Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

Júliusi summa

2019. július 29. - Szilvió

Sziasztok,

bár még nem ért véget teljesen a hónap, most érkezem a friss summával, mert a héten a szívemnek legkedvesebb Ördögkatlan Fesztiválon veszek részt, egy csodálatos összművészeti fesztiválon a Mecsek oldalában, amin immáron negyedszer veszek részt, hogy lelkem majd egy teljes hétig otthonra találjon. De addig is elég jól telt az elmúlt hónap, szuper könyveket sikerült olvasnom, úgy érzem a blog is jól működött. A hónapban 3 könyvet sikerült beszereznem és 13 szuper könyvet sikerült elolvasnom. Nézzük is őket:

julius.JPG

Ezeket sikerült beszereznem:

Ebben a hónapban nem vettem könyvet, és ez jó és pénztárcabarát döntés volt a részemről Könyvhét és Ördögkatlan között. Az új, könyvheti, vagy egy picit korábbi LMBT könyves megjelenések közül viszont kaptam három recenziós könyvet, amikkel így hamarosan bővebben is találkozhattok majd a blogon:

Szerencsés Dániel: A 13. emelet
A XXI. Század Kiadó könyvhétre megjelent új krimije, ami egy magyar EU-s szakértő meggyilkolása után nyomoz. A férfi leesett a 13. emeletről, ahonnan kifejezetten nehéz csak úgy lezuhanni, és az öngyilkosságnak sem találják az indítékát. A férfi azonban élete utolsó óráiban is a korrupció ellen dolgozott és nyomozott, így feltehetően valami olyan ügyletbe ártotta magát, ami végzetes kimenetelünk bizonyult. A nyomozást Tóth Tamás, az Európai Bizottság hamarosan nyugalmazott biztonsági szakértője, és nem mindig bájos leszbikus kolleganője vezeti. Augusztusban még lesz szó erről a könyvről.

Laura Steven: Minden, csak nem oké
Ez egy botránykönyv egy alternatív világból, ahol a Izzy O’Neill egy középiskolai bulin szexelt egy republikánus szenátor fiával, amiről izgalmas képek látnak napvilágot, persze kampányidőszakban. Nagyon erős és klassz személyiség Izzy, aki ugyan a regény történetében követ el hibákat, de ki ne követne el hibákat 18 évesen. Csakhogy a mi hibáinkkal nem plakátolják tele a sulit, nem szed minket szét érte a média és nem ítélkezik felettünk szinte mindenki. Izzy blogbejegyzéseit olvassuk a botrány idejéből, amelyeket utólag kommentál. Izgalmas regény, könyvhétre jelent meg a Maxim Dream válogatás sorozatában, és augusztusban erről is lesz szó.

Chloe Benjamin: A halhatatlanok
A hallhatatlanokba még csak belekezdtem, de ezt vártam a legjobban a három könyv közül, mert nagyon jó az itthoni és külföldi fogadtatása (Amúgy, ha külföldit mondok, én általában a németre gondolok, egyrészt mert nagyon sok német booktube-ot nézek nyelvtanulási céllal, másrészt mert [bár ez elsősorban szépirodalomnál igaz] az európai, kelet-európai könyvpiacnak van egy ilyen németcentrikus volta, azokat a lengyel, horvát, román... könyveket olvassuk itthon, ami Németországban bejött, és ők is olyan magyar könyveket olvasnak). A regény az elmúlt ötven évről szól, onnantól, hogy 1969-ben 4 zsidó kiskamasz elmegy egy jósnőhöz, akiről úgy hírlik, meg tudja jósolni azt a napot, amikor meghalnak. A jóslat után a négy szereplő négy különböző úton valósítja meg a személyiségét és teljesíti be a sorsát, ami végülis, jegyzi meg a jósnő, egy és ugyanaz. A molyos címkék alapján végignézzük az elmúlt ötven év legfontosabb eseményeit, az AIDS járvány megjelenését vagy 9/11-et, és megnézi, mi minden történt a Stonewall-lázadás vagy a Holdraszálás éve óta.

És 13 szuper könyvet sikerült elolvasnom a hónapban:

Rachel Kushner: A Mars klub
A Mars klub a tavalyi év egyik nagy sikerű kötete az angolszász könyvpiacon, beválogatták a legjobbak közé a Man Booker-díj esélyese volt, és a könyvpiacon is szépen fogyott. A könyv egy kétszeres életfogytiglanra ítélt egykori night klub táncos történetét meséli el. Egyrészt azt mutatja be, hogy hogyan sikerül a börtönbe beilleszkednie, milyen, nem közhelyes szabályrendszer szerint épül fel a börtönhierarchia vagy hogy milyen csoportok és csoportharcok jellemzik a börtönéletet. Másrészt beszél a másik oldalról egy börtöntanár történetén keresztül, aki egy picit tényleg hisz abban, hogy a világ egy szebb helyé tehető a munkájával, és homályosabban egy börtönőr életébe is bepillantást kapunk. A regény így szinte egy teljes társadalmi tablót ad, mutatva mindenki motivációját, miközben nagyon mélyről és velőtrázóan közérthető és világos nyelvvel beszél arról, hogy ezekről az emberekről lemondtak és a társadalom nem hisz az integrációjukban. Kemény, para, de olvasmányos szöveg volt.

Mucha Dorka: Puncs
Mucha Dorka egy új, fiatal hangja a kortárs irodalomnak, és a könyvhétre megjelent új könyvében a sugar dady jelenséget igyekszik megírni egy példán keresztül. A regény főszereplője egy céltalan lány, aki egyetemre jár, de nem igazán motivált. Nem gondolkozik azon, hogy mit kezd az életével, így szinte belesodródik a tanárával való kapcsolatba, amely pénzes borítékok és szállodai szobákon át vezet. A férfi persze nős. Nincs igazán perverziója, ahogy várnánk, és a motivációi sem lesznek tiszták. A kötet a nőt követi egy kimért, de vicces, vicceskedő, ironizáló, talpraesett, fiatalos és leginkább életunt értelmiségi hangon, ami egyszerre hoz valami sajátot, és egyszerre simul bele a kortárs próza hangjába. Ez volt a legerősebb része a könyvnek. Hogy Mucha Dorka tud írni, de nem igazán tudtam meg többet a sugar dady témáról, és azt sem érzem, hogy lényegesen több lettem volna a könyv olvasását követően.

Sally Rooney: Normális emberek
A regény szintén könyvhétre jelent meg a XXI. Század Kiadónál, a KULT Könyvek sorozat részeként. A könyvben két kamaszról olvasunk, Conellről, az iskolai focicsapat sztárjáról és Marianneról, aki nagyon jó tanuló, és nem igazán közösködik senkivel az iskolában, vagy azon kívül. Mariannék gazdagok, Conell édesanyja pedig náluk dolgozik takarítónőként, így amikor a srác az anyjáért megy, gyakran találkoznak és beszélgetnek. Mindketten okosak, de az iskolai hierarchia, illetve a társadalmi osztályban álló különbségek az útjába állnak annak, hogy köztük igazi kapcsolat lehessen. Később Dublinba kerülnek mindketten egyetemre, ahol kisvárosiként újra kell definiálniuk magukat. A regény nagyon sokat merít a kortárs young adult, new adult hagyományból, de rendkívül érvényes, szépirodalmi igénnyel tekint a két szereplő közti kapcsolatra. Nagyon-nagyon szerettem.

Massimiliano Parente: Hitler után a második legnagyobb művész
 Max Fontana ezen regény főszereplője, aki napjainkban él Olaszországban, és épp a világ legnagyobb művészévé válik, amikor megismerjük. Egy hatalmas Mária szobrot állít a főtérre, ami tele van horogkereszttel, és aminek a lába között lóg a Kis Jézus köldökzsinórón. és Max ezúttal nagy művésszé válik, és minden amit meglát, vagy amit csinál, művészetté lesz. Polgárpukkasztásból Hitlert nevezi meg nagy művészelődjének, ugyanis szerinte a holokauszt nem utolsó sorban művészet, ahogy Lengyelországot lerohanni is az egyik legszélsőségesebb lehetséges megoldás. A művész pedig ezt a szélsőséget keresi az egyre durvább művészéletében. És ahogy a bolond mindig elmondhatja az igazat, úgy ő művészként görbe tükröt állíthat nekünk. Maga a könyv rendkívül cinikus, gúnyos, töménytelen iróniát használ hasonlatokban és a művek megteremtésekor, leíráskor a legvadabb társadalomkritikát is felülmúlja, miközben rengeteget tudunk meg a közelmúlt művészetfelfogásából és különböző művészetelméletekből, amik közül van, amit már ismertem, és van rengeteg, ami az újdonság erejével hatott. Ezzel együtt is az utolsó 80-100 oldal nagyon fárasztó volt már, pedig állati erős könyvről beszélünk.

Szvoren Edina: Verseim
Szvoren Edina ezen novellagyűjteménye azt hiszem szintén könyvhétre jelent meg, viszont még tavaly. Az író a kortárs novellairodalom egyik legjelentősebb alkotója, én korábban az első, Pertu címet viselő kötetét olvastam tőle. És most ezt. A Verseimet nagyon sokan szerették, Libri-díjas lett idén, de azt hiszem nekem nagyobbak voltak a várakozásaim, mint amit a kötet adni tudott. Voltak benne persze állati erős novellák, és Szvoren Edina nagyon ért az emberi sötétség és hidegség ábrázolásához akár férfi, nő, leszbikus, öreg, fiatal hangon, de a kötet nekem most egy picit felemás olvasmány lett. Tervezem tőle újraolvasni a Pertut, aztán később ezt is. Remélem csak rosszkor találkoztunk, mert nagy várakozás volt ez a kötet.

Laura Steven: Minden, csak nem oké
Fent már írtam róla, és értékelés is lesz. :)

Kati Hiekkapelto: Kolibri
Fekete Anna most kezd egy finn kisváros erőszakos bűncselekmények megoldására szakosodott rendőrcsoportjába, ahová két hívás is befut egy éjszaka. Az egyik egy kurd bevándorló lányé, aki azzal hívja fel a segélyhívót, hogy a családja meg akarja őt ölni, a másik pedig egy agyonlőtt futót jelent be, akit már este a felesége is kerestetett a rendőrséggel. És amellett, hogy ez egy izgalmas krimi volt, nagyon sokat mesélt a délszláv háború alatti vajdasági magyar menekültek helyzetéről vagy később a kurd menekült helyzetről úgy, hogy Anna a közoktatásban finnt tanult, és külsőjén és balkáni-magyar temperamentumán kívül igazi különbség nincs közte és finn kollégái közül. Jó könyv, volt, azt vártam, hogy egy picit más szempontokat kapok a migrációról, de a Koszovóból a délszláv háború elől menekülő élet ábrázolás szempontjából a szintén finn író által jegyzett Macskám, Jugoszlávia erősebbnek bizonyult, viszont a két könyv műfaja egészen más, így más embereket is céloz vele.

Cirok Szabó István: Agancspark
Cirok Szabó István egy fiatal vajdasági kötő, akinek ezen remek kötete szintén könyvhétre jelent meg a Fórum Kiadó gondozásában, és egy kedves slammertársam ajánlotta jó szívvel a figyelmembe. A verseskötet állati erős. Egy nagyon visszafogott, póztalan költői hang mesél az otthonról, szülőkről, vidékről a vajdasági irodalomban ismerős mágikus realizmus eszközével is. Nagyon magabiztos, mégis szerény kötet ez, és nagyon jó érzés ilyen debütkötetekkel együtt kortárs költőnek lenni.

Sarina Bowen – Elle Kennedy: Ez a srác
A HIM sorozat első darabja, ami tavaly év végén jelent meg és zajos sikert aratott, hiszen két népszerű ifjúságiregény-szerző közös könyve ez, ami a melegséget egy sokkal férfiasabb, talán homofóbabb közegbe, a hoki első osztályába helyezi. Izgalmas dolog lehetett volna, de lesz róla értékelés, majd meglátjátok.

Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt
Nádasdy verseskötete szintén könyvhétre jelent meg a magvető 2016 óta futó Időmérték sorozat friss darabjaként. Általában odáig vagyok Nádasdyért, legyen szó tárcákról, versekről, fordításról vagy nyelvészetről, ez a kötet most egy picit mégis nehezen csúszott. A kötet első felében nem igazán éreztem magam otthonosan, bár öreges volt, tréfálkozó és bölcs, mint szokott, de az avittas, de a mai világban frissítően polgári picit ironikus modorossága csak a kötet második felében volt erős, mint szokott. És közben pedig, van, hogy szomorú egy-egy vers, néha úgy tűnik, nyomot hagy nekünk, de kendőzetlen is, ebben a kötetben kifejezetten feltárulkozó. Szerelmes, mint a kamaszok, és megéli, megírja. Szerettem, összességében nagyon szerettem. Hát persze.

Szerencsés Dániel: A 13. emelet
Fent már írtam róla, és értékelés is érkezik hamarosan.

Szabó Imola Julianna: Lakása van bennem
Szabó Imola Juliannát nem elsősorban költőként ismerjük, de az áprilisban megjelent új verseskötete óta már úgy is. Nagyon régóta halogattam magamban, hogy elolvassam ezt a könyvet, mert volt benne valami nem érthető, légbőlkapott nagyotmondásnak tűnő, és el kellett kezdenem az elejétől olvasni ahhoz, hogy ez feloldódjon. Nagyon okos kötet ez, jól van szerkesztve. Mesél a közeli ősökről, szülőkről, nagyszülőkről, külön ciklusban ír arról, milyen anyává és egyedülálló anyává lenni, majd az idős nő és férfiképeket vette sorra. Érdekes volt ez a kötet, szerettem a témáit, és karcos, de jól olvasható volt a nyelve, amiben mindennek többletjelentése volt, amit csak a többi vers ismeretében kapsz meg. Kompakt volt nagyon. És a szerző maga illusztrálta kellemes vonalrajzokkal.

Donna Tart: A titkos történet
Egy USA-beli kis főiskolán egy öt főből álló klasszika-filológus hallgató csoport és mesterüknek tartott tanáruk elzártan élnek az egyetemi élet egyéb dolgaitól. Ebbe a csoportba érkezik meg Richard, akinek imponál az öt srác különcsége és kiválasztottsága. A regény során látszólag megismeri ezeket a srácokat, a közük lévő kapcsolatrendszereket, és elmesél egy több évvel ezelőtti titkos történetet egy újraélt ógörög mulatságról és annak drámai utóhatásáról. Szintén egy olyan könyv, amiről lesz még szó a jövőben itt.

Nézzük az év végén megígérek szerint:

Először is nyilván meghaladtuk az év elején meghatározott idei minimumprogramot, amit 70 könyvben határoztam meg. Jelentem, 78-nál járok. :)

Aztán nézzük a kategóriákat:
Polcfelszabadítás: Hitler után a második legnagyobb művész (végül marad a polcomon), Kolibri (Ezt picit csalásnak érzem, mert a nővéremnek vettem, csak azt mondta a csoporttársam, hogy mindenképpen olvassam el, de landolt a nővéremnél.)
Korábbi LMBT könyvek: A titkos történet, Ez a srác
Kortárs magyar széppróza: Puncs, Verseim
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző munkája: Hitler után a második legnagyobb művész (olasz), Kolibri (finn)

És blogoltunk is, ebben a hónapban végre rendesen:

Ez a hetedik bejegyzés ebben a hónapban, aminek örülök, mert havi 5-6 bejegyzés a cél. Rögtön a hónap elején érkeztem az új 1 és 6-tal, az abban felsorolt 6 könyvből ötöt sikerült is elolvasnom. Ezt követően írtam a Nagyszerűn nőkről, ami képregényként igyekezett bemutatni a feminizmus elmúlt 250 évének a problémáit, de nem voltam hiánytalanul elégedett vele. A következő bejegyzésben kitöltöttem a Félévzárási pánik tag-et, amiből a nagy csalódásaimról és az új kedvenc könyveimről is meséltem. Olty Péter Heteró közegben című verseskötete is sorra került végre, nagyon érdekes kötetnek tartom, és bár izgultam maga a bejegyzés miatt, úgy tűnt, nektek is tetszik. Július végén bemutattam, hogy mi az a 10 könyv, amik a kedvenceimé váltak a magyar alapképzésben töltött évek alatt, majd Garrard Conley: Eltörölt fiú című dokumentumregényéről írtam, amiben az ex-meleg terápiához vezető útról és az ex-meleg terápián töltött kilenc napjáról ír. És végül itt ez a bejegyzés.

Emellett pedig szuper érzés, hogy a hónapban elértük facebookon a 400 lájkot. Másik öröm, hogy oda is sikerült ebben a hónapban sokszor posztolnom, nagyon igyekszem tanulni, figyelni, hogy mi tetszik nektek, és úgy érzem, ebben a hónapban jól álltam. :)

 

Ennyi lettem volna mára, sőt, ennyi lett volna az egész hónap, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. :)
Ha kérdésetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok kommentet, én pedig vasárnap vagy hétfőn, Ördögkatlan után érkezem az augusztus 1 és 6 bejegyzéssel. Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésről, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. :)

És ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Garrard Conley: Eltörölt fiú

2019. július 26. - Szilvió

Sziasztok,

ma egy nehéz könyvről fogok beszélni. Egy olyanról, ami tök olvasmányos, nagyon sok mindent mond el a világunkról, és arról, hogy különböző emberek mennyire másként látják. Egy olyanról, amiben a szerző nagyon őszintén tárja elénk azt, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a majd egy éven át tartó hétvégi terápiás beszélgetéseken, és azon a kilenc napon, amit egy ex-meleg terápián töltött, ahol meg akarták gyógyítani a melegségét.

eltorolt_fiu.JPG

Ha kezünkbe vesszük a regényt, az első oldalakon olvashatjuk az ex-meleg mozgalom, és azzal együtt a melegség kezelésének a történetét, onnantól, hogy 1973-tól a melegséget kiveszik a mentális zavarok közül, egészen 2004-ig, ahol Garrard Conley története elindul.

És ezt az utat a szerző rögtön egy vallomással kezdi. Az ex-meleg terápián való részvétel a saját döntése volt. Már amennyire ez a saját döntése lehet bárkinek. Egy ultimátum elé állították szülei, ami szerint ha nem változik meg, elveszti a családját és az otthonát, és persze Isten is elfordul tőle. A saját bigott keresztény világnézetéből nézve melegként csak drog- és szexfüggőségre, hajléktalanságra, szegénységre, és persze AIDS által bekövetkező halálra számíthat valahol az út szélén, mert minden általa ismert melegekkel kapcsolatos történetnek ez volt a vége. Szóval, igen, ezen a terápián önként vett részt, mert úgy érezte, hajlandó volna megtenni bármit, hogy a melegséget kitörölje magából. És ezt most elmeséli nekünk. Abból a családból, ahová most csak mint egy idegen jár vissza, és ami sosem lehet már olyan, mint amilyen lehetett volna.

A regény két szálon fut. Egyrészt megismerjük a főszerelő terápia előtti életét, ahogy először küzdött a lassan megfogalmazott melegségével, ahogy kinyílik számára a világ a főiskolán, aztán ahogy kénytelen előbújni, majd hétvégi terápiás beszélgetésekre járni. A regény másik fejezeteiben a konkrét bentlakásos központban járunk. És egyik sem lesz kutya.

A főhős édesapja autókereskedő, aki élete egy szakaszán megvilágosodott, és hamarosan baptista lelkésszé avatják. Az életükben így már nagyon fontos szerepe van a vallásnak, illetve az apja közösségvezetői, térítői ambíciójának. A gyülekezetében aláírásgyűjtést szerveznek az LMBT-méltóság menete ellen, amit csak azok nem írnak alá, akik nem Krisztus igazi katonái. Amikor a gyülekezet egy fiatal fiú tagját a szülei egy másik sráccal találják félre nem érthető helyzetben, akkor szintén a főhős édesapját hívják, és amikor az édesapát hónapokkal később lelkésszé szentelik, akkor megesküdik, hogy mindent megtesz a melegség ellenes küzdelemért.

Garrard ezzel az apával próbál egy mintagyermek lenni, de nem képes erre. Nem örökölte az apja szónoki, térítői és közösségszervezői tehetségét, és hát... történetesen meleg is. Először csak úgy kezdődött, hogy gyermekkorában kalózkincseket és ékszereket aggatott magára (megjegyzem ezt tuti a heteró kisfiúk is csinálják, csak abból nem lesz ennyire releváns emlék végül), és az egész el is felejtődik, hiszen Garrardnak barátnője lesz. Mert Garrard próbálja elfojtani a melegségét. Barátnője volt, akivel kapcsolatban úgy érezte, be tudná érni a barátságával, és hogy esetleg később a többi is kialakulhat, de erősebb pillanataiban az is felmerült benne, hogy egyszerűen kinövi majd, vagy az első szex meggyógyítja.

A családból és a gyülekezetből való kiugrásra igazi lehetőséget a felsőoktatás nyújt számára, számos új tapasztalattal, amelyek kétkedő, eretnek gondolatokat ébresztenek benne. Itt kérdőjelezi meg mindazt, amit eddig megismert. Szerez barátokat, akik egy újfajta támaszt jelenthetnek az életében, megismer általuk egy másféle kisebbségi helyzetet, az afroamerikaiat, és persze megismeri magát, az eddig ráerőltetett idealizált konzervatív fiú képén túl.

És, ez nem lesz túl pozitív, de a felsőoktatásban nemi erőszak áldozata lesz, amelyet egy fiú hallgatótársa követ el, és ez a cselekmény nagyon erős lakmuszpapírja annak, ahogy ő konzervatív baptista srácként a melegekre, és a melegszexre gondol. Merthogy ez volt az első szexuális tapasztalata. És szégyellte magát, mint sokan, akik nemi erőszak áldozataivá váltak. Szégyellte magát, és úgy gondolta, hogy az erőszak és ez a fajta szégyen a melegszex sajátja, hiszen milyen férfi hagyja, hogy más férfi ilyet tegyen vele. És ez a baromi erős bűntudat és öngyötrés úgy önti el a gondolatait, hogy magára az aktusra nem is emlékszik. Alapvetően nem igazán jó érzés erről olvasni, nyilván, nagyon sok érzelmet közvetít, de maga a téma már egy korábbi slam poetryből ismerős volt. Ezt nagyon ajánlom hozzá, de nagyon kemény szöveg.

Ugyanezen az egyetemen azonban  megismerkedik más melegekkel is, akik vállalni tudják magukat, és itt hangzik el azt hiszem a könyv egyik legerősebb pozitív mondata:

Minek adna nekem Isten ennyi érzést, ha nem akarja, hogy érezzem őket? Miért lenne ilyen szemét Isten?

És persze van ezzel szemben az a másik élet. A terápiáé. Ami arra törekszik, hogy megerősítse Garrardot a férfiasságában, és ezért minden pillanatát szabályozni szeretnék. Az öltözködését, a testtartását, a viselkedését, amik mellett figyelniük kellett arra is, hogy ne ébresszenek véletlenül sem a többiekben kísértést, és persze kerüljék az úgynevezett Hamis Képeket. A hamis képek (HK-k) ruhák, tárgyak, szokások, múltbeli dolgok, amelyek a gyógyulás ellen hatnak, mert a terápia előtti, bűnös énjükre emlékezteti. Hamis kép például a csípőre tett kéz, bizonyos hangsúly vagy a humor maga is.

A terápia nagyon sokat épít a nyelvhasználatra. Rögtön ilyen már a hamis kép szó is, vagy fogok még írni az erkölcsi leltárról. Munkafüzeteikben didaktikus, életszerűtlen feladatokat találunk, amelyek erősítik a megoldó félelmét és a homoszexualitás bűnösségének az üzenetét. Minden cselekményt az önzés, a félelem és a függőség keretében mesélnek el, ami alapjaiban befolyásolja az ember gondolkodását. Így minden apró mozzanat az erkölcsi leltárba vehető, amit valaha egy meleg férfi megtapasztal, legyen az akármilyen kicsi, így folyamatos bűnbánatra ösztönzi a résztvevőket. És mindez történik egy mindentől elzárt, mobiltelefontól és naplóírástól is eltiltott környezetben.

A terápia engedelmes, tisztességes, erényes embereket akar kinevelni, azonban az erényesség olyan, mint az ünneplő ruha. Hogy nem kényelmes hétköznapi viselet, hogy valahol szűk, szorít, és az is a dolga, hogy feszélyezve érezzük magunkat benne. Hogy nem tehetünk meg akármit. És annál erényesebb leszel, minnél többet veszítesz magadból. Magadból. Az identitásodból, a múltadból, mindabból, amit hamis képeknek tekintenek, pedig csak a személyiséged az. Az tesz téged azzá, ami vagy.

Ki voltam én a Love in Action előtt? Egy tizenkilen éves fiú, akinek mindene az írás, a humorérzéke, meg az a sokféle szarkazmus és nyeglesék, amit el tudott lesni az irodalomprofesszoroktól egyetlen év és nem túl sok találkozás alatt az apró művészeti főiskolán kétórás autóútra az otthonától.

És hiába törekszik úgy átvészelni a terápiát, hogy a szíve viszonylag sértetlen maradjon. Hiába menekül ki kilenc nap után, anélkül, hogy a terápia "sikeres" lett volna, már csak idegenként tér vissza, és az anyja éveken keresztül nem tud elszámolni a lelkiismeretével.

Kedvenc rész: A nyelvvel kapcsolatos dolgok, mert nyelvész vagyok. És van benne egy potenciális romantikus szál, ami egy picit emlékeztet arra, amikor Kertész Imre azt mondja "Szeretnék még élni kicsit ebben a szép koncentrációs táborban", hogy talán itt is lehet valami értékes. Mert javíthatatlanul romantikus is vagyok.

Ez egy nehéz olvasmány volt. Sokkal kézikönyvszerűbben, technikaibban mutatja be a központbeli dolgokat, mint a Cameron Post rossz nevelése, de ez a könyv informatívabb volt, nyilván azért is, mert nem fikciós szövegről van szó, hanem önéletrajzról. Ezzel együtt is bátran ajánlom azoknak, akiket érdekel ez a téma, mert tök fontos erről beszélni, hiszen még számos nyugati országban is működnek akár legálisan ilyen átnevelőközpontok, és tök fontos sok ilyen történetet elmesélni, elolvasni, és nyilvánosságot adni nekik.

Garrard Conley: Eltörölt fiú
Európa Kiadó, 2019
345 oldal
Így olvastam: Lassan. Nagyon lassan. Sok fejezet végén könnyű volt kilépni, és volt is min gondolkozni. De alapvetően könnyen olvasható szöveg.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok, és köszönöm az Európa Kiadónak a bizalmat, és hogy elküldték nekem ezt a könyvet. Ha olvastad már, tervezed, vagy bármilyen kérdésed van, hagyj bátran nyomot a komment szekcióban. És igyekszem hamarosan érkezni a következő poszttal, ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, keress facebookon folyamatosabb háttértartalomért, vagy keress instagramon, ha az érdekel, ki áll a blog mögött. 

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

Kirepülni a magyar alapszakról!

Avagy a 10 legfontosabb egyetemi olvasmányélményem

2019. július 23. - Szilvió

Sziasztok,

a múlt hónapban sikeres záróvizsgát tettem magyar alapszakon. Ez annyit jelent, hogy az életem egy fontos, de a végére eléggé terhes szakasza véget ért. Mivel nagyon szerettem volna, hogy egy méltó lezárása legyen az elmúlt négy évnek és a szaknak a záróvizsgám és a szakdolgozatvédésem, így nagyon igyekeztem alaposan felkészülni, és jelest is szereztem, de most szeretném még egy ilyen szimbolikus gesztussal összefoglalni és lezárni ezt a történetet itt is.

Szeretném bemutatni és ajánlani nektek azt a 10 olvasmányt, amiért hálás vagyok a magyar szaknak. Persze, tudom, hogy ezek gyakran alapművek, és az alapműveltség részei, de én a képzés keretében találkoztam velük, és nagyon megszerettem őket. Nézzük, a demokratikus ahogy eszembe jutottak sorrendben őket:

alapkepzes.JPG

Gustave Flaubert: Bovarynébovaryne.jpg
Egyszer középiskolában azt mondta a magyar tanárom, hogy az Anna Karenina nem fiús regény és nem is lányos regény. És engem 16 évesen baromira érdekelt, hogy hát akkor milyen. És hát elolvastam. És szerettem. A négy felsőoktatásban töltött évemben kialakuló erős feminista érdeklődésem ekkor még gyerekcipőben járt, de idegesített, hogy van egy nő, aki szabad akart lenni, de a lelke és a társadalom ezt nem engedi neki. És már akkor azt mondta egy nagyon kedves ismerősöm, hogy a Bovaryné jobb. És én ebben most sem tennék igazságot.

Mindenesetre én a Bovarynén tanultam meg azt, hogy lehet állításokat tenni egy regényről. Szerintem Emma Bovary sorsa következik a szülei és a férje szüleinek az életéből. És én itt tanultam meg bizonyítani valamit, amit gondolok. Emma egy olyan csaj, aki kikerülve a zárdából, ahol nevelték, férjhez megy a sikeresnek tűnő orvos férfihoz, és úgy képzeli, álombeli élete lesz tele kalandokkal, akárcsak a szerelmes regényekben. De unalmasnak tűnik ez a Bovary és Emma félrelép, egyre durvábban, és adóságokba is veri magát. A gyermekét is elhanyagolja. Az egész regény egy óriási történet arról, hogy egy nő keresi a kalandot és a kiteljesedést, mondhatjuk, a romantikát a már végleg realizmusra ítélt világban. És azt hiszem, hogy ez a drámaiság csodálatos.

Móricz Zsigmond: Az isten háta mögöttcovers_33680.jpg
És ha már Bovaryné, akkor van nekünk ebből a történetből magyar is. És amikor Móricztól kellett olvasmányt választanunk, evidens volt számomra, hogy ezt fogom olvasni. Az isten háta mögött egy nagyon izgalmas kötet a felvidéki tanítóról Veres Laciról, aki a megkopott, beporosodott vidéki értelmiség passzív megtestesítője és Veresnéről, akit már csak egy nagy szerelem, vagy hát legalább valamicske lecsöppenő testi része tudna megmenteni attól, hogy elfonnyadjon a férje mellett. Egyrészt Veresné már sokkal realisztikusabb és direktebb Emma Bovarynál. Már csak a testiséget keresi. Másrészt az a tragédia, ami Emma Bovarynak kijár, Veresné esetében kétségkívül komédiába, tragikomédiába kell forduljon. Nagyon szeretem ezt a két könyvet együtt.

Edward Albee: Mese az állatkertrőlmaxresdefault_1.jpg
A dráma, ami megmutatta nekem, hogy mi az a konformizmus. És megmutatja mindannyiunknak, hogy mi történik az emberrel, ha addig provokálják, amíg fel nem adja a berögzült viselkedésmintáit. Azt is mondhatnánk, hogy ebben a drámában két ember beszélget egy padon, de persze erről szó sincs. Nem beszélgetnek. A nem konformista ember nem arra reagál, amire várják. Talán nem is reagál. Kapunk egy hihetetlenül konformista szereplőt, aki képtelen megszabadulni a szabályrendszerektől, és drámához vezet, ha mégis arra kényszerítik. Azt kellene mondani, hogy ez a dráma, ami egyfelvonásos, és csak beszélgetnek benne egy padon, azt mutatja be, hogy nem a végletek és a betanult, begyakorolt formák a jó válaszok. És persze ez így is van, csak valahogy nekem ez a körítés sokkal fontosabb, mint az arany középút újabb bizonyítéka. Nekem fontos a vívódás a két szereplő között. Fontos, hogy mit mondd el a társadalomról az, hogy nem tudunk nem megjósolható dolgokra reagálni. Megkérdezi, mik is vagyunk mi a mintáink nélkül. És nem tudom, hogy a dráma válaszolja-e ezt meg, vagy már csak én. De azt hiszem, hogy nem is a válasz a fontos.

Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekeikurazsimama0546.jpg
Szóval Brecht is kell ide, persze. Mert baromi izgalmasak és társadalmilag is fontosak a drámái. És persze közhely, de a Kurázsi mama is baromira jó. Kurázsi mama kimondja, hogy gógyi kell az életben maradáshoz, tudja, hogy a háború is csak üzlet, és azt sem titkolja el, hogy minden eladó. És persze Kurázsi mama, mondhatni elveszít mindent, de mit is jelent ez akkor, ha nincsenek elveink mások kiszolgálásán túl. És mit jelent anyának lenni így, és mit jelent túlélni így. Szerintem állati kemény szöveg, és megnyitja Brecht hatalmas és fontos drámairodalmát.

2-godot_1.jpgSamuel Beckett: Godotra várva
Két ember két felvonáson keresztül ül egy fa tövében és várja Godot, akitől nem is tudják mit akarnak, nem is tudják ki ő igazából, és nem is fog eljönni. És ez annyira elmondhatatlanul progresszív és bölcs, amit én nagyon tudtam szeretni. Ez a két ember az út mellett az út mellett hagyott mindenki, akik mellett elmennek a napok, akik léteznek egy fa (világfa?) mellett a semmi közepén, és várnak valakit, aki miért is jönne. Csak ismételni tudom egyre lelkesebben, nem tudom megfogni, hogy mitől ennyire zseniális az egész, csak rendkívül zseniális.

phaedra.jpgJeane Racine: Phaedra
Akkor egy dráma egy női sorsról. A klasszicista dráma egy antik görög drámát és egy antik görög történetet idéz meg, amiben Phaedrát megátkozzák az istenek, hogy szerelmes legyen a férje gyermekébe. És ennek a drámának a fő célja és konfliktusa, hogy Phaedra lázadni akar az isteni parancs ellen, ami őt tönkre hivatott tenni. Nem akarja megtenni. Ez persze felveti az Oidipusz királynál ismert konfliktust, hogy ha az istenek átka mindenható, akkor mi értelme elmenekülni előle. És ha az istenek parancsa nem mindenható, akkor mi értelme elmenekülni előle. De ezt a problémát már nem a dráma cselekményében, hanem Phaedra lelkében látjuk. Ő nem akar elveszni, de megbotlik, mert meg kell hogy botoljon. Ajánlott olvasmány hozzá Lucien Goldman: A rejtőzködő isten szövege.

Rejtő Jenő: Csontbrigádcsontbrigad-1.jpg
Rejtő Jenővel nem vagyunk jó viszonyba. Alapvetően viccesek a könyvei, de engem inkább fárasztanak ebben a terjedelemben és minőségben. Esterházynál vagy Cserna-Szabó Andrásnál a humor eszköz, de Rejtőnél általában azt gondolom, hogy cél, és ez nekem nem esik jól. De ehhez képest a Csontbrigád egy nagyon komoly szöveg, humorral, ami építi és sötétíti a regény terét. Egy munkatáborban járunk Afrikában, ahol az embereknek lassan elfogy a bármiféle emberségük. Ahol az embereket azzal lehet csak jellemezni, ami rajtuk van, és ahonnan az embereket nem lehet felszabadítani vagy rehabilitálni. Nagyon erős és komoly szöveg ez az ember működéséről a Rejtő univerzumból ismert humorral fellazítva.

 

covers_177111_2.jpgLakatos Menyhért: Füstös képek
A két világháború között egy teljesen más, független időben él egy cigány Párizs nevű putriban egy kissrác, akinek a szülei megfogják a szerencséjét, és tanítani adják. Pedig ekkor felsőbb iskolákban nincsenek cigány gyerekek, és ez mindenki számára új helyzetet teremt. Új helyzetet a diákoknak, a tanároknak és a putriban élők számára is. Merthogy a putriba ő hozza a reményt, és ezáltal a főhős egy nagyon kivételezett, kiemelt helyzetbe kerül a tanultság összes ráképzelt terhével. Aztán a nyári szünetben meglátjuk azt is, hogy milyen a putrin kívüli törzsszerű roma szerveződés, és lassan a politika is beleártja magát a regény cselekvésébe. Horthy nevenapja, a zsidó törvények és az egyre erősebb és tettrekészebb fasizmus is fontos szerepet kap a regényben. Egyrészt nagyon autentikusan írja le a putri terét és életlehetőségeit, amit mi nem ismerhetünk, másrészt pedig fontos történelmi, kulturális szöveg ez. Nagyon örülök, hogy a kezembe került.

Erdős Renée: A nagy sikoly750300f_gif.jpg
Erdős Renée ezen regényét nagyon sokan nem szeretik, mert egyébként vontatott. Ezzel együtt azt gondolom, hogy nagyon fontos regény ez, ha arról kell beszélnünk, hogy a századfordulóban élő polgári nő hogyan tekint a saját szexualitására, és egyáltalán a szexualitásra. A főhősnek nincs szexuális éhsége, mert nem lel élvezetet a szexualitásba, az egyetlen karakter, akit társaként el tud képzelni, egy passzív, kvázi kasztrált özvegy zeneszerző, akit a kurzus során többször melegnek is gondoltunk, nyilván sztereotípiák mentén. Ugyanakkor mutat a regény más női karaktereket, aki ismerik az orgazmust és az azt jelölő címadó nagy sikolyt, de ezek a nők általában elbuknak, vagy hát nem élhetnek tovább a nagypolgári értékrendben. Egy nagyon Anna Karenina-i vagy Bovaryné-i probléma, ahol a főszereplő nem hal meg, hanem a másik utat választja, éa beolvad.

covers_450839.jpgGabriel García-Marquez: Száz év magány
A regény, amiben többszáz oldalon keresztül csak cselekvés van, és mégsem szól semmiről, csak a világról és az emberről mond el nagyon erős és fontos dolgokat, miközben egy vérfertőzésből adódó családi átkot mutat be működés közben, alig száz évben. A Buendía családban nagyon sok különböző de tragikus, hamvába dőlt vállalkozások és életutak kerülnek elő ebben a száz évben miközben ők folyamatosan alkalmazkodni igyekeznek az új időkhöz. Először új falut építenek, megfigyelik és átveszik vándorcigányok új csodáit, próbálják a közegeiket az egyházi, katonai és ipari viszonyokhoz képest függetlenül tartani, és persze, próbálják fent tartani a családot, ami magányra van ítélve. Nagyon kevés könyvvel kapcsolatban gondolom azt, hogy a helyén van kezelve a világirodalomban, de a Száz év magány nagysága elvitathatatlan.

Szóval ez volt ez a négy év. És persze még sok minden, ami ezekből nem következik. De talán az látszhat, hogy mérhetetlenül izgatnak és foglalkoztatnak témák. Ilyen a posztmodern. Hogy érdekelnek az el nem mesélhető történetek, aminek a posztmodern teret ad. Érdekel a kisebbségi téma, legyen szó cigány kultúráról, vagy a nők kulturális és társadalmi beágyazottságáról, mert egyébként nagyon érdekel a feminizmus. Az, hogy mit jelent a kultúrában az eddig kevésbé figyelembe vett másik fele felől tekinteni a világunkra. És persze őszintén érdekel a világ. Hogy mit lehet róla elmondani érvényesen. Hogy mit kell komolyan vennünk, és hogy mi az a rengeteg dolog, amit nem ismerünk, és mi az a rengeteg dolog, aminek a megtudásához rövid az élet.

Azt hiszem, ha az elmúlt négy évre gondolok, ami mégiscsak több, mint életem hatoda, akkor ezt kell kiemelnem, hogy kinyílt számomra a világ, és egy egyre nagyobb és ismerősebb ismeretlenebb halmaz lett, amit mégsem lehet csak úgy elvenni tőlem. Azt hiszem tájékozódni tanultam. Vagy megtanulni, hogy hogy kell tájékozódni tanulni. De ez már közhely megint, szóval ez volt. Ez meg itt a vége.

Szilvió

Olty Péter: Heteró közegben

2019. július 17. - Szilvió

Sziasztok,

ma egy nemrég megjelent verseskötetről hoztam értékelést nektek, amit nagyon sok szempontból nagyon vártam. Nyilván mert ez egy meleg könyvnek is ígérkezett, ami több utat is bejárhatott volna. Beszélhetne a társadalomról, mint heteró közegről, amiben, ahogy a fülszövegben Nádasdy Ádám is írja: minden meleg él. Beszélhetne az irodalmi életről, ahová végül megérkezik ez a kötet egyfajta előbújás gesztusként. És talán azt is gondoltam, lehet, hogy a szerző a címmel megússza ezt a bátorságot.olty.JPG

Aztán kezembe vettem a kötetet, és arra jutottam, hogy egy picit mindháromról szó van. Tudniillik ez egy olyan kötet, amiben nem szerepel a meleg vagy a homoszexuális szó vagy annak valamilyen képzett kifejezése. Kihasználja, hogy a hetero egy előtag, ami különbözőséget jelöl, eltérést, és a címben megadott közelséghez képest valami idegenséget. Olyat, amihez mégis viszonyulnunk kell.

És persze ez jelenti egyrészt a meleg-heteró viszonyulást. Hogy először van merevedésed férfire, vagy hogy leszegett fejjel odapillantgatva nézed a tesiöltözőben a másik kockahasát. A meleg radart a delfinek ultrahangos érzékeléséhet hasonlítja. Megmutatja a nevelőapát, a durva férfiképet, miközben a vers elbeszélője feminimen mutatja be magát:

úgy emeltem fel a csészét
mint egy parányi üvegtojást,
melyből az élet vizét iszom.

Beszél a rushról és annak használati módjáról, beszél arról, hogy milyen kérdéseket vet fel, ha bejössz egy heteró csajnak. Pedig neked csak férfiakkal menne. Előkerülnek testnedvek, nyál, izzadtság, vér és persze ondó. Ír le aktusokat. Van hogy egy állati primitív szimbólumot, például a virgácsot emeli a művészete tárgyává. Provokál, miközben állati konzervatív nyelvet használ, és felteszi azt a kérdést, hogy provokatívan írni, az provokáció-e, vagy a művészet, amelynek tárgyává emelte, felmentést ad. Mert néhány vers már-már pornográf, de pornó-e, ha az antikvitás tógáit és lakomáit is ráfestjük, vagy ha egy számítógépes játékról beszélünk, és érezzük, ennek annyi a célja, hogy leírja a karakteréről:

farom valótlanul kemény.

 Van a kötetben ugyanakkor egy másféle széttartó, heteró közeg. Egy európai, egy kulturális. Olty szövegei nagyon különböző világmagyarázatokból merítenek, amik együtt építik fel azt a kulturális közeget, amiben élünk. Rögtön a második szövegben megidézi a vers Jonatán és Dávid bibliai homoromantikus kapcsolatát, annak az elevenen továbbélő emlékét ragadja meg. A biblikus elemek mellett találkozunk antik helyzetekkel és antik motívumokkal, így a görög Pán istennel motívummal a pásztorélet kapcsán, akinek a sípjához fallikus értékeket rendel. Majd, ha a világmagyarázatok jelentést tágan értelmezzük, nyugodtan ide vehetjük a különböző verssé alakított tudományos kérdéseket. Így találkozunk a kötetben filozófiával, kijelentéslogikával, biológiával, vagy a költészetben kifejezetten konzervatívnak tartott formákkal, időmértékes és rímes versekkel, vagy gnómával például:

Olyan szexről álmodj,
mit tényleg remélhetsz,

A heteró közeg harmadik olvasata a heteróság maga. Az ember saját maga különbözősége mindattól, ami körülveszi. Egyfajta kívülállás, amelynek persze a melegség vagy a kulturális hagyomány utániság is része. Ebben az ember nem lesz katona, mint mindenki más. Ebben páncélt növeszt a külvilággal szemben. Ebben iglut épít, és az igluépítő tulajdonképpen bezárja magát, majd alszik. Alapvetően sokkal kevesebb konkrét szöveghelyet találni ezzel a belső heterósággal kapcsolatban, mégis ez tűnik a legrelevánsabbnak számomra, talán mert az igluépítéssel foglalkozó vers az Altató a kötet első verse. Talán csak nekem szimpatikus ez a kötetolvasat.

Kedvenc versem: Stigma. Mert nagyon szeretem a kijelentéslogikának azt a filozófiai részét, amit ez a versindítás használ, és tök klassz szöveg. 2016-ban jelent meg a Műúton, szóval ide kattintva ti is el tudjátok olvasni. Bár egy szót változtatott a kötetszerkesztés. :)

Ajánlom a kötetet azoknak, akik már ismerősen mozognak a kortárs líra világában, mert szerintem ez nem lett igazán kapukötet, de persze ha bátor vagy, lesd meg úgy is. A különcöknek tök ajánlom, ők nagyon sok helyen magukra fognak ismerni. És persze ajánlom mindenkinek, aki idáig elolvasta az értékelésem, és felkeltette az érdeklődését.

Olty Péter: Heteró közegben
Scolar, scolar l!ve, 2019
62. oldal
Így olvastam: Furcsa, mert ahogy Nádasdy is írta, ezek gazdag szövegek, de nem az olvasásban jelenik ez meg, lehet vele haladni, nem kell igazán bogarászni hozzá, de tovább kell gondolni, azt az időt nem lehet megspórolni. Szóval kortárs verseskötethez képest gyorsabban tudtam olvasni, de egy-egy problémát vittem magammal azután is, hogy letettem a könyvet, és volt, hogy vissza kellett néznem.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. :) Ha olvastátok már a kötetet, vagy kérdésetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok bátran kommentet. Ha szeretnétek értesítést kapni a következő posztokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keressetek facebookon. Ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra.

És ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Félévzárási pánik könyves tag

2019. július 13. - Szilvió

Sziasztok,

azt hiszem az egyik kedvenc könyves kihívásomat hoztam el most nektek. Nagyon sokszor érzem azt, hogy a könyves tageknek nagyon random kérdései vannak, de ebben a tagben minden kérdést királynak és érdekesnek tartok, és én is nagyon szeretem mások ilyen bejegyzéseit olvasni, videóit nézni. Úgy gondolom, így tényleg össze lehet foglalni egy időszakot és annak fontosabb olvasmányélményeit, szóval bele is csapok:felev.bmp

1.) Az idei éved eddigi legjobb könyve:
Ú, nem tudok egyet. Evelyn hét férje (értékelést is írtam róla), Négyesút (erről érkezik majd értékelés), Irha és bőr (erről is van már értékelés), és persze a válasz a következő kérdésre. 

2.) A legjobb folytatás, amit idén eddig olvastál:
Ezekre általában az a válaszom, hogy nem olvasok sorozatokat, de idén kipörgettem Patrick Ness: Chaos Walking trilógiáját, és az egész rendkívül csodálatos disztópia fiatal szereplőkkel, városokkal, politikával, jóval és rosszal, ökológiai öntudattal... Csodálatos volt. Elmondhatatlanul.

3.) Egy új megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél:
Hatalmas öröm számomra, hogy a Maxim nagyon sok LMBT címkés könyvet hoz, és bár igyekszem frissen olvasni őket, most őszi könyveim is vannak tőlük. De most jelent meg Laura Stevensen: Minden, csak nem oké című könyve. Izzy O’Neillről, a 18 éves átlagos lányról szól, akiről egyszer csak sokat mutató képek kerülnek napvilágra, amin ő és egy politikus fia szerepelnek, és hát kiderül, hogy nem bánnak igazán szépen a nőkkel a média és a politika világában. És erre akkor is kíváncsi lennék, ha nem lenne LMBT. Hasonló a helyzet Chloe Benjamin: A halhatatlanok című könyvével, amiben négy kamasz megjósoltatja a városba érkező jóssal a haláluk időpontját, majd ezt már felnőttként is különböző utakon teszik próbára. Külföldön nagyon sokan nagyon szerették a könyvet, és várom, hogy a kezeim között legyen. :)

4.) Az év második felének legjobban várt kiadása:
Megint az van, hogy nem nagyon jelennek meg új kiadásról hírek még. Nemrég lecsengett a könyvhét, most pedig uborkaszezon van. Az egyetlen várt könyv így Colson Whitehead: A Nickel-fiúk című könyve. Colson Whitehead az előző, Pulitzer-díjas regényében a déli rabszolgákat felszabadítani akaró föld alatti vasútról írt, amely a már nem rabszolgatartó északra csempészet át rabszolgákat. A Nickel-fiúkban a polgárjogi mozgalom egy másik releváns korszakában, a hatvanas években találjuk magunkat egy javítóintézetben, a Nickel Akadémián, ahol a legkisebb vétségekért is bezárt afroamerikai kamaszokat nevelnek. Itt ismerkedünk meg két sráccal, aki közül az egyik hisz Martin Luther King szavainak és álmainak, míg a másikuk egy racionálisabb, szkeptikusabb, trükközés által élni kényszerülő karakter. Nagyon kíváncsi vagyok a könyvre, mert Martin Luther King mozgalma nagyon sokszor nagyon megszólított. Októberben jön a könyv.

booklovers-7.gif

5.) A legnagyobb csalódás:
Kategóriánként akadt egy-egy nagy csalódás. Szépirodalomból abszolút Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér, LMBT irodalomban Zsolmár János: Hibiszkusz herceg (értékelés itt), ismeretterjesztő feminista irodalomban pedig Martha Breen - Jenny Jordahl: Nagyszerű nők (Értékelés itt).

6.) A legnagyobb meglepetés
Cecilia Ahern: Üvöltéséről nem gondoltam, hogy releváns lehet számomra, mert Cecilia Ahern hát ugye... Női szerző, kifejezetten női regényekkel. De ez a könyv 30 nő 30 problémáját mutatja be állati szemléletesen. A májusi 1 és 6-ban a kedvenc áprilisi olvasmányomként hosszabban írtam róla. :)

7.) Új kedvenc író (debütálás vagy csak számodra új)
Két olyan szerzőt tudok ide mondani, akikről tudtam, hogy zsenik, csak még nem olvastam őket eddig. Moskát Anita és Paul Auster. És mindketten a frissen megjelent könyvükkel váltak kedvencekké.

8.) A legújabb fikciós szerelmed:
Fito
az Életem kifürkészhetetlen logikája című könyvből. Tudom, hogy nem egy átlagos srác, és szétszoronganánk egymás mellett az életünket, de azt hiszem baromi mélyeket tudnánk beszélgetni és nagyon tudnánk szeretni.

9.) A legújabb kedvenc szereplőd:
Onni a Négyesútból. A meleg férfi, aki mindennél jobban szeretne családot, és hajlandó volna leélni egy heteroszexuális férfi életét egy nő mellett, csak hogy gyermekei születhessenek, de nem tudja megtagadni saját magát a szovjet befolyású és szovjet mintára megszervezett erkölcsrendészet mellett sem. Szeretem azt a karaktert, aki ő. Szeretem azt a becsületet, ahogy teremtett és nevelt, és szeretem azt a szabadságot, ahogy már tét nélkül kénytelen volt kilépni ebből a helyzetből. Nagyon fontos az egész regény szerintem női sorsok mentén is, és hát Onni.. Szóval Onnival nagyon jóban lennénk azt hiszem.

10.) Egy könyv, ami megríkatott:
Alapvetően igaz rám, hogy szinte minden nem szépirodalmi szövegen tudok sírni. De legyen itt most egy tipikus. Benjamin Alire Sáenz könyvein mindig bőgök, és ez az Életem kifürkészhetetlen logikája (értékelés itt) esetén sem volt másként.

anigif_sub-buzz-25804-1503343033-9.gif

11.) Egy könyv, ami boldoggá tett:
Az engem leginkább boldoggá tevő könyvek okosak, reflektálnak a világra, érvényes, és lehet benne lubickolni, miközben könnyű olvasni. Ilyen volt például az Evelyn hét férje, a Chaos Walking trilógia , az Irha és bőr vagy Az abbé a fejével játszik (A júliusi 1 és 6-ban meséltem róla). Ezekbe tényleg bele tudtam feledkezni, és több lettem tőlük és boldog voltam. :D

12.) Kedvenc könyvadaptáció, amit idén láttál:
Az Ördög prádát visel? Azt kábé havonta megnézem, mert imádom, de sajnos nem láttam még adaptációt idén azt hiszem. Sőt, filmet sem nagyon. A csodálatos fiút meg akartam nézni, mert Timothée Chalamet játssza a főszerepet, és mert nagyon jónak tűnik a története, de nem játszotta a mozi felénk.

tumblr_p8y560fpwu1rpe0nao3_r1_500.gif

13.) A kedvenc értékelésed, amit te írtál:
Moskát Anita: Irha és bőr értékelése. Nagyon új terep volt számomra a fantasy, ezért nagyon minőségi értékelést akartam róla írni, és aztán rájöttem, hogy csak ilyen tartalmat akarok nektek írni. Csak olyat, amire büszke vagyok... És aztán három hétig nem volt bejegyzés, és most kezdek visszajönni, és kitalálni merre van ez a mindig azt a minőséget nyújtani, amivel elégedett vagyok út. Tartsatok ki légyszi. :D

14.) A legszebb könyv, amit vettél (vagy kaptál):
Kele Fodor Ákos: A szív vége.
Ez a könyv egy roma újmesekönyv és gyönyörű. Teljesen fekete védőborító nélkül, a lapélek is feketék, piros fonállal van összekötve belül, ami a roma mitológiában egy fontos szín. És az illusztrációk pedig fotómanipulációval készülnek, amivel erősítik a mesék horrorszerű, felnőtteknek írt jellegét. De az egész könyv baromi csodás. Imádom. Nézzétek meg a könyvesboltban, aztán vigyétek haza és szeressétek.

booklovers-5.gif

15.) Milyen könyveket akarsz mindenképpen elolvasni az év végéig?
Ezeket a kérdéseket mindig nagyon megszívom, szóval igyekszem most nem megadni címeket. A júliusi 1 és 6 6 könyvét biztosan el fogom olvasni, és a 23 könyv, amit el akarok olvasni, mielőtt betöltöm a 23-at lista egy nagyobb része is sorra kerül, de tényleg had ne mondjak címeket. :D Jó, most kaptam recenzióban Szerencsés Dániel A 13. emelet című krimijét, Laura Steven: Minden csak nem oké című könyvét, és Cloe Benjamin: A halhatatlanok című könyvét. Ezeket biztosan olvasom az év végéig.

Ennyi lett volna ez a tag mára. Szívesen olvasom, ha véleményetek, megjegyzésetek van, vagy ha megírjátok kommentben, hogy melyik könyv volt rátok a legnagyobb hatással az elmúlt fél évben, :)

És hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra, keressetek facebookon, ha háttértartalmak is érdekelnek, és kövess instagramon ha az érdekel, ki áll a blog mögött, és persze ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Martha Breen - Jenny Jordahl: Nagyszerű nők

A feminizmus rövid története

2019. július 10. - Szilvió

Sziasztok,

ma egy nagyon sok szempontból különleges könyvet hozok nektek. Egy olyat, amit nagyon vártam, mert úgy tűnt, hiánypótló lesz. Egy képregényt, ami bemutatja mi is az a feminizmus, milyen problémákkal küzd a női politikai önrendelkezés lehetőségének felmerülése óta, illetve, hogy milyen az az elsősorban nyugati nőkép, amihez a feminizmusnak viszonyulnia kell.

A bejegyzés első részében hosszabban írok arról, amiről a könyv szól, mert kvázi jól tárja fel a feminizmus fontosabb kérdéseit, és örülök, hogy egy könyv kapcsán tudok erről nektek hosszabban írni, aztán pedig felvetem, hogy a konkrét könyvvel milyen problémáim vannak, és persze azt is, hogy mit tartok benne kifejezetten jónak.

nagyszeru_nok.jpg

A feminizmus története a könyv segítségével

A Nagyszerű nők a nőiség és a feminizmus történetét kezdi el mesélni attól a középkortól közhelyszerűen sokszor elismételt helyzettől, hogy a nőknek semmilyen önrendelkezése sincs. Születésüktől fogva az apjuk kényének vannak kitéve, majd a házasságban a férjüknek fogadnak engedelmességet, a ház körüli munkában osztályhelyzetüktől függően kiveszik a részüket, gyermeket szülnek és nevelnek.

Ezt a nem túl vidám helyzetet frappáns, szemléletes, de humoros, a könyv témáját jól felvezető képekbe kapjuk meg, amiket követően az USA-ba csöppenünk, ahol először kerül szóba a testi és politikai önrendelkezés. Ahogy a könyv címe is mutatja, a nagy feminista programokat egy-egy nagyszerű nőhöz rendeli, itt 1848-ban az Egyenlőségi Nyilatkozat fő szövegezőit, Elizabeth Cady Stantont és Lucretia Mottot emeli ki. Ők fontos előképüknek tekintik a rabszolga-felszabadításban nagy szerepet játszó Harriet Tubmant, aki a Föld alatti vasút egyik vezető alakja volt, amivel fekete rabszolgáknak segített Északra jutni, és Harriet Beecher Stowe-t, aki a Tamás bátya kunyhója című regényével megmutatta, milyen egy rabszolga szemén át nézni a világot. Ebben az értelemben, ahogy ez a könyvben áll is, a rabszolgaság elleni harc és a nőjogi mozgalom egy nagy közös ügy, ami a társadalmi elnyomás ellen alakult.

wrightsweb-sm.gif

Ezen részek után jutunk el az öreg kontinensre, azon belül is a felvilágosodás időszakára, amivel kapcsolatban egy szerintem is fontos megjegyzést tesz a kötet. A felvilágosodás ugyanis a szabadság, egyenlőség, testvériség elveit tűzi zászlajára, azonban ez kizárólagosan a polgári fehérbőrű férfiak szabadsága, egyenlősége és testvérisége. A felvilágosodás eszméivel egyidőben, és a könyv humoros tálalása szerint azzal szemben írta meg Mary Wollstonecraft A nő jogainak védelmében című munkáját, amely az első szöveg, ami azt állítja, hogy a nemi szerepek a társadalom által kijelölt konstrukciók, amelyeket az eltérő nevelés kelt életre. És ez baromi korai szöveg, 1792-es, ami csaknem 50 évvel előzi meg az Egyesült Államok béli nyilatkozatot, mégsem ez került előre. De erről majd később.

A következőkben már sokkal komolyabban tudunk beszélni nőmozgalmakról. Mármint igazán a századfordulón alakult meg a nőmozgalom. Egyrészt nagy hangsúlyt kap a feminizmus történetében mindig vitatott Szüfrazsett mozgalom, akik többségében felsőosztálybeli radikális nők voltak (tudniillik, nekik volt lehetőségük, értem ez alatt, hogy idejük és önrendelkezésük politikával foglalkozni), akik üres államigazgatási központokat robbantottak, gyújtogattak a nők szavazati jogaiért. Ezt a helyzetet fogja megoldani az első világháború, amely alatt (mint ahogy arről Radclyffe Hall is ír a Magány kútjában) nőkre volt szükség a munkaerőpiacon és a hátországi katonai szektorokban, erősebb nőkre akár a seregben is. És ezután már nem lehetett a nőket visszazavarni.

rosietheriveterdribbble.gif

Ezzel megoldódni látszanak a nyugati kultúrában a korai nőjogi mozgalmak fő célkitűzései. Várja őket a munkaerőpiac, ahol saját jövedelemre tehetnek szert és beleszólhatnak a politikába, élhetnek a szavazati jogukkal. Persze ez nagyon hosszú út, ma is komoly probléma az üvegplafon, azaz az a pont, ahonnan nem nagyon jut tovább egy női vezető, vagy a passzív választójog, azaz a választhatóság. Női vezetőkből még lényegesen kevesebb van, sőt, a huszas-harmincas években még a nők bérviszonyai és a piaci megbecsültsége is hatalmas csorbákat szenvedett, mégis sok fontos győzelemről beszélhetünk innentől a nőjogi mozgalmakban.

És persze beszélnünk kell egy új kérdésről, a testi és szexuális önrendelkezésről. Ami igen, elsősorban a gyermekvállalás és a családtervezés témáját érinti. Hiszen egy nő kiszolgáltatott enélkül a családjának és a munkaadójának, így a feminizmus egy pontján ennek elő kellett kerülnie. Ez az időszak a húszas évek, amikor az addig kizárólagosan jelen lévő beöntőtartály mellé a modern gumiipar segítségével létrejött a pesszárium, majd a 60-es években (ezen egyébként meglepődtem, hogy ilyen későn) a fogamzásgátló tabletták. És ennek a témának a fontos része még az abortusz téma, amivel kapcsolatban kifejezetten tetszett, hogy jelzi, hogy ez egy megosztó és vitatott téma, a feminizmus egyik legvitatottabb kérdése. Ez azzal együtt is tetszett, hogy én eléggé egyértelmű állásponton vagyok, de fontos az a beszélgetés vagy vita, amelyet a könyv ezen téma köré generálhat.

És az utolsó nagy fejezetként tárgyalja a könyv a homoszexualitás kérdését, amit a mai magyar mainstream feminizmus is ügyének tart, és örülök, hogy a könyv is tárgyalja, mert így nekem is alkalmam van a feminizmust tárgyalni egy LMBT kérdésekkel foglakozó blogon. Ugyanis a feminizmus harmadik hulláma középpontjában a kisebbségi helyzetek és az egyéni szabadság áll.

u_2.gif

A melegség/leszbikusság kérdését elég ügyesen foglalja össze. Beszél Szaphóról, aki mégiscsak a világtörténelem első női költője, és történetesen leszbikus verseket írt, majd rátérünk arra, hogy a XX. században és előtte milyen meglátások vetődtek fel általában a melegséggel kapcsolatban, hiszen a leszbikusságot általában nem kezelték (nagy) problémának. Beszél arról, hogy bűnnek, mentális betegségnek, démoni megszállásnak tartották, és ehhez képest kezelték, beszél a melegeket érintő holokausztról, és arról, hogy több országban napjainkban is halálbüntetés jár a melegségért, ahogy beszél a nyugati civilizációban is megtapasztalható gyűlölet-bűncselekményekről, és majdnem egy teljes oldalt szentel a 2016-os Orlandói eseménynek, ami nagyon jól esett az akkor már a melegségével azonosulni tudó énemnek, akit az a tragédia baromira megrázott.

És beszél a melegmozgalomról. Stonewallról (amit, tudom, hogy csak később akarok dühöngeni, de bassza meg a ló, New Yorkba helyezett el San Francisco helyett), és a Pride mozgalomról, ami ennek az eseménynek az emlékére alakult.

43d.gif

A könyv végét Malala Yousafzai történetének szentelik.Ő egy velem egy idős, 22 éves pakisztáni származású lány, aki blogolni kezdett, amikor hazájában elvették a lányoktól az oktatás lehetőségét, majd tálib terroristák szemen lőtték, de ennek ellenére ma is fontos élharcosa a nők tanítattásának, amiért 2014-ben Béke Nóbel-díjjal is jutalmazták. Ő egy nagyon jó karakter arra, hogy még egyszer megszólítja a könyvet megcélozni akaró fiatalságot, és egyébként is fontos az ő történetét sokszor elismételni, ahogy ő is mondja:

Nem azért, mert az annyira egyedi, hanem éppen azért, mert nem az.
Nagyon sok lány története ez.

És most nézzük magát a könyvet közelebbről:

Mióta Szederkényi Olga a Cser Kiadó közelében van, fél év alatt két nagyszabású könyvet hoznak ki a nőséggel és a feminizmussal kapcsolatban. Az első egy felnőtt mesegyűjtemény volt az És boldogan éltek? címmel, amiben 10 kortárs női hang szólaltatja meg egy-egy klasszikus mesének a vége utáni részét, így nagyon eltérő, sokszor rendkívül sötét mesehátteret kaptunk, Szabó Imola Julianna szuper illusztrációkkal bővítette, így az olvasó egy állati klassz kompakt könyvet kapott. És most itt van ez. Fontos könyvnek tűnik, kapós, jogos döntés lehetett, hogy lefordítják. Ráadásul én üdvözlöm a témát a könyvpiacon, és ha még több ilyet hoznak, akkor azt is üdvözölni fogom. Csak ez most több mindenért nem működött.

Először is az itthoni dolog. Szederkényi Olga ír előszót a magyar kiadáshoz, amiben 12 pontot kínál (gusztustalan és nem hiszed el, hogy ezt valaki leírja: #kedveskisasszony! hashtag kezdettel) a célcsoportul vett kiskamasz lányoknak ahhoz, hogy olyan nővé váljanak, akiket nem tesz zsebre a világ. Alapvetően ezek nem voltak annyira formabontóan új gondolatok, de szerencsére elfért, látszólag nem sok vizet zavart. De persze mutatom az elsőt:

Sose veszítsd el az önbizalmad. A magabiztos, kiegyensúlyozott és nyugodt nő vonzó, és jót tesz a saját, valamint környezete egészségének.

Vonzó. Baszd meg. Egy kibaszott feminista könyvet adott a lány kezébe, amiben arról beszél, hogy nem a férfiak felől kell meghatároznia magát, és nem egy rohadt kéjedény, és baszdmeg azt bírta leírni, hogy vonzó. Az első pontba. Majd azt, hogy

Állj ki magadért, ha bántanak.
De ezzel a lehetőséggel ne élj vissza.

És én már erre nem is regálok, mert van gondja a kötetnek magában is.

A könyv alcíme, hogy a feminizmus rövid története, de ahogy az első egységben is többször említettem, a könyv néhány kósza iszlám példán kívül a nyugati civilizációról, elsősorban az USA-ról és Nyugat-Európáról beszél. Mert máshol ugye nem is volt feminizmus. Nyilván nem. Amúgy ez baromira metaforája annak, ahogy a kultúráról is gondolkodunk, és elkeserít megint.giphy_8.gif

Tovább keserít, hogy a könyvnek nem sikerült egy tisztább szervező elvet adni. Nem feltétlenül kronológiát követ, nem is csak a feminizmus fő törekvéseit mutatja be tárlatszerűen, és nem is a feminista mozgalom fő hullámai alapján tagolja a könyv magát. Valami ilyesmi alapján, hiszen a társadalmi berendezkedésekből válank ki a feminizmus fő kérdései, amik óhatatlanul kronológikusak, de azt hiszem itt nem volt egy szerkesztési elv kiválasztva, ami néhol zavarossá teszi az egészet.

feminist_4.jpgHa pedig a feminizmus fő hullámai. Én ennek a felvetését, lehet, hogy kihagytam volna, vagy jobban elmagyaráztam volna, mert a felsőoktatási tanulmányaim segítettek képbe kerülni, ami valószínűleg nem áll minden olvasó rendelkezésére. A felemelt ököl Vénusz tükrével kombinálva (lsd. a képen) pedig nem tudom miért a feminizmus jele, mert a könyv csak annyit mondd el, hogy ez a feminizmus jele, és úgy érzem a megfelelő google kulcsszavakat sem találom hozzá. És akkor még nem beszéltünk a testi integritásról sem, amiről én nyilván tudom, hogy mit jelent, de egy 12 éves olvasó vajon hogy van ezzel?

És végül a lap alján a feszült, dühös nők, akik beolvasnak, mert nekik nem elegek a feminizmus eddigi eredményei (hangsúlyozom, nyilván nem elegek, teljesen egyet értek velük), annyira férfiasra sikerültek, hogy az antifeministák szakállat rajzolhatnának rá, és zászlójukra tűzhetnék, hogy na ilyenek nem akarunk lenni.

És rühellem, de ezzel együtt értem, hogy miért készült el ez a könyv, és magamat méginkább rühellem érte, de még mindig azt gondolom, hogy ez egy fontos szöveg lehet. Nagyon okos és bölcs beszélgetések indulhatnak általa, nevelhető vele egy jobb és tudatosabb nő generáció. De ehhez értő olvasás, sok bizalom és rengeteg egymásra figyelés kellene, mert egyedül szerintem nem érdemes feldolgozni. Abban bízom, hogy jönni fognak még jobb könyvek erről a témáról ennek a célcsoportnak, akár ebben a formában, mert tényleg baromi fontos volna.

Kedvenc részem

Amikor a világ nőjogi mozgalmai együtt kezdenek szerveződni. Alapvetően nagyon fontos korszak a feminizmus történetében ez, és nagyon szerettem a háború ellenes nőket, és azoknak a hangadóknak a történeteit akik börtönbüntetést, halálbüntetést kaptak a véleményükért. Erről fontos többet beszélni.

Ajánlás

Amíg több szuper könyv kijön ebből a témából, addig ajánlom szeretettel a könyvet azoknak, akik ismerkednek a feminizmussal, fő problémáival, és témafelvetéseket, fogódzókat keres akár magához a feminizmushoz, akár egy-egy részterületéhez. Ajánlom azoknak, akik kíváncsiak, de még félnek nagyobb fába vágni a fejszéjüket, és persze ajánlom szülőknek, tanároknak, akik ezt az ismeretanyagot tovább tudják adni, meg tudják beszélni a lányokkal, a gyermekekkel. Mert ugye a feminizmus nem csak a lányok ügye.

Marta Breen - Jenny Jordahl: Nagyszerű nők
A feminizmus rövid története
Cser Kiadó, 2019
122 oldal
Így olvastam: Két óra alatt könnyen átlapozható, én kétszer olvastam, egyszer gyorsan átlapozva, egyszer pedig lassabban kijegyzetelve, de mivel fiatal kamaszoknak szól, így jól befogadható.

Ennyi lett volna ez a bejegyzés, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. :)
Ha olvastátok már a könyvet, vagy kérdésetek, megjegyzésetek volna, akkor keressetek bátran a komment szekcióban.
Ha nem szeretnél lemaradni a következő posztokról, kattintsatok a jobb felső sarokban található követés gombra.
Ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebokkon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :) És semmiképp ne feledd a következő posztig se:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

1 és 6: A júniusi kedvencem, és hat cím, amit júliusban el szeretnék olvasni

2019. július 03. - Szilvió

Sziasztok,

új hónap kezdődött, így ideje visszatekinteni egyetlen könyv erejéig arra, hogy mi volt a kedvenc olvasmányom a múlt hónapban, és ideje végignézni, hogy mi is az a hat könyv, amit mindenképpen el szeretnék olvasni ebben a hónapban. Nézzük is a júliusi 1 és 6-ot!

1es6.JPG

1: A júniusi kedvencem:

Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszikcovers_501943_1.jpg

Cserna-Szabó András a kortárs prózairodalom egyik jelentős alakja. Rendkívül művelt, olvasott és releváns, és ezen tudásait bele is forgatja a regényeibe, de ezt a kortárs irodalomban megszokott megszólalásmódokhoz képest egészen máshogyan, humorral teszi.

Egy ilyen humoros szöveggel van dolgunk akkor, ha Az abbé a fejével játszik regényét vesszük kezünkbe, amely nem tűz ki maga elé kisebb célt, minthogy a teremtéstől az apokalipszisig elvezesse az olvasót a világtörténelem útvesztőiben. Merthogy ez tényleg egy útvesztő. Pecázó törpetulajdonos embereken kell keresztül olvasnunk magunkat. Dózsa György karóba húzott katonáin és az egy házban élő Kosztolányin és a gyermek Ottlik Gézán át egészen a svájci óra pontosságával érkező sündisznóig. És mindezt halál random módon. Mert a világról ezen információmorzsák is random érkeznek. És ez egy nagyon vicces gesztus ebben a regényben. Nagyon hasonló a fő kérdésfeltevése, mint Kertész Imrének Az angol lobogóban. Azt kérdezi, hogy hol lehet elkezdeni egy történetet, mi az, amit el kell mondani ehhez, csak míg Kertész egy eltávolító és nehezen befogadható nyelven keresztül ír erről, addig Cserna a világot humorral forgatja ki, ami így jól befogadhatóvá, érdekessé és nagyon jó szöveggé válik

és

6: A júliusra betervezett címek:

Rachel Kunshner: A Mars klubcovers_509887.jpg
A Mars klub egy nőről szól, aki San Franciscoban élt, van egy gyermeke, és a regény elején kezdi meg letölteni a kétszeres életfogytiglanját. A regényben egyszerre kap szerepet a városban leélt múltja és a családja, miközben persze az éltében mostantól alkalmazkodnia kell a börtön szigorú szabályrendszerébe és nehéz szociális keretébe. A szöveg beszél a kilátástalanságról, és arról, hogy az ember az életében mindig jobbat akar, miközben érzik a börtönben ülők, hogy a társadalom lemondott már róluk. De beszél a regény egy rendőrről vagy egy börtöntanárról is, akiknek az előéletén keresztül Kalifornia teljes társadalmi tablóját kapjuk. 2018-ben a hat Booker-díj jelölt között volt a könyv, és még ezzel egy évben megjelent itthon is.

covers_549015.jpgSzerencsés Dániel: A 13 emelet
Szerencsés Dániel krimije a könyvhétre jelent meg, és LMBTQ címkés. Egy magas beosztású tisztviselő haláláról és a lassan leszerelő bizottsági szolgálatos nyomozásáról szól. Magát a nyomozást a bizottság formaságnak tekinti, és egy idő után már saját szakállára, szabályokat megszegve kell nyomoznia. Azért jó a fülszövege, mert már most vannak feszültséggel teli prekoncepcióim a regénnyel kapcsolatban. A XXI. Század Kiadótól érkezett recenziós példányként.

Donna Tart: A titkos történetcovers_345320.jpg
Öt különc karakter a kis vermonti egyetemen ógörögöt tanul egy megszállott professzorral. Azonban nem csak tanulnak, hanem újraélik a nagy hellén kultúrát, a nagy lakomákat és orgiákat, szeánszokat, amikben az isten vért is követel. Szóval ez egy bűnügyi regény is. A bűnhődésről beszél, és arról, hogy a bűn maga mennyire kulturális tényező, mennyire függ attól, hogy mit hiszünk és mit gondolunk a világunkról. A csoport titkos történetét az egyetlen beférkőző külső tag meséli el évekkel később. És ezzel a regény már a megjelenésétől klasszikussá válik. És végre elolvasom. :)

covers_548037.jpgSally Roodney: Normális emberek
Ez a könyv könyvhétre jelent meg a XXI. Század kiadó Kult Könyvek sorozatában, és nagyon provokatív a címe és a borítója. Maga a regény az amerikai gimis románcok hagyományainak legjavából merít, amiben a foci csapatkapitány és a szegény láthatatlan lány között valamiféle kapcsolat alakul ki. Amitől ez a könyv relevánsabb lehet, az az, hogy lakóhelybéli és anyagi, szociális különbségek vannak a szereplők között, illetve, hogy ösztöndíjasként az ország elitegyetemén közösen kell megismerniük a nem kisvárosi élettel, és együtt kell megküzdeniük az új életformával, hogy normális emberekként élhessenek.

Rivers Solomon: Kegyetlen szellemekcovers_480340.jpg
Tavaly jelent meg ez a vitatott sci-fi a magyar könyvpiacon, és ha minden jól megy, kritikát fogok róla írni egy zsánerirodalommal foglalkozó oldalra, ami miatt eléggé izgatott vagyok. A regényben egy űrhajón járunk, ami már régóta utazik, és az út során a hajón kialakul ismét a Földihez nagyon hasonló társadalom elnyomókra és elnyomottakra bontva. És engem a sci-fiben majd leginkább ez a társadalom érdekel, illetve az, ahogy a több elbeszélő segítségével ez a társadalom számunkra kirajzolódik. Kihívás számomra, de kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle.

covers_365962.jpgKari Hiekkapelto: Kolibri
Egy fiatal kurd bevándorló lányt a családja fogva tart Finnországban és meg akarják ölni. Máshol futókat gyilkolnak sörétes puskával. A regény olvasása előtt annyi biztosan közös  a két bűnügyben, hogy Fekete Anna nyomoz az ügyben, aki magyar bevándorlóként él Finnországban, így különös empátiát tanúsít a kurd lány felé. Egy hátborzongató, zord finn krimit várok, amit a borító is sugall, és csoporttársam szerint a migrációról való gondolkodásom is megváltozik majd ezt a regényt olvasva. Igazság szerint ezt a könyvet a nővéremnek vettem a Líra raktárvásáron, mert ő nagyon krimi olvasó, de az említett csoporttársam elmondása szerint már régóta szeretné velem ezt elolvastatni. Szóval most, mielőtt otthagyom a nővéremnél, mindenképpen elolvasom.

Szóval ezt terveztem a következő hónapra, meglátjuk, hogy mi sikerül belőle, én mindenesetre igyekezni fogok. :) Meg amúgy is nyári szünet van, amikor ráérnénk olvasni, meg ilyenek... Szóval jó lesz. :)

Ha olvastátok már valamelyik könyvet, vagy kérdésetek, megjegyzésetek van valamelyikkel kapcsolatban, hagyjatok bátran kommentet. :) Ha nem szeretnél lemaradni a következő posztokról, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keressetek facebookon háttértartalmakért, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

És ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió