Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


5 kortárs magyar LMBT+ verseskötet a magyar költészet napjára

2020. április 11. - Szilvió

Sziasztok,

bizonyára a legtöbben tudjátok, de ez a nap más, mint a többi, de az ünnepelt nem igazán ünnepelt sokat az életében, bár egyszer meglepte magát egy verssel, Születésnapjára. Szóval ma van József Attila születésének 115. évfordulója, ezen alkalomból a magyar költészet napja, és mivel fontos számomra ez a téma, és egyébként az elmúlt évben több fontos LMBT+ verseskötetet olvastam, ezért arra jutottam, hogy csak mesélek róluk. Ötről, amelyek különböző módokon, de szerintem fontos kötetek, akárhogyis.kepkivagas_12.JPG

Gerevich András: Barátokv1.jpg

Gerevich Andrást jelenleg elsősorban a fordítói munkái kapcsán ismerjük, de persze van négy verseskötete is. Debütkötete volt az Átadom a pórázt, ezt követően jelent meg a Férfiak című kötete, majd a Barátok, és a legfrissebb, de már 2014-es kötete a Tizenhat naplemente. Két dolog miatt választottam a Barátokat. Egyrészt, és ez nagyon személyes, de 2014 előtt ismertem meg a kötetet, és nagyon sokat jelentett egy olyan meleg kamasz srácnak, aki valami kötőcskének készül. Másrészt mert szerintem ez a meleg szempontból igazán jelentős kötete. A Barátok kötet végigveszi azokat a férfiakat, akikkel a lírai énnek dolga volt, finom dolgokat emel ki belőlük, keresi a maga helyét is a barátok között, miközben ketyeg a biológiai óra, és el kell döntenie, hogy szeretne-e családot, miközben érzi, hogy meg kell fogalmaznia azt a modellt, amiben egy férfi és bárki, családként élhet.
Nem akar megúszni ez a kötet, tök keményen belemegy testi dolgokba, a fiatalság dicsőítésébe, öngyilkosság kérdésébe, vagy éppen abba a családba, amibe beleszületett. Beszél a halott apáról és a csendes anyáról, de annak is szentel egy verset, hogy hogyan lehet valaki magyar, akit állampolgár-társai belelőnének a Dunába. Egy olyan kötet ez, ami egyaránt híd lehet a költészet felé igyekvőknek, és azoknak, akik valami személyeset olvasnának egy intim meleg lírai éntől.

v2.jpgRosmer János: Hátsó ülés

Három éve nem tudom eldönteni az irodalmi élet oda-vissza írásaiból, hogy feltehetően biztosan ki áll a Rosmer János alteregó között, szóval erről nem mondok semmit. Azt viszont elmesélem, hogy 2017 júniusában olvastam el a könyvet, nagyrészét egy forró napon a szegedi Vértónál egy fa árnyékában, miközben egy barátom mást olvasott a közösen hozott pléden. Ekkor már hét éve jelent meg ez a kötet, és az irodalmi élet őrültmódon lelkesedett érte, amiből én 13 évesen egy kis baranyai faluból persze semmit nem érzékeltem akkor, nyilván. Rosmer János kőproli, és ez nagyon felszabadító. Leplezetlenül beszél a szexusról, húsról és húsokról, férfiakról, akiket és akik. És közben nyilvánvalóan zseni, olyan kulturális és popkulturális utalásrendszerrel dolgozik, amit bárki megirigyelne. Schakespeart, Wilde-ot és Ken babát idézi meg, akinek nem Barbie-ra van szüksége. Nem veti el SM kellékeket sem a líra nyelvén, és közben egy pillanatig nem lesz öncélú. Feszes költői szövegek, amik tartanak valahová, és kipeckeli annak a szenvedélynek a száját, amiről talán kevésbé szókimondó keretben, de évezredek óta beszélgetünk.

Olty Péter: Heteró közegbenv3.jpg

Olty Péter verseskötete most egy éve jelent meg, és nagyon vártam, hogy olvashassam, mert a Nádasdy Ádám jegyezte fülszöveg sokat ígért a heteróságról, mint a diverzséget, széttartóságot jelentő közegről. És ez valóban több síkon jelenik meg a kötetben. Rögtön az első versben az igluépítő főhős befalazza magát, amivel elvágja magát a környezetétől. A második szövegben olvashatunk a bibliai Jonatán és Dávid gyermekkori homoromantikus kapcsolatáról, de beszél a melegség kamaszkori felismeréséről, tesiöltözőkről, a melegradarról és arról, ahogy az apa próbálja megnevelni az eltartó ujjal teát kortyoló gyermekét. A kötet második felében szintén szókimondóan, már már provokatívan, közhelyeket túlhasználva beszél a szexualitásról és a test szépségéről is. Egy számítógépes játék avatárjaként jó seggű karaktert épít magának, vagy például megjelenik a virgács fallikus szimbólunként, miközben a kötet motívumai otthonosan mozognak a biblikus, mitológiai vagy popkulturális, gyakran tudományos jelenkori közegben is. Nem feltétlenül működik jól ez a kötet kezdő kortárs versolvasók kezében, de bátrabbaknak vagy kísérletezőbbeknek nyugodtan merem ajánlani.

v4.jpgLesi Zoltán: Magasugrás

Lesi Zoltán Magasugrás című kötete tavaly könyvhéten jelent meg, és hamar az egyik kedvenc köteteim közé került. A benne található versek elsősorban levelek, vallomások vagy rövid személyes történetek, amelyek együtt adják ki az 1936-os berlini Olimpiai német magasugrójának, Dora Ratjennek a történetét, aki csak azért indulhatott az Olimpián, mert a németek eltiltották Gretel Bergmannt zsidó származása miatt a részvételtől. Dora interszexnek született, és a szülei lánynak nevelték, ő nőként gondolt magára, és nőként versenyzett is. 1938-ban a bécsi Európa bajnokságról hazafelé tartva viszont leszállították a vonatról, a rendőrségen levetkőztették, majd később férfivá nyilvánították és elvették a sportolói eredményeit. Ebben a kötetben megismerjük a történet nagy kereteit. Beszélnek benne a náci Olimpiáról, amin Hitler bemutatta, hogy Németország nagy, erős és elsősorban békés, a célért doppingoló sportolókról, a kor más inteszexnek született sportolóiról, az öltözőben való félelmükről, vagy épp pont az apáról, aki úgy döntött, hogy az interszex gyermeke éljen lányként, majd két évtized múlva irigyli a lányát a Führer kézfogásáért. Ebben a kötetben mindenki birtokol kis információmorzsákat, mindenki elmeséli szubjektíven a maga történetét, érzelmeit, tapasztalatait, vélekedéseit, és nem foglalkozik vele, hogy összeáll-e ez egy egészé. Miközben persze összeáll.

Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok ittcovers_542200.jpg

Nem tudom, hogy lehet-e, szabad-e egyáltalán LMBT versekről beszélni Nádasdy kötet nélkül, talán lehet, hiszen ő maga mondta, "én nem vagyok LMBTQ, én csak egyszerű buzi vagyok", de azért mégsem maradhat ki. A Jól láthatóan lógok itt egy nagyon más Nádasdy kötet, mint amit eddig olvashattunk. Megmaradt az a polgári nézőpontja, amit minden megjelenése körül látunk, de sokkal közelebb engedett magához. A játékos versek mellett, amikben például a reggeli étkezések két ember közötti áthidalhatatlannak tűnő különbségeiről értekezik, megjelennek azok a versek is, amelyek keresik a helyüket a tőle megszokott polgári tartás és a mélyen alanyi költészet között. Beszél a halálról és a betegségekről. Metaforákat keres és hasonlatokat, amelyek meg tudják nyugtatni, mert a leírható az már ismerős is, az már nem bánthat. És persze, helyenként, ahogy Nádasdytól megszoktuk, fel-feltűnik a homoszexualitás is, hogy aztán az utolsó versben már már prózaversszerűen és hosszan olvassunk Márkról, az orvosról, aki gyógyítja a tanár úr szívét, és akibe képes volt beleszeretni. Szép költészet ez, érdekes irány. Tudom, hogyha kezembe veszek egy Nádasdy kötetet, hogy szép lesz, de ez sok ponton meg tudott lepni, és ez jól esett. Egészségünkre.

Ennyi lett volna mára ez a bejegyzés. Szerettem volna nektek megmutatni, hogy van LMBT irodalom a regényeken és a tényirodalmon is túl, mert ezek a kötetek egytől egyig tök fontosak számomra, és örülök, hogy végre rávettem magam arra, hogy beszéljek róluk. Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran komment szekcióban,
háttértartalmakért lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

Igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Olty Péter: Heteró közegben

2019. július 17. - Szilvió

Sziasztok,

ma egy nemrég megjelent verseskötetről hoztam értékelést nektek, amit nagyon sok szempontból nagyon vártam. Nyilván mert ez egy meleg könyvnek is ígérkezett, ami több utat is bejárhatott volna. Beszélhetne a társadalomról, mint heteró közegről, amiben, ahogy a fülszövegben Nádasdy Ádám is írja: minden meleg él. Beszélhetne az irodalmi életről, ahová végül megérkezik ez a kötet egyfajta előbújás gesztusként. És talán azt is gondoltam, lehet, hogy a szerző a címmel megússza ezt a bátorságot.olty.JPG

Aztán kezembe vettem a kötetet, és arra jutottam, hogy egy picit mindháromról szó van. Tudniillik ez egy olyan kötet, amiben nem szerepel a meleg vagy a homoszexuális szó vagy annak valamilyen képzett kifejezése. Kihasználja, hogy a hetero egy előtag, ami különbözőséget jelöl, eltérést, és a címben megadott közelséghez képest valami idegenséget. Olyat, amihez mégis viszonyulnunk kell.

És persze ez jelenti egyrészt a meleg-heteró viszonyulást. Hogy először van merevedésed férfire, vagy hogy leszegett fejjel odapillantgatva nézed a tesiöltözőben a másik kockahasát. A meleg radart a delfinek ultrahangos érzékeléséhet hasonlítja. Megmutatja a nevelőapát, a durva férfiképet, miközben a vers elbeszélője feminimen mutatja be magát:

úgy emeltem fel a csészét
mint egy parányi üvegtojást,
melyből az élet vizét iszom.

Beszél a rushról és annak használati módjáról, beszél arról, hogy milyen kérdéseket vet fel, ha bejössz egy heteró csajnak. Pedig neked csak férfiakkal menne. Előkerülnek testnedvek, nyál, izzadtság, vér és persze ondó. Ír le aktusokat. Van hogy egy állati primitív szimbólumot, például a virgácsot emeli a művészete tárgyává. Provokál, miközben állati konzervatív nyelvet használ, és felteszi azt a kérdést, hogy provokatívan írni, az provokáció-e, vagy a művészet, amelynek tárgyává emelte, felmentést ad. Mert néhány vers már-már pornográf, de pornó-e, ha az antikvitás tógáit és lakomáit is ráfestjük, vagy ha egy számítógépes játékról beszélünk, és érezzük, ennek annyi a célja, hogy leírja a karakteréről:

farom valótlanul kemény.

 Van a kötetben ugyanakkor egy másféle széttartó, heteró közeg. Egy európai, egy kulturális. Olty szövegei nagyon különböző világmagyarázatokból merítenek, amik együtt építik fel azt a kulturális közeget, amiben élünk. Rögtön a második szövegben megidézi a vers Jonatán és Dávid bibliai homoromantikus kapcsolatát, annak az elevenen továbbélő emlékét ragadja meg. A biblikus elemek mellett találkozunk antik helyzetekkel és antik motívumokkal, így a görög Pán istennel motívummal a pásztorélet kapcsán, akinek a sípjához fallikus értékeket rendel. Majd, ha a világmagyarázatok jelentést tágan értelmezzük, nyugodtan ide vehetjük a különböző verssé alakított tudományos kérdéseket. Így találkozunk a kötetben filozófiával, kijelentéslogikával, biológiával, vagy a költészetben kifejezetten konzervatívnak tartott formákkal, időmértékes és rímes versekkel, vagy gnómával például:

Olyan szexről álmodj,
mit tényleg remélhetsz,

A heteró közeg harmadik olvasata a heteróság maga. Az ember saját maga különbözősége mindattól, ami körülveszi. Egyfajta kívülállás, amelynek persze a melegség vagy a kulturális hagyomány utániság is része. Ebben az ember nem lesz katona, mint mindenki más. Ebben páncélt növeszt a külvilággal szemben. Ebben iglut épít, és az igluépítő tulajdonképpen bezárja magát, majd alszik. Alapvetően sokkal kevesebb konkrét szöveghelyet találni ezzel a belső heterósággal kapcsolatban, mégis ez tűnik a legrelevánsabbnak számomra, talán mert az igluépítéssel foglalkozó vers az Altató a kötet első verse. Talán csak nekem szimpatikus ez a kötetolvasat.

Kedvenc versem: Stigma. Mert nagyon szeretem a kijelentéslogikának azt a filozófiai részét, amit ez a versindítás használ, és tök klassz szöveg. 2016-ban jelent meg a Műúton, szóval ide kattintva ti is el tudjátok olvasni. Bár egy szót változtatott a kötetszerkesztés. :)

Ajánlom a kötetet azoknak, akik már ismerősen mozognak a kortárs líra világában, mert szerintem ez nem lett igazán kapukötet, de persze ha bátor vagy, lesd meg úgy is. A különcöknek tök ajánlom, ők nagyon sok helyen magukra fognak ismerni. És persze ajánlom mindenkinek, aki idáig elolvasta az értékelésem, és felkeltette az érdeklődését.

Olty Péter: Heteró közegben
Scolar, scolar l!ve, 2019
62. oldal
Így olvastam: Furcsa, mert ahogy Nádasdy is írta, ezek gazdag szövegek, de nem az olvasásban jelenik ez meg, lehet vele haladni, nem kell igazán bogarászni hozzá, de tovább kell gondolni, azt az időt nem lehet megspórolni. Szóval kortárs verseskötethez képest gyorsabban tudtam olvasni, de egy-egy problémát vittem magammal azután is, hogy letettem a könyvet, és volt, hogy vissza kellett néznem.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. :) Ha olvastátok már a kötetet, vagy kérdésetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok bátran kommentet. Ha szeretnétek értesítést kapni a következő posztokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keressetek facebookon. Ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra.

És ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió