Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

5 kortárs magyar LMBT+ verseskötet a magyar költészet napjára

2020. április 11. - Szilvió

Sziasztok,

bizonyára a legtöbben tudjátok, de ez a nap más, mint a többi, de az ünnepelt nem igazán ünnepelt sokat az életében, bár egyszer meglepte magát egy verssel, Születésnapjára. Szóval ma van József Attila születésének 115. évfordulója, ezen alkalomból a magyar költészet napja, és mivel fontos számomra ez a téma, és egyébként az elmúlt évben több fontos LMBT+ verseskötetet olvastam, ezért arra jutottam, hogy csak mesélek róluk. Ötről, amelyek különböző módokon, de szerintem fontos kötetek, akárhogyis.kepkivagas_12.JPG

Gerevich András: Barátokv1.jpg

Gerevich Andrást jelenleg elsősorban a fordítói munkái kapcsán ismerjük, de persze van négy verseskötete is. Debütkötete volt az Átadom a pórázt, ezt követően jelent meg a Férfiak című kötete, majd a Barátok, és a legfrissebb, de már 2014-es kötete a Tizenhat naplemente. Két dolog miatt választottam a Barátokat. Egyrészt, és ez nagyon személyes, de 2014 előtt ismertem meg a kötetet, és nagyon sokat jelentett egy olyan meleg kamasz srácnak, aki valami kötőcskének készül. Másrészt mert szerintem ez a meleg szempontból igazán jelentős kötete. A Barátok kötet végigveszi azokat a férfiakat, akikkel a lírai énnek dolga volt, finom dolgokat emel ki belőlük, keresi a maga helyét is a barátok között, miközben ketyeg a biológiai óra, és el kell döntenie, hogy szeretne-e családot, miközben érzi, hogy meg kell fogalmaznia azt a modellt, amiben egy férfi és bárki, családként élhet.
Nem akar megúszni ez a kötet, tök keményen belemegy testi dolgokba, a fiatalság dicsőítésébe, öngyilkosság kérdésébe, vagy éppen abba a családba, amibe beleszületett. Beszél a halott apáról és a csendes anyáról, de annak is szentel egy verset, hogy hogyan lehet valaki magyar, akit állampolgár-társai belelőnének a Dunába. Egy olyan kötet ez, ami egyaránt híd lehet a költészet felé igyekvőknek, és azoknak, akik valami személyeset olvasnának egy intim meleg lírai éntől.

v2.jpgRosmer János: Hátsó ülés

Három éve nem tudom eldönteni az irodalmi élet oda-vissza írásaiból, hogy feltehetően biztosan ki áll a Rosmer János alteregó között, szóval erről nem mondok semmit. Azt viszont elmesélem, hogy 2017 júniusában olvastam el a könyvet, nagyrészét egy forró napon a szegedi Vértónál egy fa árnyékában, miközben egy barátom mást olvasott a közösen hozott pléden. Ekkor már hét éve jelent meg ez a kötet, és az irodalmi élet őrültmódon lelkesedett érte, amiből én 13 évesen egy kis baranyai faluból persze semmit nem érzékeltem akkor, nyilván. Rosmer János kőproli, és ez nagyon felszabadító. Leplezetlenül beszél a szexusról, húsról és húsokról, férfiakról, akiket és akik. És közben nyilvánvalóan zseni, olyan kulturális és popkulturális utalásrendszerrel dolgozik, amit bárki megirigyelne. Schakespeart, Wilde-ot és Ken babát idézi meg, akinek nem Barbie-ra van szüksége. Nem veti el SM kellékeket sem a líra nyelvén, és közben egy pillanatig nem lesz öncélú. Feszes költői szövegek, amik tartanak valahová, és kipeckeli annak a szenvedélynek a száját, amiről talán kevésbé szókimondó keretben, de évezredek óta beszélgetünk.

Olty Péter: Heteró közegbenv3.jpg

Olty Péter verseskötete most egy éve jelent meg, és nagyon vártam, hogy olvashassam, mert a Nádasdy Ádám jegyezte fülszöveg sokat ígért a heteróságról, mint a diverzséget, széttartóságot jelentő közegről. És ez valóban több síkon jelenik meg a kötetben. Rögtön az első versben az igluépítő főhős befalazza magát, amivel elvágja magát a környezetétől. A második szövegben olvashatunk a bibliai Jonatán és Dávid gyermekkori homoromantikus kapcsolatáról, de beszél a melegség kamaszkori felismeréséről, tesiöltözőkről, a melegradarról és arról, ahogy az apa próbálja megnevelni az eltartó ujjal teát kortyoló gyermekét. A kötet második felében szintén szókimondóan, már már provokatívan, közhelyeket túlhasználva beszél a szexualitásról és a test szépségéről is. Egy számítógépes játék avatárjaként jó seggű karaktert épít magának, vagy például megjelenik a virgács fallikus szimbólunként, miközben a kötet motívumai otthonosan mozognak a biblikus, mitológiai vagy popkulturális, gyakran tudományos jelenkori közegben is. Nem feltétlenül működik jól ez a kötet kezdő kortárs versolvasók kezében, de bátrabbaknak vagy kísérletezőbbeknek nyugodtan merem ajánlani.

v4.jpgLesi Zoltán: Magasugrás

Lesi Zoltán Magasugrás című kötete tavaly könyvhéten jelent meg, és hamar az egyik kedvenc köteteim közé került. A benne található versek elsősorban levelek, vallomások vagy rövid személyes történetek, amelyek együtt adják ki az 1936-os berlini Olimpiai német magasugrójának, Dora Ratjennek a történetét, aki csak azért indulhatott az Olimpián, mert a németek eltiltották Gretel Bergmannt zsidó származása miatt a részvételtől. Dora interszexnek született, és a szülei lánynak nevelték, ő nőként gondolt magára, és nőként versenyzett is. 1938-ban a bécsi Európa bajnokságról hazafelé tartva viszont leszállították a vonatról, a rendőrségen levetkőztették, majd később férfivá nyilvánították és elvették a sportolói eredményeit. Ebben a kötetben megismerjük a történet nagy kereteit. Beszélnek benne a náci Olimpiáról, amin Hitler bemutatta, hogy Németország nagy, erős és elsősorban békés, a célért doppingoló sportolókról, a kor más inteszexnek született sportolóiról, az öltözőben való félelmükről, vagy épp pont az apáról, aki úgy döntött, hogy az interszex gyermeke éljen lányként, majd két évtized múlva irigyli a lányát a Führer kézfogásáért. Ebben a kötetben mindenki birtokol kis információmorzsákat, mindenki elmeséli szubjektíven a maga történetét, érzelmeit, tapasztalatait, vélekedéseit, és nem foglalkozik vele, hogy összeáll-e ez egy egészé. Miközben persze összeáll.

Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok ittcovers_542200.jpg

Nem tudom, hogy lehet-e, szabad-e egyáltalán LMBT versekről beszélni Nádasdy kötet nélkül, talán lehet, hiszen ő maga mondta, "én nem vagyok LMBTQ, én csak egyszerű buzi vagyok", de azért mégsem maradhat ki. A Jól láthatóan lógok itt egy nagyon más Nádasdy kötet, mint amit eddig olvashattunk. Megmaradt az a polgári nézőpontja, amit minden megjelenése körül látunk, de sokkal közelebb engedett magához. A játékos versek mellett, amikben például a reggeli étkezések két ember közötti áthidalhatatlannak tűnő különbségeiről értekezik, megjelennek azok a versek is, amelyek keresik a helyüket a tőle megszokott polgári tartás és a mélyen alanyi költészet között. Beszél a halálról és a betegségekről. Metaforákat keres és hasonlatokat, amelyek meg tudják nyugtatni, mert a leírható az már ismerős is, az már nem bánthat. És persze, helyenként, ahogy Nádasdytól megszoktuk, fel-feltűnik a homoszexualitás is, hogy aztán az utolsó versben már már prózaversszerűen és hosszan olvassunk Márkról, az orvosról, aki gyógyítja a tanár úr szívét, és akibe képes volt beleszeretni. Szép költészet ez, érdekes irány. Tudom, hogyha kezembe veszek egy Nádasdy kötetet, hogy szép lesz, de ez sok ponton meg tudott lepni, és ez jól esett. Egészségünkre.

Ennyi lett volna mára ez a bejegyzés. Szerettem volna nektek megmutatni, hogy van LMBT irodalom a regényeken és a tényirodalmon is túl, mert ezek a kötetek egytől egyig tök fontosak számomra, és örülök, hogy végre rávettem magam arra, hogy beszéljek róluk. Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran komment szekcióban,
háttértartalmakért lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

Igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Karanténban otthon olvasós könyves kihívás

2020. április 09. - Szilvió

Sziasztok,

a napokban hívott ki molyon @gabona, a Rock 'n' Roll: Ain't Noise Pollution rockzenei blog bloggere és a moly Merítésének egyik szerkesztője, hogy töltsem ki a most molyon keringő karanténnal kapcsolatos kérdéseket felsorakoztató tag-et, aminek most lelkesen teszek eleget. :)

karantenos.JPG

Lakás – Hol, hogyan szeretsz olvasni?

Szegeden, mindenképp, mert nagyon hiányzik. :) De egyébként jellemzően az ágy körül. Most egy matracon alszom a földön, ami nem a legszerencsésebb hosszan olvasás szempontjából, de megbirkózom vele. A koleszszobámban úgy szoktam olvasni (és amúgy tanulni, írni, élni), hogy térdelek az ágy mellett, és az ágyra dőlök, amikor elfáradok, akkor meg felfekszem, vagy felülök olvasni. Ha egyszer lakásom lesz, akkor persze mindenképpen szeretnék egy csendes zugot valamelyik sarokba... Kis asztal, kényelmes fotel, olvasólámpa... Szóval értitek.

Konzerv – Egy könyv, amit mindenképpen be kell szerezned otthonra

Jelentem, minden is be van szerezve. A könyvesboltbezárások nem tesznek jót a könyvkiadóknak, ezért nagyon sokat akcióznak, hogy próbálják behozni a bevételüket. Így rengeteg könyvet vettem a GABO Kiadótól például, de érkezik egy csomagom az Agavétől, vagy a Magvetőtől is. Szóval nehéz egyet választani, de legyen néhány, amit nagyon vártam, és a napokban szereztem be. Bordás Máté kiváló kortárs költő és fantasztikus irodalomszervező Egy völgy elárasztása című első kötete; Sebastian Barry: Végtelen napok című regénye, amiben egy ír amerikai bevándorló srácról és a befogadó család fiáról olvashatunk, akik harcolnak a polgárháborúban, és örökbe fogadnak egy indián lányt, hogy a különc család együtt vészelje át az életet; Moskát Anita: Bábel fiai könyvét már egyszer megrendeltem, de akkor volt valami zűr a terjesztőnél, most egyenesen a kiadótól jött, David Sheff: Csodálatos fiú könyve biztosan egy nagyon mély, lélekről és a gyerekünkbe vetett hitről mesélő regény lesz, Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről című könyve pedig egy nagyon bölcs esszékötet lesz... De szerencsére akadnak még itthon könyvek, szóval felkészültem.

Gumikesztyű – Egy könyv, amihez más nem érhet, mert senkinek nem adod kölcsön

Nem hiszem, hogy van ilyen. Általában szívesen adok kölcsön könyveket néhány ismerősnek, barátoknak.

Szájmaszk – Egy borító amelyen nem látszik az arc alsó része

Itt most ne legyen titok, hogy a moly segítségét kértem, és nagyon menő dolgokat találtam. Sőt, elrejtettem a képen egyvalamit, amit most ne csináljatok! :D :D lol_4.jpg

WC papír – Egy könyv, amire kár volt papírt pazarolni

Rácz-Stefán Tibor: Túl szép, Elizabeth Stone: Mondd, hogy ez a valóság!, Zsolmár János: Hibiszkusz herceg

Koronavírus – Kedvenc koronás borítód?

Nagyon akartam, megnéztem a molyon a magánkönyvtáramat és a kívánságlistámat is, egyedül a Mária testamentuma borítóján találtam (fent középen) koronát, ami töviskorona alternatív felhasználási móddal, viszont cserébe tényleg az egyik kedvenc borítóm.

TV/Netflix – 5 könyv, aminek imádtad a filmadaptációját

Imádtam, mert szerintem elkapta a film lelkét: Szólíts a neveden, Eszter hagyatéka, Otthon a világ végén
Szerettem, bár szerintem az adaptáció átvitte a cselekmény hangsúlyát: Egy különc srác feljegyzései, Ne engedj el.

Internet böngészés – 3 könyv, aminek nagyon vártad/várod a megjelenését

Ocean Voung: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk (A megjelenés után kértem recenziót, de a dolgok alapból lassabbak a kiadónál, és valószínűleg a nem könnyíti meg a dolgokat a vírus, de egyszer majd érkezik, ha nem veszem meg előbb véletlenül.) A vietnámi háború elől érkező amerikai szülők gyermeke Ocean Voung, aki fiatal még, és az anyjával való viszonyát és a saját melegségét meséli el egy nagyon lírai szövegben. Társadalmi érzékenységében és tematikai dolgaiban sokat Édouard Lois Leszámolás Eddyvel című regényével hozzák összefüggésbe, és az instagram arról tanúskodik, hogy a két fiatal zseni egyébként jóban van egymással.

Sebastian Barry: Végtelen napok
Fent már írtam róla, de tényleg nagyon várom. :3

Frank O'Hara: Töprengések vészhelyzetben
Frank O'Hara az XX. század második felének legjelentősebb alkotója, aki munkáival nagy hatással volt a világ melegmozgalmaira is, magyarul mégis ez lesz az elsőn önálló kötete, eddig főleg antológiákban olvashattuk.

Kézmosás – 1 könyv, amit már azelőtt is olvastál, hogy menő lett

13 okom volt. Random 15-16 évesen láttam a könyvtárban, és nagyon szerettem a buborékos borítóját, mert a falunkban volt egy festő, akinek a falára egy buborékot fújó kisfiú volt, és azóta szeretem az ilyen képeket. És szerintem nagyon jó a 13 okom voltnak az a borítója.

Karantén – 3 könyv, amit el szeretnél olvasni mostanában

Ú, hát akkor legyen három. A Csodálatos fiú, Mi a gender?, A hit jelentése

Ennyi volt ez a bejegyzés, jó móka volt, meg jó volt átgondolni a dolgokat, bemutatni a frissen érkezett könyveimet (a héten minden nap érkezett futár, és ma is fog, meg az Agavés rendelés még jövő héten, aztán befejeztem, mert nem lesz hová raknom a könyveket Szegeden)). Ha van kedvük, felkérem a Vándor Könyvmoly blog bloggerét (egy lehetőségekkel teli új blog, ami sajnos február óta nem frissül, remélem érteni fogja a bátorító szándékot), és a Masni the readar blog csodálatos bloggerét, aki most egy tök izgalmas anti tsunduku kihívással megy neki az olvasatlan könyveknek, és egyébként kevés tag van a blogján, de ami van, azt szeretem. :)

Szóval ennyi lett volna mára ez a bejegyzés. Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran komment szekcióban,
háttértartalmakért lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

Igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Ritter Andrea: Melegek

Ismeretlen ismerősök a 21. században

2020. április 07. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben nem egy regényről fogunk beszélni, hanem egy olyan pszichológiai szakszövegről, amely az első kifejezetten melegekkel foglalkozó tanulmánykötet, még 2014-ből. És mielőtt elkezdem a bejegyzést, fontosnak tartom elmondani, hogy nem vagyok pszichológus, nincsenek ilyen irányú tapasztalataim, viszont Ritter Andrea maga is egyaránt ajánlja ezt a kötetet mind a kollégáiknak, mind civil érdeklődőknek, ennek megfelelően elég érthetően ír, tisztáz újonnan bevezettet fogalmakat, és két-három kifejezetten módszertani, kutatásmódszertani fejezet kivételével rendkívül informatív és hasznos. A bejegyzésben így elsősorban a kötet felépítését, és egy-egy fejezet érdekesebb kérdéseit, ismereteit fogom bemutatni.

melegek.JPG

Ha kinyitjuk a kötetet, egy hosszabb, a kötet felépítését és a magyar piacon hiányzó szexuális kisebbségek tagjaival és családjaival foglalkozó terápiák módszertani hiányosságait taglalja, valamint tisztázza azt a társadalmi hátteret, amibe a jelen kötet megérkezett és azt a kutatói attitűdöt, amivel ő a témához nyúl. Ezt követően egy rövid szótárat találunk, ami tisztázza a legfontosabb kifejezéseket és azok körüli pszichológiai, társadalmi, akár filozófiai diskurzusokat. Az első nagyobb fejezetben az önelfogadás fázisait és az előbújást, különösen a családon belüli előbújás folyamatait világítja meg. Beszél a szégyenről, a normákról, vagy például arról, mit is jelent az elfogadás egy LMBT+ személynek. A következő fejezetben az előbújás krízist segítő négyalkalmas családi terápia menetét és módszerét vázolja fel.

A következő fejezetek voltak számomra a legizgalmasabbak, ezekben a társadalom és az előbújás, önelfogadás kérdéseit tisztázza, nagyon megvilágító erejűen, majd a melegség kialakulásának a vitáját ismerteti, ami nagyon unalmasan hangzik, de a legizgalamasabb fejezet lett azzal, hogy nagy keretben vizsgálja, miket is állít a genetikával vagy mintakövetéssel kialakult homoszexualitásról a tudomány, és mennyire más, a homofób támadásokból ismerős következtetéseket vonhatunk le, ha a melegség okát a mintakövetésben keressük.

Az utolsó előtti két fejezet ismét inkább a pszichológia tudományában jártas olvasóknak lesz érdekes elsősorban. A pszichonalitikus irányok homoszexuális, és leszbikus képét, annak változásait vizsgálja, ahová a hétköznapi olvasó (és mint minden magára valamit is adó könyves blogger, így itt én is, elsősorban magamra gondolok) érdekesnek találhat, de igazán nagy felismeréseket ez a két fejezet nem tartogat. Majd az utolsó fejezetben már csak néhány összegző jó tanáccsal lát el minket a szerző a támogató terápiáról.

Most pedig nézzük közelebbről:

1. fejezet: Az előbújás krízise

A szerző a szöveg elején tisztázza, hogy a melegség önmagunkban való kezelése egy igen hosszú folyamat, amely elindul onnan, hogy még meg se fogalmazzuk magunkban a melegségünket, és az önelfogadáson, önfelvállaláson túl egészen az identitásszintézis műszóval illetett állapotig tart, amiben a melegség már nem lesz igazán kirívó identitásjegyünk, egyszerűen fogalmazva melegek vagyunk és balkezesek meg barnaszeműek, akik még a tejet is szeretik.

Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy az előbújás aktusai nem kötődnek egy-egy korszakhoz, bár az önfelvállalás időszakában lesznek ezek igazán súlyosak, amikor a barátok, családtagok számára hangzanak el a vallomások, és elsősorban ezeket az előbújásokat előzi meg a szorongás, a bűntudat és a szégyen. És nagyon sokan ezeket az érzéseket ragadják meg, ha a homoszexualitás ellen érvelnek, és ezzel gondolják bizonyítani akár azt, hogy a melegség istennek nem tetsző döntés (lsd. Cameron Post rossz nevelése, Eltörölt fiú), éppen ezért fontos látnunk, hogy ez nem a szexualitástól alakul ki, hanem attól a normaszegéstől, amit a meleg egyén elkövet, amikor az ösztönkésztetését próbálják összeilleszteni a norma diktálta külső szabályokkal.

A fejezet részletesen foglalkozik még a hozzátartozók reakcióikkal, ami először lehet, hogy nem feltétlenül az elfogadás lesz, de itt nekünk is empatikusnak kell lennünk, és hagyni időt. Ha az egyik szülőnk vagy esetleg a házastársunk bújik elő, az új információ az egész róla kialakított képünket átfesti, de előbújó gyermekek szülei is érzik úgy magukat, mintha a gyermekük idegenné vált volna. Azonban lassan, vagy pszichológiai segítséggel gyorsabban eljutnak a családtagok is az elfogadáshoz, ami azért fontos nagyon, mert az elfogadás egyfajta

útlevél, hogy a személy azt tehesse, amit eddig csak titokban mert.

2. fejezet: A négyalkalmas csalási konzultáció

Itt csak a fontosabb kereteket ismertetném, mert nem igazán fontos ez nekünk halandóknak:

 A konzultáció célja, hogy felmérje, hol tart a család az elfogadásban és milyen akadályokkal kell szembenézniük, tisztázza és megértse minden fél álláspontjait, aggodalmát, és segítse az elfogadás folyamatát. Az első alkalom közös, amin a szülő(k) és a gyermek közösen vesz részt, a 2-3. alkalmakon a gyermek vesz részt, és a 4. alkalom ismét egy közös ülés, de a gyermek vagy a család kérésére, vagy a terapeuta tanácsára ezek a keretek nyilván változhatnak. Ami viszont nem változhat, az az, hogy ezek az ülések nem diagnosztizálnak, vagyis nem állapítják meg a melegség tényét, abból a felvetésből indulnak ki, hogy

Mit szólna hozzá, ha a gyereke melegidentitású felnőtt lenne?

3. fejezet: A coming out és a társadalmi közege.

Itt három izgalmas felvetést mutatnék:

  • Amikor betegségként kezelték a homoszexualitást, akkor az egyén is betegnek látta magát, aki képtelen arra, hogy betagozódjon a társadalomba. Az így kialakult szorongást és annak tüneteit sokáig a homoszexualitás egyik tünetének tartották.
  • A kisebbségi lét óhatatlanul megköveteli az önreflexiót, vagyis azt, hogy az egyén átgondolja a saját szexusát és szexuális orientációját, vagy a többségi társadalomhoz való viszonyát. Innen nézve tűnik az tök legitim kérdésnek, hogy „Mióta tudod, hogy meleg vagy?” és furcsának az, ha visszakérdezünk: „Mióta tudod, hogy heteró vagy?”
  • „Üvegszekrény”: a terminus nagyon hasonló, mint a coming out eredete, előbújni a szekrényből. Ha ez a szekrény egy üvegszekrény, az azt jelenti, hogy a család vagy a környezet tudomást vesz az egyértelmű, de ki nem mondott információról, de nem beszélnek róla, majd csak az érintett személy háta mögött.

4. fejezet: Genetika vagy mintakövetés?

Az eldöntendő kérdés fő tárgya, hogy hogyan alakul ki a homoszexualitás. És ez alapvetően engem kevésbé érdeklő kérdés, de nagyon izgalmas az, amit Ritter felvázol. Ha abból az állításból indulunk ki, hogy a homoszexualitás egy szerzett vagy tanult viselkedés, akkor feltételezhetünk valamiféle szerzett lelki sérülést, a szokásostól eltérő, rossz hatást, így a homoszexualitást nem kell melegségnek nevezni, jó rá a homoszexualitás szakszó (ahogy azt Takács Judit a Meleg században azt írta, a homoszexualitás szó a szexuális preferenciát, a huszadik századtól helyette használt meleg szó már az identitást jelöli), hiszen egy mentális betegségről, rendellenességről van szó.

Ezzel együtt is arra hívja fel a figyelmet a szerző, hogy a mintakövetéssel sem volna feltétlenül probléma laboratóriumi körülmények között, hiszen pusztán azért probléma, hogy a gyermek eltér a többségtől, mert vannak intoleránsak. Ahogy a vicc is mondja:

- Azért nem engedem, hogy a gyerekem ilyeneket nézzen, hogy nehogy ő is meleg legyen?
- Miért? Mi történne, ha ilyen lenne?
- Megvernék és csúfolnák?
- Kik vernék meg és csúfolnák?
- Hát mi.

Amellett, hogy a tudományos eredmények elég plauzibilisen, de azt tűnnek igazolni, hogy a melegség genetikai adottság, ez a melegjogok szempontjából is a legkedvezőbb narratíva, hiszen, ha a melegség nem betegség, hanem csupán a többségtől eltérő szexuális orientáció, ami a humán szexualitás és (ezt a könyv nem igazán részletezi, de szerintem fontos, hiszen melegnek lenni nem azt jelenti, hogy férfiakkal szexelünk, hanem azt is, hogy egy férfi mellől szeretnénk kiszállni az ágyból, és egy férfi az, akire nem akarunk várni wc előtt, ha nagyon kell pisilnünk) együttélés normális variánsa, és így az egyrészt elfogadható, másrészt, és ez sokkal fontosabb, nem gyógyítható (mint ahogy a nem betegségek sem általában).

5. fejezet A pszichoanalízis változatai

Itt elsősorban a különböző kutatások és azok kérdésfeltevései vannak vizsgálva, illetve sokat beszél a szerző a queer elméletekről és a feminizmusról. Azt hiszem ez az a legkevésbé alacsonyküszöbű fejezet.

6. fejezet: A női homoszexualitás

Itt elsősorban azt vizsgálja a kötet, hogy vajon milyen magyarázatok lehetnek a leszbikusság kialakulására, azokon túl, amiket már a melegség kapcsán olvastunk. Emellett beszél arról, hogy folynak még gyerekcipőben járó analitikus kutatások arról, hogy a leszbikus életforma mennyiben mutatja be a heteroszexuális társadalmi berendezkedés tökéletlenségét és önkényességét. Erről szívesen olvasnék egyébként bővebben és érthetőbben, mert nagyon kézenfekvőnek tűnik, mégsem tudnék róla sokat beszélni. Mármint az otthoni munka nagy részét hagyományosan nők végzik, de ez tök önkényes dolog, és két nő együttélése esetén például ezek feloldódnak.

7.fejezet: A támogató terápiák

Itt, ebben az utolsó fejezetben két dolgot tanácsol nekünk a könyv.

Válasszunk olyan pszichológust, aki affirmatív, azaz támogató terápiával foglalkozik. Ez pontosan azt jelenti, hogy a terápia középpontjában az egyén áll és nem a bármilyen tulajdonsága, akár a szexuális orientációja.

És keress olyan pszichológust, aki kiismeri magát LMBT témákban, kérdésekben, mert így ő sem ért félre, és pontosabban tud kérdezni, ismeri a használt terminusaidat, elmesélt élethelyzeted.

 

És ezekkel a tanácsokkal most én is búcsúzom. Ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, remélem számotokra is izgalmas és tanulságos tudott lenni ez a bejegyzés. :)

Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran komment szekcióban,
háttértartalmakért lessetek be facebookra, vagy a frissen létrehozott személyesebb blogomra, ahol erről a blogról is sokat szoktam mesélni,
ha a kis személyes, nem feltétlenül könyves témák érdekelnek, nézzetek be twitterre vagy instagramra, és a hónap eleje óta patreonon is támogathatod a munkámat.

Igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

1 és 6: A márciusi kedvencem és hat áprilisra betervezett cím

2020. április 03. - Szilvió

Sziasztok,

a márciusi tervezés csófos kudarcba fulladt, de talán az április kiszámíthatóbb lesz, így nem tántorodunk el attól, hogy a hónap elején a újabb terveket szövögessünk. Két elméleti szöveg mellé választottam két ifjúságit, és két szórakoztató irodalmit, szóval őszinén tudok bízni a listában, ami előtt egy csodálatosan szép könyvre emlékezem vissza a múlt hónapból:

1_es_6_4.JPG

1: A márciusi kedvencem

Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!covers_506588.jpg
Az igazat megvallva ennek a könyvnek könnyű dolga volt, ha a szívembe akarta lopni magát, mert olyan klisékből épít egy klassz és minden pillanatában érdekes történetet, amiket szeretek. Egy tizenhárom éves srác a regény első lapján elhatározza, hogy mostantól férfi lesz. És baromi szépen és érzékenyen teszi ezt. Jojo délen él a nagyszüleivel, édesanyjával és húgával, és a regény első oldalaiban arról ír, hogy nem fog megrettenni a nagyapja mellett amikor levágja a kecskét, mert a férfiak nem rettennek meg és nem undorodnak... Szóval igen, nagyon rendesen vett már meg az első oldalon. A regény cselekménye, hogy az anya és a gyermekek útra kelnek, mert az apa most szabadul ki a börtönből. A nagy dolgok az utazás közben vagy gondolati síkon történnek, de sem a folyamatos, de feszesen tartott visszaemlékezések, sem az okosan egymást követő epizódok felépítése nem hagyja ellaposodni a történetet.

A regényt három szálon olvashatjuk. Olvashatjuk Jojo gondolatatit, akit a családjáért, különösen a húgáért való felelősségvállalás mozgat, valamint az anyjáét, aki nem igazán alkalmas arra, hogy kifejezze a szeretetét, vagy észlelje a gyermekei szükségletét. A regény második felében csatlakozik be egy olyan elbeszélő, aki képviselni fogja a holtakat és az ő történetüket a regényben, amely így, mint egyfajta szűk történetuniverzum kezd létezni.

És ezért kedvenceltem a könyvet, és ezért beszélek most róla. Amellett, hogy egy nagyon korrektül megírt ifjúsági téttel rendelkező regény, ami olyan lírai intim, húsbavágó képekben mutatja meg a felnövést, még hatalmas világot is épít köré, amit egészben látunk a regény végére. A szövegben olyan fontos kérdések is tematizálódnak, minthogy hol a helye a hagyományos orvoslásnak, ott, ahol olyan betegségekkel küzd az ember, mint amilyen a rák, de csak nagyon messze található az abortuszklinika, vagy hogy megmentesz-e valakit azzal, hogy megölöd, akit pár perc múlva elevenen égetnének meg. És közben persze érzékeny a jelen társadalmi környezetre is, beszél a szegénységről, a rasszizmusról, börtönviszonyokról vagy épp a női-férfi szerepekről. Zseniális regény, szeretettel ajánlom nektek.

és

6: Az áprilisra betervezett címek

Sally Hines: Mi a gender?covers_586428.jpg
Szóval ez a könyv most nem véletlenül első. A Scolar Kiadótól kaptam recenzióra pár hete, és mire oda jutok, hogy elolvasom, lehet, hogy olyan országban fogunk élni, amelyikben nem ismerik el jogilak, ha egy transznemű állampolgár szeretne a nemhelyreállító procedúrán átevickélni, ami eddig sem volt könnyű, mert az EMMI évek óta nem bírálja el a név- és nemváltoztatási kérelmüket. Szóval baszódjon meg a KDNP, és külön Semjén Zsolt. De tényleg.

Ez a könyv megmutatja, hogy milyen nemi kérdések lehetnek ma a világban a születéskor megállapítottakon kívül, beszél azok a pszichológiai, társadalmi, szexuális vonatkozásairól, tisztáz és kérdez. Egyébként pedig egy gyönyörű kivitelezésű kötet, nagyon jó csak belelapozni is.

covers_535059.jpgDavid Sheff: Csodálatos fiú
Szóval most felületes leszek, ha azt mondom, hogy nem lehet elég olyan könyved, aminek Timothée Chalamet van a borítóján, de hogyha az adaptáióban (amit még nem láttam, mert tavaly év elején jött ki, de alig vetítette valami itthon, és nincs kedvem lelopni (Kedves HBO Go, ha esetleg olvasod ezt, pls.)) nem ő szerepel, valószínűleg elmegyek a történet mellett, pedig baromira érdekes. Egy fiúról szól, aki egy csodálatos életet élt, jól tanult, jól sportolt, jó barát és jó testvér lett, de aztán megnézte a drogfüggőség mélyét, amiből most az újságíró apja próbálja kirángatni azzal, hogy sokszor elmondja neki, mennyire csodálatos srác, és végig hisz benne. Imádni fogom.

Cara Delevinnge - Rowan Coleman: Mirror, mirror covers_482857.jpg
Ez a könyv 2018-ban jelent meg a könyvfesztiválra a GABO-nál, és azóta gyötör, hogy nem vettem akkor ott meg a Mindig ez vannal, de nem vettem meg, és most van egy hatalmas akció a kiadó honlapján, és nyilvánvaló volt, hogy lecsapok erre a kötetre, bár nagyok a félelmeim. Cara Delevinne egy színésznő és szupermodell, aki generációja nyelvén szeretne mesélni olyan kamaszokról, akik nem találják a helyüket a világban, ezért alapítanak egy zenekart. Az egyik életvidám lányt azonban később halálközeli állapotban húzzák ki a Temzéből, és bár a rendőrség öngyilkosságra gyanakszik a csapat nyomozni kezd, és a saját legnagyobb titkaik is lelepleződnek a regény során. Valószínűleg az egyik szereplő LMBT karakter is lesz. Egy olyasmit várok, mint amit a Lehull a lepelben kaptunk. Tele vagyok félelemmel  a szöveg kapcsán, de nagyobb bennem a várakozás.

covers_578956.jpgTim Crane: A hit jelentése
A vallás egy ateista szemszögéből
Ez a könyv tavaly év végén jelent meg, és azóta nagyon érdekel. Az egyik barátom mélyen és nagyon szépen hisz Istenben, nagyon személyes a kapcsolatunk, és nagyon sokat beszélünk erről, mert ő az egyik legjobb barátom, akinek ez is az élete része, és sokáig számomra is az volt, így van mivel összevetni azt, amit elmond. Tim Crane ateistaként annak gondolt utána, hogy mégis mi az a hit, ami ma, a XXI. században is akkora embertömegeket képes megmozdítani. Mit jelent hívő életet élni úgy igazán, és teszi mindezt az egymás elfogadását hirdetve. Nagyon sokat gondolkozom ezen most, és érzek valami rokonságot a fülszöveg alapján a szerző kérdéseiben és hozzáállásában.

Daryl Gregory: Afterpartycovers_350701.jpg
És akkor most jöjjön a hitnek a másik oldala. Az okosdrog-forradalom után járunk, ahol bárki készíthet, nyomtathat, kitalálhat otthon új drogokat, ezért durván különböző hatású dizájnerdrogok keringenek mindenfelé. Ezek közül az egyik legfrissebb a Jelenlét nevű drog, ami a fogyasztó hitét programozza át, és egy új szekta osztogatja. Egy hívő lányt a drogfüggősége miatt kezelik, de az elvonási tünetek hatására öngyilkosságot követ el. Így kezdik el felkutatni, hogy honnan ered ez a szer, miközben a kitalálója ugyanabban az intézetben ül. Ez a világ tele van baromi izgalmas lehetőségekkel, én pedig tele vagyok kérdésekkel. A GABO-s rendelésemmel jön majd.

covers_304950.jpgNatasha Solomons: Eltűnt férjek galériája
Amikor összeállítottam a listát, még nem gondoltam, hogy ennyi olyan olvasmányom lesz, amit tudok kötni valahová, de ezt a könyvet úgy képzelem, hogy olyan lesz, mint az Engedetlenség Naomi Aldermantól. Egy zárt zsidó közösségben élő nőnek évek óta eltűnt a férje, de a vallási hagyomány szerint csak férfiak válhatnak el, így gúzsba van kötve. Ám egy nap egy festőművész portrét készít róla, ami belépőt jelent számára a kortárs művészvilágba, és különleges látásmódjával nagy sikerű galériát épít. És szintén az van ezzel a regénnyel, mint a Mirror, mirrorral, hogy úgy érzem, tele van lehetőségekkel, és félek, hogy nem fogja kiaknázni, mégis, most, hogy kiszedtem a könyves dobozból hazaköltözéskor, úgy éreztem eljött az ideje. Szóval itt az idő.

Ez lesz ez a hónap. :) Igyekszem aktív lenni, és benne vagyok a lendületben, mert dolgozom az új, személyes blogom is. Épp így most azt találtam ki, hogy aktívabb leszek facebookon is, aztán meglátjuk, mi lesz belőle. :)

Ha van kérdésetek, megjegyzésetek a poszttal vagy a könyvekkel kapcsolatban, keressetek bátran komment szekcióban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppígy igyekszem érkezni a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran az előző bekezdésben linkelt blogon, vagy instagramon, twitteren, ha pedig támogatni szeretnéd a munkámat, arra is van lehetőséget, a címsor jobb oldalán. :)

De ami mindennél sokkal fontosabb:

Ne feledd a következő bejegyzésig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Seth Mendoza: Akit már egyszer magára hagytál

2020. április 01. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy nagyon érzékeny szövegről fogok mesélni, amiről keveset hallani, pedig tavaly év végén jelent meg, és úgy játszik az olvasó lelkével, ahogy akar, csakhogy végsősoron mégis megtisztítsa azt.

seth.JPG

Leo egy ártatlan srác, aki tudja, hogy milyen, ha magára hagyják. Tizenyolc évesen a legjobb barátja, Nicolas akkor hagyja ott, amikor Leonak a legnagyobb szüksége volna arra az ölelésre, amit Nicolas nyújtani tudna. Az első néhány oldalon a srác szülei és öccse repülőgép balesetet szenvednek Európába menet, úgy, hogy Leó a reptérre tartva az autóban mondta el a szüleinek, hogy meleg, ők pedig megígérték, hogyha hazajönnek, mindent megbeszélnek.

Leo szülei azonban többet nem jönnek haza. A regény első felében az egyedül maradt fiatal felnőttet figyeljük, ahogy lassan romokba dől. Leo életében előtte szinte minden rendben volt, középosztálybeli életet éltek Észak-Mexikóban, gyakran kirándultak, mert az öccsükkel mindketten tájfutók voltak, és szeretetben éltek. Egyik pillanatról a másikra húzta ki alóla a talajt a baleset, és az egyetlen ember, akibe kapaszkodhatott volna, megijedt a felelősségtől, és elszökött. Leo élete anyagiakban ezután sem szűkölködik, a szülei takarítottak meg pénzt a fiúk egyetemére és a repülőtársaság is elhalmozza tőkével, mintha visszaadhatnának bármit is ami igazán fontos, de Leo egyre kevésbé tudja elviselni a jelen világot. A regény nagyrészt az ő egyre mélyebbre való sülyedését jegyzi. Először csak a napjai borulnak fel: egész éjszaka meg sem áll, csak keresztül kasul járja a várost, mert addig is a hazajutásra, és nem az életére gondol.

Egy szombat éjjel azonban mindent megváltoztat. Megakad a szeme egy bádogajtós szórakozóhelyen, ami előtt férfipárok csókolóznak, és egy srác odalép hozzá és bekíséri. A füstben és az izzadságszagban egy egészen másfajta létezést tapasztal meg, amely teljesen kikapcsolja a gondolatait, és azonnal a függőjévé válik. Leo ezentúl keresni fogja az ilyen helyzeteket, és hamarosan a drog is bekerül az estéi közé, aminek köszönhetően néha fel-fel villanni látja a családját, úgy, ahogy a repülőtéren utoljára látta őket.

A züllött éjszakákat zavart nappalok követik, és hideg, de minden érzékterületet megborzoló, költői nyelven ábrázolt realizmussal látunk be a Leó gondolataiba, ami lassan csak úgy kattog, mint a metronom:

Mint mikor érzed, hogy közel a szívinfarktus, és amikor beüt, végre megnyugodhatsz. El fog pusztítani, de látnom kell még egyszer apát és anyát úgy mosolyogni, mint akik tudják, hogy még találkozunk.

Valamilyen partidrog hatása alatt kiütve találkozik a kórházban ismét Nicolassal, aki ott vállal éjszakai takarítói állást, hogy a szüleit tudja támogatni. Látja, hogy mivé lett a legjobb barátja, és próbálja jóvá tenni a hibáját, miközben képtelen annak a csődnek a szemébe nézni, amit valamikor a hozzá legközelebb álló embernek tartott, és akinek soha nem voltak nagyobb gondjai, így egészen könnyű volt a barátjának lenni.

Nagyon jól működik a regényben, hogy Nicolas cserbenhagyása egy súlyozott döntés volt, és próbáljuk megérteni azt, ami megérthetetlennek tűnik. Cserben hagyott egy barátot. És tudja, hogy ezalól nem kaphat felmentést, de ő maga is küzd a saját démonaival. Nicolas nem rossz ember, és ezzel Leo is tisztába van, de nagyon nehéz volna újra bíznia Nicolasban.

A regény nyugodtabb, de érzelmileg a legnagyobb amplitúdókkal működő része a kórházi ápolás időszaka, amiben a két szereplő próbálja ismét felépíteni a kapcsolatukat, miközben nagyot fordult mindkettejükkel a világ. Nicolas próbál jó barát lenni, és próbálja legyőzni a saját árnyékát és félelmeit. Pontosan tudja, hogy valami olyan veszett el kettejük között, amit már képtelenség helyrehozni, de az addig eltelt néhány hét alatt mindketten kénytelenek sokkal felnőttebben viselkedni. A bizalmi válságon túl fontos a regény ezen pontján, hogy szinte mint két ismeretlen próbálják megismerni a másik újfajta reakcióit és határait, miközben maga az identitásuk sem rögzített. Nem következetes, hogy Leo hogyan reagál dolgokra. Ő maga kezdi megkülönböztetni a sértett, a kamasz és a felelős felnőtt személyiségének a mondatait, amelyek különbözőféleképpen veszik Nicolas közeledését.

Nicolas az egyetlen olyan karakter a regényben, aki lélekbehatóan ismeri a Leoval történteket, amit Leo veszélyként észlel. Amikor a barátja elhagyta, végképp összetört, és nem képes megengedni magának azt, hogy újra bízzon, de nem talál a világban semmilyen más kapaszkodót, és pontosan tudja, hogy enélkül a mélybe fog zuhanni. A regény igazi tétje az a belső harc, amelyet Leonak kell megküzdenie az életben maradásért, miközben bármennyire is szeretne, képtelen lehetőégként tekinteni a Nicolas által felkínált lehetőségekre, és a regény nagyon finoman válaszoltat meg kérdéseket az élettel.

Szóval igen, ez egy lassú tempójú regény. Olyan, ami néha megáll egy padnál, hogy random elgondolkozzon azon, hogy egyáltalán hogy alakulhatott ilyenné az élet, és száz oldalon keresztül semmi nem történik, csak egy kórházi szobában fekszik a szereplő a dilemmáival. De egyetlen percig sem unatkozunk. És ettől lesz ez a kötet hatalmas. Nagyon ismerősen követi le a gondolatok cikázását, mintha a kötet nagy része az elalvás előtti, fal felé fordulós, gondolkozós állapotból szólalna meg, és a cselekmény tárgya is ezen a síkon mozog. A fontos változások vagy a cselkeményt továbbvivő kérdések mint ilyen gondolatokként, és akár partalan párbeszédekként jelennek meg, és minden rezdülést érzünk.

Kedvenc rész: Ez az én kattom, de egyértelműen a városban céltalanul bolyongó éjszakai jelenetek. Egyrészt itt is működik az egész regény fantasztikus nyelve, másrészt pedig nagyon másként tekint a városra, mint ahogy az általában szokás, úgy nézi, mint egy tájfutó terepet, amit le kell küzdenie, és ez nagyon új volt.

Végezetül ajánlom a könyvet azoknak, akiket nem zavar, ha egy olyan könyvet olvasnak, ami nem létezik. Olyanoknak, akik értik az áprilisi tréfát, de most azért picit sajnálják, hogy nem olvashatják el mégsem ezt a könyvet. Olyanoknak, akik érezték már, hogy mennyire fontos dolog a bizalom, de nem haragudnak meg, ha néha meginogtatják. Olyanoknak, akik képesek elmosolyodni, amikor ezt olvassák.

Ennyi lett volna ez a bejegyzés mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. Hamarosan érkezem majd a következő bejegyzéssel, majd lepődjetek meg, hogy egy 1 és 6 lesz. Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintatok a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, lessetek be bátran instagramra vagy twitterre, vagy lessétek meg az új blogomat, amiben csak úgy mesélek, blogolok.

És semmiképpen ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió