Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Rácz-Stefán Tibor: Túl szép

2018. január 15. - Szilvió

Sziasztok,
a ma hozott Rácz-Stefán Tibor könyv könnyű, szerelmes, limonádé, és egy picit Túl szép. Nézzük is. ;)tul_szep_cover.jpg

A könyv két srácról, Márkról és Olivérről szól. Márk egy vidéki srác, aki érettségi után felkerül Budapestre egy OKJ-s turisztikai képzésre, és egy közös albérleten osztozik legjobb barátjával Dorinával. Jah, és a lényeg, kövér. Viszont mielőtt ebbe belemennék, beszélek Olivérről. Olivér egy fiatal és tehetséges úszó, aki doppingbotrányba keveredett, ezért eltiltásban él. Országos ismertséget mint Pepsi reklámarc szerzett, amit Telivér ragadványnévvel vállalt. Ha azt kérdeznéd, két ilyen srác hol találkozik: Mindketten diákmunkát keresnek, és egy közös irodában kell tengetniük adatrögzítés jegyében telő estéjeiket, és hát ahogy az munkatársak között lenni szokott, lassan megismerik egymást.

Alapvetően, mégha közhelyes is, érdekes felvetés lehetett volna Olivér és Márk kapcsolata. Márk kövérsége nem csak mint testsúlyprobléma van jelen az életében, hanem az ételhez való viszonyt, a szeretet kifejeződését is láttatja, ugyanakkor folyamatos reflexióban van a külvilággal, figyeli, hogy ki figyeli, ki reagál rá ismeretlenül az utcán, és tele van belső szorongásokkal, és izgalmas, mély ugyanakkor vicces kikerülési stratégiákkal.

Olivér ezzel szemben felületesnek tűnik először, nagyon értékelendő, hogy az ő karaktere is megkapja a történetét, és megvilágításba kerül, miért bizalmatlan, miért felületes, és miért is lenéző az ő korai belső hangja. A személyiségének szerves része az úszás, a víz, és nagyon fontos, domináns jelenetek játszódnak itt, miközben kiürül az agya, vagy lehiggad.

Érdekes még a karakterekben, hogy városiak a szó legtöbb értelmében. Márk úgy látja a várost, mint egy frissen belecsöppent, Olivér pedig kiélvezi a lehetőségeket. Mindketten olyan életben élnek, ahol nem fontos haza menni, ahol nem húzza le az önmegvalósítást az, hogy ki is volt valójában, ki a környezete szerint. Mindenki kap esélyeket, mindenki él vele, és fontos csavarokat hordoz a történet ezen része, amiket szerettem is.

És nagyjából ennyi pozitívumot tudok erről a könyvről elmondani.

A történet semmiben nem lép túl jól ismert Betti, a csúnya lány toposzon, azaz Márk beleszeret egy szép emberbe, az viszontszereti, és úgy érzi megszépül a kapcsolatban, ami amúgy tök szép, csak nem szól másról, nincs más tétje a könyvnek. Nem tudom, hogy a várakozásaim voltak túl nagyok, és ez csak egy aranyos szerelmes történet, vagy hogy ez tényleg nem Túl szép műve a zsánernek.

betty_a_csunya_lany.jpg

A borító szubjektív, de borzalmas, bár én borzalmasnak tartok minden ilyen meztelen test és testiséggel kapcsolatos borítót vagy reklámot, mert azt gondolom, hogy szörnyen tárgyiasító, és szekunder szégyenem van tőlük.

Alapvetően a szekunder szégyen eléggé divatszó manapság, ezért sokféleképpen használhatjuk, a közös ezekben, hogy valami belső részvétet, szégyent fejez ki valamilyen teljesítménnyel szemben, amelyet az alkotója elfogadhatónak tart vagy felülértékel.

Az egész mű alatt úgy éreztem magam, mint egy IKEA katalógusban, ahol mindennek fel van tüntetve a márkája, mert ha Márk egészségtelenül eszik, azt a McDonald’sban teszi, ha sorozatot néz, akkor A zöld íjászt nézi,  a tányérai a falon (WTF?) Coca Colasak, Telivér (Ha ezt a nevet a Pepsi elfogadná, és teleplakátolná vele az országot, bojkottálnám a céget, és olyan tűntetést szerveznék, hogy az ország összes bevásárlóközpontjában egyidőben minden cég által gyártott terméket szétlöknénk 16:53-kor, de szerencsére ez a veszély nem fenyeget.) pedig a Pepsi plakátokon feszít, és ha büdös a szája, megeszi az utolsó Tic Tacot.

Márk büdös életébe nem ért el semmit, mert mindenről azt gondolta, hogy vagy nem akarja, vagy nem tudja. A könyv nagy részében liheg, vagy a sietéstől és a lépcsőzésről vagy szexuális izgalmában, és azért kellene szeretnünk, mert képes olyan mély gondolatokra, minthogy fent és lent, meghogy épp erős vagy gyenge, sőt három szó erejéig a jin és jang témára is kitér, amiből én egy random macskásat hoztam nektek.

macskas.gif

Mondtam, hogy nagyon random.

Nyelvileg komoly problémákat hordoznak olyan túlmagyarázások, minthogy: „a hazudós hangján. Amikor így beszél, semmit nem szabad elhinni neki.”, és ezzel több helyen találkoztam. Azt kell ilyenkor feltételeznem mindig, hogy ez nem komoly olvasásra, nem komolyan vehető olvasósnak szánt szöveg, és ez elkeserít. Most is.

A történet azon túl, hogy spoilerbe csapna át a megismerkedésen kívül minden rossz, elnagyolt és átgondolatlan, kicsikben és nagyokban is. Nincs olyan, hogy egy bár személyzete megtagadja egy vendégtől a kiszolgálást, és akkor ez még csak egy dolog, ami legalább szimbolikus, de az egész ennél sokkal nagyobb, sokkal elrugaszkodottabb, sokkal Hollywoodibb (Toljunk össze tíz panelt! Okéjó.) mint bármi amit valaha tapasztaltam, de érződik rajta az a jól felismerhető kínais hamisítvány gumi illat, ami letagadhatatlan és mindannyiunknak az emlékeibe vésődött.

Az elbeszélés mindig első szám első személyű, és erősen közli a pillanatnyi gondolatokat, viszont néha külön bekezdésben dőlten csak a gondolatai beszélnek, amit nem tudtam kezelni, mert nem vált el sem stílusban, sem elbeszélői szerepben, máshol is csak az emlékeket és a gondolatokat olvashatjuk, semmiben nem válik ki, ahogy itt sem.

Két komoly erkölcsi problémám is akad még: és ami a legbosszantóbb, hogy nem szerves részei a könyvnek, tehát egy valamire való szerkesztői munka simán kiszedhette volna:

Márk OKJ-s turisztikai képzésen van, ahol tanulnak politológiát, és egy ponton megjegyzi, hogy nem érti a tárgy létjogosultságát. Nincs a műben jelentősége ennek, és pont ezért nem értem miért kell ennyire baromi erős állítást tenni, főleg mert a politológia a közélettel és a különböző (hatalom)kultúrák találkozásával foglalkozik inkább, és hát az utóbbi elég erősen csatlakozik a turizmushoz.

tudos.gif

„Lemegyünk a metróaluljáróba, csövesek közt haladunk el, a bűz nem túl kellemes, de hát ez van.”
Nem baszd meg, egy hajléktalannal még mindig nem az a legnagyobb gond, hogy büdös, hanem az, hogy hajléktalan. Ez egy szociális tünet, amit kezelni kell, és nem leundorítózni, főleg akkor, de tényleg, főleg akkor, ha semmi nem következik ebből a mű további részében.

baszdmeg.gif

Kedvenc mozzanat: Olivér nagyon jó döntéseket hozott, és azok a mozzanatok még egészen indokoltak is, talán idealizáltak, de örültem neki. :) Ennek őszintén.

Végezetül, nem tudom kinek ajánlom a könyvet, ha kíváncsi vagy rá, vagy a saját szemeddel győződnél meg, keress egy könyvtárat, és ne utáld magad, amiért nem veszed meg.
Én személyesen hosszabb ideje nem raktam ki ezt a posztot, mert úgy éreztem nem lehet ennyire rossz, és csak a Fogadj el! utáni csalódottságom diktálja, de mielőtt visszavittem a könyvtárba, kivettem a post-iteket, és beleolvasva, rájöttem, hogy de, tényleg ennyire nem szerettem, mégha reméltem is, hogy a bakik elsőkönyves botlások.

Viszont moly.hu-n egész magas %-on áll, szóval ha esetleg te azok között vagy, akiknek ez a kedvenc könyve, reagálj bátran, és diskuráljunk róla, de ez vonatkozik bárkire, akinek mondanivalója van, keressen bátran komment szekcióban. :) Ha esetleg háttértartalmakra is kíváncsi vagy, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagrammra.

A következő posztban folytatjuk, könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

2017. november 12. - Szilvió

Sziasztok,

a hétvégére egy hazai, és nem túl friss, 2014-es könyvről hoztam értékelést. Rácz-Stefán Tibor elő könyvéről, a Fogadj el!-ről van szó, ami az úgy érzem, mostanában felkapott, vagy legalábbis engem érdeklő iskolai zaklatás témáját veti fel, ami egy iskolai lövöldözésbe torkollik. És mielőtt azt hinnéd, elspoilereztem az egészet:  szerintem jól, és frappánsan az első oldalakban előrevetít, de ekkor még nem tudunk róla semmit.
(Nem mellesleg most jelent meg Mikrofonpróba címmel a könyv folytatása, ami a Fogadj el! ideje után három évvel játszódik, tehát aki 14-ben 14 évesen olvasta a könyvet, annak most 17-ben 17 évesen született egy folytatás. Én erről ár lecsúsztam, de kíváncsi leszek rá azért.)

fogadjelki.JPG

A könyv egy elit gimnáziumban játszódik, a Szép Reményekben. Két osztálytársnak, Dávidnak és Petrának kísérjük végig az első hónapjait. Dávid meleg, és 14 évesen elég jól elfogadta magát, de még nem bújt elő senkinek. Petra egy ambiciózus fiatal lányt, aki ösztöndíjasként került be az egyébként nagy tandíjat követelő iskolába, ahol szégyelli a szegénységét, és ezért úgy érzi, kénytelen hazudni. De persze mint bármi, ez sem maradhat sokáig titokban, és Petra iskolai zaklatás áldozata lesz.

Az iskolai zaklatás 2014-ben is aktuális volt, ahogy akkor is, amikor én jártam általános iskolába, és középsuliba, és biztosan tudom, hogy ma is. A könyvet a 2011-ben öngyilkosságot elkövető meleg, kövér, de legfőképpen 14 éves kissrácnak, Jamey Rodemeyer emlékének ajánlja, ami nagyon fontos, és világrengető hír volt (egy rövid összefoglalót a tragédiáról, és a körülményeiről itt találsz) akkor, és egy picit most visszagondolva is elkeserítő, különösen a tétlenség, ami az elmúlt hat évet jellemezte az iskolai erőszak témában, szóval minden adott volt, hogy egy örök érvényű, vagy legalábbis sokáig fennmaradó könyv maradjon.

Felveti azokat a kérdéseket, amiket fel kell vetni:

  • Hogyan lesz valaki áldozat?
  • Hogyan lesz valaki bántalmazó?
  • Mekkora a szülő és a tanár felelőssége? (Nagyon nagy hangsúlyt kap, és nem véletlenül.)
  • Milyen egy jó rendőrségi kihallgatás? Miben tud segíteni? Mennyit tud ártani, ha nem történik meg?
  • Nem a miértek a fontosak, hanem, hogy miért ne?

Ezek a legfontosabb kérdések, amik alapján jól elemezhető a könyv, és lélektanilag sok helyütt és jól vannak megragadva ezek a pontok. Egy izgalmas könyvet hoznak, és mindehhez, ha nem is mindig 100%-osak, de érdekesek a fordulatokat írt, jól ábrázoló lélektana van, de sok apró kis (első könyves? el akarom olvasni a Túl szépet, hogy ez kiderüljön) baki van a könyvben, amitől valahogy bent marad nekem az olvasmányélmény, és nem mindig tudok azonosulni a történettel sem.

  1. Nyelvezet. Annyira kellett volna egy erősebb szerkesztés, vagy korrektor vagy ki a jó isten, aki minden mondatot olvashatóvá tesz, hogy hihetetlen, nagyon sokszor akadtam fönt, de ez kezd kortünetté válni, mert minden harmadik könyvben tapasztalok ilyet.
  2. Mindenki megérez mindig mindent ami történni fog. A NASA-nak, a CIA-nek és az FBI-nak ott kellene topognia a frissen végzett Szép Reményesekért, hogy magukkal vigyék őket, és szupermegérzéseikkel nap mint nap megmentsék a világot.
  3. A borítón: Kizárólag felnőtt olvasóknak ajánlott. Belül pedig rájössz, hogy nem, baromira nem te, kedves 18 éves elmúlt vagy a célcsoportja. Pls.
  4. Petra túlírt. Dávidot első külső szemlélő által látjuk, míg Petra első szám első személyű elbeszélést kap, ami állatira indokolt, de sokszor rossz, didaktikus, hosszú, fölösleges, és szájbarágós (Update: Kezd ez is idegesítően szokásává válni az ifjúságiregény-íróknak.).
  5. A segítő karaktert Angélának hívják. Igen. Angélának. Milyen baromi eredeti, ugye? angala.jpg(Az unott mosoly az arcán jelzi, hogy már ő is utálja ezt a nevet.)
  6. És ha már a neveknél tartunk: Szép Remények
    Nos, ez egy Dickens mű, ami talán nem lett elolvasva. Kb. egy időben jelent meg Angliában Thackeraytől a hiúság vására, vagy a kontinensen a Bovaryné vagy a Bomlás virágai. Miért nem lett Elveszett illúziók a suli neve mégis?
  7. A facebook szerintem nem engedi a pornográf tartalmakat. (Nem néztem utána bocsi.)
  8. Az iskolai lövöldözésben haltak meg emberek (ez is kiderül az első oldalon, és én ezt még mindig szeretem, csak jelzem, hogy nem spoiler), és az egyiknek leírja a túlvilágképét, ami már olyan abszurd, és rossz és indokolatlan, hogy méltó helyet kap a rosszak közt a legutolsó helyen. Basszus.

De nem, nem tudom nem szeretni ezt a könyvet, mert fontos, mert van létjogosultsága, és mert el kell mondania a végén, hogy nem szabad ennek többször megtörténnie. Igen, vannak dolgok amiket újraírnék belőle, mert az üzenet nem tud mindig túlkerekedni a hibákon, de még ezekkel együtt is egy jó könyv, és olvasni kell. :)

Ajánlom azoknak, akik készek egy problematikus világból olvasni, vagy akik voltak már zaklatás áldozatai, és tudni szeretnék, hogy nincsenek egyedül. :) Mert ennél történetesen nincs fontosabb.

Köszönöm, hogy velem tartottatok, ennyi lett volna ez a poszt mára. :) Ha nem szeretnél a következőkről sem lemaradni, a bal felső sarokban fel tudsz iratkozni, ha érdekelnének háttértartalmak, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, hogy ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra. :)

A következő posztig pedig ne felejtsd: Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió

Tündérmese könyves kihívás

2017. május 21. - Szilvió

Sziasztok,

valószínűleg a visszatérő olvasók közül sokan meglepődtek a címen, szóval magyarázom is: Ebben a posztban tündérmesék szereplőinek apropóján tesznek fel könyvekkel, olvasással kérdéseket, amiket én igyekszem megválaszolni, főleg meleg témában. Kezdjük is a kép alatt:

kepkivagas_4.JPG

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy meleg könyves blogger, aki elkezdte a tündérmesés könyves kihívást.

  1. Pinokkió - A fiú, akinek megnőtt az orra, ha hazudott
    Hazudtál már egy könyvről, mert szégyellted, hogy tetszett?

 Nem, alapvetően füllentő típus vagyok az életben, de a véleményemet dolgokról, ha akarnám sem tudnám eltitkolni. Sajnos, vagy nem sajnos… Ezt mindig a szituáció hozza. joakaratuak.jpg

  1. A Szépség és a Szörnyeteg - A lány, aki nem a külsőbe szeretett bele
    Melyik könyvet imádod, annak ellenére, hogy rémes a borítója?

Jonathan Littell: Jóakaratúak: Fantasztikus könyv, tényleg,
de ezzel a szürke borítóval, úgy, hogy nemzetközi siker… Na mindegy, szeretjük.

 

 

 

  1. Hófehérke - Akire a szépségéért vadásztak
    Vettél már meg könyvet csak a borítója miatt, és ha igen, mi volt az?

Alapvetően állati sok random valahová kitelepült használt könyvesnél vásárolok, ahol    találok olyan meleg tartalmú könyveket, amiket egyébként nem ismerek, és a    tartalmukat a borítóról tudom szűrni ilyenkor. Így szereztem meg legutóbb például Zuzana Brabcovától a Gyöngyök évét, David Levithantól és John Greentől a Will és Willt, illetve a könyvfesztiválon is így szúrtam ki Karin Fossumtól az Ördög tartja a gyertyát című krimit.

gyongyok_evei.jpg

  1. Csipkerózsika - Akit elátkoztak, hogy aludjon, majd az igaz szerelem csókja ébresztette fel
    Melyik a kedvenc könyves párod?

 Már áradoztam arról, hogy mennyire jó háttere van Becca Prior: Sztocholm-szindróma című regényének, és hogy fokozzam, tőlük választottam, de nem Briant és a Jaket, hanem  két háttérszereplőjét: Javadat és Nathant. Ők olyan alakok, akiknek a való életben nem kellene találkozniuk (a társadalmi normák szerint), de ha így alakult akkor ahw. Külön-külön és együtt is fantasztikusak.

  1. A kis hableány - Aki feladta az életét a szerelemért
    Szoktál kipróbálni új műfajokat vagy inkább maradsz azoknál, amelyeket ismersz és szeretsz? Ha kipróbáltál már újakat, melyik volt az utolsó ilyen könyv?

Mivel notórius könyvvásárló vagyok, de nem szeretek kockáztatni, ezért általában a komfortzónámon belül maradok, ami a szépirodalom, ifjúsági, ebben a világban lévő kis szórakoztató valami, vagy krimi nagyon ritkán, pedig tudom, hogy vannak meleg fantasyk is, és egyszer rájuk is vetem magam, de még küzdenem kell. De a blog miatt tuti rá fogom magam venni. ;)

  1. Hamupipőke - Aki elvesztette a cipőjét éjfél után
    Melyik volt az utolsó könyv, ami miatt fennmaradtál egész éjszaka?

 Ez tavaly vizsgaidőszak előtt történt (december 6-án pontosan, mert akkor volt az egyetemen könyvvásár, és ott vettem), amikor már nagy vizsgalázban égtem, és egyszer csak megelégeltem, hogy nem tudok a magam szórakoztatásra olvasni, ezért az aznap estét kivettem magamnak és a David Levithantól és John Greentől a frissen megszerzett Will és Willnek.

  1. Rapunzel - Akit bezártak egy toronyba
    Melyik volt a legrosszabb könyv, amit az elmúlt hónapban olvastál?

Ez most nem meleg témájú lesz, mert eddig talán csak egy meleg témájú könyv nem tetszett, és azt amúgy sem most olvastam, és amúgy is leírom lejjebb, szóval itt: Petőfi Sándortól az Apostol, nem tudom miért, de annak dacára, hogy sokan szeretik, én ki nem állhatom, és kedden vizsgázom belőle is.

  1. Aladdin - A szegény fiú, aki egy dzsinnt talált
    Melyik volt az utolsó "könyvkincs", amit találtál?

 Alapvetően nagy könyvturis vagyok, mint az bizonyára már kiderült számotokra, de most a Könyvfesztiválon a Maximnál lévő kettőt fizet hármat vihet kedvezménnyel megszerzett könyveket szeretném megemlíteni, mert David Levithan Nap nap utánját, és az Egy másik napját már kiolvastam, és jön róluk blogbejegyzés valószínűleg a jövő hét végén, a harmadik könyv, John Corey Whaley Nagyon logikátlan barátság című kötete pedig megvárja a vizsgaidőszak végét.nap_nap_utan.jpg

  1. Alice Csodaországban - A lány, aki a nyúlüregbe esett
    Melyik könyv olvasása során érezted úgy, hogy egy teljesen új világba csöppentél?

Ryan Lovelies: Ethan és Carter: Ebben a könyvben nincs semmi olyan, ami ne lehetne evilági, mégis el tud varázsolni. Az elfogadás, szeretet egy olyan idilli állapotot teremt, ahol szeretnék élni. Mondjuk a szomszédjukban, közel a parthoz. ;)
Másrészt ez volt az első kifejezetten meleg témájú könyv, amit olvastam, és mindenkinek ezt ajánlanám, aki még próbál küzdeni magával. Nagy adag elfogadást ad. Hatalmasat.

  1. A békakirály - Az elvarázsolt herceg, aki újra emberré vált
    Melyik volt az a könyv, amelyikről azt gondoltad, hogy utálni fogod, de végül mégis megszeretted?

Hubert Selby: Utolsó letérő Brooklyn felé. A Rekviem egy álomért írója, amit én 7 azaz hét oldal után tettem le, mert állatira idegesített az író stílusa, és ezt a könyvet is abban írta. Alapvetően kis novellákból vagy epizódokból épül fel a mű, és ahol egy ötvenes évek béli munkássztrájkot és az akörüli történeteket ismerünk meg, a melegség és a transzfesztitizmus mellékszál, de szerintem érdekes. Nem gondoltam nagy kedvencnek, de aztán megtaláltam egy könyvcserés helyen, és akkor jöttem rá, hogy valahol a szívem mélyének hátsó bugyrában szeretem. Egy picit.

  1. Jancsi és Juliska - Akik elvesztek az erdőben és egy boszorkány elfogta őket
    Melyik testvérpár (fiú-lány) a kedvenced és miért?

 Tudom, hogy csak mostohatestvérek, de Sam és Patrick Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései című levélregényéből. Imádom őket.

  1. Piroska - Akit a nagymamának öltözött farkas felfalt
    Melyik könyvben csalódtál azután, hogy beleszerettél a borítóba és a fülszövegbe?

Róbert Katalin: Színből, szívből, igazán. Alapvetően szerettem a Könyvmolyképző Szivárvány-kör könyveit, de ez után nem is olvastam onnan, mert kiábrándultam, hogy ez átmehetett. De akarok olvasni Rácz-Stefán Tibort, szóval egyszer muszáj lesz folytatni.

  1. Rumpelstilskin - Akinek senki sem tudja a nevét
    Melyik az a könyv, amelyiket imádod, de nem kapott elég figyelmet?

Az ehhez hasonló kérdésekre mindig Jaenette Wintersontól a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? című könyvét válaszolom, és nem véletlenül. 2011-ben jelent meg magyarul a Park kiadó gondozásában, és lassan a missziómmá kezd válni, hogy ismertessem meg mindenkivel, miközben nekem sincs meg, így persze bejegyzést sem írok róla. Viszont: Nádasdy Ádám Vastagbőrű mimóza című melegség témájú tárcagyűjteményében egy egész tárcát hoz ennek a műnek, aminek állatira örültem, szóval Vivát Nádasdy (Egyébként is.)!

Miután megírta, írt hozzá még egy kis megjegyzést, mint általában szokott,

----------------------------

Erre a tagre most elég büszke vagyok, mert nem hittem volna, hogy szinte minden kérdésre van meleg könyvem, de örülök, hogy így alakult. Most elkezdődik a vizsgaidőszak, és nem fogok tudni szórakoztatót olvasni valószínűleg, de így, hogy tartalom nélkül ne maradjatok, valószínűleg ilyen kihívásokat fogok csinálni, mert ezek kis ajánlók és annak dacára, hogy körülbelül ez a 30 könyv forog, több szempontból ismerhetitek meg ti is, így tud újat adni. 

Ha van véleményetek, megjegyzésetek a listához kapcsolóan keressetek bátran kommentben.

A következő posztig: Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

A képek a moly.hu-ról, a címlap pedig Jeffrey Miles: A hercegek és a kincs című meséjének az ilusztrációja
A kérdések pedig Deszy könyvajánlójáról: http://www.deszy-konyv.hu/2016/09/tundermese-book-tag.html

jah, és igen...

aztán boldogan élt,  amíg el nem szomorodott.