Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Martha Breen - Jenny Jordahl: Nagyszerű nők

A feminizmus rövid története

2019. július 10. - Szilvió

Sziasztok,

ma egy nagyon sok szempontból különleges könyvet hozok nektek. Egy olyat, amit nagyon vártam, mert úgy tűnt, hiánypótló lesz. Egy képregényt, ami bemutatja mi is az a feminizmus, milyen problémákkal küzd a női politikai önrendelkezés lehetőségének felmerülése óta, illetve, hogy milyen az az elsősorban nyugati nőkép, amihez a feminizmusnak viszonyulnia kell.

A bejegyzés első részében hosszabban írok arról, amiről a könyv szól, mert kvázi jól tárja fel a feminizmus fontosabb kérdéseit, és örülök, hogy egy könyv kapcsán tudok erről nektek hosszabban írni, aztán pedig felvetem, hogy a konkrét könyvvel milyen problémáim vannak, és persze azt is, hogy mit tartok benne kifejezetten jónak.

nagyszeru_nok.jpg

A feminizmus története a könyv segítségével

A Nagyszerű nők a nőiség és a feminizmus történetét kezdi el mesélni attól a középkortól közhelyszerűen sokszor elismételt helyzettől, hogy a nőknek semmilyen önrendelkezése sincs. Születésüktől fogva az apjuk kényének vannak kitéve, majd a házasságban a férjüknek fogadnak engedelmességet, a ház körüli munkában osztályhelyzetüktől függően kiveszik a részüket, gyermeket szülnek és nevelnek.

Ezt a nem túl vidám helyzetet frappáns, szemléletes, de humoros, a könyv témáját jól felvezető képekbe kapjuk meg, amiket követően az USA-ba csöppenünk, ahol először kerül szóba a testi és politikai önrendelkezés. Ahogy a könyv címe is mutatja, a nagy feminista programokat egy-egy nagyszerű nőhöz rendeli, itt 1848-ban az Egyenlőségi Nyilatkozat fő szövegezőit, Elizabeth Cady Stantont és Lucretia Mottot emeli ki. Ők fontos előképüknek tekintik a rabszolga-felszabadításban nagy szerepet játszó Harriet Tubmant, aki a Föld alatti vasút egyik vezető alakja volt, amivel fekete rabszolgáknak segített Északra jutni, és Harriet Beecher Stowe-t, aki a Tamás bátya kunyhója című regényével megmutatta, milyen egy rabszolga szemén át nézni a világot. Ebben az értelemben, ahogy ez a könyvben áll is, a rabszolgaság elleni harc és a nőjogi mozgalom egy nagy közös ügy, ami a társadalmi elnyomás ellen alakult.

wrightsweb-sm.gif

Ezen részek után jutunk el az öreg kontinensre, azon belül is a felvilágosodás időszakára, amivel kapcsolatban egy szerintem is fontos megjegyzést tesz a kötet. A felvilágosodás ugyanis a szabadság, egyenlőség, testvériség elveit tűzi zászlajára, azonban ez kizárólagosan a polgári fehérbőrű férfiak szabadsága, egyenlősége és testvérisége. A felvilágosodás eszméivel egyidőben, és a könyv humoros tálalása szerint azzal szemben írta meg Mary Wollstonecraft A nő jogainak védelmében című munkáját, amely az első szöveg, ami azt állítja, hogy a nemi szerepek a társadalom által kijelölt konstrukciók, amelyeket az eltérő nevelés kelt életre. És ez baromi korai szöveg, 1792-es, ami csaknem 50 évvel előzi meg az Egyesült Államok béli nyilatkozatot, mégsem ez került előre. De erről majd később.

A következőkben már sokkal komolyabban tudunk beszélni nőmozgalmakról. Mármint igazán a századfordulón alakult meg a nőmozgalom. Egyrészt nagy hangsúlyt kap a feminizmus történetében mindig vitatott Szüfrazsett mozgalom, akik többségében felsőosztálybeli radikális nők voltak (tudniillik, nekik volt lehetőségük, értem ez alatt, hogy idejük és önrendelkezésük politikával foglalkozni), akik üres államigazgatási központokat robbantottak, gyújtogattak a nők szavazati jogaiért. Ezt a helyzetet fogja megoldani az első világháború, amely alatt (mint ahogy arről Radclyffe Hall is ír a Magány kútjában) nőkre volt szükség a munkaerőpiacon és a hátországi katonai szektorokban, erősebb nőkre akár a seregben is. És ezután már nem lehetett a nőket visszazavarni.

rosietheriveterdribbble.gif

Ezzel megoldódni látszanak a nyugati kultúrában a korai nőjogi mozgalmak fő célkitűzései. Várja őket a munkaerőpiac, ahol saját jövedelemre tehetnek szert és beleszólhatnak a politikába, élhetnek a szavazati jogukkal. Persze ez nagyon hosszú út, ma is komoly probléma az üvegplafon, azaz az a pont, ahonnan nem nagyon jut tovább egy női vezető, vagy a passzív választójog, azaz a választhatóság. Női vezetőkből még lényegesen kevesebb van, sőt, a huszas-harmincas években még a nők bérviszonyai és a piaci megbecsültsége is hatalmas csorbákat szenvedett, mégis sok fontos győzelemről beszélhetünk innentől a nőjogi mozgalmakban.

És persze beszélnünk kell egy új kérdésről, a testi és szexuális önrendelkezésről. Ami igen, elsősorban a gyermekvállalás és a családtervezés témáját érinti. Hiszen egy nő kiszolgáltatott enélkül a családjának és a munkaadójának, így a feminizmus egy pontján ennek elő kellett kerülnie. Ez az időszak a húszas évek, amikor az addig kizárólagosan jelen lévő beöntőtartály mellé a modern gumiipar segítségével létrejött a pesszárium, majd a 60-es években (ezen egyébként meglepődtem, hogy ilyen későn) a fogamzásgátló tabletták. És ennek a témának a fontos része még az abortusz téma, amivel kapcsolatban kifejezetten tetszett, hogy jelzi, hogy ez egy megosztó és vitatott téma, a feminizmus egyik legvitatottabb kérdése. Ez azzal együtt is tetszett, hogy én eléggé egyértelmű állásponton vagyok, de fontos az a beszélgetés vagy vita, amelyet a könyv ezen téma köré generálhat.

És az utolsó nagy fejezetként tárgyalja a könyv a homoszexualitás kérdését, amit a mai magyar mainstream feminizmus is ügyének tart, és örülök, hogy a könyv is tárgyalja, mert így nekem is alkalmam van a feminizmust tárgyalni egy LMBT kérdésekkel foglakozó blogon. Ugyanis a feminizmus harmadik hulláma középpontjában a kisebbségi helyzetek és az egyéni szabadság áll.

u_2.gif

A melegség/leszbikusság kérdését elég ügyesen foglalja össze. Beszél Szaphóról, aki mégiscsak a világtörténelem első női költője, és történetesen leszbikus verseket írt, majd rátérünk arra, hogy a XX. században és előtte milyen meglátások vetődtek fel általában a melegséggel kapcsolatban, hiszen a leszbikusságot általában nem kezelték (nagy) problémának. Beszél arról, hogy bűnnek, mentális betegségnek, démoni megszállásnak tartották, és ehhez képest kezelték, beszél a melegeket érintő holokausztról, és arról, hogy több országban napjainkban is halálbüntetés jár a melegségért, ahogy beszél a nyugati civilizációban is megtapasztalható gyűlölet-bűncselekményekről, és majdnem egy teljes oldalt szentel a 2016-os Orlandói eseménynek, ami nagyon jól esett az akkor már a melegségével azonosulni tudó énemnek, akit az a tragédia baromira megrázott.

És beszél a melegmozgalomról. Stonewallról (amit, tudom, hogy csak később akarok dühöngeni, de bassza meg a ló, New Yorkba helyezett el San Francisco helyett), és a Pride mozgalomról, ami ennek az eseménynek az emlékére alakult.

43d.gif

A könyv végét Malala Yousafzai történetének szentelik.Ő egy velem egy idős, 22 éves pakisztáni származású lány, aki blogolni kezdett, amikor hazájában elvették a lányoktól az oktatás lehetőségét, majd tálib terroristák szemen lőtték, de ennek ellenére ma is fontos élharcosa a nők tanítattásának, amiért 2014-ben Béke Nóbel-díjjal is jutalmazták. Ő egy nagyon jó karakter arra, hogy még egyszer megszólítja a könyvet megcélozni akaró fiatalságot, és egyébként is fontos az ő történetét sokszor elismételni, ahogy ő is mondja:

Nem azért, mert az annyira egyedi, hanem éppen azért, mert nem az.
Nagyon sok lány története ez.

És most nézzük magát a könyvet közelebbről:

Mióta Szederkényi Olga a Cser Kiadó közelében van, fél év alatt két nagyszabású könyvet hoznak ki a nőséggel és a feminizmussal kapcsolatban. Az első egy felnőtt mesegyűjtemény volt az És boldogan éltek? címmel, amiben 10 kortárs női hang szólaltatja meg egy-egy klasszikus mesének a vége utáni részét, így nagyon eltérő, sokszor rendkívül sötét mesehátteret kaptunk, Szabó Imola Julianna szuper illusztrációkkal bővítette, így az olvasó egy állati klassz kompakt könyvet kapott. És most itt van ez. Fontos könyvnek tűnik, kapós, jogos döntés lehetett, hogy lefordítják. Ráadásul én üdvözlöm a témát a könyvpiacon, és ha még több ilyet hoznak, akkor azt is üdvözölni fogom. Csak ez most több mindenért nem működött.

Először is az itthoni dolog. Szederkényi Olga ír előszót a magyar kiadáshoz, amiben 12 pontot kínál (gusztustalan és nem hiszed el, hogy ezt valaki leírja: #kedveskisasszony! hashtag kezdettel) a célcsoportul vett kiskamasz lányoknak ahhoz, hogy olyan nővé váljanak, akiket nem tesz zsebre a világ. Alapvetően ezek nem voltak annyira formabontóan új gondolatok, de szerencsére elfért, látszólag nem sok vizet zavart. De persze mutatom az elsőt:

Sose veszítsd el az önbizalmad. A magabiztos, kiegyensúlyozott és nyugodt nő vonzó, és jót tesz a saját, valamint környezete egészségének.

Vonzó. Baszd meg. Egy kibaszott feminista könyvet adott a lány kezébe, amiben arról beszél, hogy nem a férfiak felől kell meghatároznia magát, és nem egy rohadt kéjedény, és baszdmeg azt bírta leírni, hogy vonzó. Az első pontba. Majd azt, hogy

Állj ki magadért, ha bántanak.
De ezzel a lehetőséggel ne élj vissza.

És én már erre nem is regálok, mert van gondja a kötetnek magában is.

A könyv alcíme, hogy a feminizmus rövid története, de ahogy az első egységben is többször említettem, a könyv néhány kósza iszlám példán kívül a nyugati civilizációról, elsősorban az USA-ról és Nyugat-Európáról beszél. Mert máshol ugye nem is volt feminizmus. Nyilván nem. Amúgy ez baromira metaforája annak, ahogy a kultúráról is gondolkodunk, és elkeserít megint.giphy_8.gif

Tovább keserít, hogy a könyvnek nem sikerült egy tisztább szervező elvet adni. Nem feltétlenül kronológiát követ, nem is csak a feminizmus fő törekvéseit mutatja be tárlatszerűen, és nem is a feminista mozgalom fő hullámai alapján tagolja a könyv magát. Valami ilyesmi alapján, hiszen a társadalmi berendezkedésekből válank ki a feminizmus fő kérdései, amik óhatatlanul kronológikusak, de azt hiszem itt nem volt egy szerkesztési elv kiválasztva, ami néhol zavarossá teszi az egészet.

feminist_4.jpgHa pedig a feminizmus fő hullámai. Én ennek a felvetését, lehet, hogy kihagytam volna, vagy jobban elmagyaráztam volna, mert a felsőoktatási tanulmányaim segítettek képbe kerülni, ami valószínűleg nem áll minden olvasó rendelkezésére. A felemelt ököl Vénusz tükrével kombinálva (lsd. a képen) pedig nem tudom miért a feminizmus jele, mert a könyv csak annyit mondd el, hogy ez a feminizmus jele, és úgy érzem a megfelelő google kulcsszavakat sem találom hozzá. És akkor még nem beszéltünk a testi integritásról sem, amiről én nyilván tudom, hogy mit jelent, de egy 12 éves olvasó vajon hogy van ezzel?

És végül a lap alján a feszült, dühös nők, akik beolvasnak, mert nekik nem elegek a feminizmus eddigi eredményei (hangsúlyozom, nyilván nem elegek, teljesen egyet értek velük), annyira férfiasra sikerültek, hogy az antifeministák szakállat rajzolhatnának rá, és zászlójukra tűzhetnék, hogy na ilyenek nem akarunk lenni.

És rühellem, de ezzel együtt értem, hogy miért készült el ez a könyv, és magamat méginkább rühellem érte, de még mindig azt gondolom, hogy ez egy fontos szöveg lehet. Nagyon okos és bölcs beszélgetések indulhatnak általa, nevelhető vele egy jobb és tudatosabb nő generáció. De ehhez értő olvasás, sok bizalom és rengeteg egymásra figyelés kellene, mert egyedül szerintem nem érdemes feldolgozni. Abban bízom, hogy jönni fognak még jobb könyvek erről a témáról ennek a célcsoportnak, akár ebben a formában, mert tényleg baromi fontos volna.

Kedvenc részem

Amikor a világ nőjogi mozgalmai együtt kezdenek szerveződni. Alapvetően nagyon fontos korszak a feminizmus történetében ez, és nagyon szerettem a háború ellenes nőket, és azoknak a hangadóknak a történeteit akik börtönbüntetést, halálbüntetést kaptak a véleményükért. Erről fontos többet beszélni.

Ajánlás

Amíg több szuper könyv kijön ebből a témából, addig ajánlom szeretettel a könyvet azoknak, akik ismerkednek a feminizmussal, fő problémáival, és témafelvetéseket, fogódzókat keres akár magához a feminizmushoz, akár egy-egy részterületéhez. Ajánlom azoknak, akik kíváncsiak, de még félnek nagyobb fába vágni a fejszéjüket, és persze ajánlom szülőknek, tanároknak, akik ezt az ismeretanyagot tovább tudják adni, meg tudják beszélni a lányokkal, a gyermekekkel. Mert ugye a feminizmus nem csak a lányok ügye.

Marta Breen - Jenny Jordahl: Nagyszerű nők
A feminizmus rövid története
Cser Kiadó, 2019
122 oldal
Így olvastam: Két óra alatt könnyen átlapozható, én kétszer olvastam, egyszer gyorsan átlapozva, egyszer pedig lassabban kijegyzetelve, de mivel fiatal kamaszoknak szól, így jól befogadható.

Ennyi lett volna ez a bejegyzés, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. :)
Ha olvastátok már a könyvet, vagy kérdésetek, megjegyzésetek volna, akkor keressetek bátran a komment szekcióban.
Ha nem szeretnél lemaradni a következő posztokról, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra.
Ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebokkon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :) És semmiképp ne feledd a következő posztig se:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió