Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

Völgy Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!

2020. március 17. - Szilvió

Sziasztok,

a ma tárgyalt könyvnek nagyon örültem, amikor megláttam, hogy érkezik, mert mindig öröm új hazai LMBT témában író szerzőket olvasni. Bár nagyon beégett a regény címe és borítója a tudatomba, nem tudtam vállalni belőle recenziót korábban, így már több helyen olvashattam róla, szinte kivétel nélkül pozitívakat. És maga a regény nekem is tetszett, még ha azt is gondolom, hogy mérföldekkel több lehetőség volt a benne, mint ami megvalósult. De nézzük szépen sorjában:

laura_xdddd.JPG

Sára a huszonéves főszereplőnk a regény elején egy bristoli indiai étteremben dolgozik konyhai kisegítőként és Andrással, a vőlegényével él. András úgy érzi, hogy Magyarországon nem tudná megvalósítani magát, Sára viszont mégis hazautazna, mert többet várt az élettől, holmi konyhalányságnál, így nem kimondva, de a regény első oldalain elválnak útjaik. Sára új munkahelyén egy kórházban laboraszisztensként közel kerül főnökéhez, Laurához, aki általában figyel a labor közösségére, aktívan dolgozik, diagnosztizál és kutat, de nyit a fiatal aszisztens felé és hamar jó barátságban lesznek, miközben Sára mindvégig többet érez barátságnál.

A regényben végigvezetett fő konfliktus Sára ébredező biszexualitása. A helyzetet ugyan egyszerűsíti, hogy a regény során kizárólag Laura felé lesz bármiféle szexuális érdeklődése, ez az azonban nem jelentkezik egyszerűen. Korábban is volt már, hogy méregetett nőket, de ezek pusztán annak szóltak, hogy magát hasonlítsa hozzájuk. Laurára viszont nem tudott nem ránézni. Laura mosolya a bőre alá kúszik, és már jelenlétével vagy egyelten tapintásával felhevítette, beborította a testét vagy megremegtette a szívét. Mert mégiscsak egy kórházi, orvosi környezetben vagyunk. Csak lassan tisztázódik és fogalmazódik meg a vágy, amit Sára Laura iránt érez, és ennek a regény nagy részében a külvilágban ennek alig van relevanciája.

A húga csak aggódik Sáriért, aki hajlamos szerinte belerohanni a tűzbe, hogy aztán ott megégesse magát. Az anyjuknál a felvállalás nem történik meg, csak a vidéki pletykáktól próbálja kímélni a lányát, bár azt mondja, tudja, hogy ha úgy lenne mégis, semmi rossz nincs két nő szerelmében... De azért a pletykák. A leszbikus/biszexuális téma végig Sára lelkében dolgozik, aki tudja, hogy csak szenvedés várja a Laura iránti viszonzatlan érzelmekben, a regény egy-egy pontján hivatkozik is rá, hogy azokat el kellett volna nyomni, csírájában elfojtani, gyökerestül kitépni magából. Úgy érzi nem korrekt Laurával szemben.

Laura egy erős nő. Megvannak az életének a nagy tragédiái, amiket magában hordozva rejt és nyom el, de könnyen és rugalmasan viseli a hétköznapok akadályait és mindig uralja a pillanatokat. Tele van energiával, olyan ember, aki körül mindenki jól érzi magát, lehetetlen nem figyelni rá, lehengerlő mint, egy gömbvillám, de férfiasan karakán is, mint egy korty Sauvignon. És Lauráról pletykálják, hogy leszbikus mert nem ment el a többi kollégájával chippendale showt nézni, vagy nem gerjedt fel egy félmeztelen Ricky Martin képre, ami Jucika, az idősödő aszisztens szerint is a legnagyobb bizonyíték.

Laura tipikusan az a nő, akiről nyugodtan elhangozhat a regényben, hogy nem is illenének hozzá férfiak, hiszen maga is kitesz hármat, de ezen állítás egyértelmű blődsége mellett is érdemes megállni egy percre. A szöveg maga nagyon erősen reflektál a realista regények ábrázoláshagyományára. Először is a regény kiosztja azokat a nemi szerepeket, amiket nem feltétlenül osztanak ki azonos nemű párkapcsolatokban. Sára vőlegénye leuralta a lány életét, és Laura éppen ilyen pozícióból terelgeti Sára életét munkatársaként, bár lényegesen pozitívabb irányba. Másrészt fontos megjegyezni, hogy Laura jelleme a regényben rendületlen, nem változik, de mégis máshogy ítéljük meg a belépésekor és a zárójelenetben. Laurát a regény elején úgy látjuk, mint bárki, gyönyörű és lehengerlő, a regény során viszont felvesszük Sára nézőpontját, aki nagyon szeretné gyűlölni a szerelme tárgyát, és ezen a törekvésen, és Laura egyébként tényleg hibás reakcióján keresztül képtelenek vagyunk őt jó embernek látni.

A regényben szinte végig Sára saját érzéseiről és a Laurát körülölelő kérdésekről olvashatunk. A  regény története igazából egy elhúzott szenvedéspillanat azelőtt, hogy Sára megbizonyosodik érzelmei viszonzatlanságáról. Saját bevallása szerint addig akarja jól érezni magát ebben a helyzetben, amíg erre lehetőség van, és bár sokáig tűnhet úgy az olvasónak, hogy Sára egyszerűen szélsőségékben képzelődik, Laura maga is ezen szélsőségek között működik. Ebben a regényben a szerelemről úgy gondolkodnak, vagy felperzsel mindent, vagy jéggé dermed, és nem mellékes, ha megjegyezzük, hogy mindkettő képes pusztítani. A kialakult helyzet tanácstalan és szinte kezelhetetlenné válik a regény egy pontján. Nincs a szereplők között megértés, sem bármilyen nem szélsőséges megoldási szándék, amely egy A gyertyák csonkig égnek szerű nagy lezárást enged a regénynek, tele elfojtásokkal.

És miközben a szöveg maga tele van érzelmekkel, egy társadalmilag felelős regényt látunk a magyar valóságból. Meg nem becsült  kutató orvosokat, akik elhagyják a magyar egészségügyet és az elvárást, hogy pusztán hazafiúi hűségből tartsd egyben a falakat. Ebben a regényben senki nem érzi igazán semmilyen síkon megbecsülve magát, az egészségügyi dolgozók sem fordulnak orvoshoz, ha bajuk van, és persze gyönyörű stadionok épülnek. Ugyanakkor a frontális oktatás, a kicsinyesség és a hanyag, motiválatlan munkavégzés is megkapja a maga bekezdését. Nagyon izgalmas, hogy a regény ennyire direkt politikus, akár éppen azzal együtt, hogy  az egészségügyi szakmák ma a magyar világban általában egységesen direkt apolitikusok, viszont legitim tud maradni ez egy olyan szövegben, amiben az Angliából hazaérkező lány próbál szerencsét. Működik.

Mert Sára karaktere általában hiteles. Több síkon mozog. Az Őrségből, Ispánkról jött Budapestre tanulni, de diploma után nem talált munkát a végzettségével, ezért a vőlegényével Angliába költöztek. Sára törekszik a többre, tudományos munkát is megtanul végezni, arról álmodozik, hogy írni fog egy könyvet, szeretné támogatni az édesanyját, aki egyedül nevelte fel őket... Az, hogy Sára egy ennyire összetett karakter különböző motivációkkal, jól működik és hiteles tudott maradni, és ez a legnagyobb erénye a szövegnek, még úgy is, hogy akár ebben is tudott botlani a szöveg.

A regény általában jó szimbólumokkal dolgozik. Laura haja, a zongorázás, a jegygyűrű, a különböző filozófiai kérdések randomsága vagy Jucika lekváros táskája nagyon jól működtetik a szöveget és olvasóként frissen tartanak. Hasonlóan jó, de túlreflektált találat az albérletet Kovács Géza lakásaként, Laura kocsiját kék Mazdaként, a közelséget pedig intim szférába való betörésként leírni, de ezek túl sokszor szerepeltek a szövegben ahhoz, hogy működjenek. Egyszerűen berángott a szemem, amikor Sárának a héten negyedszer léptek be az intim szférájába, és ha a héten harmadszor megy haza Kovács Géza lakásába, az is csak annyit jelent, hogy szerda van. És közben tök kifejező, hogy a szereplő egy albérletre nem tud otthonként tekinteni vagy hogy különbözőképpen viszonyul a közelséghez, de van egy határ, ahol ezt elhasználjuk, és a szöveg könnyen túllépet ezen.

Azt gondolom, hogy a regény egy nagyon erős regény lehetett volna, ha kap elég szerkesztést, de ez nem történt meg. A regény harmincadik oldalán tudjuk meg Sáráról, hogy már a gimiben is odavolt a klasszikus zenéért, a 32. oldalon derül ki, hogy az anyja Ispánkon él, a 40-en olvashatunk arról, hogy mindig gondolkodás nélkül buknak ki a szavak belőle, és a 103-on tudjuk meg, hogy Laura mindenre valami idézettel válaszol. Ilyeneket nem mond egy jó szöveg, hanem történettel elmesél. Beépít idézeteket a párbeszédekbe, elmeséli, hogy hogyan nőtt fel, és beszél gondolkodás nélkül... ezt egy történet egyszerűen nem mondja ki, mert nem kell, mert értjük, ha jól van leírva, és csak idegesíteni fog így impliciten leírva, pláne, ha nincs mögötte látott fedezet. És ezek mellett akad néhány durva leírás is:

Még mindig dobálta a szél az autót. Laura meg is jegyezte, hogy dobálja a szél az autót.

A szerkesztő állás tehát egy munka, aminek az a dolga, hogy a szerző jól futó lovait visszafogja, ha éppen túlszaladnának, és rendezze a lópaták hagyta sorokat. Ebben a kötetben ennek a hiánya nagyon szembetűnő, és nagyon nehéz nem dühösnek lenni ezért, amikor egy jól működő történetet kapunk, jó karakterekkel, érvényes nyelvvel, csak egyszerűen nem dolgozik az, aki az írón kívül felelős még a szövegért, és ez különösen nehéz eset akkor, amikor a szerző első regényéről beszélünk.

Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy jó szöveg, de lehetett volna jobb, feszesebb. Hozza a kis romantikus orvosszerelmes füzetek hangulatát, mint amit a Szívhangból és társaiból megszokhatunk, miközben sokkal többet gondol a világról ezeknél. Érződik, hogy egy olyan szerző áll a regény mögött, akinek egységes világképe van, tud karaktereket ábrázolni, a cselekménybe is bele fog jönni, mert például az időkezeléssel vannak gondok, de mégis adott, hogy jó regényeket írjon. Még. Én várni fogom.

Kedvenc részem: Az anya otthon. Egyszerűen értem. Egy nagyon tisztességes nőről van szó, aki szereti a gyermekeit és aggódik értük. Jól működött Sárával, értettem, miért van bűntudata, amiért ritkán látogatja, és sokat ad hozzá Sára törekvő személyiségéhez is.

Végezetül ajánlom a könyvet azoknak, akik gyakran olvasnak romantikus irodalmat, vagy azoknak, akik még csak most ismerkednek vele vagy akár az LMBT témával. Jól működik kezdő LMBT olvasókkal a szöveg, hozza a fő kérdéseket, dilemmákat, amiket ettől a témától megszoktunk, és könnyen integrálja őket a főhős személyiségébe. Ajánlom azoknak, akik szívesen olvasnának valami könnyűt, úgy hogy mégis egy érzékeny szöveget olvas, aminek a problémái akár számára is relevánsak lehetnek. Ajánlom azoknak, akiknek az értékelésem felkeltette a figyelmét. :)

Völgyi Anna: Vigyázhatnál a szádra, Laurám!
Atlantic Press Kiadó, 2019
272 oldal
Így olvastam: Több nap alatt, élet közben, órák között, villamoson, elalvás előtt... Könnyen felvehető volt a nyelve, és jól működött így, mert nem ömlesztve jöttek rám a szerkesztési bakik sem, és mégis bele tudtam merülni a szövegbe.
Itt írtam hozzá alternatív fülszöveget.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok, és köszönöm az Atlantic Press Kiadónak a bizalmat, és hogy eljuttatták hozzám a könyvet. Most már lassan kipakoltam a cuccaimat itthon, így igyekszem folyamatosabban érkezni bejegyzésekkel. :) Ha nem szeretnél róluk lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, less be bátran facebookra, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra vagy twitterre, és semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

A bejegyzés trackback címe:

https://melegkonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr4815476344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.