Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun

2020. június 17. - Szilvió

Sziasztok,

ma egy olyan friss könyvről fogok nektek mesélni, ami jókor talált meg. Éppen akkor, amikor úgy éreztem, nincs szükségem könyvre, hanem csak egy filmet akarok. Egyetlen szerencsétlen filmet, ami egy picit is rólam és a kríziseimről szól, de nem szupernépszerű. Végül egy német-osztrák filmet sikerült találnom (Aus der Haut, 2015) nehezen, pedig fizetni is hajlandó lettem volna. Aztán pedig jött ez a könyv, és ez visszavonhatatlanul rólam szólt. Meg a kríziseimről. És ez nagyon üdítő volt. a_szakallas_neptun.JPG

Nádasdy Ádám sokakkal együtt számomra is egy kulturális ikon. Szeretem a költészetét, ami a legújabb Jól láthatóan lógok itt címet viselő kötetében is meg tudott újulni. Szeretem, ahogy gondolkozik, legyen szó versekről, nyelvről vagy akár pont a melegségéről (a melegségével foglalkozó tárcáinak a kötetéről, A vastagbőrű mimózáról itt írtam). Szeretem, hogy polgári, mert jól áll a nagypolgári attitűdjének az, hogy titkokról beszél és hogy kimond dolgokat, tisztáz helyzeteket. Nádasdy új műfajban jelent meg 73 évesen. Novellákon keresztül beszél a melegségről és a ’60-as, ’70-es, ’80-as évekről. De ez ne tévesszen meg senkit. Ugyanazt csinálja, amit eddig: Beszél, szeretettel.

Ja, képzeld, még nem is mondtam.

- mondja Nádasdy hőse az első mondatban, aztán Nádasdy is mesélni kezd.

A 12 novellát tartalmazó kötetben nagyon különböző hősöket találunk. A kis leválasztott cselédszoba albérlőjétől középiskolás fiatalokon át önálló egzisztenciával rendelkező értelmiségiig vagy New Yorkban élő, néha hazautazó, a tapasztalatait csak egyes szám első személyben elmesélő férfiig mindenkivel találkozhatunk, akikkel érdemes találkozni.

A kötet talán fő szervező elve, hogy az identitáskrízisektől eljutunk egészen az életszervezésig. Az első novellában két szinte ártatlan kamaszt látunk, akik a rakparton néha egymáshoz érnek és esténként bemásznak egymás ablakán. Ők még keresik azt a módot, ahogy beszélhetnének kettejükről és megélhetnék a kapcsolatukat. Egyikük ódzkodik a buziság szótól, hiszen tudja, hogy a lányokat kell nézni, mert hát, ugye, őket kell, és tudja, hogy két fiú között nem lehet életre elegendő bármi is:

Különben is vedd már tudomásul, hogy két fiú között nincs olyan, hogy szerelem. Folyton ezzel jössz. Szerelem! Ahhoz egy fiú kell meg egy lány. Jó, parancsolj, akkor most melyikünk a lány?

A második novella hősei még mindig keresik a maguk útját a szexualitáson keresztül, a novella igazi tétje a bátortalanság egy szókimondásokkal teli világban. Ahogy haladunk a köteteben egyre inkább az elmondhatóság és a titok tematizálódik, olyan kapcsolatokat látunk, ahol már nem az első szerelmüket vagy viszonyukat gyepálják a szereplők, míg a végén már egy potenciális család képét látjuk magunk előtt. Az utolsó novella két hőse már akár alkalmas arra, hogy egymáshoz csiszolódjanak.

Persze ez az ív nem ennyire didaktikus, hiszen Nádasdy nem kevesebbet vállal, mint hogy körbevezet minket a rendszerváltás utáni meleg életen. És nem turistaként vezet minket, hanem mint aki tényleg meg akarja mutatni a mindennapokat.

Megismerjük a füstös meleg kocsmák öreg törzsvendégét, aki picit már a berendezés része, valami véletlen oknál fogva mégis mindent tudnak a világról, amit tudni érdemes, elkezdjük átlátni a meleg férfiak A-B kategóriáit, ezzel megcáfolva azt, hogy az internet által vált húspiaccá a társkeresés, de látunk értelmiségi meleget, aki a biztosan kitartott és talán szeretett egyetemista szeretőjét viszi Bécsbe, vagy látunk egyedül álló férfit, aki a szeretőjével beszél meg személyes dolgokat, hiszen egyébként egyedül van.

A kötetben olvasható novellákban a kapcsolatokon túl is széttartó szociális kapcsolatok látunk. Olyan családokat, amikben lehetetlen együtt karácsonyozni, olyanokat, akiknek nem lehet mesélni arról, hogy esetleg ketten élünk valakivel, és látunk elfogadó, vagy csak mindent tudó nagynéiniket, nő rokonokat, nekünk drukkoló szomszédokat, de egy novellában egy exkluzívra sikerült egyetemi KISZ kirándulásra is elmegyünk.

A széttartó tapasztatok helyszínei általában Budapesthez kötődnek, de járunk New Yorkban, Londonban, Rómában és a szívemnek elmondhatatlanul kedves Szegeden. Amerikába kell élnünk a nyolcvanas években, hogy olyan szomszédokkal éljünk, akik drukkolnak nekem és az exemnek. Csak Londonban mutathatja meg a rendőr merre is van a meleg kocsma. Nyugaton hallunk először nyíltan az AIDS-ről. És közben a magyar meleg csak igyekszik:

Nagyon remélte, hogy nem látszik rajta a szocializmus.

Az utazó, világjáró vagy akár csak a saját életükben kerengő karakterek közül vannak ugyan, akik inkább csak testiséget keresnek, de többségük mégis javíthatatlanul romantikus. Nádasdy azt mondta egyszer Szegeden, hogy a meleg férfiak többsége nem nőtte ki a kamasz szerelmet, és ez a történetekben is látszik. A címadó novella hősét csalódottan látjuk egy szobor előtt Rómában, ahová egy ígéretes szerelem után utazott, az első novella hőse a férfi kapcsolatban keresi társát, a Londonba utazó Gay-za (Imádom.) vár valakit:

Én is várok valakire! Tudod, szívem, mi mindnyájan várunk valakire, haha!

Amikor 2016-ban dedikáltattam Nádasdyval A vastagbőrű mimózát, azt mondta, biztosan egy nagyon helyes Szilveszter nevű srácnak viszem ajándékba a könyvet. Picit ilyen ez a könyv is, kedves, meleg, szeretettel teli. Akkor azt mondtam neki, hogy nem sajnos, mert ha így állna a helyzet, akkor két könyvet vittem volna. És most ez a könyv is olyan, amit nagyon el tudnék vinni két példányban.

És nem csak ebben a nagypolgári, finom, érzékeny gesztusokkal teliségtől lett vitathatatlanul Nádasdys ez a könyv, mint amilyen ez:

Két jóbarát így nem hallgat. Így csak egy pár hallgat.

vagy ez:

nincs szomorúbb, mint egy öreg transzvesztita férfiruhában

Hanem attól is, ahogy beszél a melegségről. A meleg közösségben akárkivel beszélek, tudjuk róla, hogy ő nem LMBT, hanem egy közönséges buzi. Ezt ő mondja magáról, így. És ez a kötet is ilyen. Vannak szereplők, akik köcsögnek becézik egymást, és ezzel kioltják az élét a szitoknak. Ugyanígy, amikor a sokat emlegetett első novella hős az identitását keresi, a buzi szóhoz talál. Én alapvetően tök támogatom a buzi szó visszafoglalását (erről például kellene írnom egy kibeszélős posztot), és értem Nádasdy törekvéseit is, és klassz, hogy olyan környezetben vetette fel ezeket a problémákat, ahol azok hitelesek, hiszen a múlt század második felében még nem igazán forgott közszájon a meleg szó, és nem feltétlenül identitást, hanem szexuális preferenciát jelentettet. Nem fogtok meglepődni, ha azt mondom, hogy ezt is tematizálja az első novella, ugye?

Nem tudom, hogy miért, de féltem ettől a könyvtől. Pedig tudtam, hogy Nádasdy nem ír dohszagúan, de mégis féltem, hogy az lesz. Féltem, hogy inkább egy letűnt világról fog beszélni, és hogy nem fog igazat mondani. Nem direkt, de az emlékek csalnak és az utókor egyébként is romantizál. Szerencsére egyik félelmem megalapozatlanabbnak bizonyult, mint a másik. Nádasdy mesélt, és rólam is beszélt. Könnyen bele tudtam helyezkedni a főszereplők kríziseibe és apró-cseprő ügyeibe. Olyan szituációk voltak, amiket ismerek vagy akár ismerhetnék. Emberi ez a novelláskötet, de hát rengetek féle ember van. És ez a könyv megmutatta.

Azt mondja, szépek vagyunk így négyen, és nagyon különbözőek. Mutassuk meg Neptunnak, hányféle emberfaj van.

Kedvenc részem: Egyrészt mondatok tetszettek. Mert Nádasdy szépen ír. Birtokában van a nyelv. Ezért igyekeztem sok idézetet hozni. Másrészt nagyon megkapott a KISZ kirándulásos novella, taxizással, erkölccsel, párttal, fiúkkal, lányokkal, párokkal, kis konfliktusokkal. Abból a novellából szívesen olvastam volna még. A második novellának pedig zseniális volt az aurája. Az angol-magyar diskurzus és Helga túlhangsúlyozott, de valójában értelmetlen kisnemesi származása, és az egész történet:

De ők élvezték, az angolt is meg a pózolást is, szabadságíze volt, más dolgokat lehetett angolul mondani, mint magyarul, más súlya volt a témáknak.

Végezetül ajánlom a könyvet azoknak, akik valami kedveset, de kétségtelenül érvényeset szeretnének olvasni. Akik szeretik Nádasdyt, azoknak nem kell, de azért mégiscsak nekik is. Akik lassú dolgokat olvasnánk lényegtelen dolgokról, amelyek aztán mégis összeáll valamivé, ami fontos, és nem is lehet másként elmondani. Akik keresik a szépirodalommal a fogódzókat, és akiknek ez már rég megvan. Szóval így, mindenkinek, akinek a bejegyzés felkeltette az érdeklődését.

Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun
Magvető, 2020
193 oldal
Így olvastam: Három nap alatt, egyenként a novellákat. Szerintem így nagyon jól működik. Lassú, megfontolt, figyelmes olvasással, de a nyelve megengedi, hogy gyorsan áthaladj rajta, de szerintem nem érdemes.
Itt írtam hozzá alternatív fülszöveget.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. Ha olvastátok már a könyvet és megosztanátok a véleményeteket, vagy kérdésetek, megjegyzésetek, kommentetek volna, keressetek bátran hozzászólásban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem rövidesen érkezni a következő bejegyzéssel.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek lessetek be facebookra, vagy az áprilisban létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és szintén áprilid óta patreonon is támogathatjátok a munkámat.

Igyekszem hamarosan jönni a következő bejegyzéssel, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun

2020. június 16. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy szívemnek nagyon kedves novelláskötetről fogok mesélni. Mert nagyon szeretem Nádasdyt. Szeretem, ahogy a költészetről gondolkodik, szeretem, ahogy a nyelvről beszél, szeretem, ahogy a melegségéről nyilatkozik. És imádom, hogy 73 évesen megjelent az első prózakötete. Először egy rövid ajánló, aztán érkezik majd róla az értékelés is, tudjátok:

Ja képzeld, még nem is mondtam. covers_602712.jpg

Így kezd el Nádasdy Ádám mesélni a szerelemről és a testi vágyról. Történetesen meleg férfiak szerelméről és testi vágyáról. Főszereplőik mind különböző emberek, nem csak egymáshoz, hanem hozzánk, gyanútlan olvasókhoz képest is. Melegek egy már letűnt világban, amikor megvolt a maga romantikája a melegségnek. Titok volt. Vannak szereplők, akiknek önmaguk előtt is. Kamaszok, felnőtt emberek és családok lelkébe kapunk betekintést, olyanokéba, akik könnyen lehet, hogy a családunk tagjai is, hiszen a hétköznapok tereibe látunk. Nádasdy igazat beszél.

Az igazság mindig szomorúbb. Ne mondd.

Mondja Gay-zának egy idős meleg férfi a Hyde park melletti meleg kocsmában. Nádasdy tollának mégis szép az igaza. Kedves, elfogad, mesél. Bárkinek ismerős érzésekről, tudva, hogy a sajátos közép-európaiság és az előző rendszer csak díszlete a melegség és egyáltalán a szerelem évődéseinek.

Hamarosan érkezik az értékelésem róla!

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

5 kortárs magyar LMBT+ verseskötet a magyar költészet napjára

2020. április 11. - Szilvió

Sziasztok,

bizonyára a legtöbben tudjátok, de ez a nap más, mint a többi, de az ünnepelt nem igazán ünnepelt sokat az életében, bár egyszer meglepte magát egy verssel, Születésnapjára. Szóval ma van József Attila születésének 115. évfordulója, ezen alkalomból a magyar költészet napja, és mivel fontos számomra ez a téma, és egyébként az elmúlt évben több fontos LMBT+ verseskötetet olvastam, ezért arra jutottam, hogy csak mesélek róluk. Ötről, amelyek különböző módokon, de szerintem fontos kötetek, akárhogyis.kepkivagas_12.JPG

Gerevich András: Barátokv1.jpg

Gerevich Andrást jelenleg elsősorban a fordítói munkái kapcsán ismerjük, de persze van négy verseskötete is. Debütkötete volt az Átadom a pórázt, ezt követően jelent meg a Férfiak című kötete, majd a Barátok, és a legfrissebb, de már 2014-es kötete a Tizenhat naplemente. Két dolog miatt választottam a Barátokat. Egyrészt, és ez nagyon személyes, de 2014 előtt ismertem meg a kötetet, és nagyon sokat jelentett egy olyan meleg kamasz srácnak, aki valami kötőcskének készül. Másrészt mert szerintem ez a meleg szempontból igazán jelentős kötete. A Barátok kötet végigveszi azokat a férfiakat, akikkel a lírai énnek dolga volt, finom dolgokat emel ki belőlük, keresi a maga helyét is a barátok között, miközben ketyeg a biológiai óra, és el kell döntenie, hogy szeretne-e családot, miközben érzi, hogy meg kell fogalmaznia azt a modellt, amiben egy férfi és bárki, családként élhet.
Nem akar megúszni ez a kötet, tök keményen belemegy testi dolgokba, a fiatalság dicsőítésébe, öngyilkosság kérdésébe, vagy éppen abba a családba, amibe beleszületett. Beszél a halott apáról és a csendes anyáról, de annak is szentel egy verset, hogy hogyan lehet valaki magyar, akit állampolgár-társai belelőnének a Dunába. Egy olyan kötet ez, ami egyaránt híd lehet a költészet felé igyekvőknek, és azoknak, akik valami személyeset olvasnának egy intim meleg lírai éntől.

v2.jpgRosmer János: Hátsó ülés

Három éve nem tudom eldönteni az irodalmi élet oda-vissza írásaiból, hogy feltehetően biztosan ki áll a Rosmer János alteregó között, szóval erről nem mondok semmit. Azt viszont elmesélem, hogy 2017 júniusában olvastam el a könyvet, nagyrészét egy forró napon a szegedi Vértónál egy fa árnyékában, miközben egy barátom mást olvasott a közösen hozott pléden. Ekkor már hét éve jelent meg ez a kötet, és az irodalmi élet őrültmódon lelkesedett érte, amiből én 13 évesen egy kis baranyai faluból persze semmit nem érzékeltem akkor, nyilván. Rosmer János kőproli, és ez nagyon felszabadító. Leplezetlenül beszél a szexusról, húsról és húsokról, férfiakról, akiket és akik. És közben nyilvánvalóan zseni, olyan kulturális és popkulturális utalásrendszerrel dolgozik, amit bárki megirigyelne. Schakespeart, Wilde-ot és Ken babát idézi meg, akinek nem Barbie-ra van szüksége. Nem veti el SM kellékeket sem a líra nyelvén, és közben egy pillanatig nem lesz öncélú. Feszes költői szövegek, amik tartanak valahová, és kipeckeli annak a szenvedélynek a száját, amiről talán kevésbé szókimondó keretben, de évezredek óta beszélgetünk.

Olty Péter: Heteró közegbenv3.jpg

Olty Péter verseskötete most egy éve jelent meg, és nagyon vártam, hogy olvashassam, mert a Nádasdy Ádám jegyezte fülszöveg sokat ígért a heteróságról, mint a diverzséget, széttartóságot jelentő közegről. És ez valóban több síkon jelenik meg a kötetben. Rögtön az első versben az igluépítő főhős befalazza magát, amivel elvágja magát a környezetétől. A második szövegben olvashatunk a bibliai Jonatán és Dávid gyermekkori homoromantikus kapcsolatáról, de beszél a melegség kamaszkori felismeréséről, tesiöltözőkről, a melegradarról és arról, ahogy az apa próbálja megnevelni az eltartó ujjal teát kortyoló gyermekét. A kötet második felében szintén szókimondóan, már már provokatívan, közhelyeket túlhasználva beszél a szexualitásról és a test szépségéről is. Egy számítógépes játék avatárjaként jó seggű karaktert épít magának, vagy például megjelenik a virgács fallikus szimbólunként, miközben a kötet motívumai otthonosan mozognak a biblikus, mitológiai vagy popkulturális, gyakran tudományos jelenkori közegben is. Nem feltétlenül működik jól ez a kötet kezdő kortárs versolvasók kezében, de bátrabbaknak vagy kísérletezőbbeknek nyugodtan merem ajánlani.

v4.jpgLesi Zoltán: Magasugrás

Lesi Zoltán Magasugrás című kötete tavaly könyvhéten jelent meg, és hamar az egyik kedvenc köteteim közé került. A benne található versek elsősorban levelek, vallomások vagy rövid személyes történetek, amelyek együtt adják ki az 1936-os berlini Olimpiai német magasugrójának, Dora Ratjennek a történetét, aki csak azért indulhatott az Olimpián, mert a németek eltiltották Gretel Bergmannt zsidó származása miatt a részvételtől. Dora interszexnek született, és a szülei lánynak nevelték, ő nőként gondolt magára, és nőként versenyzett is. 1938-ban a bécsi Európa bajnokságról hazafelé tartva viszont leszállították a vonatról, a rendőrségen levetkőztették, majd később férfivá nyilvánították és elvették a sportolói eredményeit. Ebben a kötetben megismerjük a történet nagy kereteit. Beszélnek benne a náci Olimpiáról, amin Hitler bemutatta, hogy Németország nagy, erős és elsősorban békés, a célért doppingoló sportolókról, a kor más inteszexnek született sportolóiról, az öltözőben való félelmükről, vagy épp pont az apáról, aki úgy döntött, hogy az interszex gyermeke éljen lányként, majd két évtized múlva irigyli a lányát a Führer kézfogásáért. Ebben a kötetben mindenki birtokol kis információmorzsákat, mindenki elmeséli szubjektíven a maga történetét, érzelmeit, tapasztalatait, vélekedéseit, és nem foglalkozik vele, hogy összeáll-e ez egy egészé. Miközben persze összeáll.

Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok ittcovers_542200.jpg

Nem tudom, hogy lehet-e, szabad-e egyáltalán LMBT versekről beszélni Nádasdy kötet nélkül, talán lehet, hiszen ő maga mondta, "én nem vagyok LMBTQ, én csak egyszerű buzi vagyok", de azért mégsem maradhat ki. A Jól láthatóan lógok itt egy nagyon más Nádasdy kötet, mint amit eddig olvashattunk. Megmaradt az a polgári nézőpontja, amit minden megjelenése körül látunk, de sokkal közelebb engedett magához. A játékos versek mellett, amikben például a reggeli étkezések két ember közötti áthidalhatatlannak tűnő különbségeiről értekezik, megjelennek azok a versek is, amelyek keresik a helyüket a tőle megszokott polgári tartás és a mélyen alanyi költészet között. Beszél a halálról és a betegségekről. Metaforákat keres és hasonlatokat, amelyek meg tudják nyugtatni, mert a leírható az már ismerős is, az már nem bánthat. És persze, helyenként, ahogy Nádasdytól megszoktuk, fel-feltűnik a homoszexualitás is, hogy aztán az utolsó versben már már prózaversszerűen és hosszan olvassunk Márkról, az orvosról, aki gyógyítja a tanár úr szívét, és akibe képes volt beleszeretni. Szép költészet ez, érdekes irány. Tudom, hogyha kezembe veszek egy Nádasdy kötetet, hogy szép lesz, de ez sok ponton meg tudott lepni, és ez jól esett. Egészségünkre.

Ennyi lett volna mára ez a bejegyzés. Szerettem volna nektek megmutatni, hogy van LMBT irodalom a regényeken és a tényirodalmon is túl, mert ezek a kötetek egytől egyig tök fontosak számomra, és örülök, hogy végre rávettem magam arra, hogy beszéljek róluk. Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran komment szekcióban,
háttértartalmakért lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

Igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza (Írások melegekről, melegségről)

2017. augusztus 19. - Szilvió

Sziasztok,

ma egy különleges ember, szerintem különleges tárcagyűjteményéről* hoztam értékelést nektek.

Nádasdy Ádám értelmiségi, aki tudja, hogy kell filmet nézni, és tudja hogyan kell ajánlani. Észrevette a különbségeket utca és utca vagy város és város között a melegélet tekintetében, akkor amikor még nem is volt (vagy legalábbis nem ennyire ismerten).

A kötet első felében külföldről ír főleg, meg filmekről, de interjút is találunk, Schakespearnek is szánt néhány sort, és a 2009-es Budapest Pride megnyitóbeszédét is kiadta.
A második felében az Élet és Irodalom című folyóirat felkérésére 2014-ben írt 13 tárcát olvashatjuk, általánosabban a meleg életről, de bővebben majd minderről később.

*A tárca (vagy a nemzetközileg elterjedt francia feuilleton) rövid terjedelmű, publicisztikai műfaj. Az újságok tárcarovatában közölt, rendszerint aktuális témájú, könnyed hangvételű kisesszé.
forrás: http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Tarca.htm

vastagboru_mimoza.jpg

Amikor eldöntöttem, hogy meleg aktivista leszek, kijött a Meleg férfiak, hideg diktatúrák című interjúkötet és dokumentumfilm, amiben idős és már régóta fiatal meleg férfiakat, köztük Nádasdy Ádámot, kérdeztek a fiatalságukról, és főleg arról, hogy az átkos rendszerben milyen volt melegnek lenni. Aztán Szegedre kerültem, ahol nem sokkal az aktivizmusba helyezkedésem után volt a Vastagbőrű mimóza Szegedi könyvbemutatója (ezelőtt olvastam először ezt a könyvet). Majd rájöttem, hogy nyelvész szeretnék lenni, így tavaly nyáron elolvastam a Kálmán Lászlóval (szintén nyelvész) írt Hárompercesek a nyelvről című könyvét, amely alapdarabja a nem szakmai, de nyelvészet felé érdeklődésnek... És ha ez nem volna elég, Schakespeare-t fordít, így a Hamlet manga például az ő fordításával került kiadásra, vagy Dante Isteni színjátékának teljes anyagát is újrafordította (amiből én már vizsgára készültem), és mindemellett verseket is ír, nem is akár milyeneket. Szóval sok ponton lehet és érdemes kötődni Nádasdy Ádámhoz. :)

n0.jpg

Az első fejezetben talán a legizgalmasabb a kor és a kontextusok pikantériája. 1995-ös a legkorábbi tárca, egy filmajánló, és 2009-es a pride beszéde, és ez a 14 év alatt is, de azóta különösen sokat változott a meleg élet, ma már nem feltétlenül külföldről szól, nem művészfilmekről, és talán annyira nem is a bujdosásról mint korábban, bár ma is igaz, hogy melegnek lenni elsősorban titok, és szeretem, mikor arról ír, hogy kilóg a lóláb, mert valaki elszólja magát, vagy mondjuk szembemenve a heteronormatív társadalommal, meleg fejjel gondolkozik. :) Vicces, vagy legalábbis mosolyogtató.

A másik dolog, ami tetszik benne, hogy a kor művészeti, főleg filmművészeti teljesítményeiről is ír, amiket én gondosan bematricáztam első olvasáskor, és hozom be a lemaradásomat, hogy melegként ne csak Madonnából legyek vérprofi, hanem mondjuk értsem, hogy Derek Jarman angol filmrendező (olyan filmeket érdemes tőle nézni, mint a Blue, a II. Edward, A Kert vagy a Szent Sebestyén) hogyan gondolkodott az erotikáról, a halálról vagy épp az életről.

Külön kiemelném, hogy egy szuper cikke is helyet kapott a gyűjteményben, amelyet Allen Ginsberg halálára írt 1997-ben. Allen Ginsberg az amerikai és a világ beat irodalmának legkiemelkedőbb alakja, és aki nem olvasta volna az Üvöltés című versét, az ide kattintva pótolhatja. Pótolja. Ez volt a személyes kedvencem a tárcák közül. (Baszki ez az ember LÁTTA SZEMÉLYESEN ALLEN GINSBERGET, amikot Budapesten tartott előadást!)

A második fejezetben más sokkal személyesebb, és általában a melegekről, melegségről szóló cikkei vannak túlsúlyban. ír arról, hogy mindig a kisebbség alkalmazkodik a többséghez, hogy milyen az ember alapvető természete (Kíváncsi. Nagyon.), és alapjaiban a meleg életről. Mert időközben megismerősödött ez a szókapcsolat: Egy első fejezetbeli cikkben arról ír, hogy ha egy heteró pár bemegy a zöldségeshez (mondjuk dinnyéért, mert most nagyon kívánom) akkor az élet; ha két férfi megy be, akik egy pár, az szex, mert az embereket az érdekli legjobban... vagy nagyon max. életformának volt nevezhető. Nos, ebben fejlődés mutatkozik a 19 év után, még ha ez konkrétan nincs is kimondva.

Megválaszolásra kerül, hogy miért jó melegnek lennni, ha már így alakult:

Jó dolog melegnek lenni, ha már muszáj. Jó azért, mert az ember valamilyen. Jó dolog valamilyennek lenni. Sokan ezért irigyelnek minket. Titka van az embernek. Hiszen a mai világban melyik 18-20 éves fiatalnak van komoly súlyos titka?

Engem alapvetően érdekel a vallás, vagy inkább a hit, hogy milyen szabályrendszer szerint működhet a világ (Az ateistább olvasóim kedvéért jelzem, hogy a fizika is érdekel.), és Nádasdy hívő, amiről szintén ír, és van két olyan gondolata, amit fontosnak tartok annyira, hogy itt is kiemeljek: 

A kereszténység eredetileg a éppen a szegények, a rabszolgák és a kicsinyek, a hátul álldogálók és a megvetettek vallása. Pont nekünk, melegeknek való. Jézusnak nem derogált az APEH-( vagy NAV-)dolgozókkal, prostituáltakkal, megszálló katonákkal szóba állni. Az tehát nem kérdés, hogy lehet-e homoszexuális ember ember hívő keresztény.

a Biblia halálbüntetés mellett tiltja a férfiak közösülését, de azt is mondja, "Jósnőt ne hagyj életben!" (2Móz 22,17) Legközelebb, ha a Bibliát emlegetik önöknek, tessék megkérdezni: "És a jósnőkkel már végzett?"

Kedvenc részem: Az egyik nyilvánvalóan az Allen Ginsberges, a másikban pedig megtudjuk, miért szuper, hogy II. Erzsébet részvéttáviratot küldött Peter Paersnek, Benjamin Pritten (az akkor élő legnagyobb angol zeneszerző) halála után, de ezt már olvasd el te is. :)

Ajánlom mindenkinek, aki gondolkodni vágyik, vagy egy picit jobban bele akar látni a meleg történetekbe, és az életbe úgy általában. Vicces, kedves, és klassz, miközben tűpontos és izgalmas. :)

----------------------------

Szintén egy nem egységes könyv, ráadásul tárcagyűjtemény. Remélem sikerült egy alaphangulatot mutatnom. :)

 

Ha olvastad már, vagy bármilyen kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban.
Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy a facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. :)

A következő posztról nem tudok nyilatkozni, mivel elég vicces két hetem lesz, és értékelés illetve egy új #LMBT-t olvasunk sorozat rész is várható, de amíg nem jön, ne felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

borítóképek a moly.hu-ról

Tündérmese könyves kihívás

Sziasztok,

valószínűleg a visszatérő olvasók közül sokan meglepődtek a címen, szóval magyarázom is: Ebben a tag posztban tündérmesék szereplőinek apropóján tesznek fel könyvekkel, olvasással kapcsolatos kérdéseket, amiket én igyekszem megválaszolni, főleg meleg témában. Kezdjük is a kép alatt:

kepkivagas_4.JPG

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy meleg könyves blogger, aki elkezdte a tündérmesés könyves kihívást.

  1. Pinokkió - A fiú, akinek megnőtt az orra, ha hazudott
    Hazudtál már egy könyvről, mert szégyellted, hogy tetszett?

Nem, alapvetően ártatlan dolgokban füllentős típus vagyok az életben, de a véleményemet dolgokról ha akarnám sem tudnám eltitkolni általában.

  1. A Szépség és a Szörnyeteg - A lány, aki nem a külsőbe szeretett bele
    Melyik könyvet imádod, annak ellenére, hogy rémes a borítója?

joakaratuak.jpgJonathan Littell: Jóakaratúak: Fantasztikus könyv, tényleg,
de ezzel a szürke borítóval, úgy, hogy nemzetközi siker… Na mindegy, szeretjük.

  1. Hófehérke - Akire a szépségéért vadásztak
    Vettél már meg könyvet csak a borítója miatt, és ha igen, mi volt az?

Alapvetően állati sok random valahová kitelepült használt könyvesnél vásárolok, ahol találok olykor olyan meleg tartalmú könyveket, amiket egyébként nem ismerek, de a tartalmukat a borítóról tudom szűrni ilyenkor.
Így szereztem meg legutóbb például Zuzana Brabcovától a Gyöngyök évét, David Levithantól és John Greentől a Will és Willt, illetve a könyvfesztiválon is így szúrtam ki Karin Fossumtól az Ördög tartja a gyertyát című krimit.

gyongyok_evei.jpg

  1. Csipkerózsika - Akit elátkoztak, hogy aludjon, majd az igaz szerelem csókja ébresztette fel
    Melyik a kedvenc könyves párod?

 Már áradoztam arról, hogy mennyire jó háttere van Becca Prior: Sztocholm-szindróma című regényének, és hogy fokozzam, tőlük választottam, de nem Briant és a Jaket, hanem  két háttérszereplőjét: Javadat és Nathant. Ők olyan alakok, akiknek a való életben nem kellene találkozniuk (a társadalmi normák szerint), de ha így alakult akkor ahw. :3 Külön-külön és együtt is fantasztikusak.

  1. A kis hableány - Aki feladta az életét a szerelemért
    Szoktál kipróbálni új műfajokat vagy inkább maradsz azoknál, amelyeket ismersz és szeretsz? Ha kipróbáltál már újakat, melyik volt az utolsó ilyen könyv?

Mivel notórius könyvvásárló vagyok, de nem szeretek kockáztatni, ezért általában a komfortzónámon belül maradok, ami a szépirodalom, ifjúsági, ebben a világban lévő kis szórakoztató valami, vagy krimi nagyon ritkán, pedig tudom, hogy vannak LMBT fantasyk is, és egyszer rájuk is vetem majd magam, de még küzdenem kell. De a blog miatt tuti rá fogom magam venni. ;)

  1. Hamupipőke - Aki elvesztette a cipőjét éjfél után
    Melyik volt az utolsó könyv, ami miatt fennmaradtál egész éjszaka?

Ez a tavalyi téli vizsgaidőszak előtt történt (december 6-án pontosan, mert akkor volt az egyetemen könyvvásár, és ott vettem), amikor már nagy vizsgalázban égtem, de egyszer csak megelégeltem, hogy nem tudok a magam szórakoztatásra olvasni, ezért az aznap estét kivettem magamnak és a David Levithantól és John Greentől a frissen megszerzett Will és Willnek.

  1. Rapunzel - Akit bezártak egy toronyba
    Melyik volt a legrosszabb könyv, amit az elmúlt hónapban olvastál?

Ez most nem meleg témájú lesz, mert eddig talán csak egy meleg témájú könyv nem tetszett, és azt amúgy sem most olvastam, és amúgy is leírom lejjebb, szóval itt: Petőfi Sándortól az Apostol, nem tudom miért, de annak dacára, hogy sokan szeretik, én ki nem állhatom, de kedden vizsgázom belőle.

  1. Aladdin - A szegény fiú, aki egy dzsinnt talált
    Melyik volt az utolsó "könyvkincs", amit találtál?

 Alapvetően nagy könyvturis vagyok, mint az bizonyára már kiderült számotokra, de most a Könyvfesztiválon a Maximnál lévő kettőt fizet hármat vihet kedvezménnyel megszerzett könyveket szeretném megemlíteni, mert David Levithan Nap nap utánját, és az Egy másik napját már kiolvastam, és jön róluk blogbejegyzés valószínűleg a jövő hét végén, a harmadik könyv, John Corey Whaley Nagyon logikátlan barátság című kötete pedig megvárja a vizsgaidőszak végét.nap_nap_utan.jpg

  1. Alice Csodaországban - A lány, aki a nyúlüregbe esett
    Melyik könyv olvasása során érezted úgy, hogy egy teljesen új világba csöppentél?

Ryan Lovelies: Ethan és Carter: Ebben a könyvben nincs semmi olyan, ami ne lehetne evilági, mégis el tud varázsolni. Az elfogadás, szeretet egy olyan idilli állapotot teremt, ahol szeretnék élni. Mondjuk a szomszédjukban, közel a tengerparthoz. ;) Másrészt ez volt az első kifejezetten meleg témájú könyv, amit olvastam, és mindenkinek ezt ajánlanám, aki még próbál küzdeni magával. Nagy adag elfogadást ad. Hatalmasat.

  1. A békakirály - Az elvarázsolt herceg, aki újra emberré vált
    Melyik volt az a könyv, amelyikről azt gondoltad, hogy utálni fogod, de végül mégis megszeretted?

Hubert Selby: Utolsó letérő Brooklyn felé. A Rekviem egy álomért írója, amit én 7 azaz hét oldal után tettem le, mert állatira idegesített az író stílusa, és ezt a könyvet is abban írta. Alapvetően kis novellákból vagy epizódokból épül fel a mű, amiben egy ötvenes évek béli munkássztrájkot és az akörüli történeteket ismerünk meg. A melegség és a transzvesztitizmus mellékszál, de szerintem rendkívül érdekes, kapadohányfüstös és proli. Nem gondoltam nagy kedvencnek, de aztán megtaláltam egy könyvcserés helyen, és akkor jöttem rá, hogy valahol a szívem mélyének hátsó bugyrában szeretem.

  1. Jancsi és Juliska - Akik elvesztek az erdőben és egy boszorkány elfogta őket
    Melyik testvérpár (fiú-lány) a kedvenced és miért?

 Tudom, hogy csak mostohatestvérek, de Sam és Patrick Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései című levélregényéből. Imádom őket.

  1. Piroska - Akit a nagymamának öltözött farkas felfalt
    Melyik könyvben csalódtál azután, hogy beleszerettél a borítóba és a fülszövegbe?

Róbert Katalin: Színből, szívből, igazán. Alapvetően szerettem a Könyvmolyképző Szivárvány-kör könyveit, de ez után nem is olvastam onnan, mert kiábrándultam, hogy ez átmehetett. De akarok olvasni Rácz-Stefán Tibort, szóval egyszer muszáj lesz folytatni (Három évvel később persze már tudom, hogy kár volt annyira várni RST-t. - A három évvel későbbi, posztot javító Szilvió).

  1. Rumpelstilskin - Akinek senki sem tudja a nevét
    Melyik az a könyv, amelyiket imádod, de nem kapott elég figyelmet?

Az ehhez hasonló kérdésekre mindig Jaenette Wintersontól a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? című könyvét válaszolom, és nem véletlenül. 2011-ben jelent meg magyarul a Park kiadó gondozásában, és lassan a missziómmá kezd válni, hogy ismertessem meg mindenkivel, miközben nekem sincs meg, így persze bejegyzést sem írok róla (Fél évvel később beszereztem, de most két évvel később sem volt belőle még értékelés, viszont most, a koronavírus karanténban nagyon gondolkozom rajta, hogy újraolvasom. - Megint a három évvel későbbi Szilvió). Viszont: Nádasdy Ádám Vastagbőrű mimóza című melegség témájú tárcagyűjteményében egy egész tárcát szentel ennek a műnek, aminek állatira örültem, szóval Vivát Nádasdy (Egyébként is.)!

Miután megírta, írt hozzá még egy kis megjegyzést, mint általában szokott,

----------------------------

Erre a tagre most elég büszke vagyok, mert nem hittem volna, hogy szinte minden kérdésre van meleg könyvem, de örülök, hogy így alakult. Most elkezdődik a vizsgaidőszak, és nem fogok tudni szórakoztatót olvasni valószínűleg, de így, hogy tartalom nélkül ne maradjatok, valószínűleg ilyen kihívásokat fogok csinálni, mert ezek kis ajánlók és annak dacára, hogy körülbelül ez a 30 könyv forog, több szempontból ismerhetitek meg ti is őket, így bízom benne, hogy tud újat adni nektek. 

Ha van véleményetek, megjegyzésetek a listához kapcsolóan keressetek bátran kommentben.

A következő posztig pedig ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

jah, és igen...

aztán boldogan élt,  amíg el nem szomorodott.