Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

John Donovan: New Yorkban minden más

2017. augusztus 21. - Szilvió

Sziasztok,

ma egy olyan ifjúsági regényt hoztam, ami 1987-ban jelent meg a pik-nik könyvként, akárcsak az Adrian Mole sorozat első tagjai vagy a Bocsáss meg, Madárijesztő!, és valami nagyon retrót képvisel. :)

nkl.jpg

A főszereplő fiú, David 13 éves és vidéken él, közel a tengerhez, a nagymamájával és Freddel a kutyájával, aki talán a legjobb barátja is. Freddel és a nagymamájával mindent meg tud beszélni, bár a mamája nem arra számított, hogy idős korára ismét gyermek fog nevelni, mégis jól megvannak. Aztán a nagymamája hirtelen meghal, és Davy nem tud vidéken maradni, New Yorkba kell költöznie, ahol valóban minden más. Nem csak mert nem vidék, nemcsak mert nagymamátlan, hanem mert 1969-ben jelent meg a könyv, és vitathatatlanul végig szerves része, hogy a könyv születésekor tombolt az antikonformista, nagyváros ellenes hippi kultúra ami egy rövid időre egy androgün alak képében konkrétan is megjelenik, miközben persze ott az ígéret, hisz

New York a világ legremekebb városa gyerekeknek. Nincsen a világon még egy olyan hely. Ott minden van, még annál is több. Érted? Mindenből a legtöbb. Olyat álmodni sem tudsz, amit New Yorkban meg ne találnál.

Az élet azért van, hogy szép legyen.

Szóval ebben a városban kell új életet kezdenie neki és Frednek, új barátot szerezni, új iskolába járni, és persze megismerni egy teljesen új várost. Vicces, hogy a Central Park valamiért nem tölt ki nagy teret a könyvben, pedig egy new yorki kutyás ifjúsági könyv eléggé adná, viszont itt tetten érhető a már a Természettudományi Múzeum (ami ugyan végül is ott van a Central Park mellett) unásig ismételt képe, de érdemes megemlíteni ismét: 1969 van, a mai klisés tömegfilmek előtt.

museum.jpg

És mégis benne van az egészben a boldogság, mint egy olyan klisés tömegfilmben, hisz vidéken Davy elbúcsúzik és örök hűséget fogad egy Mary Lou nevű lánynak, és persze az elesett Altschuler nevű srác szimpatikus lesz, neki és Frednek, és nekünk olvasóknak.

Szóval ez egy király történet, még ha a fülszöveg el is spoilerezi az egészet (kevesebb információt írtam, mint amennyi a borítón van) tud olyan karaktert ábrázolni, akiért érdemes, hisz

Nem hiszem, hogy két olyan srácnak mint Altschuler meg én affelől kéne aggódnunk, hogy netán buzik vagyunk. Még mit nem.

Ami böki a csőröm viszont: A Zabhegyező (amit ugyan nagyon szeretek) után hajlamos vagyok azt érezni, hogy a fordítás felelőssége, hogy felnőttes. Sőt, itt ott öreges a nyelve, és néha a gondolat is azzá válik:

Csak te nem lennél boldog, mert akkor aztán nem lenne egy perc nyugtod. Ha elkezded etetni, te magad nem jutsz egy falathoz sem, mert úgy néz rád, mintha az ő szájából vonnád el. Igaz-e, Fred? Ismerlek én, öreg.

Na, ilyet tuti nem mond egy 13 éves.

Némelyik republikánus például titokban el van keseredve, ha egy barátjáról kiderül, hogy a demokratákhoz húz; egyes katolikusok azt szeretnék, ha a barátaik is mind katolikusok lennének és így tovább. Az ilyen emberek szűk látókörűek, azonkívül nevetségesek is, persze nem akkor, amikor éppen dührohamba lovalták magukat, mert nem sikerül elérniük, hogy mindenki egyforma legyen. Abban az esetben ugyanis veszedelmesek lesznek. Elvakultan vallásosak, vagy nacionalisták vagy akármi, ugye értem. Azt hiszem, igen, mondom, de miért nem tanulják meg az ilyen emberek, hogyan kellene megérteniük a többit? Éppenséggel meg tudnák tanulni, véli apám, csak nem akarják.

Ezzel pedig nem tudtam dűlőre jutni, bár vitathatatlanul szép és okos gondolat az apjától, csak nekem kilógott, pedig apa elég okos, és jól ismeri fel a helyzeteket.

Kedvenc rész: 16. fejezet, ez baromi előremutató posztmodernszerű. Valóságsíkot lép át, és az álmáról kezd mesélni, és ez első mondata:

A következő rész nem tartozik a történethez, úgyhogy akár át is lehetne ugrani.

Ajánlom mindenkinek, aki régi könyv illatra vágyik, vagy egy picit egy 13 éves, öndefinálással küzdő, de a boldogságra nyitott és a világ szabályszerűségeit jól ismerő srác helyzetébe élné bele magát. :)

----------------------------

Ha olvastad már, vagy bármilyen kérdésetek, megjegyzésetek volna, keressetek bátran a komment szekcióban.
Ha nem szeretnétek lemaradni a következő tartalmakról, kövessetek be a jobb felső sarokban, vagy a facebook oldalon, ha pedig csak úgy általában érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra, szintén jobb oldalt, a leírás doboz felett. :)

A következő posztról nem tudok ígérni, mivel elég vicces két hetem lesz, és értékelés illetve egy új #LMBT-t olvasunk sorozat rész is várható, de amíg nem jön, ne felejtsétek:

Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

borítókép a moly.hu-ról

A bejegyzés trackback címe:

https://melegkonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr7812763446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.