Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

Márciusi summa

2020. március 31. - Szilvió

Sziasztok,

véget ért ez a hónap is, és azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, egészen máshogy indult, mint ahogyan sikerült. Úgy volt, hogy lesz egy jó kis megírom március, aminek az elején zh-kat írtam, majd beteg lettem (influenza, mindenki nyugodjon meg), majd a koronavírus miatt, ami március elején még számomra is csak hisztinek tűnt, el kellett kezdenem itthon kitalálni, hogy hogyan blogolok, hogyan tanulok, és mi hogyan fog tudni működni. Mindeközben 12 könyvet szereztem be, többségüket a nagy Libris pont annyi akcióban és az Európa Kiadó akciójában, így 19 500 forintot költöttem régóta várt kötetekre, és friss megjelenésekre is. Ebben a hónapban megint 10 könyvet sikerült elolvasnom, ebből mindössze kettőt sikerült a hónap elején betervezettekből (semmi nem úgy alakult, ahogy hónap elején terveztem), és történtek a blogon is dolgok. Nézzük:

marcius_1.JPG

12 új könyvnek örülhetek a polcomon

Grecsó Krisztián: Magamról többet
Ez a világ legrosszindulatúbb megjegyzése lesz, de összejött Grecsó életében egy tetemes bulváranyag, de még nem készült belőle könyv, szóval itt az idő. És tök csúnya dolog ezt mondani, de a kötet is a rák túlélésének élményére és az örökbefogadásra, a vágyott gyermek megjelenésére épít, szóval dögöljek meg, de tényleg ezt gondolom. És igen, nekem is annyira tetszett a borító hátulján olvasható három sor („Hány éve várok rá, /Hogy elénekelhessem valakinek/ A Bóbitát, aki fontosabb, mint én.”), hogy úgy döntöttem elolvasom a verseskötetét. Amivel történetesen elvesztettem az eddig féltve őrzött Grecsó szüzességemet. És összességében nem csalódtam. Azt gondoltam Grecsó megjelenései alapján, hogy modoros, aki megtestesíti a teljes irodalmi kánont és intézményrendszert, és nem utolsósorban jó ember. A maga konzervativizmusában is, egyszerűen jó. És a kötet versei ezekből a távolságokból szólalnak meg egy számomra ma már rendkívül idegen hangon. Vitathatatlan, hogy vannak a kötetben nagy versek, és nagy találatok, de összességében mégis azt gondolom, hogy terjengős volt és befeszült. Nem éreztem a tétjüket a szövegek nagy részének azon túl, hogy Grecsó Krisztián nyilván tud verseket írni... Igazából nem csalódtam, tudtam, hogy nem én vagyok a célcsoportja, csak gondoltam hátha. Fogok még tőle olvasni. A Mellettem elférszet biztosan, a többit meg majd meglátjuk.

Sally Hines: Mi a gender?
Bevezetés a XXI. századhoz
A Scolar Kiadótól érkezett ez a kívül-belül gyönyörű könyv, aminek a megjelenését én nagyon-nagyon vártam. Ez egy olyan mindenki által érthető könyv, ami elmagyarázza a gender körüli legalapvetőbb fogalmakat, és benéz a legfontosabb kérdések mögé: mit jelent pszichológiailag, társadalmilag, szexuálisan a gender… Sajnos ebben a hónapban nem tudtam az őt érdemlő figyelemmel felé fordulni, de mindenképpen sor kerül rá április elején. :)

Giorgo Bassani: Az aranykeretes szemüveg
LMBT könyv, a ’30-as évekből, amikor Olaszországban éledezik a fasizmus. Egy fiatal sportolttestű boxolót látunk, aki aranyás egy öregeskedő Gégeorvosnál. És túlzás lenne azt mondani, hogy ennél sokkal többet tudok a könyvről, de elvileg szép a nyelve, szépek az olasz tájak leírásai, és sorra fog valamikor kerülni, mert régóta böki a csőröm.

Tim Crane: A hit jelentése
A hit mostmár egy fél, háromnegyed éve ismét nagyon akut kérdés az életemben. Nem hiszek, de érdekel, sok mindent összeolvasok és összebeszélgetek emberekkel erről a kérdésről. Ez a könyv az ateistáknaK szól egy ateistáTÓL arról, hogy miért is vallásosak embertömegek, és miért fontos ez számukra, és mindvégig az empátiát hirdeti. Érdekel a nézőpontja. Tavaly decemberben jelent meg, most már végre a polcomon.

Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom
Két felnőtt lánytestvért követ ez a kellemes, picit passzív és tompa regény. Elf egy világhírű zongoraművész, aki egy nagy turnéja előtt öngyilkosságot kísérel meg. Yoli ismét válik, a második gyermeke apjától. Az ő életére nyugodtan mondhatjuk, hogy mindig vesztes helyzetekben találja magát, és mindig szüksége van a szerető anyja és szerető nővére által fenntartott burokra. A regény folyamán az ő életükbe kapunk mélyen betekintést, megnézzük, hogy kinek milyen sérelmek lappanganak még gesztusok mögött, és kinek miért kellene bocsánatot kérnie. Egy érdekes, tompa, de könnyen olvasható nyelű szöveg, amit már a tavaly őszi megjelenése óta figyelek. Örülök, hogy elolvastam, de nem lesz a legemlékezetesebb olvasásaim között.

Peter Pomerantsev: Semmi nem igaz, bármi lehetséges
Szóval mostanában elkezdett foglalkoztatni Putyin újféle Oroszországa. Az, amelyik megölette Anna Politkovszkajat vagy elhallgattatta a Pussy Riot nevű együttest. Ebben a szövegben egy kivándorlók gyermekeiként visszakerült televíziós producer próbál ennek a hatalmi struktúráktól terhelt Oroszországnak a szívébe jutni, leírni, megragadni annak a szürrealitását, és tudósítani az igazán mélyről. Nem tudom, hogy mikor fog sorra kerülni, de azt hiszem egyszer csak bekattan majd, és akkor együlttőben elolvasom.

Axel Hacke: A tisztességről nehéz időkben
és arról, hogyan bánunk egymással
Hát így. Impulzusvásárlás volt, bár már szemeztem vele. Azzal indokoltam, hogy azért, mert nehéz idők jönnek, és hát, ez vitatahatalan. Axel Hacke szerint pedig már egyébként is nehéz idők voltak. Elsősorban a kommunikáció mint emberek közti viszony eldurvulásáról beszél, és arról, hogy a kölcsönös higgadt figyelem hidakat épít. Egy barátjával beszélget erről. Utólag nagyon sokat várok a könyvtől, októberben tanultam egy tök izgalmas új diskurzushelyzetet, ami sokkal inkább a figyelemre és a másik nézőpontjának a felvételére bíztat. Emberjogi diskurzus a neve, és tök jó lenne, ha egy picit megideologizálná ez a könyv, hogy az miért jobb, vagy miben más társadalmi térben.

Sally Roodney: Baráti beszélgetések
Sally Rooney a Normális emberek szerzője, amit júliusi kedvenc olvasmányomként mutattam be, és a Baráti beszélgetések megjelenésének rendkívüli módon örültem, el is határoztam, hogy könyvfesztiválon beszerzem, de miután kiderült, hogy elhalasztják a könyvfesztivált, beugrottam az első szembejövő könyvesboltba, és megvettem. Csak az első néhány oldal után vettem észre, hogy LMBT regény, és a blog indulásakor szabadkoztam egy bejegyzésben, amit most javítottam át, hogy már egy hete olvastam a könyvet, de még nem írtam róla, ezért úgy döntöttem, hogy amíg ez tartható, az új olvasásokról írok azonnal. Itt találjátok.

Han Kang: Nemes teremtmények
Han Kang az elmúlt évek egyik legismertebb dél-koreai szerzője. Első regénye a Növényevő, ez pedig a második. Alapvetően mindkét regényéről csupa-csupa jót olvastam, és a Libriben pont annyi akcióban volt a könyv, így beszereztem végre. Ebben a szövegben az 1980-as kvangdzsui mészárlás történetét meséli el, ami úgy tapasztalom, hogy a világ számára is csupán az elmúlt néhány évben lett ismert. A dél-koreai diktátor tűntető diákok közé lövetett, és a többszáz halott holttestet a diáktársaikkal takaríttatták el, ezzel örök időkre traumatizálva egy társadalmat. A fülszöveg azt mondja, az a regény vállalása, hogy elmesélje az elmesélhetetlent, és nagyon fura ezt az európai kultúrán kívülről olvasni, hiszen általában például a holokausztról szoktunk ebben a kontextusban beszélni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen eszközöket fog használni, és hogy mennyire lesz más, mint amit az európai traumairodalomtól megszoktunk.

Mezei Márk: Utolsó szombat
Mezei Márk már a könyvének a megjelenése előtt felvette velem a kapcsolatot, de végül csak most vettem meg a könyvét, szintén a Libri nagy könyves akciójában. Egy olyan szövegről van szó, ami tele van lehetőséggel. Budapesten játszódik 1944 elején, amikor egy híres zsidó rabbi keres menedéket, és egy zsidó értelmiségi lány és egy katolikus bejárónő egymásba szeret. Az utolsó napok történetét jegyzi le ez a regény ezen a két szálon, és alapvetően korábban is olvastam már több könyvet az ortodox zsidó, haszid hagyományból, így nagy várakozásokkal nézek a szöveg felé.

Kamila Shamsie: A fiúk hazatérnek
A helyzet: Nem értem a fülszöveg alapján. Sok testvér van, akik iszlám vallásúak, tematizálódik benne a bevándorlás, a terrorizmus és a politika, mindez egy pakisztáni szerző tollából. Amiért viszont szinte a kezdetek óta szemezek a könyvvel, az a fülszöveg ezen része:

A fiúk hazatérnek Szophoklész Antigoné című tragédiájának elsöprő erejű modern feldolgozása. Shamsie szívszorító beleérzéssel, ádázul és makacsul teszi fel újra meg újra a kérdést: Ki mondja meg, mi helyes és mi nem, amikor az embert darabokra szaggatja a szeretet és a politika összeférhetetlensége? És miféle áldozatokra vagyunk képesek a szeretetért?

Nagyok a várakozásaim.

Jack Kerouac – William S. Burroughs: És megfőttek a vizilovak
1944-ben egy gyilkosság rázta meg az Egyesült Államok közvéleményét és különösen azt a baráti társaságot, akik közül a beat irodalom nagyjai kinőttek. Egy fiatal, szép és tehetséges srác és a középkorú, szerelmes mentora bántalmazó kapcsolatát, és annak a végzetes kimenetelét meséli el a kisregény, amely csak 2008-ban, minden szereplő halála után láthatott napvilágot a beat-irodalom két kiemelkedő alakjától. Nagyon várom, mert nagyon szeretem a beat-et, és mert LMBT téma, aminek a bántalmazó volta szélesítheti az LMBT kérdésről zajló párbeszédeket.

10 könyvet sikerült beszereznem

Wiliam Shakespeare: Hamlet
Két vizsgával indult a hónap, ami közül a második Dramaturgiából volt és a Hamletet, illetve az Élektrát kellett elolvasnunk. Mivel magyar szakon már mindkét szöveggel többször találkoztam, ezért eléggé magabiztosan vettem le a polomról Nádasdy Ádám Hamlet fordítását, és küldtem tovább a gyanútlan csoporttársaimnak a Színház folyóirat mellékletének pdf-jeként is ugyanezt, mégis nagyon másként tudott működni most nálam a szöveg. Hamlet eddig egy kamaszabb srác volt, aki a mindenkori igazságot képviseli és megveti a hamis társadalmi rendet, ami felépült apja halála és nagybátyja trónra lépése után. Most Hamlet felnőtt a szememben, aki sokkal inkább tudatánál van, bolondnak tetteti magát, és tudja, hogy bizonyos helyzetekben csak a bolond mondhatja ki az igazat. Miközben mérlegel és okos döntéseket hoz, a halogatása végzetes lesz mindenki számára. De lehet, hogy ez csak az életemben fontos, és a Hamlet csak lakmuszpapír. Mindenesetre működött.

Euripidész: Élektra
Az Élektra volt a másik dráma, amit el kellett olvasnunk. Az európai kultúra egyik alapdrámája amiben egy testvérpár megbosszulja az apjuk halálát, mert halál nem maradhat megbosszulatlanul. Csakhogy az apjuk halálát az anyjukon kell megbosszulniuk, és mivel az anyánkat nem ölhetjük meg egy másik egyetemes isteni törvény szerint, ezért a két főszereplő, Oresztész és Élektra alapvetően szenvedésre vannak ítélve. Egy kellemes görög drámát kapunk a trójai mondakör után, Agamemnón gyerekeinek a főszereplésével. Szerettem, szintén nem először olvasva, bár nekem a Médeia jobban tetszett. Az a nő autonóm, Élektrát férjhez adták egy szerencsétlen, de becsületes parasznak, és csak sodródik a drámában. Mindenesetre érdekes volt a két apabosszús drámát egymást követően olvasni.

Anna Gavalda: Életre kelni
Anna Gavaldának a méltán híres francia szerzőnek a második könyvét olvastam a hónap elején. Összegezve az eddig tapasztaltakat egy társadalmilag rendkívül érzékeny szerzőről beszélhetünk, aki mint megszólalásmódjában, mint problémafelvetésében kifejezetten nagy tömegekhez tud eljutni, anélkül, hogy a szövegek minősége romlana. Anna Gavalda első általam olvasott regénye a Billie volt, ez pedig most egy novelláskötet olyan középkorú vagy annál idősebb férfiakról és nőkről, akik megkapták most az új élet lehetőségét. Elhagyott családokról, gyermekek adta új lehetőségekről, felnőttkori magányról beszélnek ezek a novellák világosan, érthetően és ismerősen, ugyanakkor anélkül, hogy megkarcolnának. Megértem azokat, akik nagyon szeretik az írót, nem hiszem, hogy végig fogom olvasni az életművét, de a polcomon van még egy novelláskötete, és nem lepődnék meg, ha ezen kívül is olvasnék még tőle valamit.

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Celeste Ng-t mindenki nagyon szereti, akit ismerek és olvasta, és én is azt gondoltam, hogy szeretni fogom majd, de eddig nem szedtem le a polcomról. A történet első mondatából világossá válik számunkra, hogy Lydia halott, a másodikból pedig, hogy a családja még semmit nem tud erről. A regényben ez a reggel fogja végig felosztani az időt. Lydia családja tele volt projekciókkal és elfolytásokkal. Mindenki képeket mutatott magáról anélkül, hogy a nagy bánatairól mesélne, és mindenki Lydiába helyezi legnyagyobb reményét. Az anya, Marylin sosem akart gondos családanya és háziasszony lenni, de az egyetem utolsó évében gyermeke született Jamestől, a kínai bevándorló származású egyetemi hallgatótól, akinek mindig küzdenie kellett egy-egy kiközösítő közegben, Lydia pedig az első lány, akin ráadásul nem látszik a származása, így adott, hogy valóra váltsa mindkét szülő álmát. Nagyon kemény történet ez gyereklelkekről, kamaszokról és családról, miközben egyre világosabb lesz az olvasó és a szereplők számára is, hogy mi vezetett Lydia halálához.

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Nem hiszem, hogy ezt a történetet bárkinek be kell mutatni, szóval nagyon röviden. Ez egy kedves ifjúsági sorozat első része, amiben Harry Potterről, a nagynénje és nagybátyja által szigorúan nevelt és az unokatestvére által sokat csúfolt kissrácról, kiderül, hogy varázsló, akinek mindenki tudja a nevét egy párhuzamos varázslóuniverzumban, miközben ő maga még soha nem hallott a mágiáról. A sorozat első részében megismerjük Harryvel együtt a varázslóiskolát, barátokat szerzünk, és megoldunk néhány rejtélyt szinte végig tilosban járva, hogy megvédjük a bölcsek kövét a világ legnagyobb erejű gonosz varázslótól. Eléggé alapmű a könyv könyves közegekben, és mi sem bizonyítja jobban a mugliságomat a könyves bloggerek között, minthogy eddig még nem olvastam a sorozatot. Viszont idén mindenképpen szeretném bepótolni. A második rész már nálam van.

Grecsó Krisztián: Magamról többet
(Fent már írtam róla.)

Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom
(Fent már írtam róla.)

Sally Rooney: Baráti beszélgetések
(Fent már írtam róla, de értékelést is találtok ide kattintva.)

Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!
Tavaly könyvfesztiválra jelent meg ez a kötet a XXI. Század Kiadó KULT Könyvek kiadói sorozatban, és sokat ültem afelett, hogy ez a könyv most akkor nekem való-e. Tavaly könyvhétre viszont Szegedre 50%-os kedvezménnyel jöttek ki diákoknak, és onnan már nem volt kérdés. Mégis csak most nyúltam hozzá, és elmondhatatlanul jól esett. A könyv főszereplője Jojo egy délen élő afroamerikai-fehérbőrű kevert gyermek, aki a 13 születésnapját ünnepli épp, és a nagypapájával mennek kecskét vágni, ahol ő be akarja bizonyítani, mennyire férfi is. És ezzel a regény folyamán lesz dolga. A gondoskodni képtelen édesanyja és a barátnője beülteti őt és a húgát a kocsiba, hogy elmenjenek az apjáért, aki szabadul épp a börtönből. Végül egy nagyon izgalmas road movie-t kapunk, amiben nagyon sok kérdés előkerül. Beszél a hagyományos gyógyítás és életmód integrálhatóságáról, szellemekről, akiknek még dolguk maradt ezen a földön, férfiségről, mintákról, amiket egy férfinek illik megtanulni, faji kérdésekről, szabadságról, és mindenről, aminek a hatására Jojo a néhány nap történetét elmesélő regény végén már mint felnőtt tekinthet végig a családján. Mindezt elbűvölően gyönyörű, lírai nyelven teszi, tele autentikus hasonlatokkal és epizódokkal. Kedvenceltem, mert valami nagyon húsbavágót mondd el a felnövésről, gyönyörűen.

Veres Attila: Éjféli iskolák
Veres Attila az egyik barátom nagyon kedvenc szerzője, és bár nekem megvan a szerző regénye, az ismerkedést a szerzővel szerinte a novelláival kell kezdeni. És meg is értem ezt, mert ezek a novellák zseniálisak. Olyan fantasy és horror novellákat olvashatunk ebben a könyvben, amelyek nagyon erősen dolgoznak az észleleléssel, legyen szó tudatmódosításról vagy akár csak másféle valóságokról, miközben mindvégig a világunkban is tök releváns dolgokat néz a saját szemüvgén keresztül. Egészen másként tekintenek ezek a novellák a halálra, van, hogy nyugodt, van, hogy vágyott, és játékra is hívja több szöveg, de beszél politikai, közéleti abszurditásokról, a művészet filozófiájáról vagy éppen osztálykérdésekről is, lerobbant rozsdaövezetekről, és vidékről, miközben rendkívül vicces marad, és a humort is a horror, fantasy eszközévé teszi. Könnyen olvasható, de baromira tartalmas szövegek ezek, értem, hogy miért imádják ennyien körülöttem.

Nézzük kategóriák szerint

Szórakoztató, fantasy, zsáner: Harry Potter és a bölcsek köve, Éjféli iskolák
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző: Élektra (ógörög), Életre kelni (francia)
LMBT: Baráti beszélgetések

Blogoltam, sok kis dolgot, keményen

Szóval ez nem látszik a blogon, hogyha elsőre ránéztek, de elég sokat dolgoztam kis dolgokban a blogon, és mégtöbb munka vár ránk. Ami látványos, azok nyilván a bejegyzések. Későn, csak 7-én érkeztem az 1 és 6-tal, mert előttelévő napokon végig zh-kat írtunk az egyetemen, majd az első bejegyzést már a hónap közepe után, 17-én hoztam a hónap elején beharangozott Vigyázhatnál a szádra, Laurám! értékelés, és onnan már működött az egész. Rá hat napra érkezett Sally Rooney: Baráti beszélgetések című könyvének az alternatív fülszövege, majd rá három napra az értékelése, és most ez a bejegyzés lesz az ötödik a hónapba. Nem jó, de nem is tragikus.

A Baráti beszélgetések alternatív fülszövege óta láthatjátok, hogy megváltozott a bejegyzések betűtípusa. Ennek nagyon egyszerű, de nagyon kikerülhetetlen oka van: új szövegszerkesztő van a gépemen, ami azért nem írja meg helyettem a bejegyzéseket, de elég sok csodára képes, viszont, ha onnan másolom át a tartalmakat, akkor ilyen lesz a betűtípus. És én igazából két óra kattintgatás után megbarátkoztam ezzel (mert más megoldás nem mutatkozott), és néha azt is gondolom, hogy jobb így. Nagyobb és vastagabb betűket kaptunk, látni meg sose rossz. ;)

És akkor most beszéljünk az érdemi munkákról. Először is rendbetettem az oldalsávokat és a linkeket, mert nem minden vezetett már a megfelelő helyre. Frissítettem az együttműködők listáját, ahogy a moly.hu-s polcokat is, és ami a legfonosabb, az összes értékelést tartalmazó listát is.

Ezt követően elkezdtem a blog régi bejegyzéseit gyomlálni, mert régen egészen mást gondoltam a blogról, nem számítottam rá, hogy ennyien fogjátok nézni, ezért sokkal megengedőbb voltam az elírásokkal, magyartalanságokkal kapcsolatban. Ez egy kifejezetten aprómunka, a 16. bejegyzésnél tartok, miközben a blogon ez a 225., szóval remélem, hogy nem tart ki addig a karantén, amíg végeznék vele, de jól haladok, és izgalmas levonni a három évvel ezelőtti énem tanulságait, újra.

Ezzel együtt elkezdtem rendezni a blog címkéit, ami eddig a blog kifejezett feketelyuka volt. Most tisztáztam a blog ő műfajait, a könyvek fő jegyeit, és azt a néhány címkét, amitől egy könyv radikálisan más lesz, ilyen például az AIDS, az átnevelőtábor, a vallás, az öngyilkosság vagy épp az, hogy készült-e a műből adaptáció. Ezekre mind szűrni tudtok majd, ha már az összes bejegyzést végignéztem. Nagyon várom már, de jó már a folyamatban is benne lenni.

És kitaláltam egy dolgot, ami április közepe felé startol, ha minden jól megy, és aztán kiderül, hogy alakul, de sikerülhet talán valamit visszahoznom, amit régen nagyon szerettem volna, és most már mintha megértem volna rá. Meglátjuk majd persze ezt is.

Aztán a végére hagytam a legfrissebbet. Ma reggel elkezdtem egy új blogot, kifejezetten karanténműködésre, amiben mindenféle kis dologról tervezek írok majd. Random kérdésekről, dolgokról. Szilvió blogol bele a nagyvilágba a neve és küldetése. Kíváncsi leszek, mi sül ki belőle.

Szóval ez volt ez a hónap, olvastam, blogoltam, gondolkodtam a blogon, és várom a folytatást. :) Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran a nem olyan régi, de belakott twitter oldalamra, vagy keress instagramon.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

A bejegyzés trackback címe:

https://melegkonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr4315575066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.