolvasni, és akad néhány kategória is

A másik dolog, amit az év elején beterveztem, az az, hogy elolvasok hetven könyvet idén, és októberben túlléptem a 100 olvasáson. De nézzük, hogy mikkel is:

Szép Ernő: Emberszag
Szép Ernő ezen regénye egy holokausztregény, de nem feltétlenül a Sorstalanság fajtájából. Nem a haláltáborokról beszél, hanem egy magyarországi munkatáborba vitték, és bár a körülmények hasonlóak, a táborhoz való hozzáállás rendkívül különböző. Szép Ernő regénye legalább közömbös, de néha még vidám is, akár. Egy idősebb férfi nézőpontjából nézzük az egészet, aki híres író, mint ahogy Szép Ernő az, és tárgyilagosan tudósít arról, amit tapasztal. Szerettem, hogy még az általunk ismert holokausztnarratívák előtt született, és hogy olvasmányos volt.

Izsó Zita: Éjszakai földet érés
már fentebb írtam róla.

Vajna Ádám: Oda
Szintén fent.

Kádár Judit: Engedelmes lázadók
Ez egy irodalomtudományos, irodalomtörténeti, talán irodalomszociológiai monográfia, a múlt század magyar női írósorsairól és regényeiről. Egyetemre olvastam, de még a nyáron szereztem be, hogy egyszer majd elolvasom. Örülök, hogy a következő könyv alkalmat adott rá.

Erdős Renée: A nagy sikoly
Erdős Renée regénye egy magyar regény a viktoriánus hagyománnyal párbeszédben. Főhőse, Dóra prűd, és nem élvezi a szexualitását. Alapvetően ebből indul ki az egész regény. Dórát nagyon sok hatás éri, olyan, aki szerint a nőnek meg kell élnie a szexualitását, és olyan, aki szerint be kell simulni, háziangyallá válni, és gyermekeket szülni. És ebben a hosszú és nehezen olvasható, talán vontatott regényben egy lány életéről olvashatunk, aki csak meg akar felelni, aki kapcsán mindenki elmondja a saját morális gondolatait, és ami egyáltalán felveti a női szexualitását. Szerintem fontos regény, és nagyon szerettem benne a szereplők kis esszészerű monológjait. Lehet, hogy ebből írok majd beadandót.

Simon Márton: Rókák esküvője
Lásd fent.

George Orwell: Állatfarm
Szintén fent írtam róla.

David Levithan: Engedj közelebb
Pár szót írtam fent, de a hónapban érkezik róla az értékelés

Augusten Borroughs: Farkas az asztalnál
Pár szót szintén találsz fent, de írni is fogok róla.

Margot Lee Shetterly: A számolás joga
Általában a film felől ismerik az emberek a könyvet, de ez ebben az esetben rendben is van így. A könyv a fekete női élő számítógépekről, matematikus zsenikről szól, akik a NASA-nál dolgoztak a háború után, egészen a Holdra szállásig. A film elsősorban egy hangulatot mutat be, és az érzéseinkre próbál hatni nagyon szemléletes, okos, és reális példákon keresztül, hogy bemutassa, miért volt szükség a feketék polgárjogi mozgalmára, és hogy milyen hétköznapi tereken játszódott a diszkrimináció, miközben valamennyire a tudást és a matematikát is dramatizálja. Ehhez képest a könyv sokkal tárgyilagosabb, alaposan bemutatja annak a néhány nőnek a történet előtti sorsát, hogy hogy kellett küzdeniük a szegregált oktatásban, és hogy mi mindent kellett feláldozniuk, hogy a matematikának szenteljék az életüket. A könyv mégis sokkal dokumentalistább, nem értékel és nem direkt hat. És tovább is megy a könyv a filmnél időben, mégis nagyon jól kiegészítik egymást. A kedvenc adaptáció – könyv párosom lett.

 

 

Naomi Alderman: Engedetlenség
A következő posztban hosszan fogok beszélni erről a remek, ortodox zsidó közegben játszódó, leszbikus témát is eléggé felhozó regényről, és arról, mennyire badass az egész.

Fehér Boldizsár: Vak majom
Fehér Boldizsár a legfiatalabb milliárdos szerepéből ír egy első szám első személyű elbeszélésben, arról, hogy egy szállodában két Nobel-díjas boldogságkutató tudós bejelenti, ők mostantól egy kísérlet részesei. És nem mondanak többet. Nagyon vicces, egy picit talán Rejtőien abszurd elbeszélés ez, miközben komoly mondanivalója van a döntésképtelenségről. Nagyon szerettem. Frissen, ropogósan olvastam.

Géczi János – Csányi Vilmos: Őszi Kék
Szóval ez megint egy beszélgetőkönyv. Két barátról. Géczi kérdez, egy picit mesterkélten, okoskodóan, ahogy ír és ahogy él, azt hiszem, és Csányi Vilmos beszél, nagyon puritánon, de nagyon okosan. Csányi Vilmos az egyik olyan szerző, akitől mindent el akarok olvasni. Baromi ügyes etológia könyvet írt a kentaurokról, ebben a könyvben pedig az életről beszéltek. A kultúráról, az ételekről, az utazásról, a barátságról, a halálról és további ilyen apró-cseprő dolgokról. És a hónap végére dedikálódott is a könyv, sőt, Csányi Vilmos kutyáját, Jankát, a husky pumi keveréket is megsimogathattam, ami külön öröm. :)

Fejes Endre: Rozsdatemető
A könyv egy krimi akar lenni az első oldalak szerint, de csak viccesen az. Vagy talán nem is, mert végig bennünk marad a feszültség, hogy bizony minket Fejes Endre átver. Fejes Endre egy gyilkosság apropóján beszél egy család két generációjáról, akik Budapesten élnek, gyermekeket szülnek, házasodnak, válnak, és közben elhalad mellettük a történelem. Számomra hatalmas olvasási élmény volt, hogy ennyire lehet írni arról, hogy semmi izgalmas nem történik, sok tekintetben a Száz év magánnyal rokon, ahogy azt a kritika rendre említi. A szocialista realizmus vitathatatlanul fontos darabja.

És végül:

Delphine de Vigan: No és Én
Amiről már szintén írtam fent.


És akkor nézzük a meghatározott kategóriákat

Kötelező olvasmány: Emberszag, A nagy sikoly, Rozsdatemető
Kortárs szépirodalmi próza: Őszi kék, Vak majom
Szórakoztató irodalom: A számolás joga
LMBT címkés: Engedj közelebb!, Farkas az asztalnál, Engedetlenség
Nem angol vagy magyar szerző: No és Én
2017-18-as megjelenések: Éjszakai földet érés, Oda, Rókák esküvője, A számolás joga, Engedetlenség, Vak majom
LMBT szerző könyve: Farkas az asztalnál

A blogról is essen pár szó

Szeptemberben az volt a cél, hogy a havi hat bejegyzés meg tudjon maradni, és októberben ez a szám öt volt. Ebből kettő bejegyzés szólt az előbújásról, amit nagyon szerettem megírni nektek:

Kettő értékelést olvashattatok. Az egyiket az Éjszakai fürdésről, a másikat az Uszadékfáról. És végül olvashattatok a Margóról, ami már ebben a posztban előkerült. Novemberben a terveim szerint marad a 2-3 értékelés, és érkeznek majd a kibeszélős sorozat következő részei. :)

Ennyi lett volna az október, köszönöm szépen a türelmet, és hogy velem tartottatok ebben a hónapban. Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel.

Ha gyakoribb háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon. :)

És semmiképp se feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Mesélős: A hétvégém Budapesten, és a Margó Irodalmi Fesztiválon

2018. október 24. - Szilvió

Sziasztok,

a hétvégén Budapesten voltam, elsősorban a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár apropóján, de ha már ott voltam, igyekeztem kihasználni az ott töltött három napot. Szervesen a hétvégém így könyv és kultúra közelben telt, amiről instagramon és a facebook oldalon igyekeztem rendszertelenül, de tudósítani egy-egy pillanatot, a nagy bejegyzés viszont még hátra volt róla. Egészen eddig.

A Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár évente kétszer, ősszel és a könyvhéttel egyidőben kerül megrendezésre, és most ősszel először köszöntötte a látogatókat a Várkertbazárban, ami egy a korábbi helyszíneknél nagyobb, és azt hiszem felhasználóbarátabb tér. A programok itt csütörtökön kezdődtek, én viszont péntektől követtem az eseményeket, és vasárnapig, az utolsó napig voltam a fesztiválon. Hétfőn hazautaztam, pihentem, kedden írtam a bejegyzést végeláthatatlanul, és ma végre be is szeretném fejezni, hogy még délután olvashassátok. De kezdjük az elejétől. Vagyis nem teljesen.

Mondjuk kezdjük onnan, hogy 11:30 van, leszállok a Nyugati Pályaudvaron, és tudom, hogy még nagyon sok dolgom van, de izgatottan várom, hogy elnyeljen a nyüzsgő főváros.

Ennek első állomásaként megváltottam egy 72-órás BKV bérletet, és felszálltam a villamosra (életemben először elsőre a jó irányba), és elmentem az Astoriáig, hogy egyek valamit, mert 11:30 is elmúlt, mindjárt dél, és hogy beugorjak a Könyvudvarba, hogy átvegyek olcsón olyan könyveket, amiket már régóta szerettem volna beszerezni. (Korábban már írtam a könyvvásárlási szokásaimról, amiben a könyvudvarról is meséltem.)

Így most beszereztem párszáz forintos tételben:

Géczi János: Kívül
Géczi Jánosról nem igazán tudok sokat. Ő dolgozza át Likó Marci szövegeit Vad Fruttik slágerré, írt egy könyvet Likó Marciról, és most egy újat Csányi Vilmosról (Akitől szeptemberben olvastam A kentaúr kultúra című könyvet), amit még a délután folyamán be is szereztem, és arra gondoltam, beszerezhetnék egy csak Géczi könyvet is.

Jean Mattern: Király Fürdő
Jean Mattern egy másik könyvéről hamarosan érkezik az értékelés. Az a könyve tetszett, de voltak mozzanatai, amikről nem tudom, hogy tetszik-e nekem vagy nem. De valami írói alűrnek tűnnek, és hátha benne van ez másik regényében is. Kíváncsi vagyok rá.

Németh Gábor könyvei
Németh Gábor egy kortárs magyar szerző, akinek nagyon érvényes gondolatai vannak, bár eddig csak kisprózákban és interjúkban olvastam. A múlt hónapban beszereztem a legfrissebb, 2017-es Ez nem munka című kisprózagyüjteményét, aztán antikváriumból az Egy mormota nyarát, és most beszereztem a Zsidó vagy? és A tejszínről című szövegét.

Lux Terka: Budapest
A havi summában fogok beszélni egy tanulmánykötetről, és Erdős René A nagy sikoly című regényértől, amik elméleti és szépirodalmi szinten taglalják a nők, a női irodalom századforduló utáni helyzetét a magyar irodalomban. Lux Terka könyvére itt akadtam rá, és bár nem tudtam, hogy ott lesz a Könyvudvarban, nyilvánvaló volt, hogy velem jön.

LMBT könyvek
Ezekről a könyvekről most nem igazán tudok sokat. Patrick McCabe: Reggeli a Plútón című könyvéből film is készült, amit szintén nem ismerek, viszont sokan szeretik, és meg akarom tudni, miért. Helen Cross: Szerelem nyara című könyvét eddig nem vettem meg, mert nagyjából senki sem szereti, de egy egynyári leszbikus szerelemről szól, és végül Martin C. Putna: János nevében című könyve a kereszténység, katolicizmus és a melegség ellenségeskedését hivatott vizsgálni történeti, szociológiai jelleggel. Valami érthetetlen oknál fogva mindig visszatettem eddig. Eddig. ;)

És aztán elmentem metróval a Keleti Pályaudvarra, POKET-et venni.

Aki esetleg nem ismerné, ez egy idei kezdeményezés Budapesten. Zsebkönyveket árulnak, automatákból, jól felismerhető desingnal, és jelenleg 10 címmel, de folyamatosan bővül. Olyan könyveket találhatunk itt, mint a Pál utcai fiúk, az Utas és holdvilág vagy az Utazás a koponyám körül. Én pedig beszereztem Virginia Wolf: Orlando című könyvét, ami elvileg egy nemét folyamatosan váltó, Orlando nevű karakter narrálásában meséli el a történelmet, és A kis herceget is beszereztem, mivel Dunajcsik Mátyás fordítását használták, és tavaly nyáron én is abban olvastam, és tetszett. :)
A kiadványokkal kapcsolatban még vannak kérdéseim, kíváncsi vagyok mennyire lesznek felhasználóbarátok, mert az ismerőseim be vannak zsongva tőle, de engem még távol tart tőlük a frissen bontott műanyag szaga, amik áradnak a könyvből. Mindenesetre 1000 forintért nagyon jó dolognak tűnnek. :)

Aztán elmentem a szállásra. A februári debreceni kirándulásomhoz (arról itt írtam) hasonlóan Budapesten is egy olcsó hostelban szálltam meg, viszont velük már volt tapasztalatom, így tudom, hogy nagyon korrektek és világi cukik, így tök bátran vágtam neki az egész útnak.

A hostelben megnéztem, milyen útvonalon jutok el a Várkertbazárhoz, hogy két nap múlva már rutinosan tudjak ingázni, és elindultam a Margó eseményeire, végig a Király utcán és a Körúton, át az általam rendkívül imádott Erzsébet-hídon, hogy aztán az első megállótól rendkívül gyorsan és könnyen a fesztiválon találjam magam.

21_lecke.jpgAz első program, amin részt vettem, egy beszélgetés volt, Yuval Noah Harari, történész, író, gondolkodó: 21 lecke a 21. századra című, frissen megjelent könyvéről. A beszélgetést az Athenaeum vezetője, Szabó Tibor Benjámin vezette, és Hahner Péter történésszel, szórakoztató ismeretterjesztő íróval, és Konok Péter balolfali aktivistával, szintén történésszel beszélgetett, főleg Harariról. A 21. lecke Harari korábbi könyveinek a recenziójából és következményeiből épült, így például arról, hogy hogyan alakul át az identitás, ha algoritmusok egyre jobban ismernek minket, vagy hogy mit jelent a felismerés, hogy a múlt század végén bejósolt, eljön a történelem vége élmény elmarad. Mit jelent a technológia korában az emberi élet végessége, és milyen civilizációs tanulságok lesz kénytelen levonni az emberiség, legalábbis a nyugati kultúra a 21. században… Ezek a tétjei a leckéknek, és a beszélgetés szerint mégis valami optimista kicsengése lesz Harari könyvének. A beszélgetés külön kiemelte, hogy Harari rendkívül könnyen olvasható, és ez nem megy a tudományosság kárára, és hogy tele van a könyv popkulturális utalásokkal, amik érdekes és meglepő felismerésekhez vezetnek.

Aztán elmentem, és megvettem a könyvet. És fellelkesülve elmentem a többi kiadó standjához is, és ott is beszereztem a friss, frissebb megjelenéseket.

Így az Animus kiadónál megvettem Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra című könyvét, majd átmentem szembe a Libri kiadói csoporthoz:

Itt megvásároltam Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik című könyvét, illetve Susan Faludi: Előhívás, Mindent apámról című könyvét, amikről még lesz szó.

covers_509117.jpgMajd megáltam a Scolar standjánál, ahol a Scolar live sorozat legújabb könyvei közül a még hiányzót, Fenyvesi Orsolya: A látvány/Kommentárok meg nem írt versekhez című könyvét, amiről nem igazán tudok többet, de nagyon tetszik a borítója, és biztosan a könyv is nagyszerű, hasonlóan a két másik megjelent kötethez. A három könyvnek egyébként csütörtökön volt a bemutatója a Margó keretein belül, és sajnálom, hogy nem vettem részt rajta.

covers_491122.jpgA másik könyv ennél a kiadónál, ebből a sorozatból a korábban, talán könyvhétre, megjelent Juhász Tibor novelláskötet: a Salgó blues, amiről szintén keveset tudok, de sokan szeretik a közelemben, és hajt a kíváncsiság. A borítója szintén nagyon adja.

És végezetül megérkeztem a könyvvásárlásom harmadik állomására, a Líra csoporthoz, ahol először a nemrég megjelent, Géczi János, Csányi Vilmos interjúkötetet, élettörténet konstrukciót, az Őszi kéket amiben Géczi János kérdezi Csányi Vilmost írót, biológust, etológust, humánetológust. Most ezt olvasom, eddig rendkívül inteligens kötetnek tűnik, és azt hiszem ezt a szintet végig tartani fogja.

Majd levettem a polcról Szvoren Edina: Verseim című novelláskötetét, ami szintén idén, talán szintén könyvhétre jelent meg, és a Pertut, az írónő korábbi novelláskötetét, amiből eddig csak könyvtárit olvastam. Aztán egy polccal lejebb levettem Szálinger Balázs 361° című verseskötetét, ami a korábbi, 360° című kötetének a folytatása, és ha már a köteteknél járt a kezem, megvettem Rakovszky Zsuzsa: Történések című könyvét (Az írónő VS című regényéről itt írtam.), majd a sorból még visszaszaladtam Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni című könyvéért, amiről szintén lesz még szó. :)

Akinek elege van a vásárlásaimból, mint ahogy nekem volt már ekkor, ne nyúljon már a nyugtatóiért, most már csak egy könyvet veszek, azt is csak vasárnap.

Ezután, mivel a következő program még sokáig kezdődött, gondoltam beülök Cathrine Millet írónő beszélgetésére. Az írónő hírhedt a Cathrine M. szexuális élete című könyvéről, de most a felolvasott részletekből ítélve egy másként komolyabb, de ugyanannyira meredek témájú Mesés gyerekkor című regényét mutatta be. A beszélgetést a rendkívül fantasztikusan és inteligensen kérdező Winkler Nóra vezetett, aki megfogható, de irodalmi, és még elegáns, de bulváros kérdésekkel is készült. És a beszélgetésről nagyjából ennyit tudok elmondani. Mivel tudtam, hogy késve ülök be a beszélgetésre, gyorsan leállítottam a srácot, aki szegény csak a tolmácsképet szerette volna rám sózni, arra az esetre, ha nem tudnék franciául, mint ahogy nem is tudok, és elég arculatvesztő lett volna visszamenni, ráadásul az utolsó sorból. A tanulságokat mindenki vonja le, mert van mit. Meg okos ember mások hibáiból tanul, tudjátok.

A fesztivál pénteki záróprogramja egy Pion & the unicors koncert volt, ami gyakorlatilag egy még nem teljesen létező, slam, spoken word, rap formáció, és ez volt a harmadik vagy negyedik koncertjük. A happening végül is több volt, mint mondjuk egy Pion István szerzői est, de igazán koncertélménynek sem mondanám. Egyrészt a jól ismert slam poetry szabályai vezették fel az estét, szomorúbb, vidámabb, komolyabb, könnyebb szövegekkel, és azokat összekötő történetekkel, közönséglelkesítéssel, majd Pion teamslamtársával Csider István Zoltánnal már igazán rap-esebb zenei formáció született. Érdekes volt, hogy Pion az előadás nagy részében ült egy széken, ami maga, mármint a szék maga, de igazából ez az ülős formáció is, valami múltszázadibb, könnyebb külsőségként hatott. És Pion mesélt, néha rímmelt, néha megírta előre, és néha csak úgy átkötésként. Most nagyon izgalmas volt, és néhol még érződött volna a férc, ha nagyon erősen végighúztuk volna az ujjunkat, de nagyon jó dolog volt születőben, és Pion tudott erős pillanatokat teremteni, a várakozásaim ezzel beteljesültek.

És, ahogy az obi-ugor mesék mondják: Este lett és reggel lett.

Szombaton elég korán, 10 órakor elkezdődött a Margó, de én csak 15:30 után találtam olyan programot, ami nagyon érdekelt. Viszont elkezdtem volna jegyzeteket írni a fesztiválról (nem írtam), de rájöttem, hogy nem hoztam semmit a telefonomon kívül, így egy reggeli után, délben, felkerekedtem, hogy bebuszozzak a belvárosba, és felleljem a hosszúhétvége szombatján az első legközelebbi papírboltot. De bár ilyen könnyen ment volna. Szereztem füzetet végül, de útközben a Gozsdu udvarban találtam magam (Király utca-Dob utca). Itt egy nagy kézműves vásár volt, amit meg kellett néznem, mert nem láttam még ilyet nyilván, de vettem végül 5-6 egész jó, és 4-5 tűrhető kitűzőt, és hát eléggé szeretem a kitűzőket, ahogy ezt például ez a hangulatos kép bizonyítja:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

Aztán sétáltam és gyönyörködtem a Madách téren, aminek imádom a nagy U alakú épületét, és mindig meg kell néznem, mert rendkívül gyönyörű. Majd átsétáltam a Deák tér, Erzsébet tér közé, ahol megnéztem egy kis konténerkiállítást a #CAPA105-öt, ami Robert Capa lényegretörő ismertetése, de sajnos csak vasárnapig volt megtekinthető. Néhány képet persze csináltam instagramra, nézzétek:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

"Új név alatt dolgozom. Robert Capának hívnak és így majd lehetne mondani, újra születtem (ezúttal nem fájt senkinek)." #CAPA105

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

au.jpgEzt követően hazamentem, kisföldalattival, és egy, másfél óra pihenés után elindultam, hogy odaérjek Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni című könyvének bemutatójára. A könyvet Szilágyi Zsófiával mutatta be, aki egy fantasztikusan okos, de rendkívül közérthető modern magyar irodalom kutató, aki jól használja az iróniát, ügyesen kérdez bele a dolgok közepébe, és egyébként tanított egy fél évig, amit nagyon szerettem. A könyvbemutató egészen érdekes volt. A könyv tétje, hogy Neszlár Sándor lefutott 1000 km-e mellé állít valamiféle irodalmi teljesítményt, ami végül 1111 kilométer lett és ugyanennyi mondat. Egyrészt érdekes volt maga a konstrukció, hogy futás közben be tud ragadni egy gondolat, Szilágyi rákérdezett vendégszövegekre is, és hogy miért nem lett 1000 mondat végül mégis, miért ragaszkodunk ehhez a referenciához. Neszlár elmesélte, hogy a könyv gondolata abból ált, hogy elkezdett futónaplót írni, elsősorban a kilométerekről és a futás körülményeiről, és ebben látta meg a szerző a regénye lehetőségét. Merthogy ez az 1111 mondat regényként van tálalva, és nem tudom elképzelni, hogy a beszélgetés általam nem látott részében Szilágyi Zsófia erre ne kérdezett volna rá. De nekem mennem kellett Csernára.

covers_501943.jpgCserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Cserna új könyvét a posztban már megemlegetett Németh Gáborral mutatta be, és egy nagyon jó beszélgetés kerekedett belőle. Csak szőr mentén a könyvről, inkább két ember beszélgetett a színpadon, semmint, hogy valódi bemutató lett volna, de ez rendkívül jól ált a programnak. Cserna a Helikonhoz igazolt, ahol újra kiadják az életművét, erről is beszélt, beszélgettek arról, hogy két féle író van, az egyik, aki az életről ír, a másik, aki arról, hogy okos, és hogy Cserna igyekszik okosan írni az életről, és ebben a könyvben változó nézőpontokból igyekszik végigírni a történelmet. És persze szó esett Martinovics Ignácról, aki felkelt az osztrák ház ellen, majd beárulta magukat, és valóban a fejével játszott.

covers_509755.jpgEzután kiültem olvasni a vásártér színpadhoz, amit konkrétan lépcsőként kell elképzelni, és ott maradtam a következő beszélgetésen, amiben az új magyar női antológia, a „És boldogan éltek?” című meseátiratokat tartalmazó könyv volt a beszélgetés tárgya. Ott Anna kérdező elsősorban az ott helyet foglaló írók, Berg Judit, Ugor Zsolna, Rakovszky Zsuzsa és a szerkesztő meseélményeiről, és arról, hogy milyen lehetőségek vannak, az általában passzívnak beállított hercegnőknek, és milyen női szerepek vannak a hercegnőkön túl. A kedvenc megoldásom a könyvből talán Berg Judit Hófehérke újraírása, ahol azt boncolgatja, hogy a herceg miért szeretett bele egy halott lányba, és hogy ez fetisizálódik a kapcsolatukban később is, de az Óz megoldása is érdekes (ezt Halász Rita munkája, aki a közönségben foglal helyet), amiben felveti, hogy Dorothy hogyan érezheti magát jól, úgy, hogy ismeri a színes világot, illetve Kemény Zsófi a Hókirálynő gyerekszereplőit emelte a folytatása tárgyává. Az ő olvasatában, meg egyébként az enyémben is, ez egy megcsalás történet, és a novellája tárgya az volt, lehetséges-e folytatni, mintha mi sem történt volna.

Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant – A nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt
Ez az a beszélgetés, amire nem igazán akartam beülni, mert nem érdekel, de valahogy volt kitölteni való időm, és volt ez a program. Stumpf András, elsősorban a beszántott Heti Válasz újságírója, vezette a beszélgetést, így mégis rávettem magam. És jól tettem, mert ebből a beszélgetésből rengeteget tanultam. Arról, hogy a nemi erőszak elmondhatatlan, és hogy ha nem születik belőle gyermek, akkor igazából nyoma sem maradt, a beszélgetés első fele, amin részt vettem, mégis arról szólt, hogy ez olyan dolog, amiről mindenki tudott, és mégsem beszélt erről senki. És ezt a nők elsősorban maguknak érezték, és nem volt kimondva, de ez mérgezte a családi életet, és teszik mindezt generációk óta. És emellett beszéltek még statisztikai számháborúkról és az állapotok különbségeiről, a náci propagandáról, és még sok-sok témáról ennek kapcsán. Sajnálom, hogy nem maradhattam a beszélgetés végéig.

Simon Márton: Rókák esküvője
Simon Marci könyvbemutatója két részre bomlott. Először Valuska László kérdezte öt idézet kapcsán, Japánról, amivel akárhogy igyekszik is, mindig külső nézőpontot fog felvenni, a slam poetry és a kötete párbeszédéről, arról, hogy mit tanult a Polaroidok sikeréből, és arról, mit keres a kötetben a hűtőmágneskészítés. Marcit érdekelte. Ezt követően egy keleties hangzásúbb, elektronikus performansz jött, aminek a magja nyilván a kötet anyaga volt, de iamyankkal igazán különleges zenés könyvbemutatóra sikerült, más nem zenei, audio felvételekkel, és persze Simon Marci is olvasott fel. Ezt követően dedikált, ahol én egy órát álltam sorba (addig olvastam, és kaptam csokit a sorbaállás megkönnyítésére), de megérte, mert rendkívül pozitív volt, mindenkihez volt pár jó szava, és bár valószínűleg elég fáradt volt már, ezt egyáltalán nem éreztük.

És ha már szóba került, valószínűleg az egész rendezvényt a Kinder Schoko-Bons támogatta, amiből valószínűleg minden látogató fogyasztott rendesen, de ráébresztett, hogy a cukorkapapír csörgése nem csak színházban zavaró, és ez vicces volt egy picit mind a három napon.

És este lett és reggel lett, és eljött a Margó utolsó napja.

Vasárnap leginkább nem volt kedvem kikelni az ágyból, így, bár nagyon ráértem volna csavarogni, csak boltban voltam kint a hostel területéről. Egészen délutánig, amikor elindultam, mert hívott a lelkesedés.

covers_505986.jpgA lelkesedésem első tárgya Fehér Boldizsár: Vak Majom című könyve volt, amit már beszereztem a könyvbemutató előtt, és amit kiolvastam hazafelé a vonaton. Egy elég izgalmas könyv, abszurd szituációból próbál valami fontosat mondani az emberiségről, ahogy a könyvbemutatón elhangzott, talán azt, hogy

Az emberiség szabadságra van ítéltetve.

Vagyis hogy döntenünk kell. És ezt egy nagyon passzív szereplőről tudjuk meg, aki a világ legfiatalabb milliárdosából körözött bűnözővé vált, és ezt az egészet egy valamiféle megvilágosodott nézőpontból olvassuk, és nagyon jó könyvecske lett belőle. Sajnos a könyvet nem sikerült dedikáltatnom, mivel akkor kezdődött a dedikálás, amikor Susan Faludi előadása, és Susan Faludi eléggé fontos előadást tartott.

covers_482263.jpgSzóval Susan Faludi egy ameriakai, ám magyar származású, feminista újságíró, akinek 76 évesen írt az apja egy ímélt, miután évekig nem beszéltek, hogy nővé operáltatta magát, és írja meg a történetét. Ez volna a tárgya az Előhívás című regénynek, de erről sokkal többről van szó, ahogy azt a Mindent apámról alcím is sejtetni engedni. Az apja mesél arról a nagypolgári zsidó életről, amit a háború előtt éltek, majd arról, hogy hamis nyilas karszalaggal megmentette a családja életét, de beszéltek az amerikai emigrálásról, az ott történt családalapításról, a családapaként elkövetett hatalmas hibákról, és a hazautazásról, arról, hogy nem adták vissza az elkobzott házakat, és eljutunk egészen napjainkig. De Susan Faludi mesélt még a munkásságáról, arról, hogy az apjával történtek csak mégjobban megerősítették, hogy a gender, azaz a társadalmi nem fluid, folyékony, nem elvágható, és beszélt az Egyesült Államok és a magyar belpolitikai, emberjogi helyzetről is.

Ezután dedikáltatott, és nekem eléggé az első között sikerült sorra kerülnöm. Rendkívül kedves volt, érezte, hogy nem igazán tudok angolul, de áthidalt minden problémát, és emberileg is egy nagyon kellemes élmény maradt meg utána.

Még tartott a Szücsinger, amikor kijöttem a dedikáló szobából, és végül az volt az utolsó program, amin részt vettem. Ez az előadás Szűcs Krisztián, a pár éve feloszlott Heven Street Seven énekese, Szálinger Balázs pedig költő mivoltában volt jelen a produkcióban. Ez elsősorban egy könnyed, vidám, öniróniával teli előadás akart lenni, és a vége, amin ott voltam, ilyen is volt. Az előadás végén dedikáltattam az új verseskötetét Szálinger Balázsnak, és elhúztam enni, majd pakolni, és végül aludni.

Ennyi volt a hétvégém, és én is ennyi lettem volna mára, bár ez nem kevés. Remélem valaki eljutott azért idáig. :) Én hamarosan érkezem a következő poszttal.

Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra. Ha kérdésed, megjegyzésed volna, keress komment szekcióban, ha háttértartalmak is érdekelnek, kövess facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 szeptemberi summa

2018. szeptember 30. - Szilvió

Sziasztok,

megint egy hónappal öregebbek lettünk, és bölcsebbek is, talán, így ideje megírni az újabb summát azokról a könyvekről, amiket szeptemberben szereztem be, vagy szeptemberben olvastam. Az újévi fogadalmaim szerint. :)

szeptemberi.JPG

1, Majd a polcomról olvasok, nem fogok új könyveket beszerezni.

Mivel már januárban nem volt komolyan vehető ez a feltételezés, így szeptemberben kifejezetten büszke vagyok rá, hogy csak 2000 Ft-ot, csalás nélkül is csak 2600 Ft-ot költöttem könyvekre a hónapban. Bár majd nekem is lesz egy nagyobb kiadásom az egyikért cserébe. De nézzük címek szerint:

Csányi Vilmos: A kentaur kultúra
Már elolvastam, és most rá vagyok pörögve Csányi Vilmosra mert rendkívül okos ember. Humánetológus, tehát a társadalmat vizsgálja, biológiai meghatározottság és fajspecifikusság szempontrendszeréből. És ez történik ebben a könyvben, tudományos alapossággal, a kentaurokról, társadalmukról, kultúrájukról és hitükről, szokásaikról, életükről. Nagyon érdekes, és sokhelyütt elgondolkodtató olvasmány volt, ami reflektál a mi, akár magyar, világunkra is, és közben nagyon jól eltávolította, és szórakoztató volt. :)
És 800 forintért találtam. :)

Gayle Forman: Itt voltam
Az LMBT könyv, ami nem volt LMBT. De jó volt. Mert már ezt is olvastam. Egy lányról szól, aki távol került a legjobb barátnőjétől, aki öngyilkos lett. Arról, hogy ez a lány nem tud beletörődni ebbe, keresi a felelősséget és az okokat, amik idáig vezettek, és meg is találja őket. Nagyon jó fordulatokkal teli, mozgalmas és az öngyilkosság köré épült populáris könyvek közül kiemelkedik egyedi, napjainkra is reflektáló megoldásaival.
A beszerzésnél megírt csalás itt történt, ugyanis két topjoy üdítőért, és egy energiaitalért cseréltem. :)

Donna Tart: A titkos történet
A könyv egy kis vermonti egyetem ógörög szakos csoportjáról mesél, akik nem csupán megtanulják, hanem el is játsszák, magukévá is teszik az antik viselkedéskultúrát, szokásokat, ezzel relativizálva a mi világunk erkölcsi és jogi kereteit. Nagyjából ennyit tudok róla, de elég testes darab, és LMBT könyves ajándékozáson kaptam, és majd jövő hónap közepéig nekem is küldenem kell egyet, de mivel csak egyszer van kézműves vásár Szegeden, így kicentizve utolsó nap tervezem elküldeni. :) De cserébe nagyon jó lesz. ;)

Örkény István: Egyperces novellák
Újabb monstrummal bővült a polcom, és ez pedig az új kiadású, Helikonos, 762 oldalas könyv, amit már irigyeltem más polcán, de én nem voltam hajlandó megvenni. Na most már nem is kell, mert megnyertem a szeptemberi szegedi slam poetry esten. :)

Jean Mattern: Szeptember
Már szintén olvastam, és erről még értékelés is érkezik. De elöljáróban az 1972-es müncheni olimpián történt izraeli sportolók által elszenvedett palesztin túszejtésről szól. Arról, hogy milyen volt újságíróként közel, és közben két férfi közti vonzalomról, szerelemről is szól. :) Írom az értékelést majd lassan. :)
600 forint a Libriben, október 7-ig. :)

Vidra Szabó Ferenc: Uszadékfa
Most jelent meg az Aposztróf kiadónál, és ez az első magyar nyelven olvasható interszex, született kétneműségről szóló, regény. Nagyon vártam már, és egy jó regényt kaptam néhány szépséghibával, amiről majd írok az értékelésben. Köszönöm szépen a szerzőnek, hogy eljuttatta hozzám a könyvét. :)

És akkor most következzenek a szeptember 28-ai beszerzések:

my_collage.jpg

Először is azért fontos ez a nap, mert aznap kezdődött a kipakolás az egyetemi könyvtárban, ahol 200 Ft darabáron vettem 4 db könyvet,és aznap volt a Kreatív Könyvtárosok Társaságának a nagy őszi könyves piknike, ahol nagyon jó könyveket cseréltem. A reggeli pakkban az elcserélendő könyveket látjátok, a délutániban pedig a már elcserélteket, és a könyvtárban beszerzetteket. A méretarányt nem igazán sikerült eltalálnom. :D

Könyvtári beszerzés:

Orbán Ottó: Búcsú Betlehemtől
Orbán Ottót nagyon szeretem, és már megvan a két kötetbe rendezett összes verse, de most meg kellett vennem a kötetét, amiben az izraeli, biblikus mitológiát éleszti újra, és reflektál rá. Meg kellett venni, na.

Gustav Flaubert: Érzelmek iskolája
Mivel kétkötetes, ezért ezért fizettem a legtöbbet. 400 forintot. Már lehet tudni, hogy a Bovaryné hatalmas kedvenc regényem a világirodalmi palettán, de Flauberttől mégsem olvastam még semmit. De legalább már beszereztem. ;)

Juhász Ferenc: Vázlat a mindenségről
Ez a kakukktojás, kb. semmit sem tudok róla, de Juhász Ferenc, és ez a címe, és Juhász Ferenc biztosan komolyan gondolja.

Baráti csere:

Esterházy Péter: Daisy
Esterházy Péter: A szív segédigéi

Szóval még mindig nem olvastam Esterházyt, de neki van a legtöbb könyve a polcomon, mert ha egyszer fogok, akkor nagyon fogok. :)

Könyvcsere a Kreatív Könyvtárasok Társaságánál:
Itt én alávaló módon a jónak értékelt, és jó állapotú könyvekre mentem rá. Egyrészt mert én is olyanokat vittem (ha érdekel titeket, miket, szívesen csinálok egy unhaul bejegyzést, amiben arról írok, miért passzoltam le könyveket, és melyek ezek), másrészt mert olyan nagyon konkrétan semmi nem érdekelt a felhozatalból, és ez egy nagyon erős szabály, mert van két kivétel.

Szilvási Lajos: Egymás szemében
Szilvási Lajos szocialista író volt, de ettől még jó író, és csoporttársam szerint ez egy jó regény, és talán nem is véletlenül adták ki újra. :) Ki fog derülni. :)

Fejes Endre: Rozsdatemető
Nagyon régóta bassza a csőrömet ez a könyv, és most végre kötelező is, így el fogom olvasni. De valószínűleg majd az új Magvető zsebkönyv kiadásban, ha addig beszerzem, így ez majd tovább is passzolódik.

Jack Keruac: Művésztelep
Szóval Jack Keruac írta az Útont, és Allen Ginsberg mellett a legnagyobb beat író. De az Útont félbehagytam, pedig tetszett, és nagyon várom, hogy megérkezzek hozzá, és folytassam. Nem tudom mikor, de ezt is szeretném elolvasni tőle, és ez az egyik kivétel, aminek nagyon örültem.

Német Gábor: Ez nem munka
És ez a másik. Német Gábor nagyon jól ír, de még nem olvastam tőle kötetet. Ebben a könyvben a kisprózáit gyűjtötte össze, 2017-ben, és bele-belekapva továbbra is azt gondolom, hogy nagyon jó író.

Alex Shearer: Felhővadászok
A könyv a hónap egyik legjobb olvasása számomra. Egy ifjúsági regény egy olyan világgal, ahol ritkaság a víz, és a föld kis szigetei lebegnek a levegőben. Mindez a mi világunk után. Ebben a világban a felhőkből nyerik ki a vizet, és a felhővadászatnak különös kultúrája van. Egy fiatal felhővadász lány és egy fiatal nem felhővadász fiú története ez, amiben a fiúnak tetszik a felhővadászok szabadsága. És nekem is. :)

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

2. A havi hat bejegyzés egyetem mellett is megmarad

Ezt az ígéretet nagyon szeretném tartani, de szeptemberben ez lesz a negyedik bejegyzésem. Az igazat megvallva még csak nem is az egyetem miatt nem volt időm, hanem csak nem akartam, hogy időm legyen, nem volt kreatív energiám tartalmakat kitalálni, aztán meg nem volt időm, mert hónap végére besűrűsödött minden tennivalóm. Így hónap elején, az augusztusi summa után, egy bejegyzésben az új helyzetről írtam, ami a blogot övezni fogja, majd Laurie Frankel: Mindig ez van című könyvét ajánlottam nektek, amit nagyon szerettem. :)
Igyekezni fogok az értékelésekkel és az életmenedzseléssel, és egyáltalán. :)

3. 70 könyvet elolvasok majd 2018-ban

Bár a 70 könyvet augusztusban már meghaladtuk, már érdekel a statisztikám, szóval folytatom, havonta. Nézzük is:

Michael Ende: Momo
Momo egy árva nincstelen kislány, akinek van ideje mindenkit meghallgatni, így segít kezelni a környék problémáit, de egy idő után nem jön hozzá senki, és Momo az egyetlen, aki meg tudja oldani, miért nem. A Momo egy nagyon fontos könyv az időről, az egymásra való figyelésről és arról, ami minket emberré tesz. Fantasztikus történet, és nagyon jó altatónak is. Én nem igazán tudtam 5-6 oldalnál tovább olvasni bealvás nélkül, de nagyon izgalmas közben, szóval esti felolvasásra rendkívül ideális.

Guillaume Méteyar: Türelemüveg
A Magvető időmérték sorozatának áprilisi darabja ez, ami egy fiatal francia szerző első magyar nyelvű kötete. Nagyon érdekes nyelvet használ, szonetteket ír sokat, és prózavarset néhányat. Érdekes, ahogy diskurzusba kerülnek a szövegei a hagyománnyal, de engem nem igazán nyűgözött le a kötet. Inkább a prózaversek működtek velem, de a dicshimnusznak sem gyenge utószóban a fordítók azt írják, ez lesz a költészet új mértéke, hát költőként is kíváncsian várom. :)

Csányi Vilmos: A kentaur kultúra
már fentebb írtam róla

Hevesi András: Párizsi eső
A könyv szerepel a 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listámon, és nagyon nem szerettem olvasni mégsem. Egy magányosan kóborló párizsi zsánerregényt vártam, amihez képest egy zavarbaejtően sok hagyományos történettel dolgozó, de azokat nem végigvezető, csak felmutató, és összességében cselekmény és lelkesedés nélküli regényt kaptunk, ami lehet, hogy irodalomtörténetileg alapmű, de olvasmányélményben annál elkeserítőbb.

Potoczky László: Éles
A könyv mindenhol egy generációs regény skatulyából van kommunikálva, miközben egy bűnözésre jutott értelmiségi áll a középpontjában, aki szerez magának egy nőt, akit kvázi bezár, vagy akivel bezárják egymást, ezzel egy érdekes térstruktúrát létrehozva. Potoczky tud írni, és biztosan jobban szerettem volna a könyvet, ha nem a generációs regény címszó alatt olvasom, mert így többször szélsőséges, öncélúan szélsőséges volt. A megoldásai és maga a sodró nyelve viszont tetszett, és megértem miért sikerkönyv.

Potoczky László: Égéstermék
Potoczky még mindig nagyon tud írni, és ebben kimerül a könyv pozitívuma. Vett egy Szabadság, szerelem típusú történetet egy radikálisan passzív szereplővel és ráolvasta a 2006-os rendőrattak elszámolatlanságát és az aktuálpolitikai kommunikáció paródiaszerű eltúlzását, és megírta belőle ezt a könyvet. Említésre méltó, de már a Kőszívű ember fiaiból ismert probléma, hogy a főszereplő tüntető, a bátya pedig rendőr, ami izgalmas szituációkat hozhatott volna, de nem hozott, így maradt a főszereplő lány elvhűsége, ami emberileg példaértékű, egyébként pedig érdekes volt. Sajnálom, hogy nem lett releváns könyv, mert Potoczky tényleg tud írni, üdítően jól.

Gayle Forman: Itt voltam
már fentebb írtam róla

Mohácsi Balázs: Hungária út, hazafelé
Ez a kötet megírta Pécset, és nem volt állandó megszólalásmódja, nem fixálta le a nyelvét, ezzel egy nagyobb távolságot tudott bejárni a városban. Összességében nagyon tetszett a kötet, és sok pécsi hasonlatom lenne róla, de csak kettőt engedek meg magamnak: Olyan mint Pécs, hogy folyamatos párbeszédben van a hagyománnyal, miközben folyamatosan megújul, és olyan mint Pécs, mert vannak részek, amik nem tetszenek (a kötetben elsősorban nyelvileg van tőlem távolabb álló vers) és van több, amit imádok. És szerettem az egész Lassú város elképzelést, bár nem feltétlenül tudom Pécsbe vetíteni, de ez már az én, és az első 18 évem problémája. :D Szerettem, és ajánlom. :)

Alex Shearer: Felhővadászok
már fentebb írtam róla

Vidra Szabó Ferenc: Uszadékfa
már fentebb írtam róla, és lesz róla értékelés is

Jean Mattern: Szeptember
Már fentebb írtam róla, és lesz róla értékelés is

 Kategóriák szerint:

Szépirodalmi kötelező: Párizsi eső
Kortárs szépirodalmi próza: Égéstermék, Éles, A kentaur kultúra
Szórakoztató irodalom: Felhővadászok, Itt voltam, Momo
LMBTQIA: Szeptember, Uszadékfa
Nem angol/magyar nyelven íródott: Szeptember (francia), Momo (német), Türelemüveg (francia)
Friss, 2017-18-as megjelenés: Uszadékfa, Égéstermék, Hungária út, hazafelé, Türelemüveg

Ennyi lett volna a szeptember. 16 könyvbeszerzés, 4 poszt, 11 olvasás, sok szeretet. :)
Ha kérdésed, megjegyzésed, hozzászólásod volna, keress bátran a komment szekcióban, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra. És semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió