Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Boldog könyvmoly kihívás

2018. május 20. - Szilvió

Sziasztok,

május elsején ment ki az utolsó poszt a blogra, mert elég zsúfolt volt az eltelt majd három hét, és vissza kell zökkennem a blogolásba, így most egy ilyen "nem értékelés, de poszt" posztot kerestem, és moly.hu-n rendezgetve a könyvjelzőimet megtaláltam ezt a remek kihívást. Az olvasási és könyvvásárlási szokásaimról kell beszélnem benne, így arra gondoltam, hogy uccu, ebbe most belevágok. :)
A kérdéseket a csodálatos és általam nagyon kedvelt Hagyjatok! Olvasok! könyves blogról hoztam, ahová én biztosan benéznék a helyetekben. ;)

boldogmoly.JPG

1. Miért szeretsz új könyveket venni?

Oh, kezdjük a legmélyén. Általában rendszer és önkritikus vagyok ezzel kapcsolatban, és ennek itt meg kell jelennie: Szóval az van, hogy én a molyok között az a típus vagyok, aki egy picit fetisizálja az olvasás aktusát, aminek első lépése a könyvvásárlás. Egyébként meg egy olyan kapitalista rendszerben élünk, amiben az ember folyamatosan protéziseket vásárol ahhoz, hogy boldog legyen (természetesen folyamatosan egyre többet ugyanazért a hatásért)... És szóval baromi esendő vagyok, és könyvben tudom a legkevésbé tartani a kontrollt, így viszont általában lesz saját példányom, és látom a hosszú hosszú tbr-omat minden pillanatban.

2. Milyen gyakran vásárolsz új könyveket?

Hetente biztosan belefutok egy valamilyen kihagyhatatlan akcióba, szóval heti egy könyv legalább, bár most májusban egész jól állok még. :)

3. Hol szeretsz jobban vásárolni – könyvesboltokban vagy webshopokban?

Ha új könyvet veszek, akkor egyértelműen webshop, de kezdek rászokni arra, hogy moly.hu-s eladó könyveket veszek meg, amik használtak és online-ak, de az antikváriumot sem tartom egy ördögtől való dolognak, amik ugye ofline-ak.

4. Van kedvenc könyvesboltod?

Nagyon szeretem a Kóborló Könyvesboltot, akik ilyen kis kitelepülős nagyon cuki kis antikvárium kezdeményezés, aminek Kecskeméten végre saját boltja is van, illetve a szegedi Puedlo Könyvesboltba is mindig betérek kedvezményeket nézegetni...
És, ha már, persze meg kell említeni itt a budapesti Könyvudvart, ami webshoppal is működik, illetve a pécsi Bagolyfészek antikváriumot, ami szuper és követendő módon támogatja a pécsi slam poetry klubokat és egyéb kulturális produktumokat, így azt gondolom, hogy jó helyre is kerül a pénzem egy része, ha ott vásárolok.

tutorial.JPG

 

Erról egyébként múlt hónapba írtam egy bejegyzést, ha bővebben érdekel, lesd meg a képre kattintva, hogy én hogyan veszek könyveket. :)

5. Szoktál előrendelni?

Nem, most áprilisban akartam, és akkor sem sikerült. :D Ha új LMBT regény jön, most már legtöbbször keressük egymást a kiadóval, de ezt sem nevezném kimondottan előrendelésnek. Más pedig ritkán érdekel ennyire, vagy ritkán van az, hogy ezt most azonnal akarom, szóval nem. Lökjön ki a könyves társadalom érte. :D

6. Van havi limited?

Igen, általában van, és igyekszem is tartani, viszont nem atyaúristen a limitem, csak igyekszem is ezekhez tartani magam. Általában 10 000 Ft van megszabva, mert azt gondolom, hogy ennyit engedhetnék meg bármilyen más szenvedélyre is, viszont ez például márciusban és áprilisban (részben a könyvfesztivál miatt) eléggé elúszott, viszont most májusban még 5000-nél sem vagyok, szóval nem költök évi 120 000 Ft-ot könyvekre, éves szinten bőven tartva van, csak vannak zsúfoltabb időszakok.

7. Hogy állsz a könyvvásárlási tilalommal – szoktál élni vele?

Igen, élni szoktam vele, és általában arra csökkentem, hogy teljes árban nem veszek könyveket, és ezt bőven sikerült tartanom idén áprilisig, úgy, hogy minimum 25% jött le belőle. A két kivételes esetet az áprilisban frissen megjelent verseskötetek és talán (nem emlékszem mennyi kedvezmény volt a magvetőnél) a könyvfesztiválos Anna Gavalda vásárlások jelentették. 

8. Milyen hosszú a kívánságlistád?

Nagyon könnyen bővül, és alapból 100 felett van, mert ha valami felkelti az érdeklődésem, akkor felkerül, ezekről majd vagy hallok még jókat, és a következő kívánságlista válogatást túlélik, vagy kiválogatódnak, és ha egyszer úgy lesz, eszközlöm a beszerzésüket.

9. Melyik az a három könyv (a kívánságlistádról vagy az előrendeltek közül), amiket most azonnal a magadénak akarsz tudni?

Biztosan Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt, mert az írónőnek a második magyar nyelvű könyve (a Bádogember, amiről már nagyon szeretném megírni az értékelést) nagyon tetszett, és kíváncsi vagyok az elsőre. Patrick Ness: Daruasszony, mert a Soha nincs vége a kedvenc könyvem, és erre vagyok még Nesstől a legkíváncsibb, és a Sült zöld paradicsom, ami kb. elérhetetlen már, de nagyon szeretnék belőle saját példányt (Le van adva a címe a Kóborlónál).

Ennyi lett volna mára ez a kihívás, köszönöm, hogy velem tartottatok. :)
Ha jól alakulnak a számok, hamarosan új értékeléssel érkezem. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokba található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ahol a mostani szünetben is elég aktív voltam, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon. :)

A következő posztig pedig semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom

2018. március 27. - Szilvió

Sziasztok,

a könyv, amit a mai posztban értékelek, végigmeséli a múlt századot, ami alatt egy Birmingham melletti kisvárosban megöregedett egy generáció. Ők azok, akik ott voltak, amikor két nő nyitott egy Feltételes Megálló nevű kávézót, közel a vasútállomáshoz, ami az egész életet jelentette akkor.

sult_zold_paradicsom.JPG

A Sült zöld paradicsom egy étel. Egy étel, amit Mrs. Cleo gyermekkorában sokat evett, mert Sipsey, a néger szolgálójuk készítette a legjobban. Mrs. Cleo a Rózsaterasz Idősek Otthonában van, és beszél egy hölggyel, akinek a férje szombatonként bejár az anyjához. Ez a nő Evelyn, aki hallgatja Mrs. Cleót, és szombatról szombatra megkedveli az idős hölgyet, mert ahogy az életről mesél, észrevétlenül megtanít minket is élni, amire Evelynek, nekünk is szükségünk van rá.

Evelyn a menopauza korában van, és rájön, hogy soha nem is értette a vicceket, még sosem ejtette ki a száján, hogy baszd meg, mindig, gyermekkora óta, jó kislány volt, aki most ébredt rá, mennyi felesleges időt ölt abba, hogy házasságig őrizze az ártatlanságát, majd akkor gyermeket szüljön, jó anya és jó feleség legyen.

A női emancipáció túl későn jött nekem… Már kétgyerekes férjes asszony voltam, amikor rájöttem, hogy nem is kötelező férjhez menni. Addig azt hittem, hogy muszáj. Mit tudtam én az életről? Most meg már túl késő a változásra… Úgy érzem, elment mellettem az életem.

Ezzel szemben állítja fel a könyv Mrs. Cleo az alabamai Whistle Stopot, és a boldog 20-as, 30-as éveket, sőt még a háborút is, amiben a hatalmas Threadgoode család él, és túl rajtuk, mintha családtag lenne az egész világ.
A könyv középpontjában helyileg a Feltételes Megálló kávézó áll, amit Idge Threadgoode és Ruth Jamison nyitott 1929. júniusának elején, és a két nő tartotta fent végig, és bárki betérhetett egy tál meleg ételre.

Idgie egy leszbikus nő, úgy, ahogy a leszbikusságot klasszikusan elképzeljük, de hamar túl tud mutatni, és túl tud nőni mindenen, amit ez jelent. Gyermekkorában eldöntötte, hogy soha többet nem vesz fel lány ruhát, és felvette a bátyja kinőtt ruháit és fára mászott, halászott, vadászott, és tette mindezt a századforduló után húsz évvel Dél-Amerikában, a családja teljes támogatásával.

Ruth élete ezzel szemben nehezebb volt. Ruth az egyetlen dolgot választotta, amit lehetett, hazament és férjhez ment önként, és egy erőszakos és kicsapongó férfi mellett kötött ki, akitől Idgie hozta el, hogy boldogan éljenek egymás mellett. És ebben csak annyi idill van, mint bármiben Whistle Stopban Mrs. Cleo emlékein keresztül. Ruth támogatta Idgiet, vevő volt a tréfáira, és egy erős csapattá váltak hárman, Ruth gyermekével, akiket egy erős család és egy erős közösség támogat.

Apus és én azt akarjuk, hogy tudd, hogy családtagnak tekintünk, és aranyosabb társat képzelni sem tudunk a kislányunk mellé.

Ismét hangsúlyozom, hogy 1928-ról van szó, és ezt csodálatosnak tartom.

Mrs. Cleo visszaemlékezésein túl megismerjük még a városi életet A Színes Vegyesből, Az Alabamai Whistle Stop Hetiújságjából, amit Dot Weems szerkeszt és ír a postahivatalban, és tényleg színes vegyes. Mármint nem ír soha semmilyen nagy dolgot, de mindig megtudjuk, mi történt a Savanyú Uborka Klubban, épp mi van kiállítva a kávézóban, vagy, hogy mi van vele és a férjével Wilburttel.

Férfifak! Lehetetlenség velük élni, de nélkülük is…

Nagyon vicces, jól elkapott, jól kimerevített pillanatai ezek egy olyan közösségnek, ahová mindig vágyunk, de a könyv végére elérhetetlenné is válik, még ha a helyszínek ismerősek is maradtak. A vonat egy idő után nem állt meg Whiste Stopban, aztán lassan költöztek el az emberek, zárt be a szépségszalon és a kávézó, és gyorsétterem nyílt a helyén, és nem is tudja már a Birminghambe haladó utazó, hogy itt valamikor mennyire jó közösség működött. Egy olyan, amit nagyon tudnék élni, és amitől nagyon kedvencem lett ez a könyv. :)

Viszont meg kell említenem a könyv egy problémáját, ami nem tudom mennyire tud hiba, vagy negatívum lenni. A kis közösségben való létezés törvényei nagyon sok mindent relativizálnak ebben a könyvben, így az eutanáziát, a hamis tanúzást és a bíróság pártszimpátiáját, vagy épp a gyilkosságot, és a mérleg másik oldalán, az emberekről beszél általában, akik a kávézóban menedéket találnak. A néger korszaknak nem éljük a fénykorát, beszél a Klu-Klux-Kanról, és a megkülönböztetésről, amik szintén nehéz témák, de a regény szövetében mind fel tudnak oldódni, és ezt nem tudom, hogy el kell, lehet-e tépni.

Kedvenc rész: Vesta Adorck az abszolút kedvenc szereplőm, és sokáig azt gondoltam, hogy róla fogok itt írni, de végül egy történetet hoztam, ami a legelején ad egy hangulatot.

– Látja ott azt a nagy, üres rétet?
A férfi arrafelé nézett. – Látom asszonyom.
 – Évekkel ezelőtt ez volt a legszebb tavacska, itt Whistle Stopban… Nyáron úsztunk és horgásztunk benne, és csónakázhatott is, aki akart. – Idgie szomorúan ingatta a fejét. – Mennyire hiányzik!
Smokey az üres földdarabot nézte.
 – Mi történt vele, kiszáradt?
Idgie meggyújtott a férfinak egy cigarettát.
 – Nem, annál is rosszabb. Egyik év novemberében nagy csapat réce szállt le rá, úgy negyven, vagy még annál is több, pontosan a kellős közepére, és ahogy ott úszkáltak, fura dolog történt. A hőmérséklet olyan hírtelen esett, hogy az egész tó befagyott, kemény lett, akár a szikla, nem több mint három másodperc alatt. Egy, kettő, három és kész.
 – Komolyan mondja? – hitetlenkedett Smokey.
 – Persze.
 – Gondolom, a récék odalettek.
 – Nos, téved – mondta Idgie. – Egyszerűen szárnyra kaptak, és magukkal vitték a tavat. Azóta valahol Georgiában van, mind a mai napig…

A könyv közel elérhetetlen, de ajánlom mindenkinek, akinél van a könyvtárban, mert nagyon sokat tanulunk magunkról és az emberekről, a társadalomtól, miközben szórakoztató, mély és egy végtelenül kedves alaphangulatú könyvet lapoztam. Könnyed, kikapcsol, és betelíti a szívedet, ez bármennyire idiótán is hangzik.

Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Ulpius-ház, 2006
408. oldal
Így olvastam: Sodort, vicces volt, és a sok kis fejezet és történet olvastatta magát, meg a következőt, de féltem, hogy vége lesz, és kilök az univerzumból, így egy hétig olvastam, napi egy-két üléssel.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. :) Hamarosan érkezem a következő poszttal.
Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. :)

És semmi, de semmi esetre ne feledd a következő posztig: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió