Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

2018. augusztus 03. - Szilvió

Sziasztok,

amikor megláttam, hogy könyvhétre megjelenik Krusovszky Dénes első regénye a Magvetőnél, tudtam, hogy be kell szereznem. Aztán amikor a kezembe vettem, tudtam, hogy ezt hamarosan el is kell olvasnom. És ahogy lapoztam és lapoztam, rájöttem, hogy írnom is kell róla. Mert hát nagyon tetszett, és talán érintős könyv, vagyis említ LMBT témát, talán egy picit több. Mindenesetre most írok róla.

akik_mar_nem_leszunk_sosem.JPG

Krusovszky Dénesnek először a kultúrpolitikai tartalmaival találkoztam, majd a verseivel (az Elégiazaj című kötetét rögtön ajánlom is mindenkinek), és végül a gyermekverseivel, amivel rögtön körbeajándékoztam a családom fiataljait. És most egy regénnyel állt elő, amivel kapcsolatban szintén nagyok voltak az elvárásaim.

Krusovszky regénye öt fejezetben négy idősíkon játszódik. Rögtön a történet elején egy autóbalesetet látunk pár oldalban, prológusként, az Egyesült Államokból, 1990-ből. Ezt követően ismerjük meg Leventét és a magánéleti válságát, 2013-ból, ami a teljes regény cselekményének magja marad, és ezt egy 1986-os tüdőszanatóriumi fejezet vágja ketté. Az 1986-os fejezet hátterében szenzáció a csernobili atomkatasztrófa, és egy visszaemlékezést is megír egy alternatív ’56-ról, ahol a mesélő gyermek volt egy kisvárosban, Hajdúvágáson, és valahogy az események részesévé vált. A regény zárásaként pedig a 2013-tól 17-ig eltelt időt tekintjük végig, melyben kávék és teák mellett elvarródik a sok száll, ami egészen a könyv végégig szabadon kúszott.

Az autóbaleset rögtön az első 10 oldalon nagyon erős kezdés, berántja az olvasót, mégha tényleg csak villanásszerűen tűnik elő. Ezt követi egy kvázi meneküléstörténet, amiben Leventét megismerjük. Levente hazamegy a volt osztálytársa esküvőjére, és ezen a kis eseményen át tekintjük végig az egész életét. Szüleit, családi és baráti kapcsolatait, munkásságát, és azt, ahogy a világról gondolkodik. Levente ebben a pillanatban tele van kétségekkel. Párkapcsolatával az első oldalakban egy krízishelyzetbe kerül, amit egy hirtelen döntéssel kezel. Ez kiinduló helyzetnek merész, ugyanakkor izgalmas, és jól felépíti erre a két 2013-ban játszódó fejezet történetét, ami telis-tele van fordulatokkal, még úgy is, hogy közben minden következik az előtte lévő történetből.

A két 2013-as fejezetet egy 1984-es történet osztja fel, ami állati jól lett elhelyezve Levente történetébe. A tartalomjegyzéket nézve nem igazán értettem, hogy mi lesz ez, de fantasztikus a fejezet, tényleg óriási bravúr ezt jól megcsinálni, és egyáltalán kitalálni, és nagyon elemi része lesz a hátralévő két történetnek is ez a fejezet. A fejezetben az azóta bezárt hajdúvágási tüdőszanatóriumban vagyunk, ahol egy súlyos, vastüdőre kötött beteget és az ápolóját ismerjük meg. A beteg pedig elmeséli a betegsége történetét, aminek kezdete történetesen egybeesik a hajdúvágási 1956-os eseményekkel.

A zárófejezetben 2017 van, és egy egész más életszakaszban tart Levente. A zárófejezet zárófejezettsége pedig nagyon komolyan lett véve. Bátran itt hagyjuk a szereplőket, megválaszolódnak a kérdéseink, és elkerekíti a történetet.

end.gif

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, féltem, hogy nehéz lesz a nyelvezete, de akik olvasták, azt mondják, letehetetlen, és igazuk van. Nagyon jól olvasható és gördülékeny a nyelvezete, és végig fenntartja az érdeklődésünket. Aki egy magánéletibb könyvet olvasna, az bátran megteheti ebben a könyvben, miközben az sem csalódik, aki elvárja, hogy reflektáljon a mi emberi és közéleti viszonyainkra. Magántörténetekben és magánmitológiákban nagyon ügyesen veti fel az alternatív történelemmel, a hatalommal, a jelenkori magyar politikai helyzettel, így a 2014-es választási eredménnyel vagy a migrációval kapcsolatos kérdéseket, vagy állít emléket a 71 áldozatot követelő halálkamionnak, például. És teszi mindezt a háttérben, az izgalmas és olvasmányos történet mögött.

Ugyanakkor nekem egy egészen kicsi hiányérzetem volt. De egyébként nem lett volna, csak eddig  Krusovszky magasra emelte a lécet a nyelv szempontjából. Itt néha, hangsúlyozom, magához képest, elég pongyolácska volt. Értem ez alatt azt, hogy leíró részekben olykor bevett, általánosan ismert és használt szókapcsolatokban, amiknek, épp azért, mert együtt léteznek bennünk is, nem foglalkozunk a jelentésével, és meglepő volt, hogy itt kihagyott közlési lehetőségeket, és talán bátortalannak tűnt ezeken a pontokon a szöveg a korábbi Krusovszky szövegekhez képest. De ez bölcsészprobléma, és nem is kérhetem számon igazán az elvárásaimat, csak a teljesség kedvéért álljon ez itt.

Kedvenc részem: Nagyon szerettem a szülőket, mégha Levente nem is mindig, és az ő szemén át látjuk végig őket. Fontosak voltak, és nem voltak ideálisak. Emberek voltak a történetükkel. És persze a búcsúbuli. Azt is nagyon szerettem.

Szóval ajánlom a könyvet annak, aki szívesen kezdene valamit szépirodalommal, érdeklik a történelemfelfogások, de nem retten el magánéleti zűrzavaroktól sem… És mindenkinek, akinek a bejegyzés felkeltette az érdeklődését.

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Magvető, 2018
540. oldal
Így olvastam: Kb. egy üléssel 100 oldalt haladtam, de nagyon be tud szippantani, és gyorsan lehet olvasni. Sokan azt mondják letehetetlen, és valóban közel így voltam vele én is, így megragadtam a ritka fejezetvégeket.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. Ha kérdésetek, megjegyzésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran komment szekcióban. Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel.

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, less be facebookra, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon. És semmiképp ne feledd a következőá bejegyzésig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2018 júliusi summa

2018. július 31. - Szilvió

Sziasztok,

év elején voltak nagy álmaim, elképzeléseim arról, hogy majd a polcomról fogok olvasni, azazhogy nem veszek nagyon új könyveket, és hogy 70 könyvet elolvasok, ezeket különböző kategóriák szerint. És azt is megígértem, hogy havonta részletezem, hogy mi történt ezen ügyekben. Jelentem, egy nagyon tartalmas hónapot zárunk. :)

juliusi.JPG

1. A havi szerzemények

Erre a listára most nagyon büszke vagyok. Mindössze három könyvet sikerült beszereznem a Líra nagy nyári leárazásában, és ezek közül egyet már el is olvastam, egyet most olvasok, és a harmadikra is rövidesen sor kerül.

Laczkovich Miklós: Laboda
Laczkovich tanít az egyetemen, és rendkívül elvont, és roppant vicces, és imádom. És azt mondják,ez a novelláskötet pont ilyen, és én nagyon sajnáltam, hogy tavaly nem vettem meg, szóval idén. ;)

Caroline Solé: Szavazz rám!
(részletesen az olvasásnál)

Richard Yates: Egy jó iskola
Az Egy jó iskola egy bentlakásos konzervatív suliról szól az Egyesült Államokban a második világháború idején. Témájában nagyon hasonlít az  Iskola a határonhoz, és talán megszólalásban is. Ez volt az első könyv, amit Pécsen olvastam középiskolásként. És most olvasom újra.

2. 11 db könyvet sikerült elolvasnom a hónapban,

ezzel 56-ra nőtt az éves olvasásaim száma, ami a betervezett 70-hez már elég közel áll, és vannak pontok, amikor a százon is elálmodozom. :) De nézzük konkretizálva:

Jónía Leósdóttir: Halálkomoly
Ez egy ifjúsági könyv. Kvázi krimi egy levélről, amit egy tanulócsoport asztalán talál egy lány, és nyomozásba kezd, nehogy túl késő legyen. Érdekes volt a felvetés, és régóta szerettem volna beszerezni, és a múlt hónapban sikerült. És nagyon lelkesen csaptam bele, és nagyon rossz volt. A történet rendkívül gagyi volt, eltolódtak a hangsúlyok, és bár tudom, hogy a fordító, Dunajcsik Mátyás, tud fiatalul, mert olvastam az ifjúsági regényét, de a nyelve is csapnivaló volt. Nem volt fiatalos, mű volt, és kényszeres talán. Nem igazán tudom ajánlani.

Takács Judit: Meleg század
Ez egy érdekes és informatív tanulmánykötet volt a melegségről és a múlt századi Budapestről, amiről értékelést itt írtam, itt pedig a hat kedvenc történetemet szemléztem belőle.

Hanya Yanagihara: Egy kis élet
Az Egy kis élet egy masszív könyv egy srácról, akinek nem volt vidám élete, tele van titkokkal és traumákkal, és rettenetesen mélyre megy az emberben, és ténylegesen fáj, de nagyon megéri, és rettenetesen szerettem. Itt írtam róla egy hosszabb ajánlót.

Elena Favilli - Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak
Ezt a könyvet az unokahúgom kapta tőlem karácsonyra. 100 nőről szól, a világ számos pontjáról, és mindről egy rövid történetet és egy nagyobb képet tartalmaz. Nagyon inspiráló, és fontos beszélgetéseket indított köztem és a 10 éves unokahúgom között, akinek még a rapper a példaképe, de fontosnak tartja Malala küzdelmét az oktatás egyenlőségéért, és el sem tudja képzelni, milyen lehet tudni, hogy nem a nemednek megfelelő testben élsz.

Tompa Andrea: Omerta
Ezt vártam a legjobban a nyári olvasmányaim közül. Egy idős cseléd, egy rózsanemesítő, egy gazdálkodó lány és egy apáca történtét meséli el a román diktatúra idejéből, ahol mindenkinek meg kellett kötnie a maga kompromisszumait, és el kell hallgatniuk a mondanivalójukat.

Mészáros Dorka: Én vagy senki
Egy nem igazán izgalmas ifjúsági krimi azzal a jó felvetéssel, hogy hét fiatalt meg fognak ölni. Nem tudom, hogy írok-e majd bővebben. Szintén Tilos az Á kiadó, és szintén csalódtam, amit kezelni sem tudok, mert eddig nagyon odáig voltam a kiadóért.

Anna Gavalda: Billie
Egy fiú és lány barátság rettenetesen aranyos, kedves, de nehéz története, amiről még írok majd. :)

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Krusovszky friss első regénye beszél arról, milyen egy kisvárosban '56, milyen elképzelések éltek az emberekben a csernobili atomkatasztrófáról ugyanebben a kisvárosban, és egy magánéleti válság közepébe helyezi mindezt, ami napjainkban történik. Állati izgalmas regény, amiről fogok még írni. :)

Caroline Solé: Szavazz rám!
A Móra tavaly könyvfesztiválra megjelent ifjúságijában egy online valóságshowt ismerhetünk meg, amire jelentkezik egy hajléktalan fiatal. A valóságshow a Maslov-piramis alapján építkezik, vagyis azt mutatja be, hogyan vannak jelen a jelentkező életében a fiziológiai szükségletek, a biztonság, a valahová tartozás, a státusz és az önmegvalósítás. Óriási regény a maga kis terjedelmében, mindenkinek ajánlom.

Nadia Murad: Az utolsó lány
Nadia népcsoportja ellen az Iszlám Állam népirtást hajt végre. A férfiakat megölik, a nőket szexrabszolgaként adják veszik, a gyermekeiket pedig kiképzik, és terroristává teszik. Nadia szexrabszolga volt, akinek sikerült kimenekülnie a rendszerből, és most elmeséli a történetét. Bár magával a kiadással voltak gondjaim, és elég nehezen kapcsolódtam rá a könyvre, eléggé elrendezte az Iszlám Állam konfliktusgócról alkotott tudásrendszeremet, és örültem, hogy nem hallgatja el, hogy az Egyesült Államoknak felelőssége van itt.

Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen
Mán-Várhegyi Rékának most jelent meg az új regénye, de ez egy novelláskötet, néhány évvel korábbról. Egy fantasztikus novelláskötet, amiről nem tudok korrektebbül írni, mint a fülszöveg író Németh Gábor:

Mindenkit megmért, és senkit sem talált elég nehéznek. Éles és csúfondáros pillantást vetett a világra, mire a világ összecsinálta magát, és szépen bevallott mindent. Így aztán ezekben a történetekben pont olyannak látszik, amilyen. Rémületesnek és nevetségesnek. Istennél a kegyelem, tréfálkozunk vele, mint a bíró egy nem létező viccben. És tényleg lehet nevetni, igaz, csak befelé, mozdulatlan arccal – a szerző vélhetően attól tart, a sírást esetleg nem találnánk elegánsnak. Hősei úgy merülnek el a Semmiben, mintha a „Heidegger” egy menő fitnesszterem neve volna, a boldogtalanság pedig csak a szórakozás finoman perverz, trendi fajtája. A gonoszság mint esztétikai kategória? Ugyan. Ez a könyv tele van megértéssel. Ne mondják, hogy nem szóltam – nagy, realista írót köszönthetünk Mán-Várhegyi Rékában.

3. És most nézzük a kategóriákat:

Kortárs szépirodalmi próza: Omerta, Akik már nem leszünk sosem, Boldogtalanság az Auróra-telepen
Szórakoztató irodalom: Halálkomoly, Esti mesék lázadó lányoknak, Szavazz rám!, Az utolsó lány
LMBT könyvek: Meleg század, Egy kis élet, Én vagy senki, Billie
Nem angol vagy magyar anyanyelvű: Halálkomoly, Billie, Szavazz rám!, Az utolsó lány
2017-18-as megjelenés: Meleg század, Egy kis élet, Esti mesék lázadó lányoknak, Omerta, Szavazz rám!, Akik már nem leszünk sosem, Az utolsó lány

Ez lett volna ez a hónap. Három beszerzés, 11 olvasás, és ezzel együtt hét bejegyzés. Köszönöm, hogy velem tartottatok benne. :)
Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, amiben az Akik már nem leszünk sosem című könyvet fogom ajánlani. :)

Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

És semmiképp se feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió