Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései és Ava Dellaira: Kedves halottak!

2017. február 27. - Szilvió

Sziasztok,

mint a címben is olvashatjátok, ebben a posztban két könyvről lesz szó. Két olyan ifjúsági könyvről, amik a molyon a meleg címkét is megkapták, mert egy illetve két fontos mellékszereplője meleg.
És persze, mindkettő ifjúsági könyv, azok közül pedig kiemelkedőek (még a Kedves halottak! végén található helyesírási hibákat is elnézem). Mindkét főszereplő most kezdi a középiskolát, és elkezdd levelet írni olyan címzettnek, ami nem válaszol, mert ahogy a Kedves halottak! hátlapján olvashatjuk:

Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz.

És ezekben a levelekben mindketten mindent elmondanak, arról, hogy félnek, hogy nem lesznek barátaik, arról, hogy mégis lettek, a halott rokonukról, az apró, vagy nagyobb stiklieikről, és a szemünk előtt lassan megtanulnak élni.

ksfj.jpg

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzési

Már az elején szeretném leszögezni, hogy ez a könyv már akkor a kedvencem volt, amikor még el sem fogadtam magam, tehát (bár alapvetően törekszem a szubjektív hangvételű írásra) itt nagyobb dózisban is elcsöppenhet egy-két imádat csepp.

Szóval: Charlie egy különc srác, aki most kezdi a gimnáziumot, és elkezd levelet írni egy teljesen lényegtelen valakinek, vagy talán épp neked, aki az ő sulijába jársz, és kikezdhettél volna azzal a lánnyal.

Az első leveleiből tudomást szerzünk az eddigi legjobb barátja öngyilkosságáról, és az évekkel korábban meghalt, szeretett Helen néniről, akiről sokat ír Charlie. Megismerkedünk egy fantasztikus irodalomtanárral, aki felhívja Charlie figyelmét arra, hogy nem ír rosszul, és próbálja terelgetni, és olvasónaplókat írat vele, amelyek alanyai mindig a kedvenc könyvei lesznek, és amelyeket mindig kétszer olvas el. Megismerjük a családját, akik talán egy picit a klasszikus amerikai családmodell mintapéldányai, és megismerjük a frissen szerzet barátait, akik mostohatestvérek. Két végzősről beszélünk, Patrickről, és Samről, akik bevezetik a középiskolai életbe, és akik mellett megtanul "nem menekülni az élet elől", ami azt hiszem a legfontosabb.

A meleg téma benne: Patrick, Charlie középsuliban szerzett legjobb barátja meleg, és rajta keresztül egy laza, velem hasonlóan gondolkodó, "nem fogok szégyenkezni a szexuális irányultságom miatt" srácot ismerhetünk meg, aki kapcsolatba kerül a focicsapat egyik tagjával, és a kettejük megismerkedése és titkos viszonya is olvasható a levelekben, később megpofozva az egészet egy homofób apával... Semmiképp nem mellékszál. 

Kedvenc részem benne: Az egyik a karácsonyi buli, verssel, csókkal, írógéppel, mindennel... a másik pedig, amikor arról ír, hogy nincsenek határok.

Ava Dellaira: Kedves halottak!

A leveleket író lány, Laurel szintén most kezdte a középiskolát, azonban egész más a családi háttere. Édesapja és édesanya elváltak, nővére tisztázatlan halála után pedig az édesanyja elutazott, hogy lássa a tengert, és egy éve csak ritka telefonbeszélgetésekben él a gyermeke életében. Laurel hetente költözik nagynénje, és apja lakása között, hogy ne abba a középiskolába keljen járnia, ahová May járt.

A levelek címzettjei halott hírességek, közéleti szereplők, úgy mint például Kurt Cobain, Judy Garland, Elisabeth Bishop, Amelia Earhart, Amy Winehouse vagy Janis Joplin. Az ő életükből húz abszolút kellemes, kifejezetten élvezetes párhuzamot a sajátjával.

Ebből a szituációból indul, és nem is tudok sokkal többet hozzáfűzni. A lány karaktere elég jellemtelen marad szerintem a  könyv végéig, bár vannak nagyon szerethető pillanatai, de nagyjából a May iránti rajongását ismerjük meg. A zenei ízlését abszolút ő határozza meg, és az eddig kiforratlan személyiségét is, amelyről nem tudom eldönteni, hogy frappáns írói húzás, amivel a kamasz lét önmagáról való gondolkodásának bizonytalanságát, és ténylegességét hivatott bemutatni, vagy csak unalmasan sikerült, ezt mindenki döntse el maga. ;) Viszont a könyv végén világosabban látunk May halála körül, és kap valami mélységet Laurel, ami abszolút nem magyarázza meg a korábbi oldalakon olvasható üres jellemet.

Charliehoz hasonlón ő is barátokat szerez, ő is átél nagyobb, és zűrösebb dolgokat, akár magában az életben akár a párkapcsolatában, és az év végére ő is megtanul "nem menekülni az élet elől", ami az ő esetében a néma May emlékébe bújástól való megszabadulást jelenti.

Alapvetően nem gondolom rossz könyvnek, és tekintve, hogy elsőkönyves, figyelni fogom a munkáit. Maga a levél halott emberekhez nagyszerű téma, és sajnálom, hogy itt-ott elcsúszott, de egy könnyű, akár vizsgaidőszak előtti vagy utáni el/lelazító olvasmánynak remek. :) Érdemes.

A meleg téma benne: Két lány Laurel baráti köréből szerelmesek egymásba, de közülük az egyik küzd a saját elfogadásával, majd a családjával. Alapvetően az írónő azt hiszem csak May karakterét dolgozta ki, szóval a lányok sem jellemhősök, de a szerelem nehézségei, vagy csak az apró romantikus gesztusokkal, amelyeket nehezen teszünk meg, de annál apróbbak, viszont nagyon jól van érzékeltetve, és Hannah családi háttere nagyon megrendítő, és nagyon valóságos.

Kedvenc rész: Az újévi parti, és abból is ez:

"Oké, az én terveim a következők - mondta Hannah. - Mert nekem több is van. - Olvasni kezdte. - Nagyi legyen jobban. Ne legyenek hosszabbak az árnyékok. Hagyják abba a dühöngést az emberek. Lehessen nyugodtan szeretni bármiféle szerelemmel. Legyek olyan bátor, hogy egy nap kiállok magamért."

---------------------------

Ez még egy kifejezetten korai poszt, várom a reakcióitokat, megjegyzéseteket, hogy mit lehetne másként, de még biztosan alakul a blogos hangom... Vagy ha olvastátok már valamelyik regényt, várom a véleményeteket is. :)

A következő posztig: Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

A képek moly.hu-ról.