Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

Anna Gavalda: Billie

2018. augusztus 28. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben meglepő módon egy fiú és egy lány kapcsolatáról fogok beszélni. De hogy ez a helyére kerüljön, a fiú meleg. A lány pedig mélyszegény, és ők a legjobb barátok. Anna Gavalda Billie című könyvéről fogok beszélni.

billie.JPG

A fiú, Franck, anyja imádta Franck Alamo énekest, a lány, Billie, anyja pedig rajongott Michael Jeacksonért. Együtt jártak felsőbe, és az első napon észrevették egymást. De nem beszéltek egymással, mert látták, hogy nagy terhet cipel a másik.

Franck meleg, és a szülei nem biztos, hogy el tudnák fogadni. Sőt, egyáltalán a társadalom sem. Nem igazán van szociális élete. Billie a nyomornegyedből jár iskolába, ahol nagyobb érdem, ha valakinek pasija van, mint ha jó jegyet szerezne… És egy iskolai feladat kapcsán egymás mellé kerültek, ami lassan barátokká tette őket. De ez persze már a múlt. Amikor a könyv elindul, nem tudjuk meg sokáig, hogy mennyi idővel később egy igazi szakadék alján vannak, és éjszaka van. Billie ébren van, és tehetetlen és fél, mert mellette fekszik öntudatlanul, több töréssel Franck, és csak annyit tudunk a helyzetről, hogy Billie hibájából vannak itt. Billie pedig tehetetlenségében elkezdi mesélni a történetüket az ő kicsi csillaguknak.

És ez rendkívül aranyos, hogy végig kicsi csillagnak nevez minket, és azon túl, hogy nyilván leírja és jellemzi Franckot, néhány történetet elmesél az ő nézőpontjából is, vagyis úgy, ahogy ő látja Franck nézőpontját, és a drámaszerű párbeszédes forma is kipróbáltatik a regényben. Aztán lassan, közeledve a hajnalhoz, odaérünk a jelenhez, és megismerjük a kettejük gyönyörű, szívbemarkoló és kedves történetét.

A történet kiinduló helye a francia harmadik világ, ahogy Billie fogalmaz. Nagyon hasonló, mint amit a Leszámolás Eddyvel című könyvben olvashattunk, szintén a mélyszegény francia vidékiségről. Itt a generációk roncsolják egymást, nincs lehetőség kitörésre, a különbözőség messze nem fullad érdektelenségbe, a háttérszereplők isznak, dohányoznak, züllenek és várják a csodát, az oktatás nincs felkészülve a megjelenő problémákra, és csak kevés igazán jó embert ismernek.

Franck és Billie nem voltak mindig együtt, de mindig figyeltek egymásra, és mindketten tudták, hogy a másik ismeri őt a legjobban. Együtt tesznek meg hatalmas és fontos lépéseket az életben, és közösen kárpótolják magukat a gyermekkorukért.

Nem bánok semmit, és soha nem is fogok semmit megbánni az életben, mert már egy jó nagy szeletét elvették tőlem. Ráadásul egy olyan szeletét, aminek állítólag szépnek kellett volna lennie.

Anna Gavalda története csodálatos és kalandos történet, szinte mese a fiatal fiúról és a fiatal lányról, akik elindultak szerencsét próbálni, és nem találták mindenhol, de elindultak legalább, és így, mint a mesékben, egyszer csak meg kell találniuk a maguk boldogságát, miközben ők nem a maguk boldogságát keresték, hanem egymáséit, és ebben csodálatos igazán ez a regény. A barátság nagyon őszinte és tiszta formáját mutatja meg, amiben mindkét félnek szüksége van a másikra. És igazából csak ez számít.

Mindketten tudjuk, honnan jövünk, és valahányszor boldognak látjuk a másikat, az olyan frissítőleg hat ránk, mint a mentolos Fisherman’s Friend. Élvezzük a másik miatt, élvezzük magunk miatt, és a nagy öröm miatt, hogy leszarhatjuk az eredeti leosztást.

Kedvenc részem: Ez az idézet, szerintem óriási, és meg tudom bocsájtani az írónőnek, hogy nyilvánvalóan hatásvadász akart lenni, mert engem a hatása alá vont:

Komolyan, esküszöm, tényleg Jézus Krisztushoz hasonlított, és nagyon-nagyon szexi volt…

Végezetül szeretettel ajánlom mindenkinek, aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, de szereti, ha azért figyelni is kell a szövegre. Ajánlom mindenkinek, aki hisz a mesékben vagy a csodákban egy picit, vagy legalább nyitott az akár valószínűtlenül életigenlő, mégis nehéz témát feldolgozó könyvekre. És végezetül ajánlom a rejtőzködőknek, mert az írónő is nekik, nekünk ajánlotta ezt a könyvet.

Anna Gavalda: Billie
Magvető, 2015
222 oldal
Így olvastam: Négy nagyobb ülésben, de könnyen, jól olvasható és lapozható, de nekem fáradt el a szöveg több ponton, mert alapos az írónő. Olyankor pihentetni kellett, de hagyott feszültséget, és könnyen megszerettem a szereplőket, így nem pihenhetett sokat.

Ennyi lettem volna mára. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. :) Ha megjegyzésetek, kérdésetek volna, keressetek komment szekcióban. Hamarosan érkezem a következő poszttal.

Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésről, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, vagy keress facebookon, ahol háttértartalmakkal is várlak titeket, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon. :) És a következő posztig semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

2018. augusztus 21. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy menekült könyvről fogok beszélni. Két különböző generáció menekültjéről, akik szintén iszlám vallásúak, de két évtizeddel korábban, a délszláv háborúból, Koszovóból menekültek Finnországba. A Macskám, Jugoszlávia két generációja mindent másként élt meg, és mindenre másként tekint ugyanannyi idősen, húsz év különbséggel.

macskam_jugo.JPG

A Macskám, Jugoszláviában tehát két cselekményszálat követünk. Az első napjainkban játszódik, Finnországban. Egy fiatal srácról szól, aki kígyót vásárol, majd elmegy szórakozni, és szerelmes lesz egy beszélő és párkapcsolatot létesítő, kifejezetten rosszindulatú macskába, aki képvisel valami visszataszító európai gőgöt, és folyamatosan reflektál arra, hogy a srác meleg és bevándorló. Ugyanakkor ez a macska értelmezhető egyfajta migráns jugoszláv életérzésként, jugoszláv identitásként, amit nem lehet lekaparni, amihez viszonyulnia kell, ami nem mindig kedves, behatárolja a lehetőségeit, és vissza-visszatérően emlékezteti, ki is ő valójában.

A második történetszál az 1980-tól napjainkig tartó időszakot veszi végig, ami egy fiatal koszovói lány felnövését, szerelembe esését, pontos vallási szabályok és hagyományok szerinti házasságkötését, és az asszonnyá, anyává válásának mozzanatait követi. Nagyon alapos, és őszinte, naiv kislányos érdeklődéssel mesél az elbeszélő az esküvő körüli előkészületekről, és megmagyarázza a szokásoknak az eredetét, fontosságát, okát is, ami érdekes utazás volt ebbe a másként népi, és másként patriarchális, családcentrikus világba.

És az asszony nézőpontjából tekintünk a háborúra, ami a családja körül zajlik, és mint családanya tekint a menekülésre és a menekültség különböző formáira. A családja számára nem igazán ismert más társadalmi rend, mint a koszovói, vagy más világnézet, mint az iszlám. És ezzel persze nincsenek egyedül. A könyv egyaránt fog reflektálni, mindkettejük történetében az emberjogi kérdésekre, a befogadás kérdéseire, és nehézségeire, akár a bűnözés lehetőségére, és ezzel együtt nem is ad egyértelmű választ arra, hogy hogyan kezelendő egy ilyen válság, sokkal inkább új kérdéseket vet fel, és ránagyít fontos, de első ránézésre lényegtelennek tűnő részletekre.

stick_figure_search_clues_anim_500_clr.gif

A könyv fülszövege azt mondja, a könyv összeérő cselekményszálai között sorra dőlnek össze belső és külső világok, és épülnek is fel másmilyenek. Azt hiszem a könyv igazi cselekménye ez. A család és a házasság, majd a befogadó Nyugat-Európát megtestesítő Finnország illúziója is ledől, és a helyébe kénytelen épülni valami, amihez már talán két generáció kell.

A könyv fontos mozzanatai tehát a srác gyermekkorával és szocializációjával kapcsolatos mozzanatok. Az első oldalaktól fontos, hogy egy nem kiköpött finn srácról van szó, aki sokszor, például az online meleg húspiacon, különlegességnek számít. És közben az apja parancsa ellenére él valamiféle értelmiségi életet (ugyanitt megjegyzendő, hogy az apjának bizonyára az sem tetszene, hogy meleg), és mégis sokszor az apja tanácsa szerint cselekszik, ha az identitásáról van szó:

Soha ne mondd meg senkinek a neved, se azt, hogy hová valósi vagy, soha ne mondd meg nekik, kik a szüleid, kik a testvéreid, ne legyél senkinek sem az útjában, és ne beszélj, és ha kérdeznek tőled valamit, tudod mit kell tenned.

Kedvenc részem: Fontos hozzátenni, hogy irtózom a kígyóktól, és pont ezért a kígyós részek. Bár az érzéseimen nem hiszem, hogy változtattak, érdekes szembenézés volt, hogy a legrosszabbakat feltételezem róla, mert kígyónak született. Nagyon megkapó pillanat volt, még akkor is, ha rá két napra megcsípett két lódarázs, szóval lehet, hogy róluk továbbra is a legrosszabbat fogom feltételezni. Egyébként korábban Vasziljevtől olvastam ilyet, A hajnalok itt csendesekben:

Talán ő tehet róla, hogy farkasnak született? Ő tehet róla? Ne-em, barátocskám, csak mi vádoljuk érte. Megvádoltuk, de őt nem kérdeztük meg. Hát hol itt a lelkiismeret?

Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki érdeklődik a balkáni iszlám kultúrkör felé, vagy szívesen olvasna a délszláv háborúról nem feltétlenül a Magyarországról ismert és a kortárs magyar irodalomban megjelenő nézőpontjából, és ajánlom minden kígyó szeretőnek, mert ők elégtételt fognak érezni, és minden bátor macskaszeretőnek, akik tudják, hogy a macskák nem, vagy messze nem tökéletesek, és ajánlom mindenkinek, akinek az értékelés felkeltette a figyelmét.

Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia
Magvető, 2017
285. oldal
Így olvastam: 3 nap alatt, három nagyobb ülésben, és még néhány fél órás blokkban. Jól olvasható, rövid, két részre bontott fejezetekből épül fel.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Ha olvastátok már a könyvet, vagy kérdésetek, megjegyzésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran komment szekcióban. És hamarosan érkezem a következő poszttal.

Ha nem szeretnétek róla lemaradni, kattintsatok a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Nyár végi hajrá és pánik

Avagy 15 nap múlva vége a szünetnek

2018. augusztus 19. - Szilvió

Sziasztok,

15 nap múlva megkezdődik a suli és az egyetem, és nekem még annyi, de annyi olvasnivalóm van, ami a nyárra van betervezve. Valószínűleg nem is fogok velük végezni. Az álmom, hogy nem kell hosszabbítanom a könyvtárban semmit, hanem vissza tudom vinni őket szeptember 3-án délután, hogy vissza tudom adni a kölcsön kapott könyvet, hogy elolvasom azt a szépirodalom és szórakoztató irodalom mennyiséget, amit kinéztem magamnak a nyárra, és az álmom, hogy írjak értékelést minden olyan LMBT könyvről, amit a blog létezése óta olvastam. És minderre van 15 napom.

kepkivagas_3.JPG

Nézzük, mi dolgunk még:

Lesz értékelés minden eddig olvasott LMBT könyvről

Ehhez viszont kőkeményen neki kell állni újraolvasni, mert áprilisban elképesztően nem volt kedvem értékeléseket írni, és csak toltam magam előtt, és bár egy fantasztikus (Laurie Frankel: Mindig ez van), és egy jó (Steven Rowel: Lily és a polip) könyvről van szó, úgy érzem nem tudnék róluk magabiztosan és alaposan írni, így feltétlenül újra kell írni, azonban ezek a posztok könnyen lehet, hogy átcsúsznak majd szeptemberre, mert értékelésekben valamennyire sikerült előre dolgoznom. Majd kiderül. :)

Elolvasok mindent, amit a könyvtárból kikölcsönöztem.

Nos ez nehéz eset lesz, mivel 5 könyvet kölcsönöztem ki, amiből kettőt már olvastam, a háromból kettő pedig már LMBT könyv, amit csak akkor szeretnék olvasni már, ha végeztem az összes értékelendő könyvvel.

Az üdítő nem LMBT könyv Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó című könyve, amit sokan nem szeretnek, de középiskola óta rajongok a címéért, és most végre el akarom olvasni.

Az LMBT könyvek közül a nagyon várt Thomas Mann: Halál Velencében című kisregénye, és April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight című könyve, amivel már szintén régóta szemeztem, de valakinek nem tetszett (nem tudom, hogy kinek, de biztosan olyannak, akinek adok a véleményére), ezért nem akartam saját példányt szerezni. De ha tetszik, úgyis lesz. :)

A szépirodalmi terveim

Ez az a pont, amiben maximálisan biztos vagyok, hogy meglesz, mert akarom és mert már csak egy könyv van. Nagyon jól alakult a nyaram szépirodalom olvasás szempontjából, és már csak Szilasi László: Luther kutyái című friss regénye maradt meg. Szilasi itt az agydaganatáról ír, 48 óráról, ami elveszett az életében, és nagyon kíváncsi vagyok rá. Tavaly nyáron olvastam először Szilasi regényt, és ha ezen a nyáron is fogok, akkor az már rendszer. ;)

És szinte biztosan nem fogok végezni vele, és nem is volt az olvasási terveim között, de szerdán beszereztem Parti Nagy Lajos tavalyi verseskötetét, a Létbüfét, amit azonnal el is kezdtem olvasni. Rendkívül fantasztikus, ugyanakkor tömény szöveg, amivel nehéz haladni, de nem is az a cél.

Szórakoztató irodalmi terveim

Holly Goldberg Sloan: Hetesével cím könyvét szintén nemrég szereztem be, de már nagyon viszket a tenyerem utána, mert egy beteg lányról szól, akinek problémás a családi helyzete, és a matematika segít neki. Sarah Pinborough: 13 perc című krimijére szintén nagyon kíváncsi vagyok. Egy lányról szól, aki 13 percig víz alatt volt, és biztosan nem öngyilkos akart lenni, és csak a barátai lökhették be… És elég sokan szeretik. És én is nagyon akarom. A harmadik könyv ebben a kategóriában Márkus András: Paraszttartók kézikönyve című könyve, ami egy vicces és maró kritikája a fogyasztói és kizsákmányoló társadalomnak, legalábbis így ajánlották, és nagyok a várakozásaim, szintén.

Kölcsön kaptam

Michael Ende: Momo cím könyvét pedig még tavasszal kaptam kölcsön, ugyanattól a csodálatos embertől, aki a Paraszttartók kézikönyvét ajánlotta. Semmit nem tudok róla egyébként, csak hogy ifjúsági, és semmi köze a most terjedő, és gyerekekre veszélyes alkalmazáshoz. Pedig azt hittem.

És ha még maradna időm, és LMBT témában szeretnék olvasni

… akkor biztosan ezeket a könyveket venném le elsőként a polcról:

  • Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit, mert még mindig nem olvastam, pedig mindenki erről beszél.
  • Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?, mert nagyon szerettem középiskolában, és most végre van saját példányom, így olvashatom végre ismét, és írhatok róla értékelést, amit nagyon várok.
  • Karim Fossum: Az ördög tartja a gyertyát, mert skandináv krimi, de nem a krimi vonal a legerősebb benne, hanem csak apropó a krimi, hogy a szerző emberekről beszéljen, és én nem szeretem kifejezetten a mély krimiket, de miután ezt olvastam egy moly.hu-s értékelésben, rögtön előrébb került a várólistámon.

Ennyi lesz a következő 15 napban a legjobb esetben. Ha nem, akkor igyekszem majd valahogy válogatni, és igyekszek majd a beígért értékelésekkel is.

Ha nem szeretnél róluk lemaradni, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra. Ha folyamatosabb háttértartalmakat szeretnél olvasni, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

És semmiképp ne feledd a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

7+1 könyv, amit magammal hoztam a régi könyvespolcomról

2018. augusztus 13. - Szilvió

Sziasztok,

már a tavalyi nyár végi összegzésemben meséltem arról, hogy életem három földrajzi koordináta körül zajlik, így a bejelentett lakcímemen, a középiskolai lakóhelyemen és az egyetemi kollégiumban. Arról viszont nem beszéltem, hogy a polcaimat is ezek a pontok határozzák meg. A mostani polcom a kollégiumi polcom, és a középiskolás éveim könyvei és könyvszerzeményei a korábbi lakhelyemen vannak, amiből most hetet beemeltem a polcomra. A „felnőtt polcomra”. És ha már így alakult, gondoltam írok róla, aminek kapcsán mesélek a korábbi könyvvásárlási és könyvbeszerzési szokásaimról.

kepkivagas_2.JPG

Szóval nézzük mi az a 7+1 könyv, amit beszereztem a régi polcomról.

1. Jay Asher & Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

Jay Asher a 13 okom volt szerzője, és miután 2012. telén nagy hatással volt rám, így el szerettem volna olvasni a szerző másik könyvét is, és az osztályfőnököm megkérdezte májusban, hogy milyen jutalomkönyvnek örülnék, én pedig ennek örültem volna, így meglett, benne az igazgatóm aláírásával, amiben megköszöni és elismeri kiemelkedő közösségi munkámat. :)

A könyv maga egy érdekes felvetésű ifjúsági könyv, ami 1996-ban játszódik. Ekkor két fiatal megtalálja valamilyen korabeli adathordozón a későbbi facebookjukat, úgy, hogy 1996-ban még nem volt facebook. És ezen át nézzük a saját kis életüket, és az életük alakulását. Akkor nagyon szerettem, és ez volt az első Dream válogatás könyvem.

2. Mathias Malzieu: A szív mechanikája

Midőn ezt olvastam, még nagyon rocker pózer hipszter voltam, még akkor is, ha ennek a három halmaznak nincs is közös metszete. Ma már remélem csak ennek a könyvnek a szeretete maradt meg ebből. A könyvet az Alexandrában vettem, a pécsi Árkádban, talán télen. Vagy lehet, hogy csak a könyv hangulata miatt gondolom télinek. De biztosan akciós volt. Középsuliban mindig akciós könyveket vettem, mert a saját zsebpénzemből spóróltam rájuk. Erre amúgy büszke vagyok.

Nade a könyv. A könyv egy mese egy rendkívül belevaló srácról, aki a világ leghidegebb napján született, egy domb tetején álló házban, a bábánál. Mivel igen hideg volt, a gyermek szíve megfagyott, és a bába egy órát állított be helyette, amit naponta fel kell húzni. Viszont ez az óra nem bír ki heves érzelmeket, és egészen addig ez működik is, amíg a főhős kamaszként el nem indul szerelmes táncosnője után. Nagyon sokat kaptam tőle, és nem mondom, hogy nem fogom a közeljövőben újraolvasni. :)

3. Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk
Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén

Rendkívül izgalmas, szórakoztató, ugyanakkor megrendítő dokumentumregény, ami pont az, ami az alcímében olvasható. Egy tanéven keresztül követjük az első szám első személyű elbeszélőt, aki angolt tanít több tanártársával, és rendkívül fontos kérdéseket tesz fel.

Ma nem tudom, hogy megvenném-e. Néha azt érzem, kevésbé kezd érdekel az Észak-Korea téma, mert több felületen találkozom vele, de Trump és Kim Dzsongun találkozásáról mindent is elolvastam, szóval fene tudja. De már megvan, úgyis.

4. Padisák Mihály: Éljen a száműzetés

Életem első könyve, amit én választottam, még alsóban, a Jonatán Könyvmolyképző akciós kínálatából. És még a monogramom is rajta van a törzsén, szóval soha nem vállhatok már meg tőle. Alsóban mindenhová ráírtam a monogramomat, amiről persze a pszichológus ismerősömnek meg is van a magyarázata…

A könyv maga egy izgalmas történet Kanócról és a nővéréről, akit kitesznek egy kis horvát szigeten a nyárra. Kanóc barátságot köt a házigazda lányával, és megindulnak a nagy közös álmuk felé, elkapni a nagy halat. Rendkívül aranyos könyv, nálam ma is etalon ifjúsági kategóriában, és ez tett rá az olvasásra.

5. Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya

Emlékeztek még az Alexandra nagy nyári leárazásaira, na, ezt a könyvet akkor szereztem be. Elég csajos a borítója, bár szerintem akkor még nem fogadtam el magamban, hogy meleg vagyok, de ez a cím megvett. És egyébként sem mentem ki ezzel a könyvvel a lakásból, bár ez véletlenül alakult így.

A könyv főhőse Natalie, aki egy szenátornő főtanácsadója, és komolyan gondolja a munkáját. Aztán mellrákot kap, és amellett, hogy ez lassításra készteti, el kellett gondolkodnia, mi az igazán fontos az életben. Emlékszem, hogy reggel ültem le a könyvvel, és délután fel tudtam állni vele, mert letehetetlen volt. Fejezetek helyett ciklusokra van bontva, akár csak a kezelések, és nem volt szomorú. Rendkívül vidám volt, esetenként vicces, és végig csodálatosan életigenlő.

6. Kitty Fergusson: Stephen Hawking élete és világa

Szóval elérkeztünk azokhoz a könyvekhez, amiket még nem olvastam. Amikor meghalt Stephen Hawking, eszembe jutott, hogy nem tudok róla sokat, de amit mondanak róla, az érdekel, és biztat arra, hogy olvassak róla, és hogy rohadtul el kellene már olvasnom a könyvet, ami róla szól, és amit még molyon cseréltem valamikor rég. És most megtettem a következő lépést ennek irányába, és mostantól szem előtt lesz.

7. Walter Moers: Álmodó könyvek városa

Édesanyám nagyon szeretett olvasni, és szerette a könyveket, és az élet úgy hozta, hogy egy ideig a kisvárosunk piacán árult használt könyveket. így futottam bele és vittem haza ezt a könyvet, amitől egy picit még most is félek. Friss félelmem alapja, hogy fantasy, amikkel mostanában voltam túl jóban, régi félelmem a terjedelme és a borítója. Egyszer sorra fog kerülni, mert bassza a csőröm, de még várós.

+1: Herman Melville: Moby Dick, a fehér bálna

Amiért ez nem teljesen a lista része, az az, hogy édesapám polcáról nyúltam le, a bejelentett lakcímemről. Ez az ő könyve volt, ’82-ben jelent meg, és most gondoltam elhozom.

A története mindenki által ismert. Krasznahorkai most írt róla könyvet. És engem most mégsem érdekel, csak a bölcsésznyomás miatt fogom elolvasni. Ettől persze még tetszhet, sőt, de vannak könyvet, amiket illik ismernie egy bölcsésznek azt hiszem, ha komolyan gondolja, és a Moby Dick ilyen. És remélem, hogy nekem is fog tetszeni.

moby.gif

Ennyi lenne azoknak a könyveknek a listája, amik most újak az új könyvespolcomon. Köszönöm szépen, hogy olvastatok, és hogy velem tartottatok. Hamarosan érkezem a következő poszttal. :)

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra. Ha háttértartalmak is érdekelnek, keress facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagramra.

És a következő posztig se feledd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Mészáros Dorka: Én vagy senki

2018. augusztus 09. - Szilvió

Sziasztok,

a mai posztban egy nagyon izgalmasnak tűnő könyvről fogok beszélni. Egy ifjúsági krimiről, aminek az első oldalain máris hárman meghalnak, és egy valaki elmegyógyintézetbe kerül. Egy ifjúsági krimiről, amit egy kriminológia szakos hallgató írt, aki rajong a krimiért. És valahogy mégsem állt össze az egész.

en_vagy_senki.JPG

Egy korábbi könyvvel kapcsolatban már voltam úgy, hogy nem tudtam, hogy írjak-e róla, mert nagyon kevés jót tudok róla mondani. Ennél a könyvnél a nagyon kevés jó egyike, hogy ifjúságinak akár jó is lehetne a szereplőgárdája. Olyan fontos témákat említ, mint a szexuális kihasználás, az alkoholizmus, a magány vagy a melegség, és érdekesek voltak a karakterek, akikkel a könyv érdekesnek tűnő története dolgozik.

Bár nem szoktam bemásolni, álljon itt most a fülszöveg, ami követi a könyv cselekvéseit és felvetéseit, sőt azokat elég tömören rögzíti, és ami alapján egy jó történetre számítottam.

2014 nyarán tizenegy kamasz titokzatos üzenetet kap, amelyben ennyi áll: 7-11. Eleinte csak zaklatásnak vélik a dolgot, július tizenegyedikén azonban valaki megpróbálja megmérgezni őket: hárman meghalnak, egyikük zárt osztályra kerül. Heten maradnak.
Pont egy évvel később ismét megindulnak az üzenetek: 7-11. Az életben maradt négy fiú és három lány úgy dönt, saját kezébe veszi a nyomozást, hogy kiderüljön, ki vadászik rájuk.
A hét kamasznak meg kell tanulnia elfogadni egymást, és feldolgozni a fájdalmas múltat, hogy a rejtélyes gyilkos nyomára bukkanjanak, mielőtt túl késő lesz. Mert az idő egyre fogy: kevesebb mint egy hónapjuk maradt…

És nagyjából ez is történik a könyvben. Magyar helyszíneken, magyar szereplőkkel. Elmondásra magyar kisvárossal, hiszen a település nevét nem tudjuk meg, és bemondásra magyar szereplőkkel, akik bármelyik kamu amerikai iskolából előléphetett volna.

A könyv fő állítása, hogy a 2014-es partin Zénó, a laza zenész, Aliz,a népszerű táncos, Burni, a bulifelelős izompacsirta, Nóri, a vad gót, Erik, a magának való kocka, Meli, a visszahúzódó orvospacsirta, Gergő, a tökéletes szívtipró, és még négy barátjuk együtt mulat.

maxresdefault.jpg

Egyrészt ezeket a szerepeket kivétel nélkül ismerjük, amivel nincs is baj, hiszen az ifjúsági zsánerében ez tök nem probléma, de ezek az emberek sosem kerülnének össze, és ezt a könyv is jól tudja, hiszen bonyolult szociális hálót ír hozzá, ami minimum nem olvasóbarát, sőt, szinte követhetetlen, ráadásul sokan sokféle iskolába és közösségbe járnak, így még ez a gyenge kapcsolat sincs meg köztük. Ez garantálja a hatalmas bulit, ahol hárman meghalnak egy lány pedig elmegyógyintézetbe kerül, a többieket pedig kihallgatja a rendőrség, egészen pontosan Gergő édesapja. És ennyi történik az ügy felderítése érdekében.

Majd amikor következő évben a 7 túlélő ismét üzeneteket kap, összecsődülnek szülők és kvázi rendőrségi felügyelet nélkül, hogy megpróbálják kinyomozni mi történt. De nem akárhogy. Rendelnek az interneten szupermenő kém eszközöket, amiket azonnal ki is szállítanak, szupermenő kémiai eszközöket, amiket nyilván tökéletesen tud kezelni egy 17-18 éves lány, és egyébként is mindenkinek kvázi szuperereje van. Ha azt mondjuk, hogy ezek a gyerekek nem a magyar középiskolákból nőttek ki, nem túlzunk, ahogy az amerikai oktatás sem termeli ki őket. Ez a nagy stúdiók által megálmodott szupervilág, amit a Love, Simon filmmel kapcsolatban már nehezményeztem.

A megoldás pedig: számomra nem következik semmiből. Mármint annyiban talán mégis, hogy a Colombóból jól ismert, aki a legközelebb kerül a nyomozóhoz elv érvényesül, de sem logikailag, sem narratológiailag nem áll össze, miért az az elkövető, aki.

mathhhh570.gif

Szóval azt is gondolhatnánk akár, hogy hagyjuk a csudába ezt a könyvet, de a szereplőkért talán kár volna.
Aliz mint áldozat hamar a nyomozás élére állt, és attól függetlenül, hogy alaptézisében elképzelhetetlen, hogy egy depressziós, feldolgozatlan traumákban fetrengő lány egy pillanat alatt magabiztos vezető legyen, érdekes karakter volt, aki jól működtette a csoportot.

A Zénó és Nóri közti, illetve egyáltalán a Nóri körüli feszültség nagyon megkapó volt, ezzel tudtam a legjobban azonosulni, illetve azok a pillanatok kötöttek le leginkább, ahol róluk, illetve Nóri (meggyilkolt) bátyjáról volt szó.

Burni vicces volt. Rémisztően gazdag, rémisztően kezelhetetlen, és tényleg ért a partiszervezéshez, beleértve annak a szociális részét is. Ő volt a valóságmag a történetben, aki meg tudott éhezni, és a szöveguniverzumban viccesnek gondolt, egyébként csak racionális megjegyzéseivel tarkította az abszurd diskurzusokat.

Erik magának való, valóban, kocka, és sznob. Különleges képessége, hogy agya az NCIS McAbby szereplőjéhez hasonlóan lát rendszereket, és a néhány kattintással képes olyan technikai felszereltséget rendelni magának az apja pénzén, amit az NCIS beszerzési osztálya is megirigyelne. És mindezt egy garázsba.

giphy.gif

Meli számomra teljesen érthetetlen. És megint az van, mint a sokféle szereplőnél, hogy a szerző retek életszerűtlenül indokolta meg az egész lányt. Alapvetően egy biológus, vegyész zsenipalánta, aki sok időt tölt a boncterembe, és a garázs egyik sarkába szedett-vedett kémialaborban ellenszereket hoz létre. Nyilván.

És végül, de nem utolsó sorban Gergő, akinek az apja a rendőr. Gergő alkoholista. És meleg. De senki nem tud róla. Egyikről sem. Mert ő közben jól megfelel minden elvárásnak. Szerintem elfogult vagyok a melegsége miatt, de elég kidolgozott karaktert kapunk, és valószínűleg azért van csak benne, hogy valaki meleg is legyen, amivel persze az ifjúsági regiszterben nincs is baj. Ráadásul ezzel kapcsolatban kap egy állati különös és fontos epizódot.

giphy_1.gif(Bocsánat ez azt hiszem, vagy remélem,
hogy tőlem is szokatlanul trash gif.)

Összefoglalva az eddigieket, sajnálom, hogy egy ilyen komolyan vett szereplőgárda és egy ilyen izgalmas történet nem lett jól megírva. Miközben jól olvasható a szöveg, sőt könnyen lehet vele haladni, és stilárisan is rendben van. Csak a történet fő szálai mentén érdemes lett volna racionalizálni és még egyszer logikusan átgondolni.

Szóval ajánlom a könyvet azoknak, akik egy könnyű kikapcsolódásra vágynak, érdekli őket az ifjúsági zsáner és a krimi feszültsége, és nem hagyja, hogy történetbeli baromságok megzavarják a nyugodt olvasásra szánt idejüket.

Mészáros Dorka: Én vagy senki
Tilos az Á könyvek, 2016
288 oldal
Így olvastam: Egy ülésben egy csendes délután alatt, könnyű a nyelvezete és gyorsan lapozható.

Ennyi lettem volna mára. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Molyon elég népszerű a könyv, így várom a kommenteteket, ha ti esetleg szerettétek a könyvet, vagy ha bármilyen megjegyzésetek, kérdésetek volna. Hamarosan érkezem a következő poszttal. :)

Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokba található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra. :)

De akárhogy is, semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

2018. augusztus 03. - Szilvió

Sziasztok,

amikor megláttam, hogy könyvhétre megjelenik Krusovszky Dénes első regénye a Magvetőnél, tudtam, hogy be kell szereznem. Aztán amikor a kezembe vettem, tudtam, hogy ezt hamarosan el is kell olvasnom. És ahogy lapoztam és lapoztam, rájöttem, hogy írnom is kell róla. Mert hát nagyon tetszett, és talán érintős könyv, vagyis említ LMBT témát, talán egy picit több. Mindenesetre most írok róla.

akik_mar_nem_leszunk_sosem.JPG

Krusovszky Dénesnek először a kultúrpolitikai tartalmaival találkoztam, majd a verseivel (az Elégiazaj című kötetét rögtön ajánlom is mindenkinek), és végül a gyermekverseivel, amivel rögtön körbeajándékoztam a családom fiataljait. És most egy regénnyel állt elő, amivel kapcsolatban szintén nagyok voltak az elvárásaim.

Krusovszky regénye öt fejezetben négy idősíkon játszódik. Rögtön a történet elején egy autóbalesetet látunk pár oldalban, prológusként, az Egyesült Államokból, 1990-ből. Ezt követően ismerjük meg Leventét és a magánéleti válságát, 2013-ból, ami a teljes regény cselekményének magja marad, és ezt egy 1986-os tüdőszanatóriumi fejezet vágja ketté. Az 1986-os fejezet hátterében szenzáció a csernobili atomkatasztrófa, és egy visszaemlékezést is megír egy alternatív ’56-ról, ahol a mesélő gyermek volt egy kisvárosban, Hajdúvágáson, és valahogy az események részesévé vált. A regény zárásaként pedig a 2013-tól 17-ig eltelt időt tekintjük végig, melyben kávék és teák mellett elvarródik a sok száll, ami egészen a könyv végégig szabadon kúszott.

Az autóbaleset rögtön az első 10 oldalon nagyon erős kezdés, berántja az olvasót, mégha tényleg csak villanásszerűen tűnik elő. Ezt követi egy kvázi meneküléstörténet, amiben Leventét megismerjük. Levente hazamegy a volt osztálytársa esküvőjére, és ezen a kis eseményen át tekintjük végig az egész életét. Szüleit, családi és baráti kapcsolatait, munkásságát, és azt, ahogy a világról gondolkodik. Levente ebben a pillanatban tele van kétségekkel. Párkapcsolatával az első oldalakban egy krízishelyzetbe kerül, amit egy hirtelen döntéssel kezel. Ez kiinduló helyzetnek merész, ugyanakkor izgalmas, és jól felépíti erre a két 2013-ban játszódó fejezet történetét, ami telis-tele van fordulatokkal, még úgy is, hogy közben minden következik az előtte lévő történetből.

A két 2013-as fejezetet egy 1984-es történet osztja fel, ami állati jól lett elhelyezve Levente történetébe. A tartalomjegyzéket nézve nem igazán értettem, hogy mi lesz ez, de fantasztikus a fejezet, tényleg óriási bravúr ezt jól megcsinálni, és egyáltalán kitalálni, és nagyon elemi része lesz a hátralévő két történetnek is ez a fejezet. A fejezetben az azóta bezárt hajdúvágási tüdőszanatóriumban vagyunk, ahol egy súlyos, vastüdőre kötött beteget és az ápolóját ismerjük meg. A beteg pedig elmeséli a betegsége történetét, aminek kezdete történetesen egybeesik a hajdúvágási 1956-os eseményekkel.

A zárófejezetben 2017 van, és egy egész más életszakaszban tart Levente. A zárófejezet zárófejezettsége pedig nagyon komolyan lett véve. Bátran itt hagyjuk a szereplőket, megválaszolódnak a kérdéseink, és elkerekíti a történetet.

end.gif

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, féltem, hogy nehéz lesz a nyelvezete, de akik olvasták, azt mondják, letehetetlen, és igazuk van. Nagyon jól olvasható és gördülékeny a nyelvezete, és végig fenntartja az érdeklődésünket. Aki egy magánéletibb könyvet olvasna, az bátran megteheti ebben a könyvben, miközben az sem csalódik, aki elvárja, hogy reflektáljon a mi emberi és közéleti viszonyainkra. Magántörténetekben és magánmitológiákban nagyon ügyesen veti fel az alternatív történelemmel, a hatalommal, a jelenkori magyar politikai helyzettel, így a 2014-es választási eredménnyel vagy a migrációval kapcsolatos kérdéseket, vagy állít emléket a 71 áldozatot követelő halálkamionnak, például. És teszi mindezt a háttérben, az izgalmas és olvasmányos történet mögött.

Ugyanakkor nekem egy egészen kicsi hiányérzetem volt. De egyébként nem lett volna, csak eddig  Krusovszky magasra emelte a lécet a nyelv szempontjából. Itt néha, hangsúlyozom, magához képest, elég pongyolácska volt. Értem ez alatt azt, hogy leíró részekben olykor bevett, általánosan ismert és használt szókapcsolatokban, amiknek, épp azért, mert együtt léteznek bennünk is, nem foglalkozunk a jelentésével, és meglepő volt, hogy itt kihagyott közlési lehetőségeket, és talán bátortalannak tűnt ezeken a pontokon a szöveg a korábbi Krusovszky szövegekhez képest. De ez bölcsészprobléma, és nem is kérhetem számon igazán az elvárásaimat, csak a teljesség kedvéért álljon ez itt.

Kedvenc részem: Nagyon szerettem a szülőket, mégha Levente nem is mindig, és az ő szemén át látjuk végig őket. Fontosak voltak, és nem voltak ideálisak. Emberek voltak a történetükkel. És persze a búcsúbuli. Azt is nagyon szerettem.

Szóval ajánlom a könyvet annak, aki szívesen kezdene valamit szépirodalommal, érdeklik a történelemfelfogások, de nem retten el magánéleti zűrzavaroktól sem… És mindenkinek, akinek a bejegyzés felkeltette az érdeklődését.

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Magvető, 2018
540. oldal
Így olvastam: Kb. egy üléssel 100 oldalt haladtam, de nagyon be tud szippantani, és gyorsan lehet olvasni. Sokan azt mondják letehetetlen, és valóban közel így voltam vele én is, így megragadtam a ritka fejezetvégeket.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm, hogy velem tartottatok. Ha kérdésetek, megjegyzésetek, hozzászólásotok volna, keressetek bátran komment szekcióban. Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel.

Ha nem szeretnél lemaradni róla, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak érdekelnek, less be facebookra, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress instagramon. És semmiképp ne feledd a következőá bejegyzésig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió