Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

Éduard Louis: Leszámolás Eddyvel +színházi adaptáció

2017. április 23. - Szilvió

Sziasztok,

a mai könyvet 2015 őszén vásároltam meg, és azonnal elolvastam, mert valami nagyon más volt, mint a meleg regények általában.
Alapvetően (és ez a buzilobbi egyik nagy hátránya) a városi, középosztálybeli férfiakról, fiúkról szólnak meleg témájú tartalmak, és így a regények is, azonban a társadalomnak korántsem csak ez a területe érintett, és korántsem az övüké a legnagyobb probléma. Erre világít rá pontosan ez az önéletrajzi regény.

eddyki.JPG

Beszéljünk a falusi létről, arról az igazán falusiról, ahol mélyszegénység van, patriarchális berendezkedés, képmutatás, egymás kibeszélése, és végtelen konzervativizmus. Beszéljünk a faluról, ahol

az egymást követő nemzedékek tökéletesen  megismételték, amit az előzők éltek át, nem akartak semmilyen változást.

És van ez a fiú, Eddy, aki nem focizik úgy mint az apja, nem olyan kemény gyerek mint a bátyja, affektál és nem barátkozik fiúkkal, vagy nem ismerkedik lányokkal, vagy csak alibiből, miközben mindenki tudja, vagy tudni véli Eddy szexuális irányultságát. Kiéve persze Eddyt, aki azt írja, hogy

Ebben az időszakban egyre inkább hittem abban, hogy lány vagyok fiú testben. Mindenütt és mindig azt hallottam, hogy a lányok szeretik a fiúkat. Mivel én is a fiúkat szerettem, csakis lány lehettem.

De persze a mélyszegény konzervatív közegtől megkapja a címkéit:

Köcsög, buzi, buznyák, buzzancs, buzzantyú, homokos, homokzsák, homokhuszár, homár, homcsi, seggbebaszott, ratyi, kanibaba, fartúró, gizigéza, öcsigörl, zacsipacsis.

És közben hallgatnia kell az anyját, aki csak mondja a magáét, arról, hogy nem lehet úrinő, és inkább kacag hangosan, arról, hogy a gyermeknevelésért feladta az életét (ahogy a mélyszegénységben minden nő), és hogy sosem volt jó tanuló, mert nem fektettett bele energiát.

Nézte az apját, aki megromlott egészségügyi állapota miatt nem tudott dolgozni, és alkoholista, magára nem adó, de a család szentségét a maga módján fenntartó férfi lett a kis romló házuknak.

Eddyt és családját szituációk kapcsán ismerjük meg. Sok kis fejezetből áll, amikből egy-egy darabkát árul el az életéből, és az afektáló kis Eddytől iskolai erőszakon, családi perpatvarokon, az első szexuális élményeken, apai pofonokon, és alibi kapcsolatokon át a kiszakadásig, annak lehetőségéig jutunk, egy drámatagozatos városi gimnázium képében.

És a kiszakadást nyelvileg is szimbolizálja, sokkal igényesebb "polgári nyelvet" használ az elbeszélő, és dőlt betűkkel és póriabb nyelvhasználattal idézi meg a falu szavait. Nyelvész hallgatóként odavagyok ezért a megoldásért.

Kedvenc részem: Amikor az apja kiviszi a vasútállomásra. Abban van valami nagyon őszinte emberi, ami visszaköszön majd a színházban is.

És a színházi adaptáció: Leszámolás velem

 

leszamolas_velem.jpg

Ma pedig megtekinthettem (köszönet az Orlai Produkciós Irodának a kedvezményes jegyért) színházi előadásban is. Erről is szeretnék pár szót, szintén nem színház kritikusi szemmel, hanem csak úgy, ahogy szoktam:

Rába Rolandról volt némi előismeretem, mint rendezőről, tudtam, hogy jól fog nyúlni a témához, és ez bejött.
A monodráma szereplője Nagy Dániel Viktor tűsarkú szandálban kezdte a darabot, egy fantasztikusan működött a díszlet előtt: A szereplők kartonból készített absztrakt ábrázolása, amit a főszereplő folyamatosan mozgatott, és ezzel valamiféle bábjáték hangulattal fűszerezte az egész előadást. A kartonokat pedig fantasztikus kreatív megoldással legitimizálta a rendezés, nem a drámatagozatos gimnázium nyújtott neki kiszakadási lehetőséget, hanem a képzőművészeti. Hatalmas ötlet volt. :)

Szövegében és színészi munkában sem volt gyenge. Alapvetően főleg a könyvből ismert részletek kerültek előadásra, esetenként magyarabb példák, megoldások kerültek elő, de nem volt zavaró. Nagy Dániel Viktor pedig játszott a testtartásával, kezével és hangjával, így nagyon erős jellege lett a darabnak a többnyelvrétegűség, mert nyilván nem csak szavakban, és dőlt betűkben került kifejezésre. Menő volt.

Külön tetszett még a vége: A kötetben az epilógus a városba érkezésnél lezárja, és itt a darab sem megy tovább, viszont mesél a könyv otthoni, falusi fogadtatásáról, amelyek szintén megfelelnek a szerző életrajzának (későbbi nyilatkozatokból). Elmondja, hogy sokkal később a szülei elváltak, és hogy amikor kiadta a könyvet, az édesapja nagyon büszke volt rá, és 25 db-ot vásárolt, amit szétosztogatott a barátai között, és tette mindezt úgy, hogy előtte sosem vásárolt könyveket. Elmondja, hogy az édesanyja máig tagadja, hogy így történt volna bármi is, és a darab nem pozitív, és szerintem nem is feltétlenül életrajzi zárása, hogy végül is mindegy, mert sosem szerette az anyját...

És ezzel valahogy nem tudok megbarátkozni, mert baromi pragmatikusan ki van fejtve az anya jelleme, és élveznie kell valamiféle felmentést a körülményei miatt. Én hiszem, hogy szerette az anyját, mert ott van abban a 180 oldalban, vagy abban az egy órás darabban az is. Tudom.

---------------------------

Alapvetően ma elég izgalmas napom volt, mert vidéki lévén, ha már Budapesten jártam, kilátogattam a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, ahol sikerült örökbe fogadnom rengeteg könyvet, amik között vannak meleg témájúak is, de az egész szerzeménykupacról szeretnék egy bookhaul (könyv szerzemények) posztot csinálni némi hangulatleírással. Illetve hazafelé belefutottam a CEU ellenes tüntetésbe, ami eseménytelen volt, de meglepett.

Mindezzel együtt továbbra is várom a véleményeteket, hogy mit lehetne másként, vagy ha olvastátok a regényt vagy láttátok a darabot, várom a véleményeteket is. :)

Mindenesetre a következő posztig: Könyvekkel a szivárványig:

Szilvió

a kép a moly.hu-ról és a juranyihaz.hu-ról

A bejegyzés trackback címe:

https://melegkonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr5312446743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.