Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


2018 októberi summa

2018. november 11. - Szilvió

Sziasztok,

számomra hihetetlen, de ismét eltelt egy hónap, sőt, és nem is akármilyen volt. Nagyon sok minden történt, miközben nem is éreztem az idő múlását. És a nagyon sok történés között nagyon sok, 50 feletti könyv beszerzés, és 15 olvasás is helyet kapott. Így meglett a 100 könyv, amit idén sikerült elolvasni, és betelt a polcom, amit hamarosan át kell rendeznem. De nézzük sorra!

oktoberi.JPG

Idén a polcomról fogok olvasni...

Azt terveztem januárban, hogy idén a polcomról fogok olvasni. Tehát nem veszek könyveket. Aztán ez arra finomult, hogy nem veszek könyveket, kedvezmény nélkül. És ennek a kitételnek volt a csúcsa ez a hónap, ugyanis több könyv frissen jelent meg, többet a Margó Irodalmi Fesztiválon szereztem be, és volt egy nagy Európa Kiadós leárazás is, ahol elvesztettem a fejem.

1.) Magyar Könyvkiadók napja, Könyvvásár és Kreatív könyvtárosok Társasága barter

Az egyetemünk másodszor szervezi meg a programsorozatot, ahol szépirodalmi kiadók mutatják be friss kiadványaikat, és érdekes beszélgetéseket hallhatunk kiadásról, írásról, tanulmányírásról... Ennek a keretében van lehetőség könyvet cserélni, és én így szereztem meg:

George Orwell: Állatfarm
A kisregény egy diktatúra alakulását mutatja be egy állatfarmon keresztül, ahol az állatok megszerzik a hatalmat, és a disznók, akik a legokosabbak, igyekeznek elirányítani a többi állat életét, egyre diktatórikusabb módszerekkel. Nem véletlenül alapmű a könyv, nagyon komikus, ugyanakkor az emberi gondolkodást alaposan modellező rövid könyvecskéről van szó, amit már olvastam is.

 

 

Szerb Antal: A Pendragon legenda

Szerb Antal könyve szintén alapmű, de még nem olvastam, és nem is tudok róla semmit azon kívül, hogy mindenki nagyon szereti. Remélem én is fogom. :)

covers_192154.jpgVera Panova: Hány óra van?
Az igazat megvallva semmit nem tudok erről a könyvről, de a borítója eléggé megfogott, és a fülszövege sem segített, hogy ott hagyjam. Mutatom:

Nyolc évvel a szerzőnő halála után látott napvilágot a különös hangvételű, költészet és valóság határvidékén játszódó meseregény. A tébolydából szökött őrültek s a fogyatékos tudású, halandó mivoltától rettegő kispolgár szövetségre lépnek, s a békés kisváros életét szétdúlják. A visszafelé forgatott idő köré hamis ideológiát gyártva, hadba küldik a gyermekeket is, meggyalázzák a szerelmet, kiforgatják a nemes szándékokat. Sok mindennek kell történnie, míg az emberek visszatérhetnek az előrehaladó időhöz és gondolatokhoz. Lírai színekkel átszőtt, izgalmas, lebilincselő prózát tart kezében az olvasó, mely egyszerre irodalmi kuriózum és gondolkodva pihentető olvasmány.

covers_507815.jpgÉs, bár nem aznap vettem meg, de a nap első könyvbemutatója ezen könyv köré szerveződött, szóval ide írom be, hogy megvettem októberben Hódosy Annamária: Biomozi című könyvét, ami a mai, populáris filmeket vizsgálja közérthetően és olvasmányosan az irodalomelmélet ökokritikai olvasataiban. Ide kattintva egy nagyon szuper honlapon böngészhetsz erről bővebben. Bár hónap végén vettem meg a könyvet, a hónapom legkönnyebb vásárlása volt, mert több órát tartott és vettem fel én is a tanárnőnél, és amellett, hogy rendkívül szerethető, és rendkívül okos, nagyon összetetten gondolkozik a világról, ami a könyvében is kiderül.

 

2.) Aztán megjelentek új verseskötetek:

Simon Márton: Rókák esküvője
Szóval Simon Marci új könyvét meg kellett venni, és el is kellett olvasni, és milyen jól van ez így. Egyrészt megszólalásmódjában hozott valami rendkívül ismerőst, ami közel áll ahhoz a slam poetryhez, amit ő képvisel, másrészt viszont sokkal komplexebbek lettek a szövegei, abszolút olvasásra szántak. Nagyon egyszeri, de jól működő, akár esetleges képeket használ, azzal az önkénnyel, hogy például ír a hűtőmágnes készítésről. Egy nagyon izgalmas kötetet kapunk, meglepően nagy terjedelemben. Érdesek fúziója ez a slamnek és a költészetnek, de, bár én inkább efelől olvastam, nem zár ki más olvasatot. Szerettem, na.

Izsó Zita: Éjszakai földet érés
Izsó Zita kötete fantasztikus. Nagyon erős, a társadalomban élő olvasó számára nagyon gyenge pontokat mozgat, mint amilyen a migráció, a nevelőintézet, az abortusz vagy a meddőség. És teszi mindezt a legemberibb mértékkel, mérhetetlen érzékenységgel és empátiával, női sorosokon keresztül. Óriási kötet, a kis méretétől függetlenül, és nagyon nagyon ajánlom.

Vajna Ádám: Oda
Vaja Ádám baromi jó fej srác, ezt tudhattuk a kötet előtt is. De ha mégsem, a kötetből nyilvánvalóvá vált. A versek igyekeznek valamiféle párbeszédet létrehozni a mai költészet és a posztmodern lírahagyomány között, ami általában jól működik, de nem én vagyok az ideális olvasója ennek a kötetnek, legalábbis még. Ettől függetlenül, vagy pont ezért nagyon várom a kritikáit a kötetnek, és kíváncsian, tudásszomjasan fogom olvasni őket.

3.) Aztán akciósak voltak a Libirben a Jaffa Kiadó Michael Cunningham könyvei

Michael Cuningham az Otthon a világ végénnel egy nagyon korai, de nagyon szeretett olvasmányélményem, és most beszereztem tőle a legismertebb, feminista diskurzusokban is gyakran előcitált Az órák című könyvét, illetve a Mire leszáll az éjt, és A hókirálynőt. Mert nagyon bízom a szerzőben.

4.) És a Líra is belehúzott

David Levithan: Engedj közelebb
A Will&Will spinoff musicalének a szövegkönyve ez, és hamarosan érkezik róla az értékelés. ;)

Takács Zsuzsa: A test imádásra / India
Takács Zsuzsa költőnőt hagyományában Pilinszkyhez tudnám hasonlítani, mert nehéz szövegeket írnak. Mindkettőről azt gondolom, hogy óriási szerzők, akikhez még nem nőttem fel ahhoz, hogy élvezzem a verseiket, de egy fontos első lépés volt Takács felé, hogy megvettem az egyik kötetét.

Bartis Attila – Kemény István: Amiről lehet
Bartis Attila és Kemény István két kortárs szerző, akik nagyon okosak, és ők leültek egymással beszélgetni. Hiszen barátok. És biztosan fontos dolgokról beszélgetnek, mert arról szoktak a fontos emberek a beszélgetős könyveikben. Én pedig majd kíváncsian olvasom.

5.) Aztán voltam kint a vásárban, ahol már arra jutottam, hogy bármit vehetek, csak könyvet nem. Ahogy azt Móricka elképzelte, ugye.

Salman Rushdie: Talpa alatt a föld
Salman Rushide nagyon népszerű író manapság, és nem olvastam még semmit tőle, és nem is vagyok kimondottan tájékozott ezügyben sem, de nagyon szeretnék. Nem ezzel a könyvvel kezdtem volna magamtól, de 700 Ft volt. És vadi új.

6.) Országos Könyvtári Napok, Könyves vasárnap a Somogyi Könyvtárban

A városi könyvtárban egy napijegy áráért lehetett beiratkozni félévre, és arra gondoltam, hogy ha már három éve itt élek, ideje volna beiratkozni. És voltak eladó könyveik is nyilván, vadi újak, és 500 Ft-ért dobálták utánunk, szóval vettem még két verseskötetet.

Marno János: Hideghullám
Marno Jánostól még nem olvastam, de mindenki nagyon szereti, így ez a vaskosabb kötet tőle kezdésnek jónak tűnik.

Gál Ferenc: Az élet sűrűjében
Gál Ferencről, mint költő nem igazán hallottam még, de a Pre adta ki, és belelapozva nem volt rossz, így ennek a beszerzését is eszközöltem.

7.) És még voltam Bödön Piacon is, ahol a Kóborló könyvesbolttól sikerült beszereznem néhány könyvet.

Ismét, de ez minden hónapban be van tervezve.

Delphine de Vigan: No és Én
A könyvről azt kell tudni, hogy egy lányról szól, aki koraérett, és gimnazista, és egy hajléktalan lánnyal köt barátságot. És ez nem lesz giccses, nem lesz rózsaszín, ami nagyon jót tesz a könyvnek. Egy könnyed ifjúsági könyvet olvastam a képében. Valamiért azt képzeltem, hogy LMBT, de nem találtam erről semmit, szóval valószínűleg ez csak az én kényszerképzetem volt. :D Ezzel együtt egy jobb ifjúsági könyvet olvastam, és örülök, hogy így alakult.

Janikovszky Éva: Felnőtteknek írtam
Janikovszky Éva könyveit nagyon szerettem gyerekkoromban, és kíváncsi vagyok, mit írt felnőtteknek. Ennyi. :)

Németh Gábor: Egy mormota nyara
Szóval Németh Gábor nagyon jól ír, és azt mondják az Egy mormota nyara a legjobb regénye. Ennyit tudtam róla, és ennyi nekem itt is elég.

Milan Kundera: Tréfa
Kunderától már nyáron olvastam A lét elviselhetetlen könnyűségét, amit nagyon szerettem, filozofikus és közben egyszerűen regényszerű volt. A Tréfa nem volt akciós az Alexandrán, így nagyon örültem, amikor megláttam, és meg is vettem. Így ebben a hónapban négy Kunderát szereztem be, de őt megéri azt hiszem. :)

8.) És molyon is sefteltem

Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál
Augusten Borroughs második könyvét, a Kiszáradvát nagyon szerettem. Ott az alkoholizmusáról és egy meleg elvonóról mesél, ebben pedig a gyermekkora, és elsősorban az apjával való kapcsolata kerül terítékre. Nem volt akkora olvasmányélmény, mint a Kiszáradva, de érdekes volt, és örülök, hogy elolvastam.

Ashley Woodfolk: Ami utánad maradt
A könyv a GABO Kiadó LMBT újdonsága, egy ifjúsági könyv a gyászfeldolgozásról. Nem tudom, hogy mikor fogom elolvasni, de tudom, hogy meglesz az a pillanat.

9.) És megérkezett egy újabb recenzió, amiről már a következő bejegyzésben mesélek.

De elöljáróban annyit, hogy Naomi Alderman: Engedetlenség című könyve eléggé tetszik, és nagyon hálás vagyok a XXI. Század Kiadónak, hogy megtisztelt bizalmával.

10.) És akkor az Alexandra webshop hatalmas Európa Kiadós akciózásba kezdet,

én pedig, szóval elkezdtem vásárolni.

Innen szereztem be Milan Kunderától Az élet máshol van, A regény művészete és a Halhatatlanság című regényét, és a Zabhegyező írójának, J. D. Salingernek Franny és Zooey című könyvét.

Illetve még sokat:

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Egy családtörténet mögé bújtatott triller, ami érzékenyen mutatja be, hogyan reagál egy kínai-amerikai család arra, hogy az egyik lányuk, a szülei nagy reménysége meghal. Nem emlékszem, hogy hogy került a könyv a kívánságlistámra, mert nem igazán olvasok trillert, de tudom, hogy nagyon kíváncsi voltam rá sokáig.

Nick Hornby: A Meztelen Juliet
A filmről lemaradtam a szegedi mozikban, mert előbb akartam elolvasni a könyvet, de megérte így is. A könyv egy fantasztikus romantikus komédia, amiben egy férfi őrülten rajong egy zenészért, aki 20 éve nem adott életjelet magáról, és ebbe a rajongásába magával viszi a barátnőjét is, aki egyre biztosabb benne, hogy elcseszte az elmúlt 15 évét. És akkor ímélezni kezdenek a zenésszel, aki élete elmúlt 20 évét cseszte el. Rendkívül jó könyv, és biztosan a film is az. :)

 

 

covers_320211.jpgElizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Oké, itt a borító fogott meg először. Aztán az, hogy Wurtzel megragadja a torkánál fogva a depressziót és kendőzetlenül leírja nekünk, majd beszél arról, miért probléma az, hogyha minden depresszióst kemikáliákkal, nevesítve Prozackal kezelünk, ahogy azt az ezredforduló Amerikájában űzték. Nagyon sokat várok a könyvtől. :)

Aztán mivel az abszolút kedvenc olvasásom evör Patrick Nesstől a Soha nincs vége (itt írtam 20 pontban arról, miért neked szól ez a könyv), ezért nem volt kérdés, hogy megveszem a Daruasszonyt tőle, anélkül, hogy bármit tudnék róla. Ha Patrick Ness elkezd akciósan porszívó használati utasításokat kiadni, akkor az is érdekelni fog. Ebben majdhogynem biztos vagyok.

És akkor még az LMBT-kről nem is beszéltünk.

Philip Roth: Kiégés
A könyv elvileg egy kiöregedett színész élethez ragaszkodását, és tenni vágyását írja meg. Ennél többet majd, ha olvastam. :)

Truman Capone: Pille a lángban
Megint valaki, akivel nem vagyok tisztába, pedig a Hidegvérrel című regényét Simon Marci ajánlotta csak nekem (igen, az a Simon Marci, a fenti :D) a 2016-os Országos Slam Poetry Találkozón Szegeden. Nyilván nem fogja ezt olvasni, de szánom, hogy azóta sem olvastam el, de beszereztem a szerző korábbi novelláit, szóval nagy terveim vannak vele. Legyen ez mentségem, mert más nincs. ;)

Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj
Reinardo Arenas kubai meleg író, aki vállalta szexuális orientációját, ezért a Castro rendszer börtönbe küldte, majd később az USA-ban talált menedéket. Élete utolsó éveiben AIDS-esen publikálta számos nagy munkáját, de ez az életrajzi regénye, amiben elsősorban a homoszexualitását és a Castro rendszerrel való ütközését firtatja, csak halála után került kiadásra. Ez a könyv az.

Perihan Magden: Ali és Ramazan
Az Ali és Ramazan egy török helyszínen játszódó, ám a jól ismert árvaházi történettel dolgozó regény. Itt két srác együtt nő fel az árvaházba, és aztán szinte együtt kerülnek ki Isztambul utcáira, ahol semmit nem ismernek, és ahol csak egymásra számíthatnak. Felütésnek egyáltalán nem rossz.

11.) És végezetül voltam Budapesten,

amiről már írtam korábban (katt a képre a bejegyzésért), így csak felsorolás szerűen:

8edca41b7b38695749028aaa379db0a3.png

Könyvudvarból szereztem:
Géczi János: Kívül
Jean Mattern: Király Fürdő
Németh Gábor: Zsidó vagy?
Németh Gábor: A tejszínről
Lux Terka: Budapest
Patrick McCabe: Reggeli a Plútón
Helen Cross: Szerelmem nyara
Martin C. Putna: János nevében

Poket:
Virginia Wolf: Orlando
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Margó Fesztivál:
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra
Cserna Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Susan Faludi: Előhívás, mindent apámról
Fenyvesi Orsolya: A látvány, Kommentárok meg nem írt versekhez
Juhász Tibor: Salgó blues
Géczi János – Csányi Vilmos: Őszi kék
Szvoren Edina: Verseim
Szvoren Edina: Pertu
Szálinger Balázs: 361°
Rakovszky Zsuzsa: Történések
Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni
Fehér Boldizsár: Vak majom

Úgy mondják, ez gombócból is sok, és a hétvégémet épp ezért a summaírás mellett a polcrendezéssel is töltöttem, és a facebookon hamarosan ennek az eredményeit is láthatjátok. :)

konyv.gif

Idén 70 könyvet fogok elolvasni, és akad néhány kategória is

A másik dolog, amit az év elején beterveztem, az az, hogy elolvasok hetven könyvet idén, és októberben túlléptem a 100 olvasáson. De nézzük, hogy mikkel is:

Szép Ernő: Emberszag
Szép Ernő ezen regénye egy holokausztregény, de nem feltétlenül a Sorstalanság fajtájából. Nem a haláltáborokról beszél, hanem egy magyarországi munkatáborba vitték, és bár a körülmények hasonlóak, a táborhoz való hozzáállás rendkívül különböző. Szép Ernő regénye legalább közömbös, de néha még vidám is, akár. Egy idősebb férfi nézőpontjából nézzük az egészet, aki híres író, mint ahogy Szép Ernő az, és tárgyilagosan tudósít arról, amit tapasztal. Szerettem, hogy még az általunk ismert holokausztnarratívák előtt született, és hogy olvasmányos volt.

Izsó Zita: Éjszakai földet érés
már fentebb írtam róla.

Vajna Ádám: Oda
Szintén fent.

Kádár Judit: Engedelmes lázadók
Ez egy irodalomtudományos, irodalomtörténeti, talán irodalomszociológiai monográfia, a múlt század magyar női írósorsairól és regényeiről. Egyetemre olvastam, de még a nyáron szereztem be, hogy egyszer majd elolvasom. Örülök, hogy a következő könyv alkalmat adott rá.

Erdős Renée: A nagy sikoly
Erdős Renée regénye egy magyar regény a viktoriánus hagyománnyal párbeszédben. Főhőse, Dóra prűd, és nem élvezi a szexualitását. Alapvetően ebből indul ki az egész regény. Dórát nagyon sok hatás éri, olyan, aki szerint a nőnek meg kell élnie a szexualitását, és olyan, aki szerint be kell simulni, háziangyallá válni, és gyermekeket szülni. És ebben a hosszú és nehezen olvasható, talán vontatott regényben egy lány életéről olvashatunk, aki csak meg akar felelni, aki kapcsán mindenki elmondja a saját morális gondolatait, és ami egyáltalán felveti a női szexualitását. Szerintem fontos regény, és nagyon szerettem benne a szereplők kis esszészerű monológjait. Lehet, hogy ebből írok majd beadandót.

Simon Márton: Rókák esküvője
Lásd fent.

George Orwell: Állatfarm
Szintén fent írtam róla.

David Levithan: Engedj közelebb
Pár szót írtam fent, de a hónapban érkezik róla az értékelés

Augusten Borroughs: Farkas az asztalnál
Pár szót szintén találsz fent, de írni is fogok róla.

Margot Lee Shetterly: A számolás joga
Általában a film felől ismerik az emberek a könyvet, de ez ebben az esetben rendben is van így. A könyv a fekete női élő számítógépekről, matematikus zsenikről szól, akik a NASA-nál dolgoztak a háború után, egészen a Holdra szállásig. A film elsősorban egy hangulatot mutat be, és az érzéseinkre próbál hatni nagyon szemléletes, okos, és reális példákon keresztül, hogy bemutassa, miért volt szükség a feketék polgárjogi mozgalmára, és hogy milyen hétköznapi tereken játszódott a diszkrimináció, miközben valamennyire a tudást és a matematikát is dramatizálja. Ehhez képest a könyv sokkal tárgyilagosabb, alaposan bemutatja annak a néhány nőnek a történet előtti sorsát, hogy hogy kellett küzdeniük a szegregált oktatásban, és hogy mi mindent kellett feláldozniuk, hogy a matematikának szenteljék az életüket. A könyv mégis sokkal dokumentalistább, nem értékel és nem direkt hat. És tovább is megy a könyv a filmnél időben, mégis nagyon jól kiegészítik egymást. A kedvenc adaptáció – könyv párosom lett.

 

 

Naomi Alderman: Engedetlenség
A következő posztban hosszan fogok beszélni erről a remek, ortodox zsidó közegben játszódó, leszbikus témát is eléggé felhozó regényről, és arról, mennyire badass az egész.

Fehér Boldizsár: Vak majom
Fehér Boldizsár a legfiatalabb milliárdos szerepéből ír egy első szám első személyű elbeszélésben, arról, hogy egy szállodában két Nobel-díjas boldogságkutató tudós bejelenti, ők mostantól egy kísérlet részesei. És nem mondanak többet. Nagyon vicces, egy picit talán Rejtőien abszurd elbeszélés ez, miközben komoly mondanivalója van a döntésképtelenségről. Nagyon szerettem. Frissen, ropogósan olvastam.

Géczi János – Csányi Vilmos: Őszi Kék
Szóval ez megint egy beszélgetőkönyv. Két barátról. Géczi kérdez, egy picit mesterkélten, okoskodóan, ahogy ír és ahogy él, azt hiszem, és Csányi Vilmos beszél, nagyon puritánon, de nagyon okosan. Csányi Vilmos az egyik olyan szerző, akitől mindent el akarok olvasni. Baromi ügyes etológia könyvet írt a kentaurokról, ebben a könyvben pedig az életről beszéltek. A kultúráról, az ételekről, az utazásról, a barátságról, a halálról és további ilyen apró-cseprő dolgokról. És a hónap végére dedikálódott is a könyv, sőt, Csányi Vilmos kutyáját, Jankát, a husky pumi keveréket is megsimogathattam, ami külön öröm. :)

Fejes Endre: Rozsdatemető
A könyv egy krimi akar lenni az első oldalak szerint, de csak viccesen az. Vagy talán nem is, mert végig bennünk marad a feszültség, hogy bizony minket Fejes Endre átver. Fejes Endre egy gyilkosság apropóján beszél egy család két generációjáról, akik Budapesten élnek, gyermekeket szülnek, házasodnak, válnak, és közben elhalad mellettük a történelem. Számomra hatalmas olvasási élmény volt, hogy ennyire lehet írni arról, hogy semmi izgalmas nem történik, sok tekintetben a Száz év magánnyal rokon, ahogy azt a kritika rendre említi. A szocialista realizmus vitathatatlanul fontos darabja.

És végül:

Delphine de Vigan: No és Én
Amiről már szintén írtam fent.


És akkor nézzük a meghatározott kategóriákat

Kötelező olvasmány: Emberszag, A nagy sikoly, Rozsdatemető
Kortárs szépirodalmi próza: Őszi kék, Vak majom
Szórakoztató irodalom: A számolás joga
LMBT címkés: Engedj közelebb!, Farkas az asztalnál, Engedetlenség
Nem angol vagy magyar szerző: No és Én
2017-18-as megjelenések: Éjszakai földet érés, Oda, Rókák esküvője, A számolás joga, Engedetlenség, Vak majom
LMBT szerző könyve: Farkas az asztalnál

A blogról is essen pár szó

Szeptemberben az volt a cél, hogy a havi hat bejegyzés meg tudjon maradni, és októberben ez a szám öt volt. Ebből kettő bejegyzés szólt az előbújásról, amit nagyon szerettem megírni nektek:

Kettő értékelést olvashattatok. Az egyiket az Éjszakai fürdésről, a másikat az Uszadékfáról. És végül olvashattatok a Margóról, ami már ebben a posztban előkerült. Novemberben a terveim szerint marad a 2-3 értékelés, és érkeznek majd a kibeszélős sorozat következő részei. :)

Ennyi lett volna az október, köszönöm szépen a türelmet, és hogy velem tartottatok ebben a hónapban. Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel.

Ha gyakoribb háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon. :)

És semmiképp se feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Mesélős: A hétvégém Budapesten, és a Margó Irodalmi Fesztiválon

2018. október 24. - Szilvió

Sziasztok,

a hétvégén Budapesten voltam, elsősorban a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár apropóján, de ha már ott voltam, igyekeztem kihasználni az ott töltött három napot. Szervesen a hétvégém így könyv és kultúra közelben telt, amiről instagramon és a facebook oldalon igyekeztem rendszertelenül, de tudósítani egy-egy pillanatot, a nagy bejegyzés viszont még hátra volt róla. Egészen eddig.

A Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár évente kétszer, ősszel és a könyvhéttel egyidőben kerül megrendezésre, és most ősszel először köszöntötte a látogatókat a Várkertbazárban, ami egy a korábbi helyszíneknél nagyobb, és azt hiszem felhasználóbarátabb tér. A programok itt csütörtökön kezdődtek, én viszont péntektől követtem az eseményeket, és vasárnapig, az utolsó napig voltam a fesztiválon. Hétfőn hazautaztam, pihentem, kedden írtam a bejegyzést végeláthatatlanul, és ma végre be is szeretném fejezni, hogy még délután olvashassátok. De kezdjük az elejétől. Vagyis nem teljesen.

Mondjuk kezdjük onnan, hogy 11:30 van, leszállok a Nyugati Pályaudvaron, és tudom, hogy még nagyon sok dolgom van, de izgatottan várom, hogy elnyeljen a nyüzsgő főváros.

Ennek első állomásaként megváltottam egy 72-órás BKV bérletet, és felszálltam a villamosra (életemben először elsőre a jó irányba), és elmentem az Astoriáig, hogy egyek valamit, mert 11:30 is elmúlt, mindjárt dél, és hogy beugorjak a Könyvudvarba, hogy átvegyek olcsón olyan könyveket, amiket már régóta szerettem volna beszerezni. (Korábban már írtam a könyvvásárlási szokásaimról, amiben a könyvudvarról is meséltem.)

Így most beszereztem párszáz forintos tételben:

Géczi János: Kívül
Géczi Jánosról nem igazán tudok sokat. Ő dolgozza át Likó Marci szövegeit Vad Fruttik slágerré, írt egy könyvet Likó Marciról, és most egy újat Csányi Vilmosról (Akitől szeptemberben olvastam A kentaúr kultúra című könyvet), amit még a délután folyamán be is szereztem, és arra gondoltam, beszerezhetnék egy csak Géczi könyvet is.

Jean Mattern: Király Fürdő
Jean Mattern egy másik könyvéről hamarosan érkezik az értékelés. Az a könyve tetszett, de voltak mozzanatai, amikről nem tudom, hogy tetszik-e nekem vagy nem. De valami írói alűrnek tűnnek, és hátha benne van ez másik regényében is. Kíváncsi vagyok rá.

Németh Gábor könyvei
Németh Gábor egy kortárs magyar szerző, akinek nagyon érvényes gondolatai vannak, bár eddig csak kisprózákban és interjúkban olvastam. A múlt hónapban beszereztem a legfrissebb, 2017-es Ez nem munka című kisprózagyüjteményét, aztán antikváriumból az Egy mormota nyarát, és most beszereztem a Zsidó vagy? és A tejszínről című szövegét.

Lux Terka: Budapest
A havi summában fogok beszélni egy tanulmánykötetről, és Erdős René A nagy sikoly című regényértől, amik elméleti és szépirodalmi szinten taglalják a nők, a női irodalom századforduló utáni helyzetét a magyar irodalomban. Lux Terka könyvére itt akadtam rá, és bár nem tudtam, hogy ott lesz a Könyvudvarban, nyilvánvaló volt, hogy velem jön.

LMBT könyvek
Ezekről a könyvekről most nem igazán tudok sokat. Patrick McCabe: Reggeli a Plútón című könyvéből film is készült, amit szintén nem ismerek, viszont sokan szeretik, és meg akarom tudni, miért. Helen Cross: Szerelem nyara című könyvét eddig nem vettem meg, mert nagyjából senki sem szereti, de egy egynyári leszbikus szerelemről szól, és végül Martin C. Putna: János nevében című könyve a kereszténység, katolicizmus és a melegség ellenségeskedését hivatott vizsgálni történeti, szociológiai jelleggel. Valami érthetetlen oknál fogva mindig visszatettem eddig. Eddig. ;)

És aztán elmentem metróval a Keleti Pályaudvarra, POKET-et venni.

Aki esetleg nem ismerné, ez egy idei kezdeményezés Budapesten. Zsebkönyveket árulnak, automatákból, jól felismerhető desingnal, és jelenleg 10 címmel, de folyamatosan bővül. Olyan könyveket találhatunk itt, mint a Pál utcai fiúk, az Utas és holdvilág vagy az Utazás a koponyám körül. Én pedig beszereztem Virginia Wolf: Orlando című könyvét, ami elvileg egy nemét folyamatosan váltó, Orlando nevű karakter narrálásában meséli el a történelmet, és A kis herceget is beszereztem, mivel Dunajcsik Mátyás fordítását használták, és tavaly nyáron én is abban olvastam, és tetszett. :)
A kiadványokkal kapcsolatban még vannak kérdéseim, kíváncsi vagyok mennyire lesznek felhasználóbarátok, mert az ismerőseim be vannak zsongva tőle, de engem még távol tart tőlük a frissen bontott műanyag szaga, amik áradnak a könyvből. Mindenesetre 1000 forintért nagyon jó dolognak tűnnek. :)

Aztán elmentem a szállásra. A februári debreceni kirándulásomhoz (arról itt írtam) hasonlóan Budapesten is egy olcsó hostelban szálltam meg, viszont velük már volt tapasztalatom, így tudom, hogy nagyon korrektek és világi cukik, így tök bátran vágtam neki az egész útnak.

A hostelben megnéztem, milyen útvonalon jutok el a Várkertbazárhoz, hogy két nap múlva már rutinosan tudjak ingázni, és elindultam a Margó eseményeire, végig a Király utcán és a Körúton, át az általam rendkívül imádott Erzsébet-hídon, hogy aztán az első megállótól rendkívül gyorsan és könnyen a fesztiválon találjam magam.

21_lecke.jpgAz első program, amin részt vettem, egy beszélgetés volt, Yuval Noah Harari, történész, író, gondolkodó: 21 lecke a 21. századra című, frissen megjelent könyvéről. A beszélgetést az Athenaeum vezetője, Szabó Tibor Benjámin vezette, és Hahner Péter történésszel, szórakoztató ismeretterjesztő íróval, és Konok Péter balolfali aktivistával, szintén történésszel beszélgetett, főleg Harariról. A 21. lecke Harari korábbi könyveinek a recenziójából és következményeiből épült, így például arról, hogy hogyan alakul át az identitás, ha algoritmusok egyre jobban ismernek minket, vagy hogy mit jelent a felismerés, hogy a múlt század végén bejósolt, eljön a történelem vége élmény elmarad. Mit jelent a technológia korában az emberi élet végessége, és milyen civilizációs tanulságok lesz kénytelen levonni az emberiség, legalábbis a nyugati kultúra a 21. században… Ezek a tétjei a leckéknek, és a beszélgetés szerint mégis valami optimista kicsengése lesz Harari könyvének. A beszélgetés külön kiemelte, hogy Harari rendkívül könnyen olvasható, és ez nem megy a tudományosság kárára, és hogy tele van a könyv popkulturális utalásokkal, amik érdekes és meglepő felismerésekhez vezetnek.

Aztán elmentem, és megvettem a könyvet. És fellelkesülve elmentem a többi kiadó standjához is, és ott is beszereztem a friss, frissebb megjelenéseket.

Így az Animus kiadónál megvettem Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra című könyvét, majd átmentem szembe a Libri kiadói csoporthoz:

Itt megvásároltam Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik című könyvét, illetve Susan Faludi: Előhívás, Mindent apámról című könyvét, amikről még lesz szó.

covers_509117.jpgMajd megáltam a Scolar standjánál, ahol a Scolar live sorozat legújabb könyvei közül a még hiányzót, Fenyvesi Orsolya: A látvány/Kommentárok meg nem írt versekhez című könyvét, amiről nem igazán tudok többet, de nagyon tetszik a borítója, és biztosan a könyv is nagyszerű, hasonlóan a két másik megjelent kötethez. A három könyvnek egyébként csütörtökön volt a bemutatója a Margó keretein belül, és sajnálom, hogy nem vettem részt rajta.

covers_491122.jpgA másik könyv ennél a kiadónál, ebből a sorozatból a korábban, talán könyvhétre, megjelent Juhász Tibor novelláskötet: a Salgó blues, amiről szintén keveset tudok, de sokan szeretik a közelemben, és hajt a kíváncsiság. A borítója szintén nagyon adja.

És végezetül megérkeztem a könyvvásárlásom harmadik állomására, a Líra csoporthoz, ahol először a nemrég megjelent, Géczi János, Csányi Vilmos interjúkötetet, élettörténet konstrukciót, az Őszi kéket amiben Géczi János kérdezi Csányi Vilmost írót, biológust, etológust, humánetológust. Most ezt olvasom, eddig rendkívül inteligens kötetnek tűnik, és azt hiszem ezt a szintet végig tartani fogja.

Majd levettem a polcról Szvoren Edina: Verseim című novelláskötetét, ami szintén idén, talán szintén könyvhétre jelent meg, és a Pertut, az írónő korábbi novelláskötetét, amiből eddig csak könyvtárit olvastam. Aztán egy polccal lejebb levettem Szálinger Balázs 361° című verseskötetét, ami a korábbi, 360° című kötetének a folytatása, és ha már a köteteknél járt a kezem, megvettem Rakovszky Zsuzsa: Történések című könyvét (Az írónő VS című regényéről itt írtam.), majd a sorból még visszaszaladtam Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni című könyvéért, amiről szintén lesz még szó. :)

Akinek elege van a vásárlásaimból, mint ahogy nekem volt már ekkor, ne nyúljon már a nyugtatóiért, most már csak egy könyvet veszek, azt is csak vasárnap.

Ezután, mivel a következő program még sokáig kezdődött, gondoltam beülök Cathrine Millet írónő beszélgetésére. Az írónő hírhedt a Cathrine M. szexuális élete című könyvéről, de most a felolvasott részletekből ítélve egy másként komolyabb, de ugyanannyira meredek témájú Mesés gyerekkor című regényét mutatta be. A beszélgetést a rendkívül fantasztikusan és inteligensen kérdező Winkler Nóra vezetett, aki megfogható, de irodalmi, és még elegáns, de bulváros kérdésekkel is készült. És a beszélgetésről nagyjából ennyit tudok elmondani. Mivel tudtam, hogy késve ülök be a beszélgetésre, gyorsan leállítottam a srácot, aki szegény csak a tolmácsképet szerette volna rám sózni, arra az esetre, ha nem tudnék franciául, mint ahogy nem is tudok, és elég arculatvesztő lett volna visszamenni, ráadásul az utolsó sorból. A tanulságokat mindenki vonja le, mert van mit. Meg okos ember mások hibáiból tanul, tudjátok.

A fesztivál pénteki záróprogramja egy Pion & the unicors koncert volt, ami gyakorlatilag egy még nem teljesen létező, slam, spoken word, rap formáció, és ez volt a harmadik vagy negyedik koncertjük. A happening végül is több volt, mint mondjuk egy Pion István szerzői est, de igazán koncertélménynek sem mondanám. Egyrészt a jól ismert slam poetry szabályai vezették fel az estét, szomorúbb, vidámabb, komolyabb, könnyebb szövegekkel, és azokat összekötő történetekkel, közönséglelkesítéssel, majd Pion teamslamtársával Csider István Zoltánnal már igazán rap-esebb zenei formáció született. Érdekes volt, hogy Pion az előadás nagy részében ült egy széken, ami maga, mármint a szék maga, de igazából ez az ülős formáció is, valami múltszázadibb, könnyebb külsőségként hatott. És Pion mesélt, néha rímmelt, néha megírta előre, és néha csak úgy átkötésként. Most nagyon izgalmas volt, és néhol még érződött volna a férc, ha nagyon erősen végighúztuk volna az ujjunkat, de nagyon jó dolog volt születőben, és Pion tudott erős pillanatokat teremteni, a várakozásaim ezzel beteljesültek.

És, ahogy az obi-ugor mesék mondják: Este lett és reggel lett.

Szombaton elég korán, 10 órakor elkezdődött a Margó, de én csak 15:30 után találtam olyan programot, ami nagyon érdekelt. Viszont elkezdtem volna jegyzeteket írni a fesztiválról (nem írtam), de rájöttem, hogy nem hoztam semmit a telefonomon kívül, így egy reggeli után, délben, felkerekedtem, hogy bebuszozzak a belvárosba, és felleljem a hosszúhétvége szombatján az első legközelebbi papírboltot. De bár ilyen könnyen ment volna. Szereztem füzetet végül, de útközben a Gozsdu udvarban találtam magam (Király utca-Dob utca). Itt egy nagy kézműves vásár volt, amit meg kellett néznem, mert nem láttam még ilyet nyilván, de vettem végül 5-6 egész jó, és 4-5 tűrhető kitűzőt, és hát eléggé szeretem a kitűzőket, ahogy ezt például ez a hangulatos kép bizonyítja:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

Aztán sétáltam és gyönyörködtem a Madách téren, aminek imádom a nagy U alakú épületét, és mindig meg kell néznem, mert rendkívül gyönyörű. Majd átsétáltam a Deák tér, Erzsébet tér közé, ahol megnéztem egy kis konténerkiállítást a #CAPA105-öt, ami Robert Capa lényegretörő ismertetése, de sajnos csak vasárnapig volt megtekinthető. Néhány képet persze csináltam instagramra, nézzétek:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

"Új név alatt dolgozom. Robert Capának hívnak és így majd lehetne mondani, újra születtem (ezúttal nem fájt senkinek)." #CAPA105

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

au.jpgEzt követően hazamentem, kisföldalattival, és egy, másfél óra pihenés után elindultam, hogy odaérjek Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni című könyvének bemutatójára. A könyvet Szilágyi Zsófiával mutatta be, aki egy fantasztikusan okos, de rendkívül közérthető modern magyar irodalom kutató, aki jól használja az iróniát, ügyesen kérdez bele a dolgok közepébe, és egyébként tanított egy fél évig, amit nagyon szerettem. A könyvbemutató egészen érdekes volt. A könyv tétje, hogy Neszlár Sándor lefutott 1000 km-e mellé állít valamiféle irodalmi teljesítményt, ami végül 1111 kilométer lett és ugyanennyi mondat. Egyrészt érdekes volt maga a konstrukció, hogy futás közben be tud ragadni egy gondolat, Szilágyi rákérdezett vendégszövegekre is, és hogy miért nem lett 1000 mondat végül mégis, miért ragaszkodunk ehhez a referenciához. Neszlár elmesélte, hogy a könyv gondolata abból ált, hogy elkezdett futónaplót írni, elsősorban a kilométerekről és a futás körülményeiről, és ebben látta meg a szerző a regénye lehetőségét. Merthogy ez az 1111 mondat regényként van tálalva, és nem tudom elképzelni, hogy a beszélgetés általam nem látott részében Szilágyi Zsófia erre ne kérdezett volna rá. De nekem mennem kellett Csernára.

covers_501943.jpgCserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Cserna új könyvét a posztban már megemlegetett Németh Gáborral mutatta be, és egy nagyon jó beszélgetés kerekedett belőle. Csak szőr mentén a könyvről, inkább két ember beszélgetett a színpadon, semmint, hogy valódi bemutató lett volna, de ez rendkívül jól ált a programnak. Cserna a Helikonhoz igazolt, ahol újra kiadják az életművét, erről is beszélt, beszélgettek arról, hogy két féle író van, az egyik, aki az életről ír, a másik, aki arról, hogy okos, és hogy Cserna igyekszik okosan írni az életről, és ebben a könyvben változó nézőpontokból igyekszik végigírni a történelmet. És persze szó esett Martinovics Ignácról, aki felkelt az osztrák ház ellen, majd beárulta magukat, és valóban a fejével játszott.

covers_509755.jpgEzután kiültem olvasni a vásártér színpadhoz, amit konkrétan lépcsőként kell elképzelni, és ott maradtam a következő beszélgetésen, amiben az új magyar női antológia, a „És boldogan éltek?” című meseátiratokat tartalmazó könyv volt a beszélgetés tárgya. Ott Anna kérdező elsősorban az ott helyet foglaló írók, Berg Judit, Ugor Zsolna, Rakovszky Zsuzsa és a szerkesztő meseélményeiről, és arról, hogy milyen lehetőségek vannak, az általában passzívnak beállított hercegnőknek, és milyen női szerepek vannak a hercegnőkön túl. A kedvenc megoldásom a könyvből talán Berg Judit Hófehérke újraírása, ahol azt boncolgatja, hogy a herceg miért szeretett bele egy halott lányba, és hogy ez fetisizálódik a kapcsolatukban később is, de az Óz megoldása is érdekes (ezt Halász Rita munkája, aki a közönségben foglal helyet), amiben felveti, hogy Dorothy hogyan érezheti magát jól, úgy, hogy ismeri a színes világot, illetve Kemény Zsófi a Hókirálynő gyerekszereplőit emelte a folytatása tárgyává. Az ő olvasatában, meg egyébként az enyémben is, ez egy megcsalás történet, és a novellája tárgya az volt, lehetséges-e folytatni, mintha mi sem történt volna.

Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant – A nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt
Ez az a beszélgetés, amire nem igazán akartam beülni, mert nem érdekel, de valahogy volt kitölteni való időm, és volt ez a program. Stumpf András, elsősorban a beszántott Heti Válasz újságírója, vezette a beszélgetést, így mégis rávettem magam. És jól tettem, mert ebből a beszélgetésből rengeteget tanultam. Arról, hogy a nemi erőszak elmondhatatlan, és hogy ha nem születik belőle gyermek, akkor igazából nyoma sem maradt, a beszélgetés első fele, amin részt vettem, mégis arról szólt, hogy ez olyan dolog, amiről mindenki tudott, és mégsem beszélt erről senki. És ezt a nők elsősorban maguknak érezték, és nem volt kimondva, de ez mérgezte a családi életet, és teszik mindezt generációk óta. És emellett beszéltek még statisztikai számháborúkról és az állapotok különbségeiről, a náci propagandáról, és még sok-sok témáról ennek kapcsán. Sajnálom, hogy nem maradhattam a beszélgetés végéig.

Simon Márton: Rókák esküvője
Simon Marci könyvbemutatója két részre bomlott. Először Valuska László kérdezte öt idézet kapcsán, Japánról, amivel akárhogy igyekszik is, mindig külső nézőpontot fog felvenni, a slam poetry és a kötete párbeszédéről, arról, hogy mit tanult a Polaroidok sikeréből, és arról, mit keres a kötetben a hűtőmágneskészítés. Marcit érdekelte. Ezt követően egy keleties hangzásúbb, elektronikus performansz jött, aminek a magja nyilván a kötet anyaga volt, de iamyankkal igazán különleges zenés könyvbemutatóra sikerült, más nem zenei, audio felvételekkel, és persze Simon Marci is olvasott fel. Ezt követően dedikált, ahol én egy órát álltam sorba (addig olvastam, és kaptam csokit a sorbaállás megkönnyítésére), de megérte, mert rendkívül pozitív volt, mindenkihez volt pár jó szava, és bár valószínűleg elég fáradt volt már, ezt egyáltalán nem éreztük.

És ha már szóba került, valószínűleg az egész rendezvényt a Kinder Schoko-Bons támogatta, amiből valószínűleg minden látogató fogyasztott rendesen, de ráébresztett, hogy a cukorkapapír csörgése nem csak színházban zavaró, és ez vicces volt egy picit mind a három napon.

És este lett és reggel lett, és eljött a Margó utolsó napja.

Vasárnap leginkább nem volt kedvem kikelni az ágyból, így, bár nagyon ráértem volna csavarogni, csak boltban voltam kint a hostel területéről. Egészen délutánig, amikor elindultam, mert hívott a lelkesedés.

covers_505986.jpgA lelkesedésem első tárgya Fehér Boldizsár: Vak Majom című könyve volt, amit már beszereztem a könyvbemutató előtt, és amit kiolvastam hazafelé a vonaton. Egy elég izgalmas könyv, abszurd szituációból próbál valami fontosat mondani az emberiségről, ahogy a könyvbemutatón elhangzott, talán azt, hogy

Az emberiség szabadságra van ítéltetve.

Vagyis hogy döntenünk kell. És ezt egy nagyon passzív szereplőről tudjuk meg, aki a világ legfiatalabb milliárdosából körözött bűnözővé vált, és ezt az egészet egy valamiféle megvilágosodott nézőpontból olvassuk, és nagyon jó könyvecske lett belőle. Sajnos a könyvet nem sikerült dedikáltatnom, mivel akkor kezdődött a dedikálás, amikor Susan Faludi előadása, és Susan Faludi eléggé fontos előadást tartott.

covers_482263.jpgSzóval Susan Faludi egy ameriakai, ám magyar származású, feminista újságíró, akinek 76 évesen írt az apja egy ímélt, miután évekig nem beszéltek, hogy nővé operáltatta magát, és írja meg a történetét. Ez volna a tárgya az Előhívás című regénynek, de erről sokkal többről van szó, ahogy azt a Mindent apámról alcím is sejtetni engedni. Az apja mesél arról a nagypolgári zsidó életről, amit a háború előtt éltek, majd arról, hogy hamis nyilas karszalaggal megmentette a családja életét, de beszéltek az amerikai emigrálásról, az ott történt családalapításról, a családapaként elkövetett hatalmas hibákról, és a hazautazásról, arról, hogy nem adták vissza az elkobzott házakat, és eljutunk egészen napjainkig. De Susan Faludi mesélt még a munkásságáról, arról, hogy az apjával történtek csak mégjobban megerősítették, hogy a gender, azaz a társadalmi nem fluid, folyékony, nem elvágható, és beszélt az Egyesült Államok és a magyar belpolitikai, emberjogi helyzetről is.

Ezután dedikáltatott, és nekem eléggé az első között sikerült sorra kerülnöm. Rendkívül kedves volt, érezte, hogy nem igazán tudok angolul, de áthidalt minden problémát, és emberileg is egy nagyon kellemes élmény maradt meg utána.

Még tartott a Szücsinger, amikor kijöttem a dedikáló szobából, és végül az volt az utolsó program, amin részt vettem. Ez az előadás Szűcs Krisztián, a pár éve feloszlott Heven Street Seven énekese, Szálinger Balázs pedig költő mivoltában volt jelen a produkcióban. Ez elsősorban egy könnyed, vidám, öniróniával teli előadás akart lenni, és a vége, amin ott voltam, ilyen is volt. Az előadás végén dedikáltattam az új verseskötetét Szálinger Balázsnak, és elhúztam enni, majd pakolni, és végül aludni.

Ennyi volt a hétvégém, és én is ennyi lettem volna mára, bár ez nem kevés. Remélem valaki eljutott azért idáig. :) Én hamarosan érkezem a következő poszttal.

Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra. Ha kérdésed, megjegyzésed volna, keress komment szekcióban, ha háttértartalmak is érdekelnek, kövess facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió