Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

Januári summa

2019. január 31. - Szilvió

Sziasztok,

tavalyhoz hasonlóan idén is igyekszem folytatni a summákat, amiben azokat a könyveket mutatom meg, amiket a hónapban szereztem be, olvastam el, és külön figyelmet szentelek annak, hogy hogy az év elei tervekből mennyi valósult meg az adott hónapban. :)
Januárban 9 könyvet sikerült beszereznem, 13-t pedig elolvasnom. Nézzük is őket! :)

januar.JPG

Januárban sikerült beszereznem:

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Péterfy-Novák Éva ezzel a regényével robbant be a magyar könyvpiacra néhány éve, és nagy hiányt pótoltam ennek a könyvnek a beszerzésével és elolvasásával. Viszont szerintem ez nem feltétlenül szépirodalmi űr. Az űr azé a könyvé, amely tematizálja a családon belüli erőszakot, amely tematizálja a súlyosan értelmi fogyatékos gyermek nevelését, majd a tőle való megválást, tematizálja a késői, indokolt abortuszt és a halott gyermek megszülésének borzalmait. Nagyon erős, de rövidke könyv ez egy asszony életének néhány évéből. Ma is folyamatosan témát ad a közbeszédnek, az Orlai Produkció és a Füge együtt színdarabot hozott létre belőle, és megérdemel minden figyelmet. Közérthető, figyelemfelkeltő és fontos könyve ez a magyar piacnak, és Péterfy-Novák Éva nagyon felelősen használja azóta is ezt a helyzetet.

Mary Ann Shaffer - Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
A könyv, amiről nagyon sokat hallottam, és csupa jót. A könyv egy levélregény, amiben egy férfi beszámol a második világháborús élményeiről. És amitől ez nekem való: Ő a második világháború alatt megalapított egy irodalmi társaságot egy szigeten, hogy a közösség átvészelje a német megszállást és a háborút. Egy picit Sült zöld paradicsom érzést várok egy humoros, kedves és mély történettel. Majd kiderül.

Patrick Ness: Kés a Zajban
Patrick Ness valaki, aki potenciális kedvenc szerzőm. A Soha nincs vége pedig a kedvenc könyvem, amiről képtelenség értékelést írni, mert akármit írnék róla, az spoiler lenne. Most izgatottan vágtam bele az egyetlen trilógiájában, aminek ez a könyv az első darabja. A könyv a mi világunk elpusztulása után játszódik, ahol egy telepes csoport leigázott minden őslakost, és az őslakosok cserébe a Zaj vírust hagyták a telepesekre, ami elpusztította a nőket és a férfiak felét, míg csak egy kisvárosnyian maradtak, akik hallják egymás gondolatát, Zaját. A trilógia az utolsó fiút követi, aki még nem esett át a felnőttséget szimbolizáló beavatási szertartáson, és állati izgalmas, nem tudok róla többet mondani.

Partick Ness: Válasz és kérdés
A trilógia második része, ami heteket kóborolt a Foxpotnál, de tegnap végre a kezembe vehettem. És nagyon várom, hogy folytatódjon a sorozat. :)

Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Nagyon híres és hivatkozott könyve ez az LMBT irodalomnak, Pulitzer-díjat is érdemelt, és a fülszövegénél jobban úgysem tudom bemutatni:

„Láttam ​rajta, hogy tudja. Tudja, mi vagyok, ahogy hirtelen én magam is rájöttem, mi vagyok, hogy nem lány vagyok, hanem valami a lány és a fiú közt.” Mi történik akkor, ha egyetlen családi örökségként egy hibás gén rejtőzik bennünk? Egy gén, amely elindul Kis-Ázsia ligeteiből, átkel a nyugodt Atlanti-óceánon és a háborgó XX. századon, majd megérkezik a hatalmas Amerika kohóiba, s végül a század epilógusának színpadára, az eggyé osztott Berlinbe. Egy gén, amely átszörfölt az évszázadon, miközben ott bújócskázik az ember legbensejében, felforgat és helyre tesz, kalanddá varázsol és elsimít, titkosít és elmagyaráz… mindent? Pikareszk krónika és családregény, a század gyermekének vallomása, anekdotafüzér és kíméletlen önanalízis – ezeknek összessége az, amit most a kezében tart az olvasó.

Nem tudom, hogy mikor fogok nekikezdeni, mert eléggé téglácska, de mindenképpen a polcomon szerettem volna tudni a könyvet addig is, hiszen antikváriumokban szerezhető csak be főleg. :) Köszönet érte a Kóborló Könyvesboltnak.

Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt
A könyvet nagyon régen édesanyám olvasta, és emlékeztem a címére, mert egy picit féltem tőle gyermekként. Szóval ez egy jó cím, mondhatjuk. Azóta olvastam Fejes Endre: Rozsdatemető című regényét, ami a szocialista realizmus egyik egészen jó példánya, és  ez a könyv, ha minden igaz, a töretlen, eredmény nélküli makacsságot állítja a középpontba. Kíváncsi leszek rá. :)

Jean Mattern: Tejjel-mézzel
Jean Mattern írta a Szeptembert, ami klassz könyv, és bár az értékelésemben azt írtam, hogy eléggé neutrális a szöveg, nem alakít ki érzelmeket, mégis vannak dolgot hónapok múlva is, amik elgondolkodtatnak. Így vettem a kezembe a szerző Király Fürdő című könyvét, ami egy nagyon izgalmas lelki állapotot ír le arról, hogy ment tönkre egy házasság az előző generációk és a történetelem fel nem oldott traumáiból. Rendkívül sok kérdést felvetett az egyszemélyű elbeszélés, és én nagyon szerettem. A Tejjel-mézzel ennek a könyvnek a folytatása, amely az előző generációt mutatja be, a háborúból és az '56 utáni Magyarországról való menekülést, és a Franciaországban kezdett új életet. Általában mindenki jobban szereti ezt a könyvet, de nekem a Király fürdő lett kedvenc a szerzőtől. Akinek kiolvastam miden magyarul olvasható könyvét.

Juhani Nagy János: AIDS
Nagyon sokat írok arról, hogy érdekel az AIDS reprezentáció könyvekben és a kultúrában, és ez a könyv egy ilyesmi. 87-ben jelent meg, és interjúkötet, ahogy beleolvastam, érdekes lehet. Az első moly.hu-s értékelés szerint egy picit a vírus körüli pánikhangulatot is bemutatja, vagy inkább képviseli. 200 Ft-ért futottam bele a könyvtári selejtezések között, kíváncsi vagyok erre is. :)

Szabó Marcell: A közeli Limbus
Szabó Marcell verseskötetét nagyon régóta szerettem volna olvasni, de eddig nem teremtettem alkalmat rá. Mióta megvettem, azóta pedig csak bele-bele kaptam. A könyv érdekessége, és fő apropója, hogy van benne egy 32 oldalon, két oszlopba tördelt vers, amibe még képek is vannak illesztve, és ami többször jött fel az elmúlt hónapok beszélgetéseiben. A közeljövőben sort kerítek rá mindenképpen.

reading-stick-carrying-books.gif

És 13 könyvet sikerült elolvasnom januárban,

ami nem rossz szám, nem is kimagaslóan jó, bár 2500 oldal felett áll vele a statisztikám. :)

Taylor Jenkins Read: Evelyn hét férje
Az év elejére gyorsan behúztam egy 456 oldalas, de ritkásan szedett könyvet, amiről nem igazán hallottam előtte, hogy LMBT, pedig mennyire, hogy az. Fantasztikus könyv volt, Hollywoodról leplezetlenül, de nem elmarasztalóan, és egy nőről, aki hozott nehéz döntéseket az életében, de nem bán semmit. Itt írtam róla.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
A könyv szerepel a 22 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt betöltöm a 22-t listán, és nagyon örülök, hogy végre levettem a polcról. Ennek a könyvnek a fő tétje a barátság talán. Valami, ami évtizedekkel ezelőtt megszakadt, helyrehozhatatlanul, és a ki nem egyenlítés és a ki nem beszéltség az egyetlen, ami életben tartja. A könyv kvázi egy beszélgetés, és annak a kontextusának leirata, amire a két fél közül csak az egyiknek van szüksége. Mert a másik már túllépett a beszélgetés tárgyán, csak el kell jönni, mert talán tényleg fontos, vagy talán csak becsületből. Klassz könyv ez fiatalságról, vagyoni különbségről, barátságról és az élet dolgairól. Szerettem.

Sofi Oksanen: Baby Jane
A könyv, amit imádtam második olvasásra is. A depressziót járja körül, nagyon vadul, szókimondóan és fantasztikusan. Fogok róla írni, mert leszbikus a fő szál. És nagyon fogom dicsérni.

Boldizsár Ildikó: Mesék a felnőtté válásról
A legnagyobb tévedésem. Igazából ez a könyv egy mesegyűjtemény. Váó. Na, én nem olvasok mesegyűjteményeket annyira. És azt hittem egy picit több ez a könyv mesék egymásutániságától, ha már Boldizsár Ildikót nagyon szeretik érte, de az az igazság, hogy nem. Full semmi. A világ meséi, sokszínűek, sokszor ismerősek, de nem világít meg semmit igazából. Annyival lettem gazdagabb, hogy megtudtam, hogy valahol tejjel locsolják az útra kelő nyomát, hogy szerencsés legyen az útja. De ez nem érte meg nekem annyira időben. Szerencsére könyvtárból vettem ki.

Dragomán György: A fehér király
Dragomán György ezzel a könyvével lett világhírű. Egy gyermek kiskamasz nézőpontjából látjuk a román diktatúrát, ahol elvitték az apját, a gyermekek háborút vívnak egy labdáért, és felégetik a tarlót, és ahol mindenki csúful kihasználja a maga alatt levőket, amikből az a kiskamasz sem marad ki. Nagyon szemléletes könyv egy olyan világról, ahol mindenkit egy picit meghajlított a diktatúra, és mindezt egy ki nem fejlődött személyiség nézőpontjából, akit bezár a saját mikrokozmosza. Aki látja néha, hogy igazságtalanság történik, de nem igazán kérdőjelezi meg, csak regisztrálja nekünk. És nagyon könnyen olvasható volt, tele belső, groteszk humorral, és az egyébként kifordult világ kifordításával. Ajánlom, nagyon. :)

Jean Mattern: Király Fürdő
Fent írtam róla.

Jean Mattern: Tejjel-mézzel
Fent írtam róla.

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Fent írtam róla.

Zsolmár János: Hibiszkusz herceg
Zsolmár János a saját történetét írta le. Ekkor még épp rendszerváltás előtt vagyunk, és húsvétkor összeszed egy nagyon jól kinéző cigány srácot a Duna korzón, akibe szerelmes is lesz, csakhogy ezt a roma srác csúnyán kihasználja és lelumpolja a férfit. Nagyon nem volt jó könyv, bővebb értékeléssel pedig hamarosan érkezem.

David Szalay: Az ártatlanságcovers_304219.jpg
David Szalay Kanadában született, de most Magyarországon él, és ez az első könyve. Ebben egy szovjet tiszt életét követjük, aki nyomoz egy háború előtti felbujtó ügyében. Csakhogy ezt egy vidéki kutatóorvos akadályozza, mivel a háborúban a felbujtó súlyos agyi sérülést szenvedett, ami károsította az egyik agyféltekét, így nincs igazán tisztába a szavak jelentésével. És persze nyelvészként én is tudom, hogy az ilyen sebesülteket mennyire jó kutatni, hiszen ilyen információkhoz egyébként nem igazán juthatnánk, de azzal is tisztába kell lenni, hogy a párttal sem célszerű szembehelyezkedni. A tiszt életét ez az orvos, a felesége és egyáltalán az ügye gyökerestül határozza meg. A felesége nagyon közvetetten emiatt hagyja el például, és amikor oldódik a kemény sztálinista diktatúra, talán a büntetést sem kerülheti el. Az egész szovjet rendszer tűnik fel ennek a regénynek a mozaikszerű történeteiben, és köszöni, működik, teremt egy hangulatot, és felveti, mit is jelent az ártatlanság. Jah, és gyönyörű a borítója. :)

Patrick Ness: Kés a Zajban
Fent írtam róla.

Marnó János: Hideghullám
Marnó János egy nagyon nagyon kedvelt költő ma itthon, és én eddig nem olvastam tőle. De most. Marno János nagyon nagyon jól ír. Egyrészt van a kötetnek egy erős, folyamatosan önmagára reflektáló nyelve, annyira, hogy ha elfelejtenénk, elkezd mondjuk rímelni, vagy a szavait keresni, és emellett olyan komoly témákról ír, mint  a város, a halál az öregség, a nagy elődök. Jó volt olvasni. :)

David Ogilvy: Egy reklámszakember vallomásai
David Ogilvy a reklámszakember a XX. század Egyedült Államokában, és tuti tippeket ad. Sőt, nem tippeket ad, egyenesen megmondja, hogyan kell nagyon nagy vadakra menni, vagy hogyan nem. Végigolvassuk a pályáját, közben arról beszél, milyen a vállalatuk morálja, hogy milyen az ideális ügyfél és milyen az ideális reklám. Még van ötven oldalam, de ma befejezem.

Miket olvastam az év eleji fogadalmak szerint?

Amik nem biztos, hogy tetszenének, de megvannak: Az ártatlanság
Korábbi LMBT könyvek innen-onnan: Hibiszkusz herceg
Kortárs magyar széppróza: A fehér király
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző könyve: Király Fürdő (francia), Tejjel-mézzel (francia), Sofi Oksanen (finn)
Szerzők, akikről nagyon szeretnék idén többet olvasni: Patrick Ness

És végezetül jelentkezzetek a nyereményjátékra!

50795509_284077702282267_102321771851546624_n.jpg

Február 15-én lesz két éves a blog, és ez alkalomból, azok közül, akik 15 kérdésre válaszolva véleményeznék a blog működését (ez maximum 10 percet venne igénybe), kisorsolok öt könyvjelzőt a képen láthatóak közül. :) Szóval kattintsatok a képre, és játszatok! :)

 

 

Ennyi lettem volna mára, és erre a hónapra. :) Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. :) Hamarosan érkezem a beígért értékelésekkel, és a blog születésnapja apropóján további színes tartalmakkal is igyekszem érkezni. Ha nem szeretnél róluk lemaradni, kattinst a jobb felső sarokban található követés gombra, emellett pedig keres bátran facebookon, ahol két nagyobb instagram poszt között is jelentkezem, vagy ha az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. :)

És semmiképp ne feled a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alig két hét, és két évesek leszünk! - Nyereményjáték

2019. január 30. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben igazából csak hirdetnivalót hoztam: február 15-én lesz két éves a blog, és ez alkalomból Gokla Mókával valami szuperet találtunk ki nektek:

blogszuli1111.JPG

Szeretnélek meglepni titeket. Valami olyannal, ami arról szól, hogy mi is ez a blog. Valamivel, ami szívből jön, szeretettel készül, és amit én szeretettel továbbíthatok nektek. Így januárban felkértem Klárit, az én kézzel varrt gumis könyvjelző-beszállítómat, hogy segítsen megálmodni nektek valamit. :)

És Klári csodát csinált, bár én biztosan elfogult vagyok. Elmondhatatlanul megtisztelő, hogy a világon bármit inspiráltam én és a munkásságom. Egyszerűen zavarban vagyok, de egy nagyon jól eső zavarban. Egy olyanban, amiben nem lehetnék nélkületek, és amiért én nagyon hálás vagyok. De a lényegre térve: Klári ezeket a pihepuha gumis könyvjelzőket álmodta meg nektek, és én ebből szeretnék ötöt kisorsolni közületek:

50795509_284077702282267_102321771851546624_n.jpg

Ehhez pedig nem kell mást tennetek, minthogy válaszoltok néhány kérdésre, és a kérdőív végén megadjátok az e-mail címeteket. :)
Nagyon hosszú gondolkodás után jutottam erre, mert először Facebook nyereményjátékot szerettem volna, de bizonyára van köztetek olyan, aki szeretne részt venni a játékban, de nem szeretné, vagy egyszerűen nem tud egy nevében jelzett meleg oldal tartalmát lájkolni, kommentelni vagy akár megosztani. És megértem ezt. :) És nem mellesleg, ennek az adatait feldolgozni is könnyebb. ;)

Szóval: Tölts ki a lenti kérdőívet február 15-e délig, amiben 15 kérdésen keresztül várom a tanácsodat, kritikádat, megjegyzésedet, véleményedet, majd 15-én sorsolok, és 16-án érkezhet az e-mail, amiben arról tájékoztatlak, hogy nyertél. :)

Akárcsak a kérdőív végén, most itt is köszönöm, hogy velem tartottatok, hogy velem tartotok, és igyekszem érkezni a következő bejegyzésekkel. :)

Ha nem szeretnél róla lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra. 

És a következő posztig ne felejtsd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Elizabeth Stone: Mondd, hogy egy a valóság!

2019. január 26. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy új magyar könyvről fogok mesélni, ami 2018. őszén jelent meg a magyar meleg erotikus-romantikus piacon. Izgalmasnak ígérkező történettel, főszerepben egy gyermekorvossal és egy szállodaigazgatóval és persze ezzel a szemet gyönyörködtető borítóval. A többit pedig, majd megnézzük.

kepkivagas_5.JPG

Dr. Leonard egy sikeres gyermekorvos, aki fül-, orr-, gégészetre szakosodott, és van egy speciális műtéti technikája, amivel egyszerűbb gyermekeket műteni, és ezzel körbehaknizza Nagy Britannia orvosi konferenciáit. Egy ilyen konferenciának helyet adó szálloda halljában nézi meg a kerek fenekét Howard Kingston, a szállodaigazgató. A két helyes, vonzó, fiatal, ambiciózus, pályájuk elején sikereket elérő férfi pedig hamar megkedveli egymást, és hamarosan kiderül a melegségükről is, hogy bizony mindketten zenészek.

68747470733a2f2f73332e616d617a6f6e6177732e636f6d2f776174747061642d6d656469612d736572766963652f53746f7279496d6167652f4a62577779596e624d57434552773d3d2d3635312e313530646661636635663637643735323432383937343238303631312e676966.gif

És itt elkezdődik minden, amit a romantikus erotikus műfaj megenged magának. Az erotikus vonalon túl kifejezetten izgalmas, ahogy a párkapcsolat szervezés történik, kezdve a távkapcsolattal, a távkapcsolat okozta problémák kezelésével, az áldozathozatalakon át, egészen addig, amíg egy erős véd- és dacszövetséggé alakul a szerelmük, családjuk. Fontos dolgokon mennek át ezen a mozgalmas, nagy betűvel szedett 280 oldalon, és bár ezek sokszor elnagyoltak, és kifejtetlenek, mégis ebbe a boldog irányba mutatnak, ami összességében klassz, jól működik, és jól használ egy belső szimbólumrendszert, ami a kis finomságokra figyel egy kapcsolatban.

Egy ilyen belső szimbólumrendszert felerősítve a írónő két nézőpontot mutat, a két főszereplő egyesszám első személyű elbeszélésében. Ugyanakkor a két elbeszélőnek nincs meg a két külön hangja, sem szóhasználata, és mondanivalóban sem tér el egymástól. Sok mondat szinte konkrétan hangzik el kétszer a szövegben, ráadásul vannak részek, amiket az elbeszélő elmond egy korábbi részben, majd az új része elején is, így háromszor, négyszer is olvashatunk valamit.

olvasasvilagnapja8.gif

A regény legjobb része az, hogy a két szereplő egészen más, de tipizálható meleg életet él. Ward vállaltan meleg, ami az idegenforgalomban nem is szokott problémát okozni. Ward családja elfogadó hátteret ad számára, és a melegségével és szerelmi életével kapcsolatban is mindent meg tud beszélni a lánytestvérével. Leo szülei viszont sosem voltak elfogadóak, nem támogatták a gyermeküket, de Leonard önerőből elért mindent, amit elérhetett, és erre büszke is lehet, mégis meghatározza az életét ez az elhagyottság, és ez például jól lett elkapva.

A regény abszolút nem működő része a nyelve. A romantikus szituációs komédia műfajából inspirálódik, viszont az egész szöveg teátrális paródiáját adja ennek a műfajnak, amit már-már posztmodern gesztusként vagyok csak kénytelen értelmezni:

Természetesen beszélünk még addig, Ward, ahogy eddig is tettük, mert ki se bírnám, hogy ne halljam a hangod, máris hiányzol.

Ez történik az egész regényben. Senkinek nem áll be a pofája, szex közben is beszélnek, életük legjobb szeretkezésük után percekkel életszerűtlenül sok baromságot összehordanak magyartalan egymásutániságban, és nem zavarja, hogy nem kap levegőt a hatalmas élvezetek hatására. És ugyanez történik előjátékként. Szabálytalan sorrendben valamelyikük mindig hosszasan elmondja, hogy mit fognak csinálni, és mennyire fogják élvezni, és ha ez idő alatt nem egy ikeás ágyat raknak össze, amit aztán jól szétbarmolhatnak, és aminek nem csak felgyűrik, hanem szétcincálják a lepedőjét, akkor nincs mentségem arra, hogy miért nem esnek egymásnak egyszerűen, mint ahogy bárki más csinálná... Mármint értem, hogy ez egy könyv, csak két kávé fő le, míg eljutunk az ágyig, és ezt nehezen viseli az olvasó.

És könnyen így érezheti magát a még mindig tisztelt olvasó a már már eposziba hajló ismétlésekkel, hogy ebben a regényben bizonyosan minden centimétert mindig kiélveznek, vagy hogy az elpirulás Ötven árnyalata szerűen túlreflektált, minden megfeszül, ami megfeszülhet, van hogy egy mondaton belül kétszer is, és mindig jól átlátják azonnal a helyzetet. 3232150_6c07bf321a37aebd8cb126ac88d943b0_wm.gif

A szituációs komédia része a regénynek szintén nyelv által történne. Azonban minden kis játszma azonnal kiderül, nem csak az olvasók, de a szereplők számára is, semmi tere nem volt a játéknak, a viccektől pedig érzek valami mély dolgot a rekeszizmaim körül, de ez nem a nevetésé, hanem a tüdőszöveteket is roncsoló szégyené.

És még egy példa a túlbeszélésre:

Vissza kell mennem Londonba, nem tudják ezek az idióták megoldani a felmerült gondokat. Ugye nem haragszol rám, kicsim? Beleőrülök abba, hogy itt kell hagyjalak idő előtt, de muszáj mennem, olyan helyzet állt elő, amelynek a megoldásához én kellek, mert nem mernek döntéseket hozni.

És ilyenek rabolják nagy szedésben az egész könyvet, ahelyett, hogy kihasználnák a mozgalmas cselekmény felületességét, és vennék a fáradságot, hogy egyáltalán kidolgozzák, és így egy valószerűbb és akár egy olvasóbarátabb regényt kapnánk... Persze, nem lehet minden jó, de hogy szinte semmi sem, az nehéz.

Kedvenc részem: Nyelvileg ez a rész sem áll a toppon, de amikor Maddy kérdez a melegséggel kapcsolatban, és kiderül, hogy a gyerekeknél nincs neme a puszinak, a kézfogásnak és az ölelésnek. Ez fontos volt, és szerettem.

Végezetül pedig, most ezt nem igazán tudom ajánlani senkinek. Ennél szinte csak jobb meleg erotikus könyvek vannak a piacon, és történetek az interneten, és nem igazán éri meg még a könyv formát és árat. Mint minőségben, mint történetben megfelel egy Júlia, Romana, Tiffany, Szívhang füzetnek, de azt sem azért olvassuk, mert jó. Sőt, nem is olvassuk szívesen.

Elizabeth Stone: Mondd, hogy ez a valóság!
Ekönyvbazár, 2018
286. oldal
Így olvastam: Nehezen tolerálhatóak a durván magyartalan mondatszerkezeteket, így a nagy szedés ellenére sokáig olvastam, és sok kis rövid ülésben.

Én ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, és köszönöm szépen az Ekönyvbazárnak, hogy elküldték nekem Elizabeth Stone könyvét recenzióra.

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Susan Faludi: Előhívás (Mindent apámról)

2019. január 20. - Szilvió

Sziasztok.

a mai bejegyzésben egy fontos és klassz könyvről fogok beszélni, amit a Pulizer-díjas feminista újságírónő, Susan Faludi írt az édesapjáról, az egykori Faludi Istvánról, aki több év hallgatás után ír a lányának, hogy mostantól Stefánie Faludi néven létezik. elohivas.JPG

Susan és Steven, István, már évtizedek óta nem beszéltek. De persze, tudnak egymásról. Így Susan tudta, hogy Steven a rendszerváltás után hazaköltözött Magyarországra, és hogy most ott él, Steven pedig tudta, hogy egy tehetséges újságíró, író a lánya. Így nem meglepő, hogy a nemi helyreállító műtéte után azt kéri Stefánie, hogy Susan írja meg a történetét.

Stefánie kezdetekben azt szeretné, ha a regény a transzságáról szólna. Arról, hogy hetven éves kora felett nővé operáltatja magát, mert elege van a macsó képből, amelyben élni kényszerül. Susan viszont kíváncsi mindenre. Kíváncsi arra a nőre, aki az apja, és kíváncsi arra a világra, amely meghatározza őt. Mint a pszichológusnál is, előkerülnek a gyermekkorral kapcsolatos kérdések,és Susan nem csak a transz címkével kapcsolatban kérdez. Susan az elfojtásokra, az elhallgatott történetekre kíváncsi. Helyszínekre, ahol az apja élt, emberekre, akikkel találkozott, és mindarra, ami megadja az ember identitását.

István zsidó nagypolgári családban született Budapesten a századforduló után. Ekkor könnyű volt zsidónak lenni Magyarországon, könnyen asszimilálódtak, magyar neveket vettek fel, rangokat kaptak, és számítottak a kulturális, szociális életben. Aztán élnie kellett a Numerus clausus, az első és a második zsidó törvény korában is, ahol először korlátozták a zsidók egyetemi képzéshez való hozzáférését, majd azt, hogy értelmiségi pályán helyezkedjenek el, és torkolt mindez a sárga csillag viselésén, a csillagos házak felállításán és a gettósításon keresztül a holokausztba. Susan pedig tudja mindezt, és tudományosan is vizsgálja.

Beszél arról, hogy milyen szerepe volt mindebben a vakon revizionista magyar politikának és nemzetnek, beszél a felelősségről, ami nem kizárólag a német birodalomé, és idéz és citál tudományos munkákat olvasmányosan, miközben azt is elmeséli, hogy az apja hogyan nem viselte a híres sárga csillagot, és hogyan mentette ki hamis nyilas karszalaggal a szüleit a biztos halálból. Nagyon megrázó, de messzemenőkig korrekt és alapos munkát végzett az írónő mindkét szálon.

Ehhez hasonlóan progresszív demokrata világnézetből, de maximális alapossággal ír arról, hogy milyen a rendszerváltás utáni politika Magyarországon. Beszél a ki nem gyógyult kommunizmusról, a tovább élő Trianon sérültségről, és különös figyelmet szentel a 2002-2016 közötti politikai helyzetnek, így a Magyar gárda masírozásainak, a jobbra tolódásnak, a Budapest Pride felvonulás szétverésének vagy a szocialista városvezetés tehetetlenségének is. Alapvetően nem magyar piacra született a regény, ez a kép azonban mégsem felületes, és belülről nézve sem torz, ami a könyv egy hatalmas bravúrja. Következetes, alapos és logikus képet mozgat a nem hétköznapok szintjén történő, de azt meghatározó politikai helyzetről.

A regényben beszél még a világháború utánról, az 1945,és  a kommunista hatalom átvétel, 1948 között eltelt időről. Hogy István hogy került Brazíliába, szintén hamis papírokkal, majd onnan az Egyesült Államokba néhány év múlva. Beszél István ekkori fiatalságáról, talpraesettségéről és politikai kapcsolatairól, amiket együtt használ, hogy egy jobb élet felé terelje sorsát.

A könyv több pontján lesz hangsúlyos a család, mint olyan. Így egyrészt a városi zsidó kultúra, amiben István felnőtt, másrészt a család, amiben Steven és Susan közös múlton osztozik. A nem beszélésük fő oka, hogy Steven erőszakos férj és apa volt. Susan egy erőszakos képnek köszönheti például, hogy rájön zsidóságára, de Steven családon belüli erőszakosságára az írónő a saját feminizmusát is visszavezeti. Nagyon pozitív a regényben, hogy nem mismásol, nem akar felmenteni, viszont diskurzusba hozza ezt. Ebben is nagyon kemény.

És végül a könyv beszél magáról az eljárásról, a hormonkezelésekről, az online site-okról, ami a transzneműeknek igyekszik mindent eladni, hogy igazán a saját nemükhöz tartozónak érezhessék magukat. Mesél az eltúlzott, akár transzfesztitizmusba hajló, túlöltözött nőiességről, és hogy mi hajtja azt, Majd egy polgári nő kerül a szemünk elé, aki a régi békeidők utáni vággyal és Horthy nosztalgiával eszi a süteményt a cukrászdában, bécsi módon, sok tejszínhabbal, ahogy még akkor tudták. Egy olyan emberré válik, akiről lehet, hogy a transzneműsége kapcsán írnak könyvet, de az nem a transzneműségéről fog szólni.

Kedvenc részem: Igazából ez nem rész, inkább szemlélet. Alapvetően nagyon fontosnak tartom a társadalmi felelősség kérdését, nem csak a holokauszt kapcsán, és nagyon közel állnak hozzám a megszállási emlékműről írottak a regényben, de nem csak azt emelném ki. Fontos felvetnünk a regény kérdéseit, mert szerintem azzal, baromira nem sikerült számot vetnünk, hogy részt vettünk benne. Nem kell egyetérteni, de a kérdést fel kell tenni.

Ez egy vaskosabb kötet, de jól olvasható. Ajánlom azoknak, akiket érdekel a közélet, és nyitottak a történelemre. Ajánlom azoknak, akiket érdekel a transzneműekkel vagy feministákkal kapcsolatos diskurzus, és szeretnek benézni a kérdésfeltételek mögé. Ajánlom azoknak, akik úgy kapcsolódnának ki, hogy fontos szöveget olvasnának. Az egész könyv egy nagyon erős kritikai nézőpontot képvisel, amit érdemes megtapasztalni.

És végezetül ajánlom reménnyel, az írónőhöz hasonlóan: 50091253_591993864580267_2992722452959723520_n.jpg

Susan Faludi: Előhívás
Libri, 2018.
462. oldal
Így olvastam: Elég kipihent voltam, ezért jól tudtam vele haladni, 5-6 nap alatt megvolt. A szöveg abszolút olvasmányos, még akkor is, ha néha elméletibb, vagy tudományos ismeretterjesztőbb.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Hamarosan érkezem a következő poszttal. Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, less be facebookra vagy instagrammra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje

2019. január 12. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy nagyon menő könyvről fogok beszélni. Nagyon menő, pedig semmi nem determinálja ezt. És ez benne a csodálatos. Romantikus, ponyva. Olyan igazi, nagy szedéssel, puha borítóval és figyelemfelkeltő címmel. Egy kitalált hollywoodi életrajz. De még milyen, baszki... És bár általában elég semleges vagyok az ilyen könyvekkel, megvettem, mert minden második ember, akit követtem, imádta, és elolvastam, mert nem volt nálam más a téli hazaúton. És milyen jól tettem. Mert imádtam. Én is. :)

evyy.JPG

Szóval vegyünk egy színésznőt a nyolcvanas éveiben, aki a legnagyobb volt a maga korában. Legyen ő mondjuk Evelyn Hugo. Evelyn Hugo Kubából származik, a szüleivel New York nyomornegyedében nő fel, majd az anyja halála után megszökik az első férjével, hogy nagy színésznő legyen. És nagy színésznő lesz. Szőkére festeti a haját, olyanra, amilyen nem lehetne kubai származására utaló arcszíne mellett, és szexszimbólummá válik. Szépen lassan, különböző férjek mellett.

Aztán, egy teljes életművel és néhány évtizednyi hallgatással később Evelyn Hugo egy interjút akar adni egy pályakezdő újságírónőnek. És csak neki. Az újságírónő Monique Grant. Vegyes házasságból született, afroamerikai, fényképész apja fiatalon meghalt. Azt gondolja, hogy az álmai munkája felé tart, és elhivatott újságíró, de kezdő még, és van még mit tanulnia. Az életről és az újságírásról egyaránt.

A regény egyik szálában Evelyn tollba mondja az életét, kendőzetlen nyíltsággal, a másikban a kettejük kapcsolatát vizsgáljuk, azt, hogy mit is jelent, ha egy ilyen dőzsölt és tapasztalt ember megjelenik az életükbe, és a regény ezen kettőssége fennmarad egészen addig, amíg ki nem derül, mi az oka annak, hogy Evelyn ragaszkodik Moniquehez.

És ez a feszültség már a regény elején el van vetve bennünk, és egyre csak erősödik. Mert Evelyn egy olyan nő, aki mindig megkapja amit akar, és nem válogat az eszközök között. Evelyn a regény elején úgy gondolja, hogy elégedett lesz, ha minden este egy jót ehet, aztán rájön, hogy jó volna egy nagy ház, vagy kettő, és így kergeti a gazdagságot és a sikert. Mert Evelyn, a szegénynegyedből tudja, hogy többre hivatott, tudja, hogy mindenre hivatott. És ez fantasztikus benne. Azonnal feltalálja magát, és tudja, mit kell tennie, hogy maximalizája a profitot, tudja kivel kell beszélnie, tudja kinek az asztalára kell felülni és tudja kihez kell férjhez mennie ahhoz, hogy ő a lehető legjobban jöjjön ki.

És az egészből sok év után nem bán semmit, vagy ha bán is, nem érzi, hogy bárkinek bocsánatkéréssel tartozna. Mert mindennek volt oka. Az ok pedig gyakran az, hogy ő lehessen a legnagyobb, és ő lehessen a legboldogabb. És ezért házasodni is hajlandó volt, sokszor. De persze volt, hogy szerelemből és szeretetből tette, sőt, volt olyan is, hogy más szerelméért házasodott... Evelyn számító díva. És ezzel együtt kell megkedvelnünk, és meg fogjuk tenni, ó igen, meg.

Megérted Evelynt, mert megmutatja az embert a ragyogó hollywoodi sikerek mögött. Az erős nőt, akit létrehozott magából, hogy védje őt, és törje közben az utat előre. Előre, ki a saját nyomorából, előre a következő nagy sikerig, előre, hogy megmutathassa magát, előre, hogy szerethessen. Attól sokkal több ez a könyv, hogy nem hangoztatja túl, hogy ezek az emberek mennyire mi is lehetnénk. Nem a hétköznapi dolgok közben mutatja meg Evelynt, ahogy az ilyen könyvektől elvárnánk. Evelyn ebben a könyvben extravagáns és szexszimbólum, akit olyan vágyak hajtanak, mint téged vagy engem. És ettől lesz fantasztikus.

Megérted Evelynt, mert olyan, mint a mesékben, hogy a szegény lány érzi, hogy ő többre hivatott, és elmegy szerencsét próbálni, és lesznek segítői és lesznek akadályai, mégis az a szegény lány mindenen keresztül megy, mint a gép, és ez neked és nekem és Monique-nak baromira tetszik, mert felnőtt fejjel is hiszünk a mesékben, főleg, ha tudjuk, hogy megtörtént.

És ez a könyv tényleg egy mese. Egyrészt mindenki szereti. Másrészt játszva nevel. Olyan témákat vet fel, mint a biszexualitás, a bevándorlás, az akkor még elítélt vegyesházasság, leszbikusság (az a baj, hogy a szexuális kisebbségi létről nem lehet nagyon többet írni, mert a könyv egyik legnagyobb spiolere, de fantasztikus, és valószínűleg már így is többet mondtam, mint amennyit lehet), az eutanázia, a halál méltósága, és közben relativizálja mindazt, amivel kapcsolatban nekünk határozott értékelésünk van, és rájövünk, hogy neki van igaza, és mindezt tényleg játszva csinálja. És ez a könyv legnagyobb erénye.

Illetve nem biztos. Most írtam beadandót Erdős Renée A nagy sikoly című könyvéből, ami az első magyar regény, ami a női orgazmust tematizálja, és a könyv rendkívül érzékeny ezen a ponton. Evelyn sokáig a szexet csupán mint eszközt látja, amivel el lehet jutni Hollywoodba, és amivel filmet lehet csinálni, és csak egy későbbi pont lesz, ahol rájön, hogy nőként lehet élvezni a szexet, sőt kívánni is. Bár ezt ma már sokan evidensnek tartjuk, állati szemléletes, ahogy Dóra A nagy sikolyban, vagy Evelyn itt rájön, és még szemléletesebben, ahogy Evelyn leforgatja ennek az imitálását, és filmtörténetet ír, amit persze csak később értékel az ekkor még prűdnek bizonyuló közönség. És ez nagyon alaposan van végigvezetve a könyvön, ahogy azt egy bátor női regényben kell. Szerettem.

Kedvenc részem: Stonewall, 1969. A pillanat, amikor a melegek megmutatják magukat, és kiderül, hogy ha meleg vagy, nem vagy egyedül. Mert nekem is ezt jelenti a Pride, és ez a Pride elődje.

Ajánlom a könyvet annak, aki olvasna valami pihentetőt, könnyűt, amiben mégis végig történik valami. Annak, aki szereti a könnyed limonádé regényeket, és bátran ajánlom azoknak is, akik nem, mert a téma és a csavarok elviszik az egész regényt. Ajánlom azoknak, akik olvasnának valami menőt, valami mást, ami fordulatos, és amit könnyű szeretni. Ajánlom mindenkinek, akinek felkeltette az értékelés a figyelmét. ;) Tényleg, bátran, mert nagyon jó.

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Lettero, 2017
456. oldal
Így olvastam: Egy nap alatt, három nagyobb ülésben, és egy négyórás buszút alatt. Nagyon könnyen olvasható, és nagy a szedése.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok, hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel. :)

Ha nem szeretnétek lemaradni róla, kattintsatok a jobb felső sarokban található Követés gombra. Ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod!

És semmiképp se feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

2019: Folytatás következik!

2019. január 05. - Szilvió

Sziasztok,

már napok óta átfirkantjuk a 201 után a 8-at 9-re, és már mind megtapasztalhattuk, hogy milyen mocskosul nehéz is az. Szóvalhogy új év kezdődött, és ma erről fogok írni. Hogy mi lesz idén a blogon, és hogy milyen olvasási terveim vannak. Tartsatok velem! :)

2019.JPG

Olvasási tervek

Tavaly azt ígértem, hogy 70 könyvet fogok elolvasni, ami elég hamar, már ősz elején meglett, most mégis maradok az óvatos 70-nél továbbra is. Egyrészt mert nagyszerű volt az év háromnegyedénél teljesíteni a tervet, másrészt pedig elég sok dolgom lesz idén, szakdolgozat, nyelvvizsga, idén jó volna dolgozni nyáron, és még ki tudja mi mindennel zsúfolom be az életem, tőlem teljesen idegen módon. :D Szóval 70 könyv, és még sok-sok terv. :D

1.) Polcfelszabadítás
Tavaly azt ígértem, hogy nem veszek könyveket, csak kedvezménnyel, és ami nagyon kell, és ez ki is alakult év végére, úgy érzem. Mármint voltak itt 10+-os hónapok, sőt, szinte csak olyanok voltak, de úgy érzem, sokkal felelősségteljesebben költöm el a pénzem. És ez szuper, ezt szeretném idén is erősíteni.

Emellett pedig szeretném elolvasni azokat a könyveket, amiket még a fenenagy tudatosságom előtt vettem, azaz azokat, amik nem biztos, hogy tetszenének, és csak tologatom őket. Mert vészesen fogy a helyem a polcon, és jó lenne kifüstölni őket, de lehet, hogy jó könyvek, és olvasatlanul egyébként sem szívesen passzolnám tovább. Ebből havonta szeretnék legalább egy könyvet olvasni. :)

2.) Korábbi LMBT könyvek, amiket már beszereztem innen-onnan
Ha valahol látok olcsón olyan LMBT könyvet, ami még nincs meg, azt beszerzem, de nem olvasom el őket rögtön, és így maradnak mindig a polcomon, és gyűlnek. Annyira, hogy legalább 20 olyan könyvem van, amit egyszer, a nagy metafizikai egyszer eljövetelekor el fogok olvasni. Idén pedig szeretném megsűrgetni ezt az egyszert, és havonta ebből a kupacból is olvasni egy-egy könyvet. 

3.) Kortárs magyar széppróza
Bevallottan tavaly, tavaly előtt kezdtem el tömegesen kortárs szépirodalmat olvasni, mert szeretem, mert érdekel, hogy reflektál a világra, érdekel, mit mondd el róla. Erről lehet, hogy írok majd egy Kibeszélős bejegyzést. :) Idén pedig 15 könyvet szeretnék elolvasni ebből a kategóriából.

4.) Nem angol/magyar anyanyelvű szerző munkája
Ez tavalyi találmány számomra, és nagyon örülök, hogy észrevétlenül gyűlt ki, de hogy tudatosabb legyek ezzel kapcsolatban is, 10-et idén is szeretnék így olvasni. :)

5.) J. D. Salinger 100
Salinger, a Zabhegyező írója január 1-én lett volna 100 éves, de ez csak jól hangzik, és ösztönöz arra, hogy olvassam, amit egyébként is szerettem volna. Idén szeretném elolvasni a Magasabbra a tetőt, ácsok! és a Franny és Zooey című regényét, valamit elolvasni Shane Salerno és David Schields nagy Salinger életművét. És még ide kapcsolnám az Úton-t és a Művésztelepet Jack Kerouactól, mert beat mindkét szerző, és nagyon közel áll hozzám a beat világértelmezés. :)

6.) Valamiért nekem fontosabb szerzők
Vannak szerzők, akiknek több könyve megvan, viszont csak egy könyvüket, vagy akár egyet sem olvastam tőlük. Nos, velük kapcsolatban szeretném javítani az átlagomat. (Itt jegyzem meg, hogy Salinger és Kerouac is ilyen volt, amíg külön tömbbé nem vált.) Ezek a szerzők pedig: Lakatos Menyhért, Kurt Vonnegut, Milan Kundera, Németh Gábor, Jeanette Winterson, Szerb Antal, Truman Capota, Vida Gábor, Patrick Nass, Anna Gavalda.

Látom, hogy ez rengeteg könyv, és igyekszem majd nem nagyon csalódott lenni, ha nem sikerülne, de szeretném, ha ez határozná meg a 2019-es olvasmányaimat a folyamatosan érkező dolgok mellett. :)

Blogolnék

Szóvalhogy nem volt 2018 az az év, amit szerettem volna, de ez nem feltétlenül probléma. Csak abban bíztam, hogy menőbb lesz. Nem volt például egyetlen egy #LMBT-t olvasunk bejegyzés sem az oldalon, és a Dorian Gray képmásával kapcsolatos posztsorozat is elmaradt. De nem lesz ez mindig így. Idén igyekszem ráfeküdni az interjúkra, és nem csak tervezni. És hasonló a helyzet a kibeszélős sorozattal is. Nagyon sok minden van felírva nekem, amiről beszélhetnénk, de mégis csak csöpögnek le a posztok. Nos, ezen is igyekszem változtatni.

Lesznek summák!
Tavaly januárban kezdtem, és szerintem elég jól kialakult a végére. Elsősorban azért, mert nem szeretnék önmagában haulokat továbbra sem, másrészt azért, hogy havonta szembe kelljen néznem magammal, és azzal, hogy hogyan állok a most betervezetthez képest. :)

Stonewall 50! 220px-stonewall_inn_1969.jpg

Idén 50 éve, hogy kitört a Stonewall lázadás, ami az első igazán nagy melegjogi megmozdulás a világban. A New York-i melegbárokban gyakoriak voltak az igazoltatások és a rendőrségi túlkapások, amit egy szórakozó tömeg egyszer csak megelégelt, és rengetegen álltak az oldalukra. Az első eset a modern történelemben, amikor egy szexuális kisebbség kiállt a jogaiért és az ellen, hogy őket másodrangú állampolgárnak tartják. Az első eset, hogy egy szexuális kisebbség megmutatta, hogy mennyien is vannak, és mennyire nincsenek egyedül. Aztán a Stonewall lázadás egyéves évfordulóján tartottak egy emlékmenetet, amit az első Pride-ként tartunk nyilván.

Most olvastam Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje című könyvét, amiben arról ír a fikciós szereplő, hogy akkor először érezte azt, hogy nincs egyedül. És számomra is ez volt a legerősebb élmény a Pride-dal kapcsolatban, hogy tömegek ugyanazt akarják, mint én, és olyanok, mint én. Ezért szeretnék ennek utánnalolvasni idén, és szeretném, ha ehhez is nyúlnának a kibeszélős posztok. Megvizsgálni a vontakozásait, beszélni jogi dolgokról, akár mai szabályozásokról... A Stonewall értékei mellett.

És persze blogolunk tovább
Jönnek folyamatosan értékelések, ha ott lesz az ideje, summák, történetek, beszélgetések, facebookon, itt hozzászólásban, molyon, az utcán, akárhol. A tavalyi év egyik nagy eredménye számomra, hogy kialakult egy olyan háttér, ahonnan el lehet indulni, és olyan építő beszélgetések indultak tőletek, veletek, amik meghatározzák azt, mi is ez a blog ma. Bízom benne, hogy egy beszélgetős, vidám és fontos blog alakul ki, igen, valamennyire általam, de veletek. :) Nélkületek ez nem menne. ;)

Köszönöm szépen, hogy velem vagytok, köszönöm, hogy velem tartottatok ma, és köszönöm, ha velem tartotok idén. :)

Hamarosan érkezem is a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod.

És semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió