Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

Ezeket olvastam idén: Elégetném - Újraírnám - Újraolvasnám 2019-ből.

2019. december 29. - Szilvió

Sziasztok,

tavaly év végén megtetszett, és úgy döntöttem, idén ismét megcsinálom az elégetném-újraírnám-újraolvasnám taget az év LMBT olvasásaival, hogy ezzel is összegezzük, mi is történt az elmúlt évben a hazai LMBT könyvpiacon és persze a blogon. A játék lényege, hogy kigyűjtöttem a 30 idén olvasott LMBT könyvemet a molyról, kis cetlikre írtam (jó, igazából egy nagy lapra írtam, aztán szétvágtam), kihúztam őket hármasával, és el kell döntenem, melyiket égetném el, melyiket írnám újra, és melyiket olvasnám újra. Logikus. És persze az is fontos, hogy nem kell egy véleményen lennünk, és hogy ez csak játék. Tök rendben van, ha te mást gondolsz. Ezt nem tudom, miért, de egy-egy ilyen poszt előtt mindig mindenki elmondja. Szóval most már minden adott, hogy elkezdjük, csak egy nyitókép kell. 2019_1.JPG

Moskát Anita: Irha és bőr
Ritter Andrea: Melegek
Karen McManus: Lehull a lepel

A Melegeket elégetném. Még akkor is, ha ez a mondat gusztustalanul hangzik. A könyv egy pszichológiai könyv, ami végre magyarul is foglalkozik a melegség témájával, ugyanakkor nagyon kínos, amit a heteronormativitásról ír, és szerintem mehetne a melegek című könyvbe több tartalom is, mert így sokkal többet kínál, mint amit nyújtani tudna. Tessék visszaülni a gép elé, és megírni jól.

A Lehull a lepelben nem tudom mit javítanék. Talán felvetném benne azt a kérdést, hogy mi lesz az ilyen spontán alakult közösséggel a könyv vége után. Fognak-e egymásnak köszönni az utcán, vagy megmaradnak-e közösségként. Nekem fontos ez a kérdés, és nem igazán adott még rá jó választ nekem ifjúsági, és a Lehull a lepel elég bátor ahhoz, hogy ez is elférjen benne.

Az Irha és bőrt újraolvasnám. Nanáhogy.

Marta Breen – Jenny Jerdahl: Nagyszerű nők
Olty Péter: Heteró közegben
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje

A Nagyszerű nőket elégetném, hogy maradjunk a remek kezdőmondatoknál. Nagyon izgalmas volna feminista képregényeket hozni, csak abba szerintem nem férnek bele például a tárgyi tévedések. És ha fiatalok a közönsége, akkor lehetne bőbeszédűbb, vagy legalább olyan, aminek a megértéséhez nem kell feminácinak lenni (szerencsére én femináci vagyok, és értettem), de itt is az van, hogy nem megcsinálni kell, hanem jól megcsinálni, és takarodjanak vissza az írógéphez. És akkor a magyar előszóról még nem is beszélek.

A Heteró közegben verseskötetben nagyon izgalmasak voltak az erotikus motívumok, de én egy csomószor éreztem öncélúnak. Azokból biztosan húznék.

Az Evelyn hét férje pedig… Csodálatos volt, és nagyon könnyen olvasható… Imádtam, és bármikor újraolvasnám.

Chloe Benjamin: A halhatatlanok
Garrard Conley: Eltörölt fiú
Galgóczi Erzébet: Törvényen kívül és belül

A Törvényen kívül és belült égetném el, mert a másik kettőt biztosan nem. Két szocialista kisregényről van szó, ami közül a második tematizálja a leszbikusságot is, az első viszont sokkal izgalmasabb, a másodikra alig emlékszem, és mivel el vagyok maradva értékelések írásával, ezért jót is tudna tenni ez az egy felszabadult hely.

Az Eltörölt fiúnak rendezném az időkezelését, mert az elején egy ideig zavaró volt, hogy csak néhány napig vett részt az átnevelőtáborban, de egy évig terápiára járt, és azelőtt még a szüleinek bújt elő…

A halhatatlanokat nagyon jó volt olvasni. Erős kötet a sorsról, nem mondom, hogy bármikor újraolvasnám, mert kell hozzá egy hangulat, de szívesen olvasnám, ha abban a flóban vagyok.

Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése
Kim Leine: Kalak
Zsolmár János: Hibiszkusz herceg

A Hibiszkusz herceget nem csak hogy elégetném, hanem végig is nézném, ahogy ég. Pusztítóan rossz volt.

A Cameron Post rossz nevelését újraírnám, nagyon nehéz volt belerázódni a kötetbe, az első harmadából még lehetne puhítani a szövegen, utána működik.

A Kalak pedig hát. Nagyon jó könyv, szerettem, bár megterhelő volt olvasni.

Anne Choma: Gentleman Jack
Christina Lauren: Autoboyography – Egy fiús könyv
Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

Fáj, de ez egy nehéz kör. Ha a szöveg minőségét kell sorbaállítanom, akkor nem ezt égetném el, de az élet is nehéz… Szóval Autoboyography – Egy fiús könyv, sajnálom, nagyon szerettelek, de neked égned kell most a játék szabályai szerint.

Drága Seanan Mc. Guire! Annyi, de annyi zseniális lehetőség van a Minden szív kaput nyitban, hogy már csak azért is érdemes imádni. Felfoghatatlan számomra, hogy hogy nem szólt neked senki arról, hogy borzalmasak a párbeszédeid, és hogy azon kívül szinte semmi nem építi a világot. Kérlek írd meg jól. Miattad égettem el az Autoboyographyt, szóval tényleg, érezd a felelősségedet a dologban.

Nem igazán tud versenyezni egy tényirodalom az ifjúságikkal, hiszen nem egy kategória, de olvasmányélmény alapján a Gentleman Jack újraolvasós. Fordulatokban itt sem volt hiány.

Colm Tóibín: A blackwater-i világítóhajó
Alice Walker: Kedves Jóisten
André Aciman: Találj rám!

Itt megint a jó ügy érdekében égetek, de a Találj rám!-nak most égnie kell. Talán majd kárpótolom magam a Szólíts a nevedennel, de még így is hiányozna.

A blackwateri világítóhajó női szereplőit egy picit jobban felépíteném, mert nem szokott velük gond lenni a szerzőnél, de itt most egy picit néha olyan, mintha hisztiznének a jogos számonkérések és traumák megbeszélése szerint. Egy további ötven oldal nem tenne rosszat a szövegnek. De remélem nincs harag, mert továbbra is szeretem Tóibínt, és egy másik könyvét karácsonyra is ajándékoztam. :)

Emma Watson szerint az egyik legfontosabb női regény a Kedves Jóisten, és ki vagyok én, hogy vitatkozzam vele (most, ebben az esetben persze…). Újraolvasnám.

Papp Réka Kinga: Aki kurvának áll
Lesi Zoltán: Magasugrás
Tommi Kinnunen: Négyesút

Három olyanról, amiről még nincs értékelés, hát jó. Az Aki kurvának áll kötet nagyon izgalmas kötet volt, fontos volt beszélni arról, hogy mi a különbség a prostitúció és a szexmunka között, és tök izgalmas volt belenézni a szexmunkások jogi és társadalmi megítélése mögé. Állati fontos, hogy ez a kötet nem tabusít és nyitott, de most mégis, fáj, mert szerettem és értékelés is lesz róla, de égjen, mert a másik kettőt nem vagyok hajlandó…

A Magasugrás az évem egyik legnagyobb líraélménye, nagyon szerettem, de a két művész levelezése nagyon nehezen érthető magyarul. Lehet, hogy nem is a kötetet írnám át, csak lefordítanám a levélíró Wikipédia oldalát.

A Négyesút egy baromi jó könyv, de a tavaszi blogleállás ideje alatt olvastam, és azóta sem írtam róla értékelést, pedig zseniális könyv… Szóval muszáj is lesz újraolvasni…

Laura Stevens: Minden, csak nem oké
Sofi Oksanen: Baby Jane
Sarina Bowen – Elle Kennedy: Ez a srác

Ez a srác, neked égned kell, és tudod is, hogy miért. Mert hiába írsz felnőttekről, ha azok bevallottan csak álmosak vagy kanosok tudnak lenni, és a homofób közeggel, amibe a regényt helyezik, nem történik semmi… Ismétlem: SEMMI. Szóval jah, az évem nagy csalódása vagy, srác.

Nem tudom, hogy mit írnék át, de akkor legyen a Baby Jane. Egy baromi erős depresszió regény, és nagyon éltem, de egy picit jobban éltem a Minden, csak nem oké-t. Mert ilyen zseniális politikailag aktív ifjúságit én még nem olvastam.

Moesko Péter: Megyünk haza
Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Andrew Sean Greer: Arthur Less

Ú, a végére tényleg beindul a buli. Arthur Less. Imádtalak, mert azt mondod, csak az a könyv lesz a meleg irodalmi kánon része, ahol a melegek szerethetőek, és mert te egy jó meleg karakter vagy a közeledő ötvenedik születésnapoddal és azzal, ahogy próbálsz menekülni magad elől. Égned kell, mert kihúztalak az évem két legjelentősebb szépirodalmi olvasmányával. Sajnálom.

Megyünk haza. Nagyon sokáig ez a könyv vitte nálam az évet szépirodalomban, de aztán beütött a Hogy lehetnél mindkettő. Mindkét könyvnek bivalyerős a nyelve, nagyon jó történeteket mozgat, tele van elhallgatásokkal… Most legyen a Megyünk haza újraolvasós, mert most fejeztem be a Hogy lehetnél mindkettőt, de nem tudom mit változtatnék a másikon. Zseniális mindkettő.

Benjamin Alire Sáenz: Életem kifürkészhetetlen logikája
Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók
Szerencsés Dániel: A 13. emelet

A versenyben a két kedvenc íród két kevésbé kedvenc, de idei regénye, és egy nagyon kedves krimi egy fantasztikus leszbikus nyomozóval… Jó lesz.

Legyen az Életem kifürkészhetetlen logikája az elégetős, mert akkor még mindig ott az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában, amit elmondhatatlanul szerettem.

A 13. emeletben nem tudom mit javítanék, mert a szöveg nagyon működik és sokfelől érkezik a feszültség… De azt írnám át. És újraolvasnám a Mi, hétköznapi halandókat, mert amúgy is újra kell olvasnom, és mert nincs több általam olvasatlan magyarul megjelent Patrick Ness, sőt, németül sincs.

És ennyi lett volna ez a bejegyzés mára. Ezeket olvastuk idén. Nagyon jó volt összeírni ezeket a cetliket, hiszen a könyvek több mint fele idén jelent meg magyarul, és nagyon jó könyvek ezek, amikről lehetett jókat mesélni. Még érkezem majd egy kis személyesebb évértékelővel, mert azt hiszem nagy dolgok is voltak idén, aztán jön még a decemberi summa is, de mégis ezzel a bejegyzéssel már elkezdtük lezárni ezt az évet, évtizedet. :)

Ha nem szeretnél lemaradni róluk, vagy a következő évi bejegyzésekről, vagy egyáltalán, akkor kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, less be bátran facebookra, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, nézz be instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

A bejegyzés trackback címe:

https://melegkonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr9115370566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.