Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

Colm Tóibín: A blackwateri világítóhajó

2019. április 14. - Szilvió

Sziasztok,

ma egy családtörténetet hoztam az ír tengerpartról, ahol régen két világítótorony ált, és ahol nem csak a világítótornyok száma változott az évek alatt. A magas partot, és a rajta álló házakat lassan bontja le a víz, és mégis olyan, mintha megállna az idő, az ember ember marad, a maga feldolgozatlan családi sérelmeivel, és nem képes továbblépni onnan. Ez a zsibadt érzés a családregény tárgya, de nézzük is bővebben:

toibin.JPG

Colm Tóibín az ír irodalom egyik legjelentősebb kortárs szerzője, aki olyan könyveket jegyez, mint az általam nagyon szeretett Mária testamentuma, vagy az engem nagyon érdeklő Brooklyn vagy a Nora Webster. Amiben ez a három regény, és a most vizsgált A blackwateri világítótorony közös, hogy nőkkel dolgozik, a lelkükből és a motivációjukból. Ebben a könyvben rögtön három lélekkel.

A regény három főszereplője egy-egy generáció, a nagymama Dora, az anya Lily és Helen, aki férjével közösen nevel két gyermeket Dublinban. Iskolaigazgató, aki büszke rá, hogy ki tudott törni a vidékiségéből, hogy a családjától független lehessen. Helen a regény elején az erős '90-es évek beli női ideál, aki dolgozik, karrierje van, hamarosan tárgyal az ország oktatási miniszterével, miközben a férjével együtt vezetnek egy háztartást, nevelnek két gyermeket, akikkel jól begyakorolt játékaik vannak, és boldognak mondható. Mégha ezért meg kellett szakítani a kapcsolatot életben maradt felmenőivel, édesanyjával és nagymamájával.

Helent követi elsősorban a regény, akinek most kezdődik a vakáció és egyik pillanatról a másikra begurul az utcába egy férfi, aki a meleg öccse legjobb barátja, és aki elmondja, hogy Helen öccse, Declan, HIV+, és hogy két éve AIDS-es, ami egyre rosszabb tüneteket, és folyamatos betegségeket produkál. Declan kívánsága, hogy a húgával, az anyjával, a nagymamájával, és két legjobb barátjával, a hírhozó Paullal és Larryvel töltsön néhány napot a nagyanyja vidéki panziójában, és természetesen ez meg is valósul.

A regény igazi tétje az a lélektani folyamat, ahogy az egymástól elzárkózó három nő Declan betegsége kapcsán kénytelen újra együtt, egy tető alatt létezni. Dora egy nyolcvanas éveiben járó nő, akinek gyengül a látása, és van, hogy depresszió gyötri, de egy egészséges nagymama a világ végén, a régóta bezárt panziójában. Lily sikeres üzletasszony az anyjához közeli városban, ahol sok ember felett hoz döntéseket, és ott van persze Helen, aki nem akar részt venni a családi életben, mert egyszer már ki tudta magát szakítani ebből a családból, ami egy konfliktusos helyzet volt, tele behegesedett tüskékkel. Ebbe a kész helyzetbe érkezik a megfontolt Paul, aki Brüsszelben él a barátjával, de a kapcsolatának komoly problémái vannak, és egy tárgyilagosabb, higgadtabb, de mélyérzésű meleg karaktert kapunk a személyében, aki mindig tudja mit kell tenni. Larry Paul ellentéte, harsány, szókimondó, és vicceskedő. Építész, aki jól látja a tereket, megérkezése után azonnal elkezdi újraálmodni a panziót, és egy üde színfolttá vállnak a megjelenései, de az ő karaktere a legkidolgozatlanabb.

Dora egy olyan nagyi, aki követett el hibákat. Aki könnyen mások főnökeivé válik, aki makacs, bár ebben a családban, ahogy Helen idézi is férjét, egyik nőt sem lehet meggyőzni. Dora egy olyan nagyi, akit magára hagytak, és már nem tud ezzel mit kezdeni. A lánya hívja magához a nagyvárosba, de persze nem akar menni, mert ott élt világéletében, és egy békés de magányos idős korra van berendezkedve két macskájával, akiket megrémiszt, a piacon ekkor megjelenő mobiltelefon csörgése. Dora magánya az egész regényben fokozódik.

Hasonló a helyzet Lilyvel is. Ő a férje korai halála óta nem tartozik igazán senkihez. Akkor szégyent érzett, amiért a kis vidéki közösségből a férjét elvitte az egész testébe szétterjedt rák, és Lily a gyásza és érzékelt szégyene ellenére büszke volt, fejedelmi és távoli. Nem olyan, akihez a lánya oda tud menni vigaszt keresni. Erős és büszke akart lenni, de ezzel az egész család hullt darabokra, mert nem tudtak összetartani. Helen egy életen át küzd az anyja árnyéka ellen, és az egyetem utáni fővárosban maradás nem pusztán egy kitörésként, hanem menekülésként, vagy a szembenézés kikerüléseként is értelmeződik, ami a regény egyik legerősebb állítása. Mindezt egy olyan konfliktusrendszerben, ahol nagyon sok minden nem került beismerésre, kimondásra, és fontos részletekre talán már a szereplők sem emlékeznek.

És mindehhez társul Declan melegsége.

- Amikor Declan elment a házamból, olyan fiatalember volt,
akire bárki büszke lehet - felelte Lily.

- És meleg is volt - mondta Helen.

Lily nem tudta, hogy a fia meleg. Egy kórházi konzultánstól tudta meg, ami önmagában nyilván nem a legjobb módja, hogy a szüleink megtudják rólunk. Declan nem tudta elmondani, de nagyon vágyott a két éves betegsége alatt arra, hogy az édesanyja vele legyen, és hogy elfogadja. Lilyt összetöri a hír, hogy a fia meleg, és hogy előrehaladott AIDS-e van, vagyis az immunrendszere leépült. Tehetetlennek érzi magát, mert nincs rá gyógymód, a kilencvenes években maguk a kezelések is gyermekcipőben jártak, fájdalmat enyhíteni és tünetet kezelni tudtak, de ebben is Paul volt az élen. Mert ő mindig tudta, hogy mit kell csinálni. Ahogy egy ponton a regényben el is hangzik, Declan számára a barátai a családja, akik vele voltak akkor is, amikor mások nem.

És egy másik meleg történet is előtérbe kerül, Paulé, aki Brüsszelben él a francia barátjával, és nem is szereti Írországot, mert mélyen bigott keresztény (ezzel együtt 2015-ben, a történet után 20-25 évvel ők szavaztak először a házassági egyenlőségre, továbbra is keresztényként), címkéket osztogató, mindennel gúnyolódó társadalomban nőtt fel. Párjával vannak problémái a kapcsolatukban, és bár már kezd helyreállni, vannak folyamatos harcok az egymáshoz csiszolódásban. Egy nagyon kedves történetet ír Tóibín arról, ahogy egy idősebb pap nagy nehezen Pault és férjét házastársaknak nyilvánította az Isten színe előtt a kilencvenes években természetesen teljes titokban, de olvashatunk Paul kamaszkori identitásválságáról is, amikor mérnök család révén kockás papíron szembeállított érvek alapján döntött melegsége mellett. Mert lehet, hogy le tudott volna élni egy életet heteróként, mint előtte annyian, de ő nem akart hazugságban élni, hiába tűnik ez a 90'-es évek beli szereplők számára nehéznek.

Nekik is nehéz, és mindig is az lesz.

Egy nagyon klassz történetet olvashatunk A blackwateri világítótorony képében, amiben Tóibín bebizonyítja, hogy ért a lélekhez, és tudja, hol kell becsomózni, hogy egy mély, izgalmas és szeretni való regény szülessen, amit ő távolságtartással, hűvös, de semmi esetre sem kellemetlen hangján leír. És a regény legnagyobb buktatója itt ez, ugyanis nem sikerült ez feltétlenül átültetni magyar nyelvre. Van, ahol a fordítás felhívja magára a figyelmet, mert magyartalanabb a szöveg, és van ahol nagyon csinált az a merev hang, amit Tóibín képvisel, és ez bizonyos pontokon megnehezítette az olvasást. A lelki folyamatok és a cselekmény persze vitt tovább, de maradt az olvasásban az a kis piszoknyi diszkomfort érzés.

Kedvenc részem: Nekem nagyon tetszik a cím, és az, ahogy értelmet nyer. Mert egyébként ez a könyv nem annyira szól világítóhajóról meg világítótoronyról. Ez a regény valamiről szól, amiről azt hisszük, hogy mindig lesz, és aztán egyszer csak nincs, mert kihasználatlan. Valamiről, ami kiürült mert nincs funkciója. És valami, aminek marad nyoma, és valami aminek mindig lesz helye, és valami, amit fontos megőrizni.

Colm Tóibín: A blakwateri világítóhajó
Park Könyvkiadó, 2019.
280. oldal
Így olvastam: Könnyű volt, három-négy ülésben sikerült, könnyű a szedése, a nyelve nagyon intenzív, feszes, amitől az olvasónak néha pihennie kell, de vannak helyek, ahol ezt nem sikerült annyira visszaadni, és ott könnyű volt letenni a könyvet. Elég mély ahhoz, hogy bele tudj merülni, de 20-40 oldalas fejezetekre tagolt, amik jó kilépési pontok. Jó, ha van valaki, akivel meg tudod beszélni, amit olvastál. :)

Ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, köszönöm a Park Könyvkiadónak a bizalmat, és hogy elküldték nekem ezt a könyvet. Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok kommentet, ha tetszett a poszt, és nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésekről, kattint a jobb felső sarokban található követés gombra, illetve keress facebookon gyakoribb háttértartalmakért, vagy less be instagramra, ha az érdekel, ki áll a blog mögött, és hogyan szenved a szakdolgozatával most például. :)

És végül ne felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A márciusi kedvencem, és hat cím, amit áprilisban olvasni szeretnék

2019. április 07. - Szilvió

Sziasztok,

a hónap végi summa után nem meglepő módon itt az új hónap eleje, és amellett, hogy ideje visszanéznünk arra a harmincegy napra, ami elmúlt, ideje annak is, hogy eltervezzük, mit is fogunk olvasni a következőkben. :) Az új 1 és 6-ban tehát bemutatom az egyik kedvenc olvasmányomat, és hat tervemet. :) Fogadjátok szeretettel. :)kepkivagas_6.JPG

1. A márciusi kedvencem:

covers_177111_1.jpgLakatos Menyhért: Füstös képek
Lakatos Menyhért könyve az első magyar nyelven megjelent regény, ami témájául emeli a cigány putrit, és a hagyományos roma életmódot és szociológiai teret. 1975-ben jelent meg először, akkor nagy viszhangja volt, hiszen javában zajlott a roma kulturális önszerveződés a Kádár-rendszerrel szemben, amely mint kisebbség nem ismerte el a romákat. 1970-ben ezen viszonyok közé jelent meg az ekkor 17 éves Bari Károly első,  Holtak arca fölé című verseskötete, majd 1972-ben Daróczi Ágnes a Ki mit tud?-on negyedig helyezést ért el egy Bari verssel, és ennek a művészeti és kulturális törekvésnek a melegágyába érkezett meg, azóta sokak szerint túlfogadva ez a regény.

A regény egy fiatal fiú első szám első személyű elbeszélése, aki a regény elején csak bennfentes, de a világ dolgaira rácsodálkozó gyermekszemszögből ír. Ez a gyermek a szülei rátermettsége, kurázsija eredményeként iskolába kerülhet, városi gimnáziumba, ahol ekkor még csak a gazdagok és az erősödő városi polgárok gyermekei vehetnek részt az oktatásban. A könyv számomra legérdekesebb pontja is ez, hogy az iskola precedenst teremt arra, hogy bárki számára elérhető legyen az oktatás, és ez a közösségben élő, többnyire analfabéta embereknek is nyilvánvaló. A főhős a reményt szimbolizálja ekkor ebben a cigány Párizsban, ahogy a putrira hivatkoznak ebben a regényben, és ez tök fontos tétje ennek a szövegnek, és nagyon izgalmas, de annál hangsúlyosabb, ahogy a történet és a történelem kerekei ezen átfordulnak.

Másrészt viszont egy nagyon realista ábrázolást kapunk a roma kisközösség kis szabályrendszereiből, információs és rendelkezési hálózatáról. Megismerünk egy szinte matriarchális családot, megismerkedünk az átkozódás és a bosszú elvadult intézményeivel, miközben ténylegesen füstös képeket látunk, amelyek koszosak, bizonyára büdösek, szegények, nélkülözők, a múlt század első felének rendszertelen életmódjába valóban nehezen integrálhatóak, de, ahogy Sütő András erdélyi író a saját életrajzáról mondja, legalább igazak. És ez igazi varázsa ennek a könyvnek.  

A könyvvel egyébként én is egyetemen, egy Kissebbségi-többségi párbeszéd a kultúrában témájú órán találkoztam, de ott csak érintettük. Azóta felkerült a 22 könyv, amit el kell olvasnom, amíg betöltöm a 22-t listámra, és most már innen is pipálhatom. :)

És

6 könyv, amit áprilisban tervezek

Szóval itt egy vallomással kell kezdenem. A márciusban felvetett melegség és kereszténység olvasások elmaradtak, elsősorban azért, mert nem érkezett még meg az Eltörölt fiú recenziója, de nincsenek ezek a könyvek elfelejtve, sőt, az Eltörölt fiú ezen a listán is szerepelni fog, pusztán lassabban forog a gépezet. :)

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígértcovers_56204_1.jpg
Sütő András  az erdélyi irodalom egyik legismertebb alakja. A rendszerváltást megelőzően az erdélyi irodalomban irodalomszervezőként is részt vállalt, majd később betiltották műveit, az 1990-es, utólag fekete márciusnak nevezett Marosvásárhelyi magyar-román etnikai zavargások alatt elvesztette a fél szeme világát, ami után már Magyarországon kezelték. 2006-ban halt meg, és a magyar irodalom egyik nagy alakját tiszteljük benne.

Ez az első regényem Sütő Andrástól, amiből emlékszem, hogy volt szemelvény az általános iskolás irodalom tankönyvben, és arra is emlékszem, hogy elkezdtem már akkor is  a könyvet olvasni (sőt, erre a példányomban tárgyi bizonyítékot is találtam), de nem jutottam messzire. Nagyon nehéz könyv, most tartok a felénél. Sokszor ír le gyönyörű dolgokat, miközben nagyon sokszor érzem egyszerűen túlírtnak, unalmasnak, de van egy-egy pillanat, amikor olyan gyémántokra bukkanok a szövegben, amiért érdemes olvasni. Meglátjuk majd, merre dől a mérleg. Egyébként egy családregény, vagy naplóregény, aminek a hátterében ott van az egész román szocialista berendezkedés, az erdélyi kisebbségi helyzetet, miközben az egész rendkívül ismerős. Talán magyar, talán Ká európai, talán emberi.  Meglátjuk mi lesz.

covers_276658_1.jpgVida Gábor: Ahol az ő lelke
Ismét egy erdélyi regény, szintén a 22. könyv, amit el akarok olvasni, mielőtt betöltöm a 22-t listámról. A helyzet pikantériája, hogy most kerül kiadásra ismét, és változtatás is történt, de nekem a korábbi példány van meg, így azt fogom elolvasni. Na bumm. Eddig így is fontos volt. Merthogy ez talán az első magyar Trianon regény. Egy honvéd tiszt az USA-ba emigrált Kolozsvárról az első világháború alatt, és 1919-ben látja újra a fiát és Kolozsvárt, ami ekkor már román megszállás alatt áll. A regény a két helyzetet, az emlékek működését és az újramegismerést igyekszik megmutatni, és kíváncsi leszek rá.

Garrald Conley: Eltörölt fiúcovers_531314.jpg
Még csak bele-bele lapoztam, de ez egy második már magyar nyelven is olvasható átnevelő táborról szóló könyv, amiben a szerző a saját tapasztalatait és élményét írja le a táborról, ahol ki szerették volna belőle nevelni a melegségét. Ahogy látom, ez egy sokkal gyakorlatibb, tényleg a terápiára figyelő, és azt leíró regény lesz, amire nagyon-nagyon kíváncsi vagyok. :)

Ez a regény már a márciusi 1 és 6-ban is szerepelt, de mégsem sikerült hozzájutnom, viszont már úton van a példányom, így biztosan olvasni fogom, és a Kereszt a szekrényben, a Cameron Post rossz nevelése, és két elméletibb szöveg kapcsán szeretnék majd többet foglalkozni a vallás és a melegség kérdésével a blogon is. :)

ct4.jpgColm Tóibín: A bleckwateri világítóhajó
Colm Tóibín remekül ír, ezt állati fontos róla tudni. Bár még csak a Mária testamentumát olvastam tőle, ami relativizálja az egész megváltás dolgot, és beleáll abba, hogy az isten kvázi tönkretette egy fiatal nő életét, azzal, hogy vele szülje meg a megváltót, akit a regény nem nevez nevén.

A bleckwateri világítótorony című regénye a család témáját járja körül, amiben generációk viszályainak lehetünk szemtanúi három nőn keresztül, akik kénytelenek együtt lenni a legkisebb lány haldokló öccse mellett. Egy konfliktusos, de jó, összezárt, feszült regényt várok a könyvtől. Nagyon kíváncsi vagyok, Colm Tóibín mit hoz ki az LMBT témából, illetve hogy konkrétan a regény mely aspektusa lesz LMBT, és köszönöm a Park Könyvkiadónak, hogy figyelmembe ajánlotta a könyvet, és elküldték nekem.

Andrew Sean Greer: Arthur Lessarthur_less.jpg
Arhur Less egy kevésbé sikeres regényíró, közel az 50-hez, aki a regény elején kap egy esküvői meghívót élete első és egyetlen szerelmétől, egy fiútól, akivel kilenc évig együtt volt. A regény ígéretes üzenete, hogy nem menekülhetünk a problémáink elől. Földrajzilag nagy utat tesz meg Less, Párizstól, Berlinen át Indiáig, hogy az utazás egy következő pontján találkozzon azzal, ami elől igazából menekül, egy kellemes, komikus, romantikus regényt ígérnek, és az alapján, amit olvastam róla, ezt meg is fogjuk kapni. :)
És Pulitzer-díjat ért Andrew Sean Greer számára ez a regény. :)

Hatalmas meglepetés számomra, hogy megjelent a könyv a napokban, mivel a megjelenés első dátuma július vége volt, majd olvastam egy Könyvfesztivál közeli dátumot, és most pedig örömmel láttam, hogy megjelent az Álomgyár gondozásában.

covers_505926.jpgKaren M. McManus: Lehull a lepel
A könyv 2018 őszének egyik sikerkönyve, ha a young adult könyveket nézzük. Nagyon sokan várták, hogy végre megjelenjen magyarul, és nagyon sokan nagyon dicsérik, és LMBT szála is van, ami plusz pont, persze. :)

A könyv a klasszikus Nulladik óra szerű szituációval kezdődik, amiben öt teljesen különböző, amúgy az életben egymással nem közösködő fiatal tölti a büntetését, így az okos, a bálkirálynő, a díler, a baseball játékos és a különc pletykarovat szerkesztő. Csakhogy a pletykarovat szerkesztő meghal a teremben, és feltételezhető ebben szándékosság, a négy másik szereplőről pedig szaftos pletykák látnak napvilágot a halott srác rovatában, így minden gyanús és mindenki gyanúsított.

Érdekes regénynek tűnik, még nem nagyon ismerem az ifjúsági krimit mint műfajt, de kíváncsi leszek rá. :) A héten pedig be is szereztem rukkoláról. :) Köszönet érte, ha olvassa a csodálatos rukkoló. :)

Ez lesz ez a hónap mára. :) Bár nem tettem fel őket a listára, de minden bizonnyal még legalább három nyelvészeti, vagy reklámmal kapcsolatos szakirodalommal bővül a lista, hiszen április végén beadom a szakdolgozatomat, de ettől függetlenül igyekszem jönni, van két könyv, amiről már csak az értékelést kell megírnom, mint láttátok, recenzióm is akad, szóval jövök. :)

Ha olvastátok már valamelyik könyvet, vagy kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban, ha nem szeretnél a következő posztokról lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, kövess faebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagrammra, például szakdolgozatírós kontentekért. :)

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2019. márciusi summa

2019. március 31. - Szilvió

Halihó,

megint eltelt egy hónap, mégha ez az előző summa óta megszületett blogposztok nem is feltétlenül igazolják ezt. Szóval tanulok gőzerővel, és ez nem csak a blog számára, de a könyvespolcom számára sem annyira jó hír, hisz ebben a hónapban mindössze 7 könyvet sikerült beszereznem, és 9 könyvet elolvasnom, amiről még érezzük, hogy nem az igazi, de jövünk fel. :) Mert muszáj. :)

marcius.JPG

Nézzük is, mik ezek a könyvek!

Könyvek, amiket márciusban szereztem:

Rivers Solomon: Kegyetlen szellemek
A könyv, amit csak és kizárólag OlvaZsófi miatt vettem meg (bizalmamat ugyanakkor egy picit roncsolva, el kell mondanom, hogy 50% akcióban). Nagyon szereti, és általában tetszeni szoktak az ő nagyon szeretett könyvei. :D
A könyv története egy űrhajón játszódik, ahol a társadalmunk reprezentálódik. Az emberiség maradéka az Ígéret földje felé tart, de már a hajón előkerülnek az osztály és faji különbségek, alsó és felső fedélzet képében, a fülszöveg alapján meg merem kockáztatni, hogy a republikánus értékek irányadóak a hajón, így fehérnek, férfinek és még ki tudja minek kell lenned. OlvaZsófi értékelése nem egy nagyon hard sci-fit ígért, hanem egy szívbemarkoló történetet ezzel a háttérrel, én pedig nagyon-nagyon kíváncsi leszek rá.

Patrick Ness: Háború a békéért
Szóval befejeztem a Chaos Walking trilógiát, persze leszámítva a magyarul meg nem jelent feledik részeket, és el nem tudom mondani, mennyire csodálatos ez a trilógia. Foglalkozik az erkölccsel, a megbocsájtással és a megbocsájthatósággal, azzal, hogy kerülünk egy manipulált helyzetbe, hogy hozunk meg kompromisszumokat, mit is kell tenni a békéért, és még annyi de annyi iszonyatosan fontos dologgal, miközben egy baromi izgalmas lélektani és háborús könyv, trilógia ez. Fantasztikus. Elmondhatatlanul olyan, mintha Patrick Ness nekem írta volna. :) Amikor elkezdtem, nagyon ajánlottam nektek az első 1 és 6-ban, és most is ajánlom. Nagyon.

gif-library-15.gif

Piper Kerman: Orange Is the New Black - Túlélni a női börtönt
A nagysikerű amerikai sorozat könyvváltozata. Nem igazán tudok róla többet, csak azt, hogy kemény kötet lesz, és hogy a leszbikus szálak is erősek benne. Nem néztem még a sorozatot, mert könyv előtt nem szeretem, de kíváncsi vagyok mindkettőre. Molyon vettem, használtan.

Berki Judit: Ülök a matracon
Ennek bemásolom a fülszövegét, mert elsősorban ezért vettem meg, és már molyon láttam idézeteket belőle. Nagyon jó lesz, egy picit ilyen értelmiségi szemszöggel szórakoztató novellák vannak benne, és nagyon érdekelt, és a Líra szívem leakciózta, isten áldja a nevüket. Jah, igen, a fülszöveg:

Berki Judit fanyar humorú könyvében nem végződik minden csók boldog házassággal. Az egymáshoz lazábban-szorosabban kapcsolódó novellák öt év történetét ölelik fel, hősük pedig egy harmincas éveiben járó nő, aki nemrég került ki egy hosszabb kapcsolatból barátai – például Lepke, a kissé neuraszténiás operetténekes és Bóna, a malíciózus újságíró – segítségével.
Környezetében lassan mindenki férjhez ment, családot alapított, majd el is vált, csak ő éli még mindig kamaszéveit. Mi lehet a baj vele, hol maradt le a többiektől? Lemaradt-e egyáltalán, csak azért, mert nem úgy él, ahogy a társadalom azt elvárja tőle?

Horváth Benji: Dicsőséges Európa
Benjit távolról már több alkalommal nagyon kedveltem, hiszen slammerként és költőként vannak közös fórumaink, de márciusban már kézfogásig fajult a helyzet, sőt, egy műhelyen mellettem ült, szóval ideje volt megismerkedni a költészetével. Ezzel együtt ha újrakezdhetném, nem feltétlenül ezzel a kötettel kezdeném. Bár vannak a kötetben lélektanibb versek, ez erre a kötetre nem igazán jellemző. Nagyon aktuális, ugyanakkor nagyon alapvető és alapvetőségében örökérvényű témákat boncolgat, minthogy például milyen helyzeteink lehetnek az idővel, hogyan kell viszonyulnunk a múltunkhoz és a jövőnkhöz... És miközben ezek a kérdések rendkívül általánosak, egy nagyon nehezen befogadható és feloldható rétegnyelven, rétegnyelvek variációján szólal meg, amit tovább erősít kötetszervező gesztusokkal. Most próbálkozom majd korábbi köteteivel, ezt pedig leveszem majd a polcról később, és egy lassabb, szorosabb olvasással végigmegyek rajta még. :)

Veszelszky Ágnes: Netnyelvészet
Veszelszky Ágnes egyik tanulmánya nagyon alapját fogja adni a szakdolgozatomnak, és így találtam rá erre a könyvre, ami ugyan nem foglalkozik a szlogenekkel, tehát nem a szadolgozatomhoz kell, de próbál állításokat tenni például a blogos, chates, tweetes nyelvhasználatról, és én nagyon kíváncsi vagyok erre.

Laurent Gounelle: A férfi, aki boldog akart lenni
Szóval rukkolázni kezdtem. Aki esetleg nem ismeri, azt tudnám mondani róla, hogy ez egy könyv csere-bere oldal, ami már elég lelakottnak tűnik, és a szűrő, kereső rendszere sem a leginkább felhasználóbarátabb, cserébe viszony türelemmel bele lehet futni nagyon jó könyvekbe. De minden kétséget kizáróan nem azokat a könyveket tudod itt feltétlenül megszerezni, amiket a könyvesboltban levennél a polcról. Ez ennek a bája. Nem tudom, hogy ajánlom-e  még, nem tudom, hogy folytatni fogom-e, minden kiderül, de tudni fogtok róla. :)
És akkor a könyv. Persze: A könyv egy regény. Leginkább beszélgetős regénynek mondanám, amiben egy mester beszélget a férfivel, aki boldog akar lenni, a gondolat erejéről. De ez egy regény, nem akar meggyőzni, nem akarja megváltoztatni az életed, csak leír, és az is tök klassz. És nem hazudja el, hogy munkán és nehéz döntéseken keresztül lehet valaki sikeres, miközben a magunkkal kötött kompromisszumok miatt leszünk sikertelenek, ami egy nekem nagyon tetsző álláspont egyébként is. Szóval tetszett végül, örülök, hogy a polcomon van. Csak már nincs hely a polcon. :D

giphy_3.gif

És akkor nézzük miket sikerült olvasnom:

Alice Walker: Kedves Jóisten
Imádom. Egy déli néger közösséget látunk a regényben egy nőn keresztül, akinek semmi önérvényesítő képessége nincs. Állati erős könyv, és szerencsére leszbikus, így írok majd róla. Nagyon alaposan, mert mindent szerettem benne.

Szerb Antal: Utas és holdvilág
Jaj, Mihály nem a főszereplők gyöngye. Megházasodott, mert így alakult igazából, kedve se volt nagyon hozzá, és először jutott el Olaszországba, nászútra. És a nászúton már gondolkozott azon, hogy meglépjen, de le kellett késnie egy vonatot azért, hogy ez megtörténjen. És ez Mihály, akivel csak úgy megtörténnek a dolgok. És halál random módon fel-fel révedezik, van ahol keményebben felréved a fiatalsága, és az egész könyvet áthatja ez az agglegényes könnyedség és az egyszerre imponáló és nevetséges nonkonformizmus, amit imádok. Emellett Szerb nyilván egy nagyon-nagyon intelligens és művelt elbeszélő, ami egy plusz aurát von a könyv köré. :)
Értem, hogy miért szeretik ezt a könyvet annyira a bölcsészek, és egy picit most is azt gondolom, hogy ne kapjon magyar szakon diplomát, aki nem olvasta. Én az utolsó hónapokba, de behúztam. :)

Márkus András: Paraszttartók kézikönyve
Márkus András nagyon érti a hatalmat. Mind földesúr elbeszélő pontosan tudja, hogy igen, ő bármit megtehet, és meg is tesz, ahogy azt is tudja, hogy a jobbágyok mindent megtesznek hogy életben maradjanak. Egy nagyon erős reggeli rutinnal indít a könyv, a birodalmi ánuszfényezőkkel és szüzekkel, hogy aztán végigvezesse ezt a végletekig abszurd és gyomorforgatóan társadalomkritikus regényt, amit lehet nagyon nem szeretni is, de én imádtam. Riasztó volt, és vicces.

Takács Zsuzsa: A test imádása / India
Takács Zsuzsa (aki egyébként a  napokban kapta meg az Aegon-díjat nem ezért a kötetéért.) számomra sokáig az a költő volt, akiről tudom, hogy hatalmas, és nagyon tehetséges, de nem működtek bennem annyira a versei. És most ez megváltozott, két év kemény munkája után. Ez a kötet nagyon jó. A hétköznapokból merít szimbólumokat, miközben egy magasabb regiszterben ír, és képes egy nagyobb nézőpontból rázummolni a történtekre.
Az India kötetrész viszont tök más, de azt is nagyon szerettem. Teréz anya lelkéből mesél, imákkal és lelki folyamatokkal, és bár nem szeretem Teréz anyát (szenvedtetni embereket Krisztus nevében majd egy szuperkórházban gyógyulni, szóval khm.), de ezek a versek nagyon nagyon jók, nagyon érzékenyen mutatják, hogy mi játszódik le egy ilyen idealizált szent gondolataiban, szerettem.

giphy_4.gif

Lakatos Menyhért: Füstös képek
Szóval érdekel a roma kultúra és a roma kulturális önszerveződés, amiben Bari Károly Lakatos Menyhért, Choli Daróczi József és Daróczi Ágnes hatalmas szerepet vállalt az 1970-es években. Barival és Choli Daróczival már ismerkedem, és nagyon érdekelt, mi a helyzet ezzel a kultikus regénnyel, ami 1975-ben jelent meg, és először beszél a putriról a nagy nyilvánosság számára. Nagyon klassz regény, nagyon jól mutatja be a romák századforduló utáni belső szabályrendszerét és önműködő összetartását vagy konfliktusait, miközben egy fiatal roma srác nézőpontjából látjuk az egészet, aki egyébként többre volna hivatott. Nagyon fontos szöveg lehet ez önmagában a felnövésről, a társadalmi felelősségvállalásról és mobilitásról, miközben egy tényleges kultúrát és életmódot mutat be értékelés nélkül. Örülök, hogy végre rávettem magam az olvasására.

André Ferenc: Szótagadó
André Ferenc kötete nagyon sok mindennel foglalkozik. Egyrészt beránt lírai személyes versekkel, másrészt mások nyelvi regisztereit és tétjeit próbálgatja, és a t9 eszközeivel is próbál verset írni. Összességében egy nagyon jó kötetnek érzem, ami végül nagyon André Ferisre sikerült, egyrészt merít a költészeti hagyományokból, másrészt reflektál rá, harmadrészt pedig sokszor kineveti, de ez nem öncélúan, hanem megvilágítóan. Szerettem. Na. :D

Patrick Ness: Háború a békéért
Már fent írtam róla.

Horváth Benji: A Dicsőséges Európa
Már fent írtam róla.

Laurent Gounelle: A férfi, aki boldog akart lenni
Igen, erről is írtam már fent.

És végül nézzük kategóriák szerint az olvasásokat:

Potenciális polcfelszabadítás: Paraszttartók kézikönyve (végül maradt)
Korábbi LMBT könyvek: Kedves Jóisten
Kortárs magyar széppróza: Paraszttartók kézikönyve,
Valamiért nekem fontos szerzők: Patrick Ness, Lakatos Menyhért, Szerb Antal

Szóval ennyi lett volna ez a hónap mára. Bár a blog szempontjából nem volt kifejezetten eredményes, én mégis nagyon sok nagyon fontos szöveggel lettem gazdagabb, aminek én örülök, ti pedig velem örülhettek. Az is valami. :)

Igyekszem napokon belül érkezni az 1 és 6 bejegyzéssel, aminek a könyveit már kitaláltam, de még nem írtam bejegyzést, aztán érkezem még a Kedves Jóisten értékeléssel, amihez szuper vázlatokat írtam, de eddig nem volt időm megírni, és most olvasom a Négyesút című 2017-ben megjelent finn családregényt, amiről remélem még áprilisban fogok tudni beszélni. :)

Ha nem szeretnél a következő posztokról lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, addig se felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

5 LMBT regény menő nőkről, nem csak nőnapra

2019. március 08. - Szilvió

Sziasztok,

ez a nap más, mint a többi. A virágboltosok megtermelik ma az éves profitjuk egy nagyobb részét, a legtöbb női táskában estére szétolvad egy-egy Melba kocka, és igen, úgy tűnik, most ide sem tudsz felnézni anélkül, hogy ne a nőnap jöjjön veled szemben. :) De mivel is szeretnék többet adni egy Melba szeletnél? Olyan nő főszereplőket szeretnék mutatni nektek, akikről érdemes volna az év többi napján is beszélni, ráadásul, ha az oldalszámokat összeadjuk kisül, hogy ez a kupac nem is falható be egy este alatt, míg egy csomó csoki, mint tudjuk.... :) De nézzük is.

nonap.JPG

engedetlenseg.jpgNaomi Alderman: Engedetlenség
Ki mással is kellene kezdeni egy nőnapi, könyvekről szóló posztot, mint Naomi Aldermannel, akinek a magyarul tavaly megjelent A hatalom című munkája berobbant a könyvpiacra, és hamar tényezővé is vált. Mégsem A hatalomról beszélek most, és ennek nem az az egyetlen oka, hogy nem LMBT. Az Engedetlenség igazán arról beszél, ami miatt fontos a nőnap. A főszereplő egy olyan társadalomból menekült el, ahol nincs tere a női önmegvalósításnak. Mindez napjainkban, Nyugat Európában. Ez a könyv egy mélyen vallásos ortodox zsidó közösség és egy a közösségből elszármazó leszbikus nő egymáshoz való viszonyát, konfliktusos kapcsolatát mutatja be, miközben egy nő arra is ráébred, hogy sokkal több tud lenni a ráaggatott szerepeknél, és tud ezen túl is hasznos tagja lenni a társadalomnak, csak újra kell gondolni ezeket a kereteket. Fontos szöveg, tavaly novemberben írtam róla, itt.

covers_442252.jpgTaylor Jenkins Read: Evelyn hét férje
Evelyn az a nő, aki ment az álmai után, és mindent képes volt megtenni érte. Evelyn egy olyan nő, aki tudja, hogy mire képes a testével, és hollywoodi karrierre vágyik, amit rövid úton el is ér, pedig a mélyszegénységből, amibe született, ez az út mindenbizonyal hosszabbnak tűnhet. És Evelyn nem szégyell semmit. Feljut a csúcsra, hatalmas vagy hatalmasnak tűnő magánéleti kanyarokkal, és tudja azt is, hol kell abbahagyni. Aztán ismét csak évtizedek múlva ad interjút, egy fiatal zöldfülű újságírónőnek. És ekkorra is maradt neki valami az egykori szexszimbólumságából, ízlések és gesztusok, amik nem válhatnak semmivé, és őszinteség, az eddigi legleplezetlenebb. Az idős Evelyn nem bán semmit az életében. Végig magáért harcolt, hogy élhessen és szerethessen, és tudja mit jelent mindeközben egyre többet akarni. Evelyn egy olyan nővé vált, akiről fontos beszélni. Az első idei olvasásomról van szó, januárban írtam róla, itt.

covers_535931.jpgEmily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése
Cameron Post 12-14 éves, amikor megismerjük először 1989-ben majd 1992-ben. Egy lány ezekben az években kezd el nővé válni, ekkor nő melle, ekkor kezd el ismerkedni a saját szexualitásával, így Cameron is ekkor döbben rá saját leszbikusságára. Ami nagyon finoman és pillanatról-pillanatra alakul ki nála, és erről így is tudósít a regény. És amiért ez nagyon szuper volt, hogy eddig ilyet csak a melegséggel kapcsolatban olvastam, illetve nyilván azzal is kapcsolatban éltem meg, de jó volt olvasni, mennyire hasonló folyamatok zajlanak le bennünk. Olyan kérdéseket foglalkoztat a regény ezen a téren, mint az első szerelem, a tapasztalatszerzés lehetőségei, mértékadó példaképek akár nőként, akár leszbikusként, vagy hogy mi mindent kell titkolniuk. És a regény második felében egy átnevelő táborban találjuk magunkat, ahol a leszbikus Cameront igyekeznek visszavezetni Krisztushoz. Szóval elég fontos könyv. Alig egy hónapja olvasható magyarul, néhány hete írtam róla, itt.

covers_364904_1.jpgAnna Gavalda: Billie
Ha erről a könyvről beszélek, mindig az jut eszembe, hogy mennyire mocskosul a példaképem Billie. Billie egy lány, aki Franciaország egyik lemaradó körzetében kénytelen felnőni és ez nagyon sok terhet jelent neki. Egy iskolai előadás közben ismerkedik meg Franckkal, aki nem a szerelmi, hanem az LMBT szálat mozgatja a regényben. Ettől a ponttól kezdve erősödik fel a kettejük kitörni vágyása, közös álmokat szőnek, akár Párizsról, és ahogy halad előre a regény, tesznek is érte. Főleg Billie. De ez a regény mégsem a konstans előre haladás regénye. Billie nagyon mély árkokon veri keresztül magát, és igen, van hogy szüksége van Franckra, ahogy Francknak is rá. Ők két ember, akik emlékeztetik egymást arra, honnan is jöttek, és miért fontos boldognak lenniük, különösen boldognak.
A könyv szerepel a még futó 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listámon, és tavaly augusztusban írtam róla.

covers_485277_1.jpgLaurie Frankel: Mindig ez van
A Mindig ez van egy kislányról szól, aki kisfiú testbe született, de már az ovi előtt tisztázódott a kérdés. A könyv azt járja körül egyrészt, milyen nehéz, különös vagy épp vicces helyzeteket hoz a transzneműség egy olyan családban, ahol a nehézség a különcség és humor már eddig is ismert fogalom, és ahol a nemi szerepek önmagában nem is jelentenek sokat. Anya dolgozik ebben a családban, sürgősségi orvos, az apjuk pedig író, aki otthon marad a gyerekekkel, és biztos hátteret nyújt a feleségének. És egy ilyen családban érkezik egy transznemű zseni, akinek át kell mennie a maga krízisein, és meg kell ismernie a világot, ahol a nők van hogy kevesebbet keresnek, van hogy kevésbé megbecsültek, miközben ő maga mást igyekszik gondolni róla. Ez a regény állati nagy merítést ad kérdésekből neveléssel, gyerekséggel, társadalommal kapcsolatban, miközben egy vicces, szórakoztató, kedves, esetenként megható fontos olvasmány, amit mindenkinek bátran ajánlok. Tavaly szeptemberben írtam róla, és azóta is imádatom egyik tárgya. :)

Ennyi lettem volna mára. :) Szeretnék még egyszer mindenkinek boldog nőnapot kívánni, és megköszönni, hogy velem tartottatok ma. :) Ha kérdésetek, hozzászólásotok akad, keressetek bátran komment szekcióban. :)

Ha nem szeretnél a következő posztokról lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. :)

Hamarosan érkezem a következő poszttal, de addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A februári kedvencem, és hat cím, amit márciusban olvasni szeretnék

2019. március 03. - Szilvió

Sziasztok,

elkezdődött egy újabb hónap, és úgy vettem észre, hogy tetszett nektek a februárra írt első 1 és 6, így most megírom a második részt. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy a március, április itt most nagyon kiszámíthatatlan lesz, mert az egyetemre fókuszálom a nagy erőimet, de a listán láthatjátok, hogy mik azok a projektek, amikben gondolkodom, és ha márciusban nem is sikerül minden, ami késik, ugye. :) És most kezdjük:

1es62.JPG

A februári kedvencem:

1549128_3.jpgKele Fodor Ákos: A szív vége
A könyv alcíme, hogy Cigány Újmesék, és ezt a könyv hozza is. Mesék ezek, felnőtt mesék, amik a roma mitológiából építkeznek. Végigolvasva a könyvet, eljutunk a teremtéstörténettől egészen az ártó szellemekig és sorstündérekig, akik befolyásolják a cigányok sorsát. Egy nagyon erősen mitikus világban történik ez, ahol az ártó szellemek, boszorkányok, démonok egy világban élnek velünk, és a világ nagy dolgait (mint minden mitológiában) ők okozzák. De számomra meglepő élő kapcsolat volt a cigányok és a lények között, ahol a tündérkirálynő béka képében elugrálhat előttünk, ahol a szomszédunk fekete tyúkjának ki nem tojt tojásában lehet egy démon összes ereje, vagy ahol a démonok közösülés után a leggyengébbek és így a legvédtelenebbek.
És ebben az univerzumban magyarázza el a könyv a cigány szokásokat, a dalokat, rámondásokat, a gyógyszernek számító kotyvalékokat, és többször kapunk betekintést a halotttisztelet formáiba, vagy a túlvilági életbe is, ami mind egy következő szint, szintén könnyen ráépül a világunkra.
Kele Fodor Ákos azt mondta a könyvbemutatóján, hogy ebben a könyvben ő nem talált ki semmit, csak összegezte és összetette az etnográfiai adatokat, és konstruált egy lehetséges nyelvet, amin ezek a mesék megszólalhatnak, és összekapcsolta a mitológiát és a hagyományokat.És nekem ez abszolút bejött. Ha nagyon értenék a fantasyhoz azt is mondhatnám, hogy egy nagyon jól működő, folyamatosan épülő varázslatos univerzumot működtet a könyv, amiből én szívesen olvasnék további fantasy szerűbb szövegeket. És bár tényleg így gondolom, Fekete I. Alfonz sokkal okosabban és királyabban ír erről a Revizoron, ahová biztosan benéznék a helyetekben, és egy interjút is készített a szerzővel, ami a Próza Nostrán olvasható.
Mindkettőt nagyon ajánlom, a könyvet pedig különösen nagyon! :)
És majdnem elfelejtettem, egy gyönyörű könyvtárgyról is szó van.  A védőborító hátoldalán szinte ott a regény egész univerzuma, a borító teljesen fekete, a lapélek is, és a mesék között gyönyörű fotómanipulációk találhatóak, amiket Bán Sarolta készített. Már csak azért is érdemes megnézni. :) Tényleg. :)

És ezeket szeretném olvasni márciusban:

covers_59061.jpgAlice Walker: Kedves Jóisten
A könyv, ami a februári 1 és 6-ban is szerepelt, és jelentem, lassan végzem vele. A könyv, amiről elfelejtettem, milyen mocskosul jó és erős regény. Nagyon. A könyv főszereplője a ronda, tanulatlan néger nő az USA déli részén, aki kiszolgáltatott, rendkívül. És ehhez hozzá tartozik, hogy világéletében nem nézett férfiakat, csak nőket, így a férje szeretőjét például, aki egy egész más női szerepben van. Ez a regény a maga 250 oldalával óriásai, hatalmas és fontos dolgokat mond ki nőiségről, színesbőrűségről, tanulásról és kiszolgáltatottságról. Újra beleszeretek ebbe a könyvbe, és nem értem, miért nem olvastam eddig újra. A hónap közepén igyekszem róla egy részletes elemzést hozni, mert nagyon szerettem. :)

covers_531314.jpgGarrald Conley: Eltörölt fiú
Még csak bele-bele lapoztam, de ez egy második átnevelő táborról szóló könyv, amiben a szerző a saját tapasztalatait és élményét írja le a táborról, ahol ki szerették volna belőle nevelni a melegségét. Nagyon várom a könyvet, és napokon belül érkezik. :)

covers_339747.jpgMarkus C. Putna: János nevében
Markis C. Putna, az ismert cseh irodalmár meleg és hívő katolikus, aki ebben a szövegében azt kutatja, hogy a melegség és a vallás valóban örök és kibékíthetetlen ellenségek-e. A tartalomjegyzék szerint elég sokféleképpen értelmezi a kérdést, és már régóta kíváncsi voltam rá. A probléma alapvetően a saját életemben is fontos, és már a Kereszt a szekrényben kapcsán is gondolkodtam azon, hogy többet kellene írni erről a blogon, de most a Cameron Post rossz nevelése és az Eltörött fiú megjelenése kapcsán ez egyre sürgetőbb belső igénnyé kezd válni, amit szeretnék kiírni magamból, miután a legtöbb területről szereztem ismereteket.

halallal2.jpgBirtalan Balázs: Halállal lakoljanak?
Birtalan Balázs valamennyire a János nevében magyar párját írta meg 1997-ben, miközben erről persze még sincs szó. Ebben a könyvben inkább a melegséget a mintákon keresztül vizsgálhatjuk. A keresztény dogmákon keresztül, arra a kérdésre próbál válaszokat találni, hogy hol a helye a melegségnek a teremtésben, és persze talán megmutatni, hogy nem feltétlenül szükséges halállal lakolnunk. Birtalan Balázs egyébként több évig tanult teológiát majd pszichológiát, kiközösítették egy katolikus csoportból homoszexualitása miatt, aminek hatására igyekezett kiépíteni barátaival a magyarországi meleg-keresztény mozgalmat. És amúgy költő is volt. Az első meleg témájú írásomban az ő két mondatát használtam mottónak, amit ma is nagyon szeretek, mert szerintem mocskosul szemléletes:

A szexualitás magánügy. Az igazságtalanság közügy.

covers_373258.jpgMárkus András: Paraszttartók kézikönyve
A könyv, amire nagyon kíváncsi vagyok. Az egyik legmegbízhatóbban olvasó barátom szerint ez a könyv zseniális, mert az egész egy nagy, eltúlzott, de részletekbe menően kidolgozott és hatalmas szatíra, ami pont a középkorba van helyezve, de az egész könyv egy hatalmas kikacsintás. És nagyon gonosz, azt is halottam, és azt hiszem ez volt a hívószó, amiért a kezembe vettem, és nagyon-nagyon-nagyon jól fog esni a rém idegtépő áttanult órák közben, amikor az ember már nagyon nem tud szépeket gondolni. :D

covers_373154_1.jpgSzerb Antal: Utas és holdvilág
Szerb Antal emblematikus könyve szerepel a 22 könyv, amit el kellene olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listán, magyar szakosként alapmű, így ne kapjak addig diplomát, amíg nem olvastam el, és mindenki nagyon de nagyon szereti, kivéve Andit az Inside my head csatornától, akinek már ezer éve megígértem, hogy ha elolvasom, és tetszik, akkor megmondom, miért. Szóval elég sok munícióm van hozzá. Utas a nászútján Velencében otthagyja a feleségét, és elindul bele a kalandos külvilágba, ha jól értem, és talán egy nagy lelki utazást tesz, míg habzsolja az élvezeteket, vagy ilyesmi, de lehet tök nem, csak így képzelem. Mindenesetre nagyon égeti már a polcomat a könyv, az oldalamat pedig a kíváncsiság.

 

És végül ennyi lettem volna mára, és ez várható a következő hetekben.
Ha tetszik ez az új formátum, vagy kérdésetek, megjegyzésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran a komment szekcióban, én hamarosan érkezem a következő poszttal. :)

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek két bejegyzés között, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

És a következő posztig semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Februári summa

2019. február 28. - Szilvió

Sziasztok,

ismét eltelt egy hónap, sőt, szinte elsuhant, és jó volna azt mondani, hogy mert csak 28 napos volt, de azt hiszem arról van szó inkább, hogy a dolgaim sűrűsödtek be. De a lényeg, ebben a hónapban három könyvet sikerült beszerezni, és hét könyvet olvastam, ami most egy visszafogottabb summát fog engedni, de kell ilyen is. :)

februar.JPG

És a három könyv beszerzése sem pörgette fel a könyvpiacot, ugyanis egyet ajándékba kaptam, egy recenzióban érkezett, az utolsóra pedig a jegyzettámogatásomat használtam el, de nézzük címek szerint:

Jean-Michael Maulpoix: Kékversek
Ez egy francia kortárs verseskötet, prózaversekkel a kékről. Nagyon könnyű volt szeretni, rendkívül sokszínűen használja fel a kékben rejlő metaforákat, tele van szenzitív képekkel, finomságokkal. Nagyon erős kötet, tele nagyon beágyazott fontos mondatokkal és szövegekkel. Működik ez a kötet számomra, nagyon. :) Névnapi ajándékként kaptam egy áttanult vizsgaidőszak után.

Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése
A könyv az első magyar nyelven olvasható átnevelőtáborról szóló könyv. Vagyis sokkal több ennél, egy identitásregény, amiben Cameron Postot követjük, akinek meghaltak a szülei autóbalesetben, miközben próbálgatja éledező szexualitását. És barátokat szerez, és fontos dolgokat tud meg magáról, miközben működés közben látunk egy ilyen tábort, és egy ellenálló, lassan kialakuló személyiséget. Itt írtam róla sokkal részletesebben.

Kele Fodor Ákos: A szív vége
Az egyik legszebb könyv, amit valaha láttam. Teljesen feketék a lapélek és a borítója is csak fekete a védőborító alatt, gyönyörű illusztrációkkal dolgozik, és cigány mesék vannak benne. Újraírt, újragondolt cigány mesék a cigány folklórból, a mitikus cigány világmagyarázatból, boszorkányokon, rosszakon, a világot működtető természet királyokon keresztül. Egy nagyon komplex képet kapunk erről a mitikus rendszerről, ami nagyon fifikás és olvasmányos. Ma megyek a könyvbemutatójára. Eléggé izgatott vagyok.

És amit olvasni sikerült:

Patrick Ness: Válasz és Kérdés
Patrick Ness Chaos Walking trilógiájának második részéről van szó, amiről követve a Patrcik Ness-i hagyományokat, képtelenség spoiler és csodálat nélkül beszélni. Talán annyit, hogy míg az első kötetben az akció hangsúlyosabb, addig itt erősen a jellemekre és az erkölcsre épít, miközben az akció is folyik tovább, de még hogy. Imádtam, bár az utolsó 50-60 oldalból tudtam volna húzni, de megérte végigolvasni, de még mennyire hogy megérte. Basszus, olvassátok el, mindenki!

Jean-Michael Maulpoix: Kékversek
Már fent volt róla szó.

Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése
Már fent volt róla szó.

micimack_1.gifAlan Alexander Milne: Micimackó
Ez az, aminek látszik. A mese az együgyű mackóról és a barátairól. Eddig valamiért nem olvastam, de már régóta szerettem volna, és jelentem, megtörtént. Szerettem az író stílusát, szerettem a történeketek, amikből meglepően sokat merített a Disney, és szeretnivaló volt az egész. Nem életem meghatározó olvasmánya volt, de örülök, hogy megtörtént.

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei
Alan Alexander gyermeke ő, akiről Róbert Gida lett mintázva. Nagyon megkapóan mesél arról, hogy hogyan élt gyermekkorában, a dadussal vagy a dadus nélkül, hogyan éltek a szülei, együtt, mégis szinte lemondások nélkül, körbejárjuk a környéket, amit ismerni vélünk a Micimackóból... Azt gondolom, hogy nem kötelező a Micimackó mellett olvasni, mert nem tesz hozzá sokat, nincs az a nagy drámai történet mögötte, amit a Viszlát Cristopher Robin című film sejtet, de egy olvasásnak szintén jó volt. :)

Kele Fodor Ákos: A szív vége
Fent írtam róla.

John Balville: A tenger
A könyv, amitől sokat vártam, de azt hiszem rosszkor találkoztunk. Egy idős férfi, miután a feleségre meghal, visszautazik a tengerpartra, ahol a gyermekkorát töltötte. És itt, a tenger partján, egy kis hotelben, ahol csak a szállásadónő és egy öreg ezredes él, elkezdi mesélni az élete fontos dolgait. A gyermekkorától a feleségével való találkozáson és a felesége betegségén át egészen a jelenben élő hétköznapokig. Egy picit olyan, mint mikor ebéd után kimész sziesztázni a teraszra, és leül melléd egy idős úr mesélni, miközben hátulról hallatszik a tenger. És most nekem annyira nem volt kedvem ehhez, de nem tudom vitatni, hogy egy klassz könyvről van szó.

Nézzük a betervezett kategóriák szerint:

Polcfelszabadítás: A tenger
Kortárs magyar széppróza: A szív vége
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Jean-Michael Maulpoix
Nekem fontos szerző: Patrick Ness

Blogolnék:

A hónapban feléltem a tartalékaimat blogposztok tekintetében, ami most ebben az esetben az 1 és 6 blogposztok régóta tervezett beindulása mellett három értékelésre volt elég, így írtam Sofi Oksanen: Baby Jane című regényéről, Zsolmár János: Hibiszkusz herceg című regényéről, a blog elindulásának második születésnapja alkalmából jött egy születésnapi bemutatkozó poszt, és a Cameron Post rossz neveléséről is érkezett egy recenzió. És megérkeztünk a jelenbe. Hamarosan érkezik az 1 és 6 bejegyzés, és nem tudom, hogy mikor lesz új poszt utána. Most olvasom a Kedves Jóisten!-t Alice Walkertől, és hamarosan érkezik Garrald Conley: Eltörölt fiú példánya hozzám, amikről biztosan lesz szó a következő hónapban, a többit pedig majd meglátjuk.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok.
Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, írjatok a komment szekcióban, ha nem szeretnél a következő posztokról lemaradni, kattints a jobb felső sarokban lévő követés gombra, ha kisebb színes háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése

2019. február 21. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben az első magyar nyelven is megjelenő, átnevelőtáborról szóló könyvről hoztam értékelést, amelyben Cameron Postot ismerjük meg, a fiatal, 12, majd 14 éves Egyesült Államok béli lányt, aki épp ismerkedik a saját szexualitásával, és a történet bizonyos pontján az Isteni Ígéret bentlakásos nevelőprogramjába kerül. De nézzük is.

cameron_post.JPG

A könyv első fejezetei 1989 nyarán játszódnak. Cameron szülei szokásos nyári utazásukat töltik, Cameron pedig otthon marad engedékeny nagymamájával, aki hagyja, hogy minden időt a legjobb barátnőjével, Irenevel töltsön. Irene és ő ténylegesen össze vannak nőve, ők a legjobb képességű lányok az osztályban, és folyamatos versengés jellemzi a kapcsolatukat. Ilyen versengés közben kerül sor az első érintkezésekre és az első csókokra is. Egy kihívás, ami jellemzi a kapcsolatukat, mégis mindketten érzik, hogy ez több ennél, valami, amit titkolni kell.

Épp egy ágyban fekszenek, órákkal az első csók után, amikor egy telefonhívás mindent megváltoztat. Cameront haza kell vinni, és Cameron biztos benne, hogy lebuktak. Amikor megtudja, hogy a szüleik autóbalesetben meghaltak, az első érzései a megmaradt titok köré szerveződnek, amit a nagyanyja meglepetésnek és gyászreakciónak vél, és úgy is kezeli. Nagy szeretettel, amire Cameron nem tartja méltónak magát, és folyamatos fájdalmat érez. A regény legvégigvezetettebb mozzanata ez, ami az egész cselekményen átkíséri Cameront.

