Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


7 dolog, amiért a Simon és a homo sapiens-lobbi fontos könyv

avagy Becky Albertallinak születésnapja van

2018. november 17. - Szilvió

Sziasztok,

aki régebb óta olvassa a blogot, annak nem lehet nagyon meglepetés, hogy nagyon szeretem a Simon és a homo sapiens-lobbit. A könyv írónője Becky Albertalli ma ünnepli 36 születésnapját, ez alkalomból a mai bejegyzésben 7 olyan pontot szedtem össze, amiért nagyon jó és fontos könyv lett a Simon, és amiért bátran merem első könyvnek ajánlani, ha valaki ismerkedik még a témával.

fontosasimon.JPG

Nézzük is:

1.) Megmutatja, hogy mit jelent szerelmesnek lenni, olyan elsőnek és olyan igazán

Jó, ennél csak erősebb állítások jönnek majd, de ez a könyv mégiscsak egy romantikus ifjúsági, aminek egy meleg srác és az ő szerelme áll a középpontjában. És ez a szerelem nem botlik meg sehol az oldalak között. Nagyon ügyesen használ egy online felületet arra, hogy egy szerelem kialakuljon egy régi, de leporolt, felújított, sőt ismerősnek tűnő levélregény közegben. Fontosat mondd el a szerelemről, valami platonikusat a lélekről, lelkekről, akiknek egymásra kell találniuk. Bár hetekig voltam depressziós mindhárom olvasás után, azért jó látni, hogy legalább a könyvekben van ilyen. Legalább ez életben tartja a reményt.

2.) Lehet könyvet írni egy teljesen átlagos meleg srácról

A film legjobb húzása, hogy úgy kezdődik, hogy Simon olyan, mint mi. A könyv legjobb húzása, hogy végig fenntartja ezt az olvasóban. Nem több Simon. Iskolába jár, családja van, testvérei, akikkel persze néha nehéz, és a barátaival lóg, ahol nem feltétlenül ő a vezérhangya. Lehet, hogy egy horrorfilmben őt ölnék meg először, pont ahogy minket, de pont ez a lényeg. Becky Albertalli megkereste a nem főszereplőt, aki nem biztos, hogy feltűnne bárkinek is, és megszerettette mindenkivel, miközben megismertük az ő problémáit, és az ő problémáiban felismertük a miénket. Becky Albertalli azt üzente nekem, hogy nem vagyok egyedül, és biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül ezzel. ;)

3.) A melegségnek helye van a közoktatásban

Abban a világban, ahol a legkisebb becslések szerint 4% az LMBT emberek aránya, nyilván a statisztikák torzítását figyelembe véve, szinte minden 25 fős osztályban lehet valaki, aki a szexuális kisebbségek valamely csoportjába tartozik. Mivel a szexualitásunkra a kamasz éveinkben ébredünk rá a legtöbben, ezért ekkor rendkívül fontos, hogy milyen ingerek érnek minket a kortársainktól, illetve az iskolától, aki menthetetlenül szocializál minket. Külön lényeges ez olyankor, amikor megkülönböztetnek, kiközösítenek minket, vagy bármilyen más módon a melegségünk témává válik. A drámatanárnő pedig nagyon jó minta lehet arra, hogyan lehet jól bánni azzal a felelősséggel, amit a felnőttség és a pedagógus pálya adhat.

4.) A kapcsolataink nagy részében nem releváns a szexuális orientációnk

Mi így is gyermekük, testvérek, barátok, osztálytársak, iskolatársak, szomszédok maradunk.
Azt hiszem ezt nem kell részletesebben magyarázni.

5.) A kapcsolataink nagy részében releváns, hogy őszinték vagyunk-e

A könyv cselekvésének jelentős részét teszi ki az, hogy egy-egy barát nem beszél Simonnal, mert nem volt őszinte velük. Akár közvetlenül, akár közvetetten a melegségével kapcsolatban. Biztosan nem lehet jó érzés, ha a barátaid nem tőled tudják meg, hogy meleg vagy, és biztosan nem jó utána a szemükbe nézni. De ezzel együtt a könyv beszél arról is, hogy mennyire megkérdőjelezhetetlenül inkorrekt és alávaló másoknak nem megadni a lehetőséget arra, hogy ő maga bújjon elő. Nagyon komplexen járja körbe a könyv a témát, miközben végig ez mozgatja a könyv akcióit. Szóval nem csak az életben fontos ez, úgy tűnik.

6.) Megmutatja, hogy szeretni valakit azt jelenti, hogy tiszteletben tartom

Tiszteletben kell tartanom, ha ő még nem áll készen arra, hogy találkozzunk, vagy hogy fény derüljön arra, ki a másik. Azt jelenti, hogy felteszem a kérdést, mielőtt először megfognám a kezét, hogy készen áll-e mindazt vállalni, amit ez jelent. És hát igen, azt is jelenti, hogy vállaljuk.

7.) Megmutatja, hogy mindenkinek van miért előbújnia

Mert a Homo sapiens-lobbi egy közös nevező. Arról, hogy mind emberek vagyunk, és arról, hogy ami ezen túl van, az csak projekció és feltételezés. Hogy ha azt mondjuk, hogy ember, akkor egy valamilyen emberre gondolunk, talán a legtöbben egy fehér, fiatal felnőtt férfira, talán nem. Mindenesetre nem jelent többet annál, mint hogy emberek vagyunk. Ez eléggé fontos, és anélkül, hogy túlhangsúlyozná, alaptételévé vált ez a könyvnek. :)

És ha ennyit mondd el, akkor már ezért is hálásak lehetünk, mert ez nem kevés, de közben még egy remek ifjúságit is kapunk, amit nagyon ajánlok mindenkinek.

Itt írtam a könyvről egy eléggé kezdetleges bejegyzésben a blog indulása után nem sokkal, és arról is írtam, miért érdemes megnézni a Love, Simont, amit azért mégsem szerettem annyira, mint adaptációt.

Én pedig ennyi lettem volna mára. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, ami egy értékelés lesz. :)

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, nos akkor az instagram a te fórumod.

A következő bejegyzésig ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Miért nem szeretem a Love, Simont

2018. július 03. - Szilvió

Sziasztok,

Paul Karl Feyerabend, múlt századi filozófus szerint meg kell beszélnünk, hogy milyen a viszonyunk ahhoz a témához, amit tárgyalunk, ahhoz hogy közelebb kerüljünk az objektív vizsgálat lehetőségéhez, így én is ezzel szeretném kezdeni.

Én rajongva szeretem Becky Albertalli Simon és a homo sapiens-lobbi című könyvét. Szerintem nagyon klassz ifjúsági regény, ami komolyan és legitimen tud beszélni az előbújásról, és a szerelemről. Azért szeretem a könyvet, mert amellett,hogy egy izgalmas és érdekes helyzet előtt áll Simon a könyv elejétől, egy nagyon tiszta és elemi szerelmi viszonyt tud felmutatni, amelyre nekünk, ifjúsági irodalom fogyasztóknak szükségünk van, ha ifjúságit veszünk a kezünkben.

A Simont pedig ezen túl, nem mint önálló filmet, hanem mint adaptációt szeretném kritikával illetni, mert azt hiszem elég sok minden ráolvasható.  A bejegyzésemben azokat a jó vagy rossz megoldásokat szeretném bemutatni, amelyek elgondolkodtattak, vagy kiakasztottak. De nem csak az árny oldalakra szeretnék koncentrálni. :)

love_simon_1.JPG

Először is: A cím. Nagyon sokan kiakadtak a Kszi, Simon címen, és természetesen okkal, de ezen túl szerintem a Love, Simon sem lett volna a legsikerültebb cím, ha komolyan veszik az adaptálást. André Aciman (a Szólíts a neveden írója) a nyári Könyves Magazinban megjelent interjújában azt mondja, hogy egy adaptáció akkor igazán jó, ha a könyv lelkét tükrözi. Azt hiszem a könyv lelke és a film lelke Simon esetében pontosan olyan arányban áll egymással, mint amilyen arányban a Kszi, Simon és a Simon és a homo sapiens-lobbi. Komolyan vehetetlen és tucat film készült, amit állati fontos lenne nem ajnározni csak azért, mert itt most épp fiúkról van szó.

Mármint értem, hogy a filmpiac fellélegzik, hogy végre egy romantikus vígjáték, amiben meleg karakterek vannak, és ráadásul nagy stúdiótól jött ki, de én ezt messzemenően nem érzem akkora lépésnek, mint amekkorának ez be van harangozva, és a film önmagában nem nyújt többet ennél.

Bizonyára mind éreztük már azt, hogy át vagyunk verve, ha egy amerikai film iskolai jeleneteit látjuk. Ez a film pont annyira nem akart átlagosat mutatni, ahogy azok. Tudjuk, hogy azok a folyosók nem a mi folyosóink, azok a parkolók nem a mi parkolóink, és az a mocskosul idegesítő igazgatóhelyettes nem a mi igazgatóhelyettesünk. És ez valahogy megint szimbolikus. Hogy ez az éltet, valahogy nem a mi életünk, miközben a könyvben a mi Ká európai valóságunkban is el tudom ezt hinni.

És pont ezért nagyon szerettem a kezdést. Nagyon jó volt Simon kis monológja, nagyon elkezdtem rá figyelni, és pont ezért sajnálom ennyire ezt a világot. Viszont elmondható, hogy Elizabeth Berger, mint forgatókönyvíró nagyon belakta a könyv világát, akár megszólalásokban, akár utalásokban rettenetesen tűpontos volt, még ha az egész történetet nagyon meghúzta, a kis utalások jól estek, amik nem tudom mondtak-e bármit a könyvet nem ismerőknek, de én hálás voltam érte.

tumblr_p05j1ckr3v1v0clmvo8_1280.gif

Érdekes volt a támogató közeg a filmben és a könyvben is. Tetszett, hogy Simon mindkét helyen éri "támadás", és nagyon szerettem mindkét esetben a drámatanárnőt. Viszont a film támogató közegében nem igazán lett súlya az előbújásnak, mert nagyjából mindenki elfogadta, és ennek különös jelentősége van a legvégén, a körhintás jelenetnél, amiről még más szempontból is fogok beszélni. Mindenesetre azt hiszem, hogy nincs nagyobb jelentősége annak, hogy meleg valaki egy olyan helyen, ahol egy egész iskola tud drukkolni annak, hogy Simonhoz odajön-e a srác vagy nem, és ráadásul egy csók is elcsattanhatott, ami amellett, hogy szerintem kifejezetten taszító, megmutatja, hogy mennyire retek felesleges is ez a cécó.

megerkezett-a-love-simon-elozetese_image_d6368a4b781bbe1986cd9c9f45d9.gif

És úgy gondoltam, itt jött el a pillanat, hogy beszéljük ki a végét. Simon és Blue szerelme a könyvben nagyon intim és személyes marad, ami felveti azokat a dolgokat, mint hogy megfoghatják-e egymás kezét, vagy egymás mellett ülljenek-e, és egymáshoz érhetnek-e, és itt a filmkészítő ajtóstul rohant a házban, amit nem mellesleg már nagyon sok filmben láttunk, rögtön a kedvencem, A bambanő, '99-ből.

bambano.gif

Szerintem ez egy olyan ziccer volt, amit gyönyörűen kihagytak a filmkészítők, és sokkal érzékenyítőbb lett volna, mint amennyire a film közepén bevágott fantáziamontázs, ami ugyan hivatott valamelyest megfelelni a könyv címének, de érezhetően nem illik a film szövetébe, és nagyon hiperérzékenynek kell lenned ahhoz, hogy elgondolkodj rajta.

Nagyon szerettem, hogy a baráti társaság könyvben lévő konfliktusait magukkal vitték a filmbe, egészen addig, amíg azok el nem kezdtek megoldódni. Mert minden megoldás borzalmas, megalapozatlan és idétlen. Szerintem tök legitim azon felháborodni, hogyha ezer éve ismerjük egymást, hogy nem tőlünk tudja meg, hogy melegek vagyunk, bár így hozta a helyzet. Sajnáltam ezt a filmben és a könyvben is, de a könyv megoldása sokkal finomabb, a filmbeliek meg inkább Hűbele Balázs megoldások.

Szerettem a filmben bizonyos mondatokat. Nagyon érzelemmel teli pillanat volt Simon és az anyja beszélgetése, szinte a legvégén, vagy amikor Simon az apja fejéhez vágja, hogy milyen érzéssekkel kell leszámolni most, a sok buziviccel a háta mögött, és ezek fontos, idézett, és szeretett pillanatok, de számomra ez a film inkább sok-sok kimaradt ziccer.

love-simon-movie-review-2.gif

Szóval végezetül azt ajánlom, olvassátok el a könyvet, mert nem véletlenül az egyik kedvencem, aztán nézzétek még egyszer a filmet, ha lesz hozzá kedvetek, és beszéljétek meg, beszéljük meg mi is. :) Ha nektek tetszett a film, vagy csak más véleményen vagytok, esetleg vitába szállnátok, bátran írjatok kommentet, vagy keressetek akármilyen fórumon. :)

Kszi, hogy velem tartottatok, hamarosan érkezem a következő poszttal. Ha nem szeretnétek lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, less be hozzám facebookra, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon. :)

És a következő posztig senki se feledje:

Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió

2018 júniusi summa

2018. július 01. - Szilvió

Sziasztok,

bár a blogon nem úgy tűnhet, de megint eltelt egy hónap, és szerencsére tegnapelőtt a vizsgákkal is végeztem, szóval van időm és kedvem megnézni, hogy hogy is telt ez a hónap az új évi ígéreteim és terveim tükrében, vagyis hogy a polcomról olvasok, és hogy 70 könyvet szeretnék minimum elolvasni.

juniusi.JPG

1.) Idén a polcomról fogok olvasni, avagy mit szereztem az elmúlt hónapban

Az elején kezdve...

hónap elején felfedeztem egy könyv csere-bere helyet, ahol nem romlott le a minőség, mint ahogy azt az ember várná, és valamelyik vizsgám utáni napon nekiálltam összeszedni a polcomról azokat a könyveket, amiket úgysem olvasnék el. Így sikerült elcserélnem őket, rájuk:

Gárdonyi Géza: Ida regénye
Az Ida regénye egy apácazárdában nevelkedett lány találkozása a polgári külvilággal, amibe be is kell illeszkednie. Nagyon szeretem a belőle készült filmsorozatot, és egyik csoporttársam az Ida regényéből írt szagdolgozatot, ami nagyon jól sikerült. És mivel még egyébként sem olvastam, de régóta szerettem volna... nem hagytam ott. Nem hagyhattam.

Jean-Paul Sarte: Az undor
Jean-Paul Sarte francia filozófus és regényíró volt a múlt században, és nem igazán tudok róla vagy a könyvről többet, de nagyon beleillik az évembe, mert idén igyekszem sok mindent olvasni a magyar és világirodalomból, és tudom, hogy már egyetemi berkekben hallottam a nevét.

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
A helyzet nagyon hasonló, mint Az undornál, csak Kunderát be tudom kategorizálni valamilyen irodalomelméleti iskolába. Ugyanakkor nagyon kíváncsi vagyok a könyvére, és nagyon örülök, hogy a polcomon van, sőt, napokig voltam boldog ettől.

Lakatos Menyhért
Lakatos Menyhért Füstös képek című könyve már a polcomon volt korábban, és eleme a 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listának, és megláttam az Akik élni akartak és a Hosszú éjszakák meséi című könyvét is, amiket szintén nem hagyhattam ott. Már írtam erről korábban, de nagyon elkezdett érdekelni a kisebbségi lét és kultúra mostanában, és a roma kultúra nagyot változott a 70-es években, amikor Lakatos Menyhért is előtűnt.

Mary Shelley: Frankenstein covers_7444.jpg
Egy újabb klasszikus, amit nagyon szeretek, bár még nem olvastam. Számos feldolgozása és értelmezése ismert, és általam szeretett, így ideje lesz megismerni végre az eredetit, ténylegesen.

Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben
Amikor 15-16 éves voltam, ez a könyv szerepelt a kívánságlistámon, mert olyan a címe, hogy wáó, és amikor megláttam, egész egyszerűen tudtam, hogy nekem lett ide téve, bár semmit nem tudok róla. Még.

Éricco Verissimo: A többi néma csend
Szintén cím szerint választottam.

 ...Aztán

a városi könyvtárban volt moly.hu-s találkozó, és van ott egy polc, leselejtezett könyveknek, és ott vettem Esterházy Péter: Fuharosok című könyvét. Esterházy Péter szintén szerepel már a 22 könyv, amit... listában, és most beszereztem még egyet, 200 Ft-ért.

És nagy akciók voltak a Libriben is,

aminél csak két könyv esetén dőltem be, 4000 Ft értékben, és azok régóta a kívánságlistámon vannak.

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Jeanette Wintersonnak ezt a könyvét 16-17 évesen olvastam valamikor, és hatalmas hatást gyakorolt rám. Jeanette Winterson egy Egyesült Államok béli leszbikus írónő, és nagyon sokat lobbiztam már ezen a blogon is a könyvről, és végre van saját példányom, szóval erről a nyári szünet után biztosan érkezik majd értékelés. :) Amiben bizonyára nagyon fogom szeretni ezt a könyvet. :)

Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
Ez a kedvenc klasszikus regényem a Bovarynén kívül, de én még csak Dunajcsik Mátyás fordításában olvastam (akár csak A kis herceget), aki a cenzúrázatlan változatot fordította le, és most végre beszereztem magamnak. Nyilván a Dunajcsikos fordítást.

Aztán volt még némi egyetemi jegyzettámogatásom:

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
Frissen jelent meg a Fumax kiadónál, és ez egy rövid, és ehhez árazott könyv, ami érdekel, mert gyerekekről szól, akik más világokba is utazhatnak, ezért a miénkben nem igazán találnak nyugalmat. Az ő történetüket olvashatjuk talán, és az aszexualitást is tematizálja, ami azt jelenti, hogy az adott ember nem érez szexuális vágyat, és nem igazán találtam korábbi könyvekben ilyet, szóval kíváncsi vagyok rá. És gyönyörű a borítója.

covers_482763.jpg

És akkor még ismerőseim is selejteztek, ami miatt megörököltem néhány könyvet.

Vas Maya: Kapcsolatok szivárványa
Erről a könyvről tavaly októberben írtam (Katt ide), és akkor ennek az ismerősömnek a könyvét olvastam, viszont kellett neki a hely, és gondolta, mielőtt elcseréli vagy kiselejtezi, megkérdezi, kell-e nekem, és bár annyira nem szerettem, hogy megvegyem magamnak, de annyira igen, hogy elfogadjam. Vagyis örökbefogadjam.

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Igazából ez egy nagyon fura történet az időutazóról, aki különböző időkben találkozik a feleségével, és a filmet nagyon szerettem, és remélem, hogy a filmnél jobban bemutatja a nő gondolatait.

Adrew O' Hagan: Maf kutya kalandjai barátjával, Marilyn Monroe-val
Közös szenvedélyünk Marilyn Monroe, és neki nem tetszett nagyon a könyv, szóval megnézzük, én hogy állok majd hozzá. :) marilyn-monroe-shrug.gifAztán bejártam Budapestet. És voltam a könyvudvarban.

Kádár Judit: Engedelmes lázadók
A könyv egy monográfia múlt század fordulóján és első felében élő és alkotó magyar írónőkről, és az irodalmi intézményrendszer átalakulásáról. Az Ida regénye szakdolgozat kapcsán ez is el kezdett érdekelni, meg talán egyébként is érdekelt.

Márkus András: Paraszttartók kézikönyve
Márkus András könyve egy hatalmas társadalomkritika és szatíra az egyik kedves ismerőseim szerint, és én hiszek neki, főleg mert 100 Ft-ért sikerült megszereznem.

És megvettem használtan, mert nem találtam sehol:

Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt
Sarah Winman második könyve a Bádogember, akit én nagyon nagyon szerettem, és itt írtam már róla, és nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvére is. 

Aztán cseréltem moly.hu-n jegeskávéra és energiaitalra.

Sarah Pinborough: 13 perc
A 13 perc középpontjában egy fiatal lány áll, aki a víz alatt 13 percen át halott volt, de biztosan nem volt öngyilkos, és nem is baleset történt. Alapvetően egy ifjúsági pszicho-trillert várok, és remélem jó lesz.

Jónína Leósdóttir: Halálkomoly
Egy lány a közös tanulás után talál egy levelet arról, hogy a barátai közül valaki öngyilkosságra készül. Szintén nagyon régóta volt a kívánságlistámon, de valahogy sosem sikerült megszereznem, mert mindig volt fontosabb. (Egyébként szintén Dunajcsik Mátyás fordítás.)

Holly Goldberg Slohan: 7esével
Egy beteg lány áll a középpontjában, akinek a matek segít lenyugodni, és balesetet szenvednek a szülei vagy nevelőszülei, de nem tudok sokkal többet róla, viszont Dream válogatásos, és amikor megjelent, nagy hírverést csapott, és azt hiszem Patrik is pozitívan beszélt róla egy videójában, szóval adok neki egy esélyt.

És végül

a könyvheti Magvetős újdonságok, a szobatársam jegyzettámogatásából:

Szilasi László: Luther kutyái
Szilasi tanított az egyetemen, és most megszületett a nagy könyve az agydaganatról. Nagyon jó részleteket olvastam róla, nagyon szeretem őt mint embert és mint írót, és kíváncsi vagyok erre a könyvére is.

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Krusovszky a kortárs magyar líra meghatározó alakja, és az irodalmi élet meghatározó elemzője, és eléggé kíváncsi vagyok az első, kilóra sem kis darab regényére.

 2.) 70 könyvet fogok elolvasni idén, meghatározott kategóriákból

Júniusban 9 könyvet sikerült elolvasnom, és mivel zárult a félév, és 35 könyvnél kellene tartanom, amit már szerencsére 8 könyvvel sikerült meghaladnom, szóval jobb napjaimon a 100 könyv az évben évzárást is el tudok képzelni. Ugyanakkor ebben a hónapban főleg Világirodalom vizsgára sikerült olvasnom, így a 20. század fontosabb szövegei közül olvastam. De nézzük:

Danilo Kis: A holtak enciklopédiája
Danilo Kis szerint az emberiség szemében az atombomba bevetése, a holokauszt és a kommunizmus után a halál valamiféle botránnyá vált, és ebben a novelláskötetében a halált igyekszik tematizálni. A kedvencem az első novella (Simon mágus), ahol azt mondja, hogy az isten a pusztítás istene, és már ezért is érdekes lesz az egész könyv, de inkább bizonyos novellákat szerettem, mint együtt az egész kötetet.

Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány
Nagyon sok mindent el lehet erről a regényről, talán az a legizgalmasabb, hogy 350 oldalon keresztül cselekmény van, és mégis csodálatosan nem történt semmi. Csodálatos regény, ami minden ponton vicces, érdekes és cselekményes, és összességében is nagyon sok mindent tud adni a Buendiák családtörténetén keresztül.

Becky Albertalli: Simon és a homo sapiens-lobbi
Megnéztem a filmet, és nagyon nem szerettem, így arra gondoltam, hogy elolvasom a könyvet (amiről már itt írtam) még egyszer. Mert nagyon szerettem megint. Gondolkodom rajta, hogy írok a filmről, de meglátom még, mert mindenki nagyon nagyon nagyon szereti.

Franz Kafka: A per
Franz Kafkától még nem olvastam semmit korábban, és arra gondoltam, hogy A perrel fogom kezdeni. A perben K.-t letartóztatják, majd szabadon engedik a bíróság intézkedéséig, azonban nem tudjuk, hogy mi a vád ellene, és kiderül, hogy ebben semmi rendkívüli nincs. Érdekes felvetései vannak a könyvnek, tetszik az is, hogy befejezetlen és töredékes, de összességében nem lett a kedvencem szépirodalomból.

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
A Mester és Margarita nagyon komoly sztálinista világleírás, ami túl mutat magán. Megismerjük a kor irodalmi helyzetét, az urizálást, ami kiszolgálja a politikát és azt, amelyik nem, és nyomorog. Görbe tükröt mutat az embereknek az ateizmusról és a mindenféle hit ellenes rendszerről. Vicces volt, különös volt, felforgató volt. Eléggé szerettem. És ezzel el is kezdtem a 22-es listát.

Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei
Kurázsi mama egy szekéren járó kiskereskedő, aki a háborúból akar meggazdagodni, de elveszti benne a gyermekeit, és maga is beleszegényedik. Nagyon mély dráma, amiben Brecht fantasztikus dolgokat mutat meg. Elsősorban nagyon fontos gondolatokat mondat ki a szereplőivel, másrészt a szereplőket nagyon érzékenyen mozgatja. Eddig Az öreg hölgy látogatása volt a kedvenc drámám, de itt most ez jobban betalált.

Samuel Becket: Godot-ra várva
Godot nem jön el, és igazából azt sem tudjuk, hogy ki az. A napok csak telnek, talán egymás után, és nem mennek sehová, mert még nem jutottak elég mélyre. A Godotra várva egy nagyon modern abszurd dráma, amiben nincs cselekmény, nincsenek párbeszédek, nincsenek jellemek, de talán pont attól van. És talán tézise sincs, vagy talán pont ezt állítja.

PexDiePie: Ez a könyv szeret téged
PexDiePie az egyik legnézettebb youtuber, aki egy könyvben nagyon görbe tükröt mutat az idézettel teli és gurukban működő világnak demotiváló, maró és gúnyos stílusban. Nagyon jól ragadta meg az idézetek tartalmi, formai és szerkezeti sajátosságait, és én kifejezetten élveztem, bár megértem azokat az embereket, akiknek nem jön be.

Róbert Katalin: Szelídíts meg!
Róbert Katalin első két könyve LMBT érintettségű, de én csak az elsőt olvastam, és nagyon-nagyon-nagyon gyűlöltem, és gyűjtöm az energiát, hogy elolvassam újra, és megírjam, miért nem szeretem. Viszont egy kedves csoporttársam nagyon szerette ezt a könyvet, én pedig a vizsgák után mindig elolvasok valamit, amit nem hiszem, hogy szeretnék, és ponyva. Nos, így sikerült kikölcsönöznöm ezt a A kis herceg átiratot, ami egy ideig nagyon érdekes volt. Viszont gagyinak tartom ennek a történetnek a vörös pöttyösödését. Elég alaposan felkészült az írónő A kis hercegből, de valahogy nem állja ki az összehasonlítást.

Nézzük típusokra bontva:

Szépirodalmi kötelezők: Danilo Kis: A holtak enciklopédiája, Gabriel Garcia Marqez: Száz év magány, Franz Kafka: A per, Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita, Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei, Samuel Becket: Godot-ra várva

Nem angol és magyar anyanyelvű: Danilo Kis: A holtak enciklopédiája, Gabriel Garcia Marqez: Száz év magány, Franz Kafka: A per, Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita, Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei, Samuel Becket: Godot-ra várva

Szórakoztató irodalom: Róbert Katalin: Szelídíts meg!, PewDiePie: Ez a könyv szeret téged

LMBT témájú: Becky Albertalli: Simon és a homo sapiens-lobbi

2017-18-as megjelenés: Róbert Katalin: Szelídíts meg!

Ennyi lett volna ebben a hónapban, még ha a blog életében nem igazán volt aktív, azért volt mit a summába beleírni. Ha nektek valamelyik könyvvel kapcsolatban kérdésetek, véleményetek, megjegyzésetek volna, írjatok bátran a komment szekcióban, hamarosan igyekszem érkezni a következő bejegyzésekkel, igyekszem majd néhány mesélős poszttal is érkezni, meg néhány teoretikusabb poszttal, és értékelések is várhatóak. :)

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, és ne felejtsétek, semmiképp:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Rapid könyves kihívás

2018. június 26. - Szilvió

Sziasztok,

sajnos, rettenetesen elúsztam a vizsgaidőszakkal, és az olvasásokkal, de vannak és mindig is voltak ezzel így más könyves bloggerek is, így nem csoda, hogy létrejött a rapid kihívás, amiben rövid kérdésekre lehet (a lehetnek még lesz jelentősége) egyszerű választ adni. :) Szóval most egy ilyet hoztam nektek:

rkk7.JPG

1.) Puha vagy keménytáblás?
Mostanában elég sok keménytáblásat olvasok, és mivel főleg nem itthon olvasok, ezért cipelni is kell őket, és a védőborító folyamatosan csúszkál, és tudom, hogy nélküle sérülékenyebbek a könyvek, de nálam sajnos a védőborító is sérül néha, amiért baromira bűntudatom van, és még drágábbak is, szóval a puha borító mellett tenném le most a voksom.

2.) Online vagy könyvesbolti vásárlás
Ha tehetem, kiadótól rendelek, ami a legtöbb esetben csak online érhető el vidéki nagyvárosokból, és online könyvakciókból is több van. Viszont van az is, hogy beszaladok a Libribe valamiért, vagy használt könyveseket is nézegetek könyvvásárokon, és molyon is, szóval elég jól eloszlik.

Erről egyébként itt már írtam hosszabban: tutorial.JPG

3.) Trilógiák vagy Sorozatok?
Trilógiák, ha választani kell. Alapvetően egyrészeseket szeretek olvasni, de a trilógiák tudják még nekem ezt a hangulatot hozni. A sorozatok rengetegszer "még egy részt és még egy részt és még három bőrt húzzunk le" szagúak számomra, és ezt nem tartom túl korrektnek, ha már megtiszteljük az írót azzal, hogy olvassuk, ne nézzen minket madárnak. (Ezzel most nem leszek túl népszerű, de nekem már a HP is kezd ilyenné válni az írónő twitter megjegyzéseivel meg mianyámmal, bár szeretem a Legendás állatokat.)

4.) Hősök vagy Rosszfiúk?
A két kedvenc könyvem a Soha nincs vége, és az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában. Bármennyire is azt kellene mondani, hogy rosszfiúk, de hősök. Sajnálom. :D
(Bár a jó oldalra térésnek vagyok az igazán nagy híve és szerelmese, amikor mindenkinek jár egy második esély.)

herceg.gif

5.) Melyik az az egy könyv, amit mindenkivel elolvastatnál?
LOL. :D Szóval a felső két könyv közül nem tudok választani. Ha új társadalmat hoznék létre, akkor Soha nincs vége, ha szocializációra nevelnék mindenkit, akkor az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában. Talán az utóbbinak van nagyobb lehetősége. :D

6.) Ajánlj egy alulértékelt könyvet.
Paul Burston: Szégyentelen molyon 72%-ra szeretik. Ez a könyv fantasztikus egyensúlyban mutatja be a meleg élet statikusnak tűnő létezését, és közben megmutatja, hogy milyen korban született, milyen volt akkor melegnek lenni, amikor már lassan lecsengőben volt a Spices Girles, de azért még örültünk nekik. Jah, és az egész fantasztikusan vicces. :D

spices_girls.gif

7.) Melyik volt az utolsó könyv, amit befejeztél?

Simon és a homo sapiens lobbi. Megnéztem a filmet, és utána újra kellett olvasnom, mert én nagyon nem szerettem a filmet. Amikor beültem rá, azt hittem, lesz róla bejegyzés, de nem... Nem igazán tudom kezelni...

8.) Melyik volt az utolsó könyv, amit megvettél?

Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt. Sarah Winmannak nagyon szerettem a Bádogember című regényét (értékelésért katt ide), és a korábbi regénye már nem kapható a boltokban, ezért megvettem molyon használtan.

9.) Mi volt a legfurcsább dolog, amit valaha használtál könyvjelzőnek?
Bár van és mindig is volt egy csomó könyvjelzőm, elég random vagyok, volt hosszabbító kábel, pulóver, másik könyv, laptop, poháralátét... Vonatjegyek is gyakran becsúsznak, vicces módon papírzsepi nem volt még szerintem, pedig az elég közhelyes válasznak tűnik.

10.) Használt könyvek: Igen vagy nem?
IGEN! (Ha eddig nem derült volna ki.) Egy csomó könyv nem is kapható máshogy (lsd. Amikor isten nyúl volt), és általában olcsóbb is. Csak legyen rá vigyázva. :)

yes.gif

11.) Karakterek vagy cselekmény?

Karakterek és fejlődés. :)

12.) Hosszú vagy rövid könyvek?

Mondjuk 280 felett, de nem tudok itt meghúzni pontos határt, bár ez már nem rövid. :) Azt gondolom, hogy 280 oldaltól elég lehet már kifejteni egy történetet, és a legtöbb kedvenc könyvem bőven felette is van, de vannak jó rövid olvasásaim is. De egyre biztosabb vagyok abban, hogy itt a hosszabbat kell válaszolnom.

13.) Hosszú vagy rövid fejezetek?

Most sok hosszú fejezetest olvastam, és rájöttem, hogy a rövidebb fejezetekkel nehezebb abbahagyni, mert könnyebben olvasol el még egy fejezetet, meg még egyet, meg még egyet a könyv végégig...

lapozo_cica.gif

14.) Nevezd meg az első három könyvet, ami eszedbe jut.
Steven Rovley: Lili és a polip (olvastam, de még nincs róla értékelés)
Laurine Frankel: Mindig ez van (olvastam, imádtam, recenziós, és még nincs róla értékelés)
Hanya Yanagihara: Egy kis élet (olvasom, szeretem, recenziós, és lesz róla értékelés)

15.) Mik azok a könyvek, amik megnevetettnek vagy megsiratnak?
Elég könnyen nevetek és sírok egy könyvön, szóval két olyat választok, aminél mindkettő megtörténik sokadik olvasásra is: Simon és a homo sapiens lobbi, Will és Will.

16.) A mi világunk vagy kitalált világok?
A miénk, amit ismerek és átlátom a szabályait, és szembe jöhetnek velem a szereplők. (Mondjuk Aristotle és Dante vagy Simon vagy Martin, vagy... jó, abbahagyom. :D)

17.) Ítélsz könyvet borító alapján?
A szó teljes értelmében igen, abszolút: A borítón van a cím, a kiadó logója, és a fülszöveg, ezek alapján választok főleg.

Ti mit szerettek jobban? A karaktereket vagy a cselekményt? És a rosszfiúkat vagy a hősöket? Örülök, ha megosztjátok velem hozzászólásban, ahogy örömmel veszek bármilyen megjegyzést! :)

Ha minden jól megy, jövő hétre végzem a vizsgákkal, és onnan egy aktív másfél-két hét jön, hogy a még meg nem írt értékelések kimenjenek, és a be nem fejezett recenziókat elolvassam, illetve hónap vége is jön, ami elég izgalmas summa lesz majd, mert kifejezetten kívánságlista rövidítő hónap volt ez a június, noha olvasni főleg csak vizsgákra olvastam eddig. :)

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, és hogy velem tatotok a kihagyások dacára is. :) Ha nem szeretnétek lemaradni majd a következő posztokról, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, és lessetek be facebookra, ahol igyekszem háttértartalmakat megosztani, mégha mostanában onnan is el-eltűnök, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, lessetek be instagramra, ahol egy állandóbb jelenléttel vagyok.

És remélem semmiképp nem felejtitek: Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

7+1 könyv, amivel elkezdhetsz meleg és leszbikus témában olvasni

2018. március 23. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésem ötletét egy molyon elhangzott kérdés adta, amely arról szólt, hogy a kérdező egy barátja egy kicsit elutasító az LMBT témával kapcsolatban, viszont úgy érzi, meggyőzhető volna, és szeretne neki könyveket ajánlani. :)
És most én is szeretnék nektek könyveket ajánlani, olyanokat, amiket már a blogon is értékeltem, aszerint, hogy mennyire mutatja be a szexuális kisebbségek általános útjait, a titkolózást, esetleges szorongást, mennyire tisztáz szituációkat és gondolatokat, és azon túl mennyire olvasmányos, szórakoztató, és mindez alapján milyen leendő LMBT olvasó kezébe adnám. :)

kezdo_elembetes.JPG

Szeretném a bejegyzéseket kategóriákra bontani, úgy mint épp hogy LMBT, kicsit mélyvíz, mélyvíz. Kezdjük!

Épp hogy LMBT

Alapvetően egyre több könyvben, különösen egyre több ifjúsági könyvben kerülnek elő az LMBT közösség tagjai, mint mellékszereplők, akik valahogy mégis fontosak lesznek a történet szempontjából.

1. Stepfen Chokobsky: Egy különc srác feljegyzései

Charlie most kezdi a középiskolát, és eléggé zárkózott. Fél közösségbe menni, valahogy mégis megtalálja egy srác (Patrick) és egy lány (Sam), és a baráti körük részévé válik. Patrick pedig meleg, és titkos viszonyt folytat a másságát titkoló amerikai focicsapat kapitányával, és ezen a kapcsolaton keresztül nagyon sok mindent tudhatunk meg. Mit veszthetünk, ha előbújunk? Miért nem tudjuk a szerelmet visszafogni mégis? Mit tesz tönkre egy stigma? Lehetnek a melegek normális emberek? Mi van, ha nem akarunk azok lenni? Az Egy különc srác feljegyzései megjáratja velünk a poklot, vagyunk a sorai mögött nagyon fent és nagyon lent, és óhatatlanul megértünk,megszeretünk és elfogadunk mindenkit ebben a könyvben, akárkit is játszanak a Rocky Horror Picture Showban.

rocky.gif

2. Alva Delaira: Kedves halottak

A könyv formailag nagyon hasonlít az előbbihez, de itt egy lányt ismerünk meg, Laurelt, aki azt a házi feladatot kapja, hogy írjon levelet egy halottnak. És ő ír, remek alkotóknak, nagy zenészeknek, költőknek, hősöknek, és elmeséli nekik, mi történt épp. Laurel baráti társaságában két lány lesz szerelmes egymásba, akik közül az egyik még viaskodik egy ideig saját szélmalmaival, domináns tulajdonsága, hogy halmozottan hátrányos és konzervatív családból származik, és a szexuális tapasztalat első jeleit nem kezeli jól. Attól, hogy egy külső szemlélőn keresztül látjuk a kapcsolatot, továbbra is személyes marad, és a könyv végéig drukkolunk nekik, mert szuperek a saját klassz és mély történetükkel, emberinek és esendőnek vannak ábrázolva, akikért könnyű szorítani, mert megérdemelnék. :)

A Kedves halottakról és az Egy különc srác feljegyzéseiből közös posztban írtam, amit ide kattintva érhettek el.

drukkolas.gif

3. Patrick Nass: Soha nincs vége soha_nincs_vege.jpg

Ezzel a könyvvel abszolút két legyet ütünk egy csapásra: Megkapjuk az egyik legfantasztikusabban információt adagoló disztópiát, és észrevétlenül megszeretjük a kamasz Sethet, aki történetesen meleg, és halála után abban a házban találja magát, ahol felnőtt, távol Amerikától és a várostól, ahol meghalt. És ennél többet nem is mondanék a történetről. Az információ adagolás fantasztikus, a történetvezetés végtelenül alapos, a kiadás tökéletes, és a kedvenc könyvemről van szó. :)
És itt gyűjtöttem össze 20 okot, amiért ezt neked el kell olvasnod.

4. Jandy Nelson: Neked adom a napot

jandy_nelson_neked_adom_a_napot.jpgA könyvben két ikertestvért követünk, akiknek egy ponton megromlik a kapcsolata 14 évesen. Jude 16 évesen meséli el a történetét, Noah 13 évesen. Jude egy művészeti iskolába jár, Noah megfesti a világot gondolatban, és a festménybe helyezi magát.

A könyv fókuszában egy esemény áll, aminek minden elemét önmagában senki nem ismeri, és mindenki elfedi a saját történetét. A könyv a nem beszélésről szól, az elhallgatásról, lelki folyamatokról, és teszi mindezt viccesen érdekesen, folyamatosan reflektálva a művészetre és a babonákra, amelyek itt fontos szerepet kapnak. :)

Hangulatmutatóként hoztam néhány idézetet, amik megmutatják, milyen is a könyv, és hoztam egy értékelést is a könyvről. Az idézeteket ide, az értékelést ide kattintva olvashatjátok el.

Mélyebb víz

Ide alapvetően egy ifjúsági könyv került, ami nagyon könnyed, szórakoztató és már teljesen a melegség áll a középpontjában.

5. Becky Albertalli: Simon és a homo sapiens lobbi

 Simon középiskolás és nem váltak el a szülei, nem verik otthon, nem menő, nem lúzer, nem halt meg senkije, még csak nem is különc. Simon csak meleg. Egy srác, aki e-mailezik egy másik sráccal a suliból, és szerelmes lesz a levelező társába. Egy srác, akinek a levelezését megtalálja egy másik, és megfenyegeti, hogy ha nem hozza össze a legjobb barátnőjével, akkor nyilvánosságra hozza a levelezést.
Simon problémái ugyanazok, mint a legtöbbünké. Meleg, de még nem mondta el a családjának, sem a barátainak,szerelmes valakibe, akit nem ismer pontosan, és retteg tőle, hogy valaki úgy tudjon a melegségétől, hogy nem ő mondja el.
A még korai értékelésemet ide kattintva olvashatjátok.

coming_out.gif

Mély víz

Itt már nagyon meleg témájú könyvekről beszélünk,amiknek talán kimondott céljuk, hogy álláspontot mozgassanak, de mindenképp a saját történetüket mesélik el, és én nagyon szerettem. :)

6. Édouart Louis: Leszámolás Eddyvel leszamolas_eddyvel.jpg

 Eddy mélyszegénységben nőtt fel, és mesél róla. Ír a falusi létről, arról az igazán falusiról, ahol mélyszegénység van, patriarchális berendezkedés, képmutatás, egymás kibeszélése, és végtelen konzervativizmus. Mesél arról, hogy melegként nőtt fel egy ilyen közegbe, mesél az undorról az elutasításról, és mesél a kiútról, arról a meredek útról, amit be kellett járnia. Nyelvileg, szociológiailag, és lelkileg is kidolgozott mű, ami nagyon kell a piacnak.

A könyvről, és Rába Roland rendezte színházi adaptációjáról ide kattintva olvashattok.

7. Timothy Kurek: Kereszt a szekrényben

 Tim konzervatív meleg egyházi közösségben nőtt fel, és egyetemet is így végzett. Érvelt meleg aktivisták ellen, és gyűlölködött. Aztán egy lány előbújt a gyülekezetében, mint leszbikus, és az őt érő kiközösítés elgondolkodtatta. Egy kísérletet kezdett, ami szerint egy évig meleg életet él, így előbújt családjának, elkezdett meleg szórakozóhelyekre járni, és beásta magát a meleg életbe. És amellett, hogy ez egy fontos belső történés, részletesen beszél az LMBT ügyekről, mint a melegek büntethetősége világszerte, a Vatikán hozzáállása, az öngyilkosságnak kitettség, az AIDS, az erőszakmentes demonstráció vagy az azóta megszűnt "ne kérdezd, ne mondd" szabály az Egyesült Államok katonai alakulatainál. Jah, és majdnem elfelejtettem: Van benne egy pont, ahol leírja Jézust női ruhában. A tetőpont. ;)

A könyvről sokkal részletesebben itt írtam.

+1. Vas Maya: Kapcsolatok szivárványa

 Vas Maya leült beszélgetni magyar leszbikusokkal, melegekkel és biszexuálisokkal, városiakkal és vidékiekkel, párban, egyedül és kommunában élőkkel, és arról kérdezi őket, milyen az élet. Csak úgy általában. :)

A könyvről még itt írtam.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok, remélem sikerült jó ötleteket adnom kezdő meleg, leszbikus olvasóknak. Ha te valamit hiányolsz a listából, vagy megjegyzésed, kérdésed volna, várom a komment szekcióban. :)
Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, ha nem akarsz róla lemaradni, kattints a jobb sarokba látható KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, less be a blog facebook oldalára, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagrammon. :)

És semmi esetre se felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Egy évesek lettünk!

2018. február 15. - Szilvió

Sziasztok,

nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mikorra datáljam a blog születésnapját, mivel úgy vagyunk, mint a párkapcsolatok esetén. Az első randink, az első csókunk nagyrészt pontosan datálhatóak is, de valamikor meg kell ünnepelni az évfordulókat akkor is, ha kezdetben nem igazán mondtuk ki, mi lesz ebből, és valahogy lassan, egy pontban meg nem határozható pillanatban az életünk részévé olvadt. :) Az időpont végül az blog tényleges, ám még tartalom nélküli megjelenése lett, aminek immáron 365 napja. :) Ebben a posztban szeretnék nektek mesélni a kezdetek kezdetéről, a botlásokról és nagy visszatérésekről, fontos pontokról, meg azokról a dolgokról, amikért nagyon nagyon hálás vagyok embereknek. :)

egy_eves.JPG

A kezdetek

1.  A kamasz blogok

Körülbelül 14 éves korom óta vagyok jelen különböző, kínosabbnál-kínosabb online felületeken, mint amilyen a hupont.hu-s oldalak egy része, 16 évesen találtam rá a blog.hu-ra, ahol szintén több felület futott a kezem alatt álneveken és a Szilvió felhasználó névvel, főleg a melegség és az írás szigorúan különbontott tárgykörében, hiszen érettségiig nem voltam előbújva a nagy nyilvánosságnak. (Mondjuk  a blogjaimat sem olvasták, de ez mindegy is volt.) Ezekben a blogokban a kezdetlegesség volt a fő hasonlóság, hiszen én magam sem tudtam, hogy hogyan lehet ezt komolyan venni, nem is láttam, hogy értelme volna, de ki akartam írni a dolgaimat.
A blog mint felület az életemben ekkor egy napló volt, amibe beleírtam a dolgaimat, és zömében nem olvasta senki... De voltak filmajánlók, könyvajánlók, írtam az előbújásról, prideról, az elfogadásról, szóval kezdetnek nem volt rossz. :)

Nagy előképem volt az Élni és élni hagyni blog, ami épp akkor fejezte be a működését, amikor én rátaláltam, és de betéve tudtam mindent, amit oDeey írt, és ma is úgy érzem, nagyon fontos lépcsője volt annak, hogy elfogadom magam, hogy így fogadtam el magam, és hogy megismertem az igazi blog műfajt, ami tud segíteni másoknak, és minőséget tud képviselni. :)

elni_es.JPG

2. Az olvasás

Mindig is szerettem olvasni, és amikor elkezdtem beletörődni, majd később elfogadni a melegségemet, akkor az Élni és élni hagyni blog mellett még elkezdtem LMBT könyveket olvasni, minden szexuális kisebbség témából, ami a piacon volt és megvolt a pécsi Tudásközpontban. Aztán mikor kifogyott, elkezdem vásárolni, és az olvasás és utánajárás szenvedélyé duzzadt, aminek igazából végterméke a blog. :)

reading.gif

3. Az LMBT címke

Amikor megtaláltam a moly.hu-t, ennek is már négy éve, elkezdtem ott keresni az LMBT címkével jelölt könyveket, és többnél tapasztaltam, hogy nem igazán azt kapom ebből, ami engem érdekel. A nagy fordulat az volt, amikor meg akartam venni a Kedves halottak! című könyvet (értékelés itt), ami baromi érdekesnek tűnt, és egyébként az is, de a molyon ott volt az LMBT címke, és sehol nem találtam olyan tartalmat, ami taglalta volna, hogy mitől LMBT. Akkor elkezdett foglalkoztatni, hogy miért nincs ilyen tartalom, és ha már nincs, miért nem csinálom meg én?

4. A szülés és az első lépések

2017. február 15-én, egy nappal a Kedves halottak! és egyébként a Simon és a homo sapiens-lobbi megváráslása után, korán keltem, és elkezdtem megcsinálni a blogot, aminek felületében nagyon lényeges változások nem történtek, maradt ugyanaz a sablon, háttér, betűtípus, fejlécháttér, alcím, logó, mert akkor ott igyekeztem alapos lenni. Az első perctől egy jól átlátható, szép, és komolyan vehető, de felhasználóbarát blogot szerettem volna, és úgy érzem, az ezekkel kapcsolatos elvárásokat sikerült többé-kevésbé tartanom. ;)

A blog születése pillanatát közvetítettem facebook chaten keresztül egy barátnőmnek, aki folyamatosan visszajelzett, és főleg biztatott, így a nap végére valamennyire már késznek, de mindenképpen befogadhatónak tűnt a blog, viszont a tartalmakra még négy napot várni kellett.

start.jpg

5. Amiket jól csináltam, és amiket másként csinálnék

Jó hír, hogy az utóbbiakban változtak is azóta, de mégis le kell írnom, mert így volt, és tanulságos lehet.

  • Egy meleg srác olvas: Ez a blogom címe ma, és nagyon régóta, de nem a kezdetektől. Az első cím a frappáns és szuper: Meleg témájú könyvek volt, viszont hamar rájöttem, hogy engem az LMBT témából az M-en túli irodalom is érdekel, hogy nem szeretnék (és nem is tudnék) objektív leírásokat adni, illetve, hogy nem csak könyvekről kell szóljon, hanem rólam, rólatok, rólunk, és a könyvekről, az olvasásról, és így jött a cím, ami már köszöni, jól van, és marad. :)
  • Bemutatkozás: Ez a poszt csak később kezdett el hiányozni, és akkor próbáltam is pótolni a Felelj, ha mersz kihívással, de ha most kezdeném, mindenképp írnék egy bejegyzést a terveimről... és talán ez is a mentségem. Ha valaki azt mondta volna, hogy ez a blog ezzé válik egyáltalán, és ilyen fontos szerepet fog betölteni az életemben, szemberöhögöm, nagyon látványosan, aztán meg elgondolkoznék rajta, hogy wáó, végre egy olyan projekt, amit nem adtam fel. Ennek még később lesz jelentősége.
  • Legyenek posztjaid, mielőtt elindulsz!: Engem zavart, hogy négy napig üres a blog, és hogy utána is majd egy hetet kellett várni a következő posztra, amiket egyébként senki nem olvasott, de mégis zavart. Ma már igyekszem előre olvasni, és blogolni, mert így 1.) bármilyen vész esetén van tartalmam, 2.) mert látod előre, mi fog történni, és tudod ehhez alakítani a fórumaidat, 3.) és ez a legegyszerűbb: többször át tudod olvasni és nézni, mielőtt kimegy.
  • Elköszönés: Visszakereshetően nagyon sokáig nem tudtam, hogyan kell lezárni egy posztot, ezért kicsit leválasztva szabadkoztam a poszt esetleges hibáiért (A korai posztoknak nem volt meg a saját hangjuk - ez mondjuk igaz.) és csak utána köszöntem meg az olvasásokat.
  • Könyvekkel a szivárványig!: Az első poszttól ez az elköszönő formulám, amivel lezárom a posztot, és nagyon szeretem, mert egy picit utópikus vagy idealista, de kifejezi azt, ami a blogon akar történni (anélkül, hogy itt, vagy bárhol feloldanám), és klassz lezárás, amivel ott merlek hagyni titeket. ;)
    Egyébként a tematikához kapcsolódó elköszönést Sáritól a Szegedi Egyetemi Disputa Klub vezetőjétől tanultam el, aki ha néha beszámol a dispután történtekről a SzEDiK blogján úgy köszön el, hogy: Vitára fel!

by.gif

Már benne

6. A hónap, amikor nem volt kint poszt

Február utolsó hetében már elolvastam a Simon és a homo sapiens-lobbit ami első pillanattól kedvenc, de nagyon sokáig, majd két hétig nem tudtam róla írni, és utána olvasni sem tudtam mást. Azt értékelés sem sikerült túl jól, és valószínűleg valamikor újraírom majd, mert az újraolvasásaimkor csak foltozgattam.
Azt éreztem, hogy nem tudok blogolni. Ehhez mérten úgy képzeltem, hogy lett egy újabb blogom, amit nem használok, na bumm...

És ez így ment, legalább március 28-ig, amikor D. Tóth Kriszta Szegeden tartott pódiumbeszélgetést. Azt mondta, hogy, ha van egy tartalom, ami hiányzik, és meg tudnád csinálni, akkor csináld meg, és ez az egész annyira egyszerű volt, hogy lett egy blogom, amit végre használok is, mert a tartalma hiányzik, és mert (úgy érzem) meg tudom csinálni.

És igazából nem volt azóta olyan pont, ahol azt éreztem volna, hogy ki tudnék és akarok szállni, és jól is van ez így. :)

dtk_szegeden.jpg

7. Az első nagy könyvmoly rendezvény

A tavalyi könyvfesztivál szombati napjáról két poszt is készült, az egyik maga a könyvfesztiválos élménybeszámoló, a másik pedig a Leszámolás velem színházi előadásról szólt, és akkor kezdtem el először igazán az olvasó közösséget olvasó közösségnek érezni, olyannak, akiknek jó posztokat írni. :)
Idén is találkozunk. ;)

8. #LMBT-t olvasunk sorozat

Kivétel nélkül nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki részt vett eddig az interjúsorozatban, hiszen amikor elkezdtem, még egy nagyon friss és tapasztalatlan könyves blogger voltam, aki csak az utolsó részben kezdte megérteni, hogy ő maga mit szeretne ezekkel az interjúkkal, és biztosan nem volt könnyű velem. Nagyon hálás vagyok Andinak, az Inside my head tartalomgyártójának a beszélgetésekért, Zsófinak az OlvaZsófi, Levinek a Levi the Booktuber és Patriknak a Read That Book youtube csatornától az interjúért. És különösen hálás vagyok (a szombaton újrainduló) Az Uranista blog vezetőjének, akivel remek beszélgetések, viták állnak mögöttünk és bizonyára előttünk is. :)

teljes_logo.JPG

9. Recenziók

Amikor a Park kiadó tavaly nyáron megkeresett azzal, hogy érkezik A magány kútja, és szeretnék, ha recenziót írnék róla, nem igazán tudtam, hogy mihez kapjak, azon túl, hogy nagyon örültem neki, mert nagyon menő vállalásnak tűnt, és nagyon hálás vagyok a kiadó bizalmáért ma is. :) Azóta sikerült az Athenaeummal, a Menő Könyvekkel és az Ad Librum Kiadóval is felvenni a kapcsolatot. Nem is számoltam ezzel egy éve ilyenkor, mégis örülök, hogy megtörténnek ezek az e-mail váltások, ami mellett nyugodtan közölhetem a saját véleményemet a könyvekről. :)
Köszönöm a kiadóknak a példányokat, és a belém helyezett bizalmukat (Azt főleg.)! :)

10. Beszélgetünk, és visszajeleztek

Egyre gyakrabban bonyolódom párbeszédekbe veletek, akár úgy, hogy egy adott témával kapcsolatban rám írtok, akár moly.hu-s hozzászólásokban, akár instagramon. Lehet, hogy furcsán tud hangozni, de nagyon sokat jelent számomra, ha jó vagy építő kritikát fogalmaztok meg, vagy egy-egy problémával hozzám fordultok, és köszönöm mindenkinek, aki így tett, vagy így fog tenni.

uzi.gif

És tovább

11. Tőlünk az, ami

Nem tudom mennyire hangzik furán, vagy dislikeoltok ki majd facebookon emiatt, de néha olyan érzésem van, hogy mi ismerjük egymást. :) Én beszélek nektek magamról, egy törzsközönség és friss betérő emberek olvasnak és visszajeleznek, akár egy lájkkal, akár egy csillaggal, akár egy hozzászólással, és azokat, akik gyakran teszik, névről biztosan ismerem, a profilkép miatt talán már az arcuk is meg van, és néha azt hiszem, hogy várta a tartalmat, vagy hogy csak őszintén örül, hogy kikerült. :) Valószínűleg óriási butaság, de mikor legyen az ember szentimentális, ha nem ilyenkor?

Köszönöm, ha velem vagytok ebben a projektben, köszönöm, ha követsz már egy ideje, vagy ha most először olvasol. :) Ha tetszett, és nem szeretnél lemaradni a következő, de már komolyabb tartalmakról, iratkozz fel a jobb felső sarokba található követés gombra kattintva, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra. :)

A következő posztban már komolyabban megyünk tovább:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Az #ugyanazaszeretet kampány háromnegyedénél

2017. december 19. - Szilvió

Sziasztok,

nem tudom mennyire lekoptatott és klisés az Igazából szerelem után ezt mondani, de valahogy a szeretetet mindig ugyanúgy képzeltem, mármint sok formája van, tudom, sok közüle humoros, néha bántó, vagy épp óvó, tisztelő, intim, könnyfakasztó, bátor (...) de szerintem mindnek a mélyén ugyanaz a  szeretet van, ami nem ismer nemeket, nem ismeri az emberi címkéket. Ha pedig így van, akkor szerintem nincs értelme különbséget tenni köztük. :) És pont ezt szerettem volna bemutatni decemberben, a szeretet ünnepére hangolódva. :)

dec1.JPG

December elsején így útjára indult az #ugyanazaszeretet kampány, amelynek keretében LMBT témájú könyvekből válogattam ki 23 olyan idézetet, ami szerintem a szeretetről szól, és elég színesre sikerült a válogatás, természetesen a szerelmen túl szóba kerül a testvéri szeretet és a barátság intézménye is, sőt, a tegnapi posztban már az általános, krisztusi, felebaráti szeretet is előkerült:

dec18.JPG

Azt szeretném egy picit, hogy megálljunk a posztok görgetése között, és gondoljunk fontos dolgokra, mert szerintem a szeretet fontos dolog. A posztok pedig csak ezt szeretnék szemléltetni. Íme még néhány: 

Itt rögtön egy, amit nem is kell magyarázni! December 3.

dec3.JPG

 

Itt egy transz témában született mondat, ami ha nem ugyanaz a szeretet, akkor nem akarok róla hallani sem. December 9. 

dec9.JPG

 

A szeretetet talán az egyetlen olyan dolognak gondolom, amiért érdemes hálásnak lenni... akárhogy is.
December 13.

dec13.JPG

Szóval azt szeretné, ha a karácsonyig visszalévő öt napban továbbra is gondolkoznánk ezekről, és arról, hogy ha az ünnepekkor tudjuk szeretni egymást, akkor máskor miért nem? Egy picit azt remélem, sikerül elrakni valamit mindabból a szeretetből ez a sorozat, amit az év minden napján kellene éreznünk, nem csak így, ilyenkor decemberben. ;)

Csütörtökön érkezem a Kereszt a szekrényben értékelésével, addig nézzétek meg facebookon a sorozat bejegyzéseit, és más izgalmas háttértartalmakat. Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésekről, kövess be a jobb felső sarokba található kis ikonra kattintva, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagrammon. :)

A következő posztig se felejtsétek, hogy könyvekkel a szivárványig!

Szilvió