Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

Novemberi summa

2018. december 01. - Szilvió

Sziasztok,

bár mindjárt itt az év vége (már itt van), és belevetjük magunkat az adventi készülődésbe (már bele vagyunk vetve), vagy forralt borral öntjük le a szokásos év végi pánikunkat (már le is van öntve), nem felejtettük el, hogy itt ment el mellettünk a november vége, ami annyit tesz: Ideje jellemezni, hogy mi történt az elmúlt egy hónapban. Mi az a 14 könyv, amit sikerült befejezni, mi az a 12 könyv, amivel gazdagodott a polcom, és mi is történt a blogon, amitől hat bejegyzés volt a hónapban.

novemberi.JPG

De kezdjük az elején. Januárban megígértem, hogy elsősorban a polcomról fogok olvasni, tehát ehhez nem is kell könyvet venni. Ezt szerintem már másnap arra mérsékeltem, hogy nem kell könyvet venni, hacsak nincs rajta nagy kedvezmény. Nos, ez így lett kompatibilis az életemmel. Számokban ez most 12 könyvet jelent, és címekben pedig mindjárt kiderül:

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
A Kossuth Kiadói Csoport hatalmas akciózásokba kezdett október végén, és ennek a realizációja ez a könyv. Nagyon régóta szemeztem vele, mert tudni lehet róla, hogy egy nagyon különc, pontos időrend szerint beosztott, szociálisan alulfejlett lányról van szó benne, ami érdekesen hangzik. Elolvasva egyrészt egy nagyon váratlan élettörténetet kapunk, tele pszichológiai, mentális problémákkal, és esetlenségekkel. Ez a könyv egyszerre tud mély és bájos lenni. És fantasztikusan adagolja az információt. Egy vastagabb könyvről van szó, de fogynak az oldalak alatta.

Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve: a bujaságtól az erényig
Az Alexandra új meleg történelmi kalandsorozatának az első darabja ez, amiben a középkorba találjuk magunkat, egy nagy Európai grand tour keretein belül egy nemesi család ivadékának főszereplésével. Még nem olvastam, és egy picit tartok is tőle, mert kiesik a zsáneremből… De majd kiderül.

Szederkényi Olga (szerk.): És boldogan éltek?
Az És boldogan éltek? egy meseantológia, ami nem való gyerekeknek. Ez a könyv ismert és elismert magyar szerzőnők mesefolytatásait tartalmazza, amikben kiderül, hogy a meseszereplő hölgyek nem élnek boldogan, amíg meg nem halnak. Nagyon érdekesen nyúltak a passzív hercegnő szerepekhez is, de az én személyes kedvencem például a korábbi ismereteitől szabadulni nem tudó Alice, vagy Dorothy volt, illetve nagyon szerettem Pöttyös Pannát, aki visszatalál a Pannasághoz, és egy talán már közhelyes, de fontos üzenetet közvetít (mint a mesék általában) a felnövésről.

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
A Ne bántsátok a feketerigót! egy antikváriumi szerzemény. Alapvetően nagyon fontos olvasmánya ez az afroamerikai polgárjogi mozgalomnak, de mivel én nem ebben a kultúrában olvasom, ezért nekem inkább a gyermeknézőpont tisztasága, és az ember melletti eredendő kitartás, és az emberek közötti széthúzás érthetetlensége ragadott meg még középiskolában. Nagyon nagy hatással volt rám, és sokszor voltam eddig nem messze tőle, hogy be is szerezzem, most viszont már van saját példányom, olcsóbban, korábbi kiadásban. Yeah.

David Foster Wallace: Végtelen tréfa
A könyvet a hipszterbibliaként emlegetik, vagy az új Útonként. És nagyon sokan várták, merthogy nagyon reflektál az eggyel előttem élő generációra. Ezer oldalas, és a Jelenkor Kiadó nagy dobása, amit jegyzettámogatással negyed áron beszerezem. Éljen az egyetem! Diploma utáni jutalom lesz az olvasása.

Terék Anna: Halott nők
Ez egy verseskötet. Egy fantasztikus. Öt nőt követ végig, vagy öt nő monológjait jegyzi, akik halottak, vagyis nem teljesen, van olyan, aki nem halott, csak nem nevezhető életnek, van olyan, aki tényleg halott, van olyan, aki az öngyilkossága idejében ír… És ettől ez egy nagyon sötét gondolatfolyam lesz, ami letehetetlen és bivalyerős. Ez az öt nő megéli a délszláv háborút, beszél a családról és a szeretetről csak úgy, és mindent elmondd a nőiségről és az emberségről. Nagyon friss olvasmányom, és óriási élmény volt. Ráadásul tegnap volt bemutatója Terék Annának Szegeden, amiben az új könyvéről is beszélt, ami érkezik még majd, és az apja halálát, az apja és az ő viszonyát tárja fel, és a felolvasás alapján nagyon erős kötet lesz az is. És közben Terék Anna rettenetesen aranyos és kedves és szuper… Szóval olvassátok ezt a könyvet, mert nagyon jó.

 Bakró-Nagy Marianne (szerk.): Okok és okozat
Bakró-Nagy Marianne tanított az egyetemen, elsősorban a finnugorisztikával és a fonetikával foglalkozik, de én például a nyelvészet más tudományokkal való kapcsolatáról szóló óráját vettem fel. Egy nagyon kedves, mosolygós, polgári hölgyről van szó, aki remekül ad elő, és aki nagyon jó szövegeket válogatott egybe a tanulmánykötetbe, ami a finnugorisztikát nem mint bizonyítandó tudományt vizsgál, hanem mint valamit, amivel a filozófiának, történelemtudománynak, politikának valahogy viszonyulnia kellett. Eddig nagyon szerettem a könyvet, de még nem fejeztem be.

Naomi Alderman: A hatalom
Naomi Alderman Engedetlenség című könyvéről nemrég írtam bejegyzést, amiben nagyon szerettem a könyvet, és kíváncsi voltam a korábban kiadott és nagy port kavart könyvére is, ami a hazai könyves tartalomgyártást is megosztotta. Amiért konkrétan most vettem meg, hogy részt vettem a Próza Nostra Irodalmi Estek második szegedi alkalmán, ahol A szolgálólány meséi mellett erről a könyvről is szó volt a női sience fiction víziói kapcsán. Remélem még egy idei olvasásba belefér a könyv.

Hans Cristian Andersen: Mesék
Ez az, aminek tűnik. A Libri karácsonyi könyve, amit szép, jól illusztrált Andersen meséket tartalmaz, amiket mindenki szeret. Én is. :)

Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
A könyv egy fikciós színésznőnek az életrajza, amiben szerette a férfiakat, és a fülszöveg sejtetése alapján egyéb dolgok miatt is izgalmas. Az év egy másik nagy hájpot kapott könyve, amire kíváncsi voltam, és a Lettero Kiadó nagyvonalú, 50%-os black friday akciójában megszereztem magamnak a következő két könyvvel együtt.

Charity Norman: Luke Livingstone titkos élete
Luke Livingstone házas, gyermekei is vannak, de nem tudja elfojtani magában a transzneműségét, ahogy ő azt korábban képzelte. Ennyit tudok róla, de érdekes, talán fontos könyvnek is tűnik, várom, hogy időm jusson rá.

Cate Woods: Bárcsak ismernélek
Erről a könyvről tudok a legkevesebbet. Idei megjelenés és LMBT is lesz. Viszont most olvasom.

Ezt a 12 könyvet sikerült beszereznem a hónapban, ami számomra egy siker, bár 8 alatt volt a cél, de hát mit tehet az ember. De szerencsére többet már frissen olvastam, és az októberi summából is ismerős lehet egy-két könyv az olvasmányok közül:

Nick Hornby: A Meztelen Juliet
Ez a könyv fantasztikusan vicces. Egy unalmas angliai kisvárosi életet élő nő és a férje rajong egy zenészért, akit kb. senki nem ismer, és akiről 20 éve senki nem tud semmit. Aztán egyik napról a másikra megjelenik egy cd tőle, ami a korábbi, Juliet című lemezének a félkész dalait tartalmazza. A férj imádja és szétszereti a blogján, a nő pedig nem, de ő is megírja a magáét. És a nőnek ír egy e-mailt a zenész, és együtt rájönnek, hogy van 15-20 nagyon csúnyán elbaszott évük. És az egész baromi vicces és olvasmányos, a film pedig mindezt fantasztikusan adaptálta.

Baranyai Ákos – Angyalosi Eszter: Wonderland
Nagyon régóta pakolgattam ezt a könyvet, és most végre rászántam magam (erről írtam is), és nagyon jól tettem, hogy így van. Egy, talán ifjúsági, magyar szerzőtől, magyar környezetben a magyar zenei életről. Arról, hogy egy két fős zenekar kijön a garázsból, majd nagyobbra duzzadva felszántják a zenei fesztiválokat, és megcsinálják a tutit. De a két fő lehet, hogy barátságból alakul, de hogy változik ez többnél, hogy alakulnak át az ember igényei szerint a kapcsolatok, mi a profiság ára, milyen lehetséges utakat lehet bejárni a zenében. Van hely ebben a könyvben foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, és foglalkoznak is. Szerettem.

Szederkényi Olga (szerk.): És boldogan éltek?
Fent írtam róla.

Kubinszky Viktor: Foglaltház
Kubinszky Viktor meg akarta írni a drogos Budapest igazán lecsúszott szeletét, és sikerült is. Csak valahogy elvitte a forma. Valószínűleg az volt a célja, hogy elidegenítsen, és ez sikerült is. Egy érdekes olvasás volt a függőségről és a saját magunk kicsinálásáról, de semmiképp nem volt jó, sem esztétikai sem emberi értelemben… Szívesen olvasnék erről befogadhatóbban.

Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni
Neszlár Sánor futott 1111+100 km-t, és minden kilométeréhez írt egy mondatot. Ez a tárgya a könyvnek, és ez egy menő konstrukció volt. Működött. Persze idegesítő volt néha, hogy az utolsó mondat az 50 egységben már-már néha feldolgozhatatlanul hosszú (és ez kiszámíthatóva is tette a kötetet, lehet, hogy én nem oda szerkesztettem volna őket), vagy nem mindig működött egy mondatba sűrítve minden. De inkább pozitív véleménnyel vagyok a könyvről. Sőt, néha még menőnek is tartom. Nem vagyok becsapva, jó annyira, mint a cím.

Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán – A test angyala
Ez a könyv kicsinált megint, de fantasztikus. A könyv, amiben felmerülhet a kérdés, hogy valaki egészen a földig esett-e, vagy random megtudhatjuk, mikor indult be a fűtési szezon. Egyrészt nagyon erősen reflektál a klasszikus romantikus ponyvára, másrészt pedig az elsősorban drámákból ismert eltúlzott párbeszédre, amiben el kell mondani háttér információkat (nem a regényből példa: Hogy van édesapánk, az öreg gyógyszerész?).
Kedvenc idézetem:

Még sokáig birkózott hasadt lelkének két fele egymással, majd szokása szerint alaposan kezet mosott, és a munkaidő végeztével emelt fővel, földalatti és gyalog érintésével egyenesen hazasietett.

Polona Glavan: Éjszaka Európában
Polona Glaven fordította le szlovénre a Ne bántsátok a feketerigót! De ez tök véletlen. Könyvfesztiválon vettem, és szintén régóta pakoltam, és most, hogy betelt a polcom, elkezdtem válogatani, mi érdekel nagyon, és mi kevésbé, és a kevésbé érdeklőeket olvasni kezdtem, hogy ne foglalják a helyet, ha nem tartom őket annyira jónak. És ez a könyv feljött a lehet, hogy marad részre. A könyv fejezeteiben egy-egy éjszaka történetét meséli el, olyan fiatalokkal egy-egy vonatfülkében Párizs és Brüsszel között, akik a nyáron be akarják járni Európát. Rajtuk keresztül kapunk kalandot és bulit a generációnkból, az egészet megspékelve némi rablással vagy abortusszal. Klassz szövegek ezek, amik működnek egymástól függetlenül, de valami halvány összefésülésük is van, vagy lehet. Rosszabbra számítottam sokkal, nagyon hozott egy fiatal, szabadszellemű olvasmányélményt a könyv.

Juhász Tibor: Salgó blues
Juhász Tibor könyve középpontjában Salgótarján áll, mint valami posztszocialista városmaradvány, a maga kocsmájával és Puskás plakátjával, a maga alkoholistájával, a maga toronyházával és a maga öngyilkosaival. Nagyon hiteles dohányszemcsés várost kontsruál az író a novellák mögé és én szeretem ezt a tájjá váló posztszocialista regisztráló prózát. Működött.

Kertész Imre: Az angol lobogó
Kertész Imre elmesél egy történetet. Mondhatnánk. Csakhogy nem tudja hol kezdhető el egy történet, mert ez végülis nagyon filozofikus dolog. Aztán az utolsó oldalon kiderül, mi az az angol lobogó, mellesleg. Egy halál lényegtelen valami. És egy darab szarnak érzem magam, mert nem szeretem Kertész Imrét, és nem akarok azok közé tartozni, akik között menő nem szeretni őt, mert nem menő, csak nem szerettem. Nem tudom, hogy volt-e már ennél nagyobb önutálatom könyv kapcsán. Kötelező volt.

Fenyvesi Orsolya: A látvány / Kommentárok meg nem írt versekhez
Fenyvesi Orsolya kötete érdekesnek tűnt. Furcsa volt, hogy ezek a versek, töredékek nem feltétlenül működtek, érdekes, hogy nem mindig feltétlenül egyértelmű a kapcsolat a vers és kommentár között. Érdekes volt, hogy a bal oldali lapokon álltak a meg nem írt versek (mit jelent egyáltalán a meg nem írtság), és szerettem, hogy nagyon sokféle szövegegymánutániságot enged meg a kötet, és szerettem, hogy egy picit magamra voltam hagyva. De ha valakit szoktatnék a kortárs líra (líra ez?) olvasáshoz, biztosan nem ezzel a kötettel kezdeném.

Erin McCohan: Szerelem és más fura szavak
Ez a könyv borzalmas. Van egy lány. Okos. Baromira. Boldog családban él, ezt mondjuk szerettem benne. Túl sokszor kapta meg, hogy ő igazából még kicsi, és nem érti a szerelmet, ezért megpróbálja megérteni. Ami egy vicces és kedves kontextust tud adni egy jó regényhez. Mindemellett szuperül mutatja be azt a regény és főhős gondolkodása, hogy milyen szociális helyzetekhez kénytelen alkalmazkodni a nyelvünk. Az iskolában, a tanárokkal, a többiekkel, az egyetemen, otthon, új emberrel… Fantasztikus. Végig simogatta a nyelvész lelkemet. És közben valahol nagyon elcsúszott irracionálisba regény cselekménye, és az egész menthetetlenné vált, mert olyan vadabbnál vadabb dolgok történtek indokolatlanul, és halál random, hogy az elmondhatatlan, majd a szeretet, paff, mindent megoldott. Basszus. Egy jó ifjúsági. Lehetett volna. Amit nagyon szerettem. Volna.

Jean Mattern: Király Fürdő
És akkor a másik véglet. Mert ez a könyv meg fantasztikus. Úr isten. Nagyon. És semmi nem determinálja, hogy az lett, de wow. És azt mondják, hogy a folytatása még jobb. Basszus. Szóval van egy férfi, aki elhagy egy nőt, amikor terhes lesz. Aztán bánja. És kapunk egy fantasztikus egzisztenciális problémát, és kapunk egy történelmi kontextust, amiből érthető (?), nem azt hiszem nem az értető lesz a jó szó, mert otthagyni a gyermeked anyját magára, terhesen mégsem érthető, de hogy legitim lesz. És persze ítélkezünk, és az a szuper benne, hogy nem akarja bebizonyítani, hogy az ítéletünk helytelen volna. Csak mutat valamit a múltjából. Valamit, ami sokféleképpen értelmezhető, és amiről nekem határozott értelmezésem van. Nagyon szerettem, pedig féltem, mert a szerző Szeptember című regénye (itt írtam róla) nem fogott meg annyira.

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Már fent írtam róla. 

Terék Anna: Halott nők
Már fent írtam róla.

És most nézzük kategóriák szerint:

Szépirodalmi kötelező, egyetemre: A test angyala, Az angol lobogó
Kortárs szépirodalmi próza: És boldogan éltek?, Egy ács nevelt fiának lenni, Foglaltház, Salgó blues
Szórakoztató: A Meztelen Juilet, Wonderland, Éjszaka Európában, A látvány – kommentárok meg nem írt versekhez, Szerelem és más furcsa szavak, Király Fürdő, Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Nem angol, magyar anyanyelvű: Éjszaka Európában, Király Fürdő
Friss megjelenés: És boldogan éltek?, Egy ács nevelt fiának lenni, Salgó blues, Elenor Oliphant köszöni, jól van, A látvány – Kommentárok meg nem írt versekhez

És akkor gyorsan nézzük a hónapot:
Két értékeléssel jöttem ki, Naomi Alderman: Engedetlenség című könyvével, és Jean Mattern: Szeptember című könyvével. Ez egy jó átlagnak tűnik a korábbi hónapok tükrében, bár nyilván lehetne jobb. Mellette volt két Kibeszélős rész. Mindkettőt szerettem, mert hirtelen jutottak eszembe, hogy ezekről jó volna írni nektek. Tudom, hogy még van hová fejlődni itt, de tetszik az a blogos forma, ami elindult az oldalon ezekkel a bejegyzésekkel. És a listázós fül is bővült egy bejegyzéssel, arról, hogy miért fontos szöveg szerintem a Simon és a homo sapiens lobbi. Ezt szintén szerettem összeállítani. A november számomra inkább az ámokfutás időszaka volt, és ezt érzem… de valahová menni kell.

Decemberben picit visszatekintünk arra, milyen volt ez az év, akár olvasások, megjelenések tekintetében, facebookon karácsonyra készülődünk az #ugyanazaszeretet kampány keretében, ami ma el is indul, és igyekszem jönni értékeléssel, egy már kész van, valamit olvasok… Szóval valahogy biztosan lesz.

Ha nem szeretnétek lemaradni, kattinstatok a jobb felső sarokban található követés gombra. Ha háttértartalmak vagy a kampány érdekel, keress bátran facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, lessetek be bátran instagramra.

És semmiképp ne feledjétek a következő posztig:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

A bejegyzés trackback címe:

https://melegkonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr9314407870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.