Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

2018 decemberi summa

2018. december 31. - Szilvió

Sziasztok,

el sem hiszem, de ez a 12. summa a blogon, ami azt jelenti, hogy megint véget ért egy hónap, sőt, azt mégjobban jelenti, hogy vége az első teljes naptári évnek a blogon. És mindezt egy nagyobbacska summával fogom ünnepelni a decemberi könyvszerzeményekről és a decemberi olvasásokról. :) Tartsatok velem!

decemberi.JPG

Szóval még régen, majdnem egy teljes naptári évvel ezelőtt, januárban megfogadtam, hogy idén én bizony a könyvespolcomról fogok olvasni, ami annyit tenne, hogy nem veszek könyveket. Namost, mint tudjuk, nem eszik olyan forrón a kását, így most forró kása helyett, olyan könyvekről beszélek majd, amiket beszereztem, most sokat ingyen, néhányat pedig nagy kedvezménnyel.

1.) Recenziókat kaptam

Bálint Erika: Adj esélyt!
Bálint Erika regénye egy meleg apáról szól, aki elhagyta a gyermekét még 13 éve, és most próbál ismét a gyermeke élete részévé válni. De nem csak erről szól, sőt. Itt írtam róla, és még egyszer köszönöm az írónő megtisztelő bizalmát, hogy elküldte hozzám ezt a könyvet.

Elizabeth Stone: Mondd, hogy ez a valóság!
Január közepén érkezik róla egy hosszabb értékelés, elöljáróban egy meleg erotikus romantikus regény egy gyermekorvosról és egy szállodavezetőről Angliában. De tényleg írok még róla.

2.) Vettem

Csider István Zoltán: Rendrakás
Verseskötet. Vannak nagyon megkapó képek, és vannak nagyon elmés, kitalált megoldások benne, de összességében egy nem annyira jól sikerült első kötet. CsP ebben a kötetben rendetlen, és minden rendeztlenné válik általa, és ezen át beszél szerelemről és halálról, gyászról, gyászról különösen sokat. Érdekes kötet, érdemes néha fellapozni, de kifejezetten kedvenc nem igazán tud lenni.
Nem vittem magammal könyvet, így erre költöttem végül a félévi jegyzettámogatásom utolsó részét.

Isszaak Babel: Odesszai történetek
Megint beégek valami világirodalmi fontos szöveggel, amit még nem olvastam, és amiről nem igazán tudom, miről szól. Csak kíváncsi voltam rá, 200 Ft-ért egy könyvtári kiárusításon.

Fannie Flag: Sült zöld paradicsom
Az évem, hanem az életem legjobb olvasása. Polgárjogi, leszbikus és feminista nézőpontokat is mozgat, és fantasztikusan könnyeden teszi ezt. Imádtam, imádom, és imádni fogom, főleg ezután, hogy már saját példányom lett belőle. Itt írtam róla.

3.) Ajándékba kaptam

Patricia Highsmith: Carol
A híres leszbikus regény, amit még nem olvastam, és a filmet sem láttam, de moly.hu-s ajándékozás eredményeként már a polcomon van. És, szóba került A nagy sikolyról szóló beadandóm kapcsán is, hogy mint a „bamba nő ráébred a világára” témában a két könyv összeolvasható volna. Meglátjuk.

4.) Könyvbörzén jártam, könyveket cseréltem, ezekre:

Kukorelly Endre: Mind, átjavított, újak, régiek
Kukorelly Endre a posztmodern magyar líra egyik legnagyobb alakja, ez pedig egy gyűjteményes kötet, ami néhány éve jelent meg, minden versét tartalmazza, és még dedikált is. Régóta szerettem volna olvasni tőle, de féltem egy könyvét a kezembe venni. Most csaponghatok majd. :D

Padisák Mihály: Kanóc az emberszelídítő
Padisák Mihály Éljen a száműzetés! című könyve életem első jelentős könyve. Két folytatás jelent meg Kanóc történetéből, és bár most a sorrendet nem ismerem, az egyik ez. A másik a következő könyv.

Padisák Mihály: Kanóc, az életművész
Kíváncsi vagyok rájuk. :)

5.) És megint vettem…

Először is kint voltam a Bödön Piacon, a Kóborló Könyvesboltnál, ahol egy törzsvásárlói kedvezményel, potom 800 Ft-ért sikerült beszereznem hibátlan állapotban:

China Miéville: A város és a város között
című könyvét, amit nagyon sokan nagyon szerettek idén, és amiről nem tudom ennél többet, csak hogy megláttam, és meg szerettem volna venni.

Aztán találkoztam egy kedves mollyal, aki elpasszolta nekem néhány könyvét, így hozzám került az év zárásaként:

Bódis Attila: Lázadni veletek akartam
Egy újabb könyv a román diktatúráról és annak leveréséről, ezúttal egy olyan srác nézőpontjából, aki gyermekkorában arról álmodozik, hogy a barátaival megdönti a rendszert. Ugyanitt: Miért reprezentáltabb a magyar irodalomban Cauchescu mint Kádár?

Emma Donnoghue: Érzékek tánca
Leszbikus regény ez, és történelmi és krimi. Nem igazán tudok erről sem többet.

Jim Crace: Az utolsó aratás
Szintén történelmi. Egy angol faluról, aminek nincs jövője egy új földtörvény értelmében, és tűz űzi el őket. Nem igazán tudok erről sem többet, de sokan szeretik, és a XXI. Század Kiadó adta ki, és az ő marketingjük tett kíváncsivá. :)

Sofi Oksanen: Baby Jane
Ez a nő úgy ír, ahogy Karafiáth Orsolya szeretne. Rideg, bántó és provokatív regény ez a depresszió különböző fajtáról egy leszbikus regényben. Nagyon szerettem, januárban biztosan írok róla.

u.gif

És akkor térjünk is rá arra, miket olvastam decemberben:

Bálint Erika: Adj esélyt!
Mint már fentebb írtam.

Cate Woods: Bárcsak ismernélek
Egy nő megelégelte a kisvárosi, boldognak tűnő lehetséges életét, és elhatározza, hogy megvalósítja magát, miközben egy, a mindenki online forgalmát figyelő társkereső megtalálja a lelki társát. Érdekes könyv, de nem fogott meg igazán. Már értékelés is született róla, itt.

Csider István Zoltán: Rendrakás
Fentebb már említettem

Bakró-Nagy Marianne (szerk.): Okok és okozat
Ott kell kezdeni, hogy Bakró-Nagy Marianne az egyik olyan tanár, aki nagyon nagy hatással volt rám. Alapvetően finnugorista, de nagyon sok dologgal foglalkozik mellette, így a tabusított nyelvvel és a nyelvészet határtudományaival, például. Ez a könyv egy tanulmánykötet a finnugor kutatás határterületeiről, így a történetéről, társadalomrajzáról, lehetséges filozófiai vonatkozásairól. Olyan szerzők írtak bele, mint Szilárdi Réka vagy Krekó Péter, és nagyon fantasztikus tanulmánykötetke ez.

Medvefelhő a város felett
A könyv egy kortárs indián versantológia, ami sok szerzővel dolgozik. A kötet címe miatt valamelyest azt vártam, hogy az indián kultúra és a városiasodott amerikai polgári élet fog benne ütközni főleg, és bár voltak ilyen versek, ez sem jellemző rá. És nagyjából nincs is semmilyen vezérfonal az antológiában, pedig érdekes lett volna. Mindenesetre egy kötetnek érdekes, csak többet vártam vagy mást. És vannak benne durván jó, akár provokatív szövegek is, csak lehetett volna egy erősebb, progresszívebb válogatás szerintem.

Sofi Oksanen: Baby Jane
Fent írtam róla, és értékelés is várható, mert nagyon fantasztikus könyv.

Elizabeth Stone: Mondd, hogy ez a valóság
Fent írtam róla, és értékelés is várható.

Erdős Renée: A nagy sikoly
A könyv, amiből beadandót írtam. Másodszor olvastam el. A könyv Dóra házasságát és a házasságkötését követő éveit írja le a századforduló utáni nagypolgári családban. Amiért érdekes, hogy a szexualitást tematizálja, a női orgazmust, vagyis annak nemlétét, mindezt valami rendkívül nyárspolgári közegben, ahol minden a látszat, és minden az erkölcs. Főleg erről írtam a beadandómban.

Naomi Alderman: A hatalom
Ezen jót nevettem, amikor megláttam, hogy A nagy sikolyt, A hatalmat és az Előhívást egymás után olvastam, mert ez a három könyv egy-egy nagy feminista tömb. Naomi Alderman egy olyan világot indít el, ami megtévesztésig hasonlít a miénkhez, amíg egy nap a nők elkezdenek elektromos áramot közvetíteni a kezükkel. És lassan a nők kezébe (kezébe, érted) összpontosul a hatalom. Leginkább ennek a hosszú folyamatát írja le, több, egymástól független szereplő történetéből. A könyv végén pedig egy levelezéssel csavar az egészen még egy nagyot. Szerettem, eléggé.

George Lakoff: Ne gondolj az elefántra!
A könyv a szakdolgozatomhoz kellett, hogy megismerjem annak a kognitív keretnek a működését, amit Lakoff írt le, és amit én is használni fogok, de ennél több ez a könyv, sőt. A könyv egy az Egyesült Államok republikánus győzelmeit vizsgáló könyv, ami tanácsokat ad, és mélyre menően elemzi a republikánus történetet és logikát, és azzal szemben igyekszik stratégiát állítani. Beszél a melegek házasságának a nem támogatásáról, a nem zöld politikáról, a szociálisan érzéketlen kormányozásról, és arról, hogy lehet erről úgy beszélni, hogy ne a republikánus malmokra hajtsák a vizet. Nagyon jó kis könyv, fontos nyelvészeti, politikai és közéleti gondolattal.

giphy_2.gif

Susan Faludi: Előhívás
Erről a könyvről már sok szó volt a blog facebook oldalán a Margó Irodalmi Fesztivál kapcsán, ahol az írónő is részt vett, és bemutatta a két év után végre magyarul is olvasható regényét. A könyv az apjáról szól, aki túl a hetvenes évein egyszercsak nővé operáltatta magát. És bár ez a könyv kiinduló helyzete, nagyobb hangsúlyt kap az apa magyar zsidósága, aki végignézte a magyar holokausztot, vagy a 2004-16 közötti hazai politikai helyzet. Nagyon progresszív könyv, szórakoztató, de tudományos alapossággal írja meg a budapesti zsidóság elmúlt 150 évét, de ugyanígy ír a transzexualitásról, a feminizmusról, vagy arról, ahogy felkutatta a családját. Nagyon izgalmas könyv, amivel végül zárom is az évet (még van belőle 20 oldal, de azt ma elolvasom), és biztosan erről is fogok írni. ;)

Nézzük kategóriák szerint:

Egyetemre olvastam, kötelező: A nagy sikoly
Szórakoztató irodalom: A hatalom, Mondd, hogy ez a valóság, Baby Jane, Bárcsak ismernélek!, Adj esélyt!, Előhívás
LMBT könyvek: Mondd, hogy ez a valóság!, Adj esélyt!, Bárcsak ismernélek!, Előhívás
Nem angol/magyar anyanyelvű írta: Baby Jane
Friss megjelenés: Előhívás, A hatalom, Mondd, hogy ez a valóság!, Okok és okozat, Adj esélyt!

És a blog.

Jó hónapot zártunk. A facebookon elég eredményesen lezajlott a karácsonyra hangolódó #ugyanazaszeretet kampány, a blogon pedig értékelés született az Adj esélyt!-ről, a Bárcsak ismernélekről és kiment az Engedj közelebb!-ről szóló értékelés is. Emellett összeszedtem egy kibeszélős bejegyzésben, mik azok a könyvek, amiket még el szerettem volna idén olvasni, kisebb nagyobb eredményekkel ez sikerült is, és az év olvasásait egy Újraolvasnám – újraírnám – elégetném bejegyzéssel mutattam be. És időben kint a summa is. ;)

Ennyi lettem volna mára, ennyi lettem volna a hónapra, és ennyi lettem volna az évre is. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Biztosan érkezem hamarosan a jövő évi tervekkel, és az ígért értékelések is csordogálnak majd, tartsatok velem azokban a bejegyzésekben is. :)

Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, less be facebookra, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod.

A következő bejegyzésig se feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Mi mindent olvastunk idén?

Év végi újraolvasnám, úraírnám, elégetném kihívás

2018. december 28. - Szilvió

Sziasztok,

sokat gondolkodtam, hogyan lehetne summázni a blog első teljes naptári évét, és arra jutottam, hogy az idei olvasásokkal kellene valamit kezdeni, elsősorban az LMBT témájú olvasásaimmal, másrészt a valamiért fontos szövegekkel. Így most jöjjön, az év végi Újraolvasnám – Újraírnám – Elégetném, amiben az év olvasmányai közül harmincat gyűjtöttem össze, és azokból sorsoltam hármasával, amik közül döntök, hogy melyik milyen sorsra jutna, ha muszáj volna.

lllllo.JPG

Mielőtt viszont elkezdenénk, fontos leszögezni, hogy nyilván nem értek egyet a könyvégetéssel, hiszen ahol könyveket égettek, ott később embereket is, és nyilván nem szeretnék senkit megbántani azzal, ha a kedvenc könyveteket égetném el, ez csak az én pillanatnyi benyomásom. Beszélgessünk róla, és vitassuk meg.

A kötelező kör után pedig kezdjük is:

1. játék
Simon és a homo sapiens-lobbi – Szólíts a neveden – Momo

Kezdésnek három kedvencet, persze. Szóval a Momot újraírnám, mert rendkívül álmosító, miközben fantasztikus könyv. De ez azt jelenti, hogy valamelyiket el kell égetnem. De ha elégetem a filmet, akkor a filmadaptáció marad? Ha marad, akkor a Szólíts a neveden égjen, mert valamilyen mértékben kárpótol, hogy remek a filmje, de Simont semmiképpen nem szeretném elégetni. Még akkor sem, ha borzalmasan adaptálták. A Simon kell. Marad. És bármikor újraolvasom.

A Simon és a homo sapiens lobbiról értékelést itt írtam, itt írtam a Love, Simonról, mint filmről, itt pedig arról, miért fontos szöveg szerintem.
A Szólíts a nevedenről értékelést itt írtam, itt írtam a filmről, itt pedig egy slam poetryt olvashattok, amit a film ihletett.
A Momot pedig szeptemberben olvastam.

2. játék
Meleg század – Inkább boldog – Neked adom a napot

A Meleg századot égetném el, mert a könyv nagy része már részletekben megjelent különálló tanulmányként, az Inkább boldogokat újraírnám, vagy legalább újrafordítatnám, mert a nyelve nagyon mímelt, nem kapta el a fiatalos életérzést. A Neked adom a napot pedig egy falatnyi remény, és hit, amire mindig szüksége van az embernek. Mindig.

Ide gyűjtöttem ki a kedvenc történeteimet a Meleg századból, itt pedig a könyvről írtam értékelést.
Itt az Inkább boldog értékelését találod.
Itt a Neked adom a napot! néhány kedves idézetét leled, itt pedig az értékelésemet róla

3. játék
Egy kis élet – Éjszakai fürdés – Bádogember

Azt szerettem nagyon az Éjszakai fürdésben, hogy foglalkoztatja az AIDS kérdés, amiről nagyon szívesen olvasnék többet. Megfogalmazza, hogy a melegséget gyökeresen változtatta meg az, hogy a szerelem egyet jelentett a halállal, és én ezt, a vírushoz szocializáltként sosem fogom tudni megérteni. De a Bádogember is foglalkozik az AIDS kérdéssel, mégha sokkal személyesebb, és nem annyira társadalmi szinten is, így azt hiszem az Éjszakai fürdésnek kell égnie. A Bádogembert újraírjuk, mondjuk hosszabbra, amiben többet megtudunk arról a békés gyermekkorról, és amiben többet elidőzünk délen. Az Egy kis életet pedig biztosan még sokszor újra fogom olvasni, mert az kell az embernek. Széttép, és otthagyja a lelkedet, de kell.

Az Egy kis életről itt, az Éjszakai fürdésről itt, a Bádogemberről pedig itt áradoztam sokat.

4. játék
Mindig ez van – Mondd, hogy ez a valóság! – Adj esélyt!

Ez könnyű lesz. A Mindig ez van fantasztikus, az Adj esélyt! jó, de lehetne jobb, húznék is belőle, és nem csinálnám ki minden szereplőnek a szüleit. A mondd, hogy ez a valóság! pedig egy könnyű, romantikus erotikus meleg ponyva, aminek a története akár még jó is lehet, de a nyelvezetével nagyon sok gond van. Erről majd írok bővebben külön értékelést, de azt már csak jövőre. ;)

A Mindig ez vant itt imádtam nagyon, az Adj esélyt! pedig itt.

5. játék
Uszadékfa – Osztálykép – Eleanor Oliphant köszöni, jól van

Az Eleanor egy fantasztikus könyv, nagyon jól adagolja az információkat, könnyen olvasható, és közben egy nagyon para történetet prezentál. Maradnia kell olyannak, amilyen. Az Osztályképet újraírnám, szintén nagyon terhelt minden család benne, és elég rövidke is, és nekem a vége sem annyira tetszős, egy jó könyv, és nagyon örülök, hogy a könyvpiacon van, de van hová csiszolni. Az Uszadékfát azért sajnálom elégetni, mert az első magyar interszex regény, de hátha jönne helyette másik, aki az én sok kérdésemre az interszexséggel kapcsolatban jobban válaszolna.

Az Uszadékfáról itt írtam, az Osztályképről itt, az Eleanor Oliphant köszöni, jól van pedig a novemberi olvasmányok között van.

6. játék
Férfiműszak – Bárcsak ismernélek! – Engedj közelebb!

Szóval mindhármat újraírnám. De ha nem lehet, hát nem lehet. Az Engedj közelebb! egyszerre tud egy vagány spinoff lenni, és egy hatalmas posztmodern színházi geg, szóval legyen az, hogy azt olvasnám újra. A Férfiműszak egy fontos interjúkötet a meleg escortról, annak a csúcsáról, de szerintem lehetne ennél több is a könyvben. A Bárcsak ismernélek! egy korrekt könyv, de nem hiányozna, talán senkinek.

A Férfiműszakról itt, a Bárcsak ismernélekről itt, az Engedj közelebb!-ről pedig itt írtam.

7. játék
Egy különc srác feljegyzései – Macskám, Jugoszlávia – Sült zöld paradicsom

Szóval a Sült zöld paradicsom az élet értelme. A legegyértelműbb dolg, amit a játék hozhat, hogy marad, és újra olvasom, bármikor. Hasonló a helyzet az Egy különc srác feljegyzéseivel, de ha újra kell írni, akkor Charlie biztosan hosszabban értekezik az olvasmányairól, és a vége felé is rendszeresebben küld leveleket. A Macskám, Jugoszlávia persze fáj, mert jó könyv, és egy zh-n véletlenül ennek a könyvnek a történetét kezdtem el írni, A nagy sikolyé helyett, de a szabály az szabály.

Az Egy különc srác feljegyzéseiről az értékelésemet itt, a Macskám, Jugoszláviáról szólót itt, a Sült zöld paradicsomról szólót pedig itt találod.

8. játék
Szeptember – Kiszáradva – A Hold legsötétebb oldala

A Hold legsötétebb oldala kedvenc lett. Mint formailag, mint tartalmilag egy nagyon jó ifjúságinak tartom, és nagyon szerettem. A Kiszáradvát újraírnám. Többet beszélne az elvonó utánról és Disznófejről. A Szeptembert egyre többre értékelem, ahogy telik az idő, valamiért nem engedik el a gondolataim azt a könyvet, most mégis azt égetném el, mert e kettő mellett nincs nagy esélye.

A Szeptemberről szóló értékelésemet itt, a Kiszáradváról szólót itt, a Hold legsötétebb oldaláról szólót pedig itt találod.

9. játék
Három dolgot mondj – Én vagy senki – Billie

A Billie egy jó könyv, nem hasít szét, de közben jól ír a melegségről, a mélyszegénységről, és arról, hogy z álmok hogyan vállhatnak valóra. Így kell ezt Anna Gavalda. Mindenképp újraolvasnám. A három dolgot mondj!-ban nem tenném annyira egyértelművé, hogy ki a levelező barát. Feszültnek kellene lennem ezzel kapcsolatba, és nem idegesnek, hogy hogy lehet ennyire hülye ez a liba, de egyébként egy korrekt ifjúsági, szóval nem szeretném elégetni. Nem úgy, mint az Én vagy senkit. Ez a regény egyszerűen nem működött, nincs mit szépíteni, sajnálom, nem volt izgalmas, és nem is volt logikus, nem voltak érdekesek a szereplők, semmi nem mentheti meg. Csak az, hogy már továbbadtam.

A Három dolgot mondjról szóló értékelésemet itt, az Én vagy senkiről szólót itt, a Billie-t imádót pedig ide kattintva érheted el.

10. játék
Engedetlenség – 13 perc – A számolás joga

Itt szintén az van, hogy mindhárom könyvbe lehetne javítani, de egyikbe sem sokat. Mindenesetre újraolvasnám az Engedetlenséget, bár a végén szerintem egy picit elnagyolt, de fontos és klassz ütközés ez az ortodox zsidó kultúrával és a leszbikus témával. Meg hát olvasni is jó volt. :D
A számolás jogába beleírnám azt a következetes, de drámaibb narratívát, amit a film tartalmaz, miközben maradna ilyen precíz és alapos, a 13 perc pedig, fáj, de csak egy jól megírt és ügyes ifjúsági krimi, amit most épp elégetnék.

Az Engedetlenséget itt imádtam nagyon, a 13 percet augusztusban, A számolás jogát pedig októberben olvastam.

Ti valahol máshogy döntöttetek volna? Mivel kapcsolatban érvelnétek másként? Érdekel a véleményetek, írjátok meg bátran kommentként! Én ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok.

Hamarosan érkezem a decemberi summával, aztán meglátjuk, hogy milyen tervek vannak a 2019-re. Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található követés gombra. Ha háttértartalmak is érdekelnek, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledjétek a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

Cate Woods: Bárcsak ismernélek

2018. december 19. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben a nagy testvérről mesélek, aki megfigyel minket, aki konstruál rólunk egy képet az online viselkedésünk alapján, és aki kiválaszt nekünk a világon 10 embert, akivel a legjobban összeillünk, és akivel a legtöbb közös van bennünk. Mert ugye, mindenkinek megvan a lelki társa, de mi van, ha a tiéd épp Timbuktuban kapál napi nyolc órában, és nem ér rá téged keresni. Nos, a Bárcsak ismernélek! ezt a helyzetet hidalja át a történetében. Nézzük is:

barcsak_ismernelek.JPG

Percy Jamensnek nincs rossz élete. Egy fiatal nő egy pasival, akinél jobbat önteni sem lehet, egy munkahelyen, ahol megbecsülik őt, mindezt egy angol kisvárosban, biztos egzisztenciával. A könyv felütésekor ugrana ebből egy nagyot, egy új munkahelyre jelentkezik, ahová végül nem veszik fel, pedig könnyen lehet, hogy az ideális állás lett volna. Hazafelé a vonaton mégis rájön, hogy nem baj, hogy így történt, és lehet elégedett a maga életével.

A napokban kapott egy levelet az EROS TECH-től, amiben azt ígérik, hogy gyökeresen megváltoztathatják Percy életét. Pedig Percy épp elégedett vele. Aztán kap egy ímélt. Aztán felhívják, majd meglátogatják, és elmondják neki, hogy egy új algoritmus képes meghatározni, ki az ideális partner számára. És itt kezdődik a bonyodalom, amiről többet nem mesélek el.

A könyv fő szála az első oldalakon megkezdődő, Percy személyiségében és éltében fellépő feszültség, ami azt tematizálja, hogy mennyire kell beérni egy jó élettel, és ez a beérés hová vezet hosszú távon. És nagyon érvényes, fontos, 21. századi konklúziót von le az írónő ebben. A könyv viszont emellett nagyon sok fontos kérdést érint még, mint a leszbikus pártalálás, a szülés utáni depresszió, a munkahelyi kiégés, a szüléssel kapcsolatos társadalmi elvárások (és ha már itt tartunk, a macskás vénlánnyá válás fenyegettsége) a házaséletbeli problémák, az idol építés a mai, interneten és bulváron alapuló világunkban, vagy akár az elköteleződés. És mindezt rendkívül könnyen teszi.

A komoly dolgok ellenére ez egy romantikus regény. Nyilván elsősorban női olvasóknak. Az előző bekezdésben felsorolt problémákat pedig ebben a keretben mozgatja. Beszélget róluk, női szemszögekből és érzékenyít. Az egyes szám első személyű elbeszélés miatt kapunk sokszor egy álláspontot, amiből azonban könnyen kimozgat minket a történet, és segít, hogy mi gondolkozzunk el problémákon, és hogy mi saját álláspontot alakítsunk ki, ami számomra a könyv egyik legnagyobb előnye.

A másik pedig az, hogy menthetetlenül vicces. Könnyeden vicces. Ami kikapcsol. Egyrészt Percy gondolataiban lenni, állati izgalmas, másrészt tele van a regény félreértésekkel, amiket az olvasó sem fejt fel feltétlenül, és hazugságokkal, amik persze további hazugságokat szültek. És ezek végzetesen elkevernek minket, és mókás megoldásokhoz vezet. Nem biztos, hogy kellett volna ez a terjedelem ehhez a könyvhöz, mert néhol kimerült, de összességében egy társadalom- és önkritikára hajlamos, valamennyire egyedi hangot kaptunk, amibe az olvasó mégis bele tudott helyezkedni.

Nagyon szerettem a könyvben, hogy nem direkt romantikus. Hogy csak Percyről szól. Így van időnk megismerni a barátait. A munkahelyi barátnőjét, és a gyerekkori barátait is, akik, ahogy az már lenni szokott, az életük más-más szakaszaiban járnak. Egyrészt nagyon érdekes volt, hogy valódi reakciókat adtak a történet cselekményeire, másrészt pedig, hogy az életük nem volt alávetve Percy életének. Nekik megvolt a saját regényük, amibe bele-bele tekinthettünk, ha úgy tetszik, néhány gócpontot összesűrűsítettek nekünk, de összességében mégis működtek, mégha azért a könnyebb romantikus komédiák szereplőtípusai, így a színésznő vagy az otthon maradó anya sémáiban maradtak. Mégis működtek.

És elsősorban ezt gondolom erről a könyvről, és az értékelések többsége is erre fut ki. Hogy ez egy korrekt könyv. Jól van megírva. Működik. Izgalmas. Tele van feszültséggel, mert végig nem tudod meg, hogy mi lesz a könyv végén (sőt, tovább megyek, rendesen meglepődsz a végén, hogy mennyire elképzesztően kézenfekvően vezeti le az eddigiekből az írónő, és imádod, hogy mekkora csavart tett bele)… De nem lesz több. Őszintén meglepődnék, ha valaki számára ez volna a kedvenc könyv, de egynek érdemes elolvasni.

Ajánlom a könyvet, aű romantikus zsáner szeretőinek, ha valami többre vágynak, valamire, ami nem a klasszikus sémákra épít, van eleje, van közepe és van vége. Ajánlom a bizonytalan romantikus olvasóknak, akik kikacsintanának a műfajból, vagy akik épp be. Nagyon jó kapukönyv lehet mindkét irányba. Ajánlom azoknak, akik valami kényelmeset olvasnának, vagyis valamit, amibe bele lehet feledkezni, ha eltűnnél a világ elől, de nem feltétlenül figyelnéd végig mind a 400 oldalát. És ajánlom mindenkinek, akinek felkeltette az érdeklődését a bejegyzés.

Cate Woods: Bárcsak ismernélek!
Lettero, 2018
392. oldal
Így olvastam: Villamoson, meg 50-60 oldalas ülésekkel, kb. napi 100 oldalt haladtam, de meg lehetett volna jobban is küldeni.

Ennyi lettem volna mára. Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok. Ha olvastátok a könyvet, vagy bármivel kapcsolatban kérdésetek, kommentetek, megjegyzésetek volna, hagyjatok bátran kommentet. Az ünnepek után pedig érkezem a következő bejegyzésekkel.

Ha nem szeretnél lemaradni róluk, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra. Ha háttértartalmak is érdekelnek, vagy meglesnéd az advent alatt tartó #ugyanazaszeretet kampányt, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be nyugodtan instagramra.

És persze semmiképp ne feledjétek:

Könyvekkel a szivárványig!

(És persze áldott ünnepeket kívánok!)

Szilvió

Bálint Erika: Adj esélyt!

2018. december 14. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy új, magyar nyelvű, meleg témában utazó regényről fogunk beszélni, Bálint Erika néhány hete megjelent Adj esélyt! című könyvéről, amely egy nagyon erős történettel dolgozik, és fontos dolgokat vet fel a szülőségről, a gyermekségről és az elhagyottságról is. De nézzük bővebben:

adj_eselyt.JPG

Az Adj esélyt! cselekményét, egy múltbéli 13 évvel ezelőtti esemény adja meg, amihez képest a szereplők viszonyulnak valahogyan. Ez a cselekmény pedig az, hogy Adorján, a sebész elhagyta a feleségét, Évát, és a nyolcéves gyermekét, Tomit. Tovább borzolta a kedélyeket, hogy Adorján egy férfiért hagyta ott Évát és Tomit, és hogy nem jelentkezett, mint apa.

A könyv cselekménye viszont napjainkban játszódik. Egy zsúfolt napon kezdődik Budapest belvárosában, egy forgalmi dugó okozta balesetben, ahol Adorján látszólag meghúzta a felsőtestét, és találkozott egy sráccal, aki hasonlíthat Tomira. Később kiderül, hogy a srác nem Tomi, ez a kiderültek szerencsésebb része, és hogy Adorján halálos beteg, és pusztán hónapjai vannak hátra. És igen, ez valamelyest értelmezhető egyfajta klisés egymásratalálás regényként, de az írónő ennél alaposabb.

A regény a három főszereplőt követi. Őt, a környezetüket és az emlékeiket. És mindhárom nézőponthoz tartozik egy első szám első személyű, mélyre néző rész, és egy első szám harmadik személyű elbeszélés, ami inkább követi a szereplőt és a környezetüket. Adorján nézőpontjában ott van a kórház, ahol dolgozik, a betegség és az ügyvéd barátja, Ádám, aki támogatja őt. Tamás nézőpontjában osztoznak a barátai elsősorban, Éva nézőpontjában pedig nagyanyó a fontos mellékszereplő, aki valamelyest az írónő szócsöve. Nagyanyó tartja fent a kapcsolatot Adorjánnal, akivel elvágta Éva a kapcsolatot, és ő az, aki Évának folyamatosan mozgatja a lelkiismeretét.

És ha már alaposnak tartjuk az írónőt: ez leginkább az indítékokban jelenik meg. Éva megszégyenítve és megalázva érezte magát, amikor Adorján bejelentette, hogy elhagyja egy férfiért, és egyébként is elég homofób környezetben nő fel, amin persze túl fog, és túl kell lépnie. A sors majd úgy hozza. De hajlamosak vagyunk, és az elbeszélés egy pontja rátesz erre az olvasatra, Évát egy kielégítetlen picsának tartani. Sőt, ahogy telnek a napok az olvasás óta, egyre szimpatikusabb ez az olvasat.

Adorjánt Éva azzal fenyegette meg, mint a feltörekvő sebészt, hogy ha nem hagyja békén Tomit, akkor mindenkinek elmondja, hogy meleg a férje. És Adorján nem szerette volna ezt a kockázatot vállalni, akkor. Persze 13 évvel ezelőtt ez egy legitim döntésnek is tűnhetett, de nem kér felmentést Adorján ezért. És ez egy nagyon elfogadhatónak tűnő álláspont, különösen Éváéval szemben, aki úgy gondolja, nincs mi alól felmentést kérjen. Tomi folyamatos kérdezősködései elől Éva azt hazudta a fiának, hogy Adorján meghalt. Nyilván Tominak sem könnyű feldolgozni, hogy az apja él. Csak 13 éve nem nézett felé.
És ettől mind az egész egy nagyon könnyen olvasható, de állatira feszültséggel, suspens-zel teli regény.

De a feszültséghez hozzá tartozik az, hogy nem mindig működik, ha a konkrét sorokat, és nem a történetvezetést nézzük. Tele van olyan finomságokkal a regény, mint azzal, hogy egy kapcsolatból kell maradjon annyi, hogy tudjuk, mit szeret a másik, vagy például a piros székkel kapcsolatos epizódok is fontosak. De vannak olyan túlírtságok, minthogy a kanalak felszedik a főzelékterhüket a tányérról, vagy hogy a szomszéd házban a pusztulás milyen meghívós bált rendez. Ezeknél azt érzem, hogy a regény elvesztette a fókuszát. És el lehet mondani erről, hogy például a filmkultúrában jól tud kinézni, de nem működnek a regényben, nem lesz tétje.

A regény erőssége viszont, hogy rendkívül sok melegséggel kapcsolatos állítást mutat fel, amiknek különbözőek ugyan a legitimitása (és a szerző ezt is jól kiegyenlíti), de kétségkívül a mai társadalomban létező, melegséggel kapcsolatos narratívák. Ilyen az, hogy a melegség egyaránt lehet hálószobatitok, amihez senkinek semmi köze, és ezzel egyszerre lehet egy mozgalmár álláspont is legitim. Hangsúlyt fektet arra, hogy a melegséget ma is sokan betegségnek tartják. Reflektál arra a sztereotípiára, miszerint a melegek mind mocskos ágyakban fetrengenek az első szembejövővel, reflektál arra a KDNP közeli nézőpontra, ami szerint a melegség egy magtalan kapcsolat, aminek így nincs legitimitása. Reflektál arra, hogy a melegség feltételezése magyar utcákon is járva jelentheti azt, hogy megverhető vagy, hogy emberek szerint az, hogy valakire rásütjük, hogy meleg, az a legrosszabb címke, amit kaphat.
Ezzel kapcsolatban nagyon szerettem, és örültem, hogy szóba került még a gyűlöletbűncselekmény, ami jogilag lefektetve nagyobb büntetést von maga után, mint ha csak garázdaság történne. Lefordítva aktivistáról, ha bántódásod esik, és valószínűsíthetően azért, mert meleg vagy, akkor ott nem pusztán neked esik bántódásod, hanem a meleg közösségnek üzennek a támadók, és így egy megfélemlítő erejű, csoportellenes tevékenység áldozata vagy, azt a jog jobban elítéli.

És beszél minderről csak egy egyszerű történetben. Nem érzed azt, hogy te egy hiperérzékeny, társadalomra nyitott, alaposan átgondolt könyvet olvasol, csak beleveted magad a cselekménybe. Rendkívül olvasmányos, és fontos szövege lehet ez a magyar nyelvű szórakoztató irodalomnak, amit bátran merek ajánlani.

A kedvenc részem: Ez most para lesz, de Adorján motoros jelenete. Nagyon durván azt gondoltam a regény elején, hogy ő csak azért orvos, mert miért ne. És ott tétje lett ennek az egész szövegben, és szintén az van, hogy napok óta nem megy ki a fejemből, mert akkora Baszd meg!, és fantasztikusnak tartom, és én sem tettem volna másként.

 Ajánlom a könyvet olyanoknak, akik nem romantikus könyveket keresnek, és szívesen olvasnak valamit, ami ki van találva, mégis gördülékeny. Ajánlom azoknak, akik nyitottak egy első könyves magyar írónő regényére, és nem rettenti meg őket lehetséges szétírások. És ajánlom mindenkinek, aki gondolkodik a könyvön, vagy a poszt felkeltette az érdeklődését.

Bálint Erika: Adj esélyt!
Könyvmolyképző, 2018
296. oldal
Így olvastam: Három hosszabb ülésben, egy nap alatt. Rendkívül könnyen olvasható, ifjúsági nyelve van, olyan feszültségekkel, amik nem engedik elhagyni.

Köszönöm szépen, hogy velem tartottatok, és köszönöm Bálint Erikának a bizalmát, hogy elküldte nekem ezt a könyvet. Ha olvastátok már, vagy kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban. :)
És hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, addig keressétek a blogot facebookon háttértartalmakért és az ott zajló #ugyanazaszeretet kampány képeiért, vagy ha az érdekel, ki áll a blog mögött, keressetek bátran instagramon.

És semmiképp ne feledjétek a következő bejegyzésig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Kibeszélős #4 Amiket még jó volna idén elolvasni

2018. december 09. - Szilvió

Sziasztok,

arra gondoltam, hogy tavalyhoz hasonlóan idén is kitöltöm az Év végi pánik booktaget, de aztán rájöttem, hogy azok közül sok kérdésre nincs válaszom. Viszont néhány dolgot szeretnék elmondani, amire az a tag nem kérdez rá. Így most csak önkényesen beszélek azokról a könyvekről, amiket szeretném, ha még idén el tudnék olvasni, azokról, amiket biztosan el kell, és azokról, amikre sajnos idén már nem maradt idő, és ezt nagyon sajnálom.

kb.JPG

Kezdjük először azzal, ami biztosan lesz még:

Erdős Renée: A nagy sikoly
A könyv egy fantasztikus múlt századi modern nő regény. Az első magyar regény, ami tematizálja a női szexualitást. Nem feltétlenül jó könyv, de van egy olyan elképzelésem a könyvről, hogy ez egy esszéregény, amiben a magyar század eleji viszonyok és elképzelések mind tükröződnek. Van benne egy püspök, egy színésznő, aki önmegtartóztatásra adja a fejét, egy néni, aki aktív szexuális életet él, egy anya, egy özvegy, aki az özvegységnek áldozta az életét. És ők mind elmondják a véleményüket arról, hogy Dórának, a főszereplő lánynak még sosem volt orgazmusa, és nem élvezi a szexet. És erről fogok beadandót írni jövő hét péntekre.

Elizabeth Stone: Mondd, hogy ez a valóság!
A könyv egy magyar írónő meleg erotikus regénye, ami nemrég jelent meg a magyar könyvpiacon, és nem bírtam ki, hogy ne kérjek belőle recenziót, amint ráérek. Szeretném, ha decemberben még volna szó róla a blogon, és most kezdem is olvasni, amint ez kimegy. Eddig nagyon sokan azt mondták, hogy szeretik, és én is nagy várakozásokkal nézek elébe.

George Lakoff: Ne gondolj az elefántra!
A progresszív gondolkodás nélkülözhetetlen zsebkönyve
Szóval rá is térhetünk arra, hogy miért nem lesz hosszú ez a lista. Szakdolgozatot kell írnom, mert eléggé le vagyok maradva, és a decemberemet elsősorban az fogja meghatározni, hogy a szakdogámhoz olvasok. Áruházak szlogenjeit fogok elemezni kognitív nyelvészeti szempontból, és Lakoff a kognitív nyelvészet egyik irányadó figurája. Ő az amerikai bipoláris politikai kommunikációt vizsgálja. És ennek kapcsán olvasom.

Medvefelhő a város felett
A könyv kortárs amerikai indián költők antológia, amiben vannak nagyon jó és kevébé jó versek. Ősszel kezdtem el olvasni, és nem haladtam vele túl jól, de idén szeretném befejezni. A jó szövegek foglalkoznak a városi, civilizált ember és a hagyományos indián életforma feszültségéről, magáról az indiánságról… Sok témát érint, szerintem érdemes lehetett volna egy ilyen könyvet jobban kihegyezni az identitás tematikára, vagy én legalábbis erre számítottam.

Boldizsár Ildikó: Mesék a felnőtté válásról
A könyv egy mesegyűjtemény, valójában a felnövésről, a világ számos pontjáról. És nagyon jó ezt olvasni a szakirodalom mellett. Ez a könyv biztosan el lesz olvasva, mert óránként elolvasok ebből egyet minimum. Szeretem ezt a szöveggyűjteményt, és örülök, hogy kikölcsönöztem a könyvtárból.

Amik szeretném, ha lennének:

Ashley Woodfolk: Ami utánad maradt
A GABO Kiadó újdonsága, LMBT-vel kapcsolatos regény, és elvileg a gyászt dolgozza fel és tematizálja ifjúsági keretben. Mivel nem sokat tudok róla, ezért folyamatosan benne van a tudatomban, és szeretnék már túl lenni rajta, mert esz a fene. Na.

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit
A Fumax könyvhétre megjelent könyve, és könnyen lehet, hogy az első magyar nyelven megjelent, kifejezetten aszexuális regény. Nagyon rövid, és olyan kiválasztott gyermekekről szól, akik képesek világok között utazni, és ezért nehéz számukra létezni a világban, azok között, akik csak itt léteznek.
A könyves tartalomgyártás imádta, és én még kimardtam belőle, de nem szeretnék sokáig.

Naomi Alderman: A hatalom
Naomi Alderman regénye felforgatta a hazai és a nemzetközi könyvpiacot ezzel a matriarchális, nőközpontú társadalommal, amit felépít a regényében, és az év másik nagy kedvence, amit még szintén nem ismertem. A bejegyzés későbbi pontján lesz szó a harmadik ilyen könyvről is.

László Erika: Szerelmem, Krisztina
Pénteken, életemben először voltam a városi könyvtárban felhasználó szinten (eddig az egyetemit használtam), és ott találtam teljesen véletlenül ezt a regényt. 1998-ban jelent meg, leszbikus témában, az Európa Kiadó adta ki, és kíváncsi vagyok rá.

David Ogilvy: Egy reklámszakember vallomásai
David Ogilvy a nemzetközi reklámpiacon tényező, vagy legalábbis az volt. És írt egy fontos könyvet, elsősorban önmagáról, de azon keresztül a reklámpiacról, és jól működő mechanizmusokról. De elsősorban irodalmi alkotás, nem szakkönyv, és csak érdekességnek olvasnám el a szakdolgozatomhoz, ha megunom a tömény szövegeket. Ha nem is sikerül decemberben, akkor később mindenképp sorra kerül.

Susan Faludi: Előhívás
Már nagyon sok szó volt október vége óta erről a könyvről a blogon és a facebookon. Egy zsidó férfi élettörténetét dolgozza fel, aki kamaszkorában hamis nyilas keresztes karszalaggal megmenti a szüleit a budapesti lakásukban, majd emigrálnak az Egyesült Államokba, ahol a férfi később családot is alapít. A férfi veri a feleségét, és apának sem feltétlenül a legjobb, majd megöregedve nővé operáltatja magát. A lánya, Susan Faludi egy feminista Pulitzer-díjas újságíró, aki megírja nagysikerű könyvét az apjáról, ami végre magyarul is olvasható.
Könnyen lehet, hogy ez lesz az egyetlen könyv, a töménytelen szakirodalom mellett, amit hazaviszek karácsonyi szünetre, hogy ezt elolvassam végre.

És végezetül, amikre valószínűleg nem lesz időm:

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Evelyn egy színésznő, aki már nem dolgozik, és elzárkózott az emberek elől. Aztán egyszercsak ad egy életinterjút egy újságírónőnek. Szintén fantasztikus könyvnek tartják nagyon sokan, és nekem év végére sikerült beszereznem, és azt hiszem nem marad erre időm. De jövőre mindenképp.

Azt hittem visszafogottabb lesz a lista, mégis azt látom, hogy 10 könyv van rajta, mint olvasmányterv. Mivel főleg most szakirodalmat olvasok, ezért nem leszek szomorú, hogyha ezeket a könyveket sem sikerül kiolvasni, de jó így összeszedve olvasni a gondolataimat és a terveimet.

Érdekel, hogy ti mit gondoltok ezekről a könyvekről, mit olvastatok még az év végén, esetleg van-e bárki, aki még a szakdolgozattal szív most… Ilyenek, ezeket írjátok meg kommentben. :)

Hamarosan érkezem a következő bejegyzéssel, de addig bátran lessetek be facebookra, ahol fut az #ugyanazaszeretet kampány, egyenesen karácsonyra állítva, illetve igyekszem más, folyamatos háttértartalmakkal is érkezni ott is. Ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledd:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

David Levithan: Hold me Closer - Engedj közelebb!

2018. december 06. - Szilvió

Sziasztok,

a mai bejegyzésben egy spin off könyvről fogunk beszélni. Méghozzá a Will & Will, Egy név, két sors című könyv megszeretett Mini Cooperének csodálatos és kevésbé csodálatos életét tekinthetjük végig, a születésétől, egészen az eredeti könyv zárását adó előadás végégig. Egészen pontosan addig.

engedj_kozelebb.JPG

covers_370132.jpg

Merthogy ez a könyv egy színdarabnak a szövegkönyve, és rendezői füzete, és a szíve, lelke. És ezt a színdarabot Mini, a kövér meleg srác írja, magáról, és ő rendezi, és az iskolai előadásban a főszerepet is ő alakítja. Így elvárjuk, hogy sok-sok nagy, teátrális mozzanattal teli, igazi szeretni való, ámde annál gagyibb tini musicalt kapjunk, amit a könyv hiánytalanul leszállít nekünk.

tumblr_myc1cues8l1rnaadqo2_400.gif

Az első felvonásban Mini életének az első szakaszából nézhetünk jeleneteket. A születésétől a coming outjaiig (itt először az előbújás szót használtam, aztán átolvasva rájöttem, hogy a születés kontextusában ez nem annyira volna jó, aztán többedik átolvasásra arra jutottam, hogy ezt a kulisszatitkot itt hagyom zárójelben), vagy ahogy ő fogalmaz, megnézhetjük, hogy a nagy meleg hernyóból a teljes átalakulás, imádom, hogy ez a biológiai neve a rovarok fejlődésének, utolsó fázisában hogyan bújik elő a nagy meleg pillangó.

Ilyennek születtem,
nagydarab vagyok, és meleg,

szükségtelen boncolgatni,
hogyan lett belőlem meleg.

Csak lett. Így született. A kis magánmitológiája szerint már énekelve.

És az első felvonásban a melegség tényét tematizálja. Nagyon megvilágítóan kimondja, hogy nekünk melegeknek először magunknak kell előbújnunk, vagy hogy meg kell tanulnunk magunknak lenni, ami tök evidens, de tényleg meg kell szokni, ki kell tapasztalni, hogy milyen melegként és "te"-ként létezni. És közben beszél arról, hogy nem kell minden férfinek a melegekről félnie, különösen a sport után lévő, csatakos, izzadt fiúknak nem, és azt is elmeséli, hogy mégsem emiatt hagyta ott a sportot, hanem a színház miatt, mert egyidőben volt a két iskolai foglalkozás. Mesél még Lyndáról a menő leszbikus bébiszitterről, aki előrevetíti Mini folytonos szerelmi csalódásait, és aki az Inkább boldog bébiszitteréhez hasonlóan folyton visszatér a színpadra, jó tanácsokat adni. És mesél a szülőkről, és az elfogadásról, és a gyermekük féltéséről:

Lehet, hogy szaladnod előbb kell majd, minthogy megtanulsz lépni.

Aztán a második felvonásban elég erősen kezd. felvonultatja az exeit, az exek parádéján, majd végig nézzük, hogy  kik hogyan alakították Mini életét a könyv története végéig. Megismerjük az első randi téteket nem ismerő izgalmát, amikor még nem érték csalódások, még nem szakított, még nincs exe, majd belemegy egy sokunk által talán ismert „nincs bennünk sok közös, de meleg vagyunk” helyzeten alapuló kapcsolatba, és énekel róluk, és gondolkozik, és mesél, és énekel. A srácokról.s a sztori sokszor érdekesebb, mint valójában a srácok.

És ez így van. Mert ez egy musical. És nem az a Andew Lloyd Webberes, hanem gagyi, olyan igazi kamaszoknak való. De hamisíthatatlanul Minis. Vagyis rendkívül nagyszabású és rendkívül meleg. Szélsőséges skálán mozog az előadás a drámai és a vígjátéki hatások között, és már-már dilettáns módon hatásvadászok, amivel jó paródiáját adja a műfajnak. Külön érdemes itt megemelni, hogy egy ponton a szex maga is szóba kerül, ami pozitív volna, viszont annyira teátrális és közhelyes, hogy az elmesélhetetlen. Reflektál arra, hogy a musical eredendően nem a kövér fiúkat népszerűsíti, és arra is, hogy a nők és a melegek teszik ki a musical előadások közönségének 98%-át. Az utóbbi különösen vicces volt, és felidézi bennem, amit Augusten Burroughs ír a Kiszáradvában:

Ezért kell meleg elvonóra jönni. Az emberek itt értékelik a drámát.

Ugyanakkor, és a félreértések elkerülése végett azt hiszem érdemes elmondani, hogy ez nem az a klasszikus színdarab, amit azért írt valaki, hogy ő vagy más azt később előadja. (Más kérdés, hogy ezt a 20. századi dráma már rég nem várja el, sőt.) Bár a díszlet és a darab maga megvalósítható volna, a leírások az igazi kincsei a szövegnek:

A Minit alakító színész ne felejtse el, hogy én a randizást nagyon akartam.

Veres Attila, sci-fi, fantasy író forgatókönyveket is ír, és arról mesélt nemrég, a szegedi könyvbemutatóján, hogy a forgatókönyvekben vannak az akció és a diskurzus részek, és nincs benne, hogy mit akar, mit gondol, mit érez a szereplő, hanem csak a cselekvési terv, és ez a könyv ennek a gyakorlatnak az antitézise leginkább, ilyen leírásokkal:

Mini visszafordul Willhez. Tisztázzuk: Will nem áll készen, hogy elfogadja a vigaszt. Mini azonban erről mit sem sejt. Mini fejében ugyanis a dolgok a következőképpen működnek — cukin találkozunk, végig cukik maradunk, aztán cuki módon szeretjük egymást az idők végezetéig, ámen.

Rendező legyen a talpán, aki ezt kihozza a színész metanyelvi jeleiből. De tényleg azt gondolom, hogy ez nem lehetett célja David Levithannak.

Kedvenc részem: Rögtön az elején:

A reflektorfénnyel kapcsolatban még egy fontos közlendőm van: bele kell lépni. Ez a mozzanat megkerülhetetlen.

Végezetül ajánlom ezt a könyvet elsősorban azoknak, akik már megszerették Mini Coopert a Will & Willben, mert egyébként rendkívül tömény. Ajánlom azoknak, akik nyitottak valami túlzottan és szélsőségesen másra, miközben minden ismerős lett, csak felnagyította őket Mini. Hatalmasra. És ajánlom mindenkinek, aki nem mer kilépni a reflektorfénybe. Ők azt hiszem nagyon fogják szeretni ezt a tömény szeretetbombát.

David Levithan: Hold me Closer - Engedj közelebb!
Maxim, Dream válogatás, 2015.
232. oldal
Így olvastam: Nagy betűk, drámaszerű középre tördelés, és nagy közök, könnyű ifjúsági nyelv, egy délután két kávé között sikerült.

Ennyi lettem volna mára, köszönöm szépen, hogy velem tartottatok.

Ha van valamilyen kérdésetek, megjegyzésetek, várlak titeket a komment szekcióban. Ha nem szeretnél lemaradni a hamarosan érkező következő posztról, kattints a jobb felső sarokban található KÖVETÉS gombra, ha háttértartalmak is érdekelnek, less be hozzám facebookra, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, az instagram a te fórumod. :)

Hamarosan érkezem a következő poszttal, de addig se feledd:

Könyvekkel a szivárványig: Szilvió

2018 novemberi summa

2018. december 01. - Szilvió

Sziasztok,

bár mindjárt itt az év vége (már itt van), és belevetjük magunkat az adventi készülődésbe (már bele vagyunk vetve), vagy forralt borral öntjük le a szokásos év végi pánikunkat (már le is van öntve), nem felejtettük el, hogy itt ment el mellettünk a november vége, ami annyit tesz: Ideje jellemezni, hogy mi történt az elmúlt egy hónapban. Mi az a 14 könyv, amit sikerült befejezni, mi az a 12 könyv, amivel gazdagodott a polcom, és mi is történt a blogon, amitől hat bejegyzés volt a hónapban.

novemberi.JPG

De kezdjük az elején. Januárban megígértem, hogy elsősorban a polcomról fogok olvasni, tehát ehhez nem is kell könyvet venni. Ezt szerintem már másnap arra mérsékeltem, hogy nem kell könyvet venni, hacsak nincs rajta nagy kedvezmény. Nos, ez így lett kompatibilis az életemmel. Számokban ez most 12 könyvet jelent, és címekben pedig mindjárt kiderül:

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
A Kossuth Kiadói Csoport hatalmas akciózásokba kezdett október végén, és ennek a realizációja ez a könyv. Nagyon régóta szemeztem vele, mert tudni lehet róla, hogy egy nagyon különc, pontos időrend szerint beosztott, szociálisan alulfejlett lányról van szó benne, ami érdekesen hangzik. Elolvasva egyrészt egy nagyon váratlan élettörténetet kapunk, tele pszichológiai, mentális problémákkal, és esetlenségekkel. Ez a könyv egyszerre tud mély és bájos lenni. És fantasztikusan adagolja az információt. Egy vastagabb könyvről van szó, de fogynak az oldalak alatta.

Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve: a bujaságtól az erényig
Az Alexandra új meleg történelmi kalandsorozatának az első darabja ez, amiben a középkorba találjuk magunkat, egy nagy Európai grand tour keretein belül egy nemesi család ivadékának főszereplésével. Még nem olvastam, és egy picit tartok is tőle, mert kiesik a zsáneremből… De majd kiderül.

Szederkényi Olga (szerk.): És boldogan éltek?
Az És boldogan éltek? egy meseantológia, ami nem való gyerekeknek. Ez a könyv ismert és elismert magyar szerzőnők mesefolytatásait tartalmazza, amikben kiderül, hogy a meseszereplő hölgyek nem élnek boldogan, amíg meg nem halnak. Nagyon érdekesen nyúltak a passzív hercegnő szerepekhez is, de az én személyes kedvencem például a korábbi ismereteitől szabadulni nem tudó Alice, vagy Dorothy volt, illetve nagyon szerettem Pöttyös Pannát, aki visszatalál a Pannasághoz, és egy talán már közhelyes, de fontos üzenetet közvetít (mint a mesék általában) a felnövésről.

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
A Ne bántsátok a feketerigót! egy antikváriumi szerzemény. Alapvetően nagyon fontos olvasmánya ez az afroamerikai polgárjogi mozgalomnak, de mivel én nem ebben a kultúrában olvasom, ezért nekem inkább a gyermeknézőpont tisztasága, és az ember melletti eredendő kitartás, és az emberek közötti széthúzás érthetetlensége ragadott meg még középiskolában. Nagyon nagy hatással volt rám, és sokszor voltam eddig nem messze tőle, hogy be is szerezzem, most viszont már van saját példányom, olcsóbban, korábbi kiadásban. Yeah.

David Foster Wallace: Végtelen tréfa
A könyvet a hipszterbibliaként emlegetik, vagy az új Útonként. És nagyon sokan várták, merthogy nagyon reflektál az eggyel előttem élő generációra. Ezer oldalas, és a Jelenkor Kiadó nagy dobása, amit jegyzettámogatással negyed áron beszerezem. Éljen az egyetem! Diploma utáni jutalom lesz az olvasása.

Terék Anna: Halott nők
Ez egy verseskötet. Egy fantasztikus. Öt nőt követ végig, vagy öt nő monológjait jegyzi, akik halottak, vagyis nem teljesen, van olyan, aki nem halott, csak nem nevezhető életnek, van olyan, aki tényleg halott, van olyan, aki az öngyilkossága idejében ír… És ettől ez egy nagyon sötét gondolatfolyam lesz, ami letehetetlen és bivalyerős. Ez az öt nő megéli a délszláv háborút, beszél a családról és a szeretetről csak úgy, és mindent elmondd a nőiségről és az emberségről. Nagyon friss olvasmányom, és óriási élmény volt. Ráadásul tegnap volt bemutatója Terék Annának Szegeden, amiben az új könyvéről is beszélt, ami érkezik még majd, és az apja halálát, az apja és az ő viszonyát tárja fel, és a felolvasás alapján nagyon erős kötet lesz az is. És közben Terék Anna rettenetesen aranyos és kedves és szuper… Szóval olvassátok ezt a könyvet, mert nagyon jó.

 Bakró-Nagy Marianne (szerk.): Okok és okozat
Bakró-Nagy Marianne tanított az egyetemen, elsősorban a finnugorisztikával és a fonetikával foglalkozik, de én például a nyelvészet más tudományokkal való kapcsolatáról szóló óráját vettem fel. Egy nagyon kedves, mosolygós, polgári hölgyről van szó, aki remekül ad elő, és aki nagyon jó szövegeket válogatott egybe a tanulmánykötetbe, ami a finnugorisztikát nem mint bizonyítandó tudományt vizsgál, hanem mint valamit, amivel a filozófiának, történelemtudománynak, politikának valahogy viszonyulnia kellett. Eddig nagyon szerettem a könyvet, de még nem fejeztem be.

Naomi Alderman: A hatalom
Naomi Alderman Engedetlenség című könyvéről nemrég írtam bejegyzést, amiben nagyon szerettem a könyvet, és kíváncsi voltam a korábban kiadott és nagy port kavart könyvére is, ami a hazai könyves tartalomgyártást is megosztotta. Amiért konkrétan most vettem meg, hogy részt vettem a Próza Nostra Irodalmi Estek második szegedi alkalmán, ahol A szolgálólány meséi mellett erről a könyvről is szó volt a női sience fiction víziói kapcsán. Remélem még egy idei olvasásba belefér a könyv.

Hans Cristian Andersen: Mesék
Ez az, aminek tűnik. A Libri karácsonyi könyve, amit szép, jól illusztrált Andersen meséket tartalmaz, amiket mindenki szeret. Én is. :)

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
A könyv egy fikciós színésznőnek az életrajza, amiben szerette a férfiakat, és a fülszöveg sejtetése alapján egyéb dolgok miatt is izgalmas. Az év egy másik nagy hájpot kapott könyve, amire kíváncsi voltam, és a Lettero Kiadó nagyvonalú, 50%-os black friday akciójában megszereztem magamnak a következő két könyvvel együtt.

Charity Norman: Luke Livingstone titkos élete
Luke Livingstone házas, gyermekei is vannak, de nem tudja elfojtani magában a transzneműségét, ahogy ő azt korábban képzelte. Ennyit tudok róla, de érdekes, talán fontos könyvnek is tűnik, várom, hogy időm jusson rá.

Cate Woods: Bárcsak ismernélek
Erről a könyvről tudok a legkevesebbet. Idei megjelenés és LMBT is lesz. Viszont most olvasom.

Ezt a 12 könyvet sikerült beszereznem a hónapban, ami számomra egy siker, bár 8 alatt volt a cél, de hát mit tehet az ember. De szerencsére többet már frissen olvastam, és az októberi summából is ismerős lehet egy-két könyv az olvasmányok közül:

Nick Hornby: A Meztelen Juliet
Ez a könyv fantasztikusan vicces. Egy unalmas angliai kisvárosi életet élő nő és a férje rajong egy zenészért, akit kb. senki nem ismer, és akiről 20 éve senki nem tud semmit. Aztán egyik napról a másikra megjelenik egy cd tőle, ami a korábbi, Juliet című lemezének a félkész dalait tartalmazza. A férj imádja és szétszereti a blogján, a nő pedig nem, de ő is megírja a magáét. És a nőnek ír egy e-mailt a zenész, és együtt rájönnek, hogy van 15-20 nagyon csúnyán elbaszott évük. És az egész baromi vicces és olvasmányos, a film pedig mindezt fantasztikusan adaptálta.

Baranyai Ákos – Angyalosi Eszter: Wonderland
Nagyon régóta pakolgattam ezt a könyvet, és most végre rászántam magam (erről írtam is), és nagyon jól tettem, hogy így van. Egy, talán ifjúsági, magyar szerzőtől, magyar környezetben a magyar zenei életről. Arról, hogy egy két fős zenekar kijön a garázsból, majd nagyobbra duzzadva felszántják a zenei fesztiválokat, és megcsinálják a tutit. De a két fő lehet, hogy barátságból alakul, de hogy változik ez többnél, hogy alakulnak át az ember igényei szerint a kapcsolatok, mi a profiság ára, milyen lehetséges utakat lehet bejárni a zenében. Van hely ebben a könyvben foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, és foglalkoznak is. Szerettem.

Szederkényi Olga (szerk.): És boldogan éltek?
Fent írtam róla.

Kubinszky Viktor: Foglaltház
Kubinszky Viktor meg akarta írni a drogos Budapest igazán lecsúszott szeletét, és sikerült is. Csak valahogy elvitte a forma. Valószínűleg az volt a célja, hogy elidegenítsen, és ez sikerült is. Egy érdekes olvasás volt a függőségről és a saját magunk kicsinálásáról, de semmiképp nem volt jó, sem esztétikai sem emberi értelemben… Szívesen olvasnék erről befogadhatóbban.

Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni
Neszlár Sánor futott 1111+100 km-t, és minden kilométeréhez írt egy mondatot. Ez a tárgya a könyvnek, és ez egy menő konstrukció volt. Működött. Persze idegesítő volt néha, hogy az utolsó mondat az 50 egységben már-már néha feldolgozhatatlanul hosszú (és ez kiszámíthatóva is tette a kötetet, lehet, hogy én nem oda szerkesztettem volna őket), vagy nem mindig működött egy mondatba sűrítve minden. De inkább pozitív véleménnyel vagyok a könyvről. Sőt, néha még menőnek is tartom. Nem vagyok becsapva, jó annyira, mint a cím.

Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán – A test angyala
Ez a könyv kicsinált megint, de fantasztikus. A könyv, amiben felmerülhet a kérdés, hogy valaki egészen a földig esett-e, vagy random megtudhatjuk, mikor indult be a fűtési szezon. Egyrészt nagyon erősen reflektál a klasszikus romantikus ponyvára, másrészt pedig az elsősorban drámákból ismert eltúlzott párbeszédre, amiben el kell mondani háttér információkat (nem a regényből példa: Hogy van édesapánk, az öreg gyógyszerész?).
Kedvenc idézetem:

Még sokáig birkózott hasadt lelkének két fele egymással, majd szokása szerint alaposan kezet mosott, és a munkaidő végeztével emelt fővel, földalatti és gyalog érintésével egyenesen hazasietett.

Polona Glavan: Éjszaka Európában
Polona Glaven fordította le szlovénre a Ne bántsátok a feketerigót! De ez tök véletlen. Könyvfesztiválon vettem, és szintén régóta pakoltam, és most, hogy betelt a polcom, elkezdtem válogatani, mi érdekel nagyon, és mi kevésbé, és a kevésbé érdeklőeket olvasni kezdtem, hogy ne foglalják a helyet, ha nem tartom őket annyira jónak. És ez a könyv feljött a lehet, hogy marad részre. A könyv fejezeteiben egy-egy éjszaka történetét meséli el, olyan fiatalokkal egy-egy vonatfülkében Párizs és Brüsszel között, akik a nyáron be akarják járni Európát. Rajtuk keresztül kapunk kalandot és bulit a generációnkból, az egészet megspékelve némi rablással vagy abortusszal. Klassz szövegek ezek, amik működnek egymástól függetlenül, de valami halvány összefésülésük is van, vagy lehet. Rosszabbra számítottam sokkal, nagyon hozott egy fiatal, szabadszellemű olvasmányélményt a könyv.

Juhász Tibor: Salgó blues
Juhász Tibor könyve középpontjában Salgótarján áll, mint valami posztszocialista városmaradvány, a maga kocsmájával és Puskás plakátjával, a maga alkoholistájával, a maga toronyházával és a maga öngyilkosaival. Nagyon hiteles dohányszemcsés várost kontsruál az író a novellák mögé és én szeretem ezt a tájjá váló posztszocialista regisztráló prózát. Működött.

Kertész Imre: Az angol lobogó
Kertész Imre elmesél egy történetet. Mondhatnánk. Csakhogy nem tudja hol kezdhető el egy történet, mert ez végülis nagyon filozofikus dolog. Aztán az utolsó oldalon kiderül, mi az az angol lobogó, mellesleg. Egy halál lényegtelen valami. És egy darab szarnak érzem magam, mert nem szeretem Kertész Imrét, és nem akarok azok közé tartozni, akik között menő nem szeretni őt, mert nem menő, csak nem szerettem. Nem tudom, hogy volt-e már ennél nagyobb önutálatom könyv kapcsán. Kötelező volt.

Fenyvesi Orsolya: A látvány / Kommentárok meg nem írt versekhez
Fenyvesi Orsolya kötete érdekesnek tűnt. Furcsa volt, hogy ezek a versek, töredékek nem feltétlenül működtek, érdekes, hogy nem mindig feltétlenül egyértelmű a kapcsolat a vers és kommentár között. Érdekes volt, hogy a bal oldali lapokon álltak a meg nem írt versek (mit jelent egyáltalán a meg nem írtság), és szerettem, hogy nagyon sokféle szövegegymánutániságot enged meg a kötet, és szerettem, hogy egy picit magamra voltam hagyva. De ha valakit szoktatnék a kortárs líra (líra ez?) olvasáshoz, biztosan nem ezzel a kötettel kezdeném.

Erin McCohan: Szerelem és más fura szavak
Ez a könyv borzalmas. Van egy lány. Okos. Baromira. Boldog családban él, ezt mondjuk szerettem benne. Túl sokszor kapta meg, hogy ő igazából még kicsi, és nem érti a szerelmet, ezért megpróbálja megérteni. Ami egy vicces és kedves kontextust tud adni egy jó regényhez. Mindemellett szuperül mutatja be azt a regény és főhős gondolkodása, hogy milyen szociális helyzetekhez kénytelen alkalmazkodni a nyelvünk. Az iskolában, a tanárokkal, a többiekkel, az egyetemen, otthon, új emberrel… Fantasztikus. Végig simogatta a nyelvész lelkemet. És közben valahol nagyon elcsúszott irracionálisba regény cselekménye, és az egész menthetetlenné vált, mert olyan vadabbnál vadabb dolgok történtek indokolatlanul, és halál random, hogy az elmondhatatlan, majd a szeretet, paff, mindent megoldott. Basszus. Egy jó ifjúsági. Lehetett volna. Amit nagyon szerettem. Volna.

Jean Mattern: Király Fürdő
És akkor a másik véglet. Mert ez a könyv meg fantasztikus. Úr isten. Nagyon. És semmi nem determinálja, hogy az lett, de wow. És azt mondják, hogy a folytatása még jobb. Basszus. Szóval van egy férfi, aki elhagy egy nőt, amikor terhes lesz. Aztán bánja. És kapunk egy fantasztikus egzisztenciális problémát, és kapunk egy történelmi kontextust, amiből érthető (?), nem azt hiszem nem az értető lesz a jó szó, mert otthagyni a gyermeked anyját magára, terhesen mégsem érthető, de hogy legitim lesz. És persze ítélkezünk, és az a szuper benne, hogy nem akarja bebizonyítani, hogy az ítéletünk helytelen volna. Csak mutat valamit a múltjából. Valamit, ami sokféleképpen értelmezhető, és amiről nekem határozott értelmezésem van. Nagyon szerettem, pedig féltem, mert a szerző Szeptember című regénye (itt írtam róla) nem fogott meg annyira.

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Már fent írtam róla. 

Terék Anna: Halott nők
Már fent írtam róla.

És most nézzük kategóriák szerint:

Szépirodalmi kötelező, egyetemre: A test angyala, Az angol lobogó
Kortárs szépirodalmi próza: És boldogan éltek?, Egy ács nevelt fiának lenni, Foglaltház, Salgó blues
Szórakoztató: A Meztelen Juilet, Wonderland, Éjszaka Európában, A látvány – kommentárok meg nem írt versekhez, Szerelem és más furcsa szavak, Király Fürdő, Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Nem angol, magyar anyanyelvű: Éjszaka Európában, Király Fürdő
Friss megjelenés: És boldogan éltek?, Egy ács nevelt fiának lenni, Salgó blues, Elenor Oliphant köszöni, jól van, A látvány – Kommentárok meg nem írt versekhez

És akkor gyorsan nézzük a hónapot:
Két értékeléssel jöttem ki, Naomi Alderman: Engedetlenség című könyvével, és Jean Mattern: Szeptember című könyvével. Ez egy jó átlagnak tűnik a korábbi hónapok tükrében, bár nyilván lehetne jobb. Mellette volt két Kibeszélős rész. Mindkettőt szerettem, mert hirtelen jutottak eszembe, hogy ezekről jó volna írni nektek. Tudom, hogy még van hová fejlődni itt, de tetszik az a blogos forma, ami elindult az oldalon ezekkel a bejegyzésekkel. És a listázós fül is bővült egy bejegyzéssel, arról, hogy miért fontos szöveg szerintem a Simon és a homo sapiens lobbi. Ezt szintén szerettem összeállítani. A november számomra inkább az ámokfutás időszaka volt, és ezt érzem… de valahová menni kell.

Decemberben picit visszatekintünk arra, milyen volt ez az év, akár olvasások, megjelenések tekintetében, facebookon karácsonyra készülődünk az #ugyanazaszeretet kampány keretében, ami ma el is indul, és igyekszem jönni értékeléssel, egy már kész van, valamit olvasok… Szóval valahogy biztosan lesz.

Ha nem szeretnétek lemaradni, kattinstatok a jobb felső sarokban található követés gombra. Ha háttértartalmak vagy a kampány érdekel, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, lessetek be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledjétek a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió