Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Olty Péter: Heteró közegben

2019. július 17. - Szilvió

Sziasztok,

ma egy nemrég megjelent verseskötetről hoztam értékelést nektek, amit nagyon sok szempontból nagyon vártam. Nyilván mert ez egy meleg könyvnek is ígérkezett, ami több utat is bejárhatott volna. Beszélhetne a társadalomról, mint heteró közegről, amiben, ahogy a fülszövegben Nádasdy Ádám is írja: minden meleg él. Beszélhetne az irodalmi életről, ahová végül megérkezik ez a kötet egyfajta előbújás gesztusként. És talán azt is gondoltam, lehet, hogy a szerző a címmel megússza ezt a bátorságot.olty.JPG

Aztán kezembe vettem a kötetet, és arra jutottam, hogy egy picit mindháromról szó van. Tudniillik ez egy olyan kötet, amiben nem szerepel a meleg vagy a homoszexuális szó vagy annak valamilyen képzett kifejezése. Kihasználja, hogy a hetero egy előtag, ami különbözőséget jelöl, eltérést, és a címben megadott közelséghez képest valami idegenséget. Olyat, amihez mégis viszonyulnunk kell.

És persze ez jelenti egyrészt a meleg-heteró viszonyulást. Hogy először van merevedésed férfire, vagy hogy leszegett fejjel odapillantgatva nézed a tesiöltözőben a másik kockahasát. A meleg radart a delfinek ultrahangos érzékeléséhet hasonlítja. Megmutatja a nevelőapát, a durva férfiképet, miközben a vers elbeszélője feminimen mutatja be magát:

úgy emeltem fel a csészét
mint egy parányi üvegtojást,
melyből az élet vizét iszom.

Beszél a rushról és annak használati módjáról, beszél arról, hogy milyen kérdéseket vet fel, ha bejössz egy heteró csajnak. Pedig neked csak férfiakkal menne. Előkerülnek testnedvek, nyál, izzadtság, vér és persze ondó. Ír le aktusokat. Van hogy egy állati primitív szimbólumot, például a virgácsot emeli a művészete tárgyává. Provokál, miközben állati konzervatív nyelvet használ, és felteszi azt a kérdést, hogy provokatívan írni, az provokáció-e, vagy a művészet, amelynek tárgyává emelte, felmentést ad. Mert néhány vers már-már pornográf, de pornó-e, ha az antikvitás tógáit és lakomáit is ráfestjük, vagy ha egy számítógépes játékról beszélünk, és érezzük, ennek annyi a célja, hogy leírja a karakteréről:

farom valótlanul kemény.

 Van a kötetben ugyanakkor egy másféle széttartó, heteró közeg. Egy európai, egy kulturális. Olty szövegei nagyon különböző világmagyarázatokból merítenek, amik együtt építik fel azt a kulturális közeget, amiben élünk. Rögtön a második szövegben megidézi a vers Jonatán és Dávid bibliai homoromantikus kapcsolatát, annak az elevenen továbbélő emlékét ragadja meg. A biblikus elemek mellett találkozunk antik helyzetekkel és antik motívumokkal, így a görög Pán istennel motívummal a pásztorélet kapcsán, akinek a sípjához fallikus értékeket rendel. Majd, ha a világmagyarázatok jelentést tágan értelmezzük, nyugodtan ide vehetjük a különböző verssé alakított tudományos kérdéseket. Így találkozunk a kötetben filozófiával, kijelentéslogikával, biológiával, vagy a költészetben kifejezetten konzervatívnak tartott formákkal, időmértékes és rímes versekkel, vagy gnómával például:

Olyan szexről álmodj,
mit tényleg remélhetsz,

A heteró közeg harmadik olvasata a heteróság maga. Az ember saját maga különbözősége mindattól, ami körülveszi. Egyfajta kívülállás, amelynek persze a melegség vagy a kulturális hagyomány utániság is része. Ebben az ember nem lesz katona, mint mindenki más. Ebben páncélt növeszt a külvilággal szemben. Ebben iglut épít, és az igluépítő tulajdonképpen bezárja magát, majd alszik. Alapvetően sokkal kevesebb konkrét szöveghelyet találni ezzel a belső heterósággal kapcsolatban, mégis ez tűnik a legrelevánsabbnak számomra, talán mert az igluépítéssel foglalkozó vers az Altató a kötet első verse. Talán csak nekem szimpatikus ez a kötetolvasat.

Kedvenc versem: Stigma. Mert nagyon szeretem a kijelentéslogikának azt a filozófiai részét, amit ez a versindítás használ, és tök klassz szöveg. 2016-ban jelent meg a Műúton, szóval ide kattintva ti is el tudjátok olvasni. Bár egy szót változtatott a kötetszerkesztés. :)

Ajánlom a kötetet azoknak, akik már ismerősen mozognak a kortárs líra világában, mert szerintem ez nem lett igazán kapukötet, de persze ha bátor vagy, lesd meg úgy is. A különcöknek tök ajánlom, ők nagyon sok helyen magukra fognak ismerni. És persze ajánlom mindenkinek, aki idáig elolvasta az értékelésem, és felkeltette az érdeklődését.

Olty Péter: Heteró közegben
Scolar, scolar l!ve, 2019
62. oldal
Így olvastam: Furcsa, mert ahogy Nádasdy is írta, ezek gazdag szövegek, de nem az olvasásban jelenik ez meg, lehet vele haladni, nem kell igazán bogarászni hozzá, de tovább kell gondolni, azt az időt nem lehet megspórolni. Szóval kortárs verseskötethez képest gyorsabban tudtam olvasni, de egy-egy problémát vittem magammal azután is, hogy letettem a könyvet, és volt, hogy vissza kellett néznem.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. :) Ha olvastátok már a kötetet, vagy kérdésetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok bátran kommentet. Ha szeretnétek értesítést kapni a következő posztokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keressetek facebookon. Ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra.

És ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili

2017. július 02. - Szilvió

Sziasztok,

ma Karafiáth Orsolya Kicsi Lili című regényéről fogok írni.
Aki már találkozott Karafiáth Orsolya bármilyen munkájával (versével, szövegével, újságcikkével), annak biztosan van véleménye róla, mert ő olyan, aki megosztja az olvasók szekértáborát, bevállalósságával, vadságával és egyenességével, ami ezen a könyvön is átüt.
Nagyon szeretem a stílusát, és szeretem, ahogy magabiztosan kötéltáncol a magas irodalom és a ponyvairodalom között. 

kicsilili.jpg

A regény főszereplője Lia, aki az egyszemélyes narrátora a történetnek. Vagyis igazából történeteknek. Két egymással összecsengő történetet mesél el magáról egy összefüggő gondolatfolyamban. Egy picit olyan, mintha az egész mű az ő fejében létezne, és a három főhős csak tőle függne, de valahogy mindig az határozza meg, hogy milyen a viszonya a karakterekhez.
Az egyik történetben gimnazista és színjátszó szakkörre jár, a másikban egy cégben asszisztens, és a cégvezetőnő legjobb barátnője, vagy hát csicskása, vagy igazából bármije, amire Lilinek épp szüksége van.
A két történet Lián át kapcsolódik össze:

A  magyartanárnője és a színjátszó szakkör vezetője, Mari, játszik Liával, de egyikük sem szórakozik feltétlenül jól. Lia a gimnázium előtt az anyja lánya és legjobb barátnője volt, a gimnáziumban pedig Mari kedvenc tanítványa, talán barátnője volt. És szerelmes volt belé, talán nem is viszonzatlanul. Olyan igazi majomszeretetről szól, mert Lia még nem ismeri a szerelmet, nem csókolózott soha, és még csak az orgazmusról sem tud semmit.

Az sokáig fel sem merült bennem, hogy amit Mari iránt érzek, szerelem lehet. Szerelem ugye nő és férfi között van, ezért nem is agyaltam azon, hogy akkor Mari és közöttem most mi is lehet. Nem kerestem definíciókat, fogalmakat, csak éltem az egészet, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hiszen olyan természetesen jött, mi is lenne más.

A jelenbeli szál Liliről mesél, és egy közös utazás áll a középpontjában. Lili emlékezteti Liát Marira, és ez vezeti igazából végig az egész művet, mert a kapcsolatuk is egész hasonlóan épül fel. A másiktól való függésre, a szenvedésre, a kihasználásra és a szexuális éhségre. Sok kritika azt fogalmazza meg, hogy Lia nem áldozat, csak vonzza ezeket a karaktereket, és a saját belső gondolatvilágából kinézve, valahogy mégis lehet, hogy egy rossz szülői döntéstől lett szociális zsákutca (Amit az írónő remekül végigvezet.). 

Nagyon árulkodó, hogy Lili a címszereplő, egyrészt visszautalnék arra, hogy őt az határozza meg, hogy milyen viszonya van valakivel, másrészt viszont Lili az apropója annak, hogy ezt elmeséli. Mert Lili mellett is szenved, Lilinek is kiszolgálja magát, és, hogy ez mennyire nem spoiler, íme az első mondat: 

Nem kívántam soha Lilike halálát, de tény, hogy egy idő után azért sem szurkoltam teljes szívemből, hogy éljen.

Kedvenc rész: Amikor megismerik egymást Lilivel. Az állati festői, és wow.

Ajánlom a könyvet azoknak, akik ismerik és szeretik Karafiáth Orsolya stílusát, vagy aki kísérletezne valami füstössel és mély emberivel.

----------------------------

Valahol a mély és a könnyen olvasható könyvek között volt ez az olvasmány, és nagy elemzésekbe nem szerettem volna bocsátkozni. :)

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban.

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. :)

Most eléggé olvasási válságban vagyok, nem tudom mikor fogok befejezni egy könyvet, szóval egy rövidebb szünetet is el tudok képzelni a következő posztig, de addig is:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

borítókép a moly.hu-ról