Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései és Ava Dellaira: Kedves halottak!

2017. február 27. - Szilvió

Sziasztok,

mint a címben is olvashatjátok, ebben a posztban két könyvről lesz szó. Két olyan ifjúsági könyvről, amik a molyon a meleg címkét is megkapták, mert egy illetve két fontos mellékszereplője meleg.
És persze, mindkettő ifjúsági könyv, azok közül pedig kiemelkedőek (még a Kedves halottak! végén található helyesírási hibákat is elnézem). Mindkét főszereplő most kezdi a középiskolát, és elkezdd levelet írni olyan címzettnek, ami nem válaszol, mert ahogy a Kedves halottak! hátlapján olvashatjuk:

Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz.

És ezekben a levelekben mindketten mindent elmondanak, arról, hogy félnek, hogy nem lesznek barátaik, arról, hogy mégis lettek, a halott rokonukról, az apró, vagy nagyobb stiklieikről, és a szemünk előtt lassan megtanulnak élni.

ksfj.jpg

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzési

Már az elején szeretném leszögezni, hogy ez a könyv már akkor a kedvencem volt, amikor még el sem fogadtam magam, tehát (bár alapvetően törekszem a szubjektív hangvételű írásra) itt nagyobb dózisban is elcsöppenhet egy-két imádat csepp.

Szóval: Charlie egy különc srác, aki most kezdi a gimnáziumot, és elkezd levelet írni egy teljesen lényegtelen valakinek, vagy talán épp neked, aki az ő sulijába jársz, és kikezdhettél volna azzal a lánnyal.

Az első leveleiből tudomást szerzünk az eddigi legjobb barátja öngyilkosságáról, és az évekkel korábban meghalt, szeretett Helen néniről, akiről sokat ír Charlie. Megismerkedünk egy fantasztikus irodalomtanárral, aki felhívja Charlie figyelmét arra, hogy nem ír rosszul, és próbálja terelgetni, és olvasónaplókat írat vele, amelyek alanyai mindig a kedvenc könyvei lesznek, és amelyeket mindig kétszer olvas el. Megismerjük a családját, akik talán egy picit a klasszikus amerikai családmodell mintapéldányai, és megismerjük a frissen szerzet barátait, akik mostohatestvérek. Két végzősről beszélünk, Patrickről, és Samről, akik bevezetik a középiskolai életbe, és akik mellett megtanul "nem menekülni az élet elől", ami azt hiszem a legfontosabb.

A meleg téma benne: Patrick, Charlie középsuliban szerzett legjobb barátja meleg, és rajta keresztül egy laza, velem hasonlóan gondolkodó, "nem fogok szégyenkezni a szexuális irányultságom miatt" srácot ismerhetünk meg, aki kapcsolatba kerül a focicsapat egyik tagjával, és a kettejük megismerkedése és titkos viszonya is olvasható a levelekben, később megpofozva az egészet egy homofób apával... Semmiképp nem mellékszál. 

Kedvenc részem benne: Az egyik a karácsonyi buli, verssel, csókkal, írógéppel, mindennel... a másik pedig, amikor arról ír, hogy nincsenek határok.

Ava Dellaira: Kedves halottak!

A leveleket író lány, Laurel szintén most kezdte a középiskolát, azonban egész más a családi háttere. Édesapja és édesanya elváltak, nővére tisztázatlan halála után pedig az édesanyja elutazott, hogy lássa a tengert, és egy éve csak ritka telefonbeszélgetésekben él a gyermeke életében. Laurel hetente költözik nagynénje, és apja lakása között, hogy ne abba a középiskolába keljen járnia, ahová May járt.

A levelek címzettjei halott hírességek, közéleti szereplők, úgy mint például Kurt Cobain, Judy Garland, Elisabeth Bishop, Amelia Earhart, Amy Winehouse vagy Janis Joplin. Az ő életükből húz abszolút kellemes, kifejezetten élvezetes párhuzamot a sajátjával.

Ebből a szituációból indul, és nem is tudok sokkal többet hozzáfűzni. A lány karaktere elég jellemtelen marad szerintem a  könyv végéig, bár vannak nagyon szerethető pillanatai, de nagyjából a May iránti rajongását ismerjük meg. A zenei ízlését abszolút ő határozza meg, és az eddig kiforratlan személyiségét is, amelyről nem tudom eldönteni, hogy frappáns írói húzás, amivel a kamasz lét önmagáról való gondolkodásának bizonytalanságát, és ténylegességét hivatott bemutatni, vagy csak unalmasan sikerült, ezt mindenki döntse el maga. ;) Viszont a könyv végén világosabban látunk May halála körül, és kap valami mélységet Laurel, ami abszolút nem magyarázza meg a korábbi oldalakon olvasható üres jellemet.

Charliehoz hasonlón ő is barátokat szerez, ő is átél nagyobb, és zűrösebb dolgokat, akár magában az életben akár a párkapcsolatában, és az év végére ő is megtanul "nem menekülni az élet elől", ami az ő esetében a néma May emlékébe bújástól való megszabadulást jelenti.

Alapvetően nem gondolom rossz könyvnek, és tekintve, hogy elsőkönyves, figyelni fogom a munkáit. Maga a levél halott emberekhez nagyszerű téma, és sajnálom, hogy itt-ott elcsúszott, de egy könnyű, akár vizsgaidőszak előtti vagy utáni el/lelazító olvasmánynak remek. :) Érdemes.

A meleg téma benne: Két lány Laurel baráti köréből szerelmesek egymásba, de közülük az egyik küzd a saját elfogadásával, majd a családjával. Alapvetően az írónő azt hiszem csak May karakterét dolgozta ki, szóval a lányok sem jellemhősök, de a szerelem nehézségei, vagy csak az apró romantikus gesztusokkal, amelyeket nehezen teszünk meg, de annál apróbbak, viszont nagyon jól van érzékeltetve, és Hannah családi háttere nagyon megrendítő, és nagyon valóságos.

Kedvenc rész: Az újévi parti, és abból is ez:

"Oké, az én terveim a következők - mondta Hannah. - Mert nekem több is van. - Olvasni kezdte. - Nagyi legyen jobban. Ne legyenek hosszabbak az árnyékok. Hagyják abba a dühöngést az emberek. Lehessen nyugodtan szeretni bármiféle szerelemmel. Legyek olyan bátor, hogy egy nap kiállok magamért."

---------------------------

Ez még egy kifejezetten korai poszt, várom a reakcióitokat, megjegyzéseteket, hogy mit lehetne másként, de még biztosan alakul a blogos hangom... Vagy ha olvastátok már valamelyik regényt, várom a véleményeteket is. :)

A következő posztig: Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

A képek moly.hu-ról.

Kis Tibor Noé: Inkognitó

2017. február 19. - Szilvió

Sziasztok,

a második posztom már nem meleg témájú könyv lesz, ami felütésnek vicces, de egy szexuális kisebbségi lét áll ennek a könyvnek is a középpontjában: A transzneműség. Az, hogy a születésedkor a férfi nemhez soroltak, még nem jelenti azt, hogy férfi vagy. De ha nem férfi vagy, akkor nő? Ez tényleg ennyire bipoláris? Ezek között tényleg választanunk kell? Ezeket a kérdéseket veti fel a ma, február 19-én születésnapos író.

inkognito1.jpg

Képzelj el egy napot, egy teljesen unalmas napot, amikor semmi érdekes nem történik. Csak vagy. Mennyire vicces szó ez a vagy. Statikusságot feltételez. Létezést. Biztonságot. Pedig annak, hogy vagyunk, van múltja, amely nem látszik csak úgy, ha kilépünk az utcán. Vagy néha látszik, de azzal ami volt, együtt kell élnünk. Bár Tibor én Noémi nem teljesen azonosítható a szerzővel, azért az új kiadás kapcsán elmondta, hogy könnyen adta ki a kezéből újra ezt a munkát, mert már túl van a élete azon időszakán, amiből merít, és túl van az abban leírtakon. Vagyis megtanult élni vele. :)

Szóval van ez a nap, ami ugyanolyan, mint a többi, és ezen a napon, bizonyos lépéseid felidéznek bizonyos emlékeket. Pillanatokat, amik gyökeresen változtatták meg az életét. A mű elején nagy hangsúlyt kapnak a sminkcuccok, és a ruhák. Túl nagyot, de aztán ír az első parókájáról, az első női ruháiról, az első utakról, ahol a jelen teljesen új és új értelmet nyer. Ír a névválasztásról, ami általában nem a mi feladatunk, de most mégis, vagy arról, hogy milyen szituációkban hogyan reagál a szervezetünk (egyetlen negatívum: Arról egy picit sokat is talán.)... És minderről úgy ír, mintha görcsösen leülne mellém, és azt mondaná beszélnünk kell. Ott van mindkettőnkben a nyomás, hogy igen, beszélnünk kell arról, hogy mi van velem, és állati nehéz kávézás áll előttünk, de bármikor felállhatsz, és elmehetsz, ha már túl kényelmetlen, én visszavárlak. Nem tudod elodázni sem.

...és ebben tud hatni, szeretnéd olvasni a vallomását, mert érdekel, mert különös, és nem tudsz vele azonosulni, mégis annyira őszinte, hideg mondatok. Nem több. Nem kevesebb. Mindennek helye van, és mindennek ideje. Minden üzen. Dalok, életélmények és utak váltják egymást, amelyek végül, és bármennyire regény ez a mű, a lírai énben fut össze...

Kedvenc részem: Sok van, nagyon szeretem, ahogy Noé más műveiben is megragadja a pillanatot, de talán a ruhaégetés vagy a szomszéd néninek való előbújás volt a kedvencem. (Utóbbi talán azért, mert már többször hallottam élőben is tőle.)

---------------------------

A szerzővel januárban a hvg beszélgetett a könyv tematikájáról is:http://hvg.hu/kultura/20170117_kiss_tibor_noe_iro_inkognito_identitas_transznemuseg_interju

És a 2016-os Budapest Prideot ő nyitotta meg: http://magyarnarancs.hu/lelek/kiss-tibor-noe-beszelnunk-kellene-99874

Ez még egy kifejezetten korai poszt, várom a reakcióitokat, megjegyzéseteket, hogy mit lehetne másként, de még biztosan alakul a blogos hangom... Vagy ha olvastátok már a regényt, vagy mást Noétól, várom a véleményeteket is. :)

A következő posztig: Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

A képek moly.hu-ról.