A gyász összekeveredik ebben a regényben, a társadalom szemében abszolút elfogadhatatlannal és titkolni valóval, ami mégis működteti magát. Elkezd Bibliát olvasni, hogy egyfajta válaszokat találjon az új, alakuló identitása által felvetett kérdésekre, és rengeteg filmet néz, szinte mindent, amiben bármiféle leszbikus vagy meleg reprezentáció található, és abból próbál ellesni viselkedésmintákat.

És aztán a történetben három évvel később találjuk magunkat, 1992 nyarán, amikor egy, már kialakult, másfajta családot látunk Cameron nagymamájával és nagynénjével. Cameron a középiskola előtt áll, és az úszóversenyeken megismert Lindseyt látják vendégül, amíg a kis városukban úszóversenyt tartanak. Lindsey Seattle-ben él, ami már ekkor egy sokkal befogadóbb nagyváros saját meleg kultúrával. Lindsey mondhatni felvállalja a saját leszbikusságát, úgy érzi a leszbikusság egy politikai, forradalmi és ellenkulturális akció is, és ő mesél először a Pride-ról is. Nagyon izgalmas kontraszt ő Cameronnal szemben, aki azt mondja:

Egyszerűen csak azért szeretem a lányokat, mert semmit sem tudtam tenni ellene.

A középiskolában érkezik az első igazi nagy szerelem Coley Taylor személyében, aki egy ideális kamasz kapcsolatban van a barátjával. Egy erős baráti, testvérszerű kapcsolat alakul ki a két lány között, ami Cameronnál vonzalommá majd szerelemmé válik, és ami egy szép hétvége hatására be is teljesül. Coley karaktere állati izgalmas, és érdekes lehet, mint a nő, aki megérti, hogy volna más lehetősége a klasszikus vidéki lányon túl, de megrémül tőle egy ponton, és visszazuhan.  Nagyon sok érvényes kérdést vethet fel, de ezekre nem kapunk választ, hiszen a regényben Cameront követjük, aki a beharangozott átnevelő táborba kerül.

A homoszexualitás bűnének ellentéte nem a heteroszexualitás, hanem a szentség.

állítja az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont prospektusa. És kvázi ebben a szellemben is működteti egy Krisztushoz visszatért férfi és a pszichológus nagynénje. A bentlakás első fél évében nem lehetséges a látogatás, csak ellenőrzött leveleket és csomagokat kaphat három hónap után, és sok csoportterápián illetve négyszemközti ülésen kell részt venniük. Az intézmény célja, hogy a tanulók egészségesen viszonyuljanak a nemükhöz, megszilárdítsák a szerepeit, és ezzel együtt erősítsék bennük, hogy a társadalomban mennyire fontos az azonos neműek közti egészséges barátság.

Hiszik, hogy a homoszexuális identitás csak mítosz, amit az úgy nevezett melegjogi mozgalmak szilárdítanak meg, és nem von mérleget bibliai értelembe vett bűn és bűn között:

Ha valaki a gyilkosság bűnét követi el, talán azt mondjuk rá, hogy tagja egy csoportnak, amelyiknek az identitásában ez a közös vonás? Hagyjuk, hogy a gyilkosok felvonulásokat rendezzenek és gyilkosklubbokba járjanak, ahol berúgnak, és áttáncolják az éjszakát, és aztán együtt elmennek gyilkolni? Ezt egyszerűen az identitásuk egyik aspektusának nevezzük?

Ezzel együtt ez a tábor nem rémisztő úgy, ahogy más nem fikciós táborról hallunk. Nagyon erősen reflektál a könyv arra, hogy jót akarnak nekik, ahogy jót akart Coley és a nagynéni is, amikor ide juttatták. És a gondozók is azt hiszik, hogy a legjobb dolog, amit tesznek, hisz így a gyermekek visszakerülhetnek Krisztushoz. Ez persze nem legitimálja őket, ahogy nem oldozza fel a társadalmat sem az alól, hogy nem fékezi meg az ilyen híveket. De a könyvben valahogy ez mégis sokszor kerül előtérbe. Talán mert ez a remény utolsó szála. Meg általában szeretjük hinni, hogy a világ összességében mégiscsak jó.

Cameron nem tanítható szívvel érkezett az intézménybe, azaz kritikus volt vele, nem hitt benne, de így hamar kiismerte a rendszert, és ráérzett, hogyan kell túlélni benne. Lindsey hangján szólalnak meg cinikus gondolatok a rendszerszintű logikátlanságokkal szemben, aki erős szimbóluma lesz így a regénynek, mint valami védekezési mechanizmus.

Ugyanakkor a tanítványok nem kerülnek ki a gyógyulás lehetőségéből így sem. Az intézmény célja kifejezetten az, hogy az ember belássa, hogy a múltja nem a helyes múlt. De a melegségen kívül még állati sok minden van a múltban, például mindaz, amit identitásnak gondolunk. Úgy mondják, eltűnsz, láthatatlanná tesznek vagy elfejeted önmagad. Mert minden sokszor hangzik el, és mindig ragad valami belőlük a tanítványokra.

Két hasonló tanítvánnyal Adammal és Jane-nel kialakítanak valami véd- és dacszövetséget a rendszer ellen, mert tudják, hogy szívás itt lenni, és ők igazából nem is akarnak. Sokat beszélgetnek, de ezek a beszélgetések az idő előrehaladtával egyre üresebbek, csak életben tartó szituációs komédiák, amik állati erős válságtünetek. Mert nem maradt más.

És persze sokkal jobban eltűnsz, ha komolyan veszed az egészet. Adam szobatársa ki akar gyógyulni, és mintadiák is. Betéve tudja a Bibliát, és megtört. Sikerült meggyűlöltetni vele saját magát, az embert a bűnös gondolatok mögött, aki nem elég erős legyőzni azokat, és drámai következményei voltak ennek, és nagyon erősen kiemeli, hogy ki nem alakult személyiségek lelkére megy a játék az ilyen intézményekben. És ezt nem lehet elégszer aláhúzni.

Állati erős kötetről van szó, nagyon örülök, hogy végre magyarul is olvashattunk ebben a témában, abszolút hiánypótló volt. Nagyon fontos beszélnünk erről, mert ez egyszerűen emberjogi, sőt, gyermekjogi kérdés, amiből nem volna szabad engedni. Mindig nagyon örülök, ha valahol betiltják az ilyen intézményeket, és bízom benne, hogy az ilyen könyvek, és azt azokat körülvevő hírverés segítségével kevesebb gyermek kerül ilyen válságokban, az egyébként sem könnyű LMBT kamaszkorban, vagy egyáltalán.

Kedvenc részem: A személyes ülések, de ez belőlem táplálkozik. Mindig állati izgalmas megtapasztalni, hogy különféle logikák élnek egymás mellett, akár hamis kiindulásokból, és ennél a regénynék abszolút ez volt az élményem.

Szeretettel ajánlom a könyvet mindenkinek, mert mindenki meg fogja benne találni a saját érdeklődését.Cameron poszt ebben a regényben megismeri a saját szexualitását, viselkedésmintákat les el, beszélget róla, aztán a táboron keresztül felnő. Hatalmassá és emberivé, olyanná, aki érzi már a felelősségét a dolgokban. És közben a regény pszichologizál, és beszél a táborról, gondolkodik Istenről, és működik az egész, teljes egységben.

Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése
Athenaeum, 2019
439. oldal
Így olvastam: 5 nap alatt, napi két ülésben, kb. 40-50 oldalával. A könyv szedése és a történet is nagyon sűrű, kell neki a pihentetés, és könnyebb is úgy, ha van időd átgondolni a dolgokat. Én verset olvastam mellette.

Ennyi lettem volna mára. Köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak a példányt és a megtisztelő bizalmukat. Nektek pedig köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban. :) Ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

Hamarosan érkezem a következő poszttal, de addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió