Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

Becca Prior: Stocholm-szindróma

2017. május 17. - Szilvió

Sziasztok,

az első posztomban értékeltem már Becca Prior: Tanítvány című sorozatával, és most a kedvenc könyvemről írnék, mert ebben a könyvben kellően erősek a jellemek, nagyon jól kidolgozott a háttere, és az elrablásból felébredő szerelem képének abszurditásával együtt őszinte és tiszta a világ, amit felépít maga körül. Beszív, és elveszel az alvilág rejtelmeiben. A hangulatadásomban szeretném megmutatni azt a hátteret, amikből a szereplők indulnak, és a szerelmi vonalat. A kép alatt kezdődik is:

sskicsi.jpg

Háttér

A regény indításában Brian Hayest, a melegségét nyilvánosság előtt titkoló modellt elrabolják. Elrablója Jake Harris feladatából adódóan kénytelen mindent tudni Brianről. Na, de ki is ő: Brian a legifjabb Hayes, akinek az édesanyja fiatalon meghalt, édesapja a maffia egyik ura, aki keresztapjával próbálja konfliktusok nélkül felosztani az alvilágot. Brian beleszületett egy puskaporos hordóba, amiből ő próbált minél messzebb kerülni, miközben tudta, hogy az édesapja folyamatosan figyeli, és a szituációkból rájön, hogy a hideg és mogorva édesapa a gyermekkori játékok között megtanította túlélni egy olyan helyzetben, mint amilyen az elrablás például... Állati érdekes és fordulatos kapcsolat alakul ki az apja és közte, fontos dolgok derülnek ki, és nekem egyértelműen Morgan Hayes a kedvenc szereplőm lesz.

A hátlapján azt írták, a könyv több mint egy egyszerű krimi. A könyv tele van titkokkal: Mi van, ha az apád az alvilág ura, és te vagy az ő gyenge pontja? Mi történik, amikor apának és fiúnak le kell ülniük beszélgetni? Hogy válik valaki - egy teljesen átlagos srác, akit mondjuk Jakenak hívnak - emberrablóvá?

Erre spoiler nélkül adhatok választ: Jake testvérét elrabolják, élete veszélybe kerül, és megmentéséért cserébe el kell vállalnia mindent. Jakenek senkije sincs az édesanyján és bátyján kívül, és a könyvben méltán nagy szerepet kap ez a kapcsolat. Benne van a testvéri elfogadás és önfeláldozás, benne van egy hatalmas adag szülői szeretet, és a család szentsége, amely összességében talán a legdominánsabb, minden erotika és minden alvilági mögött.

Szóval a mű egy családi dráma. Vagy legalább három, négy. Mert az alvilágban (úgy képzeljük), az ember bármelyik pillanatban meghalhat, így tud a jelenben élni, és el kell engednie a múltat, és készülnie kell arra, hogy nem biztos a holnap, viszont a bosszú mindent felülír. Egy nagy alvilági szembenállásba kapunk belátást, és megértjük, vagy érteni véljük az okokat, és az igazi előzményeket, miközben még az ötszázadik oldalon is meg tud lepni minket. Sőt. Briannek szembe kell nézni a családi múlttal, ami gyökerestül felforgat mindent, és kénytelen kibogozni a kibogozhatatlannak tűnő szálakat, melyek hatalmas és kreatív bravúrral vannak kidolgozva és egyáltalán kitalálva.

Szerelem és szerelmek

Szintén tudjuk a borító hátlapjáról, hogy Jake és Biran egymásba szeret. Ez nagyon vicces kapcsolat, egyrészt azért, mert az első oldalon feléleszti bennünk a szerzőnő a feszültséget a Stockholm-szindróma definíciójával, másrészt mert Jake mindent tudni vél Brianről, harmadrészt, mert mocskosul tűnhet úgy egy elrabló számára, hogy csak ki akarja használni elraboltja a szabadulása érdekében, aminek a belső évődését állati ügyesen érezteti az írónő.

Ami számomra szembeötlő, és valamelyest kritikával illethető, az az, hogy ömlesztve kerülnek elő a melegek. Meleg Brian legjobb barátja, aki nagyon szép történetet kap, és meleg Brian szomszédja is, akivel a legjobban tudok azonosulni a könyvből. És persze a kettejük kapcsolata is állati izgalmas lesz, és ők ketten kiteszik a mű legjelentősebb mellékszereplőinek egy jelentős hányadát. Ezt sokáig irracionálisnak gondoltam, de mióta a meleg világban létezem, látom azt, hogy a statisztikai minden huszadik ember meleg állapot létezik, és a hasonló problémák és életmodellek miatt közel kerülünk egymáshoz melegként. Szóval igen, ez egy beleköthető dolog, de ez nekem ebben élőként abszolút nem különös. Már.

A mű szerintem leggyengébb pontja a vége. Addig ugyanis a cselekmény abszolút pörög, és értem, elhiszem és imádom minden sorát, aztán az epilógusban felvázol egy nehezen elképzelhető világrendet, és eléggé nagy vonalakban dolgozik, ami meglepő volt Beccától, és nem is igen értem, de próbálom kárpótoltatni magam az előző 500 oldallal, és az egész világgal, amelyet megismerhettünk benne.

Kedvenc részek: Egyrészt a két főhős előbújásai. Imádtam ezeket a jeleneteket. Jó, hogy nem megy minden jól, hogy minden feszültséget érzünk, és erős értékrendeket mutat fel mindkét családból. :)
A másik nagy szerelmem Nathan előzménytörténete, amivel groteszk módon szeretnék azonosulni.

 ---------------------------

Nagyon szeretem ezt a könyvet, és ezt nem is akartam, és azt hiszem nem is sikerült volna eltagadni. Egy picit féltem is ezt a posztot megírni, de most hamarosan jön a szerzőnő új könyve, és előtte mindenképpen ajánlani akartam nektek. :) Szóval fogadjátok szeretettel. :)

Ha olvastátok már, vagy kérdéseitek, megjegyzéseitek vannak, keressetek bátran a komment szekcióban.

Kísérleti jelleggel megosztottam az instagram oldalamat fent, és gondolkozom azon, hogy facebook oldalt is indítok a bloghoz, ha ezekkel kapcsolatban is van gondolatotok, írjátok meg, különösen azért, mert még bizonytalan vagyok.

A következő posztig: Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

A kép a szerző oldaláról: http://beccaprior.hu/

A bejegyzés trackback címe:

https://melegkonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr3912412325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.