Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Sofi Oksanen: Baby Jane

2019. február 07. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben a huszonegyedik század egyik legjelentősebb finn írónőjének fontos, leszbikus témát használó, és a depresszió mélységét bemutató, nagyon érzékeny regényéről fogok beszélni, ami az év vége egyik jelentős olvasása volt számomra.

baby_jane.JPG

A könyv főhőse Kormi, és a névtelen elbeszélő. Kormi a belevaló leszbikus csaj, aki pusztán a jelenlétével meghatározza Helsinki éjszakai meleg életét, az elbeszélő pedig egy lány, aki vidékről érkezett, és szívesen volt Kormi barátnője. A könyv elején nincs igazán tapasztalata, nem ismeri ki magát, miközben Kormi ismer minden meleg helyet, és mindenki mindenhol tudja, ki is ő. Voltak ügyei persze, kinek nem, de most csak falja az éjszakai életet. Van pénze, megteheti, így mindenhová taxival megy, mindent fizet a csajának, és mindig otthon alszik, nyitott ablaknál, akkor is, ha beesik a hó.

Mindketten depressziósok, de ez egy ideig tét nélkül lebeg a könyvben. Együtt vannak, boldogok, élnek valamiféle szappanbuborékban, ami véd, álmodoznak. Hogy nagy sétát tesznek majd az első hóban, és vidámparkba mennek, és állatkertbe. Aztán csak nem mentek. Sok dolguk volt. Csak járták egyrecsak a leszbi partikat, éjszakáról éjszakára, ahol együtt lehettek, szerethették egymást, és szórakozhattak kedvükre. Aztán egyszercsak elfogy a pénz. 

Mert a pénz olyan. Nem ad élményeket, nem ad jó életet, de lehet belőle venni, és Kormi vesz, falja az életet, és elvárja azt magától, amit megszokott. És minek is adna alább. Fényűző élethez szokott, tudja, hogy lehet pénzhez jutni, és is pénzhez jutnak, egy közös vállalkozásban. Amiről nem is írnék most többet. Mert spoiler.

A pénzszűkével viszont erőre kap Kormi pánikbetegsége, amitől egyre kevésbé lép ki az utcára a lakásából. Üzletekbe már régóta nem jár, az exe vásárol be neki, hetente többször, és ő is mos rá. Kormi szerint jó batárok lehettek volna, ha nem járnak, de így alakult. Legalább bevásárol, és mos. A kapcsolatuk után is. Miközben Kormi az elbeszélővel jár. 

Az elbeszélővel, akinek a depressziója mellett még van valamilyen személyiségzavara. Követ el dolgokat, ritkán ahhoz, hogy feltűnjön neki ez rendszerben, amik erőszakosak, és nem emlékszik rájuk. Csak egyszerűen egy-egy környezetben találja magát, ahol a környezete fél tőle, vagy ahol hibáztatják. És nem sajnálja a történteket, mert nem emlékszik semmire belőle, neki is össze kell raknia mozaikokból, hogy mi is történt. 

imus_gif_2.gif

És igen, ez így egy diszfunkcionális kapcsolat. Persze. Amiből nem következik semmi. Két ember egyre mélyebbre kerül a depressziójukban, és egyre sötétebbé válik az egész regény. Mi történik egy kapcsolattal, ha nem történik vele semmi? Mi történik két emberrel, ha képtelenek megosztani a saját terhüket a másikkal? Kormi élete valamennyire tipikus. A kor baszta tönkre, ami minden depressziós emberbe Prozacot tömött, mert ez volt az új csodaszer. Nem kapott megfelelő kezelést, és senki nem szembesítette, hová vezet az a segítségnyújtás, hogy még a szemetet sem kell levinnie, mert leviszik helyette.

Az elbeszélő pedig szerelmes. Vagy csak ragaszkodik, Kormihoz kötötte magát, ami egyre kényelmetlenebb. Míg a regény elején Körmi ölelése meleg, és körülvesz, mint a víz, addig a végére fojtogatóvá válik. Elviselhetetlenné, amibe mégis élni kényszerül. Végignézzük, ahogy egy élet élhetetlenné válik, és ez nagyon kemény.

Oksanen pedig éles. Úgy ír, ahogy Karafiáth Orsolya írni szeretne. Maróan és realisztikusan. Élően. A regény stílusa rendkívül olvasmányos, miközben oldalanként terheli a lelked az átlátszó és hasogató nyelvvel és a történettel. Ez a két nő egy-egy emberi roncs. Akik számára nincs remény. És nem csak együtt, hanem egyáltalán. Oksanen megmutatja, hogy milyen mély a lélek, és az elnyel mindent. És ez a regény közben csodálatos. Pont ezért.

Kedvenc részem: Az eleje. Nagyon erősen építette fel a karaktereket, nagyon tetszett, nyilvánvaló volt, hogy itt valami nagy fog történni, és igen. Az első bekezdéstől nagyon alapos, elegáns, kimért és fekete ez a könyv. És agyon jól építkezett.

Ajánlom a könyvet nektek, ha szeretnétek mélyet olvasni, és valamikor épp hangulatotok is van hozzá. Ajánlom azoknak, akiket érdekel a depresszió és a pánikbetegség, mélyen, és azoknak, akik nem szoktak megrökönyödni. Ajánlom a könyvet azoknak, akiknek az értékelésem felkeltette a figyelmét. :)

Sofi Oksanen: Baby Jane
Scolar, 2016
196. oldal
Így olvastam: Kell hozzá nagyon egy hangulat, de nekem mindkétszer megvolt, így egy-egy délután alatt sikerült elolvasnom, egy ülésben. Nagyon vitt a regény nyelve, nem fáradtam el benne, tényleg csak az időzítésen múlik ennél a regénynél minden,

50795509_284077702282267_102321771851546624_n.jpgEnnyi lettem volna mára, de szeretném nektek hirdetni a még zajló születésnapi nyereményjátékot, ahol pihepuha plüss könyvjelzőt nyerhettek, ha válaszoltok néhány kérdésre a blog működésével kapcsolatban. Katt a képre. :) 

Most már tényleg ennyi lettem volna, hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek két nagyobb bejegyzés között, keressetek bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod. :) 

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, de addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

John Green - David Levithan: Will & Will (Egy név, két sors)

2017. június 11. - Szilvió

Sziasztok,

már régóta szerettem volna újraolvasni ezt a könyvet, mert egy könnyed, humoros, öniróniával tűzdelt, vizsgaidőszakhoz illő olvasmány, klassz történettel, szeretni való szereplőkkel, és klassz felütéssel. Két srác teljesen véletlenül találkozik egy chicagói szexshopban, ahol igazából egyikük sem érzi jól magát, és mindkettőről kiderül, hogy Will Graysonnak hívják (Ez nem csak a könyv történetét teszi érdekessé, hanem az értékelést is megnehezíti.). Viszont ezen kívül körülbelül minden másban különböznek.

willeswill.jpg

 Már bizonyára többen észrevettétek, hogy szeretem azokat a regénybeli kapcsolatokat, amik nehezen fordulhatnának elő az életben, mégis idillien tudnak működni, és ebben a Will & Will is elől jár. Négy főszereplő sokban különbözik egymástól, de fontos helyeken kapcsolódnak, és teljesen természetes lesz. A könyv fülszövegének értékelése szerint a fő üzenete, hogy a szeretet minden formáját meg kell ragadni, és tényleg ebben óriási a könyv. Barátságról szól, heteroszexuális és meleg párkapcsolatról, a vágyott buziboszi szerepről, és mindenről, ami szeretet tud lenni esendő kamaszok között. Mert ahogy egy másik értékelés fogalmaz a fülszövegben: Mindegyik szereplője esendő és csodálatos.

Nézzük először a két Will Graysont, akiknek az első szám első személyű, váltott nézőpontú narrációján keresztül megismerjük a történetet. Közös tulajdonságuk, hogy mindketten várják a tanítás végét, és nem kimondottan barátkozós típusok í(De ki nem várta a tanítás végét, és ki nem barátkozott nehezen?).

  • Will Grayson Chicagóból: Őt úgy ismerjük meg, mint egy robotot, vagy legalábbis hadilábon áll az érzelmek terén. Cinikus és realista, és bár ez az egész művet körüllengi, az ő karakterében összpontosul valahogy a humor.
    Életét két szabály között éli: 1. Befogni a számat! 2. Leszarni mindent! Arra a következtetésre jut, hogy az élete legnagyobb hibái mind ezek a szabályok megszegésének a következményei. Ebben látszik, hogy ő a realitás talaján áll. És ezen a talajon ő várja a fizikus Schrödingert, mert önmagában bipolárisan kezeli a dolgokat, akar dolgokat, és nem akarja ugyanazt egyszerre. Aztán valami lesz ezzel a fizikai gondolatkísérlettel is.
  • Will Grayson: Meleg. Meg van győződve róla, hogy az élete abszolút értelmetlen. Az ő délutáni elfoglaltsága a hazasétálás. És nem szereti Madonnát. (Érthetetlen, de talán bocsánatos.) Soha senkinek nem bújt elő, viszont szerelmes egy srácba, Isaacbe, akivel egy chat oldalon ismert meg, és sosem találkoztak. Aztán egy nap randira hívja Isaac Chicagóba, ahol a két Will találkozik.
    A legjobb barátnője, vagy legalábbis az egyetlen kortárs kapcsolata a világgal Maura. Maura és közte a fő kapcsolóelem a komorság. A lány nagyon szeretne egy barátot, és azt hiszi, Willnek is arra van szüksége... És mindent meg is tesz, hogy információt kapjon Willről és a barátja legyen, és ez valahogy fel is menti a szememben.

A két másik szereplő a chichagói Will barátai, akik nagyon hangsúlyosak a regényben.

  • Mini Cooper: Ő érthetetlen oknál fogva a chicagói Will legjobb barátja. Mini Cooper egy kőgazdag meleg srác, akin kövér, és halmozza a szerelmeket. Ő vezeti az iskolai meleg és heteró diákszövetséget, és ír egy darabot egy meleg srác életéről, amit az iskolában fog előadni. Ő áll a színdarab középpontjában és persze ő játssza a főszerepet is. Meg ő rendezi, világosítja, ő a producere, díszlettervezője, és a lelke is az egésznek. (És David Levithan megírta konkrétan a darabot, és a Születésnapi kívánságlistámban már említettem, hogy szeretném elolvasni egy éven belül.) Szerinte
    Színház az egész világ, és Mini benne a legnagyobb sztár.
    Első megjelenéseiben eléggé felületesnek és teátrálisnak tűnik, azonban ennek lesz helye a könyvben és valahogy ez a karakter is a helyére kerül. (Bár meg kell mondjam, amikor először olvastam, ő volt az abszolút kedvenc karakterem, és bár a második olvasásra sem változott, de jelentősen újraértékelődött bennem, a meleg kövér művészetkedvelő srácban.)
    A barátságuk Willel nagyon izgalmas, minden alkalommal ott van köztük az, hogy ennek a kapcsolatnak nem lenne szabad megtörténnie, és Will is hivatkozik rá az első oldalakon, hogy ha a barátainkat mi választanánk, akkor milyen lehetne ez a történet. Aztán meg még is milyen lesz... Érdekes formája a szeretetnek, az biztos. :)
  • Jane Turner: (Egyetlen helyen említik a vezetéknevén, és megtaláltam azt.) Jane az iskola meleg és heteró diákszövetségének a tagja, és a szexuális hovatartozása egy ideig nem is ismert. (Nálunk miért nincsenek ilyen szövetségek?) Viszont tudjuk róla, hogy rajong a költészetért, fantasztikus zenei ízlése van, és egy ponton, csak említés színtjén a slam poetry is előkerül, aminek a vitatható kontextusa ellenére kifejezetten örültem.

ksp.png

Ezt a könyvet is nagyon szerettem, de itt is akad egy kis észrevétel, egy pont, ahol le kellett tennem a könyvet egy pillanatra (Lehet, hogy kellene egy ilyen állandó rovat az értékelésekbe, mert mindig van valami, ami böki a csőröm.): Miért kellett a Maybe Dead Cats (majdnem halott macska - utalva Schrödinger macskájára) zenekar ímélcímét lefordítani kérlek, miért? Ahw. Nagyon. AHW.

Kedvenc részem: Amikor a két Will Grayson chatel, annál fantasztikusabb és groteszkebb beszélgetést még nem írtak. És persze állati tartalmas, és mély, és elolvadós. És Gideon karakterét szeretem még, de róla nem árulhatok el semmit. :)

----------------------------

A könyv történetéről nehéz spoiler nélkül beszélni, mert elég fordulatos izgalmas,  így ez talán egyszerűbbre sikerült, mint ahogy szoktam a hangulatjelentéseket, de mindenképpen ajánlom nemtől, kortól, olvasási preferenciáktól függetlenül. Könnyen, pihentetően olvasható, és jó a humora. :)

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban.

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. :)

Hét közepére várhattok egy új könyves kihívást izgalmas kérdésekkel, és a héten megjelennek végre a Newkids kiadó új könyvei, amikről már a Születésnapi kívánságlistában meséltem, így annak függvényében, hogy mikor érkezik meg a futárszolgálat, azokat is elkezdem olvasni. Addig is:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Borítókép a moly.hu-ról