Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

Radclyffe Hall: A magány kútja

2017. november 05. - Szilvió

Sziasztok,

ma egy szépirodalmi könyvről hoztam értékélést. Egy olyan szépirodalmi könyvről, amit 1928-ban adtak ki, és mégsem unalmas. Egy olyan nem unalmas szépirodalom, ami frissen lett fordítva, izgalmas, egyszerre cselekményes és lélekábrázoló, és nem utolsósorban a leszbikusság áll a középpontjában. És tudok még róla mondani ezt-azt. ;)

hallki.JPG

A regény Stephen Gordon életét igyekszik végigkövetni gyermekkorától felnőttségéig. Stephen, ahogy neve nem mutatja, lány, de gyűlöli a lány ruhákat, imád edzeni és lovagolni, szeret egyedül lenni, tudja mi az a szerelem, első perctől, és fiú szeretne lenni, vagy legalábbis irigyli azokat az előjogokat, amik a fiúknak van, történelmi korba és életkorba helyezve mondjuk a fára mászás lehetőségét, és mert utálta a puha lányruhákat, öveket, szalagokat, kis korallgyöngyöket, csipkés harisnyákat! Szabad lábainak olyan kényelmes volt térdnadrágban; a zsebeket is imádta, de azok is tiltva voltak.

Le akarja győzni a társadalmi szerepét, mint felső osztálybeli nő, tudta, már gyerekkorától, hogy

nagyon fontos, hogy az agyunkat is fejlesszük, ne csak az izmainkat; én most mindkettőt csinálom… …nagyon fontos, hogy fejlesszük az agyunkat, mert úgy előnyben leszünk a többiekkel szemben és azt tehetjük, amit akarunk, legyőzhetjük a körülményeinket.

Aztán lassan felnő, és szerelmes lesz. Egy másik nőbe.

Mélyen szeretett, sokkal mélyebben, mint azok, akik félelem nélkül hirdethetik, hogy szerelmesek. Mert kemény és szomorú igazság ez a megvallása; akiket a természet saját céljai, titokzatos és rejtett céljai végett feláldozott, azonban roppant nagy a szeretni akarás, és a végtelen szenvedésre való hajlam is, amely kéz a kézben jár a szerelemmel.

De, és ez a tragikuma az egész történetnek, ez a kapcsolat semmit nem tud jelenteni. Nem tudja feleségül venni abban a korban, amikor egy nőnek egyetlen princípiuma (hogy ezzel a ma sajnos megint divatos szóval éljek), hogy valakihez tartozzon. A romantikus szerelem még csak lehetőségként is rövid ideig, az otthon négy fala között tud megvalósulni. Még független nőként is, de különösen leszbikus nőként ebben a társadalomban nagyon mély helyzeteket és káros megítéléssel, kirekesztéssel játszik aki próbál boldogulni így, de valahogy újra és újra fellángol a remény bennünk olvasókban, és a lányban is, aki végül is, talán nem véletlenül, az első keresztény vértanúról kapta a nevét.

Szerettem ezt a könyvet olvasni, alapvetően szeretem a viktoriánus regényeket a társadalmi berendezkedés miatt, ezért nem volt meglepő, hogy elég jó leíró részeket találunk benne, de ezek mégis mozgalmasak. Az inverzek leírása például egy otthoni szórakozás keretében zajlik, és a tájat, az istenadta tájat, amit Jókai óta mindenki utál, izgalmasan, mozgalmasan, a gondolatainkba merülve tudjuk olvasni, mert összeolvad a cselekménnyel, és egyszerűen kimaradnánk valamiből, ha átlapoznánk. 

DE, persze itt is idegesített valami: A narrátor a könyv elejétől ismeri az egész történetet, és nem röstell előre vetíteni dolgokat, főleg érzéseket, amik így kiszámíthatóak voltak több helyütt. Az utószóban lévő tanulmány szerint ez egy picit védőbeszéd szerűvé teszi az egészet, amivel Hall az inverz kisebbségnek szeretne felmentést vagy elismerést kérni, ami egyébként érdekes elemzői felvetés, de olvasóként zavarni is tudott. 

Emellett persze vet fel nagyon jó dolgokat a tanulmány. A két kedvenc példám:

  • Hogy magyarázódik Stephen mássága Stephen számára? Leginkább sehogy. Senki nem nevezi meg, így ő sem. Viszont találkozunk a szexológia definícióival, polgári nézőpontokkal, és szerintem a legizgalmasabban a katolicizmussal: Hiába tisztátlan, végig van egy izgalmas kapcsolata istennel (Akárcsak Hallnak, aki a pápával is találkozott.), egy erős érthetetlensége, amiért nem ismeri el az egyház magát, miközben van egy izgalmas Krisztus, vagy megváltóbb szerepe ebben a könyvben, ami már az elején feltűnik, de többet nem mondok. :D
  • A kor nagy kérdése ekkor, hogy az inverzió, mint velünk született tulajdonág létezik, vagy mint hatások ellenhatásaként jelentkezik, és mindkettő mellett érvelni látszik, vagy talán nem foglalkozik vele Hall, a fene tudja, viszont érdekes lehet efelől olvasni.

Kedvenc részeim: Itt álljon két rész, mert nem tudok választani. 
Az elsőben az inverz nők helyzetéről van szó a háborúban, és nagyon fontos, és azt hiszem nem csak a könyvben nagy hatású párbeszéd zajlik le Anglia és az Inverz nők között:

„Itt vagyok, elfogadsz vagy elutasítasz?”
„Köszönöm. Éppen terád van szükségem… pillanatnyilag.”

Még ha itt is tetten érhető valami ebből az elbeszélő mindentudásból és spoilerezésől.

A második pedig kb. az egész 336, oldal, ami a belső monológ, és szerintem az egész könyv alaptézise, amit nem olvasnék el előre a helyetekben, és talán nem is nagyon várnék, de annak ott át kell gondolódnia. :)

Végezetül ajánlom a könyvet mindenkinek, akit érdekel a szépirodalom, vagy régóta nyitna efelé. Szuper fordítás, abszolút kapukönyv lehet. :) És persze, ha történelmit akarsz, vagy mélyet, vagy lélektanit, akkor ne habozz! :)

Köszönöm, hogy velem tartottatok, és köszönöm a Park kiadónak, hogy megkaphattam ezt a könyvet, becsben fogom tartani. ;)

Elég sűrű két hét áll előttem, de vannak friss olvasásaim, nem tudom, hogy mikor fogok tudni új bejegyzést hozni, de igyekszem majd. Ha nem szeretnél lemaradni, kövess be a bal felső sarokba, ha háttért tartalmak is érdekelnek, less be hozzám facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, instagrammon is megtalálsz. ;)

A következő posztig se felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió

A bejegyzés trackback címe:

https://melegkonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr7313133824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.11.05. 21:33:49

"és nem röstel előre vetíteni dolgokat"

Te viszont rösteLLted ráereszteni a kész szövegre a helyesírás-ellenőrzőt. Remélem, hogy csak elütés, mert könyvszerető embertől durva hiba lenne.

Szilvió 2017.11.05. 21:58:42

@Kovacs Nocraft Jozsefne:
Köszönöm az építő visszajelzést, természetesen javítottam. :)

fénycsepp 2017.11.05. 22:26:10

Egy könyv kora nem függ ossze a minőségével; mindig is voltak jo es vacak művek. Sok többszázéves könyv kiállta az idő próbáját es mai napig élvezhető.

Szilvió 2017.11.06. 13:55:34

@fénycsepp: Alapvetően szeretnék ezzel egyet érteni, akár mint alkotó ember, akár mint olvasó, de azt gondolom, hogy messze nincs így.
Jókai függetlenül a minőségétől vagy a mai státuszától, ki fog veszni, ahogy a korábbi regények már kivesztek. A régi magyar irodalom tudományterülete lesz, és maximum tudományos kíváncsiságból vagy kuriózumra vágyásként fogják olvasni... És ezt baromi kevés könyv éli túl majd, azt hiszem, és ennek fő oka a nyelv, mert jobb egy mait olvasni, a mai fordulatokkal és ismereti háttérrel, életszemlélettel akár a mai tudományos háttérrel, mert olvasóként ezzel tudunk azonosulni. :D
Igen, szép gondolat, hogy sok kiállja az idők próbáját, csak a 250 éves könyvekről beszélünk, meg esetleg néhány antik drámáról, és persze a Bibliáról (Ekkora hátszélben a Georgica is ki tudná állni az idők próbáját.). És sajnálattal közlöm, hogy ezeknek a többségét az olvasók nagy része (hacsak nincsenek mai nyelvre átültetve) nem élvezi, egész egyszerűen.
És az, hogy van egy elrettenés attól, hogy valami korábban jelent meg, ráadásul ne adj isten LGBT témában, az még bölcsészburokból is jól látható, de dolgozom rajta, hogy például ennek a könyvnek az esetében, ne így legyen. :)
Szilvió

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.11.06. 14:23:03

@Szilvió:

"És sajnálattal közlöm, hogy ezeknek a többségét az olvasók nagy része (hacsak nincsenek mai nyelvre átültetve) nem élvezi, egész egyszerűen. "

Jókai nyelvezetét én nem érzem annyira régiesnek, de lehet, hogy 20-30-50 év múlva már az lesz. Na de Shakespeare-t sem az eredeti szöveggel olvassák (OK, ő persze sokkal régebben alkotott), hanem különböző mértékben modernizálttal), mert úgy sokan nem értenék meg. És nemcsak a régies szóalakokra gondolok (thou hast és társai), hanem a szókincsre is.

Amiért Jókai jó eséllyel valóban el fog tűnni, ahogy Shakespeare is eltűnt (mitagadás, ez van, az angol nyelvterületes sem olvasság túl sokan), az szerintem a mai kommersz irodalom iszonyú dömpingje. Hetente tucatjávak jelennek meg a "romantikus" regények, a fantasy különféle formáival nemhogy Dunát, de Amazonast lehetne rekeszteni, és ezekkel egy Jókai vagy Shakespeare nem képes felvenni a versenyt.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.11.06. 14:24:18

Elnézést a sok félreütésért.

Szilvió 2017.11.06. 15:31:26

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Szerintem túl tud nyúlni ezen az érték. A magvető igazgatónője mondta azt, hogy ugyanolyan példányt el tud adni szépirodalomból, mint mások egynyári olvasmányokból, mert tovább tart egész egyszerűen, és azt hiszem ez nem csak a kortársra igaz. Azt gondolom, hogy például Parti Nagy Lajos Moliere átirata abban fantasztikus, amellett persze, hogy Party Nagy szöveg vitathatatlanul, az az, hogy mai. És a mi nyelvünkön mondja. :D
Kortárs ponyva mindig is volt, és mindig is lesz, de ha nem lenne nyelvi és gondolkodásbeli szakadék a régi szövegek, és mai olvasók között, akkor fent tudna maradni, mert komoly olvasói igényekkel és akár ezen témák felé érdeklődéssel ma is fordulnak polcok felé emberek.