Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Az #ugyanazaszeretet kampány háromnegyedénél

2017. december 19. - Szilvió

Sziasztok,

nem tudom mennyire lekoptatott és klisés az Igazából szerelem után ezt mondani, de valahogy a szeretetet mindig ugyanúgy képzeltem, mármint sok formája van, tudom, sok közüle humoros, néha bántó, vagy épp óvó, tisztelő, intim, könnyfakasztó, bátor (...) de szerintem mindnek a mélyén ugyanaz a  szeretet van, ami nem ismer nemeket, nem ismeri az emberi címkéket. Ha pedig így van, akkor szerintem nincs értelme különbséget tenni köztük. :) És pont ezt szerettem volna bemutatni decemberben, a szeretet ünnepére hangolódva. :)

dec1.JPG

December elsején így útjára indult az #ugyanazaszeretet kampány, amelynek keretében LMBT témájú könyvekből válogattam ki 23 olyan idézetet, ami szerintem a szeretetről szól, és elég színesre sikerült a válogatás, természetesen a szerelmen túl szóba kerül a testvéri szeretet és a barátság intézménye is, sőt, a tegnapi posztban már az általános, krisztusi, felebaráti szeretet is előkerült:

dec18.JPG

Azt szeretném egy picit, hogy megálljunk a posztok görgetése között, és gondoljunk fontos dolgokra, mert szerintem a szeretet fontos dolog. A posztok pedig csak ezt szeretnék szemléltetni. Íme még néhány: 

Itt rögtön egy, amit nem is kell magyarázni! December 3.

dec3.JPG

 

Itt egy transz témában született mondat, ami ha nem ugyanaz a szeretet, akkor nem akarok róla hallani sem. December 9. 

dec9.JPG

 

A szeretetet talán az egyetlen olyan dolognak gondolom, amiért érdemes hálásnak lenni... akárhogy is.
December 13.

dec13.JPG

Szóval azt szeretné, ha a karácsonyig visszalévő öt napban továbbra is gondolkoznánk ezekről, és arról, hogy ha az ünnepekkor tudjuk szeretni egymást, akkor máskor miért nem? Egy picit azt remélem, sikerül elrakni valamit mindabból a szeretetből ez a sorozat, amit az év minden napján kellene éreznünk, nem csak így, ilyenkor decemberben. ;)

Csütörtökön érkezem a Kereszt a szekrényben értékelésével, addig nézzétek meg facebookon a sorozat bejegyzéseit, és más izgalmas háttértartalmakat. Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésekről, kövess be a jobb felső sarokba található kis ikonra kattintva, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagrammon. :)

A következő posztig se felejtsétek, hogy könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Heti mesélős és HAUL (42-43. hét)

2017. október 28. - Szilvió

Sziasztok,

sok olyan rendezvényen veszek részt, amiről szívesen mesélnék nektek pár szót, épp ezért három hete úgy gondoltam, hogy hozok nektek egy ilyen változó gyakorisággal, de általában szombaton jelentkező bejegyzést. És mivel az elmúlt másfél hétben nem érkezett poszt, ezért egy picit magyarázatjellegűnek is tervezem, mert az egyetem mellett is elég zsúfolt volt. Na de nézzük:

Hol voltam az elmúlt két hétben?

1. Parti Nagy Lajos - Moliére: Tartuffe

Szeretem a Tartuffe-öt, mert menő, és ma is aktuális tud lenni. Néhány éve láttam egy nagyszínpadi előadásban Pécsett, hagyományos (talán Vas István) fordításban, és most láttam a Parti Nagy féle átiratot Herczeg Tamás rendezésében a szegedi REÖK pinceszínházában.
Parti Nagyot 2006-ban kérte fel Alföldi, hogy írja meg a saját átiratát a Nemzetinek, amiben a tőle elvárt nyelvi humor mellett különlegesség, hogy elmarad az ötödik felvonás, és a darabot egy élőkép zárja. Bár azóta felkérésre megérkezett az ötödik felvonás átirata, a Herczeg rendezés az eredetinél maradt, és ez jól van így. Sosem értettem a francia abszolutizmus azon kis szeletét, amiben csak úgy jöhet a király, és rendet tehet. :D Idegesített, talán kidolgozatlannak is találom.
Külön kiemelném, mert szuper Herczeg és a Parti Nagy szöveg egymásra találásában, hogy Parti Nagy szereti a szóalkotásokat, hogy egyes hangsoroknak jelentése tud lenni kizárólag a hangzása miatt. Ezek általában indulatszók, vagy szitokszók, és ilyenkor egy pillanatra megáll a levegő a színpadon, és megismétlik a szót, ami elég jól eső gesztus. :) Szerettem nagyon az egészet. Külön kiemelném még a képi világát. :) Az is adta, fantasztikus volt. Ennyi. :)

tartuffe.jpg

2. Czinki Ferenc: Pozsonyi metró könyvbemutatópm.jpg

Pozsonyban nincsen metró. Pedig úgy volt, hogy majdnem lett. De végül nem. Pozsonyban lassabban épülnek a metrók, mint itthon, de jobban hiányzik. Mindenkinek.

A könyvbemutató első felében Czinki arról (is) mesélt, hogy milyen volt Pozsonyban írói ösztöndíjjal 2014-ben, és mesélt pár szót, például arról, hogy lehet, hogy az irodalomban meg tudunk csömörleni hattyúkban, de peremvidéki koszos hattyúkról még biztosan nem írtak. :)

A bemutató vége pedig zenés vetítős lett, melyben az ösztöndíj alatt készült fényképeket nézhettük meg, miközben a Blahalouisiana tagjai zenéltek nekünk, és részleteket olvasott fel az író az elég kimerevített, de izgalmas, rövidke regényéből. :)

3. Tompa Andrea: Omerta könyvbemutató covers_429100.jpg

Tompa Andreától nem olvastam még, pedig eléggé népszerű kortárs szépirodalmi szerző, akinek ez a harmadik regénye.
Fő témája a 20. századi Románia, azon belül is a kisebbségi lét, még inkább az azon belül is kisebbségi lét.

Az Omertában konkrétan az 50-es éveket vezeti végig négy szereplő életén. Ebben az esetben egy Kolozsváron, azon belül egy külvárosi részen élő magyar szereplőket ismerünk meg. Kalit, aki egy magára maradt mesemondót, Vilmost, aki egy rózsanemesítő, aki kis alkuk sorozataként pártkatona lett, mindegy véletlenül, egy 16 éves lányt, és egy apácát, akit hitéért hazaárulás vádjával börtönbe tartanak. Még nem olvastam, de nagyon izgalmasan hangzik, és persze Tompa Andreát életem végéig hallgatnám, ahogy csak beszél, szóval a könyvbemutató sem volt rossz, pedig már a másodikon voltam. :)
Ha réveszem magam az elolvasására, amit még idén szeretnék megejteni, akkor várható lesz egy hosszabb Omerta szünet, mert hát 623 oldal, ahogy az a bemutatón is többször elhangzott. :D

4. Ványabácsi színházi előadás

Csehov unalmas, ahogy unalmas a témája, mert épp az unalom az. A három nővért meg akarom nézni majd, mert mindig jó színésznőkre bízzák, a Cseresznyéskertet szintén pár éve láttam Pécsett, és untam. Bodolayról sok Szegedre színházba járó ismerősöm azt mondja, hogy megmutatta már amit tud, és unalmas vagy önismétlő. Én csak a Nép ellenségét láttam eddig tőle az előző évadban, és nagyon adta, akárcsak itt, bár vitathatatlanul voltak akár ripacsnak is mondható dolgok, amiket én inkább önkényességnek mondanám Mindenesere még megnézek néhány darabot tőle, mielőtt ráunok azt hiszem. :D

Mit szereztem az elmúlt két hétben?

Nem tudom, mi van a könyvpiacon, de mindeni őrületesen leáraz, és párszáz forintért jutottam hozzá nagyon sok olyan könyvhöz, ami már régóta érdekelt. Plusz hát használt könyveket is sikerült. LMBT könyvek (pirossal szedve), szépirodalom, szórakoztató, minden, mint a búcsúban. :D

Timothy Kurek: Kereszt a szekrényben kereszt.jpg

Már olvastam azokban a boldog 16-17 éves olvasásaim körül, de eddig nem volt saját példányom, és nem is olvastam újra, hogy bejegyzést írjak róla, pedig nagyon szerettem.
Arról szól, hogy egy vallásos srác rájön, hogy kiközösítik a melegeket, és egy éven át kipróbálja a meleg létet. Izgalmas kísérlet, remek könyv, amint lesz időm újraolvasni, jövök az értékeléssel. ;)

Marie Aude Murail: Oh, boy!
Erről írtam a születésnapi kívánságlistámban:

A könyv három testvérről szól, akik a gyermekotthonok világából szeretnének kikerülni. Olyan témákról beszél a moly.hu címkéi szerint, mint a homoszexualitás, a leukémia, a családon belüli erőszak, vagy az öngyilkosság.
Már egy ideje tervbe van, hogy megszerzem, és a város több használt könyves csoportjában találtam példányt, de valahogy egyiket sem sikerül tető alá hoznom, de nem adom fel. :)

Jelentem, azóta megvan, és el is olvastam, és két héten belül szeretném kitenni az értékelést is. :)

Ottlik Géza: Iskola a határon

A Magvető Kiadó tök új, szeptemberben induló sorozata a Magvető zsebkönyvtár, amiben az elsők között jelent meg ez a klasszikus, amit, szégyen, nem szégyen, még nem olvastam, és (micsoda véletlen egybeesés) vizsgaidőszakra egyébként is kell majd. :)

Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket csaka.jpg

Két könyv lesz, hasonló kifogásokkal, bemutatom az egyiket. Rohadt olcsó volt, nincs más mentségem, amiért részt vettem ebben a hullarablásban...
Dehogy a lényegre térjek: Antoine Leiris egy francia újságíró, akinek a felesége meghalt a párizsi terrortámadásban. Antoine Leiris erre kiírt egy facebook posztot, ami tök fontos dolgokról beszél. Arról, hogy túl kell lépnünk ezen, csak azért is boldognak kell lenni, és csak azért sem kell gyűlölni. Ebben a témában sokan emelték fel a hangjukat, és osztom ezt a véleményt. De Antoine Leiris nem állt meg itt, írt egy nagyon rövid, és minden eredetiséget nélkülöző "gyászkönyvet" magukról, és persze nagyon sajnáljuk és tiszteljük őt. Mármint társadalmilag. Mármint mások. Én nem. Én az első adandó alkalommal fogok tőle megszabadulni. Pedig szép a borítója, csak retekmód hatásvadász. Az is. 

David Vann: Akváriumakvarium.jpg

Erről a könyvről nem tudtam sokat, csak hogy érdekelni fog, és LGBT, és ifjúsági, meg hogy ilyen a borítója, és ilyen a fülszövege, ami hát két elég erős érv, na. :D

Édesanyja egyedül neveli a tizenkét éves Caitlint, és igen nehéz körülmények között élnek. Az anya dokkmunkás a közeli kikötőben, sokat és keményen dolgozik, kevés ideje jut a kislányra.
Caitlin iskola után mindennap az Akváriumba megy, amíg arra vár, hogy anyja érte jöjjön, és együtt hazainduljanak. Ez a legkedvesebb helye a világon, szereti bámulni a halakat és más vízi élőlényeket, elmerülni ennek a csillogó birodalomnak a mélységében.
Egy nap az egyik akváriumnál összetalálkozik egy öregemberrel, aki éppúgy bolondul a halakért, mint ő maga. E furcsa barátság azonban egy sötét családi titok nyomára vezeti a kislányt, ami olyan irányba lendíti egykor örömteli kapcsolatát anyjával, amely rémisztő következményekkel jár.

Dunajcsik Mátyás: Balbec Beach

Szeretem, ahogy Dunajcsik fordít. Szerettem, ahogy a Dorian Gray képmásához nyúlt, és szerettem a Kis herceget is. Szeretem Boudelaire-t, és szeretem, ahogy Dunajcsik a Hattyúhoz nyúl... Szóval ideje már tőle is olvasni valamit, és erre a novelláskötetére esett a választás, pedig a Szemüveges szirén sem lehet rossz, de az majd legközelebb. :)

 László Zoltán: Egyszervolt

Fantasy. Ki gondolta volna. :O Újramesélés. Egy patológiai osztályon dolgozó nő belecsöppen a meseszereplők leszármazottainak intrikájába. Szeretni fogom, ez nem kérdés, ahogy az újrameséléseket általában.

Massimilano Parente: Hitler után a második legnagyobb művész

Egy nagyon beteg 20. századi művészről van szó, aki elődének Hitlert tartja. És rettenetesen túlzó, és rettenetesen provokatív könyvet ígér, már a borítója is. Mást nem is érdemes mondani. Nem tudom mikor fogom olvasni, de imádni fogom:

hitler_u.jpg

Mitch Winehouse: Amy a lányom

Emlékeztek, mit írtam korábban a hullarablásról. Na itt egy másik, és bedőltem neki 500 forintért... Amy Winehouse édesapja írt egy könyvet a lányáról, akit egyébként nagyon szeretek. Nyilván. De nem tudom, mennyire értek egyet ezzel. Vagy hát de, tudom, semennyire. Remélem tudja kompenzálni egy rohadt érdekes könyvvel, különben nagyon szomorú és dühös leszek.
Álljon most itt egy dal ettől a csodától, aminek különösen imádom a szövegét:

Szilágyi Cs. Tibor: Harakiri

Érdekes könyvnek ígérkezik, és remélem az is lesz. Egy 27 éves srácról van szó, akinek a könyve halála után jelent meg. Töredékes, de őszintén beszél melegségről, drogokról, magányról, és a szabadságról, amit vissza akar szerezni. Legalábbis a fülszöveg ezt ígéri. :)

Jeanette Winterson: A szenvedély

Jeanette Winterson neve nekem garancia, és a blogon is dicsértem már, még ha önálló posztot még nem kapott. Ha jól sejtem egy Napóleon korabeli meleg és egy leszbikus kapcsolatot, csalódást, és a csalódó felek találkozását meséli el, de mindegy is, hiszen biztosan jó lesz. :)

Rosmer János: Hátsó ülés

Perverz homoszexuális líra. Valami nagyon egyedi, és imádom. Eddig csak könyvtári példányt forgattam, örülök, hogy végre sajátom is lett. :)

Jackie Kay: Trombita

Szintén keveset tudok róla. A főszereplő Joss Mody világhírű dzsessztrombitás, aki szerető férj és apa volt. És hát valójában nő. Minden szép és igaz dologról szól a könyv a fülszöveg szerint, és én is kíváncsian várom.

Bulgakov: Mester és Margarita

Nem hiszem, hogy magyaráznom kéne. Alapmű, ami sokak szerint nekem tetszene, de még nem estem neki. Még.

Szerb Antal: A világirodalom története

Alapmű ma is a hagyományos irodalmi diskurzusokban, így hát eléggé örültem, amikor megláttam baromi olcsón. 

Vida Gábor: Ahol az ő lelke

Vida Gábor izgalmas kortárs epikát képvisel. Nyár végén még arról adtam számot, hogy nem olvastam A kétely meg a hiábát, ami azóta megváltozott, és nagyon tetszett, még ha elég beteg is. Vagy pont azért. :D Egy vonatúton valaki azt mondta, hogy A kétely meg a hiábában van Vida Gábor eszenciája, és ha az tetszett, akkor merjek bátran olvasni, és bár most mindenki az Egy dadogás történetéről beszél, én mégis ezt szereztem be tőle, és kíváncsian várom. :)

Most mondanám, hogy könyvfesztiválig nem szeretnék könyvet venni, de jön ki a Scolartól egy izgalmas verseskötet, vagy azt hiszem már ki is jött, és vannak még várakozások, de mindenképpen korlátozott összeget szeretnék könyvekre költeni. :D Meg olvasni is szeretném őket már nagyon. :D

A következő időszakban két értékelés fog majd érkezni, de előtte egy kedvcsináló posztot is olvashattok majd. :)
Ha nem szeretnétek lemaradni, iratkozzatok fel a jobb felső sarokban egyetlen kattintással, vagy lájkoljatok facebookon, ahol háttártartalmakat is osztok meg, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keressetek instagrammon. :)

A következő posztig ne feledjétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

Heti mesélős és HAUL (40. hét)

2017. október 07. - Szilvió

Sziasztok,

sok olyan rendezvényen veszek részt, amiről szívesen mesélnék nektek pár szót, épp ezért úgy gondoltam, hogy hozok nektek egy ilyen, majd hetente, kéthetente, és általában szombaton jelentkező bejegyzést.

Mit szereztem a héten?

1. Park kiadó, recenzió

Radclyffe Hall: A magány kútja
Szépirodalom a jól ismert unalmas szépirodalmi nyelv nélkül, egészen azért, mert most fordították le, és adták ki magyarul. Egyébként egy 1928-ban kiadott viktoriánus leszbikus regény, ami betiltásra került Angliában.
A 100. oldalnál járok, és tetszik eléggé, majd jön értékelés, ha végzek. :)
(Update: Random összekapcsolás: 73 éve, éppen ezen a napon hunyt el az írónő. Most láttam molyon.)

amk.jpg

2. Kreatív könyvtárosok társasága könyvcseréje

alapvetően sok könyvem van, és kevés helyem, ezért rostálom azokat a könyveket, amiket valószínűleg nem fogok még egyszer elolvasni, és nem is alakult ki közöttünk akkora érzelmi kötődés, hogy őrizgessem. Ennek keretében mindig elég menő könyveket viszek, és általában sikerül elég menő könyveket is hoznom, találomra, amikről egyébként elég keveset is tudok előtte. Szerdán sem volt ez másként.

Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepencovers_294723.jpg
A József Attila Kör és a prae.hu által kiadott közös JAK-füzetek része, ami egy elég nívós sorozat és tervbe van jó néhány beszerzése még.
Ez egy triller, amiről még nem tudok semmit, de Németh Gábor ilyen nemgáz fülszöveget írt hozzá: 

Mindenkit megmért, és senkit sem talált elég nehéznek. Éles és csúfondáros pillantást vetett a világra, mire a világ összecsinálta magát, és szépen bevallott mindent. Így aztán ezekben a történetekben pont olyannak látszik, amilyen. Rémületesnek és nevetségesnek. Istennél a kegyelem, tréfálkozunk vele, mint a bíró egy nem létező viccben. És tényleg lehet nevetni, igaz, csak befelé, mozdulatlan arccal – a szerző vélhetően attól tart, a sírást esetleg nem találnánk elegánsnak. Hősei úgy merülnek el a Semmiben, mintha a „Heidegger” egy menő fitnesszterem neve volna, a boldogtalanság pedig csak a szórakozás finoman perverz, trendi fajtája. A gonoszság mint esztétikai kategória? Ugyan. Ez a könyv tele van megértéssel. Ne mondják, hogy nem szóltam – nagy, realista írót köszönthetünk Mán-Várhegyi Rékában.

Jane Austen: Catharine
Jane Austen, romantikus, kedves, és a kis helyet foglaló Helikon sorozatból való, amelyről már a könyvfesztiválos szerzemények között írtam. Miért ne hoztam volna el?

Alfred Jarry: A szuperhím
Nem tudom, hogy mennyire tudjátok rólam, de rajongok a feminista kritikáért, és eszmeileg is eléggé azonosulok velük, így ez a cím nyilván felkeltette az érdeklődésem. Vicces jelenetek, alkoholt, és erotikát ígér, én pedig nyitott vagyok. :)

Vlagyimir Zseleznykov: Bocsáss meg magárijesztő
A Móra kiadó régi pik-nik sorozatában jelent meg, akár csak az Adrian Mole vagy a New Yorkban minden más.
A sorozat általában elég erős társadalmi kérdéseket vet fel, mint amilyen maga a felnövés, a hazudozás, a homoszexualitás vagy jelen kötet esetében az iskolai zaklatás, és mindig egy érdekes, személyes, az ifjúság számára befogadható történetben, általában egy karaktert követve.

Hol voltam a héten?

Magyar könyvkiadók napja

Szóvalhogy az egyetemünk szervezett egy ilyen igenremek programot, amelynek keretében több rendezvényen voltam. Bemutatkozott a JAK, és a legújabb JAK-füzetek, külön kiemelném Tolvaj Zoli kötetét, amelyről akkor még irodalomban nem annyira jártasként a könyvfesztiválos posztban így nyilatkoztam:jak_fuzet.jpg

Alapvetően sajnos a szerzőről nem tudok semmit, csak hogy első kötetes, meg hogy a József Attila Kör és a prae.hu közös kiadása ez a kötet. A könyves néni ajánlotta, és nekem tetszettek a random kinyitott versek első mondatai, szóval átestek az én verseskötet választási aktusomon, és végül velem maradt. Izgatottan várom, hogy milyen kapcsolatunk lesz. :)

Nos, azóta remek kapcsolatban vagyok a kötettel, és javítás: ez a harmadik kötete Zolinak. :)

Az egyetem udvarán néhány szépirodalmi kiadó is kipakolt, jellemzően akciókkal, és bár direkt pénz nélkül mentem (mert különben otthagytam volna az életem), körbenéztem, és jó volt látni, hogy 1.) A Libri standján már kint volt A magány kútja 2.) Most már vagyok olyanba a kortárs irodalommal, hogy a Magvető asztaláról szinte mindenről tudtam volna mondani 1-2 mondatot. :) Yaeh!

Továbbá volt egy nagyon izgalmas kerekasztal-beszélgetés a mai szépirodalmi kiadókkal, ami elég menőn sikerült. Egy picit én is tisztába kerültem a kiadócsoportokkal, sokat beszélgettek az Alexandra csúfos végéről, és arról, hogy mit okozott ez a könyvpiacon, a bizományi rendszerről, ahogy a könyvnagykereskedések működnek (röviden, a profit a könyvből késleltetve jut el a kiadóhoz, és a kereskedő semmilyen igazi kockázatot nem vállal azzal, hogy forgalmaz, mert kb. nincs benne saját pénze), arról, hogy az esetek többségében nem lehet fenntartani egy-egy mintaboltot önmagában, hisz például a plázákban ugyanazt a pénzt kérik el tőlük (nyilván), mint a McDonaldstól, és beszéltek korábbi korok örökségéről, vagy a rendszerváltás előtti és utáni könyvpiacról... Szóval csupa olyan dologról, amiről jó, és menő tisztába lenni. :)

Mostantól, ha izgalmasabb hetem lesz, vagy több könyvet vásárolok, várhattok ilyen posztokat. :)

A következő napokban, ahogy közeledünk az Előbújás napjához, várhattok néhány ehhez kapcsolódó tartalmat. Ha nem szeretnétek lemaradni, iratkozzatok fel a jobb felső sarokban egyetlen kattintással, vagy lájkoljatok facebookon, ahol háttártartalmakat is osztok meg, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keressetek instagrammon. :)

A következő posztig ne feledjétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

Néhány szó a Budapest Prideról

2017. július 06. - Szilvió

Sziasztok,

ma egy olyan témáról szeretnék szigorúan pár szót ejteni, ami a melegek közt is megosztó, és amiről azt gondolom, hogy fontos beszélnünk, ez pedig a Budapest Pride rendezvénysorozat és maga a vonulás. Igen, ez nem könyves téma (létre is hozom az offtopik címkét), de érdekel, és fontos. :)

Alapvetően osztanom kellene azoknak az embereknek a véleményét, akik szidják a fesztivált, mert eléggé aktivizmusellenesen gondolkodom, de ennek, mint kevés doloknak a buzilobbiban tényleg van értelme.
Én 2015-ben voltam először a BP-n, és akkor a megnyitótól a vonulásig kint voltam számos programon.
Igen, mert a Pride nem csak a vonulás, hanem egy azt megelőző többnapos kulturális fesztivál, ahol tavaly előtt például jogi képzést tartott a Háttér Társaság, nyitott eseményt rendezett a Mozaik közösség (az egyébként szomorú aktualitású Aurórában), akik egy meleg-keresztény, felekezet nélküli gyülekezet, akik együtt gondolkodnak istenről és hitről, vagy voltam sámán dobolni, és közösen készítettük el a vonulásra a saját transzparensünket... (Ez az enyém tavaly előttről.)

transzparensem.JPG

A pride az akkori 18 éves magamnak rengeteget adott. Ki tudom mondani azóta, hogy meleg vagyok, mert tudom, hogy húszezer ember áll mögöttem. Tudok gondolkodni úgy egy jogállamiságban. hogy nem burokból nézek ki, és el tudom helyezni magamat a világban, és szerintem ez nagyon sokat adott ahhoz, hogy most itt legyek, és akár blogoljak.

A vonulás: Nekem ez volt a legfelszabadítóbb. Az, hogy húszezer ember gyűlik össze, pontosan azért, amiért te, és az ország egy parányi területén egy rövid ideig akárki akármit kérdez, te őszintén válaszolhatsz, ez akkora szabadság, amit mindenkinek át kellene élnie, és hiszem, hogy minden Pride közelebb visz eggyel egy ilyen világhoz. :)

Sajnos idén nem tudok részt venni a rendezvényen, részben szándékbeli, részben rajtam kívülálló okok miatt, de tök fontos, hogy idén végre, ha sikerül a rendőrségnek felülkerekedni a rendőrségi nyomáson

Kordonok nélkül zajlik majd,

amit a következő adandó alkalommal ki akarok próbálni, és ha tudtok és akartok, ti már most kipróbálhatjátok. :)

Keressétek a Budapest Pride programjait:
http://budapestpride.hu/sites/default/files/field/file/budapestpride_programfuzet_2017_v2_online.pdf

Hasonló témákat boncolgatott egy tegnapi posztjában az Uranista:
http://uranista.blog.hu/2017/07/05/miert_menjunk_ki_a_pridera

és tegnapelőtt a melegedő is:
http://amelegedo.blog.hu/2017/07/04/_38327?dashboard_position=91839173

lessetek be hozzájuk is, ha még gondolkoznátok rajta, hogy kimenjetek-e. ;)

----------------------------

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. :)

A következő posztig pedig:

Könyvekkel és transzparensekkel mindig közelebb a szivárványhoz:

Szilvió

Élménybeszámoló a könyvfesztiválról, és új szerzemények

2017. április 24. - Szilvió

Sziasztok,

mint már az előző posztban említettem, szombat délután fent voltam a fővárosban színházban, és ha már úgy alakult, beugrottam életemben először "pár könyvért" a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, ahol szuper meleg (a listában pirossal jelölt tételek) és nem meleg témájú könyveket szereztem be. Alapvetően listával készültem, majd elcsábultam, szóval a kezdetleges tudatosságon túl improvizált dolgok is kerültek a könyvrengetegbe. A posztom elején szeretnék némi hangulatjelentést adni, aztán bemutatni az új szerzeményeket kiadók szerint, valamelyest a vásárlás időrendjében.

Élménybeszámoló

A rendezvény a Budapesti Milenárison volt, ezért elég könnyen eljutottam odáig, ugyanis Szegedről a Nyugati pályaudvarra érkeznek a vonatok, így felültem a négyeshatos villamosra, és a Mamut bevásárlóközpontnál leszálltam, majd a bevásárlóközpont mellett egyenesen elindultam ütközésig.

Bár 11 előtt értem oda, már így is rengetegen voltak akár a gyermekrészlegen, akár a felnőtteknél, és főleg hömpölyögni tudtam a tömeggel, hiába készültem célirányosan listákkal. A kiadóknál viszont eloszlott a tömeg, a Libri Kiadó csoportnál álltam többet sorban, a többinél maximum egy-két ember állt előttem, de ez is ritka volt. És nagyon kedvesek voltak az eladók, ajánlottak, mosolyogtak, és emellett lendületesen kiszolgáltak, és nem volt olyan, hogy kérdezni szeretnék, és nem volt ott rögtön valaki. :) Nagyon pozitív volt, és szeretném, ha minden könyvesboltba ilyen emberek dolgoznának.
A konkrét élményeket, vagy a beszerzéseket a következő pontban a kiadóknál illetve a könyveknél részletezem majd.

Két programon vettem részt.
Az egyik a RePoszt sorozat bemutatója volt (lejjebb a Móra kiadónál írok róla), ahol hatalmas befogadói élményben volt részem: Hallottam és láttam Kemény Zsófit Arany Jánost felolvasni, miközben a termen kívül Sebestyén Márta népdaléneklése beszűrődött, és az egész valami iszonyatosan posztmodern volt, persze teljesen véletlenül. :D
A másik pedig egy pódiumbeszélgetés volt a Líracsúcsnál. A beszélgetés magában a középkorosztályú költők és a fiatalabbak közötti generációs költők közötti különbségekről, hasonlóságokról szólt. Viszont magának a helynek ennél sokkal fontosabb üzenetei is voltak, úgymint az, hogy hiába van ma nagyon sok tehetséges költő, az emberek nem olvasnak, vagy ami még problémásabb nyilván a kiadók szempontjából, nem vásároltok verses köteteket, amik engem ugyan közvetlenül nem érintenek, mert én nem felelek meg ennek a fogyasztói rétegnek (sőt, épp most raktam rendet a kollégiumi könyvespolcomon, mert a könyvfesztivál után kellett, és felismertem, hogy szerintem kifejezetten jó vagyok kortársból), mint azt majd a Líracsúcsnál ti is láthatjátok. Viszont ettől még zavar, mert attól az egyszerű ténytől eltekintve, hogy embereknek teremt megélhetést a kiadó, a világlátásunkat, a világról való gondolkodásunkat állati jól módosítja, érzékenyíti a jó kortárs líra, amitől rengeteg van a piacon. És baszki egy verset nem olvasó emberekkel teli világban kell élnem majd. :)

Összefoglalóan: Jól éreztem magam, főleg ifjúsági könyveket, vagy annak besoroltakat, és versesköteteket vásároltam, és lejártam a lábam, meg megfájdult a hátam a könyvek cipelésétől, de persze szuper volt minden, meg ezt az izomlázat ezekért a kötetekért bármikor újra... Szóval jövőre ugyanott. ;)

Új szerzemények

 

  • Maxim kiadó- Dream válogatások
    Az ő standjukhoz még a fesztivál területére sem kellett nagyon bemenni, és remek 2+1 akcióval vártak minket.

napnaputan.jpgDavid Levithan: Nap nap után

David Levithan általában meleg témában alkot, és nagyon jól befogadható, társadalmilag fontos aspektusokat mozgat meg.
Ez a könyv még nem tudom pontosan hol LMBT+ témájú, mert csak hátlapot olvastam, és a moly.hu-s címkére illetve a szerzőre tudok biztosat, de a könyv arról szól, hogy A minden nap más testében ébred, és más életet él, amibe valamelyest úgy tűnik bele tud szokni az ember gyermeke, de egy nap elkezd kötődni egy lányhoz, és minden nap szeretne mellette lenni. 
Szóval bizonyára már értitek, miért nem hagyhattam ott. :D

 

 

 

egy_masik_nap.jpg

David Levithan: Egy másik nap

Ez a Nap nap után sorozat második része, amiben egy lány éli az unalmas, szürke napjait, ám egy nap a barátja elviszi az óceánhoz, és egy csodálatos romantikus napot töltenek együtt. Aztán a barátja másnap semmire nem emlékszik, és újra kezdődnének a szürke napok, de a lány keresni kezdi azokat a vágyott pillanatokat, amelyet akkor élt meg.

 

 

 

 

 

nagyon_logikatlan_baratsag.jpg

 John Corey Whaley: Nagyon Logikátlan Barátság

Egy 16 éves srác az eltelt három évben nem lépett ki az utcára, mert agorafóbiája van. Egy örökmozgó, mindenkit megmenteni akaró lány pedig meglátja benne a lehetőséget. Pszichológus szeretne lenni, és egy ilyen esettanulmány nem volna rossz beugró. Azonban ahogy a lány barátja, a lány, és a srác egyre jobban megismerik egymást először barátokká vállnak, aztán olyan információkat is megtudnak egymásról, amelyek nem biztos, hogy kiállják a barátság próbáját.

 

 

 

 

  • Gabo kiadó
    Hozzájuk szintén célirányosan mentem, 20% kedvezménnyel voltak kint, és ezért az egy könyvért mentem, ami azt hiszem friss megjelenésű:

Julie Buxbaum: Három dolgot mondj harom_dolgot_mondj.jpg

Alapvetően a Simon és a Homo sapiens lobbi illetve az Egy különc srác feljegyzései óta odáig és vissza vagyok a levelező kapcsolatokért, és ez egy hasonlónak adok otthont mától.

Egy lány most kezdd el családi költözés miatt egy Los Angeles-i magániskolába járni, ahová nem érzi valónak magát, és mielőtt eljutna egy radikális lépésig egy teljesen idegen sráctól kap e-mailt, aki segít a gimibe beilleszkedni. A lány persze tudni szeretné ki áll a levelek mögött, mert újra és újra úgy érzi, szüksége van rá. Szerelem, gimi és krimi együtt. Nem is vágyhat az ember másra.

 

 

 

 

  • Libri kiadó csoport
    Hozzájuk  nem készültem, mert szinte kivétel nélkül náluk vásárolok egyébként, de megláttam útközben, hogy a Helikon Zsebkönyvek is akciósak, amelyekről is azt kell tudni, hogy valamelyest hasonló kis költségvetésű grafikával adnak ki ugyanolyan zseb méretben világirodalmi és magyar klasszikusokat, és egységáron 1000 Ft-ba kerülnek, amely most 800 Ft-ra voltak leértékelve, így megszereztem:

vonegut.jpg

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Semmit nem tudok erről a műről, de Kurt Vonnegut az Éj anyánk! című regényével annyira meggyőzött, hogy bármikor nyitott vagyok egy jó vételre vele kapcsolatban. :)

 

 

 

 

 

 

 

szerb_antal.jpg

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Szerb Antal egy 20. századi író és irodalomtörténész, és ez a könyve egyszerűen magyar szakon kikerülhetetlennek tűnik, mert akik olvasták bármikor fel tudnak hozni példákat szinte bármire ebből a könyvből. És nyár végétől közéjük akarok tartozni.

 

 

 

 

 

 

  • Kalligram

A Kalligramhoz be akartam nézni, mert azt hittem elég raj kortárs lírában, de kiábrándítóan nem voltak nagyon kötetek tőlük sem a kiadónál, sem fent a Líracsúcsnál (később lesz még róla szó, de ezt már ígértem). Viszont megtaláltam náluk potom 500 magyar forintért ezt:

benn.jpg

 Gottfried Benn: Kigyóból a kanyar (válogatott versek)

 Benn szerintem a világirodalom egyik legjelentősebb alkotója, aki a 20. század izmusaiban is az embert, az emberi esendőséget, és azt a szerves világot tudta megragadni, hogy nincs megállás, és a szélsőséges értékek, hogy végletesnek gondolt állapotok mennyire nem azok mégsem. És közben mégis valahogy a halál költője lett, de az ő halálából új élet születik, vagy épp olyan természetes, hogy észre sem vesszük. Legszívesebben átöleltem volna az ott álló srácot a felfedezés pillanatában. :D

 

 

 

 

 

  • Tilos az Á

Ide is menni akartam, és mivel a gyermek részlegen volt (a Móra kiadó hasonlóan), én pedig kevésbé értékelem a hangos gyerekeket, ezért gyorsan és fájdalommentesen levettem a polcról, és mentem is az utamra a boldog 20%-os kedvezményemmel.

nincsenapam.jpg

Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám
Ezt a könyvet az Inside my head youtube csatorna ajánlójából ismertem meg, és jöttem rá, hogy akarom, és most elértem az önmegvalósításig. 
Szabó Borbála könyvét elkezdtem olvasni hazafelé, és kb. a felénél tartok. Egy lányról szól, Boriról, akinek elváltak a szülei, és megbukott magyarból, mert szerinte az irodalom szar, és a tanár nem volt túl etikus vele, viszont a két macskája, Frici és Dezső átalakulnak Karinthyvá, és Kosztolnyivá, és elmennek a New York kávéházba, ahol megtudják, miért írja nagy buzgalommal Molnár Ferenc a Pál utcai fiúkat. Itt tartok most, és imádom. *.*

 

 

  • Móra

Szintén tervben volt, szintén kinézett kötetekkel, és szintén gyorsan szereztem meg a könyveket, a fenti okokból. Szintén 20% kedvezményt kaptam azt hiszem.

arany.jpg

Arany János versei Kemény Zsófi válogatásában

A Móra kiadó új RePoszt sorozatában slamerek válogatják és kommentelik egy-egy klasszikus költő verseit, és Kemény Zsófi Arany János verseit válogatta, akit imádok, így nyilvánvaló volt, hogy ez a kötet velem jön.

Majd a Líracsúcsnál találkoztunk Zsófival, és dedikáltattam vele gyorsan, szóval még inkább örvendek.

 

 

 

 

minden_ami_szep.jpg

Ruth Oslah: Minden, ami szép

Szintén friss megjelenés. A könyv egy lányról szól, aki halálos beteg. Vagyis hát teljes értékű életet él, csak bármelyik pillanatban elpusztíthatja egy vérrög, így temetőben mászkál és keresi az ideális sírfeliratot. De vajon megtalálja, és mi lesz azzal a sráccal, akivel ott találkozott? Milyen egy kapcsolat, ahol az egyik fél bármikor meghalhat?

 

 

 

 

 

  • Líracsúcs

Ez a strand a kortárs magyar vers gyűjtőpontja volt, számos nagyon izgalmas témájú előadással, amelyek közül csak egyet volt alkalmam megnézni. Ehhez a standhoz csak programra szerettem volna menni, nem vásárolni, de végül sikerült itt hagyni a legnagyobb egy standnál hagyott összeget, pedig korábban jól megideologizáltam magamnak, hogy a múlt hónapban egy jelentős bevásárlást tartottam mai verseskötetekkel. És mégis elcsábutam, és hogy őszinte legyek... ...nem is bánom.

szocs_petra.jpg

Szőcs Petra: kétvízköz

Ez volt az a kötet, aminek a látványára feladtam az ideológiám. Az egyetemi könyvtár példányával együtt most két kötet van a polcomon, és nem érdemtelenül.

Pilinszky János azt nyilatkozta egyszer, hogy egy költőnek azért van nehéz dolga, mondjuk egy képzőművésszel szemben, mert ha azt mondja, hogy fa, akkor akármi történik, a befogadó egy fára gondol, amit a költő nem tud befolyásolni. Szőcs Petra kötete pedig olyan, mintha minden verse szinonimája volna egy pillanatnak. Csodálat és libabőr őt olvasni. Szeretem, és örökbe fogadtam az első és eddig egyetlen kötetét.

 

 

turitimi.jpg

Turi Tímea: A dolgok, amikről nem beszélünk

Az előző nagy kortárs vásárlásom alatt szereztem be a költőnő legfrissebb, Anna visszafordul című kötetét, ami állati nagy hatással volt rám. A női létezésnek egy olyan szemszögét mutatja meg, amely rendkívüli, fantasztikus irodalmi példákat hoz Anna Kareninán át Bovarynéig, remekül bánik a nyelvvel, meglátja benne a legőszintébb és legtisztább nőről való közlés lehetőségét, akármilyen szerepben is jelenik meg. Szóval ez a kötet, és ez az olvasmányélmény ragadott meg annyira, hogy megvásároljam a második kötetét, és áttörjem ezzel a kortárs vásárló gátat, mert persze nem áll meg itt a történetem.

 

 

 

 

likomarci.jpg

Likó Marcell: Énekelt és el nem énekelt dalok

Likó Marci a Vad Fruttik frontembere. Fantasztikus zenekar, állati jó szövegekkel, és ebben a könyvben pontosan az van, amit a címe ígér. Dalok szövegei, amiket tombolva olvasok, mert imádom őket, és dalok, amiket nem ismerek, de rohadtul meghallgatnám őket.

 

 

 

 

 

o_o.jpg

Orbán Ottó: Az éjnek rémjáró szaka

Orbán Ottó az az ember, akitől szeretnék tanulni. Csak tavaly fedeztem fel magamban, és most csodálom a fantasztikumát, és talán valamikor meg is értem, hogy lehet minden versformában ilyen remekeket írni. Ironizál, modernizál, és benne van valami a XX. századból, ami engem nagyon érdekel. Az ő utolsó verseit tartalmazó kötetét vettem meg, amely már csak 2002-es halála után jelent meg.

 

jak_fuzet.jpg

Tolvaj Zoltán: Fantomiker

Alapvetően sajnos a szerzőről nem tudok semmit, csak hogy első kötetes, meg hogy a József Attila Kör és a prae.hu közös kiadása ez a kötet. A könyves néni ajánlotta, és nekem tetszettek a random kinyitott versek első mondatai, szóval átestek az én verseskötet választási aktusomon, és végül velem maradt. Izgatottan várom, hogy milyen kapcsolatunk lesz. :)

 

 

 

 

  • Scolar

Alapvetően hozzájuk abszolút nem készültem, és amikor az utam arra vitt, akkor ki is kerültem, nincs itt dolgom címszóval, és amikor tartottam ki az egész eseményről, valahogy teljesen indokolatlanul a tömeggel sodródva hozzájuk kerültem (ami azért tök abszurd, mert bent volt a standjuk a kiállítótér közepén), és bár nem akarom túlmisztifikálni, de megláttam a pont annyi kedvezményekben az alábbi két könyvet:

fossum.jpg

Karin Fossum: Az ördög tartja a gyertyát

Nyilván a borítója keltette fel a figyelmemet, mert nem olvasok túl gyakran krimit, sőt, skandináv krimit még egyáltalán nem olvastam, de egy ilyen borítóval 500 Ft-ért nem hagyhattam ott.

A fülszöveg alapján két srácról szól, akit elrabolnak, és Sejer felügyelő, aki ennek a krimiírónak több részen át a főhőse, nyomozása alatt a srácról, akiről sokan azt hitték ismerik, olyan dolgok derülhetnek ki, amiket gyökerestül fordítják meg a bennünk élő képet róla (hogy ezzel a képzavarral éljek.). Jah, igen, és egy srác, aki vagy a legjobb barátja vagy más nagyon aggódik érte... Nem értem miért nem lehet leírni, hogyha érinti a meleg téma a könyvet. Az olvasó számára úgyis kiderül.

Szóval feszültséget már teremtett bennem, és bár molyon több értékelés nem emeli Fossum legjobbjai közé, azért én kíváncsian (és feszülten) várom. :D

 

covers_277184.jpg

Allan Hollinghurs: más apától

A könyvről már többször hallottam, és általában jókat, de eddig sosem történt meg a találkozásunk. Eddig.

Alapvetően a viktoriánus Angliába repülünk, amely kifejezetten prűd, arisztokratikus, és nem utolsó sorban nem túl melegbarát. Érdemes észben tartani, hogy Oscar Wildeot a Dorian Gray arcképében található szodomita epizódokért (olvastam, nincs benne túl mélyen a téma) elítélték. Szóval ebben a világban egy költő ír néhány francos verset egy lánynak ajánlva, amelyet az utókor nagyon megszeret.
Csakhogy az utókor azt is kideríti, hogy a versek feltehetően nem a lánynak, hanem a bátyjának szóltak, ahogy arról a bátyjának tudomása is van.

Szóval egy képzelt híres századeleji író képzelt meleg értelmezései. Most megszólított, és hazáig kísért... vagyis a francokat. Cipeltem ötszáz oldal. :D

---------------------------
Alapvetően számítottam rá, hogy ez egy hosszú poszt lesz, és ha idáig eljutottál, akkor már csak szeretném megköszönni a figyelmed,  és szeretnélek bátorítani, hogy ha valamelyik könyvvel kapcsolatban kérdésed, észrevételed van, vagy esetleg olvastad valamelyik könyvet, és szeretnél róla megosztani valamit, ne habozz kommentelni. ;)

A következő bejegyzésig: Könyvekkel a szivárványig: Szilvió

Éduard Louis: Leszámolás Eddyvel +színházi adaptáció

2017. április 23. - Szilvió

Sziasztok,

a mai könyvet 2015 őszén vásároltam meg, és azonnal elolvastam, mert valami nagyon más volt, mint a meleg regények általában.
Alapvetően (és ez a buzilobbi egyik nagy hátránya) a városi, középosztálybeli férfiakról, fiúkról szólnak meleg témájú tartalmak, és így a regények is, azonban a társadalomnak korántsem csak ez a területe érintett, és korántsem az övüké a legnagyobb probléma. Erre világít rá pontosan ez az önéletrajzi regény.

eddyki.JPG

Beszéljünk a falusi létről, arról az igazán falusiról, ahol mélyszegénység van, patriarchális berendezkedés, képmutatás, egymás kibeszélése, és végtelen konzervativizmus. Beszéljünk a faluról, ahol

az egymást követő nemzedékek tökéletesen  megismételték, amit az előzők éltek át, nem akartak semmilyen változást.

És van ez a fiú, Eddy, aki nem focizik úgy mint az apja, nem olyan kemény gyerek mint a bátyja, affektál és nem barátkozik fiúkkal, vagy nem ismerkedik lányokkal, vagy csak alibiből, miközben mindenki tudja, vagy tudni véli Eddy szexuális irányultságát. Kiéve persze Eddyt, aki azt írja, hogy

Ebben az időszakban egyre inkább hittem abban, hogy lány vagyok fiú testben. Mindenütt és mindig azt hallottam, hogy a lányok szeretik a fiúkat. Mivel én is a fiúkat szerettem, csakis lány lehettem.

De persze a mélyszegény konzervatív közegtől megkapja a címkéit:

Köcsög, buzi, buznyák, buzzancs, buzzantyú, homokos, homokzsák, homokhuszár, homár, homcsi, seggbebaszott, ratyi, kanibaba, fartúró, gizigéza, öcsigörl, zacsipacsis.

És közben hallgatnia kell az anyját, aki csak mondja a magáét, arról, hogy nem lehet úrinő, és inkább kacag hangosan, arról, hogy a gyermeknevelésért feladta az életét (ahogy a mélyszegénységben minden nő), és hogy sosem volt jó tanuló, mert nem fektettett bele energiát.

Nézte az apját, aki megromlott egészségügyi állapota miatt nem tudott dolgozni, és alkoholista, magára nem adó, de a család szentségét a maga módján fenntartó férfi lett a kis romló házuknak.

Eddyt és családját szituációk kapcsán ismerjük meg. Sok kis fejezetből áll, amikből egy-egy darabkát árul el az életéből, és az afektáló kis Eddytől iskolai erőszakon, családi perpatvarokon, az első szexuális élményeken, apai pofonokon, és alibi kapcsolatokon át a kiszakadásig, annak lehetőségéig jutunk, egy drámatagozatos városi gimnázium képében.

És a kiszakadást nyelvileg is szimbolizálja, sokkal igényesebb "polgári nyelvet" használ az elbeszélő, és dőlt betűkkel és póriabb nyelvhasználattal idézi meg a falu szavait. Nyelvész hallgatóként odavagyok ezért a megoldásért.

Kedvenc részem: Amikor az apja kiviszi a vasútállomásra. Abban van valami nagyon őszinte emberi, ami visszaköszön majd a színházban is.

És a színházi adaptáció: Leszámolás velem

 

leszamolas_velem.jpg

Ma pedig megtekinthettem (köszönet az Orlai Produkciós Irodának a kedvezményes jegyért) színházi előadásban is. Erről is szeretnék pár szót, szintén nem színház kritikusi szemmel, hanem csak úgy, ahogy szoktam:

Rába Rolandról volt némi előismeretem, mint rendezőről, tudtam, hogy jól fog nyúlni a témához, és ez bejött.
A monodráma szereplője Nagy Dániel Viktor tűsarkú szandálban kezdte a darabot, egy fantasztikusan működött a díszlet előtt: A szereplők kartonból készített absztrakt ábrázolása, amit a főszereplő folyamatosan mozgatott, és ezzel valamiféle bábjáték hangulattal fűszerezte az egész előadást. A kartonokat pedig fantasztikus kreatív megoldással legitimizálta a rendezés, nem a drámatagozatos gimnázium nyújtott neki kiszakadási lehetőséget, hanem a képzőművészeti. Hatalmas ötlet volt. :)

Szövegében és színészi munkában sem volt gyenge. Alapvetően főleg a könyvből ismert részletek kerültek előadásra, esetenként magyarabb példák, megoldások kerültek elő, de nem volt zavaró. Nagy Dániel Viktor pedig játszott a testtartásával, kezével és hangjával, így nagyon erős jellege lett a darabnak a többnyelvrétegűség, mert nyilván nem csak szavakban, és dőlt betűkben került kifejezésre. Menő volt.

Külön tetszett még a vége: A kötetben az epilógus a városba érkezésnél lezárja, és itt a darab sem megy tovább, viszont mesél a könyv otthoni, falusi fogadtatásáról, amelyek szintén megfelelnek a szerző életrajzának (későbbi nyilatkozatokból). Elmondja, hogy sokkal később a szülei elváltak, és hogy amikor kiadta a könyvet, az édesapja nagyon büszke volt rá, és 25 db-ot vásárolt, amit szétosztogatott a barátai között, és tette mindezt úgy, hogy előtte sosem vásárolt könyveket. Elmondja, hogy az édesanyja máig tagadja, hogy így történt volna bármi is, és a darab nem pozitív, és szerintem nem is feltétlenül életrajzi zárása, hogy végül is mindegy, mert sosem szerette az anyját...

És ezzel valahogy nem tudok megbarátkozni, mert baromi pragmatikusan ki van fejtve az anya jelleme, és élveznie kell valamiféle felmentést a körülményei miatt. Én hiszem, hogy szerette az anyját, mert ott van abban a 180 oldalban, vagy abban az egy órás darabban az is. Tudom.

---------------------------

Alapvetően ma elég izgalmas napom volt, mert vidéki lévén, ha már Budapesten jártam, kilátogattam a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, ahol sikerült örökbe fogadnom rengeteg könyvet, amik között vannak meleg témájúak is, de az egész szerzeménykupacról szeretnék egy bookhaul (könyv szerzemények) posztot csinálni némi hangulatleírással. Illetve hazafelé belefutottam a CEU ellenes tüntetésbe, ami eseménytelen volt, de meglepett.

Mindezzel együtt továbbra is várom a véleményeteket, hogy mit lehetne másként, vagy ha olvastátok a regényt vagy láttátok a darabot, várom a véleményeteket is. :)

Mindenesetre a következő posztig: Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

a kép a moly.hu-ról és a juranyihaz.hu-ról