Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

Laurie Frankel: Mindig ez van

2018. szeptember 17. - Szilvió

Sziasztok,

a mai értékelésben egy olyan könyvről fogok nektek mesélni, aminek a középpontjában egy család áll. Egy család, ahol anya orvos, a legügyesebb a sürgősségin, és ahol az apa író, aki otthonról dolgozik, és ellátja a lassan gyarapodó fiú gyermekeit. Merthogy öt fiúgyermek született ebbe a családba, de az utolsó, Claude, szereti a mogyoróvajas szendvicset, szeret lány ruhában lenni, és arról álmodozik, hogy ő egy hercegnő lesz.

mindig_ez_van.JPG

Amikor először olvastam erről a könyvről, hogy az a címe, hogy Mindig ez van, és a GABO-nál jön ki, az volt a képzetem, hogy sok helyzetről fog szólni, és egy könnyedebb, ifjúságibb nyelven. És ez valamennyire meg is történt. Bár azt hiszem nem sok kis helyzetről szól. Azt hiszem ez a könyv egy nagy történet arról, hogy mi mindent tesz meg egy család a legkissebbért.

A könyv felütése olyan, mint a meséké: Egyszer volt, hol nem volt, megszületett Claude, Rosie és Penn első látás előtti szerelméből, amiből Claude előtt már négy gyermekük született. Végigolvassuk, ahogy ehhez felépítik az életüket, melyben apa marad otthon, anya pedig imádja a munkáját, de főleg éjszaka dolgozik a sürgősségin, hogy minél több időt tudjon a családjával tölteni, és már egy ilyen jól megszokott akolmelegbe születik meg Claude, akiről azt remélték, hogy lány lesz, a legkisebb, de nem az lett, és ez semmilyen fennakadást nem okozott.

Mert ebben a könyvben semmi nem okoz fennakadást. Rosie és Penn úgy alakítják az életüket, hogy minden problémát a helyén kezelnek, és mégis boldog családi élet burjánzik körülöttük a burjánzó mondatok között. Az egész könyv hangulata nagyon hasonlít a Szívek szállodája egyszerű szituációs komédia stílusára, ahol foglalkoznak az adott problémával, de minden viszonyítva lesz, és mindent kimozgatnak az átlagos perspektívából, ami egyrészt üdítően szórakoztató, másrészt igényel némi olvasói agymunkát, harmadrészt pedig hihetetlenül gyorsan bevonz befogadóként a sajátos logikája a könyvnek, és aurát von körétek.

És akkor ebben a világban bújuk elő három-négy évesen Claude, aki nagyon gyorsan fejlődik egyébként, hihetetlenül intellektuális és jól szocializált kisgyerek, aki tudja kezelni a család dolgait, és hamar megtalálja a maga helyét a családban, ahol mindenki különc, és ahol minden gyermek felnövése, átváltozásai egyformán csodálatosak és egyformán ijesztőek.

De nem csak ez a világ van ebben a könyvben. Nagyon érzékelhető, ha a burkot, amiben élnek, támadás éri. Mert egy fiúnak nem lehet egy transznemű vagy buzi barátja, mert egy lánynak nem lehet egy fiú a legjobb barátnője, mert egy fiú nem mehet bikiniben a strandra, és mert nem lehet titokban élni. Nem lehet titokban élni szorongások, önfeladás és folyamatosan figyelem nélkül.

Ebben a könyvben a szerző felépített egy nagyon puha, meleg, és csodálatos teret, ahol a társadalmi szerepektől, és egyáltalán az egymástól való különbözés a normális, ahol egy fiú ragaszthat harmadik szemet a homlokára, lehet bármilyen jelmezben, vagy lánynak öltözhet, és képzelheti magát éjszakaitündérnek.

Mégis arra tanítjuk a gyermekeinket, hogy az a fontos, ami belül van, amikor az emberek azzal vannak elfoglalva, hogy ki mit visel, és hogy néz ki.

Egy másik térben viszont az öltözködés, és azon át az önkifejezés lehetősége, korlátokba ütközik, és krízishelyzetek alakulnak ki. A polcról pedig vagy babát vagy autót vesz le, valakik mellé leül ebédelni, és ha az óvónéni azt mondja, a fiúk és a lányok álljanak külön sorba, akkor neki sort kell választania. Definiálnia kell magát. Kénytelen. És ez még mindig nem biztos, hogy elég. Lehet, hogy össze fogják verni, lehet, hogy senki nem választja a csapatába, sőt az is, hogy egyedül eszik, és nem fog tudni mit tenni, nincs eszköze.

És a könyv mégsem erről szól. Azt hiszem a könyv utolsó két mondata tézisszerű:

Tudom, hogy ez a könyv vitákat fog kavarni, de őszintén? Folyton elfelejtem, hogy miért is.

Először is rögtön azzal kezdem, hogy nem biztos, hogy legitim ez a mondat, egyrészt mert nem hiszem, hogy transzfób emberek százai veszik meg a könyvet (bár vegyék, és támogassák a könyvpiacot, hogy minél több LMBT könyv jelenjen meg), hogy aztán jól kivitázzák magukat, másrészt, és ez már szövegközpontúbb lesz (bár a saját életemből is tudok hozni példákat, főleg kövérként és melegként): Rosie és Penn sokszor sokkal intenzívebben élnek meg transzneműséggel kapcsolatos problémákat, és sokkal jobban félnek potenciális problémáktól, mint amennyire ez releváns volna, de nyilván a narratívában ezt a szülőség megmagyarázza. Hogy a könyv tekinthető-e az ember gyermekének, ezt pedig az irodalomfilozófiára hagyom. Harmadrészt azt gondolom, hogy ez a könyv valóban gerjeszthet fel vitákat. Vitákat a gyermeknevelésről és a transzságról. Nagyon építheti mindkét témában a párbeszédet az érdekes és értékes nézőpontjaival és a releváns nézőpontjaival. És én ezt rendkívül üdvözlöm.

Viszont nyilván nem ezekért tézis. A könyv tétje az utolsó két szó. A miért is. Ebben a könyvben születnek gyermekek egy férfitól és egy nőtől, akik a legjobb tudásuk szerint nevelik és támogatják őket, mindenben. Mérlegelik, hogy mi jó nekik most, és mi lenne jó nekik hosszú távon, és igyekeznek keveset hibázni, mert rettegnek a következményektől. Ebben a könyvben hét szereplő azon dolgozik, hogy megválaszolja azt a kérdést: Ki is ő valójában, és kipróbálják a lehetőségek legtöbbjét. És a transznemű gyerek csak apropó, hogy ezekről beszéljen az elbeszélő. A transznemű gyerek csak egy ablak, amin át benézve rájöhetünk: Mindig ez van.

És nagyon sok egyéb kérdést mozgat nagyon hitelesen a regény. Mivel öt nagyon más gyermeket nevel fel, szintén két nagyon más világból jövő szülő, így elég sok területet lefednek a problémafelvetéseik, és sikerül őket az írónő pihepuha, kedves és otthonos burkában tartani.A kézenfekvő transzneműségen, a nemi szerepek abszurditásán túl beszél egy iskolai feladat keretében például arról, hogy milyen problémákkal kerül szembe az amerikai fegyveres erők, ha LMBT katonák szolgálnak, és amik léteznek attól, hogy kitakarják a szolgálat jogi lehetőségeivel. A nyugati orvoslás eszközei nélkül orvoslással, illetve az alternatív gyógyászat lehetőségeivel is találkozhatunk, de a nemi egyenlőtlenségről, és a szülőségről is ír nekünk. Rendkívül fontos dolgokat.

Kedvenc részem: Az, ahol a szülőségről beszél egy nagyon extrém példán keresztül. Azt hiszem az volt a könyv egyik tetőpontja, és nagyon szerettem ezen át nézni a könyvet, és ebből levezetni a megoldásokat.

Végezetül szeretném ajánlani mindenkinek a könyvet, aki valami egyszerűre, de rendkívül olvasmányosra, feltöltőre, szeretettel telire vágyik. Ajánlom azoknak a fiataloknak, akik nem biztosak a világ és a saját dolgaiban, ajánlom a fiatal felnőtteket, akik gyereknevelés előtt állnak, és nem szeretnének mindent úgy csinálni mint a szüleik, ajánlom azoknak, akik szeretik, ha reflektálnak a világukra, ajánlom azoknak a szülőknek, akik szeretnének szabadabban gondolkozni, és jobban érteni a mai világot, és persze mindenkinek, aki idáig olvasott.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmeteket, és hogy ma velem tartottatok, hatalmas köszönettel és hálával tartozom a GABO kiadónak, bizalmukért, hogy eljuttatták ezt a könyvet hozzám, és nem utolsó sorban, türelmükért. Nagyon nehezen írtam erről a könyvről, mert nagy hatással volt rám. :)

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel.

Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagramon is megtalálsz.

És végezetül arra kérlek titeket, ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Back to school könyves kihívás

2018. szeptember 08. - Szilvió

Sziasztok,

az előző posztban meséltem róla, hogy ebben a tanévben az egyetemre kell koncentrálnom, és ezért kevesebb értékelés, és több tag lesz a blogon, így az iskola első hetében hozok is egyet. :)
A kihívásban az iskolai dolgokhoz kell könyveket rendelni. Az első héten, amikor még nem igazán sikerült beszoknom a pad mögé, ez a kihívás remélem nekem is segít majd, ha másért nem, azért, hogy a más szemmel nézzünk az adott tárgyakat. :)

A kihívást a Jankától, a Könyvek a polcon bloggerinájától hoztam, az ő válaszait is megnézném a helyetekben. :)

bts.JPG

1. Radír – Egy könyv, amelyet legszívesebben kitörölnél az emlékezetedből

Azt hiszem erre azt kellene írni, hogy nyilván ilyen nincs, de hogy a viharba ne volna. Rendkívül szívesen feledkeznék meg Rácz-Stefán Tibor Túl szép című, felületes és szélsőségekben mozgó pusztítását, vagy Mészáros Dorka Én vagy senki című csalódása sem a kedvenc emlékeim közül való.

2. Füzet – Egy naplószerű könyv, amely valamiért megragadta a figyelmed

Nagyon szeretem az egyes szám első személyű elbeszéléseket, és egy picit mindet ilyen naplószerűen képzelem, de két kedvencem a műfajból, mert nem tudok választani, és mert minek is: a Szólíts a neveden és az Egy különc srác feljegyzései.

3. Fizikatankönyv – Egy tudományos könyv, amely tetszett

Ajánlom rendkívüli figyelmébe mindenkinek Takács Judit Meleg század című könyvét, ami a múlt század budapesti meleg életével foglalkozik. Nagyon izgalmas szociológiai, LMBT történeti monográfia, rendkívül olvasmányos és olykor vicces tartalommal. Nem kérdés, hogy itt a helye. :)

A könyvről szóló értékelésemet itt olvashatod,
itt pedig a néhány kedvenc történetem közül mazsoláztam.

4. Nyelvóra – Egy könyv, amit nem magyarul olvastál

Szóval  nagy szégyenem, hogy nem beszélek úgy idegen nyelvet, hogy olvasni tudjak bármelyiken. Viszont elkezdtem a napokban olvasni a Harry Potter és a bölcsek kövét németül, és siralmasan megy, de kell egy német nyelvvizsga szóval lehet, hogy ez lesz az első. :)

5. Ünneplőruha – Egy könyv, amelynek lenyűgözött a borítója

Mutatom az első könyvet, amit  a borítójáért vettem meg:

covers_345988.jpg

6. Házi feladat – Az első könyv a várólistádról, ami eszedbe jut

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Nagyon régóta kötelezőnek érzem újraolvasni, mert júniusban lett saját példányom, és szerettem régen. :)
Jeanette Winterson ebben a könyvében a saját fiatalságát és leszbikusságát, önfelvállalását írja meg, egy kicsit novellaszerűen. :)

7. Évnyitó – Egy könyv, amit egy eseménynek köszönhetően fedeztél fel

Már sokszor meséltem, hogy nagyon szeretem a Kóborló Könyvesboltot, ami egy ténylegesen kóborló könyvesbolt Szeged, Kecskemét körül, és most már Kecskeméten saját boltjuk is van. Egy Bödön piac nevű kézműves kirakodóvásáron a Szeged Plázában az eladólány nyomta a kezembe Zsolmár János: Hibiszkuszherceg című könyvét, ami egy igaz történet, és magánkiadással jelent meg az ezredforduló előtt, és még nem olvastam.

8. Őszi szünet – Egy könyv, amit már alig vársz, hogy elolvashasd

Hát persze, hogy nem sikerült feleleveníteni a kérdéseket, ezért ez kb. már ellőttem. De mégsem. Nagyon régóta szeretném újraolvasni Alice Walker Kedves Jóistenjét, részben mert az Európa Kiadó újra kiadta Bíborszín címmel. :)

covers_502576.jpg

9. Osztálytársak – Egy könyv, amelyről egy barátodtól hallottál

Szólíts a neveden. A könyv imádatát csodálatos csoporttársam és barátosném csepegtette belém, aki a filmnek és a könyvnek is egyaránt nagy rajongója, és nagyon besózatott, és hát maradtam boldogan besózva. Na. :D

tenor.gif

10. Sticky notes – Egy sorozat, amelyre felhívnád az emberek figyelmét

Szeretném mindenkinek figyelmébe ajánlani a Nap nap után sorozatot, David Levithantól. Igen, azt, amelyikből a nagyon jó és kedves, romantikus film készült. Nos, azért tenném ezt bátran, mert amellett, hogy a filmnek sikerült elkapnia a könyv lelkét, mégis a fontos társadalmi, lélektani részt kihagyta, és sokkal személyesebb élmény ezeket a két szereplő nézőpontjából végigolvasni. És csak két részes, szóval kezdd el! ;)

Ennyi lett volna a mai bejegyzés. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel. :) Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra. :)

Ha megjegyzésetek, kérdésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran komment szekcióban, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám intsagramra. :)

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Nem marad ugyanaz semmi sem?

Miben változik a blog, ha végzős a blogger?

2018. szeptember 03. - Szilvió

Sziasztok,

mától végzős leszek az egyetemen, és bár kevés órám lesz, az energiám nagyobb részét szeretném és kell majd az egyetemre fordítani, hiszen szakdolgozatot írok, és egy német középfokú nyelvvizsgát is kell szereznem. De nem szeretném, hogy a blog ennek kárát szenvedje, és ma erről fogok írni.

loool.JPG

A nyarat igyekeztem annak szentelni, hogy kitaláljam, hogy hogyan legyen az, hogy a blog létezése óta átlagosan havi 6 bejegyzés (persze zártunk 8 és 1 bejegyzéses hónapot is kétszer) ne sérüljön, és jelen tudjak lenni a blog felületein. Ennek kapcsán rájöttem, hogy a blog elindulása után pár héttel megváltoztattam a blog nevét Meleg témájú könyvekről a ma is használt, és jól bevált: Egy meleg srác olvasra. Ez kifejezi, hogy milyen témában kerülnek ide fel értékelések, de ezzel együtt az olvasást magát is kiemeltem, és a „blogság”-gal járó szubjektív nézőpontot, ami szintén erős volt eddig is az oldalon.

Szóval színesebb bejegyzéseket várhattok az LMBT-ségről, a szubjektív olvasmányélményeimről, a szubjektív LMBT olvasmányélményeimről, és azokról a kulturális hatásokról, amik engem értek.

Így bár a blog magját továbbra is az értékelések fogják adni, de emellett lesznek:

Listázós posztok: A Listázós posztok gyakoribbak lesznek. Mert szeretem őket. Mert nehéz számba venni a sok könyvet, amikről vagy meséltem a blogban vagy nem, és vagy kidomborítottam az adott téma alapján az érintett területét a könyvnek, vagy nem. Ráadásul összeszedve egy posztban még biztosan nem láttátok őket, és a látogatási, tetszési statisztikák szerint eddig ti is szerettétek őket.

"Könyves blogger tartalmak": Szóvalhogy ezt nem igazán tudom más csoportba sorolni, de nagyon megtetszett mostanában az "ezt fogom olvasni a közeljövőben" típusú tartalmak. A korábbi ilyen posztok a következő születésnapomig (22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t), a nyári szünetre (Ezeket viszem magammal a nyári szünetre), vagy a nyári szünet végéig (Nyár végi hajrá és pánik) szólnak, és mostanában elkezdtem menedzselni a saját olvasásaimat, vagyis van elképzelésem arról, hogy melyik az a néhány könyv, és közülük melyik az a néhány LMBT könyv, amit lapozgatni fogok. És szívesen írok erről, és úgy tűnik, hogy ti is szeretitek. :)

Tagek: Ritkán van a blogon, és szeretem, hogy így van, mert általában akkor veszem elő őket, amikor nem tudom, hogy mit, de már posztolnom kellene. Viszont kezd felgyűlni azoknak a tageknek a száma is, amiket ki szeretnék tölteni, de eddig nem szakítottam rájuk időt, mert elég nehéz sokszor válaszokat keresni a kérdésekhez, megindokolni, hogy miért pont azokat a könyveket választottam. Ezzel együtt ilyenkor mindig más oldalai mutatkoznak meg az adott könyveknek, ami itt is kiemelendő. Nem lesz durván tages oldal a blog továbbra sem, de igyekszem az elmentett tagek listáját is farigcsálni.

#LMBT-t olvasunk: 4 interjú készült a tavalyi Pride körül, akkor elsősorban könyves youtuberekkel, és az azóta nagyon kedvesnek tartott blogger barátommal Uranistával. Az Uranistával való interjú alatt rájöttem, hogy mi érdekel engem igazából az LMBT témákat olvasó emberekről. Van néhány nevem már, akiket szeretnék felkeresni, és folyamatosan nyitott szemmel szeretném járni az internetet is. Nagyon szeretném, ha folytatódna a sorozat. :)

Heti mesélős: Ez a sorozat tavaly ősszel két bejegyzést ért meg, elsősorban a saját felületességem miatt, pedig szerettem írni azokról a kulturális hatásokról, amik értek, azokról a színházi előadásokról, eseményekről, könyvbemutatókról, amiken jelen voltam. És most már sokkal tudatosabban tudnék mesélni rajtuk, mert sokkal jobban, otthonosabban mozgok a kulturális életben. Még nem számomra elegendően otthonosan, de eléggé otthonosan.

Kibeszélős: A bejegyzéstípus a nyári ötletem volt, és először azt hittem olyan lesz, mint amikor a youtuberek leülnek a kamera elé, és beszélnek hozzánk egy témáról. De aztán rájöttem, hogy egy csomó minden jutna később eszembe a témáról, szóval nem vagyok elég ügyes, vagy bátor ahhoz, hogy ez így történjen, így a formátum továbbra is egy téma köré fog szerveződni, és egy hétig egy word dokumentumban fogom a vele kapcsolatos, eszembe jutó dolgokat gyűjteni, majd bejegyzéssé fésülöm őket. Olyan átlagos témákról is szeretnék írni, mint amilyen az olvasóvá válásom története, vagy az, hogy miért olvasok szépirodalmat, de a bloggal kapcsolatos bejegyzések sem maradhatnak el, mint például az, hogy hogyan írok meg egy bejegyzést, hogyan szeretem felépíteni, vagy akár számomra érdekes tendenciákról is írhatok majd… Ez még eddig a legkiforratlanabb tervem, de nagyok a várakozásaim, és remélem nektek is tetszeni fog. Eddig a Budapest Pride felvonulás kapcsán írtam ebben a formában: 154b79117524b0defa36f3e0adf71a1e.png

"Kibaszottul szerettem vonulni. Szerettem integetni a kordonon kívül álló vagy kívül rekedt embereknek. Mutogattam a kis táblámat arról, hogy a szerelem és a szerelem között szerintem nem lehet különbséget tenni, és olyan emberekkel voltak, akik értékelték ezt. Biztosan nem lennék ma ugyanaz a srác, mint aki vagyok enélkül az élmény nélkül. Azt hiszem nem gondolnám, hogy vannak melegek, meg ezt a témát támogatók annyian, hogy érdekelne bárkit a blogírás."
A teljes poszt ide kattintva olvasható.

És végül…

Facebook: Nyáron már találkozhattatok a facebook oldalokon azokkal az új tartalmakkal, amiben gondolkodom most. Gondolkodom random képes bejelentkezéseken azokról a könyvekről, amiket olvasok és szeretek, részben azért, mert tényleg szeretem és ajánlom nektek az adott könyveket, részben azért, hogy ne csak a hónap végi summákban találkozzatok először azokkal a könyvekkel, amiket forgattam a hónapban. Emellett pedig szeretném a szeretett LMBT könyveimet azzal is megtámogatni, hogy a szerző születésnapján ismét teszek ki egy posztot az értékelésemről, és random olvasással kapcsolatos kérdések is felkerülhetnek. Szeretném, ha a blog maga is, de a facebook oldal különösebben interaktív lenne, és párbeszédek alakulnának.

Ez volna a blog jövőnek a váza, lehetőségeim, és elsősorban időm szerint a lehető legtöbb értékeléssel bővítve. Bízom benne, hogy sikerül továbbra is a blognak egy olyan felületnek lennie, ahol az olvasni szerető látogatók éppúgy megtalálják a tartalmaikat, mint azok, akik egy minőségibb meleg blogra vágynak. Bízom benne, hogy a felület olyan blogként folytatódik, ahová beugrotok olvasgatni, bátran ajánljátok a barátaitoknak, és beszélgetni, együtt gondolkodni kezdünk. :)

A párbeszéd jegyében rögtön arra kérlek titeket, hogy ha van ötletetek, hiányzik valami nektek a blogról, vagy van olyan témátok, aminek szerintetek utánanézhetnék és amiről írhatnék, bátran hagyjatok kommentet. Ha a jövőben sem szeretnél lemaradni a tartalmakról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha a leírt háttértartalmak érdekelnek, vagy a posztoknál gyakrabban szeretnél találkozni meleg könyves témákkal, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

Hamarosan érkezem a következő poszttal, de addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Augusztusi summa

2018. szeptember 01. - Szilvió

Sziasztok,

a tegnapi napom egy picit szétcsúszós volt, de természetesen nem felejtettem el, hogy hónap vége van, azt hiszem augusztus végén ezt nem is lehet, így máris érkezem az augusztusi summával. Ebben a posztban a havi könyvbeszerzésekről és olvasásokról fogok beszélni, illetve most kitérek a nyári és a nyár végi olvasási terveimre is. :) De lássuk!

augusztuso.JPG

1. A polcomról fogok olvasni

Januárban azt fogadtam meg, hogy igyekezni fogok a polcomról olvasni, vagyis nem veszek új könyveket, és ezt augusztusban a korábbinál jobban sikerült betartani, mivel csak 7 könyvet szereztem be, és tettem mindezt 4500 forintért, egy energiaitalért és két topjoy, kupakos üdítőitalért, ami ezekért a könyvekért rendkívül jó teljesítmény. :)

Címek szerint pedig:

Parti Nagy Lajos: Létbüfé
már olvastam a hónapban, szóval bővebben az olvasások között írok róla majd.

Parti Nagy Lajos: Fülkeufória és vidéke
Száz új magyar mese
Nem igazán tudok erről a könyvről többet, mint amennyit a cím és az alcím elárul, de Parti Nagy, és mesék, valószínűleg közéleti tartalommal, és persze hogy érdekel.

Kardos Péter - Nyári Gábor: Cigánylabirintus
Ez a könyv egy szerepjátékkönyv, ami roma életutakon vezet végig, és érzékenyíteni hivatott. Nem igazán lapoztam még bele, de 100 Ft-ért kíváncsi vagyok rá. :)

Virág Emília: Sárkánycsalogató
Először is bemásolom ide a fülszöveget, aztán azt, hogy hogy jövök én a könyvhöz.

Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királylány kezét.
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.

Erről a könyvről először OlvaZsófitól hallottam, aztán az elmúlt pár hónapban folyamatosan a szemembe volt, és most megvettem, és kíváncsian várom.

Audrey Niffenegger: Hollókisasszony
Már olvastam a hónapban, lejjebb írok róla.

Esterházy Péter: Esti
A könyv amit azt hiszem mindenki imád. :) Esterházy itt a Kosztolányi hagyományt viszi tovább és  azt posztmodernizálja. Nagyon kíváncsi vagyok rá.

Madeline Miller: Akhilleusz dala
Ez a könyv egy Trója újramesélés. A fantasyk közül nagyon sokan szeretik, és LMBT címkés.
És a nyáron már meg szerettem volna venni, de nem volt már a Lírában akciósan, és amikor ismét volt, akkor gyorsan vetettem az egyik barátnőmmel, aki közel volt egy Lírához, és megvette nekem. :) Köszönöm ismét neki. :)

2. Olvasási tervek voltak, de nem sikerültek

Mint már írtam, két nagyobb tervem volt a nyárra, az egyik a Könyvek, amiket hazaviszek posztban említettek, a másik pedig a Nyár végi hajrá és pánik bejegyzés említett könyvei.

Az otthon töltött idő több idő lett végül, mint amekkorára fel voltam készülve, így majdnem minden könyvet sikerült kiolvasnom. Abból a listából az egyetlen olvasatlanul hazahozott, és ma is olvasatlan könyv Seanen McGuire: Minden szív kaput nyit című könyve. Részben azért alakult így, mert nem sikerült úgy haladni az értékelésírással, ahogy szerettem volna, ezért a vastag és a nem LMBT könyveket toltam előre, és végül az Amikor isten nyúl volt, és a Minden szív kaput nyit maradt, és én az Amikor isten nyúl voltot vettem ki a bőröndből a hazaútra.

Ennél sokkal nagyobb sikertelenségről számolhatok be a Nyár végi hajrá és pánik című lista kapcsán, ahol 11 könyvből mindössze ötöt sikerült elolvasnom, és ma még egyet befejezek, hogy szépítsem.
Az egyik célom az volt, hogy az eddig olvasott LMBT könyvekről legyen fent értékelés, ettől két könyvnyire voltam két héttel ezelőtt, ez a szám most három, bár megpróbálok nekikülni, ha ezzel a bejegyzéssel végzem majd. De a Lily és a polip újraolvasása nem történt meg, ami pótlandó.

A könyvtári könyvek közül egyet olvasok folyamatosan, Thomas Mann Halál Velencében című könyvére pedig küldtem egy hosszabbítást. A maradék hármat pedig már visszavittem csütörtökön.

Szórakoztató irodalomból csak egy könyv sikerült, így Márkus András: Paraszttartók kézikönyve és Holly Goldberg Sloan: 7esével című könyve is várat még magára.

3. de 15 könyvet sikerült elolvasnom ebben a hónapban

Ami azért öröm elsősorban, mert ezzel megvan az az éves cél, amit kitűztem magamnak: 70 volt a cél, és 71 olvasásnál járok. :)

475788_igyunk.gif

Nézzük:

Richard Yates: Egy jó iskola
A legnagyobb könyves csalósás a könyv, saját magamban. Nagyon szerettem ezt a könyvet középiskolában, mert történelmi, mert egy fiú-nevelőintézetben játszódik az Egyesült Államokban, amikor kitör a második világháború, amihez mindenkinek valamilyen viszonya kell legyen. Szerettem mert tanár és diák nézőpontokat is mozgat, mert fókuszál arra, hogy most változik a diákok személyisége, de valahogy nem szerettem most, pedig nagyon vártam. Vontatott volt, és nem tartotta fent eléggé a figyelmemet. :( Sajnáltam.

Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia
Egy koszovói lány feleséggé, családanyává majd menekülté válásának, és egy Finnországban élő és felnőtt meleg menekült srác összeérő története ez, amiről már itt írtam bővebben.

Avery Corman: Kramer kontra Kramer
Ez a könyv rendkívül izgalmas volt. Egy válástörténet egy négy éves gyermek felett, akit a férjnél hagyott a feleség, és kettejüknek kell túlélni valahogy. Aztán mégis egy gyermekelhelyezési perben találjuk magunkat. Nagyon sokáig azt hittem, hogy ez a könyv nem volt rám hatással, csak érdekelt, de az utolsó 50 oldal nagyon megtört, és ez nagyon klassz új élmény volt.

8a976799b5e2ac99de6b719a09308c61.gif

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Kundera neve a magyar szakos hallgatóknak nagyon ismerős lesz, és szinte biztosan ez a legismertebb könyve ez. Ő egy francia nyelven író, de cseh származású író, filozófus, aki ebben a regényében a cseh emigráció történetét írja meg. Vagy inkább egy emigráns történetet használ arra, hogy filozófiáról beszéljen. Nagyon olvasmányos volt, rendkívül érdekes, és Kundera egy potenciális kedvenc szerzőm. De ezzel együtt újra fogom olvasni, mert biztosan más jelentéssíkokat fog megmozgatni, akármikor nyúlok majd ehhez a regényhez.

Latzkovits Miklós: Laboda
Latzkovits Miklós tanított engem egyetemen, és tudom róla, hogy egy rendkívül random ember, aki nagyon jól mesél. Egy picit ez a könyv is ilyen. A Laboda című novellakötet novelláinak szinte állandó hőse Laboda, akinek sem az előzménytörténete, sem a mostani élete nem tisztázott. Mármint minden novellában tiszta, hogy kicsoda Laboda, de ezek nem olvashatóak össze. És nem is kell. :) Fantasztikus olvasmány volt.

Joseph Olshan: Éjszakai fürdés
Az Éjszakai fürdés két férfi közötti kapcsolatot ír le. Két olyan férfiét, akik már tartoztak valakihez. Egyikük egy férfihez, aki 10 éve elveszett az óceánban, egy másik pedig egy olyanba, aki még kamasz korában elhagyta. Hamarosan érkezem róla egy bejegyzéssel.

Tamara Ireland: Klikk
Ez egy nagyon kedves történet, nagyjából 10-12 éveseknek. A főszereplő lány létrehoz egy alkalmazást, ami segít embereknek megtalálni azokat az embereket egy adott közösségen belül, amik ugyanolyan válaszokat adnak adott kérdésekre, így akár barátok is lehetnek, és egy nagyon kedves gesztus kell ahhoz, hogy ez kiderüljön. De az alkalmazással lesznek gondok, miközben a főszereplőlány részt vesz egy alkalmazásfejlesztő versenyen.

Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt
Sarah Winman a Bádogember szerzője, amit már sokszor dicsértem a blogon is (a konkrét értékelésért katt. ide.), és ebben a könyvében egy lányról, az ő nyuláról: istenről, a legjobb barátnőjéről, a meleg bátyjáról, és a lány egész életéről mesél. Értékelés pedig hamarosan érkezik. :)

Audrey Niffenegger: Hollókisasszony
A szerző Az időutazó feleségének az írónője, ez pedig egy gazdagon illusztrált mesekönyv egy hollólány és egy postás szerelméről, aki igyekszik valóra váltani az álmát. Aranyos történet volt, szerethető, és 10 perc alatt elolvasható, még nem tudom, mi lesz a sorsa a kötetemnek, még az is lehet, hogy megmarad, hátha egyszer épp elfogy a motivációm, vagy ilyesmi.

Parti Nagy Lajos: Létbüfé
Parti Nagy mostanában emlegetett szerző a kultúrharcban, mert a Magyar Idők szerint nem tud magyarul. A legfrissebb verseskötete szerint viszont tud. Nagyon tud. Nyilván rendkívül ügyesen bánik azzal a posztmodern nyelvvel, amit ő az életművében létrehozott, és ezen a hangon érdekesen és izgalmasan tud írni őszről, kórházakról, és a kórházi büfésnő szépségéről vagy akár könyörtelenséggel. Nem gondoltam, hogy befejezem a nyár végére, mert az elején nagyon lassan haladtam vele, de bele lehet jönni.

Tokaji Tamás: Csöndnaplók
Tokaji Tamás fiatal szegedi költő, aki nagy szavakat használ, de mégsem idegesítő, sőt. Nagyon erős kontextusban dolgozik egy indiai, keleti vonallal, mindazzal, amit nekünk Európában jelenthet ez, és azon is túl. De rendkívül izgalmas kötet abban, hogy mégsem hagyja cserben az ebben nem járatos olvasóit. Néhány cím és szöveg közti párbeszéd nekem nem működött, de összességében nagyon szerettem. Nagy meglepetés volt számomra, hogy tud bennem működni, de tudott. :)

Laurie Frankel: Mindig ez van
Ezt a könyvet már olvastam tavasszal, és már azóta a kedvenceim között van. És már rövidesen tényleg írok róla. :)

April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight
Ezt a regényt nem mertem megvenni, csak könyvtárból kikölcsönözni, mert nagyon sokaknak nem tetszett. De LMBT címkés, és úgy érzem, nem teljesen értem, hogy miért.Ez egy rendkívül ijesztő történet Midnight két szerelméről és volt szomszédjáról, Poppyról és Winkről. Poppy úgy tűnik felületes és játszmázó, és ki is derül, hogy mennyire, Midnight pedig elszenvedi mindezt. Nagyon. És én is elszenvedtem. Nem igazán ajánlom senkinek. 

Szilasi László: Luther kutyái
Szilasi könyvhétre megjelent könyve az agydaganatáról szól, és 48 olyan óráról, amiben elvesztek az emlékei. És ezt nem csak úgy megírta, hanem ezen keresztül nézünk az elbeszélő életének a különböző korábbi szakaszait. Nagyon alapos és érdekes könyv volt, csak el kellett különítsem a szerzőt és az elbeszélőt ahhoz, hogy teljesen be tudjam fogadni. :) És úgy alakult a félévem, hogy november végén, decemberben kötelező lesz az egyetemen. :)

Sarah Pinborough: 13 perc
A 21. Század Kiadó idei friss krimije ez a regény. Rendkívül jó könyv, túl azon, hogy a regény fülszövege nem fedi le a könyv cselekményét és gondolatait, és egész mást vártunk. De ettől teljesen függetlenül egy fantasztikus regény. Egy lány 13 percig hallott a regény elején, és nem emlékszik az előtte álló nap történéseire. És próbálja kinyomozni, hogy mi is történt. Hogy hogyan került a folyóba, aminek hatására 13 percig halott volt. De nagyon jó a regény, nagyon szerettem. :)

Nézzük kategória szerint ezeket:

Kortárs szépirodalom: Luther kutyái, Laboda
Szórakoztató irodalom: Egy jó iskola, Kramer kontra Kramer, A lét elviselhetetlen könnyűsége, Klikk, Hollókisasszony, 13 perc, Wink, Poppy, Midnight
LMBT címkés: Macskám, Jugoszlávia, Éjszakai fürdés, Amikor isten nyúl volt, Mindig ez van
Nem angol vagy magyar nyelvű könyv: Macskám, Jugoszlávia, A lét elviselhetetlen könnyűsége
2017-18-as megjelenés: Macskám, Jugoszlávia, Klikk, Luther kutyái, Létbüfé, 13 perc, Csöndnaplók
LMBT szerző: Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Hogy állunk?

Még 5 kötelező olvasmányt, és 3 LMBT tartalmú könyvet kell elolvasnom, hogy az éves terv teljesüljön, az összes többi kategóriában megvan az alsó limit, vagy már rég túlhaladtunk rajta. :)

Ennyi lett volna ez a hónap mára. Hét új könyv a polcomon, és 15 könyvet sikerült elolvasnom, jó néhány magaslattal, mélyponttal, és meglepetéssel. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. :)

Holnap egy olyan poszttal érkezem, amiben egy picit újra tervezem gombolni a blognak nevezett kabátot. Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra. Ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

És semmiképp ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Anna Gavalda: Billie

2018. augusztus 28. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben meglepő módon egy fiú és egy lány kapcsolatáról fogok beszélni. De hogy ez a helyére kerüljön, a fiú meleg. A lány pedig mélyszegény, és ők a legjobb barátok. Anna Gavalda Billie című könyvéről fogok beszélni.

billie.JPG

A fiú, Franck, anyja imádta Franck Alamo énekest, a lány, Billie, anyja pedig rajongott Michael Jeacksonért. Együtt jártak felsőbe, és az első napon észrevették egymást. De nem beszéltek egymással, mert látták, hogy nagy terhet cipel a másik.

Franck meleg, és a szülei nem biztos, hogy el tudnák fogadni. Sőt, egyáltalán a társadalom sem. Nem igazán van szociális élete. Billie a nyomornegyedből jár iskolába, ahol nagyobb érdem, ha valakinek pasija van, mint ha jó jegyet szerezne… És egy iskolai feladat kapcsán egymás mellé kerültek, ami lassan barátokká tette őket. De ez persze már a múlt. Amikor a könyv elindul, nem tudjuk meg sokáig, hogy mennyi idővel később egy igazi szakadék alján vannak, és éjszaka van. Billie ébren van, és tehetetlen és fél, mert mellette fekszik öntudatlanul, több töréssel Franck, és csak annyit tudunk a helyzetről, hogy Billie hibájából vannak itt. Billie pedig tehetetlenségében elkezdi mesélni a történetüket az ő kicsi csillaguknak.

És ez rendkívül aranyos, hogy végig kicsi csillagnak nevez minket, és azon túl, hogy nyilván leírja és jellemzi Franckot, néhány történetet elmesél az ő nézőpontjából is, vagyis úgy, ahogy ő látja Franck nézőpontját, és a drámaszerű párbeszédes forma is kipróbáltatik a regényben. Aztán lassan, közeledve a hajnalhoz, odaérünk a jelenhez, és megismerjük a kettejük gyönyörű, szívbemarkoló és kedves történetét.

A történet kiinduló helye a francia harmadik világ, ahogy Billie fogalmaz. Nagyon hasonló, mint amit a Leszámolás Eddyvel című könyvben olvashattunk, szintén a mélyszegény francia vidékiségről. Itt a generációk roncsolják egymást, nincs lehetőség kitörésre, a különbözőség messze nem fullad érdektelenségbe, a háttérszereplők isznak, dohányoznak, züllenek és várják a csodát, az oktatás nincs felkészülve a megjelenő problémákra, és csak kevés igazán jó embert ismernek.

Franck és Billie nem voltak mindig együtt, de mindig figyeltek egymásra, és mindketten tudták, hogy a másik ismeri őt a legjobban. Együtt tesznek meg hatalmas és fontos lépéseket az életben, és közösen kárpótolják magukat a gyermekkorukért.

Nem bánok semmit, és soha nem is fogok semmit megbánni az életben, mert már egy jó nagy szeletét elvették tőlem. Ráadásul egy olyan szeletét, aminek állítólag szépnek kellett volna lennie.

Anna Gavalda története csodálatos és kalandos történet, szinte mese a fiatal fiúról és a fiatal lányról, akik elindultak szerencsét próbálni, és nem találták mindenhol, de elindultak legalább, és így, mint a mesékben, egyszer csak meg kell találniuk a maguk boldogságát, miközben ők nem a maguk boldogságát keresték, hanem egymáséit, és ebben csodálatos igazán ez a regény. A barátság nagyon őszinte és tiszta formáját mutatja meg, amiben mindkét félnek szüksége van a másikra. És igazából csak ez számít.

Mindketten tudjuk, honnan jövünk, és valahányszor boldognak látjuk a másikat, az olyan frissítőleg hat ránk, mint a mentolos Fisherman’s Friend. Élvezzük a másik miatt, élvezzük magunk miatt, és a nagy öröm miatt, hogy leszarhatjuk az eredeti leosztást.

Kedvenc részem: Ez az idézet, szerintem óriási, és meg tudom bocsájtani az írónőnek, hogy nyilvánvalóan hatásvadász akart lenni, mert engem a hatása alá vont:

Komolyan, esküszöm, tényleg Jézus Krisztushoz hasonlított, és nagyon-nagyon szexi volt…

Végezetül szeretettel ajánlom mindenkinek, aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, de szereti, ha azért figyelni is kell a szövegre. Ajánlom mindenkinek, aki hisz a mesékben vagy a csodákban egy picit, vagy legalább nyitott az akár valószínűtlenül életigenlő, mégis nehéz témát feldolgozó könyvekre. És végezetül ajánlom a rejtőzködőknek, mert az írónő is nekik, nekünk ajánlotta ezt a könyvet.

Anna Gavalda: Billie
Magvető, 2015
222 oldal
Így olvastam: Négy nagyobb ülésben, de könnyen, jól olvasható és lapozható, de nekem fáradt el a szöveg több ponton, mert alapos az írónő. Olyankor pihentetni kellett, de hagyott feszültséget, és könnyen megszerettem a szereplőket, így nem pihenhetett sokat.

Ennyi lettem volna mára. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. :) Ha megjegyzésetek, kérdésetek volna, keressetek komment szekcióban. Hamarosan érkezem a következő poszttal.

Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésről, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keress facebookon, ahol háttértartalmakkal is várlak titeket, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon. :) És a következő posztig semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

2018. augusztus 21. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy menekült könyvről fogok beszélni. Két különböző generáció menekültjéről, akik szintén iszlám vallásúak, de két évtizeddel korábban, a délszláv háborúból, Koszovóból menekültek Finnországba. A Macskám, Jugoszlávia két generációja mindent másként élt meg, és mindenre másként tekint ugyanannyi idősen, húsz év különbséggel.

macskam_jugo.JPG

A Macskám, Jugoszláviában tehát két cselekményszálat követünk. Az első napjainkban játszódik, Finnországban. Egy fiatal srácról szól, aki kígyót vásárol, majd elmegy szórakozni, és szerelmes lesz egy beszélő és párkapcsolatot létesítő, kifejezetten rosszindulatú macskába, aki képvisel valami visszataszító európai gőgöt, és folyamatosan reflektál arra, hogy a srác meleg és bevándorló. Ugyanakkor ez a macska értelmezhető egyfajta migráns jugoszláv életérzésként, jugoszláv identitásként, amit nem lehet lekaparni, amihez viszonyulnia kell, ami nem mindig kedves, behatárolja a lehetőségeit, és vissza-visszatérően emlékezteti, ki is ő valójában.

A második történetszál az 1980-tól napjainkig tartó időszakot veszi végig, ami egy fiatal koszovói lány felnövését, szerelembe esését, pontos vallási szabályok és hagyományok szerinti házasságkötését, és az asszonnyá, anyává válásának mozzanatait követi. Nagyon alapos, és őszinte, naiv kislányos érdeklődéssel mesél az elbeszélő az esküvő körüli előkészületekről, és megmagyarázza a szokásoknak az eredetét, fontosságát, okát is, ami érdekes utazás volt ebbe a másként népi, és másként patriarchális, családcentrikus világba.

És az asszony nézőpontjából tekintünk a háborúra, ami a családja körül zajlik, és mint családanya tekint a menekülésre és a menekültség különböző formáira. A családja számára nem igazán ismert más társadalmi rend, mint a koszovói, vagy más világnézet, mint az iszlám. És ezzel persze nincsenek egyedül. A könyv egyaránt fog reflektálni, mindkettejük történetében az emberjogi kérdésekre, a befogadás kérdéseire, és nehézségeire, akár a bűnözés lehetőségére, és ezzel együtt nem is ad egyértelmű választ arra, hogy hogyan kezelendő egy ilyen válság, sokkal inkább új kérdéseket vet fel, és ránagyít fontos, de első ránézésre lényegtelennek tűnő részletekre.

stick_figure_search_clues_anim_500_clr.gif

A könyv fülszövege azt mondja, a könyv összeérő cselekményszálai között sorra dőlnek össze belső és külső világok, és épülnek is fel másmilyenek. Azt hiszem a könyv igazi cselekménye ez. A család és a házasság, majd a befogadó Nyugat-Európát megtestesítő Finnország illúziója is ledől, és a helyébe kénytelen épülni valami, amihez már talán két generáció kell.

A könyv fontos mozzanatai tehát a srác gyermekkorával és szocializációjával kapcsolatos mozzanatok. Az első oldalaktól fontos, hogy egy nem kiköpött finn srácról van szó, aki sokszor, például az online meleg húspiacon, különlegességnek számít. És közben az apja parancsa ellenére él valamiféle értelmiségi életet (ugyanitt megjegyzendő, hogy az apjának bizonyára az sem tetszene, hogy meleg), és mégis sokszor az apja tanácsa szerint cselekszik, ha az identitásáról van szó:

Soha ne mondd meg senkinek a neved, se azt, hogy hová valósi vagy, soha ne mondd meg nekik, kik a szüleid, kik a testvéreid, ne legyél senkinek sem az útjában, és ne beszélj, és ha kérdeznek tőled valamit, tudod mit kell tenned.

Kedvenc részem: Fontos hozzátenni, hogy irtózom a kígyóktól, és pont ezért a kígyós részek. Bár az érzéseimen nem hiszem, hogy változtattak, érdekes szembenézés volt, hogy a legrosszabbakat feltételezem róla, mert kígyónak született. Nagyon megkapó pillanat volt, még akkor is, ha rá két napra megcsípett két lódarázs, szóval lehet, hogy róluk továbbra is a legrosszabbat fogom feltételezni. Egyébként korábban Vasziljevtől olvastam ilyet, A hajnalok itt csendesekben:

Talán ő tehet róla, hogy farkasnak született? Ő tehet róla? Ne-em, barátocskám, csak mi vádoljuk érte. Megvádoltuk, de őt nem kérdeztük meg. Hát hol itt a lelkiismeret?

Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki érdeklődik a balkáni iszlám kultúrkör felé, vagy szívesen olvasna a délszláv háborúról nem feltétlenül a Magyarországról ismert és a kortárs magyar irodalomban megjelenő nézőpontjából, és ajánlom minden kígyó szeretőnek, mert ők elégtételt fognak érezni, és minden bátor macskaszeretőnek, akik tudják, hogy a macskák nem, vagy messze nem tökéletesek, és ajánlom mindenkinek, akinek az értékelés felkeltette a figyelmét.

Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia
Magvető, 2017
285. oldal
Így olvastam: 3 nap alatt, három nagyobb ülésben, és még néhány fél órás blokkban. Jól olvasható, rövid, két részre bontott fejezetekből épül fel.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Ha olvastátok már a könyvet, vagy kérdésetek, megjegyzésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran komment szekcióban. És hamarosan érkezem a következő poszttal.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió