Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Heti mesélős és HAUL (42-43. hét)

2017. október 28. - Szilvió

Sziasztok,

sok olyan rendezvényen veszek részt, amiről szívesen mesélnék nektek pár szót, épp ezért három hete úgy gondoltam, hogy hozok nektek egy ilyen változó gyakorisággal, de általában szombaton jelentkező bejegyzést. És mivel az elmúlt másfél hétben nem érkezett poszt, ezért egy picit magyarázatjellegűnek is tervezem, mert az egyetem mellett is elég zsúfolt volt. Na de nézzük:

Hol voltam az elmúlt két hétben?

1. Parti Nagy Lajos - Moliére: Tartuffe

Szeretem a Tartuffe-öt, mert menő, és ma is aktuális tud lenni. Néhány éve láttam egy nagyszínpadi előadásban Pécsett, hagyományos (talán Vas István) fordításban, és most láttam a Parti Nagy féle átiratot Herczeg Tamás rendezésében a szegedi REÖK pinceszínházában.
Parti Nagyot 2006-ban kérte fel Alföldi, hogy írja meg a saját átiratát a Nemzetinek, amiben a tőle elvárt nyelvi humor mellett különlegesség, hogy elmarad az ötödik felvonás, és a darabot egy élőkép zárja. Bár azóta felkérésre megérkezett az ötödik felvonás átirata, a Herczeg rendezés az eredetinél maradt, és ez jól van így. Sosem értettem a francia abszolutizmus azon kis szeletét, amiben csak úgy jöhet a király, és rendet tehet. :D Idegesített, talán kidolgozatlannak is találom.
Külön kiemelném, mert szuper Herczeg és a Parti Nagy szöveg egymásra találásában, hogy Parti Nagy szereti a szóalkotásokat, hogy egyes hangsoroknak jelentése tud lenni kizárólag a hangzása miatt. Ezek általában indulatszók, vagy szitokszók, és ilyenkor egy pillanatra megáll a levegő a színpadon, és megismétlik a szót, ami elég jól eső gesztus. :) Szerettem nagyon az egészet. Külön kiemelném még a képi világát. :) Az is adta, fantasztikus volt. Ennyi. :)

tartuffe.jpg

2. Czinki Ferenc: Pozsonyi metró könyvbemutatópm.jpg

Pozsonyban nincsen metró. Pedig úgy volt, hogy majdnem lett. De végül nem. Pozsonyban lassabban épülnek a metrók, mint itthon, de jobban hiányzik. Mindenkinek.

A könyvbemutató első felében Czinki arról (is) mesélt, hogy milyen volt Pozsonyban írói ösztöndíjjal 2014-ben, és mesélt pár szót, például arról, hogy lehet, hogy az irodalomban meg tudunk csömörleni hattyúkban, de peremvidéki koszos hattyúkról még biztosan nem írtak. :)

A bemutató vége pedig zenés vetítős lett, melyben az ösztöndíj alatt készült fényképeket nézhettük meg, miközben a Blahalouisiana tagjai zenéltek nekünk, és részleteket olvasott fel az író az elég kimerevített, de izgalmas, rövidke regényéből. :)

3. Tompa Andrea: Omerta könyvbemutató covers_429100.jpg

Tompa Andreától nem olvastam még, pedig eléggé népszerű kortárs szépirodalmi szerző, akinek ez a harmadik regénye.
Fő témája a 20. századi Románia, azon belül is a kisebbségi lét, még inkább az azon belül is kisebbségi lét.

Az Omertában konkrétan az 50-es éveket vezeti végig négy szereplő életén. Ebben az esetben egy Kolozsváron, azon belül egy külvárosi részen élő magyar szereplőket ismerünk meg. Kalit, aki egy magára maradt mesemondót, Vilmost, aki egy rózsanemesítő, aki kis alkuk sorozataként pártkatona lett, mindegy véletlenül, egy 16 éves lányt, és egy apácát, akit hitéért hazaárulás vádjával börtönbe tartanak. Még nem olvastam, de nagyon izgalmasan hangzik, és persze Tompa Andreát életem végéig hallgatnám, ahogy csak beszél, szóval a könyvbemutató sem volt rossz, pedig már a másodikon voltam. :)
Ha réveszem magam az elolvasására, amit még idén szeretnék megejteni, akkor várható lesz egy hosszabb Omerta szünet, mert hát 623 oldal, ahogy az a bemutatón is többször elhangzott. :D

4. Ványabácsi színházi előadás

Csehov unalmas, ahogy unalmas a témája, mert épp az unalom az. A három nővért meg akarom nézni majd, mert mindig jó színésznőkre bízzák, a Cseresznyéskertet szintén pár éve láttam Pécsett, és untam. Bodolayról sok Szegedre színházba járó ismerősöm azt mondja, hogy megmutatta már amit tud, és unalmas vagy önismétlő. Én csak a Nép ellenségét láttam eddig tőle az előző évadban, és nagyon adta, akárcsak itt, bár vitathatatlanul voltak akár ripacsnak is mondható dolgok, amiket én inkább önkényességnek mondanám Mindenesere még megnézek néhány darabot tőle, mielőtt ráunok azt hiszem. :D

Mit szereztem az elmúlt két hétben?

Nem tudom, mi van a könyvpiacon, de mindeni őrületesen leáraz, és párszáz forintért jutottam hozzá nagyon sok olyan könyvhöz, ami már régóta érdekelt. Plusz hát használt könyveket is sikerült. LMBT könyvek (pirossal szedve), szépirodalom, szórakoztató, minden, mint a búcsúban. :D

Timothy Kurek: Kereszt a szekrényben kereszt.jpg

Már olvastam azokban a boldog 16-17 éves olvasásaim körül, de eddig nem volt saját példányom, és nem is olvastam újra, hogy bejegyzést írjak róla, pedig nagyon szerettem.
Arról szól, hogy egy vallásos srác rájön, hogy kiközösítik a melegeket, és egy éven át kipróbálja a meleg létet. Izgalmas kísérlet, remek könyv, amint lesz időm újraolvasni, jövök az értékeléssel. ;)

Marie Aude Murail: Oh, boy!
Erről írtam a születésnapi kívánságlistámban:

A könyv három testvérről szól, akik a gyermekotthonok világából szeretnének kikerülni. Olyan témákról beszél a moly.hu címkéi szerint, mint a homoszexualitás, a leukémia, a családon belüli erőszak, vagy az öngyilkosság.
Már egy ideje tervbe van, hogy megszerzem, és a város több használt könyves csoportjában találtam példányt, de valahogy egyiket sem sikerül tető alá hoznom, de nem adom fel. :)

Jelentem, azóta megvan, és el is olvastam, és két héten belül szeretném kitenni az értékelést is. :)

Ottlik Géza: Iskola a határon

A Magvető Kiadó tök új, szeptemberben induló sorozata a Magvető zsebkönyvtár, amiben az elsők között jelent meg ez a klasszikus, amit, szégyen, nem szégyen, még nem olvastam, és (micsoda véletlen egybeesés) vizsgaidőszakra egyébként is kell majd. :)

Antoine Leiris: Csak azért sem gyűlöllek titeket csaka.jpg

Két könyv lesz, hasonló kifogásokkal, bemutatom az egyiket. Rohadt olcsó volt, nincs más mentségem, amiért részt vettem ebben a hullarablásban...
Dehogy a lényegre térjek: Antoine Leiris egy francia újságíró, akinek a felesége meghalt a párizsi terrortámadásban. Antoine Leiris erre kiírt egy facebook posztot, ami tök fontos dolgokról beszél. Arról, hogy túl kell lépnünk ezen, csak azért is boldognak kell lenni, és csak azért sem kell gyűlölni. Ebben a témában sokan emelték fel a hangjukat, és osztom ezt a véleményt. De Antoine Leiris nem állt meg itt, írt egy nagyon rövid, és minden eredetiséget nélkülöző "gyászkönyvet" magukról, és persze nagyon sajnáljuk és tiszteljük őt. Mármint társadalmilag. Mármint mások. Én nem. Én az első adandó alkalommal fogok tőle megszabadulni. Pedig szép a borítója, csak retekmód hatásvadász. Az is. 

David Vann: Akváriumakvarium.jpg

Erről a könyvről nem tudtam sokat, csak hogy érdekelni fog, és LGBT, és ifjúsági, meg hogy ilyen a borítója, és ilyen a fülszövege, ami hát két elég erős érv, na. :D

Édesanyja egyedül neveli a tizenkét éves Caitlint, és igen nehéz körülmények között élnek. Az anya dokkmunkás a közeli kikötőben, sokat és keményen dolgozik, kevés ideje jut a kislányra.
Caitlin iskola után mindennap az Akváriumba megy, amíg arra vár, hogy anyja érte jöjjön, és együtt hazainduljanak. Ez a legkedvesebb helye a világon, szereti bámulni a halakat és más vízi élőlényeket, elmerülni ennek a csillogó birodalomnak a mélységében.
Egy nap az egyik akváriumnál összetalálkozik egy öregemberrel, aki éppúgy bolondul a halakért, mint ő maga. E furcsa barátság azonban egy sötét családi titok nyomára vezeti a kislányt, ami olyan irányba lendíti egykor örömteli kapcsolatát anyjával, amely rémisztő következményekkel jár.

Dunajcsik Mátyás: Balbec Beach

Szeretem, ahogy Dunajcsik fordít. Szerettem, ahogy a Dorian Gray képmásához nyúlt, és szerettem a Kis herceget is. Szeretem Boudelaire-t, és szeretem, ahogy Dunajcsik a Hattyúhoz nyúl... Szóval ideje már tőle is olvasni valamit, és erre a novelláskötetére esett a választás, pedig a Szemüveges szirén sem lehet rossz, de az majd legközelebb. :)

 László Zoltán: Egyszervolt

Fantasy. Ki gondolta volna. :O Újramesélés. Egy patológiai osztályon dolgozó nő belecsöppen a meseszereplők leszármazottainak intrikájába. Szeretni fogom, ez nem kérdés, ahogy az újrameséléseket általában.

Massimilano Parente: Hitler után a második legnagyobb művész

Egy nagyon beteg 20. századi művészről van szó, aki elődének Hitlert tartja. És rettenetesen túlzó, és rettenetesen provokatív könyvet ígér, már a borítója is. Mást nem is érdemes mondani. Nem tudom mikor fogom olvasni, de imádni fogom:

hitler_u.jpg

Mitch Winehouse: Amy a lányom

Emlékeztek, mit írtam korábban a hullarablásról. Na itt egy másik, és bedőltem neki 500 forintért... Amy Winehouse édesapja írt egy könyvet a lányáról, akit egyébként nagyon szeretek. Nyilván. De nem tudom, mennyire értek egyet ezzel. Vagy hát de, tudom, semennyire. Remélem tudja kompenzálni egy rohadt érdekes könyvvel, különben nagyon szomorú és dühös leszek.
Álljon most itt egy dal ettől a csodától, aminek különösen imádom a szövegét:

Szilágyi Cs. Tibor: Harakiri

Érdekes könyvnek ígérkezik, és remélem az is lesz. Egy 27 éves srácról van szó, akinek a könyve halála után jelent meg. Töredékes, de őszintén beszél melegségről, drogokról, magányról, és a szabadságról, amit vissza akar szerezni. Legalábbis a fülszöveg ezt ígéri. :)

Jeanette Winterson: A szenvedély

Jeanette Winterson neve nekem garancia, és a blogon is dicsértem már, még ha önálló posztot még nem kapott. Ha jól sejtem egy Napóleon korabeli meleg és egy leszbikus kapcsolatot, csalódást, és a csalódó felek találkozását meséli el, de mindegy is, hiszen biztosan jó lesz. :)

Rosmer János: Hátsó ülés

Perverz homoszexuális líra. Valami nagyon egyedi, és imádom. Eddig csak könyvtári példányt forgattam, örülök, hogy végre sajátom is lett. :)

Jackie Kay: Trombita

Szintén keveset tudok róla. A főszereplő Joss Mody világhírű dzsessztrombitás, aki szerető férj és apa volt. És hát valójában nő. Minden szép és igaz dologról szól a könyv a fülszöveg szerint, és én is kíváncsian várom.

Bulgakov: Mester és Margarita

Nem hiszem, hogy magyaráznom kéne. Alapmű, ami sokak szerint nekem tetszene, de még nem estem neki. Még.

Szerb Antal: A világirodalom története

Alapmű ma is a hagyományos irodalmi diskurzusokban, így hát eléggé örültem, amikor megláttam baromi olcsón. 

Vida Gábor: Ahol az ő lelke

Vida Gábor izgalmas kortárs epikát képvisel. Nyár végén még arról adtam számot, hogy nem olvastam A kétely meg a hiábát, ami azóta megváltozott, és nagyon tetszett, még ha elég beteg is. Vagy pont azért. :D Egy vonatúton valaki azt mondta, hogy A kétely meg a hiábában van Vida Gábor eszenciája, és ha az tetszett, akkor merjek bátran olvasni, és bár most mindenki az Egy dadogás történetéről beszél, én mégis ezt szereztem be tőle, és kíváncsian várom. :)

Most mondanám, hogy könyvfesztiválig nem szeretnék könyvet venni, de jön ki a Scolartól egy izgalmas verseskötet, vagy azt hiszem már ki is jött, és vannak még várakozások, de mindenképpen korlátozott összeget szeretnék könyvekre költeni. :D Meg olvasni is szeretném őket már nagyon. :D

A következő időszakban két értékelés fog majd érkezni, de előtte egy kedvcsináló posztot is olvashattok majd. :)
Ha nem szeretnétek lemaradni, iratkozzatok fel a jobb felső sarokban egyetlen kattintással, vagy lájkoljatok facebookon, ahol háttártartalmakat is osztok meg, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keressetek instagrammon. :)

A következő posztig ne feledjétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió