Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

Susan Faludi: Előhívás (Mindent apámról)

2019. január 20. - Szilvió

Sziasztok.

a mai bejegyzésben egy fontos és klassz könyvről fogok beszélni, amit a Pulizer-díjas feminista újságírónő, Susan Faludi írt az édesapjáról, az egykori Faludi Istvánról, aki több év hallgatás után ír a lányának, hogy mostantól Stefánie Faludi néven létezik. elohivas.JPG

Susan és Steven, István, már évtizedek óta nem beszéltek. De persze, tudnak egymásról. Így Susan tudta, hogy Steven a rendszerváltás után hazaköltözött Magyarországra, és hogy most ott él, Steven pedig tudta, hogy egy tehetséges újságíró, író a lánya. Így nem meglepő, hogy a nemi helyreállító műtéte után azt kéri Stefánie, hogy Susan írja meg a történetét.

Stefánie kezdetekben azt szeretné, ha a regény a transzságáról szólna. Arról, hogy hetven éves kora felett nővé operáltatja magát, mert elege van a macsó képből, amelyben élni kényszerül. Susan viszont kíváncsi mindenre. Kíváncsi arra a nőre, aki az apja, és kíváncsi arra a világra, amely meghatározza őt. Mint a pszichológusnál is, előkerülnek a gyermekkorral kapcsolatos kérdések,és Susan nem csak a transz címkével kapcsolatban kérdez. Susan az elfojtásokra, az elhallgatott történetekre kíváncsi. Helyszínekre, ahol az apja élt, emberekre, akikkel találkozott, és mindarra, ami megadja az ember identitását.

István zsidó nagypolgári családban született Budapesten a századforduló után. Ekkor könnyű volt zsidónak lenni Magyarországon, könnyen asszimilálódtak, magyar neveket vettek fel, rangokat kaptak, és számítottak a kulturális, szociális életben. Aztán élnie kellett a Numerus clausus, az első és a második zsidó törvény korában is, ahol először korlátozták a zsidók egyetemi képzéshez való hozzáférését, majd azt, hogy értelmiségi pályán helyezkedjenek el, és torkolt mindez a sárga csillag viselésén, a csillagos házak felállításán és a gettósításon keresztül a holokausztba. Susan pedig tudja mindezt, és tudományosan is vizsgálja.

Beszél arról, hogy milyen szerepe volt mindebben a vakon revizionista magyar politikának és nemzetnek, beszél a felelősségről, ami nem kizárólag a német birodalomé, és idéz és citál tudományos munkákat olvasmányosan, miközben azt is elmeséli, hogy az apja hogyan nem viselte a híres sárga csillagot, és hogyan mentette ki hamis nyilas karszalaggal a szüleit a biztos halálból. Nagyon megrázó, de messzemenőkig korrekt és alapos munkát végzett az írónő mindkét szálon.

Ehhez hasonlóan progresszív demokrata világnézetből, de maximális alapossággal ír arról, hogy milyen a rendszerváltás utáni politika Magyarországon. Beszél a ki nem gyógyult kommunizmusról, a tovább élő Trianon sérültségről, és különös figyelmet szentel a 2002-2016 közötti politikai helyzetnek, így a Magyar gárda masírozásainak, a jobbra tolódásnak, a Budapest Pride felvonulás szétverésének vagy a szocialista városvezetés tehetetlenségének is. Alapvetően nem magyar piacra született a regény, ez a kép azonban mégsem felületes, és belülről nézve sem torz, ami a könyv egy hatalmas bravúrja. Következetes, alapos és logikus képet mozgat a nem hétköznapok szintjén történő, de azt meghatározó politikai helyzetről.

A regényben beszél még a világháború utánról, az 1945,és  a kommunista hatalom átvétel, 1948 között eltelt időről. Hogy István hogy került Brazíliába, szintén hamis papírokkal, majd onnan az Egyesült Államokba néhány év múlva. Beszél István ekkori fiatalságáról, talpraesettségéről és politikai kapcsolatairól, amiket együtt használ, hogy egy jobb élet felé terelje sorsát.

A könyv több pontján lesz hangsúlyos a család, mint olyan. Így egyrészt a városi zsidó kultúra, amiben István felnőtt, másrészt a család, amiben Steven és Susan közös múlton osztozik. A nem beszélésük fő oka, hogy Steven erőszakos férj és apa volt. Susan egy erőszakos képnek köszönheti például, hogy rájön zsidóságára, de Steven családon belüli erőszakosságára az írónő a saját feminizmusát is visszavezeti. Nagyon pozitív a regényben, hogy nem mismásol, nem akar felmenteni, viszont diskurzusba hozza ezt. Ebben is nagyon kemény.

És végül a könyv beszél magáról az eljárásról, a hormonkezelésekről, az online site-okról, ami a transzneműeknek igyekszik mindent eladni, hogy igazán a saját nemükhöz tartozónak érezhessék magukat. Mesél az eltúlzott, akár transzfesztitizmusba hajló, túlöltözött nőiességről, és hogy mi hajtja azt, Majd egy polgári nő kerül a szemünk elé, aki a régi békeidők utáni vággyal és Horthy nosztalgiával eszi a süteményt a cukrászdában, bécsi módon, sok tejszínhabbal, ahogy még akkor tudták. Egy olyan emberré válik, akiről lehet, hogy a transzneműsége kapcsán írnak könyvet, de az nem a transzneműségéről fog szólni.

Kedvenc részem: Igazából ez nem rész, inkább szemlélet. Alapvetően nagyon fontosnak tartom a társadalmi felelősség kérdését, nem csak a holokauszt kapcsán, és nagyon közel állnak hozzám a megszállási emlékműről írottak a regényben, de nem csak azt emelném ki. Fontos felvetnünk a regény kérdéseit, mert szerintem azzal, baromira nem sikerült számot vetnünk, hogy részt vettünk benne. Nem kell egyetérteni, de a kérdést fel kell tenni.

Ez egy vaskosabb kötet, de jól olvasható. Ajánlom azoknak, akiket érdekel a közélet, és nyitottak a történelemre. Ajánlom azoknak, akiket érdekel a transzneműekkel vagy feministákkal kapcsolatos diskurzus, és szeretnek benézni a kérdésfeltételek mögé. Ajánlom azoknak, akik úgy kapcsolódnának ki, hogy fontos szöveget olvasnának. Az egész könyv egy nagyon erős kritikai nézőpontot képvisel, amit érdemes megtapasztalni.

És végezetül ajánlom reménnyel, az írónőhöz hasonlóan: 50091253_591993864580267_2992722452959723520_n.jpg

Susan Faludi: Előhívás
Libri, 2018.
462. oldal
Így olvastam: Elég kipihent voltam, ezért jól tudtam vele haladni, 5-6 nap alatt megvolt. A szöveg abszolút olvasmányos, még akkor is, ha néha elméletibb, vagy tudományos ismeretterjesztőbb.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Hamarosan érkezem a következő poszttal. Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, less be facebookra vagy instagrammra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje

2019. január 12. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy nagyon menő könyvről fogok beszélni. Nagyon menő, pedig semmi nem determinálja ezt. És ez benne a csodálatos. Romantikus, ponyva. Olyan igazi, nagy szedéssel, puha borítóval és figyelemfelkeltő címmel. Egy kitalált hollywoodi életrajz. De még milyen, baszki... És bár általában elég semleges vagyok az ilyen könyvekkel, megvettem, mert minden második ember, akit követtem, imádta, és elolvastam, mert nem volt nálam más a téli hazaúton. És milyen jól tettem. Mert imádtam. Én is. :)

evyy.JPG

Szóval vegyünk egy színésznőt a nyolcvanas éveiben, aki a legnagyobb volt a maga korában. Legyen ő mondjuk Evelyn Hugo. Evelyn Hugo Kubából származik, a szüleivel New York nyomornegyedében nő fel, majd az anyja halála után megszökik az első férjével, hogy nagy színésznő legyen. És nagy színésznő lesz. Szőkére festeti a haját, olyanra, amilyen nem lehetne kubai származására utaló arcszíne mellett, és szexszimbólummá válik. Szépen lassan, különböző férjek mellett.

