Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

2020. július 24. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy olyan könyvről fogok mesélni, amiről már sokszor volt szó az elmúlt három évben a blogon. Az egyik kedvenc LMBT könyvem volt, amikor elkezdtem blogolni, de sokáig nem volt belőle saját példányom, aztán pedig folyamatosan tologattam az olvasását. Egészen eddig. Jeanette Winterson önéletrajzi könyvéről van szó, amiben a leszbikusságáról, elsőgenerációs értelmiségiségéről és elsősorban a nevelőanyjával való terhelt kapcsolatáról ír. Most sokkal jobban értem, mint 16-17 évesen értettem, és örülök, hogy végre megmutathatom nektek:jeanette_winterson.png

Jeanette Winterson már sikeres többkötetes íróként vágott bele abba, hogy egy regényben tisztázza a nevelőanyjához és a szeretethez való viszonyát. A szerző a kötet elején még nem tudja, hogy hová fog eljutni a személyes története, valós időben írta, és egyértelműen kiválik belőle, hogy Winterson tényleg meg akarja érteni az életét. Jeanette-t örökbe fogadták nem sokkal születése után. A gyermekkorát egy kisvárosi munkásosztálybeli pünkösdista családban töltötte, és a családi életüket elsősorban Mrs. Winterson határozta meg, ugyanis hagyományos családmodellben éltek.

Mrs. Winterson boldogtalan volt. A házasélete annyiból állt, hogy egész éjjel fennmaradt sütni-főzni, hogy ne kelljen a férje mellé feküdnie, az anyaság, amitől megváltást várt csupa kudarcot hozott számára. A vallásban kereste a kiutat, mint ahogy a közelében szinte mindenki, és bár ismerte a teljes Bibliát, ő maga az ószövetségi istenben hitt, aki csak áldozatok árán képes megbocsájtani. Az élete egy olyan terhet jelentett számára, amit kénytelen a sírig cipelni, de igazán az Apokalipszist várta mindvégig, és szabadidejében a pokolról olvasott beszámolókat. Jeanette-tel sok mindenen vitatkoztak, a lányt rengetegszer zárták ki éjszaka, de kettejük csatái mégis nagyobb ívben zajlottak, igazán a boldogság és a boldogtalanság örök harca volt.

Sosem kérdeztem, hogy szeret-e. Szeretett azokon a napokon, amikor képes volt szeretni. Komolyan hiszem, hogy ez volt a legtöbb, ami tőle telt.

Jeanette-be egész gyermekkorában azt sújkolták, hogy rossz kiságyhoz vezette az ördög a nevelőszüleit az örökbefogadáskor. Az anyjával folytatott harcban nem volt segítsége, és csak 15-16 évesen jött rá, mennyire hiányzik neki valaki, aki mellett biztonságban lehet, és egy hely, egy otthon, ahol nem készenlétben élnie.

Fogtuk egymás kezét. Milyen lenne, tűnődtem, ha lenne saját otthonom, ahol kedvemre jöhetek-mehetek, szívesen láthatom a vendégeimet, és soha többé nem kellene félnem…

Saját otthon hiányában viszont egy ideges, mindig éberen figyelő gyerek volt, egy igazi problémás gyerek, aki elébe ment annak, hogy valaki megverje vagy sírni lássa. A gyermekből egy olyan felnőtt lett, aki nehezen viseli el egy másik ember állandó társaságát, miközben őszintén vágyik arra, hogy a szerelmével éljen. Ahogy ő írja:

A szeretet nem érzelem, hanem lebombázott terület.

Tudja, hogy felnőttként meg kell tanulnia azt, hogy hogyan kell szeretni. A gyermekkönyveit ugyanide vezeti vissza, saját magát is tébolygó lénynek, elkallódott gyereknek tartja, aki nem érti, hogy az anyja miért nem büszke rá. Az igazi szeretetet 15 évesen tapasztalta meg először. Egy idősebb lánytól tanulta a gyülekezetben. Izgalmas, ahogy Jeanette visszaemlékezik az első tapasztataira, arra, ahogy gondolkozik egy lányról, akivel eddig nem történt semmi az együttalváson kívül, vagy egy másikkal, aki szívesen tölt időt vele, de a fiúkkal is.

Nem igazán volt ekkor még leszbikus nő képe, előképe. Az édességboltos nők együtt éltek ugyan, és nem foglalkoztak azzal, hogy mások nevetnek rajtuk vagy elítélik őket, a kettejük kapcsolata mégsem volt igazán látványos.

Jeanette viszont radikális változásként élte meg a saját szexuális ébredését, de ott marad bennünk a kérdés, hogy vajon ez akkor is így lett volna, ha egy férfi iránt érez szerelmet és vágyat:

Ígéretet tettem. Helen különben is elment. Csakhogy én már másvalaki voltam, olyan, aki meztelenkedni akar egy másik emberrel. Olyan, aki szereti a bőr tapintását, a verejtékező testet, a csókolózást, az élvezetet. Szex kellett, meghitt ölelés.

Meg volt írva, hogy új szeretőm legyen. Anyám tudta.

Az anyjával való zaklatott kapcsolatában Jeanette leszbikussága jelentette az utolsó nehézséget, ugyanakkor ez a kapcsolat érezhetően nem Jeanette leszbikusságán múlt, csupán itt csúcsosodott ki a feszültség. Jeanette nem ír arról, hogy igazából az anyja vallásos volta számítana ebben a viszonyban, érezhetően sokrétűbb az anya szerepe ennél, amit szerettem ebben a regényben.

Ezzel együtt a valóság meghackeli a regény progresszív leszbikus narratíváját. Beszél a szerző arról, hogy egy idősebb lány vezette be a leszbikusság világában, vagy arról, hogy a szülei egy fiút szerettek volna örökbe fogadni, és a szegények voltak más ruhát venni, így élete első heteiben fiú ruhában volt. Ugyan ő maga is elmondja, hogy ez nem határozza meg az ember önazonosságát vagy szexuális irányultságát, mégis vicces, ugyanakkor a szerző múlttal való szembenézését támogató gesztusok ezek. És az igazat megvallva elvált szülők gyermekeként, akit csak az anyja nevelt, értem, hogy nem lehet mit kezdeni a sztereotípiákkal.

A regény nagy meglepetése volt számomra az, hogy mennyire társadalmilag érzékenyen ír. Jeanette Winterson a szegény munkásosztálybeli közegből érkezett, és ír a saját mobilitásáról és arról, hogy milyen dilemmái vannak ennek a sorsnak. Jeanette szülei olyan közegből jönnek, akikből a tömegek állnak sorban a gyárkapuknál, és akik csütörtökön már sötétben eszik a főt hagymát vagy főt krumplit, mert nincs pénzük gázra és villanyra, pénteken érkezik meg a heti bér. Ők ugyanakkor nem szegényebbek más, közelükben élő családoknál, akiknek szintén a vallás ad reményt:

Nem voltak tanult emberek: elméjük a Biblia tanulmányozásával csiszolódott. Munka után találkoztak, és nagyokat vitatkoztak, jó hangosan. Az érzés, hogy valami nagyhoz, valami fontoshoz tartoznak, összetartotta őket, és értelmet adott az életüknek.

Ebből a munkásosztálybeli világból igazán az individualizmus mutat kiutat a szerzőnek. Az egyén képes áttörni falakat és távolra jutni, de ő maga is látja, hogy a közössége vagy akár a teljes társadalom nem volna képes együtt ekkora utat megtenni. Ő ugyanakkor a maga kisvárosából csak az élet utáni vágyat érezte, és a saját burkába menekült:

Külön világban éltem, könyvek voltak benne és szerelem. Élénk színekben pompázott ez a világ, és érintetlen volt. Ismét szabadnak éreztem magam.

Az egyetemtől számítandó élet hozta el számára azt a szellemi és fizikai szabadságot, amire az angol irodalmat ABC rendben olvasó lány vágyott. Rájött, hogy az írók éppen úgy száműzöttek, ahogy ő, és barátokra lelt a könyvekben és a szellemi munkában. Fél mondat erejéig, de előkerül a történetben Ali Smith (a Hogy lehetnél mindkettő írója) is, akivel csak úgy barátnők, mindegy jelezve azt, hogy a szerző máshol tart, nem fogadta el a genetikai és nevelésbéli adottságait, hanem mintha az individualizmus valóban megoldást hozott volna.

Ugyanakkor (ezen a fordulaton egy kedves barátom, akivel nemrég beszélgettünk a baloldali értelmiségiek ’rossz közérzet prókátora’ szerepéről, ami szerintem és szerinte is egy szuperizgalmas jelenség) Winterson nem felejtette el, hogy honnan jött. Úgy fogalmaz a regény egy pontján, hogy a vidéki munkásosztálybeli származású írónőnek lenni az politika. Ő maga is sokat foglalkozik azzal a regény kapcsán, hogy mindegy véletlen az, hogy ő megtalálta a kitörésnek a rögös útjait, de nem vágyik jobban a valódi dolgok megértésére vagy az érdekes beszélgetésre, mint ahogy azt akár otthon a vallásos közösségben, akár majd egy másik közösségben láttatja is.

Ebből a szempontból is izgalmas a regény terében megjelenve Margaret Thatcher 1979-es kampánya, és a szerző abból való kiábrándulása. A későbbi Vaslady azzal kampányolt, hogy tudja, mennyibe kerül egy vekni kenyér, ám hosszú regnálása nem hozott valódi szociális reformokat a munkásosztály számára.

Ez a kiábrándulás tapasztalat is tovább árnyalja az anya, Mrs. Winterson képét. A magára hagyott nő rokkant bele a saját életébe abból a társadalmi osztályból, amely számára senki nem nyújt eleget a méltóságát megőrzött élethez. Jeanette Winterson elhitte Thatchernek, hogy tudja mit jelent egy vekni kenyér, és nem csak az árával van tisztába, ebbéli csalódásáról így ír:

Még nem ismertem föl, hogy amikor a pénz lesz a legfontosabb érték, akkor az oktatás a közvetlenül hasznosítható képzéseket helyezi előtérbe, az intellektuális terméket pedig csak akkor tekintik a javak részének, ha mérhető eredményeket hoz. Hogy a közszolgálati létesítmények már nem lesznek fontosak. Hogy az olcsó bérlakások eltűnésével egyre nehezebb lesz az élet, mert minden jövedelmünket fölemészti a lakásunk. Hogy amikor szétesnek a közösségek, csak a nyomor és az összeférhetetlenség marad.

Összefoglalva mindezt, a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? című könyv leginkább olyan, mintha Jeanette Winterson, befutott szerzőként egy riportkönyvet írt volna arról a fiatal Jeanette-ről, aki később író lesz. De persze ez nem olyan klasszikus riportkötet, nincsenek benne nagy tabuk vagy hatalmas fordulatok, de bemutatja azt az embert, aki íróvá vált, óhatatlanul értelmez utólag helyzeteket, bemutatja a teljes politikai és közéleti hátteret, miközben a kötet végén még azon is elgondolkozhatunk, hogy mennyire más élete volna, ha a családja elfogadja és támogatja őt mindenben.

Ez a kötet nem keresi a szenzációt, csak elmesél egy történetet. Elsősorban olyanoknak mesél, akik már őt nagy íróként ismerik, de nekünk, a vele ismerkedőknek is remek lehetőség arra, hogy belépjünk egy író traumái közé, és megismerjük azt a rendszert, amelyben és amelynek a dacéra a műveit létrehozza. Több könyvem áll már a polcomon a szerzőtől olvasatlanul, biztosan lesz még róluk szó.

Kedvenc részem: Van egy kis epizód a regényben, ahol emberek beszélgetnek kedélyesen a világ nagy dolgairól, és csak Jeanette-nek van ott diplomája, és ezen elgondolkozik. Hogy körülötte mindenki a nagy kérdéseket teszi fel, de ha az oktatás csak a hasznosságot tartja szem előtt, akkor bizonyos válaszok nem lesznek láthatóak. Ez a kérdés most egyébként is mozgat, és jó volt ezt az egész könyvön át olvasható üzenetet egy ilyen szép pillanatba sűrítve látni.

És van még egy idézetem, de tök más, és kedves kedvenc:

Azt hittem, végzek a mosással, mielőtt megjössz.

Végezetül ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szeretne valami könnyen olvasható, de okos szöveget olvasni. Azoknak, akiket érdekel a személyes sorsokon keresztül a történelemről (hiszen azért ezek ma már mégiscsak történelmi távlatok is) és társadalomról valami, és persze azoknak, akik megerősítést keresnek, hogy nem a normális élet a fontos, hanem a boldog. Én ezt a megerősítést kaptam akkor tizenhat évesen, most pedig még jött hozzá egy csomó minden. :)

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Park Könyvkiadó, 2013
261. oldal
Így olvastam: Könnyen olvasható a nyelve, és a rövidebb 15-20 oldalas címmel ellátott fejezetek jó kilépési, belépési pontokat adnak, ezért akár fejezetenként is tudtam haladni vele. Éppen ezért most lassabban haladtam vele, olvastam mást is mellette, mert lehetett.
Alternatív fülszöveget itt írtam hozzá.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. Ha kérdésetek vagy megjegyzésetek fogalmazódott meg a könyvvel vagy az olvasottakkal, vagy bármivel kapcsolatban, hagyjatok lent építő kommentet, most a nyári szünet miatt lehet, hogy akadozni fog a diskurzus, de igyekszem rájuk válaszolni majd.

Éppen a nyári szünet miatt lehet, hogy a következő bejegyzés már a summa lesz, de ha nem szeretnél arról sem lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek less be facebookra, vagy az áprilisban létrehozott személyes blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézz be twitterre vagy instagramra, és szintén április óta patreonon is támogathatod a munkámat.

A következő találkozásig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Alternatív fülszöveg: Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

2020. július 13. - Szilvió

Sziasztok,

az a könyv, amiről ma beszélni fogok, az egyik elsők közül való. Azok közül, amiket jóval azelőtt olvastam, hogy ez a blog megtörtént volna velem. Arra emlékszem, hogy nagyon sokat kaptam tőle, már akkor, mert megmutatta, hogy mennyire nem érdemes normálisnak lenni. Persze ez így hülyén hangzik, és a könyv nem is igazán erről szól, de a 16-17 éves Szilvió, akiről mesélni szoktam, hogy keresi az LMBT könyveket és mintákat, nos, ő éppen ennyire hülyén gondolkozott. Ez a könyv sokkal több, mint aminek akkor tűnt, de ezzel nincs is semmi baj. Régóta tartogattam, köszönöm egy kedves olvasónak, hogy felhívta rá a figyelmem. :)

Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?covers_262740.jpg

Amikor Jeanette Winterson 16 évesen meghallotta az anyja szájából ezt a mondatot, pontosan tudta, hogy mit jelent, és menekülőre fogta. Csak most, egy sikeres írói pályával a háta mögött képes arra, hogy visszanézzen, és megpróbálja feldolgozni mindazt, ami gyermekkorában történt.

Jeanette vallásos munkásosztálybeli szülők örökbefogadott gyermeke. Hagyományos családban él, az apja soha nem főzött, az anyja pedig nem végzett az otthonán kívül munkát. Mrs. Winterson mióta rátalált Krisztusra, leginkább az Apokalipszist várja, csak a jobb napjain próbál szeretni, és Jeanette pontosan tudja, hogy ez a legtöbb, amire az anyja képes. Csak felnőve látja magán, hogy emiatt gondjai vannak a szeretet kifejezésével.

Jeanette Winterson leszbikusságának és az anyjával való harcának a történetét írja le. Az elsőgenerációs értelmiségi tekintetével néz vissza és elemzi azt az élethelyzetet, amibe a szülei élni kényszerültek, és ami ellen Jeanette Winterson az első pillanattól kezdve lázad.

Több évtizedes lázadást próbál meg feloldani ez az alig 250 oldal, amiben betekintést kapunk a munkásosztály helyzetébe, a Thatchar kormány politikai igéreteibe és annak sikertelenségeibe, és a 70-es 80-as évek mélyszegény angol valóságába, amely elől a későbbi író csak az otthonából kitiltott könyvekhez menekülhet.

Hamarosan érkezik róla egy értékelés!

Addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

2018 júniusi summa

2018. július 01. - Szilvió

Sziasztok,

bár a blogon nem úgy tűnhet, de megint eltelt egy hónap, és szerencsére tegnapelőtt a vizsgákkal is végeztem, szóval van időm és kedvem megnézni, hogy hogy is telt ez a hónap az új évi ígéreteim és terveim tükrében, vagyis hogy a polcomról olvasok, és hogy 70 könyvet szeretnék minimum elolvasni.

juniusi.JPG

1.) Idén a polcomról fogok olvasni, avagy mit szereztem az elmúlt hónapban

Az elején kezdve...

hónap elején felfedeztem egy könyv csere-bere helyet, ahol nem romlott le a minőség, mint ahogy azt az ember várná, és valamelyik vizsgám utáni napon nekiálltam összeszedni a polcomról azokat a könyveket, amiket úgysem olvasnék el. Így sikerült elcserélnem őket, rájuk:

Gárdonyi Géza: Ida regénye
Az Ida regénye egy apácazárdában nevelkedett lány találkozása a polgári külvilággal, amibe be is kell illeszkednie. Nagyon szeretem a belőle készült filmsorozatot, és egyik csoporttársam az Ida regényéből írt szagdolgozatot, ami nagyon jól sikerült. És mivel még egyébként sem olvastam, de régóta szerettem volna... nem hagytam ott. Nem hagyhattam.

Jean-Paul Sarte: Az undor
Jean-Paul Sarte francia filozófus és regényíró volt a múlt században, és nem igazán tudok róla vagy a könyvről többet, de nagyon beleillik az évembe, mert idén igyekszem sok mindent olvasni a magyar és világirodalomból, és tudom, hogy már egyetemi berkekben hallottam a nevét.

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
A helyzet nagyon hasonló, mint Az undornál, csak Kunderát be tudom kategorizálni valamilyen irodalomelméleti iskolába. Ugyanakkor nagyon kíváncsi vagyok a könyvére, és nagyon örülök, hogy a polcomon van, sőt, napokig voltam boldog ettől.

Lakatos Menyhért
Lakatos Menyhért Füstös képek című könyve már a polcomon volt korábban, és eleme a 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listának, és megláttam az Akik élni akartak és a Hosszú éjszakák meséi című könyvét is, amiket szintén nem hagyhattam ott. Már írtam erről korábban, de nagyon elkezdett érdekelni a kisebbségi lét és kultúra mostanában, és a roma kultúra nagyot változott a 70-es években, amikor Lakatos Menyhért is előtűnt.

Mary Shelley: Frankenstein covers_7444.jpg
Egy újabb klasszikus, amit nagyon szeretek, bár még nem olvastam. Számos feldolgozása és értelmezése ismert, és általam szeretett, így ideje lesz megismerni végre az eredetit, ténylegesen.

Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben
Amikor 15-16 éves voltam, ez a könyv szerepelt a kívánságlistámon, mert olyan a címe, hogy wáó, és amikor megláttam, egész egyszerűen tudtam, hogy nekem lett ide téve, bár semmit nem tudok róla. Még.

Éricco Verissimo: A többi néma csend
Szintén cím szerint választottam.

 ...Aztán

a városi könyvtárban volt moly.hu-s találkozó, és van ott egy polc, leselejtezett könyveknek, és ott vettem Esterházy Péter: Fuharosok című könyvét. Esterházy Péter szintén szerepel már a 22 könyv, amit... listában, és most beszereztem még egyet, 200 Ft-ért.

És nagy akciók voltak a Libriben is,

aminél csak két könyv esetén dőltem be, 4000 Ft értékben, és azok régóta a kívánságlistámon vannak.

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Jeanette Wintersonnak ezt a könyvét 16-17 évesen olvastam valamikor, és hatalmas hatást gyakorolt rám. Jeanette Winterson egy Egyesült Államok béli leszbikus írónő, és nagyon sokat lobbiztam már ezen a blogon is a könyvről, és végre van saját példányom, szóval erről a nyári szünet után biztosan érkezik majd értékelés. :) Amiben bizonyára nagyon fogom szeretni ezt a könyvet. :)

Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
Ez a kedvenc klasszikus regényem a Bovarynén kívül, de én még csak Dunajcsik Mátyás fordításában olvastam (akár csak A kis herceget), aki a cenzúrázatlan változatot fordította le, és most végre beszereztem magamnak. Nyilván a Dunajcsikos fordítást.

Aztán volt még némi egyetemi jegyzettámogatásom:

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
Frissen jelent meg a Fumax kiadónál, és ez egy rövid, és ehhez árazott könyv, ami érdekel, mert gyerekekről szól, akik más világokba is utazhatnak, ezért a miénkben nem igazán találnak nyugalmat. Az ő történetüket olvashatjuk talán, és az aszexualitást is tematizálja, ami azt jelenti, hogy az adott ember nem érez szexuális vágyat, és nem igazán találtam korábbi könyvekben ilyet, szóval kíváncsi vagyok rá. És gyönyörű a borítója.

covers_482763.jpg

És akkor még ismerőseim is selejteztek, ami miatt megörököltem néhány könyvet.

Vas Maya: Kapcsolatok szivárványa
Erről a könyvről tavaly októberben írtam (Katt ide), és akkor ennek az ismerősömnek a könyvét olvastam, viszont kellett neki a hely, és gondolta, mielőtt elcseréli vagy kiselejtezi, megkérdezi, kell-e nekem, és bár annyira nem szerettem, hogy megvegyem magamnak, de annyira igen, hogy elfogadjam. Vagyis örökbefogadjam.

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Igazából ez egy nagyon fura történet az időutazóról, aki különböző időkben találkozik a feleségével, és a filmet nagyon szerettem, és remélem, hogy a filmnél jobban bemutatja a nő gondolatait.

Adrew O' Hagan: Maf kutya kalandjai barátjával, Marilyn Monroe-val
Közös szenvedélyünk Marilyn Monroe, és neki nem tetszett nagyon a könyv, szóval megnézzük, én hogy állok majd hozzá. :) marilyn-monroe-shrug.gifAztán bejártam Budapestet. És voltam a könyvudvarban.

Kádár Judit: Engedelmes lázadók
A könyv egy monográfia múlt század fordulóján és első felében élő és alkotó magyar írónőkről, és az irodalmi intézményrendszer átalakulásáról. Az Ida regénye szakdolgozat kapcsán ez is el kezdett érdekelni, meg talán egyébként is érdekelt.

Márkus András: Paraszttartók kézikönyve
Márkus András könyve egy hatalmas társadalomkritika és szatíra az egyik kedves ismerőseim szerint, és én hiszek neki, főleg mert 100 Ft-ért sikerült megszereznem.

És megvettem használtan, mert nem találtam sehol:

Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt
Sarah Winman második könyve a Bádogember, akit én nagyon nagyon szerettem, és itt írtam már róla, és nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvére is. 

Aztán cseréltem moly.hu-n jegeskávéra és energiaitalra.

Sarah Pinborough: 13 perc
A 13 perc középpontjában egy fiatal lány áll, aki a víz alatt 13 percen át halott volt, de biztosan nem volt öngyilkos, és nem is baleset történt. Alapvetően egy ifjúsági pszicho-trillert várok, és remélem jó lesz.

Jónína Leósdóttir: Halálkomoly
Egy lány a közös tanulás után talál egy levelet arról, hogy a barátai közül valaki öngyilkosságra készül. Szintén nagyon régóta volt a kívánságlistámon, de valahogy sosem sikerült megszereznem, mert mindig volt fontosabb. (Egyébként szintén Dunajcsik Mátyás fordítás.)

Holly Goldberg Slohan: 7esével
Egy beteg lány áll a középpontjában, akinek a matek segít lenyugodni, és balesetet szenvednek a szülei vagy nevelőszülei, de nem tudok sokkal többet róla, viszont Dream válogatásos, és amikor megjelent, nagy hírverést csapott, és azt hiszem Patrik is pozitívan beszélt róla egy videójában, szóval adok neki egy esélyt.

És végül

a könyvheti Magvetős újdonságok, a szobatársam jegyzettámogatásából:

Szilasi László: Luther kutyái
Szilasi tanított az egyetemen, és most megszületett a nagy könyve az agydaganatról. Nagyon jó részleteket olvastam róla, nagyon szeretem őt mint embert és mint írót, és kíváncsi vagyok erre a könyvére is.

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Krusovszky a kortárs magyar líra meghatározó alakja, és az irodalmi élet meghatározó elemzője, és eléggé kíváncsi vagyok az első, kilóra sem kis darab regényére.

 2.) 70 könyvet fogok elolvasni idén, meghatározott kategóriákból

Júniusban 9 könyvet sikerült elolvasnom, és mivel zárult a félév, és 35 könyvnél kellene tartanom, amit már szerencsére 8 könyvvel sikerült meghaladnom, szóval jobb napjaimon a 100 könyv az évben évzárást is el tudok képzelni. Ugyanakkor ebben a hónapban főleg Világirodalom vizsgára sikerült olvasnom, így a 20. század fontosabb szövegei közül olvastam. De nézzük:

Danilo Kis: A holtak enciklopédiája
Danilo Kis szerint az emberiség szemében az atombomba bevetése, a holokauszt és a kommunizmus után a halál valamiféle botránnyá vált, és ebben a novelláskötetében a halált igyekszik tematizálni. A kedvencem az első novella (Simon mágus), ahol azt mondja, hogy az isten a pusztítás istene, és már ezért is érdekes lesz az egész könyv, de inkább bizonyos novellákat szerettem, mint együtt az egész kötetet.

Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány
Nagyon sok mindent el lehet erről a regényről, talán az a legizgalmasabb, hogy 350 oldalon keresztül cselekmény van, és mégis csodálatosan nem történt semmi. Csodálatos regény, ami minden ponton vicces, érdekes és cselekményes, és összességében is nagyon sok mindent tud adni a Buendiák családtörténetén keresztül.

Becky Albertalli: Simon és a homo sapiens-lobbi
Megnéztem a filmet, és nagyon nem szerettem, így arra gondoltam, hogy elolvasom a könyvet (amiről már itt írtam) még egyszer. Mert nagyon szerettem megint. Gondolkodom rajta, hogy írok a filmről, de meglátom még, mert mindenki nagyon nagyon nagyon szereti.

Franz Kafka: A per
Franz Kafkától még nem olvastam semmit korábban, és arra gondoltam, hogy A perrel fogom kezdeni. A perben K.-t letartóztatják, majd szabadon engedik a bíróság intézkedéséig, azonban nem tudjuk, hogy mi a vád ellene, és kiderül, hogy ebben semmi rendkívüli nincs. Érdekes felvetései vannak a könyvnek, tetszik az is, hogy befejezetlen és töredékes, de összességében nem lett a kedvencem szépirodalomból.

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
A Mester és Margarita nagyon komoly sztálinista világleírás, ami túl mutat magán. Megismerjük a kor irodalmi helyzetét, az urizálást, ami kiszolgálja a politikát és azt, amelyik nem, és nyomorog. Görbe tükröt mutat az embereknek az ateizmusról és a mindenféle hit ellenes rendszerről. Vicces volt, különös volt, felforgató volt. Eléggé szerettem. És ezzel el is kezdtem a 22-es listát.

Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei
Kurázsi mama egy szekéren járó kiskereskedő, aki a háborúból akar meggazdagodni, de elveszti benne a gyermekeit, és maga is beleszegényedik. Nagyon mély dráma, amiben Brecht fantasztikus dolgokat mutat meg. Elsősorban nagyon fontos gondolatokat mondat ki a szereplőivel, másrészt a szereplőket nagyon érzékenyen mozgatja. Eddig Az öreg hölgy látogatása volt a kedvenc drámám, de itt most ez jobban betalált.

Samuel Becket: Godot-ra várva
Godot nem jön el, és igazából azt sem tudjuk, hogy ki az. A napok csak telnek, talán egymás után, és nem mennek sehová, mert még nem jutottak elég mélyre. A Godotra várva egy nagyon modern abszurd dráma, amiben nincs cselekmény, nincsenek párbeszédek, nincsenek jellemek, de talán pont attól van. És talán tézise sincs, vagy talán pont ezt állítja.

PexDiePie: Ez a könyv szeret téged
PexDiePie az egyik legnézettebb youtuber, aki egy könyvben nagyon görbe tükröt mutat az idézettel teli és gurukban működő világnak demotiváló, maró és gúnyos stílusban. Nagyon jól ragadta meg az idézetek tartalmi, formai és szerkezeti sajátosságait, és én kifejezetten élveztem, bár megértem azokat az embereket, akiknek nem jön be.

Róbert Katalin: Szelídíts meg!
Róbert Katalin első két könyve LMBT érintettségű, de én csak az elsőt olvastam, és nagyon-nagyon-nagyon gyűlöltem, és gyűjtöm az energiát, hogy elolvassam újra, és megírjam, miért nem szeretem. Viszont egy kedves csoporttársam nagyon szerette ezt a könyvet, én pedig a vizsgák után mindig elolvasok valamit, amit nem hiszem, hogy szeretnék, és ponyva. Nos, így sikerült kikölcsönöznöm ezt a A kis herceg átiratot, ami egy ideig nagyon érdekes volt. Viszont gagyinak tartom ennek a történetnek a vörös pöttyösödését. Elég alaposan felkészült az írónő A kis hercegből, de valahogy nem állja ki az összehasonlítást.

Nézzük típusokra bontva:

Szépirodalmi kötelezők: Danilo Kis: A holtak enciklopédiája, Gabriel Garcia Marqez: Száz év magány, Franz Kafka: A per, Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita, Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei, Samuel Becket: Godot-ra várva

Nem angol és magyar anyanyelvű: Danilo Kis: A holtak enciklopédiája, Gabriel Garcia Marqez: Száz év magány, Franz Kafka: A per, Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita, Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekei, Samuel Becket: Godot-ra várva

Szórakoztató irodalom: Róbert Katalin: Szelídíts meg!, PewDiePie: Ez a könyv szeret téged

LMBT témájú: Becky Albertalli: Simon és a homo sapiens-lobbi

2017-18-as megjelenés: Róbert Katalin: Szelídíts meg!

Ennyi lett volna ebben a hónapban, még ha a blog életében nem igazán volt aktív, azért volt mit a summába beleírni. Ha nektek valamelyik könyvvel kapcsolatban kérdésetek, véleményetek, megjegyzésetek volna, írjatok bátran a komment szekcióban, hamarosan igyekszem érkezni a következő bejegyzésekkel, igyekszem majd néhány mesélős poszttal is érkezni, meg néhány teoretikusabb poszttal, és értékelések is várhatóak. :)

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, és ne felejtsétek, semmiképp:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Jó lenne, ha... Történetek és szereplők lehetséges újraértelmezései

2017. április 28. - Szilvió

Sziasztok,

könyves vloggereknél (azt hiszem elsőként a ReadThatBook youtube csatornán Patriknál) láttam a külföldön régóta pörgő "Jó lenne, ha..." névre hallgató taget, ami 11 jó lenne ha kezdetű mondatot dob fel könyvekre, borítókra, lehetséges adaptációkra, folytatásokra vonatkozóan. És én igyekszem ezekhez választani meleg témában, szokás szerint teljesen szubjektíven. Kezdjük hát:

jo_lenne_teg.jpg

1. Jcovers_68516.jpgó lenne, ha lenne folytatása.

Paul Burston: Szégyentelen
Ez a könyv egy srácról szól, aki szakított egy másikkal Londonban, és éli a harminchoz közeli meleg szingli férfiak életét. Klubokba jár, kis kapcsolatokat épít ki, rengeteg időt tölt el a barátai között, és futó kalandjai vannak, amelyekből lassan kialakul valami.

És a sok kaland meg kis történet után két dolog történik, és az egyiket elmondhatom spoiler nélkül is. Nagyon megszereted a főhős fiút, és kíváncsi vagy, hogy hogyan folytatódik az élete. És ezt persze sosem fogod megtudni. Köszi Paul.

2. Jó lenne, ha lenne spin off sorozata.

ks.jpg

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
A spin off az a rendezői megoldás, amikor a már jól ismert világot új szereplőkkel, vagy már jól ismert, de eddig mellékszálon futó szereplők közül néhányat követünk. A legismertebb példa a Jóbarátok - Joe sorozat. :)

És az én választásom egy olyan könyv, amiről már írtam is egy bejegyzésben, és engem egyértelműen a meleg szál érdekel ebből. És nem csak a meleg téma miatt, hanem mert egyszerűen érdekel az, hogy mi lesz Patric-kel azután, hogy a féltestvére végez a középiskolában és egyedül marad, mint eléggé szerethető, a világ jelenségeire nyitott, érzékeny srác, akinek nem nagyon beszél a jövőjéről a könyv. Pedig talán még szerelmes is lenne. :) Bár meleg könyves bloggerként nyilván az én fantáziám szárnyal túl magasan.

3. Jó lenne, ha ez az író több könyvet írna.

Jeanette Winterson
Tőle eddig a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? című könyvet olvastam, ami 2011-ben jelent meg a Park könyvkiadónál, és számomra érthetetlenül nincs híre a könyvnek. És nem is az a gond, hogy nem ír sokat, ugyanis 1985 és 2016 között 26 könyvet írt, ami nem is rossz, bár közülük több gyerekkönyv, hanem hogy ebből a 26-ból mindössze hármat fordítottak le magyar nyelvre, és ezek is hír nélküliek. Hahó, kiadók!
Szóval ő azért került ide, mert szeretnék tőle többet olvasni. Nagyon.

4. Jó lenne, ha ez a szereplő mással jött volna össze.

wesw.jpg

John Green és David Levithan: Will & Will
A történet szerint két Will Grayson baromi viccesen találkozik egymással, és az egyik Will összejön a másik Will legjobb barátjával, Minivel, aki a neve dacára egy állati nagy darab srác. Ez a Mini színdarabot ír az iskolának, amiből megismerjük a korábbi kapcsolatait, és ami bemutatja a Will-Mini kapcsolatot is. Nagyon megindító, és szép, főleg ami az előadást követi, de Mini állatira megérdemli a boldogságot, és bármennyire belemagyarázom ezt a kérdésbe, néha arra gondolok, hogy most talált valakit, aki mellett boldog, úgy igazán. :)

5.  Jó lenne, ha máshogy végződne.

sskicsi.jpg

Becca Prior: Stockholm szindróma
Már készül és napokon belül kikerül az értékelésem erről a könyvről, elöljáróban annyit, hogy ez egy állati izgalmas könyv, abból az igazi letehetetlen fajtából, de a végén, miután megoldódik a krimi, egy epilógusban egy olyan elérhetetlenül idilli képet fest, és olyan nagy vonalakban, amik szerintem méltatlanok az írónő korábbi munkáihoz. Ráadásul kimondják a mű címét két vad csók között... Úgy érzem Madách erről írta, hogy "Csak az a vég, csak azt tudnám feledni"...

6. Jó lenne, ha film készülne belőle.

Jonathan ​Littell: Jóakaratúak
Szintén már értékelt könyv, amiből azt hiszem állati mozgalmas, kifejezetten tartalmas naturalisztikus vagy szimbolikus művészfilm lehetne, amit kéthavonta egyszer legalább néznék, amikor nem tudom mit, de valami jót nagyon néznék.

7. Jó lenne, ha TV sorozat készülne belőle.

Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens lobbi
Egy újabb korábban értékelt könyv, amit teljesen el tudok képzelni egy fiataloknak szóló szituációs komédia sorozatnak, aminek végülis ez a krimi, vagyis inkább rejtély az alapja. Viszont szigorúan egy évadban.

(Lol, a bejegyzés megszületése után két évvel felröppent a hír, hogy a film után készül belőle sorozat is, de végül úgy gondolták, nem túl family friendly melegeket mutogatni mondjuk 12-es karikával. Szerintem baszódjanak meg, de mindenkinek megvan a maga véleménye. - A három évvel később a poszt hibáit javító Szilvió voltam.)

8. Jó lenne, ha csak egy szemszögből íródna. robert_katalin.jpg

Róbert Katalin: Színből, szívből, igazán
Alapvetően ez a könyv számomra 5000 sebből vérzik, és szeretném egyszer értékelni, de (bár egy légtérben vagyok vele) nem tudom mikor vesz majd rá a lélek úgy igazán az újraolvasására. (A három évvel későbbi Szilvió tudja, hogy végül a 2020-as koronavírusos hazaköltözéskor érzékeny búcsút vett a könyvtől anélkül, hogy valaha is értékelést írt volna róla, és egyáltalán nincs ettől bűntudata.)

A történet: Alex és Lilla testvérek. Alex meleg. Mindketten szerelmesek Patrikba, és Lilla full gerinctelen. És ezt a remek történetet mindhárom szemszögből megismerjük, amelynek maximum 50 oldalon át van jelentősége, és azt is meg lehetne oldani. Ha már ilyen szerencsétlen történet sikerült, akkor egy erős narratíva tudott volna rajta dobni, de ezt eljátszották. De hatalmas munka lehet három narrátor játszmáit észben tartani, és eléggé következetes volt, ezt nem is tudnám elvitatni.

 

9. Jó lenne, ha más lenne a borítója.

napnaputan_1.jpg

Nem tudom mit akar kifejezni, de ha a szerző neve nem középen lenne (és nem az lenne, aki), akkor semmi nem szólítana meg rajta, színekben semmitmondó, képben nem várok semmit tőle, és folytatódik a sorozat második részénél is... Bár még nem olvastam őket, szóval lehet, hogy valami nagyon elemi utalás a műre, de semmi esetre sem szerencsés szerintem.

10. Jó lenne, ha itthon is az eredeti borítót használnák.otthonavv1.jpg

Olvastam már a könyvet, és értem az utalást. Egy biszex srácról szól, aki gyereket csinál egy csajnak, majd a pasijával és a csajjal vállalkozásba kezdenek a világ végén. Értem, de... ez három tök random karakter, akik abszolút nem szólítanak meg, szemben az angol, talán kissé baljósnak tűnő, de mindenképp a boltok polcairól a kosaramba pattanó borítóval... Nem volna nehéz választani.

11. Jó lenne, ha csak egy könyv lett volna.

Alapvetően ez a kategória sorozatoknak, trilógiáknak szól, de én nagyon kevés ilyet olvasok (kifejezetten elvi okokból), így csak Becca Prior: A Tanítvány sorozat játszhatna, de abból pedig a harmadik a kedvencem, így nyilván nem is kívánom az újragondolását. Egyébként nem is ismerek kifejezetten LMBT témájú trilógiákat, sorozatokat, ha ti igen, ne habozzatok kommentelni. :)

----------------------------

Ennyi lett volna ez a poszt, ha ti valamit másképp gondoltok, vagy más ötletetek is van, mindenképp jelezzétek kommentben, és a más típusú megjegyzéseiteket se tartsátok magatokban. ;)

A következő posztig pedig semmiképpen ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió