Olvasmányélmények a szivárványon innen

Egy meleg srác olvas

Előbűjós #3 Én, az előbújásaim és a blogger lét

2017. október 15. - Szilvió

Sziasztok,

az előbújás hetének záróakkordjaként szeretnék mesélni egy picit magamról, mert nekem sokat jelentett valamikor idegen emberek előbújás sztorijait olvasni. Meg mert már vagyunk olyanban, hiszen ez lesz az ötvenedig poszt, és nem tudok ügyesebbet kitalálni. :)

Nem szeretném a poszt végét most szennyezni, szóval ha lesz majd olyan megjegyzésetek, kérdésetek, amiket szeretnétek elmondani, a poszt alatt megtaláltok a komment szekcióban. (És most ennyi is a hirdetésből.)

cod3.JPG

Az elején kezdve egy mélyszegény vidéki családból származom. A szüleim már korán elváltak, édesanyám nevelt. Büszke katolikussá nőttem, az elsőáldozással, bérmálkozással, ministránskodással együtt. Tizenhárom évesen költöztünk be egy kisebb városba, ahonnan a közeli megyeszékhelyen kezdtem el a középiskolát.

Körülbelül 6-7 éves korom óta tudom, hogy a fiúk (azon belül akkoriban a fiú osztálytársaim) érdekelnek, ami így lehet, hogy durván tud hangzani, de szexuálisan eléggé oldott légkörbe születtem bele. És magamnak tudtam, hogy ez így van... de ez nyilván nem jelentett még akkor semmit. Amikor elkezdődött a kamaszodásom, valahogy beszivárgott az életemben, hogy ez rossz, és titkolnivaló, ezért nem is beszéltem róla senkinek, csak bámultam az osztálytársaimat.

14 évesen, amikor a megyeszékhelyre kerültem, maradt ez a helyzet. Mivel elég nagy létszámú iskola volt az enyém, ezért persze ismertem melegeket, akik nyíltan vállalták, de furcsák voltak, senki nem tudta őket kezelni. Hozzáteszem, 2011-et írunk. Mikor harmadéves, negyedéves lettem, már volt számos pozitív kép előttem, és persze online is létezgettem. Az első komoly, és nagyon pozitív élményem az Élni és élni hagyni - meleg fiú blogja volt. (Ami nem sokkal azután, hogy olvasni kezdtem, fagyasztotta magát.) Innen kezdtem el meleg filmeket nézni, és valahogy onnan jöttek a meleg könyvek.,, Letakart borítóval, elsősorban a vonaton, könyvtárból.

16 voltam az első előbújásaimkor. 2013. szeptember 23-án írtam egy verset (egy nagyon rosszat), aminek, ha a sorok első betűit összeolvassuk, a Martin szeretlek jött ki. A Vallomás címet adtam neki. Kinyomtattam. Nagyon-nagyon-nagyon sok példányban, és osztogattam nekem fontos embereknek. Nagyon kevés embernek, főleg néhány szociális munkás ismerősömnek esett le az összeolvasós trükk, és hatalmas köszönettel tartozom nekik azért, hogy beszélhettem velük erről akkor, amikor még senki sem tudott róla.

Aztán már nem tudom a sorrendet, de a barátaim jöttek. Egy srác, akiről tudtam, hogy a nővére leszbikus, és jól fogadná, a padszomszédom, akivel ma is nagyon jó viszonyban voltunk, és persze Martin, aki csak sok évvel később tudta meg, hogy létezett egy ilyen vers, és hogy egyáltalán szerelmes voltam belé.

Általában ülve beszéltük meg ezeket a dolgokat, és hagytam bent időt kérdezni, még ha nem is volt rá általában szükség. Jól fogadták, és ma is hatalmas kövek tudnak leesni a szívemről, ha kimondom a két szót:

Meleg vagyok.

A családomnak nem mondtam el még, talán vissza van, majd talán, ha olyan kapcsolatom lesz, ami már rájuk is tartozik. Alapvetően a családomnak nincs köze az életemhez, ezt részben édesanyám, és részben azt hiszem a melegségem váltotta ki belőlem.

És akkor elérkeztünk egy fontos ponthoz: 17 éves voltam, amikor édesanyám meghalt, és igazából a felsőbb pontokból levezetve nem függtem innentől senkitől. Persze nagyon fáj ma is az elvesztése, és bedobnék minden így elért dolgot, ha visszakaphatnám, de szépen ment el, beszélgettünk előtte délután. És tudtam, hogy azt szeretné, hogy boldog legyek.

Néhány hét múlva bekopogtattam a helyi LMBTQ szervezethez, azt hiszem az Imák Bobbyért filmvetítésére, és valahogy elkezdődött az önfelvállalással teli meleg életem. :)

Azon a nyáron, érettségi után, részt vettem egy nagy országos LMBT+ szervezet videó és fotókampányába, több fesztiválon voltam kint mint a helyi LMBT+ szervezet képviselője, és az Itt vagyunk kampány keretein belül egy másik városban beszélgettünk az utca emberével, végigprájdoztam a Budapest Pride rendezvényeit, és életemben először vonultam is. Fantasztikus volt. Az egész nyár. :)

Akkor szerettem melegnek lenni. Ha már így alakult. ;)

Aztán elkezdődött az egyetem. 2015. Szeged. Elhatározásaim szerint senkinek nem fogok hazudni arról, hogy meleg vagyok, ha szóba jön, és beszereztem egy hatalmas mappát, amit teleragasztottam különböző szivárványos, meleges, qveeres matricákkal. Így csaptam bele az új életembe.

Nos, a szobatársaim, akikkel két évet éltem nem tudták, hogy meleg vagyok (ettől függetlenül volt életem, és őket is sikerült kemény konzervatív buzizókból, semleges álláspontúvá tennem, amire tök büszke vagyok), most pedig egy olyan szobában élek, ahol ez nem probléma.

A viccesen kemény diók a csoporttársaim voltak. :D Elfogadtak, és imádom őket, de futottunk köröket. Viszonylag korán, a második héten találkoztunk egy olyan szerelmes szövegrészlettel, ahol nem voltak egyértelműek a nemek, és míg mindenki a fiú lány kombóban indult el, én fejtegetni kezdtem, hogy nem mindegy-e ez igazából. (Mai fejjel is mindegy a szövegolvasás szempontjából ott, szerintem, maximum nagyobb ereje lehet a titkolózásnak, ha LMBT+ érdekeltségű a szöveg.)

Aztán szóba kerültek a lányok barátai egy óra előtt, és mikor odacsatlakoztam hozzájuk, egy csoporttársam megjegyezte, hogy gyere nyugodtan, mesélj te is a barátodról. Közben az arcán nyilvánvalóan látszott, hogy viccel, és fel sem merült benne, hogy meleg volnék, de ez egy olyan helyzet volt, ami eléggé adta.

Így lett kimondva, hogy meleg vagyok.
Pedig prideos karkötőben, a mappámmal, és kis textilszatyorral azt hihetné az ember, hogy nem kell, de mégis örülök, hogy egy ilyen, tisztább lappal indulhattam.

És most néhány szó a blogról, ami egy picit utolsó stáció:

2013 óta olvasok meleg könyveket, és mindig fel kellett túrnom mindent, hogy címeket találjak. Aztán elolvastam néhány olyan könyvet, amiben kint volt az LMBT címke, de nem volt benne, vagy nem volt benne nagyon...
Az áttörés idén február 14-én érkezett, amikor megvettem a Kedves halottak! című könyvet, amin szintén ott az LMBT címke, de kurvára sehol nem találtam semmit arról, hogy mitől volna ez LMBT ezért reggel kiírtam gyakorikérdésekre, hogy ki mit gondol róla, és délután létre is hoztam. Saját szórakozásomra.

Aztán valahogy több lett, mint felesleges hobbi. Szerettem volna, sőt, szeretném, ha a blog hatására az olvasó emberek LMBT témákat olvasnának és az LMBT emberek olvasnának egyáltalán, ezért instagrammon a leírásba kitettem a blog linkjét, ami szerintem menő lépés volt, úgy hogy a családom hivatalosan, vagy hát tőlem nem tudja, hogy meleg volnék. Majd május 31-én (ha valakit meglep, hogy mindent dátumosítok, akkor jelzem, hogy ezeken a napon több dolog történt, de engem is meg tud lepni néha) délelőtt, egy vizsga után létrehoztam a facebook oldalt, ahová ki lehet tenni, hogy kik a "csapattagok", azaz oldalkezelők, és ez az adatlapomon is megjelenik, mint nyilvános információ, hisz a blog igazából tényleg hozzám tartozik, és büszke is vagyok rá.

És rátok, mindannyiótokra, akik ezt olvassátok. Köszönöm, hogy együtt megyünk könyvekkel a szivárványhoz!

Szilvió

Előbújós #2 A Top7 előbújás könyvekből

avagy: Boldog Coming out napot!

2017. október 11. - Szilvió

Sziasztok,
ma, október 11-én ünnepeljük a Nemzetközi Előbújás Napját, amelyen azokat az embereket ünnepeljük, akik ki mertek lépni a metaforikus szekrényből, és vállalják, hogy valamilyen szexuális kisebbséghez tartoznak. Ez ma egy nehéz kiállás, de szerencsére egyre többen vagyunk. :)

Ebben a posztban a kedvenc előbújós jeleneteimet gyűjtöttem össze a kedvenc könyveimből, és azon túl, hogy mindenkinek ajánlom, külön ki szeretnék emelni néhány csoportot. Tehát ajánlom:

  • Azoknak a heteroszexuális, cisznemű embereknek, akik szeretnék egy picit megérteni, miért kell kimondanunk, és miért is lehet büszkének lenni rá.
  • Azoknak az embereknek, akik ezt olvassák, és épp az előbújáson gondolkoznak. Keressetek egy embert, akiben mindennél jobban megbíztok, és indítsátok el a csodát!
  • És persze azoknak, akik már elindítottak csodákat. Tudnotok kell mennyire fantasztikus dolgot tettetek egy szebb világért.

cod2.JPG

kicsilili.jpg

7. Karafiáth Orsolya: Kicsi Lili
Főnök, beosztott, és valami barátszerű viszonyban, egy semmit sem csinálós, nyugodtan fekvős, beszélgetős pillanatban:

És hogy hívták azt a valakit, kérdezte Lili, mire én azt mondtam, Tibornak hívják. Majd ki tudja miért, talán egy hírtelen ötlettől vezérelve kimondtam az igazi nevet, egy nő nevét. Lili csak nézett. Sokáig nem szólalt meg. Majd elmosolyodott, hát neked aztán vannak titkaid, jó kis izgi titkaid, mondta, nem is tudtam, hogy leszbi vagy. Nem vagyok leszbi, pontosítottam, azt hiszem, ha mindenáron kell egy meghatározás, akkor inkább biszex vagyok, azt hiszem, sőt inkább úgy mondanám, mindig a rossz emberbe szeretek bele, de mindig az emberbe szeretek bele, nem a férfiba vagy a nőbe, nekem lényegtelen, hogy ki milyen nemű úgy gondolom. És mondd, belém szerelmes vagy, kérdezte Lili, és kezébe fogta az arcomat.

6.-5. Becky Albertally: Simon és a Homo sapiens lobbi simon.jpg

A nagyobb családnak egyszerre, karácsonykor:

– Terhes vagyok – mondom.
– Sejtettem, fiam – mondja apu. – Csak úgy ragyog a bőröd.
A szemébe nézek.
– De komolyan. Meleg vagyok.
Két szó.
Mindenki néma csendben ül.
Aztán anyu szólal meg.
– Kicsim. Ez… Istenem, ez… Köszönöm, hogy elmondtad nekünk.
Aztán Alice azt mondja:
– Hűha Bubi. Nem semmi.
Apu következik.
– Meleg, hah?
Anyu veszi át a szót.
– Nos, beszéljük át. – Ez az egyik kedvenc pszichológusi mondata. Ránézek, és megvonom a vállam. – Büszkék vagyunk rád – teszi hozzá.

És a legjobb barátodnak, szép, kedves, ironikus, egyszerű következő mondatokkal:

– Szóval, a helyzet az, hogy meleg vagyok.
Ez az első alkalom, hogy hangosan kimondtam. A kezem nem mozdul a kormányon, várom, hogy valami különlegeset érezzek. A lámpa zöldre vált.

4-3. John Green, David Levithan: Will & Will wesw.jpg

Visszaemlékezős, csakúgyprájdolós, és Minis. :)

Emlékszem arra, amikor Mini meg én elmentünk a melegfelvonulásra, ahol végre kibökte nekem:
– Grayson, meleg vagyok.
Mire én:
– Csak nem? És csak nem kék az ég? Csak nem keleten kel a nap? Csak nem katolikus a pápa?
Mire ő:
– Csak nem Mini Cooper a legnagyobb sztár? Csak nem rínak a gyönyörűségtől a dalos pacsirták, ha énekelni hallják?

És a Top3-ban egy újabb. Édesanyával, aki egyedül nevelte, és nagyon különleges kapcsolat van köztük

anya: milyen volt chichago?
én: anyu, figyelj, totál meleg vagyok, és örülnék, ha túleshetnénk most a kiakadásodon, mert még előttünk az egész élet, hogy megbirkózzunk a dologgal, de a gyötrelmes részt jó lenne minél hamarabb letudni.
anyu: a gyötrelmes részt?
én: tudod, hogy imádkozol a lelkemért, és hogy megátkozol, amiért nem fogok neked unokát gyártani az asszonykámmal, meg hogy elmondod, milyen borzasztóan nagyot csalódtál bennem.
anyu: tényleg azt hiszed, hogy ilyeneket mondanék?
én: hát, gondolom minden jogod megvan rá, de ha ki akarod hagyni ezt a részt, én igazán nem ragaszkodom hozzá.

2. Becca Prior: Stockholm-szindróma

sskicsi.jpg

Ha apád az alvilág feje volna, de épp lelkizős pillanatában van.

– Azért mentem el, mert nem mertem bevallani, hogy meleg vagyok – szólalt meg Bry egy fél perces csend után. Úgy érezte ez a nagy vallomások estéje, ezért ha fájnia kell, akkor hadd fájjon mégjobban.
– Azért? – kérdezett vissza az öreg, és könnyeit letörölve lassan a szemébe nézett.
– Igen. Azt hittem, így nem vagyok elég jó ahhoz, hogy a nagy Morgen Hayes fiának mondhassam magam.
– De miért? Mi köze ennek ahhoz, hogy a fiam vagy?
– Mit gondolsz erről egyáltalán? – kérdezte Brian, mert tudni akarta az igazat.
– Arról, hogy a fiúkat szereted? – jött zavarba az öreg, amin Brian meglepődött.
– Igen, arról, hogy meleg vagyok.
Megnyomta a meleg szót, ezzel is sarokba szorítva az apját.
– Ha azt mondom, semmi közöm ahhoz, hogy kivel bújsz ágyba, azt fogod mondani, azért mert nem érdekelsz. Nem tudom, mit akarsz hallani. De ha a lányokkal csinálnád, arról sem számolnál be, és tulajdonképpen nem is értem, mi ez a nagy felhajtás most a szex körül.
– Nem csak a szexről van szó – mondta Brian indulatosan.
– Nem, persze, hogy nem. De a miénk nem éppen hagyományos apa-fiú kapcsolat. Lehet, hogy én is hibás vagyok, de ha jól emlékszem, soha nem beszéltünk ilyenekről… – nézett félre Morgan.
– Nem azért lettem meleg – mondja Bry, enyhe sértettséggel a hangjában.
– Eszembe sem jutott! – kontrázott rá az Öreg. – Az, hogy meleg vagy, veleszületett dolog, nem hiszem, hogy az apai felvilágosítás hiánya okozta volna – állapította meg.

És végül a kedvenc:

1. John Corey Whaley: Nagyon logikátlan barátság nagyon_logikatlan_baratsag.jpg
Ha a nagymamád a legkirályabb nagymama.

–  Tizennégy éves korod óta nem hívtál el ebédelni. Szóval mi nyomja a begyedet?
– A mimet?
– A lelkedet fiacskám, a lelkecskédet.
– Ja, bocs. Öö… azt hiszem szerelmes vagyok.
– Ez komoly? – ugrott fel az asszony, és a tányérjába dobta a hamburgerét. – Lisába?
– Clarkba – felelte Solomon remegő hangon.
– Csitt! – szólt rá a nagyi izgatottan. – Alig várom, hogy elmondhassam a barátaimnak. Én vagyok köztük az első, akinek meleg unokája van. – Annyira fognak irigykedni rám.

Köszönöm, hogy velem tartottatok. :) Ha van olyan könyves előbújás, ami nem szerepel a én szubjektív top7-emben, de ti hiányoljátok, írjátok meg nyugodtan kommentben, ahogy szívesen várok saját történeteket is, meg igazából bármit, amit ti szeretnétek megosztani velem. :)

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő posztokról, iratkozzatok fel a jobb felső sarokban, ha több is érdekel, keress és lájkolj facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, kövessetek instagrammon. :)

Ma különösen ne felejtsétek: Könyvekkel (is) a szivárványig!

Szilvió

Előbújós #1 Vas Maya: Kapcsolatok szivárványa

2017. október 09. - Szilvió

Sziasztok,

ma elstartol az Előbújós minisorozat, amelynek középpontjában a szerdai előbújás napja van. Ennek keretében ma egy izgalmas, 14 interjút tartalmazó kötetről szeretnék nektek mesélni, amelyben melegek, biszexuálisok, leszbikusok mesélnek magukról. Izgalmas, még ha nem is szerettem annyira mindig. :)

cod1.JPG

Kezdjük a legelején. Életemben nem pirultam el könyvolvasás közben, és ez volt az első. A villamosra várva olvastam az első történetet és ilyen volt. Nagyon. Balázs vallásos srác volt, aki sokáig küzdött a saját melegségével. Számomra abban a történetben nagyon sok volt, valószínűleg azért, mert hasonlít az enyémhez, és ennyire az én történetemet az én érzéseimmel ijesztő és arcpirító volt olvasni. De elvártam ezt a szintet továbbra is.

A könyv fő értéke, hogy tényleg megmutatta, milyen sokszínűek a leszbikus és meleg emberek, megismerhetünk, vagy legalább egy kis betekintést kapunk leszbikus párok, idősebb megözvegyült, és idősebb elvált családos férfiak életébe, akik gyerekeket nevelnek, az Egyesült Államokban élő újságírónő munkahelyére és családjába, vagy, ami nekem a legmeredekebbek, és talán a legizgalmasabbak, egy poliamor kapcsolatba, amiben három férfi él, és egy lány, aki Krisna tudatú hitébe és életébe, aki feladja az egész szexualitás témát. Wow.

És, ahogy Lakatos Márk mondja a könyv hátán:

Lenyűgöző, hogy megismételhetetlen életeink mennyire összeforrnak a többiek sorsával,
mások történetével. Ez villanyozott fel igazán! Mert eszembe jutott az első „barinőm”
az oviból, meg az „ikernővérem” a gimiből, akivel csókolóztam, és megrémültem, mert
tudtam, hogy egészen másra gondolunk csók közben. És bevillant a tornaöltöző, ahol hideg
verejtékben fürödtem kövér kisfiúként, miközben a nyolcadikos srácok előttünk öltöztek át,
és disznó vicceket mesélve röhögtek.

És nagy előnye és egyben nagy hátránya a könyvnek, hogy bemutatja, mennyire heterogén a meleg, leszbikus közösség. Jó, mert igyekszik egy nagy spektrumot lefedni, kap helyet aktivista és kevésbe meleg barát, de közben olyan dolgok kerülnek leírásra, amik nem feltétlenül tesznek jót az LMBT+ ügynek: Elég erős kritika éri a Budapest Prideot, és alapvetően az egész meleg társadalmat, amit nem biztos, hogy annak is olvasnia kellene,
aki először találkozik a kultúránkkal, márpedig elsősorban őt akarja megszólítani.

Mindenesetre ajánlom neked a könyvet, ha épp ismerkedsz a meleg kultúrával, érdekelnek a szexuális kisebbségek problémái, vagy csak kötődni szeretnél valahogy. :) Fogsz tudni. :)

Ennyi lettem volna mára. :) Szerdán érkezem egy meglepetés poszttal a Előbújós sorozatból, pénteken pedig magamról mesélek majd. Ha nem szeretnétek lemaradni, kövessétek a blogot, a bal felső sarokba kattintva, ha háttértartalmak is érdekelnek, keressetek facebookon, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, less be hozzám instagrammra. :)

És persze a héten különösen ne feledd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

Heti mesélős és HAUL (40. hét)

2017. október 07. - Szilvió

Sziasztok,

sok olyan rendezvényen veszek részt, amiről szívesen mesélnék nektek pár szót, épp ezért úgy gondoltam, hogy hozok nektek egy ilyen, majd hetente, kéthetente, és általában szombaton jelentkező bejegyzést.

Mit szereztem a héten?

1. Park kiadó, recenzió

Radclyffe Hall: A magány kútja
Szépirodalom a jól ismert unalmas szépirodalmi nyelv nélkül, egészen azért, mert most fordították le, és adták ki magyarul. Egyébként egy 1928-ban kiadott viktoriánus leszbikus regény, ami betiltásra került Angliában.
A 100. oldalnál járok, és tetszik eléggé, majd jön értékelés, ha végzek. :)
(Update: Random összekapcsolás: 73 éve, éppen ezen a napon hunyt el az írónő. Most láttam molyon.)

amk.jpg

2. Kreatív könyvtárosok társasága könyvcseréje

alapvetően sok könyvem van, és kevés helyem, ezért rostálom azokat a könyveket, amiket valószínűleg nem fogok még egyszer elolvasni, és nem is alakult ki közöttünk akkora érzelmi kötődés, hogy őrizgessem. Ennek keretében mindig elég menő könyveket viszek, és általában sikerül elég menő könyveket is hoznom, találomra, amikről egyébként elég keveset is tudok előtte. Szerdán sem volt ez másként.

Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepencovers_294723.jpg
A József Attila Kör és a prae.hu által kiadott közös JAK-füzetek része, ami egy elég nívós sorozat és tervbe van jó néhány beszerzése még.
Ez egy triller, amiről még nem tudok semmit, de Németh Gábor ilyen nemgáz fülszöveget írt hozzá: 

Mindenkit megmért, és senkit sem talált elég nehéznek. Éles és csúfondáros pillantást vetett a világra, mire a világ összecsinálta magát, és szépen bevallott mindent. Így aztán ezekben a történetekben pont olyannak látszik, amilyen. Rémületesnek és nevetségesnek. Istennél a kegyelem, tréfálkozunk vele, mint a bíró egy nem létező viccben. És tényleg lehet nevetni, igaz, csak befelé, mozdulatlan arccal – a szerző vélhetően attól tart, a sírást esetleg nem találnánk elegánsnak. Hősei úgy merülnek el a Semmiben, mintha a „Heidegger” egy menő fitnesszterem neve volna, a boldogtalanság pedig csak a szórakozás finoman perverz, trendi fajtája. A gonoszság mint esztétikai kategória? Ugyan. Ez a könyv tele van megértéssel. Ne mondják, hogy nem szóltam – nagy, realista írót köszönthetünk Mán-Várhegyi Rékában.

Jane Austen: Catharine
Jane Austen, romantikus, kedves, és a kis helyet foglaló Helikon sorozatból való, amelyről már a könyvfesztiválos szerzemények között írtam. Miért ne hoztam volna el?

Alfred Jarry: A szuperhím
Nem tudom, hogy mennyire tudjátok rólam, de rajongok a feminista kritikáért, és eszmeileg is eléggé azonosulok velük, így ez a cím nyilván felkeltette az érdeklődésem. Vicces jelenetek, alkoholt, és erotikát ígér, én pedig nyitott vagyok. :)

Vlagyimir Zseleznykov: Bocsáss meg magárijesztő
A Móra kiadó régi pik-nik sorozatában jelent meg, akár csak az Adrian Mole vagy a New Yorkban minden más.
A sorozat általában elég erős társadalmi kérdéseket vet fel, mint amilyen maga a felnövés, a hazudozás, a homoszexualitás vagy jelen kötet esetében az iskolai zaklatás, és mindig egy érdekes, személyes, az ifjúság számára befogadható történetben, általában egy karaktert követve.

Hol voltam a héten?

Magyar könyvkiadók napja

Szóvalhogy az egyetemünk szervezett egy ilyen igenremek programot, amelynek keretében több rendezvényen voltam. Bemutatkozott a JAK, és a legújabb JAK-füzetek, külön kiemelném Tolvaj Zoli kötetét, amelyről akkor még irodalomban nem annyira jártasként a könyvfesztiválos posztban így nyilatkoztam:jak_fuzet.jpg

Alapvetően sajnos a szerzőről nem tudok semmit, csak hogy első kötetes, meg hogy a József Attila Kör és a prae.hu közös kiadása ez a kötet. A könyves néni ajánlotta, és nekem tetszettek a random kinyitott versek első mondatai, szóval átestek az én verseskötet választási aktusomon, és végül velem maradt. Izgatottan várom, hogy milyen kapcsolatunk lesz. :)

Nos, azóta remek kapcsolatban vagyok a kötettel, és javítás: ez a harmadik kötete Zolinak. :)

Az egyetem udvarán néhány szépirodalmi kiadó is kipakolt, jellemzően akciókkal, és bár direkt pénz nélkül mentem (mert különben otthagytam volna az életem), körbenéztem, és jó volt látni, hogy 1.) A Libri standján már kint volt A magány kútja 2.) Most már vagyok olyanba a kortárs irodalommal, hogy a Magvető asztaláról szinte mindenről tudtam volna mondani 1-2 mondatot. :) Yaeh!

Továbbá volt egy nagyon izgalmas kerekasztal-beszélgetés a mai szépirodalmi kiadókkal, ami elég menőn sikerült. Egy picit én is tisztába kerültem a kiadócsoportokkal, sokat beszélgettek az Alexandra csúfos végéről, és arról, hogy mit okozott ez a könyvpiacon, a bizományi rendszerről, ahogy a könyvnagykereskedések működnek (röviden, a profit a könyvből késleltetve jut el a kiadóhoz, és a kereskedő semmilyen igazi kockázatot nem vállal azzal, hogy forgalmaz, mert kb. nincs benne saját pénze), arról, hogy az esetek többségében nem lehet fenntartani egy-egy mintaboltot önmagában, hisz például a plázákban ugyanazt a pénzt kérik el tőlük (nyilván), mint a McDonaldstól, és beszéltek korábbi korok örökségéről, vagy a rendszerváltás előtti és utáni könyvpiacról... Szóval csupa olyan dologról, amiről jó, és menő tisztába lenni. :)

Mostantól, ha izgalmasabb hetem lesz, vagy több könyvet vásárolok, várhattok ilyen posztokat. :)

A következő napokban, ahogy közeledünk az Előbújás napjához, várhattok néhány ehhez kapcsolódó tartalmat. Ha nem szeretnétek lemaradni, iratkozzatok fel a jobb felső sarokban egyetlen kattintással, vagy lájkoljatok facebookon, ahol háttártartalmakat is osztok meg, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keressetek instagrammon. :)

A következő posztig ne feledjétek: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió

 

38 éve már csak verseiben Elizabeth Bishop

2017. október 06. - Szilvió

Sziasztok,

ez most csak egy gyors poszt lesz annak apropóján, hogy 38 éve hunyt el az itthon alulreprezentált és magyarul csak egy kötetben olvasható Elizabeth Bishop, aki a tömörítés művésze, és én nagyon szeretem.

A látókörömbe a Rita virágok című film kapcsán került, amely 2016-ban a Budapest Pride filmfesztivál vidéki helyszíneinek egyik vetített filmje volt. Egy erős lelki magasságban és lelki mélységében mutatja a leszbikus írónőt, és a költészetének méltán egyik legismertebb versét, A vesztés művészetét ebbe a háttérbe helyezi.

Magyarul A képzeletbeli jéghegy című, szinte megtalálhatatlan kötetben olvasható Rakovszky Zsuzsa remek tolmácsolásában, amiből a két kedvenc versemet, a címadót, és A vesztés művészetét  hoztam nektek. :)

eb.jpg

A képzeletbeli jéghegy

Nem a hajót: a jéghegyet akartuk.
Még ha az útnak véget is vetett.
Bár mint a szikla, állt csak moccanatlan,
körötte áramló márvány: a tenger.
Nem a hajót: a jéghegyet akartuk.
Igen, s ezt a lélegző hómezőt,
bár vitorláink a vizre feküdtek,
ahogy a hó feküdt rajt, olvadatlan.
Ó, szűz, úszó mező,
tudod-e: egy jéghegy pihent meg
nálad, s ébredve tán havad füvén legelhet?

 E képért kérd akár szemünk világát...
A hajó mit se számít. A jéghegy fölmerül,
s lesüllyed újra, üvegcsúcsai
javítgatják az ég ellipszisét.
A képben elég a deszkára lépned,
s megadatik a könnyed ékesszólás. A függöny
oly könnyű, hogy a hó szélfútta, légies,
finom zsinórjain is felszalad.
A szellemes, fehér csúcsok a napsütésben
sziporkáznak. Reámerészkedett
a mozgó színre, s most áll a jéghegy s ránkmered.

A jéghegy lapjait belülről metszi ki,
mint drágakő a sírban,
folyton átmenti önmagát, s nem ékít
mást, csak magát, vagy még talán a vízre
hullt hómezőt, melyen úgy meglepődtünk.
Isten veled, mondjuk, mi indulunk
oda, ahol hullám hullám sarkára hág,
és melegebb egeken fut a felhő.
Jéghegy-rokon a lélek
(maguk gyártják maguk a legáttetszőbb elemből),
s jó látnia: tömör, szép, osztatlanul mered föl.

 

A vesztés művészete

Veszteni megtanulhatsz, nem nehéz:
oly sok az elveszni áhító tárgy,
elhagyhatod őket, s nincs semmi vész. 

Veszíts naponta! Nagy bajnak ne nézz
elkallódott kulcsot, unalmas órát,
veszteni megtanulhatsz, nem nehéz. 

Majd légy még nagystílűbb vesztő, s merész:
neveket veszíts, helyeket, ahol rád
öröm várna. Mindebből semmi vész. 

Anyám óráját is, sőt - vége, kész,
oda egy híján három szép lakóház.
Veszteni megtanulhatsz, nem nehéz.

Elhagytam két szép várost, egy egész
kontinenst, minden országát, folyóját:
hiányzanak, de mégsincs semmi vész. 

Még rád is (gunyoros hang, drága kéz-
mozdulatok) ez áll. Nyilvánvaló hát:
Veszthetsz nyugodtan bármit, semmi vész.
Ha úgy is érzed (írd le!), túl nehéz.

+ egy kis kedves kapcsolódó idézet a Kedves halottak!-ból:

Kedves Elisabeth Bishop!
Két dolgot szeretnék elmondani neked, amik ma történetek angolon. A te versedet olvastuk és én először szólaltam meg az órán.

forrás: Magyarul Bábelben

Ennyi lettem volna mára. Már régóta szerettem volna verseket is behozni, örülök, hogy ez is sikerült most. :)
Ha tetszett, keressétek a többi versét a Magyarul Bábelben oldalon, vagy keressétek a könyvtárakban a Képzeletbeli jéghegy című kötetet. :)

Holnap jövök egy új bejegyzéstípussal, ha nem szeretnél lemaradni róla, iratkozz fel a jobb felső sarokban, vagy lájkolj facebookon, ahol plusz háttértartalmakat is megosztok, ha pedig az érdekel, ki áll a blog mögött, keress bátran instagrammon. :)

Szóval mint mondtam a következő poszt holnap érkezik, de addig se felejtsétek: Könyvekkel a szivárványig!
Szilvió

 

Könyvtáras könyves kihívás

Az Országos Könyvtári Napok apropóján

2017. október 03. - Szilvió

Sziasztok,

október 2-8. között rendezik meg a sokadik Országos Könyvtári Napokat, aminek keretében mindegy 6000 programot rendeznek meg az ország 1800 könyvtárában, és számomra évről évre az egyik legjobban várt őszi időszak. :) Most, az itthon töltött időmben még egy kihívást is hoztam nektek, amit a HaBár könyves kocsma blogról szereztem, vagy hát kihívott, kihívattam magam. :)

konyvtarsas.JPG

1. Könyvesbolt vagy inkább könyvtár? Indokold!

Alapvetően rengeteg könyvet vásárolok, és szeretek könyvesboltba járni, de kötelező olvasmányokat, vagy olyan könyveket, amikben nem vagyok annyira biztos: Fog-e tetszeni? Megéri-e? illetve a kötelezőket és a szakirodalmat általában kölcsönzöm. Mivel a biztos tetszeni fognak és az én fogom birtokolni, hacsak másként nem döntök érvek a bolt mellett szólnak, így inkább az.

+Melyik kedvenc karakteredet tudnád elképzelni, mint könyvtáros/könyvesbolti eladó?

Megvan az életunt könyvtáros figura, akinek szar, hogy nem kerülöd ki, és miért szólsz hozzá, és miért várod, hogy a dolgát csinálja? Na, szerintem Lia ilyen lenne a Kicsi Liliből.
És még nem fejeztem be, meg vannak fontosabb olvasásaim (épp a kötelezők között, amik a könyvtárból vannak), de Katona André Mennyi időnk van? című regényéből Noel eléggé könyvtáros figura lehetne. :D Sok minden miatt.

2. Milyen gyakran jársz könyvtárba? Egy vagy több könyvtárat látogatsz?

Napi szinten, mivel a magyar szakos egyetemista lét eléggé elviselhetetlen nélküle, gyakran járok be csak tanulni, vagy ráérős, mondjuk óraközi szünetekben olvasni, és egy remek kávézó is helyet kap az egyetemi könyvtárban. Most egy ideje csak ide járok, de vasárnap beiratkozom majd a megyei nagykönyvtárba, ahol könyves vasárnap apropóján ezt elég könnyen és olcsón megtehetem. (Van egy könyv, ami régóta érdekel, már nem kapható, és az egyetemibe nincs, csak a városiba.)

+Melyik kedvenc karaktereddel mennél szívesen könyvtárba?

Harryvel A tanítvány sorozatból, mert elég intelektüel figura, érett, de humoránál van, és ketten idegbajoskodhatnánk, hogy hová rakták azokat a könyveket, amik nekünk kellenek.  

3. Szoktál ezt-azt találni a könyvtári könyvekben, amit az előző olvasó bennfelejtett a lapok között? Mit?

Nálunk nyomtatnak ilyen kis cetliket, hogy mit kölcsönzöl, és azokat gyakran benne felejtik, és össze szoktam nézni, hogy ő mivel együtt kölcsönözte ki a könyvet, néha még el is mosolyodom rajta, hogy valószínűleg egy vizsgára készülünk, vagy meglepődöm a választáson. :D A legdurvább eddig a Krúdy és Paulo Coelho kombó volt azt hiszem. :) És egyszer találtam glögi (finn forraltbor) receptet, amit sajnos azóta elkevertem költözésben, pedig megcsináltam előtte, és elég finom volt.

+Melyik kedvenc karakteredet látnád szívesen egy könyvjelzőn?

Sethet a Soha nincs végéből. Mondtam már, hogy imádom ezt a könyvet?

4. Szoktál beszélgetni a könyvtárossal, szokott neked könyveket ajánlani?

Ma már általában nem. A mi egyetemi könyvtárunk eléggé gépiesített, és csak annyit vagyunk a könyvtárosnál, amíg elvégzi a dolgát, aztán lead. Általánosban nagyon kedves kis vidéki könyvtárunk volt, kedves könyvtárossal, vele sokat beszélgettem, és középsuliban is volt egy kedvenc könyvtárosom, ő ajánlotta például a Villon versek mellé Carco kalandos és nyilván kitalált, de jól megragadható Villon életrajzát. Puszilom a nénit azóta is ezért. :)

+Melyik könyves karakterrel beszélgetnél szívesen, mert véleményed szerint lenne közös témátok?

Arival az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomábanból, a könyv története után, mert elég sok közös van bennünk. Talán ezért nem írtam még róla értékelést.

5. Van kedvenc könyvtárad, akár a könyvek, akár a szépsége miatt?

Nem hiszem, hogy fogok valaha könyvtárat annyira szeretni, mint a Pécsi Tudásközponotot, ahol elég jól egyensúlyozva van a könyvtáros feladat és a digitális segítség, mérhetetlenül segítőkészek voltak, és hát... gyönyörű.

Kívülről:

kivul.jpg

Belül van egy lépcsőház, aminek a belső fele Zsolnaival van kimozaikozva, és kaptár névre hallgat, ami meghatározza az egész belső szerkezetét. Csodálatos, és praktikus egyben.

tk1.jpg

tk3.jpg

+Ki az a karakter, aki mostanában a legjobban idegesített és biztosan nem vinnéd el a kedvenc könyvtáradba?

Látom magam előtt az ideges Lilit (Kicsi Lili) fel le rohangálni a könyvtárban. Nem szeretném.

6. Nem könyvtár, de hasonló kezdeményezés a Könyvmegálló. A Te lakóhelyeden vagy környezetedben működik könyvmegálló, kipróbáltad már? Mi a véleményed róla?

Van, könyvmegálló is, és egy csomó könyvcserélős hely is. Előbbiben még nem voltam, de már egy ideje esz a fene, könyveket pedig régóta cserélek, mert szeretem a tőlem kevéssbé függő alkuhelyzeteket, ráadásul nem kapható vagy nem érdeklne egyébként típusú könyveket is hoztam már így haza, és kerültek így az olvasásaim közé.

+Melyik az a könyv, aminek a legjobban örülnél, ha megtalálnád a könyvmegállóban?

Alice Walker: Kedves Jóisten, Anna Gavalda: Billie, Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?, Hadeline Hiller: Akhilleusz dala... és még... és még... és még...

sak.jpg

Mára ennyi lettem volna, köszönöm, hogy velem tartottatok.

Ha nem szeretnél lemaradni a következő posztokról, iratkozz fel a jobb felső sarokba, ha több érdekel, mint amennyi a blogon megjelenik, lájkolj facebookon, ha pedig kíváncsi vagy, hogy ki áll a blog mögött, keress bátran instagramon.

És persze a következő posztig se felejtsd: Könyvekkel a szivárványig!

Szilvió