Aztán, egy teljes életművel és néhány évtizednyi hallgatással később Evelyn Hugo egy interjút akar adni egy pályakezdő újságírónőnek. És csak neki. Az újságírónő Monique Grant. Vegyes házasságból született, afroamerikai, fényképész apja fiatalon meghalt. Azt gondolja, hogy az álmai munkája felé tart, és elhivatott újságíró, de kezdő még, és van még mit tanulnia. Az életről és az újságírásról egyaránt.

A regény egyik szálában Evelyn tollba mondja az életét, kendőzetlen nyíltsággal, a másikban a kettejük kapcsolatát vizsgáljuk, azt, hogy mit is jelent, ha egy ilyen dőzsölt és tapasztalt ember megjelenik az életükbe, és a regény ezen kettőssége fennmarad egészen addig, amíg ki nem derül, mi az oka annak, hogy Evelyn ragaszkodik Moniquehez.

És ez a feszültség már a regény elején el van vetve bennünk, és egyre csak erősödik. Mert Evelyn egy olyan nő, aki mindig megkapja amit akar, és nem válogat az eszközök között. Evelyn a regény elején úgy gondolja, hogy elégedett lesz, ha minden este egy jót ehet, aztán rájön, hogy jó volna egy nagy ház, vagy kettő, és így kergeti a gazdagságot és a sikert. Mert Evelyn, a szegénynegyedből tudja, hogy többre hivatott, tudja, hogy mindenre hivatott. És ez fantasztikus benne. Azonnal feltalálja magát, és tudja, mit kell tennie, hogy maximalizája a profitot, tudja kivel kell beszélnie, tudja kinek az asztalára kell felülni és tudja kihez kell férjhez mennie ahhoz, hogy ő a lehető legjobban jöjjön ki.

És az egészből sok év után nem bán semmit, vagy ha bán is, nem érzi, hogy bárkinek bocsánatkéréssel tartozna. Mert mindennek volt oka. Az ok pedig gyakran az, hogy ő lehessen a legnagyobb, és ő lehessen a legboldogabb. És ezért házasodni is hajlandó volt, sokszor. De persze volt, hogy szerelemből és szeretetből tette, sőt, volt olyan is, hogy más szerelméért házasodott... Evelyn számító díva. És ezzel együtt kell megkedvelnünk, és meg fogjuk tenni, ó igen, meg.

Megérted Evelynt, mert megmutatja az embert a ragyogó hollywoodi sikerek mögött. Az erős nőt, akit létrehozott magából, hogy védje őt, és törje közben az utat előre. Előre, ki a saját nyomorából, előre a következő nagy sikerig, előre, hogy megmutathassa magát, előre, hogy szerethessen. Attól sokkal több ez a könyv, hogy nem hangoztatja túl, hogy ezek az emberek mennyire mi is lehetnénk. Nem a hétköznapi dolgok közben mutatja meg Evelynt, ahogy az ilyen könyvektől elvárnánk. Evelyn ebben a könyvben extravagáns és szexszimbólum, akit olyan vágyak hajtanak, mint téged vagy engem. És ettől lesz fantasztikus.

Megérted Evelynt, mert olyan, mint a mesékben, hogy a szegény lány érzi, hogy ő többre hivatott, és elmegy szerencsét próbálni, és lesznek segítői és lesznek akadályai, mégis az a szegény lány mindenen keresztül megy, mint a gép, és ez neked és nekem és Monique-nak baromira tetszik, mert felnőtt fejjel is hiszünk a mesékben, főleg, ha tudjuk, hogy megtörtént.

És ez a könyv tényleg egy mese. Egyrészt mindenki szereti. Másrészt játszva nevel. Olyan témákat vet fel, mint a biszexualitás, a bevándorlás, az akkor még elítélt vegyesházasság, leszbikusság (az a baj, hogy a szexuális kisebbségi létről nem lehet nagyon többet írni, mert a könyv egyik legnagyobb spiolere, de fantasztikus, és valószínűleg már így is többet mondtam, mint amennyit lehet), az eutanázia, a halál méltósága, és közben relativizálja mindazt, amivel kapcsolatban nekünk határozott értékelésünk van, és rájövünk, hogy neki van igaza, és mindezt tényleg játszva csinálja. És ez a könyv legnagyobb erénye.

Illetve nem biztos. Most írtam beadandót Erdős Renée A nagy sikoly című könyvéből, ami az első magyar regény, ami a női orgazmust tematizálja, és a könyv rendkívül érzékeny ezen a ponton. Evelyn sokáig a szexet csupán mint eszközt látja, amivel el lehet jutni Hollywoodba, és amivel filmet lehet csinálni, és csak egy későbbi pont lesz, ahol rájön, hogy nőként lehet élvezni a szexet, sőt kívánni is. Bár ezt ma már sokan evidensnek tartjuk, állati szemléletes, ahogy Dóra A nagy sikolyban, vagy Evelyn itt rájön, és még szemléletesebben, ahogy Evelyn leforgatja ennek az imitálását, és filmtörténetet ír, amit persze csak később értékel az ekkor még prűdnek bizonyuló közönség. És ez nagyon alaposan van végigvezetve a könyvön, ahogy azt egy bátor női regényben kell. Szerettem.

Kedvenc részem: Stonewall, 1969. A pillanat, amikor a melegek megmutatják magukat, és kiderül, hogy ha meleg vagy, nem vagy egyedül. Mert nekem is ezt jelenti a Pride, és ez a Pride elődje.

Ajánlom a könyvet annak, aki olvasna valami pihentetőt, könnyűt, amiben mégis végig történik valami. Annak, aki szereti a könnyed limonádé regényeket, és bátran ajánlom azoknak is, akik nem, mert a téma és a csavarok elviszik az egész regényt. Ajánlom azoknak, akik olvasnának valami menőt, valami mást, ami fordulatos, és amit könnyű szeretni. Ajánlom mindenkinek, akinek felkeltette az értékelés a figyelmét. ;) Tényleg, bátran, mert nagyon jó.

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Lettero, 2017
456. oldal
Így olvastam: Egy nap alatt, három nagyobb ülésben, és egy négyórás buszút alatt. Nagyon könnyen olvasható, és nagy a szedése.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok, hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel. :)

Ha nem szeretnétek lemaradni róla, kattintsatok a jobb felső sarokban található Követés gombra. Ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod!

És semmiképp se feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2019: Folytatás következik!

2019. január 05. - Szilvió

Sziasztok,

már napok óta átfirkantjuk a 201 után a 8-at 9-re, és már mind megtapasztalhattuk, hogy milyen mocskosul nehéz is az. Szóvalhogy új év kezdődött, és ma erről fogok írni. Hogy mi lesz idén a blogon, és hogy milyen olvasási terveim vannak. Tartsatok velem! :)

2019.JPG

Olvasási tervek

Tavaly azt ígértem, hogy 70 könyvet fogok elolvasni, ami elég hamar, már ősz elején meglett, most mégis maradok az óvatos 70-nél továbbra is. Egyrészt mert nagyszerű volt az év háromnegyedénél teljesíteni a tervet, másrészt pedig elég sok dolgom lesz idén, szakdolgozat, nyelvvizsga, idén jó volna dolgozni nyáron, és még ki tudja mi mindennel zsúfolom be az életem, tőlem teljesen idegen módon. :D Szóval 70 könyv, és még sok-sok terv. :D

1.) Polcfelszabadítás
Tavaly azt ígértem, hogy nem veszek könyveket, csak kedvezménnyel, és ami nagyon kell, és ez ki is alakult év végére, úgy érzem. Mármint voltak itt 10+-os hónapok, sőt, szinte csak olyanok voltak, de úgy érzem, sokkal felelősségteljesebben költöm el a pénzem. És ez szuper, ezt szeretném idén is erősíteni.

Emellett pedig szeretném elolvasni azokat a könyveket, amiket még a fenenagy tudatosságom előtt vettem, azaz azokat, amik nem biztos, hogy tetszenének, és csak tologatom őket. Mert vészesen fogy a helyem a polcon, és jó lenne kifüstölni őket, de lehet, hogy jó könyvek, és olvasatlanul egyébként sem szívesen passzolnám tovább. Ebből havonta szeretnék legalább egy könyvet olvasni. :)

2.) Korábbi LMBT könyvek, amiket már beszereztem innen-onnan
Ha valahol látok olcsón olyan LMBT könyvet, ami még nincs meg, azt beszerzem, de nem olvasom el őket rögtön, és így maradnak mindig a polcomon, és gyűlnek. Annyira, hogy legalább 20 olyan könyvem van, amit egyszer, a nagy metafizikai egyszer eljövetelekor el fogok olvasni. Idén pedig szeretném megsűrgetni ezt az egyszert, és havonta ebből a kupacból is olvasni egy-egy könyvet. 

3.) Kortárs magyar széppróza
Bevallottan tavaly, tavaly előtt kezdtem el tömegesen kortárs szépirodalmat olvasni, mert szeretem, mert érdekel, hogy reflektál a világra, érdekel, mit mondd el róla. Erről lehet, hogy írok majd egy Kibeszélős bejegyzést. :) Idén pedig 15 könyvet szeretnék elolvasni ebből a kategóriából.

4.) Nem angol/magyar anyanyelvű szerző munkája
Ez tavalyi találmány számomra, és nagyon örülök, hogy észrevétlenül gyűlt ki, de hogy tudatosabb legyek ezzel kapcsolatban is, 10-et idén is szeretnék így olvasni. :)

5.) J. D. Salinger 100
Salinger, a Zabhegyező írója január 1-én lett volna 100 éves, de ez csak jól hangzik, és ösztönöz arra, hogy olvassam, amit egyébként is szerettem volna. Idén szeretném elolvasni a Magasabbra a tetőt, ácsok! és a Franny és Zooey című regényét, valamit elolvasni Shane Salerno és David Schields nagy Salinger életművét. És még ide kapcsolnám az Úton-t és a Művésztelepet Jack Kerouactól, mert beat mindkét szerző, és nagyon közel áll hozzám a beat világértelmezés. :)

6.) Valamiért nekem fontosabb szerzők
Vannak szerzők, akiknek több könyve megvan, viszont csak egy könyvüket, vagy akár egyet sem olvastam tőlük. Nos, velük kapcsolatban szeretném javítani az átlagomat. (Itt jegyzem meg, hogy Salinger és Kerouac is ilyen volt, amíg külön tömbbé nem vált.) Ezek a szerzők pedig: Lakatos Menyhért, Kurt Vonnegut, Milan Kundera, Németh Gábor, Jeanette Winterson, Szerb Antal, Truman Capota, Vida Gábor, Patrick Nass, Anna Gavalda.

Látom, hogy ez rengeteg könyv, és igyekszem majd nem nagyon csalódott lenni, ha nem sikerülne, de szeretném, ha ez határozná meg a 2019-es olvasmányaimat a folyamatosan érkező dolgok mellett. :)

Blogolnék

Szóvalhogy nem volt 2018 az az év, amit szerettem volna, de ez nem feltétlenül probléma. Csak abban bíztam, hogy menőbb lesz. Nem volt például egyetlen egy #LMBT-t olvasunk bejegyzés sem az oldalon, és a Dorian Gray képmásával kapcsolatos posztsorozat is elmaradt. De nem lesz ez mindig így. Idén igyekszem ráfeküdni az interjúkra, és nem csak tervezni. És hasonló a helyzet a kibeszélős sorozattal is. Nagyon sok minden van felírva nekem, amiről beszélhetnénk, de mégis csak csöpögnek le a posztok. Nos, ezen is igyekszem változtatni.

Lesznek summák!
Tavaly januárban kezdtem, és szerintem elég jól kialakult a végére. Elsősorban azért, mert nem szeretnék önmagában haulokat továbbra sem, másrészt azért, hogy havonta szembe kelljen néznem magammal, és azzal, hogy hogyan állok a most betervezetthez képest. :)

Stonewall 50! 220px-stonewall_inn_1969.jpg

Idén 50 éve, hogy kitört a Stonewall lázadás, ami az első igazán nagy melegjogi megmozdulás a világban. A New York-i melegbárokban gyakoriak voltak az igazoltatások és a rendőrségi túlkapások, amit egy szórakozó tömeg egyszer csak megelégelt, és rengetegen álltak az oldalukra. Az első eset a modern történelemben, amikor egy szexuális kisebbség kiállt a jogaiért és az ellen, hogy őket másodrangú állampolgárnak tartják. Az első eset, hogy egy szexuális kisebbség megmutatta, hogy mennyien is vannak, és mennyire nincsenek egyedül. Aztán a Stonewall lázadás egyéves évfordulóján tartottak egy emlékmenetet, amit az első Pride-ként tartunk nyilván.

Most olvastam Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje című könyvét, amiben arról ír a fikciós szereplő, hogy akkor először érezte azt, hogy nincs egyedül. És számomra is ez volt a legerősebb élmény a Pride-dal kapcsolatban, hogy tömegek ugyanazt akarják, mint én, és olyanok, mint én. Ezért szeretnék ennek utánnalolvasni idén, és szeretném, ha ehhez is nyúlnának a kibeszélős posztok. Megvizsgálni a vontakozásait, beszélni jogi dolgokról, akár mai szabályozásokról... A Stonewall értékei mellett.

És persze blogolunk tovább
Jönnek folyamatosan értékelések, ha ott lesz az ideje, summák, történetek, beszélgetések, facebookon, itt hozzászólásban, molyon, az utcán, akárhol. A tavalyi év egyik nagy eredménye számomra, hogy kialakult egy olyan háttér, ahonnan el lehet indulni, és olyan építő beszélgetések indultak tőletek, veletek, amik meghatározzák azt, mi is ez a blog ma. Bízom benne, hogy egy beszélgetős, vidám és fontos blog alakul ki, igen, valamennyire általam, de veletek. :) Nélkületek ez nem menne. ;)

Köszönöm szépen, hogy velem vagytok, köszönöm, hogy velem tartottatok ma, és köszönöm, ha velem tartotok idén. :)

Hamarosan érkezem is a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod.

És semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Decemberi summa

2018. december 31. - Szilvió

Sziasztok,

el sem hiszem, de ez a 12. summa a blogon, ami azt jelenti, hogy megint véget ért egy hónap, sőt, azt mégjobban jelenti, hogy vége az első teljes naptári évnek a blogon. És mindezt egy nagyobbacska summával fogom ünnepelni a decemberi könyvszerzeményekről és a decemberi olvasásokról. :) Tartsatok velem!

decemberi.JPG

Szóval még régen, majdnem egy teljes naptári évvel ezelőtt, januárban megfogadtam, hogy idén én bizony a könyvespolcomról fogok olvasni, ami annyit tenne, hogy nem veszek könyveket. Namost, mint tudjuk, nem eszik olyan forrón a kását, így most forró kása helyett, olyan könyvekről beszélek majd, amiket beszereztem, most sokat ingyen, néhányat pedig nagy kedvezménnyel.

1.) Recenziókat kaptam

Bálint Erika: Adj esélyt!
Bálint Erika regénye egy meleg apáról szól, aki elhagyta a gyermekét még 13 éve, és most próbál ismét a gyermeke élete részévé válni. De nem csak erről szól, sőt. Itt írtam róla, és még egyszer köszönöm az írónő megtisztelő bizalmát, hogy elküldte hozzám ezt a könyvet.

Elizabeth Stone: Mondd, hogy ez a valóság!
Január közepén érkezik róla egy hosszabb értékelés, elöljáróban egy meleg erotikus romantikus regény egy gyermekorvosról és egy szállodavezetőről Angliában. De tényleg írok még róla.

2.) Vettem

Csider István Zoltán: Rendrakás
Verseskötet. Vannak nagyon megkapó képek, és vannak nagyon elmés, kitalált megoldások benne, de összességében egy nem annyira jól sikerült első kötet. CsP ebben a kötetben rendetlen, és minden rendeztlenné válik általa, és ezen át beszél szerelemről és halálról, gyászról, gyászról különösen sokat. Érdekes kötet, érdemes néha fellapozni, de kifejezetten kedvenc nem igazán tud lenni.
Nem vittem magammal könyvet, így erre költöttem végül a félévi jegyzettámogatásom utolsó részét.

Isszaak Babel: Odesszai történetek
Megint beégek valami világirodalmi fontos szöveggel, amit még nem olvastam, és amiről nem igazán tudom, miről szól. Csak kíváncsi voltam rá, 200 Ft-ért egy könyvtári kiárusításon.

Fannie Flag: Sült zöld paradicsom
Az évem, hanem az életem legjobb olvasása. Polgárjogi, leszbikus és feminista nézőpontokat is mozgat, és fantasztikusan könnyeden teszi ezt. Imádtam, imádom, és imádni fogom, főleg ezután, hogy már saját példányom lett belőle. Itt írtam róla.

3.) Ajándékba kaptam

Patricia Highsmith: Carol
A híres leszbikus regény, amit még nem olvastam, és a filmet sem láttam, de moly.hu-s ajándékozás eredményeként már a polcomon van. És, szóba került A nagy sikolyról szóló beadandóm kapcsán is, hogy mint a „bamba nő ráébred a világára” témában a két könyv összeolvasható volna. Meglátjuk.

4.) Könyvbörzén jártam, könyveket cseréltem, ezekre:

Kukorelly Endre: Mind, átjavított, újak, régiek
Kukorelly Endre a posztmodern magyar líra egyik legnagyobb alakja, ez pedig egy gyűjteményes kötet, ami néhány éve jelent meg, minden versét tartalmazza, és még dedikált is. Régóta szerettem volna olvasni tőle, de féltem egy könyvét a kezembe venni. Most csaponghatok majd. :D

Padisák Mihály: Kanóc az emberszelídítő
Padisák Mihály Éljen a száműzetés! című könyve életem első jelentős könyve. Két folytatás jelent meg Kanóc történetéből, és bár most a sorrendet nem ismerem, az egyik ez. A másik a következő könyv.

Padisák Mihály: Kanóc, az életművész
Kíváncsi vagyok rájuk. :)

5.) És megint vettem…

Először is kint voltam a Bödön Piacon, a Kóborló Könyvesboltnál, ahol egy törzsvásárlói kedvezményel, potom 800 Ft-ért sikerült beszereznem hibátlan állapotban:

China Miéville: A város és a város között
című könyvét, amit nagyon sokan nagyon szerettek idén, és amiről nem tudom ennél többet, csak hogy megláttam, és meg szerettem volna venni.

Aztán találkoztam egy kedves mollyal, aki elpasszolta nekem néhány könyvét, így hozzám került az év zárásaként:

Bódis Attila: Lázadni veletek akartam
Egy újabb könyv a román diktatúráról és annak leveréséről, ezúttal egy olyan srác nézőpontjából, aki gyermekkorában arról álmodozik, hogy a barátaival megdönti a rendszert. Ugyanitt: Miért reprezentáltabb a magyar irodalomban Cauchescu mint Kádár?

Emma Donnoghue: Érzékek tánca
Leszbikus regény ez, és történelmi és krimi. Nem igazán tudok erről sem többet.

Jim Crace: Az utolsó aratás
Szintén történelmi. Egy angol faluról, aminek nincs jövője egy új földtörvény értelmében, és tűz űzi el őket. Nem igazán tudok erről sem többet, de sokan szeretik, és a XXI. Század Kiadó adta ki, és az ő marketingjük tett kíváncsivá. :)

Sofi Oksanen: Baby Jane
Ez a nő úgy ír, ahogy Karafiáth Orsolya szeretne. Rideg, bántó és provokatív regény ez a depresszió különböző fajtáról egy leszbikus regényben. Nagyon szerettem, januárban biztosan írok róla.

u.gif

És akkor térjünk is rá arra, miket olvastam decemberben:

Bálint Erika: Adj esélyt!
Mint már fentebb írtam.

Cate Woods: Bárcsak ismernélek
Egy nő megelégelte a kisvárosi, boldognak tűnő lehetséges életét, és elhatározza, hogy megvalósítja magát, miközben egy, a mindenki online forgalmát figyelő társkereső megtalálja a lelki társát. Érdekes könyv, de nem fogott meg igazán. Már értékelés is született róla, itt.

Csider István Zoltán: Rendrakás
Fentebb már említettem

Bakró-Nagy Marianne (szerk.): Okok és okozat
Ott kell kezdeni, hogy Bakró-Nagy Marianne az egyik olyan tanár, aki nagyon nagy hatással volt rám. Alapvetően finnugorista, de nagyon sok dologgal foglalkozik mellette, így a tabusított nyelvvel és a nyelvészet határtudományaival, például. Ez a könyv egy tanulmánykötet a finnugor kutatás határterületeiről, így a történetéről, társadalomrajzáról, lehetséges filozófiai vonatkozásairól. Olyan szerzők írtak bele, mint Szilárdi Réka vagy Krekó Péter, és nagyon fantasztikus tanulmánykötetke ez.

Medvefelhő a város felett
A könyv egy kortárs indián versantológia, ami sok szerzővel dolgozik. A kötet címe miatt valamelyest azt vártam, hogy az indián kultúra és a városiasodott amerikai polgári élet fog benne ütközni főleg, és bár voltak ilyen versek, ez sem jellemző rá. És nagyjából nincs is semmilyen vezérfonal az antológiában, pedig érdekes lett volna. Mindenesetre egy kötetnek érdekes, csak többet vártam vagy mást. És vannak benne durván jó, akár provokatív szövegek is, csak lehetett volna egy erősebb, progresszívebb válogatás szerintem.

Sofi Oksanen: Baby Jane
Fent írtam róla, és értékelés is várható, mert nagyon fantasztikus könyv.

Elizabeth Stone: Mondd, hogy ez a valóság
Fent írtam róla, és értékelés is várható.

Erdős Renée: A nagy sikoly
A könyv, amiből beadandót írtam. Másodszor olvastam el. A könyv Dóra házasságát és a házasságkötését követő éveit írja le a századforduló utáni nagypolgári családban. Amiért érdekes, hogy a szexualitást tematizálja, a női orgazmust, vagyis annak nemlétét, mindezt valami rendkívül nyárspolgári közegben, ahol minden a látszat, és minden az erkölcs. Főleg erről írtam a beadandómban.

Naomi Alderman: A hatalom
Ezen jót nevettem, amikor megláttam, hogy A nagy sikolyt, A hatalmat és az Előhívást egymás után olvastam, mert ez a három könyv egy-egy nagy feminista tömb. Naomi Alderman egy olyan világot indít el, ami megtévesztésig hasonlít a miénkhez, amíg egy nap a nők elkezdenek elektromos áramot közvetíteni a kezükkel. És lassan a nők kezébe (kezébe, érted) összpontosul a hatalom. Leginkább ennek a hosszú folyamatát írja le, több, egymástól független szereplő történetéből. A könyv végén pedig egy levelezéssel csavar az egészen még egy nagyot. Szerettem, eléggé.

George Lakoff: Ne gondolj az elefántra!
A könyv a szakdolgozatomhoz kellett, hogy megismerjem annak a kognitív keretnek a működését, amit Lakoff írt le, és amit én is használni fogok, de ennél több ez a könyv, sőt. A könyv egy az Egyesült Államok republikánus győzelmeit vizsgáló könyv, ami tanácsokat ad, és mélyre menően elemzi a republikánus történetet és logikát, és azzal szemben igyekszik stratégiát állítani. Beszél a melegek házasságának a nem támogatásáról, a nem zöld politikáról, a szociálisan érzéketlen kormányozásról, és arról, hogy lehet erről úgy beszélni, hogy ne a republikánus malmokra hajtsák a vizet. Nagyon jó kis könyv, fontos nyelvészeti, politikai és közéleti gondolattal.

giphy_2.gif

Susan Faludi: Előhívás
Erről a könyvről már sok szó volt a blog facebook oldalán a Margó Irodalmi Fesztivál kapcsán, ahol az írónő is részt vett, és bemutatta a két év után végre magyarul is olvasható regényét. A könyv az apjáról szól, aki túl a hetvenes évein egyszercsak nővé operáltatta magát. És bár ez a könyv kiinduló helyzete, nagyobb hangsúlyt kap az apa magyar zsidósága, aki végignézte a magyar holokausztot, vagy a 2004-16 közötti hazai politikai helyzet. Nagyon progresszív könyv, szórakoztató, de tudományos alapossággal írja meg a budapesti zsidóság elmúlt 150 évét, de ugyanígy ír a transzexualitásról, a feminizmusról, vagy arról, ahogy felkutatta a családját. Nagyon izgalmas könyv, amivel végül zárom is az évet (még van belőle 20 oldal, de azt ma elolvasom), és biztosan erről is fogok írni. ;)

Nézzük kategóriák szerint:

Egyetemre olvastam, kötelező: A nagy sikoly
Szórakoztató irodalom: A hatalom, Mondd, hogy ez a valóság, Baby Jane, Bárcsak ismernélek!, Adj esélyt!, Előhívás
LMBT könyvek: Mondd, hogy ez a valóság!, Adj esélyt!, Bárcsak ismernélek!, Előhívás
Nem angol/magyar anyanyelvű írta: Baby Jane
Friss megjelenés: Előhívás, A hatalom, Mondd, hogy ez a valóság!, Okok és okozat, Adj esélyt!

És a blog.

Jó hónapot zártunk. A facebookon elég eredményesen lezajlott a karácsonyra hangolódó #ugyanazaszeretet kampány, a blogon pedig értékelés született az Adj esélyt!-ről, a Bárcsak ismernélekről és kiment az Engedj közelebb!-ről szóló értékelés is. Emellett összeszedtem egy kibeszélős bejegyzésben, mik azok a könyvek, amiket még el szerettem volna idén olvasni, kisebb nagyobb eredményekkel ez sikerült is, és az év olvasásait egy Újraolvasnám – újraírnám – elégetném bejegyzéssel mutattam be. És időben kint a summa is. ;)

Ennyi lettem volna mára, ennyi lettem volna a hónapra, és ennyi lettem volna az évre is. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Biztosan érkezem hamarosan a jövő évi tervekkel, és az ígért értékelések is csordogálnak majd, tartsatok velem azokban a bejegyzésekben is. :)

Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, less be facebookra, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod.

A következő bejegyzésig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Mi mindent olvastunk idén?

Év végi újraolvasnám, úraírnám, elégetném kihívás

2018. december 28. - Szilvió

Sziasztok,

sokat gondolkodtam, hogyan lehetne summázni a blog első teljes naptári évét, és arra jutottam, hogy az idei olvasásokkal kellene valamit kezdeni, elsősorban az LMBT témájú olvasásaimmal, másrészt a valamiért fontos szövegekkel. Így most jöjjön, az év végi Újraolvasnám – Újraírnám – Elégetném, amiben az év olvasmányai közül harmincat gyűjtöttem össze, és azokból sorsoltam hármasával, amik közül döntök, hogy melyik milyen sorsra jutna, ha muszáj volna.

lllllo.JPG

Mielőtt viszont elkezdenénk, fontos leszögezni, hogy nyilván nem értek egyet a könyvégetéssel, hiszen ahol könyveket égettek, ott később embereket is, és nyilván nem szeretnék senkit megbántani azzal, ha a kedvenc könyveteket égetném el, ez csak az én pillanatnyi benyomásom. Beszélgessünk róla, és vitassuk meg.

A kötelező kör után pedig kezdjük is:

1. játék
Simon és a homo sapiens-lobbi – Szólíts a neveden – Momo

Kezdésnek három kedvencet, persze. Szóval a Momot újraírnám, mert rendkívül álmosító, miközben fantasztikus könyv. De ez azt jelenti, hogy valamelyiket el kell égetnem. De ha elégetem a filmet, akkor a filmadaptáció marad? Ha marad, akkor a Szólíts a neveden égjen, mert valamilyen mértékben kárpótol, hogy remek a filmje, de Simont semmiképpen nem szeretném elégetni. Még akkor sem, ha borzalmasan adaptálták. A Simon kell. Marad. És bármikor újraolvasom.

A Simon és a homo sapiens lobbiról értékelést itt írtam, itt írtam a Love, Simonról, mint filmről, itt pedig arról, miért fontos szöveg szerintem.
A Szólíts a nevedenről értékelést itt írtam, itt írtam a filmről, itt pedig egy slam poetryt olvashattok, amit a film ihletett.
A Momot pedig szeptemberben olvastam.

2. játék
Meleg század – Inkább boldog – Neked adom a napot

A Meleg századot égetném el, mert a könyv nagy része már részletekben megjelent különálló tanulmányként, az Inkább boldogokat újraírnám, vagy legalább újrafordítatnám, mert a nyelve nagyon mímelt, nem kapta el a fiatalos életérzést. A Neked adom a napot pedig egy falatnyi remény, és hit, amire mindig szüksége van az embernek. Mindig.

Ide gyűjtöttem ki a kedvenc történeteimet a Meleg századból, itt pedig a könyvről írtam értékelést.
Itt az Inkább boldog értékelését találod.
Itt a Neked adom a napot! néhány kedves idézetét leled, itt pedig az értékelésemet róla

3. játék
Egy kis élet – Éjszakai fürdés – Bádogember

Azt szerettem nagyon az Éjszakai fürdésben, hogy foglalkoztatja az AIDS kérdés, amiről nagyon szívesen olvasnék többet. Megfogalmazza, hogy a melegséget gyökeresen változtatta meg az, hogy a szerelem egyet jelentett a halállal, és én ezt, a vírushoz szocializáltként sosem fogom tudni megérteni. De a Bádogember is foglalkozik az AIDS kérdéssel, mégha sokkal személyesebb, és nem annyira társadalmi szinten is, így azt hiszem az Éjszakai fürdésnek kell égnie. A Bádogembert újraírjuk, mondjuk hosszabbra, amiben többet megtudunk arról a békés gyermekkorról, és amiben többet elidőzünk délen. Az Egy kis életet pedig biztosan még sokszor újra fogom olvasni, mert az kell az embernek. Széttép, és otthagyja a lelkedet, de kell.

Az Egy kis életről itt, az Éjszakai fürdésről itt, a Bádogemberről pedig itt áradoztam sokat.

4. játék
Mindig ez van – Mondd, hogy ez a valóság! – Adj esélyt!

Ez könnyű lesz. A Mindig ez van fantasztikus, az Adj esélyt! jó, de lehetne jobb, húznék is belőle, és nem csinálnám ki minden szereplőnek a szüleit. A mondd, hogy ez a valóság! pedig egy könnyű, romantikus erotikus meleg ponyva, aminek a története akár még jó is lehet, de a nyelvezetével nagyon sok gond van. Erről majd írok bővebben külön értékelést, de azt már csak jövőre. ;)

A Mindig ez vant itt imádtam nagyon, az Adj esélyt! pedig itt.

5. játék
Uszadékfa – Osztálykép – Eleanor Oliphant köszöni, jól van

Az Eleanor egy fantasztikus könyv, nagyon jól adagolja az információkat, könnyen olvasható, és közben egy nagyon para történetet prezentál. Maradnia kell olyannak, amilyen. Az Osztályképet újraírnám, szintén nagyon terhelt minden család benne, és elég rövidke is, és nekem a vége sem annyira tetszős, egy jó könyv, és nagyon örülök, hogy a könyvpiacon van, de van hová csiszolni. Az Uszadékfát azért sajnálom elégetni, mert az első magyar interszex regény, de hátha jönne helyette másik, aki az én sok kérdésemre az interszexséggel kapcsolatban jobban válaszolna.

Az Uszadékfáról itt írtam, az Osztályképről itt, az Eleanor Oliphant köszöni, jól van pedig a novemberi olvasmányok között van.

6. játék
Férfiműszak – Bárcsak ismernélek! – Engedj közelebb!

Szóval mindhármat újraírnám. De ha nem lehet, hát nem lehet. Az Engedj közelebb! egyszerre tud egy vagány spinoff lenni, és egy hatalmas posztmodern színházi geg, szóval legyen az, hogy azt olvasnám újra. A Férfiműszak egy fontos interjúkötet a meleg escortról, annak a csúcsáról, de szerintem lehetne ennél több is a könyvben. A Bárcsak ismernélek! egy korrekt könyv, de nem hiányozna, talán senkinek.

A Férfiműszakról itt, a Bárcsak ismernélekről itt, az Engedj közelebb!-ről pedig itt írtam.

7. játék
Egy különc srác feljegyzései – Macskám, Jugoszlávia – Sült zöld paradicsom

Szóval a Sült zöld paradicsom az élet értelme. A legegyértelműbb dolg, amit a játék hozhat, hogy marad, és újra olvasom, bármikor. Hasonló a helyzet az Egy különc srác feljegyzéseivel, de ha újra kell írni, akkor Charlie biztosan hosszabban értekezik az olvasmányairól, és a vége felé is rendszeresebben küld leveleket. A Macskám, Jugoszlávia persze fáj, mert jó könyv, és egy zh-n véletlenül ennek a könyvnek a történetét kezdtem el írni, A nagy sikolyé helyett, de a szabály az szabály.

Az Egy különc srác feljegyzéseiről az értékelésemet itt, a Macskám, Jugoszláviáról szólót itt, a Sült zöld paradicsomról szólót pedig itt találod.

8. játék
Szeptember – Kiszáradva – A Hold legsötétebb oldala

A Hold legsötétebb oldala kedvenc lett. Mint formailag, mint tartalmilag egy nagyon jó ifjúságinak tartom, és nagyon szerettem. A Kiszáradvát újraírnám. Többet beszélne az elvonó utánról és Disznófejről. A Szeptembert egyre többre értékelem, ahogy telik az idő, valamiért nem engedik el a gondolataim azt a könyvet, most mégis azt égetném el, mert e kettő mellett nincs nagy esélye.

A Szeptemberről szóló értékelésemet itt, a Kiszáradváról szólót itt, a Hold legsötétebb oldaláról szólót pedig itt találod.

9. játék
Három dolgot mondj – Én vagy senki – Billie

A Billie egy jó könyv, nem hasít szét, de közben jól ír a melegségről, a mélyszegénységről, és arról, hogy z álmok hogyan vállhatnak valóra. Így kell ezt Anna Gavalda. Mindenképp újraolvasnám. A három dolgot mondj!-ban nem tenném annyira egyértelművé, hogy ki a levelező barát. Feszültnek kellene lennem ezzel kapcsolatba, és nem idegesnek, hogy hogy lehet ennyire hülye ez a liba, de egyébként egy korrekt ifjúsági, szóval nem szeretném elégetni. Nem úgy, mint az Én vagy senkit. Ez a regény egyszerűen nem működött, nincs mit szépíteni, sajnálom, nem volt izgalmas, és nem is volt logikus, nem voltak érdekesek a szereplők, semmi nem mentheti meg. Csak az, hogy már továbbadtam.

A Három dolgot mondjról szóló értékelésemet itt, az Én vagy senkiről szólót itt, a Billie-t imádót pedig ide kattintva érheted el.

10. játék
Engedetlenség – 13 perc – A számolás joga

Itt szintén az van, hogy mindhárom könyvbe lehetne javítani, de egyikbe sem sokat. Mindenesetre újraolvasnám az Engedetlenséget, bár a végén szerintem egy picit elnagyolt, de fontos és klassz ütközés ez az ortodox zsidó kultúrával és a leszbikus témával. Meg hát olvasni is jó volt. :D
A számolás jogába beleírnám azt a következetes, de drámaibb narratívát, amit a film tartalmaz, miközben maradna ilyen precíz és alapos, a 13 perc pedig, fáj, de csak egy jól megírt és ügyes ifjúsági krimi, amit most épp elégetnék.

Az Engedetlenséget itt imádtam nagyon, a 13 percet augusztusban, A számolás jogát pedig októberben olvastam.

Ti valahol máshogy döntöttetek volna? Mivel kapcsolatban érvelnétek másként? Érdekel a véleményetek, írjátok meg bátran kommentként! Én ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok.

Hamarosan érkezem a decemberi summával, aztán meglátjuk, hogy milyen tervek vannak a 2019-re. Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra. Ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledjétek a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Cate Woods: Bárcsak ismernélek

2018. december 19. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben a nagy testvérről mesélek, aki megfigyel minket, aki konstruál rólunk egy képet az online viselkedésünk alapján, és aki kiválaszt nekünk a világon 10 embert, akivel a legjobban összeillünk, és akivel a legtöbb közös van bennünk. Mert ugye, mindenkinek megvan a lelki társa, de mi van, ha a tiéd épp Timbuktuban kapál napi nyolc órában, és nem ér rá téged keresni. Nos, a Bárcsak ismernélek! ezt a helyzetet hidalja át a történetében. Nézzük is:

barcsak_ismernelek.JPG

Percy Jamensnek nincs rossz élete. Egy fiatal nő egy pasival, akinél jobbat önteni sem lehet, egy munkahelyen, ahol megbecsülik őt, mindezt egy angol kisvárosban, biztos egzisztenciával. A könyv felütésekor ugrana ebből egy nagyot, egy új munkahelyre jelentkezik, ahová végül nem veszik fel, pedig könnyen lehet, hogy az ideális állás lett volna. Hazafelé a vonaton mégis rájön, hogy nem baj, hogy így történt, és lehet elégedett a maga életével.

A napokban kapott egy levelet az EROS TECH-től, amiben azt ígérik, hogy gyökeresen megváltoztathatják Percy életét. Pedig Percy épp elégedett vele. Aztán kap egy ímélt. Aztán felhívják, majd meglátogatják, és elmondják neki, hogy egy új algoritmus képes meghatározni, ki az ideális partner számára. És itt kezdődik a bonyodalom, amiről többet nem mesélek el.

A könyv fő szála az első oldalakon megkezdődő, Percy személyiségében és éltében fellépő feszültség, ami azt tematizálja, hogy mennyire kell beérni egy jó élettel, és ez a beérés hová vezet hosszú távon. És nagyon érvényes, fontos, 21. századi konklúziót von le az írónő ebben. A könyv viszont emellett nagyon sok fontos kérdést érint még, mint a leszbikus pártalálás, a szülés utáni depresszió, a munkahelyi kiégés, a szüléssel kapcsolatos társadalmi elvárások (és ha már itt tartunk, a macskás vénlánnyá válás fenyegettsége) a házaséletbeli problémák, az idol építés a mai, interneten és bulváron alapuló világunkban, vagy akár az elköteleződés. És mindezt rendkívül könnyen teszi.

A komoly dolgok ellenére ez egy romantikus regény. Nyilván elsősorban női olvasóknak. Az előző bekezdésben felsorolt problémákat pedig ebben a keretben mozgatja. Beszélget róluk, női szemszögekből és érzékenyít. Az egyes szám első személyű elbeszélés miatt kapunk sokszor egy álláspontot, amiből azonban könnyen kimozgat minket a történet, és segít, hogy mi gondolkozzunk el problémákon, és hogy mi saját álláspontot alakítsunk ki, ami számomra a könyv egyik legnagyobb előnye.

A másik pedig az, hogy menthetetlenül vicces. Könnyeden vicces. Ami kikapcsol. Egyrészt Percy gondolataiban lenni, állati izgalmas, másrészt tele van a regény félreértésekkel, amiket az olvasó sem fejt fel feltétlenül, és hazugságokkal, amik persze további hazugságokat szültek. És ezek végzetesen elkevernek minket, és mókás megoldásokhoz vezet. Nem biztos, hogy kellett volna ez a terjedelem ehhez a könyvhöz, mert néhol kimerült, de összességében egy társadalom- és önkritikára hajlamos, valamennyire egyedi hangot kaptunk, amibe az olvasó mégis bele tudott helyezkedni.

Nagyon szerettem a könyvben, hogy nem direkt romantikus. Hogy csak Percyről szól. Így van időnk megismerni a barátait. A munkahelyi barátnőjét, és a gyerekkori barátait is, akik, ahogy az már lenni szokott, az életük más-más szakaszaiban járnak. Egyrészt nagyon érdekes volt, hogy valódi reakciókat adtak a történet cselekményeire, másrészt pedig, hogy az életük nem volt alávetve Percy életének. Nekik megvolt a saját regényük, amibe bele-bele tekinthettünk, ha úgy tetszik, néhány gócpontot összesűrűsítettek nekünk, de összességében mégis működtek, mégha azért a könnyebb romantikus komédiák szereplőtípusai, így a színésznő vagy az otthon maradó anya sémáiban maradtak. Mégis működtek.

És elsősorban ezt gondolom erről a könyvről, és az értékelések többsége is erre fut ki. Hogy ez egy korrekt könyv. Jól van megírva. Működik. Izgalmas. Tele van feszültséggel, mert végig nem tudod meg, hogy mi lesz a könyv végén (sőt, tovább megyek, rendesen meglepődsz a végén, hogy mennyire elképzesztően kézenfekvően vezeti le az eddigiekből az írónő, és imádod, hogy mekkora csavart tett bele)… De nem lesz több. Őszintén meglepődnék, ha valaki számára ez volna a kedvenc könyv, de egynek érdemes elolvasni.

Ajánlom a könyvet, aű romantikus zsáner szeretőinek, ha valami többre vágynak, valamire, ami nem a klasszikus sémákra épít, van eleje, van közepe és van vége. Ajánlom a bizonytalan romantikus olvasóknak, akik kikacsintanának a műfajból, vagy akik épp be. Nagyon jó kapukönyv lehet mindkét irányba. Ajánlom azoknak, akik valami kényelmeset olvasnának, vagyis valamit, amibe bele lehet feledkezni, ha eltűnnél a világ elől, de nem feltétlenül figyelnéd végig mind a 400 oldalát. És ajánlom mindenkinek, akinek felkeltette az érdeklődését a bejegyzés.

Cate Woods: Bárcsak ismernélek!
Lettero, 2018
392. oldal
Így olvastam: Villamoson, meg 50-60 oldalas ülésekkel, kb. napi 100 oldalt haladtam, de meg lehetett volna jobban is küldeni.

Ennyi lettem volna mára. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Ha olvastátok a könyvet, vagy bármivel kapcsolatban kérdésetek, kommentetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok bátran kommentet. Az ünnepek után pedig érkezem a következő bejegyzésekkel.

Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra. Ha háttértartalmak is érdekelnek, vagy meglesnéd az advent alatt tartó #ugyanazaszeretet kampányt, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be nyugodtan instagramra.

És persze semmiképp ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

(És persze áldott ünnepeket kívánok!)

Szilvió

Bálint Erika: Adj esélyt!

2018. december 14. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy új, magyar nyelvű, meleg témában utazó regényről fogunk beszélni, Bálint Erika néhány hete megjelent Adj esélyt! című könyvéről, amely egy nagyon erős történettel dolgozik, és fontos dolgokat vet fel a szülőségről, a gyermekségről és az elhagyottságról is. De nézzük bővebben:

adj_eselyt.JPG

Az Adj esélyt! cselekményét, egy múltbéli 13 évvel ezelőtti esemény adja meg, amihez képest a szereplők viszonyulnak valahogyan. Ez a cselekmény pedig az, hogy Adorján, a sebész elhagyta a feleségét, Évát, és a nyolcéves gyermekét, Tomit. Tovább borzolta a kedélyeket, hogy Adorján egy férfiért hagyta ott Évát és Tomit, és hogy nem jelentkezett, mint apa.

A könyv cselekménye viszont napjainkban játszódik. Egy zsúfolt napon kezdődik Budapest belvárosában, egy forgalmi dugó okozta balesetben, ahol Adorján látszólag meghúzta a felsőtestét, és találkozott egy sráccal, aki hasonlíthat Tomira. Később kiderül, hogy a srác nem Tomi, ez a kiderültek szerencsésebb része, és hogy Adorján halálos beteg, és pusztán hónapjai vannak hátra. És igen, ez valamelyest értelmezhető egyfajta klisés egymásratalálás regényként, de az írónő ennél alaposabb.

A regény a három főszereplőt követi. Őt, a környezetüket és az emlékeiket. És mindhárom nézőponthoz tartozik egy első szám első személyű, mélyre néző rész, és egy első szám harmadik személyű elbeszélés, ami inkább követi a szereplőt és a környezetüket. Adorján nézőpontjában ott van a kórház, ahol dolgozik, a betegség és az ügyvéd barátja, Ádám, aki támogatja őt. Tamás nézőpontjában osztoznak a barátai elsősorban, Éva nézőpontjában pedig nagyanyó a fontos mellékszereplő, aki valamelyest az írónő szócsöve. Nagyanyó tartja fent a kapcsolatot Adorjánnal, akivel elvágta Éva a kapcsolatot, és ő az, aki Évának folyamatosan mozgatja a lelkiismeretét.

És ha már alaposnak tartjuk az írónőt: ez leginkább az indítékokban jelenik meg. Éva megszégyenítve és megalázva érezte magát, amikor Adorján bejelentette, hogy elhagyja egy férfiért, és egyébként is elég homofób környezetben nő fel, amin persze túl fog, és túl kell lépnie. A sors majd úgy hozza. De hajlamosak vagyunk, és az elbeszélés egy pontja rátesz erre az olvasatra, Évát egy kielégítetlen picsának tartani. Sőt, ahogy telnek a napok az olvasás óta, egyre szimpatikusabb ez az olvasat.

Adorjánt Éva azzal fenyegette meg, mint a feltörekvő sebészt, hogy ha nem hagyja békén Tomit, akkor mindenkinek elmondja, hogy meleg a férje. És Adorján nem szerette volna ezt a kockázatot vállalni, akkor. Persze 13 évvel ezelőtt ez egy legitim döntésnek is tűnhetett, de nem kér felmentést Adorján ezért. És ez egy nagyon elfogadhatónak tűnő álláspont, különösen Éváéval szemben, aki úgy gondolja, nincs mi alól felmentést kérjen. Tomi folyamatos kérdezősködései elől Éva azt hazudta a fiának, hogy Adorján meghalt. Nyilván Tominak sem könnyű feldolgozni, hogy az apja él. Csak 13 éve nem nézett felé.
És ettől mind az egész egy nagyon könnyen olvasható, de állatira feszültséggel, suspens-zel teli regény.

De a feszültséghez hozzá tartozik az, hogy nem mindig működik, ha a konkrét sorokat, és nem a történetvezetést nézzük. Tele van olyan finomságokkal a regény, mint azzal, hogy egy kapcsolatból kell maradjon annyi, hogy tudjuk, mit szeret a másik, vagy például a piros székkel kapcsolatos epizódok is fontosak. De vannak olyan túlírtságok, minthogy a kanalak felszedik a főzelékterhüket a tányérról, vagy hogy a szomszéd házban a pusztulás milyen meghívós bált rendez. Ezeknél azt érzem, hogy a regény elvesztette a fókuszát. És el lehet mondani erről, hogy például a filmkultúrában jól tud kinézni, de nem működnek a regényben, nem lesz tétje.

A regény erőssége viszont, hogy rendkívül sok melegséggel kapcsolatos állítást mutat fel, amiknek különbözőek ugyan a legitimitása (és a szerző ezt is jól kiegyenlíti), de kétségkívül a mai társadalomban létező, melegséggel kapcsolatos narratívák. Ilyen az, hogy a melegség egyaránt lehet hálószobatitok, amihez senkinek semmi köze, és ezzel egyszerre lehet egy mozgalmár álláspont is legitim. Hangsúlyt fektet arra, hogy a melegséget ma is sokan betegségnek tartják. Reflektál arra a sztereotípiára, miszerint a melegek mind mocskos ágyakban fetrengenek az első szembejövővel, reflektál arra a KDNP közeli nézőpontra, ami szerint a melegség egy magtalan kapcsolat, aminek így nincs legitimitása. Reflektál arra, hogy a melegség feltételezése magyar utcákon is járva jelentheti azt, hogy megverhető vagy, hogy emberek szerint az, hogy valakire rásütjük, hogy meleg, az a legrosszabb címke, amit kaphat.
Ezzel kapcsolatban nagyon szerettem, és örültem, hogy szóba került még a gyűlöletbűncselekmény, ami jogilag lefektetve nagyobb büntetést von maga után, mint ha csak garázdaság történne. Lefordítva aktivistáról, ha bántódásod esik, és valószínűsíthetően azért, mert meleg vagy, akkor ott nem pusztán neked esik bántódásod, hanem a meleg közösségnek üzennek a támadók, és így egy megfélemlítő erejű, csoportellenes tevékenység áldozata vagy, azt a jog jobban elítéli.

És beszél minderről csak egy egyszerű történetben. Nem érzed azt, hogy te egy hiperérzékeny, társadalomra nyitott, alaposan átgondolt könyvet olvasol, csak beleveted magad a cselekménybe. Rendkívül olvasmányos, és fontos szövege lehet ez a magyar nyelvű szórakoztató irodalomnak, amit bátran merek ajánlani.

A kedvenc részem: Ez most para lesz, de Adorján motoros jelenete. Nagyon durván azt gondoltam a regény elején, hogy ő csak azért orvos, mert miért ne. És ott tétje lett ennek az egész szövegben, és szintén az van, hogy napok óta nem megy ki a fejemből, mert akkora Baszd meg!, és fantasztikusnak tartom, és én sem tettem volna másként.

 Ajánlom a könyvet olyanoknak, akik nem romantikus könyveket keresnek, és szívesen olvasnak valamit, ami ki van találva, mégis gördülékeny. Ajánlom azoknak, akik nyitottak egy első könyves magyar írónő regényére, és nem rettenti meg őket lehetséges szétírások. És ajánlom mindenkinek, aki gondolkodik a könyvön, vagy a poszt felkeltette az érdeklődését.

Bálint Erika: Adj esélyt!
Könyvmolyképző, 2018
296. oldal
Így olvastam: Három hosszabb ülésben, egy nap alatt. Rendkívül könnyen olvasható, ifjúsági nyelve van, olyan feszültségekkel, amik nem engedik elhagyni.

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, és köszönöm Bálint Erikának a bizalmát, hogy elküldte nekem ezt a könyvet. Ha olvastátok már, vagy kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban. :)
És hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, addig keressétek a blogot facebookon háttértartalmakért és az ott zajló #ugyanazaszeretet kampány képeiért, vagy ha az érdekel, ki áll a blog mögött, keressetek bátran instagramon.

És semmiképp ne feledjétek a következő bejegyzésig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió