Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


1 és 6: A januári kedvencem és a februárra betervezett címek

2020. február 05. - Szilvió

Sziasztok,

itt az új hónap, és szerencsére még tart az év eleji lelkesedés is, szóval tele vagyok olvasási tervekkel, és a múlt hónap kedvenc könyvét sem volt nehéz kiválasztani, hiszen a világ legaranyosabb disztópiája mégiscsak a világ legaranyosabb disztópiája. Mutatom:

1_es_6_2.JPG

1. A januári kedvencem:

covers_448302.jpgCharlie Jane Anders: Minden madár az égen
Nem csak a borítója gyönyörű ennek a könyvnek, hanem az egész könyv csodálatos. Egy disztópiában játszódik, amikor a világ mindennapos természeti katasztrófáknak van kitéve. Két szereplőt követünk, akik egy iskolába járnak, és mindketten túl különlegesek ahhoz, hogy ne legyenek különcök. A lány, Patricia a boszorkányság tüneteit kezdi magán észlelni, van, hogy tud beszélni az állatokkal, sőt egy nagy fa is rendkívüli talányt adott neki: Egy fa piros?. A fiú, Laurence egy technikai zseni. Inteneten talált leírás alapján két másodperces időgépet vagy láthatatlanná tevő gépet szerelt magának, a szekrényében pedig egy tanuló programot tartogat, amit könnyen lehet, hogy az Egy fa piros? kérdéssel az első önműködő mesterséges intelligenciává lehet tenni...

Aztán persze telnek az évek. Patricia elvégzi a boszorkányképzőt és nagyvárosi boszorkány lesz, aki képtelen visszafogni magát, ha az emberek megmentéséről van szó, Laurence pedig az emberiség túlélésének lehetőségén dolgozik egy új technikai rendszerben. Évek óta nem beszéltek, valahogy mégis egymásba botlanak, és rájönnek, hogy senki nem értette meg őket jobban, mint ők... És ez még messze nem a vége a történetnek.

Ez a történet csodálatos. Minden oldala után elmondtam a szobatársamnak, hogy ez a legaranyosabb könyv a világon (403 oldalas a szöveg, és még együtt lakunk, nagyon tisztelem ezért), és ez így van. A szöveg maga nagyon kedves és vicces, különcködő dolgokkal van tele, alapvetőnek veszi, hogy igazak a szereplők minden szava, így a világot kell hozzá forgatni, és nagyon kedves, vicces, ügyes epizódokat, mellékszereplőket épít fel. És közben működésben mutatja be az ökofeminizmus fő kérdéseit. A nők képviselik a természetet, a férfiak pedig igyekeznek, hogy leuralják a természetet és ők maguk hozzanak lére valamit a technika segítségével, mégis, összetartva a világról való tapasztalatainkat: Mindkettőre szükség van ahhoz, hogy a világ fennmaradjon, nem csak egy olyan szélsőséges helyzetben, mint amilyen a regény végén megjelenik.

A szöveg nagyon izgalmas filozófiai, etikai kérdéseket mozgat arról, hogy az ember kizsákmányolhatja-e a természetet, fontosabb-e az ember fennmaradása, mint a bolygóé, megölhető-e egy gyermek, ha azzal a jövőt mented meg, és teszi mindezeket játszi könnyedséggel... Imádom, olvassátok el. Tényleg.

és

6: A februárra betervezett címek

Anthony Burghes: Gépnarancscovers_574146.jpg
A Gépnarancsot a januári tervekből gördítem tovább, és az egyik legjobb barátom ajánlására olvasom, aki szerint ezt a könyvet el kell olvasnom, ha elolvastam az 1984-et, és hát január elején vitathatatlanul befejeztem az 1984-et. Nem igazán tudok róla sokat, csak hogy nagyon hasonló az 1984-hez, ahol az ösztönös viselkedés az egyetlen lehetőség a hatalommal szembeni lázadásra. Azt is tudni vélem, hogy a kapitalistább, konformistább társadalomról kíván beszélni egy fiatal elbeszélőn keresztül, aki pikáns módón orosz szavakkal keveri az akkori szlenget. Valamiért most nagyon rá vagyok kattanva ezekre a témákra, és szeretnék minden hónapban elolvasni egy klasszikus irodalmi szöveget, ebben a hónapban most már tényleg ez volna az. (Félek egy picit már ettől a minden hónapba ígérgetéstől, mert tavaly nagyon felsültem vele, a januári úgy teljesült, hogy maradt tavalyról, de nagyon szeretném ezt tartani, és jó könyvek várnak, szóval hátha.)

covers_580453.jpgVölgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!
Völgyi Anna könyve az év végén jelent meg, és sajnos a vizsgaidőszak miatt nem tudtam recenziót vállalni belőle. Így viszont abban a szerencsében volt részem, hogy figyelhettem a könyv útját, és nagy örömömre az olvasók szeretik, így egy izgalmasnak ígérkező első regényről tudok majd mesélni nektek. A regény hőse Sára Bristolban mosogat és szerelmes lesz a kolléganőjébe, Laurába. A szerelem a fülszöveg szerint ugyan viszonzatlan marad, viszont Sárán keresztül betekintést kapunk abba, hogy hogyan lesz egy nő szerelmes egy másik nőbe, és megértheti az olvasó, hogy mennyire ugyanarról a szeretetről van szó, miközben beszél a szöveg az emigráns létről is, és Sára családja, otthona sem marad teljesen feltáratlan. A történetben arra vagyok a legkíváncsibb, hogy Sára biszexualitását mennyire fogja taglalni, hiszen Sára előző párja András. Érdekel, hogy a főszereplő vajon már elfogadta-e magát, vagy mennyire out biszexuálisként, ugyanakkor vannak félelmeim azzal kapcsolatban, hogy mennyire sztereotipan fogja ábrázolni a férfi és a potenciális nő partnert. De ez majd úgyis kiderül. Nem mellesleg, szerintem nagyon szép könyvtárgy.

Katz Katalin: Visszafojtott emlékezetcovers_220937.jpg
A magyarországi romák holokauszttörténetéhez
A magyarországi cigányság holokausztélményeinek tematizálása csak a hetvenes-nyolcvanas évek óta lehetséges az irodalmi, kulturális és szociológiai közegekben is. A néphagyomány ugyan őriz néhány népdalt, vagy különös történetet, például Sára Sándor 1962-es vizsgafilmjében a film elején látható cigány szereplő a holokausztról énekel, viszont ez kifejezetten elhallgattatott téma volt itthon. Katz Katalin személyes motivációi is ezek. Ő maga zsidó családból származik, az apja megjárta a koncentrációs tábort, és mesélt a lányának ottlévő cigányokról, de amikor ő maga kutatott, alig talált róla valamit. A tanárom, akivel roma kérdésben kutatok a legjobb szakirodalomnak tartja erről a kérdésről, én pedig kíváncsi vagyok rá, mert a holokauszt későbbi feldolgozását is vizsgálja. A könyvtárban csak éjszakára kölcsönözhető, úgyhogy valószínűleg majd egy szombaton beülök és kiolvasom.

covers_4932.jpgPierre Bayard: Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk?
Pierre Bayard azon egyetemi oktatók közül való, akik megértik, hogy nem tudtad két hét alatt átrágni magad a többezer oldalas világirodalmon, de azt nehezen fogadja el, ha nem tudsz róla beszélni. Különösen igaz ez azóta, hogy megjelent a könyve ebben a kérdésben. Mert igen, rövid az élet, és nem lehet minden könyvet elolvasni, még akkor sem, ha törekszünk rá. Nem tudom, hogy hogy állok ezzel a szöveggel (mert nem olvastam még, lol), de az van, hogy akár hinni is hajlandó vagyok benne. Mindenesetre kíváncsivá tett.

Eberhard Straub: Az élő városcovers_483281.jpg
Az urbánus életformák változásai
Eberhard Staub szerelmese a városoknak, ezért nagyon régóta kíváncsi vagyok a könyvére. Az élő városokban azt mutatja be, hogy hogyan alakultak ki az igazi városok, a demokrácia bölcsői, a szabadság fellegvárai és a bűnözés és egyéb devianciák gyűjtőhelyei, és hogyan alakultak ezek az ókortól a ma ismert formájukig. Végigkövetjük hogyan alakultak át a városi terek, és hogyan követi a változásokat a mindenkori városi polgárság. Úgy érzem ez lehet az alapszövege annak, hogy későbbi szakirodalmakban és regényekben értően tudjak nyúlni a város tematikájához, és azt mondják nagyon élvezetesen és érezhető lelkesedéssel beszél a témájáról. Elmondhatatlanul várom.

covers_179877.jpgDon DeLillo: Cosmopolis
És ha már város. Itt egy férfi, akit a filmben Robert Pattinson játszik, mégsem Bruce Wayne, és csak át akar jutni a városon, hogy eljusson a fodrászához. És ha már utazik az egymásnak kilincset adogató útitársaival igyekszik bedönteni a japán jent, és ha úgy van, esetleg elhozni az apokalipszist. A városban lévő élet viszont úgy tűnik mindenképpen akadályozni akarja abban, hogy eljusson a fodrászához hófehér limuzinjával.

Nagyon izgalmas szövegnek ígérkezik, ami az amerikai posztmodern irodalom jegyében született, tematizálja a hatalmat, amit ez a fiatal milliárdos is képvisel, pontosan úgy, ahogy egy fehér, kőgazdag városi férfitől elvárjuk. Beszél a pénzről, amely megengedi, hogy egy csúcs módon felszerelt limuzinban tárgyalj bárkivel, beszél a testiségről, hiszen a szeretője és a felesége is megjelenik a limuzin hátsó ülésén, és beszél mindarról, amit mi erről a világról gondolunk, anélkül, hogy értékelné azt. Egyszerűen a borítón feltüntetett kérdést járja körül: Meddig mehet el ez a mégiscsak antihős? És ha már őt követjük egész nap, szükségszerűen hatással lesz ránk, de milyenre? Régi klasszikus hiányosságom, hogy nem olvastam, csak filmben láttam az Amerikai psychót, de annak a világát képzelem ezen szöveg mögé.

Ez tűnik így most vázlatosan ennek a hónapnak. :) Sok lyukas időm lesz órák között, így bizom benne, hogy sikerül olvasnom is, de majd nyugtával a napot úgyis. :)

Ha van olyan szöveg, amit ti is beterveztetek februárra, írjátok meg bátran hozzászólásként, és tegyetek ugyanígy akkor is, ha kérdésetek vagy megjegyzésetek van! :)

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel. ha nem szeretnél róla lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keress facebookon további háttértartalmakért. Ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon vagy a még kísérletező, de lelkes twitter adatlapomon. :)

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A decemberi kedvencem és hat januárra betervezett cím

2020. január 14. - Szilvió

Sziasztok,

azoknak, akik azt gondolják, mekkora baromság, hogy a hónap közepén hozom a hó elején szokott 1 és 6-ot, amiben a havi olvasmányterveimet szedem össze, azoknak igazuk van, de így alakult, és cserébe alig olvastam még valamit a hónapban. Szóval pánikra semmi ok, csapataink harcban állnak, és eddig egy számomra tök fontos beadandót írtam, amivel végeztem, szóval mostantól helyreállt a világ rendje, és minden a szokásos rendszertelenségben zajlik majd tovább. Szerencsére azt mondtam már, hogy boldog új évet, szóval nem ezzel kell lezárnom ezt a gondolatsort. Mert már le kellene zárni. Kezdjük a januári 1 és 6-ot:

ujegyeshat.JPG

1: A decemberi kedvencem:

Alice Broadway: Inkcovers_509652_1.jpg

Az az igazság, hogy négy nagyon jó LMBT könyvet is olvastam decemberben, amik mind egytől-egyig megérdemelnék, hogy ide kerüljenek, de nem szeretek LMBT könyveket a hónap könyvének választani, mert ez egy tök jó lehetőség ahhoz, hogy beszéljünk egy picit nem LMBT könyvekről is. Másrészt ezzel a könyvel indult meg a januárban még biztosan tartó disztópiacunami az életemben. Most beütött, és hát ha a világnak rosszak is ezek a könyvek, én imádom.

Szóval az Ink egy nagyon izgalmas ifjúsági disztópia-trilógia első része, amiben megismerjük Leorát a pályaválasztáson gondolkodó kamaszt, aki ebben a regényben megindul egy nagyon határozott irányba. Leora tetováló lesz. És ez ebben a világban sokkal többet jelent, mint a miénkben, mert Saintstone-ban mindenki a bőrén viseli a történetét. Úgy tartják, hogy, ha a bőrünkön tudjuk viselni a terheinket és büszkeségeinket, akkor az egy jobb, bűntelenebb társadalomhoz vezet. A haláluk után az itt élőket megnyúzzák, akiknek így megtisztul a lelke, és a bőrükből egy könyvet készítenek, amit aztán a családja megkap, és ez a könyv segít nekik emlékezni a családtag kedves és jó dolgaira, mert az ember csak addig  él, amíg emlékeznek rá. A regény egy pontján azt mondják, olyanok, mint a kedvenc regényeink, hogy csak ritkán olvassa őket az ember, de fontos, hogy közel legyen hozzájuk. És ez tök szép ideológia az egész mögött. :)

Ugyanakkor, hogy máshogy lehetne ez a könyv disztópia, ha nincsenek benne ellenségek. A tetovált társadalom ellenségei az üresek, akiknek nincs tetoválásuk, és minden bizonnyal azért nincs, mert titkolnivalójuk van és társadalomellenesek. Azok pedig, akik lebuknak, hogy az üreseket segítik, viselniük kell az életükben az elfeledetteknek a jegyét, és a bőrüket elégetik haláluk után. És a világ persze nem annyira fekete-fehér, mint ahogy elsőre Leóra gondolja.

Bár a regény nyelve szerintem néhol gügyögős, mégis nagyon klassz, ahogy az általános disztópiasémák mentén, de beavattja az olvasót az akkor még nem is totalitáriusnak gondolt világban. Nagyon szerettem, hogy Leora személyisége is meghasad a többségnek való megfelelés és a megismert ellenzéki, kisebbségi helyzetből.  A regény konfliktusát és információadagolását végig nagyon híven követte Leora gondolat- és érzelemvilága és cselekvése. Egy trilógia első része, még nagyon sok minden lehet ebben a világban, de az Ink eddig menő, és jól felvezette számomra az 1984-et.

és

6. A hat januárra betervezett cím

Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethezcovers_484246.jpg
Ez szerintem a legésszerűbb évtizedkezdő könyv, és én ezzel is kezdtem. Nem mondom, hogy túlságosan jól haladok vele, de Jordan B. Peterson nagyon okos, és tök izgalmas összefüggéseket lát meg. Bár ezt még sehol nem láttam így leírva, de valószínűleg az a koncepciója, hogy a világ nagy történetei, legcélszerűbben mondjuk a Biblia, de minden más is ide vehető, együtt megmutatják az embernek, hogy hogyan lehetne jól élni. De hoz anatómiai, biológiai példákat is. Izgalmas kötet, nem tudok vele haladni, mert nagy odafigyelést igényel, de igyekszem.

covers_448302.jpgCharlie Jane Anders:
Minden madár az égen

OlvaZsófi nagyon-nagyon-nagyon régen beszélt erről a könyvről egy videójában, és nekem nagyon tetszett az egész. Aztán olvastam róla baromi sok rossz kritikát, ezért mindig kivettem a kosaramból, amikor akciós volt. Karácsonyra viszont kaptam könyvutalványt a családomtól, és olyan könyveket vettem meg rajtuk, amikre nagyon kíváncsi vagyok, de nem venném meg magamnak, így beszereztem a Libri akciójában. És milyen mocskosul jól tettem. A felénél sem járok, de eddig ez a világ legaranyosabb szövege. Egyszerre beszél romantikus és ifjúsági nyelven, tematizálja az ökofeminizmus fő kérdéseit, miszerint a férfi a világ technikai részeiért, a nő a világ természeti részeiért felel, és összehoz egy kezdő boszorkányt és egy kezdő számítógépes zsenit. És közben pusztul el a világ, megkérdőjelezhetetlenül a pusztulás felé tart, amit ez a könyv lehet, hogy el is fog érni, de a srácnak és a lánynak valószínűleg össze kell majd fognia ezügyben. Zseniális, könnyű olvasmány, nagyon aranyos, kedves, emberközeli, lélekábrázoló, és ha nagyon nem ront a szerző, akkor az első kedvenc könyvem az évben.

Anthony Burghes: Gépnarancscovers_574146.jpg
A Gépnarancsot az egyik legjobb barátom ajánlására olvasom, aki szerint ezt a könyvet el kell olvasnom, ha elolvastam az 1984-et, és hát január elején vitathatatlanul befejeztem az 1984-et. Nem igazán tudok róla sokat, csak hogy nagyon hasonló az 1984-hez, ahol az ösztönös viselkedés az egyetlen lehetőség a hatalommal szembeni lázadásra. Azt is tudni vélem, hogy a kapitalistább, konformistább társadalomról kíván beszélni egy fiatal elbeszélőn keresztül, aki pikáns módón orosz szavakkal keveri az akkori szlenget. Valamiért most nagyon rá vagyok kattanva ezekre a témákra, és szeretnék minden hónapban elolvasni egy klasszikus irodalmi szöveget, ebben a hónapban ez volna az. (Félek egy picit már ettől a minden hónapba ígérgetéstől, mert tavaly nagyon felsültem vele, de nagyon szeretném ezt tartani, és jó könyvek várnak, szóval hátha.)

covers_554927.jpgDavid Levithan: Majd egy nap
A könyv, amit nem tudom, miért nem szereztem be eddig, de most megkaptam ajándékként (köszönet érte), és most akkor el is olvasom. A könyv a Nap nap után sorozat harmadik része (az első kettőről még tojáshéjjel a blogger popsimon itt meséltem), és a sorozat első két része ott szakadt meg, ami engem a legjobban érdekel. A főszereplő, A minden nap más kamasz testében ébred, de már megszokta, mert így él, mióta tudatánál van. Aztán egy napon beleszeret egy lányba, és ez az egész történetet összezavarja. A-val sokáig a napi testekben találkoznak, de a történet egy pontján A megtudja, hogy van lehetőség sokáig egy testben maradni, de ez azt jelentené, hogy a másik személyiség kilökődne. Eddig A úgy dönt, hogy nem hozhatja meg ezt a döntést, de nem tudom mit tartogat a harmadik könyv a gyönyörű borítója alatt.

Celeste Ng: Amit sohase mondtam elcovers_414233.jpg
Nagyon régóta tervben van ez a könyv (khm. szintén OlvaZsófi rajongott érte nagyon), és most nagyon érzem, hogy hívogat, pedig nem fantasy és nem is disztópia. Ez egy thriller és egy jól megírt családi rajz, aminek a középpontjában egy halott lány és a kínai-amerikai családja áll, akik minden be nem váltott lehetőségeiket, álmaikat ebben a lányban látnak. Elvileg a könyv arról szól, hogy egy család tagjai nagyon igyekeznek megérteni egymást, talán vannak benne generációs és nemzetiségi konfliktusok, kérdések is, de csak tippelni tudok, és kíváncsian várni. Azt várom tőle picit, hogy bilincseljen magához, és ne tudjam letenni, és szerintem azért nem olvastam eddig, mert féltem, hogy ez nem történik meg. De ideje legyőzni a félelmeket.

covers_553542.jpgMészöly Ágnes - Molnár T. Eszter: Az emberek országa
Vannak azok a szülés klisék, hogy meg sem születtél, de már tudtam, hogy nagyszerű leszel. Valami ilyesmi a helyzet Az emberek országával. Mészöly Ágnestől még nem olvastam, de több könyve várós, és egyszer egy írótáborban több napig láthattam, és egy hajnalban megkértem, hogy hadd ölelhessem meg, mert csodálatos kisugárzása van. Pozitív, de érződik, hogy volt küzdelme az élettel. És nagyon ezt az élményt várom a szövegeitől is. Molnár T. Eszter felnőtteknek írt szövegeit már olvastam, és nagyon régóta szemezek már az ifjúságijaival, mert Molnár T. Eszter zseniálisan ír. Teljesen mellesleg, de nagyon örülök, hogy tudja a nevem, és a becenevem, ami az Őszi Margó egyik nagyon-nagy öröme volt. És hát azért nem a könyvről beszélek, mert alig tudok róla valamit azon túl, hogy zseniális lesz és hogy ifjúsági disztópia, amiben a Földön járunk a harmadik világháború és a klímaválság után és a maradék emberi kultúra területére kapunk bepillantást két kamaszodó szereplővel. Elmondhatatlanul várom.

Ez lesz ez a hónap. Mivel még szinte sehol nem állok, és már csak fél hónap van vissza a januárból, ezért vannak kétségeim, de hat olyan könyv van itt, amit elmondhatatlanul várok, és könnyen olvashatóak, így talán van bizalomra is okom. Csütörtökön vagy pénteken igyekszem érkezni az újévi terveimmel, amik most inkább irányadóak, semmint precízek lesznek, és az első értékelésen is dolgozom már. Vizsgaidőszak van, drukkoljatok a vizsgákhoz és hogy legyen időm és erőm blogolni. Bár már csak két hét, de pont két hét múlva lesz vége a hónapnak is. Szóval drukkoljatok, légyszi.

Meg azt se felejtsétek, hogy:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A novemberi kedvencem, és a 6 decemberre betervezett cím

2019. december 09. - Szilvió

Sziasztok,

megint nagyon a hónap elején, de sikerült hoznom az ilyenkor szokásos 1 és 6-ot, amiben egy könyv erejéig visszatekintünk az előző hónapra, így mesélek picit a kedvenc novemberi olvasmányomról, aztán pedig a következő hat olvasmányt tervezem, immáron decemberre. Nagyon nagy hónap volt a november, nagyon sok tök izgalmas könyvet olvastam, sikerült közülük több fantasyt olvasnom, a feminizmus is többször előkerült, de végül, csak sikerült egyet választanom:

1_es_6_1.JPG

1: A novemberi kedvenc olvasmányom

Patrick Ness: A daruasszonydaruasszony.jpg

Patrick Ness a kedvenc szerzőm, és ebből nem szoktam titkot csinálni. Zseniálisnak tartom azt, amit ifjúsági disztópiákban csinál. Az egyik első olyan olvasmányélményem a Soha nincs vége, ahol a főszereplő mellesleg meleg, és nem aktívan ez befolyásolja a cselekményt, sőt, ezt a regényt akkor is imádtam volna, ha a szereplő nem volna LMBT karakter. Így hát nagyon vártam és nagyon féltem A daruasszonytól, mert Patrick Ness könyv, de a felnőtteknek írta, és nem kifejezetten fantasy, sokkal inkább a mágikus realizmus eszközeivel él.

George Ducan nem is igazán lehetne jó ifjúági szereplő, bár a regényben erősen identitáskérdésekkel és nagy szerelemmel küzd. George Ducan 48 éves, most vált el tőle a felesége, néha találkozik a lányával, aki szintén elvált, és az unokájával, akit nagyon szeret. Egy nyomtatószalont üzemeltet egy alkalmazottjával, és könnyen úgy érezheti, beleragadt az életébe.

Az egyik éjszaka hatalmas tülkölésre ébred. Egy daru száll le az udvarába, akinek az egyik szárnyát nyíllal átlőtték. George álomittasan ellátja a daru sérülését, aztán visszaalszik. Nemsokára találkozik a titokzatos nővel, Kumikoval, akiről ő ugyan nem tud semmit, a művészetük mégis dolgozni kezd együtt. George régi könyvek lapjaiból rak össze mozaikokat, Kumiko pedig ékes madártollakból. A két ember alakjai mögül egy valódi összeillő mégis diszharmonikus történet áll össze a föld teremtéséről és minden másról. Egy nagyon szép szerelmes történet ez. egy mese, amiben az ember megtanul veszteni és kockáztatni. Patrick Ness eddig mindig a történetre helyezte a hangúlyt, de ennek a regénynek lelke van a szereplők miatt. Szerettem, hogy Ness ebben is jó.

6: A decemberre betervezett címek

Anne Choma: Gentleman Jackgentleman_jack.jpg
Anne Lister titkos naplója
A HBO idén hozott egy sorozatot Anne Listerről, a 19. század elei angol vidéki arisztokrata nőről, aki leszbikus volt és grafomán módon lejegyzett mindent az életéről. Ebben a könyvben az HBO sorozatot felölelő másfél évről olvashatunk konkrét szemelvényeken és nagy, narratívákban dolgozó leírásokon keresztül. Anne Ebben az időben kétszer lesz szerelmes igazán, betekintést nyerünk abba, ahogy helyezkedik nála magasabb városi rétegekbe, ahogy próbálja érvényesíteni tudományos érdeklődését és ahogy maga nőként egy birtok élén igyekszik létezni. Anne Lister ír. Az apró birtokigazgatási kérdéseken át a matatásig és a megfeszülésekig mindenről. Izgalmas, ahogy megteremti a szavait a női szexualitás leírásához, és izgalmas, ahogy flörtjeit, virágfogalmazásait próbálja nevesíteni. Udvarol. Nőként. Nőknek. Menő könyv, és hamarosan végzem vele.

hogyan_lehetnelo.jpgAli Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Egy reneszánsz festő a rá nehezedő társadalmi nyomásokkal küzd. Úgy érzi, nem élheti meg önmagát, identitásáról le kell mondania. Egy angol kamasz napjainkban az anyja feletti gyászát próbálja megélni, miközben bizonyítékokat keres arra, hogy politikai aktivista anyját lehallgatta a titkosszolgálat. A kettejük története egy olaszországi gallériában kapcsolódik össze, ahol a festő szelleme úgy dönt, követni kezdi ezt a fiút. Nagyon sokat várok a könyvtől, a fülszöveg alapján tele vagyok kérdésekkel.

Cristina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyvautoboyography.jpg
A könyv mondhatni már meghódította angolul is a magyar LMBT piacot ezzel a biszexualitást és mormon vallási témát is feszegető kreatívírással, regényírással kapcsolatos ifjúsági történettel. Egy kedves és fordulatos regényt várok a könyvtől, ami néhány napja jelent meg magyarul. Négy hónapról fog szólni, amely pontosan elég arra, hogy elkészüljön egy regény, vagy hogy szerelmesek legyünk. Várom. Megrendeltem már.

1984.jpgGeorge Orwell: 1984
Felfoghatatlan, de eddig még nem olvastam ezt a könyvet, így az egyik legjobb barátommal elhatároztam, hogy ez tarthatatlan (ő sem olvasta eddig), így decemberben elolvassuk. A világ legklasszikusabb utópiájáról van szó, amikor a világ békéje a legfontosabb, amiért cserébe a nagy testvér mindenkit megfigyel. Nagyon alapmű, nagyon sok minden dolgozik vele, és nagyon várom, hogy végre el tudjam olvasni.

Horvát János: Televíziós ismeretek
Vizsgázom december közepén televíziós alapismeretekből, és Horvát János alapkönyv erre, így elolvasom. Ez van, ezt kell olvasni.

Kolosi Péter: A kereskedelmi televíziózás Magyarországonkolosi.jpg
Rendkívül hasonló a helyzet. Kolosi Péter az RTL Magyarország vezérigazgató-helyettese, korábbi programigazgatója, és ott volt a hazai kereskedelmi televíziózás kezdeteinél, elsősorban akkor még mint Fókusz műsorszerkesztő, amiből aztán kinőte magát. Azt hiszem Árpa Attila fenegyerekeskedő Ha én ezt a klubról egyszer elmesélem című könyve után jó lesz egy ilyen higgadtabb, akár tudományos igényű szöveget olvasni, ugyanarról. Ezt a könyvet tényleg várom.

 

 

 

Ez lesz majd ez a hónap. Igyekszem érkezni értékelésekkel, bár most egy picit kidőlt, de facebookon érkezik az #ugyanazaszeretet kampány, lesz évzáró bejegyzés, szóval tartsatok decemberben is velem. :)

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak, vagy az adventi kampány érdekel, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

1 és 6: Az októberi kedvencem, és a 6 novemberre betervezett cím

2019. november 10. - Szilvió

Sziasztok,

tudom, hogy nem szokott ilyen hosszú szünet lenni két bejegyzés között, de most úgy alakult, hogy még csak a mai bejegyzésben érkezem a hónap elején szokásos 1 és 6-tal, amiben egy könyv erejéig visszatekintek az előző hónapi kedvencemre, aztán pedig belecsapunk a következő havi tervekbe. Októberben nagyon sok jó könyvet olvastam, és nehéz volt választani, de végül egy régóta várt könyvet hoztam nektek, ami nagyon megdolgoztatott olvasóként, a terveim közül pedig egy könyv átcsúszott októberről, de ennek is leírom majd az okát. :) Csapjunk is bele!
kepkivagas_9.JPG

1: Az októberi kedvencem:

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezetecovers_572830.jpg
Molnár T. Eszter azt mondta a dedikáláskor, hogy ez a könyve nagyon más lesz, mint A számozottak című novelláskötete, aztán úgy javította, hogy meg nagyon hasonló is. És egy picit ez van, tényleg. Mindkét szöveg nagyon darabos és feszültséggel teli. A számozottak egy-egy feszült élethelyzetet mutat be, olyanokat, amikbe be-befúj egy eljövendő forradalom szele. A Teréz, vagy a test emlékezete egy gyermekkori szexuális trauma felnőttévekre való kivetülését mutatja be három pontszerűbb lehetséges életszakaszon keresztül. A regény rendkívül tagolt. Három fejezetben különböző ugyanazt megélt elbeszélők beszélnének egymás variánsaként különböző élethelyzetekben. Az elmesélést szótárszerű bejegyzések szakítják meg angol-magyar és német-magyar nyelven, és fotókollázsokat is láthatunk a regényben, amiben az arc szótároldalakkal van helyettesítve, tovább hangsúlyozva ennek a szimbolikáját. Ezzel együtt is húsba maróan személyes ez az elbeszélés, akár a jelenbéli gondolatokat, akár a visszaemlékezéseket látjuk, mégsem alakul ki egy egységes kép a főszereplő(k)ről, csak a személyiség legfontosabb mozzanatára zummol rá. A szégyenről, az elfojtásról és az elhallgatásról beszél. Különböző családi és munkahelyi környezetben látjuk a szereplőt, aki mindenhol hallgatni kényszerül, így az utolsó pillanatig maradnak hiátusok, amiket Molnár T. Eszter tisztáz, pontosan annyira, amennyire az ránk tartozik. Szépirodalom, nem akar minket megsiratni, nem akar feldühíteni, csak feszülté tenni, gondolkodtatni, működtetni. Azt hiszem, baszdmegoltatni a végén. Nálam abszolút elérte.

és

6: A hat novemberre betervezett cím:

Seanan McGire: Minden szív kaput nyits3.jpg
Ez a könyv egy nagy átcsúszó, talán pont azért mert nagyon rövid, és mindig azt hiszem, hogy lesz rá időm. Nagyon izgatottan várom már másfél éve, hogy elolvassam, már többször bele is olvastam, és tudom, hogy baromi jó lesz. A könyv világutazó gyerekekkel foglalkozik, akik a más világok nagyon különböző tapasztalatai miatt már nem tudnak beilleszkedni a társadalomba, és egy nevelőotthonban próbál meg egy felnőtt egykori csellengő gyermek segíteni rajtuk. És elolvasom novemberben. Ha november 29-én még nem kezdtem el, magamra zárom a szobaajtót, és addig nem megyek ki, amíg el nem olvastam. Enni sem. Sehová.

covers_458959.jpgSzvoren Edina: Pertu
Szvoren Edina a kortárs novellairodalom egyik legnagyobb alakja. Tavaly jelent meg a legújabb, Verseim című novelláskötete, ami számos rangos irodalmi díj mellett a Libri-díjat is megszerezte tavaly. Nagyon tartaléklángon tartott, sötét, feszült Szvoren Edina világa, egy molyos értékelés szerint kell a sapka, sál, különben megfázunk, és én ezt elsős egyetemistaként nagyon szerettem a novelláiban. A Verseim viszont nekem nem ugrották meg az emlékeim szintjét a nyáron olvasva, és ezért szeretném újraolvasni a Pertut. A könyv aktualitása, hogy Szvoren Edina a héten tartott Szegeden könyvbemutatót, ott voltam, és megőriztem a lelkesedésem Szvoren Edina deviáns kisközösségi novellavilága iránt

Moskát Anita: Horgonyhelycovers_352540.jpg
Szóval Moskát Anita csodálatos írónő, a hazai fiatal fantasyirodalom egyik szuper írója, és eddig csak az idén megjelent Irha és bőrt olvastam tőle (itt szerettem nagyon), de a Horgonyhely óta tudok róla, az egyik legjobb barátom rajongva szereti a könyvet, OlvaZsófi is nagyon kedveli, akinek nagyon adok a véleményére, és hát biztosan szuper lesz. A könyv egy olyan világot épít fel, ahol mindenki a talajhoz van rögzítve, és csak a terhes nők utazhatnak vagy egyáltalán változtathatnak helyet. Azok alapján, amit eddig olvastam, tele van feminizmussal és ökokritikával, amiket nagyon szeretek egy könyvben. A decemberi 1 és 6 kedvenc könyvének abszolút várományosa.

covers_429599.jpgPatrick Ness - Siobhan Down: Szólít a szörny
Ez most egy nagyon furcsa betervezett olvasás, és nem tudom mennyi tartozik ebből rátok. Ott kezdődött, hogy a hónapfordulón olvastam Patrick Ness: A daruasszony című munkáját, és már csak a Szólít a szörny maradt olvasatlan. Ezzel együtt, teljesen véletlenül a hónap végén bejelentették, hogy Patrick Ness kitüntetés van a moly.hu-n, és Patrick Ness a kedvenc szerzőm, így arra gondoltam, hogy végre sort kerítek erre a könyvre. És aztán egy hozzám nagyon közel álló ember meghalt. És ez a könyv a gyászról szól, gyerekszemszögből. Egy rákos anyáról, aki mellett egyedül él a gyermeke, és próbál megküzdeni a saját felfogásával azzal, hogy az anyja meg fog halni. Nagyon régóta nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvre, és bármennyire barom módon hangzik, talán most kellett, hogy a kezembe kerüljön. Patrick Ness mindig lemossa a lelkem, és most nagyon úgy érzem, hogy lesz dolga.

Alice Broadway: Inkcovers_509652.jpg
Az Ink egy olyan világot hív elénk egy izgalmas ifjúsági krimiben, amiben az emberek testét születésüktől fogva tetoválások borítják, amik lassan az életük történetét mesélik el. A főszerepben egy árva lányt követünk, aki az apja testén felfedezte a világ legnagyobb bűnének a jelét, és próbálja kinyomozni az apjának az eddig számára ismeretlen múltját. A történetet egy gyönyörű borító fedi, és nagyon bizakodó vagyok a történettel kapcsolatban is.

covers_574883.jpgAnne Choma: Gentleman Jack
A könyv a 19. századi angol üzletasszonynak, Anne Listernek a naplóját dolgozza fel, aki fittyet hányt arra, hogy mit várnak el tőle a társadalom szigorú szabályai. Anatómiát tanult, politizált, üzletelt, utazott, nőket hajszolt, és nem is adott a látszatra, Egy nagyon őszinte naplót ígérnek a hírek a könyvvel kapcsolatban, ami a barátnői orgazmusának leplezetlen leírásán túl az akkori teljes társadalmat kívánja bemutatni egy általában perifériára szorult közösség tagján keresztül, aki nem hajlandó tudomást venni erről a perifériáról. Nagyon várom a könyvet, november 07-én jelent meg magyarul a HVG Könyvek kiadásában, érkezik belőle recenziós példány, izgatottan várom.

Ennyi lett volna ez a bejegyzés, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok! :)
Ha volna kérdésetek, vagy megjegyzésetek, hagyjatok bátran kommentet, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppen így igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod. :)

Hamarosan jövök a következő bejegyzéssel, de addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

1 és 6: A szeptemberi kedvencem és hat könyv, amit októberben tervezek elolvasni

2019. október 02. - Szilvió

Halihó,

új hónap vár, és ideje, hogy elfelejtsünk mindent ami bánt, hogy csak a szép dolgokra emlékezzünk és terveket szőjünk. :) Szóval érkezem is az ilyenkor szokásos bejegyzéssel, amiben megmutatom, hogy mi volt a kedvenc olvasmányom szeptemberben és milyen szuper könyvek vannak betervezve az októberi olvasmányaimnak.

1es6_1.JPG

1: A szeptemberi kedvencem

Virág Emília: Sárkánycsalogatós1.jpg

Minden idők legegyértelműbb kedvence volt ez a könyv, pedig jó könyveket olvastam szeptemberben. A könyvnek egyetlen problémája van, hogy nagyon nehéz beszélni róla a fülszöveg nélkül, de ezt azonnal át is hidalom:

Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királylány kezét.
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.

És ez a könyv ilyen. Van szíve, és halál random. Van benne tehénterelgetés, fekete kopasznyakú lidérccsirke, füvező unokatesó, sötét felhő, boszorkánylifehackek, és az is kiderül, hogyan lehetne bezárni az alvilág kapuját.

Egy nagyon fordulatos könyvről beszélünk, tele kidolgozott karakterekkel és történetszállal. Mindenkinek értjük végig a motivációit, el tudunk mélyedni egy-egy karakterben, jól van felépítve a boszorkányvilág és a mi világunk közti átjárás, és egyáltalán a boszorkányvilág... És minden zseniális, ami egy urban fantasyben zseniálisnak kell legyen.

És közben elmondhatatlanul magyar is. A kotyogós kávéfőzővel, a gyrosossal az Oktogon sarkán, azzal, hogy Józsi pont az új telefonját ejtette bele a kotyogós kávéfőzőben, azzal, ahogy a rendőrség nem tud kezelni egy óriáshüllőt, azzal, hogy az óriáshüllő is korrupció tárgya lesz, és persze a humorával. Azzal a leginkább. Virág Emília nagyon érti a humort, hol a végletekig csavar egy-egy történetet, hol csak egy-egy jó mondattal elintéz mindent, és öt oldalanként meg kell állni, mert semmit nem látunk a nevetéstől csorgó könnyeinktől. És ez nagyon-nagyon menő. Olvasson mindenki Virág Emíliát. Én is fogok még. :D

és

6: Az októberre betervezett címek:

Karafiáth Orsolya: Sziréns2.jpg
Karafiáth Orsolya legújabb könyvének egy lestrapáltabb példányát a múlt hónapban sikerült beszereznem, és már el is kezdtem olvasni. Az alkoholizmusról szól. Arról, ahogy az alkoholista nagyszülők és az alkohol állandó jelenléte hozzászocializál gyerekként a függéshez. Szeretem Karafiáth szövegeiben, hogy szókimondóak és karcosak, jól állnak az ő témáihoz. Lassan olvasva a könyvet, a címmekkel megjelölt novellákat, amik talán mégiscsak egy regényé állnak össze, és kíváncsi vagyok rá. Most épp őt olvasom.

covers_545326.jpgMoesko Péter: Megyünk haza
Amikor ezt írom, már nagyon várom, hogy holnap végre megvegyem Moesko Péter első kötetét, és amikor ezt ti olvassátok, valószínűleg már megvan. (UPDATE: Nemcsak, hogy megvan, de már el is kezdtem olvasni, és fel-fel tűnnek meleg szálak, szóval lesz szó róla még a blogon.) És már ez önmagában azért örömhír, mert a könyv gyakorlatilag vidéken beszerezhetetlen, és év eleje óra olvasom azokat a véleményeket, amik arról szólnak, hogy ez a könyv csodálatos, és nagyszerű, és ha már itt tartunk, fantasztikus is. És hála a szegedi bölcsészkarnak, a III. Magyar Könyvkiadók napján lent van a Műút, és árulja a könyveit. A könyv egyébként egy novelláskötet, az otthon különböző aspektusait igyekszik körüljárni, és rákérdez arra, hogy tényleg otthon-e a legjobb. (UPDATE: Igen, megint én, a már olvasó posztellenőrző, akinek túlságosan tetszik a bekezdés ahhoz hogy újraírja: Nagyon megkérdezi, és nagyon jó az egész eddig.) Biztos vagyok benne, hogy nem fog sokáig a polcomon állni ez a kötet. (UPDATE: LOL)

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyits3.jpg
A Minden szív kaput nyit viszont rengeteget állt már a könyvespolcomon. Gyakorlatilag tavaly könyvhét óta, és ez tarthatatlan. Különösen azért, mert egyszer kimentem úgy az utcára, hogy nem volt nálam más könyv, csak ennek egy példánya, így beleolvastam, és nagyon tetszett. A Minden szív kaput nyit egy rövid és bájos kötet, ami egy olyan intézményről mesél, ahol csellengő gyerekek vannak. A csellengő gyerekek azok a fiatalok, akik képesek fantáziavilágok közt utazni, és ezen élményeik miatt nehezen tudnának beilleszkedni a mi társadalmunkba. Nagyon izgalmas maga az elképzelés is, és azt hiszem ez nagyon izgalmas metaforája a különböző sajátos nevelési igényű gyerekeknek. Rövid könyv, nagyon várom már, mióta beleolvastam. És nem csak azért mert végre van egy könyv, ami végre magyar nyelven is tematizálja az aszexualitást.

s4.jpgAndré Aciman: Találj rám!
A Szólíts a neveden második része. Október végén jelenik meg, de azok, akik eljönnek a Margó Irodalmi Fesztivál bemutatójára, ahol a szerző is részt fog venni, azok október 11-étől olvashatják. Na, hát, és én ott leszek. :)
Nem igazán értem a fülszöveg kapcsán, hogy miről lesz szó benne, azt hiszem felnő Elio, Oliver európai körútra indul, az apa pedig a saját fiától tanul meg szeretni. De igazából ez teljesen mindegy még. Csak legyen jó, mert nagyon félek, de nagyon várom is. Azt hiszem az ilyen dolgokat érdemes várni.barthes.jpg

Roland Barthes:
Roland Barthes-ről
Roland Barthes az a posztstrukturalista gondolkozó, filozófus, aki a huszadik században azt mondta, a szerző halott. És ebből nagyon sok minden következik, leginkább az, hogy már nem elemzünk verseket életműből, és ez a felsőoktatásban töltött életemnek egy fontos tapasztalata, amit szerintem középiskolában is érdemes volna megtapasztalni.

Ezzel együtt azt szeretem Barthes-ban, hogy írt egy könyvet Barthes-ről. És ha ő megteheti, hogy semmibe veszi a szerző halálát, akkor ezen egy könyv elolvasása erejéig én is túl fogok lépni rajta. Kölcsön kaptam a könyvet, nagyon kíváncsi vagyok rá. :)

covers_305854.jpgRitter Andrea: Melegek
A könyv több pszichológiai témájú tanulmányt szervez össze, amik a melegek és a többségi társadalom kríziseit írja le a kisebbségi érzésre való ráébredéstől az előbújáson és az önfelvállaláson keresztül, amik mellett beszél az LMBT emberekkel kapcsolatos nemzetközi és hazai terápiás gyakorlatokról is. Amikor 16 éves voltam, írtak rólam és néhány társamról egy szakdolgozatot ebben a témában. A TEDx beszédemre készülve újraolvastam, hogy még hitelesebben megértsem azt a 15-16 éves srácot, aki felfedezi a meleg könyveket, és elfogadja lassan a saját melegségét. Ehhez szerettem volna még elolvasni Ritter Andrea könyvét, de zsúfolt lett a hó vége számomra. :) Szóval majd elolvasom TEDx után, aztán majd írok is róla. 

 

Ez lesz majd ez a hónap. :) Meg még annyi minden. :) Érkezik a Margó, a hét végén TEDx Szeged, ahol a blogról és rólunk mesélek, tervben van Budapesten, hogy egy izgalmas projektet mutassak be nektek, szóval jó hónap lesz, izgatottan várom. :)

Ha nem szeretnél lemaradni mindezekről, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keressetek facebookon, ahol plusz háttértartalmakat is találhatsz, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1és 6: Az augusztusi kedvencem, és hat könyv, amit szeptemberben tervezek olvasni

2019. szeptember 04. - Szilvió

Halihó,

ismét megszületett egy summa a hó végén, aztán beköszöntött az új hónap, az új évszak, pláne egy ilyen fontos hónap és fontos évszak. Ideje hát a hónap elején szokás szerint visszanézni, hogy mi az az egy könyv, amit nagyon szerettem olvasni augusztusban, és mi az a hat könyv, amit nagyon szeretnék elolvasni szeptemberben. :) Ez a lista most nagyon fontos lesz számomra, bár tematikusan egy picit egysíkúbb, de ebben a hónapban egy nagyon izgalmas feladatra készülök. :) Mutatok mindent. :)

kepkivagas_8.JPG

1. Az augusztusi kedvencem

Margaret Atwood: A szolgálólány meséjecovers_438047_1.jpg
Vicces lesz erről a könyvről mesélni, mert már azt érzem, hogy mindenki mindent tud már róla. És én pont ezért nem akartam elolvasni sokáig, bár tudtam, hogy nagyon fog érdekelni, mert általában be vagyok oltva feminizmussal. És hát ez most meg is történt. Mert megvolt a falunk könyvtárában. És örülök, hogy így alakult.

A regény maga először 1985-ben jelent meg, a Hidegháború után, a szovjet fenyegetettség utolsó pillanataiban. Ekkor a populáris kultúrában már bevett gyakorlat volt a nukleáris katasztrófa ábrázolásán és a disztópikus világberendezkedésen keresztül feldolgozni vagy felerősíteni a nyugati, elsősorban USA-béli lakosság kommunizmustól való félelmét. Ebben az értelemben tehát A szolgálólány meséje nem egy egyedülálló szöveg. A szexuális forradalom és a feminizmus identitásokon alapuló második hulláma is fontos kulturális táptalajt ad ennek a regénynek, így ez szintén nem emeli ki a szöveget az 1985-ös kontextusából. És ezzel szerintem nincs is baj, csak úgy érzem, hogy ezek gyakran kimaradnak a szöveg körüli diskurzusból, így fontosnak tartottam röviden megemlíteni. :)

Maga a könyv Gileádban játszódik, ami a mai USA területét takarja egy atomkatasztrófa után. A társadalmat ebben az országban férfiak vezetik, a nem vezető férfiak alkalmazottak, a nők pedig feleségek, cselédek és házvezetőnők, prostituáltak, szolgálólányok és nemnők. Mivel az atomkatasztrófa után a nők nagy része terméketlen, ezért a terhessé válás lehetősége a nők legnagyobb értéke, amire a társadalom is vigyáz. Ennek a felügyeletnek lesznek a szolgálólányok alárendelve. A társadalom önmagában is vigyáz rájuk, minden szavukat figyelik, saját intézetekben nevelik ki őket ahhoz, hogy ebbe az új társadalmi rendszerbe tudjanak betagozódni, és a legfelsőbb társadalmi réteghez utalják ki őket, hiszen az ő fennmaradásuk a legfontosabb.

Az elbeszélő nagyon izgalmas karakter, akinek vannak emlékei és kapcsolatai a korábbi államberendezkedésről. Tud mesélni azokról a pillanatokról, amikor a demokrácia fontos pontokat lépett át, hogy lassan kiépüljön egy diktatúra, majd mesél arról a reggelről is, amikor a nők másodrendű állampolgárrá váltak. Ügyes húzás az írótól, hogy alapvetően olyan karaktert választott, aki érti és ismeri a feminista diskurzust, és kvázi tudja, hogy milyen helyzetbe került.

A könyv két legizgalmasabb része az, hogy nagyon sokban beszél a diktatúrák emberi oldaláról. Arról, hogy egy személyzet mire vágyakozik egy diktatúrában, hogy mit várhat és adhat egy úr a szolgálólányától, és mi az, amit titokban szerezhet meg. Nagyon sokszor reflektál a feleség helyzetére, akinek részt kell vennie a szolgálólány és a férje közti termékenységi rítusban, miközben a feleségnek is volt korábbi élete. És persze beszél az illegális szolgálólány hálózatról vagy a lázadás más eszközeiről is. Nagyon izgalmas tanulsága ennek a regénynek az, hogy a diktatúrák keretei mindenkit feszítenek.

A másik izgalmas dolog, hogy a regény egy személy elbeszélése és nézőpontja, amit a regény utolsó oldalaiban nagyon ügyesen ki is használ, amikor egy történelmi forrásként tekint rá egy tudományos konferencián. Itt annak is teret enged az író, hogy tudósok szájából elhangozzék, hogy mindaz, amit Gileádban a nők ellen elkövetnek, az a világtörténelem különböző pontjain már mind-mind megtörtént. És ez baromi kemény. Mint az egész könyv. Nagyon féltem, hogy nem tudom majd ezt mondani róla, de nagyon megérdemli a figyelmet. Fontos és jó könyv, amivel végre én is elkezdtem Atwoodot olvasni.

...és...

6. A szeptemberre betervezett címek

covers_320211_2.jpgElizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Fiatalon és depressziósan Amerikában
Már a summában meséltem róla, hogy az augusztusom teljesen elúszott, de a tervek közül most csak ezt a könyvet hozom elő, mert már elkezdem olvasni, sőt, durván benne vagyok, és nagyon-nagyon tetszik. De persze a tetszik nem jó szó itt, ugye... Szóval egy fontos könyvről van szó, amiben a huszonéves narrátor elkezd mesélni arról, hogy 12 éves kora óra szerepet játszik. Egy vidám lányét, aki mindig jól teljesít, és ebben a szerepjátszásban lassan elveszti saját magát. Aztán egy nyári táborban észleli magán a depresszió első tüneteit. Mesél a korai gyógyszerfüggőségéről, drogokról, alkoholról, fiúkról, akikkel hol kapcsolata volt, hol csak egy rövid kaland erejéig van együtt velük, és mesél a családjáról, különböző szakemberekről, és a barátairól, akiknek végül az életét köszönheti. Nagyon kemény, fontos és szöveg ez. Nagyon szókimondóan beszél a depresszióról, és arról, hogy hogyan fal fel a betegség egy életet. Potenciális kedvenc könyv.

covers_128083.jpgSeth Godin: Minden marketinges sztorizik
Egy jó történettel minden eladható
A könyv, amit mindig elkezdek, ha a könyvtárban van egy kis időm, mert ebből tudom, hogy csak helyben használható példány van, és nagyon érdekel. Amiért most biztosan tudom, hogy el fogom olvasni, az az, hogy készülök egy előadásra (ez alapjaiban fogja meghatározni a következő könyvek témáját is), ami elsősorban a saját történetemre épül. Egy olyan dologról fogok mesélni, ami nagyon fontos nekem, és az épülése nagyon sokban kötődik hozzám, majdnem azt mondhatjuk, hogy az énmárkámat fogom bemutatni, de persze nem így fogok hozzáállni. És ehhez szeretnék sokat olvasni, és ez a könyv megmutatja, hogyan lehet egy márkáról hitelesen és érdekesen mesélni úgy, hogy az akár egy marketing stratégiához, akár egy előadáshoz szervesen tudjon kapcsolódni.

Chris Anderson: Így készülnek a TED-előadásokcovers_405915.jpg
Hivatalos TED-útmutató a nyilvános beszédhez
A TED a világ legnagyobb tudományos ismeretterjesztő konferenciasorozata, amiben maximum 18 perces előadásokat tartanak zseniális emberek az ő izgalmas témájukról a TED mozaikszót is adó technológia, szórakozás és desing jegyében. És ez nem csupán tudományosan, hanem retorikailag is egy hatalmas jelentőségű eseménysorozat, a következő két könyv még szintén ennek a kereteiből fog mesélni más és más megvilágításból.

Chris Anderson 2001 óta vezeti ezt a hatalmas mozgalmat, és bár maga azt vallja, hogy nincsenek biztos receptek, mert nincs is két egyforma előadás, azért érdemes a nagy előadóktól tanulni. És én erre nagyon kíváncsi vagyok.

covers_328409.jpgCarmine Gallo: TED-előadások
Az inspiráló nyilvános beszéd 9 titka
Megint egy ilyen TED-es könyv. A szerző szerint ahhoz, hogy sikeres előadó legyél, elég mindössze egyedinek, érzelmesnek, és emlékezetesnek lenni. Szóval a feladat adott. Már csak el kell olvasni a könyvet, és megérteni azt a három-három-három feladatot, amit ezen címszavak mögé jegyzett. Egy nagyon izgalmas kötet ez, mert ő maga alkotóként is betartja ezeket a szabályokat. Nagyon szenvedélyesen mesél a saját felismeréseiről, nagyon sok példát hoz, jól építi fel a kötetet... A felénél tartok, és tetszik. :)

Carmine Gallo: Storytellingcovers_462670.jpg
A történetmesélés ereje
Vegyük észre, hogy ugyanez a szerző jegyzi az előző kötetet is, és az előző könyvben van egy fejezet ennek a témának. Ugyanakkor leginkább ez érdekel az előadás témáján belül, mert kifejezetten mesélősre, vagy hát egy meseszálra szeretném majd felépíteni az előadásomat. Ez a könyv szintén egy olyan kötet ugyanakkor, ami régóta a várólistámon volt, de most hogy muszáj, most előszedtem, és olvasom. Eddig az előszónál tartok, de ez nem a könyv hibája, hanem az időbeosztásomé. Meg hogy a TED-előadásokat olvasom. :D

Kcovers_406233.jpgim Leine: Kalak
Kin Leine dán szerző az októberi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár vendége lesz, és a Kalak a második magyar nyelven olvasható regénye, amely 2016 óta olvasható itthon. A szöveg kifejezetten önéletrajzi regény. Ebből a szempontból Leinének szerencséje volt. Regényes élete van. Egy Jehova közösségben nőtt fel. Átélőként mesél a családon belüli erőszakról, aztán felnőve Grönlandon drogfüggőként dolgozott ápolóként. És ez a könyv minderről mesél. És LMBTQ, meleg regény. Beszél benne a saját emberségén és életén keresztül az emberről, istentől, a teremtésről és a saját megélt mélységeiről és hát a könyv kapcsán arról a felépülésről, ami közös ügyünk lehet. A Scolar Kiadótól kaptam recenzióként és október elejéig érkezik a recenzió. Addig pedig nagyon kíváncsi vagyok rá.

Ez igyekszik lenni ez a hónap. :) És most nagyon úgy érzem, hogy ez most tartható lesz, mert nagyon akarom. Nekem nagyon fontos az ügy, amin dolgozom most, és nagyon izgatottan várom a Margót is, Kim Leinével. :)

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok ebben a bejegyzésben. Ha kérdésed, hozzászólásod volna, keress bátran a komment szekcióban. Ha nem szeretnél lemaradni a hónapban várható dolgokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, keress facebookon háttértartalmakért, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A júliusi kedvencem, és hat cím, amit augusztusban el szeretnék olvasni

2019. augusztus 05. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben a múlt hónap kedvenc olvasmányát fogom nektek bemutatni, és a már zajló augusztusra tervezett olvasmányaimról is mesélek. Mozgalmas könyvek elé nézek úgy érzem, és nagyon klassz hónapot is zártam, de elég könnyű volt választanom, mert egy új kedvencet avattam, mutatom is:

augusztusi1es6.JPG

1: A júliusi kedvencem

Sally Rooney: Normális emberekcovers_548037.jpg

A Normális emberek a XXI. Század könyvkiadó Kult Könyvek sorozatának idén könyvhétre megjelent legújabb darabja, aminél már elég volt a borító is ahhoz, hogy a kosaramba másszon.

Connell és Marianne két középiskolás, akikben szinte semmi közös nincs. Conell egy munkásosztálybeli srác, aki népszerű, az iskolai kosárcsapat tagja, és okos. Marianne egy gazdag családban él, nem beszél senkivel az iskolából, és szintén megvan a magához való esze. Conell édesanyját Marianne szülei alkalmazzák, így bár esélytelen, hogy ez a két karakter az iskolában kapcsolatba kerüljön egymással, azok az időszakok, amíg Conell az édesanyját várja, alkalmat teremtenek rá. És a két gimnazista, akik tele vannak kérdésekkel az identitásukkal, testükkel, életükkel kapcsolatban, könnyen egymásra tud hangolódni. Szóval mondhatnánk, hogy ez egy klasszikus ifjúsági regény, ha összejönnének, és vége lenne, de ezek közül egyik sem áll fent. Az ír kisvárosból ahol élnek mindketten Dublinba kerülnek egyetemre, ahol le kell számolniuk ezúttal egy közös identitással, a vidékiséggel, és élvezniük kellene azt a majdnem tiszta lapot, amit így kaptak.

Az író nagyon sokat merít a klasszikus középiskolai problémákról szóló young adult és a fenőtté válás problémáját feldolgozó new adult irodalom hagyományaiból. Beszél a gimnáziumi hierarchiákról, a kamaszérzelmekről, az életkezdésről, miközben rendkívül igényes, szépirodalmi nyelvvel és világlátással létrehozott szöveg ez. Például még soha nem éreztem ennél nagyobb késztetést, hogy olvassam el a kommunista kiáltványt...

Sokáig azt hittem, hogy csak a könyv marketingje fogott meg, de nem, erről szó sincs, ez a könyv szólított, engem akart. És nagyon örülök, hogy hallgattam rá, mert igaza volt. :)

És: Ma láttam a Könyvesblogon, hogy 2020-ra érkezik az adaptáció. Kíváncsi vagyok, és lelkes.

és

6: A hat augusztusra betervezett cím

Garaczi László: Hasításcovers_488611.jpg
Garaczi László legfrissebb regénye ez, ami 2018-ban jelent meg a könyvhétre. Az Egy lemur vallomásai sorozat ötödik része. Eddig egyetlen könyvét és számos random szemelvényt olvastam Garaczitól, és azt kell róla tudni, hogy nagyon okos, és hogy rendkívüli troll. Ő egy olyan ember, aki nagyon érti a posztmodernt, nem igazán akar nagy történeteket írni. Talán csak szórakoztatni akar, kiadni a szöveget, és ha valami ragad ránk belőle, az a miénk marad. És bár ez megúszósan hangzik, nagyon nem az. Tök nehéz világot épít fel a regényeiben, amik koherensek, következnek egymásból, viccesek és őszinték. Eddig a Pompásan buszozunkot olvastam tőle, amiben kifejezetten kamaszévekről olvashatunk, a Hasítás pedig az íróvá válást mutatja be, miközben a gyermekkorába is betekintést kapunk néhány történeten keresztül.

covers_539216.jpgChloe Benjamin: A halhatatlanok
Négy zsidó kamasz testvér a holdraszállás és a Stonewall lázadás évében, 1969-ben felkeresi a hírhedt jósnőt, aki képes megmondani a halálunk időpontját. És bár látszólag nem igazán hisznek ebben a tudásban, mégis ahogy az életüket, sorsukat, személyiségüket alakítják, kiderül, hogy használják ezt a tudást, akár korai halált, akár hosszú életet jósolt nekik a jósnő. Nagyon izgalmas kötet, ami végigveszi a szereplők sorsán keresztül a történelmi korszakokat és eseményeket, rögtön az első történetben az AIDS megjelenésekor találkozunk az egyik testvérrel, de lesz szó 9/11-ről is, a mágia és a bűvészet csodáiról, és mindezt egy erős családi történetben, ahol minden ágnak végig kell járnia a saját útját.

 

Szvoren Edina: Pertucovers_458959.jpg
Szvoren Edina az egyik legjelentősebb kortárs prózaíró, aki nagyon karcos hangú, sötétebb, hidegebb rövidprózákat ír, és ez a debütkötete. A múlt hónapban olvastam tőle a legfrissebb könyvét, a tizenhárom novellát tartalmazó Verseim című könyvet, és nem érkezett meg az a nagy olvasmányélmény, amit a Pertu első olvasásánál éreztem, így most szeretném újraolvasni ezt. Mert kíváncsi vagyok rá. Jó lesz, de kíváncsi vagyok, hogy ismét akkora lesz-e a hatása bennem. Pár éve, akkor még nem igazán ismerve a kortárs próza nyelveit és eljárásait, nagyon szerettem.

covers_489412.jpgChina Miéville:
A város és a város között
China Miéville egy olyan okos fantasy szerző, akinek nagyon régóta szerettem volna olvasni a könyveit, és mindig elfelejtettem, hogy az egyiket már decemberben be is szereztem. De már beragadt szóval most már muszáj lesz elolvasnom. Ez most egy krimi, ami osztályhelyzetről beszél két egymás mellett létező város esetén. Ami rendszerekről, társadalmi tabukról és mítoszokról beszél. Két városról, amik külön szabályrendszerben élnek egymás mellett, és amik, például a regény cselekményét adó gyilkossági nyomozás során óhatatlanul kapcsolatba kerülnek egymással. Én magam nagyon szeretem a város témáját, így nagyon kíváncsi vagyok, mit fog ebből a szerző kihozni.

John Green: Papírvárosokcovers_340688.jpg
John Greent az egyik legnagyobb kortárs young adult szerzőnek tartják, én mégsem olvastam tőle eddig saját könyvet, csak a David Levithannal közösen jegyzett Will&Will-t. Sokáig azt gondoltam, hogy a Teknősök végtelen sora lesz az a könyv, amivel elvesztem a John Green szüzességem, azonban random megláttam antikváriumban a Papírvárosokat, ami egy visszahúzódó srác és egy kalandvágyó lány történetét meséli el egy rejtély megoldása közben. Nem fogok hazudni, nem tudom milyen lesz, nem tudom, mennyire fogom szeretni, nem igazán tudom, hogy mit várhatok tőle... De olyan ne legyen már, hogy még nem olvastam John Greentől. Ugye? Ugye.

covers_320211_2.jpgElizabeth Wurtzel:
Prozac-ország

Fiatalon és depressziósan Amerikában
Wurtzel ezen regénye a depresszióirodalom magját adó Prozac jelenséget világítja meg másként. A gyógyszer köré vont pozitivista hitet, annak az árnyoldalát mutatja be. Hittek abban a kilencvenes években, hogy a depressziót képes meggyógyítani a Prozac, így a betegség első tüneteire mindenkinek felírták a gyógyszert, és azt elegendő kezelésnek tartották. Wurzel húsba maróan ír a saját kamaszkora óta zajló depressziójáról, a szüleivel való kapcsolatáról, a szexuális kalandjairól, szenvedélyekről és szenvedésről, pszichológusokról és pszichiáterekről, öngyilkossági kísérletéről és barátairól, akik igyekeztek segíteni. Nagyon sok szövegben találkoztam már a Prozac jelenséggel és szeretnék mégtöbb szempontból olvasni róla, különösen mert a könyv alapdarabja a témának.

Ez az, ami biztosan várható a következő hónapban. Ezek nagy része régóta tologatott, de nagyon kíváncsian várt könyvek, amik így most egy sokszínű hónapnak ígérkezik. A héten igyekszem érkezni egy rendkívül szubjektív Örögkatlan Fesztivál beszámolóval, értékelések is érkeznek... és olvasok meg blogolok tovább. :)

Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésről, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra vagy keress facebookon, ha háttértartalmak is érdekelnek. Ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, akkor less be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió