Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


A hétvégém: Budapest, Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár és még annyi minden

2019. október 18. - Szilvió

Halihó,

a múlt hétvégét Budapesten töltöttem, péntek délelőttől, egészen hétfő reggelig, és nagyon sok minden történt ezalatt. Részt vettem a Margó Irodalmi Fesztiválon és Könyvvásáron, de voltunk kint a Terézvárosi Búcsún és megnéztük az ARC közérzeti kiállítást is. Nagyon jó volt az egész, mutatom mit csináltam, miket vettem, miknek örültem nagyon!

margooooo.JPG

Péntek

Az elején kezdve: Vonattal mentem Szegedről Budapestre, és a Nyugatiból hamar beugrottam a Vígszínházba, hogy beszerezzem a régóta vágyott POKET köteteimet a helyi automatákból. Végül három kötetet szereztem be, a negyedik pedig beakadt az automata üvegébe, amit keddre postáztak is nekem. És nagyon kedvesek voltak végig az ügyintézés pedig rövid volt, és segítőkész, egyszerűen hívtam az automatán a számot, és aztán küldtem egy képet e-mailben. :) Szóval nem tört le, sőt. :) Ezeket szereztem be:

Lewis Caroll: Alice csodaországban
Nagyon régóta szerettem volna elolvasni, mert nagyon szeretem Tim Burton filmeket belőle, és mert alapműnek tartom, azt hiszem nem kell magyaráznom. Gryllus Dorka ajánlja, akinek nagyon szeretem a munkáit.

F. Scott Fittgerald: A nagy Gatsby
Nem tudom miről szól ez a könyv, de nagyon régóta el akarom olvasni, még azokból az időkből, amikor tudtam, hogy miről szól. Szintén azt gondolom, hogy valamelyest az alapműveltség része ez a történet, és nagyon bízom a korábbi, erre a könyvre vágyó énemben. Wunderlich József, a Vígszínház színésze ajánlja.

Bohumil Hrabal: Gyöngéd Barbárok
Szóval ez a könyv a szívem csücske lesz. Nagyon szeretem Hrabalt, és bár ezt a könyvét még nem olvastam, de biztosan csodálatos lesz. Hrabal valami nagyon egyedit, humorosat és bájosat fog meg a cseh huszadik századi kispolgárságból, annak a túlélni akarásáról és a boldogságra törekvéséből. Nagyon egyszerű alakokat mozgat, már-már gúnyosan kinagyított egyszerű motivációkkal, de Hrabalnál mindig velük, értük nevetünk, semmiképp nem rajtuk. Nagyon jóságosan mesél egy végletekig abszurd világról, és ezt nagyon szeretem. A csodálatos Törőcsik Mari ajánlja, már csak ezért is érdemes imádni.

Vecsei H, Miklós - Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Ez a POKET projekt első verseskötete, versantológiája, amiben klasszikus és kortárs versek állnak egymás mellett, lépnek beszélgetésbe. Már elkezdtem olvasni, egy izgalmas kötetnek tűnik, érdekes és nagyon különböző, mégis (egy picit a magyarnak tartott lehangoltabb létállapotban) egymásba olvasható versek ezek. Az elején tartok, de kifejezetten pozitív gondolataim vannak a kötetről.

...aztán lepakoltam a szállásomon, vettem tusfürdőt, mert nem szeretem utaztatni a tusfürdőmet. Általában egy hostelben szállok meg Budapesten, ahol egy-egy ágyat lehet kibérelni. Nagyon szeretem, mert állati különböző és kedves világutazó emberekkel sodor össze így az élet, és általában a hosteleknek, amikben jártam, van egy alternatívabb aurája, nyilván a célcsoportjuk erre nyitott, és hát én is. Szeretem, és az ilyen szállásokat keresem, bárhol járok. A kedvenc budapesti helyemnek nagy előnye, hogy a belváros szélén van, nekem a legtöbb úticélomhoz egyszer át kellett szállnom, viszont gyakran járnak buszok, trolik. Én mindig veszek 24 vagy 72 órás BKV-bérletet, amivel mindezt nagyon ki tudom élvezni.

A szállásom elfoglalása után nyakamba vettem a várost, és elindultam megnézni a Háttér Társaság archívumát, ami gyűjti az LMBT+ témájú könyveket, tanulmányköteteteket, cikkeket, különböző vizuális- és hangzó anyagokat, egyéb médiatartalmakat. Nagyon izgalmas gyűjtemény volt ez, lesz még róla szó a blogon, de most alapoztuk meg egy majd két órás beszélgetéssel és körbevezetéssel a majd hamarosan várható anyagokat. Nagyon klassz volt egy falnyi LMBT+ könyvvel szemben beszélgetni valami olyanról, ami nagyon hasonló célból született, mint ez a blog, egyszerűen nem volt LMBT+ gyűjtés, és nagyon várom, hogy ajánlhassam nektek, de addig is lessétek meg a fenti linken, ha érdekel titeket.

Innen indultam a Margóra. Pénteken négy program volt, ami kifejezetten érdekelt, és hármon részt tudtam venni, a negyedik ütközött, de nagyon örültem, hogy még elcsíptem az írónőt, aki nagyon aranyos volt (a legcukibb dedikálós élményem a fesztivál alatt), és dedikált is nekem (bár ezt már kitalálhattátok a zárójelből).

Darvasi László: Magyar sellő
Darvasi László a magyar irodalom egyik legokosabb alakja, és abszolút legitim helye volt a Világirodalom színpadon. A helyzet pikantériája persze, hogy a szerző szegedi, és hogy Szegeden hétfőn már volt egy majdnem két órás könyvbemutatója, ami sokkal inkább az életműről, semmint kifejezetten a könyvről szólt. Ezen a beszélgetésen szó esett Darvasi novelláiról, tárcáiról és a nagy lélegzetvételű regényeiről egyaránt, és izgalmas volt ehhez képest egy rövidebb terjedelmű regényről hallani pénteken. Darvasi regénye a romantika korában játszódik Magyarországon, németes hangzású nevekkel. Egy grófi uradalmon keresztül mutatja be, milyen az önkényhatalom. Nyilván nem akart megoldókulcsokat adni a regényéhez, de azt mondta, fontos kérdés ez. Még nem vettem meg, de könnyen lehet, hogy ez a könyv lesz a következő Darvasim. Egy jó beszélgetés volt, és hát Darvasi, az mindig jó.

André Aciman: Találj rám!
Nyilván ez volt a Margó fénypontja számomra is. A Találj rám! a Szólíts neveden (értékelés itt) folytatása, ami az apa történetére is fókuszál, és Eliót egy későbbi, érett életszakaszában kapja el. A könyv maga október 29-én jelenik meg, de aznap be lehetett szerezni a Margón, és hát dedikált is. Hatalmas tömeg volt, nem fértek be nagyon sokan a terembe, nekem is mákom volt, hogy ugyanott volt a Darvasis beszélgetés, így bent tudtam maradni. Ha ki kellett volna mennem, én sem jutok be, és emiatt van is egy kicsi rossz érzésem, különösen, mert a harmadik sorban ültem, ami miatt a dedikálással is hamar végeztem. De közben meg én vagyok a meleg könyves blogger, meg amúgy is nagyon jó volt, szóval örülök, hogy így alakult. Aciman nagyon jó humorú kedves ember, aki beszélt a saját identitásáról, vagy arról, hogy azért kezdte írni a Szólíts a nevedent, mert elakadt a Nyolc fehér éjszakákkal, és a történetet nem tudta nem első szám első személyben elmesélni, mert mindig kidobta a szöveg... Nagyon örülök, hogy ott lehettem, és nagyon várom a Találj rám!-ot, de azért nem kezdtem még el olvasni, mert nagyon félek attól, hogy nem fogja megtalálni a Szólíts a neveden lelkét. (Ma délelőtt mégis elkezdtem olvasni, és jelentem, megvan a lélek az első nyolcvan oldalban.)

A beszélgetés kevésbé pozitív része volt, hogy a szinkrontolmács nem ismerte a könyvek címét, így nagyon esetlenül fordította őket, és a gay szót végig homoszexuálisnak fordította... És eddig nem volt gondom azzal, hogy a meleg és a homoszexuális szó szinonimaként van használva, de a Szólíts a neveden esetében alapból szerintem nem illik ilyet mondani, mert az egész címkeosztogatást megússza a regény, másrészt pedig valóban egy egészségügyibb, nem élőbeszédszerű szó ez, és most megértettem azokat a korábbi aktivistatársaimat, akik kerülik ezt a szót... Dehát még ezzel együtt is csodálatos élmény volt.

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
Molnár T. Eszter egy nagyon izgalmas karaktere a kortárs irodalomnak, mert egyaránt van jelen az ifjúsági és a szépirodalmi piacon. Én elsősorban a szépírói munkáit ismerem, így néhány publikált novellája mellett olvastam már és nagyon szerettem A számozottak című novelláskötetét, amiben a forradalom előtti pillanatokat, és az egyén számára is érezhető és valóságos feszültségét írja le. Ezek után nagyon vártam az új regényét, ami megtartotta a töredékes jellegét, és kifejezetten erős maradt a szövegben, szövegekben működő feszültség, de egy sokkal személyesebb szereplő szólal meg. Teréz egy magára hagyott nő, aki gyermekkorában szexuális abúzus áldozata volt, és elhallgatásra volt ítélve. Teréz ennek hatására maradt bent bántalmazó kapcsolatokba, és az egyre több trauma mentén menekül többnyelvű közegekbe. A Teréz, vagy a test emlékezete egy nagyon izgalmas szöveg, próbálja több nyelven megragadni azt a szégyent, amit az áldozat egy egész életen át cipel, és próbálja megtörni a hallgatást angol és német nyelven is, egyfajta folyamatos szótár metaforával. Molnár T. Eszter maradt az egyik kedvenc fiatal kortárs szerzőm, és nagyon örültem, hogy tudta a nevem dedikáláskor.

Világok Találkozása: A kortárs kínai science fiction
Az évem nagy projektje, és ezen láthatatlanul dolgozom is, hogy egyre inkább képbe kerüljek a science fiction és a fantasy világával, és egyrészt ezen az előadáson is ezért vettem részt. Ezzel együtt is érdemes elmondani, hogy nagyon kezdő vagyok a műfajban, mégis számomra is izgalmas beszélgetés tudott ez lenni, ami körüljárta a kínai kulturális helyzetet (úgy általában elmondható, hogy Kína nem olvas), és hogy a zsáner szövegek különösen kis piacon érvényesülnek. Beszéltek arról a problémáról, hogy mi is az angol piacról olvasunk kínai zsánert, meg egyáltalán bármilyen irodalmat, és az is szóba került, hogy milyen etnosztereotipiák mentén beszélhetünk egyáltalán kínai science fictionről. És persze beszélgettek konkrét szerzőkről is, főleg Ken Liu és Cixin Liu nevei maradtak meg, és a műsorfüzet sem segít többet... Izgalmas beszélgetés volt zsánerolvasók visszajelzése alapján is, nekem meg még minden egy picit egzotikum, így szerettem.

Szombat

A szombatom délutánig elsősorban magánélettel telt, barátokkal találkoztam, kávéztunk, beszélgettünk, gyümölcslevet ittunk, beszélgettünk, ettünk, beszélgettünk. Mindezt keretezte a Terézvárosi Búcsú, ami egy nagyon random esemény, ahová idén másodszor kerültünk ki, viszont egy csodálatos barátnőmnek ez hagyomány, amit velem kezdett, mert együtt voltunk öt éve ingyenes Péterffy Bori és a Love Band koncerten. A Terézvárosi Búcsú összességében nagyon hasonlít a legtöbb búcsúra, van kézműves kirakodó vásár, ahol mindent is lehet kapni, volt lacipecsenyés hatalmas sülthúsokkal, és fellépett a környék összes iskolája kórussal, tánccal, furulyával... De együtt voltunk, szerettük. Jó volt, megyünk továbbra is. A Terézvárosi Búcsút aztán csak meg kellett szakítani, méghozzá Margóval. Egye fene.

Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes
Kim Leine grönlandi történelmi sorozatának ez a könyv a második része, és bár a beszélgetés maga nagyon felkeltette az érdeklődésemet, nem elsősorban ezért mentem, és szerencsére ezt a szerző beszélgetőtársa, Karafiáth Orsolya is érezte, így sokat beszéltek a szerző Kalak (értékelés itt) című életrajzi regényéről, ami szintén Grönlandról mesél, nem igazán hízelgően. Az új könyv Grönlandról és a Dániából érkező telepesekről beszél, vallások és világképek határán személyes monológokon keresztül, nagyon lírai már-már intim nyelvvel. A Kalakot dedikáltattam, kedvesen váltottunk pár szót németül, én pedig még mindig gondolkozom rajta, hogy megveszem-e az új könyvét is. A felolvasott részletek jók voltak.

Győrfi Kata: Te alszol mélyebben, Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Ezt megint nagyon vártam. A Jelenkor új verseskötetein a beharangozás óta örömködök.

Győrfi Katát még a slam poetry korai szakaszában ismertem meg a youtube-ra feltöltött videókon keresztül, aztán a Műúton megjelent Lakásgyakorlatok szövegeken keresztül követtem tovább, hogy mit csinál, és most látszólag semmiből jelent meg az első kötete. És én egy nagyon más kötetet vártam. Egy nagyon természetes, női beszélő szólal meg intim, kapcsolaton belüli magányából. Valaki mellett van egyedül mindig ez a valamihez képest létező alany, a versek állandó helyszíne az ágy, fő cselekménye az alvás, és az igazán lírai képek az álomból szólnak ki. A kötet nyelve abszolút olvasható, hoz egy mondjuk Dékány Dávidéhoz nagyon hasonló random világfelépítést, viszont itt az álom egy nagyon erős összekötő elem, ami rögzíti, leköti azokat a testeket, amik egyébként elmozdulnának. Ez volt az első Margón beszerzett könyv, amit elolvastam.

Nemes Z. Máriónak ez a kötet már a negyedik verseskötete, és prózaverseket, verses naplóbejegyzéseket tartalmaz 2006 őszéről, amikor megjelent a szerző első kötete. Persze nem csinálhatunk úgy, mintha csak ez történt volna 2006-ban, ettől lesz számomra érdekes ez a kötet. Nem kérdés, hogy 2006 a legelevenebb trauma a mai társadalomban, amire sok mindent vissza lehet vezetni, és nagyon várom, hogy mit kezd vele Nemes Z. Az elején tartva még egy nagyon elidegenítő nyelvet látok, és eddig önkényesebbnek tűnő gesztusokat, de biztos vagyok benne, hogy Nemes Z. ezt is földelni fogja. Nemes Z. egyébként nagyon jó kifejezetten szépirodalmi szerző, de nem ezzel a kötetével érdemes kezdeni, hanem a A hercegprímás elsírja magát cíművel.

Vasárnap

Vasárnap már majdnem alibiztem. Nagyon fáradt voltam, így dél körül keltem fel. A vasárnapi programom az volt, hogy menjek el az ARC Közérzeti Kiállítás utolsó napjára. Nagyon régóta figyelem a kiállítást, de idén először vettem részt rajta, és egy nagyon izgalmas plakátkiállítást nézhettem végig. A fő témája a klímavészhelyzet volt, de szabad témában is több plakát készült, közülük több a melegséggel is kapcsolatos, amik közül van, amit meg is rongáltak. Én most Szűcs Anikó és Lőricz Gábor munkája csapott meg nagyon.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Van egy szép hagyománya a melegségnek. Hogy felvesszük azokat a címkéket, amiket ránk aggattak. Szerintem ez rohadt fontos. Szűcs Anikó és Lőricz Gábor munkája alapján.

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

Már a médiából értesültem, hogy megrongálták és firkáltak rá, de nagyon para érzés volt személyesen is látni. Szerintem összességében nem egy igazán jó kép, szerintem az "Az az igazi magyar, akinek fáj Trianon", és a szexuális kisebbsági lét nem széttartó dolog, elég csak a határon túli magyar nemzetiségű LMBT+ emberekre gondolni, ami a legkézenfekvőbb... Ezzel együtt egy fontos üggyé vált számomra ez a plakát, mert éreztem felőle a kirekesztésemet. Hogy én vagyok-e az, akinek semmi sem szent, és aki kívül marad a normáikon. Tök fontosnak tartom azt, hogy ebbe beleálljunk, mert nem tartom magamra érvényesnek ezeket a mondatokat, de mégis, valahogy hálás vagyok, hogy rám aggatták. És ha már ránk aggatták, akkor meg kell tanulni viselni is. Legalábbis én ezt tanultam a nagy aktivistáktól, és szerintem ez fontos is.

Aztán Margó ismét, de most csak egy előadás kedvéért:

Karafiáth Orsolya: Amikor a mama lelegelte a papa haját
Azt hiszem Karafiáth Orsolya megszervezte a világ legbonyolultabb könyvbemutatóját, amiben Valuska László működött közre kérdezőként, valamint Palkovits Nóra és Boncsér Sára Luca felolvasóként illetve improvizációs színészekként. A kötet a felnövésről szól, kis töredékeken, novellákon, történeteken keresztül, így egyféle kollektív fotóalbumot kapunk, amikből mindannyian rekonstruálhatjuk a saját felnövésünket. A beszélgetés elején Karafiáth Orsolya felolvasott egy nagyobb részt, majd egy-két rövid kérdés és hosszabb válasz után Karafiáth felolvasott történeteket, amiket aztán a színészek továbbgondoltak és eljátszották a folytatását. A kötetbemutató a két színész és a szerző kis felolvasásaival ért véget. Szerettem. Exibicionista volt és túlgondolt, de ezt szeretjük Karafiáth Orsolyában.

    

 A továbbiakban már csak hazamentem a szállásomra, rendbe tettem a könyveket, hogy holnap reggel könnyen indulhassak, aztán örömködtem a választási potcasteket. :)

Most mutatom még egyszer, hogy miket sikerült beszereznem, bővítve azokkal a könyvekkel, amiknek nem volt programja a fesztiválon:

Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok
Lewis Caroll: Alice Csodaországban
F. Scott Fizgerald: A nagy Gatsby
Vecsei H. Miklós - Horváth Panna (szerk): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
André Aciman: Találj rám!
Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Győrfi Kata: Te alszol mélyebben
Lesi Zoltán: Magasugrás
Horváth Gideon - Süveges Rita - Zilahi Anna (szerk): extrodaesia
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Ennyi lett volna a mai bejegyzés, örülök, hogy sikerült megmutatnom végre, mert hosszú volt a hetem. :D
Ha kérdésetek, megjegyzésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran a komment szekcióban. :)
Hamarosan igyekszem értékeléssel is érkezni. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keress facebookon további háttértartalmakért. Ha még az is érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra. :)

És semmiképp ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Mesélős: A hétvégém Budapesten, és a Margó Irodalmi Fesztiválon

2018. október 24. - Szilvió

Sziasztok,

a hétvégén Budapesten voltam, elsősorban a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár apropóján, de ha már ott voltam, igyekeztem kihasználni az ott töltött három napot. Szervesen a hétvégém így könyv és kultúra közelben telt, amiről instagramon és a facebook oldalon igyekeztem rendszertelenül, de tudósítani egy-egy pillanatot, a nagy bejegyzés viszont még hátra volt róla. Egészen eddig.

A Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár évente kétszer, ősszel és a könyvhéttel egyidőben kerül megrendezésre, és most ősszel először köszöntötte a látogatókat a Várkertbazárban, ami egy a korábbi helyszíneknél nagyobb, és azt hiszem felhasználóbarátabb tér. A programok itt csütörtökön kezdődtek, én viszont péntektől követtem az eseményeket, és vasárnapig, az utolsó napig voltam a fesztiválon. Hétfőn hazautaztam, pihentem, kedden írtam a bejegyzést végeláthatatlanul, és ma végre be is szeretném fejezni, hogy még délután olvashassátok. De kezdjük az elejétől. Vagyis nem teljesen.

Mondjuk kezdjük onnan, hogy 11:30 van, leszállok a Nyugati Pályaudvaron, és tudom, hogy még nagyon sok dolgom van, de izgatottan várom, hogy elnyeljen a nyüzsgő főváros.

Ennek első állomásaként megváltottam egy 72-órás BKV bérletet, és felszálltam a villamosra (életemben először elsőre a jó irányba), és elmentem az Astoriáig, hogy egyek valamit, mert 11:30 is elmúlt, mindjárt dél, és hogy beugorjak a Könyvudvarba, hogy átvegyek olcsón olyan könyveket, amiket már régóta szerettem volna beszerezni. (Korábban már írtam a könyvvásárlási szokásaimról, amiben a könyvudvarról is meséltem.)

Így most beszereztem párszáz forintos tételben:

Géczi János: Kívül
Géczi Jánosról nem igazán tudok sokat. Ő dolgozza át Likó Marci szövegeit Vad Fruttik slágerré, írt egy könyvet Likó Marciról, és most egy újat Csányi Vilmosról (Akitől szeptemberben olvastam A kentaúr kultúra című könyvet), amit még a délután folyamán be is szereztem, és arra gondoltam, beszerezhetnék egy csak Géczi könyvet is.

Jean Mattern: Király Fürdő
Jean Mattern egy másik könyvéről hamarosan érkezik az értékelés. Az a könyve tetszett, de voltak mozzanatai, amikről nem tudom, hogy tetszik-e nekem vagy nem. De valami írói alűrnek tűnnek, és hátha benne van ez másik regényében is. Kíváncsi vagyok rá.

Németh Gábor könyvei
Németh Gábor egy kortárs magyar szerző, akinek nagyon érvényes gondolatai vannak, bár eddig csak kisprózákban és interjúkban olvastam. A múlt hónapban beszereztem a legfrissebb, 2017-es Ez nem munka című kisprózagyüjteményét, aztán antikváriumból az Egy mormota nyarát, és most beszereztem a Zsidó vagy? és A tejszínről című szövegét.

Lux Terka: Budapest
A havi summában fogok beszélni egy tanulmánykötetről, és Erdős René A nagy sikoly című regényértől, amik elméleti és szépirodalmi szinten taglalják a nők, a női irodalom századforduló utáni helyzetét a magyar irodalomban. Lux Terka könyvére itt akadtam rá, és bár nem tudtam, hogy ott lesz a Könyvudvarban, nyilvánvaló volt, hogy velem jön.

LMBT könyvek
Ezekről a könyvekről most nem igazán tudok sokat. Patrick McCabe: Reggeli a Plútón című könyvéből film is készült, amit szintén nem ismerek, viszont sokan szeretik, és meg akarom tudni, miért. Helen Cross: Szerelem nyara című könyvét eddig nem vettem meg, mert nagyjából senki sem szereti, de egy egynyári leszbikus szerelemről szól, és végül Martin C. Putna: János nevében című könyve a kereszténység, katolicizmus és a melegség ellenségeskedését hivatott vizsgálni történeti, szociológiai jelleggel. Valami érthetetlen oknál fogva mindig visszatettem eddig. Eddig. ;)

És aztán elmentem metróval a Keleti Pályaudvarra, POKET-et venni.

Aki esetleg nem ismerné, ez egy idei kezdeményezés Budapesten. Zsebkönyveket árulnak, automatákból, jól felismerhető desingnal, és jelenleg 10 címmel, de folyamatosan bővül. Olyan könyveket találhatunk itt, mint a Pál utcai fiúk, az Utas és holdvilág vagy az Utazás a koponyám körül. Én pedig beszereztem Virginia Wolf: Orlando című könyvét, ami elvileg egy nemét folyamatosan váltó, Orlando nevű karakter narrálásában meséli el a történelmet, és A kis herceget is beszereztem, mivel Dunajcsik Mátyás fordítását használták, és tavaly nyáron én is abban olvastam, és tetszett. :)
A kiadványokkal kapcsolatban még vannak kérdéseim, kíváncsi vagyok mennyire lesznek felhasználóbarátok, mert az ismerőseim be vannak zsongva tőle, de engem még távol tart tőlük a frissen bontott műanyag szaga, amik áradnak a könyvből. Mindenesetre 1000 forintért nagyon jó dolognak tűnnek. :)

Aztán elmentem a szállásra. A februári debreceni kirándulásomhoz (arról itt írtam) hasonlóan Budapesten is egy olcsó hostelban szálltam meg, viszont velük már volt tapasztalatom, így tudom, hogy nagyon korrektek és világi cukik, így tök bátran vágtam neki az egész útnak.

A hostelben megnéztem, milyen útvonalon jutok el a Várkertbazárhoz, hogy két nap múlva már rutinosan tudjak ingázni, és elindultam a Margó eseményeire, végig a Király utcán és a Körúton, át az általam rendkívül imádott Erzsébet-hídon, hogy aztán az első megállótól rendkívül gyorsan és könnyen a fesztiválon találjam magam.

21_lecke.jpgAz első program, amin részt vettem, egy beszélgetés volt, Yuval Noah Harari, történész, író, gondolkodó: 21 lecke a 21. századra című, frissen megjelent könyvéről. A beszélgetést az Athenaeum vezetője, Szabó Tibor Benjámin vezette, és Hahner Péter történésszel, szórakoztató ismeretterjesztő íróval, és Konok Péter balolfali aktivistával, szintén történésszel beszélgetett, főleg Harariról. A 21. lecke Harari korábbi könyveinek a recenziójából és következményeiből épült, így például arról, hogy hogyan alakul át az identitás, ha algoritmusok egyre jobban ismernek minket, vagy hogy mit jelent a felismerés, hogy a múlt század végén bejósolt, eljön a történelem vége élmény elmarad. Mit jelent a technológia korában az emberi élet végessége, és milyen civilizációs tanulságok lesz kénytelen levonni az emberiség, legalábbis a nyugati kultúra a 21. században… Ezek a tétjei a leckéknek, és a beszélgetés szerint mégis valami optimista kicsengése lesz Harari könyvének. A beszélgetés külön kiemelte, hogy Harari rendkívül könnyen olvasható, és ez nem megy a tudományosság kárára, és hogy tele van a könyv popkulturális utalásokkal, amik érdekes és meglepő felismerésekhez vezetnek.

Aztán elmentem, és megvettem a könyvet. És fellelkesülve elmentem a többi kiadó standjához is, és ott is beszereztem a friss, frissebb megjelenéseket.

Így az Animus kiadónál megvettem Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra című könyvét, majd átmentem szembe a Libri kiadói csoporthoz:

Itt megvásároltam Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik című könyvét, illetve Susan Faludi: Előhívás, Mindent apámról című könyvét, amikről még lesz szó.

covers_509117.jpgMajd megáltam a Scolar standjánál, ahol a Scolar live sorozat legújabb könyvei közül a még hiányzót, Fenyvesi Orsolya: A látvány/Kommentárok meg nem írt versekhez című könyvét, amiről nem igazán tudok többet, de nagyon tetszik a borítója, és biztosan a könyv is nagyszerű, hasonlóan a két másik megjelent kötethez. A három könyvnek egyébként csütörtökön volt a bemutatója a Margó keretein belül, és sajnálom, hogy nem vettem részt rajta.

covers_491122.jpgA másik könyv ennél a kiadónál, ebből a sorozatból a korábban, talán könyvhétre, megjelent Juhász Tibor novelláskötet: a Salgó blues, amiről szintén keveset tudok, de sokan szeretik a közelemben, és hajt a kíváncsiság. A borítója szintén nagyon adja.

És végezetül megérkeztem a könyvvásárlásom harmadik állomására, a Líra csoporthoz, ahol először a nemrég megjelent, Géczi János, Csányi Vilmos interjúkötetet, élettörténet konstrukciót, az Őszi kéket amiben Géczi János kérdezi Csányi Vilmost írót, biológust, etológust, humánetológust. Most ezt olvasom, eddig rendkívül inteligens kötetnek tűnik, és azt hiszem ezt a szintet végig tartani fogja.

Majd levettem a polcról Szvoren Edina: Verseim című novelláskötetét, ami szintén idén, talán szintén könyvhétre jelent meg, és a Pertut, az írónő korábbi novelláskötetét, amiből eddig csak könyvtárit olvastam. Aztán egy polccal lejebb levettem Szálinger Balázs 361° című verseskötetét, ami a korábbi, 360° című kötetének a folytatása, és ha már a köteteknél járt a kezem, megvettem Rakovszky Zsuzsa: Történések című könyvét (Az írónő VS című regényéről itt írtam.), majd a sorból még visszaszaladtam Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni című könyvéért, amiről szintén lesz még szó. :)

Akinek elege van a vásárlásaimból, mint ahogy nekem volt már ekkor, ne nyúljon már a nyugtatóiért, most már csak egy könyvet veszek, azt is csak vasárnap.

Ezután, mivel a következő program még sokáig kezdődött, gondoltam beülök Cathrine Millet írónő beszélgetésére. Az írónő hírhedt a Cathrine M. szexuális élete című könyvéről, de most a felolvasott részletekből ítélve egy másként komolyabb, de ugyanannyira meredek témájú Mesés gyerekkor című regényét mutatta be. A beszélgetést a rendkívül fantasztikusan és inteligensen kérdező Winkler Nóra vezetett, aki megfogható, de irodalmi, és még elegáns, de bulváros kérdésekkel is készült. És a beszélgetésről nagyjából ennyit tudok elmondani. Mivel tudtam, hogy késve ülök be a beszélgetésre, gyorsan leállítottam a srácot, aki szegény csak a tolmácsképet szerette volna rám sózni, arra az esetre, ha nem tudnék franciául, mint ahogy nem is tudok, és elég arculatvesztő lett volna visszamenni, ráadásul az utolsó sorból. A tanulságokat mindenki vonja le, mert van mit. Meg okos ember mások hibáiból tanul, tudjátok.

A fesztivál pénteki záróprogramja egy Pion & the unicors koncert volt, ami gyakorlatilag egy még nem teljesen létező, slam, spoken word, rap formáció, és ez volt a harmadik vagy negyedik koncertjük. A happening végül is több volt, mint mondjuk egy Pion István szerzői est, de igazán koncertélménynek sem mondanám. Egyrészt a jól ismert slam poetry szabályai vezették fel az estét, szomorúbb, vidámabb, komolyabb, könnyebb szövegekkel, és azokat összekötő történetekkel, közönséglelkesítéssel, majd Pion teamslamtársával Csider István Zoltánnal már igazán rap-esebb zenei formáció született. Érdekes volt, hogy Pion az előadás nagy részében ült egy széken, ami maga, mármint a szék maga, de igazából ez az ülős formáció is, valami múltszázadibb, könnyebb külsőségként hatott. És Pion mesélt, néha rímmelt, néha megírta előre, és néha csak úgy átkötésként. Most nagyon izgalmas volt, és néhol még érződött volna a férc, ha nagyon erősen végighúztuk volna az ujjunkat, de nagyon jó dolog volt születőben, és Pion tudott erős pillanatokat teremteni, a várakozásaim ezzel beteljesültek.

És, ahogy az obi-ugor mesék mondják: Este lett és reggel lett.

Szombaton elég korán, 10 órakor elkezdődött a Margó, de én csak 15:30 után találtam olyan programot, ami nagyon érdekelt. Viszont elkezdtem volna jegyzeteket írni a fesztiválról (nem írtam), de rájöttem, hogy nem hoztam semmit a telefonomon kívül, így egy reggeli után, délben, felkerekedtem, hogy bebuszozzak a belvárosba, és felleljem a hosszúhétvége szombatján az első legközelebbi papírboltot. De bár ilyen könnyen ment volna. Szereztem füzetet végül, de útközben a Gozsdu udvarban találtam magam (Király utca-Dob utca). Itt egy nagy kézműves vásár volt, amit meg kellett néznem, mert nem láttam még ilyet nyilván, de vettem végül 5-6 egész jó, és 4-5 tűrhető kitűzőt, és hát eléggé szeretem a kitűzőket, ahogy ezt például ez a hangulatos kép bizonyítja:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

Aztán sétáltam és gyönyörködtem a Madách téren, aminek imádom a nagy U alakú épületét, és mindig meg kell néznem, mert rendkívül gyönyörű. Majd átsétáltam a Deák tér, Erzsébet tér közé, ahol megnéztem egy kis konténerkiállítást a #CAPA105-öt, ami Robert Capa lényegretörő ismertetése, de sajnos csak vasárnapig volt megtekinthető. Néhány képet persze csináltam instagramra, nézzétek:

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

"Új név alatt dolgozom. Robert Capának hívnak és így majd lehetne mondani, újra születtem (ezúttal nem fájt senkinek)." #CAPA105

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

au.jpgEzt követően hazamentem, kisföldalattival, és egy, másfél óra pihenés után elindultam, hogy odaérjek Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni című könyvének bemutatójára. A könyvet Szilágyi Zsófiával mutatta be, aki egy fantasztikusan okos, de rendkívül közérthető modern magyar irodalom kutató, aki jól használja az iróniát, ügyesen kérdez bele a dolgok közepébe, és egyébként tanított egy fél évig, amit nagyon szerettem. A könyvbemutató egészen érdekes volt. A könyv tétje, hogy Neszlár Sándor lefutott 1000 km-e mellé állít valamiféle irodalmi teljesítményt, ami végül 1111 kilométer lett és ugyanennyi mondat. Egyrészt érdekes volt maga a konstrukció, hogy futás közben be tud ragadni egy gondolat, Szilágyi rákérdezett vendégszövegekre is, és hogy miért nem lett 1000 mondat végül mégis, miért ragaszkodunk ehhez a referenciához. Neszlár elmesélte, hogy a könyv gondolata abból ált, hogy elkezdett futónaplót írni, elsősorban a kilométerekről és a futás körülményeiről, és ebben látta meg a szerző a regénye lehetőségét. Merthogy ez az 1111 mondat regényként van tálalva, és nem tudom elképzelni, hogy a beszélgetés általam nem látott részében Szilágyi Zsófia erre ne kérdezett volna rá. De nekem mennem kellett Csernára.

covers_501943.jpgCserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Cserna új könyvét a posztban már megemlegetett Németh Gáborral mutatta be, és egy nagyon jó beszélgetés kerekedett belőle. Csak szőr mentén a könyvről, inkább két ember beszélgetett a színpadon, semmint, hogy valódi bemutató lett volna, de ez rendkívül jól ált a programnak. Cserna a Helikonhoz igazolt, ahol újra kiadják az életművét, erről is beszélt, beszélgettek arról, hogy két féle író van, az egyik, aki az életről ír, a másik, aki arról, hogy okos, és hogy Cserna igyekszik okosan írni az életről, és ebben a könyvben változó nézőpontokból igyekszik végigírni a történelmet. És persze szó esett Martinovics Ignácról, aki felkelt az osztrák ház ellen, majd beárulta magukat, és valóban a fejével játszott.

covers_509755.jpgEzután kiültem olvasni a vásártér színpadhoz, amit konkrétan lépcsőként kell elképzelni, és ott maradtam a következő beszélgetésen, amiben az új magyar női antológia, a „És boldogan éltek?” című meseátiratokat tartalmazó könyv volt a beszélgetés tárgya. Ott Anna kérdező elsősorban az ott helyet foglaló írók, Berg Judit, Ugor Zsolna, Rakovszky Zsuzsa és a szerkesztő meseélményeiről, és arról, hogy milyen lehetőségek vannak, az általában passzívnak beállított hercegnőknek, és milyen női szerepek vannak a hercegnőkön túl. A kedvenc megoldásom a könyvből talán Berg Judit Hófehérke újraírása, ahol azt boncolgatja, hogy a herceg miért szeretett bele egy halott lányba, és hogy ez fetisizálódik a kapcsolatukban később is, de az Óz megoldása is érdekes (ezt Halász Rita munkája, aki a közönségben foglal helyet), amiben felveti, hogy Dorothy hogyan érezheti magát jól, úgy, hogy ismeri a színes világot, illetve Kemény Zsófi a Hókirálynő gyerekszereplőit emelte a folytatása tárgyává. Az ő olvasatában, meg egyébként az enyémben is, ez egy megcsalás történet, és a novellája tárgya az volt, lehetséges-e folytatni, mintha mi sem történt volna.

Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant – A nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt
Ez az a beszélgetés, amire nem igazán akartam beülni, mert nem érdekel, de valahogy volt kitölteni való időm, és volt ez a program. Stumpf András, elsősorban a beszántott Heti Válasz újságírója, vezette a beszélgetést, így mégis rávettem magam. És jól tettem, mert ebből a beszélgetésből rengeteget tanultam. Arról, hogy a nemi erőszak elmondhatatlan, és hogy ha nem születik belőle gyermek, akkor igazából nyoma sem maradt, a beszélgetés első fele, amin részt vettem, mégis arról szólt, hogy ez olyan dolog, amiről mindenki tudott, és mégsem beszélt erről senki. És ezt a nők elsősorban maguknak érezték, és nem volt kimondva, de ez mérgezte a családi életet, és teszik mindezt generációk óta. És emellett beszéltek még statisztikai számháborúkról és az állapotok különbségeiről, a náci propagandáról, és még sok-sok témáról ennek kapcsán. Sajnálom, hogy nem maradhattam a beszélgetés végéig.

Simon Márton: Rókák esküvője
Simon Marci könyvbemutatója két részre bomlott. Először Valuska László kérdezte öt idézet kapcsán, Japánról, amivel akárhogy igyekszik is, mindig külső nézőpontot fog felvenni, a slam poetry és a kötete párbeszédéről, arról, hogy mit tanult a Polaroidok sikeréből, és arról, mit keres a kötetben a hűtőmágneskészítés. Marcit érdekelte. Ezt követően egy keleties hangzásúbb, elektronikus performansz jött, aminek a magja nyilván a kötet anyaga volt, de iamyankkal igazán különleges zenés könyvbemutatóra sikerült, más nem zenei, audio felvételekkel, és persze Simon Marci is olvasott fel. Ezt követően dedikált, ahol én egy órát álltam sorba (addig olvastam, és kaptam csokit a sorbaállás megkönnyítésére), de megérte, mert rendkívül pozitív volt, mindenkihez volt pár jó szava, és bár valószínűleg elég fáradt volt már, ezt egyáltalán nem éreztük.

És ha már szóba került, valószínűleg az egész rendezvényt a Kinder Schoko-Bons támogatta, amiből valószínűleg minden látogató fogyasztott rendesen, de ráébresztett, hogy a cukorkapapír csörgése nem csak színházban zavaró, és ez vicces volt egy picit mind a három napon.

És este lett és reggel lett, és eljött a Margó utolsó napja.

Vasárnap leginkább nem volt kedvem kikelni az ágyból, így, bár nagyon ráértem volna csavarogni, csak boltban voltam kint a hostel területéről. Egészen délutánig, amikor elindultam, mert hívott a lelkesedés.

covers_505986.jpgA lelkesedésem első tárgya Fehér Boldizsár: Vak Majom című könyve volt, amit már beszereztem a könyvbemutató előtt, és amit kiolvastam hazafelé a vonaton. Egy elég izgalmas könyv, abszurd szituációból próbál valami fontosat mondani az emberiségről, ahogy a könyvbemutatón elhangzott, talán azt, hogy

Az emberiség szabadságra van ítéltetve.

Vagyis hogy döntenünk kell. És ezt egy nagyon passzív szereplőről tudjuk meg, aki a világ legfiatalabb milliárdosából körözött bűnözővé vált, és ezt az egészet egy valamiféle megvilágosodott nézőpontból olvassuk, és nagyon jó könyvecske lett belőle. Sajnos a könyvet nem sikerült dedikáltatnom, mivel akkor kezdődött a dedikálás, amikor Susan Faludi előadása, és Susan Faludi eléggé fontos előadást tartott.

covers_482263.jpgSzóval Susan Faludi egy ameriakai, ám magyar származású, feminista újságíró, akinek 76 évesen írt az apja egy ímélt, miután évekig nem beszéltek, hogy nővé operáltatta magát, és írja meg a történetét. Ez volna a tárgya az Előhívás című regénynek, de erről sokkal többről van szó, ahogy azt a Mindent apámról alcím is sejtetni engedni. Az apja mesél arról a nagypolgári zsidó életről, amit a háború előtt éltek, majd arról, hogy hamis nyilas karszalaggal megmentette a családja életét, de beszéltek az amerikai emigrálásról, az ott történt családalapításról, a családapaként elkövetett hatalmas hibákról, és a hazautazásról, arról, hogy nem adták vissza az elkobzott házakat, és eljutunk egészen napjainkig. De Susan Faludi mesélt még a munkásságáról, arról, hogy az apjával történtek csak mégjobban megerősítették, hogy a gender, azaz a társadalmi nem fluid, folyékony, nem elvágható, és beszélt az Egyesült Államok és a magyar belpolitikai, emberjogi helyzetről is.

Ezután dedikáltatott, és nekem eléggé az első között sikerült sorra kerülnöm. Rendkívül kedves volt, érezte, hogy nem igazán tudok angolul, de áthidalt minden problémát, és emberileg is egy nagyon kellemes élmény maradt meg utána.

Még tartott a Szücsinger, amikor kijöttem a dedikáló szobából, és végül az volt az utolsó program, amin részt vettem. Ez az előadás Szűcs Krisztián, a pár éve feloszlott Heven Street Seven énekese, Szálinger Balázs pedig költő mivoltában volt jelen a produkcióban. Ez elsősorban egy könnyed, vidám, öniróniával teli előadás akart lenni, és a vége, amin ott voltam, ilyen is volt. Az előadás végén dedikáltattam az új verseskötetét Szálinger Balázsnak, és elhúztam enni, majd pakolni, és végül aludni.

Ennyi volt a hétvégém, és én is ennyi lettem volna mára, bár ez nem kevés. Remélem valaki eljutott azért idáig. :) Én hamarosan érkezem a következő poszttal.

Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra. Ha kérdésed, megjegyzésed volna, keress komment szekcióban, ha háttértartalmak is érdekelnek, kövess facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió