Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas


#LMBT-t olvasunk: A melegkönyves blogger

2019. december 13. - Szilvió

Sziasztok,

a múlt héten elkészültek a TEDx Szeged eseményének a videói, így az is, amikben én mesélhettem el azt, hogy hogyan van most ez az egész. Mesélhettem nektek arról a srácról, aki 16 évesen megtalálja az első meleg könyvet a könyvtárban, és rájön, hogy nincs egyedül azokkal a dilemmákkal és kérdésekkel, amikkel találkozott. Mesélhettem nektek arról a négy évvel későbbi srácról, aki létrehozta ezt a blogot, és beszéltem arról is, amivé váltam az elmúlt négy év alatt.

Iszonyatosan fantasztikus út volt eljutni erre a híres vörös szőnyegre. Korábban már tanultam retorikát, és több éve slammelek szóval érdekel maga az előadás. És TEDx videókat is régóta nézek, és mindig inspiráltak. Menőnek tartottam azokat az embereket, akiknek van egy ilyen történetük. Emlékszem, amikor egy kocsmaasztalnál nyár elején megbeszéltem egy barátommal, hogy nagyon utálnám, ha nem próbálnám ki magam, legalább egy jelentkezés erejéig, ugyanakkor nem gondoltam, hogy lehet annyira érdekes, hogy bekerüljek. Még én sem tudtam, hogy mit akarok igazán, csak egy menő álomképnek tűnt, és ez még fontos lesz később.

Nyár közepén kellett egy videót küldeni arról, hogy miről szeretnénk beszélni, hogyan kapcsolódik ez a TEDx Szeged Okosan kapcsolódó világ tematikájába, és hogy mik az én személyes motivációim. Akkor már nyilvánvaló volt számomra, hogy nem elsősorban a melegségemről akarok beszélni. Egyszerűen mert nem ez az érdekes. Azt szerettem volna bemutatni, hogy milyen lehetőségei vannak embereknek, akik úgy érzik, hogy nincs tartalom számukra. Ekkor már tudtam, hogy ez sokkal fontosabb lehet másoknak. Még nem volt meg, pláne ennyire kidolgozottan nem, hogy mit akarok erre felépíteni, de hogy ezt akarom, az már tiszta volt.

A videót egyébként a nagyharsányi általános iskola egyik termében vettük fel Ördögkatlan Fesztivál alatt a világ biztosan legcukibb TEDx szervezőjével, aki erőn felül próbált nyugtatni, és nagyon hálás vagyok neki azért (is), hogy hitt bennem és ebben a történetben, akkor, amikor még én sem feltétlenül.

A nyár végén kezdtünk el aktívan foglalkozni a beszéddel. Több tréningen kellett részt vennünk, amik nagyon aktívan segítették a beszédünket és azt, hogy a történetünkben meglássuk, mi a TEDx kompatibilis, mit érdemes átfogalmazni, áthangsúlyozni, hogy abból a beszéd tovább tudjon épülni. Nagyon jó volt, hogy ezen a folyamaton együtt tudtunk átmenni, külön is hallgattak meg minket szervezők, csoport előtt is beszéltünk, volt mentorunk, akivel át tudtunk menni sokszor a szövegen, és ez kellett is ahhoz, hogy az utolsó héten már a csapból is tudjuk folyatni.

Én emellett sokat olvastam. Elolvastam Garr Reynolds: A meztelen előadó című könyvét, mert korábban már olvastam belőle egy (csodálatos) egyetemi retorikás kurzusra, aztán elolvastam Seth Godin: Minden marketinges sztorizik című könyvét, ami nagyon logikusan meséli el, olykor beteg reklámsztorikon keresztül azt, hogy mi is az a márkatörténet. Nagyon régóta beszélgettem már arról több bloggerrel, hogy ez az olvasó meleg srác, ez igazából egy picit az énmárkám, és megnéztem a könyvön illetve a korábbi, például születésnapi bejegyzéseken keresztül, hogy mi is az, ami ebben a történetben fontos. Gyűjtöttem kis történeteket, szerethető dolgokat, benyomásokat, érzéseket. Nagyon fontos volt Seth Godin könyvében a hitelesség, és én is erre koncentráltam elsősorban. (Érdemes megjegyezni, hogy ezen a ponton írtam bemutatkozást a blogra. Régóta szerettem volna, de itt tudtam már azt, hogy mit is akarok elmondani.) Aztán levettem Carmine Gallo: TED-előadások című könyvét a polcról, aki szerint egy jó előadás egyedi, érzelmes és emlékezetes, és ennek az eszközeit tárja fel. Elsősorban a történtetek elhelyezésében volt ez már nagy segítség. Chris Andersonnak, a TED egykori kurátorának az Így készülnek a TED-előadások című könyve kapcsán már csak sok kis dolgot pontosítottam, aztán már csak önellenőrzésként elolvastam még Carmine Gallo: Storytelling című könyvét. De tök fontos, hogy ahhoz, hogy TED előadó legyél, nem kell ennyit olvasnod, sőt, NE OLVASS ENNYIT, mert nálam nagyon elvitte a készülés fókuszát, hogy a szövegre koncentráltam és nem a beszédre. A mentorok is a gyakorlást emelik ki, és bár baromi sokat gyakoroltam, tudom, hogy nem eleget... Az utolsó pillanatban is nyúltam bele a szövegbe, és bár jól sült el az a rész, szerintem nem ért meg annyit. Ez nagyon fontos tanulság.

De ne rohanjunk ennyire előre. Folyamatosan kaptam és kértem visszajelzést a szövegemre és az előadásomra. Fellépőtársaimtól (akik egytől egyik csodálatosak, nézzétek meg az ő beszédeiket is), szervezőktől, akik nagyon különbözőképpen voltak mind építőek, és a barátaimtól, akiknek már az is teher lehetett, hogy két hónapig csak a TEDx-ről tudok beszélni. És ez csodálatos. Rengeteg szeretetet és építő kritikát kaptam, és baromira sikerült felépülnöm ebben. Az, ha van egy történeted, ami felfér a TEDx színpadára és másokat is inspirálhat, másokban is működik a szöveged, az megbikázza az önértékelésed és az önbecsülésed (Szerintem ez a két szó nem ugyanazt jelenti, de a TEDx beszédemből valószínűleg húznám az egyiket.).

Én a második, "költők és pszichológusok" szekcióban voltam, és együtt izgultam át a délelőttöt a többiekkel. Nagyon jó volt ilyen inspiráló és okos emberekkel egy közösségként működni, és bár csodálatos volt állni a színpadon is (ebéd előtti utolsóként), az az élmény, ami velem maradt sokáig, az negyed tíztől tört rám (tízkor kezdődött). Ez pedig az, hogy "Úr isten, ezer éve TED videókat nézek, és most itt ülök a TEDx kulisszái mögött, és beszélni fogok magamról!". Ez megint egy fantasztikus érzés volt. Még hetekig utána kihúzva és mosolyogva mentem bárhová, és még mindig mosolygok, amikor rá gondolok. Tényleg nagy dolog volt, pedig csak felsétáltam a színpadra, és beszéltem az elmúlt hat évemről. És emberek, akikkel beszélgettünk utána, értették ezt. És ez baromi jó érzés. Annyira jó, hogy néha még mindig nem hiszem el. Néha még beírom a nevem a google-ba, és látom, hogy ez tényleg megtörtént. ;)

Szóval ez volt. Ez volt az elmúlt hat év, az elmúlt két és fél év, az elmúlt fél év, ami a TEDx keretében zajlott. Még rengeteget tudnék róla beszélni, de a TEDx-en is csak 18 percig lehet maximum, szóval muszáj húzni magamon, ha már a lényeget elmondtam. :)

Az #LMBT-t olvasunk sorozat most téliszünetre megy ezzel a bejegyzéssel, de ígérem, hogy ez sokkal rövidebb lesz, mint az előző két éves leállás, mert mostmár akarom csinálni, azt hiszem ráéreztem az ízére. :)

Ha kérdésetek, megjegyzésetek van, írjatok bátran a komment szekcióban, keressetek bátran facebookon, instagramon, nézzétek meg a többiek videóját is, és ne feledjétek a következő bejegyzésig:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

#LMBT-t olvasunk: Moskát Anita

2019. november 29. - Szilvió

Sziasztok,

a mai #LMBT-t olvasunk bejegyzésben a magyar fantasy irodalom egyik fiatal alkotójával, Moskát Anitával beszélgettem a szegedi Próza Nostra Irodalmi Estek esemény után, ahol pódiumbeszélgetett Brandon Hackett science fiction alkotóval. A szerző 2014-ben jelent meg első regényével, a Bábel fiaival, 2015-ben jelent meg a Horgonyhely című könyve, és idén könyvfesztiválra érkezett az Irha és bőr, amiben a kisebbségi létet tematizálja, például egy izgalmas LMBT+ karakter segítségével. Elsősorban erről beszélgettünk, de mesélt arról is például, hogy szerinte miért képes érzékenyíteni a zsáner irodalom, ő maga miért érzi fontosnak a nagyon különböző másságok bemutatását, vagy hogy kell-e ok arra, hogy egy szereplő heteroszexuális legyen.43029192_1881544128562023_6261177309491888128_n.jpg

Egy meleg srác olvas: Mi volt a legutóbbi LMBT témájú könyv, amit olvastál?

Moskát Anita: Direkt megnéztem a Molyon, mielőtt jöttem, hogy tudjak erre válaszolni.
A legutóbbi a Szólíts a neveden volt, amit nagyon szerettem, pedig előbb láttam a filmet, ami annyira jó élmény volt, hogy nem tudtam, a könyv vissza tudja-e ugyanazt hozni, de abszolút, ugyanaz. Átjött az egésznek a finom, intim hangulata. Idén olvastam még a Cameron Post rossz nevelését, ami brutális, nagyon felkavart. Számomra teljesen elképzelhetetlen, hogy léteznek olyan intézmények, ahol megpróbálják átnevelni az embereket, és megpróbálják a fejükbe ültetni, hogy az, amilyenek ők, az egy hibás dolog, ráadásul pont a legsérülékenyebb kamaszkorban. Amit pedig mondjuk sci-fi vagy fantasy zsánerből olvastam, az a Csellengő gyerekek-sorozat, amiben nagyon érdekes LMBT szereplők jelennek meg, a második kötetben van egy leszbikus pár, az első kötetben pedig egy aszexuális főszereplő, ami ritka zsánerkötetekben, bár szerintem zsáneren kívül is.

Emso: Rácsatlakoznék arra, amint mondtál a Cameron Post rossz nevelésével és az átnevelőintézetekkel kapcsolatban. Az Irha és bőrnek a szocializációs központja és egy ilyen átnevelőtábor között van valamiféle különbség? Izgalmas, hogy minkét intézmény a normához igazítja a beérkező egyedeket.

MA: A szocializációs központban is van egy elvárt emberkép, amit hozniuk kell a fajzatoknak ahhoz, hogy a társadalom elfogadja őket. Ez csak annyiban durvább, hogy aki itt ”kilóg a sorból”, azt elaltatják, tehát a retorzió sokkal keményebb. Ez ellen próbálnak a szereplők tenni, akik közül a legtöbben ebben az intézményben nőttek fel.

Amikor kikerülnek, elkezdik feltenni azokat a kérdéseket, hogy kik ők, hogyan szeretnének élni, milyenek ők valójában azzal szemben, amit rájuk kényszerítettek. És mindannyian más választ találnak rá. Az Irha és bőrben nekem fontos volt, hogy ők egyedileg is különböznek, mindannyian másként élik meg a másságukat, és ne egy masszaként kezeljük őket.

Emso: Elmondtad a beszélgetésben, és a Próza Nostrának adott interjúdban is, hogy a fantasy remek eszköz, hogy a jelen problémáit új szemszögből világítsa meg, illetve itt is utaltál rá, hogy a fantasy dolgozik a mássággal és az idegenséggel. De hogy szerinted ez a másság direkt program az Irha és bőr kapcsán? Kifejezett cél volt, a radikális másságok megmutatása, akár a fajzatokon belül?

MA: Inkább azt hiszem, hogy mindenkinek az egyedisége volt az, amit szem előtt tartottam, mert azt gondolom, hogy élete során mindenki érezte már úgy magát, hogy nem illik bele olyan skatulyákba, amiket rá akarnak erőltetni. Nyilván valakiknek kisebb és nagyobb skatulyákkal és krízisekkel kell megküzdenie, de valahol azt mindenképp szerettem volna megjeleníteni, hogy mindenki átesik azon az időszakon, amikor önmagáról kérdéseket tesz fel, és saját válaszokat keres a társadalom által adott sablonok helyett.

Emso: És ezt mennyire látod általános problémafelvetésnek, akár a fantasy műfajban, akár a saját olvasmányélményeidben? Gondolhatunk itt a széles reprezentációs térből való merítésre, akár kifejezetten az LMBT szereplők jelenlétére.

MA: Szerintem az utóbbi pár évben, egy évtizedben vált ez beszédtémává a zsánerben, egyre inkább láthatók olyan szerzők, akik korábban nem, akár színes bőrű vagy transznemű szerzők. Most jutott el odáig a közeg, hogy az ő hangjukat és történeteiket is meg szeretné hallgatni, elég csak megnézni az utóbbi évek komolyabb díjainak shortlistjeit.

Emiatt van egy nagyon éles vita a közegben. Néhányan félnek attól, hogy így „megváltozik” a zsáner, és nem marad olyan, amilyennek ők szerették, de nem sérül semmi attól, hogy sokszínűbbé válik, hogy egyre több nézőpontot ismerünk meg. Szerintem pont a zsánerirodalom az, ami nagyon alkalmas arra, hogy ilyesmi kérdéseket tematizáljon. Ha egy idegen fajjal empatizálni tudok, akkor nehogy már ne tudjak egy olyan embertársammal, akivel lehet, hogy sok mindenben különbözünk, de hát nincs két olyan ember, aki ne különbözne. Pont a zsánerolvasónak kellene a legempatikusabbnak lennie, hiszen varázslényekkel, idegenekkel együtt tud érezni, akkor nehogy már egy transznemű vagy aszexuális karakter nem elfogadható. És bár hangosak ezek a viták, ezzel együtt azt gondolom, hogy nagyon jó irányba halad a közeg, és van egy nagyon elfogadó réteg, aki kifejezetten kíváncsi más, új nézőpontokra. Maga a zsáner pedig csak jól jár, ha bővül és színesedik.

Emso: A Horgonyhelyben megjelenő leszbikusság a hatalmat képviselő terhes nőknek a fetisizálását építi tovább, az Irha és bőrben pedig a fajzat lényéből fakad az interszex jelenlét. Mindkét esetben nagyon erősen a világból következik az LMBT reprezentáció. Ez kifejezetten fontos volt, vagy van esetleg olyan tartásod, hogy a közeg nem viselne jól egy random leszbikus fajzatot?

MA: A Horgonyhelynél központi kérdés a hatalom, és amikor egy leszbikus kapcsolat jelenik meg, akkor inkább arról van szó, hogy két olyan személy létesít kapcsolatot, akik képesek hatalmat szerezni. A férfiakat ebben a világban gyakran csak eszközként használják arra, hogy teherbe essenek, és emiatt alsóbbrendűként kezelik őket. Így alakulnak ki nő és nő között egyenrangú kapcsolatok, hiszen férfi és nő között ott van az alá-fölérendeltség problematikája.

Az Irha és bőrben abból indultam ki, hogy az állatvilágban annyi lehetőség rejlik. Ott nincs társadalmi nyomás, milyennek kell egy férfinak, egy nőnek vagy egy párkapcsolatnak lennie. Az állatvilágban természetes a homoszexualitás, de egy csomó olyan szaporodási forma is létezik, ami az embereknél nem. A horgászhalaknál például párzáskor a hím szó szerint befúrja magát a nőstény oldalán keresztül a testébe, a bohóchalak pedig képesek nemet váltani. Akartam egy olyan szereplőt, aki valami ilyesmit hoz magával állatkorából, és nyilván nem akarok spoilerezni, de ennél a karakternél a faja volt az első, amit tudtam, és eköré építettem fel a személyiségét.

Mindkét könyv esetében nagyon adta magát, hogy az LMBT helyzetek a világból fakadjanak, de nem gondolom úgy, hogy ne mernék egy LMBT szereplőt „csak úgy” ábrázolni. Van két készülő novellám is leszbikus párral, ahol ez nem a világból fakad, de már egy ideje elakadtam velük. Nem gondolom, hogy egy szereplő homoszexualitásának mindenképpen oka kellene, hogy legyen, ahogy ahhoz sem kell ok, hogy egy karakter miért legyen heteroszexuális.

Emso: Ma a kisebbségkutatásban általában megkülönböztetnek látható és nem látható kisebbségeket, és a fajzatábrázolás nagyon sokat merít a nem látható kisebbségek, akár az LMBT kisebbségek életéből, mint például, hogy van előtte-utána életszakasz, vagy hogy ez az identitás bizonyos időszakban alakul ki, akkor több dolgunk van ezzel, tehát van egy kisebbségivé válás időszakuk, miközben általában a fajzatoknál van egy jól látható kisebbségi helyzet. Akár ezzel kapcsolatban, akár az Irha és bőrben megjelenő polgárjogi mozgalommal kapcsolatban milyen mintáid voltak?

MA: Célom volt, hogy ne lehessen őket egy kisebbségnek megfeleltetni, ne egy nagyon elbénázott metafora legyen valakikre. Igyekeztem minden kisebbségre nyitott lenni. A fajzatoknál nagyon érdekes ez a „látható” és „nem látható” kérdés, mert nekik igazából nincs választási lehetőségük, hogy ezt mennyire vállalják fel. Ugyanúgy lezajlik a folyamat, de nem tagadhatják le, mert egyszerűen úgy néznek ki. Egyetlen szereplő van, aki választhat, és nála fontos is a döntés, hogy felvállalja, hogy valójában fajzat és ehhez a kisebbséghez tartozik. Lehet, hogy manipulációs szándékkal teszi, mert eredményeket vár tőle, viszont a következményeivel neki is együtt kellett élnie, és lehet, hogy nem volt kész erre, de végig kell mennie ezen a változáson.

Emso: Az előbújás szintén szolgálja a látható-nem látható kisebbségek kérdését. Izgalmas volt, ahogy kezelted a nyilvánosságot, például a támogató riporter keresését. Hogy alakult ez a coming out? Mennyire volt egyértelmű? Az LMBT előbújásról vettél mintát?

MA: Nagyon sok coming out videót megnéztem, de persze nem egyetlen egyről vettem a mintát. Szerintem ez egy borzasztó nehéz szituáció. Nekem nem volt részem ilyenben, viszont olyanban igen, amikor valaki nekem mondta el, és tudom, mennyi vívódás és mennyi bizonytalanság van mögötte, még akkor is, amikor tudja rólam, hogy meg fogom ölelni, és azt fogom mondani, hogy nagyon örülök neked. Ez még akkor is nagyon nehéz. Még egy elfogadó közegben is ott lehet a belső küzdelem, egy csomó kérdés, amit magában meg kell vívnia az embernek, és az előbújás ennek a belső konfliktusnak egyfajta mérföldköve, a társadalom és a külvilág felé való felvállalása. Ez itt annyiban különbözik, hogy a szereplő esetében fordított a sorrend. Ő a belső kérdésekkel eddig nem igazán foglalkozott, sőt, próbálta őket a szőnyeg alá söpörni, simán emberként hivatkozik magára, szégyelli a fajzati eredetét, annak ellenére, hogy kap segítséget: pszichológushoz jár, és van egy teljesen elfogadó és támogató párja. Ennek ellenére ő még mentálisan és lelkileg nincs kész egy coming outra. Ez abszolút a kampány része, és utána kell ezekkel a belső dolgokkal megküzdenie, tehát ez inkább egy fordított szituáció.

Emso: Kaptál az LMBT közösség felől más visszacsatolást?

MA: Viszonylag keveset. Szerintem ennek az is az oka, hogy sok téma spoileres, így én sem tudok erről igazán kommunikálni, így nem biztos, hogy felfedezték ezt a szálat, vagy hogy ilyen szempontból is lehetne róla beszélni. Néhány visszajelzést kaptam, és azoknak nagyon örültem.

Emso: Köszönöm szépen az interjút, üzennél még valamit az LMBT-t olvasók számára?

MA: „Nolite te bastardes carborundorum.” Nem akarok túl sznob latinul beszélni, de ezt az idézetet szerintem már sokan ismerik, és sok mindennek a szimbóluma lett a Szolgálólány meséje óta.

Köszönöm szépen még egyszer az interjút Moskát Anitának, nektek pedig köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran komment szekcióban, igyekszem gyorsan válaszolni. :)

Éppen így igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, akit pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, akkor less be instagramra. :)

És semmiképp ne feledd a következő bejegyzésig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

#LMBT-t olvasunk: Szerencsés Dániel

2019. november 15. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben az újraindult és két hete jelentkező #LMBT-t olvasuk interjúsorozat második részét hozom. Szerencsés Dániel krimiíróval beszélgettem arról, hogy mit is jelent egyáltalán az LMBT irodalom, és hogy mit gondol a hazai LMBT könyvpiacról, amire leszbikus nyomozónőjével ő is megérkezett. Mesélt arról, hogy milyen mintái voltak a krimiirodalomban, és hogy milyen visszajelzéseket kapott a könyvhétre megjelent első krimijéről, A 13. emeletről. 74209149_743875522792708_5114809108934950912_n.jpg

Egy meleg srác olvas: Mi volt a legutóbbi LMBT témájú könyv, amit olvastál?
Szerencsés Dániel: Nem szoros értelemben vett LMBT könyv, de a Hidegvérrel örök kedvenc. Pár évente újra szoktam olvasni. A könyv írásakor az egyik elkövető, Perry Smith és Truman Capote (A Hidegvérrel nyíltan meleg írója - EMSO) között különös kapcsolat szövődött. Capote számára Perry, a gyilkos, egyfajta sötét alteregó volt, ellentétes lelki társ. Perry kivégzésekor valami eltört Capote-ben és nem is írt utána újabb könyveket. Ha erre gondolva olvasom a könyvet, egy újabb réteggel gazdagodik.

Emso: Izgalmas, hogy így válaszoltad meg a kérdést, mert általános diskurzus (már az Uranistával lévő beszélgetésben is feljött [ide majd szúrok be linket]). hogy mit is jelent az LMBT irodalom, egy meleg szerző nem LMBT regénye vajon az LMBT irodalom része-e. Neked erről van véleményed, vagy pont belenyúltál?
SzD:
Nézőpont kérdése. Ha a szerző személye a fontos, akkor egy meleg szerző állatmeséje vagy absztrakt nyelvi játéka is LMBT irodalom - ahogy a Pendragon legenda is a magyar irodalom része, hiszen magyar szerző írta, holott nincs magyar vonatkozása. Ha azonban a Nagy-Britanniáról szóló irodalom a szempont, akkor viszont része annak, még ha Szerb maga nem is volt brit szerző.
Talán inkább az LMBT mozgalom önmeghatározásától függ. Vagyunk annyira "mások" hogy legyen önálló művészetünk? Vagy igazából olyanok vagyunk, mint mindenki más és csak a szexuális irányultságunk különbözik, ergó az LMBT-irodalom, mint kategória erőltetett?
Én inkább az utóbbi felé hajlanék, hiszen egy jó mű mindenkit meg tud szólítani. Shakespeare szonettjei vagy Oscar Wilde verseinél például édesmindegy, hogy egy férfihoz vagy nőhöz való szerelemből fogantak.

Emso: Igen, abszolút ez a diskurzus magja, és azt tapasztalom, hogy általában is a téma és a másság megkérdőjelezése felől közelítik meg mások is az LMBT irodalom kérdését, és a blognak is elsősorban ez volna a küldetése. Szóval közeledve a témához, van véleményed a kortárs LMBT reprezentációról? Akár mellékszereplők, akár főszereplők esetében?
SzD. Szerintem nagy szükség lenne itthon egy LMBT-könyvekre szakosodott kiadóra, így elkerülhető lenne, hogy az LMBT-kérdéskör és szereplők amolyan trendi adalékként kerüljenek a könyvekbe. Egyes YA-könyveknél még azt is el tudom képzelni, hogy az LMBT-szál csak marketing: a kiadó mutogathatja, mennyire nyitott és elfogadó, és a téma révén újabb vásárlói réteget tud megcélozni. A meleg szereplők közben csak biodíszletek: a meleg olvasók nem tudnak meg semmi mélyebbet önmagukról, a heterók pedig a melegekről. A romantikánál nemigen futja mélyebb drámára.
Amennyire a meleg irodalom külföldi trendjét ismerem, a fő vonal még mindig az, hogy a meleg könyvek a melegséggel foglalkoznak, melegeknek íródnak, ami egyrészt teljesen érthető, másrészt nem mozdítja előre az elfogadást, hiszen nem a heteró olvasókat célozza meg. Szerintem a melegség önmagában nem érdekes, ezen már túl vagyunk, nem kell a heteró olvasóknak úgy tanulmányoznia a melegeket, mint egy Verne-regényben a holdlakókat vagy afrikai bennszülötteket. A jó meleg szereplő számomra az, akit nem elsősorban a szexuális irányultsága tesz érdekessé.image_normal.jpg

Emso: Az utolsó két mondatodra reagálva, létrehozol egy olyan helyzetet A 13. emeletben, amiben igen is baromi hangsúlyos az, hogy a nyomozónőd leszbikus.
SzD: A főszereplőnek lényeges és Tóth Tamásnak nem is a leszbikussága, hanem a különcsége tette az elején antipatikussá Leonórát. Tóth úgy látja a melegeket, ahogy nagyon sok heteró férfi: nincs benne utálat, de vannak dolgok, amikkel nem tud mihez kezdeni, például amikor egy férfi egy másik férfiről úgy beszél, mint a feleségéről - ez el is hangzik a könyvben. Íróként nézve, az indokolta Leonora leszbikusságát, hogy a könyv egy eléggé a feje tetejére állt világban játszódik, amennyiben minden szereplőnek szubjektív elképzelése van erkölcsről és etikáról. Ebbe tökéletesen belefért, hogy egyetlen igazán tökös szereplőnk van és az is nő, sőt leszbikus. De Leonóra nem csak a poénról szól, hogy a nyomozó kemény öklű „sidekick”-je egy leszbikus nő. Ő több, mint „Lady Dömper”: az egyetlen szereplő, aki a hivatását, a tisztviselői etikát komolyan veszi. Azok képviselője, akik egy érdekek és politikák által mozgatott világban hűek maradnak az elveikhez, akár annak az árán is, hogy lemaradnak a karriervonatról. Ez az ő igazi mássága. Nem volt szemem előtt a divatos "minden könyvbe kell egy LMBT-szereplő" koncepció.

Emso: És nagyon izgalmas, hogy ezt nagyon Tamás felől közelíted meg a regényben, akinek Leonora el is mondja, hogy mindenkit hagyni kellene a maga tempójában elfogadónak lenni. Ez szerintem egy nagyon fontos gesztus, és érződik, hogy Leona története is az elfogadással együtt lassan válik láthatóvá. Nagyon izgalmas, noiros hatást kelt a regényben az, hogy egy ilyen kisebbségi, perem helyzetbe nyerünk betekintést a bűnüldözés során, még akkor is, ha ezeknek a díszletei csillognak, és sterilek. Mennyire volt ebben az értelemben világalkotó Leona személyisége? Mindegy idegenvezetője lett Tamásnak.
SzD: Világépítő, amennyiben vele mondatok ki dolgokat, amiket én gondolok az LMBT-témáról és amikkel Tóthot szembesíti, de én tapasztaltam a való életben. A kilencvenes években egy erősen biszex lány volt a barátnőm és elég sokat jártunk a Capellába, ami akkoriban a pesti LMBT-közösség legismertebb törzshelye volt. Ott volt a legjobb a zene, a hangulat, és a legszebbek a nők. Később már nem volt annyira nyitott, azt hiszem vissza akartak térni a gyökerekhez, hogy a hely a melegekről szóljon és ne menjen át turista-látványosságba.
Az, ahogy Tóth lemerül a brüsszeli LMBT-éjszakába, tényleg olyan neki, mint egy utazás. Leonora idegenvezetése ugyanakkor valódi élményeken alapul. Sokat tanultam például egy meleg fiútól, akivel egy amúgy heteró társkeresőn ismerkedtem meg. Sokat, sokat beszélt a meleg közösség dolgairól, például a tranyók (bocsi, ő mondta így) és meleg férfiak közti rivalizálásról.image_normaltt.jpg

Emso: Ha már a lemerülés szót használtad nagyon izgalmas, hogy az LMBT-éjszaka peremvidéke csillogó, belvárosi, és fontos emberek vannak ott. Mennyire volt szándékos ez a lemerülés helyetti felemelkedés? Nagyon válogatottak a bár vendégei, és érződik, rajtuk a befolyásuk, vagyoni helyzetük.
SzD: A Le Prince Rose egy ilyen hely a könyvben, főleg, ha film noir party van, amihez még a szokottnál is szebben kell felöltözni. Nem hiszem amúgy, hogy ez gazdagság- vagy helyfüggő. Pesten egyszer egy nagyon eldugott pincében voltam egy transz-partin (ott velem esett meg majdnem szóról szóra Tóth Tamás esete a femme fatale-lal) és mindenki úgy nézett ki mintha az angol királynő báljában lenne.
A könyvbeli melegbárt egyébként több helyből gyúrtam össze. Régebben a Mirano volt "A" klub Brüsszelben, azt volt az egyik, a másik egy kisebb melegbár, a nevét viszont egy teljesen átlagos étteremről kapta.

Emso: Tamásnak dolga van ugyanakkor akár a közeg, akár bájos kolléganője kapcsán az LMBT témával. Nem klasszikus krimiolvasóként úgy látom kívülről, hogy ez lehet a krimiolvasók húzódzkodása is, különösen, ha egy ilyen főleg a macsósabb, rámenősebb, hardboiled vonalban lévő regényről beszélünk. Milyen mintáid voltak?
SzD: A rendőrök világa kifejezetten az a patriarchális, macsó, ciszheteró férfiközeg, amit a feministák a legszívesebben kipurgálnának világból. Ebben a világban nemcsak a melegség, de minden sebezhetővé tesz, ami nem illik a szubkultúrába. Legalábbis amerikai rendőr ismerőseimnél ezt látom és nem hiszem, hogy ez máshogy lenne a német, belga vagy magyar állományon belül. Ugyanakkor senki sem mondja, hogy egy meleg férfi - vagy leszbikus nő - ne lehetne ilyen „hardboiled”, kőkemény karakter. Amerikában létezik is kifejezetten meleg bűnügyi irodalom: Joseph Branson író teremtette meg Dave Brandstretter alakjával még a hetvenes évek elején. Dave egy bulldog-természetű, kemény öklű biztosítási nyomozó – és meleg. Ez pedig jó esélyt ad Bransonnak arra, hogy Brandstrettert olyan jellemvonásokkal gazdagítsa, ami a hardboiled vonal legtöbb nyomozójában alig jelenik meg: érzékenység, érzelmek és empátia. Vagy említhetném a Netflix-en futó francia thrillersorozatot, a Zone Blanche-t, amiben a nyomozók erős embere történetesen egy meleg férfi.image_normal_1.jpg

Emso: Már négy hónapja a piacon van a könyved. Kaptál már direkt az LMBT olvasó közösség tagjaitól visszajelzést?
SzD: Konkrétan, mint LMBT-olvasótól még nem, és persze nem is tudhatom, hogy egy értékelő például a Moly.hu-n melyik csapatban játszik. Azt viszont többen megjegyezték, hogy kellő árnyaltsággal és tapintattal nyúltam a témához, aminek nagyon örülök. Említetted, hogy krimiolvasóknak esetleg fenntartásaik lehetnek egy LMBT szereplővel kapcsolatban. Ha a műfaj hazai nagyjai, mint Kondor Vilmos és Réti László nem kifogásolták ezt a vonalat a könyvben az olvasás után, akkor valamit alighanem jól csinálhattam.

Emso: És LMBT vonalon belül gondolkozol akár a későbbi regények, munkák kapcsán? Akár már van valami, ami publikus lehet?
SzD:
Engem is meglepett, mennyire bejött az olvasóknak Leonora. A tervezett folytatásban szinte biztosan ő lesz a főszereplő, de ezúttal ő lesz az, aki kikerül a komfortzónájából: olyan világba kerül, ahol nemhogy mint LMBT-ember, de még nőként is kívülálló - az illegális bevándorlók világában, ráadásul Leszbosz szigetén. Emellett párhuzamosan dolgozok egy thrilleren is, amiben szintén egy küzdelmes életű csoport képviselője lesz a fő mellékszereplő: egy vak lány.

Emso: Köszönöm az interjút! Van még valami, amit üzensz az LMBT-t olvasók közösségének?
SzD: Bátraké a szerencse.

 Köszönöm szépen Szerencsés Dánielnek az interjút, és köszönöm nektek, hogy velem tartottatok. :)
Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban, igyekszem hamar válaszolni. Épp így igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, keress facebookon gyakrabban frissülő háttértartalmakért, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

#LMBT-t olvasunk: Krausz Emma

2019. november 01. - Szilvió

Sziasztok,

A mai bejegyzés nagyon izgalmas lesz, ugyanis Krausz Emmával fogok beszélgetni benne, aki 2018 óta van jelen az LMBT könyves közegben, mint író. 2017-ben ő nyerte meg a Twister Média által meghirdetett [bekezdés] programot, a regényéről sokáig mégis csak azt lehetett tudni, hogy LMBT vonatkozású ifjúsági lesz. A 2018-as Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatta be elmondása szerint a második, kiadásban az első regényét, az Osztályképet, három meleg szereplővel és további izgalmas reprezentációkkal. Erről és még sok mindenről fogunk beszélgetni az újraindult #LMBT-t olvasunk sorozat első részében, ami kéthetente péntekenként érkezik majd.

33964427_1854203781306100_1714819487393382400_n.jpg

Egy meleg srác olvas: Mi volt a legutóbbi LMBT témájú könyv, amit olvastál?
Krausz Emma: Mostanában elég sok ifjúsági regényt olvastam, amelyben megjelent az LMBT-szál. Ilyen volt a Két lépés távolság. Ami kimondottan a nemi identitásról és útkeresésről szólt, és egy gyönyörű történet, az a Trevor volt.

Emso: Mit gondolsz, akár ezen kötetek kapcsán, az LMBT reprezentációról? Mennyire tudnak különbözni például érintett mellékszereplők, vagy mennyire van az, hogy skatulyákból rántják elő a tipikus LMBT szereplőket?
KE: Sok sztereotípia létezik, és hajlamosak vagyunk dobozolni. Persze ez azért is van, mert az ember szereti rendszerben látni a világot, biztonságot nyújt számukra.
Azért tartom előrelépésnek és jónak, hogy a regényekben megjelennek az LMBT-szereplők, mert pont, hogy segít a sztereotípiák felszámolásában. Minél több árnyalt, hús-vér LMBT-szereplővel találkozni a papír- és filmvásznon. A mellékszereplők is akkor működnek jól, ha saját dilemmáik, nehézségeik vannak, ugyanakkor azt látom és érzem, a szerelem, az életben lévő kihívások mindenkié. Ahány ember, annyiféleképpen szembesülünk ezekkel a problémákkal, és ez jó, mert az olvasónak segíthet valahol a kategóriákon túl látni – meglátni önmagát.

Emso: És ezt erősen képviseli az Osztálykép is, három nagyon különböző meleg szereplőt találunk benne, akinek a szerelemmel kapcsolatos viszonya akár mindannyiunknak érdekes lehet, miközben a szerelmükről nehéz a melegségük nélkül beszélni. Az írás folyamata közben milyen meleg mintákkal dolgoztál? Hogyan ismerted meg a szereplők dilemmáit, kérdéseit?
KE: Az Osztálykép három fő férfi szereplője mind-mind máshol tart a melegsége elfogadásában. Levente ismerkedik a szexualitásával, Ákos egy önbántalmazó kapcsolatba menekül, míg Dávid nem lát túl a saját sérelmein, otthonról kapott minták szerint gyengeségnek tartja érzéseit. Kérdés, hogy ezzel a részükkel is meg tudnak-e barátkozni, együtt tudnak élni?
Ahogy a szereplők dinamikája változik, úgy változik az elképzelésünk is arról, mit jelenthet egy látszólag sztereotip motívum – például a rúzs – a szereplők életében. A rúzs egy eszköz Dávid kezében, forgatókönyveket mozgat, és a saját megnyugvására akarja átformálni a szerelmet, Ákost.

Emso: Tehát akkor mondhatjuk, hogy ezek már általános, mindenki által érthető utak a kamaszkori identitáskeresésekben?
KE: Úgy gondolom, hogy a kamaszkorban mindenki elér ehhez a fontos kérdéshez, ki vagyok én, miként változik a személyiségem, mi a nemi irányultságom.

Emso: És milyen volt egy erre az identitáskérdésekre nyitott LMBT-t olvasó közösségbe megérkezni elsőkönyvesként?
KE: Annyira kedvesek az olvasóim, annyira örülök a támogatásuknak, a bátorító szavaiknak. Minden rajz, beszélgetés és kérdés építi a közösséget.

Emso: És látni vélsz egy kifejezetten LMBT-t olvasó közönséget a kötet körül? Aki emiatt találtak rád, ők is aktív követő maradtak?
KE: Igen, van egy LMBT-t kedvelő réteg, de összességében az olvasók nyitottak a regényben megjelenő, különféle témákra, például a gyászfeldolgozásra, útkeresésre is.

Emso: És ha jól figyellek, kifejezetten ezek a témák téged is mozgatnak. Például a felnövéssel kapcsolatos az új eredményed, a Pagony fennállásának 18 évfordulójára készült kiadványában szerepelsz egy novellával. Van valami, amivel készülsz ezen közönség számára, vagy keresel más utakat? Esetleg van valami publikus már?
KE: Igen, különösen a szorongásaink, félelmeink elfogadása, ezek mind fontos kérdések.
Annyi minden téma foglalkoztat, szeretnék egy kicsit mélyebbre ásni, legyen akár ifjúsági, akár New Adult, vannak ötleteim, körbejárni még a családi mintákat, az énkeresést.

Emso: Köszönöm szépen az interjút, végezetül van még valami, amit üzennél az LMBT-t olvasóknak? 
KE: Hálás vagyok mindazért, amit ez a közösség folyamatosan ad, azért a sok bizalomért, nyitottságért és odafordulásért. :) Köszönöm az interjút!

Én is köszönöm szépen az interjút és az őszinteséget Krausz Emmának. Lessétek meg ti is az Osztálykép című regényét, keressétek Emmát facebookon, molyon és instagramon, ahol friss novellákat, rajzokat, kortárs írónőkkel közös tematikus bejegyzéseket is találtok. :)

Ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, hamarosan érkezem a következő blogbejegyzéssel. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod. :) A következő bejegyzésig pedig ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

#LMBT-t olvasunk: Az Uranista

2017. augusztus 25. - Szilvió

Sziasztok,

folytatódik a Pride héten elkezdett #LMBT-t olvasunk interjú sorozat, ám míg a korábbiakban könyves vloggereket kérdeztünk, addig a mostani részben Az Uranista blog bloggere válaszolt néhány kérdésre.

Az Uranista egy 19. századi kifejezés, amit a homoszexuális szó váltott fel később és koptatott ki a nyelvből.

Az Uranista blog egy közéleti, kulturális és nyíltan politizáló blog, aki igyekszik valami nívót vinni az egyébként silánynak mondható LMBT ügyekről folyó párbeszédekbe, jól felépített, logikus ugyan sokszor kiábrándítóan kritikus hanggal és tartalmakkal. Arra voltam elsősorban kíváncsi, hogy ő maga mit olvas, hogy gondolkozik a könyvpiacról meg úgy általában az LMBT kultúráról.

(Az interjú a kép után kezdődik.)

uranista_logo.jpg

Egy meleg srác olvas: Bemelegítésnek: Hogy állsz a könyvekkel? Milyen gyakran olvasol?

Uranista: Középiskola és egyetem alatt rettenetesen sokat olvastam. Manapság sajnos a munkám miatt alapvetően kevesebb időm jut olvasni, de igyekszem minél többet és minél minőségibb könyveket forgatni a kezeim között – most is a nyaralásom alatt kiolvastam Paul Monette: Becoming a Man c. könyvét.

Emso: Alapvetően mondható, hogy LMBT élet számos területén, mint a közélet, kultúra vagy a politika magabiztosan mozogsz, és tájékozott vagy. Mennyire igaz ez a könyvek, kiadványok esetében?

U: Definiáljuk ilyen téren azt, hogy milyen fajta könyvekről van szó. An sich járatos vagyok a könyvek világában, de vannak olyan műfajok, mint például a ponyva, amelyeket szinte semennyire nem szoktam olvasni. Hozzáteszem, itt a ponyva alatt nem feltétlenül azokat a könyveket értem, amelyek népszerűek (pl. a Harry Potter sorozatot imádom mind a mai napig), hanem sokkal inkább az igénytelen, klisés, rosszul megírt, ámde valamiért mégis népszerű alkotásokat (gondolok itt a Szürke ötven árnyalatára, vagy akár Lakatos Levente bármelyik könyvére).

Emso: Szerinted lehet, hogy mostanában népszerűbb az LMBT téma a kiadók körében? Ha igen, mi lehet az oka?

U: Szintén nem ártana itt egy kicsit definiálni, hogy mit értünk LMBT téma alatt. Olyan könyveket, amelyekben a főhős nem a szép lánnyal, hanem a helyes fiúval jön össze, vagy ahol az író az LMBT közösség tagja és ez érződik a könyveken is?
Ha az elsőre gondolsz, akkor persze, nyilvánvalóan van ilyen trend, hogy manapság ezek a könyvek is elkezdenek a piacon megjelenni. Ha belegondolunk, ma már szinte minden más médiában is elkezdték az LMBT emberek bemutatását, legyen szó filmekről, sorozatokról, vagy akár színházi darabokról. Ez egy alapvetően jó tendencia, bár sok esetben még mindig vannak vele problémák, de erről majd később.
A második eshetőség nem újkeletű, hisz LMBT szerzők jóval korábban is voltak: gondoljunk Oscar Wilde írásaira; süt belőlük, hogy az író a saját neméhez vonzódik.
Aztán persze vannak olyan könyvek is, amelyek kulturális, történelmi vagy művészeti értelemben foglalkoznak az LMBT témával. Ezek sem újkeletűek, hisz az LMBT világ rengeteget adott a kultúrának és az egész emberi civilizációnak, így ez a téma régóta foglalkoztatja a kutatókat.

Emso: Melyik volt az első olyan olvasmányod, ahol találkoztál a témával?

U: Erre hirtelen nem is emlékszem. Magával az LMBT témával elég rég találkoztam, de az első nagy találkozó nem is könyvekben volt, hanem blogokon, újságcikkekben. Könyvekben explicite nem is tudom mikor olvastam először a témáról; talán valamikor középiskolás koromban.

Emso: Számodra mit jelent egy jó könyvben egy jó LMBT karakter?

U: Sajnos sok könyvben is megfigyelhető, hogy az LMBT szereplők csak “kasztrált eunuchok”, akik nagyon cukik és szerethető karakterek, de abszolút egydimenziósak. Nem ilyesfajta bemutatás kell, nem aranyos fókakölykök vagyunk az állatkertben, akiknek az tesz a legjobbat, ha tizenéves lánykák visítják, hogy “jaj, de cuki!” és ők is akarnak meleg legjobb barátot. Ilyen karakterekkel nem lehet azonosulni semennyire. Olyan karakterekre lenne inkább szükség, akiknek hibái és jó tulajdonságai is vannak, és sajnos ezekből mind a mai napig kevés van, bár már van némi javulás ilyen téren is.
Persze, a kifejezetten LMBT karaktereket felvonultató történetekre ez a kritika nem igaz, de azokat többnyire az LMBT közösségnek írták olyan szerzők, akik szintén a közösséghez tartoznak. Azok a karakterek nyilván ugyanannyira pozitív hatást keltenek, mint heteroszexuális karakterek heteroszexuális olvasók esetében.


Emso: Melyik a kedvenc LMBT címkés könyved? Írnál róla két mondatot?

U: Az utóbbi időben talán Paul Monette: Borrowed Time c. regénye tetszett a legjobban, valamint Larry Kramer: The Normal Heart c. színdarabja (azt is olvastam, élőben sajnos még nem láttam). Mindkettő az AIDS-et dolgozza fel, noha nagyon más oldalról. Kramer sokkal inkább a harcos LMBT aktivista szemszögéből mutatja meg, milyen harcot vívtak a kezdetek kezdetén nem csak a betegséggel, hanem a környező heteroszexuális világ közönyével és magával a melegközösséggel is. Monette sokkal inkább az egyes ember tragédiáját mutatja be: azt a sokkot, amikor a párja AIDS-es lesz, majd nemsokkal később ő maga is. Mindenesetre, mivel az AIDS volt talán az egyik legnagyobb fordulópontja az LMBT világ történelmének, rendkívül fontos olvasmánynak tartom mindkettőt.

Emso: Inkább több LMBT főszereplőről vagy több mellékszereplőről olvasnál?

U: Egyikről sem: valódi LMBT szereplőkről szeretnék olvasni. Valódi reprezentáció kell: az LMBT karakterek legyenek emberszagúak. Legyenek jók, hősiesek, szépek, okosak, de ugyanúgy legyenek gonoszak, elvetemültek, fondorlatosak, vagy cselszövők is – ne az legyen az egyetlen tulajdonságuk, hogy ők másmilyenek. Ugyan kicsit más műfaj, de ezért is örültem rettenetesen, amikor Moonlight Oscar-díjat nyert, mert végre egy olyan meleg karaktert adott a világnak, aki nem fér bele a hagyományos meleg-klisébe; nem fodrász, nem műkörmös, nem esküvőket szervez, hanem egy kemény drogdíler, aki éppenséggel meleg.

Emso: Végszóhoz csatlakozva: Mennyire fér össze az éppen meleg drogdíler igénye és az érintettségéből adódóan LMBT közéleti blogger sztereotípsága a blogodon?

U: Jól megfér a kettő együtt is, ugyanis egy meleg drogdíler egy életszerű figura. Nekem a problémám a melegek durva sztereotipizálásával van, ami miatt lassan mi magunk is elhisszük magunkról, hogy a nekünk való szakma az vagy valami művészeti, vagy fodrász, manikűrös, divattervező stb. De hogy ne csak a meleg drogdílert nézzük: írtam anno ebben a témában a House of Cardsról is, ahol (SPOILER) Francis Underwood, a főszereplő, aki egy igazi machiavellista gátlástalan szemétláda politikus, és az USA elnöke minimum biszexuális. Szintén nem egy olyan "klasszikus" melegfigura, meleg szakmával. (SPOILER VÉGE)
De nem csak a szakma terén vannak ilyen gondok: a kilencvenes években a melegeket tévében, vagy könyvekben többnyire úgy ábrázolták, mint egyszerű, kedves karaktereket, akik rettenetesen femininek, és mindig a főszereplő lány kedves barátai. De itt kifújt az ábrázolás, szóba se került az, hogy a kedves meleg fiú ugyanúgy pasizik és (már megbocsáss) de faszt szop, mint a főszereplő lányok, aki egymás között még poénkodnak is a saját élményeikkel. Tulajdonképpen a melegek hosszú éveken át, mint “eunuchok” szerepeltek mindenhol: aranyosak, kedvesek, de a világért se szexualizálhatóak, mert akkor kitör a népharag.

EMSO: Látod ebben az elmozdulást? Például egy meleg erotikus ponyva, ami cuki fiúkról szól, akikért olvadnak a csajok (is), de falhozbaszós aktusokat is leírnak mondjuk ízlésesen, vagy inkább mértéktartóan, az segíti az előremozdulást, vagy hátráltatja?

U: A meleg erotikus ponyvának is megvan az előnye ilyen téren, de a probléma ott azzal van, hogy az ilyesmi inkább egy olyan rétegnek szól, aki ilyesmire izgul (tehát főleg LMBT olvasói lesznek). Ilyen téren például a Trónok Harca sorozatot szerettem nagyon (mind a könyvsorozatot, mind a filmsorozatot), ahol ugyan csak mellékszereplőként bukkantak fel melegek, de a szexuális életük egyáltalán nem volt tabu tárgya.
Egyébként – mellékesen mondom – igazságtalan vagyok, mert korábban is voltak olyan könyvek, ahol a meleg szex nem volt tabu, bár ez megfigyeléseim szerint sokkal inkább a szépirodalomban volt jelen. A mainstream (ponyva?) irodalom sokkal inkább arra megy rá, hogy eladja magát, ergo egy olyan valamit igyekszik az olvasónak adni, ami konyhakész és könnyen emészthető. Hogy csak a közelmúlt irodalmát nézzük: Nádas Pétert nem zavarta ez a Párhuzamos Ttrténetek megírásakor, de néhány évtizeddel korábban Jean-Paul Sartre-ot sem, amikor az Egy vezér gyermekkorát írta, csak ezek értelemszerűen sokkal kevésbé a mainstream olvasót célozták, hanem értelmiségi rétegeket. Plusz Sartre megint csak külön világ, mivel francia, és ott a homoszexualitás elfogadásának évszázados hagyománya van (konkrétan a francia forradalom óta nincs törvény a tiltására).

Emso: Volt LMBT aktivistaként van egy előfeltételezésem, de te miért tartod fontosnak azt, hogy legyenek többdimenziós karakterek, és hogy legyenek az élet legtöbb területén ábrázolva? Szerinted ki tud nyitni valamilyen LMBT kultúrára nyíló kaput a nagyobb reprezentáció? Mit gondolsz, van egyáltalán figyelemre méltó LMBT kultúra?

U: Először is, a mi számunkra legalább olyan fontos, hogy többdimenziós karakterek legyenek a művészeti alkotásokban. Gondolj bele, fiatal melegek egész generációi nőttek fel úgy, hogy azt hitték, ők csak bizonyos szakmákban jeleskedhetnek, mert ezt sulykolta a külvilág. Ami nem baj, nem leszólni akarom ezeket a szakmákat, de nagyon durva, hogy egy idő után mi magunk is azonosulni kezdünk a rólunk kialakított képpel – holott ennél több is van bennünk. Ami az LMBT kultúrát illeti: figyelemre méltó Szapphó, Caravaggio, vagy Platón? Ők is LMBT emberek voltak, vagy legalábbis bőszen van ilyen vonulata az alkotásaiknak, mégis, olyasmit adtak, ami egyben LMBT és mégis az egész heteroszexuális kultúra szerves része is.
Az LMBT kultúra mindig is ott volt a heteroszexuális kultúrában. Hol álcázva magát, hol nyíltabban, de mindig is adott hozzá, sőt!

Emso: Talán erre közéleti bloggerként te jobban rálátsz: Ma az LMBT közösség átlagos tagja mennyire figyeli a ma élő LMBT kulturális teljesítményeket?

U:  Itt csak Magyarországból tudok kiindulni, ahol az átlagos tag szinte semennyire. Az a baj, hogy ma Magyarországon az LMBT világ csak kis része áll társadalmilag aktív és öntudatos emberekből, de a többségük nem lát tovább a melegbárok világánál. Ami nagy baj, mert innen is fakad a szervezetlenségünk és az, hogy nem rendelkezünk egy egészséges védelmi mechanizmussal, ami megakadályozná, hogy a politika kényére-kedvére belénk törölje a lábát.
Persze, sokan vannak, akik már csak pózörségből is kimennek bizonyos kulturális eseményekre, de akik tényleg a mindennapjaikban is odafigyelnek erre sajnos csak nagyon kevés van.

Emso: Szerinted ezen egy igényesebb könyvpiac tudna segíteni?

U: Nem feltétlenül. Direkt legalábbis nem, legfeljebb közvetetten. A fent említett jelenség sajnos nem csak az LMBT emberekre igaz, hanem az egész társadalmunkra. Egy igényesebb könyvpiac csak kevesebb olvasót eredményezne, mert akiben nincs igény a kultúrára, az nem fog igényes könyveket olvasni.

Emso: Akkor miben látod a kulturált társadalommá válásának elő lépéseit?

U: Ehhez nem a hazai LMBT világnak kellene változnia, hanem az egész magyar társadalomnak, de ez már egy sokkal másabb, sokkal hosszabb téma.

Emso: Beletörődőm. Van még valami, amit végül üzensz az olvasóknak?

U: javaslom, hogy az LMBT világ tanuljon magáról. A történelméről, a kultúrájáról, arról, hogy kik vagyunk, kik voltunk, hogyan hatottunk a világra, mert csak így fogjuk megérteni, mi az a büszkeség, és így tudjuk majd igazán elfogadni magunkat, és érvényesülni egy olyan világban, ahol az átlagembernél több akadály vár ránk.

Köszönöm szépen az interjút, és a közreműködést Uranistának, ti pedig kövessétek bátran a blogján, vagy a facebook oldalán, ahol rövidebb kivonatolásokat is találhattok fontosabb LMBT hírekből.

Ha érdekelnek az sorozat következő részei, azokat itt, itt, itt és itt olvashatjátok.

----------------------------

Ha van olyan könyves vagy meleg blogger, akitől szívesen olvasnátok hasonlót, vagy bármilyen kérdésetek volna,keressetek bátran a komment szekcióban.
Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy a facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. :)

A következő posztról nem tudok ígérni, mivel elég vicces másfél hét elé nézek, ugyanis költözöm és táborozom, de egy értékelés várható. :)  Amíg nem jön, addig se felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

borítókép a moly.hu-ról

#LMBT-t olvasunk: OlvaZsófi

2017. július 12. - Szilvió

Sziasztok,

az #LMBT-t olvasunk sorozat legújabb, és a szünet előtti utolsó részében az OlvaZsófi youtube csatorna vloggerét, Zsófit kérdeztem LMBT olvasási szokásairól. 

Zsófi egészen friss, de üdítő színfoltja a magyar könyves youtube-nak, igyekszik sokszínűen mind magyar szerzők könyveit, mind a nemzetközi irodalom itthon kevésbé ismert és kevésbé olvasott területeit is olvasni, de az LMBT erotikus is a komfortzónájában van, mégha beszélni nem is szeretne róla. Rendszeres nézőjeként az erotika vonalát látom itt hangsúlyosabbnak, mivel LMBT karakterek szinte minden havi olvasónaplóiban előtűnnek. :) 

Csatornáján a havi olvasásösszegzők és a könyvértékelések mellett beszél női szerzőkről, női karakterekről, a tudatos könyvvásárlás lehetőségeiről, fanficktionokról és ifjúsági regényekről. 

Az interjú a kép alatt kezdődik: 

olvazsofilogo.JPG

Egy meleg srác olvas: Több LMBT tartalmú könyvet olvastál már, és beszéltél róluk videóban. Alapvetően pozití tulajdonságnak tartod, ha egy könyvnek LMBT címkéje is van?

OlvaZsófi: Abszolút pozitívnak, de nemcsak ezt, hanem mindenféle diverzitást. Szerintem egy történet sokkal többet tud megmutatni magából, ha olyan szereplőket mozgat, akik eltérnek a többségtől. Segít is az átlagembernek, akiknek ismeretlenek ezek a fogalmak, hogy megismerkedjen velük, és remélhetőleg ítélet nélkül nézzen rájuk.
Könyvekben alapból progresszívebben állnak ehhez a témához, jó példamutató magatartást is ad.

Emso: Tudatosan keresed ezt a tartalmat, vagy örülsz, ha rátalálsz?

OZs: Kifejezetten keresem.

Emso: Szerinted lehet, hogy mostanában népszerűbb az LMBT téma a kiadók körében? Ha igen, mi lehet az oka?

OZs: A magyar körökben maximum melegeket találunk, a többi címkére nagyon nyögvenyelősen, és remélem, a kiadók összekapják magukat, mert ez nem állapot. Külföldön sokkal szélesebb a paletta, de hogy miért, azt nem tudom megmondani. Viszont annak örülök, hogy lassan kimászik a realista ifjúsági kategóriából, és ifjúsági fantasyben is lehet találkozni vele, meg felnőtt zsánerkönyvekben is.

Emso: Melyik volt az első olyan olvasmányod, ahol találkoztál a témával?

OZs: Olvasmányok közül... Harry Potter fanfictionök számítanak? :) Nekem a t.A.T.u zenekar volt az első találkozásom a témával, könyvekben először szerintem a Csodaidőkben találkoztam vele mellékszálon.

Emso: Melyik a kedvenc LMBT címkés könyved? Írnál róla két mondatot?

OZs: Friss élmény a My lesbian experience with loneliness c. képregény, minden egyes képkockáját imádtam. Ez egy japán önéletrajz, amiben a főszereplőnő élete első szexuális élményét éli megy egy prostituálttal. A címe mindent elmond a tartalomról, nagyon tömény és sötét a realisztikussága miatt.

Emso: Inkább több LMBT főszereplőről vagy több mellékszereplőről olvasnál?

OZs: Mindkettő jöhet, nézőpontkaraktereket jobban szeretem, jobban ki tudnak így bontakozni.

Emso: Üzensz bármit a blog olvasóinak, amit eddig nem mondtál el?

OZs: Ha érdekel titeket a téma, ne csak könyvekben keressétek, hanem valódi embereket is (youtube-on vagy a szomszéd utcában), akin keresztül megismerhetitek az ő világát.

Köszönöm szépen Zsófinak a közreműködést! :)
Ti pedig lessetek be a youtube csatornájára, és figyeljétek molyon! :)

Ha pedig kíváncsiak vagytok a korábbi részekre, az Andival készült interjút itt, a Partikkal készült interjút itt,a Levivel készült interjút pedig itt olvashatjátok!

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban. Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokba kattintva, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. :)

Holnap érkezik még egy meglepetés kihívás, és egy hosszabb szünet kezdődik utána.

De addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

#LMBT-t olvasunk: Levi the Booktuber

2017. július 10. - Szilvió

Sziasztok,

ma, a sorozat harmadik részében Levi válaszol az #LMBT-t olvasunk kérdésekre a Levi the Booktuber youtube csatornától. Levi 10 éve aktív olvasó, és lassan brutálisan könyvmegszállottá vált,  csatornájával az olvasás élményét szeretné átadni minél több embernek.
Kedvenc műfaja a krimi, szereti az időutazás témáját, és gyakoriak az ifjúsági regények is a csatornáján. A megszokott értékelések és haul tartalmak mellett Andival Online Könyvklubot tart élőben a csatornáján, illetve tematikus listákkal és havi olvasós videókkal is jelentkezik.

A polcán láthatjuk Róbert Katalintól a Szívből, színből igazánt, és Jandy Nelsontól a Neked adom a napot című könyvet, de külön videóban értékelte April Genevieve Tucholke-től a Wink, ​Poppy, Midnight (A hős, a hazug és a hitvány) című regényt, és Becky Albertallitől a Simon ​és a Homo sapiens-lobbit, ami kapcsán online könyvkluboltak is Andival.

A kép után kezdődik az interjú:levilog.png

Egy meleg srác olvas: Több LMBT tartalmú könyvet olvastál már, és beszéltél róluk videóban. Alapvetően pozitív tulajdonságnak tartod, ha egy könyvnek LMBT címkéje is van?

Levi the Booktuber: Úgy gondolom pozitív, ha egy regénynek LMBT vonatkozása is van, még ha ez esetleg csak egy mellékszerepben jelenik meg, főleg, ha mindez pozitívan. Talán ezek az apróságok tudat alatt segítenek az embereknek, hogy elfogadóbbak legyenek különösebben, ha az LMBT szál/karakter felkelti az érdeklődésüket és azonosulni tudnak az olvasottakkal, még úgy is, ha nincs LMBT kötődésük.

Emso: Tudatosan keresed ezt a tartalmat, vagy örülsz, ha rátalálsz?

LtB: Fifty-fity. Van, amikor magam keresek olyan regényt, amely LMBT témájú, de van, hogy egy olyan regényt fogok a kezembe, amelyről fogalmam sincs, hogy érinti ezt a témakört, ilyenkor örülök, hogy a szerző volt elég bátor, hogy erről írjon.

Emso: Szerinted lehet, hogy mostanában népszerűbb az LMBT téma a kiadók körében? Ha igen, mi lehet az oka?

LtB: Ha Magyarországot nézzük, akkor nem érzem, hogy népszerűbbek lennének az LMBT témájú regények a könyves piacon. Kimondottan ezzel a témával foglalkozó könyvet keveset találni a könyvesboltokban, pedig lenne rá hatalmas igény, már csak abból kiindulva, hogy mennyi embert képes rávenni az olvasásra egy-egy direkt LMBT témában írt regény. Nem mellesleg ezek a kötetek túlnyomórészt pozitív értékeléseket kapnak az olvasóktól. Sok-sok olyan LMBT témájú könyvet tudnék felsorolni az angolszász könyves világból, amit szívesen elhoznék Magyarországra is, mert engem mikor olvastam, nagyon megfogtak és képesek voltak jobb emberré formálni.

Emso: Melyik volt az első olyan olvasmányod, ahol találkoztál a témával?

LtB: Brent Hartinger: Geography Club c. regénye volt az első LMBT témával foglalkozó könyv, amelyet a kezembe fogtam. Ez egy lenne azon regények közül, amelyet szívesen viszontlátnék magyar nyelven egy kiadó repertoárjában.

Emso: Melyik a kedvenc LMBT címkés könyved? Írnál róla két mondatot?

LtB: Talán Becky Albertalli: Simon ​és a Homo sapiens-lobbi c. regényét emelném ki. Ez a regény nagyjából képes bemutatni, hogy milyen nehéz is lehet, ha valaki még önmagának is fél bevallani a melegségét, nem még úgy, hogy zsarolják is ezzel. Nagyon sok kedves órát köszönhetek ennek a regénynek, humoros, fiatalos, mai, így mindenki számára érdekes és üdítő olvasmány lehet a témában. Nem mellesleg még izgalmas is a történetben található bonyodalom miatt.

Emso: Inkább több LMBT főszereplőről vagy több mellékszereplőről olvasnál?

LtB: Úgy érzem, hogy itt az ideje, hogy több LMBT főszereplővel találkozzunk, hogy végre a háttérből előbújva nagyobb figyelmet kapjanak ezek a karakterek is. Főleg annak örülnék, ha egy jövőbeni sikerkönyv vagy sikerkönyvsorozat főszereplője lenne LMBT kötődésű, hogy ezzel is példát mutasson az olvasók számára, hogy milyen színes a társadalmunk és nem számít a szexuális hovatartozás. Tehát ha az olvasó egy LMBT főszereplő szemszögéből ismerné meg a történetet akkor, könnyen rájöhet, hogy egyáltalán nem különbözünk egymástól, mindannyian emberek vagyunk.

Emso: Üzensz bármit a blog olvasóinak, amit eddig nem mondtál el?

LtB: Először is azt üzenném nekik, hogy próbálják meg levetkőzni az előítéleteiket – bármennyire is nehéz -, és próbáljanak mindenkit megismerni anélkül, hogy előre ítélkeznének, hiszen lehet, hogy egy olyan személyre találhattok ezáltal a másikban, akiről soha nem gondoltátok volna, hogy valaha is közelebbi barátságba kerülnétek, ha hagytátok volna, hogy az előítéletetek felülkerekedjenek rajtatok.

Azon olvasóimnak, akik LMBT kötődésűek: nekik azt tanácsolom, hogy ne féljetek elfogadni magatokat olyannak, amilyenek vagytok. Ha ezt a nehéz lépést sikerül meglépnetek és sikerül feldolgoznotok magatokban mindezt, onnantól kezdve sokkal jobban fogjátok érezni magatokat és képesek lesztek pozitívan állni a világhoz. Ha bárki segítséget szeretne kérni vagy szívesen beszélgetne velem ebben a témában, akkor megtalál csatornám hivatalos Facebook oldalán, szívesen meghallgatok mindenkit és megpróbálok segíteni ott, ahol tudok.

Az egyik kedvenc regényemből kiragadnék egy ide illő idézetet:

Aibileen:
– Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két kislány – kezdem a mesét. – Az egyik lánynak fekete bőre, a másik lánynak fehér bőre volt.
May Mobley rám emeli a szemét. Figyel.
– A színes kislány aszonjda a fehér kislánynak: “Hogy van az, hogy a te bőröd olyan sápadt?” A fehér kislány aszondja “Nem tudom. Hogy van az, hogy a te bőröd olyan fekete? Mit gondolsz mit jelenthet ez?” De egyik kislány se tudta megmondani. Ezér aztán a fehér kislány aszonta: ” Hát, nézzük csak! Neked is van hajad, nekem is van hajam.” – Egy kicsit fölborzulom Mae Mobley haját a feje tetejin.
– A színes kislány aszondja: “Nekem is van orrom, és neked is van orrod.” – Csavarintok egyet a kis nóziján. Erre már ő is felnyúl, és ugyanúgy megtekeri az én orromat is.
– A fehér kislány aszondja: “Nekem is van lábujjam, neked is van lábujjad.” – És egy kicsit megcsavarom a lábujját is, de ő nem fér hozzá az enyimhez, mer rajtam van a fehér fűzős cipő.
– “Akkor mi ugyanolyanok vagyunk! Csak a színünk más” – mondja az a kis színes leány. A kis fehér lány meg… hát, ezzel ő is egyetértett, és barátok lettek.”

Kathryn Stockett: A Segítség

 Köszönöm szépen Levinek a közreműködést! :)
Ti pedig lessetek be a youtube csatornájára, lájkoljátok facebookon, és figyeljétek molyon! :)

Ha kíváncsiak vagytok a korábbi részekre, az Andival készült interjút itt, a Partikkal készült interjút pedig itt olvashatjátok!

Ha bármilyen kérdésetek vagy megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban.  Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokba kattintva, vagy az új facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. :)

Szerdán érkezik a #LMBT-t olvasunk sorozat új része OlvaZsófival, holnap jön a szünet előtti utolsó ajánló, és végül jön majd egy meglepetés kihívás a szünet kezdeteként csütörtökön.

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió