Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

Októberi summa

2019. október 31. - Szilvió

Sziasztok,

megint eltelt egy hónap, ami nagyon izgalmasra sikerült számomra. A hétvégék közül hármat nem kellett otthon töltenem, mert TEDx volt Szegeden, ahol a blogról, mesélhettem, volt Margó Irodalmi Fesztivál Budapesten, ahol nagyon sok frissen megjelent könyvet sikerült szereznem, és szuper beszélgetésekbe kukkantottam be, képzésen is voltam, blogoltam egy csomót, és olvasnom is sikerült bőven. 13 könyvet olvastam ebben a hónapban, amivel elértem az idei századik könyvet, sőt, sikerült túl is jutnom rajta. :) De szokás szerint nézzük először azt, milyen könyveket sikerült beszereznem ebben a hónapban, aztán sorban a többit.

oktober.JPG

A 17 könyv, amit sikerült beszereznem

Moesko Péter: Megyünk haza
Moesko Péter első novelléskötete ez, ami a Műút könyvek sorozatban jelent meg az év elején. Nagyon sokan nagyon szerették, így én is kíváncsi voltam rá, de nehéz vidékről beszerezni. Hónap elején viszont megrendezték az egyetemen a Magyar Könyvkiadók Napját, ahová a Műút is kitelepült, és gyorsan le is csaptam rá. A kötet egyébként nagy eredményeket ér el, októberben fent van az Írók Boltja TOP10-ében, A Margó-díj TOP3 listájába került, és bár ez ezekhez képest semmit nem jelent, én is nagyon szerettem. Nagyon erős életkezdéssel foglalokozó prózák ezek a novellák, amik tematizálják az ember gyökerekkel és családdal rögzítettségét és azt az otthont, ahová talán megyünk. Váratlan meglepetés, hogy több LMBT szöveg is van a vékony kötetben, és megörülve rögtön írtam is róla. Itt. Itt pedig alternatív fülszöveg találsz hozzá.

Sükösd Mihály (szerk.): Üvöltés
Vallomások a beat-nemzedékből
Facebookon találtam ezt és a következő könyvet, együtt talán 1300-ért, és nagyon örültem neki. Nagyon szeretem a beat költészetet, még ismerkedni valóm van a beat prózával, és régóta szerettem volna a polcomon tudni ezt az antológiát. A beat nagyon egy lélekbe maró, és a polgáriságot alapjaiban megkérdőjelező stílus, bátorsággal, szókimondással, drogokkal és testi szerelemmel. Nagyon izgalmas mindig beatet olvasni.

Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete
Azt hiszem ez a könyv Márquez utolsó regénye, de igazából mindegy is. Csak megint egy mocskos jó Márquez. Eddig csak a Száz év magányt olvastam tőle, de tervben van a teljes életmű, és hát ez érdekelt talán a legjobban, mert provokatív a címe. Az elbeszélő egy újságíró, aki eddig minden alkalommal fizetett a szexért, és úgy dönt a kilencvenedik születésnapján, hogy szeretné elvenni egy lány szüzességét. Csakhogy ez a mai világban már nem olyan egyszerű, mondja Rosa Cabarcas, de a régi ügyfélnek mindent. És ez a regény ennek a mindennek az elbeszélése Márquez fantasztikusságában és csavaraiban. Zseniális regény, de hát maga Márquez fantasztikus.

Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok
És aztán a másik zseni. Bohumil Hrabal a cseh kispolgárság tükre és megörzője, aki valami nagyon vicceset és nagyon őszintét őrizett meg nekünk az egyszeri ember életéből, szerencsétlenkedéseiből és filozofálásából. Nagyon zseni ember, és egy másik zseni, Törőcsik Mari ajánlotta őt POKET nagykövetént. Beszereztem, örülök neki, és biztosan rövidesen sorra kerül.

Lewis Caroll: Alice Csodaországban
Az Alice Csodaországban szintén POKET szerzemény, amit régóta szerettem volna elolvasni, mert egy picit az alapműveltég részének is tartom, és nagyon szeretem a Tim Burton filmeket belőle, illetve általában szeretem a világutazós meséket, mint amilyen pl. az Óz vagy az Alice. Isten hozta a polcomon.

Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Na, ez vicces. Ez a könyv, amiről nem tudok semmit, talán csak annyit, hogy a szereplők sem tudják, hogy mi az a Gatsby, de ez is lehet, hogy abszolút vakvágány. Egyszer tudtam, hogy miről szól, és azóta érdekel, aztán már csak az érdeklődés maradt meg. Szintén POKET.

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
Ha meg kell neveznem, melyik regényt vártam az őszi Margón a legjobban, akkor a Terézt nevezem meg, mert nagyon szeretem Molnár T. Eszter prózáját, pedig úgy tűnik keveset ír felnőtt közönségnek. (Tudom, hogy az lesz ebből, hogy előbb-utóbb rávetem magam a Szabadesésre, ami eddig azért nem történt meg, mert van némi tartózkodásom a krimiktől.) A Teréz egy nagyon izgalmas szöveg lett, ami cselekményszálakból és szótár szerű bejegyzésekből áll, amik angol vagy német nyelven is olvashatóak. A regény ezen a széttagoltságon, illetve három különböző élethelyzetben próbálja megkonstruálni a gyermekkorban elszenvedett nemi erőszak utáni tovább élés lehetőségeit. Izgalmas szöveg ez szégyenről, traumáról, elhallgatásról és arról, hogy valaminek történnie kell. Molnár T. Eszter már a Számozottakban is ügyesen bánt a feszültséggel, és arra itt sem lehet panasz, akár információadagolásról, akár szóhasználatról és nyelvről beszélünk. Molnár T. Esztert olvasson mindenki.

André Aciman: Találj rám!
Nagy félelmekkel csaptam bele ebbe a regénybe, de tudok neki örülni. A regény a Szólíts a neveden folytatása, és nagyon féltem, hogy nem fogja Aciman majd 10 évvel később megtalálni a Szólíts a neveden lelkét. De megtalálta. Én pedig nagyon örültem neki. Hamarosan érkezik róla értékelés.

Lesi Zoltán: Magasugrás
Ezt a kötetet már akkor is nagyon vártam volna, ha csak Lesi Zoltán írja, de ennél sokkal többről van szó. Az 193-os berlini olimpiáról szól, ami nagyon izgalmas, hiszen ekkor Hitler van hatalmon és igyekszik mindenáron bemutatni a világnak, hogy Németország mindennél erősebb. Szóval már az is csodálatos, hogy adtak neki egy olimpiát. Egyébként ez volt az első televízión közvetített esemény, amit Leni Riefenstahl, nagy német rendező rendezett hatalmas technikai apparátust. Szóval már a témát is rajongva szeretem, de Lesi kifejezetten Dora Ratjen német magasugró történetét meséli el, aki interszex, vagyis a neme nem egyértelműen eldönthető. Nem kérdés mennyire várom ezt a kötetet.

Horváth Gideon – Süveges Rita – Zilahi Anna (szerk.): extrodaesia
Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz
Ez a kötet a legizgalmasabb dolog, amit idén a kezedbe vehetsz. A kortárs filozófia és gondolkodás egyik alapozó kötete, ami a kortárs újrealista filozófiák alapfogalmait és világszemléletét írja le. Alapvetésnek tekinti, hogy egy olyan antropocén világban élünk, ahol az ember alapjaiban határozza meg a természetet, tehát leszámol a természetanya körüli víziókkal, és nagyon erősen reflektál a saját emberségünkre, és arra, hogy minden világról beszerezhető tudásunk véges, mert emberként tudunk csupán gondolkodni és megismerni, pusztán az empátiára, szolidalitásra kellene törekednünk a tárgyakkal és a természettel szemben. Rövidebb-hosszabb enciklopédiabejegyzések, izgalmas, új, eddig ismeretlen vidéket idéző képi világ, és szintén enciklopédiabejegyzésekként viselkedő prózaversek teszik egészé ezt az állati menő kötetet. Nem mondom, hogy mindent értettem első olvasásra, de nem is ez volt a cél, érteni vélek valamit a világképéből, és a többi majd a bele-belelapozásokból rámragad majd.

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Tompa Andrea a kortárs irodalom erdélyi hangja, aki ebben a regényében a századforduló utáni polgári Erdélybe kalauzol minket két orvoson keresztül. Tompa Andreának két éve olvastam a legújabb regényét, az Omertát, és nagyon megszerettem. A második nagyregényének utolsó Kalligram Kiadós példányát 1000 Ft-ért vettem a Margón. Nagy becsben fogom tartani, és nagyon örültem neki. Random volt, csak sétáltam, meg sem álltam alaposan nézelődni. Meglepetés volt.

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthes-ról
Barthes az a szerző, aki kihirdette a szerző halálát, amióta az irodalom nem elemez életrajzból, aztán írt egy könyvet a halála előtt magáról. És én ezt a gesztust nagyon szeretem. Meg úgy egészében a kötetet. Nagyon töredékes, talán Barthes összegyűjtötte a kis jegyzeteit, amikből egyszer nagy tanulmányokat akart írni, és összeszervezte ebbe a kötetbe inkább, úgy, ahogy volt. Ezzel együtt egy nagyon izgalmas filozófiai munkát kap az olvasó, viszont azt gondolom, hogy nagyon sok tartalom, akár humor rejtve marad a hétköznapi olvasó számára. Mert néha látszik innen is egy-egy zseni, sőt, hatalmas AHA élmények is vannak a kötetben, amik miatt képtelenség ezt egy nem befogadható szövegnek tartani, de a nagyobb rész mégiscsak nem érthető számomra… Viszont amit értek, az nagyon tetszik. Picit Kundera szerű az élményem vele.

Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Vicces, hogy ez a két könyv egymás mellett van, mert nagyon hasonló olvasmányélmény volt. Nemes Z. zsenije szervezi ezt a kötetet, nagyon olvasmányos, sodró lendületű szöveg, de nem sikerült nekem mindig elengedni a közvetlen referencia keresését, ami rontott az olvasmányélményen. Nemes Z. szövegeihez azt hiszem okosnak kell lenni, és nagyon igyekszem, de nincs mindig meg. Ennek ellenére visz a szöveg maga. 2006 őszét ragadja meg kulturális és politikai szempontokból egy naplóban, ami a barokk stílus köré szervezi az akkori hatalmat, és egy barokk esztétikára épülő allegória az egész kötet. Baromi izgalmas szöveg, szintén olyan, amit fogok még olvasni, hogy teljesen megnyíljon.

Györfi Kata: Te alszol mélyebben
Győrfi Kata pályáját elég régóta van alkalmam figyelni, mert a slam poetry korai éveiben slammerként is népszerű volt. Nagyon karakteres, filozófiailag és esztétikailag is mélyre nyúló szövegei voltak, amiket nagyon szerettem. Aztán a Műúton tűnt fel egy prózasorozattal lakásokról, és otthonokról, és most számomra random de örömteli módon itt ez a kötet. És nagyon más, mint amit vártam volna. Nagyon lírai szövegek ezek az álmodásról, az alvásról és az ágyról. Erős személyesség van ezen versek között, leplezetlen, maró, mégis inkább csak regisztráló társas magánnyal. Szerettem olvasni, nagyon izgalmas képek voltak benne, amik magukban lehet, hogy el-elszálldostak volna, de a kötet ágygravitációja erősen rögzít. Működött, örültem.

Konrád György: A látogató
Konrád György nemrég halt meg, és mindenki azt mondta, hogy A látogatót el kell olvasni, mert alapjaiban határozza meg a század második felének irodalmát. És érzem a hiányosságomat ebben a kérdésben. Egy gyámhatósági előadó történeteit olvashatjuk ebben a könyvben, többet nem igazán tudok róla, de sokan a prózafordulat egyik előfutárának tartják, én pedig kíváncsi vagyok rá.

Oscar Wilde: A canterville-i kísértet
Megint valami, amiről alig tudok valamit, de Oscar Wilde, szóval nem lehet rossz. Szerb Antal szerint a világirodalom leghumorosabb kísértethistóriája szóval különösen bizakodó vagyok. A kastély új lakóhoz kerül, és minden bizonnyal bonyodalmak kezdődnek.

Horváth Veronika: Minden átjárható
Horváth Veronika verseskötete rám maradt, de ezzel nincs semmi baj, egy vastagabb és nagyon szép kötetről van szó, amibe eddig csak bele-bele lapoztam. Család, nővé válás, traumák tűnnek elő, és izgalmas a hangja eddig néhány belelapozás után. Kíváncsi leszek rá.

 A 13 könyv, amit sikerült elolvasnom

Moesko Péter: Megyünk haza
Fent már írtam róla, de ajánlás itt, alternatív fülszöveg hozzá pedig itt.

Karafiáth Orsolya: Szirén
Karafiáth Orsolya szokás szerint szókimondó és érzékeny prózát hozott, ezúttal az alkoholizmusról, szülői példákon, teljes életutakon, és szocializáción keresztül. Beszél arról, milyen belenőni a nagymama alkoholizmusába vagy felismerni az anyja legmélyebb függőségét, miközben az ő élete is csak az ital körül forog. Különböző életkorokban és elbeszéléstechnikával látjuk a főszereplőnőt, és mind kegyetlenül tud vallani. Kemény kötet, de Karafiáth nagyon olvasmányosan nyúl ezekhez a témákhoz.

Knut Hamsun: Pán
Ezt a könyvet olvastam TEDx előtt, mert nagyon békés hangulata van. A Pán Glahn hadnagy történetét meséli el az északi norvég erdőkből közel az óceánhoz. Egy szerelmi háromszög története ez, de annak is nagyon különös. Egyszerre rendkívül békés és rendkívül valószínűtlen. Nem meglepő, hogy nem tudtak hozzá jó fülszöveg írni, mert tényleg nehéz. 1920-ban Knut Hamsung kapta az irodalmi Nobel-díjat, Thomas Mann éltette, a legismertebb jegye mégiscsak az, hogy szimpatizált a náci eszmékkel, ami persze nem von le az érdemeiből.

Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete
Fent már írtam róla.

Győrfi Kata: Te alszol mélyebben
Fent már írtam róla.

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
Fent már írtam róla.

Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthez-ről
Fent már írtam róla.

André Aciman: Találj rám!
Fent már írtam róla, és hamarosan érkezik az értékelés is. :)

Kuzebaj Gerd: Lépcsőfokok
Kuzebaj Gerd az udmurt irodalom egyik legnagyobb alakja. A századforduló után élt és alkotott, magyarul ez az egy kötete jelent meg, amely összegzi a néprajzi, prózaírói és költői munkáját. Egyaránt betekintést kapunk az udmurt népköltészet felől érkező természetközeli lírába, majd a szocialista forradalmat megjelenítő költészetbe, és az udmurt nemzeti költészet és kultúra létrehozásáért folytatott küzdelembe.

Horváth Gideon – Süveges Rita – Zilahi Anna: extrodaesia
Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz
Fent már írtam róla.

Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság a második világháború után játszódik és egy történetet mesél el arról, hogy egy kis angol szigetet megszállnak a németek, és mindegy véletlen malaclakoma után a helyi lakosok kénytelenek létrehozni egy irodalmi társaságot, ami a túlélésük és közösséggé válásuk egyik fontos tényezőjévé válik. Egy rendkívül bájos közösséget ismerünk meg egy levélregényen keresztül, ahová jó lehet tartozni.

Asalcsi Oki: Miért hallgat az udmurt nő?
Asalcsi Oki Kuzebaj Gerd alkotótársa volt, aki kifejezetten a hagyománnyal kapcsolatos lírával és a nők helyzetének kérdéseivel jelenik meg az 1920-as években, majd hallgat el önként végleg, amikor az udmurt értelmiség nagy részét elhallgattatják. Nincs negyven verse összesen, de azok erősen tematizálják a nőiség és a kisebbség akkori helyzetét, mégis népdalszerűen egyszerűek. Ebből a kötetből kellett órai előadást készítenem, sokat beszélgettünk róla.

Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Fent már írtam róla.

Nézzük kategóriák szerint:

Kortárs magyar széppróza: Teréz, vagy a test emlékezete; Szirén; Megyünk haza
Nem angol/magyar anyanyelvű szerző munkája: Miért hallgat az udmurt nő?; Lépcsőfokok; Roland Barthes Roland Barthes-ről; Bánatos kurváim emlékezete; Pán

Miegyéb:

Ez a hónap baromi hosszúnak tűnt. El sem hittem, amikor végiggondoltam, hogy még a hónap elején adtam elő a TEDx Szeged színpadán rólatok, és erről a blogról. Hihetetlen élmény volt átadni azt az érzéshalmazt, amit éreztem, ráadásul TEDx színpadon, ami azért hatalmas dolog volt a fejemben. Október ötödikén kilenctől ültünk a backstage-ben, és én nem fogtam fel, hogy ott vagyok néhány méterre attól a vörös kör alakú szőnyegtől, amiről már annyi inspiráló történetet hallottam, és amire már másfél hónapja nap mint nap készülök. Nagyon jó élmény volt, és amint lesz videó írok róla hosszabban majd, meg persze mutatom a videót is. :)

És aztán voltam Budapesten, ültem André Aciman mellett, találkoztam többetekkel a Margó Irodalmi Fesztiválon, kimentem az Arc Közérzeti Plakátkiállításra, és minderről bejegyzést is írtam. Mert...

Blogoltam!

Rögtön a hónap elején indult a bejegyzéscunami az 1 és 6-tal, amiből végül négy könyvet sikerült elolvasnom. Az ötödikből (Ritter Andrea: Melegek) már csak pár oldal van, de tegnap elment az áram, így nem tudtam befejezni, a hatodik (Saanan McGuire: Minden szív kaput nyit) pedig továbbmegy novemberre. Aztán érkeztem egy Kim Leine: Kalak alternatív fülszöveggel majd egy értékeléssel. A következő héten érkezett Moesko Péter: Megyünk haza kötetéhez az alternatív fülszöveg és az értékelés, majd összegyűjtöttem előbújás napjára, hogy mi az a 7 dolog, amiért hálás vagyok, hogy meleg vagyok. A következő bejegyzésben már a Margóról olvashattatok, aztán Chloe Benjamin: A halhatatlanok című regényéről érkezett alternatív fülszöveg és értékelés, és legvégül a gyűlölet-bűncselekményekről beszélgettünk egy slam poetry kapcsán. A summával együtt tehát 11 bejegyzés érkezett ebben a hónapban, ami kifejezi, hogy mozgalmas hónapunk volt, még akkor is, ha három ebből alternatív fülszöveg egy értékelés elé. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e tartanom ezt a lendületet, én drukkolok magunknak. :)

Ennyi lettem volna mára, sőt, ennyi lett volna ez az egész hónap. :) Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, hamarosan érkezem egy régi-új nagyon izgalmas poszttal, ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod. :)

Igyekszem a következő poszttal, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Nekem szerencsém volt

A gyűlölet-bűncselekményről slam poetryvel

2019. október 30. - Szilvió

Sziasztok,

bizonyára sokan hallhattatok arról, hogy augusztusban megvertek egy lányt a Pest megyei Bényén a falunapon, mert szivárványos táska volt nála. Eléggé felkapta a hazai sajtó ezt a hírt, és nagyon sok helyen volt róla szó, a Háttér Társaság elindította a Hangosabb a gyűlöletnél kampányt, amiben híres LMBT emberek mesélnek a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos tapasztalatairól, és a hétköznapi emberek is megoszthatják a saját történetüket... És bár nekem szerencsém volt, és nincs személyes tapasztalatom a témáról, úgy éreztem, van dolgom vele.

Emlékszem milyen érzés volt találkozni először ezzel a hírrel. Úgy éreztem, hogy ez nem történhet meg a jelen realitásában abban az országban ahol élek. Nem hittem el. Folyamatosan kerestem más hírfelületeket. Aztán dühös voltam, és értetlen. Azt gondoltam, hogy egy másik Magyarországon élek. Nagyon sok energia dolgozott bennem. és épp vidéken voltam gyenge térerővel, és nem tudtam kiadni magamból. Nem is tudtam, hogy mi volna ennek a módja. Meg akartam mutatni, milyen érzések tombolnak bennem. Érthető akartam lenni, és olyan, amiből következhet valami. Azt szerettem volna megmutatni, hogy milyen érzés megint szembesülni ezzel a ténnyel, és végül a slam poetryben ezzel a katatón, ennél valamivel katatónabbra tervezett előadásában ki tudtam ezt adni magamból. Jó volt, és nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Úgy érzem eljutott, és ez szerintem tök fontos, mert tök fontosnak tartom, hogy ez a téma más emberekhez is eljusson. Pontosan ezért a bejegyzés hátralévő részében a gyűlölet-bűncselekményekről fogok írni, és arról, hogy mit tehetsz, ha áldozat vagy szemtanú vagy:

Először is gyűlölet-bűncselekmény az, ha valaki valamilyen személyiségét meghatározó tulajdonsága, például melegsége, neme miatt fizikai bántalmazás, szexuális erőszak, megfélemlítés, bulling, fenyegetés, zaklatás... áldozata lesz. A törvény a gyűlölet-bűncselekményeket szigorúbban bünteti, hiszen egyrészt nagyobb érzelmi és lelki sérülést okozhat, ha az áldozatot az identitása, személyiségének lényegi, megváltoztathatatlan része miatt válik áldozattá, ileve mert a gyűlölet-bűncselekményeket egy közösség tagja ellen követik el, így az az egész közösség számára félelemkeltő és üzenet értékű lehet.

Fontos, hogy ha téged gyűlölet-bűncselekmény ér, fordulj a rendőrséghez vagy az ügyészséghez. Az eljárás elején hívd fel a hatóságok figyelmét, hogy gyűlölet-bűncselekmény áldozata vagy, mert a hatóságokban ez gyakran fel sem merül. Ezt olyan bizonyítékokkal támaszthatod alá, mint hogy a melegségre utaló szavakat használtak, meleg szórakozóhely közelében történt a bűncselekmény, szivárványos kitűző volt a táskádon, feminimebb vagy... A bejelentést megteheted anonim módon is, és az eljárás alatt a szexuális irányultságodat nem is kell elárulnod, nyilvánosságra pedig nem hozható a beleegyezésed nélkül. Ez azért is fontos, mert gyakran ér gyűlölet-bűncselekmény olyan embereket is, akik csak támogatják az adott közösséget, vagy csupán az elkövető a közösség tagjának tartja, így a tulajdonságod tényleges megléte sem a nyomozás sem az ítélethirdetés során nem releváns.

Ezek a legfontosabbak, de eléggé kimeríthetetlen a téma, és nem is lehet róla eleget beszélni. Bővebb tájékoztatásért keresd bátran a Háttér Társaság honlapját, én magam is az Ismerd fel és jelentsd a homofób és transzfób gyűlölet-bűncselekményeket! című kiadványukból készültem. És bátran fordulj ezzel kapcsolatos jogi és lelki segélyszolgálatért a szervezethez, ezért dolgoznak nap mint nap.

Ennyi lett volna ez a bejegyzés. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, igyekszem a következő poszttal, de addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Cloe Benjamin: A halhatatlanok

2019. október 25. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy különleges könyvről fogok mesélni, amely 2018-ban a megjelenésétől berobbant a nemzetközi sikerlistákra, és nem sokkal a megjelenés után, az idei Könyvfesztiváltól már magyarul is elérhető. És azért különleges ez a könyv, mert nem egyértelműen tűnik sikerkönyvnek, nem használja a megszokott sémákat, sőt, nagyon mást hoz: negyven évet mesél el onnantól kezdve, hogy 1969-ben négy testvér bekopog egy jósnőhöz, és megtudakolják, mikor fognak meghalni. Az életről mesél ez a könyv, és nem ad megmikrózható, előfőzött válaszokat.

covers_539216_1.jpg

A regény elején megismerjük a Gold család nagy egységét. A magyar-lengyel zsidó bevándorló család legfiatalabb tagjait, a szabó Sault és a család összetartásáért felelős Gertie-t, aki korán vált anyává és az egyetemet is fel kellett adnia akkoriban azért, hogy családanya lehessen. Lassan születnek meg a gyerekek. Először Vayra, a szófogadó nagylány, majd Daniel, aki már egy igazi férfi, amikor megismerjük, a rumlis Klara, aki mindig saját utakat keres, és Simon, a gondtalan legkisebb, akire az anyja igazán támaszkodik. Ebben a családban úgy alakul, hogy előre le vannak osztva a szerepek. Vayra és Daniel egyetemre mennek, a zsidó kultúra szerint Daniel venné át a családfő szerepét, Klara valahol kiesne, lázadásból, Simon pedig átveszi az apja szalonját... Persze ez nem volna igazán érdekes, bár Benjamin biztosan ezt is jól meg tudná írni.

A regény prológusában megkapjuk a történetet a Jósnővel 1969-ben. Ekkor Vayra és Daniel kamaszok, Klara és Simon még szinte gyerekek. A prológus után rögtön bele is csapunk Simon életébe az apjuk halálától kezdve. A regény izgalmas felosztású, a négy testvért követjük végig, akik nagyon különböző utakon teljesítik be a sorsukat. Merthogy bár nem beszélnek róla, és nem osztják meg egymással a gondolataikat, ez a jóslat dolgozik bennük. Van olyan karakter, aki azért él belevaló életet, mert rövid életet jósol neki a jósnő, van aki az öregedés meggátolását kutatja, és van, aki menekül a jóslat elől. Ezt én különösen parának találtam, mert nagy paradoxon az, hogyha hiszünk egy jóslatban, amit tehát megvalósul majd a hitünk szerint, akármi történik, akkor elkezdünk ellene tenni, vagy menekülni ellene... Erre már az Oidipusz királynál rájöttem elsősként, és nagyon büszke voltam magamra érte. :D

A regény első részében Simont követjük tehát, és vele fogok különösen hosszan foglalkozni, mert a legfiatalabb testvér bizony melegnek bizonyul. Nagyon fiatalon elsősorban a Klarával való beszélgetéseiből ismerjük meg. Először a nővérének vall a melegségéről, és arról, hogy ezt 10.-es kora óta tudja. Együtt döntenek arról, hogy lelépnek, megszöknek közösen, bár Klara bárhová mehetne, mégis San Fransiscóba, ahol már ebben az időben is könnyebb megélni a melegséget. (Három évvel évvel vagyunk túl a Stonewall után.) És Simon bele is veti magát a meleg életbe. Találkozik bárokkal, drogokkal és szexszel, mindazzal, amit San Francisco egy meleg számára tartogathat 1972-ben. Gyors munkát szerez a Lilu nevű bárban, táncosként, majd beiratkozik egy balettakadémiára is, hogy ott képezze magát. Látszólag persze a tánc csupán kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy ne a nővére nyakán kelljen élnie, azonban ez sokkal többé válik. Önigazolássá. Nagyon ki akar tartani mellette, mert ez nagyon szembe megy a családja értékrendszerével. Azzal a családjával, amitől látszólag csak egy egyszerű buszút, mégis egy hatalmas üvegfal választja el.

Azt választottad, hogy elhagysz bennünket, hát élj együtt ezzel a tudattal.

Simon pedig mindig úgy gondolta, hogy ez nem a neki való élet. Karrier. Ház. Család. Neki nem ezek az értékek fontosak. Ha már egy jósnő rövid életet jósolt neki, ő úgy gondolta, betartja Janis Joplin másik két parancsát is az "Élj gyorsan, szeress szenvedélyesen és halj meg fiatalon!" mondatból.

Egészen addig jól is halad, amíg meg nem ismerkedik Roberttel a balettcsoportból. Ő lesz Simon barátja, és nagyon hasonló helyzetben élnek. Két gyökértelen, sehová nem tartozó meleg férfi. Szép, ahogy egymásra találnak. Robert vegyesházasságból született, így igazán sem a fehérbőrű sem a fekete társadalomban nem tud érvényesülni. Aztán melegként nem tudott az amerikai fociban, és végül már nehezen illeszkedett be a baletttársulatába és a melegbárok világába is.

Kettejük kapcsolata önmagában is izgalmas, megvannak a működő mechanikák: Simon főzi a kávét, Robert ágyaz meg például, kialakul a baráti társaságuk, és együtt ünnepelnek, mert a melegek nem nagyon szoktak hazamenni a családjukhoz karácsonyozni ebben az időben. És persze izgalmas ez a kapcsolat abban az értelemben is, hogy az LMBT történelem központjában játszódik akkor, amikor az igazi dolgok történnek. Beszámol rendőri túlkapásokról a Stonewall után is, beszél a pride mozgalommá válásáról vagy megemlékezik Harvey Milk haláláról is, amikor a melegbárok zárva tartottak. És korán és baromi erősen tematizálja az AIDS-et is, ami a nyolcvanas évek elején üti fel a fejét, elsősorban a melegek között. Beszél a személyes oldaláról, miközben a tájékoztató mozgalmak működésébe is betekintést kapunk, amik nem tudják nevén nevezni a kórt, mert nincs neve sokáig, csak a melegek rákjaként tartják számon, é polaroid képekkel meg kézzel írt szórólapokkal próbálják felhívni a lakosság figyelmét a veszélyre... Rettenetesen erős és izgalmas történetet kapunk tehát Simonén keresztül, ami rögtön behoz a kötet terébe, csakhogy aztán egy tragikus női sorsot is lássunk rögtön utána.

Klara sorsa szintén nem illeszkedik az otthon, férj, család, gyerekek modellbe, bár próbálkozik. Talán pillanatokig el is hiszi, hogy szerelmes. A nagymamája életét akarja újraélni, aki híres bűvész volt, és a fogával képes volt tartani magát városok felett. Tőle örökölte Klara a nevét, és az azzal járó lázadását. Nagyon izgalmas karakter az övé, mert hamar megtalálta azt, hogy mit is szeretne, de sokáig csak állandó munkahely mellett tehetett érte. Ismerte a társadalmat, általában ismerte az embert, és ez nem csak pozitív tulajdonság az ő esetében. Klara távolodik el legjobban a családjától, és az ő története talán a legtragikusabb is. Vagy legalábbis hozzám ő állt a legközelebb, mint karakter és mint személyiség.

Daniel katonaorvos, akit nyugalmaztak. Az egész életét arra tette fel, hogy nyugodtan élhessen, és ezért néha konfliktusokat is vállal a családtagjaival is. Ő mond ki ítéleteket, és ahogy a zsidó hagyomány is elvárja, ő tölti be a családfő szerepét is az apjuk halála után. Ennek a racionalatiásnak az ellenpólusaként ő őrül bele a leginkább a jóslatba, és erőn felül próbálja megakadályozni az egyre inkább közeledő végzetét.

Vavya, a legkorábban született és legtovább élő testvér nagyon különösen reagál a jóslatra majd a testvéreinek az elvesztésére. Elzárkózik mindentől, az egyetlen szociális tevékenysége az anyja meglátogatása. Egy laborban dolgozik, ahol az öregedés megelőzésének, kitolásának a lehetőségeit kutatják főemlősökön. Ezen túl nem is igazán kapcsolódik a világhoz. A regény folyamán megismerkedik egy férfivel, aki újságíró és a kutatóintézetről szeretne írni, de nem igazán marad szakmai jellegű a kapcsolatuk. Már ha az is volt valaha. Szintén izgalmas történet, amiben végre szóba kerül a jóslat is, és a sokat látott idős anya a véleményét is kifejezi:

Hogy hihettétek el azt a marhaságot?

És végül is sok marhaság van ebben a regényben, amik mind a hit és a mágia valamiféle arányáról beszélnek. A szereplők olyan helyzetekbe keverik magukat, amikből következik a sorsuk, mégis maguktól értetődőek ezek a szituációk, a szereplők személyiségükből, igazi önfelvállalásukról mesél. Nem tudjuk, hogy a sorsról beszélünk-e, a hit erejéről, döntésről, vagy döntések sorozatáról... Nem tudjuk melyik volna jobb. Van, aki próbálja kimaxolni az életét, míg mások egy egész életen át próbálnak meglapulni. Van, akinek lehetőséget és bátorságot adott ez a jóslat, mást pedig legyengített és kiszolgáltatott. Jó szám ez a négy a testvérek között. Sikerült nagyon különböző alternatívákat megmutatni, amik nagyon különlegessé teszik ezt a regényt.

Kedvenc rész: Amikor beszűrődik a történelem a lapok sorai közé, legyen szó, 2001-ről, vagy a meleg történelem nagy eseményeiről. Jó szemtanúkról és hétköznapi emberekről olvasni mindig, de nagyon érzékenyen bánt ezzel a szöveg.

Ajánlom a könyvet azoknak, akik nyitottak valamire, ami egészen más, mint amit a könyvpiacon megszoktak. Már a regény nyelvhasználata is beszédes, nem szól jól akárkinek. Ajánlom azoknak, akik néha csak úgy elgondolkodnak az életen, és hajlandóak letenni a saját korábbi gondolatait. Ajánlom azoknak, akiket érdekel, milyen különféleképpen lehet élni. Ajánlom azoknak, akik nem csak olvasni szeretnek, hanem új kérdéseket keresni is. Azoknak akik gondolkoztak már azon, tudni szeretnék-e, mikor hallnak meg, és nincs még egyértelmű válaszuk. Ajánlom azoknak, akiknek a bejegyzés felkeltette az érdeklődését.

Cloe Benjamin: A halhatatlanok
Maxim, Mont Blanc válogatás, 2019
384. oldal
Így olvastam: Lassan, mert baromi szép a nyelve a szövegnek. Egyrészt a négy szereplőnek is változik a beszédmódja, másrészt viszont maga a nyelv is az elbeszélés részévé válik, van benne valami, ami emlékeztet a zsidó misztikára, vagy a filozófia nyelvére, és ezzel is kiemeli a történetet. Nagyon jó volt olvasni, de kellett egy idő, amíg megszokod. Nekem elég volt a prológus, utána vitt Simon története, de ezt melegként szinte mondanom sem kell.

 Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok, és köszönöm a Maxim Kiadónak a bizalmat és hogy elküldték nekem ezt a könyvet. Ha kérdésed, megjegyzésed volna, keress bátran komment szekcióban, ha nem szeretnél a következő bejegyzésről sem lemaradni, katinst a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Alternatív fülszöveg:Chloe Benjamin: A halhatatlanok

2019. október 23. - Szilvió

Sziasztok,

ismét ehhez a rövidebb, kifejezetten ajánló jellegű bejegyzéstípushoz nyúlok, mert hamarosan várható hosszabb értékelés is A hallhatatlanokból. Dolgozom rajta, hogy ez a bejegyzéstípus állandósuljon az értékelések előtt, és talán van, aki már meg is szokta. Most tehát egy ilyen következik.

covers_539216.jpg1969-ben négy kiskamasz bekopog a hírhedt jósnőhöz, aki képes megjósolni, hogy mikor halunk meg, és ez az élmény alapjaiban változtatja meg a Gold család életét, még akkor is, ha soha többet nem beszélnek róla.

Mit jelent az élet? Van-e olyan, hogy sors? Van-e olyan út, amit be kell járni, vagy egyszerűen csak valahol vége lesz?

Nem ad válaszokat a könyv, de négy nagyon különböző lehetőséget villant fel a testvérek életén keresztül. A család legkisebb tagja San Franciscóban éli a meleg életét abban az évtizedben, amikor a meleg élet igazán gyökerestül fordul ki: az első felvonulásoktól az AIDS megjelenéséig. Klara keresi a korlátait egy Las Vegas-i kaszinóban bűvészként, Daniel legidősebb fiúként próbálja egészben tartani a széthullásra ítélt családot, Varyva pedig az élettartam-meghosszabbításának a lehetőségeit kutatja különc, mindentől elzárt életében. Négy lehetséges sorson át szűri keresztül az életről való tudásunkat a szerző, és megrendítő vallomásokat, fontos történeteket, a hitről való legmélyebb érzéseket hív elő.

Hamarosan érkezik róla a bejegyzés! :)

Addig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

A hétvégém: Budapest, Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár és még annyi minden

2019. október 18. - Szilvió

Halihó,

a múlt hétvégét Budapesten töltöttem, péntek délelőttől, egészen hétfő reggelig, és nagyon sok minden történt ezalatt. Részt vettem a Margó Irodalmi Fesztiválon és Könyvvásáron, de voltunk kint a Terézvárosi Búcsún és megnéztük az ARC közérzeti kiállítást is. Nagyon jó volt az egész, mutatom mit csináltam, miket vettem, miknek örültem nagyon!

margooooo.JPG

Péntek

Az elején kezdve: Vonattal mentem Szegedről Budapestre, és a Nyugatiból hamar beugrottam a Vígszínházba, hogy beszerezzem a régóta vágyott POKET köteteimet a helyi automatákból. Végül három kötetet szereztem be, a negyedik pedig beakadt az automata üvegébe, amit keddre postáztak is nekem. És nagyon kedvesek voltak végig az ügyintézés pedig rövid volt, és segítőkész, egyszerűen hívtam az automatán a számot, és aztán küldtem egy képet e-mailben. :) Szóval nem tört le, sőt. :) Ezeket szereztem be:

Lewis Caroll: Alice csodaországban
Nagyon régóta szerettem volna elolvasni, mert nagyon szeretem Tim Burton filmeket belőle, és mert alapműnek tartom, azt hiszem nem kell magyaráznom. Gryllus Dorka ajánlja, akinek nagyon szeretem a munkáit.

F. Scott Fittgerald: A nagy Gatsby
Nem tudom miről szól ez a könyv, de nagyon régóta el akarom olvasni, még azokból az időkből, amikor tudtam, hogy miről szól. Szintén azt gondolom, hogy valamelyest az alapműveltség része ez a történet, és nagyon bízom a korábbi, erre a könyvre vágyó énemben. Wunderlich József, a Vígszínház színésze ajánlja.

Bohumil Hrabal: Gyöngéd Barbárok
Szóval ez a könyv a szívem csücske lesz. Nagyon szeretem Hrabalt, és bár ezt a könyvét még nem olvastam, de biztosan csodálatos lesz. Hrabal valami nagyon egyedit, humorosat és bájosat fog meg a cseh huszadik századi kispolgárságból, annak a túlélni akarásáról és a boldogságra törekvéséből. Nagyon egyszerű alakokat mozgat, már-már gúnyosan kinagyított egyszerű motivációkkal, de Hrabalnál mindig velük, értük nevetünk, semmiképp nem rajtuk. Nagyon jóságosan mesél egy végletekig abszurd világról, és ezt nagyon szeretem. A csodálatos Törőcsik Mari ajánlja, már csak ezért is érdemes imádni.

Vecsei H, Miklós - Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Ez a POKET projekt első verseskötete, versantológiája, amiben klasszikus és kortárs versek állnak egymás mellett, lépnek beszélgetésbe. Már elkezdtem olvasni, egy izgalmas kötetnek tűnik, érdekes és nagyon különböző, mégis (egy picit a magyarnak tartott lehangoltabb létállapotban) egymásba olvasható versek ezek. Az elején tartok, de kifejezetten pozitív gondolataim vannak a kötetről.

...aztán lepakoltam a szállásomon, vettem tusfürdőt, mert nem szeretem utaztatni a tusfürdőmet. Általában egy hostelben szállok meg Budapesten, ahol egy-egy ágyat lehet kibérelni. Nagyon szeretem, mert állati különböző és kedves világutazó emberekkel sodor össze így az élet, és általában a hosteleknek, amikben jártam, van egy alternatívabb aurája, nyilván a célcsoportjuk erre nyitott, és hát én is. Szeretem, és az ilyen szállásokat keresem, bárhol járok. A kedvenc budapesti helyemnek nagy előnye, hogy a belváros szélén van, nekem a legtöbb úticélomhoz egyszer át kellett szállnom, viszont gyakran járnak buszok, trolik. Én mindig veszek 24 vagy 72 órás BKV-bérletet, amivel mindezt nagyon ki tudom élvezni.

A szállásom elfoglalása után nyakamba vettem a várost, és elindultam megnézni a Háttér Társaság archívumát, ami gyűjti az LMBT+ témájú könyveket, tanulmányköteteteket, cikkeket, különböző vizuális- és hangzó anyagokat, egyéb médiatartalmakat. Nagyon izgalmas gyűjtemény volt ez, lesz még róla szó a blogon, de most alapoztuk meg egy majd két órás beszélgetéssel és körbevezetéssel a majd hamarosan várható anyagokat. Nagyon klassz volt egy falnyi LMBT+ könyvvel szemben beszélgetni valami olyanról, ami nagyon hasonló célból született, mint ez a blog, egyszerűen nem volt LMBT+ gyűjtés, és nagyon várom, hogy ajánlhassam nektek, de addig is lessétek meg a fenti linken, ha érdekel titeket.

Innen indultam a Margóra. Pénteken négy program volt, ami kifejezetten érdekelt, és hármon részt tudtam venni, a negyedik ütközött, de nagyon örültem, hogy még elcsíptem az írónőt, aki nagyon aranyos volt (a legcukibb dedikálós élményem a fesztivál alatt), és dedikált is nekem (bár ezt már kitalálhattátok a zárójelből).

Darvasi László: Magyar sellő
Darvasi László a magyar irodalom egyik legokosabb alakja, és abszolút legitim helye volt a Világirodalom színpadon. A helyzet pikantériája persze, hogy a szerző szegedi, és hogy Szegeden hétfőn már volt egy majdnem két órás könyvbemutatója, ami sokkal inkább az életműről, semmint kifejezetten a könyvről szólt. Ezen a beszélgetésen szó esett Darvasi novelláiról, tárcáiról és a nagy lélegzetvételű regényeiről egyaránt, és izgalmas volt ehhez képest egy rövidebb terjedelmű regényről hallani pénteken. Darvasi regénye a romantika korában játszódik Magyarországon, németes hangzású nevekkel. Egy grófi uradalmon keresztül mutatja be, milyen az önkényhatalom. Nyilván nem akart megoldókulcsokat adni a regényéhez, de azt mondta, fontos kérdés ez. Még nem vettem meg, de könnyen lehet, hogy ez a könyv lesz a következő Darvasim. Egy jó beszélgetés volt, és hát Darvasi, az mindig jó.

André Aciman: Találj rám!
Nyilván ez volt a Margó fénypontja számomra is. A Találj rám! a Szólíts neveden (értékelés itt) folytatása, ami az apa történetére is fókuszál, és Eliót egy későbbi, érett életszakaszában kapja el. A könyv maga október 29-én jelenik meg, de aznap be lehetett szerezni a Margón, és hát dedikált is. Hatalmas tömeg volt, nem fértek be nagyon sokan a terembe, nekem is mákom volt, hogy ugyanott volt a Darvasis beszélgetés, így bent tudtam maradni. Ha ki kellett volna mennem, én sem jutok be, és emiatt van is egy kicsi rossz érzésem, különösen, mert a harmadik sorban ültem, ami miatt a dedikálással is hamar végeztem. De közben meg én vagyok a meleg könyves blogger, meg amúgy is nagyon jó volt, szóval örülök, hogy így alakult. Aciman nagyon jó humorú kedves ember, aki beszélt a saját identitásáról, vagy arról, hogy azért kezdte írni a Szólíts a nevedent, mert elakadt a Nyolc fehér éjszakákkal, és a történetet nem tudta nem első szám első személyben elmesélni, mert mindig kidobta a szöveg... Nagyon örülök, hogy ott lehettem, és nagyon várom a Találj rám!-ot, de azért nem kezdtem még el olvasni, mert nagyon félek attól, hogy nem fogja megtalálni a Szólíts a neveden lelkét. (Ma délelőtt mégis elkezdtem olvasni, és jelentem, megvan a lélek az első nyolcvan oldalban.)

A beszélgetés kevésbé pozitív része volt, hogy a szinkrontolmács nem ismerte a könyvek címét, így nagyon esetlenül fordította őket, és a gay szót végig homoszexuálisnak fordította... És eddig nem volt gondom azzal, hogy a meleg és a homoszexuális szó szinonimaként van használva, de a Szólíts a neveden esetében alapból szerintem nem illik ilyet mondani, mert az egész címkeosztogatást megússza a regény, másrészt pedig valóban egy egészségügyibb, nem élőbeszédszerű szó ez, és most megértettem azokat a korábbi aktivistatársaimat, akik kerülik ezt a szót... Dehát még ezzel együtt is csodálatos élmény volt.

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
Molnár T. Eszter egy nagyon izgalmas karaktere a kortárs irodalomnak, mert egyaránt van jelen az ifjúsági és a szépirodalmi piacon. Én elsősorban a szépírói munkáit ismerem, így néhány publikált novellája mellett olvastam már és nagyon szerettem A számozottak című novelláskötetét, amiben a forradalom előtti pillanatokat, és az egyén számára is érezhető és valóságos feszültségét írja le. Ezek után nagyon vártam az új regényét, ami megtartotta a töredékes jellegét, és kifejezetten erős maradt a szövegben, szövegekben működő feszültség, de egy sokkal személyesebb szereplő szólal meg. Teréz egy magára hagyott nő, aki gyermekkorában szexuális abúzus áldozata volt, és elhallgatásra volt ítélve. Teréz ennek hatására maradt bent bántalmazó kapcsolatokba, és az egyre több trauma mentén menekül többnyelvű közegekbe. A Teréz, vagy a test emlékezete egy nagyon izgalmas szöveg, próbálja több nyelven megragadni azt a szégyent, amit az áldozat egy egész életen át cipel, és próbálja megtörni a hallgatást angol és német nyelven is, egyfajta folyamatos szótár metaforával. Molnár T. Eszter maradt az egyik kedvenc fiatal kortárs szerzőm, és nagyon örültem, hogy tudta a nevem dedikáláskor.

Világok Találkozása: A kortárs kínai science fiction
Az évem nagy projektje, és ezen láthatatlanul dolgozom is, hogy egyre inkább képbe kerüljek a science fiction és a fantasy világával, és egyrészt ezen az előadáson is ezért vettem részt. Ezzel együtt is érdemes elmondani, hogy nagyon kezdő vagyok a műfajban, mégis számomra is izgalmas beszélgetés tudott ez lenni, ami körüljárta a kínai kulturális helyzetet (úgy általában elmondható, hogy Kína nem olvas), és hogy a zsáner szövegek különösen kis piacon érvényesülnek. Beszéltek arról a problémáról, hogy mi is az angol piacról olvasunk kínai zsánert, meg egyáltalán bármilyen irodalmat, és az is szóba került, hogy milyen etnosztereotipiák mentén beszélhetünk egyáltalán kínai science fictionről. És persze beszélgettek konkrét szerzőkről is, főleg Ken Liu és Cixin Liu nevei maradtak meg, és a műsorfüzet sem segít többet... Izgalmas beszélgetés volt zsánerolvasók visszajelzése alapján is, nekem meg még minden egy picit egzotikum, így szerettem.

Szombat

A szombatom délutánig elsősorban magánélettel telt, barátokkal találkoztam, kávéztunk, beszélgettünk, gyümölcslevet ittunk, beszélgettünk, ettünk, beszélgettünk. Mindezt keretezte a Terézvárosi Búcsú, ami egy nagyon random esemény, ahová idén másodszor kerültünk ki, viszont egy csodálatos barátnőmnek ez hagyomány, amit velem kezdett, mert együtt voltunk öt éve ingyenes Péterffy Bori és a Love Band koncerten. A Terézvárosi Búcsú összességében nagyon hasonlít a legtöbb búcsúra, van kézműves kirakodó vásár, ahol mindent is lehet kapni, volt lacipecsenyés hatalmas sülthúsokkal, és fellépett a környék összes iskolája kórussal, tánccal, furulyával... De együtt voltunk, szerettük. Jó volt, megyünk továbbra is. A Terézvárosi Búcsút aztán csak meg kellett szakítani, méghozzá Margóval. Egye fene.

Kim Leine: A szellemidéző és a tiszteletes
Kim Leine grönlandi történelmi sorozatának ez a könyv a második része, és bár a beszélgetés maga nagyon felkeltette az érdeklődésemet, nem elsősorban ezért mentem, és szerencsére ezt a szerző beszélgetőtársa, Karafiáth Orsolya is érezte, így sokat beszéltek a szerző Kalak (értékelés itt) című életrajzi regényéről, ami szintén Grönlandról mesél, nem igazán hízelgően. Az új könyv Grönlandról és a Dániából érkező telepesekről beszél, vallások és világképek határán személyes monológokon keresztül, nagyon lírai már-már intim nyelvvel. A Kalakot dedikáltattam, kedvesen váltottunk pár szót németül, én pedig még mindig gondolkozom rajta, hogy megveszem-e az új könyvét is. A felolvasott részletek jók voltak.

Győrfi Kata: Te alszol mélyebben, Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Ezt megint nagyon vártam. A Jelenkor új verseskötetein a beharangozás óta örömködök.

Győrfi Katát még a slam poetry korai szakaszában ismertem meg a youtube-ra feltöltött videókon keresztül, aztán a Műúton megjelent Lakásgyakorlatok szövegeken keresztül követtem tovább, hogy mit csinál, és most látszólag semmiből jelent meg az első kötete. És én egy nagyon más kötetet vártam. Egy nagyon természetes, női beszélő szólal meg intim, kapcsolaton belüli magányából. Valaki mellett van egyedül mindig ez a valamihez képest létező alany, a versek állandó helyszíne az ágy, fő cselekménye az alvás, és az igazán lírai képek az álomból szólnak ki. A kötet nyelve abszolút olvasható, hoz egy mondjuk Dékány Dávidéhoz nagyon hasonló random világfelépítést, viszont itt az álom egy nagyon erős összekötő elem, ami rögzíti, leköti azokat a testeket, amik egyébként elmozdulnának. Ez volt az első Margón beszerzett könyv, amit elolvastam.

Nemes Z. Máriónak ez a kötet már a negyedik verseskötete, és prózaverseket, verses naplóbejegyzéseket tartalmaz 2006 őszéről, amikor megjelent a szerző első kötete. Persze nem csinálhatunk úgy, mintha csak ez történt volna 2006-ban, ettől lesz számomra érdekes ez a kötet. Nem kérdés, hogy 2006 a legelevenebb trauma a mai társadalomban, amire sok mindent vissza lehet vezetni, és nagyon várom, hogy mit kezd vele Nemes Z. Az elején tartva még egy nagyon elidegenítő nyelvet látok, és eddig önkényesebbnek tűnő gesztusokat, de biztos vagyok benne, hogy Nemes Z. ezt is földelni fogja. Nemes Z. egyébként nagyon jó kifejezetten szépirodalmi szerző, de nem ezzel a kötetével érdemes kezdeni, hanem a A hercegprímás elsírja magát cíművel.

Vasárnap

Vasárnap már majdnem alibiztem. Nagyon fáradt voltam, így dél körül keltem fel. A vasárnapi programom az volt, hogy menjek el az ARC Közérzeti Kiállítás utolsó napjára. Nagyon régóta figyelem a kiállítást, de idén először vettem részt rajta, és egy nagyon izgalmas plakátkiállítást nézhettem végig. A fő témája a klímavészhelyzet volt, de szabad témában is több plakát készült, közülük több a melegséggel is kapcsolatos, amik közül van, amit meg is rongáltak. Én most Szűcs Anikó és Lőricz Gábor munkája csapott meg nagyon.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Van egy szép hagyománya a melegségnek. Hogy felvesszük azokat a címkéket, amiket ránk aggattak. Szerintem ez rohadt fontos. Szűcs Anikó és Lőricz Gábor munkája alapján.

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

Már a médiából értesültem, hogy megrongálták és firkáltak rá, de nagyon para érzés volt személyesen is látni. Szerintem összességében nem egy igazán jó kép, szerintem az "Az az igazi magyar, akinek fáj Trianon", és a szexuális kisebbsági lét nem széttartó dolog, elég csak a határon túli magyar nemzetiségű LMBT+ emberekre gondolni, ami a legkézenfekvőbb... Ezzel együtt egy fontos üggyé vált számomra ez a plakát, mert éreztem felőle a kirekesztésemet. Hogy én vagyok-e az, akinek semmi sem szent, és aki kívül marad a normáikon. Tök fontosnak tartom azt, hogy ebbe beleálljunk, mert nem tartom magamra érvényesnek ezeket a mondatokat, de mégis, valahogy hálás vagyok, hogy rám aggatták. És ha már ránk aggatták, akkor meg kell tanulni viselni is. Legalábbis én ezt tanultam a nagy aktivistáktól, és szerintem ez fontos is.

Aztán Margó ismét, de most csak egy előadás kedvéért:

Karafiáth Orsolya: Amikor a mama lelegelte a papa haját
Azt hiszem Karafiáth Orsolya megszervezte a világ legbonyolultabb könyvbemutatóját, amiben Valuska László működött közre kérdezőként, valamint Palkovits Nóra és Boncsér Sára Luca felolvasóként illetve improvizációs színészekként. A kötet a felnövésről szól, kis töredékeken, novellákon, történeteken keresztül, így egyféle kollektív fotóalbumot kapunk, amikből mindannyian rekonstruálhatjuk a saját felnövésünket. A beszélgetés elején Karafiáth Orsolya felolvasott egy nagyobb részt, majd egy-két rövid kérdés és hosszabb válasz után Karafiáth felolvasott történeteket, amiket aztán a színészek továbbgondoltak és eljátszották a folytatását. A kötetbemutató a két színész és a szerző kis felolvasásaival ért véget. Szerettem. Exibicionista volt és túlgondolt, de ezt szeretjük Karafiáth Orsolyában.

    

 A továbbiakban már csak hazamentem a szállásomra, rendbe tettem a könyveket, hogy holnap reggel könnyen indulhassak, aztán örömködtem a választási potcasteket. :)

Most mutatom még egyszer, hogy miket sikerült beszereznem, bővítve azokkal a könyvekkel, amiknek nem volt programja a fesztiválon:

Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok
Lewis Caroll: Alice Csodaországban
F. Scott Fizgerald: A nagy Gatsby
Vecsei H. Miklós - Horváth Panna (szerk): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
André Aciman: Találj rám!
Nemes Z. Márió: Barokk Femina
Győrfi Kata: Te alszol mélyebben
Lesi Zoltán: Magasugrás
Horváth Gideon - Süveges Rita - Zilahi Anna (szerk): extrodaesia
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Ennyi lett volna a mai bejegyzés, örülök, hogy sikerült megmutatnom végre, mert hosszú volt a hetem. :D
Ha kérdésetek, megjegyzésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran a komment szekcióban. :)
Hamarosan igyekszem értékeléssel is érkezni. Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keress facebookon további háttértartalmakért. Ha még az is érdekel, ki áll a blog mögött, less be instagramra. :)

És semmiképp ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Előbújós #S3E1: Ezekért mind hálás vagyok, hogy meleg lettem

2019. október 11. - Szilvió

Sziasztok,

ez a nap más mint a többi. Ma van a Nemzetközi Coming Out nap, vagyis ma ünnepli az LMBT társadalom a láthatóságát, ami nagyon sok szempontból fontos. Ma már több szociológiai kutatás is kimutatja, hogy aközött, hogy van-e valakinek LMBT ismerőse, és aközött, hogy homofób-e fordított arányú összefüggés van, vagyis azoknak, akiknek LMBT ismerőseik vannak, ritkábban homofóbok. Szintén fontos az előbújás személyes szinten. Sok leszbikus, meleg ember hivatkozik a párjára párként, és mesél el akár történeteket teljesen uniszex szavakkal, mert sem hazudni, sem előbújni nem akar az adott helyzetben. És persze egyedülálló emberként is fontos lehet, ha párt keresünk, vagy ha csak a randinkról, olvasmányélményeinkről, az életünkről mesélünk valakinek… Aztán arról sem érdemes megfeledkezni, hogy csak egy olyan kisebbség tudja az érdekeit képviselni a mindenkori hatalommal szemben, ami jól látható és meghatározható.

A mai bejegyzésben arról lesz szó, hogy miért vagyok hálás, amiért ehhez a közösséghez tartozom. Miért örülök, hogy nyíltan megélhetem és meg tudom élni a melegségemet. Mit jelent ma számomra melegnek lenni ma, amikor boldog vagyok. Mutatom:

s3e1.JPG

1.: Van az identitásomnak egy fontos része, amiért meg kellett küzdenem.
És erre a küzdelemre büszke lehetek.

Nagyon hosszú utat kellett bejárnom onnantól, hogy azt kezdtem érezni, hogy a fiúk tetszenek, addig, hogy ki tudtam magamról mondani, hogy meleg vagyok. És ez az út nem volt könnyű, pedig nagyon sok olyan ismerősöm volt, akiről tudtam, hogy ez biztosan nem jelentene problémát, és szakmai segítséget is tudtam volna kérni, de nem voltam rá képes, amíg bennem le nem dőlt valami. Valami, amit én döntöttem le. Lassan, egy hatalmas falat egy parányi kis vésővel.

Mindezt egy olyan világban, ahol az LMBT fiatalok sokkal veszélyeztetettebbek a depresszióval és az öngyilkossággal szemben, persze nem véletlenül. Ma melegnek lenni krízist jelent számos fiatalnak, akik olyan dolgokat éreznek, amire eddig nem láttak példát, és ami szembe megy azzal, ahogyan nevelték őket.

Amikor arról beszélünk, hogy büszke melegek vagyunk, akkor arra az útra vagyunk büszkék, amit az első felismeréstől a jelenig bejártunk, mert egy nehéz út ez, amire teljesen legitim büszkének lenni.rainbow.gif

2.: Van titkom.

Nádasdy azt írja, ma melegnek lenni elsősorban titok, és ez sokkal értékesebb a mai világban, mint elsőre gondolnánk. Van valamink, ami valamilyenné tesz:

Jó dolog melegnek lenni, ha már muszáj. Jó azért, mert az ember valamilyen. Jó dolog valamilyennek lenni. Sokan ezért irigyelnek minket. Titka van az embernek. Hiszen a mai világban melyik 18-20 éves fiatalnak van komoly súlyos titka?

titok.gif

3.: Tudok nevetni a heteronormatív gondolkodáson.

A világban vannak férfiak és nők, akik együtt vannak, vagy együtt lehetnének. Nagyon sokan gondolkodnak így. És nem feltétlenül kirekesztésből, csak a társadalomban ezt a mintát látják. Félve mondjuk ki, hogy ez a normális, szóval mondjuk inkább, hogy ez az átlagos. És ez jelenik meg, amikor emberek gondolkoznak, vagy beszélnek. És ez nagyon gyakran szül vicces szituációkat.

Az egyetemi csoporttársaimnak úgy bújtam elő, hogy a lányok beszélgettek a barátaikról, mikor odaültem hozzájuk, az egyik lány megszólalt viccből, hogy És akkor most te mesélj a barátodról. És akkor én elmondtam, hogy épp nincs pasim, de amúgy lehetne, merthogy a fiúkat szeretem. És már sok ilyen történet van, és ezek baromi jó helyzetek olyan emberekkel, akikkel lehet együtt nevetni.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

#üzenjükadevianciánakhogyőismegértse

Szilveszter Veszprémi (@v.sziszii) által megosztott bejegyzés,

4.: Adottak azok az emberek, akikkel sorsközösségünk van.

Persze nem minden meleg jó fej, ahogy nem minden heteró, nem minden nő, nem minden férfi, és egyáltalán… De ha két meleg elkezd barátkozni, egyszer csak szóba fog kerülni, hogy min mentünk keresztül, előbújás, család tudja-e, és nem kell túlmagyarázni, ami csodálatos. És kapunk persze más stratégiákat, élettapasztalatokat is más melegektől. Hogyan bújt elő, vagy nem bújt elő a legutóbbi munkahelyén, ilyenek. És ezt nagyon jó olyannal megbeszélni, aki nem csak nagyon akarja érteni az életednek ezt a részét, hanem át is élte.team.gif

5.: Megismerkedtem csodálatos, nyitott emberekkel.

Ez most az új kedvencem. Akár a melegaktivizmusban töltött másfél évemre, akár a blogra, akár most a TEDx előadásomra gondolok, mindig arra jutok, hogy azok az emberek, akik nyitottak az LMBT téma felé vagy ismerik a történetemet, mindig nagyon nyitottak, kedvesek, és nagyon jókat tudunk velük beszélgetni. Nagyon kemény és fontos történetek állnak mögöttem, és nagyon jó emberek, akiknek a bizalmukért és a barátságukért hálás vagyok, és ezek közül többet tényleg a melegségemnek köszönhetek. kozosseg.gif

6.: Átgondolhattam, hogy hogyan szeretném megvalósítani magamat.

Ha végignézel ma ismert melegeken, nagyon sokan nagy önmegvalósítók, és bár nem merném magam más téren velük egy lapon említeni, azért ebben a sorban mégis látom magam. Ma melegnek lenni azt jelenti, hogy nagyon sok minden hiányzik. Felfoghatatlan, hogy nincs az országban LMBT könyvesbolt, és könyves blog sem volt három évvel ezelőtt. Felfoghatatlan, hogy egy olyan városban élek, ahol nincs nappali nyitvatartású LMBT közösséget célzó vendéglátóüzem. Nagyon hiányzik a médiában és közéletben a korrekt LMBT reprezentáció. Ezek arra várnak, hogy emberek betöltsék őket. És a bloggal megtettem, és életcélt kaptam vele. Akarom csinálni, és jó akarok lenni benne. Ezen keresztül szeretném megvalósítani magamat. És azt hiszem ezt sokkal nehezebb lett volna heteróként megtalálnom, és könnyen lehet, hogy most egészen más álmokat kergetnék.

tumblr_e2f271fcbee8bc0ae20f1f06f2ae49ba_c413ef9a_400.gif

7.: Ma már tudom, milyen nem melegnek lenni.

A TEDx előadásomon arról meséltem, hogy 16 évesen a két legfontosabb tulajdonságom az volt, hogy meleg vagyok, és hogy nagyon szeretek olvasni. Ma már nem tudom, hogy a meleg benne van-e a két legfontosabb tulajdonságom között. Talán azt kell gondolnom, hogy nincs. Nem úgy megyek ki az utcára, hogy meleg vagyok, még srácokat sem úgy nézek meg, hogy meleg vagyok. És nem úgy veszek könyveket, és nem úgy olvasok, hogy meleg vagyok. Egyszerűen vagyok. És néha eszembe jut, hogy ja, igen, amúgy meleg vagyok. Mert úgy érzem, „amúgy meleg” vagyok. Nem tudom mikor alakult ez át bennem, de most már határozottan így érzem.

ferfi.gif

Ennyi lettem volna mára. Ezzel a poszttal szerettem volna ünnepelni a láthatóságomat, és megmutatni, picit viccesen, de azért komolyan, mennyire sokat jelent számomra az, hogy megélhetem a hétköznapokban önmagamat, akár melegként is. Bár nem gondolok nap mint nap erre, de fontos végiggondolni néha, mennyire fontos is az, hogy nem kell titkolóznom, csak egyszerűen lenni tudok. :)

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok! Ha kérdésed, megjegyzésed volna, keress bátran komment szekcióban, igyekszem gyorsan válaszolni. Éppen így igyekszem hamarosan érkezni a következő bejegyzéssel.  Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keress facebookon háttértartalmakért. Ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

A következő posztig pedig semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Moesko Péter: Megyünk haza

2019. október 10. - Szilvió

Halihó,

ma egy különleges könyvről hoztam nektek értékelést: Moesko Péter debütkötetéről fogok mesélni. Moesko első novellásköte egy izgalmas szöveggyűjtemény, ami idén tavasszal jelent meg, és nagyon sokan nagyon szerették, így én nagyon kíváncsi voltam már rá. Örülök, hogy a hónap elején végre nekem is sikerült beszereznem, és meglepődtem, amikor kiderült, több meleg, leszbikus témát is felhozó szöveget tartalmaz. Szóval hamar rájöttem, hogy nem csak szórakozásból kell olvasnom ezt a kötetet, hanem dolgom is van vele. Most ezt láthatjátok:

megyunk_haza.JPG

Moesko Péter novelláskötete a hazatérést járja körül. Olyan karaktereket mozgat, akiknek dolguk van a gyökereikkel, otthonukkal, szüleikkel, nagyszüleikkel. A mozgat persze túlzás. Leírják a szövegek ezeket a karaktereket. Ránagyít azokra a kis dolgokra, amiken egy kapcsolat valóban múlhat. Rögtön az első novellában a szülő segít, hogy valamennyire valóra váljon az, amire a gyermeke vágyik, majd egy olyan novellában találjuk magunkat, ahol az idős szülőnek gondozásra van szüksége ahhoz, hogy hogy otthon maradjon. A harmadik történetben egy meleg fiú és egy meleg apa kapcsolatába tekinthetünk be, akik lassan hidegülnek el egymástól. De tovább olvasva belátást nyerünk még, a teljesség igénye nélkül, egy szellemi fogyatékos srác mindennapjaiba és otthonkrízisébe, másutt egy olyan férfi életébe, aki külföldön vállalt munkát és próbált boldogulni a családja nélkül, vagy egy leszbikus lányról is olvashatunk, aki képtelen szembenézni az anyja kicsinyességeivel és földhözragadtságával. A kötet utolsó főszeplője pedig már elszökik otthonról.

Nagyon izgalmas narratívát vet fel ez a kötetben szereplő szövegek köré. A kötetet önmagában szervezi az, hogy minden novella a "Mindenhol jó, de legjobb otthon" mondat mögé néz be, és állít téziseket vele szemben. Nagyon erősen egy elsőgenerációs-értelmiségi hang ez, akinek tanultan kell szembenéznie mindazzal, amit otthon tapasztal. Ugyanakkor a kötetet szervezi egyfajta nehézség is. A kötet második felében aktívabbak a szereplők, nem csak kiszolgáltatottak, de ha ki is tudnak lépni a szövegvilág kitettségéből, leginkább csak  hiányt hagynak maguk után. Egyfajta izgalmas játék, hogy a kötet első darabjának gyermekszereplője még beszélget az édesanyjával, és együtt lépik át a család küszöbét, addig az utolsó főszereplő, aki idősebb kamasz, már kiszökik otthonról, és nem is az ajtót használja.

A kötet sok szempontból reflektál a minket körülvevő gyűlöletre, az egyik novellában egy bevándorló hátterű szereplő segít a főhősön, amit az anya nem néz jó szemmel, az utolsó előtti szövegben pedig valószínűleg antiszemitizmust sejthetünk, a szövegben meg nem jelenő, de a történéseknek ma is középpontjában álló férfi mögött. Izgalmas kérdéseket vet fel a novella a generációkon át örökölt és átadott traumákról, ami megint egy fontos és releváns kérdés.

És ezek a novellák nem akarnak egyértelmű választ adni vagy értékelni. A leírás szándékával szólnak generációkról. Nagyon egyértelmű, amikor anya-gyerek, vagy nagyszülő-gyerek síkon történik valami a szövegben, de a testvérek is általában nagyon idősebben, a testvér gyerekei pedig nagyon fiatalnak vannak ábrázolva, például a Bontás című novellában. De persze ez szinte nem jelent semmit. A fiatalok éppúgy követik az apjukat, ahogy azt megszoktuk vidéken. Az igazi különbség mindig a főhős és a többiek között van. Két novellában pedig LMBT főhősöket találunk:

A szél című novella egy anya-lánya kapcsolat mögé tekint, ahol a lány gyermeket szeretne, beültetéssel, mert nincs senkije, és ha lenne sem férfi lenne. A főhős tele van frusztrációval már attól, hogy az anyjával kell beszéljen, és ahogy a szövegben egyre közelebb kerülünk az asszonyhoz, ezt egyre jobban értjük. Nem gonosz persze, csak elmaradott, egyszerű asszony, aki most repül először, fél az araboktól, és a lánya nem mer neki előbújni. Nagyon ismerős és emberi történetet visz a szerző végig ebből a helyzetből egy egészen valószínűtlen megoldásig.

Eggyel bonyolultabb a helyzet a Leginkább szükséged című novellában, ahol először egy apa-fia nyaralást látunk, majd egy meleg apát, aki összeveszik a gyermekével, mert nem tudja megmagyarázni, hogy miért feküdt össze egy nővel korábban, és miért tartotta meg a gyermeküket, pláne, miért házasodtak össze. Ekkor már együtt élnek. Az apa, az apa barátja, és a fiú, egy családként. A fiú is meleg, és most van túl élete első szakításán. Persze az apa ezt is a barátjától tudja meg. A novella leginkább az apa szembenézéséről szól. Arról, hogy próbálta betakargatni a saját megválaszolatlan kérdéseit. Nagyon igyekezett őket besöpörni a szőnyeg alá, csak már felpúposodott tőle a szőnyeg, és a tévét sem lehet tőle igazán látni...

Nagyon kemény kötet Moesko Péteré. Emberien hoz közel minket olyan szituációkhoz, amik távol állnak az emberségtől, de nem feketék ezek a szövegek. Nem akar távol tartani az eseményektől, ahogy ezt egy ilyen novelláskötettől elvárnánk. Lehetünk empatikusak is, sőt. A nyelv megadja a fogódzót minden szereplő felé. Könnyű olvasni a szöveget, olvasmányosak a mondatok, de lehet, hogy érdemes megállni a novellák között. Aztán továbbolvasni, mindenképpen.

Ma pedig még érdemes neki drukkolni, mert a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár keretében ma átadják a Margó-dijat, fiatal, tehetséges elsőkötetes prózaírók számára, és Moesko Péter is a jelöltek között. Nagyon megérdemelné.

Kedvenc részem: Egyrészt A szél, másrészt a Bontás. Nyilván ezt a pszichológusommal kellene inkább megbeszélnem, de mindkettő olyan novella, amelyik a családdal való szembenézést járja körül egy külföldre került, értelmiségi szemszögből. És ez nekem nagyon ismerős volt, bár itthon élek. Egy picit Rorschach-tesztnek éreztem ezeket a novellákat, és nálam nagyon betaláltak. Értettem. Érteni véltem.

Ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretik a novellákat, és azoknak, akik ismerkednének a kortárs szépirodalommal, mert az olvasmányos nyelve és nagyon pontosan gondolkodik a világról. És persze ajánlom gyakorlott szépirodalom olvasóknak, és mindenkinek, akinek meghozta a kedvét a bejegyzésem. :)

Moesko Péter: Megyünk haza
Szépmesterek Alapítvány, Műút-könyvek, 2019
96. oldal
Így olvastam: Jaj, nagyon vártam ezt a könyvet, szóval egy nap alatt simán el tudtam olvasni. Egyébként sincs száz oldal, és olvastatja magát. Szerettem, fogom még olvasni.

Ennyi lett volna ez a bejegyzés. Nagyon drukkolok a Megyünk hazának Margón, és nagyon örülök, hogy végre sikerült elolvasnom, és különösen örülök, hogy a blogon is tudtam róla mesélni. :)

Ha kérdésetek és megjegyzésetek volna, keressetek bátran komment szekcióban. Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel. Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió