Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom

2018. március 27. - Szilvió

Sziasztok,

a könyv, amit a mai posztban értékelek, végigmeséli a múlt századot, ami alatt egy Birmingham melletti kisvárosban megöregedett egy generáció. Ők azok, akik ott voltak, amikor két nő nyitott egy Feltételes Megálló nevű kávézót, közel a vasútállomáshoz, ami az egész életet jelentette akkor.

sult_zold_paradicsom.JPG

A Sült zöld paradicsom egy étel. Egy étel, amit Mrs. Cleo gyermekkorában sokat evett, mert Sipsey, a néger szolgálójuk készítette a legjobban. Mrs. Cleo a Rózsaterasz Idősek Otthonában van, és beszél egy hölggyel, akinek a férje szombatonként bejár az anyjához. Ez a nő Evelyn, aki hallgatja Mrs. Cleót, és szombatról szombatra megkedveli az idős hölgyet, mert ahogy az életről mesél, észrevétlenül megtanít minket is élni, amire Evelynek, nekünk is szükségünk van rá.

Evelyn a menopauza korában van, és rájön, hogy soha nem is értette a vicceket, még sosem ejtette ki a száján, hogy baszd meg, mindig, gyermekkora óta, jó kislány volt, aki most ébredt rá, mennyi felesleges időt ölt abba, hogy házasságig őrizze az ártatlanságát, majd akkor gyermeket szüljön, jó anya és jó feleség legyen.

A női emancipáció túl későn jött nekem… Már kétgyerekes férjes asszony voltam, amikor rájöttem, hogy nem is kötelező férjhez menni. Addig azt hittem, hogy muszáj. Mit tudtam én az életről? Most meg már túl késő a változásra… Úgy érzem, elment mellettem az életem.

Ezzel szemben állítja fel a könyv Mrs. Cleo az alabamai Whistle Stopot, és a boldog 20-as, 30-as éveket, sőt még a háborút is, amiben a hatalmas Threadgoode család él, és túl rajtuk, mintha családtag lenne az egész világ.
A könyv középpontjában helyileg a Feltételes Megálló kávézó áll, amit Idge Threadgoode és Ruth Jamison nyitott 1929. júniusának elején, és a két nő tartotta fent végig, és bárki betérhetett egy tál meleg ételre.

Idgie egy leszbikus nő, úgy, ahogy a leszbikusságot klasszikusan elképzeljük, de hamar túl tud mutatni, és túl tud nőni mindenen, amit ez jelent. Gyermekkorában eldöntötte, hogy soha többet nem vesz fel lány ruhát, és felvette a bátyja kinőtt ruháit és fára mászott, halászott, vadászott, és tette mindezt a századforduló után húsz évvel Dél-Amerikában, a családja teljes támogatásával.

Ruth élete ezzel szemben nehezebb volt. Ruth az egyetlen dolgot választotta, amit lehetett, hazament és férjhez ment önként, és egy erőszakos és kicsapongó férfi mellett kötött ki, akitől Idgie hozta el, hogy boldogan éljenek egymás mellett. És ebben csak annyi idill van, mint bármiben Whistle Stopban Mrs. Cleo emlékein keresztül. Ruth támogatta Idgiet, vevő volt a tréfáira, és egy erős csapattá váltak hárman, Ruth gyermekével, akiket egy erős család és egy erős közösség támogat.

Apus és én azt akarjuk, hogy tudd, hogy családtagnak tekintünk, és aranyosabb társat képzelni sem tudunk a kislányunk mellé.

Ismét hangsúlyozom, hogy 1928-ról van szó, és ezt csodálatosnak tartom.

Mrs. Cleo visszaemlékezésein túl megismerjük még a városi életet A Színes Vegyesből, Az Alabamai Whistle Stop Hetiújságjából, amit Dot Weems szerkeszt és ír a postahivatalban, és tényleg színes vegyes. Mármint nem ír soha semmilyen nagy dolgot, de mindig megtudjuk, mi történt a Savanyú Uborka Klubban, épp mi van kiállítva a kávézóban, vagy, hogy mi van vele és a férjével Wilburttel.

Férfifak! Lehetetlenség velük élni, de nélkülük is…

Nagyon vicces, jól elkapott, jól kimerevített pillanatai ezek egy olyan közösségnek, ahová mindig vágyunk, de a könyv végére elérhetetlenné is válik, még ha a helyszínek ismerősek is maradtak. A vonat egy idő után nem állt meg Whiste Stopban, aztán lassan költöztek el az emberek, zárt be a szépségszalon és a kávézó, és gyorsétterem nyílt a helyén, és nem is tudja már a Birminghambe haladó utazó, hogy itt valamikor mennyire jó közösség működött. Egy olyan, amit nagyon tudnék élni, és amitől nagyon kedvencem lett ez a könyv. :)

Viszont meg kell említenem a könyv egy problémáját, ami nem tudom mennyire tud hiba, vagy negatívum lenni. A kis közösségben való létezés törvényei nagyon sok mindent relativizálnak ebben a könyvben, így az eutanáziát, a hamis tanúzást és a bíróság pártszimpátiáját, vagy épp a gyilkosságot, és a mérleg másik oldalán, az emberekről beszél általában, akik a kávézóban menedéket találnak. A néger korszaknak nem éljük a fénykorát, beszél a Klu-Klux-Kanról, és a megkülönböztetésről, amik szintén nehéz témák, de a regény szövetében mind fel tudnak oldódni, és ezt nem tudom, hogy el kell, lehet-e tépni.

Kedvenc rész: Vesta Adorck az abszolút kedvenc szereplőm, és sokáig azt gondoltam, hogy róla fogok itt írni, de végül egy történetet hoztam, ami a legelején ad egy hangulatot.

– Látja ott azt a nagy, üres rétet?
A férfi arrafelé nézett. – Látom asszonyom.
 – Évekkel ezelőtt ez volt a legszebb tavacska, itt Whistle Stopban… Nyáron úsztunk és horgásztunk benne, és csónakázhatott is, aki akart. – Idgie szomorúan ingatta a fejét. – Mennyire hiányzik!
Smokey az üres földdarabot nézte.
 – Mi történt vele, kiszáradt?
Idgie meggyújtott a férfinak egy cigarettát.
 – Nem, annál is rosszabb. Egyik év novemberében nagy csapat réce szállt le rá, úgy negyven, vagy még annál is több, pontosan a kellős közepére, és ahogy ott úszkáltak, fura dolog történt. A hőmérséklet olyan hírtelen esett, hogy az egész tó befagyott, kemény lett, akár a szikla, nem több mint három másodperc alatt. Egy, kettő, három és kész.
 – Komolyan mondja? – hitetlenkedett Smokey.
 – Persze.
 – Gondolom, a récék odalettek.
 – Nos, téved – mondta Idgie. – Egyszerűen szárnyra kaptak, és magukkal vitték a tavat. Azóta valahol Georgiában van, mind a mai napig…

A könyv közel elérhetetlen, de ajánlom mindenkinek, akinél van a könyvtárban, mert nagyon sokat tanulunk magunkról és az emberekről, a társadalomtól, miközben szórakoztató, mély és egy végtelenül kedves alaphangulatú könyvet lapoztam. Könnyed, kikapcsol, és betelíti a szívedet, ez bármennyire idiótán is hangzik.

Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Ulpius-ház, 2006
408. oldal
Így olvastam: Sodort, vicces volt, és a sok kis fejezet és történet olvastatta magát, meg a következőt, de féltem, hogy vége lesz, és kilök az univerzumból, így egy hétig olvastam, napi egy-két üléssel.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. :) Hamarosan érkezem a következő poszttal.
Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. :)

És semmi, de semmi esetre ne feledd a következő posztig: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

David Leavitt: Arkansas

2017. szeptember 25. - Szilvió

Sziasztok,

a mai könyv a nyár utolsó hetére volt eltervezve, de egy jól definiálható és bánja a fene oksorozat miatt most sikerült újraolvasni ezt a három novellából álló rövid kis könyvet.

img_20170915_232416.jpg

Itt jegyzem meg, hogy a borítóról nincs normális kép sehol online, és egyébként is borzalmas, leszámítva ebből az Oscar Wilde idézetet. :) Az tetszik. :D De nézzünk be a borító alá, ahol három történetet találunk. :)

Fizetés természetben

A történetet egy David nevű meleg író narrálja, akit most a múzsa az istenért sem csókol homlokon. Egy apjánál történt vacsorát követően egy srác felajánlja neki, hogy leszophatja, ha megírja neki az egyik beadandóját, majd ahogy ez lenni szokott az ilyen könyvekben, fű alatt elterjed a pletyka, és kis mini iparág épül rá. :) Jó, vicces jelenetek indulnak ki ebből, és klassz befejezést kap. :) Szerethető egyszerű kis novella.

A dolgozatok kapcsán folyamatosan visszatér a homoszexualitás. Hasfelmetsző Jack kiléte ma is titok, de számos homoszexuális, királyi családot érintő összeesküvés elmélet kapott lángra, és a fő hangsúlyt Eddy herceg homoszexualitása kapta, ami jó ok lehet arra, hogy (sikertelen próbálkozása apropóján) kibelezzen prostikat. Persze.
A másik téma James Forster homoszexualitása és a hatalomhoz való viszonya. Miközben megemlítődik, hogy aláírásokat gyűjtött a magyarul épp most, szeptember végén frissen frissen megjelenő, és nagyon várt Radclyffe Hall A magány kútja című regény bezúzatása ellen (ahogy egyébként Virginia Woolf és Ernest Hemingway is), de eltávolodik Oscar Wildetól a perei idején. 

Átemelődik egy kis gondolatmorzsa a homoszexualitásról a második részbe is. Az első novellában mindegy véletlenül megemlíti, hogy az olasz fiatal pasik közül bárkit meg lehet kapni néhány líráért, és utána boldog heteroszexuális családfők lesznek.

Házassági évforduló

A történetet Lizzie meséli el, aki nemrég vált el férjétől, és iskoláskori meleg barátjával Nathannal meglátogatják harmadik társukat Celiát, aki Olaszországban él férje birtokán és egy főzőiskolát üzemeltet Mauróval, az olasz macsóval. :) Alapvetően nagyon érzékeny ez a novella a szó legtöbb értelmében. Ügyesen vannak kidolgozva a jellemek.

A novella fő szála egy többéves történet manifesztációja, avagy szerelem-e az, ha a hátunkra rúgj meg táblát ragasztottak, valaki mégsem rúg meg. Celia és Nathan között felfoghatatlan kapcsolat van, amiben kiteljesedik a jellemábrázolás, de sokszor mi sem értjük. Akárcsak a érzéseinket általában. ;)

Jelezve, hogy a két történetnek köze van egymáshoz, itt Forster a Leghosszabb út című könyve is megjelenik, annak kapcsán, hogy vajon létezik-e a tehén, amit nem látunk, vagy ha kimegyünk a szobából, akkor eltűnik-e a szoba.

Ebben a novellában a legcsodálatosabb, hogy tökéletesen abszurd, és egy csomószor kacsint ki rám.
Amikor valaki egy történetet mesél, az biztosan a legtűpontosabb és legérzékelhetőbb elbeszélés. Olyan, amiket nem tudsz megteremteni az újramesélésben, és nem tudsz memorizálni, hogy aztán újra leírd. :D És be akarja velünk etetni, és ha nem megy, csak cinkosan ránk mosolyog.
Emellett megszólal, mennyire nevetséges, ha suttogva veszekednek emberek, vagy hogy neki kellene állni esni az esőnek, ha azt mondjuk, lehetne rosszabb a helyzet, például eshetne az eső.

Szaturnusz utca

A Szaturnusz utca elbeszélője egy fiatal srác, akit azért fizetnek, hogy forgatókönyvet írjon Los Angelesbe, ahová egy színész után jött, de nem igazán jön az a múzsa. Megint. Ezért AIDS-es embereknek szállít ételeket, és megismerkedik Philel, aki miatt a Szaturnusz utca állandó körzete lesz. :) Philen keresztül látjuk a betegséget, a keresztülvágott emberi sorsot, amit a HIV+ státusz 1997-ben, a könyv megjelenésekor jelentet.

Annak idején, egy merevebb egészségügyi rendszer korában, az első fertőzötteknek a betegségeknél sokkal többet kellett elviselniük: a félelmet, elzártságot, hogy soha többé nem találkozhattak olyan emberrel, aki nem viselt maszkot, papucsot és gumikesztyűt. Az előző generáció tagjai mind a Kennedy-gyilkosságra emlékeznek: én arra emlékszem, mikor először hallottam a betegségről.

A kedvenc részem ebből a részből való: 

Nagyon szerette a fügés szeletet - és engem. Fityiszt mutattunk a szabályoknak.

fityisz.jpg

És amiért ez tetszik: a füge latin, növénytani neve a fikusz, aminek valamilyen népetimológia során (ennek olyan dolgokat köszönhetünk, mint a 7ap - Zup, e-mail - emil szópárosok, vagy az agyonhajszolt  marijuana - Mari hónalja szóvicc) fityisszé alakult. :)

----------------------------

Köszönöm, ha velem tartottatok ebben a posztban. Ha kérdésetek, vagy megjegyzésetek volna, akkor keressetek komment szekcióban. :) Ha nem szeretnétek lemaradni a következő posztokról, kövessetek be, ha háttértartalmakra is kíváncsiak vagytok, keressetek facebookon, ha pedig az is érdekel, hogy ki áll a blog mögött, akkor keressetek bátran instagrammon. :)

A következő posztig se felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Michael Cunningham: Otthon a világ végén

2017. augusztus 11. - Szilvió

Sziasztok,

a nyári szünetben újraolvastam az Otthon a világ végént, és nem voltam annyira elbűvölve, mint amennyire az első olvasásomból emlékszem rá, pedig egy remek történet a nyolcvanas évekből, amit érdemes elolvasni.

Az otthon a világ végén egy fantasztikus történet egy őszinte, mély barátságról, szeretetről, poliamoriáról (többszerelműség- igen, ezért használja mindenki a latin eredetű szót), az anyai aggódásról, és persze a hippikorszak végéről de a végig és kimondatlanul jelenlevő AIDS fenyegetésének kezdetéről.

otthone.jpg

A könyv kezdetén két családot ismerünk meg Clevelandből, két fiú, Bobby és Jonathan szemszögéből. Mindkettejük családja kispolgári életet él, Bobby szülei tanárok, Jonathan édesapjának pedig mozija van. A két srác egyidős, és ugyanabba a középiskolába járnak, ahol megismerkednek egymással a büfé előtti sorban. Innen követjük az életüket bő egy évtizeden keresztül még négy szereplő egyes szám első személyű, folyamatos elbeszélésében. Alapvetően szerintem legtöbbször sok a négy nézőpont, de ebben a könyvben hosszú éveket kell leírni, amiket nem feltétlenül együtt élnek le, és sikerült ügyes, jól elkülönülő karaktereket kiválasztani. A hősök megjelenési sorrendben a kiinduló helyzetükben:

  • Bobby: Ő egy mély, és sodródó karakter, aki gyermekkorában nem talált magának otthont és nem talált magának társat. Azt hiszem a mű abszolút főhőse ő, mert nélküle nem működne a történet, de közben csak egy társat keres, egy barátot, amit megnehezít nyíltan antikonformista viselkedése, hallgatása és hippi gondolkodása. A mű rajta keresztül válik hippi irodalommá, Woodstock központúvá, és zeneileg összetetté. Zeneileg a nyolcvanas és korábbi évek azóta klasszikussá váló dalait és előadóiból válogatott a szerző.
  • Jonathan: Él boldogan a szüleivel, és eléggé jellegtelen srácként ismerjük meg, aki remekül mesél. Csatlakozik Bobby világához, zenéihez, és valamelyest meg is szelídíti őt.
  • Alice: Jonathan anyja. Rajong a főzésért, és kétségei dacára él a saját kis családjával, megfelelve az anyai, feleségi elvárásoknak. Kis szövegei ellenére szerintem a leginkább lélekben megformált karakter, akinél pontosan ismerjük a tetteinek előzményeit, okait, gondolatait. Megosztó, esendő ember remekül ábrázolva.
  • Clare: Ő egy extravagáns nő, aki mindig tudja, hogy mit akar, és mindenről megvan a véleménye. Dizájnerként keresi a kenyerét és egy örökségből él. Céltudatos, de elég lezser csaj, aki tudja hol akar élni, és tudja hogyan, de el tudja engedni a szorongásokat.

Három fő fejezetből áll a regény, ezek külön helyszínen játszódnak, és ezek mentén szerkesztik meg a történetet, ami nagyon jól működik. :) Nagyon jól felépített, kitalált, izgalmas karakterek izgalmas cselekményei.

Viszont nagy problémáim vannak a fordítással, aminek talán egy része betudható annak, hogy a kétezres években jelent meg magyarul, de nem vagyok naiv ennyire, ráadásul még ezen kívül is vannak problémáim.

  • A legnagyobb problémám, hogy a HIV vírus és az ennek következményében kialakuló AIDS állapot, bár benne van a könyvben, egyszer sincs nevén nevezve, és ez a tabusítás kifejezetten káros lehet.
  • Clare első történetében megkapjuk az előtörténetét. Semmi előzménye vagy következménye, csak így belecsapva puff néhány oldal.
  • Kétszer vagy háromszor is olvashatjuk azt, hogy „akkor úgy gondoltam, és ma is így gondolom”, de nincs tisztázva ez a ma? Mi a kontextusa az elbeszélésnek? Hol mondja el? Ja, és Clare egyszer kiszól magázódva. Alapvetően nehezen kezelem a kiszólást, ha nem ilyen az egész regény, és itt nagyot tört az olvasásélmény.
  • Nagy dugásként azonosít valakit. Így hivatkozik rá, mintha főnév volna, és teljesen magyartalan a mondat, ami feltűnhetett volna valakinek. (És többször akadtam meg hasonló magyartalan szerkezeten.)
  • A „Szerető” szó. Nem ismerem a kétezres évek szótárát, de biztos vagyok benne, hogy a lelki és vagy testi kontaktusok kifejezésének már akkor is bővebb szókincse volt, a fordító mégis kizárólag erre a szóra hagyatkozik minden esetben, amitől következetlen és idegesítő lesz.
  • Én a kazettás generáció végén élek, bár életem első 18 évének meghatározó része volt a magnó, és biztosan nem mondanám, hogy felteszem, ha magnóról van szó.

Kedvenc rész: Erickel a tetőn. :) Így akarok élni.

Sok mindenben erős a könyv, nem fordulatos, nem rágod le a körmöd, nyugodt, és lassan indul be, de ajánlom mindenkinek a szerkesztési problémáim dacára. :)

----------------------------

Nem tudom, hogy miért, de kezdem megszeretni a pontokba szedett dolgokat, és lehet, hogy állandó jellegű marad, de lehet, hogy csak ennél a könyvnél kellett ez a mód.
Viszont gondolkodom konkrét listás posztokban a jövőben is. :)

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban.
Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy a facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. :)

A következő posztban egy értékelést vagy taget hozok, de addig se felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Paul Burston: Szégyentelen

2017. július 08. - Szilvió

Sziasztok,

ma a talán eddigi legkülönösebb újraolvasásomról fogok írni. Ez a könyv volt az első saját meleg témájú könyvem, amit még az Alexandrában vásároltam 500 Ft-ért évekkel ezelőtt, mert nem volt meg a könyvtárban, és egyébként is akciós volt. :D Nem tudom mi fogott meg benne, mert a borítója ocsmány, a címe szar, de a tartalma és a stílusa fantasztikus, amiről persze semmit sem tudtam még akkor. Szóval Paul Burston Szégyentelen című regénye:

covers_68516.jpg

A könyv középpontjában Martin áll. Martin egy harminchoz közeledő meleg srác Londonból, aki egy igazi fiúk a klubból karakter lehetne. A könyv elején szakít barátjával Cristopherrel, így a legtöbb idejét munkával, Johnnal (egy meleg légi utaskísérővel, akivel a kapcsolatuk valahol a barát és a haver között van), és Carolinnel, a buziboszijával tölti.

Bulikba jár, vagy legalábbis melegbárokba, hisz Londonban van ebből választék még azokban az időkben is, amikor már létezik a mobiltelefon, de még nincs mindenkinek (Para volt ezzel szembesülni.). És Johnon meg a baráti társaság többi részén, és az egész közegen belül egy mocskosul hiteles szociológiai leírását kapjuk a meleg társadalomnak. Beszél kasztokról, bennfentesekről, a mosolyok fajtájáról, és mindezt olyan belső és egész könyvön át kitartó humorral, amit megfejel izgalmas, esetenként szintén humoros fordulatokkal, amiket imádtam.

A mű szuper drogkatalógus is, és bár nem pozitív, de rettenetesen reális. A partidrogok megjelenése előtt játszódik, és mindent megtudunk a kokain, ketamin és az extasy használati szokásairól és hatásairól, amik fontos elemei ma is a meleg szórakozóhelyeknek (is), és jó, realisztikus lett.

A regény cselekménye egyszerű, szakítás, és utána kis leírások három fejezetbe bontva. Izgalmas történet, de spoiler nélkül nem tudnék sokat mesélni róla. Annyit szeretnék róla elmondani, amit már a Jó lenne ha... könyves kihívásban írtam róla:

1. Jó lenne, ha lenne folytatása.

Paul Burston: Szégyentelen

Ez a könyv egy srácról szól, aki szakított egy másikkal Londonban, és éli a harminchoz közeli meleg szingli férfiak életét. Klubokba jár, kis kapcsolatokat épít ki, rengeteg időt tölt el a barátai között, és futó kalandjai vannak, amelyekből lassan kialakul valami.

És a sok kaland meg kis történetek után két dolog történik. Az egyiket elmondhatom spoiler nélkül. Nagyon megszereted a főhős fiút, és kíváncsi vagy, hogy hogyan folytatódik az élete... És sosem fogod megtudni... Köszi Paul.

Ami böki a szemem: 245. oldal lap teteje. Két órára abbahagytam az olvasást, és még egy moly.hu-s karcot is szenteltem neki:

szegyentelen.JPG

Kedvenc rész: Catrine egyértelműen a kedvenc karakterem. Egy vidéki lány, aki próbálja hermetikusan elzárni a múltját, és boldog akar lenni. :)  Mint én. Imádtam amikor fodrásznál volt. :D

Alapvetően egy szórakoztató irodalmi regény, aminek több mint kiváló. Kis epizódokban is olyan fordulatok vannak, amiknél letettem a könyves, és magamban áldottam a szerzőt, hogy baszd meg, ezt így is lehet. :D
Ajánlom nagyon. :)

----------------------------

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban.

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. :)

Holnap érkezik a #LMBT-t olvasunk sorozat új része Leventével, majd szerdán a következő OlvaZsófival,
kedden jön a szünet előtti utolsó ajánló, és végül jön majd egy meglepetés kihívás a szünet kezdeteként csütörtökön.

Addig is: könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

borítókép a moly.hu-ról