Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

Kirepülni a magyar alapszakról!

Avagy a 10 legfontosabb egyetemi olvasmányélményem

2019. július 23. - Szilvió

Sziasztok,

a múlt hónapban sikeres záróvizsgát tettem magyar alapszakon. Ez annyit jelent, hogy az életem egy fontos, de a végére eléggé terhes szakasza véget ért. Mivel nagyon szerettem volna, hogy egy méltó lezárása legyen az elmúlt négy évnek és a szaknak a záróvizsgám és a szakdolgozatvédésem, így nagyon igyekeztem alaposan felkészülni, és jelest is szereztem, de most szeretném még egy ilyen szimbolikus gesztussal összefoglalni és lezárni ezt a történetet itt is.

Szeretném bemutatni és ajánlani nektek azt a 10 olvasmányt, amiért hálás vagyok a magyar szaknak. Persze, tudom, hogy ezek gyakran alapművek, és az alapműveltség részei, de én a képzés keretében találkoztam velük, és nagyon megszerettem őket. Nézzük, a demokratikus ahogy eszembe jutottak sorrendben őket:

alapkepzes.JPG

Gustave Flaubert: Bovarynébovaryne.jpg
Egyszer középiskolában azt mondta a magyar tanárom, hogy az Anna Karenina nem fiús regény és nem is lányos regény. És engem 16 évesen baromira érdekelt, hogy hát akkor milyen. És hát elolvastam. És szerettem. A négy felsőoktatásban töltött évemben kialakuló erős feminista érdeklődésem ekkor még gyerekcipőben járt, de idegesített, hogy van egy nő, aki szabad akart lenni, de a lelke és a társadalom ezt nem engedi neki. És már akkor azt mondta egy nagyon kedves ismerősöm, hogy a Bovaryné jobb. És én ebben most sem tennék igazságot.

Mindenesetre én a Bovarynén tanultam meg azt, hogy lehet állításokat tenni egy regényről. Szerintem Emma Bovary sorsa következik a szülei és a férje szüleinek az életéből. És én itt tanultam meg bizonyítani valamit, amit gondolok. Emma egy olyan csaj, aki kikerülve a zárdából, ahol nevelték, férjhez megy a sikeresnek tűnő orvos férfihoz, és úgy képzeli, álombeli élete lesz tele kalandokkal, akárcsak a szerelmes regényekben. De unalmasnak tűnik ez a Bovary és Emma félrelép, egyre durvábban, és adóságokba is veri magát. A gyermekét is elhanyagolja. Az egész regény egy óriási történet arról, hogy egy nő keresi a kalandot és a kiteljesedést, mondhatjuk, a romantikát a már végleg realizmusra ítélt világban. És azt hiszem, hogy ez a drámaiság csodálatos.

Móricz Zsigmond: Az isten háta mögöttcovers_33680.jpg
És ha már Bovaryné, akkor van nekünk ebből a történetből magyar is. És amikor Móricztól kellett olvasmányt választanunk, evidens volt számomra, hogy ezt fogom olvasni. Az isten háta mögött egy nagyon izgalmas kötet a felvidéki tanítóról Veres Laciról, aki a megkopott, beporosodott vidéki értelmiség passzív megtestesítője és Veresnéről, akit már csak egy nagy szerelem, vagy hát legalább valamicske lecsöppenő testi része tudna megmenteni attól, hogy elfonnyadjon a férje mellett. Egyrészt Veresné már sokkal realisztikusabb és direktebb Emma Bovarynál. Már csak a testiséget keresi. Másrészt az a tragédia, ami Emma Bovarynak kijár, Veresné esetében kétségkívül komédiába, tragikomédiába kell forduljon. Nagyon szeretem ezt a két könyvet együtt.

Edward Albee: Mese az állatkertrőlmaxresdefault_1.jpg
A dráma, ami megmutatta nekem, hogy mi az a konformizmus. És megmutatja mindannyiunknak, hogy mi történik az emberrel, ha addig provokálják, amíg fel nem adja a berögzült viselkedésmintáit. Azt is mondhatnánk, hogy ebben a drámában két ember beszélget egy padon, de persze erről szó sincs. Nem beszélgetnek. A nem konformista ember nem arra reagál, amire várják. Talán nem is reagál. Kapunk egy hihetetlenül konformista szereplőt, aki képtelen megszabadulni a szabályrendszerektől, és drámához vezet, ha mégis arra kényszerítik. Azt kellene mondani, hogy ez a dráma, ami egyfelvonásos, és csak beszélgetnek benne egy padon, azt mutatja be, hogy nem a végletek és a betanult, begyakorolt formák a jó válaszok. És persze ez így is van, csak valahogy nekem ez a körítés sokkal fontosabb, mint az arany középút újabb bizonyítéka. Nekem fontos a vívódás a két szereplő között. Fontos, hogy mit mondd el a társadalomról az, hogy nem tudunk nem megjósolható dolgokra reagálni. Megkérdezi, mik is vagyunk mi a mintáink nélkül. És nem tudom, hogy a dráma válaszolja-e ezt meg, vagy már csak én. De azt hiszem, hogy nem is a válasz a fontos.

Bertold Brecht: Kurázsi mama és gyermekeikurazsimama0546.jpg
Szóval Brecht is kell ide, persze. Mert baromi izgalmasak és társadalmilag is fontosak a drámái. És persze közhely, de a Kurázsi mama is baromira jó. Kurázsi mama kimondja, hogy gógyi kell az életben maradáshoz, tudja, hogy a háború is csak üzlet, és azt sem titkolja el, hogy minden eladó. És persze Kurázsi mama, mondhatni elveszít mindent, de mit is jelent ez akkor, ha nincsenek elveink mások kiszolgálásán túl. És mit jelent anyának lenni így, és mit jelent túlélni így. Szerintem állati kemény szöveg, és megnyitja Brecht hatalmas és fontos drámairodalmát.

2-godot_1.jpgSamuel Beckett: Godotra várva
Két ember két felvonáson keresztül ül egy fa tövében és várja Godot, akitől nem is tudják mit akarnak, nem is tudják ki ő igazából, és nem is fog eljönni. És ez annyira elmondhatatlanul progresszív és bölcs, amit én nagyon tudtam szeretni. Ez a két ember az út mellett az út mellett hagyott mindenki, akik mellett elmennek a napok, akik léteznek egy fa (világfa?) mellett a semmi közepén, és várnak valakit, aki miért is jönne. Csak ismételni tudom egyre lelkesebben, nem tudom megfogni, hogy mitől ennyire zseniális az egész, csak rendkívül zseniális.

phaedra.jpgJeane Racine: Phaedra
Akkor egy dráma egy női sorsról. A klasszicista dráma egy antik görög drámát és egy antik görög történetet idéz meg, amiben Phaedrát megátkozzák az istenek, hogy szerelmes legyen a férje gyermekébe. És ennek a drámának a fő célja és konfliktusa, hogy Phaedra lázadni akar az isteni parancs ellen, ami őt tönkre hivatott tenni. Nem akarja megtenni. Ez persze felveti az Oidipusz királynál ismert konfliktust, hogy ha az istenek átka mindenható, akkor mi értelme elmenekülni előle. És ha az istenek parancsa nem mindenható, akkor mi értelme elmenekülni előle. De ezt a problémát már nem a dráma cselekményében, hanem Phaedra lelkében látjuk. Ő nem akar elveszni, de megbotlik, mert meg kell hogy botoljon. Ajánlott olvasmány hozzá Lucien Goldman: A rejtőzködő isten szövege.

Rejtő Jenő: Csontbrigádcsontbrigad-1.jpg
Rejtő Jenővel nem vagyunk jó viszonyba. Alapvetően viccesek a könyvei, de engem inkább fárasztanak ebben a terjedelemben és minőségben. Esterházynál vagy Cserna-Szabó Andrásnál a humor eszköz, de Rejtőnél általában azt gondolom, hogy cél, és ez nekem nem esik jól. De ehhez képest a Csontbrigád egy nagyon komoly szöveg, humorral, ami építi és sötétíti a regény terét. Egy munkatáborban járunk Afrikában, ahol az embereknek lassan elfogy a bármiféle emberségük. Ahol az embereket azzal lehet csak jellemezni, ami rajtuk van, és ahonnan az embereket nem lehet felszabadítani vagy rehabilitálni. Nagyon erős és komoly szöveg ez az ember működéséről a Rejtő univerzumból ismert humorral fellazítva.

 

covers_177111_2.jpgLakatos Menyhért: Füstös képek
A két világháború között egy teljesen más, független időben él egy cigány Párizs nevű putriban egy kissrác, akinek a szülei megfogják a szerencséjét, és tanítani adják. Pedig ekkor felsőbb iskolákban nincsenek cigány gyerekek, és ez mindenki számára új helyzetet teremt. Új helyzetet a diákoknak, a tanároknak és a putriban élők számára is. Merthogy a putriba ő hozza a reményt, és ezáltal a főhős egy nagyon kivételezett, kiemelt helyzetbe kerül a tanultság összes ráképzelt terhével. Aztán a nyári szünetben meglátjuk azt is, hogy milyen a putrin kívüli törzsszerű roma szerveződés, és lassan a politika is beleártja magát a regény cselekvésébe. Horthy nevenapja, a zsidó törvények és az egyre erősebb és tettrekészebb fasizmus is fontos szerepet kap a regényben. Egyrészt nagyon autentikusan írja le a putri terét és életlehetőségeit, amit mi nem ismerhetünk, másrészt pedig fontos történelmi, kulturális szöveg ez. Nagyon örülök, hogy a kezembe került.

Erdős Renée: A nagy sikoly750300f_gif.jpg
Erdős Renée ezen regényét nagyon sokan nem szeretik, mert egyébként vontatott. Ezzel együtt azt gondolom, hogy nagyon fontos regény ez, ha arról kell beszélnünk, hogy a századfordulóban élő polgári nő hogyan tekint a saját szexualitására, és egyáltalán a szexualitásra. A főhősnek nincs szexuális éhsége, mert nem lel élvezetet a szexualitásba, az egyetlen karakter, akit társaként el tud képzelni, egy passzív, kvázi kasztrált özvegy zeneszerző, akit a kurzus során többször melegnek is gondoltunk, nyilván sztereotípiák mentén. Ugyanakkor mutat a regény más női karaktereket, aki ismerik az orgazmust és az azt jelölő címadó nagy sikolyt, de ezek a nők általában elbuknak, vagy hát nem élhetnek tovább a nagypolgári értékrendben. Egy nagyon Anna Karenina-i vagy Bovaryné-i probléma, ahol a főszereplő nem hal meg, hanem a másik utat választja, éa beolvad.

covers_450839.jpgGabriel García-Marquez: Száz év magány
A regény, amiben többszáz oldalon keresztül csak cselekvés van, és mégsem szól semmiről, csak a világról és az emberről mond el nagyon erős és fontos dolgokat, miközben egy vérfertőzésből adódó családi átkot mutat be működés közben, alig száz évben. A Buendía családban nagyon sok különböző de tragikus, hamvába dőlt vállalkozások és életutak kerülnek elő ebben a száz évben miközben ők folyamatosan alkalmazkodni igyekeznek az új időkhöz. Először új falut építenek, megfigyelik és átveszik vándorcigányok új csodáit, próbálják a közegeiket az egyházi, katonai és ipari viszonyokhoz képest függetlenül tartani, és persze, próbálják fent tartani a családot, ami magányra van ítélve. Nagyon kevés könyvvel kapcsolatban gondolom azt, hogy a helyén van kezelve a világirodalomban, de a Száz év magány nagysága elvitathatatlan.

Szóval ez volt ez a négy év. És persze még sok minden, ami ezekből nem következik. De talán az látszhat, hogy mérhetetlenül izgatnak és foglalkoztatnak témák. Ilyen a posztmodern. Hogy érdekelnek az el nem mesélhető történetek, aminek a posztmodern teret ad. Érdekel a kisebbségi téma, legyen szó cigány kultúráról, vagy a nők kulturális és társadalmi beágyazottságáról, mert egyébként nagyon érdekel a feminizmus. Az, hogy mit jelent a kultúrában az eddig kevésbé figyelembe vett másik fele felől tekinteni a világunkra. És persze őszintén érdekel a világ. Hogy mit lehet róla elmondani érvényesen. Hogy mit kell komolyan vennünk, és hogy mi az a rengeteg dolog, amit nem ismerünk, és mi az a rengeteg dolog, aminek a megtudásához rövid az élet.

Azt hiszem, ha az elmúlt négy évre gondolok, ami mégiscsak több, mint életem hatoda, akkor ezt kell kiemelnem, hogy kinyílt számomra a világ, és egy egyre nagyobb és ismerősebb ismeretlenebb halmaz lett, amit mégsem lehet csak úgy elvenni tőlem. Azt hiszem tájékozódni tanultam. Vagy megtanulni, hogy hogy kell tájékozódni tanulni. De ez már közhely megint, szóval ez volt. Ez meg itt a vége.

Szilvió

A bejegyzés trackback címe:

https://melegkonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr3814939314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.