Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Heti mesélős és HAUL (40. hét)

2017. október 07. - Szilvió

Sziasztok,

sok olyan rendezvényen veszek részt, amiről szívesen mesélnék nektek pár szót, épp ezért úgy gondoltam, hogy hozok nektek egy ilyen, majd hetente, kéthetente, és általában szombaton jelentkező bejegyzést.

Mit szereztem a héten?

1. Park kiadó, recenzió

Radclyffe Hall: A magány kútja
Szépirodalom a jól ismert unalmas szépirodalmi nyelv nélkül, egészen azért, mert most fordították le, és adták ki magyarul. Egyébként egy 1928-ban kiadott viktoriánus leszbikus regény, ami betiltásra került Angliában.
A 100. oldalnál járok, és tetszik eléggé, majd jön értékelés, ha végzek. :)
(Update: Random összekapcsolás: 73 éve, éppen ezen a napon hunyt el az írónő. Most láttam molyon.)

amk.jpg

2. Kreatív könyvtárosok társasága könyvcseréje

alapvetően sok könyvem van, és kevés helyem, ezért rostálom azokat a könyveket, amiket valószínűleg nem fogok még egyszer elolvasni, és nem is alakult ki közöttünk akkora érzelmi kötődés, hogy őrizgessem. Ennek keretében mindig elég menő könyveket viszek, és általában sikerül elég menő könyveket is hoznom, találomra, amikről egyébként elég keveset is tudok előtte. Szerdán sem volt ez másként.

Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepencovers_294723.jpg
A József Attila Kör és a prae.hu által kiadott közös JAK-füzetek része, ami egy elég nívós sorozat és tervbe van jó néhány beszerzése még.
Ez egy triller, amiről még nem tudok semmit, de Németh Gábor ilyen nemgáz fülszöveget írt hozzá: 

Mindenkit megmért, és senkit sem talált elég nehéznek. Éles és csúfondáros pillantást vetett a világra, mire a világ összecsinálta magát, és szépen bevallott mindent. Így aztán ezekben a történetekben pont olyannak látszik, amilyen. Rémületesnek és nevetségesnek. Istennél a kegyelem, tréfálkozunk vele, mint a bíró egy nem létező viccben. És tényleg lehet nevetni, igaz, csak befelé, mozdulatlan arccal – a szerző vélhetően attól tart, a sírást esetleg nem találnánk elegánsnak. Hősei úgy merülnek el a Semmiben, mintha a „Heidegger” egy menő fitnesszterem neve volna, a boldogtalanság pedig csak a szórakozás finoman perverz, trendi fajtája. A gonoszság mint esztétikai kategória? Ugyan. Ez a könyv tele van megértéssel. Ne mondják, hogy nem szóltam – nagy, realista írót köszönthetünk Mán-Várhegyi Rékában.

Jane Austen: Catharine
Jane Austen, romantikus, kedves, és a kis helyet foglaló Helikon sorozatból való, amelyről már a könyvfesztiválos szerzemények között írtam. Miért ne hoztam volna el?

Alfred Jarry: A szuperhím
Nem tudom, hogy mennyire tudjátok rólam, de rajongok a feminista kritikáért, és eszmeileg is eléggé azonosulok velük, így ez a cím nyilván felkeltette az érdeklődésem. Vicces jelenetek, alkoholt, és erotikát ígér, én pedig nyitott vagyok. :)

Vlagyimir Zseleznykov: Bocsáss meg magárijesztő
A Móra kiadó régi pik-nik sorozatában jelent meg, akár csak az Adrian Mole vagy a New Yorkban minden más.
A sorozat általában elég erős társadalmi kérdéseket vet fel, mint amilyen maga a felnövés, a hazudozás, a homoszexualitás vagy jelen kötet esetében az iskolai zaklatás, és mindig egy érdekes, személyes, az ifjúság számára befogadható történetben, általában egy karaktert követve.

Hol voltam a héten?

Magyar könyvkiadók napja

Szóvalhogy az egyetemünk szervezett egy ilyen igenremek programot, amelynek keretében több rendezvényen voltam. Bemutatkozott a JAK, és a legújabb JAK-füzetek, külön kiemelném Tolvaj Zoli kötetét, amelyről akkor még irodalomban nem annyira jártasként a könyvfesztiválos posztban így nyilatkoztam:jak_fuzet.jpg

Alapvetően sajnos a szerzőről nem tudok semmit, csak hogy első kötetes, meg hogy a József Attila Kör és a prae.hu közös kiadása ez a kötet. A könyves néni ajánlotta, és nekem tetszettek a random kinyitott versek első mondatai, szóval átestek az én verseskötet választási aktusomon, és végül velem maradt. Izgatottan várom, hogy milyen kapcsolatunk lesz. :)

Nos, azóta remek kapcsolatban vagyok a kötettel, és javítás: ez a harmadik kötete Zolinak. :)

Az egyetem udvarán néhány szépirodalmi kiadó is kipakolt, jellemzően akciókkal, és bár direkt pénz nélkül mentem (mert különben otthagytam volna az életem), körbenéztem, és jó volt látni, hogy 1.) A Libri standján már kint volt A magány kútja 2.) Most már vagyok olyanba a kortárs irodalommal, hogy a Magvető asztaláról szinte mindenről tudtam volna mondani 1-2 mondatot. :) Yaeh!

Továbbá volt egy nagyon izgalmas kerekasztal-beszélgetés a mai szépirodalmi kiadókkal, ami elég menőn sikerült. Egy picit én is tisztába kerültem a kiadócsoportokkal, sokat beszélgettek az Alexandra csúfos végéről, és arról, hogy mit okozott ez a könyvpiacon, a bizományi rendszerről, ahogy a könyvnagykereskedések működnek (röviden, a profit a könyvből késleltetve jut el a kiadóhoz, és a kereskedő semmilyen igazi kockázatot nem vállal azzal, hogy forgalmaz, mert kb. nincs benne saját pénze), arról, hogy az esetek többségében nem lehet fenntartani egy-egy mintaboltot önmagában, hisz például a plázákban ugyanazt a pénzt kérik el tőlük (nyilván), mint a McDonaldstól, és beszéltek korábbi korok örökségéről, vagy a rendszerváltás előtti és utáni könyvpiacról... Szóval csupa olyan dologról, amiről jó, és menő tisztába lenni. :)

Mostantól, ha izgalmasabb hetem lesz, vagy több könyvet vásárolok, várhattok ilyen posztokat. :)

A következő napokban, ahogy közeledünk az Előbújás napjához, várhattok néhány ehhez kapcsolódó tartalmat. Ha nem szeretnétek lemaradni, iratkozzatok fel a jobb felső sarokban egyetlen kattintással, vagy lájkoljatok facebookon, ahol háttártartalmakat is osztok meg, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keressetek instagrammon. :)

A következő posztig ne feledjétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

John Donovan: New Yorkban minden más

2017. augusztus 21. - Szilvió

Sziasztok,

ma egy olyan ifjúsági regényt hoztam, ami 1987-ban jelent meg a pik-nik könyvként, akárcsak az Adrian Mole sorozat első tagjai vagy a Bocsáss meg, Madárijesztő!, és valami nagyon retrót képvisel. :)

nkl.jpg

A főszereplő fiú, David 13 éves és vidéken él, közel a tengerhez, a nagymamájával és Freddel a kutyájával, aki talán a legjobb barátja is. Freddel és a nagymamájával mindent meg tud beszélni, bár a mamája nem arra számított, hogy idős korára ismét gyermek fog nevelni, mégis jól megvannak. Aztán a nagymamája hirtelen meghal, és Davy nem tud vidéken maradni, New Yorkba kell költöznie, ahol valóban minden más. Nem csak mert nem vidék, nemcsak mert nagymamátlan, hanem mert 1969-ben jelent meg a könyv, és vitathatatlanul végig szerves része, hogy a könyv születésekor tombolt az antikonformista, nagyváros ellenes hippi kultúra ami egy rövid időre egy androgün alak képében konkrétan is megjelenik, miközben persze ott az ígéret, hisz

New York a világ legremekebb városa gyerekeknek. Nincsen a világon még egy olyan hely. Ott minden van, még annál is több. Érted? Mindenből a legtöbb. Olyat álmodni sem tudsz, amit New Yorkban meg ne találnál.

Az élet azért van, hogy szép legyen.

Szóval ebben a városban kell új életet kezdenie neki és Frednek, új barátot szerezni, új iskolába járni, és persze megismerni egy teljesen új várost. Vicces, hogy a Central Park valamiért nem tölt ki nagy teret a könyvben, pedig egy new yorki kutyás ifjúsági könyv eléggé adná, viszont itt tetten érhető a már a Természettudományi Múzeum (ami ugyan végül is ott van a Central Park mellett) unásig ismételt képe, de érdemes megemlíteni ismét: 1969 van, a mai klisés tömegfilmek előtt.

museum.jpg

És mégis benne van az egészben a boldogság, mint egy olyan klisés tömegfilmben, hisz vidéken Davy elbúcsúzik és örök hűséget fogad egy Mary Lou nevű lánynak, és persze az elesett Altschuler nevű srác szimpatikus lesz, neki és Frednek, és nekünk olvasóknak.

Szóval ez egy király történet, még ha a fülszöveg el is spoilerezi az egészet (kevesebb információt írtam, mint amennyi a borítón van) tud olyan karaktert ábrázolni, akiért érdemes, hisz

Nem hiszem, hogy két olyan srácnak mint Altschuler meg én affelől kéne aggódnunk, hogy netán buzik vagyunk. Még mit nem.

Ami böki a csőröm viszont: A Zabhegyező (amit ugyan nagyon szeretek) után hajlamos vagyok azt érezni, hogy a fordítás felelőssége, hogy felnőttes. Sőt, itt ott öreges a nyelve, és néha a gondolat is azzá válik:

Csak te nem lennél boldog, mert akkor aztán nem lenne egy perc nyugtod. Ha elkezded etetni, te magad nem jutsz egy falathoz sem, mert úgy néz rád, mintha az ő szájából vonnád el. Igaz-e, Fred? Ismerlek én, öreg.

Na, ilyet tuti nem mond egy 13 éves.

Némelyik republikánus például titokban el van keseredve, ha egy barátjáról kiderül, hogy a demokratákhoz húz; egyes katolikusok azt szeretnék, ha a barátaik is mind katolikusok lennének és így tovább. Az ilyen emberek szűk látókörűek, azonkívül nevetségesek is, persze nem akkor, amikor éppen dührohamba lovalták magukat, mert nem sikerül elérniük, hogy mindenki egyforma legyen. Abban az esetben ugyanis veszedelmesek lesznek. Elvakultan vallásosak, vagy nacionalisták vagy akármi, ugye értem. Azt hiszem, igen, mondom, de miért nem tanulják meg az ilyen emberek, hogyan kellene megérteniük a többit? Éppenséggel meg tudnák tanulni, véli apám, csak nem akarják.

Ezzel pedig nem tudtam dűlőre jutni, bár vitathatatlanul szép és okos gondolat az apjától, csak nekem kilógott, pedig apa elég okos, és jól ismeri fel a helyzeteket.

Kedvenc rész: 16. fejezet, ez baromi előremutató posztmodernszerű. Valóságsíkot lép át, és az álmáról kezd mesélni, és ez első mondata:

A következő rész nem tartozik a történethez, úgyhogy akár át is lehetne ugrani.

Ajánlom mindenkinek, aki régi könyv illatra vágyik, vagy egy picit egy 13 éves, öndefinálással küzdő, de a boldogságra nyitott és a világ szabályszerűségeit jól ismerő srác helyzetébe élné bele magát. :)

----------------------------

Ha olvastad már, vagy bármilyen kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban.
Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy a facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. :)

A következő posztról nem tudok ígérni, mivel elég vicces két hetem lesz, és értékelés illetve egy új #LMBT-t olvasunk sorozat rész is várható, de amíg nem jön, ne felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

borítókép a moly.hu-ról